Pirmajai spausdintai lietuvių kalbos gramatikai – 370 metų

JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0003-1542-2866 KUTATÁSI TERÜLETEK: a régi és a mai litván nyelv szintaxisa, szemantikája és pragmatikája, etnolingvisztika, Litvánia kulturális és egyházi szövegeinek története. DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.14 AZ ELSŐ NYOMTATOTT LITVÁN NYELVTAN 370 ÉVES Danielius Kleinas (1609. 05. 30.–1666. 11. 28.) a 17. századi litván írásbeliség egyik legkiemelkedőbb alkotójának számít. Ő volt az első, latinul és németül írt, nyomtatásban megjelent litván nyelvtanok (Königsberg, 1653 és 1654) szerzője, valamint az egy kötetben összeállított evangélikus énekeskönyv és imakönyv (Königsberg, 1666) szerkesztője is. D. Kleinas által összeállított Új énekeskönyvek és Új, nagyon szükséges és a lelkek javára szolgáló imakönyvecskék tartós elismertségét e konvolútum kiadásainak több tucatnyi újranyomása tanúsítja; ezeket később kisebb-nagyobb mértékben kiegészítették1. A litván nyelv grammatikái, a Grammatica Litvanica és a Compendium Litvanico-Germanicum2, az énekeskönyvvel (és imakönyvvel) nagyjából egy időben készültek3, de korábban kerültek nyomtatásba. E nyomtatványok szükségessége és hatása másképp mérhető: nem a példányszámok, hanem a nyelvtani leírás és az illusztratív anyag későbbi nyelvészeti munkákban – nyelvtanokban és szótárakban – való ismétlődése alapján. E terjedési irányt igazolta D. Kleinas nyelvtana, a Grammatica Litvanica (1653) megjelenésének 370. évfordulója alkalmából is: 2023. november 29-én a Litván Nyelvi Intézet könyvtárában az intézet Írásbeliségi Örökség Kutatóközpontja által szervezett tudományos— 1 Žr. Kaunas Domas. Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940, 1996, Vilnius: Baltos lankos, 167–169. 2 E nyelvtanok fotomechanikai másolatait és litván fordításait lásd: Az első litván nyelvtan, 1957, főszerkesztők: J. Balčikonis, B. Larin, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó (a további lábjegyzetekben: PLKG); az elektronikus átírásokat lásd https://senieji.rastai.lki.lt (a szövegeket Mindaugas Šinkūnas, a konkordanciákat Mindaugas Šinkūnas és Vytautas Zinkevičius készítette, 2011). 3 D. Kleinas György Vilmos hercegnek szóló ajánlásában „Isten kegyelméből befejezett munkát, nevezetesen: a litván nyelv grammatikáját és egy egyházi énekeskönyvecskét” említ (vö.: Abolutum itaque per DEI gratiam laborem, qui eft Grammatica Litvanica [...]: hymnis quàm plurimis adaucto Eccleſiaſticarum Cantionum libello), lásd PLKG 74; 401–402. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pirmieji spausdintai lietuvių kalbos gramatikai – 370 metų 245 lináris szeminárium Párbeszéd a 17–19. századi alkotók között, valamint a nyelvészeti eszmék változásai Daniel Klein litván nyelvtana kapcsán, továbbá a Danielius Klein litvániai öröksége és annak kutatása című kiállítás4. A szemináriumot Albina Auksoriūtė, a Litván Nyelvi Intézet (LKI) igazgatója nyitotta meg köszöntőbeszédével. Felidézte Klein nyelvtanainak jelentőségét a litván nyelvtudomány fejlődése szempontjából, és megemlítette az első litván nyelvtan normatív jellegét is. A szeminárium első előadása Danielius Klein személyével és életrajzának újonnan feltárt tényeivel foglalkozott. Birutė Triškaitė (LKI) az újonnan előkerült levéltári anyaggal ismertette meg a szeminárium résztvevőit és hallgatóit (az előadás címe: Danielius Klein: mit tárnak fel az új levéltári források?). Az előadó áttekintette a Viktor Falkenhahn (1941), Domas Kaunas (1998), Liucija Citavičiūtė (2009) és Liane Klein (2009, 2010) által publikált levéltári forrásokat, majd ismertette a több emlékezetőrző intézményben (a Berlinben található Porosz Kulturális Örökség titkos állami levéltárában és Központi Evangélikus Levéltárában, valamint az Olsztyni Állami Levéltárban) őrzött dokumentumokat, amelyek nemcsak az ismert, hanem új adatokat is szolgáltatnak D. Kleinról. Különféle forrásokra támaszkodva, és nem feledkezve meg Johann Jacob Quandt kéziratának, a Preußische Presbyterologie (1772 előtt) bejegyzéseiről sem, B. Triškaitė D. Klein származásáról és családjáról is beszélt: Danielius a lelkészek harmadik nemzedékének képviselője volt; szülei, Balthasar Klein és Gertruda Schönwald 1595-ben házasodtak össze, apja 1608-ban, még Danielius születése előtt meghalt. Danielius maga kétszer nősült: első feleségétől, Anna Klemm-től hét gyermeke született – egy fia és hat lánya –, második feleségétől, Anna Caseburgtól pedig egy lánya5. Az előadó kitért D. Klein helyhez kötött életmódjára is (a königsbergi kilenc tanulmányi évtől eltekintve állandóan Tilsitben élt), és alkotói tevékenységéről beszélt, amely nemcsak az említett nyomtatványok – két nyelvtan, egy énekeskönyv és egy imakönyv – elkészítéséhez kapcsolódott, hanem Jonas Bretkūnas bibliafordításának ellenőrzéséhez (1638 után), valamint egy kétnyelvű szótár összeállításához is (a 17. század közepe táján). Az előadó bemutatta D. Klein jelenleg legkorábbinak tartott, 1637. június 29-én kelt autográfját is. 4 A szeminárium résztvevőinek és vendégeinek bemutatták a D. Klein nyelvtana, a Grammatica Litvanica megjelenésének 370. évfordulójára rendezett kiállítást. A kiállításon a nyelvtan és rövidített változata, a Compendium Litvanico-Germanicum címlapjainak másolatai, valamint D. Klein alkotói örökségének kutatásával foglalkozó tanulmányok, könyvek és különleges gyűjtemények szerepeltek. A kiállítást Birutė Triškaitė és Ugnė Baronienė állította össze. 5 Sulietuvintus vardų užrašymus žr. Vaclovas Biržiška 1990 [1960]. Aleksandrynas. T. 1: XVI–XVII amžiai, 2-asis (fotografuotas) leidimas, Vilnius: Lietuvos kultūros fondas, 302. 246 BENDRINĖ KALBA | 96 fą ir jo dukterų Gertrudos (1643), Catharinos (1644), Dorotheos (1651), Marios (1665) bei sūnaus Danieliaus (1646) gimimo (krikšto) datas liudijančius bažnytinių metrikų knygų įrašus, pasakojo apie naujai atrastą nedatuotą D. Kleino laišką, bylojantį, kad jo autorius gyvenęs visai pasiturimai (buvęs paskolinęs pinigų, be to, turėjęs du sklypus), pažindino su brėžiniu, perteikiančiu XVII a. vidurio Tilžės gatvių ir sklypų išsidėstymą, ir leidžiančiu įsivaizduoti D. Kleino pasivaikščiojimų kryptis to meto Tilžėje. Mindaugas Šinkūnas (LKI) D. Klein nyelvtanának forrásairól beszélt (az előadás címe: Danielius Klein nyelvtanának forrásai: új felismerések). Miután szólt a nyelvtan szerzőjének kiváló filológiai felkészültségéről (amely valószínűleg hét nyelv ismeretéhez kapcsolódott), valamint arról, hogy D. Klein figyelmét a nyelvészeti munkákra az a porosz hatósági rendelkezés irányította, amely 1639-ben arra utasította a litvánul tudó lelkészeket, hogy készítsenek litván nyelvtant és a leggyakrabban használt szavak szótárát6, az előadó az első litván nyelvtan, a Grammatica Litvanica lehetséges forrásait tárgyalta. M. Šinkūnas emlékeztetett arra, hogy D. Klein a nyelvtan előszavában számos latin nyelvtant és több európai népnyelv nyelvtani leírását említi7, majd részletesen ismertette e nyelvtani leírások lehetséges mintáit: a német nyelvűeket (Johan Clajus. Grammatica Germanicae Linguae, 1578, 1587, 1592, 1604, 1610, 1617, 1625, 1651, 1653), a lengyel nyelvűeket (Mikołaj Volckmar. Compendium Linguae Polonicae, 1596, 1646; Jeremius Roter. Schlüssel zur Polnischen und Teutschen Sprache, 1616, 1646), valamint a cseh nyelvűeket (Laurentius Benedictus Nudozeirinus. Grammaticae Bohemicae, 1603, 1612). D. Klein által említett szerzők mellett az előadó Francisco à Mesgnien nyelvtanának, a Grammatica seu Institutio Polonicae Linguae (1649) című műnek a lehetséges hatását is felismerte D. Klein nyelvtanában. Emellett rámutatott arra, hogy D. Klein a 16. és 17. század legjobb latin és görög, valamint lengyel, német és cseh nyelvtanaira támaszkodott alkotó módon, a hagyományos 6 Arról, hogy D. Klein volt György Vilmos herceg által kihirdetett általános rendelet (Recessus generalis) fő végrehajtója, aki nemcsak a hercegi utasításra, hanem saját kezdeményezésére is cselekedett, lásd Liucija Citavičiūtė: Az Insterburgi járás templomainak és iskoláinak vizitációjáról szóló Recessus generalis (1639) rendelet jelentősége a litván írásbeliség számára és végrehajtója, Danielius Klein. – Archivum Lithuanicum 11, 2009, 9–62. 7 Vö. D. Klein hivatkozását: Quid? quod in omnibus lingvis habeamus Grammaticas inſtitutiones; in Orientali non paucas, in Latinâ ferè innumeras. In Germanica olim ſcripſit Johannes Claius, in Polonica Nicolaus Volckmarus & Jeremias Roterus, in Bohemica M. Laurentius Benedictus Scholæ Teuto-Brodenſis Rector <...> (Hiszen minden nyelvhez vannak nyelvtankönyveink: a keleti nyelvekből nem kevés, a latinból szinte megszámlálhatatlan. A német nyelvtant régen Johannes Claius írta meg, a lengyelt Nicolaus Volckmarus és Jeremias Roterus, a csehet pedig M. Laurentius Benedictus, a Nemecky-Brodo iskola rektora <...>) PLKG 408. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pirmąjai spausdintai lietuvių kalbos gramatikai – 370 metų 247 A klasszikus nyelvek nyelvtani leírásából a litván nyelv leírására alkalmas példákat választott, a kapcsolatot pedig olyan forrásokkal, amelyeket mindmáig nem írtak le, egyelőre nem sikerült megállapítani: D. Klein lehetséges mintái között legfeljebb F. à Mesgnien lengyel nyelvtana említhető. Christiane Schiller (Berlini Humboldt Egyetem) D. Klein és a Porosz Litvánia lexikográfiai hagyománya közötti kapcsolatokról beszélt, és felvetette a kérdést, hogy vajon egy vagy két szótár szerzőjének tekinthető-e (az előadás címe: Daniel Klein und die lexikographische Tradition Preußisch-Lita(u)ens). Az elveszett szótár létezését maga D. Klein állításai támasztják alá. Az egyik ilyen állítás az 1653-as nyelvtan ajánlásában szerepel, amelyet a választófejedelemnek8 címzett; a másik D. Klein 1659-es levelében, amelyet Brandenburg választófejedelmének és Poroszország hercegének, Frigyes Vilmosnak írt (a levél szerint a latinul megírt litván oktatónyelvtant és annak németül írt kompendiumát „a szótárnak kellett követnie”9; D. Klein erről már az ajánlásban is beszámolt, és 1655 óta dolgozott rajta). Az előadó e két utalás meglétét annak bizonyítékaként értelmezte, hogy nem világos, hány szótár tulajdonítható D. Kleinnek: vagy a nyelvtan előszavában említett szótárt bővítette, vagy 1655-től egy újabb szótár írásába kezdett. Az anonim Clavis Germanico-Lithuana (1680 után) szótár példáinak elemzésére támaszkodva az előadó tárgyalta a kéziratban fellelhető, D. Kleinnek tulajdonítható szótár feltételezett nyomait. Összegzésként rámutatott, hogy D. Klein herceghez intézett, 1659-es levelének állítása a szótár 1657-ben még folyamatban lévő összeállításával hozható összefüggésbe, így D. Kleinnek két szótár is tulajdonítható: egy szójegyzékszerű, valamint egy Conrad Agricola konkordanciája alapján összeállított, dictionarum típusú szótár. Vilma Zubaitienė (VU) aptarė D. Kleino gramatikų įtaką Frydricho Vilhelmo Hako (1730) ir Kristijono Gotlybo Milkaus (1800) gramatikoms. Išryškinusi D. Kleino gramatikoms būdingus gramatinio teksto pateikimo principus – jo paties nurodytą gramatikos metodą10 (tikslūs dėsnai, arba 8 Vö. Accipe ergò, ELECTOR POTENTISSIME, hæc laborum meorum primitias, Grammaticen novam unà cum annexo Compendio Germanico, ut & Lexico Lituanico, quæ ad pedes Serenissimæ Vestræ Celsitud. subjeci[s]simè depono (Fogadd hát, leghatalmasabb választófejedelem, munkám e zsengéit: az új nyelvtant a hozzá csatolt német kompendiummal és a litván szótárral együtt, amelyeket legalázatosabban Fenséged lábai elé helyezek) PLKG 402. 9 Lásd Liucija Citavičiūtė tanulmányának Az insterburgi kerület templomainak és iskoláinak vizitációs rendelete, a Recessus generalis (1639) jelentősége a litván írásbeliség számára és végrehajtója, Danielius Kleinas (Archīvum Lithuanicum 11, 2009, 9–38) mellékletében közölt dokumentumokat (uo., 39–62), valamint a tárgyalt D. Kleinas-mondat idézetét és annak fordítását, amely a 46., 54. oldalon található). 10 Lásd: PKLG 1957, 86, 409. 248 BENDRINĖ KALBA | 96 a használatot figyelembe vevő szabályok, tömör kifejtés és világos példák), az előadó a későbbi litván nyelvtanok hagyományát ismertette. V. Zubaitienė kutatásai kimutatták, hogy a későbbi nyelvtanok D. Klein első nyelvtanára támaszkodtak. Modelljétől a legkevésbé F. V. Hako Anhang einer kurzgefassten litauischen Grammatik című műve tért el (a nyelvtan egyik újítása, hogy a mellékneveket a főnevektől elkülönítve írja le). Gotfrydas Ostermejeris, aki elsőként mutatott rá e nyelvtan és D. Klein 1953-as nyelvtana közötti kapcsolatokra, igyekezett némileg más nyelvtani leírást adni a litván nyelvről: az általa készített Neue littauische Grammatik (1791) újszerűségét a főnevek és igék ragozási paradigmáinak eltérő osztályozása, a kibővített szintaxisfejezet és a több példa mutatja. F. V. Hako nyelvtana Povilys Frydrichas Ruigys Anfangsgründe einer litauischen Grammatik (1747) című művének egyik fő forrása volt; ez utóbbi pedig K. G. Milkus nyelvtanának, az Anfangs-Gründe einer Littauischen Sprachlehre (1800) című műnek szolgált alapul (amely külön figyelmet szentelt a főnevek ragozásának és az igék személyragozásának). Az előadó szerint a későbbi nyelvtanokban változott a terminológia, a szófajok jellemzése és meghatározása; újraszabták a ragozható szavak vizsgálatának sorrendjét, módosították a névmási és számnévi példák körét, bővült a fonetikai, morfológiai és szintaktikai fejezetekben szereplő szabályok leírása, valamint a szemléltető anyag bemutatása is – ehhez már nem csupán vallásos írásokat, hanem a népköltészet apróbb műfajait és a beszélt nyelvet is felhasználták. Ona Aleknavičienė (LKI) D. Klein eszméinek recepcióját mutatta be P. F. Ruigys Anfangsgründe einer Littauischen Grammatick című nyelvtanában (1747). Az előadás D. Klein és P. F. Ruigys nyelvtani leírásainak markánsabb különbségeit, valamint az egyik nyelvtanból a másikba átkerült alapvető eszméket tárgyalta. Az előadó a P. F. Ruigys nyelvtanában megfigyelhető, D. Klein Grammatica Litvanica című művére való gyakori, kifejtett és burkolt hivatkozást a hasonló nyelvészeti gondolkodású iskola meglétével, valamint eszméinek elfogadhatóságával hozta összefüggésbe. D. Klein nyelvtana példájának hatása P. F. Ruigys munkájában abban ismerhető fel, hogy a nyelvtani leírás alapjául szolgáló nyelvjárás kiválasztásakor ezt a többitől elkülönítették (D. Klein esetében az insterburgi, P. F. Ruigys esetében pedig az insterburgi és ragniti járások nyelvjárásáról van szó), valamint a szintaxisfejezet kibővítésében. Átvéve D. Klein elképzelését, hogy a litván nyelv leírásának alapjául egyetlen nyelvjárást válasszanak, P. F. Ruigys kiemelte az fő: mellék szembeállítást (három melléknyelvjárást jelölt meg: kettőt Litvánia nagyfejedelemségében, egyet pedig Porosz Litvániában). Az előadó szerint azzal, hogy P. F. Ruigys a többi nyelvjárással szemben kiemelte egyetlen nyelvjárás stabilitását, egyetemességét és presztízsét, folytatta a D. Klein által elkezdett hagyományt, amely egyetlen nyelvjárás alapulvételével kívánta kialakítani a köznyelvet. P. F. Rui- JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pirmajai spausdintai lietuvių kalbos gramatikai – 370 metų 249 gys nyelvtana nemcsak a nyelvi alapok bemutatására irányult, hanem az írott és a beszélt nyelv közötti különbség csökkentésére is: fontossá vált az ékezetjelölés és a hangsúlytan, mivel a papoknak és a tanítóknak meg kellett tanulniuk a helyes kiejtést. Mivel nyelvtanát nem litvánoknak írta, P. F. Ruigys nagy figyelmet fordított a szintaxisra és a nyelvi kommunikációs kompetencia fejlesztésére. Az előadó a két szerző nyelvtanában megfigyelhető, a nyelvtani szerkezet leírására szolgáló modellek közötti megfelelést a leírt litván nyelv lassú változásával hozta összefüggésbe. Lina Plaušinaitė (VU) a Jokūbas Brodovskis által összeállított szótárban, a Lexicon Germanico-Lithuanicum et Lithuanico-Germanicum-ban található anyag és D. Klein nyelvtanai közötti kapcsolatokat tárgyalta (az előadás címe: Kleino gramatikų atspindžiai Brodovskio žodyne). Az előadó megismertette a hallgatóságot e kézirat sajátosságaival és szerkezetével. Rendkívül terjedelmes szótárról van szó (például a német részt, amely az A-tól S-ig terjedő szavakat foglalja magában, mintegy 30 000 német lemma alkotja), amely bőséges szemléltető anyagot – bibliai szókincset, a mindennapi és szakmai nyelvhasználat példáit, szólásokat, közmondásokat és találós kérdéseket – tartalmaz. L. Plaušinaitė szerint első pillantásra úgy tűnhet, hogy a szótárban szinte nincs nyelvtani jellegű információ, ám ennek bizonyos esetekben megfigyelhető, meglehetősen rendszeres közlése (például a homonimák jelentésének magyarázatakor vagy elkülönítésekor) arra utal, hogy a szótár összeállítójának világos terve volt arról, mikor van szükség ilyen információra. J. Brodovskis szótárában a latinul vagy németül megfogalmazott nyelvtani megjegyzések a lemmák mellett szerepelnek. D. Klein nyelvtanainak hatása egyértelműen nyomon követhető ebben a szótárban. Ez a szótár lexikájában is tükröződik, ám a lexikai egyezések inkább D. Klein Compendium Litvanico-Germanicum című művéhez kapcsolhatók, mint 1953-as nyelvtanának példáihoz. J. Brodovskis semleges, nem könyvnyelvi példákat is igyekezett közölni. Az előadó felvetette annak részleges lehetőségét, hogy D. Klein példáinak egy része egy közvetítő forráson, a Clavis Germanico-Lithvana szótáron keresztül kerülhetett át. Giedrius Subačius (Illinoisi Egyetem, Chicago; Litván Történeti Intézet) egy Simonas Daukantas-kéziratban fennmaradt D. Klein-nyelvtanmásolat sajátosságait tárgyalta (az előadás címe: Daukantas ir Kleino gramatika). A kutató a keltezetlen nyelvtanmásolat hozzávetőleges másolási idejét e kézirat és S. Daukantas egy másik kézirata, az Išrašai iš knygų apie etnografiją ir istoriją papírjának hasonlósága alapján határozta meg; ez lehetővé teszi, hogy a nyelvtan másolatát 1828-ra vagy valamivel későbbre tegyük. Az előadás bemutatta S. Daukantas másolatának szerkezetét és keletkezését: az a tény, hogy S. Daukantas másolata nem teljes (hiányzik a nyelvtan első négy kezdő fejezete és néhány fejezet a végéről), továbbá nem folyamatos (a 49. oldalon hiányzik a nyelvtan szövege a 89–93. oldalról), D. Klein nyelvtanának átirata, nagy valószínűséggel 250 BENDRINĖ KALBA | 96 arra utal, hogy nem az eredetiről, hanem egy másik másolatról készült. A másolat ilyen eredetét a papír minősége, a kézirat lapjainak gondos elrendezése, valamint S. Daukantas megjegyzése is alátámasztja: nestaie [hiányzik] – ez arra utal, hogy felismerte: hibás példányról másol. Az előadó szerint talán egy évtizeddel később S. Daukantas által írt fogalmazvány margóján D. Klein nyelvtanára és annak előszavában megfogalmazott, a nyelvjárásokról szóló megjegyzésekre utal; egy 1853-as, Frydrichas Kuršaitisnak címzett levelében pedig S. Daukantas arra kéri, hogy szerezze meg neki D. Klein latin nyelvű nyelvtanát. G. Subačius összegzésében rámutatott, hogy bár S. Daukantas több alkalommal, különböző helyeken és időpontokban – Rigában (a másolat), Szentpéterváron (az előszóhoz fűzött megjegyzés) és Varniában (a Fr. Kuršaitisnak írt levél) – érdeklődést mutatott D. Klein 1953-as nyelvtana iránt, arra nincs egyértelmű bizonyíték, hogy más műveiben szélesebb körben felhasználta volna ezt a nyelvtant (D. Klein nyelvtanának hatása legfeljebb abban mutatkozik meg, hogy S. Daukantas 1828-ban bevezette az olyan diakritikus jelek használatát, mint az û, ê és ô, a helyesírási rendszerébe). A szeminárium záróvitáján Jurgita Venckienė (LKI) a 19. századi litván nyelvtanok és D. Klein nyelvtanai közötti kapcsolatokról beszélt. A kutató szerint a Grammatica Lituanica alapján dolgozott Augustas Schleicheris is, amikor 1856–1857-ben megírta a Handbuch der litauischen Sprache című művet, valamint F. Kuršaitis is a Grammatik der lit(t)auischen Sprache (1876) összeállításakor; valószínűleg Kazimieras Jaunius is, akinek Lietuvių kalbos gramatika (1885–1892) című művét 1911-ben nyomtatták ki. V. Zubaitienė szerint Mykolas Miežinis Lietuviszka gramatika című műve (1886) szintén D. Klein vagy F. V. Hako nyelvtanának mintájára készült (íródott meg). A szeminárium előadásai feltárták, hogy az idő múlásával sem lankad az érdeklődés D. Klein litván nyelvészeti öröksége iránt. D. Klein születésének 400. évfordulóját 2009-ben ünnepelték; ez tovább gyarapította a személyével és sokoldalú munkásságával kapcsolatos kutatásokat, és ösztönözte könyvei elektronikus átiratainak elkészítését és terjesztését. Valószínű, hogy a litván nyelv első nyelvtana jelentős évfordulójának méltó megünneplése szintén új tudományos publikációs hullámot indít el, és célzott levéltári adatgyűjtésre ösztönöz, amely tovább gazdagítja a D. Klein személyéről és munkásságáról alkotott ismereteinket. Beérkezett: 2023. 12. 22. JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Litván Nyelvi Intézet Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] JŪRATĖ PAJĖDIENĖ. Pirmieji spausdinti lietuvių kalbos gramatikai – 370 metų 251