Italų kulinarijos svetimžodžiai

JURGITA GIRČIENĖ Litván Nyelvi Intézet AZ OLASZ KONYHA IDEGEN SZAVAI Litvániában közeli és távoli tájak ételeit bemutató könyvek jelennek meg, vannak különböző országok fogásait kínáló kávézók és éttermek, és bőségesen találhatók ételreceptek a sajtóban, az interneten stb. Az ilyen ételeket, italokat és élelmiszereket új kölcsönszavakkal – új idegen szavakkal – nevezik meg. A nyelvhasználat gyakorlóinak – szövegalkotóknak, fordítóknak, szerkesztőknek, nyelvi normákat megállapítóknak – jelentős problémát okoznak a más országok konyháinak valóságait megnevező új idegen szavak: el kell dönteniük, hogy meghagyják-e az idegen szóval kifejezett elnevezést, vagy megpróbálnak litván megfelelőt találni; az idegen szó választásával átírási és egyéb kérdések is felmerülnek. A tanulmány ezekből a szempontokból vizsgálja az Olaszországban különösen népszerű olasz konyha új idegen szavait, amelyek 1990–2008 között jelentek meg litván nyomtatott és elektronikus forrásokban – a sajtóban, étlapokon, (a kulináris területhez kapcsolódó) internetes oldalakon, az információs és kommunikációs térben, (fordításos) irodalomban –, és az 1990 előtt összeállított litván szótárakban (TŽŽ 1985 és mások) nem szerepeltek.1 Az új idegen szavak használati tendenciáit – a kifejezési változatosságot, a litván megfelelőkkel folytatott versengést – tárgyalja, valamint vizsgálja a köznyelvi normákhoz való viszonyukat és a normázás kilátásait. Az írott és elektronikus forrásokban több mint száz olasz konyhai idegen szót jegyeztek fel (Tart ilaitė 2008: 4). Ezeket megnevezési (az új valóságok elnevezésének szükségessége) és szemantikai (amikor a jelentéskülönbségek kiemelésére van szükség, mert az új és régi fogalom tartalma csak részben egyezik) okokból kölcsönözték, a szövegekben pedig rendszerint referenciális, azaz információközvetítő funkciót töltenek be 1 A vizsgálat a tanulmány szerzője által összeállított, az új idegen szavak és megfelelőik használatát rögzítő elektronikus adatbázisokra (1990–2001, több mint 1500 idegen szó és 500 megfelelő), valamint a Litván nyelv új szavai adatbázisára (1990–2008, több mint 2000 új szó) és Jovita Tartilaitė olasz konyhai új szavak használatát feldolgozó korpuszára (66 új szó: lásd Tartilaitė 2008: 44–59) támaszkodik. A használati tendenciák ellenőrzésére az általános internetes keresőrendszert, a Google-t használtuk. 192 KALBOS KULTŪRA | 81 közvetítő funkciót töltenek be (az új idegen szavak kölcsönzésének okairól és funkcióiról bővebben lásd Vaicekauskienė 2007: 33–67). Ezen új idegen szavak legnagyobb csoportját (több mint egyharmadát) a különféle tésztakészítmények nevei alkotják (pl. lasagne); valamivel kisebb csoportot (körülbelül egy-egy ötödöt) jelentenek a sajtokat (pl. pecorino), illetve a kenyeret és édességeket megnevező idegen szavak (pl.: bruschetta, tiramisu); hozzávetőleg egytizedet tesznek ki az italok és ételek nevei (pl.: espresso; rizottó), néhány idegen szó pedig szószokat nevez meg (pl. pesto) (lásd Tartilaitė 2008: 13). A különböző olasz konyhai idegen szavak nem egy időben jelentek meg a litván szövegekben, ezért a litván nyelv rendszeréhez való alkalmazkodásuk is eltérő. AZ ÚJ IDEGEN SZAVAK ALAKI VÁLTOZATAI ÉS A NORMA Az olasz konyhai idegen szavakra – akárcsak általában az új idegen szavakra (lásd Mikelionienė 2000: 25; Vaicekauskienė 2007: 159) – jellemző az alaki változatosság. Egyetlen olasz konyhai idegen szónak a használatban több mint tíz változata is lehet, például: kapučinas, kapučino, kapucinas, kapucino, kappucino, kapuccino, cappucino, cappuccino, cappucino, cappuccino „espresso, amelyhez speciális eszközzel kevés forró tejet habosítanak” (ol. cappuccino2). Ilyen nagyfokú alaki változatosság a vizsgált idegen szavaknak csak kis részére – kevesebb mint egytizedére – jellemző. A változatok száma leggyakrabban egy és öt között mozog, például: pesto „bazsalikomból és egyéb összetevőkből készült szósz” (ol. pesto); grapa, grappa „szőlőpárlat” (ol. grappa); tiramisas, tiramissu, tiramisu „mascarponéból, espressóból stb. készült desszert” (ol. tiramisù < tirami su „emelj fel”); latė, lattè, late, latte „espresso, amelyhez speciális eszközzel sok forró tejet habosítanak” (ol. (caffè) latte, caffelatte); ravioliai, ravijoliai, ravijoli, raviolli, ravioli „hús- vagy más töltelékkel töltött, tésztából készült négyszögletes gombóc” (ol. ravioli)3. Néhány forma ritka és alkalmi, de mindig található legalább néhány ténylegesen versengő változata ugyanannak az idegen szónak; ezek rendszerint az eredeti alak, illetve egy vagy több litvánosított forma. 2 Ennek az olasz szónak az alapja egy másik, régebbi kölcsönszó, a kapucinas, vagyis „a ferences rend egy bizonyos ágához tartozó szerzetes”. A csuklyás köpenyt viselő szerzetes (cappuccio – hegyes csuklya) elnevezését később metaforikusan a kávéfajta megnevezésére alkalmazták. 3 Azokat a forrásokat, amelyek alapján a meghatározásokat és az idegen szavak alapul szolgáló (olasz nyelvű) alakjait megállapították, a forrásjegyzék sorolja fel. Az egyes idegen szavak etimológiáját – a tárgyalt témához kapcsolódó eseteket kivéve – nem közöljük (vö. ol. pesto < pestare < lat. pistare (pinsere)). Összefoglalva megállapítható, hogy néhány kivételtől eltekintve (pl. ol. grappa < ófelnémet krāpfo) a vizsgált olasz konyhai idegen szavak (italianizmusok) alapja a latin nyelv. J. GIRCĖNIENĖ. Italų kulinarijos svetimžodžiai 193 A használatban előforduló olasz kulináris jövevényszavak a litván nyelvi rendszerhez való alkalmazkodásuk alapján négy csoportra oszthatók: 1) autentikus helyesírásúak, pl. cannelloni (változatai: canneloni, canelloni, caneloni) „nagy, vastag tésztacsövek, sajttal, darált hússal stb. töltve, rendszerint sütőben sütve” (ol. cannelloni); 2) morfológiailag meghonosított, de helyesírásilag nem adaptált alakok, pl. canelloniai; 3) helyesírásilag adaptált, de morfológiailag nem meghonosított alakok, pl. kaneloni; 4) helyesírásilag és morfológiailag is adaptált alakok, pl. kaneloniai (vö. Girčienė, Liutkevičienė 2007: 110–111). A legtöbb változat az autentikus helyesírásúak (1) csoportjába sorolható, pl.: mozzarella, mozzarela, mozarella, mozzarella, moccarella, mocarella, mocarrella „puha, fehér olasz sajt, amelyet bivaly- vagy tehéntejből készítenek” (ol. mozzarella). Szeletelje fel a paradicsomot és a mozzarella sajtot, majd kör alakban rendezze el egy tányéron (www.manovirtuve.com) 200 g Mozzarela sajt (www.manovirtuve.com) A „Mozarella” sajtot az ország hagyományainak megfelelően készítik, és különleges íz jellemzi (www.meniu.lt) „Mozzarella” sajtos-paradicsomos saláta pestószósszal (www.delfi.lt) Minden pizzára 5 szelet Moccarella sajtot tesznek (www.gardu.lt) Halrakottas: 4 golyó mocarella (www.dieta.lt) Mocarrella – ez fantasztikus (www.naturele)4 A változatosság gyakran a helyesírásilag és morfológiailag adaptált (4) jövevényszavakra is jellemző, pl.: mocarela, modzarela, mozarela. Zöldségek, friss lazac, garnélarák, mocarelos sajt, csiperkegomba, olajbogyó (restorano „Da Antonio“ valgiaraštis) Állaguk szerint a sajtok lehetnek frissek, érleltek (házi tejszínből készült, modzarelos és ricotta sajt), illetve lágyak (www.virejai.lt) 250 g mozarelos sajt (www.sintagma.lt) Egyébként a morfológiai adaptáció olykor csak a szövegkörnyezetből állapítható meg, vö. saláta mozzarellával és mozzarellás sajtsaláta; most megfőzöm őket, és mozzarellával, valamint hidegen füstölt, mozzarella sajtos sonkával eszem. Ez attól függ 4 Itt és a további példákban a szöveg releváns, vastag vagy ritkított betűs elemeit a cikk szerzője emelte ki; a grafikai jelek (idézőjelek és dőlt betű) az eredetiek. 194 KALBOS KULTŪRA | 81 az idegen szó végződéséből ered – ebben az esetben egybeesik a litván nőnemű végződéssel -a. Viszonylag sok nőnemű olasz kulináris jövevényszó van – körülbelül egyharmaduk (a litván nyelvből nemi végződést kapott új jövevényszavaknak mindössze mintegy 12 százaléka sorolható a nőneműek közé, lásd Vaicekauskienė 2007: 174). A nőnemet viszonylag könnyen felveszik azok a jövevényszavak, amelyek eredeti alakjának végződése -a vagy -e (az utóbbiból csaknem feleannyi van), például: rikota (olasz ricotta) „nem érlelt túróféle sajt (túró)”; maskarponė (olasz mascarpone) „puha, kenhető, fehéres sajt” (lásd még a korábban közölt példákat). Egyelőre nincsenek ragozott alakjaik azoknak a többes számú jövevényszavaknak, amelyek tésztákat neveznek meg, például: farfale „masni alakú tészta” (olasz farfalle, egyes számban farfalla); pene „kis, ferdén levágott végű cső alakú tészta” (olasz penne, egyes számban penna). Spagetti ricottával és juhsajttal (www.skanus.lt/receptai) Hozzáadjuk az apróra vágott mascarponét és a tojásfehérjét, majd mindent jól összekeverünk (www.receptuknyga.lt) Farfalle (pillangó alakú tésztából készült) saláta pestószósszal (www.zebra.lt) Pene tészta tengeri herkentyűkkel, fehérboros, currys-tejszínes szósszal (www.meniu.lt) A legtöbb idegen szó, amelynek eredeti alakja -o végződésű, hímnemű alakot vesz fel – ebből magyar végződés lesz: -as, például taledžas „félpuha tehéntejből készült sajt” (olaszul taleggio). Hímneműnek számítanak azok a többes számú idegen szavak is, amelyek eredeti alakja -i végződésű – ezek a magyar -is végződést kapják (többes számban -iai), például ravi(j)oliai (olaszul ra-violi, egyes számban raviolo). Az ilyen idegen szavak nagyobb részének azonban egyelőre nincs morfológiailag, gyakran pedig helyesírásilag sem rögzült alakja, például capellini „hosszú, a spagettinél vékonyabb tészta” (olaszul capellini, egyes számban capellino). Taledžas, provolone, ricotta, és megint mozzarella meg parmezán – egyszerűen érezni lehet, ahogy felforr a temperamentum és megjön az étvágy! (www.patie-kalai.lt) olasz saláta. 4 adaghoz szükséges: 500 g ravioli spenótos töltelékkel, só, néhány csepp olívaolaj (www.beta.lt) Azokat a tésztákat, amelyeket spaghetti néven ismerünk, vastagságuk szerint capellini néven is nevezhetik (www.patiek alai.lt) J. GIRČIENĖ. Italų kulinarijos svetimžodžiai 195 Megjegyzendő, hogy az említett, morfológiailag és helyesírásilag adaptált olasz kulináris jövevényszó-alakok nem az egyetlen változatok: a használatban egyelőre más, azaz ragozatlan, helyesírásilag nem adaptált alakokkal versengenek (lásd a korábban közölt példákat). A jövevényszavak alakváltozatainak többsége abból a kísérletből ered, hogy az autentikus helyesírást (gyakran hibásan) tükrözzék (néha az olasz nyelvben is vannak alakváltozatok)5, vagy a legmegfelelőbb magyarosított alakot keressék (vö. Girčienė, Liutkevičienė 2007: 110). Az alakváltozatosság a jövevényszó litván szövegekben való megjelenésének idejétől (azaz a használati hagyománytól), valamint intenzitásától, amely az elnevezett valóság nyelvhasználók számára való aktualitásával függ össze, továbbá a jövevényszó helyesírásától függ. A jövevényszó kezdetben gyakran autentikus alakban jelenik meg a használatban. Amint a bemutatott példákból látható, a bonyolultabb helyesírású jövevényszavak esetében az eredeti alak hibás változatai is jellemzőek. A jövevényszó kiejtésének visszaadására tett kísérletek nyomán helyesírásilag adaptált alakok kezdenek megjelenni. Számuk szintén a jövevényszó helyesírásától függ: minél idegenebb az a litván nyelv számára, annál több a változat. A jövevényszó végződésétől függően egyes alakok meglehetősen gyorsan vagy rögtön valamely ragozási paradigmához sorolódnak. Ez tipikus jelenség – a kölcsönzési folyamatra jellemző alaki változás gyakran (de nem szükségszerűen) a helyesírás és a morfológia konvergenciája felé halad (Vaicekauskienė 2007: 159). Megjegyzendő, hogy az autentikus helyesírás nem akadályozza az olasz kulináris jövevényszavak morfológiai adaptálását – ez a tendencia más új jövevényszavakra is jellemző (bővebben lásd Vaicekauskienė 2007: 183). A szerkesztett nyilvános írásbeli használatra (irodalom, sajtó, internetes tájékoztatás) leginkább azoknak a jövevényszavaknak a helyesírásilag és morfológiailag adaptált alakjai jellemzőek, amelyeknek van használati (és kodifikációs) hagyományuk, illetve a használati (és kodifikációs) hagyománnyal nem rendelkező jövevényszavak grafikailag kiemelt autentikus alakjai. A litván nyelvi rendszerhez való végleges alkalmazkodás köztes változataként itt helyesírásilag adaptált, de morfológiailag nem integrált jövevényszó-alakok is előfordulnak. Többségük azonban rendszerint eltűnik a nyilvános használatból. A magánjellegű írásbeli használat (amelyet az internet kommunikációs tere képvisel) változatosabb. Itt természetesen megtalálhatók a nyilvános használatra jellemző, fent említett olasz kulináris jövevényszó-alakváltozatok is, vagyis a helyesírásilag, valamint 5 Az általános internetes keresőrendszer Google adatai szerint az úgynevezett autentikus alakváltozatok különösen nagy változatossága az olasz kulináris jövevényszavak esetében más nyelvekre, például az angolra és a németre is jellemző. 196 KALBOS KULTŪRA | 81 morfológiailag adaptált, valamint autentikus alakok, ám ez utóbbiakat nem szokás grafikailag megkülönböztetni. Ezenkívül itt mindkét alak gyakrabban fordul elő hibásan. A helyesírásilag nem adaptált, de morfológiailag integrált jövevényszó-alakok viszont legalábbis egyelőre a magánhasználat változatainak tekinthetők. Ezt a mennyiségi adatok is alátámasztják: az új jövevényszavak morfológiailag adaptált, de helyesírásilag nem integrált alakváltozatai a legritkábbak. A megfigyelt különbségek alapján feltételezhető, hogy a (többnyire) nyelvi szerkesztők felügyelete alatt álló nyilvános írásbeli használatban alapvetően igyekeznek követni a hagyományokat: az olasz kulináris jövevényszavak helyesírási és morfológiai adaptálását. Ehhez kétségtelenül szükség van a nyelvi szakemberek erőfeszítéseire: a különféle nyelvi normákat rögzítő forrásokban (az Európai Unió terminológiai szótárában, az Eurovoc-ban (EUR), a Litván Állami Nyelvi Bizottság tanácsadó adatbázisában (VLKK KKB), valamint az újabb idegenszó-szótárakban (TŽŽ 2001 stb.)) az adott időszakban az olasz kulináris jövevényszavak kevesebb mint egyötödének (főként olasz sajtneveknek) található meg az adaptált, kodifikált alakja, például: e(k)spresas, gnočiai, gorgonzola, grapa, kapučinas, lazanja, maskarponė, parmidžanas, ravioliai, rizotas. Más esetekben a használatra kell támaszkodni, és a legvalószínűbb, legmegfelelőbb adaptált alakváltozatot kell választani. Ha még a használatban sincs a legcsekélyebb hagyománya sem valamely adaptált alaknak, fennáll a veszélye annak, hogy a nyelvhasználó számára felismerhetetlen, és esetleg a későbbi kodifikálók által másképpen adaptált jövevényszó-alakot kínálunk. Ezért ilyen esetekben a leggyakoribb megoldás az autentikus, grafikailag kiemelt alakok megtartása. Ezek meglehetősen gyakoriak, de csak akkor alkalmazzák őket, ha nincs más kiút: nincs (megfelelő) egyenértékű alak, és úgy tűnik, a kodifikálók engedélye nélkül továbbra sem merik adaptálni őket (attól tartva, hogy megsértik a nyelvtisztítás általános elvét). Még nemigen veszik figyelembe, hogy a 2007 elején jóváhagyott Az új jövevényszavak kodifikálásának általános kritériumai (a továbbiakban: BNSNK) két lehetséges módot jelölnek meg az új jövevényszavak kodifikálására: az adaptálással történő kodifikálást, illetve az egyenértékű alakkal való helyettesítést; az adaptálatlan új jövevényszavak pedig nem normatívnak számítanak. A nyilvános használatban tapasztalható tendencia, hogy az autentikus alakokat grafikailag kiemelik, arra enged következtetni, hogy az ilyen alakokat a litván szövegbe illesztett, nem tipikus elemként érzékelik. Ez és más kutatások alapján feltételezhető, hogy a nyilvános használat e helyzetének oka a normálás hiányossága. Mivel hosszú ideig nem voltak egyértelmű kritériumai az új jövevényszavak kodifikálásának, a legfontosabb elvet próbálták érvényre juttatni: a jövevényszavak kizárását, az egyenértékű alakok keresését; kerülték az adaptált jövevényszavak ajánlását, még azokét is, amelyeknek nem volt egyenértékű alakjuk J. GIRČIENĖ. Italų kulinarijos svetimžodžiai 197 … formákat, mintha ezzel legalizálnák a kölcsönzött elnevezést. A megfelelő magyar megfelelőkkel nem rendelkező idegen szavakat a nyelvi normákat kodifikáló művek egyszerűen megkerülték; kivételes esetekben az eredeti alakjukban használt idegen szavak grafikai kiemelését javasolták6. Vagyis annak, akinek egy új valóságot azonnal meg kell neveznie, magának kellett (és kell) döntenie – egyensúlyoznia a (nem létező) normák, a szöveg minősége és a címzett dekódolási lehetőségei között (lásd az alábbi példát): Nem hattyútej íze ez? Nem – a cannoli tölteléke kenhető, szemcsés túróból (riccota) vagy mascarpone sajtból készül, és a tésztacsőbe rejtik... Az utolsó csésze kávé. Megtanultuk úgy rendelni, hogy ne borzasszuk el a pincéreket: kiadós ebéd után semmi tejes kávé, csak eszpresszó, lehetőleg sambucával (ánizsízű likőr), hogy kitisztuljon a látásunk... A sambuca felpezsdíti az érzékeket... (Moteris 2008 07) A különleges (sötét) betűtípussal jelölt olasz kulináris idegen szavak és megfelelőik a szövegnek csaknem egyharmadát teszik ki. A cikk szerzőjének és/vagy szerkesztőjének minőségi szöveg létrehozására tett erőfeszítései nem kétségesek. A grafikai kiemelés és a zárójelben közölt kiegészítő információ természetesen megbontja a szöveg egységét, de mindkettő azt mutatja, hogy törekedtek az információ címzett számára érthető közvetítésére és a nyelvi normák betartására. Az új idegen szavakat kommunikációs célból gyakran zárójeles vagy a szövegbe illesztett (meta)nyelvészeti megjegyzések kísérik – ez esetben ez a sambuca leírása (zárójelben), valamint a második mondatban kifejtett cannolo „törékeny tésztából készült, cső alakú, olajban sült sütemény, általában ricottás vagy egyéb töltelékkel” (olaszul cannolo, többes számban cannoli) leírása. A ricotta idegen szó leíró jellegű megfelelőjét, a kenhető, szemcsés túrósajtot kétségtelenül a nyelvi normák betartására törekedve választották, feltehetően annak alkalmatlanságát is érzékelve (nem gazdaságos, nem képezhető belőle új szó stb.; lásd BNSNK), valamint a dekódolás nehézségét (a zárójeles magyarázat grafikailag kiemelt, nem adaptált idegen szóval történik – ez a szöveg fölösleges eleme). A szöveg kifejezőerejét és grafikai megjelenését kétségtelenül zavarja egy másik, hasonlóan közölt, adaptálatlan idegen szó, a cannoli is, amelyet nyilvánvalóan a nyelvi normák megsértésének elkerülésére hagytak meg ebben a formában. Ezt a feltevést mintha megerősítenék az összes többi idegen szó adaptált alakjai… 6 Az eredeti formájukban, grafikai kiemeléssel használt idegen szavak terjedési tendenciáiról, okairól, lehetséges következményeiről, a normázás irányairól stb. bővebben lásd: Girčienė J. Verstinės literatūros naujažodžiai. – Kalbos kultūra 79, 2006, 83–85; Girčienė J. Naujųjų skolinių vartosena: kalbos kultūros ir stilistikos takoskyra. – Kalbos kultūra 80, 2007, 143–147; Girčienė J., Liutkevičienė D. Šiurių pavadinimų vartosena ir norma. – Kalbos kultūra 80, 2007, 110–113; Vaicekauskienė L. Naujieji lietuvių kalbos svetimžodžiai, 2007, 177–189 stb. 198 KALBOS KULTŪRA | 81 mascarpone, eszpresszó7, sambuca8 (olaszul sambuca): az első kettő adaptált alakja a tárgyalt időszakban megtalálható volt a fent említett, nyelvi normákat kodifikáló forrásokban. A nyelvi ajánlások betartására tett erőfeszítést – még akkor is, ha ez ütközik az információ pontos közvetítésének céljával – egy újabb, magyar leíró jellegű valóságmegnevezés, a tejes kávé is jelezheti: feltehetően ezt választották a tejes kávék egyik fajtájának kölcsönzött neve helyett (például latte vagy cappuccino). Ez a tipikus, nyilvános nyelvhasználatból vett példa feltárja a jelenlegi helyzetet, amely nemcsak a szövegeket készítő nyelvi szakemberek, hanem az olvasók számára is bonyolult: nekik fel kell ismerniük az idegen szavakat, miközben gyakran a nyelvi „tisztaság” jegyében hozzászoktatják őket az idegen szavak magyarosítatlan alakjához (!). Az idegen szó eredeti formájának megszokottságát a mai nyelvhasználók körében különösen jól mutatja a nem szerkesztett magánhasználat. Ezt az eredeti, grafikailag ki nem emelt alakok, valamint az ortográfiailag nem adaptált, de morfológiailag ragozott olasz kulináris idegen szavak változatai jellemzik, például: Ma este cannellonit készítettem (http://qemm.blogas.lt) Cannellonis spenóttal és dióval egyébként nagyon finom (www.papugos.lt) Hogy az eredeti formák terjedése általános tendencia, amely nem függ az idegen szavak szemantikai csoportjától, azt más kutatások eredményei is mutatják: Loreta Vaicekauskienė, aki az új idegen szavak használatát vizsgálta, új tendenciaként említi az idegen szavak ortográfiai adaptációjának mellőzését (ez nemcsak a litvánra, hanem más nyelvekre is jellemző), valamint azt, hogy a nyelvhasználók hozzászoktak az eredeti helyesírás látványához (Vaicekauskienė 2007: 181, 187). Felmerül tehát a kérdés: amikor a nyelvi tisztaság általános elvét próbáljuk érvényesíteni – a normák megsértésétől tartva nem engedjük be az idegen szót –, nem okozunk-e nagyobb kárt a nyelvnek? Talán a nyelvi normák kodifikálóinak a BNSNK ajánlásait követve minél előbb a legmegfelelőbb idegen szóalakot kellene a közönség elé tárniuk? Ez egyáltalán nem zárná ki a megfelelő szavak keresését9. Amint azt mutatja 7Az eszpresszó alakban a birtokos esetet is felismerhetjük: semmilyen tejes kávét, csak eszpresszót (a kávé elhallgatásával); de értelmezhető a használatban ma is gyakori, morfológiailag nem adaptált espresso változatként is, például: réteges espresso (egyébként a BNSNK is közli). 8Ugyanez elmondható a sambuca idegen szóról is. Ez lehetne a használatban elterjedt, ragozhatatlan alak is, vö. sambuca likőr, de az idegen szót két különböző esetben alkalmazták, így mégis arra lehet következtetni, hogy nem csupán a szóvégződés véletlen hasonlóságáról van szó. 9Vannak már ilyen példák: a VLKK KKB az olasz kulináris idegen szavak adaptált lazanija és rizotas alakját adja meg, és egyúttal a különféle forrásokban ajánlott megfelelőiket is közli. J. GIRČIENĖ. Italų kulinarijos svetimžodžiai 199 A közhasználat eltolódásai, amelyeket akár a kevés számú, normatív formában rögzített olasz gasztronómiai jövevényszó terjedése és az adaptált alakok használatának lehetőségére vonatkozó általános álláspont is ösztönöz, megállíthatják a nem magyarosított idegen szavak tömeges elterjedését. Vö. különböző időpontokban készült szövegek részletei: Espresso kávéja számos más népszerű kávéital alapja, például a cappuccino, latte. <...> Cappuccino – olasz kávé. Elkészítéséhez espresso kávét használnak. <...> Latte espresso kávéból, valamint gőzzel felmelegített és kissé felhabosított tejből készül (www.meniu.lt, Éttermi üzletág, 5. szám, 2006) Espreso kávé grapával. <...> Kapučino kávé alapja espreso kávé, meleg tej és tejhab. <...> Latė kávé <...> – tejes olasz kávé, amelyet magas pohárban szolgálnak fel, és espreso kávéból, valamint gőzzel felmelegített tejből készítenek (www.paulig.lt 2008) AZ ÚJ IDEGEN SZAVAK VISZONYA A MAGYAR MEGFELELŐIKHEZ Az olasz gasztronómiai jövevényszavak körülbelül egyharmadához javasoltak megfelelőket. A legtöbbnek több is van, többnyire leíró jellegű, a litván nyelvben megszokott két- vagy háromszavas szókapcsolatok formájában (lásd Tartilaitė 2008: 11–12), például: kapučinas – tejszínes kávé (tejszínnel, dióval, csokoládéval stb.); latė – tejszínes kávé, kávé tejjel, tejes kávé; lazanja – tésztalapok, olasz tésztalapok, tésztalapokból készült rakott étel, kis tésztacsíkok; rizotas – rizs különféle zöldségekkel, főtt rizses étel (hússal, zöldségekkel, csípős fűszerekkel), csípős rizses-húsos zöldségragu, rizsfelfújt (lásd ĮPVT 2005: 27–35, 146). Az ilyen leíró jellegű, több szóból álló idegenszó-megfelelők nem terjednek el a használatban. Nem tarthatnak igényt arra, hogy valódi elnevezések egyedüli formáivá váljanak: a kapučinas és a latė nem ugyanaz, mint amit Litvániában rendszerint kávé tejjel vagy tejszínes kávé néven emlegetnek (vö. e jövevényszavak jelentésének leírásával); a lazanja – „nagy, főzetlen tésztalapok különféle töltelékkel, sütőben sütve” – kétségtelenül különbözik a litvánok által megszokott tésztalapokból készült rakott ételtől, azaz „főtt, kis szalag alakú tésztából, különféle hozzávalókkal készített sült ételtől”10; a rizotas – „zsiradékon pirított rizottórizsből, különféle hozzávalókkal készített étel” – először is nem ugyanaz, mint a különféle zöldséges rizs; főtt rizses étel (hússal, zöldségekkel, csípős fűszerekkel); csípős rizses-húsos 10 A lazanja jövevényszó és megfelelői közötti jelentésbeli eltérésről bővebben lásd: Girčienė J., Az új jövevényszavak megfelelői: szerkezet és használat, 2005, 113–114. 200 KALBOS KULTŪRA | 81 zöldséges húsragu; rizsfelfújt; másodszor pedig ezek a megfelelők több szóból állnak. Hiszen leírással lényegében bármit meg lehet nevezni (Vaicekauskienė 2007: 57). Ha a nyelvi normák megsértését kerülendő mégis ilyen megfelelőket használnak, mellettük kommunikációs célból zárójelben (étlapokon – a fogás angol vagy más idegen nyelvű leírásában) mindmáig feltétlenül feltüntetik a jövevényszót is, függetlenül attól, hogy az említett megfelelők már nem új javaslatok. Magyarázó céllal a jövevényszó egy ideig a megfelelő, egyszavas megfelelő kísérője is lehet (lásd alább). Például: Tejes kávé / Coffee Latte (www.transylvania.lt/meniu) Tésztalapokból készült rakott étel lazaccal / Lasagne (4 adag) (www.tindirindi.lt/forum) Itt egy tucatnyi különleges finomság is kapható, például <...> rizses ragu (risotto) (www.york-capital.lt) Tehát ahelyett, hogy a valóságot pontosabban neveznék meg a rá jellemző egyedi szavakkal, afféle „körülírásos bújócskát” játszanak. Ez a magatartás nemcsak etikai (a szöveg készítőjének meg kell neveznie a névvel rendelkező valós dolgot, de attól tartva, hogy megsérti a valójában gyakran nem is létező nyelvi normákat, ezt nem teheti meg) és kommunikációs, hanem nyelvi szempontból is hibás. Csak néhány olasz gasztronómiai jövevényszónak van egyszavas neologizmussal vagy azt tartalmazó szókapcsolattal kifejezett megfelelője; például a lazanija és rizotas jövevényszavak helyett a litván tésztalapokból réteges étel, illetve sok-rizs, sok-rizses felfújt elnevezéseket javasolják (lásd ĮPVT 2005: 31–35). Bár ez utóbbi szóalkotás meglehetősen új, a használatban – nemcsak a nyilvánosság előtt – már felbukkan, igaz, szokatlan neologizmusként, amelyet olykor nemcsak magyarázó jövevényszó, hanem a nyelvhasználók nem éppen kedvező megjegyzései is kísérnek (lásd ritkított szedéssel): Az olasz konyha büszkeségei közé tartozhat a sok-rizses étel („risotto”), valamint a különféle tésztaételek (www.moteris.lt) És szülőföldjén, a napfényes Itáliában születtek a hagyományos, klasszikussá vált fogások: ahogy mostanában illik mondani – „sok-rizses” (ha nem világos, mit jelent ez a szó, tudják meg, hogy e név mögött a régóta ismert „rizotas” rejtőzik) (www.alfa.lt) Hozzá vargányás sok-rizses ételt kínálnak (www.meniu.lt) Az olasz gasztronómiai jövevényszavakhoz, köztük neologizmusokhoz is lehet természetesen megfelelőket javasolni, de ezeknek meg kell felelniük a nyelvhasználók és a nyelvi normák meghatározói által támasztott, a megfelelő és a jövevényszó jelentésének megfelelőségére, termékenységére, gazdaságosságára vonatkozó J. G I R Č I E N Ė. Italų kulinarijos svetimžodžiai 201 miškumo ir kt. kriterijus (žr. Miliūnaitė 2004: 35–38; BNSNK 2007 ir kt.). Kaip rodo šio ir kitų tyrimų rezultatai, tik tokie atitikmenys yra pajėgūs konkuruoti su svetimžodžiais11. Atitikmenų paieškos neturėtų trukdyti teikti visuomenei adaptuotas tokių svetimžodžių formas. Nederėtų pamiršti bendrosios norminimo nuostatos, kad kitų šalių nacionalinių valgių svetimžodžiai į lietuvių kalbą tradiciškai būdavo įsileidžiami (pvz.: pica, spagečiai). Taip pat reikia atsižvelgti į polinkį svarbiausiose dabartinėse tarptautinio bendravimo kalbose paplitusius naujuosius svetimžodžius (ypač klasikinių kalbų kilmės) vertinti nuosaikiau, juos laikyti naujaisiais tarptautiniais žodžiais (plačiau dėl naujųjų svetimžodžių vertinimo kriterijų žr. Miliūnaitė 2004; BNSNK 2007; Vaicekauskienė 2007: 135–152). Kaip tik tokie ir yra daugumas italų kulinarijos svetimžodžių. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Az 1990–2008 közötti időszak írott és elektronikus forrásaiban több mint száz, az olasz konyha ételeit – tésztaféléket, kenyeret, sajtokat, édességeket, italokat – megnevező új jövevényszót találtunk. Nyelvi megjelenésük oka a jelölési és a szemantikai szükséglet: új valóságok megnevezésének igénye (pl. lazanija), vagy a jelentésbeli különbségek kiemelése, amikor az új és a régi valóság tartalma csak részben egyezik (vö. virtiniai és ravioliai). 2. Az olasz kulináris jövevényszavakra a kifejezésváltozatosság jellemző. A litván nyelvi rendszerhez való alkalmazkodásuk alapján négy csoportba sorolhatók: 1) eredeti helyesírásúak, pl.: cannelloni, canneloni, canelloni, canelo-ni (olasz cannelloni); 2) morfológiailag ragozott, de helyesírásilag nem adaptált formák, pl. canelloniai; 3) helyesírásilag adaptált, de morfológiailag nem ragozott formák, pl. kaneloni; 4) helyesírásilag és morfológiailag is adaptált formák, pl. ka-neloniai. A változatosság a jövevényszó használati hagyományától és helyesírásától függ – a kifejezésváltozatok többsége kezdetben az eredeti jövevényszó-helyesírás visszaadására tett, gyakran hibás kísérletek során jön létre, később pedig a legmegfelelőbb litvánosított forma keresésekor. 2.1. Bár az eredeti helyesírás nem akadályozza az olasz kulináris fogalmakat megnevező jövevényszavak morfológiai adaptálását, a kölcsönzési folyamatra jellemző alakváltozás leggyakrabban a helyesírás és a morfológia konvergenciájának irányá- 11 A lexikai változatok versengését meghatározó tényezőkről lásd Girčienė J. (ugyanott, 107–127). 202 KALBOS KULTŪRA | 81 ba halad. A helyesírásilag és morfológiailag adaptált kifejezésváltozatok – bár egyelőre még versengenek az eredeti vagy csak részben adaptált formákkal – a vizsgált jövevényszavak mintegy harmadánál fordulnak elő. Többségük hímnemű alakot vesz fel, de a nőnemhez is – az új jövevényszavak adaptálásának általános tendenciáihoz képest – meglehetősen sok, akár az olasz kulináris jövevényszavak harmada tartozik. Ezt az eredeti, –a végződésű alakok nagy száma magyarázza (vö. olasz mozzarella – litván mocarela). 2.2. Megfigyelhető, hogy a szerkesztett nyilvános nyelvhasználatra leginkább a helyesírásilag és morfológiailag adaptált, használati és (normatív) hagyománnyal rendelkező jövevényszó-alakok, illetve a használati (és normatív) hagyománnyal nem rendelkező jövevényszavak grafikailag kiemelt, eredeti alakjai jellemzők. Az a tendencia, hogy a viszonylag gyakori eredeti alakokat grafikailag kiemelik, arra enged következtetni, hogy ezek a litván szöveg szokatlan betoldásainak számítanak, amelyeket megfelelő megfelelő híján használnak. A nem szerkesztett magánjellegű nyelvhasználatban nem jellemző az eredeti alakok grafikai elkülönítése; ezenfelül itt gyakrabban fordul elő, hogy mind az eredeti, mind a teljesen litvánosított alakokat hibásan írják. A legritkább, helyesírásilag nem adaptált, de morfológiailag ragozott jövevényszó-alakok egyelőre legalábbis a magánjellegű nyelvhasználat változatainak tekinthetők. Ezek a használati tendenciák azt mutatják, hogy a nem litvánosított forma a mai nyelvhasználó (nem szakember) számára meglehetősen megszokottá válik. 3. Az olasz kulináris jövevényszavak mintegy harmadára javasoltak megfelelőket. A litván változatokat többnyire körülíró kifejezésekkel adják vissza, amelyek nem felelnek meg a megfelelőkkel szemben támasztott gazdaságossági, produktivitási, valamint a megfelelő és a jövevényszó jelentése közötti adekvátsági és egyéb kritériumoknak; ezért néhány elszigetelt esettől eltekintve nem terjednek el a használatban. 4. A megfelelő keresése nem akadályozhatja az adaptált olasz kulináris jövevényszó-alakok közönség elé tárását. Ez segíthet megfékezni a jövevényszavak nem litvánosított formáinak terjedését. ŠALTINIAI Ayto J. 2007: Oxford a Century of New Words, Oxford University Press. EUR: Europos Sąjungos terminų žodynas Eurovoc. Interneto prieiga: http://www3.lrs.lt/pls/ev/ev.main ĮPVT 2005: A. Šiupienienė. Į pagalbą valgiaraščių tvarkytojams, Vilnius: Ciklonas. Laisvoji interneto enciklopedija „Vikipedija“: http://en.wikipedia.org/wiki/Main_Page J. GIRČIENĖ. Italų kulinarijos svetimžodžiai 203 Merriam-Webster’s Online Dictionary, 11th Edition. Interneto prieiga: http://www. merriam-webster.com Petrauskas V. 2003: Italy–lietuvių kalbų žodynas, Vilnius: Žodynas. TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija. TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera. VLKK KKB: Valstybinės lietuvių kalbos komisijos Kalbos konsultacijų bankas. Interneto prieiga: http://www.vlkk.lt/konsultacijos LITERATŪRA BNSNK 2007: Bendrieji naujųjų skolinių norminimo kriterijai. Interneto prieiga: http://www.vlkk.lt/i/news/267.doc Girčienė J., Liutkevičienė D. 2007: Sūrių pavadinimų vartosena ir norma. – Kalbos kultūra 80, 110–122. Mikelionienė J. 2000: Naujoji lietuvių kalbos leksika. Daktaro disertacija, Kaunas. Miliūnaitė R. 2004: Skolinių vertės motyvacija. – Skoliniai ir bendrinė lietuvių kalba. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 30–54. Tartilaitė J. 2008: Itališkos virtuvės naujažodžiai dabartinėje lietuvių kalboje. Bakalauro darbas, Vilniaus pedagoginis universitetas. Vaicekauskienė L. 2007: Naujieji lietuvių kalbos svetimžodžiai. Kalbos politika ir vartosena, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Gauta 2008 09 02 LOANWORDS OF ITALIAN CUISINE S u m m a r y The paper deals with new loanwords referring to Italian cuisine, now very popular in Lithuania. The new loanwords appeared in 1990–2008 in Lithuanian written and electronic sources. The paper discusses major tendencies of the usage of the loanwords in terms of their variability, competition with Lithuanian equivalents, their relation with standard language norms and the prospect of standardisation. There were over 100 terms of Italian cuisine identified in the written and electronic sources of the above period. Most of them refer to the pasta dough, bread, cheeses, sweets and drinks. The causes of their appearance in Lithuanian are designatory and semantic: a need to name new things or identify differences in meaning when semantically old and new words partially overlap. 204 KALBOS KULTŪRA | 81 Loanwords of Italian cuisine in Lithuanian are characterised by the variability of expression, e.g. cannelloni, canneloni, canelloni, caneloni; canelloniai; kaneloni; kaneloniai (It. cannelloni). The authentic orthography does not prevent the morphological adaptation of the loanwords; however, a change in the form which is most characteristic in the process of borrowing frequently leads to converging the orthography and morphology of the loanword. Lithuanian equivalents have been suggested for ca. one third of loanwords of Italian cuisine. The equivalents are often expressed by descriptive phrases; however, they fail to meet the criteria of language economy, equivalence, meaning adequacy etc., which prevents their wider acceptance in actual use. A search for equivalents should not prevent suggesting adapted forms of loanwords of Italian cuisine to the society. JURGITA GIRČIENĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] J. GIRČIENĖ. Italų kulinarijos svetimžodžiai 205