Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje

202 Nyelvi kultúra | 84 STEFANO M. LANZA Vytautas Magnus Egyetem Az olaszizmusok morfológiai adaptációja a litván nyelvben Kulcsszavak: jövevényszavak adaptációja, morfológiai integráció, olaszizmusok. Bevezetés A nemzetközi szavak szótáraiban a következő meghatározás Žodis italizmas lietuvių kalbotyroje – nedažnas terminas. Pagrindiniuose szerepel: az olasz nyelvből átvett szó vagy kifejezés1. E meghatározás különböző problematikus aspektusait a szerző már tárgyalta (Lanza 2010a: 24 skk.), e tanulmányban pedig tágabb értelemben olaszizmusoknak tekintünk minden olyan szót, amelynek forrása az olasz nyelv, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy közvetítő nyelveken keresztül került-e a litván nyelvbe. Magától értetődik, hogy minél hosszabb volt egy szó útja, annál nehezebb megmagyarázni a forrással való kapcsolatát: a szó eredeti és kölcsönzött formái közötti viszony az összes köztes kölcsönhatás eredménye. A régi jövevényszavak, amelyek már meghonosodtak a litván nyelv szókészletében, jelentős hangtani és morfológiai szerkezeti változásokon is átestek. A kölcsönzési folyamatban részt vevő egyes nyelvek morfológiai rendszereinek összehasonlító elemzése gyakran lehetővé teszi annak tisztázását, hogy e változások szabályszerűek-e, továbbá segít meghatározni, mely nyelvek hatottak egyik vagy másik jövevényszóra. Ez a nyelvtörténet és az etimológia szempontjából igen fontos. Másfelől az új, rendszerint közvetlenül a litván nyelvbe bekerülő jövevényszavak formális kialakítása érdekében az olasz és a litván nyelv morfológiai rendszereinek összehasonlító elemzése, különösen a nyelvi normatívák kidolgozói számára, számottevő gyakorlati jelentőséggel bírhat. A jövevényszavak morfológiai adaptációját meglehetősen részletesen írta le Adelė Valeckienė (1967). A nyelvész találóan jegyezte meg, hogy „a más nyelvekből származó szavakat rendszerint a litván nyelv morfológiai rendszeréhez igazítják: a főnevek egyező végződéseit megtartják, a litván nyelvre nem jellemző végződéseket elhagyják, és helyettük a hozzájuk leginkább illő litván végződéseket illesztik. [...] a litván nyelvben a más nyelvekből származó főnevek az »erős« ragozások végződéseit kapják, leggyakrabban hímnemű -as, -is (birtokos eset -io), nőnemű -a, -ė“ (1967: 128). 1 Így, szó szerint, magyarázza az italianizmust mind a tŽŽ 2008, mind a VV tŽŽ. s. M. laNZa. Az italianizmusok morfológiai adaptációja a litván nyelvben 203 Az olasz nyelv szavaira magánhangzós végződések jellemzők, ezek rendszerint hangsúlytalanok2. A főnevek egyes számának leggyakoribb végződései az -a és az -o, amelyek a latin első és második deklinációjából fejlődtek ki, és amelyek rendre a nőnemet, illetve a hímnemet jelölik (pl.: lat. rosa(m) ‘rózsát’ > ol. rosa; lat. lupu(m) ‘farkast’ > ol. lupo3). A kétszer gyakrabban előforduló -e végződés mindkét nemhez tartozó szavakra jellemző (pl.: madre ‘anya’; padre ‘apa’). Az -i és az -u végződés nagyon ritka, nem jelölnek sem nemet, sem számot, és gyakrabban a jövevényszavakra jellemzők. A többes szám fő végződései az -e (az egyes számú -a-ból) és az -i (az egyes számú -o, -e, esetenként pedig -a végződésből). A továbbiakban az olasz nyelvből átvett lexikát az olasz végződések szerint tárgyaljuk, hogy feltárjuk a jövevényszavak litván nyelvbe kerülésének szakaszait, kiemeljük a szabályszerű morfológiai változásokat, valamint felvessünk és megvitassunk néhány problematikus esetet. A nem, illetve a szám egyeztetésének bizonyos eseteit külön írják le. Bár az italianizmusok legnagyobb részét főnevek alkotják, más ragozható szófajokat is kölcsönöztek. Morfológiai adaptációjukat szintén külön tárgyalják. Az adatok a Lietuvių kalbos italizmų sąvado (a továbbiakban – lKIs) című gyűjteményből származnak, amely 936 italianizmust tartalmaz (összetételéről, sajátosságairól és összeállítási módszereiről bővebben lásd: lanza 2010a: 105 kk.). ItalŲ Kalbos DaIKtaVarDŽIŲ -A VÉGZŐDÉSSEL TÖRTÉNŐ ADAPTÁCIÓ Amikor az olasz szó a közvetítő nyelvben elveszíti az -a végződését, és a végén kemény mássalhangzót ejtenek4, a litvánba átvett szó általában -as végződést kap (vö. Valeckienė 1967: 112), pl.: bancarotta > bankrotas (ném. Bankrott), porcellana > porcelianas (ném. Porzellan), spaccata > špagatas (ném. Spagat), cupola > kupolas (orosz купол), fontana > fontanas (orosz фонтан), tarantola > tarantulas (orosz тарантул), torta > tortas (orosz торт), banca > bankas (orosz 2 Lényegében kivételt képeznek a funkciószavak (pl.: az il, un névelők, a con, per elöljárók stb.), a kölcsönszavak (pl.: sport ‘sportas’, film ‘filmas’) és még néhány szokatlan képzésű, egyedi lexikai elem. 3 Az olasz szóalak leggyakrabban a megfelelő latin szó accusativusán alapul. 4 A „kemény mássalhangzó” és a „lágy mássalhangzó” fogalma a litván, lengyel és orosz nyelv esetében használható. az olyan nyelvekben, mint az olasz (és részben a francia, az angol és a német) ez az artikulációs jegy nem jellemző (egyébként A. Valeckienė erről egyáltalán nem tesz említést). Az olasz mássalhangzókat nem lágyítják: artikulációjukkor a nyelv egyáltalán nem emelkedik a szájpadláshoz. A nyelv csekély mértékű felemelkedése csak az /l/, /ʎ/ és /ɲ/ fonémákra jellemző, ezért csak ezek realizálásakor lehetne – és még akkor is csak feltételesen – az olasz nyelv lágy mássalhangzóiról beszélni. 204 Kalbos Kultūra | 84 банк, or. Bank, lengy. bank), polizza > polisas (fr. police), risalita > rizalitas (ném. Risalit, lengy. ryzalit), spinetta > spinetas (ném. Spinett, lengy. szpinet). Amikor a közvetítő nyelvben az olasz szó elveszíti az -a végződést, és a szó végén lágy mássalhangzót ejtenek, a litvánban vagy hímnemű -is végződést kap (vö. Valeckienė 1967: 115), pl. medaglia > medalis (fr. médaille, lengy. medal), vagy nőnemű -ė végződést, pl.: caravella > karavelė (fr. caravelle), carmagnola > karmanjolė (fr. carmagnole). Igaz, az olasz szavak -a végződése sok helyen -ė-vé változhatott a német nyelv hatására (vö. Valeckienė 1967: 121), pl.: arietta > arijetė (ném. Ariette), barcarola > barkarolė (ném. Barkarole), fughetta > fugetė (ném. Fugette), bagattella > bagatelė (ném. Bagatelle), berretta > beretė (ném. Berette), fumarola > fumarolė5 (ném. Fumarole), novella > novelė (ném. Novelle), operetta > operetė (ném. Operette), sardina > sardinė (ném. Sardine), cittadella > citadelė (ném. Zitadelle). az o staffetta > estafetė a francia estafette közvetítésével került át. A lengyel nyelv általában megtartja az -a végződést, ezért nehéz eldönteni, hogy a szó ezen keresztül vagy közvetlenül került-e át. Sok ilyen szó van, pl.: acquatinta > akvatinta (lengy. akwatinta), bravura > bravūra (lengy. brawura), campagna > kampanija (lengy. kampania), firma > firma (lengy. firma), guardia > gvardija (lengy. gwardija), loggia > lodžija (lengy. lodżia), malaria > maliarija (lengy. malaria), sottana > sutana (lengy. sutanna), tara > tara (lengy. tara) stb.6 A lengyel nyelven keresztül átvett kaliaropė szó (lengy. kalarepa, az ol. cavolo rapa szóból) pedig a végződés kiválasztásának ritka példája, amely teljesen független más nyelvektől. A szó analógia alapján adaptálódott: a kalapalbizonytalan elem megmaradt (vö. kalafioras, ol. cavolfiore a cavolo fiore szóból), az r(z)epa elem pedig (vagyis a répa, ol. rapa) egyszerűen le lett fordítva a megfelelő litván szóval (lásd Fraenkel 1962 sub voce). Amikor a szó közvetlenül került át (leggyakrabban írott nyelv közvetítésével), ahogyan ez különösen gyakran történik a nemrég átvett jövevényszavak esetében, az -a végződés megmarad, pl.: grapa (ol. grappa), mafija (ol. mafia), mocarela (ol. mozzarella), pica (ol. pizza). Ha a szó nőnemű személyt jelöl, általában megmarad az -a végződés (vö.: ballerina > balerina, diva > díva, madonna > madonna, primadonna > primadonna, signora > szinyóra, signorina > szinyorina); az -ė ritkábban fordul elő (vö.: dogaressa > dogaressė, favorita > favoritė, cortigiana > kurtizánė7; lásd még alább). 5 A tŽŽ 1936 és a tŽŽ 1951 fumarolót közöl. 6 A lengyel nyelv közvetítő szerepére utalhat a hangsúly áthelyezése a hátulról számított második szótagra, pl. ol. góndola > lengy. gondola > lit. egyes szám birtokos eset gondòlos. 7 A favoritė alak a hímnemű megfelelőjével, a favoritas (az ol. favorito szóból) alkotott oppozícióval magyarázható, a kurtizanė pedig más nyelvek hatásával (vö. por. courtisane, ném. Kurtisane). s. M. laNZa. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 205 Az -ista végződésű olasz szavak (a latin -ista(m)-ból, amely a görög -ιστης-ből származik), amely végződés mindkét nemet jelöli, a litván nyelvben kivétel nélkül átveszik az -istas végződést (nőnemű alakban -istė), pl.: fascista > fašistas, -ė, novellista > novelistas, -ė, solista > solistas, -ė8, vagy csupán az -istė végződést, amikor a szó kizárólag nőnemű személyt jelöl, pl.: camerista > kameristė. ItalŲ Kalbos DaIKtaVarDŽIŲ AZ -E, -O VÉGZŐDÉSEKKEL VALÓ ADAPTÁCIÓ Az -a végződésről kifejtett megjegyzések az olasz szavak -e (és részben az -o) végződésének adaptációs sajátosságait is megvilágíthatják. Amikor az olasz szó végződésének elhagyása után kemény mássalhangzó marad, a kölcsönszó a litván nyelvben -as végződést kap, pl.: (az it. -e-ből) allarme > aliarmas (lengy. alarm), arsenale > arsenalas (lengy. arsenał, or. арсенал), balcone > balkonas (lengy. balkon, or. балкон), cornice > karnizas (or. карниз), finale > finalas (or. финал), maggiore > mažoras (fr. majeur, or. мажор), marzapane > marcipanas (ném. Marzipan), pallone, tarm. ballone > balionas (fr. ballon, lengy. balon), tenore > tenoras (lengy. tenor); (az it. -o-ból) accordo > akordas (ném. Akkord, lengy. akord), barocco > barokas (ném. Barock), cardano > kardanas (lengy. kardan), duetto > duetas (lengy. duet, or. дуэт), colorito > koloritas (lengy. koloryt), libretto > libretas (or. либретто), quartetto > kvartetas (ném. Quartett, lengy. kwartet), sonetto > sonetas (ném. Sonett, lengy. sonet, or. сонет), soprano > sopranas (ném. Sopran, lengy. sopran, or. сопрано)9. Amikor az olasz szó végződésének elhagyása után a szótő végén lágy mássalhangzót ejtenek, a kölcsönszó a litván nyelvben vagy hímnemű -is végződést kap, pl.: (az it. -e-ből) bemolle > bemolis (fr. bémol); (az olaszból –o) modello > modelis (lengyel model), profilo > profilis (francia profil), zoccolo > cokolis (orosz цоколь), illetve a nőnemű -ė végződést, pl.: acquarello > akvarelė (francia acquarelle, német Akvarell, orosz акварель), pastello > pastelė (francia pastel, orosz пастель), trillo > trelė (orosz трель), violoncello > violončelė (orosz виолончель). 8 Ezenkívül említést érdemel a barista (ennek a lKI-ben nincs megfelelője) – „kávékészítő mester” jelentésben, noha olaszul egyszerűen bártender –, amelyet egészen nemrég vettek fel az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban: VlKK) 2011. 04. 07-i, PN-4. számú jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott Idegen szavak megfelelőinek jegyzékébe. 9 Ezen italianizmusok némelyike, különösen a zenei terminusok, akár közvetlen kölcsönszavak is lehetnek (vö. Valeckienė 1967: 114). 206 Nyelvi kultúra | 84 Latin eredetű -ario, -iere (mindkettő a késői latin -ariusból) és -tore (a latin képző tárgyeseti alakjából származó) végződésű szavak A -tore(m)) maguk a -o és -e végződések soha nem maradnak meg. Az ilyen szavakhoz hagyományosan rendre az -ijus és -ius (-ė) végződéseket illesztik, pl.: impresario > impresarijus, scenario > scenarijus, cavaliere > kavalierius, accompagnatore > akompaniatorius, improvvisatore > improvizatorius, investitore > investitorius, registratore > registratorius, stiratore > stiratorius. A liet. kurjeris „a forrástól való eltávolodás” (ol. corriere) a francia vagy – inkább – a lengyel nyelv közvetítésével magyarázható (vö. fr. courrier, lengy. kurier). Néha rendszertelenül az -iere -jeras-ra változik, pl.: bersagliere > bersaljeras, gondoliere > gondoljeras10. Egyes esetekben az olasz hímnemű -o végződést a litván -a váltja fel, pl.: contrabbando > kontrabanda, mandolino > mandolina, mosaico > mozaika (kétségtelenül hatással lehetett erre valamelyik szláv nyelv, vö. lengyel kontrabanda, mandolina, mozaika, orosz контрабанда, мандолина), még ritkábban pedig a litván -ė, pl. grupė (itt a fonetikai változások sora meglehetősen összetett: olasz gruppo > porosz groupe [gru:p] > német Gruppe [gruppe] > litván grupė, vö. stammerjohann 2008 sub voce). Valamivel ritkábban az olasz -e végződést a litván -ė váltja fel. A megadott szabályszerűségek és az LKIS adatai alapján kijelenthető, hogy ez főként a nemrég átvett kölcsönszavakra jellemző, amelyek közvetlenül, különösen az írott nyelv közvetítésével kerülhettek a litván nyelvbe. A dučė (olasz duce), čičeronė (olasz cicerone) és saltomortalė (olasz salto mortale) szavakat kivéve a többi olyan italianizmus, amelyben a -ė végződés az -e-ből származik, csak egészen nemrég kezdett használatba kerülni, illetve bekerülni a szótárakba11, pl.: bienalė < olasz biennale, kvadrienalė < olasz quadriennale, trienalė < olasz triennale, latė < olasz latte, maskarponė < olasz mascarpone, provolonė < olasz provolone. A névszói alanyeseti -o végződés nem jellemző a litván nyelvre. Mivel nem illeszkedik a ragozási rendszerbe, az eredeti -o végződésű kölcsönszavakat ragozhatóvá kell alakítani a litván -as végződés hozzáadásával (vö. KP G: 64). Az elismert (kodifikált) kivételek egy része éppen olasz nyelvből származó kölcsönszó (vö. Pakerys 1991), például: ažio (olasz aggio), belkanto (olasz bel canto), bruto (olasz brutto), fiasko (olasz fiasco), franko (olasz franco), inkaso (olasz incasso), kapričo (olasz capriccio), maestro (olasz maestro), moto (olasz motto), neto (olasz netto), saldo (olasz saldo), salto (olasz salto), solfedžio (olasz solfeggio), storno (olasz storno). Az elméleti szakirodalomban nem sikerült érveket találni arra, miért ne kerülhetnének ezek a szavak a ragozott10 szavak osztályába, a gonfaloniere > gonfalonieras (tŽŽ 2008) azonban igen. 11 Néhányuk használata rendkívül ritka. Pl. a kampanilė (ol. campanile) mindössze egyszer fordul elő a Lietuvių kalbos tekstynasban, a kasonė (ol. cassone) és a kolašonė (ol. colascione) pedig egyszer sem. s. M. laNZa. Az olasz jövevényszavak morfológiai adaptációja a litván nyelvben 207 szavak osztályába. És valóban, a kapričas, maestras és saldas előfordul a használatban, a lacas és az impresarijus pedig, amelyek a tŽŽ 1951 szerint még nem voltak ragozhatók (lãco, impresãrio), ma morfológiailag már beilleszkedtek. Nem ragozhatók, úgy tűnik, egyes esetekben ritkaságuk miatt (ažio, franko, inkaso, storno), máskor a régi használati hagyomány miatt (bruto, fiasko, moto, neto, salto), illetve szemantikai okokból (a kapričo és a solfedžio ragozatlan marad12, akárcsak a zenei terminusok többsége). ItalŲ Kalbos DaIKtaVarDŽIŲ aDaPtaCIÓ Más Végződésekkel Az olasz nyelvben az -i végződés általában mindkét nyelvtani nem többes számú végződése, amikor egyes számban -o, -e. A szó többes száma kölcsönözhető, ha a denotátum emberek csoportja vagy olyan tárgyak, amelyek ritkán fordulnak elő egyenként. Az előbbiek közül említendők a társadalmi, politikai és más csoportosulások (csompiak, ghibellinek, guelfek, lazzaronik, popolánok), valamint a szerzetesrendek (celestiniek, kamalduliak, oratoriánusok, passzionisták); a tárgyak közül említendő néhány tésztafajta neve (raviolik, spagettik), néhány iratfajta (kredenciálék, portolánok), valamint még egy-két szó (graffitik13, poccolánok). Amint a példákból látható, a tővégi mássalhangzó minőségét illetően nem mutatkozik semmiféle törvényszerűség a litván végződés kiválasztásában (az ol. lazzaroni lágy n-t kap; az ol. popolani – kemény n-t; az ol. ravioli lágy l-t kap; a credenziali pedig kemény l-t). Az olasz -i végződés változatlanul megmarad – vagyis litvánul nem alkot kettőshangzót – csak a konfeti szóban (vö. confetti)14. Néha az adaptáció az eredeti többes számú alakra támaszkodik, de azt egyes számként értelmezik, pl.: broccoli (ol. egyes szám broccolo) – brokolis, salami (ol. egyes szám salame) – saliamis és, úgy tűnik, paparazzi (ol. egyes szám paparazzo) – paparacis15. Az -is végződés kiválasztása itt szabályszerű, ezzel természetes módon helyettesítik a szóvégi hangsúlytalan -i-t (vö. Valeckienė 1967: 115). Az egyes számú -i végződésű olasz szavak száma csekély. A kölcsönszavak többnyire újabban kerültek a nyelvbe, és egy-két kivételtől eltekintve (kiantis < chianti, papatačis < pappataci) mind olyan termékeket jelölnek, amelyek olasz megnevezései a végső -i-t a ga12-től kapják igaz, használatban néha előfordul a solfedis alak is, amely az -ia tövű szavak analógiájára alakult ki, amikor a solfedžio szót egyes számúként értelmezték. eredete (solfedžio < solfedis, mint medžio < medis). 13 A VlKK 2011-04-07-i, PN-4. számú protokolláris határozatával jóváhagyott Idegen szavak megfelelőinek ajánlott jegyzékében a grafičiai többes számú alakot javasolják. A szerkesztő megjegyzése. 14 A DlKG4 (82. o.) normatívként közli a spageti alakot, amelyet egyes nyelvészek másutt javítanak. 15 A paparacis és paparacas alakok versengését l. Vaicekauskienė vizsgálta (2007: 178–179). 208 Kalbos Kultūra | 84 Az utónevek vezetéknevei, vö.: bugatis < Bugatti, feraris < Ferrari, kamparis < Campari, lamborginis < Lamborghini, martinis < Martini16. Olasz egyes szám Az it. buttafuori „színpadi dolgozó, a színházi rend felügyelője” (butaforija) az orosz бутафория közvetítésével került a litván nyelvbe. „a színpad berendezési kellékei” jelentésben olaszul nem használatos. Az -u végződés (rendszerint -ù) mind az olasz, mind a litván nyelvben nagyon ritka. Az egyetlen rögzített, végződésében -u-t tartalmazó italianizmus a lefordíthatatlan tiramisù desszertnév17. Az egyetlen, szóvégi mássalhangzót tartalmazó szó, a fiat – a FIAT betűszóból (Fabbrica Italiana Automobili Torino „torinói olasz autógyár”). Az olasz nőnemű fiat először márkanévvé vált, majd metonimikusan e márka bármely autóját kezdte jelölni18. Hogy a litván fiatas miért kapta az -as végződést, azt többféleképpen lehet magyarázni. Az eredeti nőnemű végződés egyértelmű hiányában az -as egyszerre működik jelöletlen végződésként és a litván nyelv legjellemzőbb hímnemű végződéseként (vö. po kietojo priebalsio. Galiausiai, fiatas susijęs su hiperonimu automobilis, Valeckienė 1967: 128). ezenkívül fonetikailag az -as szabályszerű végződés, amely szintén hímnemű (az idegen szavak nemének érzékeléséről bővebben vö. Vaicekauskienė 2007: 170 skk.). Az EREDETI és a KÖLCSÖNZÖTT ALAKOK A NEM és a SZÁM ELTÉRÉSÉNEK ESETEI Mint említettük, egy szó átvételekor a végződés grammatikai jelentése különböző okok miatt megváltozhat. A kölcsönvevő nyelvben egyik vagy másik végződés nem létezhet, ritka lehet, vagy eltérő grammatikai jelentéssel bírhat. Például a lengyel, német és orosz nyelvben a mássalhangzós végződések a hímnemre és a semlegesnemre jellemzőek, ezért az olasz magánhangzós végződést gyakran szabálytalanként elhagyják. Másrészt, amikor a kölcsönszó neme motivált, a kölcsönvevő 16 Az -i végződésű olasz vezetéknevek gyakoriak, ez egyszerűen a többes számú alak. Pl. Ferrari – az olaszból. tájnyelvi ferraro ‘kovács’. 17 ez az elnevezés átvitt értelemben értendő: ‘emeld fel a hangulatomat’, ‘segíts felépülni’ stb.; erről vö. még lanza 2010b. A Litván Állami Anyanyelvi Bizottság (VlKK) 2011. 04. 07-i, PN-4. számú jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott idegen szavak megfelelőinek ajánlási listáján a tiramsas 2, tiramisù megfelelőket javasolják. A szerkesztő megjegyzése. 18 A metonimikusan használt tulajdonnevek e kategóriájának megnevezésére javasolható lenne a ženklavardis neologizmus. Ezzel a bejegyzett védjegyet, cégnevet, a felfedező vezetéknevét vagy hasonló, köznevesült szót jelölnék. Ezt a jövevényszó-tipológiát elsőként b. Migliorini olasz nyelvész írta le (1927). s. M. laNZa. Az olasz jövevényszavak morfológiai adaptációja a litván nyelvben 209 nyelvben a végződés ritkább grammatikai jelentést vehet fel, pl. litvánul. A brigela, dučė, kazanova, podesta és Pulčinela, amelyek mind férfi személyeket jelölnek, kétségtelenül hímneműek is. Ha az olasz jövevényszó nem adaptálódik, a nem hozzárendelésének elvei a litván nyelvben meglehetősen világosak. Az -a végződés nőneműként, az -o, -i, -u pedig hímneműként értelmezendő19. Ha a jövevényszó közvetve került át, litvánul morfológiailag adaptálódik az eredeti kifejezés autentikus formájától függetlenül. ezért a nyelvtani nem kategóriájának eltérési esetei köztes formákkal magyarázhatók, vö. ol. nőn. g. torta > or. hímn. g. торт > lit. hímn. g. tortas, ol. hímn. g. violoncello > or. nőn. g. виолончель > lit. nőn. g. violončelė, ol. hímn. g. mosaico > lengyel. mot. g. mozaika > liet. mot. g. mozaika, it. mot. g. palafitta > lenk. hímnemű palafit > litván hímnemű palafitas, olasz hímnemű brigantino > porosz nőnemű brigantine > litván nőnemű brigantina, olasz nőnemű porcellana > német sem. nemű Porzellan > litván hímnemű porcelianas. Ha a kölcsönszó valószínűleg közvetlenül, többnyire írott nyelven keresztül került át, az olasz hímés nőnemű főnévi végződéseket, az -a-t és az -o-t, a megfelelő litván -a és -as végződésekkel azonosítják, vö. mafia > mafija, mozzarella > mocarela, cappuccino > kapučinas, espresso > espresas stb.20 csak az olasz nyelv mindkét nemre jellemző -e végződésének litván -ė végződésre fordításakor, amely általában a nőnemre jellemző, jelennek meg nemi eltérések. A sajt már kodifikált neve, a maskarponė, nyilvánvalóan az olasz írásmódon alapul (vö. mascarpone), noha az olasz szó hímnemű, és a tővégi kemény hang ([n]) jobban megfelelne az -as végződésnek; ezenkívül a maskarponas forma (valamint a provolonas, az olasz provolone nyomán, továbbá a ritka kolašonas és kesonas) az -one végződés miatt a rendszer szempontjából is sokkal jobb, és illeszkedik a már meglévő balkonas (< olasz balcone), frontonas (< olasz frontone), kartonas (< olasz cartone), trombonas (< olasz trombone) és vazonas (< olasz vasone) szavakhoz21. Még több kétséget vet fel az olasz 19, más nyelvekből származó kölcsönszavak esetében, ahol a magánhangzós végződések ritkák, és a nem hozzárendelésének elvei bonyolultabbak (vö. Vaicekauskienė 2007: 170 skk.). 20 ez a szimbolikus elnevezésekre is vonatkozik, vö. r. Vaskelaitė megjegyzését: „megfigyelhető az a tendencia, hogy azoknál a szimbolikus elnevezéseknél, amelyek végződése a nőnemű főnevek végződésére emlékeztet, nőnemű mellékneveket használnak.” [...] ezek a példák már valóban a szimbolikus főnevek nemének bizonyos szintaktikai kifejeződését mutatják: [...] Meghalt a maffiafőnök, T. B., aki elsőként fordított hátat a hírhedt szicíliai „Cosa nostrának”, és elmesélte titkát a bűnüldöző szerveknek r 2000 12 29” (Vaskelaitė 2003: 47). 21 A mascarpone rendszeresebb, ha a szóképzés törvényeit is figyelembe vesszük. Az -one végződés az olasz nyelvben valójában augmentatív (nagyító) képző. ahogyan az olasz cartone (a carta ‘papír’ + -one szóból) ‘nagy, vastag papír’, az olasz trombone (a tromba ‘trombita’ + -one szóból) ‘nagy trombita’, az olasz vasone (a vaso ‘váza’ + -one szóból) pedig ‘nagy váza’, úgy a mascarpone szó (régi alakja: mascherpone, a mascherpa ‘sovány túrósajt’ + -one szóból) azt jelenti: „terjedelmes, riebus mascherpa sūris“. 210 Kalbos Kultūra | 84 hímnemű latte ‘tej’ adaptációja: latė. de a kérdés itt nem az, hogy megfelelő végződést választottak-e, hanem az, hogy egyáltalán szüksége van-e a litván nyelvnek ilyen kölcsönszóra22. A számkategória eltérésének esetei ritkák. A fent említett olyan kölcsönszavakon kívül, mint a brokolis, amelynél az olasz többes szám a litván egyes számú alak alapjául szolgál (ezekhez még hozzáadható a litván pomidoras > régi olasz többes számú pomi d’oro ‘aranyalmák’), a szám eltérését csak a meglehetősen ritka maremai szó mutatja (az olasz egyes számú nőnemű maremma ‘mocsaras vidék a Tirrén-tenger partján’ szóból)23. MÁS SZÓFAJOK MORFOLÓGIAI ADAPTÁCIÓJA Mivel a jövevényszavak többnyire egy új valóság, fizikai tárgy stb. megnevezésének szükségletéből keletkeznek, más szófajok olaszizmusai ritkán fordulnak elő. Az lKIs adatai szerint a főnevek a litván nyelv valamennyi olaszizmusának 84,4%-át teszik ki, míg a többi ragozható szó alig mintegy 2%-ot.24. Az utóbbiak közül két számnév a legfontosabb: nulis (az ol. nulla ‘nulla érték’ szóból, a ném. Null közvetítésével) és milijonas (az ol. milione ‘nagy ezer’ szóból, valószínűleg a ném. Million közvetítésével). Amint látható, szabályosan adaptálták őket: a lágy tővégi l-hez az -is, a kemény n-hez pedig az -as végződést illesztették (vö. a főnevekről korábban mondottakkal). A kölcsönzött melléknevek szintén ritkák. Csak a grandiozinis vagy grandioziškas (vö. ol. grandioso), makaroniškas (vö. ol. maccheronesco, maccheronico), merkantilinis (vö. ol. mercantile), pastozinis vagy pastoziškas (vö. ol. pastoso) fordul elő. A melléknevek -inis, -iškas képzői a legtermékenyebbek a litván nyelvben (vö. DlKG4 207–210), ezért ez a morfológiai kialakítás szabályos. Nem zárható ki, hogy maga az -iškas képző rokonságban állhat az ol. -esco és -ico képzőkkel (vö. skardžius 1943: §96). Az igék közé tizenkettőt25 soroltak be. Egyaránt lehetségesek a kölcsönszavakból képzett önálló litván származékok (pl.: inkaso > inkasuoti, koncertas > koncertuoti, tara > taruoti), valamint a valódi kölcsönszavak is megkapják az -uoti képzőt26. Valójában egyetlen22 Ez a tejből és kávéból készült ital olaszul caffelatte (másképpen caffellatte vagy caffè e latte) néven szerepel, nem pedig latte. Ez egyszerűen kávé tejjel, illetve tej kávéval (az utóbbi talán pontosabb változat, mivel összetételében több a tej, mint a kávé). Feltételezni kell, hogy a lit. latė (kezdetben morfológiailag formálatlan, fonetikailag megalapozatlan latè megnevezést használták – és ez még helyenként előfordul), csupán a caffè e latte rövidítése volt, mivel a latte szó önmagában tejet, nem pedig tejből és kávéból készült italt jelent. 23 A marema első alkalommal az orosz nyelvből fordított tŽŽ 1969-ben szerepelt. Pontosabb volt a tŽŽ 1936-ban megadott marema. 24 A fennmaradó mintegy 14 százalék határozószó (120-at találtak) és indulatszó (6-ot találtak). A határozószók nagy számát az előadási utasításokat jelentő zenei terminológiai kölcsönszavak bősége okozza. 25 A képzésük és osztályozásuk során felmerülő nehézségekről lásd: lanza 2010a: 84. 26 Úgy tűnik, hogy az -uoti a kölcsönzött igék leggyakoribb képzője (vö. Vaicekauskienė 2007: 196).