Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu „tapti“

RITA MILIŪNAITĖ Litván Nyelvi Intézet A NORMÁK INSTABILITÁSÁNAK OKAI A „VÁLIK” IGÉT TARTALMAZÓ ÁLLAPOTKONSTRUKCIÓKBAN TAPTI KULCSSZAVAK: szintaxis, az állapot kifejezése, lexika, kodifikáció, nyelvi normák, nyelvhasználat. 1. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Új normatív művek vagy a meglévők új kiadásainak előkészítésekor szükségessé válik a rögzített normák felülvizsgálata, különösen az ingadozó, nem teljesen egyértelmű eseteké, a kodifikáció összevetése az új nyelvhasználati adatokkal, és olykor a kodifikáció módosítása – szigorítása, enyhítése vagy pontosítása –, valamint a kifejezési eszközök és értékelésük differenciálása. A cikk célja, hogy felvesse és leírja a mai standard litván nyelv kodifikációjának és nyelvhasználatának egyik problémáját, amely az állapot változó kifejezésével kapcsolatos a főnévi, különösen pedig a melléknévi szavakat a tapti igével összekapcsoló szerkezetekben. A probléma jóval szélesebb körű, mint ezzel az igével alkotott szerkezetek, de a tapti esete, az ige szemantikai és grammatikai sajátosságai, valamint használata jól megvilágítják a hasonló szerkezetek kifejezésbeli változatosságának lényegét, és lehetővé teszik a normák instabilitása okainak feltárását. Prie šios temos tenka nuolat grįžti (plg. Kniūkšta 1983: 30–38; Šukys 1997: 20–32; Miliūnaitė 2004: 26–39), nes ir gerai prižiūrimose bendrinės kalbos vartojimo srityse (pagrindiniuose dienraščiuose, grožinės literatūros vertimuose ir pan.) reiškiant būvį ne visada laikomasi kodifikuotų normų, o mažiau redaguojamoje vartosenoje norminių ir nenorminių raiškos priemonių, pavyzdžiui, nenorminio būdvardžiškųjų žodžių įnagininko konkurencija su kitais linksniais (straipsnyje jie vadinami alternatyviaisiais) gana ryški. Taigi šios normos nėra stabilios. Vartosenoje dažnai galima rasti panašaus modelio, bet įvairuojančios – norminės ir nenorminės – raiškos sakinių, plg.: 46 KALBOS KULTŪRA | 85 Egyszerűbben fogalmazva: a burgonya, különösen ha hosszabb ideig tárolják, mérgezővé válik, ezért manapság termesztésekor még a növényvédő szerek használata sem engedélyezett. (mano sveikata.lt, 2012) A kiásott burgonyát sötét helyen kell tárolni, különben az megzöldül, kihajt, és mérgezővé válik. (grynas.lt, 2012. 03. 31.) Változatok még ugyanannak a szerzőnek a szövegében is előfordulnak – igaz, az alábbi cikkrészletben nem a tapti, hanem a daryti igével, amellyel az állapot kifejezése rendszerint normatívabb: A szabad sajtóról beszélek, [...] amely mentes a külső érdekektől, amelyek elfogulttá és tendenciózussá teszik a médiát. [...] A hazugság a média tükrét darabokra töri, és ki akarna hinni egy ilyen tükörnek? [...] Ez a médiát teszi maximálisan szabaddá nemcsak a hatalomtól, hanem az üzleti érdekektől is, a médián belül pedig a felülállóktól is szükséges megvédeni az újságírókat. (delfi.lt, 2011 05 07) E véget nem érő, a nyelvhasználatban még erősödő versengés okainak feltárásakor (a nyilvános nyelvhasználat jelentős része nincs külön szabályozva) először azt kell leírni, mi határozza meg a normát, milyen kritériumok alapján határozzák meg, és hogyan különítik el a nem normatív eseteket. 1 2. AZ ÁLLAPOT KIFEJEZÉSI NORMÁIT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK ÉS AZ ÁLLAPOT KIFEJEZÉSÉNEK JELENLEGI KODIFIKÁCIÓJA A TAPTI IGÉVEL Az állapot kifejezésének normáival foglalkozó szakirodalomra, normatív munkákra és használati adatokra támaszkodva megállapítható, hogy az állapot kifejezésének normáit – a különféle igéket tartalmazó szerkezetekben a megfelelő eset kiválasztását – a következő legfontosabb tényezők határozzák meg: 1) az ige és alakjainak szemantikája; 2) az állapot főnévi vagy melléknévi szavakkal való kifejezése; 3) az állapot jellege (állandó vagy ideiglenes); 4) a szintaktikai pozíció – e tanulmányban felvetett hipotetikus tényező. E tényezők, különféleképpen kölcsönhatva, egymást kiegészítve vagy keresztezve, a változatok számára nyitott teret rajzolnak ki, amelyben – el kell ismerni, 1 Az állapot instrumentálisszal való kifejezését az állítmány névszói részében Jonas Jablonskis is többször helyeselte, vö.: a hullámok [...] sötétkékekké váltak (= sötétkékek) (bővebben lásd Piročkinas 1986: 190). R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 47 Szilárdak és ingadozásmentesek csak azok a nyelvhasználók lehetnek, akiknek jó a nyelvérzékük. Kizárólag a szabályokra támaszkodni, és közben nem eltévedni közöttük, igazán nem könnyű. Vizsgáljuk meg, hogyan szabályozzák a megnevezett tényezők a būvio kifejezésének normáit a tapti igével, miközben ezt az igét a būvio kifejezésének tágabb összefüggésében is szemügyre vesszük. Kiindulópontként vegyük a tapti ige kodifikációját a normatív Dabartinės lietuvių kalbos žodyne (DŽ₆ₑ), ahol a normát nem határozzák meg külön, hanem tömör, szemléltető példákkal mutatják be: tàp‖ti, tañpa, tāpo válni, átalakulni: T. tanárrá, orvossá. T. emberré. Vajon ~s álom valóság? Ő gazdaggá vált. Hogyan lehet gazdaggá v.? Rögzítsünk két fontos dolgot: a darytis, virsti igékkel való szinonimikus használatot, valamint a norma középpontját: 1) főnévi kifejezést tartalmazó szerkezetekben: tapti mivé? – eszközhatározói eset; 2) melléknévi kifejezést tartalmazó szerkezetekben: tapti milyenné? – váltakozó esetek. 2.1. Az ige szemantikája A būvio normatív kifejezése nem minden igei szerkezetben igazodik egyformán a būvio kifejezésének általános szabályszerűségeihez. Az igék, amelyekkel leggyakrabban alkotnak būvio-szerkezeteket, feltételesen különböző szemantikai csoportokra oszthatók, és ezek – amint látni fogjuk – részben összefüggenek a būvio kifejezésének eltéréseivel. A néhány fontosabb csoport egyikébe tartozik a tapti ige is: 1) létezést jelentő igék (būti, részben (pa)likti); 2) érzést, színlelést jelentő igék (dėtis, apsimesti, atrodyti, jaustis, pasijusti); 3) átalakulást (más állapotba való átmenetet) jelentő igék (tapti, pasidaryti, (pa)virsti, részben (pa)likti); 4) státuszt adó jelentésű igék (pripažinti, (pa)skelbti, (pa)skirti); 2 A (pa)likti ige szemantikája kettős, ezért csak feltételesen sorolható ebbe a csoportba: a főnévi kifejezést tartalmazó szerkezetekben jelentése közel áll az átalakulás jelentéséhez – „5. valamilyen állapotba kerül; 7. valamivé válik, lesz”, míg a melléknévi kifejezést tartalmazó szerkezetekben gyakrabban a létezés jelentéséhez áll közel: „továbbra is ugyanolyan marad” (DŽ₆ₑ), vö.: az alkotás befejezetlen maradt. 48 KALBOS KULTŪRA | 85 5) megnevezést kifejező igék (laikyti „valaminek vélni” jelentésben, vadinti). Ezeknek az igéknek a szemantikája részben összefügg a már említett harmadik tényezővel – a kifejezett állapot jellegével –, vagyis azzal, hogy átmeneti vagy állandó. Ez fontos a főnévi szavak kifejezésmódja szempontjából. Erős tendencia figyelhető meg arra, hogy az állandó állapotot nominativusszal és más alternatív esetekkel, az átmeneti vagy változó állapotot pedig instrumentálisszal fejezzék ki. Az átalakulást (egy másik állapotba való átmenetet) kifejező igék csoportja a legbonyolultabb: ezek az igék az állapotszerkezeteket mind a főnévi, mind a melléknévi szavak különböző eseteivel alkotják; egyes igék az instrumentális esetet részesítik előnyben, mások az alternatív eseteket (bővebben lásd a 2.2. alfejezetben). Amint a DŽ6e jelzi, a tapti ige egy jelentésben3 van kodifikálva, amelyet a darytis, virsti szinonim igékkel határoztak meg (amint említettük, ezek ugyanabba az átalakulást, vagyis másik állapotba való átmenetet kifejező szemantikai csoportba tartoznak). A Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodyne (Sližienė 2004: 297–298) a tapti két jelentését különítették el: 1) „valamivé válni” (A mesében a kígyó szép ifjúvá változik); 2) „valamivé válni új tulajdonságok megszerzésével (más szakma, más társadalmi helyzet, más megítélés, státusz stb.)” (Néhány iskola gimnáziummá vált). Megjegyzésként az is szerepel, hogy „[a] tapti ige, ha elveszíti az instrumentális esettel való kapcsolatát, és melléknév vagy főnév nominativusával használják, az összetett állítmány kopulájaként szolgál, például: Ő dühössé, kegyetlenné és könyörtelenné vált. [...]”. A melléknévi kifejezésmód eseteit nem jellemzik részletesebben, mivel szintaktikailag ezek nem vonzatviszonyok. A LKŽe első tapti jelentésének – „valamilyenné válni, valamivé válni, valamivé változni” – példáit megvizsgálva a következő főbb jelentésárnyalatok rajzolódnak ki: 1) átmenet egy másik állapotba: kővé (fenyővé, varjúvá...) válni; 2) átmenet egy másik státuszba (átmeneti vagy állandó): szegénnyé (vezetővé, bűntársakká...) válni; 3) tulajdonság megszerzése: a) belső tulajdonság megszerzése: egészségessé (boldoggá, halottá...) válni, b) külső tulajdonság megszerzése: gazdaggá (szegénnyé, vörössé...) válni. 3A Lietuvių kalbos žodyne (LKŽe) a tapti jelentéseiből több szerepel – összesen nyolc –, de a mai nyelvhasználatban ténylegesen csak az első („valamilyenné válni, valamivé válni, valamivé változni”) és részben a második („megtörténni, bekövetkezni, megfelelni”) funkcionál, hasonlóan ahhoz, ahogyan a DŽ6e is megadja. R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 49 Így a tapti ige jelentésének pusztán szinonimákkal való meghatározása nem tárja fel szemantikájának valamennyi sajátosságát. Emellett fontos megállapítani, hogy a tapti és szinonimái, a virsti és a darytis (amelyek ugyanabba a jelentéscsoportba tartoznak, amikor állapotkonstrukciókról beszélünk) között vannak-e jelentésbeli különbségek. A mai nyelvhasználatot közelebbről megvizsgálva látható, hogy e három ige szemantikája (akárcsak az állapotkonstrukciók kifejezésének normái) csak részben fedik egymást (lásd: ábra). Eltér a főnévi és melléknévi konstrukciók kifejezése, és ami a legfontosabb: az objektum (vagy szubjektum) és a tulajdonság változásának két különböző aspektusa különül el: az átalakulás (lényegi változás) vs a részleges változás. Ezért ezek az igék pusztán a jelentéskülönbségek miatt nem használhatók teljesen felcserélhetően. ÁBRA. A tapti, virsti, pasidaryti igék szinonímiája (D – főnévi kifejezésű konstrukciókban, B – melléknévi kifejezésű konstrukciókban) Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a darytis (pasidaryti) és a virsti igének tranzitív megfelelője a versti és a (pa)daryti, míg a tapti csak intranzitívan használatos: a várost felismerhetetlenné tették – a város felismerhetetlenné vált, Ø – a város felismerhetetlenné lett, a várost felismerhetetlenné változtatta – a város felismerhetetlenné változott. A tapti ige bizonyos esetekben a darytis, más esetekben pedig a virsti felé hajlik. Szemantikájának ez a sajátossága valószínűleg jelentősen hozzájárul az állapotkonstrukciók vele való kifejezésének változatosságához is, mivel a pasidaryti és a virsti igével alkotott állapotkonstrukciók normái eltérnek. Így az állapot kifejezésének kiválasztásakor ezekben a konstrukciókban a szemantikai kritérium nem megbízható, és ez az egyik oka annak, hogy a tapti igével alkotott állapotkonstrukciók normái nem stabilak. 50 KALBOS KULTŪRA | 85 2.2. Főnévi vagy melléknévi szavak A főnévi és melléknévi szavakkal azok az igék, amelyekkel leggyakrabban állapotkonstrukciókat alkotnak, igen változatosan használatosak; a normáknak számos megszorításuk és kivételük van (lásd a táblázatot; benne a tapti igével alkotott példák félkövérrel vannak szedve). TÁBLÁZAT. A főnévi és melléknévi szavakkal alkotott állapotkonstrukciók normái4 (I – eszközhatározói eset; A – alternatív esetek) Az igék szemantikai csoportjai A főnévi szavakkal alkotott konstrukciók normái A melléknévi szavakkal alkotott konstrukciók normái 1. Létezést jelentő használat (būti) A; olykor A és I5: A nagybácsi tanár. A nagyapa könyvkötő volt. A fivér bankár lesz ‖ bankárrá. A: A nagybácsi gazdag. Az előadás lenyűgöző volt. Az ősz hosszú és meleg lesz. 2. Érzelmi állapotot, színlelést jelentő használat (apsimesti, atrodyti, dėtis, pasijusti) I és A: Ő bolondnak tettette magát. Jó házigazdáknak látszanak. A bokszoló nagy gazdagnak ‖ nagy gazdag embernek adja ki magát. A megszégyenített igazságosnak ‖ igazságos embernek érezte magát. A gyermek árvává ‖ árva maradt. A: Úgy tett, mintha beteg volna. A sógornő izgatottnak látszik. A szomszéd nagyon sértettnek mutatja magát. Boldognak éreztük magunkat. 3. Az átalakulás vagy a részleges változás jelentése (marad, válik valamivé, lesz, átalakul) -vá/-vé és Ø, vagy -vá/-vé: A közösség elnökévé ‖ elnök lett. Két további jelölt a párt tagjává ‖ tagja lett. Az álom valósággá vált. A gyermek árvává ‖ árva maradt. -vá/-vé vagy Ø: A titkárnő egyre szemtelenebbé válik. A cél könnyen elérhetővé vált. A fakanál arannyá változott. Mindenki elégedett maradt. 4 Remiamasi leidiniu Kalbos patarimai (KP 2003), nors jame ne visi atvejai įvardyti. Sakinių modeliai supaprastinti, kad rodytų tik variacijų esmę. 5 A kifejezésmódot a fennálló állapot jellege határozza meg – állandó vagy ideiglenes (ezt gyakran a kontextus mutatja). R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 51 Az igék szemantikai csoportjai A főnévi jellegű szavakkal alkotott szerkezetek normái A melléknévi jellegű szavakkal alkotott szerkezetek normái 4. Státusz odaítélésének jelentése (kihirdet, (ki)nevez, elismer) -vá/-vé: Győzteseknek ismerték el őket. A pápát szentté kívánják avatni. Helyettessé nevezték ki. -vá/-vé és Ø, vagy -vá/-vé6: A bíróság ártatlannak ‖ ártatlant ismert el. Az ülést megkezdettnek ‖ megkezdettnek nyilvánítom. Felelőssé tettek minket a szemináriumok megszervezéséért. 5. Megnevezés jelentése (tart, (el)nevez) -vá/-vé: Még mindig jövevénynek tartanak. Felkapaszkodónak lehet nevezni. -vá/-vé: A miniszter perspektivikusnak tartja az országok közötti kapcsolatokat. Az elnök asszony történelminek nevezte a kormány munkáját. Az összes igecsoport közül a harmadik, az átalakulást vagy részleges változást kifejező csoport különül el úgy, mint amelynek kodifikált normái különösen változatosak; éppen ebbe a csoportba tartozik a tapti ige. A darytis és a virsti igék között – amelyek normatív kifejezésmódja eltérő (különösen a melléknévi jellegű szavakkal) – elhelyezkedő, a tapti igével alkotott szerkezetek, mondhatni, eleve arra ítéltettek, hogy instabilak legyenek. 2.2.1. Vessünk rövid pillantást a tapti igével alkotott szerkezetek főnévi jellegű kifejezésmódjára. A harmadik csoport többi igéjéhez hasonlóan, szemantikája (változó, nem pedig állandó állapot kifejezése) folytán a tapti szabályszerűen inkább az eszközhatározói esettel áll. A pasidaryti ige normái váltakoznak, de az eszközhatározói esetet tartják ígéretesebbnek. A virsti esetében normának kizárólag az eszközhatározói eset számít; ez a használatban is szilárd. A tapti esetében az eszközhatározói esetet nemcsak a DŽ6e, hanem más kodifikációs források is normaként adják meg, ugyanakkor az alternatív eseteket is elfogadják (különösen gyakori az alanyeset). Ezeket tájnyelvinek, elavultnak, de a használatból ki nem szorulónak tekintik (részben, feltehetően, a túlzásba vitt igyekezet és az eszközhatározói esettől való félelem miatt) normaként (KP 2003: 20): lesz (lett...), akar (tud...) lenni valaki rég.; elav. ‖ lesz (lett...), akar (tud...) valamivé válni az állapot kifejezésére, amikor azt főnévvel vagy más főnévi szóval nevezzük meg 6 Dėl būtino šios grupės normų kodifikacijos koregavimo jau rašyta (žr. Miliūnaitė 2004: 35); realioji norma aiškiai linksta į įnagininką. 52 KALBOS KULTŪRA | 85 és az átmenetiség, valamivé válás hangsúlyozódik: Hattyúvá vált (|| hattyú). Egy napon én is igazgató leszek (|| igazgatóként). Nagyon szeretett volna tagjává válni annak a küldöttségnek (|| tagként). Ez az eset önmagában nem vet fel különösebb normatív problémákat, noha a használatban a tapti ige alanyesettel sem ritka, vö.: A fiatal úszócsillag, a 15 éves Rūta Meilutytė olimpiai bajnokká vált. (balsas.lt, 2012 07 30) Mit kell megtanulnia Litvániának ahhoz, hogy ideális országgá váljon [cím]. (alfa.lt 2012 06 24) Gondot okoz, hogy a főnévi kifejezés ingadozó, bizonytalan normája szükségképpen hatással van a melléknévi kifejezés normáira is. 2.2.2. A melléknévi szavak eszközhatározós alakját számos vizsgált igével a szláv nyelvek hatásának tekintik (lásd Ambrazas 1990: 6–7); ezek állítólag olyan hibák, amelyek „alapjaiban rombolják hagyományos szintaxisrendszerünket”, ezért szigorúan javítják őket, vö. Šukys 2003: 160 (valamint 1997: 20–32): Ha az állapotot melléknévvel vagy melléknévi szóval (igenévvel, melléknévi névmással, pl.: milyen, olyan..., sorszámnévvel, pl.: első, ötödik...) fejezik ki, az eszközhatározós alakot szlávosnak tartják, és soha nem szabad használni. [...] A melléknévi szavak állapothatározói eszközhatározós alakja, amely kiszorítja a kettős eset második tagját, gyakori és súlyos hiba, amely rombolja a litván nyelv hagyományos szintaxisrendszerét. A litván nyelv vitathatatlan normájának tekintik, hogy az összetett névszói állítmány (sok szintaktikus összetett állítmánynak nevezi) névszói része, ha melléknévi szó fejezi ki (melléknév, igenév, sorszámnév, melléknévi névmás milyen, olyan, bármilyen, ilyen, mindenféle stb.), személyes mondatban egyeztetendő az alannyal (rendszerint főnévvel vagy főnévi névmással). Azokat az igéket, amelyek kizárólag melléknévi szavak eszközhatározós alakjával használatosak (valamivé válik), illetve azokat a szerkezeteket, amelyek kifejezése ingadozik, kivételeknek tekintik (vö. még Rasimavičius 1972a: 18–20; Kniūkšta 1983: 32–34). A tapti igét nem tekintik kivételnek7; a vele alkotott szerkezetekben a melléknévi eszközhatározói alakot súlyos hibaként javítják, noha a használatban bőven akad ilyen hiba és változat, vö.: 7 Igaz, Pranas Kniūkšta a tapti igét a „félig önálló jelentésű igék” csoportjába sorolja: virsti, paversti, padaryti, laikyti, pripažinti; ezekkel „a melléknév eszközhatározói alakja az állítmány névszói részeként lehetséges”. Ez azonban talán tévedés, mert ugyanabban a cikkben a tapti igét a következő igék közé is sorolja: likti, pasijusti, atrodyti, būti; ezek mellett „a melléknevek és főnevek eszközhatározói alakja a leginkább kifogásolható”, és ezeket az alakokat javítja (Kniūkšta 1983: 33; 35). R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 53 A demokrácia kezdeteinél ez nem volt magától értetődő: a modern demokrácia alapjait lefektető európai és amerikai építők jól értették, hogy a választásokon csak az önálló és független polgár tudja szabadon kinyilvánítani akaratát. Mert egy dolog a rabszolgákat vagy jobbágyokat felszabadítani, és egészen más megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy önállóvá, felelőssé váljanak tevékenységük és döntéseik következményeiért. (alfa.lt, 2012 10 31) A halál előtt két-három perccel az ember szimmetrikussá válik. Halálakor az ember, ha nem sérült meg, szimmetrikussá lesz, teljesen szimmetrikus lesz. (balsas.lt, 2012 10 20) A kutatás során kiderült, hogy egy boldog ember ismerete 15,3 százalékkal növeli annak esélyét, hogy az ember maga is boldoggá váljon. Ha az ön barátjának van egy boldog barátja, 9,8 százalékkal nő annak valószínűsége, hogy ön boldoggá váljon. Még a szomszédja nővérének boldog barátja is 5,6 százalékkal növeli az ön esélyét arra, hogy boldog legyen. (delfi.lt, 2008 12 05) Mindazonáltal elismerik, hogy a régi írásokban használt kettős esetű normatív szerkezetekkel alkotott mondatok olykor „most élettelennek, természetellenesnek tűnhetnek” (Kniūkšta 1983: 37; Šukys 1997: 30), ezért az eszközhatározói eset kettős esetű szerkezetekre való javítása mellett más kifejezési módokat is javasolnak (alárendelő mellékmondatokat stb.). Így elmondható, hogy a főnévi és melléknévi állapotkifejezések válni közötti különbség egy újabb, ha nem is jelentős, de régóta megnevezett (vö. Rasimavičius 1972b: 16–25; Šukys 1998: 256) oka a normasértések kialakulásának – mind a belső analógiák hatására8, mind pedig a nyelvhasználók általi összetévesztés következtében. 2.3. A létezés jellege A főnévi kifejezésmódra vonatkozó normák szempontjából jelentős, hogy a szóban forgó szerkezetek milyen állapotot fejeznek ki – állandót vagy ideiglenest (lásd Kniūkšta 1983: 31–32). Ez az igék szemantikájával függ össze (néha még ugyanannak az igének, különösen a lenni igének az egyes igeidőkben eltérő jelentésével is), de nincs közvetlen megfelelés. Az állapot jellegét (és kifejezésmódját) a kontextus is meghatározhatja, például: Egy ideig jó barátok voltak; Ők franciák voltak. A válni igét tartalmazó, változó állapotot (átalakulást) jelentő szerkezetekben a főnévi állapothatározói kifejezésmód, mint láttuk, változatos, ez a változatosság azonban nem függ össze az állapot jellegének – állandóságának vagy ideiglenességének – valamiféle árnyalataival. 8 A melléknévi állapothatározó eszközhatározói alakját elősegítő okok egyikeként gyakran említik az ilyen szerkezetek esetleges elliptikus jellegét is: Bölccsé vált → bölcs emberré vált → bölccsé vált. 54 KALBOS KULTŪRA | 85 2.4. Szintaktikai pozíció A létigei állítmányi kifejezések használati normáit tárgyalva leggyakrabban két szintaktikai pozícióról esik szó: szintaktikailag az állapot összetett állítmánnyal és állítmányi jelzővel fejezhető ki (lásd Šukys 1997: 20–25). A használati példákat vizsgálva szembetűnik, hogy még a leginkább ellenőrzött használati szövegekben is akad egy további eset (igaz, valamelyest periférikus), amelyet sem a szabályok, sem a nyelvhasználat, sem a szerkesztők nem kívánnak elismerni. Ezek a kettős esetű szerkezetek a tapti igével, amelyek nem az állítmány, és nem is az állítmányi jelző, hanem az egyszerű jelző pozíciójában állnak. Néhány ilyen eset szerepel a Súlyos hibák jegyzékében, a kettős esetű szerkezetek normáit sértő, szigorúan javítandó alakokkal együtt (lásd KP 2003: 82): A mieinket, akik nem akartak ilyenekké (=ilyenek; akik nem akartak ilyenek lenni) tapti, senki sem kérdezte. A vásárokat, amelyek már hagyománnyá váltak (=hagyományosak; amelyek már hagyományossá váltak), idén lemondtuk. A nyelvhasználatban számos hasonló szerkezetű, eszközhatározós eset található: Az ilyen szeretetet a fogyatékossá vált anya szereti. (szépirodalmi fordítás franciából, 2010) Mindenütt azt a halhatatlanná vált fényképet dugdosta. (szépirodalmi fordítás angolból, 2010) Az eszközhatározós esetet olykor maga a mondatszerkezet követeli meg, amikor a jelzői pozícióban lévő eszközhatározós eset egyezik a jelzett szó eszközhatározós esetével: Azonban nem szükséges jól ismert, ma már közhelyessé vált tényekre támaszkodni. (delfi.lt, 2010 07 20) A nyelvi szerkesztők által felügyelt nyelvhasználatban igyekeznek a fent említett KP-ajánlást követni, ám az ilyen kodifikált normák nem mindig tűnnek természetesnek, és a nyelvhasználók nem fogadják el őket; a hasonló mondatok maguknak a nyelvészeknek is természetellenesnek tűnnek, legalábbis azoknak, akiket alkalmam volt megkérdezni: A hétvégén, szeptember 14–16-án, a főváros Gedimino sugárútján rendezik meg a hagyományossá vált Nemzetek Vásárát. (Lietuvos rytas, 2012 09 14) A fél évszázada állatok takarmányozására vidékünkre behozott, majd később dísznövénnyé vált növény, amelyet Sosnovsky-medvetalpnak neveznek, az egyik legnagyobb ellenség. (alfa.lt, 2011 07 08) R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 55 Salvatore Ferragamo legidősebb lánya, Fiamma di San Giuliano alkotta meg a kultikussá vált termékeket – a „Gancino” szerves üvegből készült kézitáskát és a „Vara” cipőket. (Lietuvos rytas (Stilius), 2012 08 14) Az eszközhatározói eset egyébként ilyen helyzetben az állapotot kifejező szerkezetekben más igékkel is előfordul: A próbaérettségi megszervezésekor figyelembe vettük a számokat – mondta A. Kniška, aki megígérte, hogy megkeresi a módját, miként kompenzálják az érettségizők számára azt a napot, amelynek szabadnak kellett volna lennie. (alfa.lt, 2012 02 14) A nyelvtani szakembereknek meg kellene határozniuk, mi történik az állapotot kifejező esettel, amikor az összetett állítmány vagy az állítmányi jelző egyszerű jelzővé alakul. Hasonlítsuk össze: A növény dísznövénnyé vált – A behozott, dísznövénnyé (: dísznövényként?) vált növény; A vásár hagyományossá vált – Az ismét megrendezett, hagyományossá (: hagyományos?) vált vásár; Boldognak éreztük magunkat – Minket, akik boldognak éreztük magunkat (: boldogként?), már semmi sem érdekelt. A hasonlóan átalakított mondatok egy része átszerkeszthető úgy, hogy elkerüljük az esetválasztás dilemmáját, ez azonban nem jelent megoldást. Ahogy a nyelv intellektuálisabbá (vagy bürokratikusabbá) válik, és a mondatszerkezet egyre összetettebb lesz, az élőbeszéd követelménye nem minden stílusban alkalmazható. Ezért a nyelvhasználatban működő, összetettebb állapotkifejezési modelleket nem a magyar nyelv számára fölöslegesként kell figyelmen kívül hagyni, hanem meg kell vizsgálni és értékelni kell bennük azokat az állapotkifejezési eseteket, amelyek gyakran eltérnek a kodifikált normától. 3. VALÓSÁGOS A CÉLNAK TEKINTETT NORMA? Az állapot kifejezésére szolgáló tapti-konstrukciók kodifikációját és használati változatait áttekintve ellentmondásos helyzet rajzolódik ki e ige és az ugyanahhoz a szemantikai csoporthoz tartozó darytis és virsti igék viszonyában. Nyilvánvaló, hogy a tapti igével alkotott állapotkonstrukciók melléknévi és főnévi kifejezésmódja egyaránt a virsti ige konstrukcióinak kifejezésmódjához közelít a használatban, noha a kodifikált norma igyekszik fenntartani hasonlóságát a darytis ige konstrukcióival. 56 KALBOS KULTŪRA | 85 Két kérdés merül fel: 1) Vannak-e érvek, amelyek legalább jelzői pozícióban igazolhatják és legitimálhatják a tapti igével használt állapotjelölő eszközhatározói esetet? 2) Milyen következményekkel járhat ez a tapti igével és más igékkel alkotott állapotkifejező konstrukciók normarendszerére nézve? Ha a kodifikációt nem egységesnek, hanem több rétegből állónak tekintjük – valós és nem valós (vagyis a valós normának meg nem felelő) rétegből, az utóbbit pedig tovább osztjuk ideális (célként kitűzött, vagyis szuperstandard) és nem perspektivikus rétegre (lásd a kodifikáció és a nyelvhasználat viszonyának ábráját, Miliūnaitė 2006: 22) –, akkor a tapti-konstrukciók állapot kifejezésére szolgáló különféle eseteinek kodifikációja a célként kitűzött és a nem perspektivikus réteg között ingadozik. A tapti igével, egyszerű jelzői pozícióban álló eszközhatározói esetet valószínűleg olyan nem perspektivikus kodifikációnak kell tekinteni, amelynek nincs támasza a nyelvhasználatban. Ha megalapozott érvek szólnának amellett, hogy az eszközhatározói eset itt szintaktikailag lehetséges, akkor az a kérdés maradna, hogy nem kellene-e módosítani ezt a kodifikációt, vagyis enyhíteni a minősítést: először is az ilyen eszközhatározói esetet nem kellene súlyos hibának tekinteni, vagy talán – a lehetséges következmények alapos mérlegelése után – mellékváltozatként kellene elismerni. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A nyelvhasználatban, amikor a tapti igével alkotott, állapotot kifejező konstrukciókban a melléknévi szavak eszközhatározói esete verseng a többi esettel, vagyis a nominativusszal, a genitivusszal, a dativusszal, az accusativusszal és a lokativusszal. Ezek a kodifikált, az írott nyelvben a szerkesztők által támogatott alakok azonban nem valós, hanem csupán célként kitűzött normának (úgynevezett szuperstandardnak) tekinthetők. 2. Az ilyen ingatag normát nemcsak a nyelvészeti munkákban említett, a főnévi és melléknévi állapotkifejezés közötti különbség alakítja, hanem a tapti ige sajátos szemantikája is, továbbá különösen erős versengés a nyelvhasználatban a normán kívüli melléknévi állapot eszközhatározói esetével; az egyszerű jelzői pozícióban pedig az eszközhatározói eset valós, bár nem kodifikált norma. 3. A tapti igével alkotott állapotkifejezés változatosságának okai arra engednek következtetni, hogy magában a nyelvi rendszerben belső feltételek adottak a strukturális változások megállapításához, vagyis alap van egyes esetek kodifikációjának felülvizsgálatára is. R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 57 4. A készülő Bendrinės lietuvių kalbos žodyne9 című szótárban a tapti igét szemantikailag pontosabban kellene meghatározni, és többféle nyelvtani kifejezési konstrukcióra kellene példát adni vele. LITERATŪRA Ambrazas V. 1990: Kamieno braškėjimas. – Gimtoji kalba 2, 5–7. DLKG 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Red. Vytautas Ambrazas. 4-as pataisytas leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. DŽ6e: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. Stasys Keinys. 6-as (3-ias elektroninis) leid., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2006; internetinė versija, 2011. Prieiga per internetą: <http://dz.lki.lt>. Kniūkšta P. 1983: Tarinio įnagininko bėdos. – Kalbos kultūra 45, 30–38. KP 2003: Kalbos patarimai. Kn. 2: Sintaksė: 1. Linksnių vartojimas. Sud. Rita Miliūnaitė, teksto aut. Vitas Labutis, Aldonas Pupkis ir Jonas Šukys, vyr. red. Aldonas Pupkis. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2003; 2-as leid.: 2005. LKŽ6e: Lietuvių kalbos žodynas. Red. kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. redaktorė), Jonas Paulauskas, Rიტutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas; elektroninis variantas, 2005. Prieiga per internetą: <http://www.lkz.lt/>. Miliūnaitė R. 2004: Būvio raiškos būdvardžiškaisiais žodžiais vartosenos polinkiai. – Kalbos kultūra 77, 26–39. Miliūnaitė R. 2006: Kodifikacijos ir vartosenos santykių modelis. – Kalbos kultūra 79, 9–28. Piročkinas A. 1986: Jono Jablonskio kalbos taisymai, Kaunas: Šviesa. Rasimavičius A. 1972a: Dėl dvejybinių linksnių vartojimo. – Mūsų kalba 5, 18–20. Rasimavičius A. 1972b: Dėl dvejybinių linksnių vartojimo. – Mūsų kalba 9, 16–25. Sližienė N. 2004: Lietuvių kalbos veiksmažodžių junglumo žodynas II (2), S–Ž, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Šukys J. 1997: Būdvardžiškųjų žodžių linksniai būsenai reikšti. – Kalbos kultūra 69, 20–32. Šukys J. 1998: Lietuvių kalbos linksniai ir prielinksniai: vartosena ir normos, Kaunas: Šviesa. Šukys J. 2003: Kalbos kultūra visiems, Kaunas: Šviesa. Gauta 2012 11 05 9 Plačiau žr. informaciją internete: <http://www.lki.lt/LKI_LT/index.php?option=com_content&view=article&id=592&Itemid=1>. 58 KALBOS KULTŪRA | 85 REASONS FOR INSTABILITY OF NORMS IN PHRASES WITH THE VERB TAPTI EXPRESSING STATE Summary The article analyses the reasons why norms concerning phrases with the verb tapti (‘to become’) or the semantically contiguous verbs darytis (‘to turn’) and virsti (‘to convert, to become’) expressing state are not well-established. Four factors which in general determine the norms of expression – choice of the case used with various verbs – are indicated and illustrated with examples: 1) semantics of the verb and its forms; 2) expression of state using adjectival and nominal words; 3) the character of the state (permanent or temporary); 4) syntactical position. These factors interacting in various ways, complementing each other and intersecting create a space open for variations and make the system of norms complicated and difficult for language users to understand. The unsteadiness of norms concerning the expression of state is influenced not only by the difference between nominal and adjectival expression shown in works of linguistics, but also by the distinctive semantics of the verb tapti, by particularly strong competition in usage between adjectival instrumental (seen as the result of the influence of Slavic languages) and alternative cases (nominative, genitive, dative, accusative and locative) and by the instrumental in the position of ordinary attribute as the real but not codified norm. The fourth factor – syntactical position – is proposed in this article as hypothetical. There are some cases in usage when the phrase expressing state is not in the position of predicate or predicative attribute, but in the position of ordinary attribute (cf. Mugė tapo tradicinė and Vėl surengta tradicinė tapusi mugė). Use of the instrumental in the position of attribute (second example) as well as in other phrases expressing state with the verb tapti is treated as a mistake, although alternative cases used in phrases with a double case in the position of an attribute could be viewed as prospectless codification. Double cases here look artificial: this is acknowledged by language users who ignore such codification as well as by language specialists. Therefore having in mind the semantics of the verb tapti (clear meaning of transformation, moving into a different state similar to the meaning of the verb virsti which is used only with the instrumental) two questions could be raised: 1) are there any arguments which would justify and validate the instrumental denoting state with the verb tapti in the position of an attribute? 2) what consequences could this have for the whole system of norms applied to phrases expressing state with the verb tapti or with other verbs? The reasons for varying expression of state with the verb tapti suggest that there are inner preconditions for the statement of structural changes in the sys- R. MILIŪNAITĖ. Normų nestabilumo priežastys būvio konstrukcijose su veiksmažodžiu tapti 59 tem of the language, therefore there is a basis for reconsidering codification in some cases. In the new works of codification (for instance in Bendrinės lietuvių kalbos žodynas (Dictionary of Standard Lithuanian) which is being prepared) or in the new editions of existing works the verb tapti ought to have a more precise semantic description and a greater variety of examples of grammatical expression. After consideration of possible consequences a decision about a milder evaluation of some cases and a correction of the norms might be made. KEYWORDS: syntax, expression of state, lexis, codification, language norms, language usage. RITA MILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] 60 KALBOS KULTŪRA | 85