Iš K. Širvydo „Dictionarium trium linguarum“ žodyno istorijos

K. ŠIRVYDAS „DICTIONARIUM TRIUM LINGUARUM“ CÍMŰ SZÓTÁRÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL K, PAKALKA K. Širvydas a litván lexikográfia úttörője. Širvydas „Dictionarium trium linguarum“ című művének megjelenéséig a litván lexikográfia jelentéktelen kezdeményei a nem litván és az első litván írásokban található litván glosszákban* fedezhetők fel. Néhány litván glosszát? találunk a Litván Nagyfejedelemség évkönyveiben, az orosz nyelven írt uradalmi leltárkönyvekben, a latin, de különösen a lengyel nyelvű írásokban. Ide sorolhatók a használati tárgyak megnevezései, személynevek, különféle kifejezések, szókapcsolatok, mitológiai nevek stb. Néhány tucat mitológiai nevet magyarázatokkal együtt találunk M. Strijkowski „A lengyelek, litvánok és žemaičiai krónikája..- .” című, 1582-ben kiadott művében. A nem litván írásokban fennmaradt, eltorzított litván szavak és mondások is fontosak a nyelvtudomány számára. Sokféle és jellegét tekintve változatos lexikai glosszát találunk J. Bretkūnas (1579— 1590) bibliafordításában. Mivel a szerző arra törekedett, hogy az eredetit nagyon gondosan és pontosan fordítsa le, olyan glosszák keletkeztek, amelyek jelentősen gazdagították a fordítás szókincsét. A glosszák egy részét a fordítás kéziratába a fordító munkáját ellenőrző papok is bejegyezték. J. Bretkūnas kéziratának glosszái jellegüket tekintve változatosak: egyesek a margón találhatók, mások magában a szövegben; néhol szinonimákat közölnek, máshol a jövevényszavakat litván szavakkal magyarázzák, és fordítva. Másutt egy-egy szót litván, olykor pedig német kifejezéssel magyaráznak, és fordítva — egy litván szerkezetet egy másikkal magyaráznak. Hasonló glosszák találhatók M. Daukša lengyel nyelvből fordított, kis terjedelmű, 1595-ös katekizmusában is. E katekizmus margóján mintegy 190 lexikai glossa található- ?. —J. Bretkūnas és M. Daukša glosszái a fordítási és értelmező szótár elemei. Különleges lexikográfiai munkát, amelyben betűrendbe rendezett, magyarázatokkal ellátott szavak szerepelnek, a 17. század eleji litván írásbeliség jeles képviselője, a litván nyelv jó ismerője, K. Širvydas állított össze. Jo,,Dictionarium trium linguarum“ pasirodė 1 Glosának tekintjük a szerző vagy a szerkesztő által a szöveg (többnyire régi szöveg) margóján vagy sorai között végzett, érthetetlen szó vagy kifejezés magyarázatát. * Néhány, ilyen glosszákat tartalmazó részletet K. Jablonskis közölt a „Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje” című könyvében, Kaunas, 1941. 3 Daukša katekizmusának glosszáiról bővebben lásd J. Kruopos „Leksiniai paralelizmai Daukšos Katekizmo (1595) kalboje” című tanulmányát, amely e kiadványban jelenik meg. 277 1629 m., már egy évvel az első litván 82 könyv KeletPoroszorir 34 szágban egy évvel Daukšos katekizmo, — pirmojo Lietuvoje išleisto lietuviško spaudinio. K. Širvydo žodynas buvo pirmasis spausdintas lietuvių leksikografijos veikalas. Rytprūsiuose tik po 101 m. pasireiškė F. V. Hackas, išleidęs religiniams reikalams skirtą, gerokai mažesnės apimties — vokiečių–lir ietuvių ir — lietuvių–vokiečių kalbų žodynėlį. Širvydo žodyno ir ,,Punkty sakymų“ (1629, 1644) pasirodymas tiesiogiai susijęs su Vilniaus jėzuitų akademijos, įsteigtos m., 1579 veikla. Abban az időben a reformáció ma ellen irányuló katolicizmuspropaganda volt a litván könyvek kiadását ösztönző fő tényező. A közéletben megvetett litván nyelv számára A vilniusi akadémián bizonyos jogokat ismertek el, és támogatni kezdték. ją „Az akadémián megállapították, hogy a litvánul tudó hallgatók gyakorolják, hogy a prédikációkat litvánul mondják el“. Úgy látszik, az akadémián meglehetősen sok litván volt, mivel ott ir 1620 m. litván nyelvi tanszéket alapítottak, amelyet minden bizonnyal Sirvydas vezetett®. A vilniusi jezsuita akadémián teológiát tanítva litván nyelven, és ir hosszú időn át litvánul prédikálva a vilniusi templomokban, Širvydas megértette, hogy litván nyelvű műveket kell kiadni (köztük egy litván nyelvi szótárt), amelyeket az akadémia növendékei és más, litvánul nem kellően tudó papok felhasználhatnának a vallási ir propagandához. Tudta, hogy a vallási műveket kifejező, választékos anyanyelven kell megírni. ir Ez iš részben látható iš jo ,,A Punkty sakymų“ címoldalának második oldalán található latin hexameterben, amely így kezdődik Zo- „Menj, könyv, húzd ki a szent ir szó fullánkját, szúrd át a szíveket a litvánok lengyel földjén...” A litván könyvek kiadására ir ösztönözte Širvyd kortársának, ir M. Daukšának, aki Vilniusban kiadta a Katekizmą, ir a Postilė példája. Be kétségtelenül Širvyd számára ismertek voltak Daukša híres ir művei jo A Postilė előszavának szavai: „Bár, igazat szólva, közülünk kevesen vannak olyanok, iš különösen a jelesebbek között, akik ne tudnának lengyelül, és ne lennének képesek ir lengyelül írt prédikációkat olvasni, mégis véleményem szerint többnyire olyanok vannak, akik nem értik a lengyel nyelvet, vagy csak valamennyire tudják. ne Tudom, hogyan becsüli, szereti és drágának ir tartja minden nemzet a műveket, amelyeket anyanyelven írtak (ezért, úgy vélem, minden nemzet ir siet lefordítani a iš könyveket más į nyelvekr- ...“* ől a sajátjára), Ezen M. Daukša szavai, amelyek az anyanyelv és az azon írt művek ja tiszteletére buzdítottak, valamint arra ösztönöztek, hogy más iš nyelvekről könyveket fordítsanak, visszhangra ir találtak Širvyd tevékenységében. Ir ő ,,Punkty sakymų“ lengyel nyelvű előszavában nagyon hasonlóan érvelt az olvasóhoz intézve: „O ir latin nyelvű, valamint más ir nyelvű könyvből már rengeteg van, de az emberek lelkének üdvösségéhez oly szükséges litván könyvből rendkívül kevés van“?, A fent idézettek, továbbá o a „Dictionarium trium linguarum” előszavának az „Ad Studiosam Iuventutem” szavai, amelyek azt a gondolatot fejezik ki, hogy a szótárral... mintegy útmutatóként ki lehet kövezni magunknak a į költészet és az ir ékesszólás legnagyobb szent4 Litvánia Szovjet Szocialista Köztársaság története, 1, 298, Vilnius, 1957. 4 J. Lebedys, K. Širvydas. — Irodalom és ir művészet, sz. 35, 1956. $ A litván irodalom történetének chrestomathiá65, ja, Vilnius, 1957. ? K. Szyrwid, Előszó az do olvasóhoz, — Kn., Pontok Kazafi, Wilno, az MDC-ben rejtőző latin XXIX. 278 nyelvi kincseket®, mutatja, hogy Širvydas jól megértette a litván könyvek, különösen a szótárak nagy szükségesso égét. A meglévő lengyel—latin, latin—lengyel szótárak a vilniusi akadémia növendékeit nem elégíthették ki. Az akadémia növendékeinek használatára Širvydas kiadja híres K. 1629 m. „Dictionarium trium linguarum“ ir ezáltal már A XVII. század a. elején utat tör a litván lexikográfia számára. Širvydas szótára több kiadást is megért. Iš A Širvydas-szótár fennmaradt jų példányai, címlapjai és a ir bibliográfusok előszavaiban található utalások alapján megállapították, hogy ,,Dictionarium trium linguarum““ öt kiadásban jelent meg: I — 1629, II — 1631, III — 1642,IV — 1677, V — 1713. Napjainkig valamennyi kiadás példányai fennmaradtak, a második kivételével. Širvydas első bibliográfusa a jezsuita történész — A. Alegambė (XVII. század) művében ,,Bibliotheca Scriptorum Societatis Iesu“ (1642) ir egy másik, későbbi jezsuita történész St. Rostovskis (XVIII. század) munkájában ,,Lituanicarum Societatis Iesu Historiarum“ (1768) Širvyd szótárát csupán megemlítette, de a kiadások éveiről nem közölt jo részletesebb ir jų adatokat. Ezért iš jų az adatok alapján nehéz megmondanunk, hogy mely SzDi-kiadások voltak számukra ismertek (Alegambai valószínűleg csak az első három kiadás lehetett ismert, Rosztovszkijnak o mindegyik). — Az első kiadás fennmaradt példánya, amely még a szerző életében jelent meg, hosszú ideig ismeretlen volt. A lengyel bibliográfus F. M . Sobieszczański ezt írta: „Valamennyi kiadás közül tų az elsőnek és a ir másodiknak nyoma be veszett, — ir jų egyetlen, eddig ismert könyvtárban sem találhatók. se Valószínűleg még az első kiadás nyomtatásának éve sem ismert“!0, Az első kiadásról a másik lengyel bibliográfus sem tudott semmit ir — M. Stankievičius: „Az első kiadásról egyáltalán nincs tudomásujo nk, egyetlen könyvtár sem rendelkezik ir vele.” Ugyanígy mások is, akik ir jo Širvydáról írtak munkákat (J. Kraševskis, A. Balinskis, Ad. Jocher, Jucevičius, L. Kajet. Nezabitauskas, P. Kepenas és ir mások) csak az utolsó három, többnyire kiadást ismerték. o — du XIX. a. századi írók D. Poška, S. Valiūnas, A. Klementas, o po száz éves ir E. Voltaire, neznajući prve Összekeverte a SzDi-kiadások megjelenési éveit a szótár kiadásaival. XX a. a kezdeti lengyel bibliográfus St. Estreicher bibliográfiájában az első kiadás eredetijéről azt mondta, hogy a létezése állítólag jo kétséges**. Egy A SzDi első kiadásának addig senki által nem említett példányát egy orosz irodalomtörténész találta meg A. Orlov a moszkvai szinódusi nyomda könyvtárában. Erről ezt írta: ritkaságukkal tűnnek ki... ,,... Širvydas lengyel–latin–- litván szótárai: a harmadik — kiadás — példányai 4 (1642) ir 1 a második vagy az első kiadás példánya (a mi ritkításunk — K. P.)**. Ezt Orlovo híre a következőről A SzDi első kiadását három po évvel később egy másik ir orosz irodalomtörténész pontosította és egészítette ki. — V. Pogorielovas, nyelvészek F. Fortunatov-féle ir V. Poržezins8 Constantino Szyrwid, Ad Studiosam Iuventutem, Dictionarium trium linguarum, Tertia editio, Vilnae, MDC XLII, a 9 „Dictionarium trium linguarum“ című művet a továbbiakban a következő rövidítéssel jelöljük: SzDi. 10 R. M. Sobieszczanski, Szyrwid Konstanty, — Egyetemes enciklopédia, 24, 876, Warszawa, 1867. 21 M, Stankiewicz, Bibliografia litván od 1547 do 1701 év, 36, Krakkó, 1889. 2 Szent Estreicher, Bibliográfia Lengyelország, rész III, kötet XIX, 338, Krakkó, 1934. 13 Moszkvai Egyetemi Nyomda Könyvtára, 1. rész — PyKONHCH, BbiuryckK nepBkiit, CGopuuku, onucateab Anekcangap Opaos, III, Mocksa, 1896. 279 A második kiadásnak egyetlen példánya sem ismert, és egyetlen * bibliográfus sem említi. Lehetséges, hogy a feltételesen az első kiadáshoz sorolt példányunk a második kiadáshoz tartozik. Megjegyzendő, hogy az L. Rėza „Dainų” című művének jegyzeteiben említett, 1631. évi SzDi-kiadás példányát, amelynek 20. oldaláról van idézve a „Bojarzyn. Nobilis inferioris ordinis“'- ?, szó, egyelőre még nincs alapunk a SzDi második kiadása példányának tekinteni, mivel az idézett szót esetleg a SzDi harmadik kiadásából (1642) vették (a harmadik kiadásban a „Bojarzyn. Nobilis inferioris ordinis. Baioras“ szó a 20. oldalon, a negyedikben a 14. oldalon, az ötödikben pedig a 17. oldalon található). Ha L. Rėza valóban nem tévedett a szótár kiadási évének megjelölésekor, akkor az általa említett, 1631. évi SzDi már ugyanolyan terjedel1642 mű volt, mint a SzDi éve. A második kiadás ilyen gyors megjelenése talán részben azzal magyarázható, hogy a szerző számára már az első kiadás is elégtelennek bizonyult terjedelmét tekintve, vagy talán az első kiadás kis példányszámát felvásárolták, illetve a háborúk és tűzvészek során megsemmisült. Feltételezhető, hogy Sirvydas részt vehetett az 1631. évi kiadás előkészítésében, mivel ugyanabban az évben halt meg. кв. Galima manyti, kad prie 1631 metų leidimo parengimo Širvydas galėjo prisidėti, nes jis mirė tais pačiais metais. Mivel az első kiadás címlapjai nem maradtak fenn, a második kiadásnak pedig egyetlen példánya sem ismert, ezért e kiadások szótári címszavairól és előszavairól semmit sem tudunk. Prof. J. Balčikonis hajlamos úgy vélni, hogy Širvydas szótárának első kiadása a „Clauis linguae (1629) Lithuanicae” címet viselte. Feltételezését arra alapozza, hogy a clauis elnevezéssel szokás volt csak a grammatikákat, a szótárakat azonban nem nevezni (pl. Clauis liunguae ne Latinae Basileae 1716)??. Nincs ir alapja annak, hogy a bibliográfusok által említett Širvyd-féle ,,Clauis linguae Lithuanicae“ címet az első szótárkiadás címének tekintsük, mivel a jezsuita történetírók, Alegambė és Rostovskis nyomán később más bibliográfusok külön-külön három Širvyd-művet sorolnak fel: „Clauis linguae Lithuanicae“, ,,Dictionarium®, „Puncta“. Mivel ir iš jų Alegambe könyvei ,,Bibliotheca Szerzők Societatis Iesu“ tárgymutatójában nincs külön szótárfejezet, ezért Širvydas szótárát és nyelvtanát ir ugyanabban a ir „Grammatica“ fejezetben említi. A jezsuita történetírók, Alegambė ir Rostovskis Širvydas szótárát a benne szereplő három nyelv sorrendje alapján nevezte el — ,,Dictionarium trium linguarum“. Csak Alegambė a címsorban a latin nyelvet a iš második helyről az elsőre į helyezi át. Könyvében ,,Bibliotheca Scriptorum Societatis Iesu“ m., (1642 psl.) 84 Širvyd szótárát ,,Dictionarium— Latino— Polono — Lithuanicum“-nak nevezi. Lehet, hogy így nevezték a SzDi első kiadását, ha Alegambė itt nem tévedett. Rostovszkij a művében „Lithuanicarum Societatis Iesu Historiarum“ (1768 című mű, o.) 467 a szótárt „Dictionarium Polono— Latino— Lituanicū“ néven nevezi. Nem tudni, hogyan nevezte maga ir a szerző a szótár első, illetve második kiadását. Van alapunk azt feltételezni, hogy a cím ez volt ,,Dictionarium trium linguarum“, mivel a SzDi harmadik kiadásának előszavában ez áll: ,,Dictionarium hoc trium linguarum (a mi kiemelésünk — K. P.) Vilnae Typis Academicis Anno 1631 in lucem prodierat...“. Vagyis feltételezhető, hogy 1631 m. (II) kiadás is meg18 Dainos oder Litthauische Volkslieder gesamelt, ūbersezt und mit gegeniiberstehenden Urtext herausgegeben von L. I. Rhesa, 310, Konigsberg, 1825. '* J. Balčikonis, Otrembskio lietuviški tekstai. — „Literatūra ir menas“, Nr. 15, 1957. 281 dinamas „Dictionarium trium linguarum“. Nehéz elhinni, hogy a szerző to első kiadásának címe más lett volna, mint a későbbi másodiké. Mivel Širvydas szótárában ir három nyelv szavait párhuzamosan magyarázták, ezért a szokásos XV —A XVII. a. századi háromnyelvű szótárakbir an ezzel a terminussal nevezték „Dictionarium trium linguarum“*?. Látni azokat a lexikográfusokat? Širvydas nem követte azokat, akik saját összeállítású ir szótáraikban iš megemlítették, hogy milyen nyelvekből származnak a szócikkek. G. Knapski „Thesaurus“ címét Širvydas és munkájának folytatói szintén nem sajátították ki, jóllehet A SzDi harmadik kiadása G. Knapski szótára alapján készült. A (1642) harmadik kiadás példányai szintén ritkák, és ir sokáig nem voltak ismertek. A „Buiencknii Becruur“ című újságban egy hibás harmadik kiadási példányról azt írták, (1861) hogy a bibliográfusok előtt addig csak a negyedik és ötödik ir SzDi-kiadás egy-egy példánya volt ismert. Az első három kiadás eredeti példányait akkoriban sem Oroszországban (a Szentpétervári Teológiai Akadémián, amelyhez az egykori Vilniusi Jezsuita Akadémia könyvtára került, sem A Kijevi Egyetem lengyel kiadványokban igen gazdag könyvtárában, sem Harkovba, ahová átszállították A Vilniusi Egyetemi Könyvtár egy része, ha végre Königsbergben, ahol mindig is virágzott a litván nyelv tanulmányozása), sem a külföldi könyvtárakban. Csak később sikerült a pétervári nyilvános császári könyvtárban be megtalálni a ir negyedik–ötödik kiadás egy hibás (a harmadik kiadásból származó) példányát, amelyet elsőre nehéz volt azonosítani. iš Végre iš Az Oxfordi Bodleian Könyvtár nyomtatott katalógusából sikerült megtudni, hogy az ott található példány 1642 m. engedélyezés, t. y. a harmadik kiadásé. Miután megkapta iš ennek a példánynak a részletes oxfordi leírását, megállapítást nyert, hogy a Pétervárott található szótár a harmadik kiadás példánya**. Ez a pétervári nyilvános császári könyvtár példánya Orlov számára ismeretlen volt. (Ő a moszkvai szinódusi nyomda könyvtárában négy, a harmadik kiadásból származó példányt talált. )*3 Most A moszkvai Központi Állami Történelmi ir Régi Iratok Levéltárában, amelyhez a volt moszkvai szinódusi nyomda könyvtárának könyvei kerültek, mindeddig csak három a SzDi harmadik kiadásának példányát találták meg. E iš példányok egyikét nemrég a Moszkvai Központi Állami Történelmi Régi Iratok ir Levéltára átadta a Litván SZSZK Központi Levéltárának. Egy korábbi A moszkvai szinodális nyomda könyvtárában a SzDi harmadik kiadásának példánya még nem került elő (talán a hibás könyvek osztályára került, amelyek į katalógusba vétele és azonosítása az archívumban még nem ir fejeződött be). Be A „Senųjų lietuviškų knygų istorijoje” még a harmadik kiadás du példányait is említik, amelyek közül állítólag egyet Angliában, az oxfordi Bodleian könyv20 Az ilyen és hasonló című szótárak népszerűek voltak, például : Dictionarium trium linguarum Cracoviae, 1550; Dictionarium trium linguarum Joanis Murmeli Cracoviae apud haered lac. Siebeneycher, 1615. t Nicolao Volkmar ,,Szótár Háromnyelvű Háromrészes Ad Megtanulandó Nyelvet Latin Lengyel Et Germanicam accommodatum...“ MDXCVI; egy másik szerző a szótárát így nevezte „Dictionarius trium linguarum: Latine, Teutonice et „Polonice, petiora vocabula continens” (1528, 1541, 1592). 22 3amerku O ApeBnefiniux BuaeHCKHX H3JaHMAX HA JIKTOBCKOM ssbike, Busnenckuf Bectumk, Ne 60, 1861. 3 BuGnnoreka Mockosckoft Cnnojgajisuoli Tunorpadun, uacTb nepsas — PyKOnucH, BeillyCK nepatifi, cGopHHKH, onucareas Anekcangp Opaos, III, Mocksa, 1896. 282 folyamatban, egy másikat pedig 1930-ban találtak meg Finnországban, a Helsinki Egyetem könyvtárában?4, Širvydas szótárának negyedik (1677) és ötödik (1713) kiadása sok bibliográfus számára jól ismert volt, fennmaradt példányaikból pedig ma is több van®. Valószínűleg az utolsó kiadásokat nagyobb példányszámban adták ki. A SzDi harmadik, negyedik és ötödik kiadását már Širvydas munkájának folytatói gondozásában nyomtatták ki. Sehol sem tüntették fel magukat kiadóként. Az utolsó három kiadás (III —V) címe és címlapja azonos. A szótár címe, „Dictionarium trium linguarum“ után a következő szavak állnak: „In usum Studiosae Iuventutis“ (A tanuló ifjúság használatára). E szavak röviden fejezik ki a szótár rendeltetését, amelyet részletesebben a szótár előszava határoz meg: „Ad Studiosam Iuventutem“ (A tanuló ifjúságnak). A szerző keresztneve, vezetékneve és címe teljes egészében szerepel: „Auctore Constantino Szyrwid e Societate Iesu“ (Szerzője Konstantin Širvydas — a Jézus Társaság tagja). A negyedik és ötödik kiadásban a szerző vezetékneve mellé a kiadók a nagybetűs R. P. rövidítést illesztették. Jelentése: „Reverendi Patris” (A nagyrabecsült atya). Ezekből feltételezhető, hogy Širvydas valószínűleg még részt vett a SzDi harmadik kiadásának előkészítésében, mert ellenkező esetben az említett betűk a harmadik kiadásban is szerepeltek volna. A címlap közepén, a szerző vezetékneve alatt jezsuita nyomdai jelvény látható. A SzDi harmadik kiadásának nyomdai jelvénye egy téglalapból áll, amelynek ellipszisében horgony található. A horgony kereszt alakban végződik, belefoglalva az X és P betűket. Alul, a felhőkből kinyúló kezek tartják a horgonyt. A kezek fölött jobb oldalon a hold, bal oldalon pedig a nap látható. Az ellipszisbe a „Concordia fida” (Megbízható egyetértés) szavakat írták. A horgony kampóján szintén a „Anchora Sacra Deus” (Isten szent horgonya) felirat olvasható. A negyedik kiadás nyomdászjelvénye csaknem ugyanolyan, mint a harmadiké. Az ötödik kiadás nyomdászjelvénye szintén téglalap alakú — belsejében, oválisban, az IHS betűk olvashatók; az ovális mindkét oldalán metszet látható — térdelő angyalok alakjai. Az említett kiadások nyomdászjelvényének alján approbatio található, amely engedélyezi a nyomtatást: „Cum Superiorum permissu editium” (A feljebbvalók engedélyével kiadva). Az approbatio után ezek a szavak következnek: „Tertia editio recognita et aucta” (Harmadik átnézett és bővített kiadás), „Quarta editio recognita et aucta” (Negyedik átnézett és bővített kiadás), „Quinta editio recognita et aucta” (Ötödik átnézett és bővített kiadás). A címlapok alján feltüntették a nyomtatás helyét (Vilnae), a nyomdát, amely a nyomtatást végezte (Typis Academicis Societatis Iesu), valamint az évet (Anno Domini M. DC. XLII., M.DC.LXXVII, M.DCC.XIII). A címlap második oldalán nagyobb betűkkel latinul nyomtatva egy sajátos, „Summa privilegii” elnevezésű approbatio található. Tato „Summa privilegii“ Vilniaus jėzuitų akademijos rektoriui suteikė monopolinę teisę spausdinti ir pardavinėti žodyną. Lietuviško vertimo „Summa privilegii“ tekstas toks: „Niekas tenespausdina, neparduoda, nemėgina parduoti ir spausdinti šio žodyno dviem ar trimis kalbomis, remdamasis bet kokiu pretekstu, be Vilniaus Jėzaus Draugijos didžiai gerbiamo tėvo rektoriaus suTM V. Biržiška, Senųjų lietuviškų knygų istorija, 1, 180, Chicago, 1953. *8 Vien Lietuvos TSR MA Centrinės bibliotekos Retų spaudinių skyriuje yra 12 penktojo leidimo egzempliorių, o Vilniaus valstybinio V. Kapsuko vardo universiteto mokslinės bibliotekos rankraštyne – 6 egzemplioriai. 283 savo apimtimi pralenkiantis ankstesnįjį, esąs pataisytas, su didesniu žodžių, posakių ir ypač sinonimų kiekiu. Iš tikrųjų tai tinka tik trečiajam leidimui, nes ketvirtasis ir penktasis leidimai nuo trečiojo beveik niekuo nesiskiria. Be išvardytų penkių Širvydo „Dictionarium“ leidimų, lenkų rašytojas J. Kraševskis savo veikale „Wilno“** mini Širvydo žodyno 1712 m. leidimą. Apie šį minimą SzDi 1712 m. leidimą randame įtikinamą paaiškinimą minėtame straipsnyje „ŠamMeTKH O ApeBHefiumx Bujienckux mspannax na JluroBekoM s3biKe“, kuriame rašoma: „Pastebėtina, kad kai kurių bibliografų, pvz., Kraševskio minimo K. Širvydo žodyno tariamo 1712 m. leidimo nebuvo. Suprantama, kad remtis Kraševskiu netikslu, nes klaida atsirado dėl to, kad bibliografai turėjo prieš akis penktojo leidimo egzempliorių (1713), kuriame paskutinis romėniško skaičiaus MDCCXIII brūkšnelis dėl kokio nors atsitiktinumo buvo nutrintas arba neįskaitomas. Magunk is láttunk már egy olyan példányt, amely jelenleg a helyi (pétervári —K. P.) római katolikus akadémiához tartozik, és amelyben a XIII-as szám utolsó vonalkája teljesen el van fedve az egykori vilniusi jezsuita akadémia pecsétjével; nagyon valószínű, hogy éppen ez a példány szolgált alapul az említett bibliográfiai tévedéshez”. A lengyel bibliográfus, F. M. Sobieszczański?? megemlíti Širvydas 1718-as kiadását. Ezt a hírt S. Baltramaitis is megismétli saját „CO0pHHK Gn6JmorpadnueckHx MaTepHanoB...”90 című művében. Estreicher szintén megemlíti a SzDi 1718-as kiadását, és „editio sexta”-nak nevezi3!, Bizonyítékként még e kiadás megfelelő helyeit is közölte, amelyek megmutatják, hogy a litvánul nem tudó Estreicher 1718-ban Elger lett nyelvi szótárát Širvydas szótárának 1718-as kiadásával tévesztette össze. Tehát sem 1712-es, sem 1718-as kiadás nem volt. Ha megjelentek volna, megbízhatóbb értesüléseink lennének róluk. Ezenkívül, ha lett volna 1712-es kiadás, annak tükröződnie kellett volna az 1713-as kiadás előszavában. Kinek lett volna szüksége az 1713-as SzDi kiadására, ha valójában létezett volna egy 1712-es kiadás? A „Dictionarium trium linguarum” mellett napjainkig fennmaradt Širvydas egy másik lexikográfiai munkája, a „Dictionarium Polonolatinum“*- ?, amely 1641-ben jelent meg Varsóban. A címlapon az áll, hogy a „Dictionarium Polonolatinum*““ a lengyel jezsuita iskolák számára készült. Ez ugyanaz a háromnyelvű Širvydas-- szótár, csak a litván rész nélkül. „Editio nova“ néven talán azért említik, mert ez másik kiadvány volt, mint a „Dictionarium trium linguarum- “. A „Dictionarium Polonolatinum“ szótár történetének tisztázását nehezíti, hogy a szótár előszó nélkül jelent meg. *8 Vilna kezdeteitől 1750-ig J. I. Kraszewski által, IV, 228, Vilna, 8 F, M, Sobieszczanski, 1842. Szyrwid Konstanty, —Egyetemes enciklopédia, 24, 876, Varsó, 1867. 30 COopunk GnOjnorpadiueckux MaTepHanoB Aas rėorpaddun, HCTOPHH, HCOpHH NpaBa, cTaTHCTHKH H 9THOrpaduH Jlntes, cocrasua C. Banrpamaiirne, 396, C —TerepGypr, 1904. 31 St. Estreicher, Bibliografia Polska, Tom XXX, 359, Krakow, 1934. 32 Teljes címe: Dictionarium Polonolatinum In usum Studiosa Iuventutis Polona Auctore Constantino Szyrwid e Societate Iesu: Editio Nova. Varsaviae Apud Ionem Trelpinski, SRM, Typogr., az Úr 1641. évében. Lietuviškas antraštės vertimas į vengrų kalbą būtų toks: K. Širvydo, a Jézus Társasága tagjának lengyel–latin nyelvű szótára, a lengyelül studijuojančiam jaunimui skirtas, naujas leidimas, išspausdintas Varšuvoje, Trelpinskio tipografijoje, 1641 m. 285