Polish Dialectology and the Challenges of the Changing Linguistic Situation in Villages – Earlier Research and a New Description of Dialects in New Conditions (Outline of the Problem)

Bendrinė kalba / Standartinė kalba 2025, Nr. 98, p. 1–11 Turinio nuoroda / Turinio nuoroda ISSN 2351-7204 (elektroninis / internetinis) Autorių teisės © 2025 Maciej Rak. Išleido Lietuvių kalbos institutas. Tai yra atvirosios prieigos straipsnis, platinamas pagal „Creative Commons“ priskyrimo licencijos sąlygas, leidžiančias neribotai naudoti, platinti ir atgaminti bet kokia forma, jei nurodomi pirminis autorius ir šaltinis. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztik, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és sokszorosítását bármilyen adathordozón, a szerző és a forrás feltüntetésével. Gauta: / Gauta: 2025-02-25. Elfogadva: / Priimta: 2025-05-23. 1 LENGYEL DIALEKTOLÓGIA ÉS A FALVAK VÁLTOZÓ NYELVI HELYZETÉNEK KIHÍVÁSAI – KORÁBBI KUTATÁSOK ÉS A DIALEKTUSOK ÚJ LEÍRÁSA AZ ÚJ FELTÉTELEK (A PROBLÉMA VÁZLATA) 1 A lengyel dialektológia és a falvak változó nyelvi helyzeteinek kihívásai – korábbi kutatások és a nyelvjárások új körülmények közötti, új leírása (a probléma leírása) MACIEJ RAK Jagelló Egyetem, Lengyel Filológiai Kar E-mail: [email protected] ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0003-0042-1406 Kutatási területek: lengyel dialektológia, dialektális lexikográfia, dialektális frazeológia, a lengyel nyelvészet története. https://doi.org/10.35321/bkalba.2025.98.03 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A lengyel falvak nyelvi helyzetében bekövetkező dinamikus változások szükségessé teszik a nyelvjárások nyelvészeti kutatásban betöltött szerepének eltérő megközelítését. Eddig a dialektológia két tényezőt tárt fel: a vidékiséget és a földrajzi differenciálódást, de független maradt a szociolingvisztikától. Napjainkban a dialektológia a nyelvjárások nemzedéki, szituációs és nemi sokféleségére, vagyis szigorúan szociolingvisztikai tényezőkre összpontosít. A lengyel falu új nyelvi körülményei között a dialektológia a szociolingvisztika segédtudományává fejlődött, szociolingvisztikai módszereket alkalmazva. KULCSSZAVAK: dialektológia, szociolingvisztika, lengyel nyelvjárások, nyelvjárások új társadalmi helyzetben. ANOTÁCIJA A lengyel falvak nyelvi helyzetének dinamikus változásai a nyelvjárások nyelvészeti kutatásokban betöltött helyének eltérő megközelítését teszik szükségessé. Eddig a dialektológia két tényezőt különített el: a vidékiséget és a földrajzi differenciálódást, azonban független maradt a szociolingvisztikától. Napjainkban a dialektológia főként a nyelvjárások generációs, szituációs és nemi változatosságára, vagyis szigorúan szociolingvisztikai tényezőkre összpontosít. A dialektológia a lengyel vidék új nyelvi körülményei között a szociolingvisztika szubdiszciplínájává vált, és szociolingvisztikai módszereket alkalmaz. KULCSSZAVAK: dialektológia, szociolingvisztika, a lengyel nyelv nyelvjárásai, nyelvjárások új társadalmi helyzetben. A tanulmány célja a lengyel dialektológiai kutatások történetének megvitatása, valamint a lengyel vidéki nyelvi helyzet leírásának egy lehetséges új megközelítésének bemutatása. Mint kiderül, különböző okokból a régi módszerek és kutatások a gyakorlatban nem folytathatók. 1 Ezt a témát már két cikkben tárgyaltam (Rak 2021, 2023). 2 Figyelembe véve, hogy a kortárs lengyel dialektológia bizonyos visszaesésben van, itt elsősorban elméleti megjegyzéseket teszek. A LENGYEL DIALEKTOLÓGIA TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA KUTATÁS A lengyelországi tudományos dialektológia kezdetét Lucjan Malinowski Beiträge zur slavischen Dialektologie című könyvének megjelenése jelzi. I. Az oppelni nyelvjárásról Felső-Sziléziában (1873). Természetesen a korábbi nyelvjárásokkal is foglalkoztak, ám az akkoriban megjelent művek jellemzően töredékes jellegűek voltak. L. Malinowski körül, aki a Jagelló Egyetem professzora és a Művészeti és Tudományos Akadémia Nyelvészeti Bizottságának titkára volt, a lengyel területeken a szó teljes értelmében vett első tudományos iskola alakult ki, amelynek képviselői kezdték nagyra értékelni a fonetikai kutatásokat olyan módosított jelölés alkalmazásával, amely tükrözte a szavak kiejtését. Természetesen ez leegyszerűsített jelölés volt, távol a ma használt szláv ábécétől. Malinowski tanítványai közé tartozott Jan Bystroń, Stanisław Dobrzycki, Wojciech Grzegorzewicz, Władysław Kosiński, Szymon Matusiak, Roman Zawiliński és Kazimierz Nitsch. A legfontosabb eredmények Nitsch nevéhez fűződnek, akit széles körben a lengyel dialektológia atyjaként tartanak számon. Malinowski többi tanítványa valójában egyetlen falu, egy kisebb régió vagy egyetlen nyelvjárási jelenség nyelvjárásának leírására korlátozta magát. A lengyel dialektológia képét Jan Karłowicz Lengyel nyelvjárások szótára (1900–1911) és a K. Nitsch által készített összefoglalások (1915 [1957]) teljesen megváltoztatták. A két világháború közötti időszakban (akárcsak Malinowski idejében és a 20. század első két évtizedében) a dialektológiai kutatások fő központja Lengyelországban Krakkó volt, pontosabban a Jagelló Egyetem és a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia. Varsóban a két világháború közötti időszakban dialektológiai iskola alakult, amely Witold Doroszewski köré szerveződött, és a szinkrón-szociológiai (statisztikai) kutatások irányába orientálódott; ennek irányát a Mowa mieszkańców wsi Staroźreby [A Staroźreby falusi lakosainak beszéde] című tanulmány (Doroszewski 1934) jelölte ki, amelyet többek között Milka Ivić (1975: 82) a szociolingvisztika szempontjából úttörő munkának tekintett. Ma ezt az iskolát Halina Karaś képviseli. A második világháború után egyrészt folytatódtak a nyelvföldrajzra összpontosító kutatások (ekkor két, valamennyi nyelvjárást felölelő atlasz készült: a Kazimierz Nitsch és Mieczysław Karaś által szerkesztett Mały atlas gwar polskich [A lengyel nyelvjárások kis atlasza] (MAGP); valamint Karol Dejna Atlas gwar polskich [A lengyel nyelvjárások atlasza] című műve (AGP)); másfelől viszont a lexikográfiai munka intenzívebbé vált. Így nem véletlen, hogy a lengyel nyelvészetben a 20. századot a szótárak évszázadaként emlegetik. Ekkor kezdték kiadni a mindmáig folytatódó Słownik gwar polskich [A lengyel nyelvjárások szótára] PAN (lengyel rövidítése: SGP PAN), a Słownik gwar Ostródzkiego, Warmii i Mazur [Ostróda, Warmia és Mazúria nyelvjárásainak szótára] (SGOWM) és a Słownik gwar śląskich [A sziléziai nyelvjárások szótára] (SGŚ) című műveket. A nagyobb lexikográfiai projektek közül elkészült Bernard Sychta Słownik gwar kaszubskich na tle kultury ludowej [A kasub nyelvjárások szótára a népi kultúra hátterében] című műve (SychSGK). A 21. századot eddig olyan szótárak fémjelezték, amelyekben az etnolingvisztikai megközelítés egyértelműen érvényesül, például Józef Kąś Słownik gwary orawskiej [Az árvai nyelvjárás szótára] (KąśSGO) és Ilustrowany leksykon gwary i kultury podhalańskiej [A podhalei régió nyelvjárásának és kultúrájának illusztrált lexikona] (KąśILG) című művei; J. Kąś és Maciej Rak Ilustrowany słownik gwary i kultury spiskiej [A szepesi régió nyelvjárásának és kultúrájának illusztrált szótára] című műve (KąśRakILG), Halina Pelcowa Słownik gwar Lubelszczyzny [A lublini régió nyelvjárásainak szótára] című műve (PelSGL), valamint a Zofia Sawaniewska-Mochowa szerkesztésében megjelent Słownik gwary i kultury Kujaw [A kujáviai régió nyelvjárásainak és kultúrájának szótára] (SGiKK). 3 Érdemes megjegyezni, hogy a lengyel dialektológia nem maradt el a nyelvészet más ágaihoz képest. A strukturalizmus eredményeit a nyelvjárások fonológiai rendszerének leírására használták fel (pl. Karaś 1965; Laskowski 1965; Dejna 1973; Reichan 1980). Szélesebb értelemben, amikor a nyelvjárások egyre inkább felbomlottak, a szociolingvisztikai tényezőket is figyelembe kezdték venni (pl. Dunaj 1986; Kurek 1990; Kąś 1994). Végül a kutatók az etnolingvisztika felé fordultak (pl. KąśSGO; KąśILG; KąśRakILG; PelSGL), amely lengyel viszonyok között kognitív természetű. K. Nitsch szerint a dialektológia alapvető célját, azaz a nyelv földrajzi differenciálódásának leírását mára – a II. világháború után a lengyel faluban bekövetkezett dinamikus társadalmi-gazdasági és demográfiai változásokkal összefüggésben – más konkrét célok váltották fel: 1) az eltűnő nyelvjárások védelme és revitalizációjuk; 2) a falvakban használt nyelv minden szintjén végbemenő változások irányainak vizsgálata; 3) minden, nyelvjárásból származó elem leírása, figyelembe véve annak megjelenési formáit minden lehetséges szövegben. A K. Nitsch által megfogalmazott és követett korábbi gyakorlati célok, egy teljes és részletes általános nyelvjárási szótár, valamint a lengyel nyelvjárások pontos atlaszának elkészítése, elvesztették léptéküket. Így a lengyel dialektológia elvesztette lendületét, aminek a kutatók legalább az 1970-es évek óta tudatában vannak, amint azt a falusiak által használt kód változékonyságát és heterogenitását feltáró gazdag szakirodalom is bizonyítja. Akár önként, akár akaratlanul, a szociolingvisztika itt egyre inkább előtérbe kerül, és ennek következtében a dialektológia ténylegesen az aldiszciplínájaként működik. Az előző bekezdésben tett megjegyzések fényében feltehető egy olyan kérdés, amely e cikk címének is része: milyenek lehetnének a dialektológiai kutatás új módszerei? A választ két pontosításnak kell megelőznie: az első a lengyel faluban fennálló nyelvi helyzetre és arra a szemléletre vonatkozik, amelyet a dialektológusok a változásokkal kapcsolatban képviselnek; a második pedig más tudományterületek kutatási tapasztalatait vizsgálja, amelyek szintén a folklór tágabb kérdésével foglalkoznak. NYELVI HELYZET A LENGYEL FALVAKBAN A mai lengyel falu a 20. század eleji városhoz képest (mint ismeretes, az akkori falusi nyelvre vonatkozó megfigyelések képezték K. Nitsch kutatásának és a dialektológia meghatározásának alapját) a következő szempontokból különbözik: 1. A gazdaság típusa eltérő. A falusiak túlnyomó többsége nem a föld műveléséből él, ami többek között azt jelenti, hogy nagyobb településekre vagy városokba ingáznak, agroturizmussal foglalkoznak, helyben nem mezőgazdasági munkakörökben dolgoznak, külföldön keresnek pénzt, vagy nyugdíjból élnek. Emellett a gazdálkodás is más: az egy évszázaddal ezelőtt használt eszközök és gépek ma már csak múzeumokban találhatók meg, ezért játszik az ikonográfia olyan alapvető szerepet a 21. században létrehozott dialektusszótárakban, mivel a lexika egyre inkább eltávolodik a valóságtól. A falvakat villamosították, a csatornázási és vízellátási rendszerek szinte már mindenütt megtalálhatók, a médiához és az internethez való hozzáférés pedig gyakorlatilag egész Lengyelországban azonos. Ily módon elmosódik a határ a falu és a város között – vagyis az, ami a dialektológia hagyományos értelmezését fenntartó egyik alapot jelentette. 2. A parasztok társadalmi osztálya már nem létezik. Legfeljebb a mai falusiakról beszélhetünk úgy, mint a parasztok leszármazottairól. Rajtuk kívül olyan emberek is élnek a falvakban (számuk és életkoruk különböző tényezőktől, különösen a térség természeti adottságaitól és a városi agglomerációktól való távolságtól függ), akik a városokból költöztek oda. Ezzel kell magyarázni a lengyelországi urbanizációs ráta lassú, de folyamatos csökkenését. Ennek következtében súlyosan erodálódott mindaz, amit korábban a dialektológusok, etnológusok és folkloristák leírtak, beleértve a nyelvjárásokat, egy sajátos axionormatív rendszert, a népi vallásosság egy formáját, az agrocentrizmust, a népszokásokat és a verbális folklórt. A falusiaktól lehetetlen 4 elvárni, hogy – a népi kultúra és a nyelvjárás megőrzése érdekében – lemondjanak a civilizáció és az oktatás vívmányairól, és önként arra ítéljék magukat, hogy egy falumúzeumban éljenek. 3. A lengyel nyelvjárások minden szinten felbomlóban vannak (pl. a mazuráció elvesztése (pl. czekać a nyelvjárási cekać helyett, szkoda – nyj. skoda, żaba – nyj. zaba, jeżdżę – nyj. jezdze); a régi hosszú magánhangzók zavarai (pl. ptak – nyj. ptok vagy ptouk, śnieg – nyj. śniyg vagy śnig, koń – nyj. kóń vagy kłyń) és a nazális magánhangzók realizációja (pl. wąs – nyj. wons vagy wos, idę – nyj. ide vagy idem vagy idym, ręka – nyj. rynka vagy ronka vagy reka); a jellegzetes nyelvjárási szókincs elvesztése (pl. az eljegyzés nyelvjárási megnevezéseit: namowiny, nomowiny, nomówiny, rajynie, rynkowiny, umówiny, zrynkowiny egyetlen országosan elterjedt szó, a zaręczyny váltja fel); a nyelvjárási szóalkotások kiszorulása országosan elterjedt szóalkotások által (pl. biały – nyj. białasty, czerwony – nyj. czerwonasty; rzemyczek – nyj. rzemyszek). Legjobban Sziléziában és Kis-Lengyelország déli részén (Podhale, Árva, Szepesség) őrződtek meg, de még itt is egyértelmű interferenciák figyelhetők meg az általános köznyelvi lengyellel, amelyeket már közel harminc éve leírnak. Legalább 150 éve hallunk a nyelvjárások eltűnéséről, a dialektológusoknak pedig továbbra is van tennivalójuk ezen a területen, a korábban gyűjtött anyagok feldolgozásán kívül is. A nyelvjárások, mint minden élő nyelv, fejlődnek, és ez a folyamat nem állítható meg. 4. A fenti három pont egyaránt vonatkozik Lengyelország azon részeire, amelyek 1945 előtt az ország határain belül voltak, valamint azokra is, amelyeket a jaltai és potsdami egyezmények eredményeként csatoltak hozzá. A FOLKLÓR KÉRDÉSE MÁS TUDOMÁNYÁGAK NÉZŐPONTJÁBÓL A folklór kérdését különböző szempontokból írták le, többek között szociológiai, néprajzi, demográfiai, antropológiai (fizikai antropológiai), gazdasági, jogi (mezőgazdasági jogi), politikai és statisztikai (agrárstatisztikai) szempontból. Ha megvizsgáljuk az e tudományágak körébe tartozó tudományos publikációkat, észreveszünk valamit, ami jelentősen megkülönbözteti őket a dialektológiai munkáktól. A jelenre irányulnak, és ez a kutatási terület kiterjedésében is megmutatkozik. A második világháború végét és Lengyelország határainak megváltozását követően nyolcvan évvel a dialektológusok még mindig sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Kis-Lengyelország, Szilézia, Nagy-Lengyelország és Mazóvia nyelvjárásainak. Ezzel szemben a német utáni nyugati és északi területeket (azaz Alsó-Szilézia, Lubusz, Nyugat-pomerániai vajdaságot, a Pomerániai vajdaság nyugati-északi részét, valamint a Varmia–Mazúriai vajdaság északi részét) új kevert nyelvjárásoknak nevezték el, amelyekben a feltételezések szerint az integráció folyamata zajlik. Ez azonban egyáltalán nincs így. Ábra. A lengyel nyelvjárások elterjedési területe Lengyelország határain belül 5 Lengyelország dialektológiai térképét, ahogyan ma ismerjük, K. Nitsch háború utáni munkássága alakította ki. Az izoglosszák – érthető módon – nem húzódhattak át a háború előtti Lengyelország területéről azokba a régiókba, ahová 1945 után a keleti határvidékről és az ország más részeiből származó lengyel lakosság, valamint a „Visztula” akció során kitelepített lemkók és ukránok gyakorlatilag koordinálatlan módon áramlottak be. Az MAGP ezért úgy döntött, hogy ezeket a régiókat kihagyja. A folklór kérdésével szintén foglalkozó más tudományágak eltérően határozták meg a vizsgálati területet. Kezdjük azonban a két világháború közötti időszakkal. Ekkor Krakkóban két atlasz készült: Mieczysław Małecki és Kazimierz Nitsch Atlas językowy polskiego Podkarpacia [A lengyel Kárpátalja nyelvatlasza] (AJPP) című műve, valamint Kazimierz Moszyński Atlas kultury ludowej w Polsce [A lengyel népi kultúra atlasza] (AKLP) című atlasza. Az előbbi a tágabb Kárpátalja régiót fedte le (a lemkó vidékről származó adatokkal együtt). Az AKLP ezzel szemben a két világháború közötti lengyel állam teljes területére kiterjedt, beleértve az ukrán és belarusz lakosság által lakott területeket is. Mindkét atlasz egyidejűleg készült. A háború után megjelent a MAGP, valamint a Józef Gajek által szerkesztett Polski atlas etnograficzny [Lengyel néprajzi atlasz] (PAE). E művek között azonban egyértelmű eltérés figyelhető meg. A MAGP a német utáni területeken mindössze 7 pontot tartalmaz mintaként, „amelyek a háború után a visszaszerzett nyugati területekre áttelepült lakosság ukrán, belarusz és litván területeken található lengyel központjait képviselik”. A Polski atlas etnograficzny [Lengyel néprajzi atlasz] ezzel szemben „a lengyel állam teljes területét, tehát a második világháború után visszatért területeket is lefedi”. A helyzet leküzdésére tett kísérlet volt a kétkötetes Mały atlas językowy województwa gorzowskiego [A gorzowi vajdaság kis nyelvatlasza] (MAJWG). Kiderült azonban, hogy a K. Nitsch által a hagyományosan értelmezett nyelvjárásoknál sokkal összetettebb anyag leírására kidolgozott módszerek alkalmazása nem hozta meg a várt eredményeket. ]}ugburu 亚洲av? Az izoglosszák helyett a térképeken ábrázolt jelenségeket elszigetelt pontok formájában rendezték el. E kellemetlenségek ellenére a MAJWG némi betekintést nyújt a Lubuskie régió tényleges nyelvi helyzetébe, amelyről később sokkal többet tudtunk meg a már idézett Anna Zielińska Mowa pogranicza című művéből. Tanulmány a lubusi régió nyelveiről és identitásairól [Borderland Language. A nyelvek és identitások tanulmányozása a Lubuskie régióban] (2013). A fent vázolt megközelítés következtében a néprajzkutatók (valamint a szociológusok, demográfusok és statisztikusok) egész Lengyelországot jelenlegi határain belül írják le, miközben a dialektológusok Kis-Lengyelország, Mazóvia, Nagy-Lengyelország és Szilézia nyelvjárásaira összpontosítanak, bemutatva az e régiókban végbemenő változásokat. A volt német területeket ezzel szemben szociolingvisztikai és kommunikációs szempontból vizsgálják. MILYEN LEHETNE A LENGYEL FALU ÚJ DIALEKTOLÓGIAI KUTATÁSA? Először is el kell fogadni a dialektológia új megközelítését, amelyet többé nem a nyelvföldrajz tanulmányozásaként, hanem egyszerűen a falu nyelvének, különösen az egy adott helyen nemzedékek óta élő emberek nyelvének tanulmányozásaként kell felfogni. Az utóbbi követelmény azonban nem condicio sine qua non, amint azt abból is láthatjuk, hogy vidéki környezetben az újonnan érkezők néha átveszik a nyelvjárást és a helyi életmódot. Így kiderül, hogy többé nem szükséges a legidősebb adatközlőket keresni, mert beszámolóik a gyakorlatban vagy annak maradványszerű képét adják, ami visszavonhatatlanul a múltba veszett (vagy legfeljebb éppen eltűnőben van), vagy gyakran a szüleiktől, illetve nagyszüleiktől hallott történetek, az alábbi elv szerint: az emberek régen így mondták, de ma már nem mondják így. Ez a beszédtípus főként passzív szókincset tár fel. 6 Másodszor azért, mert: 1) A lengyel nyelvjárásokra vonatkozó információkat továbbra is főként olyan munkákból merítjük, amelyekhez az anyagot a 19. század végén született emberektől gyűjtötték; 2) Lengyelország térképén még mindig vannak dialektológiai szempontból kevéssé kutatott területek; 3) Szükség van a kutatás több évtized elteltével történő megismétlésére, hogy ennek alapján jelezzük a változás mértékét és irányát; 4) Az akusztikai dialektusleírás ígéretes. Érdemes lenne az egész országban a nulláról kiindulva kiterjedt leíró kutatást végezni. Természetesen ez nem könnyű feladat. A gyakorlatban ez egy igen nagy, reprezentatív hangfelvétel-adatbázis elkészítését jelentené, amely megfelelő feldolgozás után a lengyel dialektusok korpuszát alkotná; ezt Halina Karaś már tizenegy évvel ezelőtt javasolta. Így megbízható információkat nyernénk arról, hogyan beszélnek valójában a lengyel falvak lakói, hiszen a kutatás tulajdonképpen a beszélt lengyel nyelvre irányul. Tekintettel az 1945 után Lengyelországhoz csatolt területek nyelvi helyzetének különleges összetettségére, érdemes alkalmazni a nyelvi/kommunikatív közösségek leírásának módszerét, amelyet Anna Zielińska (2013) a Lubuskie régióban alkalmazott. Harmadszor, a meg nem valósuló nagy dialektológiai projekteket másokkal lehet helyettesíteni, mind országos, mind pedig regionális, sajátos projektekkel. Az előbbiek közé tartozik például a regionális nyelvi sajátosságok (még mindig kevéssé feltárt) témája. E tekintetben áttörést jelentő tanulmány, amely – mint közismert, egyes regionalizmusok nyelvjárásokból származnak – a dialektológiára is utal, a regionalizmusok atlasza lenne. A dialektológiai regionális projekteket illetően már több, a dialektális lexikához újabb megközelítést alkalmazó szótárunk is van, például Kis-Lengyelország (SGM), Szilézia (SGŚ), Lublin (PelSGL), Podhale (KąśILG), Árva (KąśSGO), Szepesség (KąśRakILG), Kujávia (SGiKK), valamint nagy-lengyelországi regionális szótárak sorozata. Mint látható, egyes régiók, például Podlasie és Suwałki, még további kutatást igényelnek. A részletes kutatást illetően kétségtelenül sok munka vár még elvégzésre a szókincs és a dialektális szintaxis területén. Negyedszer, a nyelvjárás második élete a tág értelemben vett kulturális szövegekben figyelhető meg, beleértve az irodalmat, a filmet és a „disco polo” dalokat. Az elsőként említett szövegtípusok iránti érdeklődést Stanisław Dubisz Stylizacja gwarowa w polskiej prozie trzydziestolecia powojennego [Nyelvjárási stilizáció a háború utáni harminc év lengyel prózájában] (1986) című könyve alapozta meg. A film nyelvjárási stilizációját Monika Kresa tárgyalja (pl. 2019), míg a „disco polo” dalok szövegeit nyelvészeti és kulturális szempontból Bogusław Skowronek és Natalia Zborowska (2021) jellemezte. Ezek a dalok már első pillantásra is számos párhuzamot mutatnak a hagyományos szóbeli folklórral, különösen a szerelmi dalokkal (párhuzamos szó szerinti és átvitt értelmű képek megalkotása, ugyanazon kellékek és hasonló metaforák használata). A nyelvjárások az interneten is megjelennek, amely e tanulmány tárgyát képezi. Ötödször, külön témát jelent a nyelvjárási irodalmi alkotás, amelyet elsősorban a Podhale, az Árva és a Szepesség szerzői művelnek. E szakirodalom lexikai statisztikai szempontú vizsgálata lehetővé teszi a Jerzy Bartmiński (1990) által leírt társalgási és művészi stílusoktól eltérő nyelvjárási irodalmi stílus megkülönböztetését. A művészi stílus a társalgási stílusból, az irodalmi stílus pedig mindkettőből származik, miközben nagyobb számú ritka szókészleti elemmel él. Hatodszor, a dialektológiának reagálnia kell a társadalmi elvárásokra, amelyek többek között a nyelvjárások revitalizációjának formájában nyilvánulnak meg a regionális néptáncés népdalegyüttesek tevékenysége, valamint különféle előadások céljaira. A dialektológusokkal szemben támasztott társadalmi elvárásokat illetően alapvető fontosságú kihasználni azt a 7 lehetőséget, amelyet Lengyelországnak az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Védelméről szóló Egyezményéhez 2011-ben történt csatlakozása kínál. Az ilyen örökség természetesen magában foglalja a nyelvjárást is. Hetedszer, a dialektológia módszertani és anyagi szempontú megerősítése a tudományág történelmi gyökereire támaszkodva valósítható meg. Az archívumokban még mindig vannak olyan kéziratos művek, amelyek megváltoztathatják a lengyel tudomány történetéről alkotott képünket. A dialektológiai kutatás módszertanára vonatkozó fontos megjegyzések például K. Nitsch leveleiben is megtalálhatók. Nyolcadszor, a dialektológia eredményeinek internetes népszerűsítésével megváltoztathatjuk a dialektológiáról kialakult közvélekedést. Ezt szolgálja például a Dialekty i gwary polskie. Kompendium internetowe [Lengyel nyelvjárások. Internetes kompendium], 2 szerkesztette H. Karaś. Az ilyen népszerűsítő tevékenységek szükségességét megerősítik a perceptuális dialektológia egy, a Szczecini Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatói (nem filológusok) körében végzett felmérésének eredményei. A kapott válaszok feltárják és megerősítik, hogy a nem filológus válaszadók egészen másképpen látják Lengyelország dialektológiai térképét. Az így felvázolt javaslat például egy olyan új lengyel nyelvjárási atlasz elkészítéséhez vezethetne, amely az új, korábban ismeretlen megjelöléseket is figyelembe veszi. Természetesen ez nem könnyű feladat. Végső soron döntéseink a dialektológiai kutatások nagy hagyományában gyökereznek, amelyet e cikk első részében röviden felvázoltam. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK Kétségtelen, hogy a dialektológiai tanulmányoknak Lengyelország egész területére ki kell terjedniük. Mivel azonban a német fennhatóság alól felszabadult területeken és azokon a területeken, amelyek 1945 előtt a Lengyel Köztársasághoz tartoztak, eltérő nyelvi helyzetek alakultak ki, a falusi nyelv leírásakor ezt figyelembe kell venni. A nyugati és északi területek tekintetében a legjobbnak A. Zielińska által javasolt és megvalósított megközelítés tűnik, vagyis a kommunikációs közösségek vizsgálata, amelyek továbbviszik azoknak a területeknek a nyelvjárásait és hagyományait, ahonnan származnak, illetve – ha nem változtatták meg lakóhelyüket (a német állam keleti tartományaiban élő, Lengyelországhoz csatolt lengyel lakosságra gondolok) – továbbra is fenntartják a háború előtti nyelvi és kulturális kapcsolatokat. Ami azokat a területeket illeti, amelyek 1945 előtt a Lengyel Köztársaság határain belül voltak, indokoltnak tűnik leíró kutatások végzése. Kiderül (vö. a Nyelvi helyzet a lengyel falvakban című rész megjegyzéseit), hogy a nyelvjárások felbomlása már olyan előrehaladott, hogy a régebbi nyelvjárási sajátosságok nyomainak keresése, vagyis a retrospektív kutatás végzése helyett jobb egyszerűen rögzíteni és leírni a nyelvjárás jelenlegi sajátosságait, amelyet a vidék nyelveként értelmezünk. Mivel a dialektológia kapcsolatban áll a folklórral, az új kutatásoknak a nyelvjárás művészi stílusának új megvalósulásainak rögzítésére is irányulniuk kell. Ezért a kutatás spektruma például a mulatós és a disco polo műveire is kiterjed majd. A hagyományos verbális folklór szövegeinek (pl. Bartmiński 1974) és a disco polo dalszövegeinek még felületes összehasonlítása is számos hasonlóságot tár fel a témavilág (főként a szerelem), a szimbolika, a párhuzamosságok és a szókincs tekintetében (pl. a rövid névmási alakok jelenléte: me (moje), twe (twoje), swe (swoje), mego (mojego), twego (twojego) stb.). Mivel Lengyelországban a beszélt nyelv leírásának hagyománya az 1970-es évekre nyúlik vissza (lásd pl. Dunaj 2019), a kidolgozott módszerek sikeresen alkalmazhatók a vidéki területeken rögzített anyagra. A jelen cikkben bemutatott tézisek, különösen a Lengyelország egész területén található falvak nyelvének leíró bemutatása, lehetővé tennék, hogy kitörjünk a dialektológiai kutatások megrekedtségéből. 2 http://www.dialektologia.uw.edu.pl/index.php. 8 BIBLIOGRAPHY AGP: Atlas gwar polskich [Atlas of Polish Dialects], v. I–IV, Dejna Karol, Warszawa: Wydawnictwo Uniwersytetu Łódzkiego, 1995. AJPP: Atlas językowy polskiego Podkarpacia [Language Atlas of the Polish Podkarpacie], v. I– II, M. Malecki, K. Nitsch, Kraków: Polska Akademia Umiejętności, 1934. AKLP: Atlas kultury ludowej w Polsce [Atlas of Folk Culture in Poland], K. Moszyński, v. 1: 1934; v. 2: 1935; v. 3: 1936, Kraków: Polska Akademia Umiejętności. Bartmiński Jerzy 1974: „Jaś koniki poił” (Uwagi o stylu erotyku ludowego) ["Jaś watered the horses" (Remarks on the Style of Folk Eroticism)]. – Teksty. Teoria literatury, krytyka, interpretacja 2(14), 11–24. Bartmiński Jerzy 1990: Folklor – język – poetyka [Folklore – Language – Poetics], Wrocław–Warszawa–Kraków: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Dejna Karol 1973: Dialekty polskie [Polish Dialects], Wrocław–Warszawa–Kraków– Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Doroszewski Witold 1934: Mowa mieszkańców wsi Staroźreby. Opis i tezy teoretyczne [Speech of the Inhabitants of the Village of Staroźreby]. – Prace Filologiczne 16, 249– 278. Dubisz Stanisław 1986: Stylizacja gwarowa w polskiej prozie trzydziestolecia powojennego (nurt ludowy w latach 1945–1975) [Dialect Stylization in the Polish Novels of the Thirty Years after the War], Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk–Łódź: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Dunaj Bogusław 1986: Dialektologia a socjolingwistyka [Dialectology and Sociolinguistics]. – Acta Universitatis Lodziensis. Folia Linguistica 12, 15–23. Dunaj Bogusław 2019: Badania polszczyzny krakowskiej – przeszłość i teraźniejszość [The Past and the Present of Research into Cracow Polish]. – LingVaria 14(1), 35–47, DOI: https://doi.org/10.12797/LV.14.2019.27.02. Ivić Milka 1975: Kierunki w lingwistyce [Directions in Linguistics], Wrocław–Warszawa– Kraków–Gdańsk: Zakład Narodowy im. Ossolińskich. Karaś Mieczysław 1965: Polskie dialekty Orawy 1. Fonetyka i fonologia [Polish Dialects of Orava 1. Phonetics and Phonology], Kraków: Uniwersytet Jagielloński. Karłowicz Jan 1900–1911: Słownik gwar polskich [Dictionary of Polish Dialects] I–VI, Kraków: Nakładem Akademii Umiejętności. Kąś Jozef 1994: Interferencja leksykalna słownictwa gwarowego i ogólnopolskiego (na przykładzie gwar orawskich) [Lexical Interference of Dialectal and General Polish Vocabulary (Based on the Example of Orava Dialects)], Kraków: Nakładem Uniwersytetu Jagiellońskiego. KąśILG: Ilustrowany leksykon gwary i kultury podhalańskiej [Illustrated Lexicon of the Dialect and Culture of the Podhale Region], J. Kąś 2015–2019, v. I: A–B, Bukowina Tatrzańska – Nowy Sącz, 2015; v. II: C–Do, Bukowina Tatrzańska – Nowy Sącz, 2015; v. III: D–Gr, Bukowina Tatrzańska 2016; v. IV: Gu–Kol, Kraków, 2017; v. V: Koł–Mad, Nowy Sącz, 2017; v. VI: Maf–Nie, Nowy Sącz, 2018; v. VII: Nif–Pap, Nowy Sącz, 2018; v. VIII: Par–Pou, Nowy Sącz, 2018; v. IX: Pow–Sce, Nowy Sącz, 2019; v. X: Sch–Śró, Nowy Sącz, 2019; v. XI: Śry–Wych, Nowy Sącz, 2019; v. XII: Wyci–Ż, Nowy Sącz, 2019. 9 KąśRakILG: Ilustrowany słownik gwary i kultury spiskiej [Illustrated Dictionary of the Dialect and Culture of the Spisz Region], J. Kąś, M. Rak, v. I: A–J, Kraków: Księgarnia Akademicka, 2024. KąśSGO: Słownik gwary orawskiej [Dictionary of the Orava Dialect], J. Kąś, Kraków: Księgarnia Akademicka, 2003. Kresa Monika 2019: Filmowa stylizacja gwarowa na przykładzie lwowskiego bałaku w polskich filmach fabularnych (1936−2012) [Cinematic Dialect Stylization on the Example of Lviv Balak in Polish Feature Films (1936–2012)], Warszawa: Nakładem Wydziału Polonistyki Uniwersytetu Warszawskiego, Instytut Języka Polskiego Uniwersytetu Warszawskiego. Kurek Halina 1990: Metodologia socjolingwistycznego badania fonetyki języka mówionego środowisk wiejskich (na przykładzie kilku wsi Beskidu Niskiego) [Methodology of Sociolinguistic Research on the Phonetics of Spoken Language in Rural Environments (Based on the Example of Several Villages in the Low Beskids)], Kraków: Nakładem Uniwersytetu Jagiellońskiego. Laskowski Roman 1965: System fonologiczny gwary wsi Moszna w powiecie krapkowickim [The Phonological System of the Dialect of the Village of Moszna in the Krapkowice District]. – Zeszyty Naukowe UJ. Prace Językoznawcze, 191–210. MAGP: Mały atlas gwar polskich [Small Atlas of Polish Dialects] 1–13, K. Nitsch, M. Karaś, Wrocław–Kraków: Polska Akademia Nauk, 1957–1970. MAJWG: Mały atlas językowy województwa gorzowskiego [Little Language Atlas of the Gorzow Voivodeship], v. 1: ed. Z. Zagórski, A. Sieradzki, E. Grzelakowa, Poznań, 1992; v. 2: ed. Z. Zagórski, Poznań: Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu, 1996. Malinowski Lucian 1873: Beiträge zur slavischen dialectologie I. Ueber die Oppelnsche Mundart in Oberschlesien [Contributions to Slavic Dialectology I. On the Opole Dialect in Upper Silesia], Leipzig: Druck von Bär & Hermann. Nitsch Kazimierz 1915 [1957]: Dialekty języka polskiego z 3 mapami [Polish Dialects with 3 Maps], Wrocław–Kraków: Zakład Narodowy im. Ossolińskich [first edition in: Encyklopedia Polska Akademii Umiejętności 3: Język polski i jego historia z uwzględnieniem innych języków na ziemiach polskich [Polish Encyclopedia of the Academy of Arts and Sciences 3: The Polish Language and Its History, Including Other Languages in Poland] 2, Kraków, 1915: nakładem Akademii Umiejętności, 238–343]. PAE: Polski atlas etnograficzny [Polish Ethnographic Atlas] I–VI, ed. J. Gajek, Wrocław: Polskie Towarzystwo Ludoznawcze, 1964–1981. PelSGL: Pelcowa Halina, Słownik gwar Lubelszczyzny [Dictionary of the Dialects of the Lublin Region] I: Rolnictwo – Narzędzia rolnicze. Prace polowe. Zbiór i obróbka zbóż, 2012; II: Rolnictwo – Transport wiejski. Rośliny okopowe i paszowe. Gleby i rodzaje pól. Uprawa lnu i konopi. Zbiór siana, 2014; III: Świat zwierząt, 2015; IV: Sad i ogród warzywny. Budownictwo i przestrzeń podwórza, 2016; V: Świat roślin, 2017; VI: Pokarmy, 2019; VII: Odzież i obuwie, przędzenie lnu i tkanie płótna, 2020; VIII: Człowiek i rodzina, higiena i choroby, meble, sprzęty i prace domowe, 2020; IX: Przestrzeń wsi. Ukształtowanie powierzchni. Życie społeczne i zawodowe, 2021; X: Obrzędowość i obyczajowość ludowa, Lublin, 2022; XI: Meteorologia i astronomia, czas, kolory, Lublin, 2022; XII: Czynności – miary – uczucia – cechy i właściwości – inne. Teksty gwarowe. Indeks haseł, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii CurieSkłodowskiej, 2023.