Dėl veiksmažodžio „garsinti“ kirčiavimo normos

178 Nyelvművelés | 84 VIDAS KAVALIAUSKAS Lietuvos edukologijos universitetas A GARSINTI IGE A HANGSÚLYOZÁSI NORMÁK Kulcsszavak: képzős ige, hangsúlyozási norma, hangsúlyozási változat, tényleges használat. A litván nyelv akcentológiai munkáiban, valamint szótáraiban és kézikönyveiben a garsinti (: gasas; garsùs, -, gasų, -ią) ige hangsúlyozási normája igen ingadozó volt: gársinti, gársina, gársino (MKŽ 172; Vaitkevičiūtė 2004: 165); garsnti, garsna, garsno (lV 262; rŽ 204); garsnti, garsna, garsno és gársinti, gársina, gársino (Kamantauskas 1929: 39); gársinti, gársina, gársino és garsnti, garsna, garsno (lKŽ III 142; lKtŽ 103; būga 1958: 441; laigonaitė 2002: 103; stundžia 1995: 140; Vitkauskas 1995: 27, 80); gársinti, gasinti, garsnti (Derksen 1996: 350). A normatív Litván nyelv szótára két hangsúlyozási változatot közölt: gársinti, gársina, gársino és garsnti, garsna, garsno (DŽ1 199, DŽ2 164, DŽ3 166, DŽ4 166, DŽ6e). Sok rádióés televíziós újságíró elsajátította e ige hangsúlyozásának javasolt presztízsnormáját – és mostanában gyakran halljuk, amint arról tudósítanak, ki szinkronizálta a filmeket vagy műsorokat. A tudatosabb nyelvhasználók is megtanulták így hangsúlyozni, noha a beszélt nyelvben valószínűleg a másik (cirkumflexes tövű) hangsúlyozási változatot választanák (az akut metatónia változatát a nyelvhasználók csekély mértékben támogatják). Tokio tipo priesagos -inti veiksmažodžiuose galima akūtinė metatonija: gárbinti, gárbina, gárbino (: garb, gabę), káltinti, káltina, káltino (: katas, -à), mérginti, mérgina, mérgino (: mergà, megą), svéikinti, svéikina, svéikino (: svekas, -à), švéntinti, švéntina, švéntino (: šveñtas, -à), vértinti, vértina, vértino (: vetas, -à; vert, vetę) és mások. V. KaValIausKas. A garsinti ige hangsúlyozási normájáról 179 de korántsem szabályos. a köznyelvben számos olyan példa akad, amikor megmarad az alapszó cirkumflexes intonációja: añtrinti, añtrina, añtrino (: añtras, -à), daũsinti, daũsina, daũsino (: daũsos), jaũsminti, jaũsmina, jaũsmino (: jaũsmas), skabinti, skabina, skabino (: skambti, skaba), spatinti, spatina, spatino (: spartùs, -; spatų, -čią), taũtinti, taũtina, taũtino (: tautà, taũtą), (į)vakinti, (į)vakina, (į)vakino (: vakas), vadinti, vadina, vadino (: vadas), žiaũrinti, žiaũrina, žiaũrino (: žiaurùs, -; žiaũrų, -ią) és mások (lásd Kavaliauskas 2000: 54–55; 68–72; Kavaliauskas 2011: 125). Vannak kodifikált hangsúlyozási változatpárok is: dáilinti és dalinti, dárdinti és dadinti, márminti és maminti, ráininti és raninti, skáidrinti és skadrinti, támsinti és tasinti stb. (Kavaliauskas 2000: 53–72; Kavaliauskas 2005: 114–118; Kavaliauskas 2011: 124–125). A Litván Nyelv Állami Bizottsága (a továbbiakban – VlKK) 2005-ben pontosította a garsinti ige hangsúlyozási normáját: elvetették a nyelvben gyakorlatilag egyáltalán nem használt toldalékos hangsúlyozási változatot, és kodifikálták a nyelvben gyakori, erős végű tő hangsúlyozási változatot: gársinti, gársina, gársino és gasinti, gasina, gasino. Az ilyen hangsúlyozási változatokat a legújabb akcentológiai szakirodalom is feltünteti (Mikulėnienė, Pakerys, stundžia 2008: 260; stundžia 2009: 220). Támogatják-e a nyelvhasználók a VlKK ilyen javaslatát? A kérdés megválaszolása érdekében 2008–2011-ben e ige használatát négy litvániai régióban vizsgálták: Dzūkijában (Veisiejai és környéke), Suvalkijában (Vilkaviškis városa és járása), Aukštaitijában (Utena és Ignalina), valamint Žemaitijában (Raseiniai városa és a környező települések). A kutatásban 800 ember vett részt, régiónként 200. A válaszadókat arra kérték, hogy olvassák fel a vizsgált igét tartalmazó mondatokat (nem tudták, hogy egy szó hangsúlyozását vizsgálják). Miközben a válaszadók felolvasták a megadott mondatokat – Mūsų šalį garsina daug įžymių žmonių és Operatorius įgarsino šį filmą –, a kérdőívekben megjelölték, hogy a vizsgált ige melyik hangsúlyozási változatát választották. A felmérésben véletlenszerűen kiválasztott, különböző életkorú (17 és 81 év közötti) válaszadók vettek részt. A következő eredmények születtek (lásd a táblázatot és az ábrát): 180 Kalbos Kultūra | 84 TÁBLÁZAT. A garsinti ige hangsúlyozása Litvánia egyes régióiban régió Gársinti Garsnti Gasinti Dzūkija 21 (10 százalék) 0 (0 százalék) 179 (90 százalék) Suvalkija 3 (1 százalék) 0 (0 százalék) 197 (99 százalék) Aukštaitija 23 (11,5 százalék) 0 (0 százalék) 177 (88,5 százalék) Žemaitija 34 (17 százalék) 0 (0 százalék) 166 (83 százalék) ÁBRA. A garsinti ige hangsúlyozási általános tendenciáinak vizsgálata megmutatta, hogy a VlKK-nak a toldalékos hangsúlyozási változat elhagyásáról szóló határozata teljes mértékben megalapozott – egyetlen válaszadó sem választotta ezt a hangsúlyozási változatot. A metatóniával járó presztízshangsúlyozási változat, a gársinti, a tényleges nyelvhasználatban nem élvez nagy támogatottságot – a suvalkijaiaknak csupán 1 százaléka választotta az elsődleges hangsúlyozási változatot, valamivel többen Dzūkijában, Aukštaitijában és Žemaitijában (a megkérdezettek 10, 11,5, illetve 17 százaléka) (vö. Stundžia 1995: 138). Mindenütt meggyőzően dominált a tő végének hangsúlyozási változata, a gasinti. E kutatás eredményei megerősítik a garsinti ige hangsúlyozási változatainak használatára vonatkozó általános tendenciákat, amelyeket prof. Antanas Pakerys is rögzített – a hallgatók körében végzett felmérés megmutatta, hogy a toldalékos hangsúlyozási változat használaton kívül van, és a tő végének hangsúlyozási változata dominál: išgasinti (35) és išgársinti (6) (lásd Pakerys 2002: 336). A Lietuvos Oktatási Egyetem Litván Filológiai Karának 50, akcentológiai kurzust nem hallgató litván szakos hallgatója körében 2011-ben végzett felmérés még egyértelműbben kimutatta a szótagzáró gyökér V. KaValIausKas. A garsinti ige hangsúlyozási normáját illetően az ige használati tendenciáinak 181 előfordulása: išgasinti (48) és išgársinti (2). Így valamennyi kutatás eredménye támogatja a VlKK javaslatát, hogy ezen ige hangsúlyozásának két változatát ajánlja. Mindazonáltal a garsinti hangsúlyozási normáját a tényleges használati tendenciák figyelembevételével a jövőben ismét pontosítani lehetne, a hangsúlyozási változatok helyének felcserélésével: gasinti és gársinti. A szótagzáró gyökér változatát inkább támogatják a nyelvhasználók, továbbá nem ütközik az -inti képzős igék fennálló hangsúlyozási rendszerével. Hasonló gyakorlat korábban is előfordult: a DŽ korábbi kiadásaiban törvényesítették a sausinti (: saũsas, -à) ige metatónia nélküli és metatóniás hangsúlyozási változatait – saũsinti és sáusinti (DŽ1, DŽ2), a DŽ3, DŽ4, DŽ6e kiadásokban pedig csak a szótagzáró gyökér metatónia nélküli változatát hagyták meg – saũsinti; A DŽ1 a váizdinti ige szótagkezdő hangsúlyozását javasolta, a DŽ2-ben azonban megváltoztatták a hangsúlyozási normát, és egyetlen szótagzáró gyökerű változatként a vazdinti alakot törvényesítették. Következtetések 1. A Litván Nyelv Állami Bizottságának azt a döntését, hogy pontosítja a garsinti ige hangsúlyozási normáját, elhagyva a toldalékos hangsúlyozási változatot, és mindkét – a kezdőhangsúlyos és a végzőhangsúlyos tövű – hangsúlyozási változatot megadva, a tényleges nyelvhasználat támogatja. Ezt mutatja az ige hangsúlyozásának négy litvániai régióban végzett vizsgálata, valamint a hallgatói felmérések adatai. 2. A kutatás eredményei azt mutatták, hogy az újonnan törvényesített, végzőhangsúlyos tövű gasinti változat nagyon népszerű, és egyértelműen megelőzi a kezdőhangsúlyos tövű fő változatot, a gársinti alakot. A 800 válaszadóból nem kevesebb mint 719-en (90 százalék) választották a végzőhangsúlyos tövű változatot. 3. Talán ismét pontosítani kellene ennek az igének a hangsúlyozási normáját, felcserélve a változatok sorrendjét – a végzőhangsúlyos tövű gasinti változatot jobban támogatja a tényleges nyelvhasználat, és nem sérti az -inti képzős igék jelenlegi hangsúlyozási rendszerét. Irodalom és források b ū g a K. 1958: Rinktiniai raštai 1. szerk. Zigmas Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. D e r k s e n r. 1996: Metatony in Baltic, amsterdam-atlanta: rodopi. DŽ1 – A mai litván nyelv szótára. felelős szerkesztő J. Kruopas, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1954. 182 Nyelvi kultúra | 84 DŽ2 – A mai litván nyelv szótára. felelős szerkesztő J. Kruopas, Vilnius: Mintis, 1972. DŽ3 – A kortárs litván nyelv szótára. Főszerk. s. Keinys, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993. DŽ4 – A kortárs litván nyelv szótára. Főszerk. s. Keinys, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2000. DŽ6e – A kortárs litván nyelv szótára. Főszerk. s. Keinys, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2006. Kamantauskas V. 1929: A litván nyelv hangsúlytanának rövid tudománya. 2. Hangsúlyszótár, Kaunas: Švyturio vállalat. Kavaliauskas V. 2000: A standard litván nyelv képzős igéinek hangsúlyozása, Vilnius: Algarvė. K ava l i a u s k a s V. 2005: Egyes képzős igék hangsúlyozási normáiról. – Nyelvkultúra 78, 111–127. K ava l i a u s k a s V. 2011: A toldalékolt igék hangsúlyozási rendszere a standard litván nyelvben. – A Grúz Nemzeti Tudományos Akadémia Bulletinje 5 (3), lKŽ III – 123–131. Litván nyelvi szótár 3. felelős szerk. K. ulvydas, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1956. l a i g o n a i t ė a. 2002: A litván nyelv akcentológiája, Vilnius: Gimtasis žodis. lV – A litván nyelv kézikönyve. szerk. P. skardžius, s. barzdukas, J. M. laurinaitis, bielefeld: Litván Száműzöttek Közössége, 1950. lKtŽ – A litván nyelv kiejtési szótára. szerk. V. Vitkauskas, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet, 2001. Mikulėnienė D., Pakerys a., stundžia b. 2008: A köznyelvi litván nyelv hangsúlyozási kézikönyve, Vilnius: A Vilniusi Pedagógiai Egyetem Kiadója. MKŽ – A litván nyelv helyesírási és hangsúlyozási oktatási szótára. szerk. P. Kniūkšta és a. lyberis, Kaunas: Šviesa, 1996. Pa k e r y s a. 2002: Akcentológia 2, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadóintézet. rŽ – A litván nyelv helyesírási szótára. szerk. K. Gasparavičius, N. Grigas, J. lazauskas, K. ulvydas, a. Žirgulys, Kaunas: Állami Enciklopédia-, Szótárés Tudományos Irodalmi Kiadó, 1948. stundžia b. 1995: A standard litván nyelv hangsúlyozási rendszere, Vilnius: Petro ofsetas. s t u n d ž i a b. 2009: A standard litván nyelv akcentológiája, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Vaitkevičiūtė V. 2004: A standard litván nyelv hangsúlyozása, Kaunas: Šviesa. V i t k a u s k a s V. 1995: A litván nyelv hangsúlyozási kézikönyve, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia Kiadó. Beérkezett: 2011. 06. 14. V. KaValIausKas. A garsinti ige hangsúlyozási normájáról 183 oN tHE aCCENtuatIoN NorM oF tHE VErb GARSINTI Összefoglaló A litván akcentológiával foglalkozó nyelvészeti munkákban, valamint a szótárakban és kézikönyvekben jelentős ingadozás tapasztalható a garsinti (‘hangot ad, bejelent, kihirdet’) ige hangsúlyozási normájában. A normatív Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (A kortárs litván nyelv szótára) két hangsúlyozási változatot kínál: a tő akut hangsúlyozását (gársinti, gársina, gársino) és a képzői hangsúlyozást (garsnti, garsna, garsno). A tényleges használatban a toldalékos minta csaknem kihalt. 2005-ben a Litván Nyelv Állami Bizottsága módosította az ige hangsúlyozási normáját: elutasította a toldalékos mintát, és jóváhagyta a népszerű cirkumflexes tőváltozatot; vö. gársinti, illetve gasinti. Az ige használatának Litvánia három különböző régiójában végzett kutatása kimutatta, hogy az újonnan jóváhagyott, cirkumflexes tőhangsúlyozású változat népszerűbb, mint az akut tőhangsúlyozás fő változata (vö. 90 százalék, illetve 10 százalék). A tényleges használatot és a -inti igei toldalék hangsúlyozásának tendenciáit figyelembe véve a tanulmány azt javasolja, hogy az ige hangsúlyozási normáját a következőképpen határozzák meg: a cirkumflexes tőhangsúlyozási mintát kell fő, elsődleges változatként megadni (gasinti), az akut tőhangsúlyozású változatot pedig másodlagosként (gársinti). KULCSSZAVAK: toldalékolt igék, hangsúlyozási norma, hangsúlyozási változatok, tényleges használat. VIDas KaValIausKas Lietuvos edukologijos universitetas t. Ševčenkos g. 31, LT-03111 Vilnius [email protected]t