Kazimieras Gaivenis – poetinio polėkio terminologas

PRANAS KNIŪKŠTA Litván Nyelvi Intézet KAZIMIERAS GAIVENIS – A KÖLTŐI LENDÜLETŰ TERMINOLÓGUS Megünnepelhettük volna Kazimieras Gaivenis hetvenötödik születésnapját. Sajnos a sors úgy hozta, hogy csak születésének évfordulójára emlékezhetünk. Hat éve veszítettük el Kazimierast, de munkái fennmaradtak. Barátai és munkatársai emlékezetében pedig Kazimieras derűs alakja is tovább él. Kazimieras Gaivenis életútja egyszerű, mégis nagy jelentőségű volt. A leendő nyelvész 1934. január 18-án született a költői szépségű Tauragnas vidékén, Utenos járás Stučų falujában. A Šeimaties elemi iskolában, a Tauragnų progimnáziumban és az Utenos első középiskolájában tanult. Az utóbbit elvégezve 1954-ben felvették a Vilniaus Egyetemre. Itt litván nyelvet és irodalmat tanult. Amikor szakirányt kellett választania, a nyelv mellett döntött, és teljes erejével belevetette magát a tanulásába. Tanulmányi társai már a felvételi vizsgák óta felfigyeltek erre a hozzáállására. Abban az évben, amikor egyetemre jelentkeztünk, megjelent a Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Elterjedt a hír, hogy a vizsgán ebből a szótárból is tehetnek fel kérdéseket. Ki-ki a maga módján igyekezett megismerkedni vele – va- 362 KALBOS KULTŪRA | 82 laki a sajtóban megjelent publicisztikai recenziót olvasta el, mások előkeresték és magát a szótárt lapozgatták. Kazimieras különösen szorgalmasan tanulmányozta; szobatársai még tréfálkoztak is azzal, hogy Gaivenis a feje alá tett szótárral alszik. Kazimieras – akkor Kazinak hívtuk – az évfolyam egyik legjobb hallgatója volt. Szorgalmasan járt előadásokra, a szemináriumi és gyakorlati feladatokat példásan végezte el, de nem elégedett meg a kötelező kurzusokkal. Aktív tagja volt a Litván Nyelvi Körnek, előadásokat tartott a hallgatói tudományos konferenciákon, és nyelvészeti cikkeket írt az évfolyam által kiadott kis folyóiratba. 1959-ben végzett az egyetemen, és a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetbe osztották be, amely később Litván Nyelvi Intézet lett. Egész életében ott dolgozott, 2001-ig (abban az évben vonult nyugdíjba). Itt járta végig az utat a rangidős laboránstól a Terminológiai Osztály vezetőjéig. Intézeti munkája mellett különböző terminológiai bizottságokban és tanácsokban is dolgozott: a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Bizottságának felelős titkára és felelős szerkesztője, valamint a Tudományos Akadémia Elnöksége mellett működő Terminológiai Tanács titkára volt. Kazimieras Gaivenis mindenütt nem látványos, hanem konkrét, gyakorlati terminológiai munkát végzett: különböző szakterületek terminológiai munkatársainak adott tanácsot, értékelte és segített továbbfejleszteni az általuk alkotott terminusokat, lektorálta a készülő terminológiai szótárakat és szabványokat, valamint egyéb segítséget nyújtott a terminusalkotóknak és fiatalabb kollégáinak. Türelmesen és csendben dolgozott, nem hajszolta a dicsőséget vagy a viszonzást, és egészségét sem kímélte. K. Gaivenis igyekezett a terminológiai munkát a terminológia elméleti alapelveivel összhangba hozni, és maga is jelentősen hozzájárult azok terjesztéséhez és megszilárdításához. Publikációinak bibliográfiája több mint négyszáz közleményt sorol fel, ezek közül sok terminológiai tárgyú. Terminológiai kutatásait az összetett terminusok vizsgálatával kezdte. E témában első cikke, a Sudėtinių terminų dėmenų išdėstymo klausimu, 1963-ban jelent meg a Kalbos kultūroje című folyóiratban (KK, 5. szám). Ezt a birtokos eset összetett terminusokban való használatáról, a határozószói és melléknévi igenévi tagokat tartalmazó összetett terminusokról, valamint a két- vagy háromtagú terminusokról szóló cikkek követték. E témakör összegzése volt disszertációja, a Sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje. Aspirantúrára való beiratkozás nélkül, a mindennapi terminológiai munkától el nem szakadva írta meg; 1969-ben védte meg. Miután alaposabban megismerkedett a terminológia elméletével, és több tapasztalatot szerzett, szélesebb terminológiai témákkal kezdett foglalkozni, például: Bendrieji lietuvių terminijos kūrimo ir norminimo principai: Tarptautinių terminologijos principų P. KNIŪKŠTA. Kazimieras Gaivenis – poetinio polėkio terminologas 363 alkalmazása terminológiánkban. Összefoglalta Stasys Šalkauskis terminológiai elméletét és az általa alkalmazott elveket. K. Gaivenis azonban inkább hajlott arra, pontosabban szólva kötelességének érezte, hogy a terminológia szűkebb kérdéseit magyarázza, amelyek közvetlenül kapcsolódtak a gyakorlathoz. Írt a nyelvi és logikai, illetve a nyelvi és extralingvisztikai terminológiai elvek összehangolásáról, a terminusok szabványosításáról és meghatározásáról, a terminusok rövidítéséről, az antonímia terminológiai eseteiről, a terminusok szemléletességéről, valamint a terminológia és a köznyelv más kapcsolatairól. Leginkább a terminológia gyakorlati rendezése és a különböző szakterületek konkrét terminusai foglalkoztatták. Számos tanulmánya és rövid írása is ezzel foglalkozott. Publikációiban olyan új, szükséges, de a nyelvben még meg nem honosodott terminusokat magyarázott, mint: pakuotė, taršalas, pluoštinys, suklys, kvietrugiai, laikmatis, didbutelis, veislynas, išradyba. Maga is alkotott és javasolt neologizmusokat: rupiniai, stikliūnas, šienainis. A nemzetközi szavak litván megfelelőit is terjesztette: yzopas – juozažolė, konvalija – pakalnutė, defektas – trūkumas. A közönség számára különösen hasznosak voltak az egyes terminológiai alrendszerekről szóló írásai, például: Néhány állattenyésztési terminus; Néhány gondolat a zenei terminusokról; A legszükségesebb litván hadászati terminusok. Gyakran címek alatt közölt szólistákat: Bogyók nevei; Ételek nevei; Csillagképek nevei; Pénzegységek nevei. Az ilyen névjegyzékekből és gyűjteményekből több mint egy tucat jelent meg. Kazimieras Gaivenis négy teljes évtizeden át dolgozott a terminológia és a terminusok rendezésén, sok erőt és energiát szentelve ennek a munkának. Felhalmozott tapasztalatait a 2002-ben megjelent Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys. című könyvben foglalta össze. Közvetlen munkája nem merítette ki, és nem elégítette ki; érdeklődési köre és kedvtelései szélesebbek voltak. A Kalbos folyóiratban és a sajtóban sokat írt a tudományos művek nyelvéről, valamennyit az ügyviteli iratok nyelvéről, a hivatali stílusról és a nyilvános feliratokról. Érdekelte a nyelv nyilvános használata, a beszélt nyelv és a költői nyelv. Különböző alkalmakkor helynevekről is írt, főként szülőföldje helyneveiről. A Tauragnas tó és a Taurāgnai kisváros nevének képzését és hangsúlyozását nemegyszer magyarázta. Részt vett az általános nyelvművelési kérdések megvitatásában, recenzálta a Kalbos praktikos patarimai című kiadványt, valamint a tanároknak szánt, a grammatika és a stilisztika kérdéseivel foglalkozó tanulmánygyűjteményt. K. Gaivenist mégis leginkább a terminológiához szorosan kapcsolódó nyelvi terület, a lexika vonzotta. A Kalbos folyóiratban írt a szinonimaszótárakról, az összehasonlító szótárakról és a 364 KALBOS KULTŪRA | 82 nemzetközi szavak szótárairól, bemutatta a közönségnek az akadémiai Lietuvių kalbos žodynas egyes köteteit és néhány kétnyelvű szótárt. Másokkal együtt ő maga készítette el a Mokyklinis lietuvių–rusų kalbų žodynas. című iskolai litván–orosz szótárt. Lexikáról szóló különféle rövid írásai. Egyes írásokban a köznyelvi szavakat a terminusokkal hozza kapcsolatba, pontosabban bemutatja a terminusok és a köznyelvi szavak összefüggéseit, másutt pedig önálló, semleges köznyelvi jelenségként elemzi őket. A legérdekesebbek az egyes szavak különleges jelentéseiről és stilisztikai árnyalatairól szóló fejtegetései: a közbevetett és modális szavak használatáról, az udvariassági kifejezésekről, a zsargonról és a vulgarizmusokról, az archaizmusokról, valamint a szavak átvitt és költői jelentéseiről. A szavak sokféleségét és sajátos használatukat színesen tárgyalja a Margas žodžių pasaulis című kis könyv. A szókincs oly sok változatosságát és érdekességét mutatja be, hogy a könyvecske a nyelv szórakoztató enciklopédiájának tűnik. K. Gaivenis írásai azért is vonzóak, mert nyelvezetük eleven, játékos és a szerző sajátja. Ez különösen jól látható a Lietuvos pionierius „Kalbos palapinėje” című rovatában megjelent rövid írásokból és azok címeiből. Például a katonák elnevezéseit tárgyaló írás címe Žygiuoja kareiviai, a tréfás kifejezésekről szóló rövid írás egyik ilyen kifejezést kapta címül: Šypsosi kaip geležėlę radęs, a nyelv morfológiai sajátosságainak bemutatását pedig egy fokozható főnevet tartalmazó cím vezeti be: Už tinginį tinginesnis. Még nyelvészeti kiadványokban is jelentek meg jelentésesen játékos című írásai, például: „Verslininko žodynas” vagy žodžių sąvartynas? A „Kas yra kas” című könyvből pedig nem lett valami nagy szám. A költészet iránt sem volt közömbös. Még egyetemi évei alatt, az egyik évfolyam összejövetelén Kazys váratlanul felállt, és művészien szavalni kezdte Širvys versét: Aš – beržas. / Lietuviškas beržas, / Išbridęs iš pievų nak­ties... Mindenki úgy képzelte, hogy a nyelvtudomány száraz tudósává vált, ő pedig nemcsak elszavalta a verset, hanem Širvys költészetét is kommentálta. Sokáig nem nyúlt a költészethez, és csak 1976-ban közölte a Kalbos kultūra című folyóiratban a Dėl naujadarų vartojimo poezijoje című tanulmányát (KK, 31. füzet). Mottóként Vacys Reimeris sorait választotta: Žodžiai talpūs – kaip indai. / Kaip indai – visai jie ir skamba... Maga a tanulmány pedig tele van a költői szavak különféle hangzásaival. Judita Vaičiūnaitė versének idézetével kezdődik, amelyben a veronika virág nevével játszik: veronika: Veronika žydi / <...> rasota veronika, / verk už mane. Később Marcelijus Martinaitis, vele együtt pedig Kazimieras Gaivenis is, már a költőnő nevével játszik: Judita: Švarkė isisegęs juditą, / dainuoja babekas žvaliai. Miután tárgyalta ezeket és a hozzájuk hasonló költői alkalmi szóalkotásokat, egy német közmondás szavaival arra figyelmeztet, hogy „csak a dalban van helyük” – minden színüket és árnyalatukat megőrizve. P. KNIŪKŠTA. Kazimieras Gaivenis – poetinio polėkio terminologas 365 A későbbi, különféle témájú cikkekben a szerzői kontextusba szőtt versszavak és idézetek jelennek meg. A versek szavai szemléletes példákként szolgálnak, az idézett részletek pedig alátámasztják a kifejtett gondolatokat. Az ilyen példák és betétek különösen nagy számban találhatók a Margo žodžių pasaulio oldalain. Az alkalmi szóalkotások lényegének tárgyalása után érdekes példaként közli Justinas Marcinkevičius apsi-lapsi-cinta, Albinas Žukauskas medmedžiai és tūkstantvuakarykštė. Ūmedė alkotását. Az utóbbit Antanas Baranauskas soraival mutatja be: Itt rózsás, kékes, szürke űmedék kuporognak, / Vidámak, szépen nőnek, semmi gondjuk sincs. A frazeologizmusban szereplő audūsis szót pedig Maironis Čičinskas nevű bojárral és az aldadriku szóval állítja párhuzamba, és az egész, őt tartalmazó versszakot idézi. Hogy Kazimieras Gaivenis a nyelvi jelenségeket játékos stílusban tudta vizsgálni és a költészettel összekapcsolni, az a Žvaigždynų pavadinimai (KK, 59. füzet) című cikkecskéből is kitűnik. Felidézi a litvánok és más népek csillagképnevek eredetéről szóló legendáit, majd Dionizas Poška nyolcsoros versszakát idézi, amely tizenkét, az ókori litvánok által ismert csillagképet sorol fel: Avins, Bulius, Dvynaičiai és így tovább. Maironis egy lírai négysorosa következik: Mily szép az ég! A csillagok közt ott ragyog Hét kaszás! Fent még fényesebb, Grigo szekere felfordult Az égen át vezető úton. A cikk lírai felütéssel kezdődik: mottója Vinco Mykolaitis-Putinas sorai: Arcomat a csillagos magasba emeltem – / S mint csepp a tengerben, úgy tűntem el. Lírai mottóval kezdődik a javasolt litván virágnevekről szóló cikk is (KK, 69. füzet). Bernardas Brazdžionist idézi: Mi hervad el hamarabb, mint minden virág? / A mi éveink, a mi éveink. Itt nemcsak a mottó költői, a nyelv költészete az ajánlott virágnevekből is árad: ajerūnė, kardūotė, kopūstūnė, lapainis, margulė, pavasariukas, saulūkė, spurguotė, vieksvūnė. Ilyen pontosan és szépen egyetlen csokorba csak olyan terminológus gyűjthette össze őket, akinek költői érzéke volt a nyelvhez. 366 KALBOS KULTŪRA | 82