Dėl kai kurių vietovardžių tikslintinų lyčių

MARIJA RAZMUKAITĖ Litván Nyelvi Intézet EGYES HELYSÉGNEVEK PONTOSÍTANDÓ ALAKJAIRÓL Úgy tartják, hogy a hivatalos használatban1 működő helynevek viszonylag jól szabványosítottak és normáltak. Az elsődleges oikonimák vizsgálatakor azonban, amelyek képzésének alapja hidronima, nem teljesen egységes alakokkal is találkozunk. Leggyakrabban az fordul elő, hogy az oikonima és a hidronima alakja hangsúlyában, a hangsúly helyében, ritkábban a tőmagánhangzók minőségében vagy a grammatikai alakban tér el. Néha a két helynévalak ilyen eltérései akár azt is kétségessé tehetik, hogy a két helynév – az oikonima és a hidronima – nem egymástól függetlenül alakult-e ki, és nem összefüggő nevek. A lokalizációs adatok igazolják csupán a képzési alap és a származék kapcsolatát. Mik tehát ezek az eltérések, és miért keletkeztek? Talán egyszerűen hibák vagy más, az összeállítások, helynévjegyzékek készítésekor felmerült következetlenségek? Természetesen ezek nem nyelvi okokkal is összefügghetnek. A cikk célja az olyan képzésükben összefüggő helynevek tárgyalása, amelyek alakját a normatív források eltérően adják meg. A Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinyno (ATSŽ) oikonimáit és a Lietuvos TSR upių ir ežerų vardyno (LUEV) hidronimáit vizsgálja. Emlékeztetni kell arra, hogy az ATSŽ településnévjegyzékéhez szükséges adatokat főként nem a Litván Nyelvi Intézet Vardyno osztályán található, élő nyelvből gyűjtött helynevek cédulatárából (VK) vették, hanem már elkészült, nyelvészek által szerkesztett és normált településnévforrásokból – a két világháború között (kb. 1935–1940-ben), járásonként és községenként összeállított helynévi aktákból (VB). Ezekben az aktákban (amelyből hetet állítottak össze) falvak, templomos falvak, tanyák, majorságok és uradalmi birtokok neveit rögzítették. Az aktákat, úgy látszik, 1 Itt a hivatalos normatív forrásokra gondolunk: Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas, 2. rész, 1976 (a továbbiakban – ATSŽ); Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, 1963 (a továbbiakban – LUEV); A. Vanagas. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, 1981 (a továbbiakban – LHEŽ) és Vietovardžių žodynas, 2002 (a továbbiakban – VŽ). 218 KALBOS KULTŪRA | 81 sietve készültek, és sok mindent nem volt idő a helyszínen újra ellenőrizni. Ezért számos dolgot az ATSŽ automatikusan vett át a VB-ből. A LUEV később készült, amikor már rendelkezésre állt a VK, ráadásul nem kellett annyira sietni. Talán ezért nem sok a benne szereplő hibás hidronimaalak; ezek egy részét Aleksandras Vanagas már kijavította a Lietuvių hidronimų etimologiniame žodyne. Mivel több tucat olyan eset van, amikor az alapszóként szolgáló helynév és a származék alakja formailag nem egyezik, és az eltérések különbözőek lehetnek, az ilyen helynévpárokat az eltérés jellege szerint több csoportba sorolhatjuk. 1. A hidronimából képzett oikonima és az alapul szolgáló hidronima hangsúlya, a hangsúly helye és paradigmája eltér: Beržė (2) vs. Rd: Beržė (4) folyó, Rd. A tanya nevének 2. hangsúlyozási paradigmája arra utal, hogy a Beržė alak nem sajtóhiba. Feltehető volna, hogy mindkét helynév önállóan alakult ki a litván béržas szóból. A két hely nevének – az oikonimának és a hidronimának – helyi kötődése azonban arra enged következtetni, hogy a tanya neve a folyónévből származik, amelyet az ATSŽ a nyelvjárásra jellemző visszahúzott hangsúllyal hagyott meg: Beržė. Az oikonima alakját Beržė alakra kell javítani. Čisavà (4) falu, Ss, Guob: Čisavà (3b) folyó, Ss. A VK nem rögzít a genitivuson kívül más esetekre utaló adatokat (Čisavõs), így nincs más hátra, mint az oikonima 4. hangsúlyozási paradigmáját helyesnek elfogadni, analógiára támaszkodva: Litvánia e vidékén az -ava képzőt tartalmazó helynevek hangsúlyozása a 4. paradigmát követi. Gùžupis (1) falu, Pšš: Gùžupỹs (3b)2 folyó, Pšš. A VK ennek a folyónévnek két egymás mellett élő alakját rögzíti – Gùžupis (1) és Gùžupỹs (3b). Mindkét alak helyes, a hidronimák hivatalos forrásai – a LUEV és az LHEŽ – azonban csak a Gùžupỹs alakot tették hivatalossá. Valószínű, hogy az oikonima alakját is Gùžupỹs alakra kellene változtatni. Juõdlė (1) falu, Šauk: Juõdlė (2) tó, Šauk. A tó nevének hangsúlyozása helyesnek van feltüntetve, mivel a hidronima valószínűleg a litván juodlỹs (4) „ilyen vízi bogár” szóból3 vagy a litván júodas, -à szóból származik, a tőmagánhangzók metatóniájával. Az oikonima alakját és paradigmáját kellene javítani: Juõdlė falu. 2 Ez egyike azoknak az eseteknek, amikor a hangsúly helyét a végződés magánhangzójának hosszúsága is meghatározta. 3 Egyes litván közszavakról és értelmezésükről lásd: Lietuvių kalbos žodynas 1–20, 1956–2002. M. RAZMUKAITĖ. Dėl kai kurių vietovardžių tikslintinų lyčių 219 Kalináuka (1) Mgč: Kalìnauka tó Smal. A VK adatai szerint a tó nevének összetett változata Kalìnaukos ežeras „Kalìnauka-tó”, amelynek első tagja a falu nevéből származik, ezért az oikonima helyes alakjának hangsúlyozása Kalìnauka kell legyen. Kalnyčià (4) f. Krž: Kalnyčià (2) folyó Krž. Vö. a Kelmė járásban (VK) található Kalnyčiõs pélkė és Kalnyčios pélkė helyneveket, amelyek a Kalnyčià (4) és Kalnyčià (2) folyónevekből erednek. Továbbá megjegyzendő, hogy a žemaitiai nyelvjárási terület --yčia képzővel rendelkező hidronimái a 4. hangsúlyozási típusba tartoznak (pl.: Voryčià (4) Šlu, Skaryčià (4) Varn, Skirvyčià (4) Rsn, Virvyčià (4) Trš). Valószínűsíthető, hogy az oikonima a Kalnyčià folyónév 4. hangsúlyozási típusú változatából keletkezett. Mõrkiškė (1) f. Pkrž: Mõrkiškė (1) folyó Krž. Feltehető, hogy e nevek etimológiailag nem kapcsolódnak egymáshoz, hanem egymástól függetlenül keletkeztek: a falu neve a Mõrkus személynévből4 (vö. az ATSŽ-ben rögzített más falunevekkel is: Mõrkiškiai Nv; Mõrkiškis Žmt), a folyónév pedig a Mõrkus személynévből ered. Mindazonáltal ez kétségeket ébreszt, mivel a helynevek valószínűleg csupán eltérően vannak szabványosítva. Puròniškis (1) sz. Sv: Puròniškis (1) folyó Šmn. A folyónév a litván purõnas „mocsári gólyahír” szóval vagy a Purõnas személynévvel hozható kapcsolatba, ezért a falunév alakját Puròniškis alakra kell javítani. Riñgė (2) f. Tj: Riñgė (1) folyó Tj. Az e helynevek alapjául szolgáló közszó a litvánban háromféleképpen hangsúlyozható: riñgė, riñgė, ringė. A felvidéki nyelvjárásokban a riñgė forma elterjedt, és ebből származtatják a folyónevet is. A falunév alakjának meg kell egyeznie a folyónév alakjával, ezért a javítandó forma: Riñgė. Ropienà (3) f. Plk: Ropienà (4) folyó Kr. Az LHEŽ a folyónevet a Ropienà nevű rét- és mezőnévből eredezteti, amelyet a VK a 3. hangsúlyozási típus szerint hangsúlyoz: Ropiéną, Ropienojè, és a Ropiéną (1) hangsúlyozási változatot is ismeri (vö. Praviena folyó Rmš). Feltehető, hogy a folyónév is valószínűleg a 3. hangsúlyozási típusba tartozik: Ropienà, Ropienõs, a Ropiéną, Ropiéną, Ropienojè alak helyett. Saltragỹs (3ᵃ) f. Ilgž: Saltragỹs (3ᵇ) folyó Krk. A VK adatai – Sált(ragi, Saltragyjè – a 3ᵇ hangsúlyozási típusra utalnak; emellett a víznév egy másik, párhuzamos alakját is megadják: Saltragis. Más hangsúlyozási változatot nem jegyeztek fel, ezért az oikonima Ilgž melletti hangsúlyozása valószínűleg nem autentikus. Santakà (4) f. Igl: Santakà (3ᵇ) folyó Ss. Itt nyilvánvalóan sajtóhiba történt a folyónév hangsúlyozási típusának megadásakor. A helynevek a litván santakà szóval hozhatók kapcsolatba (3ᵃ), amely a LKŽ-ben közölt régebbi hangsúlyozási változat, ezért a 3ᵃ hangsúlyozási típus szerint kell őket hangsúlyozni. Šakarvà (3ᵇ) f. Lkm: Šakarvà (3) folyó Lkm. A helybeliek e helyneveket kétféleképpen hangsúlyozzák – a 3. és a 3ᵇ hangsúlyozási típus szerint –, ezért kijelenthető, hogy mindkét helynév, az oikonima és a hidronima is, szabályosan van hangsúlyozva. Lehet- 4 Személynevekről lásd: Lietuvių pavardžių žodynas 1–2, 1985, 1989. 220 KALBOS KULTŪRA | 81 Csak feltételezni lehet, hogy a 3. hangsúlyozási osztályba tartozó helynevek régebbi paradigmát őrizhetnek, a 3b pedig analógia alapján jött létre; vö. az ugyanott található tó nevének, a Šakarvai (3b), hangsúlyozását. Týklė (1) falu Užv: Týklė (2), hiv. Týklis (2) tó Užv. A falu neve kétségkívül a tó nem hivatalos Týklė (2) alakjából származik. Az VK-ben ennek az oikonimának is vannak feljegyzései, amelyek szerint a hangsúlyozás cirkumflex; erre alapozva az oikonima alakját javítani kellene – Týklė (2). Visinčia (2) falu Pab: Visinčia (4) folyó Ščn. Az VK adatai csak a falu és a folyó nevének 4. hangsúlyozási osztályú alakjait mutatják: Visinčia, Visinčios, Visinčią, ezért a falu nevének hangsúlyozását javítani kell. Dél-Litvánia ezen részén az -a végű neveket a 4. hangsúlyozási osztály szerint szokás ragozni (vö. Gaują, Šalčią). Valčiuva (1) falu Ss: Valčiuvà (3b) folyó Ss. Az VK valamennyi régebbi feljegyzése a folyónév 3b hangsúlyozási osztályát mutatja: Valčiuvà, Valčiuvõs, Valčiuvą. Az VK-ben csupán az oikonima birtokos esetű alakját jegyezték fel: Valčiuvõs, míg az VB a Valčiuva alakot adja meg. Így feltételezhető, hogy az VB-ből a hivatalos jegyzékekbe átvett alak hangsúlyozása hibás, talán véletlenszerű. A falu nevét is a 3b hangsúlyozási osztály szerint kellene hangsúlyozni. Žãmbas (4) falu Krs: Žãmbas (2) folyó Krs. Karsakiškio környékének helynevéről csak az VK-ben feljegyzett többes számú alanyeset, a Žambai alapján állítható, hogy a hidronimának is a 4. hangsúlyozási osztályba kell tartoznia. 2. Az oikonima és a hidronima tőbeli magánhangzóinak minősége eltér: Bìtvanas (1) vs. Vnd: Bý vanas (1) folyó Vnd. A helynév hosszú tőbeli magánhangzójával kapcsolatban az LHEŽ kételyeket fogalmaz meg, és megpróbálja a litván bitė szóval kapcsolatba hozni. Bár az etimológia homályos marad, feltételezhető, hogy a folyónév Býtvanas alakjában a hangsúlyos tőbeli magánhangzó a nyelvjárásban a hangsúly hatására megnyúlt, a hidronima Bìtvanas alakja pedig autentikus lehet. Drùlupis (1) falu Rm: Drūlupis folyó Rm. Az LHEŽ a folyó nevét az Drùlià, Drulià személynévvel hozza összefüggésbe. Az LPŽ a Drulỹs, Drùlius családneveket is rögzíti. Tehát a folyónév az Drùlià személynévhez kapcsolódik, a falu neve viszont feltehetően a normatívvá tétel során, abból a feltevésből kiindulva, hogy a hangsúlyos u a nyelvjárásban megnyúlik, rövid u-val maradt meg. Elképzelhető, hogy a keleti aukštaitiai nyelvjárásban a hangsúlyos helyzetű u megnyúlik, mivel a hosszú magánhangzós Drùlià családnevet csak Dél-Litvánia egy részén jegyezték fel. Ezért a folyónév normatív alakjának is Drūlupis-nak kellene lennie. Duburáitis (1) falu Antz: Dūburáitis (1) tó Antz. A tó nevét az LHEŽ a litván duburỹs „mélyedés” szóval hozza összefüggésbe. Az oikonima alakját a köznévi szóval összefüggésbe hozva adták meg- M. RAZMUKAITĖ. Dėl kai kurių vietovardžių tikslintinų lyčių 221 a nyelv duburỹs szavából. Vajon az ū-val írt alak hiteles-e (vö. Kazimieras Būga Antazavė környékén feljegyzett alakjai: Duburaitis, Duburỹs)5, mivel a dūburỹs szó az LKŽ-ben csak Délnyugat-Litvániában van adatolva. Dùkinė (1) falu, Upt: Dūkinė folyó, Krkn. Az LHEŽ a folyó nevét a litván dūkas „bölömbika” szóból eredezteti. A településnevet nem a Dùkas személynévből önállóan kialakult névnek kell tekinteni, hanem a Dūkinė folyónévből származónak, ezért ennek alakjában is hosszú ū-nak kell szerepelnie: Dūkinė. A településnév nem szabványos alakja: Adincavà (2) falu, Auk: Adinčiavà (2) folyó, Btr. Ezek a helynevek az Adinčius családnévből származnak, ezért a településnév alakja nem maradhat nyelvjárási, hanem a víznévhez hasonlóan szabványosnak kell lennie: Adinčiavà. A cikk áttekinti, hogyan és miért tér el formailag a hivatalos forrásokban a településnevek egy része az alapul szolgáló víznevektől, noha elsődleges, víznévből képzett alakoknak tekinthetők. Némelyik alakjuk a jövőben, jegyzékek vagy összesítések összeállításakor, pontosítható vagy javítható. A HELYMEGHATÁROZÁSI HIVATKOZÁSOK RÖVIDÍTÉSEI Ab – Abarauskaĩ (Lazdijų r.) Rd – Radviliškis Akm – Akmẽnė Rm – Ramýgala (Panevėžio r.) Antz – Antãzavė (Zarasų r.) Auk – Aukštãdvaris (Trakų r.) Rsn – Rùsnė (Šilutės r.) Sld – Saldùtiškis (Utenõs r.) Btr – Butrimónys (Alytãus r.) Smal – Smálvos (Zarasų r.) Guob – Guobaĩ (Marijámpolės r.) Ss – Sasnavà (Marijámpolės r.) Igl – Igliáuka (Marijámpolės r.) Sv – Svėdasaĩ (Anykščių r.) Ilgž – Ilgižiaĩ (Raséinių r.) Šauk – Šáukenai (Kėlmės r.) Kr – Kriūkai (Šakių r.) Šlčn – Šálčininkai Krk – Krãkės (Kėdáinių r.) Šmn – Šimónys (Kùpiškio r.) Krkn – Krekenavà (Panevėžio r.) Tj – Taujė́nai (Ukmergės r.) Krs – Kārsakiškis (Panevėžio r.) Trš – Trýškiai (Telšių r.) Krž – Krãžiai (Kėlmės r.) Upt – Upýtė (Panevėžio r.) Lkm – Liñkmenys (Ignalinos r.) Varn – Vārniai (Telšių r.) Mgč – Magùčiai (Zarasų r.) Vg – Váiguva (Kėlmės r.) Mlt – Molétai Vs – Veisiejai (Lazdijų r.) Nr – Nevarė́nai (Telšių r.) Zbš – Žūbiškės (Kaišiadorių r.) Pab – Pabarė (Šalčininkų r.) Žsl – Žasliai (Kaišiadorių r.) Plk – Plókščiai (Šakių r.) Žmt – Žemaitkiemis (Ukmergės r.) Pšš – Pašùšvys (Radviliškio r.) 5 Lásd: Būga K. Válogatott írások 3, 1961, 956. 222 KALBOS KULTŪRA | 81 ŠALTINIAI ATSŽ – Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas 2, Vilnius: Mintis, 1976. LHEŽ – A. Vanagas. Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, Vilnius: Mokslas, 1981. LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, Vilnius, 1956–2002. LPŽ – Lietuvių pavardžių žodynas 1: A–K, Vilnius: Mokslas, 1985; 2: L–Ž, Vilnius: Mokslas, 1989. LUEV – Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1963. VB – Vietovardžių bylos, saugomos LKI Vardyno skyriaus fonduose (mašinraš čiai sudaryti 1935–1940 m.). VK – LKI Vardyno skyriaus vietovardžių kartoteka iš gyvosios kalbos. VŽ – Vietovardžių žodynas. Vyr. red. A. Pupkis. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2002. Gauta 2008 03 26 ON TOPONYMS: SOME FORMS SHOULD BE AMENDED S u m m a r y The paper discusses tens of primary oiconyms originating from hydronyms and differing from them in paradigm, the quality of the root vowel etc. On the basis of the data stored in the card index of the Department of Onomastics of the Institute of the Lithuanian Language and word etymologies, an attempt is made to identify the authentic forms of the base and the derived toponym. To be able to compare them with the present-day forms, the data have been collected from the sources of standard language approved for official use: A Manual of Administrative-Territorial Division of the Lithuanian SSR (Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas, volume 2, 1976), A Manual of River and Lake Names of the Lithuanian SSR (Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, 1963) and A. Vanagas’ Etymological Dictionary of Lithuanian Hydronyms (Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas, 1981). MARIJA RAZMUKAITĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius M. RAZMUKAITĖ. Dėl kai kurių vietovardžių tikslintinų lyčių 223