Nieostrość określenia „język prosty” na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego

KOJI MORITA Tokiói Idegennyelvi Egyetem, Japán A JĘZYK PROSTY megnevezés meghatározatlansága a balti–szláv határvidéken a litván nyelv perspektívájából KULCSSZAVAK: balti–szláv határvidék, többnyelvűség, multikulturalizmus, egyszerű nyelv, prosta mowa, Litván Nagyfejedelemség. ANNOTÁCIÓ Jelen tanulmány az úgynevezett egyszerű nyelvvel foglalkozik, amelyet évszázadok óta használnak a balti–szláv határvidéken élő különféle nemzetiségi csoportok. Ez a családias és nem hivatalos nyelv az alacsonyabb társadalmi rétegek körében kizárólag a többnyelvű közösségeken belüli szóbeli kommunikáció eszközeként működik. A szerző arról is említést tesz, hogy a múltban létezett egy hasonló nevű nyelv. A XVI. századtól a XVII. század közepéig a Litván Nagyfejedelemségben létezett egy írott nyelv, amelyet prosta mowa néven emlegettek. Akkoriban ez volt a hivatalos irodalmi nyelv az ószláv mellett. A többnyelvű ország felsőbb társadalmi rétegei számára is kommunikációs eszközként szolgált. Jelen tanulmány fő célja a egyszerű nyelv megnevezés meghatározatlanságának kiemelése a balti–szláv határvidéken, különös tekintettel e jelentésnek a litván nyelv perspektívájából történő értelmezésére. ABSTRACT Ez a tanulmány az úgynevezett język prosty nyelvvel foglalkozik, amelyet évszázadok óta használnak a balto-szláv határvidéken élő különféle nemzeti csoportok. Ez a bensőséges, nem hivatalos nyelv az alsóbb társadalmi rétegek körében kizárólag a többnyelvű közösségeken belüli szóbeli kommunikáció eszközeként működik. A szerző azt is megemlíti, hogy a múltban létezett egy hasonló néven nevezett nyelv. A 16th. századtól a 17th. század közepéig a Litván Nagyfejedelemségben BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 az írott nyelv, amelyet prosta mowa néven emlegettek. Ekkor ez volt a hivatalos irodalmi nyelv az óegyházi szláv mellett. A többnyelvű ország felső társadalmi rétegei közötti kommunikáció eszközeként is szolgált. E tanulmány fő célja, hogy rávilágítson az egyszerű nyelv kifejezés kétértelműségére a balto-szláv határvidéken, különös tekintettel a jelentés litván nyelv szempontjából történő értelmezésére. BEVEZETÉS Az eddigi terepkutatások alapján tudjuk, hogy a balti–szláv határvidéken élő lengyelek és más népek körében elterjedt a język prosty (mowa prosta, illetve az ezzel felváltva használt más megnevezések) elnevezés. A helyiek ezt a megnevezést használják otthoni, nem hivatalos nyelvükre, az alsóbb társadalmi rétegek nyelvére. Ez kizárólag a mindennapi beszélgetést szolgálja, és a térség többnyelvű közösségeiben kommunikációs szerepet tölt be. E helyütt azonban érdemes felidézni, hogy korábban ezen a területen is létezett egy hasonló nevű nyelv. A XVI. századtól a XVII. század közepéig a Litván Nagyfejedelemség területén egy írott nyelv volt használatban, amelyet prostą mową néven emlegettek. Akkoriban ez volt a hivatalos irodalmi nyelv az egyházi szláv mellett, egyúttal pedig a többnyelvű lakosság felsőbb társadalmi rétegeinek közvetítő nyelvként is szolgált. Jelen cikk fő célja a język prosty megnevezés jelentésének bizonytalanságát kiemelni a balti–szláv határvidéken. E témával korábban már foglalkoztam tudományos írásaimban (Morita 2002, 2004, 2006), és számos kutató is elemzett már hasonló kérdéseket; e munkában azonban a fő cél elérése érdekében ismét előveszem a témát, nagyobb figyelmet fordítva a jelentés litván nyelv szempontjából történő értelmezésére. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 1. EGYSZERŰ BESZÉD A BALTI–SZLÁV HATÁRVIDÉKEN A nyelvészek és etnológusok úgy vélik, hogy a balti–szláv határvidéken élő lengyelek a mindennapi életben valójában gyakrabban használják a helyi belarusz nyelvjárást, vagyis a egyszerű nyelvet, mint a lengyel nyelvet. Ezt a balti–szláv határvidéki nyelvet a nyelvészek még nem azonosították egyértelműen, és sok kutató csak általános magyarázatokat ad. Például az Irena Maryniakowa, Iryda Grek-Pabisowa és Anna Zielińska által szerkesztett, A régi északkeleti határvidékről származó lengyel nyelvjárási szövegek című könyv elején a következő meghatározás olvasható: „egyszerű beszédnek vagy egyszerűen való beszédnek nevezzük azt a helyi belarusz nyelvjárást, amelyet a lengyelek használnak” (Maryniakowa et al. 1996: 8). Leszek Bednarczuk azt írja, hogy „a közismert egyszerű beszéd, egy polonizmusokkal és litvánizmusokkal telített északnyugat-belarusz nyelvjárás” (Bednarczuk 1999: 6), Alojzy Adam Zdaniukiewicz pedig a Łopatowszczyzna nyelvjárása című könyvében azt mondja, hogy „az úgynevezett egyszerű nyelv a belarusz nyelv egyik nyelvjárása” (Zdaniukiewicz 1972: 5). Mikołaj Sawicz szerint „a простая мова a belarusz nyelv egyik nyelvjárása” (Савич 1990: 47)1. A balti–szláv határvidék falvainak lakói számára az egyszerű beszéd az iskolázatlan, alacsonyabb társadalmi rétegek nyelve. Ahogyan Ryszard Radzik is állítja: „A nép a fehérorosz nyelvet »egyszerű«, paraszti nyelvnek tekintette, amely nem alkalmas emelkedett érzelmek kifejezésére, kulturált emberek társaságában való használatra, és amely méltatlan a nyomtatásra“ (Radzik 2000: 178). Iwona Kabzińska szerint „az egyszerű nyelv kizárólag a szóbeli kommunikációban használatos. Ez beszélt nyelv, nincs írásbelisége és irodalma“ (Kabzińska 1999: 66). A litván nyelvész, Pranas Kniūkšta ezzel szemben a egyszerű beszéd kényelmét hangsúlyozza: 1 A szerző hozzáteszi: „Erre a nyelvjárásra az akanye-jakanye, cekanye-dzekanye jellemző; morfológiája, szintaxisa és szókincse tipikus az északnyugat-fehérorosz nyelvjárásokra.“ BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 Ez a nyelv azért volt kényelmes, mert lehetővé tette a lengyelül és az oroszul beszélőkkel való kommunikációt egyaránt, és mozgásteret biztosított a két nyelv között. A litvánul beszélőt senki sem akarta meghallgatni, sem az úr, sem a plébános, fehéroroszul viszont mindenki értett (Kniūkšta 1990: 12). A paraszti népesség ezzel szemben a fehérorosz irodalmi nyelvet a művelt emberek nyelvének tartja. Erről tanúskodik adatközlőm (szül. 1935) alábbi kijelentése, amelyet a fehéroroszországi Naliboki faluban végzett terepmunkám során jegyeztem fel: „Némelyek csak fehéroroszul (irodalmi fehérorosz nyelven – K. M.) beszélgetnek, ahhoz pedig nagyon tanult embernek kell lenni“ (Morita 2001: 250). Anna Engelking szintén – saját, Hrodnai területen végzett etnográfiai kutatásai alapján – azt állítja: Itt a teljes falusi lakosság közös nyelve az a fehérorosz nyelvjárás, amelyet használói egyszerű nyelvnek vagy miejscnym-nek (‘helyi’) neveznek. Ez a megnevezés annyit jelent, hogy ‘az egyszerű, iskolázatlan emberek beszéde; nyelvjárás’, és szembeállítják a tiszta nyelvekkel: az orosszal, a lengyellel és az irodalmi fehérorosszal, amelyeket a művelt, értelmes és nemesi emberek használnak (Engelking 1996: 178). Ebből arra lehet következtetni, hogy az egyszerű nyelv az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó emberek nyelve, amely szemben áll a művelt emberek irodalmi nyelveivel (a fehérorosszal, a lengyellel és az orosszal). Az egyszerű nyelv társadalmi státusza alacsonyabb a városlakók, az elit és az értelmiség nyelvéhez képest (Radzik 2000: 74). Azt is meg kell jegyezni, hogy a fehéroroszországi kevésbé iskolázott népesség körében gyakrabban fordul elő különféle fehérorosz és orosz elemekből álló kevert nyelv, az úgynevezett trasianka (Smułkowa 2000: 91), Ukrajnában pedig az úgynevezett suržyk, amely ukrán és orosz elemeket egyesít (Masalska 1999: 224). Ezek normátlanok, spontán módon jönnek létre és működnek, BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 kizárólag a verbális kommunikációban valósulnak meg, főként városi társadalmi helyzetekben (ТДМ 1999: 9). Úgy tűnik, hogy mindkét kevert nyelv köztes helyet foglal el a nyelvi hierarchiában, az irodalmi nyelvek (belarusz, ukrán és orosz) és a népi nyelvjárások között. 2. PROSTA MOWA A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN A múltban a Litván Nagyfejedelemség területén két irodalmi nyelv használatos: az egyházi szláv nyelv mellett megjelent az úgynevezett prosta mowa (Успенский 1994: 65; ГЛЗ 2000: 4) (ahogyan az akkori használók általánosan nevezték; hasonlóképpen nevezték például a Litván Nagyfejedelemség kancelláriai nyelvét, az óbelaruszt, az óukránt, a krivicsit, a nyugatoruszt, a kancelláriai szlávot stb.), amely mind nyelvtani rendszerében, mind szókincsében markánsan különbözött az egyházi szláv nyelvtől. A nyelvészek körében azonban nincs egyetértés arról, hogy valójában mi volt a prosta mowa, mivel a fogalom többértelmű (Getka 2012: 20). A Prosta mowa (проста мова), amely az egyházi szláv nyelv alternatívájaként jött létre, kezdetben (a XVI. század második felében) elsősorban a vallási-polemikus műveknek a hívekhez való közelebb vitelét szolgálta, ezért a vallási szférában az írott nyelv sajátos változataként működött, szemben az úgynevezett ruszin beszéddel (руська мова), amely már a XIV. századtól a Litván Nagyfejedelemség területein a kancelláriai nyelv szerepét töltötte be (Мякишев 2008: 33–40). Számos, a XVI. század második felétől a XVII. század végéig terjedő időszakból származó emlék őrzi. A régiótól és a használótól függően különféle nyelvjárási sajátosságai voltak. Úgy vélem, hogy a prosty megnevezés, amely Szimon Budny 1562-ben kiadott Katechizmusának címlapján2 szerepel: для простыхъ людей языка руского volt az első 2 A Kobe City University of Foreign Studies kiadásában két kötetben jelentek meg Szimon Budny 1562-es Katechizmusának szövegei, kommentárral ellátva: Shimon Budoni, Kyōri-mondō (1562-nen), dai-ichibu. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 a prosta mowa megnevezés kialakulásának jeléül. A tárgyalt Katechizmus Budny egyetlen fennmaradt műve, amely óbelarusz nyelven íródott; benne kizárólag a bibliai idézetek szerepelnek egyházi szláv nyelven. Ezért megállapítható, hogy Szimon Budny Katechizmusa a XVI. századi prosta mowa egyik legfontosabb forrása. Bár a XVI. században a Litván Nagyfejedelemség írásbeliségében más nyelveket is használtak (többek között a latint és a lengyelt), a hivatalos államnyelv a prosta mowa maradt (Lazutka 1997: 33). Kancelláriai nyelvi státuszát 1696-ig őrizte meg, amikor a varsói szejm határozata bevezette a lengyel nyelvet és részben a latint (Grek-Pabisowa 1997: 146). Ettől kezdve a lengyel nyelv kapta meg az államnyelvi státuszt, a prosta mowa pedig a Litván Nagyfejedelemség ruszin lakosságának különféle nyelvjárásaiban maradt fenn. A XVI. és XVII. században két tudós dolgozta ki az egyházi szláv nyelv nyelvtanát, hogy rögzítse annak grammatikai normáit (ГЛЗ 2000) – Wawrzyniec Zyzani (1596) (Зизаній 1980) és Melecjusz Smotrycki (1619) (Смотрицький 1979); a prosta mowa grammatikai normáinak pontos leírása azonban lényegében nem létezik (vagyis a XVI. és XVII. században a Litván Nagyfejedelemség területén állami hivatalokban és bíróságokon használt óbelarusz irodalmi nyelvéé). A XVII. századi prosta mowa önálló nyelvi rendszerének különálló nyelvként való bemutatására Iwan Użewicz kéziratos Szláv nyelvtanának két változata tesz kísérletet (Párizs, 1643; Arras, 1645) (ГС 1970). Użewicz az óbelarusz, vagyis a Litván Nagyfejedelemség államnyelvének nyelvtanát dolgozta ki (Яскевіч 2001: 51). Általában úgy tartják, hogy ez a nyelv az óorosz nyelv alapján formálódott, amely Belarusz és Ukrajna lakossága számára közös volt abban az időben, amikor e területek a Litván Nagyfejedelemséghez tartoztak (Bardach 1988: 20), Tekisuto oyobi kaisetsu [Szymon Budny, Katechizm (Rok 1562), część pierwsza. Tekst i komentarz], Kobe: Institute for Foreign Studies, Kobe City University of Foreign Studies, 2002, ii + 148 pp. (Annals of Foreign Studies Vol. 56); Shimon Budoni, Kyōri-mondō (1562-nen), dai-nibu, dai-sanbu, dai-yonbu. Tekisuto oyobi kaisetsu [Szymon Budny, Katechizm (Rok 1562), część druga, część trzecia, część czwarta. Tekst i komentarz], Kobe: Institute for Foreign Studies, Kobe City University of Foreign Studies, 2008, viii + 131 pp. (Annals of Foreign Studies Vol. 71). BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 vagyis ebben az értelmezésben a prosta mowa regionális határokon átívelő, a belaruszok és az ukránok számára közös képződmény (Getka 2012: 21). A moszkvai államban ettől elkülönülten fejlődött a keleti ruszin nyelv, amelyből az orosz nyelv alakult ki. Boris Uspienski röviden felvázolja a prostej mowy általános jellemzőit: Проста мова szemben áll mind az egyházi szláv nyelvvel, mind az ukrán vagy belarusz nyelvjárási beszéddel. Az egyházi szláv nyelvtől eltérően azonban ez a nyelv kétségtelenül köznyelvi alapréteget mutat, amely mesterségesen könyvnyelviesedik egyrészt a szlávosítás, másrészt a polonizálás révén. Ennek megfelelően a простой мовы két változata különíthető el – az ukrán és a belarusz: az ukrán változat szlávosabb, a belarusz pedig nagyobb mértékben polonizálódott (Успенский 1994: 68). Úgy gondolom, nehéz teljes mértékben egyetérteni Boris Uspienski fenti tézisével; csak az biztos, hogy a prosta mowa regionálisan igen változatos volt. A prostej mowy használatának társadalmi köre jóval szélesebb volt, mint az egyházi szláv nyelvé, amely elsősorban vallási, kisebb mértékben pedig irodalmi célokat szolgált. Az egyházi szláv nyelv, amely nagyon távol állt az akkori élet valóságától, a társadalom széles rétegei, különösen az alsóbb osztályok számára már érthetetlen volt (Успенский 1994: 252). A Prosta mowa az egyházi szláv nyelvben meglévő elvont szókincs hiánya ellenére a vallási és a világi alkotómunka hasznos eszközéül egyaránt szolgált (például krónikák, állami dokumentumok, törvénygyűjtemények, országgyűlési határozatok, magánlevelezés esetében) (Witkowski 1969: 8). Ezen a nyelven írták mindenekelőtt a Metrykę Litewską (a nagyfejedelmi kancellária XV. századtól keletkezett iratait) és a híres Statuty Litewskie című törvénykönyveket (I: 1529, II: 1566, III: 1588). Nem tudni azonban, hogy a prostej mowy nyelvi rendszere (Užewicz Gramatykijának típusában) akkoriban a Litván Nagyfejedelemség egész területén elterjedt volt-e, vagy csak annak egy korlátozott részén. A fő BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 használói a ruszin társadalom magasabb, iskolázottabb rétegei voltak, nem pedig az alsóbb társadalmi rétegek. Ebből arra lehet következtetni, hogy a prosta mowa a nyelvi hierarchiában az egyházi szláv nyelvnél alacsonyabban, de a népnyelvi nyelvjárásoknál magasabban állt. A ruszin kultúra művelői számára az egyházi szláv nyelv tiszta volt, a prostej mowy kialakulása pedig – ahogyan Teresa Chynczewska-Hennel hangsúlyozza – „a ruszin–lengyel amalgám valamiféle létrejöttét jelentette, a lengyel–latin kultúra és a bizánci–szláv hagyomány ütközésének következményeként“ (Chynczewska-Hennel 1985: 57). Ebből arra lehet következtetni, hogy a prosta mowa kevert nyelv volt, szemben a tiszta egyházi szláv nyelvvel. 3. A PROSTY meghatározása a litván nyelv perspektívájából Napjainkban a język prosty, amelyet kizárólag mindennapi beszélgetésre használnak, kifejezésben a prosty szó a mai lengyel nyelv szótári jelentésének megfelelően használatos3. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a prosty melléknév, amely a lengyel nyelvben a XIV. századtól adatolt, kezdettől fogva többértelmű volt4: konkrét és átvitt értelemben egyaránt használták. Zigmas Zinkevicius több litván megfelelőjét is megadja a język prosty kifejezésnek, például: (pa)prastà kalbà, prãstas liežùvis, valamint a po prostu kifejezésre például a paprastai alakot (Zinkevicius 1993: 246; Зинкявичюс 1996: 304); a język prosty litván megnevezésére viszont többek között gyakrabban használják a gudų szót 3A PWN lengyel nyelvi szótára kiegészítéssel, szerkesztette Mieczysław Szymczak, II. kötet, Warszawa: PWN, 1998, 898–899. A „prosty” szócikk: 1. «egyik irányba sem eltérő, oldalra nem kanyarodó; egyenes, nem görbe, nem kanyargós, nem hajlított, nem görbült», 2. «emberekre vonatkoztatva: az intellektuális fejlődés, a kultúra, a műveltség, a társasági jártasság stb. alacsony fokán álló; valamely hierarchiában alacsony helyet elfoglaló», 3. «tárgyakra vonatkoztatva: semmiben sem kitűnő, szerény, egyszerű, hétköznapi, közönséges, dísztelen, nem kifinomult», 4. «nem bonyolult, nem összetett, egyszerű, nyilvánvaló, érthető», 5. «szokásos, természetes». 4A lengyel nyelv etimológiai szótára, szerkesztette Andrzej Bańkowski, II. kötet, Warszawa: PWN, 2000, 788. A szerző hangsúlyozza, hogy ez a szó kezdettől fogva többértelmű, és szemantikai fejlődésének további vizsgálatot kell szentelni. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 kalba, gudìškai (Zinkevičius 1996: 306–307). We współczesnym języku litewskim gudas jest synonimem baltar usis, trzeba jednak zwrócić uwagę na to, że gudas ma jeszcze dodatkowy sens, którego nie ma baltar usis. Nazwa gudas jest tradycyjnym określeniem Białorusina, szeroko rozpowszechnionym w litewszczyźnie przedwojennej (Čekmonienė, Čekmonas 1993: 352). Jest to obecnie oficjalna nazwa Białorusina. W słowniku etymologicznym języka litewskiego jest definicja następująca: 1. ‘Białorusin’, 2. ‘Polak, Rosjanin’ (Smoczyński 2007: 207). Według 20-tomowego słownika języka litewskiego, gudas to przede wszystkim baltar usis (kartais lenkas ar rusas), czyli ‘Białorusin (czasem Polak lub Rosjanin)’5. Należałoby jednak wyjaśnić, dlaczego czasem Polak lub Rosjanin? A gudas – egykor Litvánia nem litván származású lakója – mindenekelőtt keleti szláv, azaz ruszin (belarusz); ritkábban a lengyeleket és az oroszokat is így nevezték. Leggyakrabban azt jelenti: „olyan ember, aki nem beszél litvánul”. Manapság, ha ezt a szót „köznyelvi értelemben” használják, alapvetően pejoratívnak tekintik, és a gudas megnevezés nemcsak egy belaruszra, hanem egy lengyelre vagy oroszra is alkalmazható. Összefoglalva, a gudų kalba jelentése nem egyértelmű: „Litvánia területén főként a belarusz, lengyel és orosz lakosság által használt nyelv, amelynek beszélői nem tudnak litvánul”. A litván nyelvjárásokban a gudas megnevezés köznévvé válik, és ezt jelentheti: „másik (litván) nyelvjárást beszélő ember” (Smoczyński 2007: 208)6. A régi prosta mowa ezzel szemben jelentősen különbözik a maitól, mivel az irodalmi nyelv kategóriájába tartozik, használói pedig a társadalom felső rétegeihez tartozó emberek. Boris Uspienski szerint: „Само название проста ни в коем случае нельзя понимать буквально, поскольку выражение проста мова восходит к лат. lingua rustica“ (Успенский 1994: 66). Uspienski a régi prostą mowę lingua rusticaként kezeli. A Gramatykára hivatkozva 5 Lietuvių kalbos žodynas, III. kötet: G–H, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1956, 692. o. 6 Oprócz tego Słownik etymologiczny języka litewskiego (Smoczyński 2007: 208) podaje kilka derywatów od nazwy gudas: gudijá ‘miejsce, gdzie mieszka wielu Białorusinów’, gudiškas ‘białoruski’, gudiškai ‘po białorusku’ itd. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351–7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 10 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 Użewicz azt írja, hogy a lingua rustica, vagyis a prosta mowa a nyelvi hierarchiában a lingua sacra sclavonica (azaz az egyházi szláv nyelv) és a lingua popularis (azaz a népi nyelvjárások) között helyezkedik el. A prosty kifejezésnek egykor az volt a jelentése, hogy „világi, nem tartozik a papsághoz”, mivel I. I. Srezniewski szótárában a következő meghatározás szerepel: простъ – „világi, nem tartozik a papsághoz”7. Vagyis abban az időben a prosty szinonimája a świecki volt, antonimája pedig a sakralny. A régi prosta mowa irodalmi nyelv volt, amelyet művelt emberek használtak, ezért el kell fogadnunk, hogy a prosty kifejezésnek a fent említett jelentése van. Bár ez a beszédmód prosta, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy népi nyelvjárás lenne. BEFEJEZÉS Ahogy a cikk elején jeleztem, a język prosty kifejezés jelenleg széles körben elterjedt a balti–szláv határvidéken. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem létezik egységes nyelvi rendszerként működő język prosty a teljes balti–szláv térségben. Ez a nyelv a régiótól és a beszélőtől függően különböző nyelvjárási jegyeket mutathat. Bármely nyelv lehet prosty, amennyiben az adott társadalom nyelvi hierarchiájában magasabb státuszú nyelvekkel, vagyis bármely irodalmi nyelvvel, korábban pedig az egyházi szláv nyelvvel áll szemben. Ez a fogalom elmosódott határú és többértelmű. Az ezen a határvidéken élő lengyelek szégyellik nyelvjárásukat, és azt mondják róla, hogy nyelvtanilag helytelen és nem tiszta, vagyis prosta. Ebből az következik, hogy a język prosty kifejezést sok éve elsősorban a magasabb státuszú nyelvekhez viszonyított alacsonyabb társadalmi státusz jelölésére használják. A prosty kifejezés mögött a világi jelleg vagy az alacsonyabb társadalmi helyzet húzódik meg, amely a balti–szláv határvidék hierarchikus szerkezetének következménye. A térségben lezajlott, hosszú éveken át tartó társadalmi rétegződés eredményeként saját formát alakítottak ki 7 Szreznyevszkij, Izmail I., Anyagok az óorosz nyelv szótárához írásos emlékek alapján, II. kötet, Szentpétervár: a Császári Tudományos Akadémia nyomdája, 1902, 1584. o. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 11 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 A diglossziában. A nyelv alacsony változatát egyszerűnek nevező megközelítést évszázadokon át alkalmazták. Úgy vélem, a kutatóknak óvatosnak kell lenniük annak meghatározásakor, hogy a vizsgált nyelv egyszerűnek minősíthető-e. A legfontosabb az, hogy beszélői miként helyezik el magukat a társadalom hierarchikus szerkezetében. Litvániában élő adatközlőim beszámolóiból kiderül, hogy a falusi, lengyelül beszélő emberek is gyakran egyszerűnek tartják nyelvüket a közép-lengyelországi lakosok nyelvéhez képest. Iwona Kabzińska szerint Fehéroroszország egyes lakosai azt állítják, hogy a egyszerű nyelv a lengyel nyelv egyik változata vagy lengyel nyelvjárás (Kabzińska 1999: 66). Katarzyna Konczewska szerint Grodnó környékén az egyszerű beszéd egyaránt lehet tipikus belarusz nyelvjárás és a lengyel nyelv helyi változata (Konczewska 2021: 62). Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy adott nyelv társadalmi státusza mindig a társadalomban beszélt más nyelvekhez viszonyított hierarchikus helyzetétől, valamint beszélőinek társadalmi tudatosságától függ. Az eddigi gondolatmenetet összegezve indokoltnak tűnik az a megállapítás, hogy a egyszerű nyelv és az egyszerű beszéd különböző nyelvek, kialakulásuk körülményei azonban hasonlóak: 1) a nyelvi hierarchiában magasabb státuszú nyelvekkel állnak szemben: korábban az egyházi szláv nyelvvel, ma pedig az irodalmi nyelvekkel. Egyúttal használóik társadalmi hierarchiában elfoglalt helyére is utalnak; 2) vegyes nyelvi alakulatok, amelyek a többnyelvű lakosság közötti kommunikáció céljából jöttek létre, régebben főként írásban, napjainkban pedig beszédben; 3) mivel közvetlenül egyetlen nemzetiséghez sem kötődnek, lehetővé teszik a nyelvi és identitáshatárok elmosódottságának megőrzését a különböző nemzetiségek közötti vitákban. Ezt az is tanúsítja, hogy az ezeken a területeken élők gyakran helybelinek tartják magukat, és egyszerűen beszélnek. Úgy tűnik, hogy történetileg ezen a többnyelvű területen az egyszerű megnevezés a legmegfelelőbb, és lehetővé teszi a nyelvi és identitáshatárok elmosódottságának megőrzését. Az egyszerű nyelv megnevezés e bizonytalanságáról a fehéroroszországi Naliboki faluból származó adatközlőm (szül. 1935) így beszél: „Ilyen nyelv, hát majdnem mindenki egyszerűnek nevezi; se nem lengyel, se nem orosz, se nem belarusz, na, ebben a faluban így beszélnek, és ez egyszerű” BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 12 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 język“ (Morita 2001: 250). Tadeusz Lewaszkiewicz a nemzeti identitás deklarálásával kapcsolatos óvatos megközelítés szükségességének hangsúlyozására a Nowogródek környékének egykori lakosaira jellemző ingatag nemzeti identitásérzetről szóló tényeket idézi: A nemzeti tudat nagyon összetett jelenség. Az emberek gyakran a helyzettől függően vallják magukat egy bizonyos nemzeti származásúnak, vagyis a kedvezőbb nemzeti hovatartozást választják – azt, amely jobb életkörülményeket biztosít. Ez nemcsak a vegyes, hanem az etnikailag homogén családokra is igaz (Lewaszkiewicz 2017: 45–46). Ines Katharina Ackermann a nyelvnek a lengyel–litván–belarusz határvidéken az identitás fontos elemeként betöltött szerepével összefüggésben meggyőzően állítja: „Az identitás megváltoztatására, illetve egynél több identitás birtoklására is van lehetőség. Különböző társadalmi helyzetekben ugyanaz a személy különböző módon mutatkozhat meg, és így identitásának más-más részét is megjelenítheti” (Ackermann 2015: 48). A balti–szláv határvidéken évszázadokon át szükség volt arra, hogy konfliktusmentesen alkalmazkodjanak a politikai-társadalmi, valamint a nyelvi-kulturális viszonyok állandó változásaihoz. A nyelvi és identitáshatárok ilyen elmosódottsága lehetővé tette a lakosság számára, hogy eligazodjon a különféle politikai-társadalmi helyzetek között, és elkerülje az identitás egyértelmű deklarálását. A Litván Nagyfejedelemség által létrehozott, többnyelvű lakosságból álló kommunikációs közösség a egyszerű megnevezés további használata révén mindmáig jelen van a balti–szláv határvidéken. Minden arra utal, hogy a többnyelvű és multikulturális viszonyok között rendkívül fontos szerepet játszik a nyelvi és identitáshatárok elmosódottsága. BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 13 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 BIBLIOGRAFIA Ackermann Ines Katharina 2015: Granice języka. Samookreślenia Polaków na Białorusi i Litwie, Warszawa: Wydawnictwo DiG. Bardach Juliusz 1988: O dawnej i niedawnej Litwie, Poznań: Wydawnictwo Naukowe UAM. Bednarczuk Leszek 1999: Stosunki językowe na ziemiach Wielkiego Księstwa Litewskiego, Kraków: Oficyna Wydawnicza Edukacja. Čekmonienė Irena, Čekmonas Valerijus 1993: Język litewski dla każdego (Lietuvių kalba kiekvienam), Kaunas: Šviesa. Chynczewska-Hennel Teresa 1985: Świadomość narodowa szlachty ukraińskiej i kozaczyzny od schyłku XVI do połowy XVII w., Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Engelking Anna 1996: Każda nacja swoją wiaru ma. – Polska Sztuka Ludowa. Konteksty 3–4, 177–183. Getka Joanna 2012: Prosta mowa końca XVII wieku – język „Nauk Parafialnych” (Poczajów 1794), Warszawa: Wydawnictwa Uniwersytetu Warszawskiego. Grek-Pabisowa Iryda 1997: Językowa rzeczywistość na dawnych Kresach północno-wschodnich. – Kresy – pojęcie i rzeczywistość, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy. Kabzińska Iwona 1999: Wśród „kościelnych Polaków”. Wyznaczniki tożsamości etnicznej (narodowej) Polaków na Białorusi, Warszawa: Instytut Archeologii i Etnologii Polskiej Akademii Nauk. Konczewska Katarzyna 2021: Polacy i język polski na Grodzieńszczyźnie, Kraków: Instytut Języka Polskiego Polskiej Akademii Nauk. Kniūkšta Pranas 1990: Wileńszczyzna i język litewski, Wilno: Mokslas. Lazutka Stanislovas 1997: Język Statutów Litewskich i Metryki Litewskiej. – Lithuania 1/2 (22/23), 26–33. Lewaszkiewicz Tadeusz 2017: Język powojennych przesiedleńców z Nowogródka i okolicy, Poznań: Wydawnictwo Naukowe UAM. Maryniakowa Irena, Grek-Pabisowa Iryda, Zielińska Anna 1996: Polskie teksty gwarowe z obszaru dawnych Kresów północno-wschodnich, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 14 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 Wydawniczy. Masalska Irena 1999: Kilka uwag o ukrainizmach i rusycyzmach słownikowych w języku powojennej inteligencji polskiej Lwowa. – Studia nad polszczyzną kresową 9, Warszawa: Wydawnictwo Naukowe Semper. Morita Koji 2001: Teksty gwary polskiej ze wsi Naliboki na Białorusi. – Studia nad polszczyzną kresową 10, Warszawa: Wydawnictwo Naukowe Semper. Morita Koji 2002: Związek prostej mowy na dawnych Kresach Wschodnich z prostą mową w Wielkim Księstwie Litewskim. Uwagi terminologiczne. – Studia Slawistyczne 3: Wielojęzyczność i wielokulturowość na pograniczu polsko-wschodniosłowiańskim, Białystok: Libra. Morita Koji 2004: Mowa prosta na Kresach Wschodnich w aspekcie historycznym. – Kultura i świadomość etniczna Polaków na Wschodzie. Tradycja i współczesność, Wrocław: Katedra Etnologii i Antropologii Kulturowej Uniwersytetu Wrocławskiego. Morita Koji 2006: Przemiany socjolingwistyczne w polskich społecznościach na Litwie (region trocki) i Białorusi (region iwieńiecki). Studium porównawcze, Warszawa: Slawistyczny Ośrodek Wydawniczy. Radzik Ryszard 2000: Język jako wyznacznik tożsamości Białorusinów. – Język a tożsamość na pograniczu kultur, Białystok: Katedra Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku. Radzik Ryszard 2000: Między zbiorowością etniczną a wspólnotą narodową, Lublin: Wydawnictwo UMCS. Smoczyński Wojciech 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego, Wilno: Wydawnictwo Uniwersytetu Wileńskiego. Smułkowa Elżbieta 2000: Dwujęzyczność po białorusku: bilingwizm, dygłosia, czy coś innego? – Język a tożsamość na pograniczu kultur, Białystok: Katedra Kultury Białoruskiej Uniwersytetu w Białymstoku. Witkowski Wiesław 1969: Język utworów Joannicjusza Galatowskiego na tle języka piśmiennictwa ukraińskiego XVII wieku, Kraków: Państwowe Wydawnictwo Naukowe. Oddział w Krakowie. Zdaniukiewicz Alojzy Adam 1972: Gwara Łopatowszczyzny. Fonetyka, fleksja, słownictwo, BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 15 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 Wrocław: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Zinkevičius Zigmas 1993: Rytų Lietuva praeityje ir dabar, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Zinkevičius Zigmas 1996: Lietuvių kalbos istorija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. ГЛЗ 2000: Грамматики Лаврентия Зизания и Мелетия Смотрицкого, сост. Е. А. Кузьминова, Москва: Издательство МГУ. ГС 1970: Граматика слов’янська I. Ужевича, відп. ред. М. А. Жовтобрюх, уклад. І. К. Білодід, Є. М. Кудрицький. Київ: Наукова думка. Зизаний Лаврентий 1980: Граматика словенська, відп. ред. В. М. Русанівський; підготовка до вид. В. В. Німчук. Київ: Наукова думка. Зинкявичюс Зигмас 1996: Восточная Литва в прошлом и настоящем, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Мякишев Владимир П. 2008: Язык Литовского Статута 1588 года, Kraków: Lexis. Савич Николай А. 1990: О языковой ситуации в одном из ареалов юго-восточной части вильнюсского района. – Kalbotyra 41(2), 41–48. Смотрицкий Мелетий 1979: Граматика, Київ: Наукова Думка. ТДМ 1999: Типология двуязычия и многоязычия в Беларуси, под ред. А. Н. Булыко, Л. П. Крысина, Минск: Беларуская навука. Успенский Борис А. 1994: Краткий очерк истории русского языка (XI – XIX вв.), Москва: Гнозис. Яскевич А. А. 2001: Старабеларускія граматыкі, Мінск: Беларуская навука. Gauta 2021 11 23 Priimta 2021 12 23 BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 THE AMBIGUITY OF EXPRESSION SIMPLE LANGUAGE IN THE BALTO-SLAVIC BORDER REGION FROM THE PERSPECTIVE OF THE LITHUANIAN LANGUAGE Summary This paper deals with the so-called język prosty which has been used for ages by various national groups living in the Balto-Slavic border region. This homely and unofficial language functions among the lower social classes only as a vehicle for verbal communication within multilingual communities. The author also mentions the fact that in the past there existed a language called by a similar name. From the 16th century to the middle of the 17th century, in the Grand Duchy of Lithuania there functioned a written language referred to as prosta mова. It was then the official literary language, apart from Old Church Slavonic. It also served as a communication tool for the upper social classes in the multilingual country. The main goal of this paper is to highlight the ambiguity of expression simple language in the Balto-Slavic border region, paying more attention to the interpretation of the meaning from the perspective of the Lithuanian language. There are actually two different languages, while the circumstances of their creation are similar. The author enumerates the similarities between język prosty and prosta mова: 1. They can be contrasted with languages of higher status in the linguistic hierarchy: in the past it was Old Church Slavonic, whereas nowadays these are the Polish, the Russian, the Belarusian and the Lithuanian literary languages. At the same time, they indicate the position in the social hierarchy of their users; 2. They are hybrids created so as to enable communication within multilingual communities, in the past as a written language, and today as a spoken language; 3. Without being directly related to any nationality, they allow for the maintenance of the ambiguity of linguistic and identity boundaries in disputes between different nationalities. The communicative group using numerous languages which developed out of the BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KOJI MORITA. Nieostrość określenia język prosty na pograniczu bałtycko-słowiańskim z perspektywy języka litewskiego | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2021.94.09 Grand Duchy of Lithuania exists till today and is continued in the Balto-Slavic border region by the still used expression prosty. In the conditions of the multilingualism and multiculturalism, the ambiguity of language and identity boundaries plays an extremely important role. KEYWORDS: Balto-Slavic border region, multilingualism, multiculturalism, język prosty, prosta mowa, Grand Duchy of Lithuania. KOJI MORITA Tokyo University of Foreign Studies 3-11-1 Asahi-cho, Fuchu-shi, Tokyo 183-8534, Japan [email protected] BENDRINĖ KALBA 94 (2021) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204