Irenai Ermanytei – 75-eri

V. Černė. Irenai Ermanytei – 75 éves 239 VIOLETA ČERNĖ Litván Nyelvi Intézet Irena Ermanyte – 75 éves. Nugãriai faluban, Kuršnai városától hét kilométerre, Povilas Zenonas Ermanis és Kristina Petraitytė családjában 1937-ben, éppen a hársfák virágzásának idején, július 3-án megszületett Irena lányuk. A háború előtt szülőfalujában, Nugãriāban nyolc lakos élt. Ma ott már csak két tanya maradt fenn. A két, Ermanis testvérekhez tartozó egykori magányos tanya erdős vidékké változott. Egykor az egész falu eljárt az Ermani-tanyára híreket hallgatni, mivel a házban kiváló Philips rádiókészülék volt. A falubeliek különféle ünnepek alkalmából itt jöttek lefényképeztetni magukat, illetve dokumentumokhoz fényképeket készíttetni – Irena édesapjának, akit az egész rokonság Žaninak nevezett, régi, háromlábú fényképezőgépe volt. A tanyán zúgott az általa készített szélmalom, amely elektromos energiát termelt, susogott az édesanya gondozta kert a sok gyümölcsfával és gyümölcstermő bokorral, sőt 28 méhkaptárral is. A leendő nyelvésznek is jutott a méz pergetéséből és a rajok befogásából. Irena gyermekkorából emlékszik arra a történetre, amely azoknak a zsidó lányoknak az esetéről szól, akiket családjuk a második világháború idején befogadott. Szüleiket megmentésükért és gondozásukért már haláluk után Igaz Ember-érmekkel és oklevelekkel tüntették ki. A gyermekekbe már egészen kicsi koruktól kezdve – a családban a legkisebb Irenán kívül nővére is nevelkedett – Irena szavaival élve, a munka vallását oltották. A hatéves Irena 240 NYELV ÉS KULTÚRA | 85 éves korában önállóan tanult meg olvasni. Azokból a könyvekből, újságokból és folyóiratokból, amelyekből otthonukban rengeteg gyűlt össze. A Smurgi falusi általános iskolában az első osztályból azonnal a harmadikba helyezték át. A leendő nyelvész középiskolai tanulmányait Kuršėnaiban végezte el. Itt a litván nyelv és irodalom tanára Stasys Anglickis, az áldott emlékű költő volt. Irena szeretett olvasni. Az iskolában barátai félig komolyan, félig tréfából a sétáló enciklopédia nevet ragasztották rá. 1961-ben, miután befejezte tanulmányait a Vilniusi Pedagógiai Intézetben, Irena ermanytė a Litván Nyelv és Irodalom Intézetben kezdett dolgozni (1990-től Litván Nyelvi Intézet). Irena úgy emlékszik, hogy egy fiatal munkatárs számára az Intézet (egész életében hű maradt hozzá) Kostas Korsakas igazgatósága idején szinte szentélynek számított, az idősebb kollégákra pedig nagy tisztelettel tekintettek. A Dialektológiai Osztályon (akkoriban szektorban) kezdett dolgozni, később átkerült a Szótári Osztályra. Vas türelmet igénylő munka – így fog beszélni Irena sok év után a szótáríró munkájáról. a kezdet pedig a próbajövegekkel kezdődött. Az iskolák elvégzésével még nem válik az ember szótáríróvá. A lexikográfusnő emlékszik, hogy minden sort, minden szót ellenőrzött. Irena tanítómesterének a nyelvész-szótárírót, Jonas Paulauskast tartja, akitől megtanult türelmesen dolgozni és összpontosítani. Az LKŽ IX. kötetében (1973) már megjelenik Irena ermanYTė neve a szótári szöveg írójaként, a XVII. kötettől (1996) pedig a nyelvész a szótárt szerkeszti is. Idővel Irenát az antonimák vonzották. Az antonimákat élete szerelmének nevezte. Miért éppen az antonimák? Irena tréfálkozva azt mondja, hogy ebben az ellentétek egységének és harcának törvénye a hibás, hiszen a filozófiavizsgán éppen ezt a kérdést húzta. Jó és rossz, sötétség és világosság, fekete és fehér, nehéz és könnyű, erős és gyenge, állítani és tagadni... Az ellentétekből összeszőtt láncolat adott kezdőlökést az első ilyen jellegű szótárhoz Litvániában – 1985-ben jelent meg az általa összeállított Litván nyelvi antonimaszótár. Irena ermanytė 1993-ban külsősként védte meg A litván nyelv antonímiája és az antonimák című disszertációját. Az antonimák mintha minden gondolatát magukhoz láncolták volna: a szöveg olvasásakor azonnal észreveszi a szóantonimapárokat, rádióhallgatás közben pedig meghallja őket. Az anyagot gyűjtik, egyre gyarapszik. 2002-ben elkészíti az Iskolai litván nyelvi antonimaszótárt, 2003-ban pedig a vaskos Antonimaszótárt, amelyben 5259 antonimafészek található. Az anyagot a Litván nyelv szótára húsz kötetéből, szépirodalomból, népköltészetből és sajtótermékekből gyűjtötte. Irena ismét a lexikográfiai gyakorlattól az elmélet felé fordul. 2008-ban jelenik meg Antonímia és antonimák című monográfiája. V. Černė. Irenai ermanytei – 75 éves 241 Azokról a több mint 50 szótárgyűjtő expedícióról, amelyeken részt vett, Irena a sors ajándékaként beszél. Az első – a legmegragadóbb. 1958-ban negyedéves hallgatóként Varniusba utazik. Az expedíciót Vladas Grinaveckis professzor vezeti. Később, amikor már az Intézetben dolgoztam, alkalmam volt megszólítani a tehenek között ülő pásztort Pelesojè, máskor a ródūnėi Gervčiuose, beszélgetni a Kùpiškis környéki emberekkel, megszólítani a marcinkonysiakat, és dzūk dallamokat hallgatni. És micsoda csoda volt, amikor az idős asszonyok kinyitották kelengyeládáikat, és előterítették a trinyčius, keturnyčius, šešianyčius szőtteseket. Irena emlékszik a jó emlékű Kazimieras Pakalkára, aki mindig egy fa tokos, hatalmas és nehéz, mintegy tíz kilogramm súlyú régi magnetofont hordott magával. Irena ermanytė sokat dolgozott más szótárakon is – másokkal együtt készítette a Litván SZSZK folyóés tóneveinek jegyzékét (1963), a Frazeológiai szótárt (2001), az Iskolai idegen szavak szótárát (négy kiadás – 1995, 1998, 2000, 2010). Cikkeket publikált a lexikográfia és lexikológia, a helynévtan, valamint a nyelvművelés kérdéseiről a Kalbos kultūroje, a Lietuvių kalbotyros klausimuose (Acta Linguistica Lithuanica), a Gimtojoje kalboje és más kiadványokban. A nyelvésznő hosszú ideig tagja volt a Fiatal Filológusok Versenyei értékelőbizottságának. Emellett számos könyv szerkesztője, lett nyelvből fordító (másokkal együtt fordította a Mitológiai enciklopédiát), szótárak és tankönyvek lektora, valamint különféle kiadványok szerkesztője volt. Az Intézet pillanatait megörökítő fényképeket nézegetve egy elegáns, szőke hölgy tűnik fel. Arcán melegség, nyugalom, visszafogott mosoly. Hallottam már róla így beszélni: „végtelenül őszinte, érzékeny, tisztességes“. Vagy így: „ő az egyetlen ember, akivel még nekem sem sikerült összevesznem“. Irena ermanytė kétszer (másokkal együtt) részesült a Litván Tudományos Díjban – 1996-ban a Litván nyelv szótárán végzett munkájáért, 2002-ben pedig a Frazeológiai szótáron végzett munkájáért. Plurimos annos, kedves Irena! Érkezett: 2012 11 05