Kirtis, priegaidė ir jų poveikis vokalizmui Biržų tarmėje

L.1. BETiUN1I UB K:ALBOTYRO'S K. LiA U. S: 1 MA. Iz I LLET U V O S ETS R MOK SLY AKADEMILJA HANGSÚLY, HANGLEJTÉS ÉS HATÁSUK A VOKALIZMUSRA BIRŽAI DIALEKTUSÁBAN I. JAŠINSKAITĖ A Biržai-dialektus alatt ebben az esetben azt a dialektust értjük, amelyet a helyi lakosok használnak Biržų városában ir 5—10 km sugárban körös-körül. Ši a nyugati aukštaitisok puntininkas nyelvjáráscsoportjához tartozik. A biržai nyelvjárás vokalizmusának sajátosságait bizonyos, a hangsúllyal és a hanglejtéssel su szorosan ir összefüggő folyamatok határozzák meg. Mielőtt áttekintenénk e folyamatok ir jų eredményeit, legalább röviden érintenünk kell a nyelvjárási hangsúly visszahúzóir dását és hanglejtését. A hagyományos felfogás szerint úgy vélik, hogy Biržai az általános hangsúly-visszahúzódás zónájához tartozik. Valójában azonban ez nincs így. A biržai nyelvjárásban a hangsúly feltételesen húzódik vissza, de ne ugyanúgy, ahogyan ezt a feltételes hangsúly-visszahúzódás zónájának más nyelvjárásai teszik. Általában feltételes hangsúly-visszahúzásnak nevezik azt a jelenséget, amikor a hangsúly a végszótagról és a rövid végződésről a hosszú tőre (vagy a végződés előtti szótagra) húzódik vissza. A biržai nyelvjárásban azonban mindent nem a tő, hanem a végződés mennyisége dönt el. A nyelvjárás hangsúly-visszahúzási törvénye a következő: rövid végződésből a hangsúly visszahúzódik!, hosszú végződésből (akár kezdő, akár csökkenő intonációjúból) -nem húzódik vissza, pl.: šak < šaka, nmėš* < nešū, bal < balti, ruitks < rankas, vaiks< vaikūs, de šakos < šakės, vaikė < vaikai, sako < sakaū, vaikdm < vaikam, katrai katrai. A nyelvjárásban öt hanglejtés van: 1. Kezdő intonációjú (")—az ai, au, ei kettőshangzókon és a nyelvjárásban ezeknek megfelelő vegyes kettőshangzók első elemén < hallható, pl. : Adims < kaimas, kduls < kaulas, véids < véidas, md it < malti, pirms < pirmas, stūmit < stūmti, sim? < sėmti, lūngs < langas. 2. Csökkenő intonációjú (“)—az ai, au, ei, w kettőshangzókon és a nyelvjárásban ezeknek megfelelő vegyes kettőshangzók második elemén hallható, pl.: vaiks < vaikas, Idfūks < laūkas, kreipT < kreipti, pomks < puikūs, balps < balnas, ki7vi.5 < kitvys (kifvis) runk < ranka gūlt < gulti; az eredetileg hangsúlyos szótag tövén, miután a hangsúlyt újra erre vonták vissza! Kivételt képeznek a katras, ands, viskas, kaškas névmások, amelyeket az egyszótagú kds, fds. névmásokhoz hasonlóan hangsúlyoznak. * Az elülső sorozatú magánhangzók előtti mássalhangzók lágyságát nem jelölik, mivel a nyelvjárásban ebben az esetben 7). 189 mindig lágyak (a hangsúlyt kivéve, pl.: ka 1% < kalnė, balt < bald, lung < lange, laib < laiba (ez megerősíti, hogy minden megkülönböztető hosszú szótag eredetileg hangsúlyos szótagvégi). 3. Rövidülés ()—hallható: az egyszótagú Zodefiuose szavak rövid magánhangzóin, pl.: mat, bét, tik, su; az újonnan hangsúlyossá vált rövid magánhangzókon, amelyek a hangsúly visszavonása után kaptak hangsúlyt, pl.: višt < višta, gér < gerd, vis < visi, suk < suku; egyes jövő idejű, III. személyű igékben, amelyekben a nyelvjárás az eredetileg hangsúlyos szótagkezdetű magánhangzók megrövidülését mutatja, míg az irodalmi nyelv metatoniás alakokat használ, pl.: sakis < sakys (sakys), kūs < kans (kas), illetve amelyekben a nyelvjárás a régi hangsúlyos szótagvégi magánhangzók helyett rövid magánhangzókat használ, pl.: ris (tės), skis (skės) (ezek a rövid magánhangzók az első esettel való analógia alapján is létrejöhettek, vagy egyszerűen a hangsúlyos szótagvégi magánhangzókból rövidülhettek meg); az ands, katrds, viskas, kaškas névmásokon, amelyekből a ragok hangsúlyát a nyelvjárás nem vonja vissza a tds, kas egyszótagú névmásokkal való analógia alapján. 4. Középső (*)—hallható: a hangsúly után megnyúlt 7, u magánhangzókon, pl.: šits < šitas, ri.š < riša, rid.ds < rūdas, 2.7 < tūri; a hosszú magánhangzókon és az ie, uo kettőshangzókon, amelyek a hangsúly visszahúzása után új hangsúlyt kaptak, pl.: sins < sūnūs, šmon < mona, dien < diena, juod < juoda; a hangsúlyos hosszú magánhangzókon és a re, wo kettőshangzókon, pl.: virs < vyras, pik? < pykti, Sons < šėnas, Jons < Jėdnas, piens < pienas, šiens < Si€nas, duon dūona, juoks < juokas. 5. Vágáshangsú- < ly (*) — a szó végén megrövidült tvirtagalis ė, o, Gi, au, ei és ie, Uo hangzókon hallható, pl.: kates < katės, šakos < šakės, gers < gerai, sako < sakaū, sake < sakei, ane < anié, katro < katrud (e—ė e-s árnyalattal, o—a-s árnyalattal, e—e¢ a-s árnyalattal). Megfigyelhető, hogy az irodalmi nyelv szóvégi magánhangzói és kettőshangzói a nyelvjárásban egyes hangoknak felelnek meg, míg a szó elején és közepén — másoknak. Vagyis a nyelvjárás szóvégi szabályai mások, mint a nem szóvégi szótagoké. A nyelvjárási szavak végződéseire erős rövidülés hat, amely a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat egyaránt érinti. Itt ez összefonódik egy másik, a nyelvjárásra nem kevésbé jellemző jelenséggel — a hangsúlytalan szótagok rövidülésével. A nyelvjárásban különösen a hangsúlytalan végződések rövidülnek meg, mivel bennük mindkét folyamat végbemegy. A diftongusos végződésekre egy harmadik tényező is hat — a diftongusok alkotóelemeinek asszimilációja, amely felgyorsítja rövidülésükeir t. Mindhárom ir folyamat, egymással szorosan összekapcsolódva végbemenve, eredményezte a nyelvjárásban a szavak mai végződéseit. Áttekintjük a nyelvjárási szavak végződéseinek vokalizmusát, hogy kirajzolódjék e folyamatok menete és következményei. ir 1. Rövid végződésbeli magánhangzók a, e, i, # a nyelvjárásban iš eredetileg, illetve a hangsúly visszahúzódása következtében hangsúlytalanok voltak. Ebben a helyzetben kiestek vagy kihullottak, < pl.: šak šaka, vaiks vaikas, < (su) kd7 katė, kat; katės, kI7 < kiti, unt šntis, dirb < dirbu, vaiks vaikūs. < < < < E magánhangzók kiesése teljesen érthető —rövidülni már nem tudnak, ezért kiesnek, a szóvégek, illetve a hangsúlytalan szótagok mo ir rövidülésének hatására. Hangsúlyos helyzetben bizonyára nem estek volna ki, amint azt az ands, katras, viskas, kaškas névmások mutatják. 190 2. A hosszú q, g, į, y, ų, # magánhangzók a hangsúlyos szóvégben megőrzik időtartamukat (minőségüket nem mindegyik őrzi meg), pl.: nešūs < nešafis (nešąs), ani < anaū (aną), mani < manefl (mane), gaidis < gaidys, vaikii < vaikų. Amint látható, ebben a helyzetben a szóvégek rövidülése nem hat rájuk. Hangsúlytalan szóvégben e magánhangzók félhosszúvá rövidülnek, pl.: dirbu.s < dirbans (dirbąs), vaiku. < vaikan (vaiką), rdši.s < rūšens (rašęs), kati. < kūten (katę), dvi.s <avys, aki. <akį, sūnu.s< sūnūs, sodu. < sddy. 3. A hosszú ė, o magánhangzók nyelvjárási megfelelői nem függenek a hangsúly meglététől vagy hiányától, pl.: kate <katé (katė), bulbe < bulbé (bulvė), šakos < šakės, gėldos < gėldos. Eltérnek az abszolút és a nem abszolút végződések megfelelői, amit más hosszú magánhangzóknál nem figyeltek meg. Az abszolút végződésben az Ik ė, o a nyelvjárásban e, a hangnak felel meg, pl.: wpe (upė), gesme (giesmė), varla (varlė), raša (rašo), sava (savo). Úgy tűnik, hogy ebben az esetben az abszolút végződés még akkor megrövidült, amikor az 1k é, o helyett é, a állt. Ezek az č, a hangok a nyelvjárásban e, a-vá rövidültek, és amikor végbement a &, >, o folyamat, már nem változhattak meg. Az abszolút végződésben Ik ė, a nyelvjárásban pedig e-t ad (/£ után), például: gesmes <giesmčs, giesmes < giésmés, varlės < varlės, varles < vailės, šakos < šakės, šūkos < šakos. A nyelvjárásban a nem abszolút végződés később rövidült meg, amikor az ė, 4 már é-vé, o-vá változott. A végződés rövidülésekor ezek a lė, o hangok is megrövidültek, és ezért nyíltabbá váltak, rövid e, £, o hangokat adva. 4. A végződésbeli ai, au, ei kettőshangzók egyhangúsodnak, ha eredetileg hátsó esésűek (hangsúlytalanul vagy hangsúllyal), például: vaikė < vaikai, Idukės < laukais, sode < sddai, mato < mataū, sunos <sūnaūs, valgo < valgau; matę < matei, valgė < valgei, kate < kūtei. Elölről hangsúlyozva ezek a kettőshangzók nem változnak meg, például: andi< andi, rindi < tenai, tau < tau, sdu < sau (az ei kettőshangzóra ebben az esetben nem találtunk példát). Eredetileg elölről hangsúlyozottan, de hangsúlytalanul ezek a kettőshangzók láthatóan redukálódnak, amint azt az egyetlen ši.tai < Šitai (egyes szám részes esete) példa mutatja. Vagyis a nyelvjárásban a szóvégi ar, au, ei különféle megfeleléseket ad: néha változatlanul megmaradnak, néha redukálódnak, 0 néha pedig egyhangúsodnak. Amint látható, a hátsó esésű ai, au, er hangok engednek leginkább a rövidülésnek — még egyhangúsodnak is. Ezt fonetikai-artikulációs szerkezetük határozza meg. Az ai, au, ei kettőshangzók — a széles és szűk hangok kapcsolatai — különösen kényelmetlenné válnak, amikor véghangsúllyal hangsúlyosak. Ekkor az első elem, amelyet ebben az esetben gyengébben ejtenek, redukálódik és a másodikkal asszimilálódik, hogy könnyebb legyen kiejteni. A szóvégek rövidülése ezt a folyamatot még inkább felgyorsítja. Lehetséges, hogy a második is kissé asszimilálódik. A két elem egyneművé válása és összeolvadása után (vagy talán a második kiesése után) két hangból egy lett, amelynek kezdetben hosszúnak kellett lennie, később azonban megrövidült. Ily módon a véghangsúlyos ar, au, ei egyhangúsodhatott. A kezdőhangsúlyos ai, au, ei egészen más eredetű — első elemüket határozottan ejtik, ezért nem hajlamos a gyengülésre, a második pedig nem mutat redukcióra és asszimilációra való hajlamot, mert szűk lévén természetesen előkészíti a következő mássalhangzó kiejtését vagy a száj bezárását. Ezen okok miatt a hangsúlyos, erős kezdésű szóvégi ai, au, ei egyáltalán nem változik meg, amint az a fentebb közölt példákból látható, hangsúlytalanul azonban már nincs hangnyomásuk az első komponensen, elvesztik ellenálló képességüket, és kissé redukálódnak. 191 Így a szóvégi ar, au, ei kettőshangzók nyelvjárási megfelelései a komponensek asszimilációjának és a szóvégek megrövidülésének eredményei. 5. Az ie, uo kettőshangzók mind a hangsúlyos, mind a hangsúlytalan szóvégben egyetlen rövid magánhangzóvá **.y. =.~ aa * §. egyszerűsödnek, pl.: ane < ani€, naktes < nakti€s, ši.te < šitie, ano < anud, daings < dainuos, ši.to < šituo. Ez szintén a kettőshangzók komponensei asszimilációjának és a szóvégek megrövidülésének következménye. 6. A wi kettőshangzó a szó végén ritka, erős kezdésű változatára pedig egyáltalán nem találtunk példát. A szóvégen hangsúlyozott alakban 54-re redukálódik, amelyben az alkotóelemek asszimilációja figyelhető meg, pl.: apsukoti < apsukui (körül). A hangsúlytalan végződésben a wi, úgy tűnik, kiesik, mint bármely más kettőshangzó, pl.: sin < sūnui, stal < stalui. Csupán az egyes szám részes esetének végződése alapján azt hihetnénk, hogy itt a -w esett ki, amely a nyelvjárásokban gyakran e ragozási eset végződésében található. A másodlagos wi kiesése a nyelvjárásban, pl.: turg® < tuiguj < tuiguje, Vili < Vilniuj < Vilniuje, arra enged következtetni, hogy az egyes szám részes esetéből is kiesett a wi. 7. A szóvégi vegyes diftongusok általában másodlagosak, ezért a nyelvjárásban már nem rövidülnek tovább. Régebben a szóvégi hangkapcsolat néha diftongus volt, vagy — ekkor elvesztette a második elemét, pl.: da < dar, daba < dabat. Amint látható, a szóvégi törvények leginkább a rövid magánhangzókat befolyásolják — azok még ki is esnek. A hosszú magánhangzók a szó végén megrövidülnek, de nem egyformán: egyesekre jobban hat a hangsúlytalan szótagok rövidülése (4, ¢, į, y, ų, #), 0 másokra — a végződések rövidülése (ė, o). A kettőshangzók szintén nem egyformán rövidülnek: az ai, au, ei kettőshangzókra a hanglejtés van hatással, az ie, wo pedig minden végződésben egyhangúsodik. Bármennyire is változatosak a szóvégi változások a nyelvjárásban, mindig szabályszerűek. A nem szóvégi szótagokban az irodalmi nyelv magánhangzói, kettőshangzói és vegyes diftongusai kissé eltérő nyelvjárási hangoknak felelnek meg. Ha megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy itt is saját fonetikai törvények érvényesülnek. Ahogyan a szó végén, itt is érvényesül a hangsúlytalan szótagok megrövidülésének törvénye, amely egyes magánhangzókat még erősebben érint, mint a megfelelő végződésbeli magánhangzókat. Emellett érvényesül a rövid hangsúlyos szótagok megnyúlásának törvénye is, amely szerint a rövid hangsúlyos magánhangzók megnyúlnak. Ez a törvény a szó végén nem érvényesülhet, mert a végződésbeli rövid magánhangzók csak egyszótagú szócskákban és a végződésben újonnan kialakult szótagokban maradtak fenn, 0 ezeket a törvény nem érinti. A nem végződésbeli szótagokban a kettőshangzók (valamint a vegyes kettőshangzók) elemeinek asszimilációja is végbemegy, amely a szó végén is ismert. Mindezen törvények összehangolt működése hozta létre a biržai nyelvjárás nem végződésbeli magánhangzóinak, kettőshangzóinak és vegyes kettőshangzóinak mai rendszerét. Ezt itt áttekintjük: 1. A nem végződésbeli rövid a, e magánhangzók hangsúly alatt, úgy tűnik, hosszúvá nyúlnak, az i, u pedig félhosszúvá, pl.: tūks < tūkas, kas t < kūsti, réts < rétas, mėsTt < mėsti, Idk < Iškia, širs < šitas, ri.kys < tikras, md. T7 <mūšti, drtje < dūjai (du). Hangsúlytalan helyzetben ezek a magánhangzók rövidek, pl.: sakik < sakyk, pamete < pametė (pametė), sudé? < sudėti, rikrė < tikrai. 3 Hogy ez a forma nem -g-tövű, amint gondolhatnánk, azt a kemény szóvégi g mutatja. 192 2. A szóvégi nem végső hosszú magánhangzók: ė, 0, 4, ¢, į, y, y, f hangsúlyos helyzetben megőrzik hosszúságukat, pl.: rék7 rėkti, /ėkT < < Iškti, ols anžuolas < (ąžuolas), skis t <skefisti (skęsti), [357 < liūsti (lįsti), oirs < vyras, skūsT < skunsti (skųsti), būt < būti. Hangsúlytalan helyzetben ezek a magánhangzók rövid magánhangzókká rövidülnek. ė, o ebben az esetben kissé szélesebbé válik, és e, a árnyalatot kap. ė az / után ebben az esetben ezt adja £ (a kiszélesedett e-t). Pl.: reki.ms < rėkimas, Iehi.ms < lékimas, #mon i < žmonių, kušnis < kansnšs (kąsnis), tisi.ms < tesimas, i né¥7 <įnėšti, rirė rytai, < skuzdam skusdama, ruki? < < rūkšti, rūšims < rašymas, vdlgit <vélgyti. 3. A szóvégi kettőshangzók: ai, au, ei, ha hangsúlyosak, megőrzik mennyiségüket és minőségüket ir (kivéve ei po /), pl.: kdims kaimas, < daikrės daiktas, < sauj sauja, < laukt laukti, < véids véidas, < Idis T < lėisti. A szótagzáró kettőshangzók kiejtésekor e kettőshangzók első összetevője kissé redukált, a másodikhoz ir asszimilálódott, pl.: žaist žaisti, laiks laikas, drdūgs < draūgas, ddilg daūg, kreipt < kreipti, 2i7 eiti. < < < < Itt magának az ta összetevők asszimilációjának a jelenségét figyelhetjük meg, amelyet a szó végén észleltek. Ez ismét bizonyítja, hogy a szótagzáró kettőshangzók fonetikai sajátosságai kedvezőbb feltételeket teremtenek az összetevők asszimilációjának végbemeneteléhez, mint a szótagkezdő kettőshangzókban. Nem szóvégi, szótagzáró szótagokban a kettőshangzók összetevőinek asszimilációja önállóan megy végbe, a szó végén tapasztalható végződésrövidülés támogatása nélkül, ezért eredményei gyengébbek — itt nem jut el az egyhangzósulásig. Hangsúlytalan helyzetben az ai, au, ei kettőshangzók ugyanannyira megrövidülnek, mint a szótagzárók, csak itt a második összetevő nincs kiemelve, pl.: vaikė < vaikai, laimėt <laiméti, Iduki.ms < laukimas, drdug? < draugai, veidėli. ; 5 < veidėlys (veidelis), Iaidi.ms < leidimas. 4. A szóvégi diftongusok, az ie és uo, hangsúlyos helyzetben megőrzik mennyiségüket és minőségüket, pl.: viens < vienas, šiens < šičnas, puods < pūodas, juoks < juokas. Hangsúlytalan szótagban rövid e, 0 hangokká rövidülnek, pl.: šendut < šienauti, vem < vienų, odė < uodai, kole<kuolai, joduoj < juodioja, obolis < obuolys. Ez az egyhangúsodás szintén a hangok asszimilációjának eredménye. Amint látható, ez az asszimiláció itt előrehaladottabb, egészen az egyhangúsodásig, míg az ai, au, ei diftongusok hangsúlytalan szótagban csak redukálódnak. Ez valószínűleg azért van így, mert az ie, uo diftongusok hangjai, lévén természetüknél fogva közelebbiek egymáshoz és szorosabb kapcsolatot alkotva, könnyebben asszimilálódnak, ezért gyorsabban egyhangúsodnak. 5. A tvirtapradis diftongus xi szóvégi szótagban nem fordult elő. Tvirtagalis lévén ou-vá redukálódik, pl.: poiks < puikūs (išdidus), medls < muilas. Hangsúlytalan szótagban a wi szintén wi-t ad, pl.: mbtilė < muilai. 6. A Biržų nyelvjárásban a vegyes kettőshangzók, az am, em, an, en, akárcsak a puntininkai nyelvjárásokban, wm, im, un, in hangokká változtak, pl. Siūmti.s < samtys, sim? < sėmti, luniks < laūkas, dink? < defigti. E változás oka a szótagok asszimilációja lehetett. Kényelmetlen volt a széles magánhangzókat és közvetlenül utánuk az orrhangú mássalhangzókat a nyomatékos második tagú kettőshangzókban kiejteni, ahol a hangnyomás a második tagra esik, az elsőt pedig gyengén ejtik. Így bennük először az a, «e u-vá, i-vé szűkülhetett, hogy közelebb kerüljön az orrhangú m, m hangokhoz, később pedig analógia útján ez a jelenség más vegyes kettőshangzókra is elterjedhetett — mégpedig a hangsúlyos kezdőtagú, : 193 ir hangsúlytalan am, em, an, en kettőshangzókra. Más nyelvekben is ismert az asszimiláciši ó, amely ilyen vagy olyan módon ar e kettőshangzók bizonyos változásához vezet ar (pl. a lett és az orosz nyelvben). A hangsúlyos ir szótagvégi, hangsúlytalan vegyes diftongusokban, az ar, er, al diftongusokban szintén el megfigyelhető az első elem redukciója és asszimilációja, pl.: vafds vaidas, vardž ir < <vardai, verki veikti, gerkla < gerklė, kalb < kalba, valdit < < valdyti, pelus < pelnas, kelmž < kelmai. Itt az első elem kissé szűkebbé válik, és elveszíti saját színezetét. A /, » magánhangzók már nem szűkülhetnek tovább, ezért a vegyes diftongusokban épek maradnak, még akkor is, ha nincs hangnyomásuk. Pl.: šinmirs < šimtas, Simei < šimtai, gult <gulti, sunkiems < sunkūmas. ir 7. A hanglejtés nyomása a nyelvjárásban megnyújtja annak a kettőshangzónak vagy vegyes diftongusnak az elemét, amelyre esik. Mennyivel hosszabbítja meg, megfelelő eszközök nélkül nehéz megállapítani, de úgy tűnik, hogy a magánhangzó időtartama félhosszúvá nyúlik, vagy a mássalhangzó kissé meghosszabbodik. Mivel ezt a megnyúlást teljes mértékben még nem vizsgálták, az írásban nem jelölik. Ezért például így írják: kdims < kaimas, laiks < laikas, pilns < pilnas, šilts < šiltas. Amint látható, a Biržai nyelvjárás vokalizmusának jellegét meghatározó fő folyamatok a következők: a) a szóvégek megrövidülése, b) a hangsúlytalan szótagok megrövidülése, c) a rövid hangsúlyos szótagok megnyúlása, d) a kettőshangzók és a diftongoidok elemeinek asszimilációja. Mindezek a folyamatok szorosan összefüggnek és összefonódnak egymással, úgyhogy néha nehéz megállapítani, hol ér ir véget az egyik, és hol kezdődik a másik. Ezek a folyamatok a szó végén és a nem végső szótagokban nem egyformán ir mennek végbe. Mivel a nyelvjárás különböző hangjainak eltérő fonetikai-artikulációs sajátosságaik vannak, és a szóban is különböző helyzetet foglalnak el, ezért egyes hangokban ir az egyik folyamat erősebben, másokban pedig a másik megy végbe. o A biržai nyelvjárás vokalizmusrendszere alapvetően e folyamatok eredménye. A VILNIUSI, NYITOTTBAN ÉS AZ Ő HATÁSUKRA A BOKALIZMUSRA BIRŽAI NYELVJÁRÁS I. II. ŠILŪNAI Pestome Biržai beszéd MNpHHAJAJEKHT TO YaCTH BOCTOYHO-AYKIITANTCKONO JmajiekTa, B KOTOPOH Az am, an, em, im, valamint az um, un, im, in en végződések B megváltoztak. ror roBop ynorpeG/isieTcsi MECTHBIMH JKHTeNsIMH ropoja: Bupykaii u okpectHocTel paauycom 5— 10 xa. B rosope jeficTByer 3akoH nepemelleHHsi yjiapeHHsi H3 KpaTKOTO OKOHYaHHS Ha npeablAyuHii caor. Ha nosroro okoHyaHust (HECMOTPSI HA HHTOHALHIO) yAaperue He riepevMemaercs. oBopy CBOMCTBeHBI NATb WHTOHALMI : HHCXOJISINLASI (‘), Bocxopsunan kparkas (~), cpexuas (*), cpeausst-npepeBUCTas (*) u (2). 194 Az ütközéssel és az intonációval kapcsolatos, ezeket meghatározó fő folyamatok XApaKTEp BOoKAJIK3MA OHpyalcKoro“ roBOpa, ssasiorcs: 1) YyKOpaunBaHHe OKOHUaHHii, yKopauKBaHHe 2) HeyjjapsIeMbIX CJIOTOB, 3) yJIHHEHHe KpaTKHX yJapsieMblX CJIOTOB, 4) AacCHMHJISLHS CaHJIOB nuronros. Bee 3TH npoueccsl Mexjay co0oil CBfi3aHbl Tak, YTO HHOrJA TPYJAHO OnpejieJiHTb, Iie KOHYaeTcsi OJIMH Mpouecc H Hauyuuaercsi apyroi. OHH pa3JIHKUKHO [POHCXOAST B Hauajie, B CEepejiHHe H B KOHUE CJIOBa. A különböző hangok passzív (fonetikai- -artikulációs tulajdonságai és a szóban elfoglalt különböző helyzetük) miatt ezért ugyanaz a folyamat egyes hangokban erősebben megy végbe, másokban pedig gyengébben. A kínai nyelv vokalizmusának rendszere mindezen változások eredményeként jött létre.