„Arbata“: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų

246 Magyar Nyelvművelés | 84 JURGITA GIRČIENĖ Litván Edukológiai Egyetem TEA: A SZAVAKTÓL – A SZÓTÁRAKIG, A SZÖVEGEKTŐL – A SZÖVEGKORPUSZOKIG KULCSSZAVAK: etimológia, szemantika, lexikográfia, korpusznyelvészet, asszociációs kísérlet, szinonimák, azonos tőből képzett származékok, állandósult szókapcsolatok. A tanulmány diakrón lexikai kutatások és lexikográfiai források, továbbá az általános internetes keresőrendszeren keresztül hozzáférhető, a nyilvános és magánhasználatot reprezentáló szövegek és szövegkorpuszok, valamint a szóbeli asszociációs kísérlet anyaga alapján vizsgálja az arbata jövevényszó etimológiáját, szemantikáját, a megnevezett italokat jelölő litván szinonim szavakkal való kapcsolatait, az azonos tőből képzett származékokat és a használati tendenciákat, továbbá lexikográfiai ajánlásokat fogalmaz meg. 1. Algirdas Sabaliauskas az arbatà szót, amely két teljesen különböző nyelv szavait – a latin herba (fű) és a dél-kínai tē (teafű) szavakat – olvasztotta össze, különleges, furcsa jövevényszónak tartja. A litvánok a lengyelektől kapták (er > ar: Smoczyński 2007: 22), akik megőrizték e szó első komponensének teljes alakját: herbata. A lengyelek ezt a szót a nyugat-európai nyelvekből kölcsönözték, vö. holland herba thee (Sabaliauskas 1966: 75: Sławski 1952: 416 alapján; Sabaliauskas 1990: 244: Sławski 1952: 416 alapján; Vasmer 3 299, 4 311). Az észak-kínai čhā szóból származik más szláv nyelvek teaelnevezése is, vö. orosz чaй stb. (sabaliauskas 1990: 244). Nyugat-Európában ezt az italt szintén egytövű szavakkal szokás nevezni – a dél-kínai nyelvből kölcsönzött tē szó különböző módosulataival: angolul tea, franciául thé, olaszul te, németül der Tee stb. (sabaliauskas 1994: 19). A tea és az azt megnevező szó Litvániába Nyugat-Európához képest, ahová a XVI. század végén–XVII. század közepén portugál és holland tengerészek hozták be, viszonylag nemrégiben – csak a XVIII. században – jutott el (lEK 1 1933: 929; lEb 1 1953: 236; sabaliauskas 1994: 19). A tea kezdetben az udvarházakban és a városokban terjedt, akárcsak más országokban, de fokozatosan, különösen 1863 után, a- J. GIrČIENĖ. Tea: a szavaktól – a szótárakig, a szövegektől – a szövegkorpuszokig 247 eljutott a falvakba is (lEK 1 1933: 929; lEb 1 1953: 236). Azt állítják, hogy a tea késői kölcsönszó voltát a fonetikai helyettesítések változásai is tanúsítják: a korai kölcsönszavakban a szláv a magánhangzót litván o-val, később pedig a-val adják vissza, vö. fehérorosz капуста → лит. káposzta, de lit. herbata → lit. tea (Laučiūtė 1977: 95; lKEŽb, lásd még). Más kutatók azonban korábbi változatként a kölcsönszó nyelvjárási formáját, az arbotà-t jelölik meg (Smoczyński 2007: 22), vö. az lKŽ által megadott azonos arbotà változattal (Kupiškis). A tea késői megjelenését az írott források is mutatják: a lengyel nyelv szava a XVIII. századi nyelvemlékekben fordul elő, a litván forma, az arbata, újabb írásokban található meg (Sabaliauskas 1990: 244). A litván enciklopédia szerint a Lengyel–Litván Államban elsőként Klukas pap említette 1777-ben1 a teát mint káros kínai mérget (lEK 1 1933: 929). Janas Krzysztofas Klukas – 1739–1796 között élt lengyel természettudós, aki Lengyelországban szolgált papként, de Vilniusban is tanult; Lengyelország és Litvánia növényés állatvilágát kutatta, és ezekről lengyel nyelven műveket adott ki, amelyek közül néhányat litván nyelvre is lefordítottak (lEb 12 1957: 146; VlE 10 2006: 294)2. A Litván enciklopédiában a tea említésének második forrásaként a XIX. század eleji lengyelországi litván író, Chodzko3 1837-ben lengyel nyelven kiadott Samowar című elbeszélése szerepel (lEK 1 1933: 919)4. A Litván nyelv szótára, amely rögzíti „az összes litván nyelvi szó lexikográfiai és szöveges forrásait, amelyeket 1547-től az összes nyelvjárásból és írásos emlékből fel lehetett jegyezni” (Vitkauskas 2002: 8) (lásd: http://www.lkz.lt/dzl.php?3; http://www.lkz.lt/dzl.php?11), az első szó előtt az 1777-es évet jelöli a tea első említésének éveként; ezt a Bostonnban kiadott Litván enciklopédia is megadja (lEb 1 1953: 236. 2 A Litván enciklopédiából (lEK) 1944-ig csak a J betűig jelent meg, a Bostonnban kiadott Litván enciklopédiában (LEB) és az Egyetemes litván enciklopédiában (VlE) pedig a szerző említett művei között 1777 nincs feltüntetve. Idén megjelent e szerző 1777-ben Varsóban kiadott Roślin potrzebnych, pożytecznych, wygodnych, osobliwie krajowych, albo które w kraju użyteczne być mogą, utrzymanie, rozmnożenie i zażycie című művének első kötete, az O drzewach, ziołach ogrodowych i ogrodach (lásd a Kluk Múzeum internetes oldalának, a Muzeum Rolnictwa im. ks. Krzysztofa Kluka információját: http://www.muzeumrolnictwa.pl/patron_muzeum.html). digitális formában ez a mű (eredeti írásmód: Roslin potrzebnych, pozytecznych, wygodnych, osobliwie kraiowych, albo ktore w kraiu uzyteczne bye mogą, utrzymanie, rozmnozenie, i zazycie. I. kötet <...> Krzysztof Kluk <...> Varsóban <...> 1777. évében) a következő webhelyen található: http://books.google.lt/books/about/roslin_Potrzebnych_Pozytecznych_Wygodnyc.html?id=y6a5aaaacaaJ&redir_esc=y). 3 Itt a név Ignas alakja szerepel, az írót bemutató szócikkben pedig az Ignotas (lEK V 1937: 375); a Visuotinė lietuvių enciklopedija ezt az 1794–1861 között élt, lengyelül író litván írót Ignacas Chodzkaként (lengy. Ignacy Chodźko) nevezi meg (VlE IV 2003: 81). 4 Itt a cím Samovar litvánosított alakját használják, az írót és műveit bemutató szócikkben azonban a f. Samowar alak szerepel (lEK 5 1937: 376). 248 Kalbos Kultūra | 84 A džio arbata jelentését (az a növény, amelynek leveleiből az italt főzik) Jurgis Ambraziejus Pabrėža (1771–1849) írásai jelzik (lKŽ). Az lKŽ kartotékjaiban konkrétabb adatokat nem találtak, de forrásként valószínűleg e XIX. század egyik legkiemelkedőbb felvilágosítójának, papjának és botanikusának, a litván flóra első kutatójának, Jurgis A. Pabrėžának a Taislius augyminis című botanikai művének kézirata tekintendő (róla bővebben lásd Pabrėža 2009: 9 és köv.), 372. o.: 351. Tea. – Thea. – / Teacserje. Link.). – 1. Ar. Kinskyyny. – Th. chinensis. <...> 2. Ar. Žalooji. – Th. viridis. <...> 3. Ar. Statioji. – Th. stricta <...>5. 2. A litvánok teának nevezik nemcsak az (erjesztett) szárított teacserje (latinul Thea: TB)6 leveleiből készített forró italt – a fehér teát (a legkevésbé feldolgozott, rügyekből és az első két levélből), a zöld teát (rövid ideig erjesztett), a fekete teát (hosszan erjesztett)7 és más teákat8. Litvániában teának neveznek minden olyan forró (néha hideg) italt is, amelyet nemcsak különféle gyógynövényekből, hanem gyümölcsökből, lekvárból vagy hasonlókból készítenek (a kávé és a kakaó kivételével). ezt a szótárak, a nyelvhasználat és az asszociációs kísérlet adatai mutatják. A szótárakban a tea ital jelentésében rendszerint „teafűből készült italként” (DlKŽ, lKŽ) van meghatározva, a teafű pedig teanövényként (lKŽ), 5 Köszönetet mondok a Litván Nyelvi Intézet (lKI) lexikográfiai központjának, valamint Ritutė Petrokienėnek és Jolita Urbanavičienėnek azért, hogy lehetővé tették számomra Jurgis a. Pabrėža, a Martynas Mažvydas Nemzeti Könyvtárban őrzött, mindeddig kiadatlan (a 224. oldaltól kezdődő) Taislius augyminis című kézirata második részének másolatát, valamint az lKŽ cédulaanyagát használni; továbbá az lKI munkatársainak, Danutė Liutkevičienėnek, Violeta Meiliūnaitėnek és Vilma Zubaitienėnek (Vilniusi Egyetem), akik lehetővé tették, hogy könyvtáraikat használjam. Különösen köszönöm Algirdas Sabaliauskasnak, aki korábban feltárta a tea etimológiáját – azért, hogy lehetővé tette számomra a mai felismerések megosztását. 6 A Visuotinė lietuvių enciklopedija az árnyékfának két faját adja meg: az indiai teafát (latinul Thea assamica) és a kínai teafát (latinul Thea sinensis) (VlE I 2001: 708). A terminológiai adatbankban a Thea sinensis mellett e teafaj latin elnevezéseinek további megfelelői is szerepelnek: Camellia sinensis, Thea viridis stb. (tb: http://terminai.vlkk.lt/pls/tb/tb.result). éppen ez a latin elnevezés terjedt el széles körben Litvániában és világszerte (lásd: http://lt.wikipedia.org/wiki/arbata és másutt). Más osztályozások is léteznek; például a Britannica enciklopédia a Camellia sinensis növény két faját adja meg: a Kínában termesztett C. sinensis sinensist és az indiai Asszám tartományban termesztett C. sinensis assamicát így nevezi meg: „a Kínában termesztett C. sinensis sinensis és az indiai Asszám tartományban termesztett C. sinensis assamica”. [Megjegyzés: az eredeti mondat szerkezetét megőrizve.] (http:// www.ahmadtea.lv/lt; http://lt.wikipedia.org/wiki/arbata; WEbs). 7 Kínában vörös teának nevezik (http://lt.wikipedia.org/wiki/arbata és mások); nem szabad összetéveszteni a Litvániában köznyelvileg így nevezett keskenylevelű kapotnyak (latinul Aspalathus linearis, angolul rooibos: alP 2005) italával. 8 Az erjesztés időtartama alapján más teafajtákat is megkülönböztetnek, például a részben erjesztett ulungteát (oolong; kín. fekete sárkány). A teákat más szempontok alapján is osztályozzák (lásd: http://lt.wikipedia.org/wiki/arbata; http://arbatosnamai.comyr.com/; http://www.arba ti nukas.lt/ és mások). J. GIrČIENĖ. Tea: a szavaktól – a szótárakig, a szövegektől – a szöveggyűjteményekig 249 szárított és feldolgozott tealevelek [azaz a teacserje levelei DlKŽ] vagy más teanövények (DlKŽ). Bár az utóbbi meghatározásból látható, hogy teának nemcsak a teacserje nyersanyagából készített italt lehet nevezni, az újabb internetes forrásokban mindazonáltal megpróbálják pontosítani a teafüvekkel kapcsolatos asszociációkat keltő teanövények kifejezést, például: bármilyen gyümölcsvagy gyógynövényital (Viki). A jelentésbővítésnek ezt a tendenciáját a használat is tükrözi. A több mint 100 millió szót magában foglaló, a nyilvános írásbeli nyelvhasználatot reprezentáló Litván jelenkori nyelv korpuszának (t), valamint a nyilvános és magánnyelvhasználatot tükröző Google általános internetes keresőrendszernek (http://www.google.lt – a továbbiakban: Int) a vizsgálati eredményei megerősítik, hogy teának nem csupán a teacserje leveleiből készült italt nevezik, továbbá azt is lehetővé teszik, hogy kijelentsük: a tea e jelentésben valamivel tágabban értelmezendő, mint ahogyan a szótárak megadják, vö. Melyik teát szereti a legjobban – feketét, zöldet, fehéret, ulongot, gyógynövényteát, gyümölcsteát? (www.arbatinukas.lt teakedvelők körében végzett felmérés); A gyógynövényés gyümölcsteák különféle növények szárított gyümölcseiből és bogyóiból készült italok. Az erős teafűből készült tea rendszeres fogyasztása mérgezi a szervezetet (Int); Erős megfázás esetén nagyon megfelelő a hársfavirág-, kamillaés mentatea (Int); A šakotisairól és hársfavirágteájáról híres (t); Málnalekvárból készült tea. Valószínűleg miatta kedveltem meg a gyümölcsteát is. A csésze egyharmadát lekvárral töltöttem meg, majd forró vizet öntöttem rá (Int); Hideg tea lekvárral. Beletesszük a lekvárt, és forralt vízzel öntjük fel, várunk min. és hideg vizet öntünk rá (Int). a korpuszban előforduló, kölcsönzött tea szóval alkotott állandósult – gyakran használt – szókapcsolatok9, amelyek különféle (gyógy)növényeket foglalnak magukban: füveket, gyógynövényeket, hársfavirágot, kamillát, mentát, valamint a „valódi” teát, azaz a zöldés fekete teát, aránya az utóbbiak kárára alakul (ezekből feleannyi van). ez lehetővé tenné a tea „litván” értelmezésének feltételezését. Hasonló tendenciákról tanúskodnak a szabad asszociációs kísérlet10 korreláló adatai is, amelynek célja annak megállapítása volt, hogy milyen asszociációkat vált ki a tea inger szó; a kutatásban 66, Vilniusban élő, mindkét nembeli – többségében nő, különböző életkorú – 9 és 68 év közötti, valamint9 A korpusznyelvészet szempontjából fontos állandósult szókapcsolatok kérdéséről bővebben lásd: Rimkutė 2006; Marcinkevičienė 2010 és mások. 10 Az asszociációs módszerrel a nyelvészek leggyakrabban a nyelvi világkép tükröződéseit vizsgálják (lásd: Papaurėlytė-Klovienė 2005; akelaitienė 2007 és mások), az asszociációs mezők elemzése pedig jelentős mennyiségű nyelven kívüli ismeretet tár fel – információkat a társadalmi életről, a gazdaságról, a nemzeti öntudat elemeiről, az értékelésről és az előnyben részesítésről (PapaurėlytėKlovienė 2005 és mások). de van alapunk feltételezni, hogy az asszociációkból többet lehet következtetni a szemantikai kapcsolatok és magának a nyelvnek a szerkezetére (lásd Zavjalova 2006: 151). Az asszociációs módszerről bővebben lásd : Papaurėlytė-Klovienė 2005; Zavjalova 2006 és mások. 250 Kalbos Kultūra | 84 oktatási respondent). A különféle (gyógy)növényeket magukban foglaló asszociációkból valamivel többet (41) adtak meg: žolelių 4, žolelės 4; mėtų (mėtinė) 3, mėtos lapeliai 1; liepžiedžių 2, liepžiedžiai; čiobrelių, čiobreliai 3; medetkų 2; melisa; ramunėlių, ramunėlės; gyógynövények stb., valamint 37 asszociáció, amelyek a zöld (16), fekete (19) és fehér (2) teához kapcsolódnak. Kétszer több olyan asszociáció van, amely a (gyógy)növények feltételezett hatásával kapcsolatos, például: influenza 2, gyógyító 2, gyógyulás, segítség betegség esetén, segít felépülni, betegség, nyugtató (nyugtató hatású) 3, jó, nyugodt alvás stb., mint az aromás tealevelek teájának vélt hatásával kapcsolatos, például: élénkítő 3, élénkít, álmatlanság ellen stb. A mai használati tendenciákat tükröző ilyen kutatási eredmények a hagyományok folytatódásáról tanúskodnak: az etnológusok szerint a litvánok régebben különféle gyógynövényekből – hársfavirágból, köményből, kamillából, szamócából, vörös áfonyából, málna leveleiből és virágaiból – főzték a teát (Dundulienė 1991: 165). Számos asszociáció kapcsolódik a szótárakban egyelőre nem említett „gyümölcsösséghez”, vagyis a leforrázott gyümölcsdarabokból készített teához: gyümölcstea 11, gyümölcsök 7. A gyümölcstea a zöldés fekete tea, valamint a kamillaés ürömtea mellett a viszonylag kis terjedelmű Beszélt litván nyelv korpuszában (st) is megtalálható. Végül az általános internetes keresés statisztikai adatai (gyümölcstea – körülbelül 110 000 előfordulás, gyógytea – körülbelül 170 000, zöld tea – körülbelül 112 000, fekete tea – körülbelül 61 70011) kétségtelenül azt mutatják, hogy pontosítani kell a tea mint ital jelentését, vö. gyógynövényekkel készült ital (DlKŽ, lKŽ). 3. Ha a viszonylag új, XVIII. századi kölcsönszót, az arbata szót bármely, a kávé és a kakaó kivételével bármilyen forró ital megnevezésére használják, felmerül a kérdés, hogy korábban nem voltak-e a litvánok számára ismerősek a forró italok, vagy a tea annyira elterjedt, hogy idővel kiszorította a forró ital litván megnevezését? A szótárak azt mutatják, hogy voltak saját szavaik, amelyekkel a tárgyalt valóságot meg lehetett nevezni. A forró italt, akárcsak a viralt, karštimasnak nevezték (lKŽ). Léteztek szűkebb jelentésű, a žol-12 tővel alkotott elnevezések is. Ilyen a forró gyógynövényital elnevezése: žolikė, žolynė (így nevezték a gyógynövényekkel benőtt helyet is): Užsruobs žolikių i nusikratys [ligele]; Összegyűjtöttem egy kis kamillát, és olyan žolynelėt főztem (lKŽ). Ezek a közös tövű szavak, a žolienė és a žolainė, nemcsak a forró gyógynövényitalt, hanem az ázatot, sőt a gyógynövénylevest is jelölik: Csendben kortyolgatta a forró 11 Megtekintve: 2011 12 10. A statisztika a megismétlődő esetek kiszűrése nélkül került bemutatásra. 12 Az első gondolatért köszönetet mondok a Lietuvos edukologijos universiteta koleganőjének, Žaneta Markevičienėnek, aki megosztotta velem a vidékén korábban használt, e tőből képzett forróital-elnevezéseket. J. GIrČIENĖ. Arbata: nuo žodžių – iki žodynų, nuo tekstų – iki tekstynų 251 žolainėt, és megszédült a borsmenta csípős illatától; Jó lenne inni egy kis gyógyteát (lKŽ). E szavak némelyike ital jelentésben előfordul a korpuszban és/vagy egyes szövegekben: Főzött valamilyen gyógyteátlekvárfőzetet, egy literes korsóba szűrte, és megitatta a „pácienssel” (Int); A férfiak talán vacsora nélkül maradtak? – Egy pohár forró gyógytea nem esne rosszul, – dünnyögi a magas férfi. – Régen ezeken a vidékeken a közös munkák alkalmával a disznó testéből készült „kulegėlis” és sör is járt (t); Mmm... simpamoncsička! – a fiatalabbik fürgén megragadja a tanárnő karcsú kezét, és egészen a könyökéig csókokkal borítja el. – Ne kényeztessenek minket – poharanként egy kis gyógyfüvet [ez az „áztatott főzet” jelentésében is állhat, J. G.], és elég. – Neked csak egy géppisztolyt kellene a kezedbe adni – veti oda a nyúlánk férfi, majd a félautomata fegyvert a másik kezébe áthelyezve figyelmesen, pislogás nélkül végigméri a tanárt (t); Teleöntöttem magam efféle, állítólag nyugtató hatású gyógyfűvel, és egy hajtásra megittam – talán most Kaspar eltűnik, elenyészik, és csak az általa ismert üregeken keresztül visszacsúszik a saját alvilágába. De nem. Ahogy nőtt bennem a harag, éreztem, hogy ő is teljesen megfeszült, nekirugaszkodott, mintha azt mondaná – nem, barátom, nem adom meg magam! Nem győzöl le ilyen könnyen! Bennem azonban már megszületett és győzedelmeskedett az elhatározás, ezért csak tompán felnevettem láthatatlan arcába – most már nem vagy félelmetes számomra, Kaspar! Igen, idegen, most már tehetetlen vagy! Nagyon erős teát főztem, felhúztam a réges-régi katonanadrágomat, belebújtam a régi félcipőmbe, a fekete, megkopott pulóverre pedig még egy repedezett bőrkabátot is magamra vettem (J. Kunčinas „Kasparas”, lásd: http:// www.tekstai.lt, a továbbiakban – Šlla). A bemutatott használati tényekből mindazonáltal látható, hogy ezek csupán egyszeri, a szépirodalmi szövegekre jellemzőbb előfordulások, amelyek sajátos – nem különösebben jó minőségű, nem különösebben értékes (olyankor kínált, amikor nincs sör vagy étel), nyugtató vagy más efféle forró ital – jelentést hordoznak (lásd a szövegek ritkított részeit). tehát bár a forró ital megnevezésére voltak litván szavak, ezek ma már nem használatosak, a középkorú vagy fiatalabb nemzedék képviselői számára pedig gyakran egyenesen ismeretlenek. úgy tűnik, a litvánok a teával együtt magát a teaceremóniát is kölcsönözték (ez a korpusz egyik állandósult szókapcsolata, amelyet az asszociációs kísérlet résztvevői is említenek). Annak feltételezését, hogy a forró ital nem volt különösebben jellemző a litvánokra, nemcsak a szótári és az írott nyelvhasználati anyag, hanem az etnológiai kutatások is lehetővé teszik: állítólag a különféle, nyáron gyűjtött gyógynövényekből főzött teát „a parasztok nagyon ritkán itták” (Dundulienė 1991: 165). A hagyományos litván italok a mézsör, a sör, a nyírfalé és a rozsvagy kenyérital voltak (uo.). Ezt a folklór is tükrözi: ismertebbek a mézsörhöz, a sörhöz (sört és mézsört ittam), a tejhez (fehér tejhab) kapcsolódó képzetek, valamint a házi rozsital motívuma (jó rozsitalt jó inni). ezt megerősíti a kö- 252 Nyelvi kultúra | 84 kevésbé irodalmi szereplők: Tágas mezők... Falusi ház... Mi nem teát ittunk... Tejet, aludttejet, írót, savót, tejfölt, házipálinkát, vizet, tejet, aludttejet ittunk... (r. Gavelis: „Az ajtó, avagy a mindennapok nemes értelmessége”, Šlla). És csak jóval később, a társadalmi elit megjelenésével kezd a könyvekben „teaillat terjengeni”: Minden este, amikor az úrnő teát kezd, / A primuszon felforralva főzni (H. Radauskas: „Fonográf”, Šlla). És ettől kezdve a tea motívuma korántsem gyengül, ellenkezőleg, erősödik: nemcsak a prózát, hanem a drámát, az esszéirodalmat, sőt a költészetet is átjárja: Két csészét tett az asztalra, egy kicsi, szinte játék teáskannát, egy tálkát aranyszínű baracklekvárral. Ievát az asztalhoz hívta, teát töltött, és a szobában kellemes, valahogy nagyon ismerős illat terjedt szét (r. Fox: „A csodák napja”, rasyk.lt); FELESÉG. Nem innánk meg a teánkat? Cukorral?... Cukorkákkal is teleeheted magad (l. Gavelis: „Az ajtó, avagy a mindennapok nemes értelmessége”, Šlla); Mi a titok? ... A hosszú téli esték változékony hangulatai, a teáscsészéből áradó melegség, amely meglebeg a női portrékon? (Z. Rimgailienė: „Mintha esőben menne…”, lásd: http://www.samogit.lt/kultura/einantis_per_lietu.htm); Letörlöm az asztalt, teát forrázok / És a napon megszárított könyvet / Fogom magam, és verset kezdek írni (K. Platelis: „Egy incidens olvasás közben”, Šlla). A tea egyre növekvő népszerűségéről és fontosságáról nemcsak a szépirodalmi, hanem más szövegek is tanúskodnak. Ezt az általános internetes keresés statisztikai adatai is mutatják, vö.: arbata (mintegy 2 830 000 előfordulás) és a litvánok másik kedvelt itala, a pienas (mintegy 2 940 000). Ezt támasztják alá a mai litván nyelv szöveggyűjteménye alapján összeállított, az írott litván nyelv gyakorisági szótárának (DŽ) adatai is, vö.: arbata (64) és a litvánokra ősidők óta jellemző másik említett ital, az alus (47) (vö. még: hasonló gyakoriságú a krepšinis – 65). 4. A kölcsönszóval együtt kialakult, bővült, és továbbra is bővülni látszik az arbata szó szócsaládja. A Litván nyelv szótára nem kevesebb mint 23 azonos tövű szót közöl – olyan hibrid képzéseket, amelyek az arbatelemet tartalmazzák: ezek az arbatauti, arbatavimas, arbatdėžė, arbatėlė, arbatynas, arbatindis, arbatinė, arbatinėlis, arbatininkas, arbatinis, arbatinukas, arbatytis, arbatkrūmis, arbatlapis, arbatmediniai , arbatmedis, arbatnamis, arbatninkas, arbatpinigiai, arbatpuodis, arbatšaukštis, arbatuotis, arbatžolės (lKŽ). Mindegyikük, az arbatindis és az arbatinėlį kivételével, előfordul az internetes nyelvhasználatban, de csak mintegy a felük van rögzítve a korpuszban, és az arbata szóval azonos tövű szavakként a kísérlet résztvevői is megnevezték őket, vagyis J. GIrČIENĖ. Arbata: a szavaktól – a szótárakig, a szövegektől – a korpuszokig 253 csak mintegy felük használatos gyakrabban (ezeket ritkított betűtípussal közöltük). tehát a litvánok számára nemcsak a kölcsönzött alapszó, az arbata fontos és ezért népszerű, hanem jó néhány más, ehhez a szóhoz kapcsolódó valóság is. Megjegyzendő, hogy a nyelvhasználat, valamint a kísérlet mindkét részének – az asszociációk és az azonos tövű szavak – elemzése rámutatott a szótárban megadott és a nyelvhasználatban megmutatkozó bizonyos képzések (részleges) jelentésének eltérésére. Vannak esetek, amikor az arbatinė főnevet nem büfé, vendéglátóhely (DlKŽ, lKŽ), hanem teafélék tárolására szolgáló doboz jelentésben használják: egy sok rekesszel rendelkező, díszes dobozokat reklámozó weboldalon a fényképük alatt ez áll: Arbatinė, mellette – Druskinė és így tovább (Int), vö. az lKŽ-ben közölt, hasonló valóságot megnevező, elszigetelt használatú arbatdėžė képzést. A teáskanna („tea főzésére szolgáló edény” DlKŽ, lKŽ) és a teafőző („a teafű vízzel való leöntésére szolgáló edény” lKŽ; „a teafű leforrázására szolgáló kis edény” DlKŽ) nemcsak a szótárakban megadott, hanem az általánosabb – „víz forralására szolgáló edény” – jelentésben is széles körben használatos. Például egy háztartási készülékeket – köztük vízforralásra szolgáló elektromos készülékeket is – reklámozó internetes oldalon a fényképük alatt ez a felirat olvasható: Teafőzők (Int); A teafőző belsejéből a vízkő így távolítható el: a zománcozott teafőzőt főzzük egy ideig (t); Az elektromos vízforralóban felforrt a víz, és a teáskanna 4 perc elteltével kikapcsolt (Int); Még egy elektromos teáskannát is eltulajdonított (t). Erre az új szótárak készítőinek is figyelmet kellene fordítaniuk. Egyébként több olyan azonos tőből képzett szó is van, amelyet a képzés szerinti jelentésnél tágabb értelemben használnak: nemcsak teát, hanem kávét is teáskanállal kevernek, és nemcsak a teaházban, hanem a kávézóban is borravalót hagynak a kellemes kiszolgálásért. Az étkeztetési intézmény általános megnevezéseként azonban a kávézó terjedt el. A használati gyakoriságra, valamint a kísérlet adataira vonatkozóan azt mutatják, hogy a tea és a vele közös gyökből származó szavak inkább a meghitt otthoni térhez kapcsolódnak, így éppen az ilyen asszociációk dominálnak (család 3; tévé, film 2, kanapé 2, ölelés az ágyban, takaró, karosszék; szekrényke; könyv, macska (cica) 2, ablak 2; telefon; otthon 7, házi; otthoni konyha; melegség 12; kandalló 4, zene, nevetés; nyugalom (csendesség) 4 és így tovább); a nyilvános térhez kapcsolódó dolgok, például üzlet, mérlegelt áru, itt különösen ritkák. Leggyakrabban a háztartási tárgyakat megnevező, azonos tövű szavakat említik, pl. arbatinukas (52), ritkábban pedig a nyilvános tér realitásait, pl. arbatinė (14), arbatpinigiai (3). A használati és kísérleti adatok azt is mutatják, hogy az arbata-fészek tovább terjeszkedésre hajlamos. Megemlítendők a válaszadók által megadott új képzések: arbatmaišis, arbatvakaronė, arbat(o)gėris, priearbatinis (szendvics). Az első három az interneten is előfordult. további, a szótárakban nem rögzített, gyakran alkalmi új képzések is előkerültek: nekem ezek az arbatvakariai mindmáig örömmel melengetik a szívemet, és meghitt 254 Kalbos Kultūra | 84 otthonokra emlékeztetnek; arbatdienis: ki ne szeretne közülünk kellemes társaságban, egy forró csésze kávé vagy arbatikė mellett élvezkedni? Fülbevalók locsolókanna – teáskanna; Két bögre tejes tea: felforralom a tejet, és azzal forrázom le a teafüvet, nagyon segít kitartani, teltségérzetet és erőt ad; azt a tejes teát pedig mindenképpen próbáld ki (Int). Közülük egyesek, mint például az utóbbi, referenciális funkciójuk miatt kétségtelenül jelentősek, más alkalmi szóalkotások, pl. az arbatžmogis, arbatšokis, stilisztikai kifejezőerejükkel tűnnek ki. A szótárakban nem rögzített, de terjedésre hajlamos, a mai nyelvhasználatra jellemző egyetlen, a teafogyasztást megnevező ige az arbatintis (érdemes lenne megfontolni szótári bemutatásának lehetőségét), pl.: szóval, emberek, nyugalomra van szükségem, megyek teázni (Int); Riešė falucskáján át ereszkedem a vízhez, teázom <…> A sebesen áramló gondolatok pedig Hozzád visznek (r. Šileika „Szeretnék a rituálékról beszélgetni”, http://culture.lt/lmenas/). Más új szavakhoz képest e szó használatának statisztikája jelentős – 275 internetes előfordulás), sőt a kísérlet 10 résztvevője is a teával közös tövűként jelölte meg, továbbá az ige további származékai is megjelennek, amelyek közül néhány szintén meglehetősen gyakori – pasiarbatinti, prisiarbatinti, pl.: egy rokona váratlanul beugrott teázni; nekünk elég lesz teázgatnunk és kellemesen elüldögélnünk (Int). KÖVETKEZTETÉSEK A litvánok a lengyelektől kapták az arbata kölcsönszót, amely két nyelv szavait – a latin herba (fű) és a dél-kínai tē (tealevél) szavakat – olvasztotta egybe, és akik megőrizték e szó első komponensének ép herbata alakját. A lengyelek ezt a szót nyugat-európai nyelvekből kölcsönözték, vö. holland herba thee. Bár a mai adatok szerint a kölcsönszót litván írott forrásokban csak a XIX. század első felében említik, a XVIII. századból származó, ezt a kölcsönszót rögzítő lengyel nyelvű írások és egyéb adatok alapján feltételezhető, hogy az általa megnevezett realitás a XVIII. században juthatott el Litvániába. Az alapvető lexikográfiai források az arbata kölcsönszó egyik jelentéseként a „teafűből készült ital” jelentést adják meg (DlKŽ, lKŽ), azaz „a teacserje szárított és feldolgozott leveleiből vagy más teafüvekből készült [italt]” (DlKŽ). A mai használat elemzésének és az asszociációs kísérletnek az adatai azonban azt mutatják, hogy a litvánok ezzel a kölcsönszóval nemcsak a szárított teacserje (lat. Thea) leveleiből, másképpen teafűből, illetve különféle gyógynövényekből, hanem szárított gyümölcsökből készült, továbbá bármilyen más forró italt is megneveznek, a kávé és a kakaó kivételével. Ez arra ösztönöz, hogy pontosítsuk a tea mint ital jelentését.