Rygiškių Jono „Lietuvjų kalbos sintaksės“ pavyzdžiai

VITAS LABUTIS Vilniusi Egyetem RYGIŠKIŲ JONO A LITVÁN NYELV SZINTAXISÁNAK PÉLDÁI KULCSSZAVAK: Jonas Jablonskis, szintaxis, példák, források, közlési módok. Nem is olyan régen telt el száz év azóta, hogy megjelent Rygiškių Jono (Jono Jablonskio) A litván nyelv szintaxisa, I. rész (Seinai, 1911)1. Ha vállalkoznánk e grammatika példáinak – egyik különösen jellegzetes vonásának – az áttekintésére, szólnunk kellene azokról a körülményekről is, amelyek között ez a szintaxis tudománya és az iskolai tankönyvek fejlődése szempontjából mindmáig jelentős mű készült2. A litván nyelv egészének rendszerszerű szintaktikai leírását sem a XVII–XVIII. század első litván grammatikái, sem a XIX. század második felében készült tudományos grammatikák (August Schleicher, 1856; Friedrich Kurschat, 1876; Antanas Baranauskas A litván nyelv tudománya, 1896; Kazimieras Jaunius A litván nyelv grammatikája, 1897-ben hektografálva), sem más, kisebb jelentőségű grammatikák nem adták meg. J. Jablonskis a litván nyelvtan művelésének első lépéseitől fogva felismerte, milyen kemény, gyommal benőtt parlag a szintaxis. Már 1890-ben, Mykolas Miežinis pap Litván grammatikájának bírálatakor hangsúlyozta, mi szükséges mindenekelőtt egy ilyen munkához: magunknak kell megértenünk a szabályokat „a mi dalainkból, találós kérdéseinkből, közmondásainkból és példabeszédeinkből” (JR IV: 3). J. Jablonskis a litván szintaxis néhány tényét az 1893-ban a Varpasban megjelent „Medega sintaksiui” című cikkében vizsgálta meg. Átdolgozott változatban ez a cikk J. Jablonskis 1901-es Litván grammatikájának „Néhány szintaktikai szabály” című fejezetébe is bekerült (JRR I: 158–177). 1 Ezt az olvasók számára könnyebben hozzáférhető J. Jablonskis Válogatott írásainak I. kötetéből idézzük (szerkesztette Jonas Palionis), 436–548. o.; a címét J. Jablonskis Szintaxisa vagy egyszerűen Szintaxis formában rövidítjük. 2 A szintaxis megalkotásának és közzétételének körülményeit J. Palionis ismertette Jono Jablonskis Válogatott írásainak „J. Jablonskis és litván nyelvi tankönyvei” című bevezetőjében. Mindezt különösen részletesen tárgyalja A. Piročkin tanulmánya, a J. Jablonskis – a köznyelvi litván nyelv ápolója (1978); számos részletet kiemel Arnoldas Piročkinas által szerkesztett Jono Jablonskis levelei (1985) és több tanulmánya is. J. Jablonskis Szintaxisának példáira a litván nyelv történetét összegző munkák is kitérnek (Petro Jonikas, Jonas Palionis, Algirdas Sabaliauskas, Zigmas Zinkevičius és mások művei). V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 19 A LITVÁN NYELVI TANKÖNYVEK IRÁNTI IGÉNY – J. JABLONSKIS SZINTAXISÁNAK ELŐZMÉNYE A litván sajtó újbóli engedélyezése után a litván nyelv utat kezdett törni magának az iskolákba, ezért sürgetővé vált a litván nyelvi tantervek összeállítása és a tankönyvek megírása. Ezekbe a munkákba J. Jablonskis is bekapcsolódott: litván nyelvi tantervet készített az elemi iskolák számára3, valamint a panevėžysi tanítóképző szemináriumba felvételiző, e tantárgy leendő tanárai számára; tanácsokkal látta el az ábécéskönyvek szerzőit (Povilas Višinskist, Ksaveras Sakalauskast és másokat), és részt vett az ábécéskönyvek értékelésére kiírt pályázatokon. P. Višinskis és K. Sakalauskas ábécéskönyveiben megpróbálták megvalósítani J. Jablonskis azon nézeteit, hogy a tankönyveknek elsősorban az élő nyelvre és a népköltészetre kell támaszkodniuk. Teljesen megfelelő litván nyelvi tankönyv azonban sem az elemi iskolák, sem – még inkább – a felsőbb osztályok számára nem állt rendelkezésre. J. Jablonskis azt tervezte, hogy elkészíti az 1901-es nyelvtan új kiadását, amelyben a mondattant el kellett volna választani az alaktantól, és egyébként is sok mindent át kellett volna dolgozni (lásd Palionis 1957: 32–33). 1909-ben azonban J. Jablonskis úgy döntött, hogy külön litván nyelvi Mondattant ír. Akkoriban a leginkább egy rendszerezett mondattani tankönyvet tartott szükségesnek. A nyelvhasználat gyakorlati kérdéseivel foglalkozóknak is nagy szükségük volt rendszerezett mondattani szabályokra – ezek nélkül nehéz volt remélni, hogy csökkennek az e területen elkövetett hibák4. HOGYAN ÍRÓDOTT ÉS JELENT MEG J. JABLONSKIS MONDATTANA 1908 őszétől J. Jablonskis a bresti gimnázium latin nyelvtanáraként dolgozott. A pedagógiai munkával túlterhelt, Žemaitė elbeszéléseit szerkesztő és más teendőkkel is foglalkozó Jablonskis nehezen talált időt arra, hogy a litván nyelv mondattanának szentelje magát. J. Jablonskis alkotómunkája érdekében nem először vállalta, hogy a nyári szünidőt áldozza rá. Továbbra is nyomasztották azonban a bizonytalan helyesírás és a litván nyelvtani szakkifejezések megválasztásának tisztázatlan kérdései. Itt érdemes 3 J. Jablonskis iskolai litván nyelvi tantervét 1909-ben hagyták jóvá és tették közzé a Lietuvos ūkininkas „Mokykla” című mellékletében (Buivydienė 2012: 189). 4 A Tankönyvbizottság gondjaira reagálva J. Jablonskis megállapította, hogy sok jó iskolai tankönyv hiányzik, gondolatait pedig így foglalta össze: „Hogyan kellene megírni a tankönyvet, mi hiányzik a mostaniakból – nagyon nehéz kérdés. Komolyan beszélni arról, mely tankönyvekre van most a legnagyobb szükség, csak akkor tudunk, ha eldöntöttük, mely tankönyvekre van a legnagyobb szükség” (JR V: 236). 20 KALBOS KULTŪRA | 85 Nyelvészeink. Ülnek: Šlapelis, J. Jablonskis, J. Laukaitis tisztelendő. Állnak: K. Būga egyetemi hallgató, J. Balčikonis egyetemi hallgató. Azon a nyáron nyelvünk szakértői Seinuose gyűltek össze, és néhány héten át nyelvi kérdéseket vitattak meg. Hamarosan új nyelvtanra és mondattanra számíthatunk. A nyelvészek a főbb kérdéseket megvitatva így osztották fel a munkát: J. Jablonskis professzor a mondattant írja, J. Šlapelis doktor a nyelvtant, K. Būga pedig a helyesírásról szóló művet jelenteti meg. 1. ÁBRA. Fénykép a litván kereszténydemokraták 1909. október 5-i illusztrált hetilapjából, a Šaltinis-ből (39. szám) V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 21 tanácsadókat és segítőket találni. Erre váratlanul adódott alkalom: a fiatalabb nemzedék néhány papja végre aggódni kezdett a litván imádságok nyelvének megtisztításáért, és elhatározta, hogy ebbe a munkába J. Jablonskit is bevonja. A papok többször is tanácskozásokat hívtak össze – az egyikre 1909 elején Punszkban J. Jablonskit is meghívták, néhány hónappal később pedig a vilniusi tanácskozáson már nemcsak Jonas Jablonskis, hanem Kazimieras Būga, Juozas Balčikonis és Jurgis Šlapelis is részt vett (lásd Piročkinas 1978: 62–63)5. 1909 nyarán néhány seini pap J. Jablonskival, K. Būgával, J. Balčikonisszal és J. Šlapelisszel, a nyelvészekkel együtt szerkesztette az imádságok nyelvét. A nyelvészek a litván nyelv szintaxisának kidolgozásához is hozzáfogtak (lásd 1. ábra). Itt J. Jablonskis segítőivel megvitatta a tervezett Sintaksės helyesírását és alapvető terminusait6. Seinyben sikerült megírnia készülő Sintaksės jelentős részét. J. Jablonskis aztán még egy teljes éven át dolgozott rajta. Sietve dolgozott, egészségét sem kímélve. Kazimieras Jokantashoz írt levelében bevallotta, milyen nehezen dolgozott, pihenés nélkül (Piročkinas 1985: 160). A Sintaksės nagy része feltehetően 1910 nyarán íródott Puziniškisben, a Petkevičiai-birtokon. Valószínűleg Brestbe visszatérve is dolgozott még rajta. J. Jablonskis Sintaksės szövege először J. Laukaitis szerkesztésében, papoknak szánt havi folyóiratban, a Vadovasban jelent meg 1910 őszén, két számban (Piročkinas 1978: 69)7. Hogy a nagyközönség számára is hozzáférhető legyen, a Sintaksė külön kiadványként is meg kellett jelennie. 1911 elején megjelent a kiadvány első fele, ugyanazon év júniusának elején pedig Seinyben a Laukaitis, Dvaranauskas és Narjauskas társasága kiadta Rygiškių Jono teljes Lietuvių kalbos sintaksęt (lásd 2. ábra)8. Erről maga a szerző is hírt adott a Viltis című újságban (JR IV: 64). J. Jablonskis ezt a munkát tervezett Sintaksės tankönyve első részének tekintette, és azt ígérte, hogy hamarosan kiadja a másodikat is – a névszóragozás és az elöljárószók tanát. Sajnos ez csak 17 évvel később jelent meg. 5 Néhány fénykép készült a Seinyben dolgozó nyelvészek bizottságáról. Az egyik 1909-ben jelent meg a Šaltinis 39. számában (lásd 1. ábra). Érdekes a fénykép alatti közlés, miszerint J. Jablonskis itt írta a Sintaksę is, és arról is beszámol, hogyan osztották fel egymás között a munkát az ott részt vevő nyelvészek. A munkálatok egyik szervezője Juozas Laukaitis pap volt. Korábban A. Baranauskas fősegédjeként dolgozott, majd a Seiny papneveldében litván nyelvet is tanított. Ezenkívül katolikus kiadványokat alapított és szerkesztett: a Vadovąt és a Šaltinįt. J. Laukaitis tudott J. Jablonskis nyelvészeti munkásságáról, és jóindulattal viseltetett iránta. 6 Az előszó végén a szerző köszönetet mond segítőinek, különösen K. Būgának: „ha nem lett volna K. Būga, nem lett volna az ő szorgalma, nem lett volna a tudomány ügyének szentelt odaadása [...] – ez a munka még gyengébb lenne”. 7 J. Laukaitis pap életrajzát bővebben a nemrég megjelent Lietuvybės kovų verpetuose című könyv ismerteti (szerk. Kairiūkštytė, Gudonytė 2009: 164–168). 8 Három évvel később, nem feledve, milyen gyorsan nyomtatták ki a seiniak a Sintaksęt, sőt még meg is dicsérték, J. Jablonskis keserű szemrehányást tett: „A seini írók a legkevésbé sem tanulják ezt a szintaxist, legalábbis erre kell következtetni a Šaltinis és a Vadovas mai nyelvéből” (JR III: 54). 22 KALBOS KULTŪRA | 85 J. Jablonskis 110 oldalas Sintaksę kezébe véve az olvasónak előbb el kell olvasnia a meglehetősen informatív, négyoldalas „Előszót”. A szerző igen szerényen „sietségben és ínségben végzett munkának” nevezi kiadványát: „ennek a résznek nem minden darabja van egyformán kidolgozva, [...] és nem mindegyik van egyformán érthetően megírva”. A Sintaksė másik feladatára emlékezve pedig szemléletesen azt mondja, hogy az csupán „ék” lesz az írott nyelv számára, amely nem sok hasznára válik9. J. JABLONSKIO SINTAKSĖS PÉLDÁINAK FORRÁSAI Az említett „Előszó” mintegy háromnegyede a Sintaksės példáinak és forrásainak tárgyalására szolgál. A szerző ezeket rendkívül fontos dolgoknak tartotta. Ezt írja: „Az anyagot (később pontosította: a „példákat” (lásd 3. ábra)) szinte mind („mindet”) az emberek nyelvéből gyűjtöttem.” (JRR I: 437). Általánosságban az „emberek nyelvén” nem csupán a falusi emberek hagyományos beszédéből kiválasztott mintákat, hanem a folklórt is értik – nemcsak azt, amelyet a szerző maga hallott, hanem a megbízható gyűjtők gyűjteményeiből származót is. Az élőbeszéd forráscsoportjait az akkori litván nyelvű területek közigazgatási határai szerint próbálják lokalizálni. A szerzőnek jelentős nehézségekkel kellett szembenéznie, amikor a cári korszak kormányzóságait és járásait a nyelvjárásokhoz kellett igazítania. A Sintaksėje meglehetősen sok forrást használtak fel: számozottan 51-et jelöl meg, ám számos rövidítés mögött két vagy több helység neve rejtőzik, például: a Kp. (22) Kupiškis, Šimonys és Skapiškis környékének nyelvjárásait foglalja magában, emellett pedig a Kp.d. is ide tartozik, vagyis a Kupiškio dainos. Így a példák forrásainak száma feltehetően kétszer ennyi, vagy még több. A források két fő csoportra oszlanak: az elsőbe a beszélt nyelvből és a folklórból kiválasztott példák, a másodikba az írott nyelv forrásai tartoznak. A csoportok közötti határ nem éles, mert J. Jablonski számára itt a példák minősége és megbízhatósága fontosabb volt, mint az, hogy melyik csoportba tartoznak. Annak is jelentősége van, milyen sorrendben ismertetik a forrásokat – ez alapján számozzák meg őket. Az olvasónak e szám alapján kell kiderítenie, mit jelent a rövidítés az alább közölt betűrendes forrásjegyzékben, mivel a szövegben a példák mellett csak egy rövidítés és egy szám szerepelt. Így a betűrendes jegyzékben a Nr. 19. tétele például a Nerekonys nevű falut jelöli, amely Švobiškis és Joniškis között fekszik, Kaunas kormányzóság helységeinek leírásában10. 9 J. Jablonskis mindazonáltal nem egyszer azt tanácsolta az írástudóknak, hogy figyelmesen olvassák el ezt a Sintaksę (lásd alább). 10 J. Jablonskis a példáknál, olykor pedig egy-egy cikkben is ugyanazokat a forrásrövidítéseket adja meg. 24 KALBOS KULTŪRA | 85 dalok (Vlk. 2), amelyeket August Leskien jegyzett le. Itt Kristijonas Donelaitis írásai is szerepelnek (Dn. 3). A suvalkiai nyelv példáihoz négy forrás van megjelölve: Naumiestis járásának Rygiškiai faluja, Marijampolė és Vilkaviškis járása (pontosabban Sv.), Liudvinavas dalai (Ld.d.)13, Garliava meséi és dalai (Grl.d., Grl.p.), amelyeket egykor Karl Brugman prof. gyűjtött14. Közéjük ékelődik a Seinai dzsuk forrás. Így a szuvalkiaiak tágabb értelemben vett körébe (a Suwałki kormányzóság alapján) a szuvalkiaiak szűkebb értelemben vett forrása (a nyelvjárás alapján) és egy seinai dzsuk betét is bekerül. A példák legtöbb forrása az egykori Kaunas kormányzóságból származik, amely Žemaitija, Közép- és Kelet-Litvánia nagy részét foglalta magában – az akkori Kaunas, Raseiniai, Telšiai, Panevėžys, Šiauliai és Ukmergė járások, valamint Zarasai környékének egy részét. Ezekről a helyekről összesen 17 forrás szerepel külön hivatkozásként. Ezekről a vidékekről származik J. Jablonskis számos saját gyűjtésű példája; sokat más nyelvészektől vagy olyan személyektől is kapott, akikkel a szerző kapcsolatban állt: Juozas Balčikonistól, Kazimieras Būgától, Kazimieras Jauniustól, Jurgis Šlapelistől, Petras Avižonistól, Jonas Šliūpastól és másoktól. Gruzdžiai (akkor Grūzdžiai) és Žagarė példáit kettős forrásként (Sln., Sln.d.) jelölték meg; Mato Slančiauskas szolgáltatta őket, a beszélt nyelvből és közzétett dalokból. A vilniusi kormányzóságból „nem sok” példa állt rendelkezésre – csak Švenčionys és Trakai járásából –, de az utóbbi forrás öt, egymástól távol eső környéket is felölel: Žasliai, Onuškis, Punia, Jieznas és Valkininkai vidékét. Példákat közölnek a Litvániához tartozott Lazūnaiból (Ašmena járás) és Zytelából (ma Zietela) (Slonim járás) is. J. Jablonskis olykor nem nevezi meg a konkrét helyeket, hanem összefoglaló forrásmegjelöléseket használ: Žemaitija (Žm., Žm.d. 35), Kelet-Litvánia (Rt. 36)15. Az írott nyelvből vett példákra igen óvatosan támaszkodott. Itt különválasztja a 19. századi forrásokat és a „régi” írásokat. Az előbbiek közül a már említett K. Donelaitis-írások mellett Motiejus Valančius, Simonas Daukantas és Žemaitė írásait, az Anykščių Šilelis, Šiaulėniškis Senelis, Lietuvių pasakos, Visuomenės įnamiai című műveket, Antano 13 Ezek 1871-ben, Liudvinavas környékén (akkoriban Kalvarija járásban) Filip Fortunatov és Vsevolod Miler által lejegyzett litván népdalok, amelyeket cirill betűkkel nyomtattak ki Moszkvában (1872-ben és 1873-ban). 14 Megjelentek az A. Leskiénnel közösen kiadott gyűjteményében: Lietuvių liaudies dainos ir pasakos iš Prūsų ir Rusijos Lietuvos (németül, 1882-ben). 15 J. Jablonskis Szintaxisában több-kevesebb példa található minden nagyobb nyelvjáráscsoportból; szinte egyedül a nyugati dzsukok vidékéről (a mai Alytus, Druskininkai, Lazdijai és más környékekről) nem állt rendelkezésre példa. 26 KALBOS KULTŪRA | 85 Juškos Dainas (dal.) és Žodyną című művét stb. Néha a szövegforrást egyszerűen így jelölik: R. 45. A „régi” írások közül Mikalojus Daukša, Konstantinas Sirvydas, valamint néhány más író műveit említik. A forrás rövidítéseként az Rr. 51 forma is szerepel (a példák tartalmából arra lehet következtetni, hogy egyszerűen vallásos írásokról van szó). A források meglehetősen változatos, sőt tarkabarka, nem mindenütt szigorúan differenciált és körülhatárolt jegyzéke arra enged következtetni, hogy J. Jablonskis már tanulmányai idején gyűjthette a példákat, és valamiféle cédulakatalógusa lehetett róluk. Igaz, J. Jablonskis K. Būgának írt egyik levelében szerényen csak a példák „halmazáról” tesz említést (Piročkinas 1985: 89). A példák bősége J. Jablonskis Szintaxisában a példák bősége azonnal szembetűnik az olvasónak. A munka egyik első kritikusa, a fiatal költő, Kleopas Jurgelionis, aki Amerikában élt, már fél év múltán sietett megszámolni a Szintaxisban található mintegy 2300 példát. Megszámolta őket, és felháborodott: szerinte ilyen sok példát csak azért közöltek, „hogy port hintsenek az írók szemébe”, és ezek a példák nagyrészt suvalkai nyelvjárásúak vagy magától J. Jablonskistól szerkesztett művekből valók. E forrófejű kritikust kevéssé érdekelte, mire szolgálnak a példák, és hogyan mutatják be őket. Úgy tűnik, a számos különféle forrást felsoroló „Előszót” sem olvasta el figyelmesebben. A nem túl értelmes példaszámtanon felbuzdulva mi is számolgattunk ezt-azt. J. Jablonskis által kitalált és kommentált mondatokat is figyelembe véve körülbelül 2900 példát találtunk. A konkrét számok azonban talán kevésbé érdekesek16, mint a példák bizonyos típusai, összehasonlításuk és arányaik. J. Jablonskis Szintaxisának módosított példatípusait három fő csoportra osztjuk: 1) a beszélt nyelv, 2) a népköltészet, 3) az írott (írásbeli) nyelv példáira. A beszélt nyelvi (nyelvjárási) példák az elemzett szintaktikai tények összességének mintegy egyharmadát teszik ki. Ebbe a csoportba nemcsak azokat a példákat soroljuk, amelyek közvetlenül a „suvalkiaiakra” (kapszokra és zanavykokra) utalnak, hanem J. Jablonskisnak a Rygiškiai környékén lejegyzett, minden hivatkozás nélkül közölt mintegy 100 példáját is. Mindazonáltal a Szintaxisban szép számmal találunk Žemaitijából (Alsėdžiai, Kvėdarna és más helyek), valamint Közép-Litvániából (Šiauliai, Panevėžys, Pasvalys, Žagarė környékéről) gyűjtött adatokat is. Ha mindet egybe- 16 K. Jurgelionis ezeket a konkrét számokat is megadta; A. Piročkinas kommentálta és kiegészítette őket (lásd Piročkinas 1978: 86). V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 27 számolva valamennyi példát, látnánk, hogy majdnem ugyanannyit tesznek ki, mint az úgynevezett suvalkiaiak példái. A kelet-litvániai (Kupiškis, Anykščiai, Dusetos és más helyekről származó), valamint az egyszerűen Rt. rövidítéssel jelölt példák szintén a beszélt nyelvhez sorolt mondatok csaknem egyharmadát teszik ki. Néhány tucat példa a porosz litván nyelvjárásokból származik, amelyek, mint ismeretes, nagyon közel állnak a „suvalkiai” nyelvjáráshoz. J. Jablonski nagyra becsült népköltészeti anyagából17A szintaxisban szintén hozzávetőleg az összes összegyűjtött példa egyharmada (több mint 900) számolható meg. Ezeket annak a helynek a nevével együtt közölték, ahol feljegyezték őket (pl. Grl.d. – Garliava dalai), vagy a gyűjtő nevével, pl. Dk.p. – Daukantas meséi, Sl.d. – Slavočinskis dalai). Az ilyen példákat nem a hely vagy a lejegyző, hanem a népköltészeti műfaj alapján csoportosítottuk. Ez némileg torzítja a nyelvjárási adatok képét, a mondások, közmondások, sőt a dalok és mesék is azonban egyik nyelvjárásból a másikba terjednek, olykor a nyelvjárási határokat sem tisztelve18. A legkönnyebben megjegyezhető és egyik nyelvjárásból a másikba legkönnyebben vándorló műfajok a mondások és a közmondások – A szintaxisban mintegy 500-at találunk belőlük. Nem egy nyelvészre (A. Leskynasra, K. Brugmanra, F. Fortunatovra és másokra) nagy hatást gyakorolt a litván népdalok nyelve, dallamossága és ritmusa. A dalok több változatban is elterjedtek az egyes nyelvjárási területeken. J. Jablonskis példákat nemcsak népköltészeti gyűjtőktől (S. Daukantastól, S. Stanevičiustól, M. Slančiauskastól, J. és A. Juškától), hanem nyelvészek által lejegyzett szövegekből is merített. A F. Fortunatov és V. Miler által lejegyzett úgynevezett Liudvinavas-dalokat (Ld.d.) a Szintaxisban mintegy 30 alkalommal idézi19. Összesen mintegy 300 dalpélda szerepel itt. A mesék mondatai hosszabbak, nehezebb megjegyezni őket – a Szintaxisban mintegy 150 található belőlük. A találós kérdésből valamivel több mint 20 van. Összesen több mint ezer népköltészeti példát találunk. Az írott (írásbeli) nyelv példái közül több mint 200 Žemaitė elbeszéléseiből származik; a többi írott példa csökkenő sorrendben megközelítőleg így rendezhető el: a Visuomenės įnamiai című műből, M. Valančius, Juozapas Silvestras Dovydaitis Šiaulėniškio Senelis című művéből, A. Baranauskas Anykščių šilelis című művéből, M. Daukša műveiből és más forrásokból. E típusból meglehetősen sok példát általánosítva, R és Rr. jelzéssel adtak meg. Összességében az írott forrásokból származó példák a Szintaxisban tárgyalt mondatok mintegy egyharmadát teszik ki. 17 1926-ban Vincas Krėvével vitázva J. Jablonskis nyomatékosan ismételgette az íróknak, hogy „a népköltészet nyelvét ők (az írók) nem vethetik meg...” (JR V: 65). 18 J. Jablonskis S. Daukšától vett juoda duona – ne badas („fekete kenyér – nem éhínség”) példáját e cikk szerzője Daukšiai nyelvjárásában (a délkeleti kapszok peremvidékén) is hallotta, még olvasni sem tudó gyermekkorában; ott azonban a mondásnak folytatása is volt: Juoda duona – ne badas, stora marškiniai – ne nuogas. („Fekete kenyér – nem éhínség, vastag ing – nem meztelenség.”) 19 Úgy tűnik, később e dalokra egyetlen más litván nyelvkönyv sem hivatkozott közvetlenül. 28 KALBOS KULTŪRA | 85 Példák a Szintaxis témakörei között J. Jablonskis a példákat a hagyományos szintaxistankönyvek felépítésének megfelelően rendezte el; ebben négy fő rész különíthető el: 1) a mondat és részei, 2) az egyszerű mondat összetettebb esetei, 3) mondattípusok, 4) összetett mondatok és szerkezeti sajátosságaik. Az írott nyelv gyakorlati igényei miatt rendszerint néhány központozási tudnivalót is hozzáfűznek – így történt ez a Szintaxis esetében is. Ahol a szerző a tankönyvnek szánt rendszerező szintaxisleírásban csak röviden fogalmaz, nem térve ki a kifejezés és elemzés nehezebb eseteire, ott a Szintaxis néhány elemi példával is beéri – ezekhez még forráshivatkozás sem szükséges. Így röviden ismerteti a mondat fogalmát, valamint a mondat fő részeit – az alanyt és az állítmányt –, például: Az emberek nyáron serényen dolgoznak. A tyúk madár és így tovább. Emlékeztet rá, hogy vannak olyan egyszerű mondatok, amelyekből hiányzik valamelyik mondatrész világos kifejtése: Futsz. Állj meg. Ki sír itt? – Egy gyerek. Már sötétedik. Hideg van. Eső lesz. Az utóbbi három mondat személytelennek számít. A bővítmények tárgyalásakor hosszabb mondatokat kell választani – forráshivatkozásokkal és jóval többet. Például a tárgyakhoz és jelzőkhöz két bekezdésre volt szükség, mintegy 70 példával: Kis halom borítja fel a nagy szekeret.Önmagával hordja a rozst. (Als.); Vásárolt kenyérből nem lesz elég. (Dk.). A különféle, eközben röviden jellemzett körülményekre mintegy 60 példát találunk: Holnap megyünk az erdőbe. Most felgyűrt ingujjal mindenki dolgozik reggeltől estig. (Žm.); A fák ágai az almáktól lehajoltak. (Kp.); Tegnap egész nap otthon maradtam . (Sv.). A megszólítást, vagyis a felhívó szót nem tekinti külön mondatrésznek – állítólag egy újabb „különálló”: Te, apám, légy csak, s rohadj el... (Sln.); Hallgass, béka, figyelj, mit mond a nagybácsi. (Kp.). A példák valóságos patakokban ömlenek, amikor „a mondat összetételéről és változatosságáról” esik szó. Az alanyra már mintegy 20 példát hoz. Közülük a legérdekesebbek azok, amelyek főnévi igenévvel vagy alanyesettel együtt fejeződnek ki: Kinek lesz kedve fáradozni! (Žm.); Sört inni egészséges. (Sv.)20; Ideje lesz már rozst aratni. (Kp.). A központi, legproblematikusabb mondatrészre – az állítmányra és annak fajtáira – a Szintaxis több mint 150 példát szánt. Íme legalább egy mondat az egyes csoportokból: A baj lábakat igazít. (Pr.); Az a ló görbe pofájú volt. (Sv.); Kalpokas reméli, hogy sok pénzt fog keresni. (Žt.); Az úr nem testvér. (Dk.); Már látszik a ház. (Žt.). Itt a szerző az előző mondatok lehetséges eltérő 20 A Sört inni egészséges példát a sör állandó kedvelői ismételgetik, még akkor is, ha J. Jablonskis Szintaxisáról soha nem hallottak. V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 29 az értelmezést – mit soroljunk az alanyhoz, mit az állítmányhoz. J. Jablonskis nem egy nehéz mondat kapcsán mondja: „Amilyen a kérdés, olyan a válasz”. J. Jablonskis a vonzatot mint a szintaktikai viszonyok egyik kifejezési módját külön nem tárgyalta, de Sintaksėje szó esik a jelzős szerkezetről, az állítmány alannyal való egyeztetését pedig részletesen tárgyalja két paragrafusban – mindegyikben legalább három alponttal. Íme néhány érdekesebb példa az ilyen egyeztetésre: Niekas to nežino. (Nr.); Išlįskit bent vienas, broliukai. (Ps.); A medve és a medve ketten együtt tokiu. (Pr.); Gėda bėgti, išbėgus sveika. (Kv.); A bogyók sveika. (Sv.); Az öregek erdeit mylėta, számos éneket dėta… (An. Š.). A tárgyi bővítmények sajátos kifejezési eseteire és a különleges összetett tárgyra ismét mintegy 100 példa jut. Nézzünk meg legalább néhány mondatot az összetett tárggyal: Katrė, meglátva, hogy a férfi dühös, hallgatott. (Val.); Mindenki tudta, hogy Mikė ügyesen tud csalni. (Val.); Nem láttál valahol tizenkét testvért fekete varjúként repülni? (Ps.). Az áttekintés öt határozót sorol fel: a hely-, idő-, mód-, cél- és okhatározót. Kifejezésükről részletesebben már a célhatározótól kezdve esik szó; emellett megjelennek a törekvést kifejező határozók is, majd az idő-, mód-, ok-, feltétel- és megengedő határozók21. Minden határozónak két-öt változatát különbözteti meg, kifejezési változatosságukat pedig 10 vagy 20 példa szemlélteti. Érdemes megemlíteni néhány különlegesebb esetet. Célhatározó: A lány szép nézni, kedves beszélni. (D.); Nem vagyok én kis kacsa, hogy tengereken ússzak, nem vagyok fülemüle sem, hogy az erdőben kakukkoljak. (Ld.d.). J. Jablonskis felismerte, mennyiféle célhatározói részes esetű alak járulhat főnévi igenévhez, ezért Sintaksėje bőven hozott példákat: Nem minden szájnak való kását szürcsölni. (Sv.); Az anya kapott egy gyermeket a disznókat legeltetni. (Val.); A szárított alma nagyon jó szárazon enni és kásának főzni. (Rt.); Ma jó nap van a méhek kaptárra szállásához. (Nr.). Sintaksėje más sajátosság is található, amelyek különféle példákkal kapcsolatosak. J. Jablonskis az összetett alárendelő mondatok példáit lényegében aszerint osztályozza, hogy a mellékmondat a főmondatban feltett milyen kérdésre válaszol. A kötőszó nélküli mondatok ebből a szempontból ugyanazokba a csoportokba tartoznak, mint a kötőszóval bevezetett mondatok. Egy-egy mondat besorolása olykor kétségeket vet fel. Például nehéz felismerni az állítmányi mellékmondatot a következő esetben: A tieitek szépek, az enyémek pedig – az állatokra nézve sírni kell. (Žt.). 21A helyhatározók kifejezését nyilván azért nem tárgyalja, mert azt vélhetően a ragozástan és a névutók tanában célszerűbb részletezni, azokat pedig a határozói szerepű határozószók képezik, amelyek a morfológiához tartoznak. 30 KALBOS KULTŪRA | 85 A határozói mellékmondatok közül különösen az időhatározói mondatok tűnnek fel – 95 van belőlük. A Szintaxisban még 10 alcsoportba is sorolta őket. Előfordulnak itt nyelvjárási kötőszavakkal bevezetett és kötőszó nélküli mondatok is: Kaip Amikor a nagymama karókat faragott, én még kicsi voltam. (J. d.); Meggyógyulsz, lig férjhez mész. (Sl.); Átlovagoltam a mezőn – döngött a föld. (D.). További furcsa, többnyire nyelvjárási példákat is találhatunk: A papocska nem jön el, de beteg. (Als.); Kaip Amit vetettek, az semmire sem megy. (Sln.) (Az okhatározói mondatok között közölve.) J. Jablonskis a mellékmondatok közé sorolta a sajátos hasonlító kifejezéseket is: Védi, mint a bíbic a fiókáit. (Pr.); Nyugtalankodik, mintha fogfájás kínozná. (Val.) (Az írásjelezés Jablonskis-féle.) A Szintaxis nem egyszer elismeri, hogy egy mellékmondat egy másik csoportba is besorolható. Sokan felfigyeltek J. Jablonskis Szintaxisában a szokatlan „összevont mellékmondatokra”, amelyek igenévből, félig igenévből vagy határozói igenévből állnak, és amelyekhez más szavak – kísérő elemeik – is „kapcsolódhatnak”: Az ördög, egérré változva, lyukat rágott a hajóba. (Ps.); Nappali madár lévén, az ember éjjel nyugtalan. (Vs.). A szerző az „összevont” mellékmondatok elnevezést mindenütt idézőjelbe teszi, és hozzáfűzi, hogy ezek nem valódi mellékmondatok, hanem csupán sajátos mondatrészek. J. Jablonskis maga hajlik arra, hogy vesszővel különítse el őket, de úgy véli, hogy „a vesszőnek itt természetesen nem lehet döntő szava” (§58)22. A Szintaxisban a közbevetett mondatok példái között olyan esetek is szerepelnek, amikor a narrátor szavai ékelődnek a közvetlen beszédbe: „Te, anyám, maradj a beteg mellett”, mondta az apa, „én pedig elmegyek az orvosért”. (Žt.). A közbevetett szavak példái között partikula is akad (hiszen, talán, esetleg, mintha és így tovább): Az emberke, mintha, a földhöz lett volna szegezve. (R.). Úgy véljük, J. Jablonskis meggyőző példákkal támasztotta alá azt az elvet, hogy különbséget kell tenni aközött, amikor a beszélő egy általa biztosan ismert tényt közöl, és aközött, ami csupán hallomás, amit mások mondanak, miközben a beszélő mintegy kívülálló marad, és nem tudja, valójában hogyan történt23; vö. A sas így szólt: „Láttam és tudom: nappal hollóként repülnek, éjjel pedig egy hegyben emberként élnek.” (Ps.) és A sas így szólt – látott és tudott dolgokat: nappal hollóként repülnek... (Ps.). J. Jablonskis az igenévi beszédmódot váratlan megfigyelések és tapasztalatok kifejezésére is használta: Három nap múlva a szülők kinéznek – a kígyók egész serege bekúszik az udvarukba. (Ps.). Sajnos írásaiban ő maga is látta, hogy ezt az igenévi beszédmódot gyakran nem követik: Gavom 22 Az ilyen igenévi típusú szókapcsolatok (szerkezetek) központozása napjainkban szabadon választható. 23 Ezeket az eseteket ma az evidencialitás sajátos kategóriájának tekintik. V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 31 azt a hírt, hogy hamarosan megjelenik egy új újság. J. Jablonskis szerint „emberibben” így volna írni: Hírt kaptunk, hogy hamarosan megjelenik egy új újság. A mai napig a nyelvtankönyvekben leggyakrabban az összetett mellérendelő mondatok kapcsolatos, ellentétes, választó és következtető mondatokra való felosztását követik. J. Jablonskis Sintaksė című művében így nevezte el őket. Az ilyen mellérendelő mondattípusok bemutatására típusonként körülbelül 60 példát közöl. J. Jablonskis már akkoriban is kétségbe vonta, hogy az ellentét kifejezésére alkalmas-e az írásokban használt gi partikula: Tíz-tizenöt csésze teát egy fiatal lány (mongol) is meg tud inni, a felnőtt férfiak viszont ennek a kétszeresét isszák meg. (R.). A következményt, kiindulópontot és következtető mellérendelést kifejező mondatok között kötőszó nélküli mondatokat is találunk: A fehér borsót rendkívül nagyra becsülöm: gyorsan megfő, és nagyon egészséges étel. A mellérendelő mondatok után következnek az úgynevezett „egybeeső” mondatok. Ezek többnyire homogén mondatrészeket tartalmazó mondatok: A hal és a vendég harmadnapra bűzleni kezd. (Val.), de itt valódi összetett mondatok is előfordulnak: A kiszáradt, összeaszott ember se nem eszik maga, se másnak nem ad (Spyna). (Kp.). Az összetett mondatokról szóló fejezet zárásaként a Sintaksė kiemeli, hogy néha igen csekély a különbség az alárendelés és a mellérendelés között: Úgy megrakta a szekeret, hogy a lovak meg sem tudják mozdítani (lásd § 72). A nyelvtankönyv végén a központozásról is érdemes szólni. Itt az írásjelekről szóló részek szerint tárgyalja, ugyanakkor az általános központozási szabályokat is ismerteti. Az összetett mellérendelő mondatok és a különlegesebb központozási esetek példáinak többségét írásművekből veszi. A példák bemutatásának módjai és célja Tapasztalt pedagógusként J. Jablonskis jól felismerte, hogy a Sintaksė több módszerre is támaszkodhatna. Ahol építeni lehet a tanulók valamelyest már meglévő ismereteire arról, hogyan állapítsák meg egy nyelvtani jelenség típusát, és ahol nem kerül sor a szerkezet, a kifejezésmódok és a nehezebb esetek mélyebb vizsgálatára, ott hasznos az úgynevezett induktív módszer alkalmazása. E módszer szerint először olyan példákat szokás közölni, amelyekben kiemelt szerepet kap valamely nyelvtani jelenség, majd feltárni annak lényegét és általánosító meghatározást adni. Ezt a módszert követi a Sintaksė első tíz paragrafusa, továbbá a mondatrészek, az alárendelt határozói mellékmondatok, esetenként pedig más témák bemutatása is. A mondatrészek kifejezésmódjait és változatosságát, valamint az összetettebb mondattani és mondatrészi eseteket a deduktív módszerrel tárgyalja: előbb valamely általánosítást és a nyelvtani jelenségek típusait ismerteti, majd ezek szemléltetésére mondatokat közöl. 32 KALBOS KULTŪRA | 85 A szövegből kiválasztott példákat a Szintaxisban gyakran kommentálják, és megadják értelmezésük és elemzésük lehetséges változatait. Ez egyfajta érvelő módszer. A szerző néhol tréfálkozni kezd, szellemes példákat talál ki, amelyek mintha szokatlanok lennének a tankönyvi stílusban. J. Jablonskis azonban ilyenkor sem sérti meg a tudomány igazságait. Íme, a hetedik paragrafusban a mondat fő részeinek fontosságáról kezd beszélni, majd így ír: „Ha valami szájtáti odajönne hozzánk, és hirtelen, váratlanul, kérdés nélkül (kiemelés tőlem – V. L.) azt mondaná: „A tetőn ül”, akkor a kijelentése még nem lenne nyelvtani mondat.” Vagy másutt: annak bizonygatásakor, hogy a függő beszéd bizonyos esetekben pontosabban fejezi ki a gondolatokat, mint az igékkel megfogalmazottak, J. Jablonskis a saját álnevét is beleszövi egy kitalált helyzetbe – mintha, ha azt találná az újságban írva magáról, hogy „R-kių Jonas szomszédja bíróság elé idézte (feljelentette), amiért az ő (a szomszéd) lovát ellopta”, beperelhetné az újság szerkesztőjét, amiért az újság hitelt ad a szomszéd szavainak. Az újságnak ezt kellett volna írnia: „R. Jonas szomszédja bíróság elé idézte, mert állítólag a lovát ellopta... vagy azzal gyanúsítja őt, hogy a lovát ellopta”. J. JABLONSKI SZINTAXISA ÉS A GRAMMATIKAI NORMÁK MEGÁLLAPÍTÁSA Amint említettük, a „Bevezetőben” J. Jablonskis szerényen azt mondta, hogy az a tankönyv az írott nyelv számára nem lesz nagy hasznú. A haszna mégis megvolt (és megvan). J. Jablonskis Szintaxisa jó támaszt nyújt a litván nyelvtan használatához, természetesen annak, aki el akarja különíteni a pelyvát a búzától. Maga J. Jablonskis is, amikor a szintaxissal kapcsolatos, akkoriban írásban még valóban gyakori ilyen hibákat javította, 1912-től kezdve mindig emlékeztetett arra, hogy erről már írt a Szintaxisában. Sajnos még egy ilyen utalás miatt is azok, akik eleve J. Jablonskis munkái ellen foglaltak állást, vagy nem mélyedtek el bennük, nem értették meg őket, mindenféle kifogást kerestek, és lekicsinyelték munkásságát. Félretéve Druskiaus (Adomas Jakštas (Dambrauskas)) és K. Jurgelionis a Szintaxis és szerzője ellen intézett légből kapott támadásait, csak azt említjük meg, milyen világosan indokolja J. Jablonskis, hogy miért nem tekinti a saját Szintaxisát semmiféle „koránnak”; nem dicsekedett vele, hanem csupán az emberek nyelvének példáit akarta bemutatni benne... (JR IV: 111)24. 24 Érthetetlen, hogyan lehetett a szerzőt diktátornak nevezni, aki kíméletlenül lesújt, ha a Szintaxisban egyetlen szerkezetre, a pirm neng, pirma negu... kifejezésre is hat lehetséges helyettesítő alakot ad meg. V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 33 J. Jablonskis Szintaxisa alapul szolgált nyelvtani normáink megállapításához, és a litván nyelv szintaktikai jelenségeinek első szisztematikus leírásaihoz is; ezek módszertani irányát úgy jellemezhetjük: „a funkcióktól a kifejezésmód felé”. A szerző tisztában volt vele, hogy az általa megállapított szabályszerűségek idővel feledésbe merülhetnek, az ezeket szemléltető jó nyelvi példák azonban emlékezetünkbe vésődnek, és útjelzőkként mutatják, miként tudták őseink az adott esetben gondolataikat szép litván nyelven kifejezni. J. Jablonskis Szintaxisának rendszere – bár módosították és kiegészítették – számos későbbi tankönyvön és más nyelvtani leíráson keresztül is erősítette nyelvünket. Így például 1985-ben az emigrációban Juozas Masilionis új tankönyvet adott ki az Egyesült Államokban élő litvánok számára, Lietuvių kalbos sintaksė címmel. Ez a mű is elismeri J. Jablonskis Szintaxisának hagyományait, amelyeket Petro Klimas, Zigmas Kuzmickis, Leonardas Dambrūnas, Pranas Gailiūnas és Juozas Žiugžda, valamint mások tankönyvei vittek tovább. Ismét hangsúlyozza, hogy J. Jablonskis Szintaxisa mindig is kimeríthetetlen példatár volt (Masilionis 1985: 5). Valóban, J. Jablonskis talán négyszer is említett közmondását, „Juoda duona – ne badas” [A fekete kenyér nem éhínség], alighanem minden valamennyire részletesebb szintaktikai leírásunkban megtalálnánk. KÖVETKEZTETÉSEK 1. J. Jablonskis a Lietuvių kalbos sintaksė című művét elsősorban azért írta, mert hiányoztak e tárgy felsőbb osztályoknak szánt tankönyvei; ez részben a példák nagy számát és elrendezését is meghatározta. A Szintaxishoz még moszkvai egyetemi évei alatt kezdte gyűjteni a példákat – mintegy 30 éven át. 2. A Szintaxist akkor kezdte írni, amikor Brestben tanított; 1909-ben, K. Būga, J. Balčikonis és J. Šlapelis segítségével, Seinaiban talált menedéket. A munkát 1910 nyarán, Puziniškysben, a Petkevičiai-birtokon is folytatta. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksė című műve önálló kiadásként 1911 júniusában jelent meg. A példák legtöbb forrását konkrét hivatkozásokkal adta meg. 3. Hozzávetőleges számítások szerint mintegy 2900 példa szerepel benne. Forrásuk szerint a példák nagyjából a következőképpen oszlanak meg: körülbelül egyharmaduk a beszélt nyelvből, valamivel több a népköltészetből, kevesebb mint egyharmaduk pedig írott művekből származik. 4. A példák a hagyományos szintaxis felosztását követik: a mondat és részei, a mondattípusok, az alárendelő és mellérendelő összetett mondatok, az úgynevezett összevont mellékmondatok és azonos tagmondatok, végül pedig az írásjelek használata. J. Jablonskis megalapozottan védelmezte az elbeszélő 34 KALBOS KULTŪRA | 85 (melléknévi igeneves) nyelvet. Nemegyszer Sintaksėje emlékeztet arra, hogy nehezebb esetekben ugyanazt a mondatot többféleképpen is lehet értelmezni és elemezni. A példák bemutatására több módszert alkalmaz: az induktívat, a deduktívat és a következtető módszert. 5. J. Jablonskis által gyűjtött helyes, szép litván nyelvi, különösen népköltészeti példák gyakran más nyelvtanok számára is valóságos tárházat jelentettek. J. Jablonskis Sintakse című művét, mint a litván nyelv mondattanának rendszeres leírási modelljét, többé-kevésbé nem egy XX. századi litván nyelvi tankönyv szerzője, valamint a mondattani kutatók is felhasználták. Az általa megállapított szabályok és nyelvhasználati tendenciák hozzájárultak ahhoz, hogy a litván nyelvtan számos normája megszilárduljon. LITERATŪRA Buivydienė V. 2012: Lietuvių kalbos mokymas XX a. pradžioje: pirmosios lietuvių kalbos programos ir to laikotarpio vadovėliai. – Naujausi kalbų ir kultūrų tyrimai. Sudarė V. Meiliūnaitė, N. Morozova. Vilnius: Petro ofsetas. Jonikas P. 1987: Lietuvių tauta ir kalba amžių būvyje, Chicago: Lituanistikos instituto leidykla. JR I–V: Jablonskio raštai 1–5. Sudarė J. Balčikonis. Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys, 1932–1936. JRR I–II: J. Jablonskis. Rinktiniai raštai 1–2. Sudarė J. Palionis. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1957–1959. Kairiūkštytė N., Gudonytė A. (sud.) 2009: Lietuvybės kovų verpetuose. Vilniaus ir Seinų kraštai XIX a. pabaigoje–XX a. pradžioje, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas. Masilionis J. 1985: Lietuvių kalbos sintaksė, Chicago: LB švietimo taryba. Palionis J. 1955: Įžymus lietuvių kalbininkas Jonas Jablonskis, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Palionis J. 1957: J. Jablonskis ir jo lietuvių kalbos vadovėliai. – J. Jablonskis. Rinktiniai raštai 1. Sudarė J. Palionis. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Piročkinas A. 1978: J. Jablonskis – bendrinės lietuvių kalbos puoselėtojas, Vilnius: Mokslas. Piročkinas A. 1980: J. Jablonskis, Kaunas: Šviesa. Piročkinas A. 1985: Jono Jablonskio laiškai, Vilnius: Mokslas. Rygiškių Jonas. 1911: Lietuvių kalbos sintaksė, Seinai. Sabaliauskas A. 1979: Lietuvių kalbos tyrinėjimų istorija 1, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Z. 1992: Lietuvių kalbos istorija 5: Bendrinės kalbos iškilimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Gauta 2012 12 20 V. LABUTIS. Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksės pavyzdžiai 35 EXAMPLES IN LIETUVIŲ KALBOS SINTAKSĖ (SYNTAX OF THE LITHUANIAN LANGUAGE) BY RYGIŠKIŲ JONAS Summary The first comprehensive and systemic description of the syntax of the Lithuanian language Lietuvių kalbos sintaksė (Syntax of the Lithuanian Language) was presented by Jonas Jablonskis under the pseudonym of Rygiškių Jonas as a textbook of a vitally important part of the language at the time when after the lifting of the ban on the Lithuanian press the Lithuanian language was making its way into schools. Jablonskis wrote Lietuvių kalbos sintaksė in a year. Kazimieras Būga, Juozas Balčikonis and Jurgis Šlapelis helped him to resolve issues related to orthography and terminology. Jablonskis’ Lietuvių kalbos sintaksė was published in Seinai on the initiative of the priest Juozas Laukaitis in the monthly of religious direction Vadovas in the autumn of 1910. As a separate book it was published in 1911 also in Seinai. In the foreword of the publication Jablonskis pointed out how important for this work were the examples (2900 of them) and introduced their sources. One third of them are examples of the spoken language form various villages, examples from folklore comprise more than a third (over 900) and examples of best language taken from the writings of 19th century (works of Kristijonas Donelaitis, Žemaitė, Motiejus Valančius, Simonas Daukantas and other) make up less than a third. Examples in Lietuvių kalbos sintaksė are arranged according to the traditional plan of the textbooks of this subject – a sentence, parts of the sentence, types of the sentence, composite sentences and their kinds. For the first time in Lithuanian grammars punctuation marks with the rules of their usage and illustrative sentences were provided. The researched publication helped to bring out and to substantiate the norms of the grammar: first of all it can be seen in the rules set for various matters of syntax and based on convincing examples; in addition various mistakes ingrained in syntactic construction were indicated. The majority of 20th century textbooks of this subject continued the traditions of Jablonskis’ Lietuvių kalbos sintaksė. Some of the examples (especially from the folklore) were widely used by the authors of textbooks as well as scientific works. KEYWORDS: Jonas Jablonskis, syntax, examples, sources, presentation methods. VITAS LABUTIS Vilniaus universitetas Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius 36 KALBOS KULTŪRA | 85