Finnisch „sii”

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA FINNSII E. NIEMINENAS E kötet nyomdai előkészítésekor, amely a „Lietuvos kalbotyros klausimai” című sorozat része, fájdalmas hír érkezett arról, hogy 1962. május 24-én Helsinkiben elhunyt E. Nieminen professzor, az összehasonlító történeti nyelvészet neves szakértője, a balti és szláv nyelvek finn nyelvekkel való kapcsolatainak kutatója. E kiváló nyelvész halála nagy veszteség a balti filológia és a litvánisztika számára, amelyeknek sokat köszönhetnek neki. E. Nieminen professzor „Finnisch sii” című, a szerzőtől 1962. április 16-án érkezett tanulmánya valószínűleg az utolsó munkája volt a finn nyelv balti eredetű jövevényszavairól. Ebben a tanulmányban alaposabban vizsgálok meg egy olyan finn főnevet, amely kulturális-történeti szempontból nem érdektelen fogalmat fejez ki. A szó, amelyre gondolok, a finn sii: „a tető alátámasztását szolgáló, a ház falfelületén túlnyúló falgerenda”. Mivel a sii etimológiai kapcsolatok hiányában nem illeszkedik a nyelv többi anyagának összefüggésébe, már korán könnyen kialakulhatott az a törekvés, hogy az említett szót közelebb hozzák a nyelvi tudathoz. Ez magyarázó összetétellel történik. Megalkották a sii-hirsi1 összetételt, amelyben tisztán logikai szempontból az összetétel mindkét tagja csaknem ugyanazt jelenti; hiszen a hirsi általában „gerenda” jelentésű2. Másutt, nyelvjárási használatban, záró tagként a puu „fa” is előfordul (sii-puu3). Minden jel arra vall, hogy a sii régi elnevezés, amely ősidők óta a házépítés terminológiájához tartozik. A finn sii szót többek között Toivonen4 és Itkonen5 finnugor örökségként magyarázza, és a következő szócsaládhoz sorolja: zürjén śig-er 1 Valonen, Satakunta, XV, 123. o. többféle siihirsi-típust ábrázol. 2 sii vagy sii-hirsi „tignus medius tectum interius supportans, a belső tető alatti nagy gerenda”, Renvall, Lexicon linguae finnicae (Aboae, 1826), II, 170. o.; sii-hirsi „a tető alapszerkezetét tartó, a fal síkjából kiálló legfelső kötőgerenda”, Vuorela, Kansatieteen sanasto (Helsinki, 1958), 95. o. 3 S. Valonen, Satakunta, XV, 124. o. 4 Virittäjä XXV (Helsinki, 1922), S. 20 f. 5 Finnisch-ugrische Forschungen, XXX, (Helsinki, 1949), S. 48, Ural-Altaische Jahrbücher, XXVIII, (Wiesbaden, 1956), S. 66. Hier wird für sii als Bedeutung „Dachbalken“ angegeben. 12. Kalbotyros klausimai VI. 177 „tetőszerkezet; tetőgerinc; boltozat”, votják śig „padlás; a ház felső részében levő szoba; boltozat, csúcs”, osztják śij „a szán talpának görbülete (a talajtól a szán elülső részéig)”6. Ami a finn sii szót illeti, Itkonen7 szerint az ősi balti-finn nyelvre alapalakként egy *sije < *śiŋe alakot kell feltennünk. Az -ije- hangcsoport eredetileg -iji- alakba ment át, amelyből összevonással -ī- keletkezett. A szóban forgó finnugor szavak jelentései Toivonen szerint minden valószínűség szerint egy „boltozat” és hasonló jelentésű alapjelentésre engednek következtetni. Véleményem szerint a finn sii és az összehasonlított finnugor szavak egybevetése túlságosan bizonytalan ahhoz, hogy arra bármit is lehessen építeni. A sii jelentése olyan távolinak látszik az idézett finnugor főnevek jelentésétől, hogy inkább azt kell feltételeznünk: itt különböző, egymással rokonságban nem álló szavakkal van dolgunk. Valonen8 szerint lehetséges, hogy a finn sii szóban a svéd sida „oldal” főnév rejlik, összetételekben pedig side- alakban. Vö. a svéd Side-by> és a finn Sii-pyy alakot. Ez egy nyugat-finnországi, a Botteni-öböl partján fekvő egyházközség neve. A valódi finn side hirsi „a mennyezet középső gerendája” összetételben az előtag (side „kötés”) a -d- kiesése után nyelvjárásilag nem sii-, hanem sie- alakot eredményezett (sie-hirsi). Mivel az egyszerű sii kétségtelenül régebbi az összetett sii-hirsi szónál, ezért nem meggyőző az a magyarázat, hogy a sii a svéd sida, side- jövevényszava. Amint mondottuk, a finn sii, amelyet csak egy meghatározott fajta gerendára használnak, jelentéstanilag nem illik a fent említett finnugor szócsaládba. Külön ki kell emelni ugyanis, hogy a szóban forgó finnugor főneveket nem használják hosszú fák, rudak és hasonlók megnevezésére. Ezzel szemben egy litván–lett főnévvel való egyezés nemcsak hangtanilag, hanem fogalmilag is igen szembetűnő. Azokra a szavakra gondolok, mint a litván sijà „kötő-, hídgerenda; gerenda, keresztgerenda, hídgerenda, fedélzeti és tetőgerenda”, valamint a lett sijà „alap-, hosszanti gerenda, híd vagy padló alatti keresztgerenda; fedélzeti és tetőgerenda”. A litván sijà szót többek között a híres žemaitiai író, Simonas Daukantas (1793—1864) használja „vastag, hosszú gerenda” jelentésben, amelynek feladata egy híd vagy ház részeinek összekötése9. El kell ismerni, hogy a szóban forgó balti főnevek és a sii hangalakja nagyon hasonló. Mindez kétségessé tesz minden olyan kísérletet, amely a finn szó őshonos voltát etimológiailag is bizonyítani kívánja. Joggal merül fel a kérdés, vajon a finn sii, amely a sii-hirsi és sii-puu összetételekben szerepel, nincs-e valamilyen jövevényszó-kapcsolatban 6 Vgl. auch Collinder, Fenno-Ugric Vocabulary (Uppsala, 1955), S. 56; Joki, Finnisch-ugrische Forschungen, XXXII, Anz. (1956), S. 49. 7 Finnisch-ugrische Forschungen, XXX, 40., 48. o. 8 Satakunta, XV, 129. o. 9 S. Daukantas, Rinktiniai raštai (Kaunas, 1955), S. 462. 178 a lit. sijà és lett. sija megfelelője. Annak ellenére, hogy a sii használata a nyugati finn nyelvjárásokra10 korlátozódik, úgy vélem, nem vonhatjuk kétségbe a szó uráli-finnugor korát. Egy ősi szó újkori továbbélésére a nyelvterületnek csupán egy kis részén másutt is elegendő bizonyítékot találhatunk. Példaként itt felhívom a figyelmet az újbolgár бърна ’ajak’ szóra, amelynek nincs megfelelője a többi szláv nyelvben. A szó egyáltalán nem új képzés, hanem a szláv előtti korból örökölt, ősi szó, amint azt pontos litván megfelelője, a burnà ’száj’ mutatja11. Ami a hangsúlyozást illeti, Būga szerint a žemait nyelvjárásban būrnà12 a forma. A Litván Tudományos Akadémia által kiadott litván nyelvi szótár13 a Kretinga körzetből ismeri a būrnà alakot. A bolgár főnév és a burnà jelentése természetesen nem összeegyeztethetetlen. E szavak jelentésbeli eltéréseivel kapcsolatban többek között az orosz уста ’száj; ajkak’; az orosz рот ’száj’ és a cseh ret ’ajak’ szóra hivatkozom (< ősszláv *гъть). A közkeletű felfogás szerint az előzőekben említett balti, ’gerenda’ jelentésű elnevezések az indoeurópai sei- ’köt’ gyök leszármazottai; ide tartozik többek között a lit. siēti ’hozzáköt, -csomóz; köt, összeköt, -csomóz’ és a lett siet ’köt, csomóz’14. Ebből következően a sijà eredeti jelentésének ’összekötő gerendának’ kellett lennie. Az etimológia alapján arra következtethetünk, hogy a hosszú faanyag, amely eredetileg ezt a nevet viselte, olyan gerenda volt, amelynek a ház szemközti falait, a tetőszerkezet egyes részeit stb. kellett összekötnie. Az említett balti főnevek még ma is különféle ilyen gerendák megnevezésére szolgálnak15. A tetőszerkezet azon részei, amelyekre a lit. sijà szót használják: ’tömbtető gerendája (szelemen)’, ’középszelemen’ és ’taréjszelemen’16. 10 Valonen i. m. 126. oldalán található térképvázlat áttekintést ad a finnországi sii-előfordulásokról. 11 S. Mladenov, Indogermanische Forschungen, XXXV (Strassburg, 1915), S. 134, Етимологически и правописенъ речникъ на българския книжовенъ езикъ (София, 1941), S. 54. 12 S. Būga, Tauta ir žodis, I (Kaunas, 1923), S. 406. 13 Lietuvių kalbos žodynas, I (Vilnius, 1941), S. 975. 14 S. u. a. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba (Vilnius, 1943), SS. 41, 48; Pokorny, Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, I (Bern-München, 1950), S. 891 f. 15 S. u. a. Bielenstein, Die Holzbauten und Holzgeräte der Letten (Petrograd, 1918), SS. 16, 25 ff., 86, 716, 777. Einen sijà genannten Querbalken, auf dem die Decke eines Zimmers ruht, zeigt auch die Abbildung, die man bei Straubergs, Latviešu tautas mīklas, sakāmvārdi un parunas (Kopenhagen, 1956), S. 31, findet. 16 S. Gimbutas, Das Dach des litauischen Bauernhauses aus dem 19. Jahrhundert (Stuttgart, 1948), 95. o. 179 Több lett népi találós kérdés megfejtése a sija, vagyis a hosszirányú gerenda17. Íme az idézett találós kérdések egyike: Vidus istabā, abi gali ārā, azaz ’közepe a szobában, mindkét vége kinn’. A gerenda két végéről van szó, amelyek egy darabon túlnyúlnak a ház falain, kijutva a szabadba. Hogy helyes képet alkothassunk a sija kifejezéshez kapcsolódó elképzelésekről, érdemes idézni még néhány találós kérdést, amelyek megfejtése a fent említett szó: Gaspāza iekšā, kājas ārā, azaz ’a háziasszony bent van, a lába kint’; Paits iekšā, galva ārā, azaz ’ő maga bent van, a feje kint’; Mārga istabā, bize ārā, azaz ’a lány a szobában, a hajfonata kint’; Guovs kūtī, ragi laukā, azaz ’a tehén az istállóban, a szarvai kint’. A sii eredetijeként azonban aligha jöhet szóba egy balti sija; az ilyen ā-tövű nőnemű főnevet ugyanis a kelet-balti finnek valószínűleg *sija alakban vették volna át nyelvükbe, és a szó ebben a hangalakban változatlanul maradt volna fenn a finnben mindmáig. Kiemelendő ugyanis, hogy az *sija típusú kétszótagú szavak nem voltak idegenek az alapnyelvtől. Az uráli-finnugor korban még egy őshonos *sija főnév is létezett, amely a finnben sija ’tér; hely; helyszín’ alakban él tovább. Die lettische Variante sijs: Gen. Sg. sijs18 bringt uns wohl auf die richtige Fährte. Dieses Substantiv, das ein Femininum mit i-Stamm ist, lässt die Grundform *sijis erschliessen. Die baltischen Substantiva, deren Entsprechungen im Lettischen und Litauischen der Deklinationsklasse der i-Stämme angehören, sind ins Urostseefinnische fast ausschliesslich als e-Stämme entlehnt worden, also als Wörter, deren Nom. Sg. ursprünglich auf -e auslautete. Aus der Tatsache, dass sowohl die baltischen ē-Feminina als auch fast sämtliche baltischen Substantiva, die im Litauischen und Lettischen als ererbte i-Stämme vorkommen, ins Urostseefinnische als Wörter mit e-Stamm entlehnt worden sind, kann man meines Erachtens nur den Schluss ziehen, dass in der altbaltischen Sprache, aus der die Lehnwörter stammen, die i-Substantiva in ihrer Deklination allgemein mit den ē-Feminina19 zusammengefallen waren. Zu beachten ist, dass -e im Auslaut schon im Urostseefinnischen in -i überging. Vgl. finn. vuohi „Ziege“ < urostseefinn. *voše < balt. *ōžē (: apr. wosee „ds.“); finn. niisi „Webelitze“ (t>s vor i) < urostseefinn. *nite < balt. *nītē (: lit. nýtis „ds.“ und lett. nīts „ds.“ i-Stämme). Beiläufig gesagt haben die femininen i-Stämme auch im Litauischen und Lettischen dialektisch die ē-Flexion 17 Ilyen találós kérdések többek között itt találhatók: Bielenstein, Die Holzbauten und Holzgeräte der Letten (Petrograd, 1918), 26. o.; Ancelāne, Latviešu tautas mīklas (Riga, 1954), 252. és köv. o.; Straubergs, Latviešu tautas mīklas, sakāmvārdi un parunas (Kopenhāgena, 1956), 253. o. 18 S. Mühlenbachs-Endzelīns, Latviešu valodas vārdnīca, III, (Riga, 1929), S. 836; Endzelīns-Hauzenberga, Papildinājumi un labojumi K. Mühlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai, II (Rīga, 1946), S. 485. 19 S. Nieminen, Sitzungsberichte der Finnischen Akademie der Wissenschaften 1956 (Helsinki, 1957), 189. és köv. o., 192. o. 180 feltételezhető. Így hangzik a Nom. Pl. nyelvjárásilag litvánul nýtés (pl. Ariogalában20), lettül pedig nītes. Szavainkat manapság főként többes számban használják. Így tehát várható, hogy az ősi keleti-tengeri finnek a főnevet, amely lettül siis alakban fordul elő, *sije hangalakban vették át nyelvükbe. Ha Itkonen a fejlődési folyamat magyarázatának helyes útját jelölte ki, amely az egyszótagú sii szóalak kialakulásához vezetett, akkor aligha kétséges, hogy a *sije balti jövevényszóként a finnben csak sii alakot eredményezhetett. Még ha el is fogadjuk, hogy a gerendát jelentő szó a balti forrásnyelvben ā-Femininum *sija volt, akkor is lehetséges, hogy ezt is *sije alakban vették át az ősi keleti-tengeri finnbe. Ne feledjük ugyanis, hogy az alapnyelvben már korábban is megvolt a fent említett főnév: *sija (>finn. sija „tér; hely; helyszín”). Elképzelhető tehát, hogy az ősi keleti-tengeri finn ebben az esetben a homonímia ellenében reagált, és átvételekor a balti *sija szót az e-deklinációba sorolta. Hogy a finn sii és a litván sijà különválasztása nem tekinthető helyesnek, az az imént kifejtettekből következik. A finn főnév alakjában és jelentésében alapvetően olyan kiválóan megfelel az általam összehasonlított balti főneveknek, hogy egybevetésük semmi kétséget nem ébreszt bennem. Az ősi keleti-tengeri finnbe átvett néhány balti főnév tanúsága szerint a forrásnyelvben az i-tövű ragozás széles körben elterjedt lehetett. Az i-deklinációba azok a főnevek kerültek, amelyeknek a litván megfelelői kizárólag, a lett megfelelői pedig rendszerint o- vagy ā-tövűként ragozódnak. Az előző vizsgálatból látható, hogy a litván sijà és a lett sija megfelelőjeként az i-tövű főnév csak nyelvjárásilag fordul elő lettül. A finn orsi ’vízszintes gerenda, rúd; szárítógerenda’ a *ardis balti alapformát, tehát egy i-tövű főnevet feltételez21. Litván megfelelője, a ārdas ’vízszintes, mozgatható rúd a gabonaszárítóban a kévék szárítására; rúd, amelyre szárítás céljából a lent felakasztják’, az o-tövűek deklinációs osztályába tartozik. Ugyanebbe az osztályba tartozik a lett ārds ’vízszintes, mozgatható szárítógerenda a gabonaszárítóban a kévék szárítására; vízszintes gerenda, rúd szárításra vagy füstölésre’: Gen. Sg. ārda. Csak a lettben található olyan változat, amely az i-deklinációhoz tartozik, mégpedig ārds (<*ardis): Gen. Sg. ārds22. A finn nuode ’sógor, a nővér/fivér férje’ a balti i-tövű hímnemű *žnōtis szóra vezethető vissza- 20 Elisonas, Archivum Philologicum, III (Kaunas, 1932), S. 159. 21 S. Nieminen, Virittäjä, XLIX (Helsinki, 1945), SS. 524 ff., 632, Sitzungsberichte der Finnischen Akademie der Wissenschaften 1956 (Helsinki, 1957), S. 199. 22 A litván ārds rokonságáról lásd most E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, I (Heidelberg, 1962), S. 15. 181 vezetnek23. E régtől örökölt i-tövű hímnemből alakult ki a lett znuōtis ’veje; sógora, a nővér férje’ főnév, amely átkerült az io-tövű hímneműek ragozási osztályába. Mivel a lett znuōtis kizárólag az egykori kúr területről adatolt, nyilvánvaló, hogy a szóban forgó rokonsági megnevezés a lett nyelvben az ókúr örökséghez tartozik. Lettország más részein a znuōts használatos, amely o-tövűként a *žnōtas előalakot feltételezi. Azt is meg kell jegyezni, hogy a znuōtis és a znuōts teljesen azonos jelentésű kifejezések24. Ahogy a finn nuode csak az ókúrból származhat, úgy igen valószínű, hogy a finn orsi és sii eredete is ókúr szavakra vezethető vissza. Mindkét esetben az ősi keleti-tengeri finnek a baltiaktól vették át a dolgot és a szót. Mivel a megfelelő főnevek esetében az i-tövű ragozás hiányzik a litvánból, litván forrással semmiképpen sem számolhatunk. Helsinki ФИНСКОЕ SII Э. НИЭМИНЕН Резюме A cikk vitatja Toivonen és Itkonen véleményét, miszerint a finn sii eredetét tekintve finnugor szó. A szerző Valonen nézetével sem ért egyet, aki a finn sii szót a svéd nyelvből való kölcsönzésnek tartotta. A szerző véleménye szerint a finn sii szót a balti nyelvekből származó kölcsönszavak közé kell sorolni, vö. lit. sijà, lett sija: lit. siẽti, lett siēt. E feltevésnek sem az említett szavak jelentéstani, sem hangtani sajátosságai nem mondanak ellent. SUOMIU SII E. NIEMIENAS Reziumė A cikk szerzője nem ért egyet Toivonen és Itkonen magyarázatával a finn sii eredetét illetően, mivel szerintük ez a szó finnugor eredetű. Valonennel sem ért egyet, aki a finn sii szót a svéd nyelvből származó kölcsönszónak tartja. A szerző véleménye szerint a finn sii szót a balti nyelvekből származó kölcsönszónak kell tekinteni, vö. lit. sijà, lett sija: lit. siẽti, lett siēt. E feltevésnek sem a szavak jelentése, sem hangalakja nem mondana ellent. 23 S. Nieminen, Lingua Posnaniensis, V (Poznań, 1955), S. 81, Sitzungsberichte der Finnischen Akademie der Wissenschaften 1956 (Helsinki, 1957), S. 192 ff., Virittäjä, LXI, (Helsinki, 1957), S. 25 f., Rakstu krājums, veltījums akadēmiķim profesoram dr. Jānim Endzelīnam viņa 85 dzīves un 65 darba gadu atcerei (Rīga, 1959), S. 205 f. 24 Über die Sippe von znuōtis s. Pokorny, Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, I (Bern-München, 1959), S. 373 f.