Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas

EGLĖ KRIVICKAITĖ Vytautas Magnus Egyetem INETA DABAŠINSKIENĖ Vytautas Magnus Egyetem A LITVÁN NYELV FONOLOGIÁJÁNAK ELSAJÁTÍTÁSA: AZ ÁLSZAVAK ISMÉTLÉSÉNEK KÍSÉRLETI VIZSGÁLATA KULCSSZAVAK: a fonológia elsajátítása, álszóismétlési teszt, szótagstruktúra, a természetes fonológia elmélete. 1. A GYERMEKI BESZÉD FONOLOGIKUS FEJLŐDÉSÉNEK TENDENCIÁI Az élet első éveiben a nyelvfejlődést két szorosan összefüggő tényező határozza meg: a biológiai (a beszédszervek fejlődése) és a kognitív-nyelvi (a környezetben hallott nyelv sajátosságainak észlelése és elsajátítása) (Stoel-Gammon 2011: 2). A nyelvek elsajátítását összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy 6 hónapos korig a különböző nemzetiségű gyermekek egyformán gagyognak: először a zárhangokat (p, t, k, p, d, g), az orrhangokat (m, n) és a magánhangzókat kezdik ejteni (Velleman, Vihman 2007; Žukauskienė 2012). Úgy tartják, hogy a gyermekek nemcsak azért kezdik először ezeket a hangokat ejteni, mert artikulációjuk könnyű, hanem azért is, mert ezeket hallják leggyakrabban a környezetükben. Például a v, z és d vagy a réshangok artikulációja bonyolultabb, és ritkábban is használatosak (Velleman, Vihman 2007: 26; Edwards, Beckman 2008: 124). Kicsit később ezeket az önálló hangokat CV (mássalhangzó-magánhangzó) szótagstruktúrájú hangsorokká kezdik összekapcsolni (Velleman, Vihman 2007: 26), a többször megismételt CV-hangsorok pedig a felnőttbeszéd szavaira emlékeztetnek, például: mama, tete, baba, bamido stb. (Stoel-Gammon 2011: 8). 6–7 hónapos kortól a gyermek egyre gyakrabban ejti anyanyelve hangjait: a gyermekekhez szóló beszédet1 folyamatosan hallva elkezdi elsajátítani a környezetében hallott han- 1 A gyermekekhez szóló beszéd olyan nyelvi regiszter, amelyet a felnőttek a gyermekekkel való kommunikáció során használnak. Jellemző rá az egyszerűsített szókincs, a rövid, egyszerű szerkezetű mondatok, valamint a főnevek (különösen a kicsinyítő képzős alakok) és az igék gyakori használata (Cameron-Faulkner és mtsai. 2003; Kamandu-lytė 2006a). E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 237 sus, o kiti garsai išnyksta (Velleman, Vihman 2007: 26). Taip vyksta natūralus fonologijos įsisavinimas: vaikai, girdėdami aplinkos kalbą, pastebi dėsningumus ir pradeda jais remtis. Lyginamieji kalbų tyrimai atskleidė, kad, pvz., lūpiniai garsai, kurie yra būdingi prancūzų kalbai, dažniau girdimi 10 mėn. prancūzų vaikų čiauškėjimo laikotarpiu, nei švedų ar japonų kūdikių, kurių aplinkos kalboje šių garsų esama mažiau (Edwards, Beckman 2008: 123); švedų, estų ir bulgarų vaikai anksčiau išmoksta tarti v garsą nei anglakalbiai (Ingram 1988); l garsą prancūzų vaikai išmoksta tarti vėliau nei anglakalbiai (Chervrie-Muller, Lebreton 1973, cituojama iš Edwards, Beckman 2008: 3–4). A környezetben hallott nyelv hatása a gyermek szókincsének gyarapodásával növekszik; idővel a gyermek egyre összetettebb és ritkább hangokat, valamint hangkapcsolatokat is képes kiejteni (Velleman, Vihman 2007; Kavitskaya és mtsai 2011). Megállapították, hogy a litván gyermekek körülbelül hároméves korukra már képesek kiejteni a következő mássalhangzó-kapcsolatokat szótagban: bl, dž, gt, kd, kl, km, kn, ks, kš, kt, lč, lg, ln, lp, nd, ng, nt, sk, sl, sp, st, sv, šč, tg, zd, žd, valamint a szótagok között álló mássalhangzó-kapcsolatokat: gs, gt, ks, kš, kt, lk, ls, lt, lv, ms, mt, nk, nt, ps, sk, sn, st, šd, šk, šm, šp, šs, št, tl, tn, tr, tv, ts, žd, žm, žs, žt. A szótagban álló kl és sp mássalhangzó-kapcsolatok kiejtését a legnehezebb elsajátítani, a szótagok között állók közül pedig a lv, nt, sk, st kapcsolatokat (Kamandulytė 2006b: 85–88). Kicsivel később, körülbelül négy-öt éves korukra a gyermekeknek már jól kell ejteniük a 2–3 mássalhangzóból álló kapcsolatokat (bár egy-egy mássalhangzót még kihagyhatnak) (Garšvienė, Ivoškuvienė 1993: 32–33). A gyermekek szókincse gazdagodik, és közelít a felnőttek nyelvhasználatához: egyre több és változatosabb származékszót használnak, fejlődik az összetett szavak képzése, és gyarapodik a képzett melléknevek száma (Garšvienė, Ivoškuvienė 1993: 37). A litván gyermekek hangképzését vizsgáló, nem standardizált teszt eredményei azt mutatják, hogy az óvodáskorú gyermekek ötöde (78 százaléka) helyesen ejti az egyes hangokat, és leggyakrabban a következő hangok ejtésekor hibázik: s, z, š, ž, c, dz, č, dž, valamint az r hang esetében. A már megtanult hangot szóban nehezebb kiejteni, mint önmagában vagy szótagban (Garšvienė, Juškienė 2008: 80), ezért szavak ismétlésekor több hiba fordul elő, mint az egyes hangok kiejtésekor. Leggyakrabban más hanggal helyettesítenek egy hangot, például: asilas → atilat, ropė → vopė, pjūklas → priūklas; emellett gyakran el is hagynak hangokat, különösen a mássalhangzó-torlódásokban állókat, például: zebras → zebas, sviestas → siestas, herbas → hebas (Garšvienė, Juškienė 2008: 80–81). Összességében az óvodáskorú gyermekeknek még mindig nehéz kiejteniük a bonyolult artikulációjú és ritkább litván hangokat. A fonológia elsajátítását, vagyis az ember természetes képességét a hangrendszer felismerésére, a hangok és hangkapcsolatok kiejtésére, a természetes fonológia elméletével próbálják magyarázni. 238 KALBOS KULTŪRA | 86 2. A kutatók igyekeznek feltárni azokat a nehézségeket, amelyekkel a gyermekek a fonológiai sajátosságok elsajátítása során szembesülnek. Megállapították, hogy a gyermekek a nyíltabb nyelvállású magánhangzókat (a, e) könnyebben észlelik, mint a zártabbakat (u, i); a zöngés zárhangokat nehezebb tisztán kiejteni, mint a zöngétleneket. Minden hang vagy hangsor besorolható az észlelés és a kiejtés nehézsége szerint. A természetes fonológiát a következő ellentétpár fejezi ki: könnyű kiejteni vs. könnyű észlelni (Dziubalska-Kołaczyk 2004). Minden nyelv fonológiai folyamatai sajátosak, vagyis minden nyelvnek megvannak a rá jellemző hangjai, hangkapcsolatai, szótag- és szóstruktúrái (Dziubalska-Kołaczyk 2004), az emberek azonban hasonlóan reagálnak a nyelvi nehézségekre. Ahhoz, hogy hatékonyan kommunikálhasson, a gyermeknek le kell küzdenie a fiziológiai korlátokat. Például az angolul beszélő gyermekeknek meg kell tanulniuk és meg kell szokniuk a mássalhangzó-torlódások kiejtését, míg a hawaii nyelven beszélő gyermekeknek erre nincs szükségük, mivel ez a nyelv nem tartalmaz mássalhangzó-torlódásokat. Mint már említettük, a nyelv elsajátítása a nyelvben leggyakrabban használt mintákkal kezdődik: a gyermekek először azokat a hangokat és hangkapcsolatokat kezdik használni, amelyeket leggyakrabban hallanak a környezetükben. Az összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekek először a CV szerkezetű szótagokat sajátítják el, leggyakrabban egyszerűsítik a mássalhangzó-torlódásokat, és nem ejtik ki a szótagvégi mássalhangzókat (Fikkert 2000). A kutatók megfigyelik a gyermekek beszédében végbemenő fonológiai folyamatokat; leggyakrabban a távoli hasonulást és a metatézist említik. Megállapították, hogy a távoli hasonulás a gyermekek által használt szavak akár 32 százalékában is előfordul (Velleman, Vihman 2007: 33). A metatézis is gyakori a gyermekek beszédében: a szókezdő mássalhangzók leggyakrabban a szóvégi mássalhangzókkal cserélnek helyet. Feltételezések szerint ezek a folyamatok azért mennek végbe a gyermekek beszédében, mert az új szavak tanulásakor a korábban felhalmozott kiejtési tapasztalataikra támaszkodnak. Az első szavakat meglehetősen pontosan ejtik ki (ez rendszerint az első 10–20, egyszerű szerkezetű szó), a későbbieket viszont már kevésbé helyesen. Ez a fonológiai visszaesés a korai nyelvi fejlődés sajátossága: a gyermekek rendszerezik az első szavak kiejtésének szabályszerűségeit, és ezekre támaszkodnak a későbbi szavak elsajátításakor. Más szóval olyan szavakat választanak, amelyek megfelelnek a gagyogás időszakából ismert mintának (például CVCV), ezért az összetettebb szerkezetű szavak esetében igyekeznek olyan megoldásokat találni, amelyek megkönnyítik 2 A természetes fonológia elmélete a 20. században alakult ki a fonetikai és fonológiai kutatások nyomán. Az elmélet megalapítója David Stampe (1969, 1973). A természetes fonológia később a természetes nyelvészeti munkák hatására fejlődött tovább, különösen W. U. Dressler kutatásainak nyomán (1985, 1994, Dressler és mtsai 1987). E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 239 a kiejtést, például magánhangzót toldanak a szó végére, illetve leegyszerűsítik a szóvégi mássalhangzók kiejtését (Velleman, Vihman 2007). A fonológiai fejlődés hosszú ideig tart, ezért még az óvodáskorú vagy általános iskolás gyermekeknek is nehézséget okozhat az összetettebb hangok, mássalhangzó-torlódások vagy több szótagú szavak kiejtése. E folyamat során vannak könnyebb és nehezebb esetek, amelyeket a következő fejezetekben próbálunk áttekinteni. 2. AZ ÁLSZAVAK ISMÉTLÉSI TESZTJE A fonológiai fejlődés késői szakaszáról sok hasznos információ nyerhető speciális tesztek elvégzésével. Az álszavak ismétlési tesztje olyan feladat, amelyben a vizsgálati személyt arra kérik, hogy ismételjen meg álszavakat3. Egy szokatlan hangkombináció, egy jelentés nélküli szó megismétlése nem egyszerű feladat – ehhez számos kognitív-lingvisztikai képesség szükséges: a beszédértés, a fonológiai memória, az artikuláció stb. (Rispens, Parigger 2010). A kutatások azt mutatják, hogy a nyelvi zavarral élő gyermekeknek különösen nehéz pontosan megismételniük egy első alkalommal hallott, értelmetlen szót (Marshall, van der Lely 2009: 40). A külföldi kutatások következtetései egybehangzóak: a nyelvi zavarral élő gyermekek statisztikailag szignifikánsan rosszabbul ismétlik az álszavakat, mint a normál nyelvi fejlődésű kortársaik (Gathercole 2006a, 2006b; Rispens, Prigger 2010). Például egy álszavak ismétlésére szolgáló teszttel 8;3–10;114 éves, normál nyelvi fejlődésű, valamint nyelvfejlődési zavarral élő gyermekeket vizsgálva5 statisztikailag szignifikáns különbséget állapítottak meg a két vizsgálati csoport között, különösen a két szótagosnál hosszabb (három-öt szótagú) álszavak ismétlését összehasonlítva (We ismer és mtsai. 2011). Ezért azt állítják, hogy az álszavak ismétlési tesztje diagnosztikai eszközként használható a lehetséges nyelvfejlődési zavar megállapítására mind a fiatalabb (4–5 éves), mind az idősebb (11–12 éves) gyermekek esetében (Stokes, Klee 2009). A korai nyelvfejlődés diagnosztikáján túl az álszavak ismétlési tesztjei a szókincs és a nyelv más szintjeinek fejlődését is segítenek nyomon követni. A gyermek azon képessége, hogy korai életkorban megismételjen egy új, első alkalommal hallott többszótagú szót, azt mutatja, hogy készen áll új szavak megtanulására és szókincsének bővítésére. 3 Az álszavak olyan fonológiai hangsorok, amelyek megfelelnek az adott nyelv fonotaktikai szabályainak, de nincs jelentésük, és nem alkotnak mondatrészt (Clark és mtsai. 2012: 578). 4 Az életkort így jelöljük: 8;3 – nyolc év, három hónap. 5 Ez a tanulmány a specifikus nyelvi zavarról szól (angolul: Specific Language Impairment – SLI). Bővebben lásd Ruzaitė, Dabašinskienė 2010. 240 KALBOS KULTŪRA | 86 (Gathercole 2006a): egy első alkalommal hallott szó gyenge ismétlése azt jelezheti, hogy a gyermeknek nehézségei vannak az új szavak megtanulásával, vagy nyelvfejlődési zavarra utalhat. Az álszavak ismétlési tesztjét a nyelvelsajátítással hozzák összefüggésbe: azt állítják, hogy az álszavak ismétlése már csecsemőkorban elkezdődik, amikor a gyermekek éppen csak elkezdik megtanulni első szavaikat (Gathercole 2006a). Más szóval minden szó, amelyet a gyermek valaha először hallott, szokatlanul, újszerűen hangzott számára – ugyanúgy, mint azok a szavak, amelyek megismétlésére az álszavak ismétlési tesztjének elvégzésekor kérik (Chiat, Roy 2007). Az álszavak ismétlési tesztjének eredményeit elsőként S. E. Gathercole és A. Baddaley angol pszichológusok ismertették (1989): egy longitudinális álszóismétlési vizsgálat során korrelációt állapítottak meg az álszavak ismétlési tesztjének eredményei és a gyermek későbbi szókincsének fejlődése között. A vizsgálat kezdetén 70 négyéves gyermek szókincsének nagyságát mérték fel, és elvégezték az álszavak ismétlési tesztjét. Egy évvel később megismételték a vizsgálatot, és megállapították, hogy a négyévesek álszóismétlési eredményei statisztikailag szignifikáns korrelációt mutatnak ugyanazon gyermekek ötéves kori szókincsének nagyságával: azoknak a gyermekeknek, akik az egy évvel korábbi álszóismétlési teszten jobb eredményt értek el, gazdagabb volt a szókincsük, mint azoknak, akiknek gyengébbek voltak az eredményeik (Baddeley és mtsai. 1998: 160). Az álszavak ismétlési tesztjén elért gyengébb eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a gyermeknek nehézséget okozhat az új szavak megtanulása és megjegyzése. Eksperimentinio tyrimo (Gathercole, Baddely 1990), analogiško netikrų žodžių kartojimo testui, rezultatai leido formuluoti dar vieną hipotezę apie vaiko žodyno raidą: kuo naujas žodis panašesnis į jau žinomą, tuo lengviau jį įsiminti. Šio tyrimo metu 5 m. amžiaus anglakalbių vaikų prašyta įsiminti įprastus vardus (Peter, Michael) ir neįprastus (Puemás, Meeton). Nustatyta koreliacija tarp šio testo ir netikrų žodžių kartojimo testo rezultatų: vaikai, kurių netikrų žodžių kartojimo testo rezultatai buvo prastesni, prasčiau įsiminė ir niekada negirdėtus vardus. Teigiama, kad netikrų žodžių pakartojimo tikslumas susijęs su fonologinės atminties gebėjimais: kuo naujas žodis panašesnis į jau žinomą ar kelia asociacijų su žinomu žodžiu, tuo lengviau jį išmokti (Gathercole, Baddely 1990). Az álszavak ismétlési tesztje idegennyelv-tanulás vizsgálatára is alkalmasnak bizonyult: a finn gyermekekkel (9–10 évesek) még azelőtt végeztettek el az angol nyelv fonológiai sajátosságai alapján összeállított álszavak ismétlési tesztjét, hogy elkezdtek volna angolul, második idegen nyelvként tanulni. Két év elteltével felmérték ugyanezen gyermekek angol szókincsének nagyságát, és erős összefüggést találtak a két évvel korábban elvégzett álszavak ismétlési tesztjének eredményei és a két év alatt elsajátított angol szókincs nagysága között (Baddeley és mtsai. 1998: 160). E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 241 2.1. Az álszavak ismétlési tesztjének fő jellemzői A különböző nyelvek fonológiájára épülő álszóismétlési tesztek összehasonlító vizsgálatai az álszavak szerkezetének két fő, a teszteredményeket meghatározó jellemzőjét különítették el: 1) a szótag szerkezetét (mássalhangzó–magánhangzó (CV) vagy mássalhangzó-kapcsolat–magánhangzó (CCV)); 2) a szó hosszát (a szótagok számát a szóban) (Chiat, Roy 2007; Gutierrez-Clellen, Simon-Cereijido 2010). A javaslat szerint az álszótesztnek olyan fonémákból kell állnia, amelyeket a gyermekek a legkorábban sajátítanak el; ebben az esetben az ismétlés pontosságát nem befolyásolná a hang kiejtésére való fiziológiai képtelenség (Dollagham, Campbell 1998). A világ különböző nyelveiben végzett álszóismétlési tesztek eredményei egybevágnak: 1) a mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó álszavakat nehezebb megismételni, mint az ilyen kapcsolatokat nem tartalmazó szavakat (Santos és mtsai. 2006; Marshall és mtsai. 2009, Kapalkova és mtsai. 2013; Kavitskaya és mtsai. 2011); 2) a szó elején álló mássalhangzó-kapcsolatokat pontosabban ismétlik meg (Marshall és mtsai. 2009: 42), mivel ez az első szótag hangosabb és erőteljesebb kiejtésével függ össze (Pegy, Mork 2010). Azt is megállapították, hogy a gyermekek először a szó elején kezdik ejteni a mássalhangzó-kapcsolatokat (körülbelül kétéves korukban), ebben a pozícióban gyakrabban fordulnak elő és változatosabbak a mássalhangzó-kapcsolatok (McLeod és mtsai. 2001); 3) az egy- és kétszótagú álszavakat ismétlik meg a legpontosabban, vagyis az álszavak ismétlésének pontossága a szó hosszával csökken (Kavitskaya és mtsai. 2011). Az álszavak ismétlésekor a gyermeknek a rövid távú fonológiai memóriájára kell támaszkodnia. A hosszabb szavak észleléséhez és megismétléséhez több idő szükséges; fonológiai reprezentációjuk fokozatosan elhalványul a rövid távú memóriából, ezért a hosszabb szavak ismétlésének eredményei gyengébbek. Azt állítják, hogy a rövid távú fonológiai memória gyenge működése összefügg az egyes szavak lassú elsajátításával (Gathercole 2006a: 600–601). Az álszavak ismétlésének pontosságát meghatározó másik fontos tényező a vizsgálati személyek életkora: minél idősebb a gyermek, annál pontosabban ismétli meg mind a rövidebb (egy-két szótagú), mind a hosszabb (három-öt szótagú) álszavakat (Santos és mtsai. 2006; Kavitskaya és mtsai. 2011; Kapalkova és mtsai. 2013). Az idősebb gyermekek több, különböző hangkapcsolatokból álló szót ismernek, vagyis több fonológiai tudással rendelkeznek, és pontosabban tudják megismételni az első alkalommal hallott, ismeretlen szavakat (Munson és mtsai. 2005: 1034). 242 KALBOS KULTŪRA | 86 2.2. A litván álszóismétlési teszt felépítése A litván álszavakat6 a litván szavak szerkezeti sajátosságait figyelembe véve alkották meg: csak olyan hangokat és szótagstruktúrákat használtak, amelyek lehetségesek, és leggyakrabban fordulnak elő a litván szavakban. Egy litván szó átlagosan 7 fonémából áll (leggyakrabban körülbelül 5–8 fonémából) (Kazlauskienė 2010: 35–37), a két-négy szótagú szavak vannak túlsúlyban (Karosienė, Girdenis 1990: 21). A litván szavak leggyakoribb szótagtípusai a CV, CVC, CCV, CCVC (Karosienė, Girdenis 1994; Kazlauskienė, Raškinis 2008: 26–27), vagyis a litván szótag leggyakrabban 2–3 hangból áll (Karosienė, Girdenis 1994). Megállapították, hogy valamennyi litván szó szótagjainak kétharmada (körülbelül 65 százaléka) nyílt szótag (CV, CCV, CCCV) (Girdenis, Karosienė 2010: 82); a szótag leggyakrabban a következő mássalhangzókkal kezdődik: k, l, s, t, p, n, és magánhangzóval végződik: o, a, i, e, u (Girdenis, Karosienė 2004: 220); a szavak belső szótagjaiban sok a lágy mássalhangzó, és az elöl képzett magánhangzók vannak túlsúlyban (Garšva, Girdenis 1996). A szavakat alkotó leggyakoribb hangok a következők: i, a, e, o és s, k, t, m, n, r (Karosienė, Girdenis 1993; Kazlauskienė, Raškinis 2009). A litván álszóismétlési tesztben csak két mássalhangzóból álló mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó szavak szerepelnek, mivel a három mássalhangzós kapcsolatok kiejtése túl nehéz a kisgyermekek számára. A litván nyelvben a két mássalhangzó leggyakoribb kapcsolattípusai: RT7 (42 százalék) (nt, rt, nk, rb); ST (18 százalék) (st, šk, št, sp); TR (13 százalék) (kl, pr, tr, tv, gr, bl, tl, pl); SR (6 százalék) (sm, sn, šv, sl, sv, šl) (Girdenis 1995: 107–111; Kazlauskienė 2007: 37–40). Így a litván szavak szerkezetének e fő jellemzői, valamint a litván gyermekek fonológiai struktúráinak elsajátításáról szóló korábbi kutatások (Kamandulytė 2006b; Garšvienė, Juškienė 2008) alapján litván álszavakat alkottak (lásd a függeléket). A litván álszavakat úgy igyekeztek megalkotni, hogy ne hasonlítsanak valódi litván szavakra, ne keltsenek semmilyen asszociációt ismert szóval, ugyanakkor megfeleljenek a litván szavak valamennyi szerkezeti sajátosságának: az álszavak mássalhangzó-kapcsolatai két kapcsolattípusból állnak: ST (39 százalék), TR (33 százalék) és SR (28 százalék)8; a szavak hossza változik 6 Lietuviškas netikrų žodžių pakartojimo testas (aut. Dabašinskienė, Krivickaitė 2013) kurtas dalyvaujant COST ISO804 Language Impairment in a Multilingual society: Linguistics Patterns and the Road to Assessment projekte (2011–2013 m.). 7 S – réshang (s, z, š, ž, f, h, ch); T – zárhang (p, b, t, d, k, g); R – likvida/szonoráns (l, m, n, r, v, j). 8 Az RT típusú mássalhangzó-kapcsolatok az álszóismétlési tesztből hiányoznak, mert ez a kapcsolat csak szótagok között lehetséges. E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 243 2–4 szótagból (4–9 fonémából) állnak, a szavak szótagjait pedig CV, CCV vagy CCVC szótagstruktúrák alkotják (lásd a mellékletet). A litván álszóteszt 24 szóból áll, amelyek három csoportba sorolhatók: 8 kétszótagú szó (4–6 fonéma), 8 három szótagú szó (6–7 fonéma) és 8 négyszótagú szó (6–9 fonéma). Mindegyik csoportban 2 szóban nincs mássalhangzó-torlódás, 6 szóban pedig van: három szó esetében a mássalhangzó-torlódás a szó elején, háromnál a szó közepén található. Minden mássalhangzó-torlódás egy szótagon belül fordul elő, két kétszótagú szóban pedig a szótagon belül és szótaghatáron is (lásd a mellékletet). A kutatás szerzői azt kívánták ellenőrizni, hogy a gyermekek képesek-e nemcsak álszavakat, hanem hasonló szerkezetű litván szavakat is kiejteni, ezért minden álszóhoz egy megfelelő litván szót választottak párként (lásd a mellékletet). A megfelelő szavak kiválasztásakor a következőket vették figyelembe: 1) a szavak hosszát: az álszavaknak és a valódi szavaknak ugyanannyi szótagjuk van, például šve.la9 → sma.la (kétszótagúak), šku.li.nė → ska.re.lė (három szótagúak), ma.gvu.no.lė → re.kla.mė.lė (négyszótagúak); 2) a szótagstruktúrát (a szótagban található fonémák számát) és a mássalhangzó-torlódásokat, például ke.mu → do.ja (szótagonként két fonéma); spa.de.ki → sta.tu.la (mássalhangzó-torlódás az első szótagokban). Más szempontokat (a mássalhangzók és magánhangzók artikulációs jellemzőit) nem vettek figyelembe, mert nem sikerült azonos szavakat találni, a mássalhangzó-torlódásokat azonban igyekeztek artikulációjukban a lehető leginkább hasonlóan megőrizni. Például a pr (zárhang, bilabiális + folyékony, elülső alveoláris) megfelelője a br (zárhang, bilabiális + folyékony, elülső alveoláris): gap-rė → kobra; a gu (zárhang, hátul képzett veláris + folyékony, labiodentális) helyébe a kl (zárhang, hátul képzett veláris + folyékony, elülső dentális) került: magvuno-lė → reklamelė; a šk (réshang, elülső alveoláris + zárhang, hátul képzett veláris) helyébe a sk (réshang, elülső dentális + zárhang, hátul képzett veláris) került: škulinė → skarelė; néhány szó esetében az álszó és a valódi szó mássalhangzói teljesen megegyeztek: gitua → gatvė, klesta → klasta, sminto → smiltė (lásd a mellékletet). 9 A szótagokat pontok választják el. 244 KALBOS KULTŪRA | 86 3. LITVÁN ÁLSZAVAK ÉS VALÓDI SZAVAK ISMÉTLÉSÉNEK VIZSGÁLATA Ehhez az előzetes vizsgálathoz 25, normál nyelvi fejlődésű gyermek10 tesztelési adatait választottuk ki. A vizsgálati személyeket öt, egyenként öt gyermekből álló korcsoportba osztottuk: 1) 4–5 évesek; 2) 5–6 évesek; 3) 6–7 évesek; 4) 7–8 évesek és 5) 8–9 évesek. Az adatokat Kaunas város óvodáiban és iskoláiban gyűjtöttük. Minden gyermeket egyénileg teszteltünk: először a Álszavak ismétlési tesztjét11 végeztük el, majd a Valódi szavak ismétlési tesztjét. A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsa a különböző életkorú gyermekek képességét a litván nyelvű álszavak és valódi szavak megismétlésére. A hipotézis szerint a gyermekek pontosabban tudják majd megismételni a valódi litván szavakat, mint az álszavakat, a többszótagú szavak és a mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó szavak azonban nagyobb nehézséget jelentenek majd. A vizsgálat eredményei lehetővé tették egy előzetes következtetés levonását, amely egybeesik más országok hasonló vizsgálatainak adataival: a gyermekek nehezebben ismétlik meg az álszavakat, vagyis a soha nem hallott szavakat, mint a valódiakat. A gyermekek a litván álszavakat mintegy 89%-os, a valódi szavakat pedig 95%-os pontossággal ismételték meg. A vizsgálat kimutatta, hogy a kétszótagú szavakat (mind a valódiakat, mind az álszavakat) ugyanolyan pontossággal ismétlik meg (96%-os pontossággal), a két szótagnál hosszabb valódi és álszavak összehasonlításakor azonban különbségeket figyeltek meg: a gyermekek a valódi három szótagú szavakat ugyanolyan pontosan ismétlik meg, mint a kétszótagúakat (96%); a négyszótagú valódi szavak ismétlésekor valamivel gyengébb eredményeket értek el12 (93%) (lásd a 2. ábrát). Az álszavak ismétlésének pontosságát jobban befolyásolja a szótagok száma: a kétszótagú álszavakat 96%-os, a három szótagúakat 89%-os, a négyszótagúakat pedig 82%-os pontossággal ismételték meg (lásd az 1. ábrát). A két teszt eredményeit összehasonlítva látható, hogy a gyermekek leggyakrabban az azonos szerkezetű valódi és álszavak ismétlésekor hibáznak – azoknál, amelyek mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmaznak, például smala és švela; kobra és gaprė; žoliapjovė és gosaklūni stb.; az álszavak ismétlésekor azonban gyakrabban hibáznak (lásd a 2. ábrát). 10 Normál nyelvi fejlődésűnek azokat a gyermekeket tekintjük, akiknek nincs nyelvi zavaruk, és nem járnak logopédushoz. 11 A litván álszóismétlési teszt felépítésének és lebonyolítási módszerének részletesebb leírása: Krivickaitė 2013; Dabašinskienė, Krivickaitė 2013; Krivickaitė 2014. 12 Nem minden gyermek ismerte a valódi szavak jelentését sem; például az egyik adatközlő azt mondta, hogy még soha nem hallotta a raskila szót, és nem tudja, mit jelent; feltételezhető, hogy emiatt a raskila szó ismétlésének pontossága nem magas. Nyilvánvaló, hogy sok óvodáskorú és általános iskolás korú gyermek nem ismer egy-egy ritkábban használt vagy elvontabb jelentésű szót. E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 245 1. ÁBRA. A valódi és álszavak ismétlési tesztjeinek eredményei a szó szótagjainak száma szerint A 2. ábrán bemutatott adatokból látható, hogy a mássalhangzó-torlódást tartalmazó három- és négyszótagú valódi szavak ismétlésekor ritkábban hibáznak, mint az álszavak ismétlésekor: minél hosszabb a mássalhangzó-torlódást tartalmazó álszó, annál kisebb az ismétlés pontossága. Például a gyslotis háromszótagú valódi szó ismétlése 96 százalékos pontosságú, a pasuapi álszóé 60 százalékos; a svajotoja négyszótagú valódi szó ismétlése 100 százalékos pontosságú, a snaldina álszóé pedig 76 százalékos. A vizsgálat szerint gyakrabban hibáznak a szó belsejében mássalhangzó-torlódást tartalmazó háromszótagú álszavak ismétlésekor (az ismétlés pontossága körülbelül 78 százalék), míg a szó eleji torlódást tartalmazó álszavakat körülbelül 95 százalékos pontossággal ismétlik meg. A négyszótagú álszavak ismétlési pontosságát a mássalhangzó-torlódás helye nem befolyásolja jelentősen: a szó közepén mássalhangzó-torlódást tartalmazó szavak ismétlése körülbelül 80 százalékos pontosságú, a szó elején torlódást tartalmazóké pedig körülbelül 84 százalékos. A valódi szavak ismétlési pontossága szempontjából szintén nem különösebben fontos a mássalhangzó-torlódás helye; minden torlódást tartalmazó szót hasonló pontossággal ismételnek meg: a szó elején mássalhangzó-torlódást tartalmazó háromszótagúakat 96 százalékos, a szó közepén torlódást tartalmazókat pedig körülbelül 95 százalékos pontossággal; a szó elején mássalhangzó-torlódást tartalmazó négyszótagúakat körülbelül 93 százalékos, a szó közepén torlódást tartalmazókat pedig körülbelül 91 százalékos pontossággal ismétlik meg13 (lásd a 2. ábrát). 13 A litván Álszóismétlési teszt előzetes eredményei egybevágnak más országok megállapításaival: a szó elején álló torlódásokat pontosabban ismétlik meg, mint a szó közepén lévőket (Marshall, van der Lely 2009; Williams és mtsai. 2013). Ennek a tendenciának a megerősítéséhez azonban nagyobb vizsgálati mintára lenne szükség. 246 KALBOS KULTŪRA | 86 2. ÁBRA. A valódi és álszavak ismétlésének pontossága A mássalhangzó-torlódást nem tartalmazó valódi szavak és álszavak ismétlési eredményei hasonlóak, például: šalikas – 100 százalék, širuta – 96 százalék, šokoladas – 100 százalék, žadevina – 96 százalék. A valódi és álszavak ismétlési tesztjeinek eredményei azt mutatták, hogy minden korcsoport pontosabban ismételte meg a valódi szavakat, mint az álszavakat, és a legnagyobb különbség a legfiatalabb vizsgálati csoportban (4–5 évesek) figyelhető meg (lásd a 3. ábrát): a valódi szavakat 81 százalékos, az álszavakat pedig mindössze 58 százalékos pontossággal ismételték meg. Szintén nagyobb különbség figyelhető meg a valódi és álszavak ismétlési eredményei között E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 247 3. ÁBRA. A valódi és álszavak ismétlésének pontossága korcsoportok szerint a 7–814 éves gyermekek (első osztályos tanulók) csoportjában. A többi három vizsgálati csoport (5–6, 6–7 és 8–9 évesek) teszteredményei hasonlóak: bár nem túl jelentős mértékben, a valódi szavakat pontosabban ismétlik meg (lásd a 3. ábrát). Az összes tárgyalt adatot gyakorisági százalékértékként adjuk meg, mivel a vizsgálati minta kis mérete nem teszi lehetővé, hogy statisztikailag szignifikáns különbségekről beszéljünk. Ezért ennek az előzetes vizsgálatnak az eredményeit lehetséges tendenciáknak tekintjük, amelyek valószínűsíthetők, mivel más országokban és a litván korai nyelvfejlődés vizsgálataiban is megerősítést nyertek. Nemcsak a gyakorisági tendenciák, vagyis a mennyiségi jellemzők fontosak: az ismert és ismeretlen szavak artikulálásának módja is lényeges tényező, amely megmutatja a nyelvfejlődés helyzetét a különböző korcsoportokban. A gyermekek, amikor összetettebb szerkezetű szavak kiejtésével próbálkoznak, a kiejtés megkönnyítésének módjait keresik. Az álszavak és valódi szavak ismétlési tesztjei során több, valamennyi korcsoportra jellemző szóegyszerűsítési típus rajzolódott ki: hanghelyettesítés (az összes hiba 31 százaléka15), mássalhangzó-asszimiláció (8 százalék), hangelhagyás (14 százalék) és hangbetoldás (8 százalék). 14 A valódi és álszavak ismétlésének pontossága az idősebb korcsoportokban javul, csupán a 7–8 évesek csoportjának álszavakra vonatkozó eredményei gyengébbek. Más országokban az álszavak tesztje során statisztikailag szignifikáns különbséget állapítottak meg az iskola előtt álló gyermekek, az első osztályosok és a második osztályosok között. Ezt iskolai hatásnak nevezik (Santos és mtsai. 2006: 375). Az első osztályban a gyermekeket sok újdonság éri (új környezet, barátok, új oktatási rendszer), ezért kissé zavartak lehetnek, ami az álszavak ismétlési tesztjén elért gyengébb eredményeket magyarázhatja. 15 Az álszavak és valódi szavak ismétlésekor elkövetett „hibák” összesítése. Hibának minősül az álszó vagy valódi szó pontatlan megismétlése. 248 KALBOS KULTŪRA | 86 A hangok helyettesítése az egyik leggyakoribb hiba az értelmetlen szavak ismétlésekor. A gyermekek egy mássalhangzót l, n, t hanggal helyettesítettek, például: lamuvį → lasmulį, lasmutį, lasmunį; pasvapi → paslapi. Gyakran a p hangot is k vagy t hangra cserélték, például: maspulė → paskulė; plemuta → klemuta; nisparima → nistarima; spiratuša → starutuša. Ezek a helyettesítések minden korcsoportban jellemzők voltak, a legidősebb (8–9 éves) csoport kivételével. Valódi szavak ismétlésekor a hanghelyettesítésnek mindössze egy esete fordult elő: žoliapjovė → žoliapjolė (az 5–6 éves korcsoportban). A legfiatalabb vizsgálati csoportban (4–5 évesek) néhány távoli hasonulási esetet figyeltek meg: žadevina → žalevina; nisparima → nismarima. A zárhangokat (d, p) az utánuk következő likvidák (m, l) hasonítják. Valódi szavak ismétlésekor szintén előfordultak távoli mássalhangzó-hasonulási esetek a 4–5 éves korcsoportban: skanumėlis → skanulėlis; az abiliūpinis szóban az m hasonította a nyelv elülső, alveoláris mássalhangzóját, az l-t. A négy szótagú értelmetlen szavak ismétlésekor a gyermekek több kihagyási hibát vétettek, és gyakrabban hagytak ki szótagot, mint egyedi hangot, például: magunolė → maguno, magulė, maguolė; sulerité → sulitė; snalidina → sladina. Kihagyási hibákat a 4–5, 5–6 és 6–7 éves vizsgálati alanyok követtek el. Valódi kétszótagú szavak ismétlésekor egyedi hangok maradtak ki (kobra → koba, klasta → kasta), míg négy szótagú szavak ismétlésekor szótagok maradtak ki (žoliapjovė → žolia; skylamušis → skilamu). A valódi szavakat a 4–5 és 5–6 éves gyermekek rövidítették. Ez a feltáró vizsgálat kimutatta, hogy a gyermekek leggyakrabban megpróbálják leegyszerűsíteni a bonyolultabb szerkezetű szavakat (egyes hangokat másokra cserélnek, illetve bizonyos hangokat vagy szótagokat hagynak ki), ugyanakkor néhány esetben megfigyelhető volt, hogy a 4–5 éves gyermekek egy mássalhangzóhoz még egyet hozzáadnak (újabb mássalhangzó-kapcsolatot hoznak létre), például: pasvapi → pasvalpi; plemuta → plemouta; gatvė → gvatvė. KÖVETKEZTETÉSEK A litván nyelvben valódi és értelmetlen szavak ismétlésére szolgáló feltáró tesztek eredményei alátámasztják a külföldi kutatások eredményeit: a még soha nem hallott, ismeretlen szavakat nehezebb megjegyezni és megismételni, mint a valódiakat. A valódi és értelmetlen szavak ismétlése közötti legnagyobb különbség a három- és négy szótagú szavak ismétlésekor mutatkozott meg: az értelmetlen szavak ismétlésének eredményei lényegesen rosszabbak voltak, mint a valódi szavaké. Leggyakrabban az azonos szerkezetű valódi és értelmetlen szavak ismétlésekor hibáztak, ám az értelmetlen szavak ismétlésekor a gyermekek gyakrabban hibáz- E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 249 tak. Megállapítást nyert, hogy a mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó (különösen a szó közepén előforduló) értelmetlen szavakat nehezebb megismételni, mint az ilyen kapcsolatokat nem tartalmazó szavakat. A gyermekek megpróbálják egyszerűsíteni a bonyolultabb szerkezetű szavakat, a hosszabbakat lerövidítik, vagy egyes mássalhangzókat másokra cserélnek. Leggyakrabban a 4–5 évesek és az iskolát már megkezdő 7–8 évesek hibáznak. Valamennyi korcsoportban a mássalhangzó-kapcsolatokat tartalmazó, több szótagú értelmetlen szavak ismétlése okozta a legnagyobb nehézséget. A szóstruktúra összetettsége nagyobb erőfeszítést igényel az információ feldolgozásához, összetettebb észlelési folyamatokat, valamint további kognitív (memória-) ráfordítást követel. A ritkábban használt, szokatlan nyelvi elemek kevésbé természetesek, és a kisgyermekek számára nehezebben értelmezhetők. LITERATŪRA Baddeley A., Gathercole S. E., Papagno C. 1998: The Phonological Loop as a Language Learning Device. – Psychological Review 1, 158–173. Cameron-Faulkner Th., Lieven E. Tomasello M. 2003: A construction based analysis of child directed speech. – Cognitive Science 27, 843–873. Chiat Sh., Roy P. 2007: The Preschool Repetition Test: Am Evaluation of Performance in Typically Developing and Clinically Referred Children. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 50, 429–443. Clark N. B., McRoberts G. W., van Dyke J. A., Shankweiler D. P., Braze D. 2012: Immediate memory for pseudowords and phonological awareness are associated in adults and pre-reading children. – Clinical Linguistics & Phonetics 26 (7), 577–596. Dabašinskienė I., Krivickaitė E. 2013: Language delay, incomplete learning or SLI: a non-word repetition test for Lithuanian. Tarptautinis IX doikalbystės simpoziumas, 2013 m. liepos 15–17 d. Singapūras: Nanyango technologijos universitetas. Dollaghan Ch., Campbell T. F. 1998: Nonword Repetition and Child Language Impairment. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 41, 1136–1146. Dressler Wolfgang U. 1985: Morphonology. The dynamics of derivation, Ann Arbor: Karoma Press. Dressler Wolfgang U. 1994: Evidence from first phases of morphology acquisition for linguistic theory: extragrammatic morphology and diminutives. – Acta linguistica hafniensia 27, 93–105. Dressler Wolfgang U., Mayerthaler W., Panagl O., Wurzel Wolfgang U. 1987: Leitmotifs in Natural Morphology, Amsterdam: Benjamins. 250 KALBOS KULTŪRA | 86 Dziubalska-Kołaczyk K. 2004: Modern Natural Phonology: the theory for the future. – English Language, Literature and Culture. Selected papers from the 13th PASE conference, Poznań. Prieiga per internetą: <http://www.google.lt/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDAQFjAA&url=http%3A%2F%2Fwa.amu.edu.pl%2Fkdk%2Fsites%2Fdefault%2Ffiles%2FModern%2520Natural%2520Phonology.doc&ei=wUxdUqKcK8Ojhg e6yIHoCg&usg=AFQjCNEwiYee16WPTemH2EeHsJeG6WrM-A&sig2=bKjbRJcopASfz9RnJfJfkg&bvm=bv.53899372,d.ZG4> (žiūrėta 2013 10 01). Edwards J., Beckman M. E. 2008: Some cross-linguistic evidence for modulation of implicational universals by language-specific frequency effects in phonological development. – Language Learning and Development 4 (2), 122–156. Fikkert P. 2000: Acquisition of Phonology. – The First Glot International State-of-the-Article Book. The Latest in Linguistics. Studies in Generative Grammar 48, Berlin/New York: Mouton de Gruyter, 221–250. Prieiga per internetą: <http://www.fikkert.com/fikkert_glot.pdf> (žiūrėta 2013 09 28). Garšva K., Girdenis A. 1996: Bendrinės lietuvių kalbos fonologija ir morfonologija. – Kalbotyros darbai III tomas: 1988–2000, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 2001, 200–242. Garšvienė A., Ivoškuvienė R. 1993: Logopedija: Vadovėlis specialiosios pedagogikos fakulteto studentams, Kaunas: Šviesa. Garšvienė A., Juškienė G. 2008: Priešmokyklinio amžiaus vaikų tarimo ypatumai. – Jaunųjų mokslininkų darbai 2 (18), 78–84. Gathercole S. E., Baddeley A. D. 1989: Phonological memory deficits in language disordered children: Is there a causal connection? – Journal of Memory & Language 29, 336–360. Gathercole S. E. 2006a: Nonword repetition and word learning: The nature of the relationship. – Applied Psycholinguistics 27, 513–543. Gathercole S. E. 2006b: Complexities and constrains in nonword repetition and word learning. – Applied Linguistics 27, 599–613. Girdenis A. 1995: Teoriniai fonologijos pagrindai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Girdenis A., Karosienė V. 2010: Skiemens ir žodžio pirmųjų bei paskutinių fonemų dažnumas bendrinėje lietuvių kalboje. – Baltistica 2, 213–231. Gutierrez-Clellen V. F., Simon-Careijido G. 2010: Using Nonword repetition Tasks for the Identification of Language Impairment in Spanish-English Speaking Children: Does the Language of Assessment Matter? – Learning Disabilities Research & Practice 25 (1), 48–58. Ingram D. 1998: The acquisition of word-initial [v]. – Language and speech 31 (1), 77–85. E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 251 K a m a n d u l y t ė L. 2006a: Vaikiškosios kalbos ypatybės. – Kalbos kultūra 79, 264–273. K a m a n d u l y t ė L. 2006b: Morfonotaktikos įsisavinimas. – Žmogus ir žodis 8 (1), 84–89. K a p a l k o v a S., P o l i š e n s k a K., V i c e n o v a Z., 2013: Non-word repetition performance in Slovak-speaking children with and without SLI: novel scoring methods. – International Journal of Language, Communication Disorders 48 (1), 78–89. K a r o s i e n ė V., G i r d e n i s A. 1990: Bendrinės kalbos žodžio ir skiemens statistinė struktūra. – Kalbotyra 1 (1), 36–48. K a r o s i e n ė V., G i r d e n i s A. 1993: Bendrinės kalbos fonemų dažnumai. – Kalbotyra 2 (1), 28–38. K a r o s i e n ė V., G i r d e n i s A. 1994: Lietuvių bendrinės kalbos skiemens tipų dažnumai. – Kalbotyra 3 (1), 34–42. K a v i t s k a y a D., B a b y o n y s h e v M., W a l l s T., G r i g o r e n k o E. 2011: Investigating the effects of syllable complexity in Russian-speaking children with SLI. – Journal of Child Language 38, 979–998. K a z l a u s k i e n ė A. 2007: Intervokaliniai priebalsiai: vienanarės ir dvinarės grupės. – Kalbų studijos 11, 36–42. K a z l a u s k i e n ė A. 2010: Lietuvių kalbos žodžių foneminės struktūros dėsningumai. – Žmogus ir žodis 1, 35–41. K a z l a u s k i e n ė A., R a š k i n i s G. 2009: Bendrinės lietuvių kalbos garsų dažnumas. – Respectus Philologicus 16 (20), 169–182. K a z l a u s k i e n ė A., R a š k i n i s G. 2008: Lietuvių kalbos fonologinio skiemens struktūrinių modelių dažnumas. – Žmogus ir žodis 1, 24–31. K r i v i c k a i t ė E. 2013: Išgalvotų žodžių testas: lietuvių vienakalbių ir dvikalbių vaikų kalbos tyrimas. Pranešimas tarptautinėje taikomosios kalbotyros konferencijoje Kalbos ir žmonės: erdvė, laikas, tapatybė. Vilnius: Vilniaus universitetas. Prieiga per internetą: <https://www.academia.edu/5762723/Isgalvotu_zodziu_testas_Lietuviu_vienakalbiu_ir_dvikalbiu_vaiku_kalbos_tyrimas>. K r i v i c k a i t ė E. 2014: Netikrų žodžių kartojimo testas: lietuvių vienakalbių ir dvikalbių vaikų kalbos tyrimas. – Taikomoji kalbotyra 4, 1–22. M a r s h a l l C. R., v a n d e r L e l y H. K. J. 2009: Effects of word position and stress on onset cluster production: evidence from typical development, specific language impairment, and dyslexia. – Language 85 (1), 39–57. M c L e o d Sh., v a n D o o r n, R e e d A. V. 2001: Normal Acquisition of Consonant Clusters. – American Journal of Speech – Language Pathology 10 (2), 99–110. M u n s o n B., K u r t z B. A., W i n d o r 2005: The Influence of Vocabulary Size, Phonotactic Probability, and Wordlikeness on Nonword Repetitions 252 KALBOS KULTŪRA | 86 of Children With and Without Specific Language Impairment. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 48, 1033–1047. P e g y M o r k P. K. 2010: Language-specific realizations of syllable structure and vowel-to-vowel coarticulation. – The Journal of the Acoustical Society of America 128, 1346–1356. R i s p e n s J., P a r i g g e r E. 2010: Non-word repetition in Dutch-speaking children with specific language impairment with and without reading problems. – British Journal of Developmental Psychology 28, 177–188. R u z a i t ė J., D a b a š i n s k i e n ė I. 2010: Specific Language Impairment: Adaptation of a Screening Test for Lithuanian. – Darbai ir dienos 54, 277–300. S a n t o s F. H., B u e n o O. F. A., G a t h e r c o l e S. E. 2006: Errors in nonword repetition: bridging short- and long-term memory. – Brazilian Journal of Medical and Biological Research 39, 371–385. S t a m p e D. 1969: The acquisition of phonetic representation. – CLS 5, 443–453. S t a m p e D. 1973: A Dissertation on Natural Phonology, Bloomington: IULC. S t o e l - G a m m o n C. 2011: Relationships between lexical and phonological development in young children. – Journal of Child Language 38, 1–34. S t o k e S. F., K l e e Th., 2009: The Diagnostic Accuracy of a New Test of Early Nonword Repetition for Differentiating Late Talking and Typically Developing Children. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 52, 872–882. V e l l e m a n S. L., M i h m a n M. V. 2007: Phonology development in infancy and early childhood: implications for theories of language learning. – Phonology in Context. (red. Pennington. M. C.), Luton: Palgrave Macmillan, 25–50. Ž u k a u s k i e n ė R. 2012: Raidos psichologija: integruotas požiūris, Vilnius: Margi raštai. W e i s m e r S. E., T o m b l i n J. B., Z h a n g X., B u c k w a l t e r P., C h y n o - w e t h J. G., J o n e s M., 2011: Nonword Repetition Performance in School-Age Children with and Without Language Impairment. – Journal of Speech, Language, and Hearing Research 43, 865–878. W i l l i a m s D., P a y n e H., M a r s h a l l Ch., 2013: Non-word Repetition Impairment in Autism and Specific Language Impairment: Evidence of Distinct Underlying Cognitive Causes. – Journal of Autism and Developmental Disorders 43, 404–417. Gauta 2013 10 20 Priimta 2013 12 20 E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 253 PRIEDAS. Lietuvių kalbos netikri ir tikri žodžiai Skiemenu sk. Netikras žodis Tikras žodis Netikrų žodžių priebalsių samplaika → tikrų žodžių priebalsių samplaika 2 Kemu Tema – 2 Doja Koja – 2 Skimo Stalas Sk → st 2 Švela Smala Šv → sm 2 Gaprė Kobra Pr → br 2 Gitva Gatvė Tv → tv 2 Sminto Smiltė Sm → sm; nt → lt16 2 Klesta Klasta Kl → kl; st → st17 3 Geloša Karosas – 3 Širuta Šalikas – 3 Škulinė Skarelė Šk → sk 3 Plemuta Klimatas Pl → kl 3 Maspulė Raskila Sp → sk 3 Lasmuvi Vyšnelė Sm → šn 3 Spadeki Statula Sp → st 3 Pasvapi Gyslotis Sv → sl 4 Sulertė Serenada – 4 Žadevina Šokoladas – 4 Snalidina Svajotoja Sn → sv 4 Spiratuša Skylamušis Sp → sk 4 Nisparima Restoranas Sp → st 4 Magvunolė Reklamėlė Gv → kl 4 Staligosa Skanumėlis St → sk 4 Gosakluni Žoliapjovė Kl → pj PASTABA. Pajuodinta priebalsių samplaika; ketvirtoje lentelės skiltyje pažymėta, kokia tikrame žodyje esanti samplaika atitinka netikrame žodyje esančią priebalsių samplaiką. 16 Netikrame žodyje sminto priebalsių samplaika nt yra tarp skiemenų, tikrame žodyje smiltė priebalsių samplaika lt taip pat tarp skiemenų. 17 Netikrame žodyje klesta priebalsių samplaika st yra tarp skiemenų, tikrame žodyje klasta priebalsių samplaika st taip pat tarp skiemenų. 254 KALBOS KULTŪRA | 86 ACQUISITION OF LITHUANIAN PHONOLOGY: NONWORD REPETITION EXPERIMENTAL STUDY Summary A child’s capacity to repeat a new polysyllable word heard for the first time in the early age shows the ability to memorise new words and to expand one’s dictionary (Gathercole 2006a); therefore, the nonword repetition test is associated with language acquisition. It is stated that the repetition of nonwords starts very early in life when a child starts learning the first words (Gathercole 2006a): each word once heard by a child for the first time sounded unusual and new – like the words which are asked to be repeated in the nonword repetition test (Chiat, Roy 2007). The article presents a pilot experimental study carried out on the basis of nonword and word repetition tests. The Lithuanian Nonword Repetition Test was designed with due regard to the structural characteristics of Lithuanian words (word length, vowel and consonant frequency, syllable structure); the test consists of 24 nonwords of different structure. Each nonword is associated with a Lithuanian equivalent taking into account word length and syllable structure. The sample of the pilot study is made of 25 typically developing preschool and school-age children (from 4 to 9 years old). The results of the study revealed that the accuracy of repetition of nonwords and words is determined by three factors: 1) syllable structure: most errors occur in the repetition of words and nonwords containing combinations of consonants. What is more, the accuracy of repetition of nonwords is also determined by the place where the consonant combination occurs: more errors occur in repeating words with a consonant combination in the middle of the word compared to those with a consonant combination in the beginning of the word. The place of consonant combination does not affect the accuracy of repetition of words; 2) word length: the longer the word, the lower the accuracy of its repetition; 3) age of participants in the study: the older the age group, the more accurately both shorter (one-two syllable) and longer (three-four syllable) words and nonwords are repeated. KEYWORDS: acquisition of phonology, nonword repetition test, syllable structure, natural phonology theory. EGLĖ KRIVICKAITĖ Vytauto Didžiojo universitetas K. Donelaičio g. 58, LT-44248 Kaunas [email protected] INETA DABAŠINSKIENĖ Vytauto Didžiojo universitetas K. Donelaičio g. 58, LT-44248 Kaunas [email protected] E. KRIVICKAITĖ, I. DABAŠINSKIENĖ. Lietuvių kalbos fonologijos įsisavinimas: netikrų žodžių kartojimo eksperimentinis tyrimas 255