Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 EDITA LEDICHOVA Lietuvių kalbos institutas A standard litván nyelv labializált magánhangzói KÍSÉRLETI VIZSGÁLAT KULCSSZAVAK: koartikuláció; labializáció; magánhangzó-minőség; allofón. ANNOTÁCIÓ A labializációról a litván nyelvészetben már a 20. század közepén elkezdtek beszélni. Már akkor megfigyelték, hogy a labiális mássalhangzók vagy magánhangzók mellett elhelyezkedő magánhangzók eltérő akusztikai és artikulációs sajátosságokkal rendelkeznek. Mindeddig azonban nem végeztek részletes kísérleteket, a remiantis tik klausa arba nedideliais žvalgomojo pobūdžio tyrimais. Šis darbas – vienas iš pirmųjų bandymų eksperimentinio tyrimo būdu išsiaiškinti labializacijos poveikį lietuvių bendrinės kalbos ilgiesiems ir megfigyeléseket és következtetéseket rövid magánhangzók alapján vonták le. A labializált allofónok minőségi jellemzőit a természetes és mesterséges szavakban ejtett magánhangzók kiejtési adatainak az izoláltan ejtett hangokkal való összehasonlításával elemzik. A kísérleti vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a labializált allofónok harmadik formánsának (F3) adatai különböznek a legmarkánsabban. A második formáns (F2) értékeinek változása szintén nagyon következetes, azonban a labializáció hatása a hátsó és az elülső sorozatú magánhangzókra eltérő. A labializált és nem labializált allofónok legkevésbé az első formáns (F1) spektrumbeli helyzete tekintetében különböznek. Az F1, F2 és F3 formánsok értékeinek vizsgálata feltárta, hogy a kompaktság (diffúzság), a bé-moll jelleg, a tonalitás és a feszítettség tekintetében a CpVCp helyzetű allofónok minőségileg szintén különböznek az izoláltan ejtett magánhangzó-változatoktól. BEVEZETÉS A litván nyelv fonetikai munkáiban jelentős figyelmet szenteltek a litván köznyelv és a nyelvjárások magánhangzóinak (Pakerys 1982; Kaukėnienė 2002: 41–59; 2003: 35–47; 2004: 199– 1 211; Girdenis 2003: 222; Jaroslavienė 2014: 68–84; 2015; Jaroslavienė ir kt. 2019 ir kt.) vagy mássalhangzóinak (Vaitkevičiūtė 1965: 72–90; Mikalauskaitė 1975; Kliukienė 1994: 43–52; 1995: 58–68; 2011; Dereškevičiūtė 2008: 15–19; Dereškevičiūtė, Kazlauskienė 2009: 98–111; Ambrazevičius 2010: 5– 10; 2012: 13–18; Urbanavičienė, Indričāne 2016a: 46–77; 2016b: 46–79; Urbanavičienė ir kt. 2019 ir kt.) akusztikai és artikulációs vizsgálataira, azonban a magánhangzók és mássalhangzók kölcsönhatásának – a közélet szükségleteire szánt, a litván nyelv írott 1 Bendrine kalba šiame straipsnyje laikoma taisyklinga, žodyno, gramatikos, rašybos ir skyrybos normomis vagy beszélt változatán alapuló (VKĮPĮ 2011). EDITA LEDICHOVA. A litván köznyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 a koartikuláció – jelenségeinek átfogó vizsgálata továbbra is hiányzik. Csak a hangok 2 kölcsönhatásának egyes eseteit vizsgálták és írták le (Vaitkevičiūtė 1960: 207; Girdenis, Kubiliūtė-Kliukienė 1982: 30–38; Kliukienė 2002: 33– 49; Jaroslavienė 2010: 133–139; 152–158; 2013: 105–125; Ledichova 2012: 76–85; Kliukienė, Raudžiūtė 2013: 111–119; Ambrazevičius, Leskauskaitė 2014; Jaroslavienė ir kt. 2019 ir kt.). A beszédfolyamban általában a koartikuláció két esetét különböztetik meg: az asszimilációt és az akkomodációt (Pakerys 2003: 178–179; Thomas 2010: 174, 293–294). Az asszimiláció – egy hang teljes vagy részleges hasonulása ugyanazon vagy egy szomszédos szó más hangjaihoz, amely megváltoztatja az adott hang fonológiai értékét (LKE 2008: 36). Például a [p] mássalhangzót felválthatja a [b] mássalhangzó: lìpa ['lʲɪpɐ]: lìpdavo 3 ['lʲɪbdɐʋoː]. Az akkomodáció pedig olyan hangösszehangolás, amely általában nem okoz fonémaváltást, csupán csekély hangmódosulások jelennek meg; e folyamat eredménye ugyanazon fonémák változatai, vagyis allofónok. Az írásban az ilyen hangváltozások többnyire nem tükröződnek (Pakerys 2003: 189). Jelen tanulmány az akkomodáció egyik típusát – a labializációt – vizsgálja. A labializáció (lat. labialis – ajakhangú), vagyis ajkassá tétel, nem ajakhangú hang lūpiniu. Ją lemia garso tarimas papildomai atkišant lūpas į priekį (Ladefoged, Maddieson 2008: 356; átalakulásaként határozható meg Ladefoged, Johnson 2014: 245), ennek következtében meghosszabbodik a szájüreg, és mélyebbé válik a hangszín (LKE 2008: 296), azonban, akárcsak az akkomodáció minden esetében, ez csupán részleges hangösszehangolás, amely nem változtatja meg a hang megkülönböztető jegyeit és a nyelv (vagy a nyelvjárás) fonémaállományát. Bár a labializáció terminusa a litván nyelvészet kutatóinak munkáiban meglehetősen gyakran szerepel, a labializált hangok részletes vizsgálatára nem kerül sor. Igaz, Elžbieta Mikalauskaitė (1975: 12) és Antanas Pakerys (2003: 192) fonetikai műveikben említést tesznek a labiális mássalhangzók magánhangzókra gyakorolt lehetséges hatásáról, ám ezen meglátások részletesebb vizsgálatát és kísérleti 4 kutatásokkal való igazolását nem vállalják, a litván nyelv fonetikájával foglalkozó egyéb munkákban pedig csak a labializáció legáltalánosabb jellemzőit írják le. 2 A koartikuláció (angl. coarticulation) a szomszédos hangok összeolvadásaként határozható meg, amely a hangképző csatorna következő hang kiejtéséhez szükséges folyamatos átalakulása következtében jön létre (Ladefoged, Johnson 2014: 75). 3 A standard litván nyelv és a nyelvjárások fonetikájával foglalkozó munkákban leggyakrabban a litván fonetikai ábécé betűjeleit használják, azonban annak érdekében, hogy a kutatás eredményei más nyelvek kutatói számára is érthetőbbek legyenek, a tanulmányban a Nemzetközi Fonetikai Társaság által létrehozott szabványosított univerzális nemzetközi Phonetic Alphabet [IPA], plačiau dėl TFA rašmenų žr. Ball ir kt. 2018: 155–164; dėl TFA simbolių taikymo bendrinės fonetikai ábécét alkalmazzák (TFA, angl. A litván nyelv hangjainak átadására vonatkozó lehetőségekről lásd: Jaroslavienė 2017: 196–218; Kazlauskienė 2018: 18–19, 54–55, 57, a nyelvjárási hangok átadására való alkalmazásáról lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017: 105–135). A nemzetközi fonetikai ábécében a szokásos hangsúlyjelek használaton kívül vannak, csupán a „'“ szimbólum jelöli a főhangsúlyt. A litván nyelvben azonban külön kell jelölni a cirkumflexes és az akut hangsúlyos szótagokat, ezért e tanulmányban Astos Kazlauskienė által javasolt intonációjelölésre támaszkodnak: „1'“ – akut, „2'“ – cirkumflexes intonáció (Kazlauskienė 2018: 19). 4 A labializáció terminusát meglehetősen gyakran használják a nyelvjáráskutatók munkáiban; az anykščiai és kupiškisi nyelvjárásra jellemző (Salys 1992: 119–120; Zinkevičius 1994: 68–69; 2006: 86–89; LKTCh 2004: 142, 152; Markevičienė 2011: 305; Balčiūnienė ir kt. 2017: 47), valamint egyes žemaitiji nyelvjárásokra, például a klaipėdai, kretingai és plungi nyelvjárásra (Girdenis, Riaubiškytė 1981: 92; Zinkevičius 1994: 122; LKTCh 2004: 272; LKE 2008: 296), ez azonban nem a koartikuláció által befolyásolt hangok változása, ezért nem tartozik e tanulmány kutatási területéhez. EDITA LEDICHOVA. A standard litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A külföldi nyelvészeti szakirodalomban a labializáció főbb elveit már meglehetősen részletesen megvizsgálták és leírták. A labializált magánhangzók legfontosabb minőségi jellemzőinek a második (F2 (F3) formančių reikšmių kitimas. Nustatytas labai ryškus priešakinės eilės balsių F2 reikšmių ) és a harmadik formáns csökkenését tekintik, amikor azok labiális mássalhangzók mellé kerülnek; a hátsó képzésű magánhangzók pedig a labializáció hatására gyakrabban hajlanak az elülsőbb artikulációra, azaz F2-jük gyakrabban rezonál a magasabb frekvenciatartományban; ezenkívül a labiális mássalhangzók között álló magánhangzók F3-értékei alacsonyabb frekvenciájúak (Stevens, House 1963: 111–128; Ohde, Sharf 1975: 923–927; Strange ir kt. 1976: 213–224; Hillenbrand ir kt. 2001: 748–763; Flemming 2002: 22; Steinlen 2005: 87–91, 101–106, 118–122; Thomas 2011: 49; Fletcher, Bucher 2014: 98; Renwick 2014: 186; Sylak-Glassman 2014: 17–38; Beeley 2015 ir kt.). A labializációval összefüggő, az első formáns kifejezettebb minőségi változását kísérleti vizsgálatokkal nem rögzítették. E munka célja, hogy kísérleti vizsgálat révén következetesen és részletesen megvizsgálja, valamint leírja a labializáció hatását a standard litván nyelv hosszú [ɑː, oː, uː, æː, eː, iː] és rövid [ɐ, 5 ɔ, ʊ, ɪ, ɛ] magánhangzóinak minőségi jellemzőire. Kitűzött feladatok: 1) a vizsgálandó szavak 6 adatbázisának összeállítása; 2) megfelelő bemondók felkutatása és a vizsgálandó szavak rögzítése; 3) speciális programok segítségével az allofónok minőségének kísérleti vizsgálata; 4) a labializált és izolált magánhangzóváltozatok akusztikai jellemzőinek összehasonlítása és leírása požymius. 1. TYRIMO METODIKA A kutatás két részből áll. Először a természetes litván szavak, főként a kétszótagúak magánhangzóit vizsgáltuk: 7 [ɑː] – bãbą [2'bɑːbɑː], pãpadę [2'pɑːpɐdʲæː]; [oː] – bbos [1'boːboːs], põpo [2'poːpoː]; [uː] – būbų [2'buːbuː], pūpso [2'puːpsoː]; [æː] – bbę [2'bʲæːbʲæː], pplę [2'pʲæːpʲlʲæː]; [eː] – bėbė [2'bʲeːbʲeː], pėpė [2'pʲeːpʲeː]; [iː] – riebbė [rʲɪɛ1'bʲiːbʲeː], ppė [2'pʲiːpʲeː]; [ɐ] – bàbsi ['bɐpʲsʲɪ], pàpsi 5 Ištirtas labializacijos poveikis balsiams, esantiems tarp lūpinių priebalsių [p], [b] (grafiškai tiriamoji pozicija žymima CpVCp). 6 Nors šiuolaikinėje lietuvių kalbotyroje laikomasi nuomonės, kad /ɪɛ/ ir /uɔ/ kalboje funkcionuoja kaip ilgieji balsiai (Bacevičiūtė 2002: 5–17; Girdenis 2003: 102–104; 2009: 213–242), tačiau šių kintamo pakilimo garsų tyrimo ir aprašymo metodika skiriasi nuo pastovios artikuliacijos garsų tyrimo ir aprašymo metodikos, todėl į eksperimentinį tyrimą jie nebuvo įtraukti. 7 A természetes litván szavak vizsgálatához szükséges adatbázis összeállításakor, valamint a kísérleti vizsgálat minél pontosabb eredményeinek elérése érdekében törekedtek arra, hogy a vizsgált szavak minél nagyobb része kétszótagú legyen, és ha csak lehetett, a vizsgált magánhangzók azonos artikulációs helyű mássalhangzók között forduljanak elő, és fonetines sąlygas dažnai būna sudėtinga, taigi į tyrimą teko įtraukti vieną kitą triskiemenį ar tvirtapradę priegaidę turintį ugyanazzal (tővégi) intonációval rendelkezzenek. Azonban ideális szót összeállítani. EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 ['pɐpʲsʲɪ]; [ɔ] – bòbo ['bɔboː], pòpo ['pɔpoː]; [ʊ] – bùbų ['bʊbuː], pùpų ['pʊpuː]; [ɪ] – bìblija ['bʲɪbʲlʲɪjɛ], pìpkį ['pʲɪpʲkʲiː]; [ɛ] – bèbyti ['bʲɛbʲiːtʲɪ], pèpsi ['pʲɛpʲsʲɪ]. A vizsgálat második részét mesterséges 8 szavak, azaz a litván nyelv szószerkezetének sajátosságait figyelembe véve mesterségesen létrehozott, de a litván nyelvben nem létező szavak magánhangzói alkotják: [ɑː] – baba [bɑːbɑː], papa [pɑːpɑː]; [oː] – bobo [boːboː], popo [poːpoː]; 9 [uː] – būbū [buːbuː], pūpū [puːpuː]; [æː] – bebe [bʲæːbʲæː], pepe [pʲæːpʲæː]; [eː] – bėbė [bʲeːbʲeː], pėpė [pʲeːpʲeː]; [iː] – baba [bʲiːbʲiː], baba [pʲiːpʲiː]; [ɐ] – baba [bɐbɐ], papa [pɐpɐ]; [ɔ] – bobo [bɔbɔ], popo [pɔpɔ]; [ʊ] – bubu [bʊbʊ], pupu [pʊpʊ]; [ɪ] – bibi [bʲɪbʲɪ], pipi [pʲɪpʲɪ]; [ɛ] – bebe [bʲɛbʲɛ], pepe [pʲɛpʲɛ]. Ezek a szavak megfelelnek a kísérleti kutatás ideális példáinak, mivel lehetővé teszik a természetes nagrinėti balsius, vartojamus tarp tos pačios artikuliacijos vietos priebalsių. és mesterséges szavak magánhangzó-allofonjainak összehasonlító módon történő összevetését az 10 izoláltan ejtett magánhangzók minőségi jellemzőivel. Az izoláltan, azaz bármiféle kontextus nélkül ejtett hangok a természetes artikulációt tükrözik. Kiejtésükkor elvonatkoztatunk a szomszédos hangok hatásától, valamint az egyéb, a minőségi paraméterek változására hatással lévő tényezőktől, ezért az ilyen magánhangzó áll a legközelebb az akusztikai etalonhoz. Ezenkívül az izoláltan és a beszédfolyamban ejtett magánhangzók összehasonlítása lehetővé teszi az allofonok minőségi jellemzői közötti különbségek meghatározását. Az izolált magánhangzó egy rövid, kijelentő intonációjú mondatban szerepelt, például: aš tariu ilgąjį [ɑː], aš tariu ilgąjį [iː] stb. A bemondókat arra kérték, hogy a mondatokat normális tempóban olvassák fel, semmit se hangsúlyozzanak és ne nyújtsanak meg szándékosan, valamint a vizsgált magánhangzó kiejtése előtt tartsanak egy rövid szünetet. A litván kísérleti fonetikai munkák többségében a magánhangzók formánsértékeit a vizsgált hang teljes időtartamára vonatkozó formánsértékek átlagaként számítják ki (lásd Atkočaitytė 2002; Kazlauskaitė 2002a; Bacevičiūtė 2004; Kaukėnienė 2004; Leskauskaitė 2004; Trumpa 2005; Murinienė 2007), így azonban nemcsak a hang stacionárius részének, hanem az átmeneti szegmenseknek – a hang kezdetének és végének, amelyeket leginkább a szomszédos hangokkal való koartikuláció befolyásol – a formánsértékeit is összegzik. Ezért e kutatás során a hangok formánsértékeit másképpen számítottuk ki: az allofont 3 részre osztottuk, és kiszámítottuk a szegmens kezdetének (I. pozíció), a stacionárius résznek – a közepének (II. pozíció) – és a végének 8 Az ilyen kutatási módszertan alapján külföldön számos kísérleti hanginterakciós kutatást végeznek (pl. : Whalen 1990: 149–176; Marchal, Hardcastle 1993: 137–153; Boyce, Epsy-Wilson 1997: 3741–3753; Herrick 2007: 231–254; Strange és mtsai 2007: 1111–1129; Maxwell és mtsai 2015; Zellou, Pycha 2018: 1–24), és litván fonetikai adatok alapján is végeztek ilyen kutatásokat (Ledichova 2012: 76–85; Grigorjevs, Jaroslavienė 2014: 35–49). 9 A mesterséges szavaknak nincs hangsúlyuk vagy intonációjuk, ezért az informánsok által kiemelendő szótagot aláhúzták. 10 Az izoláltan ejtett magánhangzókat nem szabad összetéveszteni Jones kardinális magánhangzóival – a magánhangzó-minőség általánosan elismert viszonyítási etalonjaival, amelyeket bizonyos nyelvek vagy nyelvjárások magánhangzórendszerének leírására elméleti konstrukciókként használnak, de amelyek nem esnek egybe egyetlen konkrét nyelv tényleges magánhangzóival sem (bővebben lásd: Jaroslavienė, Kaukėnienė 2004: 25–38; az egyes litvániai nyelvjárásokban izoláltan ejtett magánhangzók Jones kardinális magánhangzóival összehasonlított akusztikai és artikulációs jellemzőiről lásd: Murinienė 1998: 91−105; Bacevičiūtė 2000: 13−17; Leskauskaitė 2000: 83−94; Kazlauskaitė 2002b: 61−78; Urbanavičienė 2004: 65−80 és mások. ). EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 (III. pozíció), azaz a hangrész 1/3-ának formánsértékei. Összesen 1056 labializált allofón-realizációt vizsgáltak. A kísérlethez szükséges anyagot Vilniusban gyűjtötték. A vizsgálathoz szükséges példákat két férfi bemondó mondta fel: A. S. (23 éves) és K. B. (22 éves), akik a nyugat-aukštaitis nyelvjárási területről származnak, jól ejtik a köznyelvi litvánt, és a mindennapi életben aktívan használják azt. Éppen e nyelvjárási terület képviselői őrzik meg a legjobban a hosszú magánhangzók időtartamát, magának a nyelvjárásnak a fonetikai rendszere és grammatikai felépítése pedig csaknem ugyanolyan, mint a köznyelvi litván nyelvé (LKE 2008: 310). A vizsgált anyag rögzítésekor mindkét bemondó a Zeneakadémia színészi mesterség szakának III. évfolyamos hallgatója volt. Artikulációjuk észrevehető hibáktól mentes, kiejtésük megfelel a köznyelvi litván nyelv normáinak. Annak érdekében, hogy a diktorok számára ne legyen világos a kutatás célja, és ne tudják befolyásolni a kísérlet eredményeit, a vizsgált szavakat véletlenszerű sorrendben adták meg, továbbá a vizsgálat szempontjából irreleváns, azonos szerkezetű szavakat is beillesztettek. A vizsgált anyagot a megszokott, természetes beszédtempóban, egységes, érzelmileg semleges nominális intonációval olvasták fel, a szó végén a hangmagasság csökkentése nélkül. Minden adatközlő háromszor olvasta fel a megadott szavakat. A felvételek szegmentálásához és spektrális elemzéséhez a Paul Boersma és David Weenink, az Amszterdami Egyetem kutatói által kifejlesztett PRAAT hangfeldolgozó és -elemző programot használták. Ennek alkalmazásával az első négy formáns (F1, F2, F3, F4) értékeit hertzben (Hz) számították ki; a dolgozatban formánsértéknek a hang kezdeti, stacionárius (középső) részének és végének 10 hertzes pontossággal kerekített formánsértékeit tekintették. Az elemzett allofónok minőségi viszonyainak pontosabb jellemzése érdekében a kezdeti, stacionárius és végső artikulációs pozíciók első, második és harmadik formánsértékei (Hz) alapján az alábbi akusztikai hangparamétereket számították ki: kompaktusság (C), tonalitás (T), bemollosság (b), diffúzusság (df) és feszítettség (įt). A számtani műveleteket a Microsoft Office programcsomag Excel elektronikus táblázatkezelőjével végezték, amely Raimund G. Piotrovszkij (Пиотровский 1960: 24–38) által kidolgozott kutatási módszertan alapján kiszámította a vizsgált szegmentumok indexeit. A kapott eredmények segítenek értékelni, hogyan változik az allofon minősége izoláltan, illetve mássalhangzókkal együtt ejtve, továbbá hogy a vizsgált szegmens mely része – a kezdete, a stacionárius része (közepe) vagy a vége – van leginkább kitéve a koartikulációnak. Bladon és Fant képlete alapján (Bladon, Fant 1978: 2–3) kiegészítésképpen kiszámították az úgynevezett effektív második formáns (F2') értékét. EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A c értékét úgy számítják ki, hogy B2 = 67 Hz, K(f) = 12 · F2/1400, a következő képlet alapján: Az eredményeket Traunmüller képlete szerint barkokba számították át (Traunmüller 1988: 97). Bark = 26,81/ (1 + (1960/f)) – 0,53. Az összehasonlított magánhangzó-változatok viszonyait grafikusan a pszichoakusztikai F2' / F1 térben ábrázolják. Ebben a vizsgált allofonokat 1 bark átmérőjű (z) körök jelölik, a körök közötti távolságok pedig az észlelt minőség különbözőségének fokát mutatják: minél távolabb vannak egymástól a körök, annál erősebben különböznek minőségileg a hangok (Jaroslavienė 2015: 5). Úgy vélik, hogy a magánhangzók viszonyainak ilyen ábrázolása tiksliau perteikia klausos ypatumus, nes atsižvelgiama į logaritminę suvokimo prigimtį (Grigorjevs 2013: 303). 2. A LABIALIZÁLT HOSSZÚ ÉS RÖVID MAGÁNHANGZÓK MINŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI A labializált magánhangzók értékelése a három első formáns (F1, F2 és F3) kezdeti, stacionárius részének (középső részének) és végének értékeit az izoláltan ejtett magánhangzók megfelelő formánsértékeivel összehasonlítva történik – azt vizsgálják, hogy a vizsgált allofon mely részét befolyásolja leginkább az ajakkerekítéses mássalhangzó. A szakirodalomban (pl.: Ladefoged 2008: 440; Krug, Schlüter 2013: 234; Carignan és mtsai 2017: 363; Wayland 2019: 170) azt állítják, hogy az első formáns, az F1, fordítottan arányos a nyelv emelkedésével, vagyis minél alacsonyabb ez a formáns, annál magasabbra emelkedik a nyelv, és annál zártabb a hang; a második formáns, az F2, a nyelv horizontális mozgásával áll összefüggésben, vagyis minél magasabb ez a formáns, annál elülsőbb a hang. Feltételezik, hogy a magánhangzók akusztikai sajátosságainak leírásához elegendő az F1 és az F2 értéke, a többi érték többnyire csak expresszív információt vagy a hang egyéni sajátosságait közvetíti (vö. (1) (2) (3) ; . EDITA LEDICHOVA. A standard litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Girdenis 2003: 221–222; Ladefoged 2008: 48). Tačiau, kaip atskleis šio tyrimo rezultatai, kai kuriais egyes esetekben a harmadik formáns, az F3 adatai különösen fontosak lehetnek a magánhangzó-allofonok megkülönböztetésében. 2.1. Természetes szavak hosszú magánhangzói Először a természetes szavakban kiejtett hosszú labializált allofónok spektrális leírását, charakteristikos, o tada rezultatai lyginami su dirbtinių žodžių tyrimo duomenimis. Analogiškai valamint a rövid labializált és az izoláltan kiejtett magánhangzók jellemzőit elemezzük. 1. TÁBLÁZAT. A természetes szavakban labializáltan és izoláltan kiejtett hosszú magánhangzók [ɑː], [oː], [uː], [æː], [eː], [iː] minőségi jegyei Hang Pozíció F1 F2 F3 C b T df įt II 800 1310 2490 915 106 –65 510 500 [ɑː] 810 1250 2670 923 Cp[ɑː]Cp 106 –141 440 730 I 500 860 2630 898 111 –250 640 770 III 560 830 2570 923 111 –320 III 790 1290 2470 915 106 –69 500 530 610 800 I 380 760 2680 871 113 –246 860 1040 III 380 760 2630 871 113 –238 860 990 I 690 1620 Cp[oː]Cp 2500 869 106 182 930 310 III 730 1650 2410 876 106 190 920 470 III 450 2050 2610 791 106 554 1600 710 [eː] 390 2260 2840 763 106 664 1870 1210 II 260 2260 3080 709 108 805 2000 1580 Cp[uː]Cp [iː] 280 2380 3080 715 107 817 2100 1680 Formánsok (Hz) Indexek I 760 1300 2440 908 106 –40 540 520 II 550 840 2620 918 111 –310 610 830 [oː] 470 750 2680 909 111 –350 Cp[æː]Cp 780 960 II 370 700 2660 878 113 –303 930 1090 [uː] 350 660 2700 877 114 –336 990 1190 II 710 1610 2450 874 106 173 900 370 [æː] 710 1740 2550 866 105 223 1030 500 I Cp[eː]Cp 430 2080 2650 784 106 579 1650 800 II 440 2100 2630 786 106 581 1660 790 I 280 2230 3030 720 108 768 1950 1480 III 270 2280 3030 714 108 803 2010 1540 Cp[iː]Cp Megjegyzések: I – a magánhangzó kezdete, II – közepe, III – vége; A szögletes zárójelekben az izoláltan ejtett magánhangzó formánsainak értékei és azok értékelése szerepelnek. A természetes szavak hosszú, labializált magánhangzói formánsértékei változási tendenciáinak elemzése, a minőségi paraméterek értékelése (lásd az 1. táblázatot), valamint a kapott eredményeknek EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván magánhangzóinak labializációs kísérleti vizsgálata | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 az izoláltan ejtett magánhangzók adataival való összehasonlítása után néhány előzetes következtetés vonható le (ezeket az 1. ábra szemlélteti). A labializált magánhangzók első formánsának (F1) értékei közötti markánsabb különbségeket csak a középső nyelvállású [oː] és [eː] magánhangzóknál rögzítették – a labiális mássalhangzók között elhelyezkedő allofónok F1-e valamivel magasabb, mint az izoláltan ejtett megfelelő magánhangzók formánsa, ezért kissé nyíltabbaknak kellene lenniük. A koartikuláció erősebb hatását a labializált [oː] F1-értékeire az artikuláció állandósult és végső helyzetének értékelésekor állapították meg (vö. Cp[oː]Cp F1 = 550 Hz, 560 Hz és [oː] F1 = 470 Hz; továbbá vö. 500 Hz és 470 Hz), míg a labializált [eː] mindhárom helyzete nagyon hasonló mértékben van kitéve a szomszédos mássalhangzók hatásának (vö. Cp[eː]Cp F1 = 430 Hz, 440 Hz, 450 Hz és [eː] F1 = 390 Hz). A többi vizsgált magánhangzó-allofón eredményei nem mutatják az első formáns spektrumában bekövetkező minőségi változás jelentős jeleit. Sokkal markánsabbak a labializált és nem labializált allofónok második formánsának értékei közötti különbségek. Ezek, mint megfigyelhető, a magánhangzók ejtésének sorával kapcsolatosak. A hosszú, hátulképzett, labializált [ɑː], [oː], [uː] magánhangzók allofónjainak F2-je magasabb frekvenciájú, ezért ezeket az izoláltan ejtett [p], [b] hangoknál elölképzettebb artikulációjúként kell értékelni; e mássalhangzók között helyezkedtek el a labializált magánhangzók, és szintén a szájüreg elülső részében képződnek – a zárat mindkét ajak balsiai. Tai iš tikrųjų labai tikėtina, nes priebalsiai egymáshoz erős szorításával hozzák létre. Toki mássalhangzók kiejtésekor a nyelv is kissé előrébb mozdul. Így természetes, hogy a magánhangzó ezt követő kiejtésekor a beszédszervek nem tudnak visszatérni a hátsó helyzetbe, és a hátulsó sorozat magánhangzóit kissé elülsőbben ejtik. A labializált elülső sorozatbeli [æː], [eː] és [iː] allofónusok F2-értékei kisebbek, mint az izoláltan ejtett magánhangzók változatainak értékei. Az artikuláció szempontjából ezt a viszonyt a következőképpen kell értelmezni: a nyelv hátrafelé, a kemény szájpadlás felé húzódik, és a kiejtett magánhangzó hátrébb képzetté válik. Nustatyta, kad koartikuliacija stipriau veikia EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván magánhangzóinak labializációs kísérleti vizsgálata | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 a vizsgált szakasz kezdeti vagy (és) végső részét, azonban a labiális mássalhangzók [p], [b] által befolyásolt teljes allofon minőségileg nagyon különbözik az izoláltan ejtett magánhangzó-változattól. A harmadik formáns értékeinek változási iránya szintén nagyon tendenciózus – minden esetben és a vizsgált labializált magánhangzó valamennyi artikulációs pozíciójában az F3 jóval alacsonyabb frekvenciákon jelentkezik. A kísérleti vizsgálat elsődleges eredményei megerősítik a külföldi fonetikai kutatók (Stevens, House 1963: 111–128; Ohde, Sharf 1975: 923–927; Hillenbrand ir kt. 2001: 748–763; Cole ir kt. 2010: 167–184; Paillereau 2016) által levont következtetéseket a második formáns értékeinek változási tendenciáiról, továbbá alátámasztják Edward Flemming (2002: 22), Erik R. Thomas (2011: 49), Helena Beeley (2015), valamint Andrew Bucher és Janeta Fletcher (2014: 98) azon megállapítását, hogy a labializáció leginkább a harmadik formáns értékeinek következetes csökkenésével függ össze. Figyelemre méltó, hogy az első formáns értékeinek változása nagyon csekély, és – amint feltételezhető – kevéssé kapcsolódik a labializációhoz. A külföldi fonetikai szakemberek sem írnak kifejezettebb F1-különbségekről. A formánsértékek értékelésének eredményei szintén lehetővé tesznek néhány elsődleges következtetést; a tulajdonságok változásait tiesa, nustatytos tendencijos irgi yra glaudžiai susijusios su prigimtinėmis balsių akustinėmis savybėmis. Žemutinio pakilimo balsiai iš prigimties yra kompaktiniai, todėl jų alofonų akustinių legjobban a kompaktossági indexek tükrözik. A labiális mássalhangzók [p], [b] között álló, alsó nyelvállású [ɑː] kevésbé kompakt, mint az izolált [ɑː] (vö. Cp[ɑː]Cp C = 908, 915 és [ɑː] C = 923), míg az alsó nyelvállású [æː] labializált allofonjának kompaktosságiindex-értékei mindhárom artikulációs pozícióban nagyobbak (vö. Cp[æː]Cp C = 869, 874, 876 és [æː] C = 866). Nagyobbak a középső nyelvállású, labializált [eː] magánhangzó kompaktosságiindex-értékei is (vö. Cp[eː]Cp C = 784, 786, 791 és [eː] C = 763). A magas nyelvállású magánhangzók esetében fontosabb a diffúziós index – a CpVCp pozíció allofónjai a kezdő, a stacionárius és a végső artikulációs pozíciókban kisebb diffúziójúak, mint az izoláltan ejtett magánhangzóváltozatok (vö. Cp[uː]Cp df = 860, 930 és [uː] df = 990; Cp[iː]Cp df = 1950, 2000, 2010 és [iː] df = 2100). A diffúziós index kisebb értékeivel jellemezhető mindhárom labializált középső nyelvállású [oː] artikulációs pozíció is (vö. Cp[oː]Cp df = 640, 610 és [oː] df = 780). A labializált és az izoláltan ejtett magánhangzóváltozatok között csak az [æː], [iː] és [uː] vizsgálatakor rögzítettek a bemoll-jelleg különbségeit. A labiális mássalhangzók között elhelyezkedő elülső nyelvállású [æː] és [iː] bemollosabbak (vö. Cp[æː]Cp b = 106 és [æː] b = 105; Cp[iː]Cp b = 108 és [iː] b = 107) – artikulációjukkor az ajkak működésének aktívabbnak kell lennie, mint az izolált magánhangzó ejtésekor. Várható volt, hogy a bemoll-jelleg indexei a labiális [uː] labializációs fokát is feltárják, a labiális mássalhangzók azonban nem hangsúlyozzák az erre a magánhangzóra jellemző 1 PAV-ot. Természetes szavak labializált (___) és izolált (....) hosszú magánhangzóinak spektrumai doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 16 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Mind a természetes, mind a mesterséges szavak rövid magánhangzóinak vizsgálati eredményei kokybinių parametrų kitimo tendencijas, todėl toliau trumpųjų balsių tyrimo duomenys aptariami ugyanazokat a törvényszerűségeket tárják fel, kiemelve a legáltalánosabb szabályszerűségeket, illetve tárgyalva néhány eltérő esetet. 3. TÁBLÁZAT. A natūralių žodžių labializuotų ir izoliuotai ištartų trumpųjų balsių [ɐ], [ɔ], [ʊ], [ɪ], [ɛ] kokybės požymiai Garsas Pozicija F1 F2 F3 C b T df įt II 650 1330 2420 883 107 51 680 400 [ɐ] 740 1290 2690 904 106 –78 Cp[ɐ]Cp 550 640 II 590 920 2590 916 109 –257 490 760 [ɔ] 580 890 2720 918 109 –299 530 910 III 410 870 2570 865 112 –144 720 790 I 390 1990 2600 775 107 592 1600 700 I 500 1740 Cp[ɔ]Cp 2570 818 107 372 1240 310 III 500 1750 2580 818 107 375 1250 330 Garsas Pozicija F1 F2 F3 C b T df įt II 690 1320 2530 892 107 –1 630 400 [ɐ] 740 1290 2690 904 106 –78 550 640 II I 410 900 Cp[ʊ]Cp 2520 860 112 –106 690 710 III 380 1990 2560 772 107 610 1610 670 570 910 2580 912 110 –249 520 740 Formantės (Hz) Indeksai I 670 1290 2420 891 107 11 620 Cp[ɪ]Cp 460 III 640 1350 2440 878 107 67 710 350 I 600 920 2590 919 109 –264 480 770 III 580 920 Cp[ɛ]Cp 2580 913 109 –247 500 740 II 410 870 2550 865 112 –140 720 770 [ʊ] 420 810 2620 878 112 –225 770 890 II 380 2010 2610 771 107 610 1630 740 [ɪ] 400 2090 2790 4 LENTELĖ. A dirbtinių žodžių labializuotų ir izoliuotai ištartų trumpųjų balsių [ɐ], [ɔ], [ʊ], [ɪ], [ɛ] kokybės požymiai 772 107 593 1690 980 II 510 1750 2310 823 107 415 1240 450 [ɛ] 650 1790 2760 849 105 252 1140 700 Cp[ɐ]Cp Formantės (Hz) Indeksai I 640 1310 2550 881 107 22 670 380 III 670 1290 2590 890 107 –18 620 470 I 570 930 2520 909 110 –220 500 660 III 560 870 2600 916 110 –284 570 790 Cp[ɔ]Cp EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 [ɔ] 580 890 2720 918 109 –299 530 910 II 430 850 2600 875 112 –190 720 820 [ʊ] 420 810 Cp[ʊ]Cp 2620 878 112 –225 770 890 II 380 2090 2680 767 107 632 1710 890 [ɪ] 400 2090 2790 772 107 593 1690 980 I 580 1750 2470 839 106 330 1170 360 III 600 1750 2430 844 106 322 Cp[ɪ]Cp 1150 420 I 430 840 2570 877 112 –195 730 800 III 420 820 2600 877 112 –211 760 860 I 390 2070 2660 771 107 616 1680 840 III 380 2050 2690 768 107 614 1670 860 II 610 1780 2460 844 Cp[ɛ]Cp 106 325 1170 430 [ɛ] 650 1790 2760 849 105 252 1140 700 Analizuojant tiek natūralių (žr. 3 lent. ir 5 pav.), tiek dirbtinių (žr. 4 lent. ir 6 pav.) žodžių tarimo rezultatus pastebėta, kad ryškesniu pirmosios formantės reikšmių skirtumu pasižymi žemutinio pakilimo balsiai [ɐ], [ɛ] – tarp lūpinių priebalsių [p], [b] esančių [ɐ], [ɛ] alofonų pradinės, stacionariosios ir galinės artikuliacijos pozicijų F1 yra žemesnių dažnių nei izoliuotai ištartų balsių Hz; Cp[ɛ]Cp F1 = 580 Hz, variantų (plg. Cp[ɐ]Cp F1 = 670 Hz, 650 Hz, 640 Hz ir [ɐ] F1 = 740 Hz; Cp[ɛ]Cp F1 = 500 Hz, 510 Hz ir [ɛ] F1 = 650 Hz (natūralių žodžių duomenys); Cp[ɐ]Cp F1 = 640 Hz, 690 Hz, 670 Hz ir [ɐ] F1 = 740 610 Hz, 600 Hz, míg [ɛ] F1 = 650 Hz (mesterséges szavak adatai), ezért feltételezhető, hogy a labializált allofónok artikulációjakor a nyelv emelkedésének foka nagyobb, és ezek zártabbak. A labializált [ɔ], [ʊ] és [ɪ] változatok F1-értékei természetes vagy mesterséges szavakat vizsgálva nem mutatnak ki egyértelműbb minőségi különbséget – az összehasonlított pozíciók közötti 10–20 Hz-es különbség teljesen jelentéktelennek tekinthető. A második formáns értékei meglehetősen tendenciaszerűen változnak, továbbá az arány hasonló a természetes szavak hosszú magánhangzóinak vizsgálati eredményeihez (vö. az 1. és 2. táblázatot): a hátulsó sor labializált [ɐ], [ɔ], [ʊ] allofónjainak F2-értékei magasabbak, tehát mindegyiket az izoláltan kiejtett magánhangzóknál előrébb képzettként kell értékelni, míg az elülső sor labializált [ɪ], [ɛ] hangjainak F2-je alacsonyabb frekvenciájú, ezért feltételezhető, hogy artikulációjukkor a nyelv kissé jobban eltolódik a szájüreg hátsó része felé. A tárgyalt jegy mind a természetes, mind a mesterséges szavak vizsgálati eredményeire jellemző. Feltétlenül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a rövid magánhangzók formánsértékeire vonatkozó adatok EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 18 nem doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 tár fel olyan kifejezett minőségi különbséget, mint a hosszú magánhangzóké, az F2 változása azonban nagyon következetes, és lehetővé teszi annak kijelentését, hogy ez nem véletlen, hanem az ajakhangú mássalhangzók, a [p] és [b] kétségtelen hatása. A vizsgált allofónok harmadik formánsának grupei bendrus kokybinius rezultatus rodo legkövetkezetesebb, egyben valamennyi adatot átfogó eredményei – a három labializált [ɐ], [ɔ], [ʊ], [ɪ], [ɛ] allofón artikulációs pozícióinak F3-a alacsonyabb, mint az izoláltan kiejtett magánhangzó-változatoké. A teljes kísérleti vizsgálat során kirajzolódó tendencia, amelyet számos külföldi fonetikai szakember is megállapított (Flemming 2002: 22; Thomas 2011: 49; Fletcher, Bucher 2014: 98; Beeley 2015), lehetővé teszi annak magabiztos kijelentését, hogy az F3 eredményeinek jelentős különbségei a labializáció hatásával állnak összefüggésben. Figyelemre méltó, hogy a formánsértékek nagyobb különbségét a kiinduló, a stacionárius és a végső artikulációs pozíciók között nem rögzítettük – a labiális mássalhangzók hasonló hatása a minőségi eredményekre az allofónok kiejtésének mindhárom fázisában megfigyelhető. Az F1, F2 és F3 értékeinek nagyobb különbségét a természetes és a mesterséges szavak vizsgálati eredményei között nem állapítottuk meg – a labializáció hatása a vizsgált rövid magánhangzó-változatokra mindkét esetben nagyon panaši. A formánsértékek értékelése lehetővé teszi a rövid, labializált és izoláltan kiejtett allofónok sajátosságainak még pontosabb leírását. A labiális mássalhangzók között elhelyezkedő három vizsgált artikulációs pozícióban az alsó nyelvállású [ɐ], [ɛ] változatok kompaktivitása kisebb (vö. Cp[ɐ]Cp C = 891, 883, 878 és [ɐ] C = 904; Cp[ɛ]Cp C = 818, 823, 818 és [ɛ] C = 849 (a természetes szavak adatai), valamint Cp[ɐ]Cp C = 881, 892, 890 és [ɐ] C = 904; Cp[ɛ]Cp C = 839, 844 és [ɛ] C = 849 (a mesterséges szavak adatai)). Szükséges 5. ÁBRA A természetes szavak (___) labializált és izolált (....) rövid magánhangzóinak spektrumai 6. ÁBRA A mesterséges szavak (___) labializált és izolált (....) rövid magánhangzóinak spektrumai. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a hosszú magánhangzók vizsgálata során a labializált alsó nyelvállású [æː] EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 kompaktussági értékei nagyobbnak bizonyultak, mint az izoláltan ejtett magánhangzó-változat vizsgálata során megállapított értékek, míg a már tárgyalt labializált rövid [ɛ] magánhangzó-változatra kisebb kompaktusság jellemző. A felső nyelvállású [ʊ], [ɪ] és a középső nyelvállású [ɔ] diffúziós értékei kissé változnak, bizonyos általános tendenciák azonban felismerhetők. A természetes szavak labializált [ʊ], [ɪ], [ɔ] allofónjai a kezdő, a stacionárius és a végső artikulációs pozícióban kevésbé diffúzak, mint izoláltan ejtett változataik (vö. Cp[ʊ]Cp df = 690, 720 és [ʊ] df = 770; Cp[ɪ]Cp df = 1600, 1630, 1610 és [ɪ] df = 1690; Cp[ɔ]Cp df = 480, 490, 500 és [ɔ] df = 530). A mesterséges szavak vizsgálatának eredményei azt mutatják, hogy az ajakmássalhangzók között álló [ʊ] a három vizsgált artikulációs pozícióban (vö. Cp[ʊ]Cp df = 730, 720, 760 és [ʊ] df = 770), az [ɪ] – a stacionárius és a végső pozícióban (vö. Cp[ɪ]Cp df = 1680, 1670 és [ɪ] df = 1690), az [ɔ] – a kezdő és a stacionárius pozícióban (vö. Cp[ɔ]Cp df = 500, kiejtett változatok; a nem tárgyalt kiejtési fázisokban a labializált változat diffúzussági foka nagyobb. A [ɐ] és [ɛ] allofonokra az ajkak aktívabb működése jellemző, mint izoláltan kiejtett változataikra (vö. Cp[ɐ]Cp b = 107 és [ɐ] b = 106; Cp[ɛ]Cp b = 108 és [ɛ] b = 107 (a természetes szavak adatai); Cp[ɐ]Cp b = 107 és [ɐ] b = 106; 520 ir [ɔ] df = 530) ne toks difuziškas kaip izoliuotai Cp[ɛ]Cp b = 106 és [ɛ] b = 105 (a mesterséges szavak adatai)). Igaz, a hosszú labializált és az izoláltan kiejtett [ɑː] bemolossági indexének értékei között nem rögzítettek különbséget. Figyelemre méltó, Bemoliškumo indeksas rodo, kad labializuotiems hogy csak az ajakhangzók között ejtett mesterséges szavak [ɔ]-jára jellemző nagyobb bemolossági index (vö. Cp[ɔ]Cp b = 110 és [ɐ] b 109); a természetes szavak [ɔ]-jának bemolossági indexében nem rögzítettek változást. Emlékeztetni kell arra, hogy a második formáns értékei alapján egyértelműen két magánhangzócsoport különült el: a labiális képzésű hátulképzett magánhangzók, amelyeknek nagyobbak az F2-értékei, valamint az elölképzett magánhangzók – ezek F2-értékei kisebbek. A tonalitási paraméterek elemzésekor azonban más viszonyt állapítottak meg: valamennyi ajakmássalhangzók között elhelyezkedő hátulképzett és EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 20 az doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 elölképzett rövid [ɐ], [ɔ], [ʊ], [ɪ] és [ɛ] magánhangzók tonalitási értékei, amelyeket három artikulációs 12 pozícióban vizsgáltak, nagyobbak, mint e magánhangzók izoláltan kiejtett változatainak tonalitási értékei, ezért a labializált allofónokat magasabb hangszínűként kell értékelni (vö. Cp[ɐ]Cp T = 11, 51, 67 és [ɐ] T = –78; Cp[ɔ]Cp T –264, –257, –247 és [ɔ] T = –299; Cp[ʊ]Cp T = –106, –140, –144 és [ʊ] T = –225; Cp[ɪ]Cp T = 610 és [ɪ] T = 593; Cp[ɛ]Cp T = 372, 415, 375 és [ɛ] T = 252 (természetes szavak adatai); Cp[ɐ]Cp T = –22, –1, –18 és [ɐ] T = –78; Cp[ɔ]Cp T = –220, –249, –284 és [ɔ] T = –299; Cp[ʊ]Cp T = –195, – 190, –211 és [ʊ] T = –225; Cp[ɪ]Cp T = 616, 632, 614 és [ɪ] T = 593; Cp[ɛ]Cp T = 330, 325, 322 és [ɛ] T = 252 (mesterséges szavak adatai). Megfigyelhető, hogy a legkövetkezetesebben változó minőségi paraméter a feszítettség – mind a természetes, mind a mesterséges szavak labializált rövid magánhangzó-allofónjait kevésbé megfeszített beszédszervekkel ejtik, mint izolált változataikat. Azt, hogy az ajakhangzók között az allofónok kevésbé feszítettek, valamennyi magánhangzócsoport vizsgálata során megfigyelték. 12 Csak a vizsgált labializált [ɪ] kezdeti artikulációs pozíciójának tonalitásparamétere valamivel alacsonyabb (vö. Cp[ɪ]Cp T = 592 és [ɪ] T = 593). EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 21 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A magánhangzók viszonyainak elemzése (lásd a 7. és 8. ábrát) feltárta, hogy mind a természetes, mind a žemutinio pakilimo trumpieji labializuoti ir izoliuotai ištarti [ɐ] ir [ɛ] variantai psichoakustinėje mesterséges szavak terében a [ɐ] változatai mutatják a legnagyobb különbséget – összehasonlító köreik Atstumai neabejotinai leidžia teigti, kad alofonai suvokiami kaip iš esmės kokybiškai skirtingi garsai. nagyon egyértelműen távol helyezkednek el egymástól. A vizsgált [ɪ] magánhangzó-változatokat szintén minőségileg eltérőként kellene érzékelni, azonban összehasonlító köreik valamivel kevésbé távolodnak el egymástól, mint a [ɐ] és [ɛ] allofónjaié. Hasonlóképpen érzékelhetők a [ʊ] változatai is, csak arra kell figyelni, hogy a természetes szavak magánhangzó-változatainak minőségi különbsége nagyobb (a körök nem érintik egymást), mint a mesterséges szavak magánhangzó-változatainak különbsége (a körök széleikkel enyhén érintkeznek). A legkevésbé a pszichoakusztikai térben a labializált és az izoláltan ejtett [ɔ] variánsok különböznek – a körök egyharmadukban vagy nagyobb mértékben fedik egymást, ami azt jelenti, hogy az allofónokat nagyon hasonló, de nem azonos minőségűekként kellene érzékelni. Valamennyi labializált rövid magánhangzó – a természetes szavak [ɔ] hangját kivéve – közelebb helyezkedik el a pszichoakusztikai tér középpontjához, míg e magánhangzók izolált variánsai periférikusabb helyzetet foglalnak el. Ugyanezt a tendenciát állapítottuk meg a hosszú magánhangzók variánsai pszichoakusztikai térbeli helyzetének különbségeit elemezve is. 7 PAV. Natūralių žodžių labializuotų (žali a labializált (zöld körök) és az izoláltan ejtett (sárga körök) rövid magánhangzók viszonya a pszichoakusztikai térben 8. ÁBRA A mesterséges szavak labializált (zöld körök) és izoláltan ejtett (sárga körök) rövid magánhangzóinak viszonya a pszichoakusztikai térben EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 22 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KÖVETKEZTETÉSEK A természetes és mesterséges szavak labializált hosszú és rövid allofónjai minőségi paramétereinek részletes vizsgálata, valamint az izoláltan ejtett magánhangzók adataival való összehasonlításuk alapján a magánhangzó-variánsok következő jellemzőit állapítottuk meg: 1. A legszembetűnőbben és legkövetkezetesebben minden magánhangzócsoportban a harmadik formáns, az F3 adatai különböznek – a természetes és mesterséges szavak labializált hosszú és rövid magánhangzó-allofónjainak valamennyi vizsgált artikulációs pozíciójában, azaz a kezdeti, a stacionárius és a végső szakaszban, az F3 értékei alacsonyabb frekvenciákon helyezkednek el. Taigi manytina, jog spektre aiškiausiai išryškėjantys garso labializacijos požymiai pirmiausia sietini su trečiosios formantės žemėjimu. 2. A második formáns értékeinek változása szintén igen szembetűnő és tendenciózus, változásai azonban a magánhangzók kiejtésének eredendő sorával kapcsolatosak. A természetes és mesterséges szavak labializált hátsó [ɑː], [ɐ], [oː], [ɔ], [uː], [ʊ] sorozatbeli hosszú és rövid magánhangzó-allofónjainak F2-értékei magasabb frekvenciákon helyezkednek el, mint az izoláltan ejtett magánhangzókéi, tehát mindegyikük valamivel elölképzettebb artikulációjú kellene hogy legyen; a labializált elülső [æː], [ɛ], [eː], [iː], [ɪ] sorozatbeli változatok F2-je alacsonyabb frekvenciatartományban rezonál, ezért ezekre valószínűleg hátrébb képzett artikuláció jellemző. A hátsó sorozatbeli magánhangzók második formánsának, az F2-nek az értékei között valamivel kifejezettebb különbséget rögzítettek, így feltételezhető, hogy e magánhangzókat erősebben befolyásolják a [p], [b] mássalhangzók; az elülső sorozatbeli magánhangzók változásának iránya valamivel halványabb, az általános tendencia azonban valamennyi vizsgált magánhangzócsoportban megmarad. 3. A labializáció első formáns, az F1 értékeire gyakorolt hatása a vizsgált magánhangzók emelkedésével kapcsolatos – csak a középső nyelvállású hosszú [oː] és [eː], valamint az alsó nyelvállású rövid [ɐ] és [ɛ] magánhangzók mutatnak kifejezett F1-eltolódásokat a spektrumban, minőségi sajátosságaik azonban nem azonosak. A labiális mássalhangzók között álló [oː], [eː] allofónok F1-értékei magasabbak, ezért ezeknek nyíltabbaknak kellene lenniük, mint az izoláltan ejtett változatoknak, a labializált [ɐ] és [ɛ] első formánsa pedig alacsonyabb az izolált magánhangzókénál, tehát az allofónokat zártabbakként kell értékelni. A többi hosszú és rövid magánhangzó a spektrumban az első formáns helyzetének semmilyen jelentősebb változását nem mutatja. 4. A formánsértékek értékelésének eredményei a következőképpen foglalhatók össze: 4.1. CpVCp pozicijoje esančių žemutinio pakilimo [ɑː], [ɐ], [ɛ] ir vidutinio pakilimo [eː] alofonų kompaktiškumas mažesnis nei izoliuotai ištartų jų variantų, labializuoto žemutinio pakilimo [æː] mindhárom artikulációs pozícióban változatának kompaktitási indexértékei magasabbak; a felső EDITA LEDICHOVA. A köznyelvi litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 23 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 nyelvállású [uː], [ʊ], [iː], [ɪ], valamint a középső nyelvállású [oː], [ɔ] allofónok némileg eltérő viszonyt tárnak fel – a vizsgált magánhangzók labializált változatai a kezdeti, stacionárius és végső artikulációs pozíciókban kevésbé diffúzak, mint az izoláltan ejtett változatok. 4.2. A tonalitás szempontjából a vizsgált magánhangzók következő csoportjai különíthetők el: a hátsó sor [ɑː], [oː], [uː] hosszú labializált allofónjai, amelyek magasabb tonalitási fokkal, ezáltal magasabb hangszínnel jellemezhetők, valamint a mellső sor [æː], [eː], [iː] hosszú labializált változatai, amelyek tonalitási foka CpVCp pozícióban alacsonyabb, így hangszínük is mélyebb; a hátsó és mellső sor rövid labializált magánhangzóit, [ɐ], [ɔ], [ʊ], [ɛ], [ɪ], magasabb hangszínűként kell értékelni. 4.3. A labializáltság különbségeit a labializált és izoláltan ejtett allofónok között csak az [ɐ], [æː], [ɛ], [iː] és [uː] vizsgálata során rögzítették: a CpVCp pozícióban lévő elülső képzésű [æː], [ɛ], [iː], valamint a hátulsó képzésű [ɐ] labializáltabbak – artikulációjukkor az ajkak működésének aktívabbnak kell lennie, mint e magánhangzók izolált változatainak ejtésekor; a labiális mássalhangzók között lévő hátulsó képzésű [uː] allofónt kisebb labializáltsági értékek jellemzik. 4.4. A labializált és izoláltan ejtett magánhangzóváltozatokat megkülönböztető požymis yra įtempimas – visi CpVCp pozicijoje esantys alofonai artikuliuojami mažiau įtemptais általános minőségi beszédszervi. 5. A labializáció valamivel erősebben hat a hosszú allofónok artikulációjának kezdő, illetve kezdő és végső pozíciójára. A rövid magánhangzók csoportjában nem rögzítettek nagyobb különbséget az összehasonlított kezdő, stacionárius és végső pozíciók között – a labiális mássalhangzók hasonló hatását állapították meg a minőségi eredményekre a rövid allofón valamennyi részében. 6. Nem állapítottak meg nagyobb különbséget a természetes és mesterséges szavak minőségi értékei között – a labializáció nagyon hasonlóan befolyásolja mind a természetes beszédfolyamban használt, mind a mesterségesen létrehozott szavak jellemzőit, vagyis minden esetben megmarad a minőségi értékek változási iránya. 7. A vizsgált labializált és izoláltan ejtett magánhangzók többsége a pszichoakusztikai akusztikai térben egyértelmű különbségeket mutat. Ez különösen a hosszú [oː], [uː], [æː], [eː], valamint a rövid [ɐ], [ɛ] magánhangzóváltozatokra igaz – a labializált és izolált allofónok körei közötti távolságok a pszichoakusztikai térben nagyon egyértelműen mutatják, hogy e magánhangzók változatait minőségileg eltérő hangokként kellene észlelni; leginkább a hosszú [iː] és a rövid [ɔ] változat összehasonlító körei estek egybe, így allofónjaik minőségi különbsége csekély. EDITA LEDICHOVA. A standard litván nyelv labializált magánhangzóinak kísérleti vizsgálata | 24 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 8. A labializált magánhangzókra a pszichoakusztikai tér középpontja felé való kisebb-nagyobb eltolódás jellemző, míg az izolált változatok periférikusabb helyzet elfoglalására hajlanak, vagyis a koordinátarendszer negyedeinek szélein helyezkednek el. LITERATŪRA A m b r a z e v i č i u s R yt is 2010: Differential Acoustical Cues for Palatalized vs Nonpalatalized Prevocalic Sonants in Lithuanian. – Žmogus ir žodis 12(1), 5–10. A m b r a z e v i č i u s R yt i s 2012: Loci of Palatalized vs Nonpalatalized Prevocalic Plosives in Lithuanian. – Žmogus ir žodis 14(1), 13–18. A m b r a z e v i č i u s R yt is , L e s k a u s k a i t ė A s t a 2014: Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas, Kaunas: Technologija. A t k o č a it y t ė D a iv a 2002: Pietų žemaičių raseiniškių prozodija ir vokalizmas, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. B a c e v i č i ū t ė R i ma 2000: Lukšių šnektos izoliuotų balsių tyrimas. – Kalbotyra 48(1)–49(1), 5–18. B a c e v i č i ū t ė R i ma 2002: Lietuvių kalbos kintamųjų garsų [ie], [uo] eksperimentinė analizė. – Kalbotyra 51(1), 5–17. B a c e v i č i ū t ė R i ma 2004: Šakių šnektos prozodija ir vokalizmas, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. B a k š i e n ė R i m a , Č e p a i t i e n ė A g n ė 2017: Tarptautinės fonetinės abėcėlės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės. – Baltistica 52(1), 105–135. DOI: 10.15388/Baltistica.52.1.2303. Ba l č i ū n i e n ė A s t a , R i n k a u s k i e n ė R e g i n a , M e i l i ū n a i t ė V io le t a 2017: Kupiškėnų ir uteniškių paribio šnektų fonetinė kaita XXI a.: Vabalninko, Daršiškių ir Salamiesčio punktų atvejis. – Lituanistica 63, 38–60. Ba l l M ar t in J., H o w a r d S a r a J., M i l le r K ir k 2018: Revisions to the extIPA Chart. – Journal of the International Phonetic Association 48(2), 155–164. DOI: 10.1017/S0025100317000147. Be e le y H e le n a 2015: British English [kw], [k], and [w] Distinction in Back Round Vowel Contexts. – ICPhS. Prieiga internete: EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 25 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 https://www.academia.edu/14852799/British_English_kw_k_and_w_distinction_in_back_ round_vowel_contexts. B la d o n A nt ho n y, Fa nt G u n na r 1978: A Two-formant Model and the Cardinal Vowels. – Speech Transmission Laboratory – Quarterly Progress and Status Report 1, Stockholm: KTH, 1–8. Bo yc e S u z a n n e , E sp yW i lso n C ar o l Y . 1997: Coarticulatory Stability in American English /r/. – Journal of the Acoustical Society of America 101(6), 3741–3753. Bu t c h er A n d r e w , F le t c he r J a n et 2014: Sound Patterns of Australian Languages. – The Languages and Linguistics of Australia. The World of Linguistics 3, De Gruyter Mouton, Berlin, Germany, 89–136. Ca r ig n a n C hr ist o p h er , X i me n e s Ar w e n B., S h a w J a s o n A. 2017: A Comparison of Acoustic and Articulatory Methods for Analysing Vowel Differences across Dialects: Data from American and Australian English. – Journal of the Acoustical Society of America 142, 363–377. Co le J e n n i fe r S . , L i n e b a u g h G a r y, Mu n s o n C h e ye n n e , M c M ur r a y B ob 2010: Unmasking the Acoustic Effects of Vowel-to-vowel Coarticulation: A Statistical Modeling Approach. – Journal of Phonetics 38(2), 167–184. D e r e š k e v i č i ū t ė S ig it a 2008: Dėl lietuvių kalbos sklandžiųjų priebalsių kiekybės. – Žmogus ir žodis 10(1), 15–19. Der e š k e v i č i ū t ė S i g it a , K a z l a u s k i e n ė A st a 2009: Dusliųjų sprogstamųjų priebalsių spektrinė analizė ir jų sprogimo trukmė. – Garsas ir jo tyrimo aspektai: metodologija ir praktika, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 98–111. F le m m i n g E d w a r d 2002: Auditory Representations in Phonology, Routledge, New York. G ir d e n is A le k s a s 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. G ir d e n is A le k s a s 2009: Vadinamųjų sutaptinių dvibalsių [ie uo] garsinė ir fonologinė sudėtis. – Baltistica 44(2), 213–242. G ir d e n is A le k s a s , K u b i l i ū t ė -K l i u k i e n ė R e g in a 1982: Regresyvinis priebalsių palatalizacijos poveikis balsių spektrui šiaurės žemaičių tarmėje. – Kalbotyra 33(1), 30–38. G ir d e n is A le k s a s , R i a u b i š k yt ė S v a j o n ė 1981: Viena šiaurės žemaičių ir prūsų fonetikos paralelė. – Baltistica 17(1), 92–95. EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 32 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Az elemzett allofónok minőségi arányainak pontosabb leírása érdekében a szegmentum artikulációs helyzetének kezdetére, középső részére és végére vonatkozó következő akusztikai paramétereket számítottuk ki az első, a második és a harmadik formáns értékei (Hz) alapján: kompaktitás (C), tonalitás (T), laposság (b), diffuzivitás (df) és feszítettség (it). A grafikusan összehasonlított magánhangzó-változatok közötti kapcsolatokat a pszichoakusztikai F2'/F1-tér ábrázolja, amelyben a vizsgált allofónokat 1 bark (z) átmérőjű körök jelölik, a köztük lévő távolságok pedig az észlelt minőség különbségének mértékét jelzik: minél távolabb vannak egymástól a körök, annál inkább különböznek minőségükben ezek a hangok. A litván standard nyelv labializált magánhangzóinak minőségi jellemzőit részletesen megvizsgálva, valamint az izolált magánhangzók adataival összehasonlítva a következő általános tendenciákat azonosítottuk. A labializált allofónokat a legszembetűnőbben és legstabilabban a harmadik formáns, az F3 adatai jellemzik – minden artikulációs helyzetben, azaz a szegmentum kezdetén, középső részén és végén alacsonyabb frekvenciájú F3-értékek jellemzik őket. Ezért úgy véljük, hogy a hang labializációjának legszembetűnőbb spektrális jelei elsősorban a harmadik formáns gyengülésével kapcsolatosak. A labializált magánhangzók második formánsának, az F2-nek az értékváltozása szintén erősen kifejezett és tendenciózus, változásai azonban a magánhangzók ejtésével kapcsolatosak. A vizsgált csoportok hátul képzett magánhangzóinak, az [ɑː], [ɐ], [oː], [ɔ], [uː], [ʊ] labializált allofónjai gyakrabban magasabb frekvenciájú F2-értékekkel rendelkeznek, ezért artikulációjuknak valamivel elölképzettebbnek kell lennie, mint az izoláltan kiejtett magánhangzóké. Az elülső magánhangzók [æː], [ɛ], [eː], [iː], [ɪ] megfelelő változatainak rezonáns F2-je az alacsonyabb frekvenciatartományban található, ezért valószínűleg kissé hátrébb képzettek. A labializáció hatása az első formáns, az F1 értékeire nem szisztematikus. A labializált allofón formánsértékek értékelése kimutatta, hogy a kompaktság/diffúzió, a tonalitás, a laposság és a hangsúlyindexek értékeinek elemzésével következetes tendenciák voltak megfigyelhetők, azonban szisztematikus különbségeket nem rögzítettek a magánhangzók valamennyi csoportjában. A magánhangzóváltozatok pszichoakusztikai térben fennálló kapcsolatainak elemzése kimutatta, hogy sok esetben a különböző pozíciókban ejtett allofónokat eltérő minőségű hangokként észlelik. Figyelem irányult arra a tényre, hogy a ténylegesen beszédben használt szavak és a mesterségesen létrehozottak között nem figyeltek meg nagyobb minőségi különbséget – a labializáció nagyon hasonló hatást gyakorol akusztikai jellemzőikre. EDITA LEDICHOVA. Labializuotų bendrinės lietuvių kalbos balsių eksperimentinis tyrimas | 33 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.03 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A koartikulációs hatás erőssége a labializált magánhangzók minőségi jellemzőire elsősorban a magánhangzó hosszától függ. A hosszú allofónokat nagyobb valószínűséggel befolyásolják erősebben a szomszédos mássalhangzók a szegmens képzési pozícióinak kezdetén, illetve kezdetén és végén. A rövid magánhangzó-változatokra erősebb teljes hangú koartikulációs hatás érvényesül, mivel a mért képzési pozíciók között nem találtak kifejezettebb különbségeket – minden allofón fázist hasonlóan befolyásolnak a szomszédos mássalhangzók. KULCSSZAVAK: labializáció; koartikuláció; minőség; allofón. EDITA LEDICHOVA Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]