Laidų vedėjai apie neformalią kalbinę raišką žiniasklaidoje

J. Girčienė. A műsorvezetők a nem formális nyelvi kifejezésmódról a médiában 307 JURGITA GIRČIENĖ Litván Nyelvi Intézet A MŰSORVEZETŐK A NEM FORMÁLIS NYELVI KIFEJEZÉSMÓDRÓL A MÉDIÁBAN 1. BEVEZETÉS Az utóbbi időben világszerte és Litvániában intenzíven vitatják a nyilvános tér privatizálódásának, valamint e folyamatnak a nyelv egyszerűsödésével, vagyis a nem formális beszédstílussal1 való összefüggéseinek kérdéseit (lásd Fairclough 1995; Hedin 2005; Nevinskaitė 2006; Webster 2006: 168–208; Pečiulis 2007: 198–204; Fiske 2008: 94–100; Marcinkevičienė 2009 és mások). A nyilvános tér nyelvi hátterének megteremtői közül az egyik legfontosabb szerepet a média képviselői töltik be. Az újságírók által használt informális kifejezőeszközökről különböző területek kutatói, köztük nyelvészek is, eltérő véleményeket fogalmaztak meg. Közülük egyesek, akik hagyományosan a helyességet tekintik a jó nyilvános nyelv fő kritériumának, az informális beszédmódot a média nyelvének romlásaként, a köznyelv határain kívül eső, nem normatív változatokként értelmezik. Mások, a nyilvános diskurzust az átalakulásokon átmenő, liberalizálódó társadalom, valamint a tanári szerepről lemondó és a címzettel folytatott barátságos párbeszéd látszatát megteremtő média nézőpontjából szemlélve, az informális beszédmódot a kommunikáció hatékonyabbá tételével, jó kommunikációs kompetenciával hozzák összefüggésbe, amely segíti a média képviselőit abban, hogy az adott időszakra jellemző informális kommunikációs környezetet alakítsanak ki2. A vélemények ilyen megoszlását figyelembe véve célszerű azt vizsgálni, mit gondolnak maguk a média képviselői az informális kifejezésmód médiába való behatolásáról. Erre a kérdésre a televíziós és rádiós műsorvezetőknek a nyilvános nyelvről és a nyelvpolitikáról alkotott véleményét vizsgáló kutatás – a „Baltų sociolingvistika (BALSOC): 1 A szociolingvisztikai elméletben az informális stílus mint a kommunikáció, nem pedig a használati terület sajátossága a formális stílus ellentéteként értelmezendő (lásd: Trudgill 1999: 117–128; e terminusoknak és az általuk jelölt fogalmaknak más, hasonló jelenségeket megnevező terminusokkal, például a szabad vs. hivatalos használattal való kapcsolatáról, valamint azok terjedelméről bővebben lásd. Miliūnaitė 2009: 40 és köv. ; Tamaševičius 2010: 192). 2 Apie skirtingai kalbos paprastėjimą interpretuojančių tyrėjų pateikiamus argumentus plačiau lásd Girčienė 2009: 299–232; Tamaševičius 2009; 2010 és mások. 308 NYELVI KuLTúrA | 83 nyelvi társadalmi önkép Litvániában és Lettországban”3 – a saját nyelvi kompetencia értékelését átfogó adatok alapján, konkrétan a használati terület és a címzett újságírók beszédmódjára gyakorolt hatását illetően. A kutatás során 24 strukturált kvalitatív interjút készítettek tipikus (népszerű és jól ismert) műsorvezetőkkel – 32–42 éves férfiakkal. bár az ilyen kiválasztás korlátozza az eredmények valamennyi médiaképviselőre való általánosítását, a homogén minta lehetővé teszi, hogy egyetlen csoporton belül az életkortól és nemtől függetlenül feltárják a vélemények lehető legnagyobb változatosságát (nevinskaitė 2009). A válaszadók egy része érettebb korú személyeknek szánt elemző műsorokat vezet (AnALiT.), mások népszerű szórakoztató (POP.), gyakrabban fiataloknak szánt műsorok műsorvezetői. Megjegyzendő, hogy a műsorokat e kritérium alapján csoportosítani nehéz volt, ezért ezt a különbségtételt fenntartásokkal kell értékelni (Nevinskaitė 2009). A válaszadók fele a szakemberekhez tartozik – újságírók vagy színészek, akiket tanulmányaik során rendszeresen képeztek nyelvhasználatra és beszédre (PrOF.), a többiek pedig az úgynevezett nem szakemberek csoportját alkotják: nincs újságírói végzettségük, és tanulmányaik során nem kaptak alapos nyelvi felkészítést (nePrOF.). Az említett két kritérium alapján négy csoportból álló mintát alakítottak ki, amelyek mindegyikéhez hat műsorvezető tartozik. A televíziós és rádiós műsorvezetők (mint a nyilvános tér egyik legjellegzetesebb megnyilvánulásának képviselői) az e tanulmányban bemutatott kutatás szempontjából a hivatásos beszélők különösen fontos csoportját alkotják, mivel beszédmódjuk kétségtelenül hatással van általában a nyelvhasználókra. Emellett a műsorvezetők mint a szó hivatásos művelői kompetensek arra, hogy a nyelvi változásokról gondolkodjanak (vö. Nevinskaitė 2009). Feltételezhető, hogy az általuk kifejezett attitűdök (ellentétben az úgynevezett „naiv” nyelvhasználókéval), bár közvetlen módszerrel vizsgálták őket, összefüggésben állhatnak a nyilvános térben megvalósuló tényleges nyelvhasználattal (lásd Vaicekauskienė 2010: 171). 2. A MOTIVÁLT ATTITŰDÖK SZÜKSÉGESSÉGE A személyes nyelvi kompetenciával kapcsolatos, a válaszadóknak feltett egyik kérdés arra irányult, hogy előfordul-e, hogy műsorvezetés közben szándékosan megszegik a köznyelv normáit, valamint ennek lehetséges okaira. Összefoglalóan megállapítható, hogy a műsorvezetők többsége (24-ből 20) kijelenti: különféle okokból szükség esetén megfontoltan megszegi a nyelvi normákat (lásd az 1. ábrát). 3 A projektet a Litván Nyelvi Intézet hajtotta végre (2009-ben), támogatója az Állami Tudományos és Tanulmányi Alap volt. J. Girčienė. A műsorvezetők a nem formális nyelvi kifejezésmódról a médiában 309 1. ÁBRA A műsorvezetők megoszlása a vezetett műsorokban a köznyelvi normák (meg)szegése szerint 2.1. A négy válaszadó közül ketten, akiket az első, szigorúan tagadó válaszformula (Nem; Nem, én szándékosan nem szegem meg) alapján a normákat meg nem szegők alcsoportjába soroltak, válaszukat tovább részletezve elismerik, hogy nagyon ritka (kivételes, egyedi) esetekben megkerülhetik a kommunikációs folyamatot akadályozó normákat: nem. nem. mert mondom, az „Audra” miatt ez volt az egyetlen eset, ez az. Valójában igyekszem, még akkor is, ha szörnyen hangzik, és tudom, hogy az ismerőseim 90 százaléka biztosan nem így mondaná, mert tényleg nem tudják, hogy így kellene mondani4. [nePrOF. AnALiT.] nem, szándékosan nem töröm meg. Szándékosan tényleg nem töröm meg. És ha használnom kell azt a szót <…> drive, amikor nincs litván megfelelője, <…> akkor előfordul, hogy azt mondom: „ahogy a zenészek mondják, drive”. Lehet, hogy bedobom ugyanazt a szlenget, előtte figyelmeztetve a hallgatót, a nézőt, hogy szleng következik, de ettől mindenki számára érthetőbbé válik. [nePrOF. AnALiT.] Figyelemre méltó, hogy a négy válaszadó közül hárman, akik azt állítják, hogy műsoraikban szándékosan nem szegik meg a köznyelvi norma szabályait, komolyabb tartalmú, érettebb korosztályhoz szóló, analitikus jellegű műsorokat vezetnek, amelyek formálisabb nyelvi kifejezésmódot igényelnek. Közülük ketten a nem hivatásosok alcsoportjába sorolhatók, akárcsak az egyetlen népszerű műsorvezető, aki azt mondta, hogy szándékosan valóban nem szegi meg a nyelvi normákat. a hivatásosok alcsoportjába tartozó válaszadók közül csupán egy mondta, hogy nem szegi meg a nyelvi normákat – ő az analitikus, formális politikai vitákat bemutató műsort5 vezető újságíró (lásd a 2. ábrát). 4 Mindkét hangsúlyozási változat, az áudra (1) és az audrà (4), normatív. (a szerkesztő megjegyzése). Az idézett beszédet nem javítjuk. – J. G. 5 Az úgynevezett társadalmi jellegű beszélgetős műsorok (nem)formalizáltságának különbségéről és annak a nem formális kifejezőeszközök választására gyakorolt sato įvardijimai visuomeninius klausimus nagrinėjančiose pokalbių laidose: sociolingvistinis hatásáról bővebben lásd: G i r č i e n ė J. nominatyviniai adreaspektas, 2010 (nyomtatásra benyújtva: Žmogus kalbos erdvėje). 310 NYELV ÉS KULTÚRA | 83 2. ÁBRA. A műsorvezetők megoszlása a köznyelvi normák (meg)szegésének és a vezetett műsor jellegének, illetve a műveltségnek a viszonya szerint. Mindössze néhányan (a 24 műsorvezető közül 5-en) kapcsolják össze a nyelvi normák megszegését a normák minőségével (a húsz közül hárman, akik elismerték, hogy ezt következetesen teszik, valamint a négy közül ketten, akiket a normaszegők alcsoportjába soroltak). Ezek a válaszadók csupán azokat a szabályokat nem tartják be, amelyek korlátozzák a gondolat kifejezését, illetve – az egyik válaszadó szerint – jelentősen eltérnek a kialakult beszélt nyelvtől és a népi hagyományoktól: Számomra nehezen érthető <…>, hogy például bizonyos, hazánkban, a beszélt nyelvünkben kialakult dolgokat hirtelen <…> megpróbálnak <…> kiiktatni. Értem, hogy mi a szleng és mindenféle egyéb dolog, de például ugyanaz a „Joninės”. Most azt kell mondanunk, hogy „Joninės”, nem pedig azt, hogy „Joninės”. Pedig egész életében mindenki azt mondta, hogy „Joninės”. Miért kell megváltoztatni egy ilyen dolgot? <…> Az ilyen dolgok számomra <…> értelmetlennek tűnnek <…>. és valóban, néha lehet a népi bölcsességre támaszkodni, és bizonyos kivételt tenni. Legyen a „Joninės” valóban „Joninės”, és ne „Joninės”6. [nePrOF. POP.] megszegem a normákat <…>, mert egyes gondolatok, ha pontosan akarjuk kifejezni őket, [kimondva] nem feltétlenül felelnek meg a nyelvészek által meghatározott szabályoknak. <…> [legtöbbször] engedelmeskedem a nyelvészek diktátumának, bár nem mindig értek egyet vele. [nePrOF. AnALiT.] (lásd még az első két szemléltető példát) Figyelemre méltó, hogy mind az öt válaszadó, aki a megindokolt szabálysértést az általa nem megfelelőnek tartott, kommunikációs akadályként felfogott normához kapcsolja, nem rendelkezik újságírói végzettséggel. 6 Abu kirčiavimo variantai Jonnės (2) ir Jõninės (1) yra norminiai. (szerk. megjegyzése). J. Girčienė. A műsorvezetők a nem formális nyelvi kifejezésről a médiában 311 2.2. A válaszadók többsége (19) az antinormák használatának eseteit nem maguknak a normáknak a minőségével, hanem a köznyelv határain kívül eső elemek által kínált lehetőséggel hozza összefüggésbe: ezek lehetővé teszik a hatékony kommunikációhoz szükséges nyelvi kifejezőeszközök arzenáljának bővítését, vagyis a jó nyelv egyik követelménye – a helyesség – határainak átlépését, hogy más nyelvi kódok stilárisan expresszív elemeinek felhasználásával aktiválhassák az adott kommunikációs helyzethez szükséges jó, illetve stílusos nyelv más szegmenseit – a szemléletességet, elevenséget stb. (vö. Župerka 2001: 9). E meghatározó csoport véleményét egyik képviselőjének – újságírói végzettséggel rendelkező válaszadónak – idézete foglalja össze: Az újságírás bizonyos stiláris dolgokból áll, és ha tudatosan használsz bizonyos szavakat, tudatosan megszeged [a szabályokat], vagy tudatosan nem úgy hangsúlyozol, akkor ez, véleményem szerint, normális. ennek a nyelv helyességéhez nem sok köze van, ezek inkább stiláris dolgok. [PrOF. AnALiT.] A köznyelvi normákat szándékosan megszegő műsorvezetők válaszainak elemzése feltárt bizonyos általánosabb okokat a válaszadók által említett informális szókincsés prozódiai elemek használatára. 1) A motivált antinormát olyan fontos eszközként jelölik meg, amely lehetővé teszi (a műsorban megalkotott szereplők) jellemének jobb kifejezését, pl. : A televízióban megalkotott szereplő számára <…> a helytelen nyelvhasználat egy gonosztevő, <…> egy ostoba vagy valamiféle más képét kölcsönzi. mert nevetségesen <…> és még ostobán is hatna, ha az a szereplő, [például] a bandita, <…>, nagyon tiszta irodalmi nyelven beszélne. [PrOF. POP.] Egy <…> fiút játszom, <…> ott olyan szleng... valószínűleg lekonyulna a füle, ha még sosem hallotta volna. Én beszélgetek: <…> „Sütöttünk, anya.” – Mit sütöttetek?“ Én természetesen azt mondom: „palacsintát“, nem azt, hogy „palacsintát“ . <…> „Viszont egyáltalán, egyáltalán nem szükséges, amikor tésztát gyúrsz, kiszedni a tojáshéjakat a tésztából <…>. „Brazíliában így esznek.” <…> az összes szót rosszul kell hangsúlyozni, mert a cselekmény szerint <…> a nővér egy könyvmoly, <…> a fivér pedig kissé visszamaradott, ezért nem tud helyesen beszélni. <…> ez még jellemvonás is, a szereplő ilyen rosszul beszélő, nagyon kifejezően, de nagyon rosszul. [PrOF. POP.] Filmeket <…> csak néhány ember fordít jól. Azért, mert a szerkesztőink nagyon rugalmatlanok. Nos, úgy gondolom, olyan területeken, mint a művészet – a film és az irodalom –, a litván nyelv nagyon gyenge. Ez a halott párbeszédek <…> helyzete. Azokon a helyeken <…> sokkal szabadabb vagyok, mert ez egészen más. <…> végig beszélő szereplők, akiknek meggyőzően élőknek kell lenniük, és nagyon ritkán hiszed el azt, ami ott történik: ilyen fából vannak. [PrOF. AnALiT.] 312 KALBOS KuLTūrA | 83 2) A köznyelvi nyelvi standardhoz nem tartozó kifejezőeszközök, például a mindennapi beszéd elemei, segítik a műsorvezetőket informális környezet kialakításában, lebontják a kommunikációs akadályokat, elősegítik a műsorok résztvevőinek az egyes műsorok (talkshow-k és hasonlók) számára szükséges, a nézők által elvárt nyíltságát, pl. : Néha könnyedén meg kell sokkolni a közönséget, hogy magadhoz vonzd. [PrOF. AnALiT.] Valamit megengedsz magadnak, mert <…> ez, mondjuk, ledönt bizonyos korlátokat. [PrOF. POP.] 3) A stilisztikailag expresszív, motivált antinorma sok műsorvezető számára lehetővé teszi, hogy szükség esetén kiemelje a gondolatot, takarékosabb eszközökkel adja át a szükséges kontextust, pl. : Úgy vélem, [lehetővé teszi] valaminek a kiemelését, <…> hogy logikai hangsúlyt helyezzünk a gondolatra. [nerPOF. POP.] [Megtöröm a normákat,] ha szükséges valamely paradoxon kiemeléséhez. [nePrOF. AnALiT.] Bizonyos helyzetekben, <…> amelyek szavakhoz vagy valamiféle kifejezéshez kapcsolódnak, <…> amelyeket valamely híres személy <…> ejtett ki, ez lehet például <…> az álképviselőház elnökének, a „Žinios” egyik szereplőjének „nafik” szava, <…> a „purvasklaidė” vagy valamely más új szó, <…> amelyek nem tartoznak a köznyelvhez, <…> jelenségként <…> bizonyos jelentésárnyalatokkal rendelkeznek, <…> és az egész kontextust közvetíthetik ahelyett, hogy elmagyaráznád, milyen politikus milyen kontextusban mondta ezt, <…> egyszerűen elég felidézni ugyanazt az egy szót, és az a közönségnek mindent elmond. [PrOF. AnALiT.] 4) a köznyelv peremvidékének informális elemei az újságírók véleménye szerint segítenek megteremteni a nézőket lekötő általános expresszív műsorhangulatot, élénkítik a műsort, különösen humoros betétekkel, pl. : Van egy sajátos reggeli műsorom, amelynek mindenekelőtt vidámnak és kötetlennek kell lennie, <….> itt nagyon sok egészséges humornak kell lennie, és semmiféle féknek. Van ott minden, minden előfordul. [PrOF. POP.] Ha például valamilyen humoros előadásmódot követelnek meg, néha segít <…> megszegni a nyelvi szabályokat. <…> különféle, kerülendő szavakat használok. [PrOF. POP.] A kolléganőm <…> beszéd közben összekeverte a szavakat, és a „villáskulcs” helyett azt mondta: „villáskulŠcs”. Ez nekem annyira tetszett, annyira ráakadtam, <…> az egész műsor alatt ismételgettem: „na, akkor fogjuk a villáskulŠcsot”. A [normák megszegésének] példájaként ez megfelelne. [PrOF. POP.] J. Girčienė. A műsorvezetők a nem formális nyelvi kifejezésről a médiában 313 Hangsúlyozandó, hogy a válaszadók a motivált antinorma szükségességét a nem formális kifejezőeszközök minőségével, az adott műsorformátumhoz való alkalmasságával, valamint az önmaguk és a címzett iránti felelősséggel (ezért a nem formális kifejezést olykor metanyelvi megjegyzések kísérik), vagyis a professzionalizmussal kapcsolják össze, pl. : Ennek ízletesen kellene hangzania. Nagyon kerülöm az éterben használt banális, utcai, elterjedt dolgokat, mert úgy képzelem, hogy éppen az éterben szereplő embereknek kellene példát mutatniuk, <…> azért vannak ott, mert valamiben különböznek másoktól, felkészülnek, <…> ami elcsépelt, <…> az már nem érdekes a néző számára. [PrOF. POP.] Tehát ha megköveteli, mondjuk, valamely adásnak vagy műsornak egy bizonyos eleme, hogy mindenképpen be kell illeszteni egy bizonyos žemaitis mondatot vagy egy orosz nyelvűt, vagy valami [hasonlót]. [nePrOF. POP.] Ha szándékosan követsz el valamilyen hibát, akkor fel kell készülnöd... Az ember úgyis észreveszi. Az esetek többségében, az esetek többségében ez nem kerüli el a közönség figyelmét. és ebben az esetben legalább két magyarázattal kell rendelkezned, <…> akkor rendelkezned kell egy érvvel. és természetesen ezeknek megalapozott érveknek kell lenniük, <…> vagy te szerettél volna, mondjuk, valamit jobban kiemelni. <…> Ismét, ha zsargonról van szó, az általában megakad a fülön, azért akad meg, mert szokatlan, nem szabványos az adott környezetben, vagy valaki más számára ismeretlenül hangzik, talán a mi falunkban másképp mondják… [nePrOF. AnALiT.] A köznyelvi normák megszegésére vonatkozó kérdésre adott válaszokat összefoglalva elmondható, hogy a válaszadók többsége a saját, motivált antinorma-eseteit tudatos, felelősségteljes, hozzáértést igénylő nyelvi játékként értékeli, amely elősegíti a hatékony kommunikációt. Azt a felismerést, hogy a normák megszegését gyakrabban stilisztikai eszközként érzékelik, nem pedig a szabályosság figyelmen kívül hagyásaként, még inkább megerősíti az a tény, hogy a mintát alkotó válaszadók többsége a normák tudatos megszegésére vonatkozó kérdést nem a norma minőségével, nem a normával mint akadállyal (vö. 2.1), hanem a köznyelv határain kívül eső elemek által kínált, a kifejezésmód skálájának bővítésére szolgáló további lehetőséggel összekapcsolva lényegében ugyanezt állította az expresszív kifejezőeszközök használatára vonatkozó kérdés megválaszolásakor is. 3. Az EXPrESSZÍV KIFEJEZŐESZKÖZÖK SZÜKSÉGESSÉGE Az expresszivitást biztosító nyelvi kifejezőeszközök iránti igényt, azok éterbeli szükségességét az is tanúsítja, hogy az expresszív elemek – szavak, köztük új képzések, szerkezetek stb. – műsorokban való használatára vonatkozó kérdésre csaknem valamennyi válaszadó igenlően válaszolt. A nyelv kifejezővé tételének fő eszközei lényegében megegyeznek a normák megszegésére 314 NYELVI KuLTÚrA | 83 szi elsősorban a szókészlet alrendszeréhez tartoznak: említik a (saját) új szavakat, más nyelvek vagy a litván nyelv más változatainak (a mindennapi beszélt nyelv, a szleng, a nyelvjárások) szavait, ritkábban a frazeológiát; kifejezőeszközként csak az indulatszavakat és a hangutánzó szavakat nevezik meg. Szívesen játszanak a prozódia elemeivel is, egyedi esetekben pedig szintaktikai kifejezőeszközöket említenek. Az alábbiakban néhány, a konkrét kifejezőeszközöket feltáró válaszadói választ közlünk: Több indulatszó talán. <…> [ezek] mondjuk, nagyon nagy meglepetést fejeznek ki: „vooou”, de ez nem „vau, voou” – ezt a levegő kifújásával csinálják, ez nagyon elbűvölő, ismételd meg. [PrOF. POP.] Szeretek sokkolni is... és új szavakat kitalálni, a „vendégasszony – vendég” helyett. [PrOF. POP.] Hát ez tulajdonképpen fekete munka szavakat kitalálni <…>. Én, mondom, bevezettem néhány új szót, és tudom, mit jelent ez, mennyit szenvedsz vele. De én talán jobban szeretek ilyeneket használni, mint például „elfütyült, elzúgott”, mindenféle ilyesmit, ami néha csak úgy beugrik, nem tudom, honnan jönnek nekem <…> De néha előhúzol ilyeneket, és én nagyon szeretek ezeknek a szavaknak egészen más [jelentést] adni, teljesen más kontextusba helyezni őket. [nem PrOF. POP.] vonatkozó kérdés megválaszolásakor említettekkel – ezek többnyire szintén nem formális, a köznyelv határain kívül esőnek tekinthető nyelvi erőforrások, amelyeket szükség esetén minden népszerű műsorvezető és az elemző műsorokat vezető válaszadók többsége használ (a kifejező nyelvi eszközöket nem használók közül négyből hárman elmondták, hogy népszerű műsorok vezetésekor alkalmazták őket). A válaszadók a nem formális, kifejező nyelvi eszközök használatát a humorral, az újdonság hatásával, az érzelmességgel, a találóbb, elevenebb gondolattal, az egyéni stílussal hozzák összefüggésbe, például: nos, ha ez sármos, legalábbis nekem úgy tűnik, hogy sármosnak kellene lennie. [PrOF. POP.] Megválasztod a beszédmódodat, a beszédstílusodat – vagyis minden embernek [szüksége van arra], hogy erősítse az egyéniségét. <…> Ahogy én is élő vagyok, úgy a nyelv is élő. [nem PrOF. POP.] Bizonyos helyzetekben ez néha élénkebbé teszi a nyelvet, és behoz <…> mondjuk, egészséges, egészséges humort. Bizonyos helyzetekben egyszerűen ilyen új szavakat kell használni, de ismét csak a határokat nem átlépve. Mindennek megvan a maga mértéke <…> De néha használni valamilyen új szót, és, mondjuk, megfűszerezni egyik vagy másik helyzetet, miért is ne? [nemPrOF. POP.] Hogy élénkebbé tedd magának a gondolatnak a kifejezését, <…> illusztráld az érzelmet. [nemPrOF. POP.] Valamit hiperbolizálni, a nagy különbségeket kiemelni szándékozva. [PrOF. AnALiT.] J. Girčienė. Műsorvezetők a médiában megjelenő nem formális nyelvi kifejezésről 315 Hogy a nyelv találóbb legyen. <…> A munka éppen attól lenyűgöző, hogy minden nap valami újat alkotsz, és másnap elfelejted. [nePrOF. AnALiT.] valamiféle <…> aforisztikusságot keresel... <…> Valami újnak, valami újnak kell felcsendülnie. <…> Nyilvánvaló, hogy mindig arra törekszel, hogy amikor kimondod, az legyen: ó, ez jó! [nePrOF. AnALiT.] A nyelv expresszivitására vonatkozó kérdésre válaszolva a válaszadók nemcsak lényegében ugyanazokat az eszközöket említették, mint a motivált antinormák kifejezésére, hanem konkrétan össze is kapcsolták egymással ezeket, például. : Ha a képen van valami jellegzetes, akkor néha szándékosan kitalálsz valamilyen jellegzetes szót, vagy valahogy megszegsz valamilyen normát. [nePrOF. AnALiT.] De, mondom, maximálisan igyekszünk nem átlépni először is az illendőség, másodszor pedig a nyelvi kultúra határait. [nePrOF. POP.] 4. A MOTiVÁLT neFOrMÁLiS kIFEJEZÉSMÓDOK ÉS A KOMuniKÁCIÓS KOMPeTENCIÁK KAPCSOLATAI Tehát a válaszadók többsége számára a köznyelvi normák motivált megszegése azonos a nyelv expresszivitásának fokozásával, a kifejezőeszközök gazdagításával, és fordítva (vö. 2. és 3. fejezet). Mindkét folyamatot nemcsak a műsorvezető, hanem a néző vagy a hallgató kompetenciáját is igénylő, tudatos, a kommunikáció hatásosságát elősegítő nyelvi intellektuális játékként értelmezik, nem pedig az úgynevezett (köz)nyelv szándékos vagy véletlenszerű használataként, a minőségi mérce leszállításaként. A műsorvezetők e hozzáállása jó kommunikációs kompetenciával hozható összefüggésbe, amelyhez informális körülmények között szükséges a nem formális kommunikációra való áttérés képessége, tehát a nem formális kifejezőeszközök alkalmazása és a nyelvvel való játék is (vö. Hedin 2005: 60; Tamaševičius 2010). A játékosság, általában véve a nyelvi játék a posztmodern kor megkülönböztető jellemzőjének számít (Hassan 1987, idézi Lapėnienė 2007; Lyotard 2010: 32). A felelősségteljes, tudatos játékról nem formális nyelvi kifejezésmóddal alkotott meglátásokat tovább erősítik a válaszadóknak az egyéb, a vizsgált kérdéshez kapcsolódó kérdésekre adott válaszai a nyilvános és a magánbeszéd különbségeiről, ezek okairól, valamint a címzetthez való alkalmazkodásról. Valamennyi válaszadó igenlő válasza arra a kérdésre, hogy műsorvezetés közben törekednek-e arra, hogy beszéljenek, kétségtelenül a felelősségvállalást jelzi