Kunigo Juozo Laukaičio „Mažojo Katekizmo vaikeliams“ religijos terminų norminimas

AUŠRA RIMKUTĖ Litván Nyelvi Intézet JUOZAS LAUKAITIS PAP ÉS A GYERMEKEKNEK SZÓLÓ KISKATEKIZMUS VALLÁSI TERMINUSAINAK NORMATIVIZÁLÁSA A Miatyánk-bizottság megalakulásának 100. évfordulójára Juozas Laukaitis (1873–1952) – vienas svarbiausių XX a. pradžios lietuvių bažnytinės kalbos gaivintojų, puoselėtojų ir religijos terminijos normintojų. Į šį darbą jis įtraukė kunigus Alfonsą Petrulį ir Adomą Jakštą-Dambrauską, su kuriais beveik dvejus metus taisė poterių kalbą, kiek galėdami stengėsi apvalyti svarbiausių maldų tekstus nuo svetimybių ir keisti jas lietuviškais žodžiais. 1909 metais į Seinus susirinkę garsiausi ano meto kalbininkai – Jonas Jablonskis, Kazimieras Būga, Juozas Balčikonis ir Jurgis Šlapelis, kartu su J. Laukaičiu ir kitais kunigais per porą mėnesių apsvarstė daug pagrindinių lietuvių kalbos gramatikos ir rašybos taisyklių, sutvarkė svarbesnių lietuviškų maldų, giesmių, litanijų kalbą, patvirtino kai kuriuos religijos terminus. Vad(in)amosios Poterių komisijos nelengvo ir kruopštaus darbo rezultatai pirmą kartą buvo paskelbti 1909 m. 9-ame Vadovo numeryje. A Miatyánk-bizottság elnöke, J. Laukaitis pap buzgó védelmezője volt a javított imádságok nyelvezetének. A kedvezőtlen kritikára reagálva meglehetősen szigorúan válaszolt Jonas Totoraitis Új imádságok (A Miatyánk-bizottság hibái) című cikkére, amelyben felmerült a kérdés, vajon „a barbarizmusok már érthetetlenek-e, és vajon semmiképpen sem maradhatnak-e már meg az imádságokban? <...> Talán azt gondolja a Bizottság, hogy egyetlen kézlegyintéssel kitépi és kigyomlálja a régi formát a litvánok szívéből és lelkéből, és a helyébe újat gyömöszöl be, úgy, ahogyan tavasszal vasvillával, ásókkal1, csákányokkal és rudakkal kifordítanak a földből a kertben egy öreg tölgyet, helyére pedig fiatal almafácskát ültetnek, amelyről még azt sem tudni, hogy megered-e?” (Totoraitis 1909: 296)2. A Dr. Jonas Totoraitisnak (Az imádságok javításáról) című cikkben J. Laukaitis ezt írta: „Aki olvasta Puriskevics beszédeit az orosz dumában a régi államrend védelmében, az a »Vadovas« »Új imádságok« című cikkében felismerheti Litvánia Puriskevicsét, csakhogy 1x spatas – ásó, lapát (LKŽe). 2A cikkben az idézetek nyelvezetét nem javítjuk. A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 59 más talajban – az elavult és nem megfelelő legnemesebb imádságfordítás életében”; a Miatyánk-bizottság pedig úgy dolgozik, ahogy tud és ahogyan érti (Laukaitis 1909d: 415). J. Laukaitis még a Seinai papneveldében tanulóként kezdte meg a litván nemzeti öntudat élesztését szolgáló tevékenységét. Tagja volt annak a titkos litván kispapi körnek (egy ideig annak vezetője is volt), amely az anyanyelv újjáélesztését és a litván sajtó terjesztését tűzte ki célul. J. Vailokaitis pap 1910-ben a forrásban azt írta, hogy J. Laukaitis a litván nyelvre vonatkozó ismereteit Antanas Baranauskas püspöktől merítette, „nyelvünk szépséges kincsei megismerésének forrásából”, és olyan jól ismerte a nyelvet, hogy „ma Suvalkijában nincs hozzá fogható” (Vailokaitis 1910: 422). Nyilván ezért lett J. Laukaitis a litván nyelv első tanára, amikor az 1904–1905-ös tanévben megkezdődött a litván nyelv oktatása a seinai papneveldében. Az „professzor”3 J. Laukaitis pap tevékenységét nem nézték jó szemmel a polonizálódott papneveldei tanárok. „Litvománnak” nevezték, noha Laukaitis mind nemzeti és politikai, mind vallási szempontból toleráns volt mindenkivel szemben” (Vaičiūnas 1996: 8). J. Laukaitis egyike volt azoknak, akik 1905-ben Kaunasban megalapították a Szent Kazimierz Társaságot keresztény írások kiadására. Ugyanebben az évben az általa vezetett „Laukaitis, Dvaranauskas, Narjauskas és Társa” könyvkiadó vállalat elnöke is volt; újságokat és folyóiratokat szerkesztett, cikkeket írt, énekeket, zsoltárokat és szépirodalmi műveket fordított litvánra. Szerkesztette a kereszténydemokraták hetilapját, a Šaltinis-t (az első három számot Kazimieras Prapuolenis4 neve alatt írta alá, a 4. számtól a 22.-ig pedig a saját nevén; később átadta a szerkesztést Juozapas Vailokaitisnak), továbbá ő kezdeményezte a litván nyelv gyermekeknek szóló tanulását segítő Šaltinėlis (1906) című kiadványt is. 1908 őszétől jelent meg a katolikus papoknak szánt havi folyóirat, a Vadovas5, amelyben helyes nyelvezetű prédikációk és nyelvi tanácsok jelentek meg. Alapítója szintén J. Laukaitis volt. Mindezek mellett néhány éneket és egy katekizmust is írt, a Gyermekeknek szóló kiskatekizmus címűt. Pranas Skardžius szerint J. Laukaitis „egyike azon kevés papjainknak, akik egész életükben sokat tettek a litván írott nyelv, mindenekelőtt az egyházi nyelv tökéletesítéséért. Nem volt” 3 J. Laukaitis 1902-től (Antanas Baranauskas püspök halála után) a Seinai Papnevelde professzora volt. 4 Különös egybeesés, hogy J. Laukaitis az akkoriban élő Kazimieras Prapuolenis (1858–1933) kanonok, közéleti személyiség és sajtómunkás nevén írta alá a nevét. A kanonok segített engedélyt szerezni a Šaltinis című újság kiadására, és ahogyan a A litván nemzeti létért vívott küzdelmek sodrában: Vilnius és Seinai vidéke a 19. század végén – a 20. század elején című könyvben olvasható, „egy ideig annak szerkesztőjeként tüntette fel magát”. A Vadovas kiadásához is hozzájárult. Különféle álneveken publikált (Kairiūkštytė, Gudonytė 2009: 223). 5 A Vadovas 1914-ig jelent meg. A tizenkettedik számig J. Laukaitis szerkesztette, utána Justinas Staugaitis. 60 KALBOS KULTŪRA | 82 bármilyen tanult nyelvész szakember volt is, hanem csupán gyakorló műkedvelő, aki meglehetősen korán szembesült a litván írott nyelv használatának kérdésével” (Skardžius 1997: 420). Alfonsas Svarinskas monsignore szintén megemlíti J. Laukaitist, mint aki különösen szerette a litván nyelvet: „Úgy tűnik, más papok prédikációi alatt a főoltár mellett ült, kezében jegyzetfüzettel, és feljegyezte a nyelvi hibákat. Később kijavította őket...” (Svarinskas 1996: 13). Aktív közéleti szereplő volt. 1912-ben J. Laukaitist a Suwałki kormányzóság képviselőjeként beválasztották a negyedik orosz állami dumába, ahol 1917 őszéig dolgozott. Szentpéterváron élve sem feledkezett meg Litvániáról. Az első világháború idején a háború károsultjainak megsegítésére alakult Litván Társaság szentpétervári részlegének elnöke volt, és megalapította a Litván Katolikus Nemzeti Szövetséget. 1918-ban visszatért Litvániába, 1936-ban beválasztották a negyedik litván parlamentbe. 1946-ban a szovjet hatóságok letartóztatták J. Laukaitist, és hét év börtönbüntetésre ítélték. A vlagyimiri börtönben halt meg. J. Laukaitis aktív nyelvi és közéleti tevékenységének áttekintése után a cikk fő célja annak vizsgálata, hogy az általa kiadott Mažojo katekizmo vaikeliams három kiadásában (1904, 1907, 1914) miként alakult a vallási terminológia; milyen elvek és normatív kritériumok alapján szabályozta a vallási terminusokat, és mindenekelőtt annak értékelése, hogyan viszonyulnak a közel egy évszázada kiadott katekizmusok vallási terminusainak javításai a köznyelvi litvánhoz. J. Laukaitis maga azt írta, hogy „a katolikus imák egységességének szükségességét leginkább a papok érzik át, amikor a gyermekeket katekizmusra tanítják, vasárnaponként a templomi szószékről imádkoznak, házszentelésre járnak, és fogadják azokat, akik házasságkötésre készülnek” (Laukaitis 1907: 417). A továbbiakban tehát a cikk azt tekinti át, hogy az általa kiadott katekizmusok szövegeiben megvalósul-e az említett egységesség. A KATEKIZMUSOK VALLÁSI TERMINOLÓGIÁJA J. Laukaitis katekizmusának három kiadása jelent meg: 1904-ben – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmą išpažintį ir šventą Komuniją (a borítón 1905-ös évszám szerepel, Vilnius), 1907-ben és 1914-ben – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmąją išpažintį ir šventąją Komuniją (Seinai). Mindegyik katekizmust jóváhagyták. A katekizmus szerzőjét, összeállítóját vagy fordítóját nem tüntették fel, de feltételezhető, hogy J. Laukaitis írta (Kairiūkštytė, Gudonytė 2009: 167). A katekizmusok terjedelme eltér. Az első kiadás valamivel rövidebb: 105 oldalas, míg A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 61 a második és a harmadik egyaránt 115 oldalas. Az első kiadásból hiányoznak a reggeli és esti imák szövegei. A katekizmus három kiadásából több mint 1800 vallási terminust, azok szinonimáit és változatait gyűjtötték össze. Mivel a kiadások szövegei csak kis mértékben térnek el egymástól, mindegyikben mintegy 600 különböző egy- és több szóból álló vallási terminus, valamint ezek szinonimái és változatai találhatók; az egyszavasak aránya csaknem egyharmad. J. Laukaitis Mažojo katekizmo vaikeliams című művének három kiadását áttekintve megfigyelhető a vallási terminológia bizonyos változása, valamint a normázás sajátos szakaszai és elvei. Ezért a vallási terminusok normázásának három szakaszáról beszélhetünk: idegen szavak használatáról, ezek litván megfelelőkkel való felváltásáról, valamint egy átmeneti szakaszról, amelyben az idegen szó és a litván terminus felváltva fordul elő. A cikkben vallási terminusoknak6 azokat a szavakat és szókapcsolatokat tekintjük, amelyek a keresztény hit alapvető igazságait, a vallás szereplőit, valamint természetfeletti lényeket, vallási könyveket és szövegeket, a hittel kapcsolatos cselekedeteket és jelenségeket, szentségeket, bűnöket, vétkeket, erényeket, vallási szertartásokat, egyházi kellékeket (ruhákat, azok részeit, liturgikus edényeket stb.), egyházi és vallási ünnepeket, ünnepnapokat és más, vallással kapcsolatos időfogalmakat, különféle vallási helyeket és építményeket, valamint közigazgatási beosztásokat és egyebeket neveznek meg. Terminusnak nemcsak a kizárólag a vallásra jellemző szakkifejezések tekinthetők, például: altorius, angelas, apaštalas, Dievo Avinėlis, išpažintis, krikštas, kunigas, nuodėmė, ostija, Paskutinis Teismas, pragaras, rojus, sakramentas, Sūnus (Dievo sūnus), Švenčiausioji Trejybė, Velykos stb., illetve a nómenklatúrába tartozó nevek, például: Katalikų bažnyčia, Šventoji Romos bažnyčia stb., hanem a köznyelvi (és más területeken is használatos) szavak terminologizálódott jelentései is, például: avis, avėlė, dangus, duona, lazda, pasaulis, sodas, taurė, žaltys, žemė, žmogus és hasonlók. A terminologizálódott szavak jelentése eltér a köznyelvi szavakétól; például az avis terminus a vallási szövegekben a hívő jelentésében használatos, a duona a vallásban a lelki táplálék, Krisztus teste, vagyis megváltó áldozatának jelképe, a Didysis ketvirtadienis az utolsó vacsora napja, a Didysis penktadienis Krisztus szenvedésének és halálának napja, a sekmadienis pedig nemcsak a hét hetedik napja, hanem Isten tiszteletére és pihenésre szánt szent nap is. A sodas szó vallási terminusként a tisztaság és az ártatlanság jelképe, valamint a földi és mennyei paradicsom. 6 Apie religijos termino sampratą dar žr. Rimkutė 2009: 172–177. 62 KALBOS KULTŪRA | 82 Idegen szavak J. Laukaitis 1907-ben a Draugijos folyóiratban ezt írta: „A Žyvatas, griešnas, griekas ugyanolyan értékű, mint az abliubenyčia, tajemnyčia, apibrozyti, bliuznierstva, loska. Az ilyen értéktelen szavakat feltétlenül ki kell dobni, mert csúnyán sértik a litván fülét” (Laukaitis 1907: 418). A katekizmusokban csak a griešnas, griekas ir tajemnyčia fordul elő, mivel a litván megfelelőik vannak túlsúlyban. A tárgyalt Mažojo katekizmo vaikeliams kiadásaiban használatban maradtak az alábbi, a köznyelvbe be nem került idegen eredetű szavak (egyszavas terminusok, amelyek összetett terminusok tagjaiként is előfordulnak), amelyeknek nincs litván megfelelőjük7: x almužna8 MKV1 44, MKV2 36, MKV3 36 („alamizsna“, lengyelül jałmużna); x aniolas MKV1 17, MKV2 6, MKV3 6 („angyal“, lengyelül anioł): Angelas Sargas MKV3 6, Dievo Angelas MKV3 106, gerasis Aniolas MKV3 6, šventas Angelas Sargas MKV3 102, šventasis Aniolas MKV3 45; x Arkaniolas MKV1 54, MKV2 47, MKV3 47 („arkangyal“, lengyelül archanioł): Arkaniolo Gabrijeliaus apreiškimas MKV3 48; x čyščius MKV1 24, MKV2 13, MKV3 13 („tisztítótűz“, lengyelül czyściec): čyščiaus kančios MKV3 88; x čystata MKV1 10, MKV2 XI, MKV3 XI („tisztaság, tisztaság, szűziesség“, lengyelül czystota, vö. lengyel czystość); x dūšia MKV1 7, MKV2 7, MKV3 62 („lélek“, lengyelül dusza): dūšia čysčiuje kenčianti MKV3 46, dūšia mažo vaikelio MKV3 65, žmogaus dūšia MKV3 IX; x grabas MKV1 35, MKV2 26, MKV3 25 („koporsó“, belaruszul гроб, lengyelül grób);9 x griešnas MKV1 5, MKV2 VI, MKV3 VI („bűnös“, belaruszul грешный, lengyelül grzeszny, továbbá vö. orosz грешный); x karunka MKV1 54, MKV2 47, MKV3 47 („ilyen ima“, lengyelül korunka); x nečystata MKV1 79, MKV2 76, MKV3 VIII („erkölcstelenség, kicsapongás“, lengyelül neczystota); x pakūta MKV1 30, MKV2 20, MKV3 20 („bűnbánat“, lengyelül pokuta): didelė pakūta MKV3 84, išpildymas pakūtos MKV3 82, Pakūtos Sakramentas MKV3 70; A terminusok eredetének (és jelentésének) megállapításakor A. Sabaliauskas Lietuvių kalbos leksika (1990) című tanulmányára, D. Urbas Martyno Mažvydo raštų žodynu (1998) című szótárára, J. Palionis XVI–XVII a. lietuviškų raštų atrankiniu žodynu (2004) című válogatott szótárára, a Lietuvių kalbos žodynu című litván szótárra, továbbá A. Brückner Słownik etymologiczny języka polskiego (1974) és W. Smoczyński Słownik etymologiczny języka litewskiego (2007) című etimológiai szótárára támaszkodunk. A terminusokat ábécérendben, eredeti írásmóddal, egyes számú alanyesetben adjuk meg.7 Az „x” jelölés azokat a szavakat jelöli, amelyek a mai köznyelvben nem használatosak.8 9 Koporsó – szintén jövevényszó, vö. brus. корста. A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 63 x esküvő MKV1 7, MKV2 61, MKV3 VIII („egyházi házasságkötési szertartás”, lengyelül ślub); x lakodalom MKV1 7, MKV2 61, MKV3 61 („esküvő”, belaruszul вяселле, lengyelül wesele; van litván megfelelője is: vestuvės MKV3 VIII) stb. Szinonimák és változatok Megemlítendők azok az idegen szavak is, amelyek összetett terminusok (elsődleges vagy másodlagos) alkotóelemei, és különálló, egyszavas vallási terminusként nem fordulnak elő a katekizmusban, például: x asaba („személy”, lengyelül osoba, oroszul особа): Dievo Asaba arba Ypata MKV1 15, MKV2 4, Dievo Ypata arba Asaba MKV3 4 (az asaba szinonimikusan használatos az ypata neologizmussal); x četvergas („csütörtök”, belaruszul четве́рг, lengyelül czwartek): didysis Četvergas MKV1 71, MKV2 66, didysis ketvergas MKV3 23; x kielikas („kehely”, lengyelül kielich, németül Kelch): kielikas vyno MKV1 100, MKV2 99, MKV3 99, pakylėjimas kieliko MKV1 99, MKV2 98, MKV3 98; x pėtnyčia („péntek”, belaruszul пятніца, lengyelül piątek): didžioji Pėtnyčia MKV1 34, MKV2 24, MKV3 24; x Traicė („Szentháromság”, lengyelül Trójca, vö. még latinul Trinitas): Švenčiausia Traicė MKV1 13, Švenčiausioji Traicė MKV2 1, MKV3 1; x želabnas („gyászos”, vö. lengyelül żałoba): gedėtinos Mišios (želabnos) MKV1 100, gedimosios Mišios (želabnos) MKV2 100, MKV3 100; x žyvatas („méh”, lengyelül żywot): vaisius žyvato MKV1 5, MKV2 VI, MKV3 VI stb. A Poterių bizottság által közzétett imaszövegekben nem szerepelnek a felsorolt idegen szavak (az aniolą és a dušią kivételével). Nem világos, miért használja J. Laukaitis még a katekizmus legutolsó kiadásában is ezeket a nem litván terminusokat. Talán nem értett egyet a nyelvészek javaslatával. A Vadovas folyóiratban J. Laukaitis meglehetősen sokat írt a nyelvről. A Kalbos dalykų rovatban arra törekedett, hogy „mérlegelje az írásainkban használt legszükségesebb teológiai és filozófiai terminusok értékét, és feltárja a leggyakrabban előforduló hibákat” (Laukaitis 1914: 201). J. Laukaitis nem félt beismerni, ha tévedett; például kezdetben azt írta, hogy az aniolo szót nem lehet angelu szóval helyettesíteni, „egyrészt azért, mert egész Litvániában minden litván katolikus gyermekkora óta az aniolą-hoz imádkozik, másrészt pedig azért, mert ha az aniolą szót angelu-ra cserélnék, az emberek rettenetesen felháborodnának, azt gondolván, hogy ez a litván lutheránusok és kálvinisták utánzása, akik var- 64 KALBOS KULTŪRA | 82 … angelas. Végül az eredeti forrásból kiindulva az angelos, angelus litvánul angelius, -iaus alakban jelenne meg, mint a stilius vagy az emberek által használt név: Teopilius. Ezért az angelas valószínűleg az orosz nyelvből származik” (Laukaitis 1908₍b₎: 413). A Vadovas 7. számában J. Laukaitis az aniolas megtartása mellett érvelt, mivel ez az idegen eredetű szó állítólag olyan régi, mint a popiežius, vyskupas, klebonas, prabaščius10, parapija és így tovább, és nincs ok arra, hogy helyette az angelas szót erőltessék (Laukaitis 1909₍a₎: 300). A következő számban azonban már azt írta, hogy az angelas szót kellene használni (Laukaitis 1909₍c₎: 102). Sajnos ő maga nem követte ezt a javaslatot – a Mažasis katekizmas vaikeliams című műben nem szerepel az angelas terminus. Idegen szavak: apiera („áldozat”, vö. lengyelül ofiara), birmavonė („a bérmálás szentsége”, lengyelül bierzmowanie), griekas („bűn”, lengyelül grzech, vö. oroszul грех), kora („büntetés”, lengyelül kara), mylista („kegyelem”, belaruszul мілацӯ, lengyelül miłość), nodeja („remény”, belaruszul надзея, lengyelül nadzieja), pekla („pokol”, lengyelül piekło), smertis („halál”, belaruszul смерть, lengyelül śmierć), spaviednis („gyónás”, lengyelül spowiedź), sūdas („ítélet”, belaruszul суд, lengyelül sąd), sumenija („lelkiismeret”, belaruszul суменне, lengyelül sumenie), svietas („világ”, belaruszul свет, lengyelül świat), tajemnyčia („titok”, lengyelül tajemnica) és néhány más szó mindegyik katekizmuskiadásban előfordul. A példákból látható, hogy megpróbálták kiküszöbölni őket, de következetlenül, mivel különállóan is, illetve litván terminusok szinonimájaként is előfordulnak (legtöbbször zárójelben vagy az vagy kötőszó után). J. Laukaitis a legtöbb esetben a litván terminusokat részesítette előnyben, például: apiera MKV₁ 73, vö. auka arba apiera MKV₂ 69, MKV₃ 69: Mišių apiera MKV₁ 74, Mišių auka arba apiera MKV₂ 69, MKV₃ 69, šventų Mišių apiera MKV₁ 44; išpažintis (spaviednis) MKV₁ 81, MKV₂ 78, MKV₃ 78, továbbá vö. šventa išpažintis MKV₁ 66, MKV₂ 78, šventa išpažintis (spaviednis) MKV₁ 74, MKV₂ 70 – šventoji išpažintis MKV₃ 61, šventoji išpažintis (spaviednis) MKV₃ 83, velykinė išpažintis (spaviednis) MKV₃ 60; griešnas MKV₁ 5, MKV₂ VI, MKV₃ VI, vö. nusidėjėlis MKV₁ 84, MKV₂ 81, MKV₃ 81; kegyelem MKV₂ 9, MKV₃ 9 – szeretet MKV₁ 5, MKV₂ V, MKV₃ V, Isten kegyelme MKV₁ 67, MKV₂ 9, MKV₃ 62 – Isten szeretete MKV₁ 7, MKV₂ VIII, MKV₃ VIII, Isten kegyelme (szeretet) MKV₂ 61, MKV₃ 61, Isten kegyelme vagy szeretete MKV₁ 68 10 Prabaščius (lengyelül proboszcz < németül Probst, csehül probošt < latinul propositus), praboščius (belaruszul probašč) – a katolikus plébánia vezetője, plébános (LKŽₑ). Ez latin eredetű megnevezése a plébánosnak, mára elavult és kerülendő idegen szó (bővebben lásd Klimavičius 1998: 10). A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 65 és Isten kegyelme vagy malaszt MKV₁ 67, a szent szentségek malasztja MKV₁ 23 – a szent szentségek kegyelme MKV₂ 12, MKV₃ 12, feloldozás11 kegyelem MKV₁ 84, MKV₂ 81, MKV₃ 81; halál (smertis) MKV₁ 19, MKV₂ 9, MKV₃ 9, vö. még halál MKV₁ 19, MKV₂ 8, MKV₃ 8, a halál órája MKV₁ 5, MKV₂ VI és a halál órája MKV₃ VI; babonahit (zabobonai) MKV₁ 58 – babonák (zabobonai) MKV₂ 51, MKV₃ 51; bűnbeesés (nuodėmė, griekas) MKV₁ 88, MKV₂ 86, MKV₃ 86; az összetett terminusokban bűnbeesés (leggyakrabban) vagy bűn: testi bűnbeesés MKV₁ 91, MKV₂ 89, MKV₃ 89, eredendő bűnbeesés MKV₁ 20, MKV₂ 64, MKV₃ 86, eredendő bűnbeesés vagy bűn MKV₁ 19, MKV₂ 86, MKV₃ 86, az első szülők bűnbeesése MKV₁ 20, MKV₂ 9, MKV₃ 9, súlyos bűnbeesés MKV₁ 67, MKV₂ 62, MKV₃ 81, megátalkodottság a bűnökben MKV₁ 9, MKV₂ X, MKV₃ X, ugyanakkor – a bűnök bocsánata MKV₁ 6, MKV₂ 36, MKV₃ VI és a bűnbeesések bocsánata MKV₁ 45, MKV₂ 76, MKV₃ 76; világ MKV₂ 29, MKV₃ 29 – világ MKV₁ 12, MKV₂ 39, MKV₃ 39, a világ vége MKV₁ 42, MKV₂ 34, MKV₃ 38 – a világ vége MKV₁ 46; titok (tajemnyčia) MKV₁ 55, MKV₂ 48, MKV₃ 48, vö. a megváltás titka MKV₁ 13, MKV₃ 1, a Szentháromság titka MKV₁ 13, MKV₂ 1, MKV₃ 1; pokol vagy pekla MKV₁ 24, vö. pekla vagy pokol MKV₁ 9, MKV₂ X, MKV₃ X, továbbá vö. pokol MKV₁ 24, MKV₂ 13, MKV₃ 13 – pekla MKV₁ 8, MKV₂ 13, MKV₃ 13, a pokol kapui MKV₂ 33, MKV₃ 33 – a pekla kapui MKV₁ 41, a pokol fogsága MKV₁ 22, MKV₂ 11, MKV₃ 11, a pokol kiérdemlése MKV₁ 81, a pokol kiérdem-lése MKV₂ 78, MKV₃ 78; lelkiismeret (sumenija) MKV₁ 75, MKV₂ 71, MKV₃ 71, vö. lelkiismeret MKV₁ 70, MKV₂ 65, MKV₃ 65, A lelkiismeret számbavétele (Rokunda sumenijos) MKV₁ 77, MKV₂ 73, MKV₃ 73; a jövevényszó rokunda (lengyelül rachunek) csak összetett terminusokban használatos; ítélet (sūdas) MKV₂ 38, MKV₃ 38; az 1904-es katekizmusban csak a sūdas szerepel MKV₁ 46, a teismas szó még nincs benne, vö. Isten ítélete (sūdas) MKV₂ 13, MKV₃ 13 – Dievo sūdas MKV₁ 23, a legutolsó ítélet MKV₂ 38, MKV₃ 38 – Paskučiausias Sūdas MKV₁ 23 – a legutolsó ítélet (Sūdas) MKV₂ 13, MKV₃ 13, egyetemes ítélet MKV₂ 39, MKV₃ 39, az egyetemes legutolsó ítélet (Sūdas) MKV₂ 38, MKV₃ 38 – az egyetemes legutolsó sūdas MKV₁ 46; remény (nodieja) MKV₁ 48, MKV₂ 41, MKV₃ 41, remény MKV₁ 58, MKV₂ 52, MKV₃ 103 stb. Bár J. Laukaitis az 1904-es katekizmusban használt neologizmust, a nietikystė MKV₁ 58 alakot a prietarai MKV₂ 51, MKV₃ 51 szóval váltotta fel, zárójelben azonban meghagyta 11 A feloldozás „(a bűnök) megbocsátása” – lengyelből vett tükörfordítás; vö. lengyelül rozgrzeszenie (Palionis 2004: 157), továbbá vö. išrišti – lengyelül rozwiązać. 66 KALBOS KULTŪRA | 82 lenyelség zabobonai. Egy litván terminusnak van egy szinonimája, amely hibridnek tekinthető12, pl. paaukojimas (apieravojimas) MKV2 49, MKV3 49 („áldozat”, leng. ofierować, ofiarowanie). Az első kiadásban csak az apieravojimas szerepel MKV1 56, vö. még: Viešpaties Jezaus apieravojimas MKV1 55 és Viešpaties Jezaus paaukojimas (apieravojimas) MKV2 48, MKV3 48. További olyan hibrid terminusok is előfordulnak, amelyeket a köznyelvben nem használnak, pl. nepakūtojimas MKV1 9, MKV2 X („bűnbánat hiánya”, vö. leng. pokutować) stb. A gyermekek kis katekizmusában előfordul, hogy először idegen szót vagy nem ajánlott hibrid terminust közölnek, és csak utána annak litván megfelelőjét (esetenként összetett terminust), például: Birmavonė arba padrūtinimas13 šventam tikėjime MKV1 7, MKV2 VIII, MKV3 VIII, Birmavonė arba Padrūtinimas tikėjime MKV1 67, MKV2 62 (Birmavonė arba Patvirtinimas tikėjime MKV3 62); minden kiadásban szerepel az egyszavas Birmavonė terminus is MKV1 70, MKV2 65, MKV3 65; nedėldienis arba sekmadienis MKV2 53, MKV3 53, az első kiadásból hiányzik a sekma dienis szó, csak a hibrid nedėldienis szerepel MKV1 59 („sekma dienis”, vö. fehérorosz нядзеля), minden kiadásban szerepel az összetett Velykų nedėldienis terminus MKV1 36, MKV2 27, MKV3 26. A Mažojo Katekizmo vaikeliams kiadásainak vallási terminusait összehasonlítva megállapítható, hogy J. Laukaitis megpróbálta követni az idegen szavak saját szavakkal való helyettesítésének elvét, amelyet feltehetően a nyelv megtisztításának kialakult hagyománya fogalmazott meg, s amelyet az akkori sajtó különösen szorgalmazott és tárgyalt. A vizsgált példákból kitűnik, hogy az 1904-es Mažojo katekizmo vaikeliams egyes idegen szavai az 1907-es és 1914-es kiadásokban már nem fordulnak elő, vagy litván megfelelőikkel szinonimaként használják őket, rendszerint előnyben részesítve a saját nyelv szavait. A J. Laukaitis-féle katekizmusok szinonímiája azt mutatja, hogy a vallási terminológia még nem szilárdult meg, és keresték a fogalom megnevezésére legalkalmasabb terminust. A vallási terminusok eltérő eredetű, vagyis litván és nem litván eredetű szavak közötti szinonímiája sok esetben indokoltnak tekinthető, hiszen ezzel az idegen eredetű terminusok megtisztítására vagy kiküszöbölésére, és litván szavak használatára törekedtek. Bár a svietas és a pasaulis szavakat a katekizmusokban szinonimaként használják, érdemes megemlíteni a Vadovas 1909-es 8. számában megjelent Kalbos dalykai című rövid cikket, amelyben J. Laukaitis azt fejtette ki, hogy „[k]ifogásolható a pasaulis szó használata Kalbos dalykai című cikkben, amelyet J. Laukaitis írt a Vadovas 1909-es 8. számábaVadovo.” 12 A cikkben a hibrid szavakat olyan szavakként határozzák meg, amelyek saját eredetű és kölcsönzött szavak alkotóelemeiből állnak (Keinys 1984: 115; Gaivenis, Keinys 1990). 13 Padrūtinimas – „megerősítés” (vö. leng. potwierdzenie). Az 1914-es kiadásban a patvirtinimas terminust használják. A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 67 a svietas helyett, mert a pasaulis az etimológia és az emberek tudása szerint csupán a nap alatti helyet vagy dolgot, azaz a mi földünket jelenti (vö. pakriausis, pakaušis, pakinkis, pastogė, padangė, pakalnė, pažandė, panosė stb.). Az emberek azt mondják: a szentatyánál az egész világból sok svietas gyűlik össze; <...>. A svietas szó litván eredetét illetően, úgy vélem, semmi kétség nem lehet: ugyanolyan közös eredetű, mint a sniegas, sėmens, stiklas, sėdėti, sietas, sakalas, sábalas, saldus stb.” (Laukaitis 1909b: 403). Amint látható, ez a magyarázat nem helytálló. A felsorolt példák közül a stiklas, sakalas ir sabalas szláv eredetű. Régi jövevényszavak ezek, a svietas viszont barbarizmus, amely nélkül a litván nyelv meg tud lenni. A többi szó indoeurópai, illetve a balti és szláv nyelvekben közös eredetűnek tekinthető. A pekla terminusról J. Laukaitis így írt: „Būga úr tudományosan kimutatta, hogy semmiféle Poklius vagy Peklius nem létezett, és hogy a „pekla” szót elevenen a lengyelből vették át” (uo., 406). A Vadove című lapban (1908) J. Laukaitis azt állította, hogy a dušios helyébe sem a vėlė, sem a siela nem léphet, mivel „a vėlė vagy velė, amelyből a velinas (Daukšánál) és a velnias származik, amint azt az élő nyelvhasználatból még ma is megtudhatjuk, ugyanazt jelenti, mint latinul a velinas (pas Daukšą) ir velnias, mint latinul a manes, lengyelül pedig a cienie zmarłych”, míg „a siela, amint az a régi írásokból és az élő nyelvhasználatból látható, ugyanazt jelenti, mint latinul az animus, mens, <...> ezért a sielą szót csak azokban az esetekben használhatjuk, amikor a lengyelek a „dusza” szót átvitt értelemben használják, például: dusza narodu, towarzystwa..., továbbá amikor a latin animus, mens az emberi szellemet jelenti” (Laukaitis 1908b: 413–414). Később azonban (1925) „számára a siela már ugyanazt jelentette, mint a latin anima, és úgy vélte, hogy a német Seele szóval közös eredetű, hasonlóképpen a Sohn – sūnus, Tochter – duktė szavakhoz és másokhoz. Valójában azonban ezeknek a szavaknak semmi közük egymáshoz” (Skardžius 1997: 424). E néhány magyarázat jól mutatja, hogyan ítélte meg J. Laukaitis az ajánlott szavak használatát és jelentését ismert példák alapján, analógiából kiindulva és saját felfogására támaszkodva, valamint nyelvészek munkáira hivatkozva. Nyilvánvaló, hogy nyelvészeti szempontból nem mindig sikerült megfelelően magyaráznia (a svietas szláv jövevényszó), de erőfeszítései figyelemre méltók. P. Skardžius azt írta, hogy J. Laukaitis prelátus, noha csupán műkedvelő nyelvész volt, „nem rendelkezett szélesebb körű, mélyebb nyelvhasználati szemlélettel a köznyelv tekintetében, és gyakran hiányoztak nála a történeti és etimológiai ismeretek is, rendszerint csupán egy-egy ismert példára támaszkodott”; ennek ellenére sokat tett az egyházi nyelv műveléséért: az elsők között kezdett törődni ezzel a nyelvvel, és elsőként tudott iránta nagy érdeklődést és fejlesztésére irányuló vágyat kelteni (Skardžius 1997: 425). Az 1904-ben kiadott Mažojo katekizmo vaikeliams című műben használt mielaširdystė tükörfordítást MKV1 11 (vö. leng. miłosierdzie, lat. misericordia) a katekizmus későbbi kiadásaiban a gailestingumas terminus váltja fel MKV2, 13, MKV3 68 KALBOS KULTŪRA | 82 XIII, vö. még Isten irgalmassága MKV1 9 – Isten könyörülete (irgalmassága) MKV2 X, MKV3 X. Meg kell említeni a ražančius kifejezést is14 MKV1 54, MKV2 47, MKV3 47 (lengyelül róžaniec), amelynek köznyelvi használatát kerülik15 (bár létezik a škaplieriai is, vö. lengyelül szkaplerz), és helyette a rožinis szót használják. Érdekes, hogy J. Laukaitis 1940-ben a rožančius helyett a rožynys új szót javasolta, A. Salys pedig a rožinis szót16. Mindezeken túl a Mažasis katekizmas gyermekeknek című műben egyszavas litván vallási terminusok is előfordulnak, amelyeknek egyszavas litván szinonimáik vannak, például: apžadas (ižadas) MKV1 59, MKV2 53, MKV3 53, apžadas (prižadas, ižadas) MKV1 59, MKV2 52, MKV3 52, nusiturėjimas (užsilaikymas) MKV1 10, vö. susiturėjimas (užsilaikymas) MKV2 XI, MKV3 XI. Amint a példákból látható, az nusiturėjimas MKV1 10 szót a susiturėjimas MKV2 XI szóval cserélték fel, a rokon értelmű užsilaikymas szót pedig megtartották. Az első kiadásban használt dievogarbumas MKV1 10 terminust nyelvképzésileg megfelelőbb terminusra, a dievotumas MKV2 93, MKV3 93 terminusra cserélték. Úgy tűnik, a pagundymas MKV1 5 szó is kifogásolható volt, amelyet ugyanabban a katekizmuskiadásban a pagunda MKV1 14, MKV2 2, MKV3 2 szóval szinonimaként használnak (a második és harmadik kiadásban pagundymas már nem szerepel). A katekizmuskiadásokban használt, -ystė és -ybė képzővel alkotott származékok szinonimáknak tekinthetők; például: dievystė MKV1 35 – dievybė MKV2 26, MKV3 51, šventvagystė MKV1 73 – šventvagybė MKV2 68, MKV3 68. Amint látható, J. Laukaitis az -ystė képzővel alkotott származékokat, amelyek rendszerint bizonyos személyi tulajdonságokat vagy állapotot neveznek meg, szinte mindenütt következetesen az -ybė képzővel alkotott származékokra cserélte, amelyek tulajdonságokat, illetve bizonyos állapotot vagy helyzetet jelölnek. Az 1904-es katekizmusban az -ybė képzővel használt terminust – malonybė MKV1 23 – a többi kiadásban az -umas képzős terminussal helyettesítették: maloningumas MKV2 13, MKV3 13. J. Laukaitis a Vadovo folyóiratban azt írta, hogy a „mi irodalmunkban élő és elevenen burjánzó -ystė végződés17 helyére erőszakosan -ybė kerül. Állítólag azért teszik ezt, mert hasonlóságot véltek felfedezni a litván -ystė és a szláv -stwo között (brolystė – braterstwo, dievystė – bóstwo stb.), <...>. Az élő nyelvben egészen mást jelent a -ybė végződés, és mást a -ystė, ezért egyiket a másikkal semmiképpen sem lehet felcserélni” (Laukaitis 1908a: 202). 14 A szokásos forma: rožančius. 15 Plačiau žr. Rimkutė 2005: 54. 16 Plačiau žr. Klimavičius 2002: 109. 17 J. Laukaitis kiemelése (nem végződésnek, hanem képzőnek kellene lennie. – A. R.). A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 69 Emellett a katekizmusokban leggyakrabban a többszörös terminusok bővítményei váltakoznak: az egyszerű és a névelős melléknévi alakok. A névelős alakok nem jellemzők az 1904-es katekizmus terminusaira; csak néhányat találtak, például: Dvasia šventoji MKV1 30, šventoji Bažnyčia MKV1 64, ám ezeket is az egyszerű alakok mellett használják, például: Dvasia Šventa MKV1 6, šventa Bažnyčia MKV1 6. Az első katekizmuskiadásban használt egyszerű melléknévi alakokat az 1907-es és 1914-es katekizmusokban már névelős alakokkal fejezik ki, például: amžina prapultis MKV1 21 – amžinoji prapultis MKV2 11, MKV3 105, amžina ugnis MKV1 46 – amžinoji ugnis MKV2 38, MKV3 38, amžinas gyvenimas MKV1 21 – amžinasis gyvenimas MKV2 11, MKV3 102, amžinas išganymas18 MKV1 49 – amžinasis išganymas MKV2 41, MKV3 41, dvasiška Švento Tėvo valdžia MKV1 40–41 – dvasiškoji Šventojo Tėvo valdžia MKV2 32, MKV3 32, geras Aniolas MKV1 17 – gerasis Aniolas MKV2 6, MKV3 6, krikščioniškas mokslas MKV1 94 – krikščioniškasis mokslas MKV2 93, MKV3 93, paskutinė šventa išpažintis MKV1 76 – paskutinė šventoji išpažintis MKV2 72, MKV3 72, paskutinė Vakarienė MKV1 33 – paskutinioji Vakarienė MKV2 23, MKV3 23, Švenčiausia Ostija MKV1 99 – Švenčiausioji Ostija MKV2 98, MKV3 98, Švenčiausia Traicė MKV1 13 – Švenčiausioji Traicė MKV1 16, MKV2 1, MKV3 1, Švenčiausias Sakramentas MKV1 7, MKV2 VIII – Švenčiausiasis Sakramentas MKV2 66, MKV3 66, šventa Komunija MKV1 71 – šventoji Komunija MKV2 66, MKV3 66, šventas Tėvas MKV1 42 – šventasis Tėvas MKV2 34, MKV3 32, šventos Mišios MKV1 73 – šventosios Mišios MKV2 69, MKV3 69 stb. Az egyszerű melléknévi alakok a katekizmus második és harmadik kiadásában ritkák, és a névelős alakokkal váltakoznak, például: Dvasia Šventa MKV2 VI, MKV3 VI – Dvasia šventoji MKV2 21, MKV3 21, pikta dvasia MKV2 2, MKV3 2 – piktoji dvasia MKV2 7, MKV3 7, šventa Bažnyčia MKV2 32, MKV3 32 – šventoji Bažnyčia MKV2 12, MKV3 12. Bár az egyszerű és a névelős melléknévi alakok nem ugyanazt jelentik, a példaként felsorolt terminusok ugyanazokat a vallási fogalmakat jelölték; a különbség csupán grammatikai forma. Ezek a változatok pszeudovariánsoknak tekinthetők. A névelős melléknévi alakok használatára tett kísérlet (bár az egyszerű alakokkal váltakozva) ott, ahol ma már megszokottak – amikor egy fajtáról vagy megkülönböztető tulajdonságról van szó –, J. Laukaitis törekvését mutatja a katekizmus nyelvének tökéletesítésére. Külön is megemlítendők a katekizmusokban használt olyan terminusok, amelyek formális szempontból nem tekinthetők terminusnak: a főnévi funkciót betöltő melléknevek és igenevek. A szövegekben leggyakrabban két ilyen terminus fordul elő: 18 Išganymas „megmentés” – tükörfordítás, vö. lengyelül zbawienie. 70 KALBOS KULTŪRA | 82 gyvas MKV₁ 6, MKV₂ VI, és numerės MKV₁ 6, MKV₂ VI; említésre méltó továbbá a griešnas kifejezés is. E terminusok határozott alakjai is előfordulnak (rendszerint összetett terminusok tagjaiként), például: gyvųjų Sakramentai MKV₁ 67, MKV₂ 62, numirusiųjų Sakramentai MKV₁ 67, MKV₂ 62, prikėlimas iš numirusiųjų MKV₂ 23. A katekizmusokban számos összetett (többnyire kéttagú) terminus szintaktikai változata használatos, amelyek a tagok sorrendjében különböznek, például: Bažnyčia šventa MKV₁ 7, MKV₂ VIII, MKV₃ VIII – šventa Bažnyčia MKV₁ 6, MKV₂ 32, MKV₃ 32, Dorybė Dieviškoji MKV₁ 93, MKV₂ 91, MKV₃ 91 – dieviškoji dorybė MKV₁ 48, MKV₂ 41, MKV₃ 41, Mišios šventos MKV₁ 7, MKV₂ VII, MKV₃ VII – šventos Mišios MKV₁ 73, nusidėjimas svetimasis MKV₁ 92, MKV₂ 90, MKV₃ 90 – svetimasis nusidėjimas MKV₁ 92, MKV₂ 90, MKV₃ 90 stb. Amint látható, a felsorolt változatok közül szinte mindegyik ugyanabban a katekizmusban verseng egymással. Jóval kevesebb az olyan összetett vallási terminus, amelynek tagjai a litván nyelvben szokatlan sorrendben állnak. Így az összetett terminusok többségében a tagok sorrendje szabályos. Találhatók olyan esetek, amikor egy terminusnak (vagy szinonimájának) több helyesírási változata használatos, például rövid és hosszú magánhangzókkal: artymas MKV₁ 7– artimas MKV₂ VII, MKV₃ VII; nagy- és kisbetűvel: Apsirijimas MKV₁ 8, MKV₂ VIII – apsirijimas MKV₁ 10, MKV₂ 76 – apsirijimas MKV₃ XI, Dangus MKV₁ 9, MKV₂ 93, MKV₃ 93 – dangus MKV₁ 5, MKV₂ 36, MKV₃ 36, Godulys MKV₁ 8, MKV₂ VIII, MKV₃ VIII – godulys MKV₂ 88, MKV₃ 88, Meilė MKV₁ 9, MKV₂ X, MKV₃ X – meilė MKV₁ 56, MKV₂ 49, MKV₃ 49, Tikėjimas MKV₁ 9, MKV₂ X, MKV₃ X – tikėjimas MKV₁ 14, MKV₂ 2, MKV₃ 2 stb. A felsorolt terminusok közül soknak a nagy kezdőbetűs írásmódja stílusbeli kérdés: nagybetűvel azt írják, ami különösen szent és fontos a hívők számára, és a legnagyobb tiszteletre méltó. Litván terminusok és régi jövevényszavak A tárgyalt Mažojo katekizmo vaikeliams vallási terminusainak minden változata, továbbá a terminusok ingadozó használata és szinonímiája azzal magyarázható, hogy abban az időszakban a litván vallási terminológiát még rendezték. Bár az olyan litván¹⁹ vallási terminusok mellett, mint az atlaidai MKV₁ 44, MKV₂ 36, MKV₃ 36 (búcsú), az atpirkimas MKV₁ 22, MKV₂ 12, MKV₃ 12 (megváltás), az avinėlis („Krisztus”) MKV₁ 33, MKV₂ 23, 19 A régi jövevényszavakat ebben a tanulmányban a saját szókincs körében tárgyaljuk, mivel szinkrón szempontból sokuk idegen eredete többnyire már nem érzékelhető (vannak olyan idegen szavak is, amelyek idegensége nem feltétlenül ismerhető fel). A szókincs igen fontos részét alkotják, és normatívnak tekintik őket. A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 71 MKV₃ 23, Dievas MKV₁ 8, MKV₂ IX, MKV₃ IX (Isten), dvasia MKV₁ 14, MKV₂ 3, MKV₃ 3 (lélek), geiduliai MKV₁ 64, MKV₂ 58, MKV₃ 58 (vágyak), nusidėjėlis MKV₁ 84, MKV₂ 81, MKV₃ 81 (bűnös), pakylėjimas MKV₁ 99, MKV₂ 98, MKV₃ 98 (felmagasztalás), palaiminimas MKV₁ 37, MKV₂ 28, MKV₃ 28 (áldás), persižegnojimas MKV₁ 5, MKV₂ 2, MKV₃ 2 (keresztvetés), vanduo MKV₁ 32, MKV₂ 22, MKV₃ 22 (víz), velnias MKV₁ 12, MKV₂ 6, MKV₃ 6 (ördög) stb.; emellett régi jövevényszavak is előfordulnak, például: apaštalas MKV₁ 37, MKV₂ 28, MKV₃ 28 (lengyel apostol), Bažnyčia MKV₁ 29, MKV₂ 18, MKV₃ 18 (belarusz бажніца, lengyel bożnica), gavėnia MKV₁ 79, MKV₂ 75, MKV₃ 75 (belarusz гавенне), krikščionis MKV₁ 39, MKV₂ 30, MKV₃ 30 (lengyel chrześcijanin), Krikštas MKV₁ 7, MKV₂ 37, MKV₃ VIII (óorosz кръсть, vö. még a lengyel chrzest alakot), kryžius MKV₁ 13, MKV₂ 1, MKV₃ 1 (belarusz крыж, lengyel krzyż), kunigas MKV₁ 33, MKV₂ 24, MKV₃ 24 (felnémet kunig), Mišios MKV₁ 64, MKV₂ 59, MKV₃ 59 (lengyel msza), parapija MKV₁ 7, MKV₂ VIII, MKV₃ VIII (belarusz напафія, lengyel parafia), Popiežius MKV₁ 39, MKV₂ 31, MKV₃ 35 (lengyel papież), poteriai MKV₁ 53, MKV₂ 46, MKV₃ 46 (lengyel pacierz), Rojus MKV₁ 19, MKV₂ 8, MKV₃ 8 (belarusz рай, lengyel raj), šėtonas MKV₂ 6, MKV₃ 6 (lengyel szatan), Velykos MKV₁ 73, MKV₂ 68, MKV₃ 68 (belarusz вялік (азень)), vynas MKV₁ 32, MKV₂ 22, MKV₃ 22 (belarusz віно, lengyel wino), vyskupas MKV₁ 33, MKV₂ 24, MKV₃ 30 (lengyel biskup, wiskup) stb. J. Laukaitis katekizmusának mindhárom kiadásában előfordulnak idegen szavak, de a legtöbb esetben igyekeznek helyettesíteni őket. Nemzetközi szavak Meg kell említeni, hogy a nemzetközi terminusok – például: altorius MKV₁ 95, MKV₂ 94, MKV₃ 94 (latin altus, vö. lengyel ołtarz), diakonas²⁰ MKV₁ 39, MKV₂ 30, MKV₃ 30 (görög diakonos), Epistola MKV₁ 98, MKV₂ 97, MKV₃ 97 (latin epistola < görög epistolē), Evangelija MKV₁ 32, MKV₂ 22, MKV₃ 22 (lengyel ewangelia < görög euangelion), katalikas MKV₁ 13, MKV₂ 1, MKV₃ 1 (latin catholicus < görög kathолikos, vö. lengyel katolik), Katekizmas MKV₁ 24, MKV₂ 14, MKV₃ 14 (latin catechismus < görög katēchismos), Komunija MKV₁ 66, MKV₂ 60, MKV₃ 60 (latin communio, vö. lengyel komunia), Ostija MKV₁ 99, MKV₂ 98, MKV₃ 98 (latin hostia), Psalmė MKV₁ 100, MKV₂ 100, MKV₃ 100 (görög psalmos, vö. lengyel psalm), Sakramentai MKV₁ 25, MKV₂ 14, MKV₃ 14 (latin sacramentum) stb. változatlanok maradtak. Egyetlen példát találtunk arra, hogy egy viszonylag ritka nemzetközi szót, a ministrantūra (latin ministrans, birtokos esetben ministrantis), egyszerűen magyarázták meg- 20 Manapság – diakonas. 72 KALBOS KULTŪRA | 82 a katekizmus olvasói számára érthetőbb összetett terminussal: Ministrantúra vagy szolgálat a szentmisén MKV1 95 – Ministrantúra vagy szolgálat a szentmisén MKV2 94, MKV3 94. Ebből következik, hogy J. Laukaitis nem volt a szélsőséges purizmus képviselője. Talán J. Jablonskis normázási elveit követte: normázni, vagyis megváltoztatni csak a kétségtelen idegen szavakat kell; a meghonosodott, elterjedt, a nyelv rendszerét nem sértő idegen eredetű szavakat, valamint a nemzetközi szavakat nem szükséges megváltoztatni (Jablonskis 1935: 307–308; Palionis 1959: 19–25; Piročkinas 1977: 102–105). A nemzetközi szavakra a vallási szókincsben akkor van szükség, ha nincs saját megfelelőjük, és az adott fogalmakat az egyházi latin nyelv alapján nevezik meg. Bár a Mažasis katekizmas vaikeliams című műben az idegen szavakat nem következetesen irtották, a vallási terminusok normázásának általános elvei (különösen a nyelvi tisztaság, az élő nyelv és a nyelvhelyesség elve) mégis meglehetősen világosan kirajzolódnak. J. Laukaitis atya, bár nem volt hivatásos nyelvész, meglehetősen szakszerűen ítélte meg a jövevényszavak használatát. KÖVETKEZTETÉSEK Juozas Laukaitis a 20. század eleji egyházi litván nyelv egyik legfontosabb és legaktívabb újjáélesztője és ápolója, a köznyelvi litván nyelv, valamint a vallási terminológia egyik megalkotója és normázója volt; elsőként szorgalmazta az imaszövegek reformját és litvánosítását. A Mažojo katekizmo vaikeliams három kiadását készítette elő és jelentette meg. Ezekből mintegy 600 különböző egy- és többszavas vallási terminust, szinonimát és változatot gyűjtöttek össze; ezeknek csaknem egyharmada egyszavas terminus. A katekizmus valamennyi kiadásában tisztán litván vallási terminusok szerepelnek: Dievas, dvasia, velnias és mások, valamint olyan idegen szavak, amelyeknek akkoriban nem találtak megfelelőit, vagy amelyek idegenszerűségét talán nem ismerték fel: almužna, aniolas, arkan(i)olas, čyščius, čystata, dušia, grabas, griešnas, karunka, pakūta, šliūbas és mások. Számos terminust szinonimaként használnak: áldozat – apiera, gyónás – spaviednis, bűnbeesés vagy bűn – griekas, büntetés – kora, kegyelem – mylista, halál – smertis, titok – tajemnyčia, pokol – pekla és mások; rendszerint a litván vallási terminust részesítik előnyben. J. Laukaitis vallási terminusainak megtisztítása tekinthető e katekizmus terminológiája normázása legáltalánosabb irányának. A Mažojo katekizmo vaikeliams kiadásaiban bőven találhatók helyesírási és szintaktikai változatok. Jelenlétük, a szinonímiához hasonlóan, azt tanúsítja, hogy a vallási terminológia még rendezés alatt állt. A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 73 A litván vallási terminológia megteremtése, a terminusok tökéletesítése és a fogalomhoz leginkább illő szó keresése hosszú és gondos munka; Laukaitis atya ezt meglehetősen sikeresen végezte. Ez nem csupán a vallási terminológia, hanem a kialakulóban lévő köznyelvi litván nyelv normázása is volt. ŠALTINIAI MKV1 – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmą išpažintį ir šventą Komuniją. Išdavė kun. J. Laukaitis. Vilnius: Juozapo Zavadzkio spaustuvė, 1905 (antraštiniame lape 1904). – 105 p. MKV2 – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmąją išpažintį ir šventąją Komuniją. Išleido kun. J. Laukaitis. Antrasai išleidimas. Seinai: Laukaičio ir B-vės spaustuvėje, 1907. – 115 p. MKV3 – Mažasis katekizmas vaikeliams, prisiruošiantiems į pirmąją išpažintį ir šventąją Komuniją. Išleido kun. J. Laukaitis. Trečiasai išleidimas. Seinai: Laukaičio ir B-vės spaustuvėje, 1914. – 115 p. LITERATŪRA Brückner A. 1974: Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa: Wiedza Powszechna. Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Gaivenis K., Keinys St. 1990: Kalbotyros terminų žodynas, Kaunas: Šviesa. Jablonskis J. 1935: Raštai 4, Kaunas. Kairiūkštytė N., Gudonytė A. 2009: Lietuvybės kovų verpetuose: Vilniaus ir Seinų kraštai XIX a. pabaigoje – XX a. pradžioje, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Keinys St. 1984: Lietuvių kalbos hibridai (sąvoka, rūšys ir normiškumas). – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, t. 3 (88), Vilnius, 113–125. Klimavičius J. 1998: Kas ta Vytauto fara? – Gimtoji kalba 8, 8–10. Klimavičius J. 2002: Katekizmo kalba – kalbos katekizmas. – Kalbos kultūra 75, 105–119. Klimavičius J. 2005: Leksikologijos ir terminologijos darbai: norma ir istorija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Laukaitis J. 1905: Mūsų bažnytinė kalba. – Vilniaus žinios 178, 4. Laukaitis J. 1907: Apie poterių vienodumą. – Draugija 4, 417–420. Laukaitis J. 1908a: Kalbos dalykai. – Vadovas 2, 202–205. Laukaitis J. 1908b: Kalbos dalykai. – Vadovas 4, 413–414. Laukaitis J. 1909a: Kalbos dalykai. – Vadovas 7, 296–301. Laukaitis J. 1909b: Kalbos dalykai. – Vadovas 8, 402–406. 74 KALBOS KULTŪRA | 82 Laukaitis J. 1909c: Kalbos dalykai. – Vadovas 9, 102. Laukaitis J. 1909d: Dr. Jonui Totoračiui (Dėl poterių taisymo). – Vadovas 12, 413–415. Laukaitis J. 1914: Kalbos dalykai. – Vadovas 76, 201. LKŽe 2005: Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002): elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. – Prieiga per internetą: www.lkz.lt Palionis J. 1959: J. Jablonskio kalbiniai taisymai. – Jonas. Jablonskis. Rinktiniai raštai 2, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 5–54. Palionis J. 2004: XVI–XVII a. lietuviškų raštų atrankinis žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Piročkinas A. 1977: Prie bendrinės kalbos ištakų, Vilnius: Mokslas. Rimkutė A. 2005: Nelietuviški XIX a. galo–XX a. pradžios katalikų katekizmų religijos terminai. – Terminologija 12, 42–66. Rimkutė A. 2009: 1883–1916 m. katekizmai ir jų religijos terminų reikšminės grupės. – Terminologija 15, 156–179. Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. Skardžius P. 1997: Prel. J. Laukaitis kalbininkas. – Rinktiniai raštai 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 420–428. Smoczyński W. 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego, Wilno: Uniwersytetu Wileńskiego. Svarinskas A. 1996: Prelatas, mylėjęs žmones ir kalbą. – Dienovidis 16, 13. Totoraitis J. 1909: Nauji poteriai (Poterių Komisijos klaidos). – Vadovas 11, 294–305. Urbas D. 1998: Martyno Mažvydo raštų žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vaičiūnas A. 1996: Prelato šlovės ir kančių keliai. – Apžvalga 17 (273), 8. Vailokaitis J. 1910: Kunigas Juozapas Laukaitis. – Šaltinis 27, 422. Gauta 2009 06 15 A. RIMKUTĖ. Kunigo Juozo Laukaičio Mažojo Katekizmo vaikeliams religijos terminų norminimas 75 STANDARDISING RELIGIOUS TERMS IN PASTOR JUOZAS LAUKAITIS’S CATECHISM MINOR FOR CHILDREN S u m m a r y At the beginning of the 20th century Juozas Laukaitis (1873–1952) was among those outstanding figures who cherished the Lithuanian church language and who was very much concerned about standardising Lithuanian religious terms. He was chair of the so-called Prayer Commission and one of the first to take care of the language of prayers and to promote their Lithuanian version. The paper aims at discussing the terms and their evolution in the three editions (1904, 1907 and 1914) of J. Laukaitis’s Catechism Minor for Children (Mažasis katekizmas vaikeliams). The paper also aims at identifying principles and criteria of standardising religious terms, evaluating amendments made in catechisms published almost one hundred years ago in reference to standard Lithuanian. From the three editions of the Catechism there were about 600 different one-stem (almost one third of all terms) and compound religious terms, their synonyms and variants collected. All editions contained some Lithuanian religious terms, e.g. Dievas (‘God’), duona (‘bread’), dvasia (‘spirit’), Kraujas (‘blood’), Kūnas (‘body’), našlė (‘widow’), Sūnus (‘son’), vanduo (‘water’), velnias (‘devil’), žaltys (‘grass-snake’) etc., some borrowed terms which had no equivalents at the time or their foreign origin might have been overlooked, e.g. almužna (‘alms’), aniolas (‘angel’), arkaniolas (‘archangel’), čyščius (‘purgatory’), čystata (‘chastity’), dušia (‘soul’), grabas (‘coffin’), griešnas (‘sinful’), karunka (‘canticle’), pakūta (‘repentance’), šliūbas (‘wedding’), veselija (‘marriage’) etc. Most terms were used synonymously, e.g. auka – apiera (‘offering’), išpažintis – spaviednis (‘confession’), nusidėjimas or nuodėmė – griekas (‘sin’), bausmė – kora (‘punishment’), malonė – mylista (‘mercy’), mirtis – smertis (‘death’), paslaptis – tajemnyčia (‘secret’), pragaras – pekla (‘hell’), pasaulis – svietas (‘world’), teismas – sūdas (‘trial’), viltis – nodieja (‘hope’) etc. (preference was usually given to the Lithuanian term). The standardisation of religious terms by J. Laukaitis could be treated as the most general approach to standardising the terms of the field. Spelling and syntactic varieties of the terms as well as their synonyms found in the three editions of the Catechism Minor for Children suggest that religious terms were still rather inconsistent. AUŠRA RIMKUTĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] 76 KALBOS KULTŪRA | 82