Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 BENDRADARBIŲ PRISIMINIMAI APIE KAZĮ ULVYDĄ KLEMENTINA VOSYLYTĖ KAZĮ ULVYDĄ TEKINTÉLYES ÉS SZÍNES EGYÉNISÉGKÉNT ŐRZÖM EMLÉKEIMBEN A Vilniusi Egyetemen folytatott tanulmányaim éveiben (1955–1960) Kazys Ulvydas szintaxist tanított nekünk, litvanistáknak. A többi oktatótól daliás termetével és tiszta dikciójával különbözött, ezért előadásait feszülten figyeltük. Személyesen a szintaxisvizsgán kerültem vele szembe. Mindenkinek a szintaxiselmélet két kérdésére kellett válaszolnia, és szintaktikai szempontból elemeznie kellett egy-egy összetett mondatot. A kérdések nem voltak bonyolultak, így a vizsgát nagyon jól teljesítettem. Ulvydas akkor a Litván Nyelv és Irodalom Intézet Szótári Osztályának vezetőjeként dolgozott, ezért munka után vizsgáztatott bennünket. Jól emlékszem, hogy a tavaszi vizsgaidőszak e vizsgájáról már alkonyatkor tértünk haza. A Szótári Osztályon 1963-tól kezdtem dolgozni. Az osztályt akkoriban a mindenki által tisztelt és kedvelt Jonas Kruopas vezette. Miután 1975. október 17-én váratlanul elhunyt, Kazys Ulvydast nevezték ki vezetőnknek, aki 1955–1960 között már vezette a Szótári Osztályt. Így a vezetés megbízható kezekbe került, mi pedig továbbra is nyugodtan végeztük mindannyian a saját munkánkat. 1976-ban már befejeztem a Szótár szövegeinek megírását, és elkezdtem szerkeszteni őket. Ha szerkesztés közben bármilyen kérdés merült fel, és a vezetőhöz fordultunk, ő részletesen válaszolt rájuk, elmagyarázta vagy tanácsot adott. Nem emlékszem, hogy a vezető valaha is felemelte volna a hangját, vagy dühösen leszidott volna bárkit közülünk. Nem egyszer támogatott vagy megvédett bennünket, szótárírókat. A munkatársak visszaemlékezései Kazys Ulvydasról | 2 Az év végén az Intézet fontosabb BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 kiadványainak szerzői pénzjutalomban részesültek. Egy alkalommal megtudtuk, hogy a szótáríróknak szánt jutalmakat jóval nagyobb összegben kívánták odaítélni a lexikográfus mažesnės nei literatams. Mes tuo pasipiktinome, tad visi pritarėme vienai autoritetingiausių Sofija Kėzytėnek, aki azt javasolta, hogy mondjunk le a jutalmakról. Erről tájékoztattuk a vezetőnket. Nem ellenkezett, csak azt kérte, hogy jelentsük ezt az igazgatóságnak. Mivel nem akadt önkéntes, vállaltam, hogy én teszem meg. A jutalmak összegét újra megvitatták és módosították: az irodalmárok jutalmát kissé csökkentették, a szótárírókét pedig valamelyest megemelték. Egyszer, az Intézet dolgozóinak egyetemes gyűlésén, az irodalmárok egyike kijelentette, hogy a szótárírók munkája a cédulák rendezgetése, és aligha tekinthető tudományosnak. Úgy látszik, ez az említett prémium-újraosztás után történt. Ulvydas röviden, de velősen azt válaszolta, hogy az irodalmárok munkáit néhány évtized múlva valószínűleg már senki sem fogja olvasni, a Szótárt viszont az emberek évszázadokon át használni fogják. Még egy eset, amikor a vezető kiállt a szótárírók mellett. Egyszer az igazgatóság egyik tagja észrevette, hogy a részlegünkből a dolgozók csoportosan hamarabb távoztak, mint kellett volna. Erről tájékoztatták Ulvydast. Ő elmagyarázta, hogy a részlegen megbeszélés volt, amely ebédidőben elhúzódott, ezért korábban elengedte a dolgozókat. Pedig az a megbeszélés meg sem történt. Kazys Ulvydas huszonhét éven át vezette a „Beszéljünk és írjunk helyesen” című rádióműsorokat, ezért a vezetéknevét szinte egész Litvánia ismerte. Erről a Szótár számára végzett, nyelvjárási szavakat gyűjtő expedíciók vagy kirándulások során győződtünk meg. Amikor bemutatkoztunk, hogy a Litván Nyelv és Irodalom Intézetből jöttünk, sokan azonnal jo žinomumo pasitaikydavo ir netikėtumų. Ulvydas yra pasakojęs, kad vieną kartą į jų namus kimondták Ulvydas vezetéknevét. Bizonyára emiatt jött oda az asszony, és kérte, hogy segítsenek a lányának bejutni az Egyetemre. Segítségért cserébe egy aranypénzt ajánlott fel. Ő azt válaszolta az asszonynak, hogy ha akarna is, semmiben sem tudna segíteni, de szívesen megnézné azt az érmét, mert aranypénzt a saját szemével még soha nem látott. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Megmaradt bennem Antanė Kučinskaitė elbeszélése, amely tanúsítja, hogy Ulvydas megtartotta adott szavát. Abban az időben, amikor disszertációját írta (1955-ben védte meg), a Szótárak osztályának munkatársai, Antanė Kučinskaitė és Bronė Zlatkutė, Ulvydas családjával együtt laktak egy lakásban. Egyszer Ulvydas megkérte Kučinskaitėt, hogy vegyen neki cigarettát, mert ő maga nagyon elfoglalt. Kučinskaitė megígérte, hogy vesz neki, ha a férfi megígéri, hogy abbahagyja a dohányzást. Ulvydas azt felelte, hogy amint befejezi a disszertációja megírását, valóban abbahagyja. Valóban megtartotta a szavát – abbahagyta a dohányzást. Kétségtelen, hogy Kazys Ulvydas hatalmas tekintélyt és tiszteletet szerzett tudományos, szerkesztői, szervezési és egyéb tevékenységével. Ő vezette a Litván Nyelv és Irodalom Intézetének három osztályát is, a Litván nyelv szótárának kilenc kötete és a Litván nyelvtan három kötete főszerkesztője volt, harminc éven át a Kalbos kultūra felelős szerkesztője, a Mai litván nyelv szótára három kiadásának és más kiadványok szerkesztőbizottságainak (bizottságainak) tagja, az Intézet tudományos tanácsának tagja, a Litván Tudományos Akadémia levelező tagja. Ezek csupán Ulvydas fontosabb munkái és tisztségei. A betöltött magas tisztségek nem befolyásolták jellemvonásait. Mindig jóságos, nyílt és őszinte volt. Emlékeimben tekintélyes, érdekes, egyéni és színes személyiségként maradt meg. Beérkezett: 2020. 11. 24. Munkatársak emlékei Kazys Ulvydasról | 4 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 GERTRŪDA SAVIČIŪTĖ-NAKTINIENĖ KAZYS ULVYDASRÓL Első találkozásom Kazys Ulvydasszal – a rádión keresztül. A távoli Suvainiškis kisváros nyolcosztályos iskolájának tanulója voltam. Ulvido erős, meggyőző hangja, szokatlan tartalma és kifejező intonációi eltértek a többi beszélőétől, és arra késztették az embert, hogy odafigyeljen. Sok évvel később egy vilniusi barátnőm, amikor a „Beszéljünk és írjunk helyesen” című lenyűgöző rádióműsorokról beszélgettünk, óvatosan megkérdezte tőlem: „Bizonyára nagyon nehéz Ulvidóval együtt dolgozni?” Miután 1977-ben elvégeztük a Vilniusi Egyetem Filológiai Karát évfolyamtársammal, Ritutė Šepetytė-Petrokienėvel, kinevezés alapján a Litván Nyelvés Irodalmi Intézet Szótári Osztályán kezdtünk dolgozni. A leendő munkatársak kiválasztásakor a Szótári Osztály vezetője, Kazys Ulvydas nem csupán a végzősök kinevezési listájára támaszkodott. Mint később megtudtuk, ezenfelül több oktatótól is érdeklődött. Beszélgetésre hívott. Érdeklődött, honnan származom, milyen iskolákba jártam, a szüleimről, szülőföldem nyelvjárásáról, valamint vezetékés keresztnevem eredetéről. Megkért, meséljek Kazimieras Būga munkásságáról, és mondjam meg, véleményem szerint melyik műve a legfontosabb. Akkor is és most is biztos vagyok abban, hogy a legfontosabb a Lietuvių kalbos žodynas két, befejezetlen füzete: tartalmukban és lényegükben azonban olyan átfogók, hogy megalapozták a több évtizedes kollektív munkát. Meg kellett határozni egy-egy szófajt, fel kellett ismerni őket a mondatokban, és példákat kellett mondani olyan esetekre, amikor ugyanaz a szó határozószó vagy elöljárószó lenne. „Hidegvérűek, nem ijedtek meg, nem sírtak fel” – ez volt BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 a végkövetkeztetés. Arról beszélt, hogy az első munkában töltött években nem szokás aspiranturára (ma doktori képzésre) jelentkezni, előnyben részesítik a már dolgozó kollégákat. Nem értettem, miért beszéltek erről, mert nekem nem voltak ilyen gondolataim. Minket akkoriban szokás szerint vezető laboránsnőként vettek fel dolgozni. A szótári szövegek nyomdai előkészítésével kezdtük – a kéziratos korrektúrák olvasásával. Az ilyen kisegítő munkákat, mint az LKŽ szövegeinek gépelése, a korrektúrázás és a cédulaanyag gyűjtése, Ulvydas nagyra értékelte, fontos és megbecsülendő tevékenységnek tartotta. Különösen tisztelettel bánt a vezető laboránsnővel, Elena Ažusienienėvel; ő kapta feladatul az LKŽ cédulaanyagának felügyeletét és rendezését, a szógyűjtőkkel való kapcsolattartást, valamint az adatok nyilvántartását. A kartoték számára benyújtott nyelvi adatok minőségét általában valamelyik tudós értékelte, később pedig létrehozták az adatok átvételével foglalkozó bizottságot. Litvániában általában túl kevés aspirantúrai hely volt. Abban az évben azonban a szótárkészítők közül senki sem tudott vagy akart jelentkezni a Tudományos Akadémia Nyelvészeti Intézetének moszkvai aspirantúrájára. A hely célzott volt, ami azt jelenti, hogy vissza kellett térni a küldő intézményhez, és ott le kellett dolgozni a kötelező időt. A részlegvezető és a kollégák arra ösztönöztek, hogy írjam meg a felvételi referátumot, és utazzak el vizsgázni. Ott már befejezte az aspirantúrát Kazys Garšva, Regina Bagvilaitė, Stasė Krinickaitė, Nijolė Sisaitė és Skirmantas Valentas tanult. Mint kiderült, a moszkvai és leningrádi aspirantúrai helyeket Ulvydas harcolta ki. Elmesélte, milyen nehéz és bonyolult volt ez, mekkora erőfeszítést igényelt, és mennyi időt vett igénybe. Igyekezett kapcsolatot tartani a doktoranduszokkal, és arra kért, hogy hívjam fel őt Moszkvából, illetve ha rövid időre hazautazom Vilniusba, ugorjak be hozzá. Megkaptam tőle egy levelet, amelyben arra kért, hogy térjek vissza a Szótári Osztályon végzett munkához, és máshol ne keressek állást. Nagyon fájdalmasan élte meg, amikor az általa gondosan kiválasztott, képzett és támogatott szakemberek egy másik munkacsoportba kerültek, más intézményekben helyezkedtek el, vagy oktatói, illetve más tevékenységet választottak. Amikor a doktoranduszképzés után ismét az Intézetben dolgoztam, Ulvydas többször behívott a szobájába, érdeklődött, hogyan halad a disszertációm befejezése, és nagyon törődött azzal, hogyan kapcsolódom be a Szótári Osztály tevékenységébe, hogyan szokom hozzá a lexikográfiai munkához. A tapasztalt Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą | 6 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 szótáríró, Irena Ermanytė irányításával tanultam az LKŽ szövegeinek megírását, számtalan nyomdai korrektúrát olvastam át stb. Ulvydas az LKŽ, valamint a Nyelvi kultúra című kiadvány szerkesztésének bonyolultabb eseteiről is mesélt. Később értettem meg, milyen sok hasznom származott ezekből a beszélgetésekből. A lexikográfusokat egyre erősebben sürgették, hogy gyorsítsák és még tovább gyorsítsák az LKŽ szerkesztését, és a szótár köteteit egyre rövidebb időközönként adják ki. Mi, szótárszerkesztők, tudjuk, milyen összetett, aprólékos, sokoldalú felkészülést és sok időt igénylő feladat a szótárak szerkesztése. Ez azonban nem mindenki számára érthető. A lexikográfiai munka terveinek, valamint a munkatársak képzettségének fenntartásának és fejlesztésének összehangolása akkor is, most is nehéz volt. A munkatervek jóváhagyása, illetve a gyűléseken való megvitatása előtt Ulvydas egyenként beszélgetett el minden munkatárssal, és mindenkit meghallgatott. Nem követelte meg feltétlenül nagy terjedelmű elméleti munkák írását; a rövidebb cikkek is megfeleltek, különösen a Kalbos kultūrai számára. Azt tanácsolta, hogy a cikkek témáját válasszam a szótárhoz lehető legközelebb álló módon. Egyszer úgy alakultak az élet körülményei, hogy négy szótárszerkesztőnő egyszerre készült szülési szabadságra (ma – anyasági szabadság). Érthető, hogy ez a részleg vezetőjének nagy gondot okozott, sok szóbeszéd támadt. A részleg aktualitásairól Klementina Vosylýtė kolléganő egy vidám faliújságot adott ki, amelyben egy körülbelül ilyen tréfás megjegyzés is szerepelt: „Rómát a ludak mentették meg, a Szótárak részlegét pedig a nők. De tönkre is tehetik.“ Bár a helyzet a részleg számára nem volt könnyű, a vezető aggódott, de nem tett szemrehányást, és nem mutatott ellenszenvet. Egyik nap, amikor belépett a dolgozószobába, bocsánatot kezdett kérni tőlem, majd egy idő múlva visszatérve ismét bocsánatot kért. Sem én, sem a munkatársak Paulauskas. Pasirodo, prieš kelias dienas pasidomėjau dėl artėjančio atestacijos termino. Už nem értettük az okát. Jonas vállalta, hogy kideríti az ügyet; Adelė Seselskytė felelős tudományos titkárnő úgy döntött, a biztonság kedvéért beszél a részlegünk vezetőjével, mivel megváltozott a BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 rend, és határozat született arról, hogy a terhes nők minősítéseit elhalasztják. Ezért kért bocsánatot Ulvydas, noha egyáltalán nem volt vétkes; abban az időben egyáltalán nem állt szándékában a minősítés miatt részlegülést szervezni, és nem ösztönzött arra, hogy ezzel foglalkozzam. A következő eset szomorú volt. Meghalt a férjem édesanyja. Miután felhívtam az osztályvezetőt, és pár napra szabadságot kértem, a családommal elutaztam a temetésre. Amikor visszatértem, aggódó munkatársakat találtam. Elmesélték, hogy hallották Ulvydas híres mondatát: „A férje anyja, hát temesse el a férj”, állítólag nincs értelme ilyen messzire utazni és időt vesztegetni. Ulvydas azonban személy szerint nekem nem tett szemrehányást, részvétét fejezte ki, érdeklődött az elhunyt, annak hozzátartozói és a temetés felől. Ennek a történetnek a mögöttes értelme a következő: a temetés karácsony estéjének napján volt, én karácsony első napjának késő délutánján tértem vissza Vilniusba, és csak másnap mentem be dolgozni. Abban az időben kockázatos dolog volt nem megjelenni a munkában a vallási ünnepekkel egybeeső napokon, ez gyanút kelthetett. A gondos osztályvezető munkatársait az ilyen és hasonló veszélyektől is óvta és védelmezte. A látszólag zord Szótári Osztály vezetőjére, Kazys Ulvydasra hálával emlékezem. Mindig kőfalként állt ki a litván nyelvért, a szótárért és a szótárkészítőkért, minden egyes emberért és mindannyiukért együtt. Beérkezett: 2020. 12. 29. A munkatársak visszaemlékezései Kazys Ulvydasról | 8 NIJOLĖ SLIŽIENĖ VISSZAEMLÉKEZÉSEI BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KAZYS ULVYDASRÓL Kazys Ulvydasszal akkor ismerkedtem meg, amikor a Vilniusi Egyetemen litván filológiát tanultam; Ulvydas a csoportomnak szintaxist tanított. Oktatóként kedvelték a hallgatók, olyan megnyerő külsejű volt; kérte, hogy helyezzék őket a Litván Nyelvés gražus vyras, simpatiškas, ir jo paskaitos buvo įdomios. Jis įsižiūrėdavo gabesnius studentus, Irodalomtudományi Intézetbe dolgozni, így került az Intézetbe Vitas Labutis, Elena Valiulytė, Albertas Ružė és Irena Jašinskaitė. Engem Ulvydas maga hívott az Intézetbe dolgozni, amikor az Egyetem elvégzése után néhány hónapig egy minisztérium könyvtárában dolgoztam. Így valóban az ő gondoskodásának köszönhetően kerültem az Intézetbe. Amikor megvédtem a kandidátusi disszertációmat, ő már nem tanított az Egyetemen, mert az Intézetben elég munkája volt. Ulvydas a Szótárak Osztályának vezetője volt, a Szótárak Osztályán pedig létrehoztak egy Nyelvtani Csoportot. A Nyelvtani Csoporthoz tartozott Adelė Valeckienė és Vytautas Ambrazas. Igaz, még Valerija Vaitkevičiūtė is ott volt, később nagy zajjal távozott az Intézetből. Később a Nyelvtani Csoport osztállyá alakult, vezetését Ulvydas vállalta, a Szótárak Osztályának vezetését pedig átadta Jonasz Kruopasnak. A Nyelvtani Csoport gerincét maga Ulvydas, Ambrazas és Valeckienė alkotta. Később jöttünk mi, a végzősök, gyakorlat nélkül, ők pedig addigra már valamelyest dolgoztak. Ulvydas mindvégig azon fáradozott, hogy rátermettebb munkatársakat gyűjtsön össze a grammatika megírására; egyes szerzőket az Egyetemről hívott meg: Vincas Urbutis a szóképzési fejezetet írta meg, Vytautas Mažiulis pedig a számnévről írt. Ulvydo vezetésével megírták a háromkötetes Litván nyelvtant. Három nagy kötet, sok éven át írtuk. Amikor kiadták a nyelvtant, Ulvydas ismét visszatért a Szótárak Osztályának vezetéséhez, a Nyelvtani Osztályt pedig Aleksandras Vanagas vezette, később rövid ideig még Algirdas Sabaliauskas, majd Vytautas Ambrazas vette át a vezetést. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Ulvydas volt a disszertációm témavezetője, de a vezetése sajátos volt; úgy tűnik, keveset olvasta a disszertációmat, valószínűleg nem volt rá ideje, mert teljes erőbedobással szerkesztette a háromkötetes nyelvtant. Sok időt töltött vele, magához hívatta a szerzőket az irodájába, elmagyarázta, mi van rosszul megírva; ha valakinek sikerült, bebizonyította, hogy az ott helyes, ha pedig nem sikerült, ki kellett javítania. Ulvydas nagyon sok szívét-lelkét adta a háromkötetes nyelvtan szerkesztésébe. Sok munkanyag állt rendelkezésre, ezért lett olyan terjedelmes. A szófajok leírásait gazdag nyelvjárási anyaggal egészítették ki. Ha kellett, Ulvydas még a hangját is felemelte, számára a grammatika szent dolog volt. Voltak tervek: minden évben előre meghatározták, mit kell a munkatársnak megírnia. Az év végére már készen kellett volna lennie annak, amit előre elterveztek. A Grammatika Osztályon mindenkinek sok munkája volt, ez volt az Intézetben a rend. Először a megírt grammatikai szövegeket az idősebbek – Ambrazas és Valeckienė – szerkesztették. Ők szerkesztették elsőként; ha valamit könnyen lehetett javítani, kijavították, aztán ezek a munkák Ulvydas kezébe kerültek. És akkor már Ulvydas javította őket – mindig piros tintával, így a szövegek meglehetősen elpirultak. A nyelvet is kijavította, és szakmai szempontból is javította, a szerkesztés nagyon alapos volt. Előfordult, hogy jogos megjegyzéseket tett, hogy valami nincs jól megírva, akkor egyetértettem, és kimentem a szobából. De ha úgy láttam, hogy mintha nekem lenne igazam, megvártam, amíg Ulvydas kimerül a megjegyzések mondásában, aztán már nem beszélt olyan energikusan, és akkor lassan elkezdtem mondani, hogy talán mégis lehet ezt másképpen is értékelni. Nem mondtam, hogy gal tikrai taip, ir galų gale susitariam, kad mano buvo gerai parašyta ir nereikia nieko taisyti. nekem van igazam. Kétséget ébresztettem benne, és ő maga kezdett kételkedni, ugyanis nagyon aprólékosan javított; minden egyes bekezdés miatt behívhatott az irodájába, hogy tisztázzuk, miért írtad ott úgy, ő pedig miért gondolja, hogy jobb lenne másképpen. Nagyon gondos volt, talán egy kicsit pedáns. De általában véve úgy gondolom, szerkesztéskor ez néha hasznos