Kai kurie beasmenių sakinių tipai Malkavos tarmėje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, II LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A MALKAVAI NYELVJÁRÁS NÉHÁNY SZEMÉLYTELEN MONDATÁNAK TÍPUSA (BTSR, Magiljovi terület, Msztyiszlavli járás)1 M. SIVICKIENĖ A személytelen mondatok kérdése a litván nyelvjárásokban kétségtelenül igen érdekes általában véve, annál is inkább, mert az ilyen mondatokat sem a litván irodalmi nyelvben nem vizsgálták behatóbban. Ez utóbbi ok miatt sok nehézség merül fel a nyelvjárás személytelen mondatainak leírásakor. Az iskoláknak szánt litván nyelvi tankönyvek csupán néhány példára szorítkoznak a természeti jelenségeket, illetve az ember fizikai és lelki állapotát kifejező személytelen mondatok közül. Figyelmen kívül hagyják a személytelen mondatok szerkezeti és jelentéstani változatosságát. J. Jablonskis szintaxisában a személytelen mondatokról közvetlenül csak igen röviden esik szó (egy meghatározást és néhány példát közöl), de a mondat fő- és mellékrészeinek tárgyalásakor sokféle példát ad, amelyek között személytelen szerkezetek is vannak, noha ezeket nem sorolja az előbbiek közé.2 A litván nyelv személytelen mondataival valamivel részletesebben M. Durys foglalkozik³. Szól az olyan személytelen mondatokról is, amelyek állítmánya melléknévi igenév, illetve személytelen jelentésű személyragozott ige stb. M. Durys nyelvtani kérdésekről alkotott felfogása azonban gyakran formalista. Tankönyve előszavában Durys azt mondja, hogy közvetlenül M. Peskovszkij „Русский синтаксис в научном освещении” című művét követte. Ám ha M. Peskovszkij szintaxisában a nyelvi tények bemutatása sok esetben ellentmond is a szerző formalista beállítottságának, Durys kis tankönyve teljesen formalista maradt. Itt nem a személytelen mondatok jelentése határozza meg azok szerkezetét, hanem éppen fordítva: a forma szabja meg a tartalmat. Ez a cikk nem ért mindenben egyet a hagyományos felfogással az itt tárgyalt egyes szintaktikai szerkezetekről. 1Ez a cikk a „Литовский говор в белорусском окружении (БССР, дер. Мальковка, Могилевской обл.)” című kandidátusi disszertáció (kézirat) rövidített fejezete. A disszertációt 1956-ban védte meg a Leningrádi Állami A. Zsdanov Egyetemen, amely a Lenin-rend birtokosa. A munka a Malkava falu nyelvjárásának fonetikáját, morfológiáját és néhány szintaktikai kérdést ír le. Erről, valamint a nyelvjárás eredetéről részletesebben lásd az azonos című szerzői kivonatot. Rygiškių Jonas, Lietuvių kalbos sintaksė, 10, 19–26, Seinai, 1911.2 3 M. Durys, Lietuvių kalbos sintaksė, Kaunas, 1927. 231 Személytelen mondatnak azokat a mondatokat tekintjük, amelyeknek nincs alanyesetben kifejezett grammatikai alanyuk, amely a cselekvés végrehajtóját vagy valamely tulajdonság hordozóját jelöli; az ilyen mondatok állítmánya nem kapcsolódik a személy kategóriájához. A cikk a Malkava nyelvjárásra jellemző személytelen mondatokat írja le. Összetételük szerint osztályozza őket. Szemantikailag néhány markánsabb csoportjukat is elkülöníti. I. SZEMÉLYTELEN MONDATOK SZEMÉLYTELEN VAGY SZEMÉLYTELENÜL HASZNÁLT IGÉKKEL 1. Különféle természeti jelenségeket leíró személytelen mondatok A mondat fő része (az állítmány) személytelen igéből vagy személytelenül használt igéből áll. Az állítmány jelen, múlt és jövő idejű, harmadik személyű alakban áll. Pl.: Ale teip spakainiai (csendesen) lyja⁴; Vakar labai ke.pina.; Perniai labai kepindava.; Vėl isipaga.di.ja. (kitisztult az ég); Lauki šūla; Pa.piet vėl šūtins; Ai, daug prisni.ga.; Jau de.nos kiek pridėja.; De.noja; Kai iside.nos (kivilágosodik), akkor isipaga.dis; Un pa.vakarius pradėja. laščiot5. A nyelvjárásban e személytelen mondatok mellett személyes mondatok is előfordulnak, pl.: rytas aušta, lietus lyja, vakaras jau sute.ma., graužmas (mennydörgés) graudžia... A. Šachmatov e mondatok kialakulását azzal magyarázza, hogy a személyes mondatok hatására később alany került a személytelen mondatba. Az ezzel ellentétes véleményt (amelyet M. Durys is képvisel szintaxisában) M. Peškovskij vallja. Felfogása szerint a személyes mondatok, mint a lietus lyja, aušra aušta stb., korábbiak, és az ember csak később, amikor kritikusan kezdett gondolkodni, vetette el a feltételezett cselekvő megnevezését, ezzel hangsúlyozva, hogy nem ismeri a valódi okot (a valódi cselekvőt). 2. Az ember lelki és fizikai állapotát kifejező személytelen mondatok Az állítmányt kizárólag személytelen igék alkotják, harmadik személyű alakban. Ezek állhatnak múlt (egyszeri és ismétlődő), jelen vagy jövő időben is, pl.: Kojas ge.lia; Dunti. baūdžia (fáj); Man teip pusiauji. sopa; Matai, le.žiu.vi. jai niešti; Vis galvu. ne.štėdava; Vakar galvu. sa.pėja; Neskaityk, galvu. sa.pės... A nyelvjárásban az ilyen személytelen szerkezetek mellett gyakran használnak talán újabb személyes szerkezeteket is, vö.: Oi, lūpa.s sopa labai; Galvà pradė sa.pėt; Aštripa. runka; Jan runka.s knieti, kadniec (feltétlenül) kad teip padaryt; Nosis niešti, miris kas; Kaip sopa ažu.pinčiai, tai pre.ma (egyenesen) ra.du. nera... Érdemes megjegyezni, hogy a sopa, niešti, peršti igék mellett tárgyeset és alanyeset is használatos. Azonban az užtirpsta, tvinksta, igékkel ⁴ A nyelvjárás fonetikájának pontosabb visszaadása érdekében fonetikus átírást alkalmazunk, de jelentősen leegyszerűsített formában. A hangok félhosszúságát a hangjel jobb alsó oldalán elhelyezett pont jelöli. A hangsúlyos hosszú magánhangzókat a köznyelvi helyesírás szerint jelöljük. A hangsúlyt és a hangok lágyságát csak külön esetekben tüntetjük fel. A zárójelekben a nyelvjárás néhány szavának jelentését magyarázzuk meg. ⁵ A nyelvjárásban a főnévi igenév szóvégi t-je gyakrabban lágy. 232 A knieti igével csak alanyeset, a gelia, maudžia igékkel pedig csak tárgyeset használatos. E mondatok kettős használata a kelet-aukštaitiai és dzūkiai nyelvjárásokra jellemző.6 Az irodalmi nyelvben ilyen esetekben gyakrabban használnak személytelen szerkezeteket, vagyis tárgyesettel. E mondatok csoportjában összetételük és jelentésük szerint másféle mondatok is vannak, például: Ale ži.na.t. prisvarga. már; Tadu jai labai pazbausa. (megijedt); Paru.pė (eszébe jutott) padaboo, mi történik ott; Ajagi, kaip gert noris... Némelyikükben a személytelen vagy személytelenül használt ige a főnévi igenévvel együtt összetett állítmányt alkot (gert noris, paru.pė padaboo). II. SZEMÉLYTELEN MONDATOK MÚLT IDEJŰ, SEMLEGES NEMŰ MELLÉKNÉVI IGENÉVVEL Ezek a mondatok igen elterjedtek a nyelvjárásban. Attól függően, hogy miként van kifejezve a cselekvő, ezeket a mondatokat két csoportra osztjuk: meg nem nevezett cselekvőjű mondatokra, illetve olyanokra, amelyekben a cselekvő birtokos esetben van kifejezve. 1. Meg nem nevezett cselekvőjű mondatok, például: Atvažiuo.va. imt, tai sa.ka., va gerai sukrauta (a falról); Negrėpta ut lik tiem žaliem; Čia jau pravaruóni.ta (elszalasztották); Vynas tru.puti. nugerta bu.va.; Jai pâltas ge.ras nu.pirkta; Vi.sa.s ku.psna.s nukūnkinta (kifordítva) bu.va.; Stovi ca.gla.s (tégla) sugriáuta; Zadotkas (előleg) bu.va. duota... Amint a példákból látható, itt két eset lehetséges. Egyes mondatokban van alanyesetben álló főnév, másokban nincs.7 Mivel a cselekvő teljesen hiányzik a mondatból, a tárgy alanyesetű alakja mintegy az alany jelentését ölti magára. A mondat jelentésének ilyen megváltozása, amikor formailag közel kerülnek az egyszerű személyes mondatokhoz, az orosz nyelvjárások némelyikében is ismert.8 J. Jablonskis az ilyen, alanyesetű alakot tartalmazó mondatokat – noha az alanyeset a tárgyat jelöli – a személyes mondatok közé sorolja.9 Felmerül a kérdés, miért semleges nemű melléknévi igenév az állítmány ezekben a mondatokban, és miért nem egyezik az alannyal. Jablonskis erre a kérdésre nem ad választ. Valószínűleg azért használatosak itt semleges nemű melléknévi igenevek, mert a cselekvő nincs megnevezve. 2. Birtokos esetben álló cselekvőjű mondatok. A birtokos esetben kifejezett cselekvő lehet névmás vagy tulajdonnév, például: Kinduriu. ra.da.m, amikor megérkezünk, ineita új házakba a kurnica.s-ból (füstös konyhából); Már 6 Néhány oldalon ilyen mondatokra találunk példákat I. Špecht Litauische dialektische Texte aus Russisch Litaues című művében, Leipzig, 1920, valamint J. Otrembski Wschodniolitewskie narzecze twereckie, cz. I. című művében, Kraków, 1934. 7 Mindkét mondattípus az észak-orosz nyelvjárásokra jellemző; lásd А. Б. Шапиро, Очерки по синтаксису русских народных говоров, 144—145, Москва, 1953. Az orosz nyelvű emlékekben való használatukról lásd С. Д. Никафоров, Глагол, его категории и формы в русской письменности II-й пол. XVI в., 321, 1952. 8 Ф. Д. Филин. Заметки о записях материалов по синтаксису. — „Бюллетень диалектологического сектора Института русского языка“, вып. 4, 45—47, 1948. 9 Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksė, 30, Seinai, 1911. 16. Kalbotyros klausimai II. 233 nume.gota jól mūsų. elkezdődött, stukset (kopogni); Sodi ke.no tai būta; Jo jau ata.nėšta malku.s; Ma.na, nuveita nem tudni, hová; Viešnia.s ata.ja., a. ma.na. kvartu.kas (žiūrstas) ažu.miršta nusimt; Levasios prigriūta šiena, su rugienu... Az olyan szerkezeteket, amelyekben a cselekvő genitivusával álló, semleges nemű, múlt idejű passzív participium szerepel, F. Špecht lengyelnek tartja¹⁰, helyesebb azonban ezeket a litván és a szláv nyelvek közös szerkezeteinek tekinteni; ezt széles körű használatuk mutatja a litván és az orosz nyelvjárásokban. III. SZEMÉLYTELEN MONDATOK MODÁLIS SZAVAKKAL Az összetett állítmány egy cselekvést kifejező főnévi igenévből és az időt, illetve a cselekvés aspektusát jelölő modális szóból áll. Leggyakrabban a következő modális szavakat használják: (ne-)reikia, (ne-)priseis, (ne-)teks, (ne-)тuоžnа, (ne-)galima. Ez a mondattípus két mondatfajtát foglal magában: alanyesetű tárggyal rendelkező mondatokat, valamint olyanokat, amelyekben a cselekvés tárgya más esetben áll. 1. Személytelen mondatok modális szóból álló állítmánnyal és alanyesetű tárggyal. Az ilyen mondatok a nyelvjárásban nagyon gyakoriak, például: Jau ugnis reikia dekt; Kibà (jeigu tik) sulis, tai raiks kraut šienas; Nuvelet silkė. nereikia, tik nulu.pt; Runka.s niekaip nemuožna atvelet; Raiks jau dabar neu.turt (nekalbėt) niekas; Man taisyt reikia dunkšti.s (stogas); Ryt kažna, ar priseis šienas džiovint... A litván nyelv tankönyveiben az ilyen mondatokat hagyományosan személyesnek tekintik, amelyek a mondat mindkét fő mondatrészét tartalmazzák. A nominativust a főnévi igenévvel együtt összetett alanynak, a modális szót pedig állítmánynak tartják. Helyesebb volna az ilyen mondatokat az összetett állítmányú (modális szó + főnévi igenév) személytelen mondatok közé sorolni. Talán nem is egészen helyes itt a nominativust alanynak tekinteni, mert tárgyat jelöl. A nominativus itt accusativusi jelentésű, a főnévi igenévnek az összetett állítmány részeként való hozzárendelése pedig a nominativushoz, vagyis a modális szótól való elszakítása mesterséges. Az irodalmi nyelvben az ilyen mondatokban a nominativus helyett egyre gyakrabban használnak accusativust. Ezt J. Žiugžda¹¹ is megfigyeli. Azokban a mondatokban, amelyekben a nominativus helyett accusativust használnak, J. Žiugžda a mondat fő részeinek kifejezésében bekövetkező változást lát. A vasarą tenka daržai laistyti12 mondatot így elemzi: daržai laistyti az összetett alany, a tenka pedig az állítmány; a vasarą tenka daržus laistyti mondatban viszont csak a laistyti számít alanynak, az állítmány pedig a tenka. Valójában itt nem történik változás a mondat fő részeinek összetételében; csupán teljesen nyilvánvalóvá válik az accusativusban álló tárgy. J. Jablonskis a nominativusos és összetett állítmányú mondatokról szólva¹³ megjegyzi, hogy az ilyen mondatok elemzésében sok szubjektivitás lehet. A reikia rugiai kirsti mondatban, arra a kérdésre, hogy mit kell tenni, az alany a rugiai kirsti lesz; arra a kérdésre pedig, hogy mit állítunk a rozsról, azt válaszoljuk: rugiai kirsti reikia. Következésképpen a reikia kirsti szerkezetet állítmánynak tekintjük. 10 F. Specht, min. veik., 69—70. 11 J. Žiugžda, Lietuvių kalbos gramatika, 2, 8, 1955. 12 A példa ugyanonnan származik. 13 Rygiškių Jono Lietuvių kalbos sintaksė, 25—26, Seinai, 1911. 234 Amint látjuk, J. Jablonskis nem ad meg semmiféle kritériumot, amely alapján az infinitívuszt az alanyhoz vagy az állítmányhoz lehetne sorolni; csak annyit jelez, hogy ez a kérdéstől, a logikai hangsúlytól stb. függ. A tárgyeseti jelentésű alanyesettel alkotott analóg szerkezetek az észak-orosz nyelvjárásokban használatosak14, a 18. századig pedig az orosz írott nyelvben is használatosak voltak.15 2. Az összetett állítmányú személytelen mondatokban, amelyek modális szóból és infinitívuszból állnak, a tárgy birtokos esetben is állhat. A birtokos eset használatát itt mindig a főnév vagy az ige szemantikai jelentése határozza meg, például: Raiks susmal’t dabar miežiu. (egy részüket, nem az összeset, amennyi van); Do man raiks ža.les pasraut (a pa- igekötő a cselekvés befejezetlenségét jelzi); Nėr kadu sedi, Pranokas atvažiuos, raikia re.šutu. jam atne.št; Raikia duot jam kruopu. tegu ėda..." Ha ilyen megszorítás nincs, alanyesetet használnak, vö.: Raikia sumalt rugiai (az egész készletet); Muožna išraut aguona.s; Nemu ožna miltai iškraty t, ku. nori daryk ir t. t. 3. A nyelvjárásban e csoport valamivel eltérő személytelen mondatai is gyakoriak. Ezek ugyanolyan szerkezetű mondatok, csakhogy hiányzik belőlük a modális szó — csupán odaértjük. Tranzitív ige mellett szintén alanyeset használatos, például: Kur to ža.le do gau t; Čia liesva.s (kopėčios) paduot. ar per tos nulipsi; Kur a.ni.s dėt, pinigai... 4. Gyakoriak a modális szavakkal és intranzitív ige infinitívuszával alkotott személytelen mondatok is, például: Pasiset un ke.lia. raikia (utazás előtt); Šiunde važiuot in posa.džia. raikia; Maž do un bazora. (a piacra) prieis nuveit; Nemu ožna un jo jot (lóháton). 5. Az ilyen személytelen mondatoknak van még egy érdekes fajtája. Az összetett állítmányhoz (modális szóhoz és infinitívuszhoz) hozzákapcsolódhat a „būti” létige múlt idejű, egyszeri cselekvést jelölő, 3. személyű alakja. Pl.: Ryt raike. bu.va. blynu, išike.pt; Pirtis raike. bu.va. pasku.rint, nėr kadu; Sakau, maž (gal) pasėset jau raike. bu.va.; Raike. bu.va. lik šiol ir atait, nėr ir nėr; Raike. bu.va. jau pade.taut... Ezek a mondatok jelentésükben a feltételes módhoz hasonlítanak, vagyis olyan cselekvést fejeznek ki, amely ténylegesen nem megy végbe, de kívánatos. Vö.: Ryt reikėtų blymų išsikept. A „buvo” ezekben nem jelöli a múlt időt. A „buvo” ige az ilyen mondatokban kétségtelenül a szláv nyelvek hatására jelent meg. Vö. Завтра надо было бы блинов испечь. Az orosz, belarusz és lengyel nyelvben a „reikia” — нужно, treba, trzeba — modális árnyalatú predikatív szavakat az állapot kategóriájába sorolják. A „быть” kopulával együtt állítmányként használatosak. Ezekben a szláv nyelvekben a „reikia” önmagában nem képes nyelvtani időt kifejezni, hanem csupán modális árnyalatú állapotot jelöl. A litván nyelvben viszont a „reikia”, bár az állapotként értelmezett szükségesség fogalmát fejezi ki, továbbra is ige, és a „būti” kopula nélkül is kifejezheti az igeidőket. Ezért a „reikėjo” mellé tett „buvo” jelentés szempontjából nem ad hozzá semmi újat, csupán a cselekvés irreális voltát hangsúlyozza. 14 Бюллетень диалектол. сектора АН СССР. вып. I, 17, 1947. 15 A. Б. Шапиро, Очерки по синтаксису русских народных говоров, 141—142, Москва, 1953. 235 Ilyen szerkezetű mondatok más nyelvjárásokban is előfordulnak, például a Tverečius nyelvjárásban16, valamint a Linkmenys nyelvjárásban is, amelyből a Malkava nyelvjárás kivált. Ez azt jelenti, hogy már azelőtt kialakultak, hogy a vizsgált nyelvjárás a belarusz nyelv környezetébe került volna. J. Špecht már a „Summa arba trumpas izguldimas Ewangelių szwentų” című műből is hoz ilyen példákat. IV. NÉVTELEN NEMŰ MELLÉKNEVEKKEL ALKOTOTT BEFEJEZETLEN MONDATOK Ezekben a mondatokban az állítmányt névtelen nemű melléknév fejezi ki. A cselekvő jelenlétét tekintve ezek a mondatok nem egyformák. Némelyikben az állítmánnyal kifejezett állapot nem kapcsolódik semmilyen cselekvőhöz, másokban a cselekvő kikövetkeztethető vagy részes esetben van kifejezve, például: Pre. saulai teip balta; In saula.s labai sveika; Ai, bloga be duntu.; Matai, kaip par mus ramu (vidám); Gal neramu (szomorú) Malkava.j, kai jaunim, tai vis miestai geriai... Itt gyakran a szláv baika || baika szó szerepel állítmányként, jelentése: nem rossz, jó, jól (vö. belarusz байка = басня), például: Kad ir užlyt trupučiu.ku., tai baika; Šiunde baikta, nelabai karšta; Jau kai rugius suvės, tai tadu bus baika... A „baika” szó a nyelvjárásban névtelen nemű melléknévi jelentést vett fel. Állítmányként vagy az állítmány részeként személyes mondatokban is szerepelhet, például: Kas metai mūs bulba.s baika; Kalniai (bundák) bus baika... Hasonló jelentésben (nem rossz, jó, jól) a байка szót feltehetően egyes belarusz nyelvjárásokban is használják17. V. ÖSSZETETT BEFEJEZETLEN MONDATOK A Malkava nyelvjárásban széles körben használatosak az alábbi szerkezetű befejezetlen mondatok: 1. { nincs / van } + mit + jelen idő 3. személyű igealak Példák: Nėr kas ra.ša. (nincs miről írni); Nėr kas walga. (nincs mit enni, nincs élelem); Nėr kas rūna (nincs fű); Nėr kas pe.ni (nincs disznó); Paliūte. (esős időszak), tai nėr kas dirba (nincs mit dolgozni); Yra kas pjauna (jó a termés); Yr kas ma.la. (van gabona), csak nincs malomkő.; Yr kas siu.wa (van anyag), csak időm nincs. 2. { nincs / van } + hol, mikor + jelen idő 3. személyű igealak. Például: Tai čia nėr kur mauda.s (nincs hol fürödni); Nėr kadu ir apsvelka; Gal nebua.wa. kadu ra.ša.; Nėr kur de.da la.pai; Aš girdėjau, ale nebu.wa. kadu klau-sa.; Yr kur gama. Yr kadu čia man ple.pa... (van hol legeltetni); 16 Žr. J. O t r ę b s k i, Wschodniolitewskie narzecze twereckie, cz. I, 400. 17 D. Telentiuko kiadatlan kandidátusi értekezésében („Исследование в области белорусской диалектологии“, Пинск, 1949) a következő példát találjuk: „Тэпэр зайихаты у Пінск, байкы, а ранчь, праўда што было трудно“. 236 Ezek sajátos összetett személytelen mondatok személytelen főmondattal, amelyben csak az állítmány szerepel, létigékkel kifejezve nėra, yra, valamint személytelen tárgyi mellékmondatokkal (kas ra.są, kas valga, kur mauda.s stb.). Ezek a mondatok mind szerkezetük, mind jelentésük szempontjából érdekesek. Amint a magyarázatokból látható, a névmást tartalmazó mondatokban a „kas” alanyesetű névmás tárgyat jelöl. Néhány más nyelvjárásban ez a „kas” cselekvőt jelöl (nėr kas valgo — nincs, aki egyen). A litván nyelv tankönyvei nem tárgyalják az ilyen mondatokat. J. Jablonskis a mondat fő részeiről szólva sok ilyen példát hoz a különböző nyelvjárásokból.¹⁸ És attól függetlenül, hogy bennük az alanyeset tárgyat vagy cselekvőt jelöl, az alanyesetet és az igealakot logikai alanynak tekintik. A malkavai nyelvjárásra nézve ez helytelen volna, mert itt az alanyeset tárgyat jelöl. A cselekvő kifejezésére részes esetet használnak: Nėr kam aina (nincs ember, aki menne); Yr kam padeda (van segítő); Nėr kam padeda (nincs segítő). Lehetséges, hogy e szerkezetek valamennyi mellékmondatában a rašo, valgo stb. igék csak alakjukban egyeznek meg az egyes szám harmadik személyű alakjával. Eredetük szerint azonban itt valamilyen más alakról van szó. Jablonskis példái azt mutatják, hogy a nyelvjárásokban itt az igealak változó. Előfordulhat: jelen idejű cselekvő melléknévi igenév, felszólító mód, feltételes mód stb. A harmadik személyű alak ezekben a mondatokban jelentésében a személytelen igékre emlékeztet, mert azok sem utalnak cselekvőre. A következő mondatok mellett: nėr kas valga, nėr kur mauda.s, nėr kam aina főnévi igeneves mondatok is használatosak: nėr ko valgyt, nėr kur maudytis, nėr kam ait, yr kam padėt stb. Nem sikerült megállapítani az ilyen eltérő használat semmilyen szabályszerűségét. Kétségtelen, hogy mindezek a mondatok szerkezetük és jelentésük szempontjából igen érdekesek, és más nyelvjárások adatai alapján részletesebben is vizsgálni kell őket. A személytelen mondatok néhány típusa a Malkavka faluban (a BSSR Mogiljovi területének Msztyiszlavli járásában) М. К. СИВИЦКЕНЕ Összefoglalás A cikk a Malkavka falu nyelvjárására legjellemzőbb személytelen mondatokat ismerteti. A személytelen mondatokat elsősorban összetételük és az állítmány kifejeződése szempontjából vizsgálja. A mondatok következő típusait vizsgálja: I. SZEMÉLYTELEN MONDATOK SZEMÉLYTELEN VAGY SZEMÉLYTELEN ÉRTELEMBEN HASZNÁLT IGÉKKEL; 18Rygiškių Jono: A litván nyelv szintaxisa, 25, Seinai, 1911. 237 II. BEFEJEZETT MELLÉKNÉVI IGENÉVI ÁLLÍTMÁNNYAL ÁLLÓ SZEMÉLYTELEN MONDATOK. Ezek a mondatok széles körben elterjedtek a nyelvjárásban. Közöttük megkülönböztethetők a meg nem nevezett cselekvőjű és a megnevezett cselekvőjű (birtokos esetben álló) mondatok. Az előbbiekben a tárgy alanyesetben áll. Mivel a cselekvésnek egyáltalán nincs valóságos alanya, a tárgy alanyesete átértelmeződik, és jelentésében közel kerül a melléknévi igenévvel kifejezett állapot hordozójához. Például: Jai pal’tas ge.ras nu.pirkta (neki jó kabát van vásárolva). I. Jablonskis a nyelvtanában az ilyen mondatokat személyesnek tekinti. III. MODÁLIS SZAVAKKAL ÁLLÓ SZEMÉLYTELEN MONDATOK. Itt a legérdekesebbek azok a mondatok, amelyekben modális szó és tárgyi jelentésű alanyesetű alak szerepel. Nuelet silke. neraike (szó szerint: megmosni heringet nem kell). A litván nyelv grammatikáiban az ilyen mondatokat is személyesnek tekintik. A főnévi igenévi alakot és a főnév alanyesetét összetett alanyként, a modális szót pedig állítmányként értelmezik. Ez a mondattípus több változatot foglal magában; ezek között vannak olyan mondatok, amelyekben az összetett állítmányt (modális szó + főnévi igenév) a szláv nyelvek hatására a „lenni” ige múlt idejű, 3. személyű alakja egészíti ki: Ryt raike. bu.va. blynu. isikept (szó szerint: holnapra palacsintát kellett volna sütni). A hatás régi, mivel az állítmány hasonló kiegészítése a Linkmenys nyelvjárásban (amelyből a Malkava nyelvjárás kivált), valamint más nyelvjárásokban is előfordul. IV. NEMI JELLEG NÉLKÜLI MELLÉKNÉVVEL ÁLLÓ SZEMÉLYTELEN MONDATOK. Állítmányként szerepelhet a baika szó „jó”, „semmi baj” jelentésben (vö. belarusz байка = ’mese’), amelyet nemi jelleg nélküli melléknévként értelmeznek. V. ÖSSZETETT SZEMÉLYTELEN MONDATOK. Összetettnek az ilyen típusú mondatokat tekintik: ner (yr) kas valga. (szó szerint: nincs (van), amit esznek), ner (yr) kadu apsvelka (szó szerint: nincs (van), amikor felöltözik). A főmondatok létigékből (van, nincs) állnak. A névmással alkotott tárgyi mellékmondatokban a „kas” névmás alanyesete a tárgyat jelöli. Az ige bennük láthatólag csupán a 3. személyű alakkal egyezik, eredetét tekintve azonban más alak is lehet. A nyelvjárásokban itt különféle igealakok fordulnak elő.