Profesoriui Arnoldui Piročkinui – 80 metų

A. PUPKIS. Arnoldas Piročkinas professzor – 80 éves 285 Személyi hírek ALDONAS PUPKIS ARNOLDAS PIROČKINAS PROFESSZORNAK – 80 ÉVES A neves filológus, nyelvész, történész és művelődésszervező Arnoldas Piročkinas professzor 2011. február 25-én töltötte be 80. életévét. És bár a személyiségek leértékelésének e korszakában szokatlanná válik jubileumi alkalmi cikkeket írni, Arnoldas Piročinas elvégzett munkái mégis több figyelmet érdemelnek, mint amennyit a litván nyelvtörténeti szakirodalomban eddig kaptak. Ezért illik itt néhány szót szólni az ünnepelt tiszteletére végzett munkákról, valamint a Kalbos kultūros című kiadvány tisztelt olvasóihoz. 286 KALbOs KULTūRA | 84 Arnoldas Piročkinas életének és tevékenységének évei látszólag semmi különössel nem különböznek kortárs nyelvésztársaiétól: alapés középfokú tanulmányok, valamint litván filológiai tanulmányok a Vilniusi Egyetemen, rövid ideig tartó munka iskolákban, majd aspirantúra ugyanabban a Vilniusban, sokéves oktatói munka ugyanabban a felsőoktatási intézményben, végül pedig a litván nyelvvel és kultúrával kapcsolatos gondok nyugdíjba vonulása után is. Azok alatt az évek alatt azonban – csaknem fél évszázad során – valóban sok minden történt: csaknem három tucat könyvet írt és készített elő, mintegy 500 különféle tudományos és népszerűsítő cikket, recenziót, valamint publicisztikai írást publikált, továbbá fordítások és szerkesztett könyvek egész sorát adta ki. És a jegyzékük egyre hosszabb: aligha akad ilyen korú tudós, akihez hasonlóan Arnoldas Piročkinas ennyi erővel rendelkezne, és aki a sajtóban továbbra is cikket cikk után közölne; ezekből nem egy tanulmány vagy könyv állhatna össze. A szélesebb közvélemény Arnoldas Piročkinast elsősorban Jonas Jablonskis hagyatékának legjelentősebb kutatójaként ismeri. E terület munkáiért – a Prie bendrinės kalbos ištakų (1977) és a J. Jablonskis – bendrinės kalbos puoselėtojas (1978) című könyvekért – 1979-ben Litván Állami Díjjal tüntették ki. Az összegző munka, a Jono Jablonskio darbų reikšmė bendrinės kalbos raidai, 1978-ban doktori (ma habilitált doktori) értekezésként került megvédésre. E kapitális művek mellett a tudós két, Jonas Jablonskis hagyatékának szentelt könyvet is kiadott: Jono Jablonskio laiškai (1985) és J. Jablonskis. Straipsniai ir laiškai (1991), valamint több tankönyvet is (köztük különösen fontos a Jono Jablonskio kalbos taisymai, 1986). Jonas Jablonskis születésének 150edik jubileumi évében Arnoldas Piročkinas egy köteg, a neves nyelvésznek szentelt tanulmányt is közzétett, amelyek nem a múlt gondolatainak ismétlései, hanem új kutatási munkák, amelyek számos új felismerést tartalmaznak, és Jablonskis hagyatékának kutatását minőségileg új szintre emelik. Arnoldas Piročkinas még a Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányai idején kezdte kutatni Jonas Jablonskis munkásságát. Diplomamunkájának témája J. Jab lonskis 1922-es litván nyelvtana volt, tudományos témavezetője, Jonas Palionis professzor pedig büszke lehet arra, hogy a tehetséges tanítványt Jablonskis hagyatékának kutatási területére vezette. Bár a fiatal nyelvész később a mondattan területére fordult (1965-ben megvédte a litván nyelv összetett mondatainak mondattanából írt kandidátusi (ma doktori) disszertációját), a tudományos témavezető által elvetett mag nem engedte elfelejteni Jablonskist, gondosan ápolták, és két évtizeddel később hihetetlenül bőséges termést kezdett hozni. Összefoglalóan elmondható, hogy Arnoldas Piročkinas nemcsak részletesen feltárta Jonas Jablonskis életrajzát, tudományos tevékenységét és munkáit, hanem nyilvánvalóan kitágította a litván nyelvtudomány és a köznyelvi litván nyelv horizontját is- A. PUPKIS. Arnoldas Piročkinas profeszor 80 éves 287 a bőséges történetét jelentős felfedezésekkel és olykor váratlan, ám jól megalapozott meglátásokkal egészítette ki. Elmondható, hogy Jonas Jablonskisra a XX. század 8as évtizedében először adtak megalapozott értékelést mint a XIX. század végének – a XX. század első három évtizedének egyik legnagyobb litván nyelvtudósára, aki munkásságával döntő szerepet játszott a modern irodalmi nyelv történetében. Jonas Jablonskisról szóló tanulmányaiban Arnoldas Piročkinas kategorikusan elutasította a nyelvész munkásságához való romantikus hozzáállást, elvetette a Jablonskisnak mint a litván (irodalmi, vagy írott) nyelv atyjának hosszú éveken át széles körben használt megnevezését, és a nagy litván nyelvtudós és gyakorlati szakember címét adományozta neki. Hozzá kell tenni, hogy ezt a szemléletet, amelyet talán elsőként világosabban az ünnepelt tanára, Jonas Palionis munkáiban fogalmaztak meg, Piročkinas bőségesen összegyűjtött levéltári tényekkel, valamint e tények és művek ügyes értelmezésével fejlesztette tovább és alapozta meg. Anélkül, hogy részletesebben vizsgálnánk Arnoldas Piročkinas Jablonskisa-kutatásait, fel kell hívni a figyelmet néhány, bennük gyakran szinte szabad szemmel is látható dologra. Mindenekelőtt a Jablonskis-hagyaték tanulmányozásában tűnik szembe az összegyűjtött tények sokasága. Úgy tűnik, hogy a kutató figyelmét Jablonskis életének vagy tevékenységének egyetlen részlete sem kerülhette el, még a legkisebb apróság sem, amely jelentőséggel bírhat a nagy nyelvész tevékenységének vagy munkásságának jellemzése szempontjából. Másrészt nem korlátozódtak csupán az élet és a munkásság tényeire, hanem megpróbáltak támaszkodni az adott korszak széles politikai, kulturális és nyelvészeti kontextusára is, amely lehetővé teszi a megélt időszak számos körülményének jellemzését és az értelmezések erejének fokozását. Mindez azokból a levéltárakból, régi kiadványokból, visszaemlékezésekből és egyéb forrásokból lett összegyűjtve, amelyek a szerző számára Litvániában és külföldön hozzáférhetők voltak. Ezt mutatja a Piročkinas által készített Jablonskis-levelek és -munkák két kötete is, amelyekben számos dolgot maga a szerkesztő tárt fel, és amelyekben sok minden első ízben kerül közlésre. A szerző Jablonskisról szóló könyveit figyelmesebben olvasva szembetűnő a tények és a források hitelessége iránti rendkívüli tisztelet, az idézés korrektsége, általában véve pedig a tudományos apparátus kifogástalan bemutatása. Túlzás nélkül állítható, hogy teljes mértékben megbízhatunk a Piročkinas által idézett forrásokban, és szükség esetén minden további nélkül támaszkodhatunk rájuk anélkül, hogy az eredetihez fordulnánk. Másodszor, e gazdag tényanyag értelmezései többnyire nem adnak okot komolyabb kételyekre, és rendszerint csak azt értelmezi, amit a források adataival szilárdan alá lehet támasztani. Így például kifogástalanul jellemzi Jablonskis nyelvi normatizálásának forrásait, a normák kiválasztásának és értékelésének kritériumait, de mindezt történeti szempontból szemléli, bemutatja a nézetek változásának körülményeit és annak történelmi ösztönzőit vagy szükségességét, hogy bizonyos nyelvi jelenségeket másként kell értelmezni. 288 KALbOs KULTūRA | 84 ösztönzőit vagy szükségességét, hogy bizonyos nyelvi jelenségeket másként kell értelmezni. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Arnoldas Piročkinas a maga korának gyermeke, aki nem szakadhat el kora nyelvészeti szemléletétől és az adott időben elfogadható megoldásoktól. Ezt annak tudatában mondom, hogy az olyan személyiséget, mint amilyen Jablonskis volt, minden nyelvészgeneráció és a nyelvtörténet kutatói sajátos módon fogadják, és az adott korszak által diktált új feltételek és szükségletek szerint értékelik. Lehet, hogy például most vagy később valaki másként fogja értékelni a Jablonskis által felvetett (pontosabban – alkalmazott) nyelvi normák rendszerszerűségének elvét, a nyelvi tények elterjedtségének kritériumát vagy más kérdéseket, mivel ma már a köznyelv is más, és a kutatási szükségletek is újak, amelyeket új körülmények vagy megváltozott nyelvészeti nézetek határoznak meg. Mindazonáltal el kell mondani, hogy Piročkinas Jablonskis munkáihoz való rendszerszerű viszonya, valamennyi munka következetes elemzése és értelmezéseinek megbízhatósága számos állítást a történelem számára megdönthetetlen tényként hagy meg, amelyek semmiféle történelmi változásnak nem lehetnek alárendelve. Ezek lehetővé teszik, pontosabban – arra kényszerítenek, hogy Jablonskisra rendszerszerűen tekintsünk, és soha ne veszítsük szem elől a történelmi nézőpontot e nyelvész valamennyi munkájával és állításával kapcsolatban. Harmadszor. Arnoldas Piročkinas megfelelően és teljes mértékben megalapozottan határozta meg Jablonskis helyét a köznyelv történetében. Jablonskis most úgy áll előttünk, mint az akkori köznyelv legnagyobb normázója, aki képes volt megszilárdítani a már létező, a nyugati litván nyelvjárások alapján funkcionáló köznyelvi rendszert, valamint meghatározni fejlődésének irányait és tendenciáit. A köznyelvi rendszernek ez a XIX–XX. század fordulóján történt jóváhagyása Jablonskis talán legnagyobb érdeme volt a litván köznyelv egész történetében. A köznyelv eszméjét magát új szintre emelte, és megmutatta annak sajátosságát, önálló fejlődését, valamint azt a képességét, hogy saját alapjain növekedjen és tökéletesedjen. Negyedszer. Arnoldas Piročkinas munkáiban valószínűleg visszavonhatatlanul bebizonyosodott, hogy Jablonskis nagy tudós volt, nem csupán nyelvgyakorlati szakember, amint azt egyes ellenfelei megpróbálták állítani. Szilárd, tudományos alapokon kialakított köznyelvelmélettel rendelkezett, jóllehet azt sehol sem fejtette ki „tiszta” formában. Piročkinas erőfeszítéseinek köszönhetően ma jól értjük ezt mint a tudományos munka következetes mechanizmusát, amely a leginkább megfelelt az akkori köznyelvi normarendszerezés szükségleteinek. Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy Arnoldas Piročkinas hevesen vitázott Jablonskis ellenfeleivel, akik őt csupán egyszerű nyelvgyakorlati szakembernek, nem pedig a litván nyelv tudósának nevezték. Jonas Jablonskis tudósi státusát nemcsak a litván köznyelv grammatikákban és szintaktikai munkákban szisztematikusan leírt szerkezete igazolja, hanem a litván filológia területén végzett egyéb munkái is. Közülük kiemelhetők a litván lexikográ- A. PUPKIS. Arnoldas Piročkinas professzor 80 éves – 289 a finnugrisztika, illetve a dialektológia területén is, ahol szintén Piročkinas erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős Jablonskis-felfedezések kerültek napvilágra a litván nyelvjárások, különösen az észak-zemaitė nyelvjárás szerkezetének kutatása során (lásd az Aleksas Girdenisszel közösen közzétett tanulmányt a Kalbotyros mokslo darbų rinkinyje, 1977-ben). Az utóbbi években Arnoldas Piročkinas feltárta Pranas Skardžiusnak, az akkori idők tekintélyes nyelvészének arra irányuló törekvéseit, hogy Jablonskist tudósként tagadja, és megalapozottan kimutatta e törekvések eredménytelenségét. Sőt, Piročkinas Jablonskis tudományos tevékenységét az akkori európai nyelvészet széles körű összefüggésében tekintette át, és megmutatta, hogy a nyelvészt nemcsak itt, itthon, hanem messze külföldön is nagy tudósként értékelték. Jonas Jablonskis munkáinak és tevékenységének kutatásában Arnoldas Piročkinas alapos nyelvtörténészként mutatkozott meg, aki tevékenységét a jelenre vetíti ki, amelyben helyénvaló bölcsességet és hagyományt meríteni a múltból. Az évfordulósnak ez a múlt és jelen kapcsolatára vonatkozó beállítottsága számos munkájában megmutatkozik, különösen a Jablonskis javításainak szentelt könyvekben. A tudós a fenti dolgokról sokat beszélt a Jonas Jablonskis életének és tevékenységének szentelt, említett monográfiákban, majd később, 1970-ben és 1976-ban, külön könyvek jelentek meg Jablonskis lexikai és morfológiai javításairól; 1986-ban megjelent az egyesített munka, a Jono Jablonskio kalbos taisymai. E munkák egyike sem a másik ismétlése, hanem minőségileg új alkotás, amelyet bőséges tudományos kommentárok kísérnek. Önálló nyelvművelési kutatások ezek, amelyek jelentősen hozzájárultak a mai litván nyelv szabványosításával kapcsolatos kérdések megoldásához is. Ezekkel és más munkáival Arnoldas Piročkinas a nyelvművelés sajátos művelőjeként is megmutatkozott, aki időnként meglehetősen szigorú védelmezője és értékelője volt bizonyos kérdéseknek. Itt érdemes felidézni azt a világos álláspontját, hogy az idegen tulajdonneveket kizárólag litván betűkkel és a litván kiejtés szerint kell írni. Ebből a szempontból e terület szabványosításának egyik legkiemelkedőbb elméletalkotója. Bármit írjon vagy mondjon a nyelvhasználat kérdéseiről, Arnoldas Piročkinas mindig népének és államának embere, aktív polgár. Meleg emlékként őrzöm emlékezetemben a már távoli 1991-es év benyomásait, amikor a Legfelsőbb Tanácstól azt kérték, hogy tekintsük át a készülő Litván Köztársaság alkotmányának nyelvezetét. Összeállítottunk egy ilyen kis bizottságot: Pranas Kniūkšta, mint a közigazgatási (hivatali) nyelv legkiválóbb szakértője, Arnoldas Piročkinas, mint a Teisininkų kalbos kultūra (1980) és az Administracinės kalbos kultūra (1990) című tankönyvek szerzője, valamint én. A szöveget mindannyian önállóan javítottuk, majd összejőve egyeztettük a véleményünket, és közös döntéseket hoztunk. Amennyire az emlékezetem terjed, nem emlékszem, hogy 290 NYELVI KULTÚRA | 84 bármiben is nagyon nem értettünk volna egyet, hevesen vitatkoztunk volna, és a közös vélemény könnyen bekerült az általunk írt feljegyzésbe. Később öröm volt látni, hogy az Alkotmány végleges szövegében javaslataink közül szinte valamennyit felhasználták, bár úgy hallottuk, hogy a szöveg nyelvi szerkesztésében más nyelvészek is részt vettek. de ezekből a megfontolásokból talán a legélénkebben Arnoldnak az az ismételten felvetett kívánsága maradt meg emlékezetemben, hogy az Alkotmány egyes cikkeihez fűzött nyelvi megjegyzések mellé adjuk hozzá még a m i n t á l l a m p o l g á r o k véleményét is. Tanácskozva ezt is megírtuk, természetesen a főszövegtől elkülönítve… Arnold Piročkin polgári öntudata számos munkájában szembetűnő, és itt különösen ki kell emelni a nemrég közzétett cikksorozatát Kelet-Poroszország oktatásügyi helyzetéről és történetéről, valamint az evangélikus egyház szerepéről a Klaipėda-vidék oktatásának ügyeiben, továbbá a germanizálók azon törekvéseiről, hogy a vidék életét saját kezükbe vegyék. Ezekből a cikkekből meglehetősen alapos tanulmány születhetne a Klaipėda-vidék oktatástörténetéről. Arnoldas Piročkinas polgárként és szülőföldje hazafijaként egy másik összetett munkába is belefogott: összeállította és szerkesztette a Jurbarkas című nagy könyvet. Történelmi lapok (1996). A technikaibb jellegű munkán kívül a könyvben szerepel még magának a szerkesztőnek néhány tanulmánya is: Antanas Giedraitis íróról, e vidék más jeles személyiségeiről, az evangélikus lutheránusokról, a könyvek útjáról Kis-Litvániában stb. Ezért a munkáért, valamint a litvánisztika terén végzett jelentős kutatásaiért 2011 nyarán Arnoldas Piročkinas megkapta Jurbarkas díszpolgári címét. Minden nagyszámú írásában az ünnepelt tapasztalt történészként mutatkozik be, aki jól ismeri a tárgyalt téma tárgyát, annak történelmi létezési körülményeit és széles kulturális kontextusát. A szövegírás e sajátosságai különösen világosan mutatkoznak meg Piročkinas annak idején társadalmunk számára kissé váratlanul megjelent könyvében, a Devyneri Adomo Mickevičiaus metai: biografinė apybraiža (1995; 1998-ban lengyelül is megjelent) című műben. Ez a meglepetés azonban elhalványul, ha felidézzük, hogy Piročkinas már 1984-ben egyik szerzője volt a Lietuvos mokslo paminklų sorozatban kiadott Mokslas senajame Vilniaus universitete című könyvnek, amelynek írása során kétségtelenül nemcsak ösztönzést kapott arra, hogy Adam Mickiewicz litván éveiről beszéljen, hanem rengeteg anyagot és tényt is összegyűjtött, valamint új meglátásokat fogalmazott meg. Adam Mickiewicz tanulmányozása arra is ösztönözhette, hogy elkészítsen egy nagy Litván–lengyel és lengyel–litván szótárt (Varsóban jelent meg 2001-ben). Így Arnoldas Piročkinas professzor munkásságának panorámája valóban széles és lenyűgöző. Itt még nem tekintettük át számos, a litván nyelv oktatásával kapcsolatos munkáját, és nem tárgyaltuk bohemisztikai tanulmányait. Az utóbbiakról elmondható, hogy a tudós az akkori A. PUPKIS. Arnold Piročkinas professzor – 80 éves 291 jól megismerte a cseh kulturális és nyelvi életet. Így születtek az e területen dolgozó tudósok kapcsolatairól szóló cikkek, egy cseh nyelvkönyv (1974), valamint egy cseh–litván, litván–cseh szótár (2004), továbbá jelentős számú szépirodalmi és más műfajú, cseh nyelvből készült fordítás (egy-kettő más nyelvekből is). Csehszlovákiában 1971– 1972 félévében gyakornokoskodva kutatta a litvánisztika forrásait; befejezésül ismét hangsúlyozni kell Piročkinas Arnold professzor tudományos és kulturális érdeklődésének széles körét, a tudós nagy műveltségét, valamint meg kell említeni, hogy immár fél évszázada gondosan és következetesen végzi a nyelvtudomány és a nyelvgyakorlat terén folytatott munkáját. Az általa végzett munkák nélkül sok tekintetben szegényebbek lennénk, mint amilyenek most vagyunk. Örvendetes, hogy a Professzor most is sikeresen viszi előre e legkülönfélébb munkákat, ezért jó egészséget és új felfedezéseket kívánunk neki egész kultúránk javára. Beérkezett: 2011 11 30