Axel Holvoet, Rolandas Mikulskas (red.). „Gramatinių funkcijų prigimtis ir raiška“

A. HOLVOET, R. MIKULSKAS. A grammatikai funkciók természete és kifejezése 337 AXEL HOLVOET, ROLANDAS MIKULSKAS (SZERK.) A GRAMMATIKAI FUNKCIÓK TERMÉSZETE ÉS KIFEJEZÉSE Vilnius: Vilniusi Egyetem, „Academia Salensis” Egyesület, 2009, 202 (+2) o., ISBN 978-9955-33-466-8 [Acta Salensia 1] Axel Holvoet és Rolandas Mikulskas által szerkesztett tanulmánykötet pótolja a jelenlegi litván nyelvtan elméleti kutatásában azt a hiányt, amely 2006-ban, a Litván nyelvtani tanulmányok sorozat köteteinek megjelenése megszűnésével keletkezett. A benne közölt tanulmányok a 2008 nyarán, Rokiškis járás Salų falujának kastélyában megrendezett nyelvészeti nyári iskola elméleti nyelvtani szekciójában elhangzott előadásokon alapulnak. A kötet öt szerző hat tanulmányából áll. Ezek pontosítják és továbbfejlesztik a Litván nyelvtani tanulmányok köteteiben kifejtett, a litván nyelv grammatikai szerkezetének leírására vonatkozó koncepciót. A tanulmányok eltérő elméleti alapokon íródtak, mégis összeköti őket a mondatrészek tematikája és a jelenlegi litván nyelv kutatási módszertanának megújítására irányuló törekvés. Axel Holvoet „Az argumentumhierarchiák és a grammatikai funkciók” című bevezető tanulmányában a mondatrészek általános elméletét a litván nyelv mondatrészeinek aktuális problémáival kapcsolja össze, és tárgyalja a legfontosabb terminusokat. A litván nyelvészetben megszokott mondatrész terminus helyett, amely állítólag „túlságosan általános és többértelmű” (1. o.), a grammatikai funkció terminust választja, amelyet a kötet további részében is használ (jóllehet ez sem minden szempontból megfelelő). Tárgyalja az állítmány, a névszó és a mondat alapvető fogalmát, valamint a grammatikai funkciók és a szemantikai, illetve pragmatikai funkciók viszonyát. A grammatikai funkciók felfogásának több típusa különíthető el: egyeseket elsődlegesnek, levezethetetlennek tekintenek (a szerző ezeket primitíveknek nevezi), másokat pedig levezetettnek. Ez utóbbiak meghatározásai és levezetési szabályai nagymértékben függnek az általánosabb elméleti nézetektől. A szerző ezután áttekinti a különböző elméleti grammatikai iskolák által kínált grammatikaifunkció-felfogásokat: a konfigurációs felfogást (amelyet mindenekelőtt a generatív grammatika képvisel), az empirikusan orientált felfogásokat (Lucien Tesnière strukturális szintaxisát, a relációs grammatikát, a prototipikus meghatározásokat, valamint a névszók szintaktikai 338 KALBOS KULTŪRA | 82 műveletekhez való hozzáférhetőségén (angl. accessibility) alapuló felfogást) és a szemantikai funkciókon alapulókat. A mondatrészek általános elméletének e rövid, de rendkívül informatív áttekintése után visszatér a litván nyelvészethez, és röviden tárgyalja a mondatrészek problematikáját a litván mondattan korábbi munkáiban. A legnagyobb figyelmet a Mai litván nyelv grammatikája című mű kapja. Kritikusan tárgyalják a szintaktikai kapcsolat és az egyeztetés fogalmainak kölcsönös összefüggéseit, amelyekre ezekben a munkákban a mondatrészek osztályozását alapozzák. A tanulmány ezután kitér a Litván nyelvtani munkák sorozatának köteteiben, különösen a nyelvtani funkcióknak szentelt kötetben1 kifejtett mondatrész-koncepcióra, és kiemeli annak elméleti alapjait. A tanulmány végén felvetik a mondatrészek kutatásának legaktuálisabb kérdéseit: a közvetett tárgy, az alany és a tárgy jegyeinek megoszlását, valamint a központi és periférikus nyelvtani funkciók megkülönböztetését. Axel Holvoet második, „Diffúz alanyok és tárgyak” című tanulmánya nemcsak az elsővel, hanem a mondatrészek problémáinak szentelt, fent említett Litván nyelvtani munkák sorozatának kötetével is szorosan összefügg. A tanulmány először a genitivusszal kifejezett alany több, vitát kiváltó esetét tárgyalja (a nominativusszal nem váltakozó és azzal váltakozó genitivusi alanyt, valamint az utóbbi és a távolabbi tárgy viszonyát). Ezt követően a mondatban a közvetlen tárgyi funkció hozzárendelésének hasonló bizonytalansági eseteit vizsgálják (a közvetlen genitivusi tárgyat, a tárgyesetes kvantifikátor vagy az önálló tárgy meghatározatlanságát, valamint a másodlagos közvetlen tárgy eseteit ditranzitív szerkezetekben). Külön felvetik és vizsgálják a litván nyelv közvetett tárgyainak státusára vonatkozó kérdést. A megoldás során, az objektum hozzárendelésének bizonytalan eseteiben – ditranzitív szerkezetű mondatokban – elsődleges és másodlagos (vagy alárendelt) objektumok megkülönböztetését javasolja, valamint tárgyalja az utóbbiak sajátosságait. Ennek megfelelően másodlagos alanyokat is megkülönböztet. A cikk a dativusszal kifejezett, valamint az igék argumentumait jelölő alanyokat kvázi-alanyoknak javasolja nevezni. Például a Jonui pagailo draugo mondatban a szerző a dativusszal jelölt, intranzitív ige kvázi-alanyát, Jonui-t, és a genitivusszal kifejezett másodlagos alanyt, draugo-t javasolja megkülönböztetni. Az egyetlen nem alanyi, dativusszal kifejezett igei argumentumokat, például a Jonas padeda savo tėvams mondatban szereplő dativust, kvázi közvetlen tárgyaknak nevezi. A cikk számos új, a litván nyelvészetben szokatlan és váratlan értelmezést tartalmaz. Ezeket nagyon tömören fejti ki, gyakran az 1 Axel Holvoet, Rolandas Mikulskas (szerk.). Gramatinių funkcijų tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005 [Lietuvių kalbos gramatikos darbai 3]. A. HOLVOET, R. MIKULSKAS. A nyelvtani funkciók természete és kifejeződése 339 tipológiai érveket, ezért nem mindig kellően világosak, és a jövőben további megalapozásra és ellenőrzésre szorulnak. Kristina Lenartaitė „A közvetlen tárgyak és a ditranzitív szerkezetek kérdése a litván nyelvben” című tanulmányában az előzőleg áttekintett A. Holvoet-tanulmányhoz hasonló kérdéseket vizsgál, azonban más elméleti alapokra támaszkodik, ezért következtetései is eltérőek. A tanulmány mindenekelőtt a közvetlen tárgy fogalmát és a litván nyelvészetben való meghatározásának kritériumait tárgyalja. Az elemzés tömör, ám pontos és éleslátó. Másképpen, mint egykor Vytautas Ambrazas, aki a mondat szintaktikai és szemantikai szerkezeti szintjeinek szigorú megkülönböztetését követelte2, a tárgyat (és általában a mondatrészeket) a nyelv vizsgálatának két szintjét – a szemantikai és a morfoszintaktikai (kifejezésbeli) szintet – átfogó grammatikai funkcióként javasolják értelmezni (vö. 71. o.). Sebastian Shaumyan applikatív grammatikájára támaszkodva a közvetlen tárgyak elkülönítését a predikátum tranzitivitásának figyelembevételével javasolják; ez részt vesz a fő predikáció folyamatában, és lehetővé teszi a mondatalkotás szabályainak megfogalmazását. A szerző több predikációs szintet különít el – ez pedig összefügg Simon Dik funkcionális grammatikájának rétegzett szemantikai mondatszerkezetével, amelyet Agnieszka Rembiałkowska tanulmánya mutat be. Kétségeket vetett fel a Vaikas gerai valgo košę mondat elemzése (78. o.): a szerző a valgo operandust, valamint a gerai valgo rezultánst, továbbá a košę operandust (nem pedig a valgo košę kifejezést), valamint a gerai valgo košę rezultánst különíti el. A tanulmány további részében jól magyarázza az angol nyelvészet közvetett tárgyának (angl. direct object) és a litván nyelvészet közvetett bővítményének fogalma közötti különbségeket. A litván nyelv közvetett tárgyait a tanulmány nem vizsgálja olyan alaposan, mint a közvetlen tárgyakat, ezért ez a kutatás előzetesnek tekinthető. Mindazonáltal meggyőző az a vélemény, hogy a litván nyelvben nincs szükség a ditranzitív szerkezetek megkülönböztetésére. A tanulmány végén több, elméletileg eltérő alapokon vizsgált, nehezebb esetet mutat be a mondatrészek litván nyelvbeli besorolására. Arra a kérdésre, hogy az állítmány lehetővé teheti-e a közvetlen tárgy kettős megválasztását, a szerző nemleges választ ad, ez a válasz azonban nem tűnik kellően megalapozottnak. Üdvözlendő a szerzőnek az az álláspontja, hogy a litván nyelv szintaktikai jelenségeinek elemzését tipológiai adatokra alapozza. Noha Rolandas Mikulskas „A főnévi appozíció szerepe a másodlagos predikáció kifejezésében” című cikkét a szerző a mint kötőszóval kapcsolt appozíciós főnévi frázisok referenciáját és funkcióit illetően vitairatként mutatja be, 2 Vö. Vytautas Ambrazas. A litván mondat szintaktikai és szemantikai struktúrájának egységei. – A litván nyelvészet kérdései 25: A litván nyelv szintaxisának kutatása, 1986, 4–44. 340 NYELVI KULTÚRA | 82 azonban benne sokkal tágabb probléma kerül tárgyalásra – a litván nyelvi appozíciók tipológiája, a szemantika, a pragmatika és a szintaxis kölcsönhatása. Bemutatja a litván nyelvészetben kialakult hagyományos appozíciófelfogás kritikáját, és megindokolja az appozíció terminus választását. A nyugati szerzők nyelvészeti munkáira támaszkodva a főnévi appozíció két fajtáját különbözteti meg – a szoros és a laza appozíciót; vizsgálja mindkettő referenciáját, tagjainak funkcióit és kölcsönös szintaktikai kapcsolatait, valamint mondatrészhez való hozzárendelésüket. A tanulmány időszerű és sok tekintetben úttörő. A szerzőnek nem kevés nehézséget kellett leküzdenie az angol szakszókincs litván szövegben való visszaadásakor, talán ezért a szöveg helyenként nehezen olvasható. A gyűjteménynek ez a tanulmánya különösen szorosan kapcsolódik a litván nyelv új grammatikai iskolájának korábbi publikációihoz és vitáihoz. Jurgis Pakeris „A szükséges predikatívumok jelölése a cselekvés megnevezését tartalmazó litván nyelvi szerkezetekben” című tanulmányában található a legkevesebb elméleti fejtegetés. A Mai litván nyelv korpuszának adatai alapján a tanulmány a -imas / -ymas képzős, főnévi eredetű származékok esetragjainak versengését vizsgálja, amelyek az alany vagy a tárgy predikatívumaként szerepelnek. Megállapítást nyert, hogy a köznyelvben normatívnak tekintett, az alany vagy a tárgy esetéhez való egyeztetés stratégiája a leggyengébb. A vizsgált predikatívumok leggyakrabban eszközhatározói esetben jelennek meg, a főnévi igenévi szerkezetek mintája alapján, illetve annak a tendenciának köszönhetően, hogy az eszközhatározói esetet a predikatívumok speciális eseteként általánosítsák. A munka módszeresen készült, a következtetések jól megalapozottak. Agnieszka Rembiałkowska „A litván nyelv szabad részes esetei és a predikáció szintjei” című tanulmányában jó áttekintést nyújt a litván nyelv szabad részes eseteinek korábbi és legújabb kutatásokban adott értelmezéséről. Egyet kell érteni a szerzővel abban, hogy „nagyon hiányoznak az olyan átfogó elemzések, amelyek egyrészt valamennyi szabad részes esetet mint bizonyos morfoszintaktikai jelenséget felölelnék, másrészt a szabad részes esetek típusait nem csupán a konvencionális „jelentések” alapján különböztetnék meg” (p. 149). Ezt követően a szabad részes esetek értelmezésének elméleti alapjai kerülnek kifejtésre – a Simon Dik funkcionális grammatikájából átvett, a mondat rétegzett szemantikai struktúrájára vonatkozó felfogás. Végül a tanulmány rátér a tárgyalt módszertan alkalmazására a litván nyelv szabad részeseteinek típusai meghatározásában. Sajnos a tanulmány e része nagyon kurtára sikeredett. Az empirikus eljárásokat – a kilencféle tesztet – futólag tárgyalja, némelyikük (a relativizáció és a licencelés) pedig egyáltalán nem került magyarázatra. Nagyon hiányoznak a tesztek alkalmazására vonatkozó példák. Talán ezért nincs a tanulmánynak következtetése, csak záró megjegyzései. Ezekben az áll, hogy a litván nyelv szabad részeseteinek típusai A. HOLVOET, R. MIKULSKAS. A grammatikai funkciók természete és kifejezése 341 összefüggésbe hozhatók a mondat predikációjának különböző rétegeivel. E tétel megalapozása és részletes leírása a jövőbeli munkák feladata. A litván nyelven írt elméleti nyelvtani munkák egyik legsúlyosabb problémája a terminológia. A recenzált könyvben sok új terminus található. Megtalálásukat elősegítik a valamennyi cikk közös irodalomjegyzéke után beillesztett litván, latin és angol terminusmutatók. A terminusokat többnyire sikeresen választották meg. Némelyiküket már ugyanazon szerzők korábbi munkáiban is használták. Mindazonáltal egy-két angol terminus megfelelője kétségeket ébresztett. A primitív szemantikai funkciók terminus (5. o. és tovább) a primitív szó litván nyelvbeli negatív jelentésárnyalata miatt nem tűnik megfelelőnek. Talán ebben az esetben jobban illenének az elsődleges, alapvető szemantikai funkciók? Ugyanezen okból nem tűnik teljesen megfelelőnek a downgraded predication terminus szintaktikailag alacsonyabb rendű predikáció megfelelője (34. o.). Talán itt megfelelne az alacsonyabb szintű (vagy rangú) predikáció, végső soron pedig a másodlagos (vagy mellérendelt) predikáció (összetett mondatról szólva); vö. továbbá a „lealacsonyított” intranzitív alany (63. o.) és hasonlók. A kontrollálni, kontroll magyar nyelvű nemzetközi szavak olyan jelentéseket vettek fel, amelyek nem felelnek meg teljesen az angol to controll, controller jelentéseinek, ezért azt javasolnám, hogy ezeket olyan megfogalmazásokban, mint „[az alanyi részes esetűek] kontrollálják a reflexivizációt” (61. o.) és „nem mutatja a korábban említett kvázi-alanyokra jellemző reflexivizáció kontrollját” (63. o.), változtassák meg. Talán ezekben az esetekben elegendő lenne egyszerűen az, hogy „reflexivizálhatók” vagy „reflexív szerkezeteket alkotnak”, illetve „a kvázi-alanyokra jellemző reflexivizáció” vagy „a kvázi-alanyokra jellemző reflexív szerkezetek”. Magyarul nehézkes azt írni, hogy a másodlagos funkció „ráhelyeződik” az elsődlegesre (81. o.; a továbbiakban már idézőjelek nélkül). Az angol deputative beneficiary terminust a szöveg pontatlanul helyettesítő recipiensnek fordítja (154. o.), a terminust a mutatóban javították: helyettesített beneficiens (199. o.). Edwardo Keenano ir Bernardo Comrie terminui „obliqueness hierarchy“ pasiūlytas atitikmuo vardažodžių hierarchija yra pernelyg bendras ir todėl netikslus (plg. p. 15, 37), o tiesioginis termino „noun phrase accessibility hierarchy“ atitikmuo (vardažodžių) prieinamumo hierarchija (p. 15) atrodo nepakankamas – tenka paaiškinti prieinamumo sąvoką (prieinamumas įvairioms sintaksinėms operacijoms, plg. p. 15). Visoje knygoje vartojamas semantinės funkcijos (arba linksnio) pavadinimas eksperienceris (p. 48 ir kitur): gal lietuvių kalbotyrai geriau tiktų eksperientas (plg. patientas, beneficientas...)? Siūlomas terminas predikatiniai rėmai (angl. frames) (p. 160), tačiau čia pat rašoma rėmas: šis daiktavardis lietuvių kalboje reikšme „laipsnis, ribos“ vartojamas tik 342 KALBOS KULTŪRA | 82 daugiskaitos forma, todėl net ir turint omenyje vieną veiksmažodį vartotina rėmai. Pristatant S. Diko funkcinę gramatiką sumaniai pasinaudota anksčiau apie ją rašiusio Vito Labučio terminais: kai kurie jų perimti (pvz., išplėstinė predikacija, angl. extended predication), kiti patikslinti, pvz., vietoj žievės predikacijos pasiūlyta šerdinė predikacija (plg. angl. core predication), vietoj dalykų padėties – elementarioji situacija (plg. angl. state of affairs). Įvedami operatorių (angl. operators) ir palydovų (angl. satellites) terminai, tačiau pastarasis toliau nevartojamas – apsiribojama tiesioginiu skoliniu satelitas. Liko nepaaiškinta, kokią apimtį turi Keeso Hengeveldo terminų lietuviškų atitikmenų (semantinių lygmenų) reprezentacinis ir interpersonalinis planas (p. 160). Nepastebėta, kad visi šie funkcinės gramatikos terminai nepateko į rodyklę. A tanulmánygyűjtemény jól szerkesztett. Mindazonáltal ebben is előfordul a terminusok nemkívánatos változatossága, például: antrinė dviguba funkcija és antrinė dvisluoksnė funkcija (84. o.). Egyes terminusokat indokolatlanul egyik esetben idézőjelben, máskor pedig anélkül írnak. Végül a jegyzetek (amelyekből ebben a gyűjteményben sok van) és az oldalszámozás nagyon kis betűmérettel vannak nyomtatva – ez megnehezíti az olvasást. A Gramatinių funkcijų prigimtis ir raiška című könyv az elméleti litván nyelvtan iránt érdeklődő olvasónak sok új gondolatot kínál, vitára ösztönző jellege pedig polemizálásra, új megoldások keresésére, valamint a korábbiak ellenőrzésére és elvetésére vagy újbóli megalapozására serkent. E tanulmánygyűjteménnyel egy új, az elméleti nyelvészeti munkáknak szentelt kiadványsorozat, az Acta Salensia megindítását tűzték ki célul. Azt kívánjuk, hogy az új sorozat további könyvei is olyan érdekesek és olyan magas tudományos színvonalúak legyenek, mint a itt röviden ismertetett kötet. Beérkezett: 2009 12 11 ARTŪRAS JUDŽENTIS Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius [email protected]