Finnisch „sii”

LITVÁN NYELVTUDOMÁNYI KÉRDÉSEK VI A TEE TSR TUDOMÁNYOS A AKADÉMIA FINN ÜL E. NIEMINENAS Nyomdára előkészítve šį , A „Lietuvių kalbotyros klausimų“ kötetét súlyos hír árnyékolta ta be, miszerint 1962 m. május 24 d. Helsinkiben elhunyt a komparatív történeti nyelvészet neves szakértője, a balti és szláv ir nyelvek finn nyelvekkel való su kapcsolatainak kutatója, prof. E. Nieminenas. E kiváló nyelvész halála nagy veszteség a — balti filológia és a litván tudomány ir számára, amelynek sokat köszönhet neki. Prof. E. Nieminen „Finnisch sii” című, a szerző által iš április 1962 m. d.-án 16 kézhez kapott tanulmánya jo valószínűleg az utolsó munka a finn nyelv balti eredetű jövevényszavairól. In ezen Tanulmányomban egy finn főnevet, amely egy kultúrtörténetileg nem érdektelen fogalmat fejez ki, valamivel alaposabb vizsgálatnak vetek alá. A szó, amelyre itt im gondolok, a finn sii „egy, a tető alátámasztását szolgáló, a ház falfelületén túlnyúló falgerenda“. Da sii az etimológiai hiánya által Kapcsolatok im Összefüggés a többivel Nyelvi anyaggal nem áll fenn, már so korán es könnyen megtörténhetett, hogy megmutatkozott az a Törekvés, hogy az említett Szót közelebb hozzák a Nyelvtudathoz. zu Ez szemléltető Összetétel révén történik. Ezt az ember A sii-hirsi' kompozitumból képződött, ahol tisztán logikai szempontból mindkettő részei a A kompozíció csaknem ugyanazt mondja ki; mert a hirsi általánosat jelent im „Gerenda"?. Egyébként előfordul mint Zárótag, nyelvjárási alakban: „puu” , Fa" (sii-puu)®. Mindent egybevezu tve úgy tűnik, hogy a sii egy régi elnevezés, amely kezdettől fogva a zu házépítés terminológiájához tartozik. Finn. A siit többek között így magyarázzák Toivonen! és Itkonen® finnugor örökségi szóként, amelyet a zu következő szócsaládba sorolnak: zürjén $ig-er ' Különböző siihirsi-típusok találhatók Valonennél, Satakunta, XV, S. 123, ábrázolva. .? sii od. sii-hirsi „a belső tetőt alátámasztó középső gerenda, nagyobb Gerenda a belső tető alatt”, Renvall, Lexicon linguae finnicae (Aboae, II, 1826), S. 170; sii-hirsi „a tetőszerkezetet tartó, a fal síkjából kiálló felső legfelső gerenda“, Vuorela, Kansatieteen sanasto (Helsinki, 1958), S. 95. 8S. Valonen, Satakunta, XV, S. 124. * Virittäjjä XXV (Helsinki, 1922), S. 20 f. 5 Finnisch-ugrische Kutatások, XXX, (Helsinki, 1949), S. 48, Urál-altaji Évkönyvek, XXVIII, (Wiesbaden, 1956), S. 66. Itt a sii jelentéseként „tetőgerenda” van megadva. 12, Nyelvészeti kérdések VI. 177 „tetőszerkezet; Tetőgerinc; Boltozat”, votjákul $ig „Padlás; Szoba im A ház felső része; Boltozat, csúcs", osztjákul siy „A(z) hajlítása szánkótalp (a Talajszintig Elülső része a szánok)"®. Mi volt finn. ami azt illeti, az so ember ezután Itkonené’ számára uró-tavi finnül mint ősalak egy *sije<<* Sige felállítani. A hangcsoport -ijesei ősszintű in -ijibe átment, amelyből kontrakció révén -ien keletkezett. A A szóban forgó finnugor szavak jelentései Toivonen szerint minden valószínűség szerint egy alapjelentést engednek meg. virágzik virágzik in virágzik virágzik virágzik virágzik „Boltozau. t” és hasonlók. feltárni. Véleményem szerint a finn. szavak sii szavának a vele összehasonlított finnugor szavakkal való egybevetése túl bizonytalan ahhoz, hogy arra zu bármit is lehessen építeni. A sii jelentése látszólag a A bevont finnugor főnevek jelentései annyira távol állnak egymástól, hogy inkább so feltételezzük, zu hogy itt különböző, egymással rokonságban nem álló szavakkal van dolgunk. es zu Valami után Valonen? lehetséges es, hogy a finn in sii a svéd sida főnév „oldal”, a in sideösszetételi elem rejlik benne. Vö. a svéd Side-by>finn. Sii-pyy. Ez a neve egy egyházi kerületnek, amely in Nyugat-Finnan országban a Botteni-- öböl partján A tengeröböl fekszik. In a tulajdonképpeni finn side hirsi összetétel „a középső a mennyezet gerendája" ennek az előtagja (side „Kapcsolat”) után Elhagyása -nyelvjárásilag nem sii-, hanem sıeergeben (sie-hirsi). Da a A Simplex sii kétségtelenül régebbi, mint a Kompositum sii-hirsi, nyilvánvaló a so A sii magyarázata mint svéd sida, siden szóból származó kölcsönszó nem állja meg a helyét. Mint mondtam, a finn. illik. sii, amely csak egy gerenda által leírt fajtát jelöl, szemasiológiailag nem tartozik a zu fent említett finnugor szócsaládhoz. Kiemelendő 'ugyanis, hogy a szóban forgó in finnugor főnevek a megjelölésére Hosszfák, rudak és u. hasonlók. nem használhatók. Ezzel szemben a Egy litván-lettel való egyezés A főnév nemcsak hangzásában, hanem fogalmilag is nagyon találó. A Szavak, amelyeket én im szeme van, irod. sija „Összekötő-, hídtartó gerenda; gerenda, keresztgerenda, szár, süvegfa, födém-, tetőgerenda” és lett. sija „Alap-, hosszgerenda, egy híd vagy a padló, födém-, tetőgerenda” alatt. A litván A sija szót használja u. a. a híres zemaitis író Simonas Daukantas (1793—1864) in a jelentésben „egy vastag hosszú gerenda, amely egy híd vagy egy ház zu részeit köti össze“?. El kell ismerni azonban, hogy a in szóban forgó balti főnevek és sii nagyon hasonló hangzásúak. Mindez minden egyes kísérletet, hogy a finn a szót hazai eredetűként etimológiailag is bizonyítani, aggályos. zu Es joggal kérdezi joggal, ob nem finn. sii, amely a in sii-hirsi és sii-puu összetételekben megtalálható, valamiféle in kölcsönzési viszony 6 Vö. is Collinder, finnugor Szókincs (Uppsala, 1955), S. 56; Joki, Finnisch-ugrische Forschungen, XXXII, Anz. (1956), S. 49. 7 Finnisch-ugrische Forschungen, XXX, SS. 40, 48. 8 Satakunta, XV, S. 129. 95. Daukantas, Rinktiniai raštai (Kaunas, a 1955), S. 462. 178 lit. sija és lett. a sija áll. Annak ellenére, hogy a sii a nyugati finn nyelvjárásokra korlátozódik'®, úgy vélem, nem szabad kétségbe vonni a szó ős-balti-finn eredetét. Egy ősszó újkorbeli továbbélésére csupán a nyelvterület egy kis részén másutt is elegendő bizonyítékot lehet felhozni. Példaképpen itt felhívom a figyelmet az újbolgár. 65pra „ajak” szóra, amelynek a többi szláv nyelvben nincs megfelelője. A szó egyáltalán nem új képzés, hanem a szláv kor előtti időből örökölt ősi szó, amint azt a pontos litván megfelelő, a burna, „száj” is mutatja!! A hangsúlyt illetően Būga szerint a žemaitisban bürna'?. A Litván Tudományos Akadémia által kiadott litván nyelv szótára"? a Kretinga körzetből ismeri a bürna szót. A bolgár főnév és a burnä jelentései természetesen nem összeférhetetlenek. E szavak jelentéskülönbségeit illetően többek között az oroszra utalok. ycrd „száj; ajkak"; orosz. por „száj”, cseh. ret, Lippe” (<urslav. *r»t%). A közkeletű nézet szerint a fentebb felsorolt balti, gerendát jelentő elnevezések az indoeurópai sei- „kötni” gyök leszármazottai, amelyhez többek között a lit. siéti „hozzákötni, -csomózni; kötni, összekötni, -csomózni” és a lett siet „kötni, csomózni” tartoznak’*. A sija esetében tehát az eredeti „összekötő gerenda” jelentést kell feltételeznünk. Az etimológiából következtetve az a hosszú faanyag, amely eredetileg ezt a nevet viselte, olyan gerenda volt, amelynek a ház egymással szemközti falait, a tetőszerkezet részeit stb. kellett összekötnie. A fent említett balti főnevek még napjainkban is különféle ilyen gerendák megnevezésére szolgálnak'®, A tetőszerkezet azon részei, amelyekre a lit. sija szót használják, a „tetőgerenda (szelemen- )”, a „középszelemen”" és a „gerincszelemen”'®. | 10 A térképvázlat Valonennél, i. h. A 126. oldalon áttekintés található a finnországi sii-helyekről. IS, Mladenov, Indogermanische Forschungen, XXXV (Strassburg, 1915), 134. o., ETHMONOTHYeCKH H NPABONHCEeHB peuHHKb Ha ÖBATAPCKHA KHHIKOBEHB e3HKb (Cobun, 1941), S, 54. 12 S, Būga, Tauta ir žodis, I (Kaunas, 1923), S. 406. 13 Lietuvių kalbos žodynas, I (Vilnius, 1941), S. 975. 11 5, u. a Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba (Vilnius, 1943), SS. 41, 48; Pokorny, Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, 1 (Bern–München, 1950), o. 891. és köv. 5S, többek között Bielenstein, A lettek faépítményei és faeszközei (Petrograd, 1918), old. 16, 25 és köv., 86, 716, 777. A sija nevű keresztgerendát, amelyen egy szoba mennyezete nyugszik, az az ábra is bemutatja, amely Straubergs, Latviesu tautas miklas, sakämvärdi un parunas (Kopenhägena, 1956), 31. o., firdet 16 S, Gimbutas, Das Dach des litauischen Bauernhauses aus dem 19. című művében található. Évszázad (Stuttgart, 1948), 95. o. 179 „A Több lett népi találós kérdés megoldása a sija, amely „Streckbalken” – hangzik So az egyik felsorolt Rejtvényfejtés: Vidus szoba, mindkét vége kint, azaz. „a középső rész a szobában van, a két vége pedig kint“. A két végéről van szó, a nyújtógerendáéról, amelyek a házfalakon túl egy darabon a szabadba nyúlnak ki: így az ember helyes A den den fogalma an A sija kifejezéshez kapcsolódó elképzeléseket alkothatna, az es am helye, itt még néhány rejtvényt, amelyeknek megoldása az előbb említett szó, idézzük: zu GaspaZa ieksa, kajas ara, azaz „a háziasszony bent van, a lábak kint vannak"; Pats iek3a, galva ara, azaz „ő maga bent van, a fej kint van"; Marga istaba, bize ärd, azaz „az A lány a in szobában, a hajfonat kint van”; Guovs küti, ragi laukä, azaz „a tehén az im istállóban, a szarvak kint vannak”. Mint A sii eredetije azonban egy balti sija kaum ir kérdés felmerül; mert egy ilyen ūA femininumot használnák balti finnek in saját Nyelv valószínűleg mint *sija átvéve, amelynek in Hangalakját a szó im a finnben változatlanul a mai napig megőrizte volna. Nevezetesen kiemelendő, hogy kétszótagúak a típus *sija a az ősnyelv számára nem voltak idegenek. Im Az őstengeri finn nyelvekben még egy őshonos főnév *sija is előfordult, amely im a finnben sija alakban „tér; hely; A „Stelle” tovább él. A lett sijs változat: Gen.Sg. a sijs'® valószínűleg a helyes nyomra vezet bennünket. Ez a főnév, amely egy Az i-tövű femininum arra enged következtetni, hogy a Alapalak *sijis kikövetkeztethető. A balti Substantivumok, amelyeknek Megfelelői im A lettben és A litvánban a az i-tövűek deklinációs osztályába tartoznak, a uráli-finn nyelvekbe szinte kizárólag e-tövűekként kerültek át, vagyis olyan szavak, amelyeknek Nom. Sg. eredetileg -re -e végződött. Abból a tényből, hogy mind a balti é-feminina, mind pedig csaknem valamennyi balti főnév, amely im litván és lett nyelvben örökölt i-tövűekként fordulnak elő, az ősfinnugor nyelvbe mint e-tövű szavak kölcsönződtek, véleményem szerint csak azt a következtetést lehet levonni, hogy in annak az óbalti nyelvnek, amelyből a jövevényszavak származnak, az i-főnevei in A ragozás általánosságban a é - a nőneműekkel egybeestek!” Zu figyelembe kell venni, hogy -e im a szóvégi hangzó már im átment az in -i őstengeri finnbe. Vö. finn vuohi .Kecske" <uráli-tengeri finnugor. *vose<balt. *6Z¢ ápr. (: vosee ,ds. " ); finn. niisi „Webelitze“ (t>s vor i)<urostseefinn. *nite<balt. *nite (:lit. nytis „ds.“ und lett. nits „uo.“ iTövek). Mellékesen megjegyezve, a feminin i-töveknek is im a litvánban és a lettben dialektusonként e-ragozásuk van 17 Ilyen rejtvényeket találunk u. a. -nál Bielenstein, Die Holzbauten und Holzgeräte der Letten (Petrograd, 1918), S. 26; Anceläne, Latviešu tautas miklas (Riga, 1954), S. 252 f.; Straubergs, Latviešu tautas miklas, sakämvärdi un parunas (Kopenhägena, 1956), S. 253. iš S, Mülenbachs-Endzelins, Latviešu valodas vardnica, III, (Riga, 1929), S. 836; Endzelins-Hauzenberga, Papildinäjumi labojumi un K. Mülenbacha Latviesu valodas värdnicai, II (Riga, 1946), S. 485. 198, Nieminen, Sitzungsberichte der Finnischen A(z) akadémia A tudományok 1956 (Helsinki, 1957), S. 189 f., 192. 180 elfogadva, így hangzik a nominativus. Pl. tájnyelvi a litvánban nytes (pl. Ariogalában?°) és a lettben nites. Szavainkat manapság túlnyomórészt többes számban használjuk. Így tehát megfelel a várakozásnak, ha az uráli finnugor nyelvek beszélői a lettben sijs alakban előforduló főnevet *sije hangalakban vették volna át nyelvükbe. Ha Itkonen helyesen jelölte ki az utat annak a fejlődési folyamatnak a magyarázatához, amely az egyszótagú sii szóalak kialakulásához vezetett, akkor aligha kétséges, hogy egy *sije balti jövevényszóként a finnben csakis sii-t eredményezhetett. Még ha el is fogadjuk, hogy a szóban forgó, ’gerendát’ jelentő szó a balti forrásnyelvben *sija alakú a-femininum volt, a lehetőség körébe tartozik, hogy ezt is *sije alakban lehetett átvenni az őstengeri finn nyelvbe. Ne feledjük ugyanis, hogy az eredeti nyelvben már korábbról is megvolt a fentebb már említett *sija főnév {>finn. sija „tér; hely; helyszín”) volt. Mindazonáltal elképzelhető, hogy az ősbalti-finn ebben az esetben a homonímia ellenében reagált, és a balt. *sija szót az e-ragozásba való átvételkor átvezette. Hogy a finn. sii és a lit. sija egymástól való elválasztását nem tarthatjuk helyesnek, az az imént kifejtettekből következik. Alapjában véve a finn főnév alakjában és jelentésében oly kiválóan egyezik az általam összevetett balti főnevekkel, hogy egybeállításuk semmiféle aggályt nem kelthet bennem. | Néhány, az uráli finn nyelvekbe átvett balti főnév tanúsága szerint az i-tövű ragozás a forrásnyelvben széles körben elterjedt lehetett. Az i-ragozás szerint ragozódtak az olyan főnevek, amelyek megfelelői a litvánban kizárólag, a lettben pedig rendszerint ovagy a-tövűként ragozódnak. Az előző vizsgálatból kitűnik, hogy a litván sijä és a lett sija ellentéteként egy megfelelő i-főnév csak nyelvjárásilag fordul elő a lettben. Finn. orsi „vízszintes gerenda, -rúd; Wiemen” a balti *ardis ősalakot, tehát egy i-főnevet feltételez?!. A litván megfelelő afdas „a gabonaszárítóban a kévék szárítására szolgáló vízszintes, mozgatható rúd; A „Stange, an der der Flachs zum Trocknen aufgehängt wird” az o-tövű deklinációs osztályba tartozik. Ugyanebbe az osztályba tartozik továbbá a lett ards „vízszintes, mozgatható szárítógerenda a gabonaszárítóban a kévék szárítására; vízszintes gerenda, -rúd szárításra vagy füstölésre”: egyes szám, birtokos eset ärda. Csak a lettben található egy, az i-deklinációhoz tartozó változat, mégpedig az ärds (<*ardis): egyes szám, birtokos eset ärds®. Finn. A „sógor, a nővér/fivér férje” a balti i-hímnemű *Znötisre vezethető vissza2 Elisonas, Archivum Philologicum, III (Kaunas, 1932), 159. o. 2! S. Nieminen, Virittäjä, XLIX (Helsinki, 1945), SS. 524. skk., 632, Sitzungsberichte der Finnischen Akademie der Wissenschaften 1956 (Helsinki, 1957), 199. o. 22 A lit. afdas szócsaládjáról lásd most E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, I (Heidelberg, 1962), 15. o. 181 vezethető vissza?®, Ebből az örökölt i-hímnemből alakult a lett znuötis „vő; sógor, a nővér/fivér férje” főnév, amely áttért a jo-hímneműek ragozására. Lettül. Mivel a znuötis kizárólag a régi Kúrföld területéről van feljegyezve, nyilvánvaló, hogy a szóban forgó rokonsági megnevezés a lett nyelvben az ókúriai örökséghez tartozik. Lettország más részein a znuöts használatos, amely o-tövként a *Znötas előalakot feltételezi. Még megjegyzendő, hogy a znuötis és a znuöts teljesen azonos jelentésű kifejezések®*. | Ahogyan a finn nuode csak az ókúriaiból származhat, úgy meglehetősen valószínű, hogy a finn orsi és sii is ókúriai szavakban gyökerezik. Mindkét esetben az Urostsee-finnek a baltiaktól vették át a dolgot és a szót. Da Mivel a megfelelő litván főneveknél hiányzik az i-tövű ragozás, semmiképpen sem számíthatunk litván forrásra. Helsinki ®UHCKOE SII 3. HH3MMHEH Peswme A cikkben TouboHen és MTKoHeH véleménye kerül megvitatásra arról, hogy a PHHCKOE CAOBO Sii eredetét tekintve balti-finn nyelv. A szerző nem ért egyet C. Bajlohe nom, CYHTABIIHM (DHHCKOe Sii 3aHMCTBOBAHHEM) svéd nyelvből származó kölcsönzésével. A szerző véleménye szerint (DUH. Sii K. kölcsönzéseinek tulajdonítandó. Vö. litván. Sija@, lett. sija: középfelnémet. siéti, atıu. siet. Így a fentiek sem szemantikailag, sem fonetikailag nem mondanak ellent a fent említett szavak egyik oldalának sem. SUOMIU SII E. NIEMINENAS Összefoglalás A cikk szerzője nem ért egyet Toivonen és Itkonen finn nyelvi eredetének magyarázatával, mivel az utóbbi szót finnugor eredetűnek tartják. Ő sem ért egyet su Valonenu, aki finnül beszél. sii a svéd nyelvből szármaiš zó kölcsönszónak tartja. A szerző véleménye szerint, finn. ezt balti jövevényszónak kellene tekinteni, vö. litván sija, latin sija: litván siéti, latin siet. Ezt a feltevést sem a szavak jelentése, sem ir jų fonetika. 3 S, Nieminen, Lingua Posnaniensis, V (Poznań, 1955), S. 81, A Finn Akadémia Tudományok 1956 (Helsinki, 1957), S. 192 skk., Virittäjä, LXI, (Helsinki, 1957), 25. és köv. o., Rakstu kräjums, veltijums akadémikim profesoram dr. Jänim Endzelinam vina 85 dzives un 65 darba gadu atcerei (Riga, 1959), 205. és köv. o. %4 A(z) znudtis szócsaládjáról s. Pokorny, Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, I (Bern–München, 1959), 373. és köv. o. -