Kokia kalbos dalis yra dalyvis?

DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet Milyen szófajú a participium? KULCSSZAVAK: grammatika, szófajok, ige, igealakok, participium, határozói igenév, féligenév. BEVEZETÉS A Litván Nyelvtan Információs Rendszer (LIGIS) fejlesztésének megkezdésekor áttekintettük, hogyan írják le a szófajokat a különböző kiadványok. A participium tárgyalásakor számos következetlenséget figyeltünk meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy megírjuk ezt a tanulmányt, amely áttekinti, hogy az első nyelvtanoktól napjainkig mely szófajhoz sorolták a participiumot.1 Meg kell jegyezni, hogy az idő múlásával a nyelvészeknek nemcsak a participiumról alkotott nézetei változnak. Előfordul, hogy ugyanabban az időszakban az egyes nyelvészek bizonyos nyelvi jelenségeket eltérően értelmeznek. Ez különösen a különböző rendeltetésű kiadványokban szembetűnő. Például a múlt század hetvenes éveinek elején a széles közönségnek szánt könyvek a főnévi igenév -ti morfémáját végződésnek tekintették. Juozas Žiugžda nyelvtanában ezt írja: „A főnévi igenévnek -ti végződése van.” (Žiugžda 1971: 139). A tudományos nyelvtanok másként tekintenek ugyanarra a morfológiai jelenségre. Az ugyanabban az évben megjelent háromkötetes litván nyelvtanban ez áll: „a főnévi igenévnek -ti vagy -t képzője van” (LKG 1971: 398). Az egykötetes litván nyelvtan ezt a főnévi igenévi morfémát szintén képzőnek nevezi (DLKG 2006: 383). További hasonló példákat is találhatnánk. A tanulmány azt javasolja, hogy a participiumot a nyelvészeti kiadványokban jelenleg megszokottól eltérően értelmezzük – önálló szófajnak tekintsük, ne pedig igealaknak –, és érveket sorakoztat fel ennek az állításnak az alátámasztására. Hangsúlyozni kell, hogy a különböző nyelvekben a szavakat igen eltérő módon sorolják osztályokba. Szinte minden nyelvben van főnév és ige, nemcsak az indoeurópai nyelvekben – ilyen például a dravida nyelvcsaládhoz tartozó tamil nyelv2. Egy körülbelül i. e. 500-ra datált műben, amely a tamil nyelv nyelvtanát írja le, a szavakat négy csoportba sorolják: A Litván Nyelvtan Információs Rendszere. Elérhető az interneten: 1 http://ligis.lki.lt/ (megtekintve: 2018. 03. 03.). 2 Wikipedia. Elérhető az interneten: https://en.wikipedia.org/wiki/Tamil_language (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 2 1) főnevek, 2) igék, 3) olyan szavak, amelyek az ige és a főnév közötti kapcsolatot jelölik, és 4) olyan szavak, amelyek a főnevet vagy az igét írják le3. Más szavak osztályozásában azonban jelentős különbségek vannak. Például Walter Jung német nyelvtanában a számnév nem számít önálló szófajnak, és azt mondja, hogy a számokat jelentő szavak lehetnek melléknevek, főnevek, névmások, határozószók4 (Jung 1967: 359). Egy másik német nyelvtanban a számnevet a melléknevek közé sorolják – „Zahladjektiv”-nek nevezik, és a melléknevekről szóló fejezetben tárgyalják (Helbig, Buscha 1989: 320). AVikipédia5 kompromisszumos megoldást kínál: a számnevet a nyelvtudományban olykor önálló szófajnak tekintik, tehát csak olykor, de nem mindig. A számunkra szokatlan szókarakterisztikára egy további példa lehet a japán melléknevek esete. Idő szerint ragozódnak6, például kék – aoi, kék volt – aokatta; forró – atsui, forró volt – atsukatta és így tovább. Tehát minden nyelvben az adott nyelv sajátosságait figyelembe véve osztják a szavakat szófajokba. A háromkötetes litván nyelvtanban 1965-ben a következő megállapítás szerepel: „nem szabad azt gondolni, hogy a szófajok minőség és mennyiség tekintetében az egyes nyelvekben azonosak lehetnek” (LKG 1965: 31). A litván szerzők nyelvtaníráskor külföldi szerzők munkáira támaszkodnak. Nyilván ezért tekintik a participiumot a litván nyelvészeti munkákban az ige egyik alakjának. Vannak azonban olyan érvek is, amelyek alapján feltételezhető, hogy a participium önálló szófajnak is tekinthető. Az angolban a participium valójában csupán egy alak, a litvánban viszont egész paradigma. Az iskoláknak szánt nyelvtani adatok leírásaiban, valamint a nagyközönség számára közzétett internetes tájékoztatásban már felfedezhetők azok az előfeltevések, amelyek a participium önálló szófaji státuszának megadását vetítik előre. 1. A PARTICIPIUM FOGALMÁRÓL ALKOTOTT NÉZETEK ALAKULÁSA Az indoeurópai alapnyelv nyelvtanának modern kutatásaiban azt állítják, hogy a szavak nyolc szófajba sorolhatók: főnevek, melléknevek (beleértve a participiumokat), névmások, 3 Wikipedia. Elérhető az interneten: https://en.wikipedia.org/wiki/Part_of_speech (megtekintve: 2018. 03. 03.). 4 „a számnév nem szófaj a szó szoros értelmében. A melléknevek és főnevek, névmások és határozószók lehetnek „számnevek”” (Jung 1967). 5 „A számnevet a nyelvtudományban olykor önálló szófajnak tekintik”, elérhető az interneten: https://de.wikipedia.org/wiki/Zahlwort (megtekintve: 2018. 03. 03.). 6 Wikipedia. Elérhető az interneten: https://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_equivalents_of_adjectives (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 3 az igéket, határozószókat, elöljárószókat, kötőszókat és indulatszókat7. A participiumok melléknévként való besorolását azzal magyarázzák, hogy a melléknevekhez hasonlóan minőséget fejeznek ki (Quiles, López-Menchero 2011: 153). 1.1. A participium értelmezése az első grammatikákban A legrégebbi fennmaradt szanszkrit nyelvtant, és egyben a világ legrégebbi fennmaradt grammatikáját Pāṇini írta az i. e. 5. században8, ám abban a participium még nem szerepel. Yāska szanszkrit nyelvről szóló művében sincs participium. Maga a mű nem maradt fenn napjainkig, ezért feltételezhető, hogy még korábban keletkezett9. Trákiai Dionüsziosz már az i. e. 2. században görög nyelven írta meg a legrégebbi ismert antik grammatikát, a Gramatikos moksas című művet. Ennek mintájára készültek a későbbi indoeurópai nyelvtanok (Kairienė 2003: 788). A Gramatikos moksas nyolc szófajt különböztet meg: főnevet, igét, participiumot, névelőt, névmást, elöljárószót, határozószót és kötőszót10. A latin grammatikákat a görög nyelvtanok alapján írták. Varro a De lingua latina című grammatikájában hat szófajt sorol fel: főnevet, igét, participiumot, határozószót, elöljárószót és kötőszót. A latin nyelv minden szavát ragozható és ragozhatatlan szavakra osztja. A ragozható szavak két kritérium, az igeidő és az eset szerint négy osztályra bomlanak: igeidő és eset szerint egyaránt ragozhatók (participiumok); sem igeidő, sem eset szerint nem ragozhatók (határozószók); csak igeidő szerint ragozhatók (igék); csak eset szerint ragozhatók (főnevek)11. A Kristupas Sapūnas által írt, Teofilis Šulco által kiadott litván nyelvtan sem tér el attól a hagyománytól, hogy a participiumot önálló szófajnak tekinti. Nyolc szófajt sorol fel: négy ragozhatót (főnév, névmás, participium, ige) és négy ragozhatatlant (határozószó, elöljárószó, kötőszó és indulatszó) (Eigminas, Stundžia 1997: 27). Danielius Kleinas grammatikájában a participium leírása nem az igékről szóló fejezetben található: külön, a többi szófajjal egyenrangú fejezetben szerepel, az ige után és a határozószó előtt (Balčikonis, Larinas, Kruopas 1957: 504); ezért megalapozott az a feltevés, hogy D. Kleinas a participiumot önálló szófajnak tartotta. 7 „A szavak nyolc szófajra oszlanak: főnevekre, melléknevekre (beleértve a participiumokat), névmásokra, igékre, határozószókra, elöljárószókra, kötőszókra és indulatszókra... A participium olyan szó, amely a melléknévhez hasonlóan minőséget tulajdonít” (Quiles, López-Menchero 2011). 8 Wikipedia. Elérhető online: https://de.wikipedia.org/wiki/Panini_(Grammatiker) (megtekintve: 2018. 03. 03.). 9 Wikipedia. Elérhető online: https://en.wikipedia.org/wiki/Y%C4%81ska (megtekintve: 2018. 03. 03.). 10 Wikipedia. Elérhető online: https://en.wikipedia.org/wiki/Part_of_speech (megtekintve: 2018. 03. 03.). 11 Elérhető online: https://mokslai.lt/referatai/lietuviu-kalba/lingvistika.html (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351–7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 4 1.2. A participium bemutatása a mai nyelvtanokban A mai nyelvtanokban (mind az ókori nyelvekében, mind a modern nyelvekében) a participiumot az ige alakjaként írják le. „A participiumok, amelyek eredetileg névszói alakok voltak, idővel beilleszkedtek az igealakok rendszerébe” (Ambrazas 1979: 16). Annak tárgyalásához, hogy mikor és milyen okokból sorolták a participiumot az igéhez, külön tanulmányra volna szükség. Ez a munka csupán e jelenség következményeit vizsgálja. A participium az ókori nyelvek nyelvtanaiban. A klasszikus nyelvek (latin, görög) modern nyelvtanaiban a participiumot már nem tekintik önálló szófajnak. Jonas Dumčius A görög nyelv rövid történeti nyelvtanában a participiumot az ige fejezetében tárgyalja, az ige más morfológiai kategóriáival – az időkkel, személyekkel, számokkal stb. – együtt (Dumčius 2011: 100). A latin nyelv nyelvtanában, az Elementa Latina című műben a participiumot szintén az ige nem ragozott alakjaként mutatják be (Dumčius, Kuzavinis, Mironas 2010: 76). A participium a modern indoeurópai nyelvek nyelvtanaiban. A Vikipedijos szófajokról szóló cikke hangsúlyozza, hogy az angol nyelv nyelvtana az európai hagyományt követve íródott, azzal a kivétellel, hogy a participiumot inkább igealaknak, nem pedig önálló szófajnak tekintik12. A legújabb angol nyelvtanok is így mutatják be. A modern angol nyelvtanban a participium az igealakok táblázatában szerepel (Quirk et al. 1992: 62). Az Oxfordi angol nyelvtan a participiumot nem véges igealaknak nevezi (Greenbaum, 1996: 132). Az Oxfordi angol nyelvtan kézikönyve nyolc fő szófajt ír le: az igét, a főnevet, a melléknevet, a határozószót, az elöljárószót, a determinánst, a névmást és a kötőszót (Eastwood 2002: 1). Amint látható, a participium nincs közöttük. A német nyelv nyelvtanaiban a participiumot szintén igealaknak tekintik. Egyesek névszói igealaknak nevezik, amelyet nem ragozhatóként jellemeznek (Jung 1967: 202). Mások változatlan igealakként írják le (Helbig, Buscha 1989: 105). A német nyelv legújabb nyelvtanában, amely a szófajok és a morfológiai kategóriák eddig használt latin elnevezései helyett már német neveket közöl, a participiumot a Mittelwort terminussal jelölik (szó szerint fordítva: köztes szó, vagyis az ige és a melléknév közötti). 12 Wikipedia. Elérhető az interneten: https://en.wikipedia.org/wiki/Part_of_speech (megtekintve: 2018 03 03). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 5 az ige és a melléknév között), mindazonáltal továbbra is jelöletlen igealakként jellemzik – unbestimmte Verbform (Paukert, Holböck 2017: 7). A nyelvtanok a litván nyelv participiumát is tárgyalják. Frydrichas Kuršaitis 1876-ban kiadott nyelvtanában a participium hangsúlyozását az igék hangsúlyozásáról szóló fejezet tárgyalja, ezért elmondható, hogy igealaknak tekintette a participiumot, bár a könyv szerint a participiumok ragozásának alapja a melléknevek ragozása (Kuršaitis 2013: 357); vagyis bizonyos következetlenség már itt is megfigyelhető. F. Kuršaitis nyelvtanában jól látható a német nyelvtan hatása. A participiumokat melléknévi participiumokra osztja, a német megfelelőjüket is megadva: Partizip I, valamint határozói participiumokra (megfelelőjük: Partizip II) (Kuršaitis 2013: 358–359). A 20. századi nyelvtudományban is igealaknak tekintették a participiumot. Juozas Žiugžda nyelvtanában a participium meghatározása: „olyan igealak, amely az ige és a melléknév tulajdonságaival rendelkezik” (Žiugžda 1971: 174). A DLKG szerint: „A participium az igetőből képzett, ragozható alak, amely az ige és a melléknév tulajdonságaival rendelkezik.” (DLKG 2006: 354). Talán az orosz nyelvészek őrizték meg a legtovább a régi hagyományt, amely a participiumot önálló szófajnak tekinti. Egy 2012-es iskolai tankönyv az önálló szófajokról szóló fejezetben tárgyalja a participiumot, és önálló szófajként határozza meg, amely egy cselekvéshez kapcsolódó tárgy tulajdonságát fejezi ki, és a melléknév, valamint az ige sajátosságaival rendelkezik13 (Бабайцева, Чеснокова 2012: 167). Vannak azonban olyan orosz nyelvtanok is, amelyek másként határozzák meg a participiumot: „a participium olyan attribútív igealak, amely két szófaj – az ige és a melléknév – jelentését egyesíti” (Шведова 1980: 664). 2. A MELLÉKNÉVI IGENÉV HELYE A LITVÁN NYELVÉSZETBEN Az angol nyelven írt litván nyelvtanban a melléknévi igenevet a14 nem ragozott igealakok fejezetében tárgyalják (LG 2006: 284). A litván nyelv nyelvtana 11 szófajt sorol fel, a melléknévi igenév azonban nem szerepel közöttük; megjegyzi továbbá, hogy a szavak ilyen osztályozása Jonas Jablonskis nyelvtanában is megvolt, csupán a partikula és az indulatszó megítélése különbözött (LKG 1965: 31). A 2011-ben összeállított A litván nyelv morfémáinak gyakorisági szótárában a bėgančio melléknévi igenévről a következő információkat adják meg (1. ábra): alapalakja bėgti; ige, melléknévi igenév, hímnemű 13 „A melléknévi igenév önálló szófaj, amely a tárgy cselekvés szerinti tulajdonságát jelöli, és magában egyesíti a melléknév és az ige tulajdonságait” (Бабайцева, Чеснокова 2012). 14 „Az ige nem véges alakjai” (LG 2006). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351–7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? |6 nem, jelen idő, egyes számú birtokos eset, cselekvő igei nem (Rimkutė, Kazlauskienė, Raškinis 2011: 596). bėg-anč-io bėgti; ige; melléknévi igenév; hímnem; jelen idő; egyes szám; birtokos eset; cselekvő igei nem. 1. ÁBRA. A bėgančio szó adatainak megadása az A litván nyelv morfémáinak gyakorisági szótárában (Rimkutė, Kazlauskienė, Raškinis 2011: 596) Két évvel később, 2013-ban, a Vytautas Magnus Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Központjában létrehozott Litván nyelvi morféma-adatbázisban a melléknévi igenévről szóló adatok már nem jelölik, hogy az ige volna, noha az adatbázist15 ugyanazon morfémaszótár alapján állították össze. A 2. ábra a bėgančio melléknévi igenévről szóló adatok megjelenítését mutatja be a Litván nyelvi morféma-adatbázisban. 2. ÁBRA. A bėgančio szó adatainak megjelenítése a Litván nyelvi morféma-adatbázisban A litván nyelv tanulási forrásainak interaktív adatbázisa, a www.šaltiniai.info a morfológiai elemzés menetét is tartalmazza. Itt a melléknévi igenév alapalakjának a nominativust tekintik, nem pedig a főnévi igenevet. A 3. ábra a melléknévi igenév morfológiai elemzését mutatja be az Atsisveikinę vaikai išėjo mondatban16. Példa: Atsisveikinę vaikai išėjo. Az Atsisveikinę szó alapalakja atsisveikinęs; melléknévi igenév, cselekvő, visszaható, befejezett múlt idő, hímnem, többes számú nominativus; a mondatban időhatározóként szerepel (mikor mentek el? – búcsúzás után). 3. ÁBRA. A melléknévi igenév morfológiai elemzése a www.šaltiniai.info oldalon A hetedik osztályos iskolai tankönyvben a szófajok nyelvtani elemzésére szolgáló táblázatban (4. ábra) a melléknévi igenév, a határozói igenév és a féligenév külön sorban szerepel, ugyanúgy, mint valamennyi önálló szófaj (Palubinskienė, Čepaitienė 2008: 185). Így az igealakok úgy jelennek meg 15 Litván nyelvi morféma-adatbázis. Elérhető az interneten: http://tekstynas.vdu.lt/page.xhtml?id=morfema-db (megtekintve: 2018. 03. 03.). 16 Interaktív adatbázis a litván nyelv, irodalom (kultúra) és Litvánia történelmének tanulási forrásaihoz. Elérhető az interneten: http://www.šaltiniai.info/index/details/599%20 (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 7 nem sorakozik más ilyen formák, például a határozott vagy a visszaható alakok mellett. A melléknévi igenév, a határozói igenév és a félhatározói igenév eltolása a sor szélétől bizonyos függőséget jelezhet a fölötte lévő sorban feltüntetett szófajtól, külön sorokba emelésük azonban bizonyos önállóságot is mutat. 4. ÁBRA. A szófajok nyelvtani elemzésének táblázata egy 7. osztályos tankönyvben (Palubinskienė, Čepaitienė 2008: 185) Összefoglalva elmondható, hogy a melléknévi igenevet az ige megkülönböztetett formájaként ismerik el, amely inkább önálló szófajra hasonlít. A táblázatban a tanulók számára a melléknévi igenév (valamint a határozói igenév és a félhatározói igenév) külön sorban szerepel, ahogyan a többi önálló szófaj is. Ha egyszerű igeformának tekintenék, az oszlop címének a mellette lévőnek kellene lennie BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 8 a határozott alakok és a visszaható alakok mellett. Az említett iskolai tankönyvben a táblázatos morfológiai szófaji elemzés világos és könnyen érthető. Az internetes (Vikipedijos) információban (5. ábra) is, amely a széles nyilvánosságnak szól, a melléknévi igenév (a határozói igenév és a félhatározói igenév) külön sorban szerepel, akárcsak a többi önálló szófaj, és feltüntetik a rá jellemző morfológiai kategóriákat; igaz, a sor szélétől való nagyobb behúzás még nem teszi lehetővé, hogy teljesen önálló szófajnak tekintsük17. 5. ÁBRA. A ragozható szófajok bemutatása az interneten, a Vikipedijoje oldalon 3. A LITVÁN MELLÉKNÉVI IGENÉV MEGÍTÉLÉSÉNEK PROBLÉMÁS ESETEI: ÉRVEK MELLETTE ÉS ELLENE Azt, hogy a melléknévi igenév jelenleg elterjedt igeformaként való számon tartása tudományosan nincs szilárdan megalapozva, az eltérő álláspontot megfogalmazó kutatói kijelentések is mutatják. Mind a litván nyelvészek munkáiban, mind a német nyelv grammatikáiban felmerült, hogy a melléknévi igenév, a határozói igenév és a félhatározói igenév az igétől eltérő szófajok; például: „a tárgyak tulajdonságait jelölő melléknévi igeneveket mellékneveknek is nevezhetjük” (Paulauskienė 2015: 201); „a határozói igenevek, mivel ragozhatatlan körülményhatározói szavak, a nyelvben határozószóként is szerepelnek” (Paulauskienė 1994: 373); „a melléknévi igenév mint ragozott forma valójában igei melléknév, amelynek – mint minden melléknévnek – elsődleges funkciója a jelzői, másodlagos funkciója pedig az állítmányi, amelyet csak a nominativus tölthet be” (Paulauskienė 2015: 356). Egy német nyelvtan azt írja, hogy az ige személyraggal el nem látott alakjai nem alkotnak külön szófaji osztályt, hanem ide tartoznak 17 Vikipedija. Elérhető az interneten: https://lt.wikipedia.org/wiki/Kalbos_dalis (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? |9 különféle más szófajok18, például a főnévi igenév főnévként, a melléknevek – melléknévként, a határozói igenevek – határozóként vagy akár partikula19 és elöljárószó20 szerepelnek (Helbig, Buscha 1989: 113). Még a litván ige analitikus alakjainak leírása sem zökkenőmentes, noha ezek talán a legfontosabb érvek amellett, hogy a melléknévi igenevet igealaknak tekintsük: az igenevek ugyanis kétféleképpen értelmezhetők. Az igenév a ragozott igével együtt tekinthető a ragozott alak szinonimájának, vagy az összetett állítmány névszói részének. Nincsenek megfogalmazott szabályok arra, hogyan különítsük el őket, és nagyon gyakran ugyanaz a mondat kétféleképpen értelmezhető: például Aš jau esu išalkęs jelentheti azt, hogy išalkau, vagy azt, hogy esu alkanas (Paulauskienė 2015: 356). A továbbiakban elismerik, hogy „Ezzel a helyzettel mind a morfológiák, mind a szintaxisok szerzői mindmáig küszködnek” (Paulauskienė 2015: 356). 3.1. A szavak szófajokba sorolásának kritériumai a nyelvtanokban és a tankönyvekben A Vikipédija szerint a szófaj olyan kategória, amely hasonló grammatikai tulajdonságokkal rendelkező szavakat foglal magában. Az ugyanahhoz a szófajhoz sorolt szavak szintaktikai jellemzői hasonlóak – ugyanazokat a mondatbeli funkciókat töltik be –, morfológiai szempontból pedig azonos módon ragozódnak21. A szófajok olyan szóosztályok, amelyeket jelentésük, a szintaktikai kapcsolatok és a morfológiai jegyek közös vonásai alapján különítünk el22. A 20. századi litván nyelvtan szerint a szófajok olyan szóosztályok, amelyek bizonyos jellemzők alapján különülnek el. Négy ilyen jellemzőt sorol fel: 1) lexikai jelentés, 2) grammatikai kategóriák, 3) szintaktikai funkció és 4) szóalkotási eszközök (LKG 1965: 28). A nyelvtan ezután elismeri „a szófajok hagyományos felosztásának korlátait, a felosztási kritériumok elégtelen szilárdságát” (LKG 1965: 29). Az első kritérium elégtelenségét a főnév jelentésére vonatkozó állítás mutatja be: a főnév jelölhet tárgyat, cselekvést és tulajdonságot is (LKG 1965: 30). A második jellemző – a grammatikai kategóriák és a hozzájuk kapcsolódó alakok rendszere – rávilágít az igenév értelmezésének következetlenségére. A litván nyelvi kézikönyv szerint „[m]inden ragozható szófajra jellemzők az egy-egy közös jelentés alapján kialakult alakrendszerek, amelyeket grammatikai kategóriáknak nevezünk” (LKŽin 2007: 82). Ezután példák következnek: a főnévnek van neme, 18 „A véges igealakok (főnévi igenév, Partizip I, Partizip II) a németben nem alkotnak külön szófaji osztályt, hanem különböző más szófajokhoz tartoznak.” (Helbig, Buscha 1989). 19 „Nagyon égőn szerette volna tudni.”, „Éppen vele találkoztam.” (Helbig, Buscha 1989). 20 „Teljesítményének megfelelően fizetik.” (Helbig, Buscha 1989). 21 Wikipedia. Elérhető az interneten: https://en.wikipedia.org/wiki/Part_of_speech (megtekintve: 2018. 03. 03.). 22 Vikipédija. Elérhető az interneten: https://lt.wikipedia.org/wiki/Kalbos_dalis (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 10 a szám és az eset kategóriáit, a személyragozott ige pedig a személy, a mód, az idő és a szám kategóriáit. Tehát a személyragozott igét ragozható szófajként határozzák meg, és így is nevezik – nem igének, hanem személyragozott igének. Logikusan következik, hogy a nem személyragozott ige már egy másik szófaj, mivel nyelvtani kategóriái eltérőek. Ezért célszerű lenne a melléknévi igenevet (nem személyragozott igét) is külön szófajnak tekinteni. A kézikönyv a melléknévi igenevekről a következőket mondja: „A melléknévi igenevek valamennyi igeidőben jelzőként szerepelhetnek, és ebben különböznek a személyragozott igéktől.” (LKŽin 2007: 172). Tehát ez is annak jele, hogy a melléknévi igenév és az ige személyragozott alakja nem ugyanaz a szófaj: szintaktikai funkciójuk is eltér (a szavak szófajok szerinti osztályozásának harmadik ismérve (LKG 1965: 28)), nem csupán nyelvtani kategóriáik. Egy további állítás is azt támasztja alá, hogy a melléknévi igenév az igétől eltérő szófaj: „A melléknévi igenév sajátos nyelvtani kategóriája a cselekvés irányultsága” (LKŽin 2007: 172). Vagyis az igének nincs ilyen kategóriája, hiszen a kézikönyv az ige személyragozott alakjának morfológiai kategóriái között nem említi az irányultságot. Annál is inkább, mert „[a] személyragozott igéknek nincs irányultságot jelölő morfémájuk” (Paulauskienė 1994: 351), vagyis a személyragozott igék nem fejeznek ki irányultságot. Ezt a tényt más művek is tárgyalták. A Lietuvių kalbos dalyvių istorinė sintaksėje című mű szerint a melléknévi igenevek morfológiai osztályozásának alapját az irányultság és az idő kategóriái adják, amelyek az igéhez kapcsolják őket (Ambrazas 1979: 16). A litván szakos hallgatóknak tartott előadássorozatban a következő kérdés merül fel: „Hogyan kapcsolódhat az igékhez az irányultság kategóriája, ha a személyragozott igék ezt morfológiailag nem fejezik ki?” (Paulauskienė 1994: 346). Az elmondottak alapján megállapítható, hogy az irányultság igekategóriák közé sorolása az akadémiai nyelvtanokban nem kellően megalapozott és meggyőző. Ha egy szófajt az ige terminussal nevezünk meg, és nem bontjuk személyragozott igére és nem személyragozott igére („Az ige önálló szófaj, amely cselekvést vagy állapotot fejez ki, és az idő, a mód, a személy, a szám, valamint az irányultság morfológiai kategóriáival rendelkezik” DLKG 2006: 282), akkor valamennyi nyelvtani kategóriát fel kellene sorolni, beleértve a melléknévi igenévre jellemzőket is: az esetet és a nemet; a kifejezett fogalmakhoz pedig a tulajdonságot is hozzá kellene venni, nem csupán a cselekvést vagy az állapotot. Az akadémiai nyelvtanokban szereplő, az összetett igealakokat leíró meghatározásoknak is vannak hiányosságaik, mivel nem nyújtanak teljes körű tájékoztatást, ezért alapjánuk nem alkotható pontos összkép a tényleges helyzetről. Az egyik ilyen meghatározás így szól: „A litván nyelv összetett igealakjait az önálló lexikai jelentésű ige jelen vagy egyszerű múlt idejű, aktív vagy passzív melléknévi igenevei alkotják a segédige…” BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 11 veiksmažodžio būti asmenuojamomis formomis“ (LKG 1971: 144). Kitame apibūdinime teigiama: „Sudėtinės laikų bei nuosakų formas sudaro veikiamieji esamojo arba būtojo kartinio laiko ir neveikiamieji esamojo arba būtojo laiko dalyviai su pagalbinio veiksmažodžio būti asmenuojamosiomis formomis“ (DLKG 2006: 346). Jau vien iš šių apibrėžimų matyti, kad veiksmažodžio formoms sudaryti naudojami ne visi dalyvių laikai. Reikia pažymėti, kad abiejuose apibrėžimuose net neužsiminta apie tai, kad sudėtinėms formoms sudaryti naudojamas tik dalyvių vardininko linksnis. Kiti linksniai nėra veiksmažodžio formos, nes nesudaro veiksmažodžio laikų – aš esu mačiusi – nėra tokios sudėtinio laiko formos lietuvių kalboje. Taigi, daug dalyvio formų iš viso nenaudojamos veiksmažodžio laikams sudaryti, tai: visi likę linksniai be vardininko, būsimasis ir būtasis dažninis laikai, kurių net vardininkas nenaudojamas sudėtiniam veiksmažodžio laikui sudaryti. Ir visa tai laikoma veiksmažodžio formomis. Bet „[1]lietuvių kalba pažyminių nevartojamos dalyvio formos neturi“ (Paulauskienė 1994: 352), vadinasi, visi dalyviai gali atlikti tą sintaksinę funkciją, kurios veiksmažodžio laikai niekada neatlieka. Tai pakankamai svarūs argumentai laikyti dalyvį ne veiksmažodžio forma, bet atskira savarankiška kalbos dalimi. Tuo labiau, kad net ir dalyvio laikas yra ne tokio pat pobūdžio kaip veiksmažodžio. Veiksmažodis reiškia sakinio predikatinį laiką (rodo santykį su kalbamuoju momentu), o dalyvio laikas yra susijęs su paties žodžio semantika, jis neturi nieko bendra su tarinio, t. y. juo einančio veiksmažodžio, laiku: esu pavargęs, buvau pavargęs, būdavau pavargęs, būsiu pavargęs (Paulauskienė 1994: 348). Taigi, dar viena prielaida manyti, kad dalyvis yra kita nei veiksmažodis kalbos dalis. A szakirodalomban egy további állítás is érvként szolgál arra, hogy a melléknévi igenevet az ige alakjának tekintsék: a melléknévi igeneveket az is összekapcsolja az igékkel, hogy az aktív melléknévi igenevek ugyanazokat az eseteket vonzhatják, mint az igék (Paulauskienė 1994: 346). A passzív melléknévi igenevek azonban nem vonzzák ugyanazokat az eseteket, mint az ige. Tehát a melléknévi igeneveket olyan kritériumok alapján próbálják az ige keretei közé szorítani, amelyek mindegyike csak egy-egy részükre érvényes. A töredékekből összerakott, ellentmondásokkal teli besorolásuk az igék közé nem tűnik igazán helytállónak. Ugyanez a szerző egy másik kiadványban azt állítja, hogy a melléknévi igenevek képzése, hangsúlyozása, ragozása és használata igen részletesen le van írva, és nem vet fel kétségeket, de „[a]z elmélet és a logika meglehetősen sántít” (Paulauskienė 2015: 354). Sőt, arra a következtetésre is jutnak, hogy meg kellene változtatni a morfológia fogalmát: „A melléknévi igenév igealakként való kezelése ma nem illik a morfológia jóval szűkebbre szabott, konkrétabb fogalmához.” (Paulauskienė 1994: 347). Azt azonban nem jelöli meg, mikor volt tágabb a morfológia fogalma, és mikor szűkült le. A szerző ezután azt állítja: „A melléknévi igenév következetes nyelvtani elméletének megalkotásához ki kell tágítani a morfológia fogalmát” (Paulauskienė 1994: 347). Vagyis azt javasolja, hogy a morfológia tudományát igazítsák a melléknévi igenév igényeihez, azaz ahhoz az igényhez, BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351–7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 12 hogy az ige alakjának tekintsék. Nem lenne-e egyszerűbb a melléknévi igenevet önálló szófajnak tekinteni a modern morfológia keretei között? 3.2. A melléknévi igenév bemutatása az iskolai taneszközökben Zavar figyelhető meg a www.šaltiniai.info adatbázis morfológiai elemzési eljárásában is: a ragozható szófajoknál és az igénél meg kell adni a szófajt (6. és 7. ábra). A melléknévi igenévnél (8. ábra) nem szükséges megadni a szófajt; elemzésekor az ige alakját kell megadni23. 6. ÁBRA. A ragozható szófajok nyelvtani elemzésének menete www.šaltiniai.info 7. ÁBRA. Az ige nyelvtani elemzésének menete www.šaltiniai.info 8. ÁBRA. A melléknévi igenév nyelvtani elemzésének menete www.šaltiniai.info 23 Interaktív adatbázis a litván nyelv, irodalom (kultúra) és Litvánia történelme tanulásához használható forrásokról. Elérhető az interneten: http://www.šaltiniai.info/index/details/599%20 (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 13 Sokkal logikusabb és egyszerűbb lenne azt mondani, hogy a participium szófaj, hiszen az elemzési leírásban szófajként szerepel. Világosabb lenne, ha minden szót azonos módon elemeznénk, vagyis megadnánk a szófaját. 3.3. A participium megítélése más nyelvekben Más nyelvekben a participium igealaknak tekintése megalapozottabb, mivel az analitikus nyelvekben valóban csupán egy alakról, nem pedig alakok együtteséről, azaz nem olyan teljes paradigmáról van szó, mint a litvánban. Mind az angol, mind a német nyelvben a participium az egyik alapvető igealak. Az interneten elérhető adatok szerint a német igének három alapvető alakja van: a főnévi igenév, a múlt idő és a participium; néhány szabályos igelernen-lernte-gelernt, valamint rendhagyó ige sprechen-sprach-gesprochen példáját is megadják24. Az angolban a participium szintén az alapvető igealakok közé tartozik. A Cambridge-i nyelvtan szerint az igéknek három alapvető alakjuk van: az alapalak (a főnévi igenév a to partikula nélkül vagy azzal), a múlt idejű alak és a participium (–ed alak), továbbá példákat is közölnek a használatukra25. A litvánban a participium nem tartozik az alapvető igealakok közé. A mai litván nyelv szótára ezt írja: „Az igék címszóalakja a főnévi igenév, amelyet a két további alapvető alak – a jelen idő és az egyszerű múlt idő harmadik személyű alakja – követ” (DŽ 1993: X). Vagyis a litvánban a participium nem alapvető igealak; kérdéses, hogy egyáltalán igealak-e. Az orosz iskolai nyelvtan szerint a participium önálló szófaj (Бабайцева, Чеснокова 2012: 167). Az orosz nyelv akadémiai nyelvtana a participiumot igealaknak tekinti, ugyanakkor elismeri, hogy a participiumok nem igei ragozást mutatnak – esetalakokat vesznek fel26 (Шведова 1980: 662). Logikátlan olyan szavakat valamely szófajhoz (ebben az esetben az igéhez) sorolni, amelyek az adott szófajra nem jellemző esetek szerint ragozódnak. 24 „A német igének három alapvető alakja van: Infinitiv-Präteritum-Partizip II.” Elérhető az interneten: https://www.lingq.com/lesson/25-drei-grundformen-der-verben-468764/ (megtekintve: 2018. 03. 03.). 25 „A főigéknek három alapvető alakjuk van: az alapalak, a múlt idejű alak és az -ed alak (amelyet néha „-ed participiumnak” neveznek): alapalak: főnévi igenévi alakban használatos to-val vagy to nélkül (Akarsz velünk jönni? Most nem tudok elmenni.); múlt idejű alak: egyszerű múlt időben használatos (Kinyitotta az ajtót, és kiment.); -ed alak: a segédige után használatos: have és be (Mindig is szerettem volna egy zongorát, és múlt héten kaptam egyet.).” Elérhető az interneten: http://dictionary.cambridge.org/grammar/british-grammar/about-verbs/verbs-basic-forms (megtekintve: 2018. 03. 03.). 26 „A participiumok nem igei szóváltoztatást mutatnak: melléknévi ragozás szerint képeznek esetalakokat.” (Шведова 1980). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 14 3.4. A szóalakok kiválasztása az elektronikus térben Megfigyelhető, hogy az akadémiai nyelvtanokban egy-egy alak használatának megítélésekor más kritériumokat alkalmaznak, mint a LIGIS27 esetében. Ezért ez az alfejezet részletesebben tárgyalja ezt a kérdést. Röviden ismerteti továbbá a részesülők képzésének olyan eseteit is, amelyek ellentmondásosnak tűnhetnek. Mind J. Jablonskis írásaiban, mind a kortárs szakirodalomban megfigyelhető egy közös vonás: az alakok használatáról aszerint döntenek, hogy az adott alakok hányszor fordultak elő az írásokban. A LIGIS létrehozásakor ettől némileg eltérő álláspontot követnek annak eldöntésekor, hogy egy szót felvegyenek-e az adatbázisba. Itt a szó érthetőségét tekintik fő kritériumnak. A nyelv számítógépes feldolgozásával foglalkozó munkákban előfordult, hogy a litván nyelvben nem létező, bár litván morfémákból alkotott szavakat tüntettek fel. Például a morfologija.lt28 weboldalon a susitikimas szó melléknévként szerepel, a susitikimoji pedig az összes eset alakjával együtt részesülőként van megadva, holott egyetlen litván sem tudja, mit jelent. A LIGIS-ben éppen az ilyen típusú fölösleges szavakat igyekeznek elkerülni. Ha egy szót ritkán használnak, sőt még korpuszban vagy szakirodalomban sem fordult elő, az még nem jelenti azt, hogy soha nem fogják kimondani vagy leírni, ezért ez a tény nem elegendő érv arra, hogy a szót ne vegyék fel az adatbázisba. Ha a szó érthető azok számára, akiknek a litván az anyanyelvük, ez elegendő ahhoz, hogy bekerüljön az információs rendszerbe. A XX. századi nyelvtanok áttekintése szerint J. Jablonskis csupán két, szenvedő jövő idejű részesülőt sorol fel: būsimas és mylėsimas. Azt állítja, hogy ez a részesülő csaknem teljesen eltűnt a beszélt nyelvből. Mára csak a būsimas maradt meg (Paulauskienė 2015: 74). Manapság azonban más tövű jövő idejű részesülőket is használnak az interneten, vagyis mondhatni a beszélt nyelvben is; például a bėgsimas szó egy maratonról szóló leírásban: „Péntek: a hétvégén vár ránk a legnagyobb bėgsimas távolság, legalábbis egyelőre.”29 Ezért célszerűbb nem egyetlen kutató megfigyeléseire és tapasztalataira hagyatkozni: ha az ő környezetében nem használtak egy szót, az még nem jelenti azt, hogy a jövőben soha nem fogják használni. Pontosabb kritérium a szó érthetősége. Ha egy szó ma érthetetlen egy litván számára, akkor nem kell felvenni az adatbázisba. A hallgatóknak szóló előadássorozatban az áll, hogy a nyelvtanok „a múlt ismétlő múlt idejének esetragozási paradigmáját közlik, amelynek alakjait a nyelvben nem használják” (Paulauskienė 1994: 359). DLKG 27 A litván nyelv nyelvtanának információs rendszere. Elérhető az interneten: http://ligis.lki.lt/ (megtekintve: 2018. 03. 03.). 28 Elérhető az interneten: http://www.morfologija.lt/zodzio-formos/susitikimas (megtekintve: 2018-03-03) 29 Elérhető az interneten: https://www.google.lt/search?q=b%C4%97gsimas&ei=gNiXWtOZlojXsAHZq4ioCg&start=10&sa=N&biw=1097&bih=495 (megtekintve: 2018. 03. 03.). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 15 így fogalmaz: „A befejezett múlt idő gyakoriságot kifejező cselekvő melléknévi igeneveinek általában csak alanyesetű alakjai használatosak, amelyek közvetett módon megtapasztalt cselekvést fejeznek ki” (DLKG 2006: 359). A befejezett múlt idő gyakoriságot kifejező melléknévi igeneveinek más esetei azonban szintén teljesen világosak és érthetők lehetnek, például: dirbdavusiam. A mondat például így hangozhat: A csak esténként dolgozó szerelő ugyanolyan összegű fizetést kapott, mint mindenki más. Még ha a szó sem a korpuszban, sem az interneten nem található meg, ez nem elegendő érv arra, hogy ne vegyük fel az adatbázisba. Összefoglalva elmondható, hogy az akadémiai szakirodalom a lehetséges szavakról aszerint dönt, hogy használják-e őket, a LIGIS pedig aszerint, hogy érthetők-e a litván anyanyelvűek számára. KÖVETKEZTETÉSEK A melléknévi igenév helye a szófaji rendszerben talán a legingatagabb: a szófaj több fejlődési szakaszon ment át. Az indoeurópai alapnyelv grammatikájában melléknévként indult, majd az antik grammatikákban önálló szófajjá vált, később az ige egyik alakjának tekintették, a 21. század kiadványaiban pedig – különösen a tankönyvekben – ismét felismerhető az a tendencia, hogy a melléknévi igenevet önálló szófajnak ismerjék el. Az angol nyelvben logikus a melléknévi igenevet igealaknak tekinteni, mivel valójában az ige egyik alapformájáról van szó. A litván nyelvben a melléknévi igenév a teljes alakparadigma. Talán a legnyomósabb érv amellett, hogy a litván nyelvben ne tekintsük a melléknévi igenevet igealaknak, az, hogy az összetett igeidők képzésére csupán néhány melléknéviigenév-alak szolgál: kizárólag az alanyeset (és még csak nem is minden igeidőben). A melléknévi igenév számos alakja – az alanyeseten kívüli összes eset, továbbá a jövő és a befejezett múlt idő gyakoriságot kifejező alakjainak alanyesete is – nem használatos igeidők képzésére. Mégis mindegyiket igealaknak tekintik. Ugyanakkor minden melléknévi igenév jelzőként szerepel, vagyis olyan szintaktikai funkciót tölt be, amelyet az igék soha nem töltenek be. Nem meggyőző az az állítás, hogy a melléknévi igeneveket azért sorolják az igék közé, mert a fajtajelölő kategóriák összekapcsolják őket az igékkel: a ragozott igéknek ugyanis nincsenek fajtajelölő morfémáik, tehát nem is fejeznek ki ilyen kategóriát. Ezért az igékkel nem kapcsolhatja össze a melléknévi igeneveket olyasmi, amivel az ige nem rendelkezik. Ha a melléknévi igenevet igealaknak tekintjük, következetlenségek merülnek fel az ige meghatározásában: a DLKG csak a ragozott ige morfológiai kategóriáit sorolja fel. Logikusan ebben az esetben mindet fel kellene sorolni, így az esetet és a nemet is, vagyis azokat a kategóriákat, amelyekkel a melléknévi igenév rendelkezik, ha már igealaknak tekintjük. BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? |16 A melléknévi igenévnek nincsenek olyan alakjai, amelyek ne állhatnának jelzőként, vagyis több közös vonása van a melléknévvel, mint az igével. LITERATŪRA Ambrazas, V. 1979: Lietuvių kalbos dalyvių istorinė sintaksė, Vilnius: Mokslas. Balčikonis J., Larinas B., Kruopas J. 1957: Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Cambridge dictionary. Prieiga internete: http://dictionary.cambridge.org/grammar/british-grammar/about-verbs/verbs-basic-forms (žiūrėta 2018 03 03). DLKG 2006 – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, red. V. Ambrazas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Dumčius J. 2011: Trumpa istorinė graikų kalbos gramatika, Vilnius: Skaitmeninės filologijos centras. Dumčius J., Kuzavinis K., Mironas R. 2010: Elementa latīna, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. DŽ 1993 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, vyr. red. S. Keinys. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Eastwood J. 2002: Oxford Guide to English Grammar, Oxford: Oxford University Press. Eigminas K., Stundžia B. 1997: Sapūno ir Šulco gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Greenbaum S. 1996: The Oxford English Grammar, Oxford: Oxford university Press. Helbig G., Buscha J. 1989: Deutsche Grammatik, Leipzig: VEB Verlag Enzyklopädie. Interaktyvi lietuvių kalbos, literatūros (kultūros) ir Lietuvos istorijos mokymosi šaltinių duomenų bazė. Prieiga internete: http://www.šaltiniai.info/index/details/599%20 (žiūrėta 2018 03 03). Jung W. 1967: Grammatik der deutschen Sprache, Leipzig: VEB Bibliographisches Institut. Kairienė A. 2003: Dionisijas Trakietis. Visuotinė lietuvių enciklopedija 4, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Kuršaitis F. 2013: Lietuvių kalbos gramatika 1876, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. LG 2006 – Lithuanian Grammar, red. V. Ambrazas. Vilnius: Baltos lankos. Lietuvių kalbos morfemikos duomenų bazė. Prieiga internete: http://tekstynas.vdu.lt/page.xhtml?id=morfema-db (žiūrėta 2018 03 03). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 17 Lietuvių kalbos žodžių formų žodynas. Prieiga internete: http://www.morfologija.lt/zodzio-formos/susitikimas (žiūrėta 2018 03 03). LIGIS – Lietuvių kalbos gramatikos informacinė sistema. Prieiga internete: http://ligis.lki.lt/ (žiūrėta 2018 03 03). LingQ. Prieiga internete: https://www.lingq.com/lesson/25-drei-grundformen-der-verben-468764/ (žiūrėta 2018 03 03). LKG 1965 – Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija, red. K. Ulvydas. Vilnius: Mintis. LKG 1971: Lietuvių kalbos gramatika 2: Morfologija, red. K. Ulvydas. Vilnius: Mintis. LKŽin 2007 – Lietuvių kalbos žinynas. Sudarė P. Kniūkšta, Kaunas: Šviesa. Palubinskienė E., Čepaitienė G. 2008: Lietuvių kalba. Vadovėlis VII klasei. Antroji knyga, Kaunas: Šviesa. Paukert H., Holböck S. 2017: DEUGRA – eine Deutsche Grammatik, Version 7.1. Eigenverlag http://www.paukert.at. Prieiga internete: http://www.paukert.at/sprachen/deugra.pdf (žiūrėta 2018 03 03). Paulauskienė A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija. Paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Paulauskienė A. 2006: Pirmosios lietuvių kalbos gramatikos, Vilnius: Gimtoji žodis. Paulauskienė A. 2015: Svarbesniosios XX a. lietuvių kalbos gramatikos, Vilnius: Gimtoji žodis. Quiles C., Lopez–Menchero F. 2011: A Grammar of Modern Indo-European. Indo-European Language Association. Prieiga internete: https://indo-european.info/indo-european-grammar.html (žiūrėta 2018 03 03). Quirk R., Greenbaum S., Leech G., Svartvik J. 1992: A Grammar of Contemporary English, Singapore: Longman Group Ltd. Rimkutė E., Kazlauskienė A., Raškinis G. 2011: Dažninis lietuvių kalbos morfemikos žodynas, 3 dalis, Kaunas: VDU. Vikipedija. Laisvoji enciklopedija. Prieiga internete: https://lt.wikipedia.org/wiki/Pagrindinis_puslapis (žiūrėta 2018 03 03). Žiugžda J. 1971: Lietuvių kalbos gramatika: 1 Fonetika ir morfologija, Kaunas: Šviesa. Wikipedia. Die freie enzyklopädie. Prieiga internete: https://de.wikipedia.org/wiki/Wikipedia:Hauptseite (žiūrėta 2018 03 03). Wikipedia. The free encyclopedia. Prieiga internete: https://en.wikipedia.org/wiki/Main_Page (žiūrėta 2018 03 03). BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351–7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? | 18 Бабайцева В., Чеснокова Л. 2012: Русский язык – Теория, Москва: Дрофа. Шведова Н. 1980: Русская грамматика 1, Москва: Наука. Įteikta 2018 03 05 Priimta 2018 11 12 WAT KIND OF PART OF SPEECH IS PARTICIPLE? Summary We describe participle treatment from the very Proto-Indo-European language grammar, when it was referred to as an adjective, further describing antique times during which a participle was treated as an independent part of speech, also discussing 20th century grammars stating that a participle is a verb form, finally noticing 21st century trend which we see very clearly in educational literature as well as websites aimed at the wide public to give the status of an independent part of speech back to a participle. The view of a participle in other languages such as German, English, and Russian is also discussed. We further provide arguments as to why a participle is referred to as an independent part of speech by showing flaws in the academic grammar statements basing the reason for a participle to be a verb form. According to one of the grammars, the reason behind this is that a participle is required to form complex verb tenses. However, a group of a few participles is enough: nominatives of present, past iterative, and past simple tenses. Any other forms there are incomparably more of are not used for building verb tenses, yet they are treated as verb forms. We noticed even more drawbacks when referring to participle as a verb form: there are inconsistencies found in the very verb definition: The “verb” is described as the part of speech listing only the morphological categories of a personalized verb. Logically, in this case, all of those categories should be listed including both the case and gender i. e. what participles have if they are verb forms. The statement that participles are assigned to verbs because of the voice and tense categories joining them with verbs and it is not convincing because non-personalized verbs do not have voice morphemes does not imply voice hence. That is why we cannot join participles with verb by something verb does not have. BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ. Kokia kalbos dalis yra dalyvis? |19 KEYWORDS: grammar, parts of speech, verb, verb forms, participle, half-participle, gerund. DAIVA ŠVEIKAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] BENDRINĖ KALBA 91 (2018) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351–7204