Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas

DAIVA ALIŪKAITĖ A Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara ERIKA MERKYTĖ A Vilniusi Egyetem Kaunasi Bölcsészettudományi Kara A nyelvjárási kódok helyességének szociolingvisztikai vizsgálata BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A nyelvi helyesség fogalma elsősorban a standard nyelvhez kapcsolódik. A nyelvtudományban ezt a felfogást a standard nyelv egyik releváns jellemzője, a kodifikáció határozza meg (a standard nyelv releváns és nem releváns jellemzőiről bővebben lásd Pupkis 2005: 16–19). Meg kell jegyezni, hogy a litván standard nyelv elméletében a helyesség kritériuma nincs teljesen tisztázva: egyes kutatók ezt a kritériumot a nyelvi törvényeknek vagy a kodifikált szabályoknak való megfelelésként értelmezik (vö. Girdenis, Pupkis 2000 [1978]: 109; Kniūkšta 2001 [1979]: 65); mások a helyesség meghatározásakor annak önállóságát pontosítják, például Jonas Šukys a helyességi kritérium két alapvető összetevőjét különbözteti meg: a tisztaságot és a rendszerességet (lásd Šukys 2003: 19). A jelen cikkben felvetett kérdés szempontjából ezek az elméleti pontosítások nem különösebben fontosak, mivel a helyesség meghatározásaiból így vagy úgy világos, hogy ez a fogalom csak kodifikált kódra vonatkozik1, hiszen csak a kodifikáció foglalja magában a hiba lehetőségét. A nyelvjárások spontán rendszerek. Tanúsítják a nyelv töretlen fejlődését, feltárják a nyelvhasználat sajátosságait stb.2 Annak ellenére, hogy a nyelvjárásba beépülhet 1 Ahogy Ronald Wardhaugh fogalmaz, a kód a dialektussal, a stílussal, a standard nyelvvel (=köznyelv), a pidzsinnel vagy a kreol nyelvvel szemben érzelmileg semleges kifejezés (lásd Wardhaugh 2006: 88). Éppen ezért választják gyakran a kód terminust ebben a cikkben is. A szöveg következetessége vagy stilisztikai megfontolások érdekében a standard nyelv, a kód és a nyelvjárás (nyelvjárási beszéd) versus kód fogalmait felváltva használjuk. 2 El kell mondani, hogy részben a standard nyelvet is lehetne így értékelni, de a standard nyelvről szólva nem szabad megfeledkezni a nyelvre gyakorolt tudatos hatás és a nyelv spontán fejlődése közötti viszonyról (lásd Rita Miliūnaitė szemléletes ábráját, amely a standard nyelv D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 259 az idegen nyelvek rendszerszerű sajátosságai, ez utóbbiak nem teszik helytelenné a nyelvjárást3. Következésképpen a helyességet magyarázó, fent említett definíciók alapján kijelenthető, hogy ez az értékelés – a helyesség kritériuma – elvileg nem alkalmazható a nyelvjárásokra. Más országok kutatóinak tapasztalatai azonban tanúsítják, hogy – elsősorban a perceptuális dialektológia4 kutatásaira gondolva – megszokott dolog a nyelvjárási kódok (helyes vagy helytelen) voltának kritériuma szerinti értékelése5. Szinte minden olyan kutatásban, amely a perceptuális dialektológia elveit követi, a vizsgálati alanyoknak – a nyelvi közösségek tagjainak – adott beszédértékelési feladatok között szerepelnek a vizsgált személyek kódjainak helyességére vonatkozó kérdések is. A kódok értékelésének és rangsorolásának módszere6 megalapozott. Több úgynevezett nyelvi mítosz is feltárja az emberek hajlamát arra, hogy a beszédváltozatokat különféle jellemzők alapján fokozatokba sorolják. A Nyelvi mítoszok című könyvben (Bauer, Trudgill 1998) nyelvészek tudományos érvekkel igyekeznek megcáfolni az egyes nyelvi közösségekben, sőt a különböző nyelvek beszélői körében elterjedt, általános téves hiedelmeket a nyelvváltozatok vagy nyelvi jellemzők és azok értéke tekintetében7. Kétségtelen azonban, hogy a tudományos diskurzus, amely válaszként születik arra, amit nevezzünk a nyelvi érzék lingvisztikájának, csak a társadalom bizonyos rétegeiben fejti ki hatását (természetesen elsősorban a filológusok körében), a hétköznapi nyelvhasználók attitűdjei pedig a nyelvtan törvényeinek és a nyelvi valóságnak egyaránt fittyet hányva keletkeznek, terjednek és változnak. funkcionavimo visuomenėje schemą – Miliūnaitė 2009: 17); vadinasi, negalima neįvertinti to, kad kai kuriais atvejais kalbos patirtis yra šiek tiek dirbtinai sukuriama, o apie tarmes to pasakyti negalima. 3 Ahogyan R. Miliūnaitė megjegyzi: „hibákról csak a köznyelv, nem pedig a nyelvjárások (dialektusok) vagy a szociolektusok használatában van értelme beszélni, noha az utóbbiakban is előfordulhatnak rájuk nem jellemző jelenségek” (Miliūnaitė 2008: 155). 4 A perceptuális dialektológia (angolul perceptual dialectology) elveiről lásd Preston 1988: 373–395; 1989; 1999: xxiii–xl; továbbá Aliūkaitė 2006a: 88–89; 2006b: 567–583; 2007: 52–61. 5 Tirti: amerikietiškasis anglų kalbos variantas (Preston 1989: 51–70); Vokietijos dialektai (Dailey-O’Cain 1999: 229–231); Prancūzijos dialektai (Kuiper 1999: 243–262); Turkijos dialektai (Demirci, Kleiner 1999: 263–282); prancūzų kalbos variantai Kvebeke (Kanadoje) (Evans 2002: 83–86); anglų kalbos variantai Kanadoje (McKinnie, Dailey-O’Cain 2002: 282–284) ir kt. 6 Nem feltétlenül a helyesség kritériuma alapján. 7 A Nyelvi mítoszok című könyvben Ray Harlow megcáfolja azt a mítoszt, hogy egyes nyelvek nem elég jók; Edward Carney azt, hogy az angol kiejtés katasztrofális; Lars Gunnar Andersson azt, hogy egyes nyelvek bonyolultabbak a többinél; Howard Giles és Nancy Niedzielski pedig azt, hogy az olasz szép, a német pedig csúnya stb. (lásd Bauer, Trudgill 1998: 9–14; 32–40; 50–57; 85–93). 260 KALBOS KULTŪRA | 82 Kijelenthető, hogy a nyelvi közösség tagjainak attitűdjeire különféle sztereotípiák hatnak, és ebben részben az is szerepet játszhat, amit az iskolában tanulnak (többé-kevésbé objektív ismereteket). Feltételezhető, hogy a különböző kódokkal kapcsolatos eltérő vélemények kialakulására a nyelvi biztonság (vagy bizonytalanság) tényezője is hat, amely kétségtelenül összefügg a közösség tagjainak társadalmi biztonságérzetével és önértékelésével. A kutatók tapasztalatai tanúsítják, hogy az attitűdvizsgálatok olykor feltárhatják: a közösségben él a nyelvjárási kisebbrendűségi érzés8 komplexusa is, amely a nyelvi preferenciákkal és attitűdökkel egyaránt összefüggésbe hozható. Említésre méltó Meilutė Ramonienė nyelvi attitűdökről szóló joniškėli kutatása. A kutató megállapításai alapján megalapozottan feltételezhető, hogy a nyelvjárási kisebbrendűségi érzés komplexusa más nyelvjárások beszélői körében is létezik. A kutatási adatok bemutatásakor a kutató megjegyzi, hogy Joniškėlyben a válaszadók a nyelvjárást helytelen nyelvi változatnak is tekintik („az iskolában helyesen kell beszélni, nem nyelvjárásban”; „a mi nyelvjárásunk különösen helytelen” (bővebben lásd Ramonienė 2006: 144)). Kétségtelen, hogy például a nyelvi identitás nemcsak a nyelvi viselkedést, hanem az attitűdöket is befolyásolja (vö. Aliūkaitė 2005: 101–108). Mindezek alapján világossá válik, hogy a nyelvjárási kód helyességének kérdése legalábbis felvetendő. Hogy a helyesség értéke mérhető-e, az már más kérdés. A tanulmány tárgya a nyelvjárási kódok helyessége. Fontos hangsúlyozni, hogy a percepciós kutatás adatainak alapján a nyelvjárási kódok helyességét nem a kutató, hanem a nyelvhasználó, vagyis az észlelő (értékelő) nézőpontjából kívánjuk meghatározni. A nyelvjárási kódok helyességfogalmának tudományos megalapozásához különbséget kell tenni a helyesség megállapításának szempontjai között. Bár, ahogyan A. Girdenis és A. Pupkis megjegyzi, „az egyes nyelvjárások normája gyakran még a köznyelvénél is szigorúbb” (Girdenis, Pupkis 2000 [1978]: 98), a nyelvjárási kódok releváns jellemzője – a kodifikálatlanság – értelmetlenné teszi az ilyen megfontolásokat. Legfeljebb azt lehet mérlegelni, hogy valamelyest megalapozott lehet az egyes nyelvjárási sajátosságok elterjedtségének értékelése egy adott nyelvjárási megnyilatkozásban, ez azonban nem jelentene követelményeket a nyelvjárási beszéd helyességére vonatkozóan. El kell tehát ismernünk, hogy a nyelvi tények tudományos értékelése és a nyelvi közösség hétköznapi tagjainak attitűdjei két különböző dolog. 8 Dėl Takesi Sibatos dialekto nevisavertiškumo koncepcijos daugiau žr. Inoue (1999: 148). D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 261 ATTITŰDVIZSGÁLAT: A NYELVJÁRÁSI BESZÉD (SZABÁLYTALANSÁGA/)SZABÁLYOSSÁGA A szabályosság fogalmára vonatkozó összegző megállapítások egy 2008 októberében és decemberében Kaunas és Šakiai járásban végzett, a nyelvjárási beszéd észlelését és értékelését vizsgáló kutatáson alapulnak. A kutatás – a szövegingerek korpusza és a kérdőív – a perceptuális dialektológia elméleti követelményeinek megfelelően készült. Meg kell jegyezni, hogy a perceptuális dialektológiai vizsgálatok többnyire az attitűdöknek mint egy adott nyelvi ingerre adott reakcióknak az elemzésén alapulnak (vö. Šen, Baykal 2004). Kétségtelen, hogy a használónak (értékelőnek) egy adott változathoz való viszonya leginkább az adott változat példájának meghallgatásakor mutatkozik meg. A nyelvi közösség tagjainak a nyelvjárási kódok szabályosságára vonatkozó attitűdjeit feltárandó hat szövegingerből álló korpusz készült. Ehhez a korpuszhoz az LKTCH-ból (2004) és az LT második részéből (2005) öt, nagyjából másfél perces szövegrészletet választottak ki: az A szöveg9 az észak-žemaitiai telšiai nyelvjárás Tirkšliai kutatópontjáról származik (LKTCH 2004: 251); a B szöveg a déli aukštaitiai Varėna kutatópontjáról (LKTCH 2004: 91–92); a D szöveg a keleti aukštaitiai vilniškiai nyelvjárásból (LT 2005); az E szöveg az észak-žemaitiai kretingai nyelvjárás Karklėnai kutatópontjáról (LKTCH 2004: 266–267); az F szöveg pedig a keleti aukštaitiai anykštėnai nyelvjárás Verkšnionys kutatópontjáról (LKTCH 2004: 147). A szövegingerek korpuszának összeállításakor nemcsak a perceptuális dialektológia követelményeit vették figyelembe. Részben Wallace Lambert és munkatársai által kidolgozott, úgynevezett maszkos teszt10 elvére támaszkodva (lásd Swann 2003: 149) a nyelvjárási szövegek közé egy köznyelvi szöveget (C) is beillesztettek. Mivel a C köznyelvi ingerszöveg Antanas Pakeris és Aldonas Pupkis szerkesztésében megjelent, a helyes kiejtés oktatására szánt kiadványból, a Lietuvių kalbos bendrinė tartis (2004: 65) című könyvből származott, a vizsgálati személyeket részben félrevezették: a nem nyelvjárási szöveget nyelvjárásiként ajánlották értékelésre. Másfelől viszont a vizsgálati személyek elé egy helyességi mércét is állítottak, amelyet felhasználhattak – vagy figyelmen kívül hagyhattak. De tekintettel arra, hogy a szövegek elbeszélései is különböznek, 9 A vizsgálathoz kiválasztott szövegeket kódolták. A kutatók különböző módszereket alkalmaznak: egyes esetekben kódolják a szövegingereket, máskor a vizsgálati személyek tudják, mely régiók szövegeit hallgatják. A kutatás nyíltsága vagy titkossága a kutatók konkrét céljaihoz kapcsolódik: például a település megnevezése a feladatokban társadalmi sztereotípiákat kelthet – amikor egy adott településről származó szövegingereket értékelnek, az értékelők így vagy úgy elfogultak lesznek. Elmondható, hogy a település ismerete nemcsak a hallgatott szöveg értékelését befolyásolja, hanem az adott régió képviselőinek megítélését is. A szövegingerek regionális anonimitása feltehetően lehetővé teszi a vizsgálati személyek nyelvjárási kompetenciájának rögzítését. 10 Angolul: matched-guise technique. 262 KALBOS KULTŪRA | 82 és az adatközlők11; W. Lambert maszkos tesztjének ötlete csupán kiindulópontként szolgált a beszélt nyelvi vizsgálat módszertani megoldásához. A szövegingerek meghallgatása után a vizsgálati személyeknek a köznyelvtől való eltérés, a (szabályos/szabálytalan) nyelvhasználat és a (nem) tetszetős jelleg kritériumai szerint kellett értékelniük azokat12, majd néhány szóban indokolniuk kellett választásukat. Ez a cikk a nyelvjárási beszéd szabályosságát tárgyalja, ezért a többi adat csak érvekként vagy a megállapítások háttereként kerül be az elemzésbe13. A perceptuális vizsgálat során fontos a kérdőíves feladatok megfelelő bemutatási módjának kiválasztása. A vizsgálati személyeknek a szemantikai differenciál tipikus, hétfokú értékelőskáláját kínálták fel14. Véleményüket a 7-es (nem különbözik a köznyelvtől; teljesen szabályos; nagyon szép nyelv) és az 1-es (semmi köze a köznyelvhez; teljesen szabálytalan; nagyon csúnya nyelv) közötti szám megjelölésével kellett kifejezniük (lásd 1. ábra). 1. ÁBRA. A szemantikai differenciál értékelőskálája 11 Ez nem felel meg a maszkos teszt követelményeinek. 12 Ezek a perceptuális dialektológiai kutatásokban alkalmazott tipikus kritériumok (lásd Preston 1999: xxxiv–xxxv). 13 Ezenkívül a vizsgálati személyeknek fel kellett jegyezniük, és meg kellett jelölniük Litvánia térképén (a feladatlapon a térkép a települési önkormányzatok határait és központjait is feltüntette), hogy véleményük szerint honnan származnak a beszélők. A kérdőív végén a válaszadókat arra kérték, hogy saját szavaikkal írják le a nyelvjárásban beszélő embert; a mentális térképekkel és a nyelvjárási beszéd fogalmi értelmezésével kapcsolatos feladatok adatainak tárgyalására azonban egy másik cikkben kerül sor. 14 A kutatásokban másfajta, például 5, 6 vagy 9 fokú skálák is használhatók (lásd Al-Hindawe 1996: [1–9]). 15 A szemantikai differenciál skálájának használatáról bővebben lásd a nyelvészeti kutatásokat (Wray, Trott, Bloomer, Reay, Butler 2005: 174–176). D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 263 Az értékelések a válaszadóknak a hallott szövegre adott reakcióját mutatják. Ez az értékelési skála nem ad teret annak, hogy a vizsgálati személyek arra gyanakodjanak, hogy például a kutató a lehető legmagasabb pontszámot várja. Hozzá kell tenni, hogy Charles E. Osgood 1957-ben javasolt szemantikus differenciáltechnikája (Al-Hindawe 1996: [1–9]) a nyelvi attitűdök vizsgálatának egyik gyakrabban alkalmazott módszere, a perceptuális dialektológia képviselői azonban ezt az elvet gyakran nyitott kérdésekkel ötvözik – ebben a kutatásban is arra kérték a vizsgálati személyeket, hogy indokolják meg az általuk választott értékeléseket. A szövegingerekre épülő feladathoz úgy kellett kialakítani a vizsgálati mintát, hogy meg lehessen állapítani, vajon a válaszadók nyelvi környezete befolyásolja-e a nyelvjárási diskurzus, vagyis a szövegingerek értékelését. Két, megközelítőleg azonos létszámú vizsgálati csoportot alakítottak ki: 1) Az elsőbe a KauMi16 csoport vizsgálati személyei tartoznak (összesen 46 fő); nagyvárosi lakosok, akiknek nyelvi környezete (feltehetően) a legközelebb áll a köznyelvhez. 2) A másodikba a LukGr vizsgálati személyei tartoznak (összesen 40 fő); vidéki lakosok, akiknek nyelvi környezetében (feltehetően) erőteljesebben jelennek meg a nyugati aukštaitiai kaunasi nyelvjárás jegyei. A 14–18 éves fiatalok (azaz a 9–12. osztályos tanulók) attitűdjeit vizsgálták. A vizsgálati személyek egyetlen korcsoport képviselői. Ők a jövő nemzedéke – a nyelvjárási kód helyességére vonatkozó attitűdjeik (és általában a kutatásban feltárt valamennyi attitűd) egy nemzedék nyelvi és kulturális tudatosságának mutatójaként értékelhetők. A vizsgálati csoportok kialakításakor még egy szempontot figyelembe vettek. Feltételezhető, hogy a nem is befolyásolhatja a válaszadók nyelvjárási beszéddel kapcsolatos attitűdjeit. Amint arra a perceptuális dialektológiai munkák rámutatnak, a nem nemcsak a beszédet, hanem a más változatokkal kapcsolatos attitűdöket is befolyásolja (lásd Demirci 2002: 41–50). Ezért arra törekedtek, hogy a férfi és női válaszadók mintája is hasonló legyen: KauMi – a női válaszadók aránya 41,3%, a férfi válaszadóké 58,7%; LukGr – a női válaszadók aránya 50%, a férfi válaszadóké 50%. Összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgálati csoportokat három feltevés alapján alakították ki – a vizsgálati személyek attitűdjeit és nyelvjárási kompetenciáját befolyásolhatja a vizsgálati személyek 16 A cikkben a vizsgálati csoportok rövidítései: KauMi – a kaunasi Milikoniai Középiskola tanulói (A. Babajan és R. Sventkauskienė tanárnők közreműködésével), LukGr – a lukšiai Vinco Grybo Középiskola tanulói (A. Urbaitienė tanárnő közreműködésével). 264 KALBOS KULTŪRA | 82 a nyelvi környezet, a vizsgált személyek életkora és neme17. Hozzá kell tenni, hogy az életkor szerinti különbség leginkább csak összehasonlító vizsgálatokban mutatkozna meg, vagyis több generáció adatainak birtokában; így ebben az esetben csupán a szóban forgó generáció hajlamaira vonatkozó megállapításokat lehet megfogalmazni. Általánosságban, tekintettel a vizsgált személyek kis mintájára, hangsúlyozni kell, hogy a kutatási eredmények további vizsgálatok kiindulópontjaként értékelendők18. A szóban forgó kutatás adatainak elemzése előtt meg kell jegyezni, hogy a szabályosság értékét empirikusan vagy legalább elméletileg vizsgáló kutatók munkáiban kirajzolódik az a felfogás, hogy ezt az értéket a nyelvjárási kód más értékeléseivel hozzák összefüggésbe. A változat szabályosságát elsősorban annak társadalmi-kulturális konnotációjával kapcsolják össze (vö. Dailey–O’Cain 1999: 227–242; Benson 2003: 307–330). A kutatók kiemelik, hogy a kód szabályosságának megítélésében az úgynevezett nyelvi szülőföld19 tényezője is szerepet játszik, vagyis hajlamosak vagyunk saját régiónk kódját szabályosabbnak tartani (vö. Diercks 2002: 51–70)20. Emellett a nyelvi kutatások azt mutatják, hogy a köznyelvhez hasonlóbb változatokat kedvezőbben értékelik (Aliūkaitė 2007: 152). Az elvégzett kutatás szövegingereinek szabályossági értékét úgy számították ki, hogy összeadták a vizsgált szövegek értékeléseit, majd az összeget elosztották az értékelők számával. A kapott adatok pontos bemutatása érdekében kiszámították a KauMi és LukGr csoport szövegingereinek összesített szabályossági értékelését. Annak feltárására, hogy a nem milyen hatással van a nyelvjárási kód szabályossági értékelésére, külön kiszámították az egyes csoportok női és férfi válaszadóinak értékeléseit (lásd a 2. és 3. ábrát). 17 A minták összeállításakor más, Litvániában végzett perceptív dialektológiai kutatásokban is figyelembe veszik az ilyen feltevéseket (vö. Aliūkaitė 2007: 143–146). 18 Másrészt a perceptív dialektológiai munkákra az induktív elv jellemző: a kutatás elvégzése után a rész (vagyis a vizsgált közösség tagjai) jellemzőit az egészre (vagyis az egész közösségre) vetítik ki, így a változatok értékeit tendenciaként általánosítják, amelyek az egész közösség attitűdjeit tükrözik (vö. Preston 1989: 25–49; Dailey–O’Cain 1999: 227–242; Kuiper 1999: 243–262; Demirci 2002: 41–50). Meg kell azonban jegyezni, hogy a kutatók általánosításaikat hajlamokként, nem pedig egyértelmű következtetésekként fogalmazzák meg, így azok továbbra is feltevésjellegűek. A jelen cikkben is így járunk el. 19 Angolul: linguistic homeland. 20 Kétségtelenül nem szabad megfeledkezni a nyelvi bizonytalanság vagy a nyelvjárás alsóbbrendűségének tényezőiről. D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 265 2. ÁBRA. A KauMi M67 kérdőív egy része (szabályossági értékelések) 266 KALBOS KULTŪRA | 82 III. rész 3.1. Értékelje az A szöveg helyességét: teljesen helyes teljesen helytelen 7 6 5 4 3 2 1 Miért maradtak ki a lehetőségek? 3.2. Értékelje a B szöveg helyességét: teljesen helyes teljesen helytelen 7 6 5 4 3 2 1 Miért „mondja” Daina bat… 3.3. Értékelje a C szöveg helyességét: teljesen helyes teljesen helytelen 7 6 5 4 3 2 1 Miért? 3.4. Értékelje a D szöveg helyességét: teljesen helyes teljesen helytelen 7 6 5 4 3 2 1 Miért nagyon rövid, másik... 3.5. Értékelje az E szöveg helyességét: teljesen helyes teljesen helytelen 7 6 5 4 3 2 1 Miért 3.6. Értékelje az F szöveg helyességét: teljesen helyes teljesen helytelen 7 6 5 4 3 2 1 Miért 3. ÁBRA. A LukGr V32 kérdőívének egy részlete (helyességi értékelések) D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 267 Hasonló vizsgálatokban a helyesség értékét más kódértékelésekkel hasonlítják össze, ezért a cikk bemutatja a köznyelvtől való eltérés és a szövegingerek esztétikai értéke kapcsán mindkét csoport összesített adatait (lásd a 4. és 5. ábrát).21 HELYESSÉG BK PA RAv RAa Ž1t Ž2k KauMi 6,65 4,28 3,17 2,93 2,93 2,52 BK PA RAa RAv Ž2k Ž1t LukGr 6,15 4,2 3,52 3,37 2,67 2,6 ELTÉRÉS a BK-tól BK PA RAa RAv Ž1t Ž2k KauMi 6,63 4,69 3,32 3,21 2,95 2,56 BK PA RAa RAv Ž2k Ž1t LukGr 6,25 4,22 3,4 3,25 2,65 2,37 VONZERŐ BK PA Ž1t RAv RAa Ž2k KauMi 6,3 4 3,73 3,47 3,43 3,36 BK PA RAa Ž2k RAv Ž1t LukGr 6,2 4,35 3,5 3,4 3,37 2,9 4. ÁBRA. Helyesség, a BK-tól való eltérés és vonzerő HELYESSÉG Ž1t PA BK RAv Ž2k RAa KauMiM 2,84 4,21 6,63 3,1 2,57 2,73 KauMiV 3 4,33 6,66 3,22 2,48 3,07 LukGrM 2,5 4,45 6,65 3,25 2,85 3,95 LukGrV 2,7 3,95 5,65 3,2 2,5 3,1 5. ÁBRA. Helyesség, a BK-tól való eltérés és vonzerő A nyelvjárási kódok helyességi értékelései bizonyos következtetések levonását teszik lehetővé. A vizsgálatból kiderült, hogy a fiatal válaszadók a nyelvjárási beszédet inkább helytelennek, mint helyesnek tartják. A B=PA szöveginger volt az egyetlen, amelyet a KauMi és a LukGr csoportok összesített adatai alapján inkább helyesnek, mint helytelennek ítéltek (3,5 pontnál többre a 7-ből). Az ilyen értékelések azonban még így is azt mutatják, hogy e kritérium szerint a kód bizonyos mértékben hiányos. 21 A szövegingerek kódnevei: A – Ž1t (žemaitiai telšiai nyelvjárási szöveg), B – PA (dél-aukštaitiai nyelvjárási szöveg); C – BK (köznyelvi szöveg); D – RAv (kelet-aukštaitiai vilniusi nyelvjárási szöveg); E – Ž2k (žemaitiai kretingai nyelvjárási szöveg); F – RAa (kelet-aukštaitiai anykščiai nyelvjárási szöveg). 268 KALBOS KULTŪRA | 82 Mindkét kelet-aukštaitiai szöveget és mindkét žemaitiai szöveget (lásd a 4. és 5. ábrát) szigorúbban értékelték. Feltehető, hogy az ilyen értékelések a köznyelvtől való eltéréssel függnek össze. E két értékelés összhangja nyilvánvaló. Ezzel kapcsolatban felidézhetjük Renée van Bezooijen úgynevezett érthetőségi, felismerhetőségi és hasonlósági hipotéziseit22. A kutató a kód esztétikai értékét a változat érzékelhetőségével, érthetőségével, az értékelő saját beszédmódjához való közelségével vagy a köznyelvhez való hasonlóságával kapcsolja össze (lásd Bezooijen 2002: 14–15). Bár a szerző ezeket a hipotéziseket a vonzerő értékeléseinek magyarázatára állította fel, feltehető, hogy az általa kiemelt tényezők a kód helyességi értékét illetően is fontosak. A vizsgált személyek megjegyzéseiből is levonható ilyen következtetés. Mindkét csoport válaszadói vonakodva magyarázták meg értékeléseiket, de az ismétlődő érvek bizonyos tendenciákra engednek következtetni. A megjegyzésekből kiderül, hogy az (érthetetlenség) érthetőség a helyesség egyik tényezője; például az alábbi megjegyzések23 – A=Ž1t: furcsák ezek a szavak (LukGr M36, 1 pont), sok szót nem lehetett megérteni (KauMi M67, 2 pont); D=RAv: az emberek a saját szavaikat használják, amelyek sajátosan hangzanak (LukGr M8, 4 pont), nem világosak a végződések (KauMi V58, 3 pont); E=Ž2k: minden harmadik szót értettem (LukGr V23, 1 pont), nehezen érthető, sok helytelen szó és szóhasználat (KauMi M61, 2 pont); F=RAa: nem túl helyesen beszél, ezért figyelmesen kell hallgatni (LukGr M8, 3 pont), sok új szó és hasonlók (KauMi V73, 4 pont). A vizsgált személyek megjegyzéseiből látszik, hogy a köznyelvről alkotott kép (hogy pontos-e vagy pontatlan, az már más vizsgálatok feladata) kognitív szinten imperatív tényező; például A=Ž1t: nem hasonlít a köznyelvre, helytelen a hangsúlyozás (LukGr M10, 1 pont), nem felel meg a köznyelvnek (LukGr V34, 2 pont). Ezenkívül a megjegyzések azt mutatják, hogy a vizsgált személyek bíznak saját kompetenciájukban és nyelvművelési ismereteikben: a szövegeket a hibák felsorolásával értékelik, például A=Ž1t: vannak kiejtési hibák, helytelen szavak (LukGr V18, 4 pont); B=PA: vannak kerülendő szavak (LukGr M29, 5 pont), barbarizmusok vannak, a „t”-t „c”-re cseréli (KauMi M62, 5 pont); D=RAv: tele van barbarizmusokkal (KauMi M76, 2 pont), helytelen, mert rosszul hangsúlyoz (LukGr V19, 1 pont); E=Ž2k: helytelen szólások vannak benne (KauMi V52, 5 pont), sok stilisztikai hiba (KauMi V74, 2 pont); F=RAa: rosszul hangsúlyoz (LukGr V19, 1 pont). A szigorú értékelés összefügghet az ilyen kódtól való elhatárolódás szándékával is. Ezek a következtetések nagyobb minták esetén megalapozottabbak lennének. Így tehát csak azt lehet megállapítani, hogy 22 Angolul: az érthetőség által vezérelt hipotézis; az ismerősség által vezérelt hipotézis; a hasonlóság által vezérelt hipotézis. 23 A szöveg változtatás nélkül. D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis terminų kodų taisyklingumo tyrimas 269 azt a feltevést, hogy az úgynevezett nyelvi szülőföld tényező fontos szempont a vizsgált személyek attitűdjei szempontjából. Ezt mutatják a vizsgált személyek C=BK értékeléseihez fűzött (magas!) megjegyzések, például: helyes, mert itt élek (KauMi M83, 7 pont), nem hibázom, mert én is így beszélek (KauMi V64, 7 pont)24. A C=BK szövegingerre adott értékelésekből kiderül, hogy a fiatal válaszadók többé-kevésbé felismerték a köznyelvi szöveget25. Ezt az állítást az értékeléseikhez fűzött megjegyzéseik támasztják alá, például: minden úgy van, ahogy lennie kell (KauMi M62, 7 pont); a hangsúlyozás megfelel a köznyelvinek (KauMi M59, 6 pont); az egész beszéd hibátlanul helyes volt (KauMi M67, 7 pont); helyes beszéd (LukGr M6, 7 pont); a beszéd nagyon helyes (LukGr M11, 7 pont) és így tovább. Bár a kutatók megjegyzik, hogy a kód vonzereje talán a leginkább önálló szempont, és nem kapcsolható más jellemzőkhöz (vö. Kuiper 1999: 243–262), a kapott adatokból mégis inkább az a tendencia rajzolódik ki, hogy összekapcsolják a helyességet (és a köznyelvtől való eltérést) a vonzerővel (lásd 4. ábra). Csak az E=Ž2k szövegingerre adott értékelések esetében lehetne azt állítani, hogy a helyesség értékelése nem válik abszolút feltétellé ahhoz, hogy a megnyilatkozást nem vonzónak (vagy legalábbis kevésbé vonzónak, mint vonzónak) minősítsék. Az E=Ž2k szöveginger értékeléseiben a helyesség és a vonzerő kritériuma szerinti, csaknem 1 pontos eltérés alapot ad a további kutatási hipotézishez, miszerint a helyesség és a vonzerő egymástól független szempontok. Állítható, hogy a vizsgált személyek neme nem jelentős tényező a helyesség értékelése szempontjából (lásd 5. ábra). A kutatási eredmények kétségessé teszik azt, hogy a női válaszadók figyelmesebbek lennének a megnyilatkozásra. Arra sincs alapunk, hogy azt gondoljuk: a fiatalabb nemzedékhez tartozó válaszadók nagyobb rejtett presztízst tulajdonítottak a nyelvjárási kódoknak (a helyességre adott értékeléseik nem magasabbak a női válaszadókénál). Az adatok szerint a lakóhely szerinti értékelésbeli különbségek (vagyis a nyelvi környezet tényezője) szintén nem jelentősek, így elmondható, hogy a nyelvi attitűdöket inkább a válaszadók azonos életkora határozta meg. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS FELTEVÉSEK A kutatási adatok összegzéseként elmondható, hogy a fiatal válaszadók a nyelvi helyességet elsősorban a köznyelvvel kapcsolják össze. Csak felmerülne a kér- 24 Vö. D=RAv: hasonlít a miénkre, csak vicces (KauMi V84, 6 pont). 25 Bár pontosan csak egy válaszadó nevezte meg: köznyelv (KauMi V49, 7 pont). 270 KALBOS KULTŪRA | 82 – vajon ez a valós kompetenciával függ-e össze, vagy csupán azzal a preskriptív iskolai ismerettel, hogy a köznyelv szabályos rendszer, és viszonyítási alapként szolgál (szolgálhat) az ettől eltérő kifejezésmódok megítélésében. A nyelvjárási kódra hajlamosak a köznyelvvel szemben támasztott követelményeket alkalmazni, ezért a fiatal válaszadók a nyelvjárási kódokat inkább szabálytalannak, mint szabályosnak értékelik: 1) a nyelvjárási kód szabályosságának megítélését a köznyelvhez való hasonlóság határozza meg – minél hasonlóbb a nyelvjárási kód a köznyelvhez, annál szabályosabb; 2) a szabályosságot a sikeres kommunikáció feltételének tekintik – az érthetetlen szöveg többé-kevésbé szabálytalan. A szövegingerek értékeléseiből kirajzolódó, a nyelvjárási kódok szabályosságának eltérő megítélése lehetővé teszi a fiatal válaszadók nyelvjárásokra vonatkozó mentális térképének 26feltételezését, nem pedig a nyelvjárási beszéd egységes képének felvázolását. A felső-aukštaitiai és alsó-aukštaitiai kódok eltérő értékelései alapot adnak további kutatásokhoz annak vizsgálatára, hogy a felső-aukštaitiai nyelvjárási kódokat szabályosabbnak tartják-e az alsó-aukštaitiai kódoknál. A fiatal válaszadók nyelvjárási szövegingereinek értékelései és az általuk megadott számértékekkel alátámasztott érvek alapján megállapítható, hogy a nyelvi közösség tagjai számára a szabályosság nem csupán a beszéd szintjének elve, hanem a kognitív beállítódások szintjének elve is. A nyelvjárási kódok szigorú megítélése a köznyelv nyilvános presztízsét tárja fel. LITERATŪRA A1-Hindawe J. 1996: Considerations when Constructing a Semantic Differential Scale. – La Trobe Papers in Linguistics. Volume 9, [1–9]. Aliūkaitė D. 2005: Lingvistinės tapatybės veiksniai: tarminio kalbėjimo pasirinkimas. – Valoda dažādu kultūru kontekstā. Zinātnisko rakstu krājums 15, Daugavpils: Saule, 101–108. Aliūkaitė D. 2006a: Perceptyvinės dialektologijos tyrimai: dialekto vaizdinys. – Valoda dažādu kultūru kontekstā. Zinātnisko rakstu krājums 16, Daugavpils: Saule, 87–95. Aliūkaitė D. 2006b: Tarminio kalbėjimo kultūrinis aspektas. – Acta Baltico-Slavica 30, 567–583. Aliūkaitė D. 2007: Tarminis kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė. [Rankraštis: daktaro disertacija], Vilniaus universitetas. Aliūkaitė D. 2009: Perceptyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15 (20), 164–179. 26 Tokias įžvalgas galima daryti ir iš kito tyrimo duomenų (žr. Aliūkaitė 2009: 164–191). D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 271 Bauer L., Trudgill P. 1998: Language Myths, New York: Penguin Books. Benson E. J. 2003: Folk Linguistic Perceptions and the Mapping of Dialect Boundaries. – American Speech 78 (3), 307–330. Dailey-O’Cain J. 1999: The Perception of Post-Unification German Regional Speech. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. Ed. by D. R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 227–242. Demirci M. 2002: Gender Differences in the Perception of Turkish Regional Dialects. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 2. Ed. by D. Long, D. R. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 41–50. Demirci M., Kleiner B. 1999: The Perception of Turkish Dialects. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. [etc.], 263–282. Diercks W. 2002: Mental Maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 2. [etc.], 51–70. Evans B. 2002: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 2. [etc.], 71–93. Girdenis A., Pupkis A. 2000 [1978]: Bendrinės kalbos norminimo ir kodifikavimo principai. – A. Girdenis. Kalbotyros darbai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 97–110. Inoue F. 1999: Classification of Dialects by Image: English and Japanese. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. [etc.], 147–160. Kniūkšta P. 2001 [1979]: Lingvistinis ir socialinis kodifikacijos santykis su norma. – P. Kniūkšta. Kalbos vartosena ir tvarkyba, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 62–71. Kuiper L. 1999: Variation and the Norm. Parisian Perceptions of Regional French. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. [etc.], 243–262. LKTCH 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Sudarė R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. LT 2005: Lietuvių tarmės. II dalis. Sudarė R. Bacevičiūtė, K. Juškevičius, A. Leskauskaitė, K. Morkūnas, D. Mikulėnienė, E. Ožeraitis, L. Telksnys, D. Vaišnienė, A. Vidugiris ir kt., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Matematikos ir informatikos institutas. McKinnie M., Dailey-O’Cain J. 2002: A Perceptual Dialectology of Anglophone Canada from Perspective of Young Albertans and Ontarians. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 2. [etc.], 277–294. Miliūnaitė R. 2008: Dėl kalbos kultūros mokymo. – Kalbos kultūra 81, 151–169. Miliūnaitė R. 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 272 KALBOS KULTŪRA | 82 P a k e r y s A., P u p k i s A. 2004: Lietuvių kalbos bendrinė tartis. Kompaktinės plokštelės tekstai, Vilnius: Gimtasis žodis. P r e s t o n D. R. 1988: Methods in the Study of Dialect Perceptions. – Methods in Dialectology. Ed. by A. R. Thomas, Clevedon: Multilingual Matters, 373–395. P r e s t o n D. R. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics, Dordrecht: Foris. P r e s t o n D. R. 1999: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. [etc.], xxiii–xl. P u p k i s A. 2005: Kalbos kultūros studijos, Vilnius: Gimtasis žodis. R a m o n i e n ė M. 2006: Nuostatos dėl bendrinės kalbos ir tarmės: Joniškėlio atvejis. – Kalbos kultūra 79, 137–147. Š e n M., B a y k a l N., 2004: Evaluational Reactions of Standard Accented Turkish Speakers towards Accented Speech and Speakers. – TRANS. Internet-Zeitschrift für Kulturwissenschaften, No. 15/2003. Prieiga per internetą: http://www.inst.at/trans/15Nr/06_1/sen_baykal15.htm S w a n n J. 2003: Language Choice and Code-switching. – R. Mesthrie, J. Swann, A. Deumert, L. W. Leap. Introducing Sociolinguistics, Edinburgh: Edinburgh University Press, 148–183. Š u k y s J. 2003: Kalbos kultūra visiems, Kaunas: Šviesa. V a n B e z o o i j e n R. 2002: Aesthetic Evaluation of Dutch. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 2. [etc.], 13–30. W a r d h a u g h R. 2006: An Introduction to Sociolinguistics, Oxford: Blackwell. W r a y A., T r o t t K., B l o o m e r A., R e a y S., B u t l e r Ch. 2005: Projects in Linguistics. A Practical Guide to Researching Language, London: Replika Press Pvt. Ltd. Gauta 2009 11 10 A SOCIOLINGUISTIC INVESTIGATION OF GRAMMATICAL WELL-FORMEDNESS OF DIALECTAL CODES S u m m a r y The concept of grammatical well-formedness is concerned with standard language. Dialects are spontaneous systems, they show the development of a language and usage peculiarities. Any dialect might adopt elements from foreign systems; however, they do not become ungrammatical. It can thus be claimed that the cri- D. ALIŪKAITĖ, E. MERKYTĖ. Sociolingvistinis tarminių kodų taisyklingumo tyrimas 273 terion of grammatical well-formedness is in principle unsuitable for dialects. However, the experience of researchers from other countries has shown that evaluating dialectal codes in terms of grammatical well-formedness in the framework of perceptive dialectology is usual practice. The present investigation focuses on the grammatical well-formedness of dialectal codes. Considering the data of perceptive research, the paper aims at defining the well-formedness of dialectal codes from the user’s/receiver’s (evaluator’s) point of view rather than the researcher’s. The concluding remarks on the well-formedness of dialectal codes are based on a research conducted in October-December of 2008 in the districts of Kaunas and Šakiai and focusing on the perception and evaluation of dialectal speech by secondary schoolstudents in their 9-12 year at school (aged 14-18). The research materials covered a corpus of 6 text-stimuli and a questionnaire; both were prepared in accordance with the requirements of perceptive dialectology. To conclude, young respondents adhere to a certain prototype of a well-formed expression. For them, well-formedness is primarily concerned with standard language. However, in this context a natural question could arise: is well-formedness related with the school students’ actual experience or confined to the knowledge received at school that language is a well-formed system and that it serves (or can serve) as a reference to evaluate another expression? Since dialects are usually discussed in the framework of general requirements applicable to standard language, they are usually treated as ungrammatical rather than grammatical. A major factor determining the well-formedness of a dialectal code is its affinity to standard language: the more similar the dialectal code is to standard language, the more grammatical it is. Young respondents consider the well-formedness as a major factor of communicative success: if the text is difficult to understand, it is also more or less ungrammatical. Differing evaluation of the dialectal codes of Highlanders (aukštaičių) and Lowlanders (žemaičių) provides basis for further research that dialectal codes of Highlanders are treated as more grammatical than Lowlanders. DAIVA ALIŪKAITĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas [email protected] ERIKA MERKYTĖ Vilniaus universiteto Kauno humanitarinis fakultetas Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas [email protected] 274 KALBOS KULTŪRA | 82