Kirčio ir priegaidės kaita, arba metatonija, pietvakarių dzūkų tarmėje

LIE TSU Vil) K. A-L B O T-YX ROS K. L AUSSI MALI LL. E T *U:V. O “8 TSR MOKSLU AKADEMI]- JA A HANGSÚLY VÁLTOZÁSA, VAGYIS METATÓNIA A DÉLNYUGATI DZŰKOK NYELVJÁRÁSÁBAN E. MIKALAUSKAITĖ A metatónia a litván nyelvben, akárcsak más indoeurópai nyelvekben, nagyon régi jelenség. Mindazonáltal napjainkban is működik. A régi és az új metatóniai jelenségek elkülönítése nem könnyű feladat!. Ezért a szerző ebben a munkájában, amely inkább leíró jellegű, nem kísérli meg sem a metatónia magyarázatát, sem fejlődésének bemutatását. Itt csupán a leírt nyelvjárásban előforduló tények regisztrálására és e jelenségek bizonyos osztályozására törekedett. A metatónia jelenségei kettős természetűek: tisztán fonetikaiak és bizonyos értelemben képzési jellegűek. A legutóbbi metatóniai jelenségekre valójában talán úgy kellene tekinteni, mint a szóalkotás egyik eszközére, és ezért valószínűleg jobb lenne róluk a szóalkotásban beszélni. A szerző azonban itt a hagyományos nyelvtanok rendjét követi. Hogy a metatónia valójában elsősorban a szavak jelentésének megkülönböztetését szolgálja, és ezáltal közelebb áll a szóalkotáshoz és a szemantikához, azt más indoeurópai nyelvek is tanúsítják, pl.: görögül Asuxéc (fehér): Asūxos (egy ilyen hal), illetve szanszkritul krsna-h (fekete): kfsna-h (antilop), oroszul sdmoK (vár): samok (zár), lettül laiks (rét, fn.): lauks (réti, mn.). Ugyanezt az eszközt használja a mai litván irodalmi nyelv is, pl.: dpsiaustas (körülvett): apsiafistas (kabát), avalynė (lábbeli): avalinė (lábbelibolt) stb. Ezekben a példákban nemcsak a hangsúlyfajták, hanem a hangsúly váltakozásával is dolgunk volt. A litván nyelvben, tehát ebben a nyelvjárásban is, szélesebb körben használatos a hangsúlyfajták váltakozása, azonban a hangsúlyváltakozás jelenségeivel is találkozunk, bár ritkábban. Ebben a munkában nem teszünk különbséget a hangsúly és a hangsúlyfajták váltakozása között, és mindkét jelenséget együtt vizsgáljuk, mivel összefüggnek egymással, és gyakran összefonódnak. A hangsúly ir és a hangsúlyfajták váltakozása a pi€tvakariy dzūkų nyelvjárásban elsősorban az azonos eredetű és képzésű, ugyanahhoz a tőhöz tartozó, többjelentésű szavak megkülönböztetésére használatos, pl.: mė'li'ne* (kék folt a testen): me'li*ne’ (bogyó), d'ukšras (mn.): —ai.kštas (fn.), raū.ki'mas, -ai; (a húzott ruha redői): rd'uki'mas, -ai. (ráncok) stb. A hangsúlyváltás példáit nagyobb számban találjuk a határozószókban, pl.: kur tep il.gai buvai.? (időhatározó): ilgai: nepjd'uk (módhatározó); én pas1Plg. J. Endzelins, Baltu valodu skaijas un formas, 13, Rigū, 1948. 85 kui: eljöttél. ; su (időhatározó): a kumelivkas utána fut (módhatározó); skef.sai* hosszában“ a svičtu" pe'raik és a to'ko"s nem található: vágd át pa'rkirsk pa'gali" keresztben. * és hosszában. *; šviėsei paré‘jorm (időhatározó): šviesei. ša'las (módhatározó); rd'msei parvažū:Borm: ramsei. Salas; vaf.gel gi'vas (vos gyvas): vargei. is atei.s (greičiau jis neateis); perdail.g dūodzi:—ar dail.k ruil’ prikit.to'- t? —nepef.dauk (nedaugiausia, nedaug); perdzidelis pė'das sunkūs: nepef.dzidelis (nedidelis) arklikas dle grai.tas. A hangsúlyváltást akkor is használják, amikor egy még teljes paradigmájú főnév bizonyos esete határozószóként szerepel, pl.: su pisai.s daiktai.s acikrad'uste': dd'iktais (helyenként) pali‘ta da'iktais sail.sa; neacidzaua sao’ graFumi: adiok gražumu; ai.k jau ai.k su 10's gerumū": g@&rumu niéko nebis neduos ir t.t. Mint azt már említettük, ebben a nyelvjárásban a hangsúlyváltásnál jóval szélesebb körben használatos a hanglejtés váltakozása. Ji elsősorban a rokon (vagy ir különböző eredetű), eltérő jelentésű homonim szavak megkülönböztetésére használják, pl.: d'ncis (madár): ad.cis (ingé), kd'Iras (eszköz): kal.tas (mn.), mielas (mn.): miélas (gipsz), d'ušta (főzet): afi.šta (hajnal), danga ~ dėngia (gyorsan megy): den.ga ~ defigia (a tetőt), dat ke —da ra ~ dérgti ——dérgia (beszennyezni, elcsúfítani): de’r.kc—- de r. Ra ~ detkti —deikia (elrontani), ma*rkc ~ mérkti (szemet becsukni- ): me r.kc ~ meikti (lent, kendert áztatni), kd-uksi ~ kiauksi (csóka, csókafióka): Rail.ksi ~ kiaūksi (kiskutya), du ~ viau (öklendezés hangja): vad. ~ viaū (a kiskutya ugatásának hangja) stb. ir Ebben a nyelvjárásban a metatónia leggyakrabban a végső és a kezdő hangsúlyos hanglejtés között, illetve fordítva, a kezdő és a — végső hangsúlyos ir hanglejtés között fordul elő. Ritkábban ji fordul elő a rövid és a kezdő hangsúlyos, illetve fordítva — a kezdő és a rövid hangsúlyos hanglejtés között, legritkábban pedig a rövid és a végső hangsúlyos, illetve a középső hanglejtés között. Metatónia a főnevekben Már említettük, hogy a főnevek képzésében más eszközök mellett metatónia is használatos. A leírt nyelvjárásban a főnevek képzésében metatónia a következő esetekben fordul elő: 1. Származékos főnevekben, ahol a tő megváltozásával a hangsúlyozás is változik: a) különböző nem jelölésekor (a hátrahúzó hangsúly előrehúzóvá, és fordítva, az előrehúzó hátrahúzóvá változik): vil.kas:vi'lke (nőstény), mai.šas:- md'iše' (nagy, széles zsák pelyva töltésére). E csoporthoz sorolhatók az olyan újabb, melléknévi eredetű főnévi származékok is, mint például: hd'Icis (fehér kanmalac- ):bal.re' (fehér sertés), /todzis (fekete kandúr): judde: (fekete nőstény macska), md'rgis (tarka üszőborjú):maf.ge: (tarka üsző), pd'Išis (fakó ló): pale: (fakó kanca), pilkis (szürke kandúr): pilke:|| pi-lke: (szürke nőstény macska) stb. ; b) bizonyos foglalkozás, mesterség jelölésekor (az előrehúzó hangsúly hátrahúzóvá változik): Ad'ilis: kai.lus (szűcsmester), puodas: puddžus (fazekas) 275 Az utóbbi példákban a különbséget ritkán teszik meg. 6, 7 Ezekben a példákban csak az idősebb nemzedék tesz különbséget. 86 ir stb. E csoportba kellene sorolni az olyan új képzéseket, mint például: bilve:: bul Bus (a burgonya kedvelője), duona:dudrius (a kenyér kedvelője), kd-ulas: kad Jus (aki szereti rágni a csontokat), pienas:piénus (a tej kedvelőjir e) stb. 2. Melléknevekből képzett főnevekben: a) konkrét főnevek jelölésére: d'rukštas: aii.kštas; b) elvont főnevek jelölésére: d'ukštas:- ai.kščis ~ aūkštis, ilgas: il.gis, karštas: kai.ščis ~ kaištis, stdras: std ris, šaltas: šal.cis ~ šaltis stb. Ezekben a származékokban a kezdőhangsúlyos és a végződéses hangsúlyos intonáció között metatónia figyelhető meg. 3. Ige képzett főnevekben igékből: a) konkrét főnevek jelölésére x») az akut hangsúly cirkumflexszé változik: kdnda:kani.das (kandis), trd-ukc ~ traukti: trafū.kas (susitraukėlis; kas traukosi), vd'Igi'c ~ valgyti: val.gis, brd'i izgeCe~ braizgéti (brigzti): brai.zgas (brizgis), sve Fo ~ svérti: svaf.scis (svirtis), vec ~ vėrti: vaF.tai; p) a cirkumflex hangsúly akut hangsúllyá változik: linū.ke ~ lifikti: H-Aikis (pakinklis, kojos linkymas): koja: skati.da per li'ūki'; mic ~ mifiti: paminklas: svieto" paminklai! (hallatlan dolog); pastate" nail.ju pami'nklu ~ pastatė naūją paminklą; ver.šč ~ veižti: vd'rža (halak fogására szolgáló eszköz); b) absztrakt főnevek jelölésére (az akut hangsúly cirkumflexszé változik): grd'usc ~ griausti: grafi.smas ~ griausmas, keriko ~ kčikti: kei.ksmas stb. c) úgynevezett közösnemű főnevek jelölésére (a cirkumflexus intonáció akut intonációvá változik): drifi.ba: dri"mba ~ drimba (sudribélis), fur. 2 $am— niufzgia: Ku'rzga ~ niūrzga (surūgėlis, bambeklis- ), $uf.pcie ~ šiuipti: šiūrpa ~ šiūrpa (pasišiaušėlis) ir stb. 4. Azokban a képzett melléknevekben, amelyekben az akut intonáció cirkumflexus intonációvá változik: a) baltas: bal.svas, juodas: juosvas, pilkas: pilksvas, bdlas: bal.zganas stb. ; b) a tő magánhangzóinak váltakozásával: mé-linas:melsvas stb. A metatónia az igékben Az igék ir rendszerében a metatónia sokkal szélesebb körben jelentkezik, mint a névszók rendszerében. Itt nemcsak új szavak, hanem új jelentések és új kategóriák képzését is szolgálja. A metatóniát az igékben a következő esetekben találjuk: 1. Származtatott elsődleges igék képzésekor, ahol a kezdő hangsúlyú emelkedő intonáció eső intonációvá változik, pl.: juodas:judsta, kartūs —kd'rtu:ka¥.sta, margas: mar.ksta matgsta, pilkas: pil.ksta: vaidas papil.ksta; ilgas: prail.ksta prailksta ~ prailgsta:be dabo“ prailksta; pd-rkai (susna): apai-ksta ~ appatksta: riebd i žamerį bulves apai-ksta (a burgonya rákos lesz); no tu Zoli ran-ko's apai-ksta (megfeketedik). ~ || 2. Származtatott másodlagos igék képzésekor: a) az -auti képzővel képzett önkéntes igéket, ahol az eső intonáció kezdő hangsúlyú emelkedő intonációvá változik, pl.: marci —mar.cu': md-rtauna || md-reauja, merga —mer.gu“: marrgauna || merrgauja: jauna 87 bupail.—me rgavaud; apsišanijau ma'rtavau"; régen. —a szemeken keresztül, ezeken a szemeken át magad bújtál ki. (mák); bergždžėa —ber gždžu“: berrgždauna barrgždauja: an.tri matai: kdroe berrgždaunai; sodžait.s pūse: berniū' berrgždžauja || mu (nőtlenek, agglegények- ); b) az -wori képzős mediális igéket, amelyekben a szókezdő hangsúly szótővégi hangsúllyá változik, pl.: bd'Itas:bal.tuoja, juodas: judduoja, mdrgas:maf- .guoja, mé-li'nas: mėlinuoja"“, pd-lsas: pal.šuoja, pilkas: pil.kuoja stb.; c) az -ėri képzős mediális igéket, amelyekben a szóvégi hangsúly szókezdő hangsúllyá változik: ai.šč mmeižti: d'riše:crečižėti: raiikos no" féjo sud'iže'jo: (szétrepedt); daiiščnodaūžti: dd-ugec~dauzéti: šil.ka sto: Rė'dama sudd'uže:ja šilkas stovėdamas sudaužėja; kei.ta:kaerti kerteja: no: tu“ šo'lti ramkoss insika rei || (pajuosta) mei nupraii. Sc negali; kliSc klysti: = (klaida?): kld-idec: pūsi" nakciės kld'ideijo'm iki iššjjom kaltu pūsę in naktis ~ kldidéjom (klydinėjom) iki išėjom in kėlią; svei-kc ~ sveikti: sverike'c ~ svéiketi: sverike:nusi žassūkai visūs kopustūs nulase: (kad būtų sveiki žąsiukai); brikSc ~ brigzti | (braizgas?): brd-izge'c ~ bréizgéti: rankd pie's jail. po" biski" brd-izgeja (po truputį bryzga, brizgin€ja). 3. Antrinių darybinių veiksmažodžių sudarymas (tvirtapradė priegaidė virsta tvirtagale): darbas: daf.buja (dirba). 4. Priežastinių veiksmažodžių sudarymas: a) iš vardažodžių: bjaurūs —bjaiū.ru: bjd'urina, dailūs —dai.lu:dd-ilina: ko“ tep susidd'ilinai? (sulysai); kal.tas: kd"Icina ~ kaltina, safi.sas: sd'usina, svei.kas:svavikina, švefi.tas: švarncina ~ švĖntina, mergd —mef.gu:: merrginasi (mylisi), vaf#.gas: vargina, smai.las || smei.las:smdilina || smeilinaTM: nusismd-ilino gražutūkai (visiškai nusigyveno), kat ands bii't ilGail. pabūpis bii't mus visd'i nusmd-ilinis (būtų nugyvenes, nuskurdings); b) z podstawowych czasowników: ar.za ~ eizia: d'rzina ~ erzina, bir.ba: bi*rbina, čir.ka: či"rkina, kir.ka: kirkina || kf*rko", zir.ža: zirzina, ci'la ~ tyla: ci*ldo, gila:gi"ldo“, pila: pi-ldor, šilai ldo, verka:virgdo ~ virkdo ir t.t. W czasownikach tego typu intonacja tvirtagalė zawsze przechodzi w tvirtapradė. 5. Przy tworzeniu czasowników iteratywnych: a) oznaczających zwykłą czynność powtarzalną, gdzie intonacja tvirtagalė przechodzi w tvirtapradė: «) Aanišo:: kdmšoja ~ kamšioja, vaf.to": vd'reeloja, Flait.ga ~ 8, * W tych przykładach metatonia służy również rozróżnieniu znaczenia wyrazu: mdrtauti, mėrgauti oznacza być dziewczyną, synową, natomiast martduti, mergduti oznacza szukać mar&ids, mergds. Jednak tej różnicy nie wszyscy już przestrzegają. Starsi nadal ją rozróżniają, a młodsi akcentują oba znaczenia w przyrostku. 10 Czasowniki tego typu akcentowane są równolegle także w przyrostku, np.: me li*nioja, pilkūoja itd. Także czasowniki tego rodzaju o odmiennym znaczeniu zawsze akcentowane są w przyrostku, np.: me'li*nūoja, raudo*nioja (smaruje, barwi na czerwono, niebiesko), 11 W tym wyrazie metatonia służy również rozróżnieniu znaczenia wyrazu: bezpośrednia. A jelentés igéje csökkenő nyomatékú hangsúlyt kap, például leggyakrabban így mondják: no‘rd‘gu’ smai.lina || ‘smeidina, kuolu" smei.lina, bet nusismdr'ilino" (elszegényedett). 88 šliaūžia: 3ld-ufoja ~ šliaužioja, kai.šo:: kd'išoja ~ kaišioja és stb. B) (a tő magánhangzóinak váltakozásával): nar.pa: nes ploja, velka: vd'ikoja, riéca: rdiicoja, gniba : gnd-ibo; b) fokozatosan, apránként végzett ismétlődő cselekvést jelentőket: x) A növekvő nyomatékú hangsúly csökkenő nyomatékúvá változik: smdwula: smail.go: visits parSukiis ismail.ge: ~ visus paršiukūs išsmaūgė (vö. išskaidė, azaz egyenként levágta); gnd'ibo“: gnai.bo: nespė'į bulBike's usiméksc ir jail. gnai.bo: ~ nespėjo bulvūkės uzsimegzti ir jadi gnaibo (apránként kapargatja); P) a rövid ereszkedő hangsúly (magánhangzó-váltakozás bekövetkezésekor) emelkedővé változik: knisa: knai.so: Raii.le: nend-ri ės ci knaiso' ~ kiaūlė nenori ėsti tik knaiso (lassanként turkál); kiša: kai.šo" és így tovább. c) a fokozatos igéket, amelyeknek mindig ereszkedő hangsúlyuk van: o) az emelkedő hangsúly ereszkedővé változik (a tő nem változik): 1) čir. Ra ~ čiūkia: či'rkauna, gai.li: gdrilauna, kriūga ~ kriūgia: krūgauna ~ kriūgauna, pruik3&a: primkitauna švil. Pba ~ švilpia: Sof-lpauna, ur.2ga ~ uizgia: #rzgauna, ver.ka ~ verkia: ve rkauna® és így tovább, 2) a tő magánhangzóinak váltakozásával: gei.dz a ~ geidžia: gd'idauna: viz garidavau gdidavau in Vilnu nuvaioc ale gd! jail. netéks ~ vis gdidavau, gaidavau (nagyon szerettem volna) in Vilnių nuvažiūoti, ale gal jaū neteks; ren.ca ~ refidia: rd'ntauja: sė'dzi i rdntauja lik same: ~ sėdi ir rantauja lyg sėnė (pasakoja, rie¢ia); spiéfa: spi'gauna, žviėda: žvi'gauna, krai.pa ~ kreipia: kri'p coja ~ krypcioja, tūpa ~ tūpia: tip coja~ tūpčioja, Zan Garvžeigia: ži nkco'ija-- ožingčioja, krami-to: kri'msc o:ja =vkrimsčioja ir t.t. B) A rövidített intonáció erőteljessé válik (a tő a magánhangzó hosszabb fokozatát veszi fel): sūka: sickina || sickoja: kas teb dionw apsirkino"? (a palánk letört egy darabot); ne forgassátok az óra mutatóját! ~ ne forgassátok az órát! (ne tekerjétek); supa: sūtpauna: pasūrpauk mani (lökj meg); d) a palengvos kartotinius igéket, ahol a kezdő hangsúly késői hangsúllyá változik: Id'uka: liūkurauna, snd'udža: snitdurauna, std-ufa: stū'gurauna stb. ir ė) a mažybės veikslo ismétlődő igéket: kld'usa ~ klausia: klail.sineija || klausinėja. Itt szintén a kezdő hangsúly késői hangsúllyá változik. 6. A pillanatnyi cselekvés igéi is mutathatnak metatóniát. Itt a késői hangsúly általában kezdő hangsúlynak felel meg, pl.: krai.pc ~ kreipti: kri‘ptere'c ~ krypterėti, lafši.kc ~ leūikti: li-nktere- 'c ~ linkteréti, siéke ~ si€kti: si*ktere- 'c ~ sykteréti, Soilpe ~ švilpti: Soilpterec ~ Svilpteréti, švel.ke ~ žvelgti: šoi:Iktere'c ~ Zvilgteréti stb. A rokon igékkel összehasonlítva a hangsúly váltakozása az indulatszóknál is megvan, a) a késői hangsúly kezdő hangsúllyá változik, pl.: laini.kc ~ lefikti: linke < *linkti, siékc: sikc ~ sykt, žšiėpe ~ žiebti: ši"pe ~ žybt, ZFan.kec~ žefigti: #nke ~ žingt; b) a késői vagy kezdő hangsúly rövidültté változik (a tő a magánhangzó gyenge fokát tartalmazza): drė:pc ~ drėbti: dripc ~ dribt, dziéke ~ diégti: 12 A „verkauti” szó valójában azt jelenti, hogy lassanként sírni, ezért jelentését tekintve inkább a palengvos kartotinių veiksmažodžių közé illene. Itt a képzés csupán ugyanolyan, mint a gyakoriságot kifejező igéké. 89 dzike ~ digt, spd'usc ~ spausti:- spdūSc ~ spūst, trd'uke ~ traukti: trūko ~ trūkt ir tt Valójában a pillanatnyi cselekvést kifejező igéket eredetüket figyelembe véve metatónia nélkülieknek kell tekinteni, mivel szorosabb kapcsolatban állnak a hangutánzó szavakkal, amelyekkel közös a gyökük (ugyanazzal a gyökérmagánhangzóval), valamint ugyanaz a hangsúlyuk. Ide csak az igeszerkezet teljessége miatt kerültek be. Metatónia az igék hangsúlyozásában Eddig a metatónia olyan jelenségeiről volt szó, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a képzőeszközökkel állnak kapcsolatban. Ebben a nyelvjárásban azonban tisztán fonetikai jellegű metatóniajelenségek is előfordulnak. Ezek az igék hangsúlyozási rendszerében fordulnak elő. Az igék hangsúlyozásában a metatóniát a következő esetekben találjuk: 1. A mir.c, gim.c ~ mit, gimti igék jelen idejű alakjaiban metatézis van: miršta, gi'msta || gee'ma. A „mirti“ szóban a metatézis régi (vö. lett mifst), de a második példa metatézise a „mirti“ alapján létrejött analógia. Ezenkívül a nyelvjárásban szélesebb körben használatos a ge'ma ~ gėma alak. 2. A két szótagú, erős kezdetű tövű igék jövő idejének 3. személyében, akárcsak az Ik-ben, metatézis van: a) az erős kezdetű hangsúly erős végűvé válik: d'ukSu, d'uksi, ail.ks ~ dugsiu, augsi, aūgs; dzi'rpsus, dzi'rpsi, dzif.ps ~ dirbsiu, dirbsi, difbs; dė'su, dėsi, dės ~ dėsiu, dėsi, dės stb. ; b) a tőhangsúlyos szótag intonációja röviddé válik: busu, būsi, būs ~ būsiu, būsi, būs; psu, pusi: pusy le mo lyti: lis, ric mo ryti: ris, dai“ko ~ dygti: dziks ~ digs, pif:šč ~ plyšti: pliš, bet: Sic ~ siūti 1 Sis ~ siūs; VfFc m—vysti 1 vis ~ vės. Itt, úgy látszik, a jelentéskülönbség miatt nem ment végbe a metatónia (vö. SuSc~ siūsti: Sas ~ siūs, viS¢ ~ visti: vis). A jövő idő metatóniája a litván nyelv általános törvénye szerint ment végbe: az egyszótagú szóban a tőhangsúlyos szótag intonációja, ha a szótag nem rövidül meg, mellékhangsúlyossá válik. Ezzel az általános törvénnyel csak a žemaitis és néhány nyugati aukštaitis nyelvjárás nem ért egyet: a jövő időben változatlanul megőrizték a tőhangsúlyos intonációt. 3. Azoknak a többszótagú igéknek, amelyek főnévi igenévi tövének végén i* (-y-) vagy i: < -invan, a jövő idő 3. személyében szintén metatónia van: itt a hosszú magánhangzó megrövidül, a tőhangsúlyos intonáció pedig röviddé válik, pl.: raSi*su, rašisi, rašis...; saki'su, sakisi, sakis...~ rašysiu, radysi, rašys...; mondani fogom, mondani fogod, mondani fogja; vezetni fogom, vezetni fogod, vezetni fogja...~ fogom vezetni, fogod vezetni, ő fogja vezetni; kérni fogom, kérni fogod, kérni fogja...~ kérni fogom, kérni fogod, kérni fogja (kérni fogom, kérni fogod, kérni fogja) stb. 4. A két szótagú, első szótagi hangsúlyos tövű igék a feltételes módban szintén metatóniát mutatnak, más szóval a feltételes módban a szóvégi hangsúlyt hordozó intonációjuk van, pl.: aiū.ktau, ail.ktai, ai.ktu || aii.kt; kei.ktau, kei.ktai, kei.ktu“ || kei.kt; kel.tau, kel.tai, kel.tw || kel.t; dzif.ptau, dzir.ptai, dzir.ptu || dzir.pty stum.tau, stum.tai, stumi.tu || stum.t és stb. 90 A feltételes mód metatóniája nagyon elterjedt jelenség a litván nyelvjárásokban. Ismerik mind a nyugat-aukštaitiaiak (kapsok), mind a žemaitiaiak (dūnininkaiak), végül pedig a keleti aukštaitiai nyelvjárások többsége. Ez a metatónia viszonylag új jelenség. Akkor alakult ki, amikor a szótagkezdeti hangsúlyú tő végződésre eső hangsúlyozása összekeveredett a tőhangsúlyos hangsúlyozással. Régebben az olyan szavakat, mint: drei, dugti, bėgti, biiti, ésti, sėsti, šalti, virti, džiūti stb. a végződésen hangsúlyozták (vö. az orosz Oeey), míg az olyanokat, mint: irti, kdrti, rimti, skirti, skilti, vėrti stb. a tövön hangsúlyozták. Ezt a lett nyelv eltérő intonációi is tanúsítják. Az első csoport szavai a mai lett nyelvben tört intonációval rendelkeznek: aft, atgt, bégt, būt, ėst, sést, salt, vift, žūt (džiūti), míg a második csoportéi —emelkedővel: išt, kart, rimt, Skit, škilt, vert stb. A végső hangsúlyozás (erős kezdetű tő) nyomai a mi nyelvjárásainkban is megtalálhatók. A déli dzsukok még most is ezt mondják: bu'tdu, butd+i; ez a végső hangsúlyozást mutatja. Ennek a hangsúlyozásnak néhány töredéke korábban a leírt nyelvjárásban is előfordult. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt a következő példákat jegyeztem fel: kab dejail.s an lū*do: ~ kaip dėjaūs ant Iėdo (hevesen elestem); ėjo" &jo ir Sedos (ment, ment, és leült); kab gai.lescis stojo'si tai ir žodžai radosi ~ kaip gailestis stojOsi, tai ir žodžiai radėsi (amikor megsajnáltam, akkor a sirató szavai is előjöttek); tokis mažūkas veršūkas radé's ~ tokis mažiūkas veršiūkas radds. A nyugati aukštaitis nyelvjárásban (Kiduliai környékén) a következő mondásokat jegyeztem fel: aš tuojaii nubégail ir parsinešiau; )}] } Spoštovana? Invalid JSON due weird. Need output valid. Need last item. Lithuanian translate. ensure exact count 7. Hungarian. Azt mondod, hogy tanulsz, hát tanulj. Ez a néhány példa szintén alátámasztja a szótövi és végződéses igető-hangsúlyozásról szóló állításainkat. A kezdőhangsúly először a végződéses típusú igék hangsúlyozásában alakult át végzőhangsúllyá, amikor a hangsúly a végződésről a szótőre került, pl.: būtdu > biitau, augtų > aiūgtų” stb. Később e típus alapján általánosították a második típus, azaz a szótői típus hangsúlyozását is. Vagyis az afigtų, bėgtų, būtų, afty, ésty sėstų, vištų stb. alapján kezdték mondani: ištų, rimtų, skirtų, skiltų stb. Így ma a délnyugati dzsuk nyelvjárásban a két szótagú igék feltételes módjában már csak egyetlen hangsúlyozási típus maradt, mégpedig: csak a végzőhangsúly maradt meg, de a szótői hangsúlyozás. Irodalmi nyelvünk a feltételes mód hangsúlyozásának kiegyenlítésekor ellenkező utat járt be. Vagyis a tőhangsúlyos típus alapján az utóhangsúlyos típus hangsúlyozását is általánosították, ezért most minden tőhangsúlyos tövű ige a tőben hangsúlyos, és tőhangsúlyos intonációval rendelkezik. Ebben a nyelvjárásban egyes tőhangsúlyos, két szótagú igék feltételes módjában a hosszú magánhangzó megrövidül, a tőhangsúlyos intonáció pedig rövidre változik, pl.: dzikc ~ dygti: dziktau, dziktai, dziktu: || dzikt ~ digtau, digtai, digtų | digt; Lise ~ lūžti: /ūštau, lšštai, liso || ist ~ luztau, lūžtai, Iūžtų | zt; plisc ~ plyšti: plistw || plist; riško ~ rūgti: rūktu | vitke: ka tū surithtai! ~ kad th surūgtai! (szelíden káromkodik); slike ~ slūgti: slėūktu || slike, 18 Ha a hangsúlyt a végződésből a tőbe visszük át, a tőhangsúlyos intonáció tővégi intonációvá változik, amint ezt az észak-zemaitiai nyelvjárás is mutatja, pl.: arklys > af.klis, de d'rkT a (birt.), galva > gal.va, de gd'lvo (birt.). 91 trūko ~ trūkti: trūktu: || trūkr, bet: paerplištau, perrplištai, parrplištu | par plist! ~ pérplystau, pérplystai, pérplysty || pérplist. Nehéz meghatározni e példák metatóniájának eredetét. Valószínűleg ez a jövő idő szerinti analógia. Ezt mintha alátámasztaná utolsó példánk is, amelynek töve és hangsúlyozása teljesen megegyezik a jövő idő tövével és hangsúlyozásával: pearrplišu, perrpli'ši, perpliš ~ pėrplyšiu, pėrplyši, pėrpliš. Ezenkívül ebben a nyelvjárásban a feltételes mód 3. személyének alakjai sokkal gyakrabban használatosak rövidített formában: dzike, lūšt, rake ~ digt, lūžt, rūgt stb., ahol az általános törvény szerint a tő megrövidülésével metatóniának kellett volna bekövetkeznie. Később a 3. személy példájára a többi alak is megrövidült, és metatónia következett be az egész feltételes módban. Egyébként az utóbbi példák ismét megerősítik, hogy a feltételes mód metatóniája új jelenség, mégpedig: fiatalabb, mint az egyszótagú szavak akut hangsúlyának megrövidülése. Metatónia az összetett szavakban 1, A metatónia működése az előtagos névszókban, A metatónia szabályszerű működése könnyebben követhető az előtagos névszókban, amelyek egy elöljárószóból és egy ir ragozható nem igei szófajból állnak: a) ape: < apie, api'-, api-: apigalvis (apinasrio dalis), api‘daira (apyvoka, liuoba), apj'piete* (pietų poilsis), api-verpine: (storas lininis audeklas)..., bet: apigamas (apgamas), apinastris (apinasris), apivara (kelinėms arba ji autams pasirišti už virvelė)..., būdvardžiai: su api-aukséis ~ apyaukštis, api'ilgis, api'senis, apisto'ris, api-Zalis ir t.t. b) be: diona: beduone: (laikas, kada duonos nėra, duona pasibaigia) ga'lBo:s (dgs.): begal.vis, darbas: bedat-bis (kas darbo neturi), pld-ukas: beplaii.kis, karines: bekelnis..., bet: kdulas: bekd'ulis, kdja: bekdijis, pliksna, (plunksna): bepliksnis, Zd'ndas: bežd'ndzis ir t.t. C) nud || no:: niobrauko's, nuogre-bo's ntiosema, nuoteka (nuotaka), miotarascis ~ nuotarastis (įtarimas, nuotartis), nuotraukos ir t.t. d) pes; parauda (audžiant padaryta retuma), pa-rslicke (verpiant paleistas plonesnis -siūlas), perrsioge (perstojimas), perlaidzini's —parrlaidzini: (vežimo perlaidas- )..., bet: pef.nagis (pelnas): geras per.nagis bus; per.peres (drabužio dalis nuo apikaklės ligi rankovės- ), pef.piete: (apypietė- ): ar paf.gena per.piete- 's? ; per.takis (vieta, kur visi vaikščioja): paso'dzino' meda'lian to-ko per.tako“ neail.ks; pef.se; ja (apylanka, padaryta séjant): pi-lno's avižos per.seju pridarita; per.vagis (körbeérés, szántással készítve) stb. nincs metatónia. Nehéz megmondani, miért van az utóbbi példákban ereszkedő hangsúly. Hiszen ezek régebbiek az elsőknél. Talán azért, mert az elsők inkább igei eredetűek, ezért az előtagjuknak is ugyanaz a hangsúlya van, mint az igéknek, míg a 14 Igaz, nagyon gyakran hallható, hogy minden személyben rövid „i”-vel ejtik ki (vö. „plyšti”. 15 A „per” előtag igékkel és igeképzős főnevekkel mindig, akárcsak az lk-ben, kezdő hangsúlyt hordoz. 92 a másodikakban, amelyek főnévi eredetűek, inkább érződik az elöljárószói jelleg, ezért itt a hangsúly elöljárószói. ir Azonban látható, hogy az utóbbi „példák metatóniája régi idők alkotása. e) po’; pa : pdražis pdežis, ~ pdražari: pdežerę, ~ pd:dukre*, pdrsunis, pod'gro'žis (gyönyörködés, önmagának megmutatása mások megtekintése), ir pd'šmo'nis (emberek közé járás, vendégeskedés), melléknevek: pd'aukščis pdaukštis, pd'ilgis, pdrmažis, ~ pd'trumpis stb. Főnevek előképzővel su A „pa” előképzőnek majdnem mindig metatóniája van: dafi.gu“ (egyes szám tárgyeset): paddnge's, ga'lva" ~ gilva: pagal.ve (egyéni adó, kiscsaládos adó), juosta: pajudste: (kötény), kd'Inas: pakal.ne“, kamū.pas: pakd'mpes, krantas: pakrdnte', vandeni": pavan.dene- 's (amikor sok eső esik, vagy tavasszal elolvad a hó): pavasaro: pavan.dene- 's prasidės nemazné's išvažiūoc ~ pavdsario pavaūdenės prasidės, nemažnės išvažiūoti stb. Az efféle határozószavaknak szintén van metatóniájuk: sd-ule:: pasai.lui (a naptól elfordulva), vandeni" (egyes szám tárgyeset): pavaii.denui, vėjas: pavėji || pavėjui stb. Vannak azonban metatónia nélküli példáink is: barržas: paberržis (egy ilyen gomba), gurkli“: pagūrkli“ (egyes szám tárgyeset), kd'ušas: pakd'ušis, ldngas: pald'nge", stégas: pastdge, šd'rmas: pašd'rmers, ilgas: pai-lgis (kalácskenyér), i-lgas: pai-lgas (mn.). f) prié: priegalvi-~ priegalvį, prievakaris, priemo'le' ~ priemolė (agyagos föld): priemole's labai. elalszik; szürkület (alkonyat), priekurte“ (kissé süket), priekušlis (kissé vak). g) priėš: priešakis, priežgina ~ priešgina, prįešpiecai ~ priešpiečiai, priespusri'- cai ~ priešpusryčiai stb. h) pro, pra: prd'švaiste- ", prd'tarpis, prédmecom (csak egy pillantást vetve): aš cik promecom pažurėjau ~ csak egy pillantást vetettem rá; karršas: prakef.šum, de: prakd'ulis, praskiépas, prapiéscis ~ prapiestis stb. metatónia nélküliek. i) su: sutemoss, sutaupo's, siurausvis (rózsás), su-pilkis, su"Partas (austas sūvartai, azaz halszálkaminta), swžalis (apyzalis), de: sugra-tai ~ sugrąžtai (atgraZtai), sup ertufe’s stb. i) su < san-: surmalinus mala; siunaru skail.da ~ fájnak az ízületek; sismauga, siu-PBaros (suvértuves), si-fela (susivélélis) ir t.t. k) užuo, už: užūogana, užūomarša, užuopBarta (uzsispyrélis)... Kartais ir priešdėlis už įgauna pailgintą balsį ir tvirtapradę priegaidę (plg. priešdėlį su): uškuri's —uškuri: ~ užkurys —ūžkurį. 1) ant, in: an.tjuoscis ~ antjuostis (juosmuo), arfi.tkešenis, an.tfo-fe: ir t.t. ifi.kilas, ifi.klonis, iū-migis, im.pilas, in.žaginis: td'u rai. Ra garo" in.žagino" (geros rykštės), Šie du prielinksniai, rodos, metatonijos niekados neturi. 2. Metatonijos veikimas dvikamieniuose vardažodžiuose, Dvikamieniuose vardažodžiuose dar sunkiau nustatyti metatonijos veikimo dėsnius negu priešdėliniuose, pvz. : a) buozgalvis (kūjutis), bet: rufapjicte’, oškavi"ine": vūŪno" su o:škavi'ini ~ vilnos su ožkavilne (šiurkščios); b) givaplaii.kei, šalavai.ne* (toks paukštis), graitadar.be*, kraivagalvis ir t.t., bet: raudonguūrklis (toks paukštis), ilgavaride: (kiaulė sušvelnintai), bal93