„Kalbos kultūros“ principai ir ideologija

PRANAS KNIŪKŠTA A NYELVI KULTÚRA ALAPELVEI ÉS IDEOLÓGIÁJA Szép jubileumát ünnepeljük a Nyelvi kultúra című kiadványnak: 2011-ben jelent meg az ötvenedik száma. Ilyenkor szokás áttekinteni az ünnepi időszakot, számba venni az elvégzett munkát, és elgondolkodni annak jelentőségén és értelmén. Itt nem lesz ilyen áttekintés, hiszen a Nyelvi kultúra kisebb jubileumainak alkalmából már sok ilyen írás született. Legalább röviden idézzük fel az ott megfogalmazott legfontosabb gondolatokat. ÁTTEKINTÉSEK ÁTTEKINTÉSE A Nyelvi kultúra első tíz évét az 1966-ban megjelent tizedik füzetben tekintették át, amelyben Kaz io Ulvydas „Tíz «Nyelvi kultúra»-füzet” című cikke jelent meg (KK 10, 3–8). Felidézik a kiadvány létrejöttének körülményeit, okait és célját – az anyanyelv tökéletesítését és gazdagítását. Szó esik azokról a nyelvi területekről, amelyeket a Nyelvi kultúra vizsgál, illetve vizsgálnia kell. Röviden szólva: áttekintést adtak az elvégzett munkáról, és felvázolták a jövőbeli tevékenység programját. Hogy miként valósult meg ez a program, az a Nyelvi kultúra 1986-os jubileumi megemlékezéséből derül ki. Valójában akkor két évfordulót is ünnepeltek: a kiadvány megjelenésének 25. évfordulóját, és ekkor jelent meg az ötvenedik füzete is. Ennek szentelték a Nyelvi kultúra 51. számát. Ez a tizedik füzethez hasonlóan K. Ulvydas „Ötven «Nyelvi kultúra»-füzet” című cikkével kezdődik (KK 51, 3–6), amely felidézi a Nyelvi kultúra első lépéseit, felsorolja a szerkesztőket és a legaktívabb szerzőket, az addig megjelent füzetek tartalmát azonban nem elemzi. Főként a jövőről esik szó. Hangsúlyozzák, hogy a Nyelvi kultúrának azt kell bemutatnia, „ami az olvasó számára a legaktuálisabb, legszükségesebb, legérdekesebb és egyúttal a legkönnyebben hozzáférhető” (5. o.). A füzet további cikkei a kiadvány eddigi útját tekintik át. A programról és annak megvalósításáról Vitas Labutis „A «Nyelvi kultúra» programja és munkaterületei” című írása szól (KK 51, 7–11). Hasonló Pranas Kniūkštas cikke is… P. KNIŪKŠTA. Kalbos kultūros principai ir ideologija 17 Ebben a javítások és javaslatok mellett azok visszhangját és eredményeit is tárgyalja. Egy-egy külön területet tekint át Kazimieras Gaivenis („A terminológiai munka és a normázás kérdései a Kalbos kultūrāban”, KK 51, 38–43), valamint Vitalija Maciejauskienė („A Kalbos kultūra a névállományunkról”, KK 51, 43–47). A jubileum alkalmából tanácskozást rendeztek (1986. május 15.); az ott elhangzott gondolatokat az 52. füzetben foglalták össze: főként a folyóirat jövőbeli terveiről és feladatairól, valamint általában a nyelvművelés munkájáról esik szó. A szerzők azt szorgalmazzák, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az iskolai nyelvhasználatra, fejlesszék a hivatali ügyintézés és a tudomány nyelvét, legfőképpen pedig bővítsék a társadalommal való kapcsolatokat, és maradjanak közel annak igényeihez. A kiadvány 75. füzetében áttekintés jelent meg, amely a 1986 és 2002 között megjelent 25 füzetet (51–75) tárgyalja. Ez idő alatt a Nyelvművelés elveszítette stratégáját és felelős szerkesztőjét, K. Ulvydast, és számos más változás történt a szerkesztőbizottságban, de a munka céljai és feladatai változatlanok maradtak. A tematika és a tárgyalt kérdések köre valamivel nagyobb mértékben módosult. Amikor 1994-ben a Nyelvműveléstől különváltak a terminológusok, megszűntek benne e terület cikkei, viszont új témaként megjelent az államnyelv státusza és megvalósítása, valamint a Litván Nyelvi Bizottság tevékenysége. Megszaporodtak a hivatali nyelvről és az állami dokumentumok nyelvéről szóló írások. A Nyelvművelés teljes útját az első füzettől a 80. füzetig a 81. számban, Rasuolė Vladarskienė „Hagyomány és újdonságok a „Nyelvművelésben” című cikke tekinti át (KK 81, 9–19). Az áttekintés a szokásos kérdésekkel – a kiadvány rendeltetésével és feladataival – kezdődik. Mivel a legfontosabb feladat a nyelvi ajánlások közvetítése volt a társadalom számára, az első évtizedekben a kiadványban a konkrét javaslatokkal foglalkozó rövid cikkek voltak túlsúlyban. Fokozatosan azonban a kiadvány a nyelvművelés elmélete felé fordult, egyre nagyobb figyelmet szentelt a nyelvhasználat általános kérdéseinek, az utóbbi években pedig a nyelv és a társadalom viszonyát szociolingvisztikai megközelítésben vizsgálja. A kiadvány jellegének változásával az a közönség is változott, amelynek a Nyelvművelést szánják: kezdetben a széles közönség volt a címzett, ma a Nyelvművelést elsősorban a nyelvtudománnyal foglalkozó kutatóknak és felsőoktatási oktatóknak szánják. A cikkekhez angol nyelvű összefoglalók társulnak, továbbá angol és orosz nyelven írt cikkek is megjelentek. A 80. füzet megjelenése és az ötvenedik évforduló között három év telt el; ezalatt további három füzet (81–83) jelent meg. Néhány újítás is született, de ezek nem változtatják meg a folyóirat általános arculatát. 18 KALBOS KULTŪRA | 84 Mivel sok éven át közelről figyeltem a Kalbos kultūrą, és magam is részt vettem a kiadásában, emlékeimből és róla szóló gondolataimból kínálok egy csokorra valót. TÖRTÉNET ÉS IDEOLÓGIA A nyelvművelésnek szentelt kiadványról már jóval 1961 előtt elkezdtek gondolkodni, és nem csupán nyelvészek. Igaz, a kalbos kultūros kifejezés akkor még nem terjedt el; a nagyközönségnek szánt nyelvi kiadványról beszéltek. Egy ilyen kiadvány ötletét 1958-ban Valdas Petrauskas, a Tudományos Akadémia Szerkesztői és Kiadói Tanácsának tudományos titkára vetette fel. Feljegyzést is készített, és Juozas Matulisnak, a Tudományos Akadémia elnökének nyújtotta be; ennek címe „Tájékoztatás a nyelvi kérdésekkel foglalkozó bulletin kiadásáról” volt (KK 52, 5). A feljegyzés szerint „a modern litván irodalmi nyelv kérdéseiben tanácsadóként szolgáló időszaki, vagy kezdetben akár nem időszaki kiadvány megjelentetése már teljesen megérett (sőt, túl is érett) dolog”. Kiadhatta volna egy nyelvi egyesület, ám ilyen egyesület akkor nem volt, így „ez a feladat most a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetre hárul”. Az ötletet természetesen először a Tudományos Akadémia vezetőségének kellett támogatnia, megvalósítását pedig a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetre bízták; ott pedig ilyen munkák nem folytak volna Kostas Korsakas igazgató nélkül. A munka megkezdése előtt két dologról kellett dönteni: meg kellett határozni és jóvá kellett hagyni a kiadvány címét, valamint ki kellett jelölni annak előkészítőit és szerkesztőjét. A Gimtoji kalba cím akkor nem jöhetett szóba, mert a „burzsoá korszakból” származott, különösen mivel 1958 óta az Egyesült Államokban ismét megjelent egy ilyen kiadvány. A választott cím a Kalbos kultūra lett. A kiadvány előkészítését a Modern Litván Irodalmi Nyelv Osztályára bízták (az osztályokat szektoroknak nevezték), vezetője pedig K. Ulvydas volt. Így a Kalbos kultūros előkészítését és szerkesztését K. Ulvydas vette a kezébe. K. Korsakas azonban nem fordult el a kiadványtól: gondját viselte, és megkövetelte, hogy minden osztály nyelvészei írjanak bele cikkeket; még a munkatársak egyéni terveibe is bekerült a „Cikkecske a Kalbos kultūrai” pont. Érdeklődött a nyomtatásra benyújtott szövegek iránt. Mielőtt a füzetet jóváhagyták volna az Intézet tudományos tanácsában, be kellett mutatni az igazgatónak. Átnézte a legfontosabb cikkeket, megjegyzéseket tett, és egyes dolgok kijavítását követelte. Különösen ügyelt arra, hogy ne legyenek ideológiai és politikai hibák. P. KNIŪKŠTA. Kalbos kultūros principai ir ideologija 19 A Kalbos kultūros szerkesztőinek maguknak is tudniuk kellett, mit szabad és mit nem szabad leírni. Húsvétot és karácsonyt nem volt szabad nagy kezdőbetűvel írni. Nem lehetett azt mondani, hogy valamely nyelvi hiba az orosz nyelv kedvezőtlen hatása miatt keletkezett; azt kellett mondani, hogy más nyelvek hatására. A Kalbos kultūra nem közölt puszta propagandacikkeket, de a nyelvi kérdéseket tárgyaló írásokban előfordultak a kor ideológiai közhelyei. Például a kiadvány első füzetében megjelent előszó így mutatja be azt, és ezzel a mondattal kezdődik: „A szovjet rendszer viszonyai között hazánkban a tudomány, a technika és a kultúra rendkívül gyorsan halad előre.” (KK 1, 3). A Tarybinė santvarka itt pusztán díszítő szavak, semmit sem mondanak; csak mesterségesen a „szovjet” címkét ragasztják hétköznapi dolgokra – a tudomány, a technika és a kultúra a szovjet rendszer viszonyai nélkül is haladhat előre. K. Ulvydas cikkeiben is előfordultak a konjunktúra szolgálatában álló közhelyek. Ezekkel támasztotta alá és erősítette meg a nyelv védelmére és fejlesztésére vonatkozó saját elképzeléseit; igyekezett azokat állami ügyként feltüntetni és hatékonyabbá tenni. Másfelől azonban úgy is értelmezhetők, mint a konjunktúrának lerótt bizonyos adó, vagy mint villámhárítók a hatalom esetleges mennydörgései ellen. K. Ulvydas egyik konjunkturális példáját Giedrius Tamaševičius említette a nyelvvédelmi metaforákról szóló cikkében*. Az idézett mondat a Dėl kalbos kultūros sąvokos című cikkből származik, amely a Kalbos kultūros 9. füzetében jelent meg: „A magas nyelvi kultúráért küzdve a kultúra fejlesztésének hatalmas eszközéért, a kommunizmus építésének hatékony eszközéért, és egyúttal magáért a nemzeti kultúráért is küzdünk, hiszen a nyelv a nemzeti kultúra fontos alkotóeleme.” (KK 9, 7–8). Nem nehéz megérteni, hogy az „a kommunizmus építésének hatékony eszközéért” fordulat a mondathoz mesterségesen hozzátoldott rész, amely még nyelvtanilag sem az egész mondathoz kapcsolódik, hanem csupán annak második feléhez, annak bővítményeként. Ezt a „kommunizmus építésének eszközét” mesterséges betoldásként könnyen elhagyhatjuk: ettől sem a gondolatmenet, sem a mondat szintaxisa nem sérül. Konjunkturális toldalékként is kell értékelni. G. Tamaševičius ezt „nem akarja megérteni”, és egyetlen, ezt a toldalékot tartalmazó mondatból vezeti le azt a K. Ulvydasnak tulajdonított „korabeli köznyelvi litván ideológia lényegi formuláját”, amely szerint: harc a nyelvi kultúráért = harc a kommunizmus építésének eszközéért = harc a nemzeti kultúráért. Itt két dolgot kell pontosítani. Először is nem helyes azt írni, hogy ezt a formulát K. Ulvydas „fogalmazta meg”. Ezt a formát G. Tamaševičius vezette le és fogalmazta meg. Másodszor, a bemutatott formulát nem úgy vezették le, ahogyan az a mondatból következne – * Tamaševičius G. Metaforák, amelyek éltetnek bennünket. – Naujasis židinys-Aidai, 2011, 5, p. 309. 20 KALBOS KULTŪRA | 84 Eltűnt belőle a második fontos rész – a kulturális nevelés eszközéért folytatott küzdelem. A formula megalkotója számára a kommunizmusért folytatott küzdelem fontosabbnak tűnt, mint a kulturális nevelés eszköze. Teljességgel helytelen, hogy egyetlen mondatból levezetett torz formulát alkalmaznak K. Ulvydas teljes szovjet korszakbeli nyelvművelő munkásságára, sőt az egész szovjet korszak köznyelvi ideológiájára, így azt a Kalbos kultūrai. is ráerőltetik. A Kalbos kultūros valódi ideológiáját és alapelveit számos, benne megjelent cikk tárgyalja, de a posztmodernistáknak, akik új elméleteket alkotnak, még egyszer röviden emlékeztetniük kell rájuk. ALAPELVEK ÉS IRÁNYELVEK Az első füzetben megjelent programadó cikket, „A nyelvi kultúra művelésének feladatai” című írást K. Ulvydas azzal kezdi, hogy „a nyelv a nemzet hatalmas kincse, amelyet számunkra több tucat korábban élt nemzedék halmozott fel. Szent kötelességünk ezt a kincset megőrizni, gyarapítani és a jövő nemzedékeire hagyományozni” (KK 1, 5). A Kalbos kultūros ideológiájának első alapelve tehát az, hogy a nyelv és a nemzet elválaszthatatlanul összetartozik. Kölcsönös függésük kapcsolatai kétoldalúak és kölcsönösek; ezeket világosabban és konkrétabban K. Ulvydas egy másik programadó cikke, „A nyelv társadalmi lényege” fejti ki (KK 27, 3–5). A nyelv azért fontos a nemzet számára, mert „összefogja és egyesíti az azt használó nemzetet”, valamint „rögzíti a nemzet kulturális eredményeit” (5. o.). A nemzet viszont felelős a nyelvért: „a kultúra alkotásaként a nyelv minden használójától különleges gondoskodást és különös figyelmet kíván” (4. o.). A G. Tamaševičiui szemet szúró, „A nyelvi kultúra fogalmáról” című cikkben (KK 9, 3–8) az ilyen figyelemnek két fokozatát, illetve szakaszát határozzák meg: az egyik a nyelv lényegéhez és fejlődési folyamataihoz való tudatos, alkotó hozzáállás, a másik a nyelv fejlődésébe való aktív beavatkozás, a nyelvi kifejezőeszközök tökéletesítésére és gazdagítására irányuló törekvés. Ez a Kalbos kultūros és általában a köznyelvi ideológia második alapelve. Nem kevésbé fontos az sem, hogy a Kalbos kultūra hogyan valósította meg ezt. Kezdettől fogva a Kalbos kultūros egyik legfontosabb feladata a lakosság nyelvi tanácsokkal való ellátása volt. Az első füzetekben rövid tanácsok szerepeltek arról, hogyan kell, illetve nem szabad beszélni és írni. Emellett igyekeztek röviden megindokolni a tanácsokat, meggyőzni az olvasókat, és tudatos nyelvhasználati szemléletet kialakítani bennük. P. KNIŪKŠTA. Kalbos kultūros principai ir ideologija 21 D e Hasonló írások találhatók a 79. füzetben: az egyik elvontan, a nyelvműveléstől függetlenül írja le a „gyermeki nyelv sajátosságait”, a másik „pszicholingvisztikai szempontból” nem nyelvi tényeket, hanem a többnyelvűség társadalmi jelenségét vizsgálja – olyan emberekről szól, akik litvánul, oroszul és lengyelül beszélnek. A mellettük álló további hét cikk összesen nem a litván, hanem más (lett, észt, svéd, norvég, olasz) nyelvek problémáit tárgyalja, közülük hat nem litván nyelven íródott. A litván nyelv műveléséhez semmivel sem járulnak hozzá. Ellenkezőleg: ha valaki azt olvassa, hogy Olaszországban nem törődnek az anyanyelvvel, talán kedvet kap ahhoz, hogy Litvániában is így tegyen. Litvániában már kezd terjedni ez az ideológia, és a Kalbos kultūrą című folyóiratba is be akar törni. Ilyen megnyilvánulásokat látunk a Kalbos kultūros 82. füzetében. Ennek legszembetűnőbb példája, hogy a nyelvészeti posztmodernizmus és más nyelvek analógiájának leple alatt elismerik a jogot arra, hogy „meghajoljunk a tiszta és helyes nyelv hivatalos követelményei előtt, és megváltoztassuk a köznyelvi használatban elfogadott nyelvfelfogást” (KK 82, 122). Közvetve ilyen hangulatot terjesztenek a szociolingvisztikai kutatásokról szóló beszámolók is, amelyek nem nyelvi jelenségeket és nem az egyes társadalmi rétegek nyelvhasználatát vizsgálják, hanem a köznyelvvel kapcsolatos szubjektív vélekedéseket és attitűdöket, amelyek nem mindig pozitívak. A nyelvészettől és a nyelv vizsgálatától a nyelvszociológia felé fordulnak. Nemcsak a litvánok nyelvhez való viszonyát írják le, és nem is csupán a litván nyelvhez való viszonyt. Egy külön cikk azt magyarázza el, hogyan értelmezik az anyanyelvet a litvániai oroszok és orosz anyanyelvűek. Mit adhatnak az ilyen kutatások anyanyelvünk műveléséhez? Azt pedig igazán nehéz megérteni, miért van szükségük a Kalbos kultūros olvasóinak a lett nyelv tankönyvében szereplő orosz káromkodásokkal kapcsolatos információkra. Ilyen komor hangon lezárni a jubileumi gondolatokat egyszerre volna illetlen és igazságtalan. A Kalbos kultūros publikációinak többsége érdekes, időszerű és tartalmas. Jelképes, hogy a jubileumi év egyik száma (83) Jono Jablonskis születésének 150. évfordulójára készült. Többször is említik az általa meghirdetett nyelvápolási elveket, amelyekhez a Kalbos kultūra is igyekszik tartani magát. Idézik Antanas Smetona elnök szavait, miszerint J. Jablonskist „minden érdekelte, ami a litvánok sorsát érintette, leginkább természetesen a nyelvük és írásaik” (19. o.). Emlékeztetnek arra, hogy J. Jablonskis állításai „mindig tényeken alapulnak” (54. o.), a nyelvi normákat pedig „az élő népnyelvre támaszkodva” adta meg (44. o.). Idézik Juozas Balčikonis szavait J. Jablonskis egy másik tulajdonságáról is: azt kívánta, hogy „tudományos eredményeit a széles közönség is elsajátítsa” (19. o.). P. KNIŪKŠTA. Kalbos kultūros principai ir ideologija 23 Ez utóbbi tulajdonság különösen fontos a Kalbos kultūrai, hiszen mindig fontos volt számára, és fontosnak is kell lennie, hogy az általa közzétett állításokat és javaslatokat elfogadják. Ahhoz pedig, hogy elfogadják és „elsajátítsák” őket, hasznosaknak és érthetőknek kell lenniük a társadalom számára. Ehhez nincs szükség nagy szociológiai vizsgálatokra vagy más nyelvek körüli kalandozásokra, viszont nagyobb tudatosságra igen: arra, hogy az anyanyelv a nemzeti kultúra értéke. És több olyan munkatársra, aki osztja ezt a szemléletet! Beérkezett: 2011. 11. 29. 24 KALBOS KULTŪRA | 84