Dėl termino „lingvistinis mandagumas“

GIEDRĖ ČEPAITIENĖ Šiauliaii Egyetem A TERMINUSRÓL LINGVISZTIKAI UDVARIASSÁG A pragmatikai nyelvészeti munkákban nemrég kezdték használni a nyelvészeti udvariasság terminust (mellette a nyelvészeti viselkedés kifejezést is). Valószínűleg Inga Hilbig (2009, 2010) kezdte elsőként használni ezt a terminust, később Birutė Ryvitytė is átvette (2011). I. Hilbig, amikor recenzálta utóbbi munkáját, éppen e terminus választását értékelte pozitívan (Hilbig 2011). A nyelvészeti udvariasság terminust javasolva az említett szerzők az angol linguistics politeness kifejezésre támaszkodnak. E publikáció célja a szóban forgó terminus szemantikájának és a nyelvészeti terminusrendszerhez való illeszkedésének tisztázása. Egy szónak terminusként összhangban kell lennie lexikai és szóalkotási jelentésével; csak így megfelelő, és nem sérti a nyelvi rendszert (lásd Keinys 2005: 205–208). Ebben az esetben a nyelvi udvariasság terminus megsérti ezt az összhangot. A nyelvi jelző, amely az -inis képzőt tartalmazza, szemantikájában megfelel annak, amit az alapszó birtokos esete jelöl, vagyis a nyelvészet szónak. Amikor azonban a szerzők a nyelvi udvariasságról beszélnek, nem az udvariassági tendenciákra gondolnak, amelyek a nyelvészek munkáiban tükröződnek (a tudományos ethoszról Vladas Žulys írt 1997-ben), hanem egészen más dolgokra. Lényegében a nyelvi eszközök egyéni használatának tendenciái érdeklik őket a különféle beszédaktusokban. Mint említettük, a szerzők az nyelvi udvariasság terminust az angol fogalom megnevezésének analógiájára javasolják. A terminus kényelmessége azonban (ebben az esetben a javasolt nyelvi udvariasság terminus tipikus tükörfordításnak, úgynevezett kalknak tekinthető) nem válhat a meghonosításának fő kritériumává. Annál is inkább, mert a szemantikailag helytelen terminus tovább gyengíti az amúgy is egyre fogyatkozó nyelvérzéket. Ezenkívül egyáltalán nem világos, miért vetik el a kellően tág jelentésű, lényegében minden beszédaktust lefedő, és hosszú használati hagyománnyal rendelkező nyelvi etikett terminust. Hiszen éppen ez mutatja meg a beszédaktusok kutatása szempontjából oly fontos mindkét rendszerhez való viszonyt: a nyelvhez és annak lehetőségeihez, valamint az etikához – a nép vagy más közösség magatartását meghatározó alapelvekhez. G. ČEPAITIENĖ. Dėl termino lingvistinis mandagumas 309 LITERATŪRA Hilbig I. 2009: Lietuvių ir anglų prašymų strategijos ir mandagumas. – Lietuvių kalba (elektroninis išteklius), 3. Hilbig I. 2010: Lietuvių ir anglų lingvistinis mandagumas: prašymai, Vilnius: VU leidykla. Hilbig I. 2011: Rec.: Ryvitytė B. Lingvistinės pragmatikos įvadas. – Lietuvių kalba (elektroninis išteklius), 5. Keinys S. 2005: Dabartinė lietuvių terminologija, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Ryvitytė B. 2011: Lingvistinės pragmatikos įvadas, Vilnius: VU leidykla. Žulys V. 1997: Mokslo etosas. – Kalbotyra 46 (1), 133–134. Gauta 2013 12 20 GIEDRĖ ČEPAITIENĖ Šiaulių universitetas P. Višinskio g. 38, LT-76352 Šiauliai g.ce [email protected] 310 KALBOS KULTŪRA | 86