Случаи языкового контакта в Латгалии

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A NYELVI ÉRINTKEZÉS ESETEI LATGALIÁBAN P. ARISTE A Lett Szovjet Szocialista Köztársaságban, Latgalia Ludza járásában még napjainkban is találkozhatunk néhány tucat, többnyire idős emberrel, akik észtül beszélnek. Az észt néprajzi és nyelvészeti szakirodalom ezeket az észteket rendszerint lutsi észteknek nevezi, mivel településeik fő központja Ludza városa (korábbi nevén Lucin). Ezen észtek egy része feltehetőleg igen régen telepedett meg Ludza városának környékén, többségük azonban nagy valószínűséggel a XVII. században költözött a Ludza járásba. A feudális társadalmi rend viszonyai között a lutsi észtek kiválóan megőrizték néprajzi sajátosságaikat és anyanyelvüket, mivel ebben az időben nem érintkeztek a külvilággal, és szinte soha nem hagyták el otthonukat. Anyanyelvükön kívül a lutsi észtek bizonyos fokig ismerték a lett nyelv latgaliai nyelvjárását, az oroszokkal és beloruszokkal határos területeken pedig az orosz és a belorusz nyelvet is. Katolikus vallásúak lévén, a lutsi észtek szorosabb kapcsolatot tartottak fenn az azonos hitű lettekkel és beloruszokkal, míg az oroszokkal való közeledés és érintkezés csak azokban a falvakban volt megfigyelhető, ahol a lakosság áttért az ortodox vallásra. Mivel a katolikus templomokban a prédikációkat és a gyónást észtül végezték, a lutsi észtek a lett, valamint a belorusz nyelv ismerete nélkül is boldogulhattak — erre akkoriban egyáltalán nem volt közvetlen szükség. A szomszédságukban élő parasztokkal leggyakrabban a majorsági robot során kerültek kapcsolatba. A majorságban gyakran lengyel beszédet is hallottak, mivel a birtokosok és intézőik többnyire lengyelek voltak. Latgaliában ugyanakkor a lengyel volt a helyi kulturális érintkezés nyelve, mígnem az orosz váltotta fel. A múlt század közepére a katolikus templom szertartásait és prédikációit már kizárólag lettül tartották, ami jelentős hatást gyakorolt a helyi észt nyelvre. Az ortodox falvakban az orosz nyelv hatása már jóval korábban éreztette hatását 137 Jelentősen korábban. Kétségtelen, hogy e tekintetben fontos szerepet játszottak az idővel létrejött vegyes házasságok is az észtek, lettek, oroszok és beloruszok között. A feudális korszak végére az orosz nyelv hatása számottevően növekedett és erősödött az észtre éppúgy, mint a Latgaliát benépesítő népek lett, belorusz és más nyelveire, különösen azután, hogy ezen a vidéken orosz iskolákat nyitottak. Ezzel egyidejűleg a latgaliai fiatalok, köztük a helyi észtek is, ebben az időben orosz területre kezdtek járni idénymunkára, illetve ideiglenes munkára, a nagyvárosok és ipari központok környékére, ami tovább segítette az orosz nyelvtudás terjedését. Az orosz már a múlt században a Latgaliát benépesítő valamennyi nép helyi érintkezési nyelvévé vált. A letteken és néhány észten kívül Latgalia területén a század húszas éveiben az oroszok a lakosság 20,13%-át, a beloruszok 13,96%-át, a lengyelek pedig 4,49%-át tették ki; emellett kis arányban zsidók és litvánok is éltek itt. Az észtek települései közvetlenül a lettek, oroszok és beloruszok szomszédságában helyezkednek el.1 1893-ban, amikor O. Kallas felkereste ezt a vidéket, a lutsi észtek többsége anyanyelvén kívül lettül is tudott, az orosz nyelv pedig meglehetősen elterjedt volt. (O. Kallas sajnos nem tett különbséget az orosz és a belorusz nyelv ismerete között.) Sok észt akkoriban lengyelül is tudott.2 Napjainkban a lutsi észt nyelvjárás utolsó beszélői kivétel nélkül mindannyian tudnak lettül, akár irodalmi, akár nyelvjárási, azaz latgaliai formájában. Az orosz nyelv ismerete szintén általános jelenség. A helyi észtek többsége végleg áttért a lett vagy az orosz nyelvre. Mivel a lutsi észtek hosszú időn át szoros kapcsolatban álltak számos más néppel, nyelvi szempontból is érintkeztek velük. Ezért ezt a területet a Baltikum egyik legérdekesebb vidékének kell tekintenünk abból a szempontból, hogy itt közvetlenül figyelhetjük meg a különböző eredetű nyelvek kölcsönös hatásának folyamatát, valamint azokat a változásokat, amelyek a nyelvi hatás színtereiben és irányaiban az egyes korszakokban végbemennek. A Ludza környékén beszélt valamennyi nyelv közötti kapcsolatok teljes és végleges tisztázásához a szlavisták, baltisták és finnugor nyelvészek szoros együttműködésére van szükség; ebbe a kutatómunkába folkloristáknak, néprajzkutatóknak, történészeknek és régészeknek is be kell kapcsolódniuk. Csak így lehet választ adni e mikrorégió etnogenezisének számos összetett kérdésére. 1 E. B l e s e, Latgales cittautieši un viņu valodas, „Izglītības Ministrijas Mēnešraksts“, Rīgā, 1925, стр. 357—369, 478—485. 2 O. K a l l a s, Lutsi Maarahvas, Helsinki, 1894, стр. 11 и след. 138 A jelen cikkben csupán az észt nyelv ludzai dialektusának szókincsbeli sajátosságait vesszük szemügyre, amelyre igen erőteljes hatást gyakorolt a lett, az orosz és a belarusz nyelv. Ugyanakkor számos lengyel elem is található benne. Ez a közlemény mintegy mérföldkőként szolgálhat a Baltikumot benépesítő különféle népek közötti kapcsolatok további tanulmányozásában. Az észt nyelv ludzai dialektusa a délészt dialektuscsoporthoz tartozik, amelynek alapvető szókincse jellegzetesen délészt. A ludzai dialektusban — az összes többi délészt nyelvjárástól és dialektustól eltérően — elsősorban lett szavak fordulnak elő, amelyek különböző időszakokban kerültek bele, és az élet legkülönfélébb területeihez kapcsolódnak. A régebbi lett jövevényszavak már teljes mértékben alkalmazkodtak az észt nyelv fonológiai rendszeréhez, a későbbiekben azonban megőrződnek a lett fonológia az észt nyelvtől teljesen idegen sajátosságai. Olyan szavak is előfordulnak, amelyeket párhuzamosan két változatban használnak: az észtesített és az eredeti lett hangzásukat megőrző változatban. A lett fonológiai sajátosságok megőrzése a ludzai észtek jövevényszavaiban egyre intenzívebbé vált, amikor a lett nyelv gyakorlatilag már második otthoni, beszélt nyelvükké lett. Az alábbiakban azokat a lett jövevényszavakat vesszük szemügyre, amelyeket sikerült a ludzai észtek beszédéről készült feljegyzésekben rögzíteni3. abada „frissen levágott állat májából vagy tüdejéből készült étel” <abādas, latgall (= ltg.) szintén abāda „sertéshúsból és káposztából készült étel, amelyet rendszerint a disznó levágása után készítenek”; bel’l „szürkehályog” <ltg. bel’s’; beluga (maa) „nehezen száradó föld” <ltg. beluga; bil’t „kép” <bilde; biž’atama „bántani” <ltg. apbižavout’; bor, birtokos esetben bora „aratóhely” <ltg. bors; bruikos „reggeli” <ltg. brūkos; burnītama „ingerelni, bosszantani, csábítani, kötekedni, kísérteni” <burnīt; drutša „mocsárláz, malária” <drucis, birtokos esetben drucā; drōgin „beléndek (hyoscyamus niger)” <drigene, latgallul szintén dridžina; dzint’s, birtokos esetben dzin’d’zi „vámadó” <cints, cinte; dundur, tundur „hívatlan vendég” <ltg. dundurs „gyermek trágyahordáskor”; duuda, duudakott „duda” <dūda; gigāl, birtokos esetben gigāli „zsurló” < gigeles, ltg. gigāl’is; grius’l’i, krius’l’i, ka-n’ebi grius’l’i „kendermagból készült étel” < grūslis, ltg. gryūsl’is; 3 A tárgyi anyag nagy része az Észt SZSZK Tudományos Akadémiája Nyelvi és Irodalmi Intézetének gyűjteményéből származik. A lett megfelelőket főként K. Mühlenbachs és J. Endzelīns szótárából vettük (К. Mühlenbachs—J. Endzelīns, Latviešu valodas vārdnīca, I—IV, Rīga, 1923—1932). Ami a latgall megfelelőket illeti, ezek részben a cikk szerzőjének személyes feljegyzéseiből, részben a Lett SZSZK Tudományos Akadémiája Nyelvi és Irodalmi Intézetének tudományos munkatársaitól származnak. 139 gōn’d’zik, birtokos esetben gōn’d’z’igi „belarusz” <ltg. g’en’d’z’iks „a belarusz ember megvető, sértő megnevezése”; inā́dnik, birtokos esetben inā́dnigu „kötekedő, kísértő” < ienaídnieks, ltg. īnaidnīks „ellenség”; kalpak „paróka” <ltg. kalpaks; kapl’i „kapa” < kaplis; kartupel’ „burgonya” < kartupelis; keistri „sekrestyés, katolikus egyházi diakónus” < k’eis’t’ers; k’elne „sekrestye” < k̇elne, ltg. k’elne; kimin „kömény” <ltg. k’im’ini kood’z’i, „partitívusz”; kuut’j’ō „karácsony előestéjén fogyasztott kása”; kuod’z’ipāiv „karácsony előestéje” <ltg. kīcys (<a belarusz kutcja) és kīcysdīna, lettül kīcās „kása”, kīċu diena „karácsony előestéje”; korp, birtokos esetben kopa „tíz kalangyából álló szénaboglya” <ltg. (rudzu) kopa; krauts „szabó” <ltg. krauc’s; krump, birtokos esetben krumba, kicsinyítő alakja krumbake „ránc, redő” <grumbas, ltg. grumba; kutōl’, birtokos esetben kudōl’i „állatokon élő tetű” <skutele, ltg. skut’āl’a; kul’ok „zakó, férfikabát” <ltg. kul’oks; labi, labis „jó” <labi „jól”; lāpat’s’ka „fecsegő, szószátyár” <ltg. lapacka; leigutama „János-napi dalokat énekelni” <ligot, ltg. leiguot’; med’z’ina? „agy” <ltg. sm’ed’z’enes; misš, birtokos esetben mis’s’i „mise” <ltg. miša, mise; mutul’, mutur’ „kerékagy” <muturis, ltg. muturs; muzul’ „tyúkszem” <ltg. muzuls’; narits, birtokos esetben naridza „a ló betegsége, amelyet a hám helytelen elhelyezése okoz” <narica, naricas, ltg. narica; net’s’vā net’s’ua, „fa teknő, amelyben ruhát mosnak vagy gyermeket fürdetnek” <ltg. n’ečče; nāsālg’i? „hordágy” <nesilkas; obur „különleges halfajta” <abars, ltg. oburs; pat’s’min’, bat’uin’, birtokos esetben bat’uin’i „cékla, cukorrépa” <ltg. batvini, bac’min’c’; plakk, birtokos esetben plaka „zászló” <ltg. plags; podmarouka „alapzat” <ltg. podmorouka; poor’s’t’ „rojt (nagy vállkendőn)” <ltg. bōrksts, buork’s’; prat’in, birtokos esetben prad’ina „két szárnyas, zsákszerű halfogó háló” <ltg. brad’in’c’; pimbat’s’ „hólyagból készült labda” <bumba „labda”; pizur’ „húgyhólyag” <ltg. pizurs; pōur, birtokos esetben pōuka, puur „pura, négy pudnak megfelelő űrmérték” = <pīurs, ltg. pyurs; pōut’s, pōutši, pōž, pōžši „házi szellem, házimanó” < ltg. pyučs; rakan, birtokos esetben ragana „boszorkány, ördög (szitokszó)” <ragana; rupi’t’s, birtokos esetben rupid’zi „varangyos béka” <rupicis, ltg. rupics’; runamata „beszélni, társalogni” <runāt; ruulotama „Szent Iván napjának előestéjén szokásos dalokat énekelni” <ltg. rūtuot’; ruoga „rozs (betegség)” <ruožā; rāu? „a fejbőr sajátos betegsége” <skrēda „eine Schramme, Hautritze”; sal’l, birtokos esetben sal’li „pipakátrány” <ltg. suiles; saska „görény” <ltg. sasks; skrōdul’ birtokos esetben skrōdul’i „a szövőszék csigája” <ltg. skrytul’s’; sumpur „lusta emberre mondott szitokszó” <sumpurnis, nyj. sumpuris „kutyafejű, vámpír”; šalōinu „leülepedett, áttetsző (folyadékra vonatkoztatva)” <ltg. acašāliejis; šopka „záptojás” <ltg. šopka „a kokāņa nevű játék közben összetört tojás”; tal’t’s, birtokos esetben tal’d’z’i, tar’t’s „gólya” <starkis; tes’nik, birtokos esetben tes’nigi „a piaci rendet felügyelő, piaci intéző” <ltg. tis’n’iks „bíró”; tsak̇ „papírból készült dísz (ikon körül)” <ltg. cakas; tseirul’, dzeirul’ „pacsirta” <ltg. c’eirul’s; tsepel’nik „serpenyőnyél” < ltg. čepel’n’iks; tsilp, birtokos esetben tsilbu, tsōlp, birtokos esetben 140 tsõlbu „megcsomósodott csomó, csomó a fonalban, csomó hálókötéskor” < citpa, latg. culpa; tsõba „a fejőedény csőre”, tsõbakõnõ „gyufásdoboz” < ciba, latg. cyba; t's'ekl', birt. t's'egl'i, tsõk'l „tégla”, tsõglinõ ahi „téglából rakott kemence” <latg. ceglyš; tsāts „hegy, rojt”, vö. lett ceci „régi rongyok”; tulka „a kerékagy vasszöge, persely”. <latg. tulka; uroin „vízmérték” <latg. urobiņč; vaatre „örvény” <latg. vātra „vihar”; vaidze (határozószó) „kell, szükséges” <latg. vād'z'ā; vuol'atama „gurítani, összetekerni” <latg. vuol'uot'; vāāpla „balfácán, piperkőc” <vēplis latg. vāpla stb. A lett jövevényszavak között olyan szavak is előfordulnak, amelyek az oroszból vagy valamely más szláv nyelvből kerültek a latgál nyelvjárásba. Mivel a ludzi észtek nyelvében e jövevényszavak fonetikai sajátosságai arra utalnak, hogy a latgál nyelvjárásból jutottak el az észtekhez, valamennyi ilyen szó a lett jövevényszavak közé sorolható. Jelentésük szerint az élet és a mindennapok legkülönbözőbb területeihez tartoznak — a gazdasági és a foglalkozási élettől a nép kulturális életéig. E jövevényszókészlet nagy része arról tanúskodik, hogy a lettek és a helyi észtek szoros, mindennapi kapcsolatban éltek egymással, ami kétnyelvűséghez vezetett. Különösen réginek tekintendők az olyan, teljesen elésztiesedett lett szavak, mint kutõl, rǟä, pat's'mīn', poor's't'. Némely esetben az ilyen régi változat mellett a szó egy későbbi kölcsönzött alakja is használatos, például: dundur és tundur, griusl'i és kriusl'i stb. A lett jövevényszavak feltehetően a latgál nyelvjárásból kerültek a helyi észt nyelvbe, de egyes szavakat, például a kartupel', tal't's' vagy a tar't's' szót, a közlett nyelvből kölcsönözték. A lett szavak mellett az észt nyelv ludzi nyelvjárásában szláv jövevényszavak is előfordulnak; eredetük a legtöbb esetben nem határozható meg pontosan, mivel fonetikai összetételük alapján az ilyen szláv jövevényszavak egyaránt tekinthetők orosz, belarusz vagy lengyel eredetűnek, például: paaba (régebbi kölcsönzés) „nő, öregasszony” <orosz баба, belarusz баба, lengyel baba; domm, birt. domta „ház” <orosz és belarusz дом, lengyel dom; draatva „drót, varrócérna” <orosz és belarusz дратва, lengyel dratwa; l'iis'na „felesleges” <orosz лишний, belarusz лишні, lengyel liszni; stal'l, birt. stal'li „acél” <orosz és belarusz сталь, lengyel stal; ehhez a szócsoporthoz tartozik a sid'i, sidi „zsidó” jövevényszó is <orosz жид, belarusz жыд, lengyel żyd stb. E jövevényszavak forrása a fent említett szláv nyelvek egyike; a ludzi nyelvjárás különböző területein és különböző időszakokban más-más szláv nyelvből történhetett a kölcsönzés. Az észt nyelv ludzi nyelvjárásában meglehetősen sok olyan kölcsönszó is előfordul, amelyek fonetikai összetétele ar- 141 ra utal, hogy lengyel vagy belarusz eredetűek, például: bul’ba, bul’bas, birt. bul’ba és e szó teljesen elésztiesedett változata pul’ba „burgonya” <lengyel bulba, belarusz бульба; böss „orgona” <bez, без; drott, birt. drota „drót” <drot~drót, дрот; drukavoodma „nyomtatni” <drukować, друкаваць; dõhavits „légszomj, asztma” <duchawica, дыхавица; hot’s „bár, legalább” <choć, хоць; in’dik, birt. in’digu „pulyka” <indyk, індык; kapl’its, birt. kapl’idza „kápolna” <kaplica, капліца; kapsük „erszény, tubákos szelence” <kapszuk, капсюч „erszény”; knott „kanóc” <knot, кнот; kommen, birt. komena <komin, комін; k’s’ondz, birt. k’s’ondza, valamint elésztiesedettebb alakban sjondz „konsz” <ksiądz, ксёндз; kul’ba „burgonya” <gulba, гулЬба; kurtka „női blúz, kötött kabát, vattakabát” <kurtka, куртка; lantsuk, birt. lantsuga „lánc” (a mesében „farkas fejére tett kantár”) <lañcuch, ланцуге; lää läkene „baba” <lala, ляля; parahvia „plébánia” <parafia, парафія; plääm, birt. pläämä „folt, petty”, sündümeze plääm „anyajegy” <plama, пляма; puška, puška „doboz, tok”, tuваgu puška „tubákos szelence” <puszka, пушка; ratunka „segítség, menekvés” <ratunek, régebbi alakja is ratunk, ратунок, birt. ратунка; ruža „orbánc (betegség)” <róża, belarusz nyelvjárásokban ружа; škapleri?, škapleri? „anyagra varrt kereszt, amelyet a katolikusok – vallási talizmánként tekintve rá – rendszerint a nyakukban viselnek” <szkaplerz, шкаплеры; tal’ka „vékony szövet” <tалька, талька; tshuuda „csoda” <cud, cudo, чуд, чудо; tsõbuk, birt. tsõбука „pipaszár” <cybuch, цыбук; t’šüt’š „kicsit, egy keveset” <чуть, цуцё; voот „felügyelő” <wojt, войт stb. Mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy a fent felsorolt lengyel vagy belarusz jövevényszavak mindegyike előfordul a lett nyelv latgál nyelvjárásában is. A szláv jövevényszavak e csoportjának jellegzetességeit figyelembe véve feltételezhető, hogy többségük az észt nyelv ludzi nyelvjárásába, valamint a Latgale-ben élő népek más nyelveibe is minden valószínűség szerint a lengyelből került át, mivel e szavak szinte mind olyan kulturális és mindennapi fogalmakat jelölnek, amelyeket a latgál parasztok a lengyelektől vettek át. Teljesen lehetséges, hogy némelyikük nem a lengyelből, hanem a belaruszból került az észt nyelv ludzi nyelvjárásába, de a kölcsönzés útjának pontos meghatározása jelenleg nem lehetséges, mert hiányoznak hozzá a szükséges nyelvi kritériumok. A ludzi észtek nyelvében természetesen olyan jövevényszavak is vannak, amelyek lengyel vagy belarusz eredete nem kétséges. Így például kétségtelenül lengyel kölcsönszavak: apostol „apostol” <apostoł (mivel vallásukat tekintve katolikusok, a ludzi észtek nem kölcsönözhették ezt a szót az oroszból vagy az egyházi szlávból); magli „ruhamángorló” <magiel; obroz, birt. obroza „ikon, képmás” <obraz (és ez 142 a szó csak a katolikus lengyelektől kerülhetett be a helyi észt nyelvjárásba) stb. Meglehetősen sok szó kétségtelenül belarusz eredetű, például: dol’nik, birt. dol’nigi „munkás, béres, akinek a gazda nem fizetett bért, hanem csak etette és ruházta” <dolnyik; drut’sén „here” <truceny; džužín „tucat” <nyjvjárási belarusz дзюжына; dudar „dudás” <dudar; hvat’sōr „lakás” <nyjvjárási belarusz хвацера; kab „hogy, azért, hogy” <kab; kuut’sl’i, koot’sl’i „kóc” <kudzelya (ez a belarusz szó az észt nyelv más déli nyelvjárásaiba is bekerült); lavonihha „egy bizonyos tánc” <lyavoniha; loška „fekhely, ágy” <lozsak, birt. lozska (a lengyel łóżko hangtanilag távolabbi változatot képvisel); muža, može, mož, moš, muša „lehet, talán” <mozsa; pat’s’an „gólya” <baccyan; saussim „teljesen” <nyjvjárási belarusz заўсім (a litván nyelvben зусім); suhhota „tüdővész” <suhoty, birt. suhotau; t’s’i „vagy” (määne sul jelo, t’s’i hää jelo vai halv? „milyen az életed, jó vagy rossz”) <ci; tult’s’a „borsókása” <stulci; vargan „orgona”, varganist „orgonista” <nyjvjárási belarusz варган, варганы és варганіст stb.4 Eredetét tekintve talán belarusz a krädzotaja? szó is, amely azokat az énekeseket jelöli, akik ünnep előestéjén az ablakok alatt a „винаграцыя красна зялёна” dalt éneklik; e szó észt változata feltehetően a винаграцыя szó eltorzításával alakult ki. Valószínűleg belarusz eredetű a harmooniki „harmonika” <гармонік szó is, amire a kezdő h is utal. A ludzi nyelvjárásban előforduló számos más jövevényszó hangalakja szintén a belarusz nyelvhez kapcsolódik, például: t’s’iligrám, birt. t’s’iligrámma „távirat”; t’s’ilifon, birt. t’s’ilifona „telefon”; skarlat’s’ina „skarlát”; sent’s’aabr „szeptember”. Belarusz eredetükre a belarusz nyelvre jellemző t’ lágysága és ennek c’-vé alakulása utal. Latgale területén egykor meglehetősen sok belarusz hivatalnok szolgált, akik az orosz szavakat belaruszosan ejtették, ami hatással volt azok ludzi észt kiejtésére. A fent említett szavak ezért mégis az orosz nyelvből származó jövevényszavak. A belarusz hatás nyomai talán az olyan orosz jövevényszavakon is megmutatkoznak, mint például a hloksikōrō „lángvirág”, horm, birt. horma „forma”, hundāment „fundamentum” < orosz флокса, форма, фундамент, amelyek belarusz nyelvi közegben хвлокс, хворма, хвуңдамент alakban hangzanak. Az f mássalhangzó хв hangkapcsolattal való helyettesítése számos orosz nyelvjárásban is megfigyelhető, ezért teljesen lehetséges, sőt valószínűbb, hogy a fent felsorolt szavakat a ludzi észtek orosz nyelvjárásokból vették át. 4 A belarusz szavakkal, különösen azok nyelvjárási változataival kapcsolatban értékes tájékoztatást adott a cikk szerzőjének M. I. Semenova docens, az orosz és belarusz nyelvjárások szakértője. 143 A belarusz nyelvből átvett jövevényszavak jelentésük szerint az élet és a mindennapi tevékenység legkülönbözőbb területeihez kapcsolódnak, és ebben a tekintetben alig különböznek a lett jövevényszavaktól. Ez azzal magyarázható, hogy a ludzi észt parasztok, valamint lett és belarusz szomszédaik egykor teljesen azonos helyzetben voltak, azonos körülmények között éltek, és az egyik nyelvből a másikba történő kölcsönzés a teljes helyi lakosság kétnyelvűsége, sőt többnyelvűsége révén ment végbe. A fent felsorolt, a ludzi észt nyelvjárásba bekerült belarusz jövevényszavak a lett nyelv latgali nyelvjárásában is előfordulnak, különösen azokon a területeken, ahol a lettek és az észtek közvetlen szomszédságban élnek egymással. A közeli rokon belarusz és orosz nyelv szókincse nagyrészt azonos, és ez a közösség a szavak hangtanában is megmutatkozik (csupán a helyesírás alapelvei különböznek). Emiatt sok esetben nagyon nehéz pontosan meghatározni, hogy az észt nyelv ludzi nyelvjárásába átkerült adott szó melyik nyelvből, az oroszból vagy a belaruszból származik. A képet tovább bonyolítja, hogy a helyi orosz nyelvjárásoknak számos, a belarusz nyelvvel közös hangtani sajátosságuk van, mint például az akanye jelensége. Ezért az alábbi jövevényszavak eredete lehet orosz vagy belarusz: aššol <orosz осёл, belarusz асёл; balbatama <orosz балоботать, belarusz балбатаць; birka <birka, бірка; blin <blin, блін; bulan <bulany, буланы; bul’oon <bul’oon, булён; burlak „fiatalember, aki munkát keresve elhagyta a falut” <burlak; dalažītama <orosz доложить, belarusz далажыць; dul’i, duul’akõnõ „körte” <duly; halteri <orosz холера, belarusz халера; hitra <orosz хитрый, belarusz хитры; huttar <orosz хутор, belarusz хутар; idrusk, birt. idruski és idrud’z’i? <игрище, ігрышча; ikatama „dadogni” <orosz икать, belarusz ікаць; juška <orosz вьюшка, юшка, belarusz юшка; kal’idoora „folyosó” <orosz nyelvjárási калидор, belarusz калідор; kalun, birt. kaluna <kolun, kalun; kan’ok, birt. kan’ka <konyok, kanyok; kantora „járási hivatal” <kontora, kantora; kantrõl’l <kontrol, kantrol; karatama <orosz копать, belarusz капаць; karoozda <orosz короста, belarusz кароста; kazatškada <казачок, birt. казачка; kerka <kepka; kisset, birt. kisseda <kiset, kiszet; kitaitsa? <orosz китайцы, belarusz кітайцы; kulak <kulak; liiza?, lõeža? <ljusa; lomm <lom; maitnik <orosz маятник, belarusz маятнік; man’er’n’akõnõ <manerka; masselna <orosz масленица, belarusz масленіца; moška <moska; naššil’ka? <orosz носилки, belarusz насілкі; n’emtsä <nemets; ni-miä ni jääle „valami” <orosz ни, belarusz ні; pal’eri? „tapéta” <spalery; palka <palka; pažar, birt. pažara <orosz пожар, belarusz пажар; plintavotma <orosz плинтовать, belarusz плінтаваць; puzan <puzan; raade <rad; razboinik <orosz разбойник, belarusz разбойнік; rut’š’nik <orosz ручник, belarusz ручнік; salavei <orosz соловей, belarusz са́лвей; samavar <orosz самовар, belarusz самавар; sort, birt. sorta <sort; sutka <orosz сутки (nyelvjárási сутка), belarusz суткі (nyjv. сутка); šuul’ik <orosz жулик, belarusz жулік; sveeža <orosz свежий, belarusz свежы; torp, birt. torba <torba; tsõrkul’ <orosz циркуль, belarusz цыркуль; tšai <tea; 144 tuusk, birt. tuuza <tusz; val <val; vaašna vaažna <dagasztóteknő; vaina <háború, háború; verna <igaz, igaz; vötr, birt. vödra <vidra stb. Az átvételek általános hátterét figyelembe véve feltételezhető, hogy az ebbe a csoportba tartozó szavak többségét mégis az oroszból vették át, mivel a fent említett, többnyire kulturális-közigazgatási, városi élethez kapcsolódó jelentésű jövevényszavak valószínűleg az orosz nyelvből kerülhettek a ludzai észtekhez. A falusi életmóddal és élettel kapcsolatos fogalmakat viszont az oroszból és a belaruszból egyaránt átvehették, mivel – ahogyan fentebb említettük – az oroszok és a belaruszok közvetlen szomszédságban éltek a ludzai észtekkel. A latgalei belarusz értelmiség gyakran kissé belaruszos hangsúllyal beszélt oroszul, ami mind a szókincsben, mind a kiejtésükben megmutatkozott. Ez a vegyes nyelv többek között olyan, a ludzai észtek által átvett szó kiejtésére is hatással volt, mint a rašeenija <orosz решение, belarusz рашэнне. A ludzai észtek nyelvében a szláv jövevényszavak legnagyobb része eredetét tekintve orosz szó, mivel a múlt század második felétől az októberi forradalomig az orosz nyelv volt Latgale egyetlen közigazgatási és fő kulturális érintkezési eszköze. Ezért a ludzai észtek beszédében szinte minden új fogalmat, amellyel a latgalei paraszt faluközössége határain kívül ismerkedett meg, az oroszból átvett szavakkal neveznek meg. Ugyanakkor az orosz nyelv a feudális rendszer időszakában is fontos szerepet játszott, amire már a fent említett jövevényszavak is utalnak. Emellett a latgalei „kubikosok” egymás között éppen oroszul érintkeztek, amikor elhagyták szülőhelyüket. Ismeretes, hogy a latgalei fiatalok meglehetősen nagy számban utaztak el – különösen a nyári időszakban – különféle idényjellegű munkákra, az otthonuktól messze fekvő, orosz nyelvterületekre. Az orosz nyelvből a következő szavakat kölcsönözték: abiidna <nyj. обидно, jelentése: „nagyon, rendkívül sok, bőségesen”; abrátno <vissza; advakát, birt. advakáta <ügyvéd; ahvitséer <tiszt; aprél <április; bagdan „házasságon kívül született gyermek” <bogdan; baranka? <perec; ben'z'inka „öngyújtó” <benzin; burdoova <nyj. burdó színű (irod. bordó); da <igen; deeda „férj, nagyapa” <nagyapa; dekaabr <december; d'ela, d'jeela <ügy; divaovoitma <csodálkozik; famil'ija <családnév; flota <flotta; garlaviina <nyak; gir, birt. gira <öntöttvas súly; gluhhoja <süket; gos't' kos't' <vendég; ind'uk, birt. ind'uga <pulyka; jaakor <horgony; janvaar, janvaar <január; joožik <sündisznó; jul'l <július; jun'ni <június; kammuna, kannuta <kommuna; kanalia, kannalia <csatorna; karaš'sinn <kerozin; karauul'itma <őrködik; karman <zseb; kašamirr „különleges szövetfajta” <kasmír; kororka „lepény” <lepény; konts, birt. kondza, kon't's, birt. kon'd'z'i <vadászkutya; koozor 10. Kalbotyros klausimai VI. 145 <sisakrostély; korets <körec; kraaska <festék; krasnop’or’ka <piros sügér; kriltsa <veranda; kroossa <patkány; kukšin <nyj. kukisin (irod. kancsó); laatka <folt; lapatnik <lapátnik (a rokka része); l’uterana? <lutheránus; mart, birt. marda <március; mat’itama <mattol; motka <motring; mototama <teker; mõšelofka <egérfogó; pérpija-tel’ <ellenség; opštša, opša <általában; otška? <szemüveg; peššatama <siet; plann, birt. planna <terv; plas’s <réteg; plos’s <egészen; pluuga <eke; praunale „hamar, gyorsan” <nyj. rendesen; priigon, bri-gon „jobbágyság” <robot; pristuga <szolgaszemélyzet; propka, propki <dugó; präľ’nik, birt. prääl’nigi <mézeskalács; prääd’ma <fon; prääl’its, birt. prääl’itsa, prääl’id’z’i <rokkarész; puktatama „az orra alatt motyogni” <nyj. pukázik; puppõn’ <kártyaszín: treff; rezinka <radír; roitma <turkál (valamiben, keresve valamit); russalka, russolka, russafka <sellő, nyj. ruszalka, ruszavka; räädnig <rendőr; seet’s’ka <aprított káposzta; sekletar „titkár” < nyj. sekletár; skut’s’na <unalmas; spit’s’ka <gyufa; spooritama, pooritama <vitatkozik; suuding „bírósági ügy”, vö. az orosz судить szóval; šolganõ <selyem; šolgon <tréfacsináló; štakan <pohár, nyj. штакан; šut’t <bolond; (pidä) zaavistet „irigykedni” <irigység; žääga „sokat fecsegő nő” <nyj. zzyaga; talkavuитma <magyaráz; trenõška <háromlábú állvány; tooğa <is; toroz’nik, birt. toroz’nigi „a majordomus kubjásza — felügyelő” <őr; torozilõ minemä „robotra menni”; tšarõunik <varázsló; tšolonka „csónak” <nyj. csolonok, csolonka; tšuuda <csoda; tšärpak <merőkanál; uhvat, uhvatka <kemencefogó, fogóvas; ukr, birt. ugra <angolna, többes száma: angolnák; val’ka <mosósulyok, birt. mosósulyka; ves’t’ <hír; vzdor, vzdoritama <nonszensz, akadékoskodik; volok „régi földmérési egység — hak” <volok stb. Az orosz jövevényszavak száma a ludzai észtek nyelvében meghaladja a lett, belarusz vagy lengyel szavakét. Az orosz jövevényszavak többsége szinte teljesen megőrzi eredeti alakját, ezért olyan szerkezeti sajátosságokat mutat, amelyek nem jellemzőek az eredeti észt szókincsre. Így például olyan fonémák és mássalhangzó-kapcsolatok fordulnak elő bennük, amelyek idegenek az észt nyelvtől. Csak néhány szó alkalmazkodott az észt nyelv hangtani rendszeréhez. Ezek az észtesedett orosz jövevényszavak feltehetően régebbi időből származnak. Az orosz nyelv széles körű elterjedésétől kezdve a jövevényszavak többnyire olyan hangalakban kezdenek használatossá válni, amely többé-kevésbé jellemző az elsődleges forrásukra, vagyis az orosz nyelvre. Összefoglalásként elmondható, hogy a ludzai észt nyelvjárásba bekerült lett és belarusz szavak száma csaknem azonos. Mindezek a jövevényszavak a helyi paraszt házi életének és közvetlen környezetének különféle területeihez tartoznak. Köztük egyaránt vannak újabb átvételek, valamint olyan régi lexikai egységek, amelyek hangtani szempontból teljesen alkalmazkodtak az észt nyelv hangrendszeréhez. Az észt nyelvjárásba átkerült 146 A lengyel szavak a zenei és a városi élet különböző területeihez tartoznak, mivel az észt parasztok (akárcsak a helyi lettek és belaruszok) a helyi lengyel lakosság közvetítésével kerültek kapcsolatba az élet e területeivel. Az orosz nyelv hatása különösen sokrétű. Az orosz jövevényszavak között vannak olyan fogalmak, amelyek közvetlenül az orosz parasztoktól kerültek át észt szomszédaikhoz, de különösen nagy számban vannak olyan szavak, amelyek az orosz műveltség és kultúra hatására terjedtek el az észt nyelvjárásban. A közvetlen átvételeken kívül az észt nyelv ludzaí nyelvjárásában tükörfordítások, kalkok is találhatók, mind az oroszból, mind a belaruszból, a lengyelből és a lettből. A lett, az orosz és a belarusz nyelv emellett meglehetősen nagy hatást gyakorolt a ludzaí észtek nyelvének fonetikai és grammatikai rendszerére. Magától értetődik, hogy az észt nyelv is bizonyos hatást gyakorolt a vele szomszédos nyelvekre. Ezért meghatározott különbségek figyelhetők meg egyrészt a lett nyelv latgalei nyelvjárását beszélőknek az eredetileg lett falvakban, másrészt az olyan falvakban élők beszédében, amelyeknek eredeti lakossága észt volt, és amely a mai napig bizonyos mértékig megőrizte anyanyelvét, az észtet. Az utóbbi évtizedekben érezhetően megnőtt az érdeklődés az egyes nyelvek kölcsönös érintkezésének vizsgálata iránt. A fent ismertetett tényeket figyelembe véve a ludzaí észtek lakta mikrorégiót a baltisták, a szlavisták és a finnugor nyelvészek számára egyaránt termékeny kutatási területnek kell tekinteni, hiszen közös feladatok állnak előttük, amelyek nagy jelentőségűek a nyelvi érintkezés számos problémájának megoldásában. Тарту Nyelvi érintkezési esetek Latgaliában P. ARISTĖ Ö s s z e f o g l a l ó A tanulmány a nyelvi érintkezés eseteit vizsgálja a Ludzas észt nyelvjárásban, amely a Lett TSR területén található. Ezt az észt nyelvjárást közvetlenül befolyásolta a lett, az orosz, a belarusz és a lengyel nyelv. A tanulmány szerzője e nyelvek lexikai kölcsönszavait tárgyalja. Megállapítja, hogy a lett, az orosz, a belarusz és a lengyel nyelvből származó egyes kölcsönszavak, amelyek régebben kerültek be a Ludzas észt nyelvjárásba, teljesen alkalmazkodtak az észt nyelv fonetikai törvényszerűségeihez, míg a későbbiek az észt fonetikára nem jellemző alakjukat őrizték meg. Előfordul, hogy a kölcsönszavak mellett, amelyek alkalmazkod- 147 az észt nyelv fonetikai törvényszerűségeihez igazodott alakok mellett ugyanazon jövevényszavak újabb változatai is előfordulnak, amelyek fonetikai formája nem jellemző az észt nyelvre. Nem mindig lehet megállapítani a szláv jövevényszavak forrását. Sok esetben azonban meglehetősen pontosan meg lehet határozni, hogy egy-egy jövevényszó melyik szláv nyelvből került át. Általában ebben az észt nyelvjárásban az orosz nyelvből származó jövevényszavak vannak többségben. A lett és a belarusz nyelvből származó jövevényszavak hozzávetőleg azonos mennyiséget tesznek ki. Ezután következnek a lengyel nyelvi jövevényszavak.