Lietuvos etninių sričių gyventojų charakterio bruožai kalbos pasaulėvaizdyje

 S.PaPaurėlytė,K.ŽuPerKa.Alitvánetnikairégióklakóinakjellemvonásaianyelvivilágképben 185 Silvija PaPaurėlytė KazimieraS ŽuPerKa Šiauliųuniversitetas lIetuVOSetnInIŲSrIČIŲ GyVentOJŲcharaKterIObruOŽaI KalbOSPaSaulėVaIzdyJe BeVeZeTéS Atanulmánycéljaannakfeltárása,hogyalitvánnyelvvilágképébenmelyjellemvonásokattulajdonítanakazetnikairégiók(etnográfiairégiók)lakóinak,azazafelső-litvánoknak,azalsó-litvánoknak,adzūkóknakésasuvalkijaiaknak.A- vizsgáltanyagot(rövidmondásokat,közmondásokat,valaminthosszabbszövegeket–anekdotákat,elbeszéléseketstb.)néhányévenátkülönbözőírott(többnyire)ésbeszéltnyelviforrásokbólgyűjtötték:sajtótermékekből,szépirodalomból,köznyelvből,szótárakból,továbbáamailitvánnyelvkorpuszábólolyan- kontextusokatválogattakki,amelyekbenazaukštaitiška(s),žemaitiška(s),dzūkiška(s),suvalkietiška(s)melléknevekvalamilyenmódonjellemzikazetnikaicsoportokembereinekjellemvonásait,azetnikaisztereotípiákat.Asztereotípiákhozsoroltvonásokkiemelésekorfigyelembevettékazokatakontextusokat- is,amelyekbennemazetnikairégiók,hanemanyelvjárások,beszédmódok,helyinyelvváltozatokképviselőitjellemezték(pl. dūnininkai, kapsai, kupiškėnai, zanavykai). Anyelvészetielemzéseredményeinalapulókövetkeztetéseketazasszociációs- kísérletiskiegészítiéspontosítja.Azetnikaisztereotípiákvizsgálataazértidőszerű,mertazetnikaicsoportokhozkapcsolódósztereotípiákhatássalvannakazemberekviselkedésére,tükrözikegyadottközösségrejellemzővilágértelmezéstésamásemberekkelkapcsolatosattitűdöket.Atémáróldialektológusokésmásnyelvészek,etnológusok,pszichológusokfolytatnakvitát.Úgytartják,hogyažemaičiaiakjelleméneksajátosságaittárgyaltákalegrészletesebben(bliumas1998;Pakalniškis2001;Kalnius2002,2006,2007;nakienė2007).- Alegmegbízhatóbbkövetkeztetésekcsaktöbbtudományterületkutatásieredményeinekösszevetésévelnyerhetők.Etnikairégióknak(lKe2008:539)„Aukštaitiját,Žemaitiját,Dzūkiját,Suvalkiját,Kis-Litvániát(aklaipėdaividéket)szokásnevezni,amelyeketetnográfiairégióknak,etnográfiaiterületeknekvagyetn- 186 KalbOSKultūra|83 128)1.Azanyaggyűjteménybenmindösszenéhányolyankontextusfordultelő,amelyaKis-Litvánialakóinakvalamilyenjellemvonásátemelteki,ezértatanulmánycsakafelső-litvánok,azalsó-litvánok,adzūkókésasuvalkijaiakjelleménekanyelvivilágképbentükröződőképéttárgyalja.AfelsoroltterminusokközülaLietuvių kalbos enciklopedijojehasználtetninė sritis (etnológiaimunkákbanszokásosetnografinis regionas)kifejezéstválasztották.Ezenkívül,pontosabbterminusokhiányában,- szinonimakénthasználjákazetninių sričių gyventojai ésetninių grupių asmenyskifejezéseket,bártermészetesenbármelyetnikaicsoporttagjaélhetasajátetnikairégiójánkívülis.Atanulmánymegkísérlifeltárnianyelvi- világképbenrögzültetnikairégiókhozkapcsolódóheterosztereotípiákat,azaz- aztanyelvhasználatipéldákbanrögzítettszemléletet,amelyazetnikairégiók- lakóinakjellemérevonatkozik.Összehasonlításképpenazetnológusokelemzésénekegyrészétisbemutatják–ažemaičiaiak,asuvalkijaiakésadzūkóksajátetnikaicsoportjuksajátosságairólalkotottvéleményénalapulóautostereotípiákat2. orégióknakishívnak”(tumėnas2007: ElMélEtIAlApVEtéSeK Ismert,hogyalitvánnyelvnagyobbnyelvjárásiterületei„szinteegybeesnek- afőbbetnikai–žemaičiai,sūduviai(kauniškiai[nyelvjárás]),dzūkai(déliaukštaitis[nyelvjárás]),keletiaukštaitis–laktaterületekkel”(lKe 2008:539). A nyelvészek meghúzták a felsőés alsó-litván nyelvjárások közötti határvonalat, azonban továbbra is vita tárgya, hogy valóban így különíthetők-e el azok az emberek, akiknek az önazonossága felső-litván, illetve alsó-litván. Arra a következtetésre jutnak, hogy „a mai alsó-litvánok önmagukat az alsó-litvániaktól eltérő személyekkel szemben azonosítva és elkülönítve a legfontosabb mutató nem a lakóterület, nem a feltételezett történelmi Alsó-Litvánia, hanem egy másfajta nyelv. <...> A nyelvészek által megállapított nyelvi határt orientációs vonalnak tekintve az önazonosság izofónája ettől mindkét irányban ingadozik, egy összességében csaknem 40 km széles sávban” (Kalnius 2006: 116). Azt mondják, hogy „a kortárs felső-litván kultúrát is a nyelv határozza meg” (Savoniakaitė 2007: 180). A mindennapi nyelvhasználatban alkalmazott nyelvjárásnevek csak részben esnek egybe a dialektológusok által kínált osztályozással. Alsó-litvánoknak mindkét esetben ugyanazt az embercsoportot nevezik, más nyelvjárások beszélőit azonban változatosabban határozzák meg. Felső-litvánoknak általában csak azokat nevezik, akiket a tudományos osztályozás a keleti felső-litvánokhoz vagy a nyugati felső-litvánok šiauliai csoportjához sorol. A Suvalkija (illetve a suvalkijaiak) elnevezésével kapcsolatos eltérő nézetekről lásd Župerka 2006: 178. 2 Petro Kalnius (2002) sztereotípiák leírására felhasznált munkájában egyéb információk mellett csak az alsó-litvánok, a suvalkijaiak és a dzsukok autosztereotípiái szerepelnek. S. PaPaurėlytė, K. ŽuPerKa. A litván etnikai régiók lakóinak jellemvonásai a nyelvi világképben 187 A nagy felső-litván nyelvjárás többi beszélőjét dzsukokként vagy suvalkijaiakként jellemzik. Lehetetlen teljes bizonyossággal tudni, hogy az ember a dialektológusok osztályozására, az etnikai felosztásra vagy mindezek mindennapi nyelvhasználatban való értelmezésére gondolt-e, amikor egy jellemet felső-litvánként írt le, ezért el kell ismerni, hogy a megnevezés megoldatlan problémája ezt a kutatást nem teszi teljesen pontossá. Az, hogy Litvánia lakóit hogyan osztják fel, függ a viszonyítási ponttól vagy a szemléleti szemponttól is. Például „az etnikai értelemben vett alsó-litvánok csak az »felső-litván« kategóriát értik, amellyel az alsó-litvánok minden, nem alsó-litván litvániai lakost megneveznek” (Pakalniškis 2001: 199). Az aukštaitiškas szó jellemvonások megnevezéseivel alkotott kapcsolatait elemezve figyelembe kell venni, hogy így nemcsak például a keleti felső-litvánokat jellemezhetik, hanem – ha a szöveg szerzője alsó-litván – Litvánia más etnikai felső-litván régióinak lakóit is. A pszichológusok szerint a személy viszonyát más emberekhez, önmagához és saját cselekedeteihez kifejező, állandó viselkedési sajátosságok összességét karakternek nevezik. „A tipikus jellemvonások az ember életének általános társadalmi körülményeitől és az átvett társadalmi tapasztalattól függenek. Az egyéni karakter sajátosságát az egyén fejlődésének fiziológiai előfeltételei <...>, továbbá azok a megismételhetetlen helyzetek formálják, amelyekben az ember szocializációja és nevelése végbemegy.” (PŽ 1993: 47). Az ember szocializációja és nevelése közvetlenül függ a környezettől, a közvetített értékrendtől és a követendő viselkedési mintáktól. Az egyes etnikai régiók lakóinak karakterére általában nem olyan különleges vonások jellemzők, amelyek nem tulajdoníthatók más régió lakóinak, hanem e vonások eltérő mértékű megnyilvánulása vagy eltérő kombinációi. A folyamatosan ugyanazon a helyen élő ember karakterének kialakulását részben előre meghatározza a környezet, mert ha megalapozott az a feltevés, hogy a különböző etnikai csoportok tagjai azonos körülmények között legalább valamennyire eltérően viselkednek, kijelenthető, hogy a gyermek többnyire hasonló viselkedési és a világhoz való hasonló viszonyulási mintákat lát, ugyanazon autosztereotípiák és heterosztereotípiák között nő fel. Ezenfelül ez a folyamat zárt körhöz hasonlít, mert ha valaki folyamatosan csak egyféle viselkedési mintát lát, nehezen valószínű, hogy olyan jellemvonás-kombinációkra tegyen szert, amelyek kizárólag egy másik etnikai csoporthoz kapcsolódnának. Joggal állítják, hogy „Litvánia regionális csoportjainak autosztereotípiái és heterosztereotípiái több évszázados gyökerekre nyúlnak vissza, <...> folytatódásuk pedig a mai felső-litvánok, alsó-litvánok, suvalkijaiak és dzsukok gondolkodásában” (Kal- 188 KalbOSKultūra|83 nius2002:47).A nyelvi világképben rögzült, sok év alatt kialakult, a másképp beszélőkkel (más etnikai területen élőkkel) kapcsolatos attitűdök életképességét a tömegtájékoztatási eszközök is fenntartják.A sztereotípiák elvileg változhatnak, de a változás nagyon lassú. KUTATÁSIEREDMÉNYEK A korpusz szövegeiben a legtöbb információ az aukštaitiaiak jelleméről található3.Részletesen jellemzik a žemaitiaiakat is, valamivel kevésbé a dzūkaiakat és a suvalkiaiakat. Néhány jellemvonást nem egyetlen etnikai terület (vagy egyetlen nyelvjárás) lakóihoz kapcsolnak.A szövegekben rögzítették, hogy az aukštaitiaiak, a dzūkaiak, a suvalkiaiak és a žemaitiaiak, vagyis Litvánia valamennyi etnikai csoportjának tagjai, dolgosak; az aukštaitiaiak és a žemaitiaiak kitartóak; az aukštaitiaiak, a žemaitiaiak és a dzūkaiak nyitottak; az aukštaitiaiak, a žemaitiaiak és a suvalkiaiak visszafogottak, a žemaitiaiak és a suvalkiaiak pedig büszkék. Az azonos leírások nem bizonyítják, hogy az említett csoportok tagjainak jellemét azonos módon érzékelik.Ugyanazon vonás megnevezése természetesen lehetővé teszi annak kijelentését, hogy legalább részben hasonló dolgokról van szó, azonban nem csupán az aukštaitiai, žemaitiai, dzūkai, suvalkiai jelzők határozzák meg az alapvető különbségeket.A különböző etnikai területek lakóinak ugyanazokkal a szavakkal történő jellemzésekor figyelembe kell venni a többjelentésű szó valamennyi jelentését. Az összegyűjtött példákból bizonyos kép alkotható arról, hogy a litván nyelv világképében mely jellemvonásokat tulajdonítják az aukštaitiaiaknak, a žemaitiaiaknak, a dzūkaiaknak és a suvalkiaiaknak. Valamennyi etnikai terület lakói igen tömören is jellemezhetők, amikor a būdas, charakteris, mentalitetas, natūra, prigimtis absztrakt jelentésű szavakat a hovatartozást jelölő jelzők pontosítják.Az aukštaitiai būdas, aukštaitiai charakteris, aukštaitiai prigimtis kifejezések; žemaitiai būdas, žemaitiai charakteris, žemaitiai prigimtis; dzūkai charakteris, dzūkai natūra, dzūkai temperamentas; suvalkiai būdas, suvalkiai charakteris, suvalkiai mentalitetas, suvalkiai prigimtis olyan olvasót céloznak meg, aki az aukštaitiai, -a; žemaitiai, -a; dzūkai, -a; suvalkiai, -a szavakat nem csupán földrajzi hovatartozással kapcsolja össze.Ezek a szavak a megfelelő kategóriák megnevezései, és a nyelvhasználó tudatában már bizonyos információval kellene összekapcsolódniuk.3 Valószínű, hogy ezt meghatározhatta az a korábban említett žemaitiai hagyomány, amely mindenkit aukštaitiaiaknak nevez, aki nem žemaitiai.  S.PaPaurėlytė,K.ŽuPerKa.A litvániai etnikai területek lakóinak jellemvonásai a nyelvi világképben 189 így.Sokkal informatívabbak azok a szókapcsolatok, amelyekben az említett kifejezéseket más jelzők pontosítják:šiltas aukštaitiai charakteris4; karštas aukštaitiai būdas; smarkus tiesiaeigis grynai aukštaitiai būdas; Ah,tas prakeiktas aukštaitiškas prigimtis. Iš pradžių padarai,o paskui galvoji; tvirtas žemaitiškas būdas; bent jau charakteris tikrai labai žemaitiškas–pakankamai [–gana] nemalonus; nuostabiai šiltas, savitas dzūkiškas charakteris; geru dzūkišku charakteriu; veiklus suvalkietiškas charakteris.beveikvisicharakterioapibūdinimustikslinantysžodžiai labaiaiškiaiišreiškiairkalbamojodalykovertinimą–teigiamąarbaneigiamą; neutralusaprašymasbūtųvargiaiįmanomastuoatveju,kaivisącharakterio- esmęnorimanusakytivienuardviemžodžiais. aukštaičiamstekstuosepriskiriamaslyrizmas.taiyraišskirtinisaukštaičiųbruožas:Mennyi aukštaitiškas, o tiksliau – sėliškas lírizmas van a versszakban; Titokzatosan maradt fenn nemzedékem számára az aukštaitiškas lírizmus tiszta gyöngyszeme; V. Račicko tudatosan visszafogott hajlama a felvidéki lírizálásra.a lírizmuselsősorbanaköltészettelkapcsolatos.azirodalomkutatókgyakranhangsúlyozzákakelet-aukštaitijaidalok,akelet-aukštaitijaiköltő-lírikusok(különösenJonasAistis)alkotásainakelégikusmeghatottságát. Alírizmussalérzelmesség,szomorúságésnosztalgiakapcsolódikössze.A„Lietuva”címűkölteményben (1888)Maironisilyenlakonikusfelvidékijellemzéstadott:Bár természete szilárd, szavaiban lassú, / Szeretetteljes, szívélyes, bár látszólag hideg. <...> Kevéssé vonzzák az emberek mulatságai, / A fájdalmat mélyebben érzi az örömnél, / A szomorú arcra a nagyság bélyegét / Látod rányomva és a mély érzést Mair311. bárazilyenérzelmiállapototáltalábanvalaminekahiányavagyelvesztésehatározzameg,afelvidékiszomorúságapozitívanértékeltabsztraktjelenségekközésorolható:lelke mély rétegét – a derűs felvidéki szomorúságot – iróniával, mosolyvillanásokkal társítja; Gyermekkori emlékekre épülő R. Vanagas „Mano vaikystės saldainis” című elbeszéléséből felvidéki romantikus nosztalgia árad.Agyengédségésérzékenységdominanciájamásvonásokatismagábanfoglal,amelyekaszövegekbenafelvidékieknekavilághozésmásemberekhezfűződőviszonyátjellemzik: Ennek a vilniusiaknak a jelleme mélyén tisztán felvidéki vonások rejlenek: nyitottság, őszinteség, egyszerűség, erősebb kapcsolat a természettel, nagyobb közösségi érzés, gyengédség; J. Biliūnas műveiben érezzük Aukštaitiját: a magasabb, derűsebb eget, a világosabb erdőt (fenyveseket), az emberek másfajta természetét: líraibb, lágyabb, beszédesebb, nyitottabb daujll107; De vérünkben megmarad az örök felvidéki meghatottság StrielktV66.Megjegyzendő,hogyhasonlókövetkeztetésekrejutottak 4 Aforráshivatkozásnélkülipéldákakortárslitvánnyelvkorpuszábólszármaznak(http://donelaitis.vdu.lt). 190 KalbOSKultūra|83 azokazetnológusokis,akikAukštaitijaszokásaitésazemberekéletmódját- kutatták.VidaSavoniakaitė(2007:174)szerint„mindentalálkozottfelvidékitösszekötöttakörnyezettel,atermészettelvalókapcsolat.Akülönbözőkorú,jobbiskolaivégzettséggelrendelkezőfelvidékiekköltőientárjákfelszülőföldjükirántiszeretetüket“. a felvidékiek a szomorúság és a lírizmus mellett mégis megőrzik az emberekhez és általában az élethez való pozitív viszonyulást.azilyenvonásoksegítenekátvészelni:Tarts ki, Untaniuk, soha ne veszítsd el felvidéki optimizmusodat; Romasnak volt pénze, és valódi felvidéki vendégszeretettel vendégelte meg a többieket. elkellmondani,hogylényegébenellentétesviselkedésihajlamokatismegfigyeltek,említikafelvidékinyerseségetéscsibészséget.Aszövegekbenrögzítették,hogyafelvidékieknemcsupánlíraiálmodozók.Említésreméltóamunkáhozvalóviszonyuk,amelylehetővétesziacélelérését:<...>nagy természetkedvelő, aki felvidéki szorgalommal és kitartással képes volt megvalósítani elképzeléseit.azérzelmekszabadkifejezésétafelvidékivisszafogottságnem- engedi:Tartása felvidékiesen visszafogott, magáról nem beszél túl sokat, és nagyon nem panaszkodik, de dalokban nem szűkölködik. Henrikas Čigriejus költő így beszél a szomorúság és a nevetés összhangjáról szülőföldje, Biržai–Pasvalys vidékének emberei jellemében: „azok a nyugodt emberek az én vidékemen – nagy tréfamesterek is. Meghatóak és egyben tréfamesterek. És még a halál előtt is szeretnek tréfálkozni. Már gyerekkorom óta láttam ezt az eszelős kettősséget: szomorú, hát szomorú, de meddig leszel még itt szomorú? Na, énekeljünk most, mondja, most húzzuk egészen éneklésig, csináljuk rendesen!” (Čig riejus 1993: 12). Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a szövegekben rögzített megjegyzések a felvidékiekről ellentmondásosak; jellemzésük meglehetősen tarka. A žemaičiaiakat teljesen másképpen írják le. Jellemük sajátosságát pontosan és szemléletesen a kemény természet hangsúlyozásával határozzák meg. A szövegek anyaga alapján állítható, hogy a žemaičiaiak jellemének alapvető vonása a makacsság. Ezt a szót a žemaičiaiak viselkedésének és élethez való viszonyának sajátosságaival kapcsolatos példák többségében használták. A szövegkörnyezetekből arra lehet következtetni, hogy a makacsságot pozitívan értékelik, nemcsak segít leküzdeni a mindennapi feladatokat, hanem látszólag lehetetlen dolgokat is megvalósít: Úgy gondolom, a legfontosabb dolog, amire büszke lehetek – a žemaitiškas makacsság; ehhez még egy kis tehetséget hozzáadva gyorsan lehet a kerékpár pedáljait is taposni; A žemaitiškas makacsság és a végtelen élni akarás csodát tett – a betegség visszahúzódott. A makacsság összefügg a kitartással. Ezeket a jellemvonásokat a szövegekben gyakran együtt említik: Ami már nem hiányzik a miniszterelnökünkből, az a kitartás és a makacsság. S. PaPaurėlytė, K. ŽuPerKa. A litván etnikai tájak lakóinak jellemvonásai a nyelvi világképben 191 Semmit sem lehet tenni – a žemaitisŠn19920514; Csak az ilyen kitartásnak és žemaitiškas makacsságnak köszönhetően (= csak az ilyen kitartás és žemaitiškas makacsság miatt), a „Sakalas” csekély pénzügyeinek gondos intézésével sikerült Kniukštáéknak. A kitartást a makacsságtól az különbözteti meg, hogy nagyobb szerepet kap benne az értelem, nem pedig az érzelmek, mivel a makacsság néha alap nélküli is lehet, a kitartás viszont világos célokhoz kapcsolódik: jellemében a žemaitiškas kitartást a szabadság, a remény és a Litván Állam újjászületésébe vetett derűs hit cementezte össze; Kitartása azonban žemaitiškas volt. Szorgalmasan tökéletesítette választott hivatását, konzultáció céljából Keletre utazgatott. Nemcsak a žemaitiškas makacsság és kitartás, hanem a žemaičiaiak egyéb jellemvonásai is (žemaitiškas nyíltság, žemaitiškas becsületesség) a litván nyelv világképében úgy értelmezhetők, mint amelyek segítik az alanyt bizonyos cselekvések végrehajtásában: Azt kívánjuk kollégánknak, hogy a továbbiakban is céltudatosan, žemaitiškas makacssággal dolgozzon a választott irányban; J. Švedas a rá jellemző zsamaiti makacssággal és kitartással törekedett a különböző tevékenységi területeken kitűzött céljai elérésére; A Mezőgazdasági Kamarák elnöke a teljes zsamaiti nyíltsággal részletezte; Napóleon zsamaiti becsületességgel hajtotta végre azt a feladatot, mígnem aknára nem lépett. szükségespontosítani,hogyamitaszövegekbenzsamaiti nyíltságnakneveznek,afelföldi(éskülönösenadzūkiai)nyíltsággal,közvetlenséggelellentétbennemazemberkitárulkozásihajlamát,hanemakertelésnélkülibeszédszokásátjelenti;másképpenfogalmazva,eztavonástegyenességkéntlehetnemegnevezni. A zsamaitokmakacsságaelválaszthatatlanméltóságuktól,sajátértéküktudatától.- Ezavonásaszövegekanyagáratámaszkodvanemúgynyilvánulmeg,hogyvalamiképpenkiemeliksajátszemélyükjelentőségét,hanemegyszerűenbizonyostisztességielvekhezragaszkodva:A munkát ellenőrző tanárnők egy-egy szál virágot magukkal víve mentek haza: éljen a zsamaiti méltóság! ; De a zsamaiti méltósága nem engedte, hogy minket az ágyban fekve búcsúztasson.Améltóságalapotadazsamaitivisszafogottságnak:Úgy nőttünk fel, hogy hallgattuk nagyszüleink – a „csempészek” és könyvterjesztők – zsamaiti módon visszafogott, de nagyon leleményes történeteit. amiittazsamaitokrólelhangzott,azetnológusokelemzésénekanyagávaliskiegészíthető.Afelmérésekadataialapjánaztállítják,hogy„azsamaitokigenjó- véleménnyelvannakönmagukról,ésőketéppenazsamaitiságteszijobbá.Eztisztánpozitívésmagasminőségűérték.<...>különösena„jobb”vonásokattulaj2001:204–205). donítjákazsamaitnak,hogyhangsúlyozzákerkölcsitulajdonságait.<...>apozitívönértékelésazsamaitokfelsőbbrendűségiérzésétfeltételezi”(Pakalniškis etnológusokszerintazsamaitokjelleménekegyesvonásaitkülönbözőtörténelmikörülményekismegerősíthették.Avédekezésszükségessége,azellenségtámadásainakállandóvisszaverése 192 NyelviKultúra|83 azellenségtámadásaizsamaiti hazaszeretetet,zsamaiti türelmetfejlesztettekki.Ígynevezikazemberazontulajdonságát,hogyrendkívülsokat- képeselviselni,denemtagadják,hogyennekislehetvége:A zsamaiti türelem, a kitartás és a szülőföld iránti hatalmas szeretet segített ellenállni a keresztes lovagok évszázados támadásainak; Februárban a žemaiti türelmem végül elfogyott, és követeltem a kézirat visszaadását. az elemzett példák egy részében a žemaitiai jellem olyan vonásait említik, amelyek kívülről gyakran negatívan értékelhetők. A már említett kemény természet, valamint a szókimondás kedvezőtlen reakciót válthat ki a környezetből: B. Buračas szülőföldjének környékén žemaiti keménység és makacsság érződik; A žemaitiaiak már amikor vágnak, már amikor metszenek, a szájukban sincsenek szavak, amivel visszavághatnának lr200103 30.az,hogyažemaitiaitnéhanehézrávenni,hogyérdeklődjönazújdolgokiránt,vagyegyszerűenmegváltoztassaavéleményét,aélettelentermészettárgyaivalvalóasszociációksegítségévelisleírható:Minden más téma hidegen hagyja. Ő igazi žemaiti tuskó.azilyenmozdulatlanságéslassúságakadályozza,hogyalkalmazkodjonaváltozásokhoz- :Csak a legkonzervatívabbaknak, a suvalkietiai módra takarékosaknak vagy a žemaiti módra lassan gondolkodóknak kell majd kétszer jegyet cserélniük; [Újságíró:] Érzi žemaiti származását? [AlgimantasMikutaköltő,származásáttekintvemažeikiai:] Igen, nem dicsekedhetem rugalmassággal. Sajátos bágyadtság, megmerevedés, lassú reakció dlg19991224. anekdotikushelyzetek,különösenazthangsúlyozva,hogyažemaitiaiakszűkszavúak,lassanbeszélnek:Két žemaitiai, apa és fia, az erdőben fákat vág. Tél van, hideg. Sietnek, hallgatnak. Délben a fiú körülnéz, és így szól: / – Szép idő van. / Késő délután, a tűzifát a szánra rakva, hazatérnek. Az apa így szól: / – Így van. A nyelvhasználati példák elemzése összefügg az etnológusok munkáiban említett žemaitis önsztereotípiákkal. Maguk a žemaitisok azt állítják, hogy „hevesebbek és sértődékenyebbek, haragosabbak, durvábbak, lassabbak, irigyebbek, rendetlenebbek, zárkózottabbak és végül... a legmakacsabbak” (Kalnius 2002: 37). Vö. : Mi, žemaitisok, nem nézünk könyvekbe, egyenesen kimondjuk lKŽ XIII 719; a žemaiti durvaság5 megfelelő helyet talál bennem. Ezenkívül a žemaitisok úgy vélik, hogy őszinték, barátságosak, vendégszeretők, elszántak, kitartók és dolgosak (lásd Kalnius 2002: 37). A kivándorlásban élő író, Apolinaras Petras Bagdonas, aki žemaiti nyelven írt műveket publikált, magasztalja a žemaitisokat: Nem akarom itt egész Žemaitija történetét elmesélni, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a žemaitisok bátorságukkal, elszántságukkal és szülőföldjük iránti szeretetükkel felülmúlták a többi aisti törzset bagd MP 8. 5 a grubus melléknév „udvariatlan, durva” jelentésben való használatáról lásd d r u k t e i n y t ė V. A grubus melléknév szemantizmusnak való tekintéséről. – Res humanitariae 6, Klaipėda: Klaipėdos universitetoleidykla,2009,42–55(irtennurodytąliteratūrą).  S.PaPaurėlytė,K.ŽuPerKa.lietuvosetniniųsričiųgyventojųcharakteriobruožaikalbospasaulėvaizdyje 193 tarptekstuoseužfiksuotųdzūkų charakteriobruožų,tokių,kurieryškiaivyrautų,nėra; dažniauminimasdzūkiškas nuoširdumas.remiantisvartojimopavyzdžiais,jisgalibūtilaikomasskiriamąjadzūkųsavybe:Vieniša moteris išaugino sūnų Eduardą ir dukrą Eveliną, įskiepijo jiems prigimtinius dzūkiško darbštumo ir nuoširdumo bruožus; Jam ir alytiškiams nuoširdžiai padėkojo dzūkišką nuoširdumą ir vaišingumą patyrę<...>LASS dienų „Susitikimai“ dalyviai.Šįdzūkųcharakteriobruožąpastiprinairkitiapibūdinimai, išreikštiartimosreikšmėsžodžiaisbeipasakymais:dzūkai labai mėgsta išsipasakoti SigitasGeda(Mt199711106); pilna širdim dzūkiško atlapumo, išklojo savo paslaptį; balbieriškiečiai, nors yra „dzūkai su suvalkiečių mišiniu“, labai kalbūs ir svetingi ll20042022;su visu dzūkišku atviraširdiškumu sakė lėtapėdžiams zanavykams pamokslą; Sunku surasti didesnį „dūšios žmogų“ nei dzūkelis, o dzūkų dainos yra iškalbingiausias tos „dūšios“ veidrodis tVa20050723–29.aloyzasGudavičiustarplietuviųstereotipųminipasakymą- dzūkas – tai linksmas ir geraširdis žmogus (žr.Gudavičius2009:216). Jausminispradaspriartinadzūkusprieetniniųaukštaičių:abiejųgrupių asmenimspriskiriamasjausmingumas,tik,žinoma,skiriasiabstraktųpažyminiai,apibendrinamainusakantysetninėsgrupėscharakterioesmę– apibūdinimaidzūkiškasiraukštaitiškas: Pamenu, mudu su Vytautu Bubniu apstulbino ypatinga iki vėlumos užsitęsusio vakaro atmosfera, dzūkiškas jausmingumas.beto,dzūkaiapibūdinamiirkaipmaterialiųdalykųnesureikšminantysžmonės:Apskritai dzūkai labai poetiškos sielos žmonės. Jie gyvena kaip paukščiai. Tokie strazdeliai giesmininkai. Ez egy különleges litván népcsoport. Gondolkodásmódjukban érdekes egzisztencializmus figyelhető meg. A mának élnek, nem gyűjtenek vagyont. JonasJurašas(Mt199711106). a dzsukászokrajellemzősajátosbüszkeség-ésbecsületfelfogástazunoras6idegenszóvalnevezikmeg: A dzsukászok szinte mind olyan kicsik, mint, na, hogy is mondjam, hogy a maguk dzsukász unorasát se sértsem meg.adzsukászszorgalmasságotadzsukászenergiahatározzameg.ezarraengedkövetkeztetni,hogyennekazetnikaicsoportnakatagjai nemcsupánpasszívésérzelmesmegfigyelők:Öntsünk bele dzsukász energiát is. VytautasRimkevičiusszellemes„Azördögkísértései“címűelbeszélésében(Litvánianégyetnikaicsoportjánaklakóiról)adzsukászaszülőföldjéhezragaszkodóként,attóltávolszomorkodókéntjelenikmeg(„Dzsukijábanforróbbanap“); barátságos,beszédes,aszomszédokéleteirántérdeklődő(azördögnekmondja:„<...>nekemsemmimásranincsszükségem,csakhogyjólelbeszélgessünk!“;„akkormikettenmintharokonok- 200 KalbOSKultūra|83 ll–Szabad újság. lennénk!“); 6 alengyelonaras(onoras,unaras,unoras)szót„túlzottönbecsülés,büszkeség,gőg,ambíció“jelentésbenhasználják(lKŽVIII1004,1005;lKŽXVII450,458). lM–Literatūra ir menas (hetilap). lr–Lietuvos rytas (napilap). Mair–Maironis.Raštai 2,Vilnius,1988. Mt–Metai (folyóirat). OrintKll–P.Orintaitė.Mit rendeltek a laumék. Liepalotų erdeiben.Emlékiratok,vázlatok,Vilnius,1993. r–Respublika (napilap). rimk–V.rimkevičius.27 vallomás,Vilnius,1975. StrielktV–J.Strielkūnas.Csak egyszer,Vilnius,1998. Šn–Šiaulių naujienos (napilap). tVa–TV-antenna (folyóirat). lIteratūra b l i u m a s r.1998:Bevezetés az etnikai pszichológiába,Vilnius:litváninformációsintézet. Č i g r i e j u s  h.[interjú].–Literatūra ir menas, 19930306. G u d av i č i u s  a.2009:Etnolingvisztika (A nemzet a nyelvben),Šiauliai:a Šiauliaiegyetemkiadója. K a l n i u s  P.2002:„Mások“a„mieink“között:a litvánetnográfiaicsoportoksztereotípiái.–Lietuvos etnologija 2(11), Vilnius:a LitvánTörténetiIntézetkiadója,23–52. K a l n i u s  P.2006:AukštaitijaésŽemaitijahatárvidékehelyilakosságánaköntudata.–Lietuvos etnologija 6(15), Vilnius:a LitvánTörténetiIntézetkiadója,95–119. K a l n i u s  P.2007:A žemaitiságetnikuma:létezővagykonstruált?–Tautosakos darbai34,15–32. lKe2008:A litván nyelv enciklopédiája. SzerkesztetteKazysMorkūnas, szerkesztette Vytautasambrazas.2esjavítottéskiegészítettkiadás,Vilnius:A TudományosésEnciklopédiaiKiadóIntézet. n a k i e n ė  a.2007:A žemaitiságöntudatánakkereséseazinterneten.–Tautosakos darbai34,214–220. Pa k a l n i š k i s  V.2001:A žemaitiság a globális világban.–Lietuvos etnologija 1(10),Vilnius:a Litván Történeti Intézet kiadója,199–216. PŽ1993:Pszichológiai szótár. szerkesztők:rimvydasaugis,rimantasKočiūnas,Vilnius:Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. S avo n i a k a i t ė  V.2007:közös,desajátos:a kortárs aukštaitisokról.– Litván kultúra: Aukštaitija szokásai.ÖsszeállítottaŽilvytisŠaknys,Vilnius: a Litván Történeti Intézet kiadója,169–208.  S.PaPaurėlytė,K.ŽuPerKa.A litván etnikai régiók lakóinak jellemvonásai a nyelvi világképben 201 tu m ė n a s  V.2007:A regionális identitás konvencionális,klasszifikációs és interpretációs aspektusai, valamint kapcsolatai a népművészettel. – A litván etnológia 7(16), Vilnius:a Litván Történeti Intézet kiadója,125–156. Ž u p e r k a  K.2006:A nyelvjárási beszéd kommentálása nem nyelvészeti szövegekben.–Acta humanitarica universitatis Saulensis.Tudományos tanulmányok,Šiauliai: a Šiauliai Egyetem kiadója,178–191.       Beérkezett20100929 karaktertraItSOFlIthuanIan ethnIcGrOuPSInlInGuIStIcrealIty Összefoglalás: a tanulmány a különböző etnikai és kulturális alcsoportokat, azaz az aukštaitisokat, a žemaitisokat, a dzūkaiakat és a suvalkietisokat képviselő embereknek tulajdonított litván jellemvonásokat vizsgálja. Az anyagot tömegmédiából, szépirodalomból, beszélt nyelvből, szótárakból és a kortárs litván nyelv elektronikus korpuszából (Dabartinės lietuvių kalbos tekstynas) gyűjtötték. A nyelvészeti elemzés eredményeit egy asszociációs teszt kísérleti adataival egészítették ki. Az eredmények szerint az aukštaitisok (felvidékiek) költőiek és érzelmesek, jellemük a szomorúság és a vidámság ötvözete. A žemaitisok (samogitok) legkiemelkedőbb vonása a makacsság, amely elválaszthatatlan a kitartástól, az egyenességtől, a méltóságtól és az önbecsüléstől. A dzūkaiakat leggyakrabban őszinte, nyitott, érzékeny, különleges becsületkódexszel rendelkező emberekként említik. A Dzūkijából származó emberek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az anyagi dolgoknak, ezzel szemben – amint azt ez a tanulmány megállapította – az anyagi jólét rendkívül fontos a suvalkietisok számára. Ezt az alcsoportot fösvényként, takarékosként, rendezettként és okosként írják le. Bizonyos jellemvonások egynél több etnikai alcsoportnak is tulajdoníthatók, de egyetlen vonásról sem állapították meg, hogy valamennyi alcsoport közös jellemzője lenne. SIlVIJaPaPaurėlytė KazIMIeraSŽuPerKa Šiauliųuniversitetas Povilas Višinskis u. 38., lt-76352 Šiauliai <PRIVATE_EMAIL> <PRIVATE_EMAIL>