Pirmajai spausdintai lietuvių kalbos gramatikai – 370 metų

jūRatė PajėDienė. A nyomtatott litván nyelvtan első kiadásának – 370 éve 245 oRciD id: orcid.org/0000-0003-1542-2866 kutatási irányai: a régi és a mai litván nyelv szintaxisa, JŪRATĖ PAJĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas szemantikája és pragmatikája, etnolingvisztika, Litvánia kultúrájának és egyházi szövegeinek története. Doi: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.14 AZ ELSŐ NYOMTATOTT LITVÁN NYELVTANNAK – 370 éve Danielius Kleinas (1609. 05. 30.–1666. 11. 28.) a 17. századi litván írásbeliség egyik legkiemelkedőbb alkotójának számít. Ő volt az első nyomtatott litván nyelvtanok egyikének szerzője is; ezek latinul és németül íródtak (Königsberg, 1653 és 1654), valamint az egy kötetbe szerkesztett evangélikus énekeskönyv és imakönyv (Königsberg, 1666) összeállítója. D. Kleinas által összeállított Naujų giesmių knygų és Naujų labai privalingų ir dūšioms naudingų maldų knygelių hosszú távú elismertségét e konvolútum több tucatszor újranyomott, később kisebb-nagyobb mértékben kiegészített kiadásai tanúsítják1. A litván nyelv Grammatica Litvanica és Compendium Litvanico-Germanicum2 című grammatikái a himnuszgyűjteménnyel (és imakönyvvel) körülbelül egy időben készültek3, de korábban nyomtatták ki őket. E nyomtatványok szükségességét és hatását némileg másképpen kell mérni – nem a példányszámokkal, hanem a nyelvtani leírás és az illusztrációs anyag későbbi nyelvészeti munkákban – grammatikákban és szótárakban – való megismétlésével. E terjesztési irányt igazolta a D. Kleins-féle Grammatica Litvanica (1653) megjelenésének 370. évfordulója alkalmából 2023. november 29-én a Litván Nyelv Intézet könyvtárában, az intézet Írásbeliségi Örökség Kutatóközpontja által rendezett tudományos1 Žr. Kaunas Domas. Mažosios Lietuvos knyga. Lietuviškos knygos raida 1547–1940, 1996, Vilnius: Baltos lankos, 167–169. 2 E grammatikák fényképmásolatos szövegeit és litván fordításait lásd. Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, 1957, főszerk. J. Balčikonis, B. Larinas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla (a további lábjegyzetekben – PLkg), elektronikus átírásukat lásd: https://seniejirastai.lki.lt (a szövegeket Mindaugas Šinkūnas, a konkordanciákat Mindaugas Šinkūnas és Vytautas Zinkevičius készítette, 2011). 3 D. Kleinas herceg Jurgis Vilmosnak szóló dedikációjában „az Isten kegyelméből befejezett munkára, nevezetesen: a litván nyelv grammatikájára és az egyházi énekek könyvecskéjére” utal (vö.: Abſolutum itaqve per DEI gratiam laborem, qvi eſt Grammatica Litvanica [...]; hymnis qvàm plurimis adaucto Eccleſiaſticarum Cantionum libello) lásd PLkg 74; 401–402. 246 köznyelv | 96 lin szeminárium Danielius Kleinas litván nyelvtanáról: a XVII–XIX. század alkotóinak párbeszéde és a nyelvészeti elképzelések változásai, továbbá a Lituanistinis Danieliaus Kleino palikimas ir jo tyrimai4 című kiállítás. A szemináriumot köszöntőbeszéddel az Lietuvių kalbos instituto (Lki) igazgatója, Albina Auksoriūtė nyitotta meg. Miután felidézte Kleinas grammatikáinak jelentőségét a litván nyelvészet fejlődésében, a litván nyelv első grammatikájának normatív jellegét is megemlítette. A szeminárium első előadása Danielius Kleinas személyének és életrajza új tényeinek megvitatásával foglalkozott. Birutė Triškaitė (Lki) az újonnan megtalált levéltári anyaggal ismertette meg a szeminárium résztvevőit és hallgatóit (az előadás témája – Danielius Kleinas: ką nauja byloja archyvai?). Az előadó felidézte Viktor Falkenhahn (1941), Domas Kaunas (1998), Liucija Citavičiūtė (2009), Liane Klein (2009, 2010) által közzétett levéltári forrásokat, majd több emlékezetintézményben (ezek a Berlinben található Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltára és Központi Evangélikus Levéltára, valamint az olsztyni Lengyel Állami Levéltár) őrzött dokumentumokat tárgyalt, amelyek nemcsak már ismert, hanem új adatokat is szolgáltatnak D. Kleinről. Különböző forrásokra támaszkodva, és nem feledkezve meg johann jacob Quandt Preußische Presbyterologie című kéziratának (1772 előtt) bejegyzéseiről sem, b. triškaitė D. klein származásáról és az általa alapított családról is beszélt: Daniel a lelkészek harmadik generációjának képviselője volt, szülei – balthasaras kleinas és gertruda schönwald – 1595-ben házasodtak össze, apja 1608-ban halt meg, még Daniel születése előtt; Daniel maga kétszer nősült: első feleségével, anna klemm-mel hét gyermeke született – egy fia és hat lánya, második feleségével, anna casseburggal – egy lánya5. Az előadó D. klein ülő életmódjára is felhívta a figyelmet (a königsbergi kilencéves tanulmányi időszakot leszámítva folyamatosan tilžėben élt), és alkotói tevékenységéről beszélt, amely nem csupán az említett kiadványok – két grammatika, egy énekeskönyv és egy imakönyv – elkészítéséhez kapcsolódik, hanem jono bretkūnas bibliafordításának ellenőrzéséhez (1638 után), valamint egy elkészített kétnyelvű szótárhoz is (a XVII. század közepe táján). Az előadó a szeminárium résztvevőinek és vendégeinek meg is mutatta a jelenleg legkorábbinak tekintett – 1637. június 29-i – D. klein autográ4fját, valamint bemutattak egy, kifejezetten D. klein Grammatica Litvanica című grammatikája megjelenésének 370. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást, amely e grammatika és rövid változata, a Compendium Litvanico-Germanicum címlapjainak másolatait tartalmazza 5 a litvánosított névírásokat lásd: vaclovas biržiška 1990 [1960]. Aleksandrynas. 1. köt.: XVI–XVII. század, 2. (fényképes) kiadás, vilnius: Lietuvos kultūros fondas, 302. ir D. kleino kūrybiniam palikimui tirti skirtus straipsnius, knygas ir specialius rinkinius. Parodą parengė birutė triškaitė ir ugnė baronienė. jūRatė PajėDienė. A nyomtatott litván nyelv első grammatikája – 370 év 247 f és lányai, gertruda (1643), catharina (1644), Dorothea (1651), maria (1665), valamint fia, Danielius (1646) születésének (keresztelésének) dátumait tanúsító egyházi anyakönyvi bejegyzéseket, beszélt egy újonnan felfedezett, keltezetlen D. klein-levélről, amely arról tanúskodik, hogy szerzője meglehetősen jómódban élt (pénzt kölcsönzött, emellett két telke is volt), megismertetett egy, a XVII. század közepe táján tilžėi utcák és telkek elhelyezkedését ábrázoló vázlattal, amely lehetővé teszi, hogy elképzeljük D. klein akkori tilžėi sétáinak irányait. Mindaugas Šinkūnas (LKI) D. Kleinas grammatikájának forrásairól beszélt (az előadás témája: Danielius Kleinas grammatikájának forrásai: új felismerések). A grammatikaszerző kiváló filológiai felkészültségének (amely összefüggésbe hozható hét nyelv esetleges ismeretével), valamint a D. Kleint nyelvészeti munkákra ösztönző, a porosz hatóságok 1639. évi általános utasításának megjelölése után, amely arra kötelezte a litvánul tudó papokat, hogy készítsék el a litván nyelv grammatikáját és a leggyakrabban használt szavak szótárát6, az előadó az első litván grammatika, a Grammatica Litvanica lehetséges forrásait tárgyalta. Emlékeztetve arra, hogy D. Kleinas a grammatika előszavában bőségesen említ latin grammatikákat és néhány európai nemzeti nyelv grammatikai leírását7, M. Šinkūnas részletesen tárgyalta a megjelölt grammatikai leírások lehetséges mintáit: a német (Johan Clajus. Grammatica Germanicae Lingvae, 1578, 1587, 1592, 1604, 1610, 1617, 1625, 1651, 1653), a lengyel (Mikołaj Volckmar. Compendium Lingvae Polonicae, 1596, 1646; Jeremius Roter. Schlüssel zur Polnischen und Teutschen Sprache, 1616, 1646), valamint a cseh (Laurentius Benedictus Nudozeirinus. Grammaticae Bohemicae, 1603, 1612) grammatikákat. D. Kleinas által megjelölt szerzőkön kívül az előadó Francisco à Mesgnien Grammatica seu Institutio Polonicae Linguae (1649) című grammatikájának D. Kleinas grammatikájára gyakorolt lehetséges hatását is felismerte. Ezenkívül az előadó rámutatott, hogy D. Kleinas kreatívan támaszkodott a XVI. és XVII. század legjobb latin és görög, valamint lengyel, német és cseh nyelvtanaira, a hagyományos 6-ból arról, hogy D. Kleinas volt a György Vilmos herceg által kihirdetett általános rendelet (Recessus generalis) fő végrehajtója, aki nemcsak a hercegi utasításra, hanem saját kezdeményezésére is támaszkodott, lásd: Liucija Citavičiūtė. Az insterburgi kerület templomai és iskolái vizitációs rendeletének, a Recessus generalisnak (1639) jelentősége a litván írásbeliség számára és végrehajtója, Danielius Kleinas. – Archivum Lithuanicum 11, 2009, 9–62. 7 Vö. D. Klein által közölt hivatkozást: Qvid? hogy minden nyelven legyenek nyelvtani tankönyveink; A keleti nyelvekben nem kevés, a latinban pedig szinte megszámlálhatatlan. In Germanica olim ſcripſit Johannes Claius, in Polonica Nicolaus Volkmarus & Jeremias Roterus, in Bohemica M. Laurentius Benedictus Scholæ Teuto-Brodenſis Rector <...> (hiszen valamennyi nyelvhez rendelkezünk nyelvtankönyvekkel: a keleti nyelvekhez néhánnyal, a latin nyelvhez pedig szinte megszámlálhatatlanul. a német nyelv grammatikáját már régen megírta johann klaujusz, a lengyelét nikolaj Folkmar és jeremijus Roter, a csehét pedig – Laurentius Benediktus, a nemecky-brodi iskola rektora <...>) PLkg 408. 248 benDRinė kaLba | 96 a klasszikus nyelvek nyelvtani leírásából a litván nyelv leírásához megfelelő példákat válogatva, a mindeddig le nem írt forrásokkal való kapcsolatot egyelőre nem sikerült megállapítani: a D. Klein számára esetleg megfelelő példák között legfeljebb F. à Mesgnien lengyel nyelvtana említhető. Christiane Schiller (a Berlini Humboldt Egyetem) D. Kleinnek a Porosz Litvánia lexikográfiai hagyományához fűződő kapcsolatairól beszélt, és felvetette a kérdést, hogy vajon nem egy, hanem két szótár összeállítójának tekinthető-e (az előadás címe: Daniel Klein und die lexikographische Tradition Preußisch-Litauens). A fenn nem maradt szótár létezését magának D. Kleinnek az állításai támasztják alá. Ezek egyike az 1653. évi grammatika az elektornak szóló ajánlásában8, a másik pedig D. Kleinnek a brandenburgi herceghez és Poroszország hercegéhez, Vilmos Frigyeshez írt 1659. évi levelében található (ebben az áll, hogy a latinul megírt, litván nyelvet oktató grammatika és annak németül összeállított kompendiuma után „egy szótárnak kellett következnie”9, amelyről D. Klein már az ajánlásban hírt adott, és amelyen 1655 óta dolgozik). Az előadó e két hivatkozás létezését a D. Kleinnek tulajdonítható szótárak számával kapcsolatos bizonytalansággal hozza összefüggésbe: D. Klein kiegészíthette a grammatika előszavában említett szótárt, vagy 1655-től kezdve egy újabb szótár írásába foghatott. Az anonim Clavis Germanico-Lithvana szótár (1680 után) példáinak elemzésére alapozva az előadó megvitatta a D. Kleinnek tulajdonított szótár feltételezett nyomait ebben a kéziratban, összefoglalásképpen pedig megállapította, hogy a fejedelemhez intézett 1659. évi levélben szereplő D. Klein-i állítás az 1657-ben még folyamatban lévő szótárkészítéshez kapcsolható, ezért D. Kleinnek két szótár tulajdonítható: egy vokabulárium típusú, valamint egy Konrad Agricola konkordanciája alapján összeállított, dictionarum típusú szótár. Vilma Zubaitienė (VU) D. Klein grammatikáinak hatását tárgyalta Frydrich Wilhelm Haack (1730) és Kristijonas Gotlybas Milkus (1800) grammatikáira. A D. Klein grammatikáira jellemző nyelvtani szövegközlési elveket – az általa mag­a által megjelölt grammatikai módszert10 (pontos szabályok, vagy 8 Vö. Accipe ergò, ELECTOR POTENTISSIME, haſce laborum meorum primitias, Grammaticen novam unà cum annexo Compendio Germanico, ut & Lexico Litvanico, qvæ ad pedes Serenisſimæ Veſtræ Celſitud. ſubjectiſſimè depono (tehát fogadd el, mindenható választófejedelem, munkám e zsengéit: az új grammatikát a hozzá csatolt német kompendiummal és a litván szótárral együtt, amelyeket legalázatosabban felséged lábai elé helyezek) PLkg 402. 9 Lásd: Liucija Citavičiūtė Az Įsrutis járás templomainak és iskoláinak vizitációs rendelete, a Recessus generalis (1639) jelentősége a litván írásbeliség számára és végrehajtója, Danielius Kleinas című tanulmányának (Archivum Lithuanicum 11, 2009, 9–38) függelékében közölt dokumentumokat (ugyanott, 39–62), valamint a D. Klein-i kifejezés tárgyalt idézetét és fordítását, amely a 46., 54. oldalon található). 10 Lásd. PkLg 1957, 86, 409. jūRatė PajėDienė. Az első nyomtatott litván nyelvtan – 370 év 249 szabálya a használat figyelembevételével, rövid kifejtés és világos példák –, az előadó a későbbi litván nyelvtanok hagyományát tárgyalta. V. Zubaitienė kutatásai kimutatták, hogy a későbbi nyelvtanok D. Kleino első nyelvtanára támaszkodtak. Legkevésbé F. v. modelljétől tért el. Hako Anhang einer kurzgefassten litauischen Grammatik című műve (e nyelvtan egyik újítása említésre méltó: a mellékneveket a főnevektől elkülönítve írja le). E nyelvtan és D. Kleino 1953-as nyelvtana közötti kapcsolatot elsőként jelző Gotfrydas Ostermejeris arra törekedett, hogy a litván nyelv némileg eltérő nyelvtani leírását adja: az általa készített Neue littauische Grammatik (1791) újszerűségét a főnevek és igék ragozási paradigmáinak eltérő osztályozása, a kibővített szintaktikai fejezet és a bőségesebb példák mutatják. F. v. Hako grammatikája volt Povilas Frydricas Ruigys Anfangsgründe einer litauischen Grammatick (1747) című művének egyik fő forrása, ez utóbbi pedig támaszul szolgált k. g. milkaus Anfangs-Gründe einer Littauischen Sprachlehre (1800) című grammatikájához (a főnevek ragozására és az igeragozásra fordított többletfigyelemmel). Az előadó szerint a későbbi grammatikákban változott a terminológia, a szófajok jellemzése és meghatározása, újonnan állapították meg a ragozható szavak vizsgálatának rendjét, módosították a névmási és számnévi példák jegyzékét, és nemcsak a fonetikai, morfológiai és szintaktikai fejezetekben bemutatott szabályok leírásai bővültek, hanem a szemléltető anyag bemutatása is – ehhez már nem csupán vallásos írásokat, hanem kisebb népköltészeti alkotásokat és beszélt nyelvet is felhasználtak. ona aleknavičienė (Lki) bemutatta D. klein eszméinek recepcióját P. F. Ruigys Anfangsgründe einer Littauischen Grammatick (1747) című grammatikájában. Az előadás D. klein és P. F. Ruigys grammatikai leírásainak markánsabb különbségeit, valamint az egyik grammatikából a másikba átkerült főbb eszméket tárgyalta. Az előadó P. F. Ruigys grammatikájában a D. klein Grammatica Litvanicájára való gyakori explicit és implicit hivatkozást a hasonló nyelvészeti gondolkodás iskolájával és eszméinek elfogadhatóságával hozta összefüggésbe. D. klein grammatikai mintájának hatása P. F. Ruigys munkájában a grammatikai leírás alapjául szolgáló fő nyelvjárás kiválasztásában, e nyelvjárásnak a többitől való elkülönítésében (D. kleinnál ez az Įsrutiesi nyelvjárás, P. F. Ruigysnál pedig az Įsrutiesi és Ragainėsi járások nyelvjárása), valamint a szintaktikai fejezet kibővítésében ismerhető fel. D. klein azon eszméjét átvéve, hogy a litván nyelv leírásának alapjául egyetlen nyelvjárást kell választani, P. F. Ruigys kiemelte a fő : mellékes oppozíciót (három mellékes nyelvjárást jelölt meg: kettőt Nagy-Litvániában, egyet pedig Porosz Litvániában). Az előadó szerint P. F. Ruigys azzal, hogy az egyik nyelvjárás stabilitását, univerzalitását és presztízsét a többi nyelvjárással szemben kiemelte, folytatta D. Kleinas által megkezdett hagyományt, vagyis a köznyelv egyetlen nyelvjárás alapján történő kialakítását. P. F. Rui- 250 köznyelv | 96 tografia és akcentológia, mivel a papoknak és a tanítóknak meg kell tanulniuk a helyes kiejtést. A nem litvánok számára grammatikát írva P. F. gio gramatika orientuota ne vien į kalbos pagrindų išdėstymą, bet ir į skirtumo tarp rašytinės ir sakytinės kalbos mažinimą: tampa svarbi akcenRuigys nagy figyelmet fordított a szintaxisra és a nyelvi kommunikációs kompetencia fejlesztésére. A két szerző grammatikáiban megfigyelhető a grammatikai szerkezet leírására szolgáló modellek megfelelése; az előadó ezt a leírt litván nyelv lassú változásával hozta összefüggésbe. Lina Plaušinaitytė (VU) a Jokūbas Brodovskis (1692?–1744) által összeállított Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum szótárban bemutatott anyag és D. Kleinas grammatikái közötti kapcsolatokat tárgyalta (az előadás témája – Kleinas grammatikáinak tükröződése Brodovskis szótárában). Az előadó megismertette a hallgatóságot e kézirat sajátosságaival és szerkezetével. Ez igen terjedelmes (például a mintegy 30 000 német lexémát tartalmazó, az a-tól s-ig terjedő szavakat magában foglaló német részt) és gazdagon illusztrált – bibliai lexikát, mindennapi és szaknyelvi szókincset, szólásokat, közmondásokat, találós kérdéseket közlő – szótár. L. Plaušinaitytė szerint első pillantásra úgy tűnhet, hogy ebben a szótárban szinte egyáltalán nincs nyelvtani jellegű információ, ám annak bizonyos esetekben történő meglehetősen szabályos közlése (pl. a homonimák jelentéseinek magyarázatakor vagy elkülönítésekor) arra utal, hogy a szótár készítőjének világos terve volt arra vonatkozóan, mikor nélkülözhetetlen az ilyen információ. A J. Brodovskis-szótárban a latinul vagy németül megfogalmazott nyelvtani megjegyzések a címszavak mellett szerepelnek. D. Kleino grammatikáinak hatása ebben a szótárban nyilvánvaló. Ez a szótár lexikájában is tükröződik, a lexikai egyezések azonban inkább D. Kleino Compendium Litvanico-Germanicum című művéhez, mint az 1953-as grammatikájának példáihoz kapcsolhatók. J. Brodovskis arra is törekedett, hogy semleges (nem könyvnyelvi) példákat közöljön. Az előadó részleges lehetőségként jelezte, hogy D. Kleino példáinak egy része egy közvetítőként szolgáló másik forráson – a Clavis Germanico–Lithvana szótáron – keresztül kerülhetett be. Giedrius Subačius (Illinoisi Egyetem, Chicago; Litván Történeti Intézet) a D. Kleino grammatikájának egyik Simonas Daukantas-kéziratban található másolatának sajátosságait tárgyalta (az előadás témája – Daukantas és Kleino grammatikája). A kutató e keltezés nélküli grammatikamásolat lemásolásának hozzávetőleges idejét e kézirat és S. Daukantas egy másik kézirata – az Išrašai iš knįgų apie etnografje ir istorje – papírjának hasonlósága alapján határozta meg; ez lehetővé teszi, hogy a grammatikamásolatot 1828-cal vagy valamivel későbbi időszakkal hozzuk összefüggésbe. Az előadás bemutatta Daukantas másolatának szerkezetét és keletkezését: azt, hogy Daukantas másolata D. Klein grammatikájának nem teljes (hiányzik a grammatika elejének első négy, valamint a végének néhány fejezete) és következetlen (a 49. lapon hiányzik a grammatika szövege a 89–93. lapig) átiratát tartalmazza, valószínűleg nem az eredetiről, hanem egy másik másolatról készült, Pajėdienė Ráté. Az első nyomtatott litván nyelvtan – 370 éve 251 feltehetően azzal hozható összefüggésbe, hogy nem az eredetiről, hanem egy másik másolatról másolták le. A másolat ilyen eredetét a papír minősége, a kézirat lapjainak rendezett összeállítása, valamint Daukantas niestaie [hiányzik] megjegyzése is megerősítheti, amely azt mutatja, hogy megértette: hiányos másolatról másol. Az előadó szerint körülbelül egy évtizeddel később Daukantas által írt fogalmazvány margóján D. Klein grammatikáját és annak előszavában a nyelvjárásokról megfogalmazott megjegyzéseket említik, továbbá Daukantas 1853-ban Friedrich Kuršaitishez írt levelében azt kéri, hogy szerezze be számára D. Klein latin nyelvű grammatikáját. Összefoglalásképpen Subačius rámutatott, hogy bár Daukantas több alkalommal, különböző helyeken és különböző időpontokban – Rigában (másolat), Szentpéterváron (az előszóhoz fűzött kommentár) és Varniai-ban (Fr. Kuršaitishez írt levél) – érdeklődést mutatott D. Klein 1953-as grammatikája iránt, mindazonáltal nincs nagyon egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezt a grammatikát más munkáiban szélesebb körben használta volna (D. Klein grammatikájának hatása legfeljebb Daukantas helyesírási rendszerében az 1828-ban megjelent diakritikus jelek, például az û, ê, ô használatával hozható összefüggésbe). A szeminárium záróvitájában Jurgita Venckienė (LKĮ) a XIX. századi litván grammatikák és D. Klein grammatikái közötti kapcsolatokról beszélt. A kutató szerint a Grammatica Litvanica alapján dolgozott August Schleicher is, amikor 1856–1857-ben a Handbuch der litauischen Sprache című művét írta, valamint F. Kuršaitis a Grammatik der littauischen Sprache (1876) elkészítésekor; valószínűleg Kazimieras Jaunius is, akinek Lietuvių kalbos gramatika (1885–1892) című művét 1911-ben nyomtatták ki. Ahogyan V. Zubaitienė állította, Mykolas Miežinis Lietuviszka gramatika (1886) című műve szintén D. Klein vagy F. v. Hako grammatika-példája alapján készült (íratott le). A szemináriumi előadások feltárták, hogy D. Klein lituanisztikai hagyatéka iránt az érdeklődés idővel sem lankad. A 2009-ben megünnepelt D. Klein születése 400. évfordulója tovább gyarapította a személyével és sokoldalú munkásságával kapcsolatos kutatások gazdagságát, valamint ösztönözte D. Klein könyveinek elektronikus átiratai létrehozását és terjesztését. Valószínű, hogy az első litván nyelvtan érett, méltóképpen megünnepelt évfordulója szintén újabb tudományos publikációs hullámot indít el, és célzott levéltáriadat-keresésekre ösztönöz, amelyek kiegészítik a D. Klein személyéről és munkásságáról alkotott ismereteinket. Beérkezett: 2023. 12. 22. jūRatė PajėDienė Lietuvių kalbos institutas Petro vileišio g. 5, Lt-10308 vilnius [email protected]