Dėl kai kurių vietovardžių tikslintinų lyčių

218 Kalbos Kultūra | 81 MARIJA RAZMUKAITĖ lietuvių kalbos institutas Egyes helynevek pontosítandó alakjairól Feltételezhető, hogy a hivatalos használatban1 működő helynevek viszonylag jól standardizáltak és normatív módon rögzítettek. A hidronimák alapjául szolgáló elsődleges oikonimák vizsgálata során azonban nem teljesen egységesített alakokra is találunk. Leggyakrabban olyan esetek fordulnak elő, amikor az oikonima és a hidronima alakja hangsúlyában, a hangsúly helyében, ritkábban a tőhangzók minőségében vagy a grammatikai formában különbözik. Néha a két helynév alakjának ilyen eltérései még azt a kétséget is felvethetik, hogy a két helynév – az oikonima és a hidronima – nem önállóan alakult-e ki, és nem összefüggő nevekről van-e szó. Csak a lokalizációs adatok erősítik meg az alapalap és a képzett alak kapcsolatát. De mik ezek az eltérések, és miért alakultak ki? Lehet, hogy ezek egyszerűen a helységnévtárak és helynévjegyzékek készítése során keletkezett hibák vagy más össze nem hangolt elemek? Természetesen ez nem nyelvi okokkal is összefügghet. A tanulmány célja az olyan képzéstanilag összefüggő helynevek tárgyalása, amelyek nemszabályozó forrásokban eltérő alakban szerepelnek. A Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas (atsŽ) oikonimáit, valamint a Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas (luEV) hidronimáit vizsgáljuk. Emlékeztetni kell arra, hogy az atsŽ-ben a lakott helyek névjegyzékeihez az adatokat főként nem a Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztályán található, az élő nyelvből lejegyzett helynevek kartotékából (VK), hanem már elkészített, nyelvészek által rendezett és szabályozott, a lakott helyek neveinek forrásaiból vették – a két világháború között (körülbelül 1935–1940-ben) járások és községek szerint összeállított helynévi ügyiratokból (Vb). Ezekben az ügyiratokban (amelyekből hetet állítottak össze) falvak, templomos falvak, egyes tanyák, uradalmak és majorságok neveit rögzítették. Az ügyiratok, úgy látszik, 1 Itt a hivatalos nemszabályozó forrásokra gondolunk: Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas, 2. rész, 1976 (a továbbiakban – atsŽ); Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, 1963. A (toliau – luEV); a. Vanagas. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, 1981 (toliau – lHEŽ) ir Vietovardžių žodynas, 2002 (toliau – VŽ). M. razMuKaItĖ. Egyes helynevek pontosítandó alakjai 219 kapkodva készültek, sok mindent nem sikerült ismételten ellenőrizni a helyszíneken. ezért sok mindent az atsŽ automatikusan átvett a Vb.-ből. A luEV később készült, amikor már megvolt a VK, ráadásul nem volt ekkora sürgősség. Talán ezért nincs itt a felsorolt hidronimák helytelen alakjaiból sok; egy részüket Aleksandras Vanagas Lietuvių hidronimų etimologiniame žodyne című művében már kijavították. Mivel több tucatnyi olyan eset van, amikor az alaphelynév és a származék alakja formálisan nem egyezik, és ezek az eltérések különbözőek lehetnek, az ilyen helynévpárokat az eltérések jellege alapján több csoportra lehet osztani. 1. hidronimumból képzett oikonima és a kiinduló hidronima hangsúlyában, a hangsúly helyében és paradigmájában különbözik: Bežė (2) vs. rd : Berž (4) up. rd. A viensēdžis nevének 2. hangsúlyozási osztálya azt mutatja, hogy a Bežė alak nem korrektúrahiba. Feltételezhető lenne, hogy mindkét helynév önállóan alakult ki a lit. béržas szóból. azonban mindkét helynév – az oikonimáé és a hidronimáé – lokális kapcsolata lehetővé teszi annak feltételezését, hogy a viensēdžis neve a folyó nevéből származik, atsŽ, a nyelvjárásra jellemző visszahúzott hangsúllyal hagyva meg: Bežė. az oikonima alakját Berž-re kell javítani. Čisavà (4) f. ss, Guob : Čisavà (3b) folyó ss. A birtokos eseten (Čisavõs) kívül más eseteket mutató adatot a VK nem rögzített, ezért az oikonima 4. hangsúlyozási osztályát kell helyesnek elismerni, analógia alapján: Litvánia e régiójában a -ava képzőt tartalmazó helyneveket hajlamosak a következő szerint hangsúlyozni 4. hangsúlyozási osztály. Gùžupis (1) f. Pšš : Gužupỹs (3b)2 folyó. Pšš. A VK-ben ennek a folyónévnek két párhuzamos alakját rögzítik – Gùžupis (1) és Gužupỹs (3b). mindkét alak helyes, azonban a hidronimák hivatalos forrásai – a luEV és az lHEŽ – csak a Gužupỹs alakot iktatták törvénybe. Feltehetően a településnév alakját is Gužupỹs-re kellene változtatni. Júodlė (1) f. Šauk : Juõdlė (2) tó. Šauk. A tó nevének hangsúlyozása helyesen van megadva, mivel a hidronima valószínűleg a litván juodlỹs (4) „ilyen vízibogár”3 szóból, vagy a litván júodas, -à szóból származik, a tő magánhangzóinak metatóniájával. Javítandó lenne a településnév alakja és ragozási paradigmája is – Juõdlė f. 2; ez egyike azoknak az eseteknek, amikor a hangsúly helye a végződés magánhangzójának hosszúságát is meghatározta. 3 Egyes litván köznyelvi szavakról és magyarázatukról lásd: Litván nyelv szótára 1–20, 1956–2002. 220 Kalbos Kultūra | 81 Kalináuka (1) Mgč : Kalnauka tó, mocs. A VK adatai szerint a tó neve összetett változatban is előfordul: Kalnaukos ẽžeras, amelynek első tagja egy falunévből származik, ezért az oikonim helyes hangsúlyozott alakja Kalnauka kellene hogy legyen. Kalnyčià (4) f. Krž : Kalnyčià (2) folyó. Krž. Vö. a Kelmėi járásban található Kalnyčiõs pélkė és Kalnỹčios pélkė helyneveket (VK), amelyek a Kalnyčià (4) és Kalnyčià (2) folyónevekből származnak. Ezenfelül megjegyzendő, hogy a žemaitiai terület -yčia képzőt tartalmazó hidronimái a 4. hangsúlyozási típusba tartoznak (pl. : Voryčià (4) Šlu, Skaryčià (4) Varn, Skirvyčià (4) rsn, Virvyčià (4) trš). Feltehető, hogy az oikonim a Kalnyčià folyónév 4. hangsúlyozási típusú változatából keletkezett. Mokiškė (1) k. Pkrž : Mõrkiškė (1) up. Krž. Feltehető, hogy ezek a nevek keletkezésük szerint nem is kapcsolódnak egymáshoz, hanem önállóan alakultak ki: a falunév egy személynévből, az avd.-ból Mokus4 (vö. továbbá az atsŽ-ben rögzített egyéb faluneveket – Mokiškiai Nv; Mo kiš kis Žmt), a folyónév pedig az avd.-ból Mõrkus. Mindazonáltal ez kétségeket vet fel, mivel a helynevek valószínűleg csupán egyenetlenül vannak normázva. Puróniškis (1) vs. sv : Purõniškis (1) up. Šmn. A folyónév kapcsolatba hozható a lit. purõnas „mocsári gólyahír” szóval, illetve az avd. Purõnas szóval, ezért a településnév alakja Purõniškis-ra javítandó. Riñgė (2) k. tj : Rngė (1) up. tj. Azok az appellatívumok, amelyekkel ezek a helynevek kapcsolatba hozhatók, a litván nyelvben háromféleképpen hangsúlyozhatók – rngė, riñgė, ring. A felföldi nyelvjárásokban elterjedt a rngė forma, amelyből a folyónév is származik. A településnév neme egyezzen meg a folyónév nemével, ezért Rngė alakra javítandó. Ropienà (3) falu Plk : Ropienà (4) folyó. A Kr. folyónév lHEŽ a Ropienà rétés mezőnévből származik, amelyet a VK a 3. hangsúlyozási paradigmának megfelelően hangsúlyoz: Ropeną, Ropienojè, és van egy Ropena (1) hangsúlyozási változata is (vö. Pravena folyó rmš). Feltételezhető, hogy a folyónév is valószínűleg a 3. hangsúlyozási paradigmába tartozik: Ropie nà, Ropienõs, į Ropeną, Ropena, Ropienojè. Saltragỹs (3a) falu Ilgž : Saltragỹs (3b) folyó. Krk. A VK adatai – į Satragį, Saltragyjè – 3b hangsúlyozási paradigmára utalnak; emellett a víznév Satragis alternatív alakját is megadják. Kitérő hangsúlyozási változat nincs rögzítve, ezért nagy valószínűséggel az Ilgižiai melletti oikonim hangsúlyozása nem autentikus. Santakà (4) falu Igl : Santakà (3b) folyó ss. Itt egyértelmű korrektúrahiba történt a folyónév hangsúlyozásának megadásakor. A helynevek a litván santakà (3a) szóval hozhatók kapcsolatba, amely az lKŽ-ban megadott régebbi hangsúlyozási változat, ezért a 3a hangsúlyozás szerint kell őket hangsúlyozni. Šakarvà (3b) falu lkm : Šakarvà (3) folyó lkm. A helybeliek ezeket a helyneveket kétféleképpen hangsúlyozzák – a 3-as és a 3b hangsúlyozás szerint –, ezért kijelenthető, hogy mindkét helynév – az oikonim és a hidronim – hangsúlyozása helyes. Gali4 A személynevekről lásd Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, 1985, 1989. M. razMuKaItĖ. Egyes helynevek pontosítandó alakjairól 221 csak feltételezhető, hogy a 3. hangsúlyozási osztályba tartozó helynevek régebbi paradigmát képviselhetnek, a 3b pedig analógia alapján alakult ki, vö. az ugyanott található tó Šakar va (3b) hangsúlyozását. Týklė (1) falu, Užv : Tỹklė (2), hiv. Tỹklis (2) tó, Užv. A falu neve kétségtelenül a tó nem hivatalos Tỹklė (2) alakjából származik. A VK-ben megtalálhatók ennek a hátulról hangsúlyozott oikonimának a feljegyzései is; ennek alapján az oikonim alakját javítani kellene – Tỹklė (2). Visinčià (2) falu, Pab : Visinčià (4) folyó. Šlčn. A VK adatai csupán a 4. hangsúlyozási típusú falués folyónevet mutatják: Visinčià, Visinčiõs, Visiñčią, ezért a falu nevének hangsúlyozását korrigálni kell. Dél-Litvánia ezen részén az a végződésű neveket a 4. hangsúlyozási típus szerint szokták hangsúlyozni (vö. Gaujà, Šalčià). Válčiuva (1) f. ss : Valčiuvà (3b) foly. ss. A VK minden régebbi feljegyzése a folyónév 3b hangsúlyozását mutatja: Valčiuvà, Valčiuvõs, Vačiuvą. A VK-ben csupán az oikonim genitivusi alakja, a Valčiuvõs van rögzítve, míg a Vb a Válčiuva alakot adja meg. ezért feltételezhető, hogy a Vb-ből a hivatalos jegyzékekbe átvett alakot helytelenül, talán még véletlenszerűen is hangsúlyozták. ennélfogva a falu nevét is a 3b hangsúlyozási típus szerint kellene hangsúlyozni. Žabas (4) falu. Krs : Žabas (2) patak. Krs. csak a VK-ből feljegyzett Karsakiškis környéki helynév többes számú nominativusi alakja, a Žamba alapján állítható, hogy a hidronimának is 4. hangsúlyosztályúnak kell lennie. 2. eltér a településnév és a hidronima gyökmagánhangzóinak minősége: Btvanas (1) vs. Vnd : Bỹtvanas (1) patak. Vnd. A helynév hosszú gyökhangzójában, az lHEŽ-ben kételkednek, és megpróbálják a lit. btė szóval összekapcsolni. Bár az etimológia homályos marad, feltételezhető, hogy a Bỹtvanas víznévi alak hangsúlyos gyökhangzója a nyelvjárásban a hangsúly miatt megnyúlt, míg a hidronima alakja a Btvanas lenne autentikus. Drùlupis (1) f. rm: Drlupis folyó rm. A folyónév lHEŽ az avd.-hez kapcsolódik. Drūlià, Drulià. Az lPŽ még a pvd.-t is rögzíti. Drulỹs, Drùlius. Így a folyónév az avd.-hez kapcsolódik. Drūlià, a falu neve pedig nyilvánvalóan azért maradt rövid u-val, mert a szabványosításkor úgy vélték, hogy a hangsúlyos u a nyelvjárásban megnyúlik. Elképzelhető, hogy a keleti aukštaitis nyelvjárásban a hangsúlyos helyzetben az u megnyúlt, mivel a pvd. A hosszú magánhangzóval szereplő Drūlià csak Litvánia déli részén van rögzítve. ezért a folyónév normatív alakjának is Drùlupisnek kellene lennie. Duburáitis (1) k. antz : Dūburáitis (1) ež. antz. A tó neve lHEŽ a lit. dūburỹs „mélyedés” 222 Kalbos Kultūra | 81 nės kalbos žodžiu duburỹs. Kérdéses, hogy az ū-t tartalmazó alak autentikus-e (vö. a Kazimieras Būga által Antazavė környékén rögzített Duburaitis, Duburỹs alakokat)5, mivel a dūburỹs szó az lKŽ szerint csak Litvánia délnyugati részén van adatolva. Dùkinė (1) k. upt : Dkinė up. Krkn. Az lHEŽ a folyónevet a lit. dkas „bölömbika” szóból származtatja. A településnevet nem önállóan, a személynévből kialakultnak kellene tekinteni. Dùkas, hanem a Dkinė folyónévből származónak, ezért alakjának hosszú ū-val kell állnia: Dkinė. A településnév nem szabványosított alakja – Adincavà (2) f. fel : Adinčiavà (2) foly. köz. Ezek a helynevek a személynévből származnak. Adiñčius, ezért a településnév alakjának nem kellene nyelvjárásinak maradnia, hanem a hidronimához hasonlóan szabványosnak kellene lennie – Adinčiavà. A tanulmány áttekinti, hogyan és miért tér el formailag a hidronimákból elsődleges képzésekként számon tartott településnevek egy része a hivatalos forrásokban az alapul szolgáló szavaktól – a víznevektől. Némelyikük alakja a jövőben a jegyzékek vagy gyűjtemények összeállításakor pontosítható vagy javítható lenne. A lokalizációs hivatkozások rövidítései 5 Lásd: Būga K. Válogatott írások 3, 1961, 956. ab – Abarauškai (Lazdijai járás) szóval áll kapcsolatban. a helynév alakját a közös gyökérhez kapcsolva adták meg – akmẽnė antz – antãzavė (zaras r.) auk – Aukštadvaris (Trakai járás) btr – Butrimonys (Alytus járás) Guob – Guobai (Marijampolė járás) Igl – Igliáuka (Marijampolė járás) Ilgž – Ilgižiai (Raseiniai járás) Kr – Kriūkai (Šakiai járás) Krk – Krãkės (Kėdáinių r.) Krkn – Krekenavà (Pãnevėžio r.) Krs – Kasakiškis (Pãnevėžio r.) Krž – Krãžiai (Kemės r.) lkm – liñkmenys (Ignalnos r.) Mgč – Magùčiai (zaras r.) Mlt – Moltai Nr – Nevarnai (telši r.) Pab – Pabar (Šačininkų járás) Plk – Plókščiai (Šaki járás) Pšš – Pašušvỹs (radvliškio járás) rd – radvliškis rm – ramýgala (Pãnevėžio járás) rsn – rùsnė (Šilùtės járás) sld – saldùtiškis (utenõs járás) smal – smálvos (zaras járás) ss – sasnavà (Marijámpolės járás) sv – svėdasa (anykšči r.) Šauk – Šáukėnai (Kemės r.) Šlčn – Šačininkai Šmn – Šimónys (Kùpiškio r.) tj – taujnai (ukmergs r.) trš – trýškiai (telši r.) upt – upýtė (Pãnevėžio r.) Varn – Vaniai (telši r.) Vg – Váiguva (Kemės r.) Vs – Veisieja (lazdjų r.) zbš – zbiškės (Kaišiadori r.) Žsl – Žãsliai (Kaišiadori r.) Žmt – Žematkiemis (ukmergs r.) M. razMuKaItĖ. Egyes helynevek pontosítandó alakjairól 223 ŠaltINIaI atsŽ – Lietuvos TSR administracinioteritorinio suskirstymo žinynas 2, Vilnius: Mintis, 1976. lHEŽ – a. Vanagas. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas, 1981. lKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, Vilnius, 1956–2002. lPŽ – Lietuvių pavardžių žodynas 1: A–K, Vilnius: Mokslas, 1985; 2: L–Ž, Vilnius: Mokslas, 1989. luEV – Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1963. Vb – Vietovardžių bylos, saugomos lKI Vardyno skyriaus fonduose (mašinraščiai sudaryti 1935–1940 m.). VK – lKI Vardyno skyriaus vietovardžių kartoteka iš gyvosios kalbos. VŽ – Vietovardžių žodynas. Vyr. red. a. Pupkis. Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet, 2002. Beérkezett: 2008. 03. 26. oN toPoNYMs: soME ForMs sHoulD bE aMENDED Összefoglaló: A tanulmány több tucat, hidronimákból származó elsődleges oikonimát tárgyal, amelyek paradigmájukban, a tőhangzó minőségében stb. különböznek azoktól. A Litván Nyelv Intézete Névtani Osztályának cédulakatalógusában tárolt adatok és a szóetimológiák alapján kísérletet tesznek az alaptoponima és a származékos toponima hiteles formáinak azonosítására. hogy össze lehessen hasonlítani őket a mai formákkal, az adatokat a hivatalos használatra jóváhagyott standard nyelvi forrásokból gyűjtötték: A Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának kézikönyve (Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirs ty mo žinynas, 2. kötet, 1976), A Litván SZSZK folyóés tóneveinek kézikönyve (Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, 1963) és a. Vanagas Litván víznevek etimológiai szótára (Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, 1981). MarIja razMuKaItĖ lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, lt-10308 Vilnius