Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą

MUNKATÁRSAK EMLÉKEI KAZYS ULVYDASRÓL KLEMENTINA VOSYLYTĖ KAZYS ULVYDASRA ÚGY EMLÉKSZEM, MINT TEKINTÉLYES ÉS SZÍNES EGYÉNISÉGRE Mano studijų Vilniaus universitete metais (1955–1960) Kazys Ulvydas mums, lituanistams, dėstė sintaksę. Jis iš kitų dėstytojų išsiskyrė gražiu stotu ir aiškia dikcija, tad jo paskaitų klausėme ištempę ausis. Akis į akį su juo teko susidurti sintaksės egzamino metu. Kiekvienam reikėjo atsakyti į du sintaksės teorijos klausimus ir išnagrinėti sintaksiniu atžvilgiu po vieną sudėtinį sakinį. Klausimai nebuvo sudėtingi, tad egzaminą išlaikiau labai gerai. Ulvydas tuomet dirbo Lietuvių kalbos ir literatūros institute Žodynų skyriaus vadovu, užtat mus egzaminavo po darbo. Gerai prisimenu, kad iš šio pavasario sesijos egzamino grįžome jau temstant. A szótárak osztályán 1963-tól kezdtem dolgozni. Az osztályt akkoriban mindenki által tisztelt és kedvelt Jonas Kruopas vezette. Amikor 1975. október 17-én váratlanul meghalt, az osztály vezetésével Kazys Ulvydast bízták meg, aki 1955 és 1960 között már vezette a Szótárak osztályát. Így a vezetés megbízható kezekbe került, mi pedig továbbra is nyugodtan végeztük mindannyian a saját munkánkat. 1976-ban már befejeztem a Szótár szövegeinek megírását, és elkezdtem szerkeszteni őket. Ha szerkesztés közben kérdések merültek fel, és a vezetőhöz fordultunk, ő részletesen válaszolt rájuk, magyarázatot adott vagy tanácsot nyújtott. Nem emlékszem, hogy a vezető valaha is felemelte volna a hangját, vagy dühösen leszidott volna bárkit is. Nemegyszer kiállt mellettünk, szótárszerkesztők mellett, vagy védelmébe vett bennünket. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą | 2 Az év végén az Intézet fontosabb kiadványainak szerzői pénzjutalmakat kaptak. Egyszer megtudtuk, hogy a szótárszerkesztőknek szánt jutalmak jóval kisebbek, mint az irodalmároknak járók. Felháborodtunk ezen, ezért mindannyian támogattuk a leghitelesebb lexikográfusok egyikét, Sofija Kėzytét, aki azt javasolta, hogy mondjunk le a jutalmakról. Tájékoztattuk erről a vezetőnket. Nem ellenkezett, csak azt kérte, hogy jelentsük be a dolgot az igazgatóságnak. Mivel nem akadt önként jelentkező, én vállaltam, hogy megteszem. A jutalmak összegét újra megvitatták és módosították: az irodalmárok jutalmát valamelyest csökkentették, a szótárszerkesztőkét pedig kissé megemelték. Az Intézet dolgozóinak egyik közgyűlésén egy irodalmár kijelentette, hogy a szótárszerkesztők kártyák rendezgetéséből álló munkája könnyű, és aligha tekinthető tudományosnak. Bizonyára a fent említett jutalom-újraelosztás után történt. Ulvydas röviden és velősen visszavágott: néhány évtized múlva valószínűleg senki sem fogja olvasni az irodalmárok műveit, a Szótárak munkatársaiét viszont évszázadokon át fogják használni. Egy másik eset, amikor a vezető kiállt a szótárszerkesztők mellett. Egyszer az igazgatóság egyik tagja meglátta, hogy az osztályunkból egy csoport dolgozó a kelleténél korábban távozott. Erről értesítették Ulvydast. Ő elmagyarázta, hogy az osztályon megbeszélést tartottak, amely elhúzódott az ebédidőben, ezért korábban hazaengedte a dolgozókat. Pedig az a megbeszélés meg sem történt. Kazys Ulvydas huszonhét éven át vezette a „Beszéljünk és írjunk helyesen” című rádióműsort, így a nevét szinte egész Litvánia ismerte. Ezt a Szótár számára történő szógyűjtő terepmunkáink és utazásaink során tapasztaltuk. Amikor bemutatkoztunk, hogy a Litván Nyelv és Irodalom Intézetéből jöttünk, sokan azonnal Ulvydas nevét említették. Talán ismertsége miatt váratlan helyzetek is adódtak. Ulvydas mesélte, hogy egyszer egy asszony érkezett hozzájuk, és azt kérte, segítsen a lányának bejutni az Egyetemre. Segítségéért cserébe egy aranypénzt ajánlott fel. Ulvydas azt felelte neki, hogy ha akarna sem tudna segíteni, de szívesen megnézné az érmét, mert aranypénzt még soha nem látott a saját szemével. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Emlékezetembe vésődött Antanė Kučinskaitė története, amely arról tanúskodik, hogy Ulvydas mindig megtartotta a szavát. Amikor disszertációját írta (1955-ben védte meg), a Szótári Osztály munkatársai, Antanė Kučinskaitė és Bronė Zlatkutė Ulvydas családjával egy lakásban laktak. Egy alkalommal Ulvydas megkérte Kučinskaitė-t, hogy vegyen neki cigarettát, mert ő maga nagyon elfoglalt volt. Kučinskaitė megígérte, hogy vesz neki, ha megígéri, hogy leszokik a dohányzásról. Ulvydas azt felelte, hogy amint befejezi a disszertáció megírását, biztosan leszokik. Valóban megtartotta a szavát – abbahagyta a dohányzást. Kétségtelen, hogy Kazys Ulvydas tudományos, szerkesztői, szervezői és egyéb tevékenységével hatalmas tekintélyt és megbecsülést vívott ki. A Litván Nyelv és Irodalom Intézet három osztályát is vezette, a Lietuvių kalbos žodyno kilenc kötetes és a Lietuvių kalbos gramatikos három kötetes kiadásának főszerkesztője volt, harminc éven át a Kalbos kultūros felelős szerkesztője, a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno három kiadását gondozó szerkesztőbizottságok (bizottságok) tagja, az Intézet tudományos tanácsának tagja, valamint a Litván Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Ezek csupán Ulvydas fontosabb munkái és tisztségei. Magas tisztségei nem változtattak jellemvonásain. Mindig jóindulatú, nyílt és őszinte volt. Emlékeimben tekintélyes, érdekes, egyedi és színes személyiségként maradt meg. Beérkezett: 2020. 11. 24. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204 Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą | 4 GERTRŪDA SAVIČIŪTĖ-NAKTINIENĖ KAZYS ULVYDASRÓL Első találkozásom Kazys Ulvydasszal a rádióban történt. A távoli Suvainiškis kisváros nyolcosztályos iskolájának tanulója voltam. Ulvydas erőteljes, meggyőző hangja, szokatlan mondanivalója és kifejező hanglejtése különbözött a többi beszélőétől, és hallgatásra késztetett. Sok évvel később egy vilniusi barátnőm, amikor a „Beszéljünk és írjunk helyesen” című, emlékezetes rádióműsorokról beszélt, óvatosan megkérdezte tőlem: „Gondolom, Ulvyduval nagyon nehéz együtt dolgozni?” 1977-ben, miután elvégeztük a Vilniusi Egyetem Filológiai Karát, évfolyamtársammal, Ritutė Šepytė-Petrokienével együtt kihelyezés alapján a Litván Nyelv és Irodalom Intézet Szótári Osztályán kezdtünk dolgozni. A leendő munkatársak kiválasztásakor a Szótári Osztály vezetője, Kazys Ulvydas nem csupán a végzősök kihelyezési listájára támaszkodott. Mint később megtudtuk, több oktatótól is érdeklődött felőlünk. Beszélgetésre hívott. Érdeklődött, honnan származom, milyen iskolákba jártam, a szüleimről, szülőföldem nyelvjárásáról, a vezeték- és keresztnevem eredetéről. Megkért, meséljek Kazimieras Būga munkásságáról, és mondjam el, melyik művét tartom a legfontosabbnak. Akkor is, és most is biztos vagyok benne, hogy a legfontosabb a Lietuvių kalbos žodyno két füzete: befejezetlenek, tartalmuk és lényegük azonban olyan gazdag, hogy alapot teremtettek sok évtized kollektív munkájához. Meg kellett határoznom egy-két szófajt, fel kellett ismernem őket mondatokban, és olyan példákat kellett mondanom, amelyekben ugyanaz a szó határozószó vagy elöljárószó. „Ön higgadt maradt, nem ijedt meg, nem sírta el magát” – vonta le a következtetést. Beszélt arról, hogy nem szokás a munka első BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 aspirantúrára jelentkezni (ma: doktori képzésre), az elsőbbséget azok a kollégák kapják, akik már dolgoztak. Nem értettem, miért esett erről szó, hiszen ilyen szándékaim nem voltak. Úgy vettek fel bennünket dolgozni, ahogyan akkoriban szokás volt, főlaboránsnőként. A szótári szövegek nyomdai előkészítésével kezdtünk – a kéziratos korrektúrák olvasásával. Az ilyen kisegítő munkákat, mint az LKŽ szövegeinek gépelése, korrektúrázása és a cédulagyűjtemény gyarapítása, Ulvydas nagyra értékelte, fontos és tiszteletre méltó tevékenységnek tartotta. Különösen tisztelettel bánt Elena Ažusienienė főlaboránsnővel: ő kapta feladatul az LKŽ cédulagyűjteményének felügyeletét és rendezését, a szógyűjtőkkel való kapcsolattartást, valamint az adatok nyilvántartását. A cédulagyűjteménybe kerülő nyelvi adatok minőségét rendszerint valamelyik kutató értékelte, később pedig adatátvételi bizottságot hoztak létre. Litvániában kevés volt a doktori képzési hely. Abban az évben azonban a szótárírók közül senki sem tudott vagy akart jelentkezni a Tudományos Akadémia Moszkvai Nyelvtudományi Intézetének doktori képzésére. A helyet meghatározott intézmény számára tartották fenn, ami azt jelentette, hogy vissza kellett térni a küldő intézményhez, és ledolgozni a vállalt időt. A részlegvezető és a kollégák arra biztattak, hogy írjam meg a felvételi dolgozatot, és utazzak el vizsgázni. Ott már befejezte doktori tanulmányait Kazys Garšva, Regina Bagvilaitė, Stasė Krinickaitė, Nijolė Sisaitė és Skirmantas Valentas pedig tanult. Mint kiderült, a moszkvai és leningrádi doktori képzési helyeket Ulvydas járta ki. Mesélte, milyen nehéz és bonyolult volt ez, mennyi erőfeszítést igényelt, és mennyi időbe telt. Igyekezett kapcsolatot tartani a doktoranduszokkal; engem arra kért, hogy Moszkvából felhívjam, amikor rövid időre Vilniusba látogatok, és ugorjak be hozzá. Kaptam tőle egy levelet, amelyben arra kért, hogy térjek vissza a Szótárak Osztályára dolgozni, és ne keressek máshol munkát. Nagyon fájdalmasan érintette, amikor az általa gondosan kiválasztott, felkészített és támogatott szakemberek másik munkacsoportba kerültek, más intézményekben helyezkedtek el, vagy az oktatói pályát, illetve más tevékenységet választottak. Amikor a doktori képzés után ismét az Intézetben dolgoztam, Ulvydas többször behívott az irodájába, érdeklődött, hogyan halad a disszertációm befejezése, és nagyon törődött azzal, hogyan kapcsolódom be a Szótárak Osztályának munkájába, hogyan szokom hozzá a lexikográfiai feladatokhoz. Tapasztalt BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą | 6 Irena Erm anytė szótáríró irányításával megtanultam LKŽ-szövegeket írni, megszámlálhatatlan nyomdai korrektúrát és egyebeket olvastam. Ulvydas a bonyolultabb LKŽ- és Kalbos kultūros-kiadvány szerkesztési eseteiről is mesélt. Később értettem meg, milyen sokat használtak nekem ezek a beszélgetések. A lexikográfusokra egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy mind gyorsabban készítsék az LKŽ-t, és egyre rövidebb időközönként adják ki a szótár köteteit. Mi, szótárírók tudjuk, milyen összetett, aprólékos, sokoldalú felkészültséget és rengeteg időt igénylő munka a szótárkészítés. Ezt azonban nem mindenki érti meg. Nehéz volt és ma is nehéz összehangolni a lexikográfiai munka terveit a munkatársak szakképzettségének megőrzésével és fejlesztésével. A munkatervek jóváhagyása előtt, még a közös megbeszélésük előtt, Ulvydas egyenként beszélgetett minden munkatárssal, és mindenkit meghallgatott. Nem követelte meg feltétlenül terjedelmes elméleti munkák írását; a rövidebb cikkek is megfeleltek, különösen a Kalbos kultūrai. Azt tanácsolta, hogy a cikkek témáját a lehető legszorosabban kapcsoljam a szótárhoz. Egyszer úgy alakultak az életkörülmények, hogy négy szótárírónő is szülési szabadságra készült (ma: szülési és gyermekgondozási szabadság). Érthető, hogy ez nagy gondot okozott a részlegvezetőnek, és sok szó esett róla. Klementina Vosyl ytė kolléganő a részleg aktuális ügyeiről vidám faliújságot adott ki, amelyben egy ilyen tréfás megjegyzés is szerepelt: „Rómát a ludak mentették meg, a Szótári Osztályt pedig a nők. De tönkre is tehetik.” Bár a helyzet nem volt könnyű az osztály számára, a vezető aggódott ugyan, de nem tett szemrehányást, és nem mutatott neheztelést. Egy nap belépett a munkahelyi szobába, és bocsánatot kezdett kérni tőlem; kis idő múlva visszajött, és ismét bocsánatot kért. Sem én, sem a munkatársaim nem értettük, miért. Jonas Paulauskas vállalkozott rá, hogy kiderítse. Kiderült, hogy néhány nappal korábban az esedékes minősítési határidőről érdeklődtem. Az ügyekért felelős tudományos titkár, Adelė Seselskytė úgy döntött, biztonság kedvéért beszél a részlegvezetőnkkel, mert időközben megváltozott az eljárásrend, és olyan határozat született, hogy a várandós nők minősítését el kell halasztani. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Ezért kért Ulvydas bocsánatot, noha egyáltalán nem volt vétkes: akkoriban esze ágában sem volt minősítési ügyben részlegértekezletet összehívni, és nem is ösztönzött arra, hogy ezzel foglalkozzam. Egy másik eset szomorú volt. Meghalt a férjem édesanyja. Felhívtam a részlegvezetőt, két napra elnézést kértem, majd a családommal elutaztam a temetésre. Visszatérve aggódó munkatársakat találtam. Elmondták, hogy hallották Ulvydas híres mondását: „A férj anyját temesse el a férj, minek olyan messzire utazni és időt vesztegetni.” Ulvydas azonban nekem személyesen nem tett szemrehányást, részvétét fejezte ki, érdeklődött az elhunyt és hozzátartozói felől, valamint a temetésről. A történet háttere a következő: a temetés karácsony előestéjén volt, én karácsony első napjának estéjén értem vissza Vilniusba, és csak másnap mentem be dolgozni. Akkoriban kockázatos dolog volt azokon a napokon távol maradni a munkától, amelyek vallási ünnepekre estek; ez gyanút kelthetett. A gondoskodó részlegvezető a munkatársakat az ilyen és hasonló veszélyektől is óvta és védte. A látszólag szigorú Szótári Osztály-vezetőre, Kazys Ulvydasra hálával emlékezem. Mindig kiállt a litván nyelvért, a szótárért és a szótárírókért, mindenkiért külön-külön és mindannyiunkért együtt. Beérkezett: 2020. 12. 29. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą | 8 NIJOLĖ SLIŽIENĖ EMLÉKEI KAZYS ULVYDÁRÓL Kazys Ulvydával akkor ismerkedtem meg, amikor a Vilniusi Egyetemen litván filológiát tanultam; Ulvydas szintaxist tanított a csoportunknak. Oktatóként kedvelték a hallgatók: jó megjelenésű, jóképű, rokonszenves férfi volt, és érdekes előadásokat tartott. Felfigyelt a tehetségesebb hallgatókra, és kérte, hogy helyezzék őket a Litván Nyelv és Irodalom Intézetébe; így került az Intézetbe Vitas Labutis, Elena Valiulytė, Albertas Ružė és Irena Jašinskaitė. Engem Ulvydas személyesen hívott az Intézetbe: telefonált, amikor az Egyetem elvégzése után néhány hónapig egy minisztériumi könyvtárban dolgoztam. Tehát valóban az ő közbenjárására kerültem az Intézetbe. Amikor megvédtem kandidátusi disszertációmat, ő már nem tanított az Egyetemen, mert az Intézetben bőven akadt munkája. Ulvydas a Szótárak Osztályának vezetője volt, az osztályon belül pedig létrehoztak egy Grammatikai csoportot. A Grammatikai csoporthoz Adelė Valeckienė és Vytautas Ambrazas tartozott. Igaz, ott volt még Valerija Vaitkevičiūtė is, aki később nagy felhajtás közepette távozott az Intézetből. Később a Grammatikai csoport osztállyá alakult, vezetését Ulvydas vállalta, a Szótárak Osztályának vezetését pedig Jonas Kruopasra bízta. A Grammatikai csoport gerincét maga Ulvydas, Ambrazas és Valeckienė alkotta. Később mi, a gyakorlat nélküli friss diplomások is odakerültünk, ők pedig már szereztek némi tapasztalatot. Ulvydas folyamatosan azon fáradozott, hogy tehetséges munkatársakat gyűjtsön össze a grammatika megírására; egyes szerzőket az Egyetemről hívott meg: Vincas Urbutis a szóalkotásról szóló fejezetet írta meg, Vytautas Mažiulis pedig a számnévről írt. Ulvydas vezetésével készült el a háromkötetes Lietuvių kalbos gramatika. Három vaskos kötet, sok éven át írtuk. Amikor megjelent a grammatika, Ulvydas ismét visszatért a Szótárak Osztályának vezetéséhez, a Grammatikai Osztályt pedig Aleksandras Vanagas vezette, később rövid ideig Algirdas Sabaliauskas, majd Vytautas Ambrazas vette át a vezetést. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Ulvydas volt a disszertációm témavezetője, de meglehetősen sajátos módon irányított; úgy tűnt, keveset olvasott a disszertációmból, talán nem volt rá ideje, hiszen teljes erőbedobással szerkesztette a háromkötetes grammatikát. Sok időt töltött vele: behívta a szerzőket a dolgozószobájába, és elmagyarázta, mi nincs jól megírva; ha valakinek sikerült meggyőznie, hogy az adott rész rendben van, elfogadta, különben javítani kellett. Ulvydas rengeteg energiát fektetett a háromkötetes grammatika szerkesztésébe. Sok munkaanyag gyűlt össze, ezért lett olyan terjedelmes. A szófajok leírását bőséges nyelvjárási anyaggal egészítették ki. Ha kellett, Ulvydas fel is emelte a hangját; a grammatika szent dolog volt számára. Tervek készültek: minden évben előre meghatározták, hogy az egyes munkatársaknak mit kell megírniuk. Az év végére már el kellett készülnünk az előirányzott írásmunkával. A Grammatikai Osztályon mindenkinek rengeteg dolga volt; ez volt az Intézetben a rend. Az elkészült grammatikai szövegeket először az idősebbek – Ambrazas és Valeckienė – szerkesztették. Ők nézték át elsőként; ha valami könnyen javítható volt, kijavították, aztán a munkák Ulvydas kezébe kerültek. Ezután Ulvydas javított rajtuk – mindig piros tintával, így a szövegek eléggé kipirosodtak. A nyelvezetet is kijavította, és szakmai szempontból is javított; nagyon gondos szerkesztés folyt. Előfordult, hogy jogos észrevételeket tett, mert valamit rosszul írtam; ilyenkor egyetértettem, és kimentem a szobából. De ha úgy láttam, hogy talán nekem van igazam, megvártam, amíg Ulvydas kifogyott a megjegyzésekből; aztán már kevésbé energikusan beszélt, én pedig lassan belekezdtem: hátha mégis másképp lehet értelmezni. Nem mondtam, hogy nekem van igazam. Elültettem benne a kételyt, és ő maga is kételkedni kezdett: talán mégis úgy van; végül megegyeztünk, hogy jól írtam meg, és nem kell semmit javítani. Nagyon aprólékosan javított; bármelyik rövid bekezdés miatt behívhatott a dolgozószobájába, hogy tisztázza, miért írtam úgy, ahogy, miközben szerinte jobb lett volna másként. Nagyon gondos volt, talán kissé pedáns is. De általában, úgy gondolom, szerkesztéskor néha jól jön az BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Bendradarbių prisiminimai apie Kazį Ulvydą | 10 pedantéria. Ilyenkor nem a felszínt nézi, hanem mélyebbre tekint. Ulvydas soha nem a felszínt vizsgálta: mindent nagyon lelkiismeretesen, gondosan és megfontoltan értékelt. Amikor Ulvydas ismét a Szótári Osztályra került, akkor már kevés közös ügyünk volt. Egy dologról még nem szóltam: Ulvydas a rádióban nyelvi műsorokat vezetett „Beszéljünk és írjunk helyesen” címmel. Ezek nagyon érdekesek voltak, ezért a műsorvezetőjük is igen híres és népszerű lett. Az Ulvydas vezette nyelvi műsorokat az emberek szívesen hallgatták; olyan népszerűek voltak, hogy a javítások nyomán sok anekdota terjedt el. Ezek a műsorok és a javítások közismertté váltak; kár, hogy senki nem gyűjtötte össze az anekdotákat, pedig összegyűjthettük és leírhattuk volna őket. Azt is el kell mondani, hogy Ulvydas indította útjára a Kalbos kultūrą című folyóiratot. A litván nyelvű kiadvány engedélyének megszerzéséért sokat kellett dolgozni. Ulvydas itt valóban sokat tett. Szükség volt ilyen kiadványra, hiszen nagyon sok nyelvi hibát követtek el. Amikor néha a Minisztertanácsból jegyzőkönyveket küldtek ellenőrzésre a Nyelvtani Osztályra, Ulvydasnak az egész szöveget újra kellett volna írnia, mert szinte minden mondatban volt valamilyen hiba. Egy időben én írtam a legtöbb cikket a Kalbos kultūrą című folyóiratba. Szinte minden számba írtam cikkeket, aztán egyre ritkábban, amikor pedig elkezdtem megírni az igék vonzatainak szótárát, már nem maradt rá időm. Mindig kijelöltek valakit, akinek össze kellett állítania a folyóirat adott számát, Ulvydas pedig csak akkor vette kézbe a szerkesztést, amikor az adott szám anyagát már kinyomtatták. Rūžė jó néhány számot készített elő, én egy számot állítottam össze, Valiulytė pedig szintén néhányat. A folyóirat egy-egy számához össze kellett gyűjteni az anyagot, fel kellett kérni az embereket, hogy írjanak; de akkoriban még írtunk, volt mondanivalónk. Minél tovább, annál nehezebb lett összegyűjteni a cikkeket. Ulvydas volt a felelős szerkesztő, később pedig többnyire Pranas Kniūkšta állította össze a számokat. Természetesen, BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Ulvydas már az elkészült cikkek szerkesztésével is nagyon sokat dolgozott; ha valami nem megfelelően volt megírva, az ilyen cikkeket nem engedte tovább. Ulvydas a Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Fontos volt számára a Tudományos Akadémia, és nagyon aggódott amiatt, hogy felbomlott. Ulvydas valóban rengeteget dolgozott, többek között a Lietuvių kalbos žodyno köteteit szerkesztette. Nagyon jelentős munkája a háromkötetes Lietuvių kalbos gramatika is, mivel ilyen litván nyelvtan korábban nem létezett, és ilyen szótár sem volt. Minden munkája nagyon fontos, ma is tanulmányozzák és támaszkodnak rájuk. A telefonbeszélgetés alapján lejegyezte Rasuolė Vladarskienė Beérkezett: 2020. 10. 12. BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204