Lietuvių kalbos įvardžiai ir jų reikšmės

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A LITVÁN NYELV NÉVMÁSAI ÉS JELENTÉSEIK A. VALECKIENĖ § 1. A névmások jelentése nagyon általános és elvont. Meghatározott viszonyban tárgyakra vagy tulajdonságokra utalnak, anélkül hogy kifejeznék a megjelölt tárgyak vagy tulajdonságok konkrét tartalmát. A kontextustól függően a megjelölt tárgy vagy tulajdonság mindig más és más lehet. A névmásokkal megjelölt tárgyak vagy tulajdonságok száma meghatározatlan. Miközben a megjelölt tárgy vagy tulajdonság változik (a kontextustól függően), az a viszony, amelyben egy adott névmás a tárgyra vagy tulajdonságra utal, állandó marad. A névmásokat aszerint osztjuk szemantikai csoportokba, hogy milyen viszonyban utalnak tárgyakra vagy tulajdonságokra. Ebben a tanulmányban a névmások szemantikai osztályozása némileg eltér majd a mai litván nyelvi tankönyvekben szereplőtől. Emellett arra is törekszünk, hogy feltárjuk a litván névmások alaktani-szemantikai rétegződését, vagyis megmutassuk, mely névmások és jelentéseik régiek, és melyek alakultak ki újabban. 1. Személyes névmások § 2. A személyes névmások közé tartozik a aš, tu, mes, jūs, jis, ji, tamsta. Időnként a pats, -i névmásnak is van személyes jelentése. Tisztán személyesnek (némi fenntartással) csak az aš, tu, mes, jūs, tamsta névmások tekinthetők. A beszélő személyéhez viszonyítva jelölnek személyt. § 3. Az aš névmás magára a beszélőre utal, a tu pedig arra a személyre, akihez a beszélő szól. — Hová teszem most magam, miből fogok élni! — kesereg az anyóka... BilR I 164. — Jonai, te is irány a munkába — ne fitogtasd az erődet, nálad is vannak erősebbek CvR IX 64. A Mės ir jūs jelentésük alapján önálló névmásoknak tekintendők, nem pedig az aš és a tu névmások többes számú alakjainak (a ragozási rendszerben ez csak konvencionális megoldás). A Mės nem több beszélő személyre utal (vagyis két vagy több „aš”-ra), hanem a beszélő személyre más személyekkel együtt („aš” és „tu”, illetve „jis”). A Jūs két vagy több olyan személyre utal, akihez a beszélő szól („tu” és „tu”, illetve „tu” és „jis”). Mi katonák vagyunk. A hideg harag megfagyott arcunkon SNėrP I 205. És ti, asszonyok, ne akadékoskodjatok, főzzetek gombát és keverjétek (d.) Skp. A szépirodalmi nyelvben az aš, tu, mes, jūs névmások tárgyakra is utalhatnak. Ilyenkor a megjelölt tárgyak mintegy megszemélyesülnek. 31 A aš, tū, mės, jūs névmások régi alakok, amelyek közül némelyik kissé módosult. Az aš mellett a litván nyelvjárásokban és a régi írásokban előfordul a rövid kezdő e-vel ejtett ėš forma is (vö.: ėš Nmč, Zt, jėš (hozzáadott j-vel) Plm, Lzd, esch BP I 28, 33, 5, 6), amely régebbi az irodalmi litván aš alakjánál, és megfelel a lett es, az óporosz es (az as mellett) alaknak. A litván nyelvben a ėš forma feltehetőleg azért vált aš-sá, mert gyakran proklitikus helyzetben áll: a litvánban ősidők óta váltakoznak a szókezdő hangsúlytalan a és e magánhangzók (vö. akmuõ az irodalmi litvánban, ekmuõ Grš, Erž nyelvjárásában, álksnis az irodalmi litvánban, élksnis Gs, Nm, Erž nyelvjárásában, erėlis az irodalmi litvánban, arėlis Ds nyelvjárásában, erškėtis az irodalmi litvánban, arškėtis Ds nyelvjárásában)². Az aš, ėš alakok š<ž mássalhangzója már a balti alapnyelvben megváltozott (vö. lett es, óporosz es, as, de óegyházi szláv azъ)³. A nyelvjárásokban a mės névmásforma helyett (az e valószínűleg a jūs⁴ mintájára nyúlt meg) rövid tőbeli e-t tartalmazó alakok is előfordulnak (vö. mės Lp, Vs, Krtn, Kal, Dglš, Skdv, Vdk), amelyek régebbiek, és megfelelnek az óporosz mes⁵, illetve a lett nyelvjárási mes alaknak. Egyes esetekben a mės mintájára a rövid u-t tartalmazó jūs forma is használatos Kal nyelvjárásában. A mi aš, tū, mės, jūs névmásainknak megfelelő más indoeurópai nyelvekbeli tőalakok ugyanilyen személyesnévmási jelentéssel bírnak. § 4. A tămsta névmás a litván nyelvben újonnan alakult ki, valószínűleg a tavo mylista kifejezésből; vö. az átmeneti formákat: tămista Slnt, Gs, Krok, Vrn, Švenč, Eiš, tămyšta Lp, Kv. Ez a névmás nem jelöl új személyi viszonyokat. A tū helyett használatos, amikor udvariasan, tisztelettel szólítanak meg valaki mást (gyakran kevéssé ismert vagy idősebb, tiszteletre méltó személyt). A tămsta névmás többes számú alakjai előfordulnak, amikor udvariasan két vagy több személyhez szólnak, a szokásos jūs. helyett. — Nem tudom — felelte szomorúan Antanas —, talán t a m s t a tanácsolhatna? Hiszen ön a nagybátyám... BilR I 79. Ott állt mellettünk egy már nem fiatal asszony, fehér bundába öltözve, és kedvesen nézett ránk. — Talán t a m s t o s is gombát szedni mentek? — kérdezte. — Gombát — felelte sóhajtva a nővér —, de ha t a m s t a tudná, mennyire megijesztett minket! BilR I 171. A régi írásokban a tămsta helyett a jūsų sveikata, tamstos sveikata kifejezéseket használják. Ilyen kifejezések ma is előfordulnak szépirodalmi művekben. A sveikata főnév itt már nem őrzi meg eredeti, szó szerinti jelentését. De hogy azokat a dolgokat, amelyeket említettem, emlékezetükbe idézve, kegyelmetek javára szolgáljon, talán megjegyezhetnék: röviden mindazt, amit mondtam, egyúttal elmondom DP 34. 1 Lásd K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 1 sąs., Kaunas, 1924, p. 9. 2 J. Endzelynas (žr. jo Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1957, p. 147) abejoja, ar visose lietuvių kalbos tarmėse aš<šė, ir nurodo dar trečią formą tarm. ōš<āš (iš Anykščių), gretindamas ją pirmojo garso atžvilgiu su s. sl. azъ, kur a žodžio pradžioje galėjo būti iš ilgojo balsio (žr. A. Mẽĩe, Общеславянский язык, Москва, 1951, p. 363). Mūsų supratimu, lietuvių kalbos formoje ōš<āš greičiausiai yra antrinis balsio pailgėjimas. Tarmėse įvardžio aš balsis dažnai pailgėja, kai jis atsiduria atvirajame skiemenyje, prisidėjus prie šio įvardžio pabrėžiamosioms, dalelytėms (plg.: ãšai BaranLM 179 (Jnš), ãšianai Sv. Dbk., Zsl, Pnd, ãšian An, Sv, ãšiano BūgAS 172 (Dsn), ãšianos Lkm, Plš, ãšianos Rgv, ãšianajos Brž), nors kai kur jis išlieka ir nepailgėjęs (plg.: ãšai Mlt, ãšianai Ukm, ãšian Pš, Sd, Ukm, Všk, ãšano Str, ãšianos Dglš). Pagal santykį ãšian: aš galėjo susidaryti šalia ãšian ir aš. 3 A ėš, aš alakokban a š<ž mássalhangzó megváltozásáról lásd J. Endzelynas, min. veik., p. 147. 4 Lásd J. Endzelynas, uo., p. 148. 5 Žr. J. Endzelin, Altpreussische Grammatik, Riga, 1944, p. 133. 32 Melyik tárgyak közül kívánjuk egészségeteknek először röviden bemutatni DP 144....elsőként egészségeteknek hat, nem kétséges cikkelyét DP 257. Ha valamit kérünk valakitől, vagy vigaszt keresünk magunknak, mindig ezekkel a szavakkal kezdünk beszélni, fejünket meghajtva: Egészségtek felől érdeklődni jöttünk... DaukB 64. — De hát, egészségetek bátorsága páratlan! — csodálkozott Jonušas LzPR II 46. A támsta, -os jelentésével azonos értelemben a litvánban a pats, -i, patys, -čios névmást is használják, de ez nem olyan hivatalos, inkább bizalmasabb beszédben fordul elő. Emlékszel te magad a japán háborúra? Up. Azt hiszem, te magad nem vagy idevalósi, mert én magam most láttam először Srv. A pats, -i alapjelentését lásd a § 35-ben. A pats, -i névmáshoz hasonlóan használatos még a sveikas, -à melléknév is, elhalványult szó szerinti jelentéssel. Óriásnak lenni, persze, nem nagy dolog, de olyan embernek lenni, mint maga, az egészen más BalčHP 125. Azt kérdezem, maga mégis miféle ember, hogy így beszél? PaukštAA 37. A fent említetteken kívül a litván nyelvben a másik személyhez udvariasan fordulva a jūs névmás is meglehetősen szokásos a tų helyett. Az udvariasságból használt összes többi névmásnál ez a legsemlegesebb. És miért nem vállalná az igazgatói tisztséget a mi középiskolánkban? — kérdezte Kuliešius, le sem véve figyelmes tekintetét Norkūnas arcáról BaltrTK II 37. § 5. Az összes személyes névmás közül, amelyek valamilyen módon személyekre utalnak, kiemelkedik a jis, ji névmás. Személyre és tárgyra egyaránt utalhat. A jis, ji névmás arra a személyre vagy tárgyra utal, akiről vagy amiről szó van. Az öcsök irigyelték Mikutist, látva, milyen ügyesen fogja be a lovat, hogyan élezi a kaszát CvR III 137. Deveika és Krizas tízszer is felkel az asztaltól, de megint leülteti őket CvR IX 18. Petras a nyerget a kamrába vitte, és zárva találta azt ŽemR I 167. Azért tört el, mert a fűzfa vesszeje vékony volt JV 450. A jis névmás a *is mutató névmásból származik, egy hozzáadott j-vel (egyes esetragok *io-, iā alakot mutatnak). Ezért jelentése is közel maradt a mutató névmásokéhoz. Az a személy vagy tárgy, akiről vagy amiről szó van, az, akit vagy amit már korábbról ismerünk, vagy akire, amire rögtön utalni fogunk (vö. a mutató névmások általános jelentésével a § 13-ban). Más indoeurópai nyelvekben is harmadik személyű jelentésben használatosak e tő névmásai, vö. gót is „ő”, latin is „ő” és „az”. Feltételezhető, hogy a jis, ji névmás tövének jelentése az ókorban közelebb állt a tàs, tà tő jelentéséhez, csakhogy a jis, ji anaforikus használata gyakoribb volt, vagyis arra utalt, amit már említettek (hangsúlyos kiemelés nélkül)⁶. Az anaforikusan használt mutató névmások mondatbeli funkciója rendszerint főnévi, azaz alanyként vagy tárgyként szerepelnek, akárcsak a személyes névmások (lásd §§ 15, 2; 16, 2). A jis, ji névmás személyes jelentésének kialakulását éppen gyenge rámutató (anaforikus) jelentése és főnévi használata segíthette elő. ⁶ Lásd K. Brugmann, Die Demonstrativpronomina der idg. Sprachen, Leipzig, 1904; „Abhandlungen der Philologisch-historischen Klasse der Königlich Sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften“, XXII Bd. Nr. VI, p. 37—38. 3. Kalbotyros klausimai VI. 33 A legtöbb indoeurópai nyelvben a harmadik személyű névmásoknak eltérő tövük van. A balti nyelvek közül a jis névmás harmadik személyű jelentésben még a lett felsővidéki nyelvjárásban is ismert. A többi lett nyelvjárásban és az irodalmi nyelvben a jis, ji helyett a vinš névmást használják. A porosz nyelvben ezt a jelentést a tãns hordozza (az enklitikus *dis mellett); ez feltehetőleg a *tas és *anas kontaminációjával jött létre7. § 6. A litván nyelv egyes nyelvjárásaiban az anas, ãns, -à névmást használják a jis, ji helyett. A žemait nyelvjárásban a ãns, -à harmadik személyű névmásként teljes paradigmával rendelkezik: ãns, anõ, anám stb., anà, anõs, anái stb., aniẽ, anų, anìms stb., anõs, anų, anóms stb. Lkv, Mžk, Vvr, Grg, Užv, Slnt. Ezekben a nyelvjárásokban a ãns, -à a mutató névmási jelentést is megőrzi. A keleti aukštait nyelvjárásokban a harmadik személyű névmásnak szuppletív paradigmája van: alanyesetei ãns, -à, ãnys⁸ (ãnies), ãnos; a többi esetben *jo-, jã- alakok: jõ, jãm stb., jõs, jái stb., jų̃, jáms, jóms stb. Sv, Dbk, Dglš, Tvr, Aln, Plš, Uti: mutató névmási jelentésben itt valamennyi alak azonos tövű: anàs, anõ, anám stb., aniẽ, anų, aniẽms stb. A régi írásokban hasonló a helyzet. K. Širvydas írásaiban a harmadik személyű jelentésben használatos szuppletív paradigma rekonstruálható, akárcsak a keleti aukštait nyelvjárásokban: alanyesetei anas SP I 20, ana 174, anis 32, anos 21; a többi esetben: birtokos anas jo 17, jos 76, ju 18, részes jam 23, jey 170, jiemus 31, tárgyeset ii 23, iu 72, juos 31, jas 80, eszközhatározói juo 58, jews 128 stb. Itt azonban a *jo- tövű alanyesetek is előfordulnak, vö.: Ir tare iop motiną io [...] Sitay tewas tawo, ir asz gayledami ieszkoime tawis. Ir tare iump. Kodrin manis ieszkoiot, nežinoiot jog tuose (davktuose) kurie ira Tewo mano, reykia man’ būt? O i e nesuprato žodžio, kuri biloio iump SP I 195 (vö. a lengyel szöveggel... A o ni nie zrozumieli... SP I 196). Mutató névmási jelentésben K. Širvydas írásaiban az anas, -a valamennyi esetű alakját használják, vö....a n a krauiu tekunti žmona SP I 101. A n i e Arionay, Eutichionay, Monothelitay, ir kiti paklideley SP I 205,...iaunikayčio a n o SP I 88....ape a n u Baltzaru SP I 134 stb. M. Daukša és J. Bretkūnas írásaiban az anas, -a harmadik személyű jelentésben, a jis, ji alakok mellett, következetlenül használatos. A žemait nyelvjáráshoz hasonlóan itt nemcsak alanyesetű, hanem az anas, -a egyéb eseteinek alakjai is előfordulnak a jis, ji alakok helyett, vö.: egyes szám alanyeset ghis BP I 39, 45, 46, ĩis DP 3, 4, anas BP I 39, ánas DP 5; többes szám alanyeset ghie BP I 43, 50, iiẽ DP 3, 15, anis BP I 41, 33, ániš DP 16; többes szám tárgyeset ios BP I 2, anus BP I 33, 35 stb. Ebből arra lehet következtetni, hogy az anas, ãns, -à harmadik személyű jelentésű használata a litván nyelvben jóval később fejlődött ki, mint a jis, ji névmás ugyanilyen jelentésű használata. A történeti korszakban az anas, ãns, -à litván nyelvbeli harmadik személyű használata még nem honosodott meg teljesen. A litván nyelvjárásokban a ãns, ãns, -à névmás harmadik személyű jelentésű fejlődése megfelel az onъ névmás szláv nyelvekbeli fejlődésének. Az óegyházi szláv nyelvben 7 Žr. K. B r u g m a n n, ten pat, p. 92; J. E n d z e l i n, Altpreussische Grammatik, p. 121. 8 Az ãnys valószínűleg az aniẽ (amely mutató névmási jelentésben használatos) mintájára jött létre, a pâtvs alapján (lásd J. E n d z e l y n a s, Baltų kalbų garsai ir formos, p. 150; másként E. F r a e n k e l, Sprachliche, besonders syntaktische Untersuchung des kalvinistischen litauischen Katechismus des Malcher Pietkiewicz von 1598, Göttingen, 1947, p. 23), mivel a pâtvs, pâtvys az anas, ãns, ãnys alakokhoz hasonlóan szintén harmadik személyű jelentésben használatos. 34 onb még teljes paradigmával és mutató névmási jelentéssel is rendelkezett. A mai szláv nyelvekben – a bolgár irodalmi nyelvet kivéve – már kialakult a harmadik személyű szuppletív paradigma, amelyben az онъ névmás és a *ъ alakjai szerepelnek; vö. orosz он, его, ему stb., lengyel on, jego, niego, go, jemu, niemu, mu stb., cseh on, jeho, od něho jemu, mu, (k) němu stb. Az óorosz nyelvben az onъ a harmadik személyű jelentés mellett a mutató névmás jelentésével is rendelkezett⁹, a mai orosz nyelvben pedig он csak harmadik személyű jelentésben használatos (e névmás teljes alakja, az оный, bizonyos esetekben még előfordul mutató jelentésben). Következésképpen a szláv nyelvekben az онъ harmadik személyű jelentése szintén nem indoeurópai alapnyelvi korú. Mind a litván nyelvben az anas, anš, -à, mind a szláv nyelvekben az онъ általános harmadik személyű használata valószínűleg önállóan, de ugyanazon okból alakult ki. Alapunk van feltételezni, hogy az ànas, anš, -à harmadik személyű jelentése a jis, ji névmáséhoz hasonlóan, az ànas, -à anaforikus mutató névmási használatából fejlődött ki (a további magyarázatot lásd § 17). § 7. A személyes névmások három személyből álló rendszere a beszédaktus alapvető résztvevőit fejezi ki: a beszélőt, a hallgatót, valamint azt a személyt vagy dolgot, akiről vagy amiről szó van. Az egyes nyelvekben a személyes névmások segítenek kifejezni az igék személy-kategóriáját, vö. angol I go, you go, he, she, it goes, we go, you go, they go. A litván nyelvben a személyes névmások nem szükségesek ehhez a funkcióhoz, mivel az ige személyragjai jól kifejezik a személy kategóriáját. A litván nyelvben az aš és tu, valamint a mes és jūs névmást gyakran elhagyják. Akkor használják őket, amikor a mondatban a beszélő személyét vagy beszélgetőpartnerét kívánják hangsúlyozni; akkor is szükségesek, amikor a személyes névmás a mellérendelt alanyok egyike, vagy egy vele társított társhatározói eszközhatározója van, vö.: mano brolis ir aš, mes su broliu. 2. Visszaható névmás § 8. Egyetlen visszaható névmás van — savęs. Ez régi forma (a nyelvjárásokban a tő régebbi e magánhangzójával is előfordul: egyes szám birtokos eset sévęs Rt, sévęs Sg, Rsn; egyes szám tárgyeset sevė StngŽ 43, sevę Mit I 73). Ugyanilyen tőből képzett visszaható névmásuk van más indoeurópai nyelveknek is. A savęs névmás annak a személynek önmagához való viszonyára utal, akit a mondatban egy cselekvés vagy állapot alanyaként értelmezünk. Ily módon a visszaható névmás által megjelölt személy és a mondatban a cselekvés alanyaként szereplő személy azonos. A visszaható névmás a mondatban mindig a cselekvés tárgyát jelöli. E funkciója miatt a visszaható névmásnak ősidők óta nincs alanyesete, vagyis alanyi esete. Ugyancsak ősidők óta nincsenek többes számú alakjai. A litván nyelvben a savęs visszaható névmás igen ősi használata maradt fenn. Itt egyaránt a beszélő, a beszélgetőpartner, valamint az említett személy önmagához való viszonyára utal. ⁹ Žr. А. П. Якубинский, История древнерусского языка, Москва, 1953, p. 193. 35 — Én adok tízet! — kiáltotta az idősebbik. — Én is ugyanannyit — mondta a másik. — Csakhogy most nincs nálunk s a v ę s ŽemR I 181. Ne törd úgy a k e z e d e t, ahogy az összekötözött szél a nyírfaágakat töri MairRR I 69. A nénike is leült a kis padra, megigazította a rokkát, és közelebb húzódott a saját rokkájához KrèvAP 126. Slepukas összehúzta a vállát, a karját maga alá húzta, s mindjárt még inkább nemezrongyhoz hasonlított, mint élőlényhez BaltPV I 110. Három napig dolgozhattak maguknak, három napig járhattak az uradalomba VIkv. A visszaható névmás ősi használata a litvánon kívül más balti, valamint szláv nyelvekben is fennmaradt, vö.: lett es aizstāvu s e v i, tu aizmiršti s e v i, viņš nepiederēja s e v; orosz я купил с е б е книгу, ты думаешь о с е б е, он взял с с о б о й мяч. A mai indoeurópai nyelvek nagy részében, például a németben, az angolban és a franciában, a visszaható névmás csak arra a személyre vonatkozik, akiről szó van. Ha a cselekvés alanya első vagy második személy, a személyes névmások alakjait használják, vö.: német ich kleide m i c h an, du kleidest d i c h an, er kleidet s i c h an stb. A litván nyelv régi írásaiban a savęs szokásos használata mellett (vö.: Dūk mums ing s a w e tijikietiji Mž 421, Miliek artima [...] kaipo patis s a w i Mž 38....preg s a w e s mani laikikiet Mž 9) ilyen esetek is előfordulnak: ...pro anksta pagatawissu m a n e tawęspi Mž 511. Prieg t a w ę s tu mus turėk Mž 260. Jeib mes m u s stiprei gintumbim Mž 52. Az ilyen, a savęs névmás helyett személyes névmási alakokat használó szerkezetek régi írásainkban más nyelvekből vett tükörfordítások lehetnek. 3. Birtokos névmások § 9. A birtokos névmások közé tartoznak: mãno, tãvo, sãvo, mãnas, -à, tãvas, -à, sãvas, -à, manãsis, -óji, tavàsis, -óji, savàsis, -óji, mūsàsis, -óji, jūsàsis, -óji, maniškis, -ė, taviškis, -ė, saviškis, -ė, mūsiškis, -ė, jūsiškis, -ė. Birtokos névmási jelentése van a személyes névmások (az aš és tu kivételével) birtokos eseteinek is: jõ, jõs, jų, mūsų, jūsų, tàmstos, tàmstų, paties, pačios, pačių. A litván nyelv valamennyi birtokos névmásának személyes vagy visszaható névmási töve van. A legrégebbiek a d/o tövű alakok. A litván tãvas, -à, sãvas, -à alakoknak megfelelő, ide. *o/ā tövű végződésekkel rendelkező névmások más rokon nyelvekben is vannak, vö. latin tuos, suos (az újabb tuus, suus alakok mellett), *tovos, *sovos¹⁰ alakokból. A mãnas, -à a litván nyelvben feltehetően a személyes névmások rendszeréhez igazodva keletkezett (ahogy manè, tavè, savè, úgy mãnas, -à is, a tãvas, -à és sãvas, -à mellett)¹¹. A lett irodalmi nyelvben ugyanezek az alakok: mans, tavs, savs. A porosz birtokos névmások mais, twais, swais képzési szempontból megfelelnek az óegyházi szláv mojb, tvöjb, svojb. A birtokos esetű mãno, tãvo, sãvo alakok, valamint a határozott manãsis, -óji, tavàsis, -óji, savàsis, -óji, mūsàsis, -óji, jūsàsis, -óji alakok a litván nyelv- 10 Lásd Stolz-Sch m a l z, Lateinische Grammatik, München, MCM XXVIII, p. 284. 11 Lásd K. Brugmann und Delbrück, Grundriss der vergleichenden Grammatik der idg. Sprachen, 2 Bd., 2 Tl., 1 Lief., Strassburg, 1909, p. 405. 36 …ban újabbak. A névszói képzővel -iškis, -ė (maniškis, -ė, taviškis, -ė stb.) ellátott névmások csak a litván nyelvre jellemzőek. Az említetteken kívül a nyelvjárásokban és a régi írásokban többféle birtokos névmás is használatos. A többes számú birtokos esetű mūsų alakból, az mãnas, -à, tãvas, -à, sãvas, -à mintájára, a tővégi a/o tövű névmások analógiájára jött létre a mūsas, -a „a miénk” jelentésben (:mūsas liežuvis (= a mi nyelvünk) Lz, Ponų musuy MP 200, mūsan kolchoze Lz). Még elterjedtebbek az ia/io tövű végződésekkel képzett birtokos esetű származékok ia/io, amelyek a melléknévképzésben gyakran birtoklást fejeznek ki, például: mūsis, -i „a miénk” (:dėdė mūsis Dv, mūsis šuva Lz, mūsi žẽnelė Lz, ašarėlės mūsios mergužėlės (d.) Dv, mūsi brolį Dv, per mūsį ã pirkia Dv, mūsian kieme Dv, mūsion rankon Lz, mūsios pievos Lz, mūsiai vyrai Lz); jūsis, -i „a tietek” (:jūsis brolelis (d.) Dv, jūsion rankon (ps.) Lz); jōsis, -i „az övék” (:jōsis tėvas Lz, jōsis vyras Lz, jōsiai dukteriai Lz). Ugyanezekből a tövekből a birtoklást kifejező jis, -ė (i) elemmel képzett birtokos névmások is ismertek, például: tavajis, -ė Ns 1839, 2, mūsujis, -i, jūsujis, -i SchG 218, pačiųjai StngŽ 45. A manãsis, -oji, tavàsis, -oji stb. mellett a nyelvjárásokban még a tamistasis, -oji forma is használatos Šts. § 10. A birtokos névmások rendszerint a dolog birtoklását jelölik (a tő jelentésének megfelelően) az első, második vagy harmadik személyhez kapcsolódóan, vagyis a beszélőhöz, a beszélgetőpartnerhez vagy ahhoz a személyhez, akiről szó van. A birtokos névmások jelentése melléknévi. Fő mondatbeli funkciójuk a jelzői szerep. A mondatban főnévi funkciót betöltő birtokos névmások másodlagosak. A mai irodalmi nyelvben a legelterjedtebb birtokos névmások a mãno, tãvo, sãvo alakok, valamint a személyes névmások birtokos esetei: jõ, jõs, jų, mūsų, jūsų birtoklást kifejező jelentésben. A mãno, mūsų névmások első személyű birtoklást jelölnek, a tãvo, jūsų névmások második személyű birtoklást, a jõ, jõs, jų birtokos esetű alakok pedig harmadik személyű birtoklást jelölnek. — Krizai, ma vásár van nálatok! Látom, hogy nincs rám szükség, — mondja szomorúan a mester: — nekik nem kellenek sem a ládáim, sem a kis dézsáim. Megöregedett a kezem... CvR IX 89. Ahol a Nemunas folyik, a hónál fehérebben virágzanak zöld kertjeink, kertecskéink MiežML 320. No, Jonas, mi is eljöttünk, hogy táncoljunk az esküvődön VaičiūnD 111. A gazdák. — Mi ugyanazért a földért vagyunk. Viktoras: — Tudják, azzal a maguk földjével csak a baj van. A nagyurak tartják megszállva VaičiūnD 325. Jurgis soha nem jön üres kézzel. Kabátja zsebei örökké lefelé húzódnak a színes kavicsoktól, a mindenféle szögektől, ólomdarabkáktól, régi golyóktól... BaltPV₁ I 11. Az asszony attól tartott, hogy csak ne történt volna valami baj a férjével CvR III 105. De a vén fatörzsek és tuskóik is megrémülnek, amikor a heves északi szél megkezdi fújtatóját mozgatni DonR 91. A litván nyelvben nincsenek külön birtokos névmások a harmadik személyhez tartozás kifejezésére. A sãvo névmás birtoklást kifejező jelentése mellett megtartja a „visszaható” funkcióját is. A mondatban cselekvés vagy állapot alanyaként szereplő mindhárom személyhez tartozást jelölheti. Ezért ezt a névmást találóan visszaható birtokos névmásnak nevezhetjük. 37 Akkor írtam és éreztem, hogy új szavakat találok a vágyakozásomra, és először éreztem, hogy költő akarok és tudok lenni VenciGD 520. Szívünket, dalainkat és ifjúságunkat az életnek adjuk mes MarcinkDP 69. Úgy mész, mintha nem a saját lábadon járnál! A madár sem kap szalonnát a dalaiért, mégsem kérdezi senki, miért csicsereg CvR IX 37. Katrė anyagot hozott a zenészeknek, saját asztalterítőit terítette az asztalokra ŽemR I 77. A testvérek még álltak egy darabig, aztán elsiettek a maguk dolgára BaltPV I 269. A enyém, tiéd, miénk, tietek, övé, övé, övék névmások egy dolognak egy másik személyhez való tartozását jelölik, nem pedig a cselekvés vagy állapot alanyát. Vö.: Ő elvette az én ceruzámat; a cselekvés alanya ő (harmadik személy), a ceruza tulajdonosa pedig egy másik személy (első személy). Az Ő elvette a saját ceruzáját mondatban a ceruza tulajdonosa egyben a cselekvés alanya is. A passzív igenévi szerkezetekben a birtokos névmások enyém, tiéd, saját a litván nyelvben a cselekvésből eredő tulajdonságnak a megfelelő személyhez való tartozását jelölik (az enyém — az első személyhez, a tiéd — a másodikhoz, a saját — bármelyikhez a három személy közül), vö.: Na, mondd csak, mama, nem igazat mondtam-e, amikor azt mondtam, hogy a te kiporolt vőlegényed becsap minket? VaičiūnD 114. § 11. A mãnas, -à, tàvas, -à névmások a mai irodalmi nyelvben visszaszorulóban vannak, még előfordulnak a költészetben és a dalokban; a társalgási nyelvben csak a nyelvjárásokban használatosak. A reggeli napfény ragyogtatja csodás nemzedékemet MarcinkDP 69. Fuss, fuss, lovacskám, fekete bogyócskám, a zöld rétecskéig LB 25. A szemüvegem homályosan mutat Ut. Vilniusban van az én testvérem Dv. Ha a tiéd volt, odaadhattad volna JabIG 46. Sãvas, -à tiszta birtoklásjelölő jelentésben szintén nem gyakori manapság, vö.: Nem hiszek a saját fülemnek. Nem beszélhetnek így a nemesek SruogR III 377. A zöld, vöröses, fehéres talajon gombafoltok tarkállanak a fák között, a saját tanyájuk felől BaranAŠ 20. A sãvas, -à névmás a mai irodalmi nyelvben a birtokos névmásokéhoz közeli, de minősítő melléknévi jelentésben honosodik meg: „nem idegen”, például: Barátságosan nyújtják felém kezüket a tömegek — én a népé vagyok! SĖrP I 243. A te egész tudásod könyvekből van, az ő nézetei viszont a magukéi, a fejéből, a szívéből fakadnak... KrėvAP 107. Én idevalósi vagyok, nem vendég! And. Hogy nekem való-e vagy nem, ha szép, akkor szép (gyermek) Užg. Van saját tűzifánk Švnč. Hogy haraphatna meg a kutya egy hozzá tartozó embert! Er. Azt kapja bottal, aki nem ismeri a magáét Ad. A tagadó ne mellett a savas névmásnak ugyanilyen minősítő melléknévi jelentése van, amelyet a ne partikula különböztet meg, mégpedig: „idegen, nem olyan, amilyennek lennie kellene, furcsa, félelmetes”, de átvitt értelemben használatos, például: Ebéd után hazatérve megszárítottam egy darab kenyeret, és elvittem Stepukának. Úgy rágta, mintha nem a saját állkapcsával rágna, aztán visszanyújtotta: — Nem kérem... BaltPV I 109. A szív úgy kezdett hánykolódni, mintha nem volna a magáé ŠimkA 15. Azoknak a hegyeknek 38 a magassága idegen volt (nagyon nagy), feneketlen barlangok LT II 473. Laurynas idegen hangon felkiáltott, amikor meghallotta, hogy eltört a karjában a csont, majd elájulva összeesett BilR I 66. A régi írásokban a mānas, -ā, tāvas, -ā, sāvas, -ā alakok (a māno, tāvo, sāvo formák mellett) birtoklást kifejező jelentésben még igen gyakoriak, például: ...tu mans essi Karalijus Mž 402....sugrinschk wel tawospi Poniospi BB I Moz 16,9. ...pertaidžia iėmus wést ārtimas sawās DP 470. § 12. A birtokos névmások határozott alakjai: manāsis, -ōji, tavāsis, -ōji, savāsis, -ōji, mūsāsis, -ōji, jūsāsis, -ōji, különösen pedig az -iškis, -ė képzőjű névmások: maniškis, -ė, taviškis, -ė, saviškis, -ė, mūsiškis, -ė, jūsiškis, -ė a mai irodalmi nyelvben leggyakrabban főnévként használatosak, az úgynevezett közeli hozzátartozói jelentésben, vagyis egyes számban azt jelentik: „a családtagok közül valaki (férj, feleség), rokon, szeretett férfi, szeretett nő” stb., többes számban pedig: „családtagok vagy más közeli, az adott vidékhez, réteghez tartozó emberek”. Mit csinál a feleséged (a te feleséged), meggyógyult-e Skd. Úgy látszik, még nem találta meg a párját, ezért mindenki egyformán jó, megfelelő és vonzó volt számára DovPK 184. Váratlanul ismét megcsörrent a zaj, megérkeztek a menyasszony fiatal követői: a fivérek, a rokonok és a násznagy a férjével. Katrė megörült, hogy viszontláthatta a hozzátartozóit ŽemR I 78. És a férjed (a családfőtök, a férj) már hazajött a piacról? Als. Az én férjem mindig előbb levelet küld, aztán pénzt. Talán a tied is így tesz KrėvAP 236. A te férjed se égen, se földön (a férjed semmirekellő) Ds. Mindig csak a baj, mindig segíteni kell, de mindenféle iratot apróságok miatt intézni nem illik a hozzátartozóinkkal ŽemR I 155. A béresek maguk közül választottak küldöttséget, amely mindenki nevében beszélt CvR VIII 34. És most láttam meg, hogy nem egyedül fekszem. Mind itt fekszenek a mieink: az apám, az anyám, Marė, Levukas... BaltPV₁ I 146. A birtokos névmások határozott alakjai a birtokos esetű māno, tāvo, sāvo formák mellett is használatosak, bár nem olyan gyakran, mint az utóbbiak; szokásos birtoklást kifejező jelentésükben állnak. Az öreg ismét felzavarta a vizet, majd egy pillanat múlva előlépett az ezüstbaltával: „Ez a tiéd?” „Nem az enyém. Az enyém másféle!” Jrk 22. A mesternek végleg elege lesz az üres beszédből, és megemeli a kanalat, a fia azonban a saját kanalával takarja el a homlokát CvR IX 58. A mi béresünk még nem evett J. Az -iškis, -ė képzős birtokos névmások ebben a jelentésben ritkán használatosak, többnyire csak a nyelvjárásokban fordulnak elő, de a régi írásokban is megtalálhatók. Akárhogy beszélünk is, neked mindig kedvesebb marad a saját szülőfölded, ahogy nekem is az enyém BaltrTK II 257. A te méheid nem valók nekem Ds. A mi tehenünk megdöglött, vagy vetted valahol? Ds. A mi (kakasunk) mindenki kakasát lecsipkedte Sdk. Úgy tűnik, a ti rétjeitek mintha jobban benőttek volna Ds.... musiszkiey Heretikay SP I 206. 4. Mutató névmások § 13. A mai litván irodalmi nyelvben a mutató névmások közé tartoznak: tās, tā, šis, ši, šitas, -a, anās, -ā, toks, -iā, šioks, -iā, šitoks, -ia, anōks, -ia. A mutató névmások közé kell sorolni a több szóból álló tas kifejezéseket is 39 pàts, ta pati, pàts tàs, pati tà, toks pàt, tokia pàt, kurie általános jelentésük tekintetében gyakran alig különböznek azoktól a névmásoktól, amelyekből összeálltak: tàs, tà, tóks, -ià. A mutató névmások rendszerint a szövegkörnyezetből és a beszédhelyzetből ismert dolgot vagy tulajdonságot jelölik. A tàs, tà, šis, ši, šitas, -a, anàs, -à, tas pàts, ta pati névmások dolgokra utalnak, míg a tóks, -ià, šioks, -ià, ši toks, -ia, anóks, -ia, toks pàt, tokia pàt, pàts tàs, pati tà tulajdonságokra. A) Dolgokra utaló mutató névmások. § 14. A tàs, tà, šis, ši, anàs, -à névmások régiek. Mindegyikük ősidők óta megőrzött egy-egy sajátos árnyalatot mutató jelentést. A tàs, tà névmásnak a hím- és nőnemű alakokon kívül semlegesnemű alakjai is vannak: tai (valószínűleg kontrakcióval a *ta-ai alakból12), tät (az indoeurópai *tod alakból), a tarmogaliai ta Slnt, Mit II 31 (az indoeurópai *to(d) alakból), tatai. Ismeretes, hogy a hím- és nőnemű egyes szám alanyesetben a tàs, tà más esetekből és a semlegesnemű alakokból általánosult t- tövet mutat. Az indoeurópai nyelvekben a hím- és nőnemű egyes szám alanyeset régebbi alakjai s-szel állnak (például az óind sa és saḥ, sā). A tàs, tà alakok tövének kiegyenlítődése nagyon régi. A lettben szintén t- kezdetű alakok használatosak (tas, tā), vö. még az ószláv tb, ta, to. Úgy vélik, hogy a porosz stas az *sa(s) és a tas tövek kontaminációjának eredménye13. A litván šitas, -a névmás a šis és tàs alakból fejlődhetett ki; jelentése ma azonos a šis, ši névmás jelentésével. Régi írásainkban a šis, ši mellett párhuzamosan a šitas, -a is használatos, vö.: schi Mž 281, szitu (hímnemű egyes szám eszközhatározó) Mž 29. A litván tàs, tà, šis, ši, šitas, -a, anàs, -à névmások megőrizték a három deiktikus rendszerét. A Šis, ši és šitas, -a olyan ismert dologra utalnak, amely térben és időben egészen közel áll a beszélő személyhez, azaz a közelben van, éppen az imént említették, hozzá tartozik, és az érdeklődési körén belül marad. Az Anàs, -à olyan ismert dolgot jelöl, amely térben és időben a legtávolabb van a beszélőtől. A Šis, ši, šitas, -a és anàs, -à névmásokkal jelölt dolgok egymással szembe vannak állítva. A Tàs, tà olyan ismert dolgot jelöl, amely térben és időben kisebb-nagyobb távolságra van a beszélőtől. A Šis, ši, šitas, -a a közelség deixisét, az anàs, -à pedig a távolság deixisét jelöli. A tàs, tà névmással jelölt dolog távolsága a beszélőtől nincs ilyen pontosan meghatározva. Az általa jelölt dolgok többnyire a šis, ši, šitas, -a névmásokkal jelölt dolgokkal állnak szemben; az is lehetséges, hogy semmivel sem állnak szemben. Nem nehéz nekünk ebben az időben megtalálni a boldogságunkat MiežBP 102. Leültünk vacsorázni. Az öreg Rozalija kiválasztott a ferdén lerágott sonkadarabok halmából egy fakanalat, és odanyújtotta nekem: — Ez lesz a tiéd. Vésd a nyelébe a jeledet, nehogy másét vedd el! BaltPV I 36. A silėnaiji legidősebb emberek azt mondogatták, hogy még a szüleik sem emlékeztek azokra az időkre, amikor a falujuk ezen a helyen létrejött Myk-PutS I 22. Amíg a szabó élt, barátai megegyeztek, hogy ha egyiküket eltemetik, a másik eljön, és érdeklődik a túlvilág felől CvR IX 233. Azután itt még több gazda telepedett le: ezen az oldalon Vilkas, Vanagas, Putrius; ott, a másik oldalon — Lapė, Stagaras, Jurjonas, Žiobrė SimonR IV 17 Add ide azt, ezt nem akarom JablG 46. 12 Lásd J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, 152. o. 13 Lásd J. Endzelin, Altpreussische Grammatik, 110. o. 40 § 15. A tàs, tà névmás a mai irodalmi nyelvben a leggazdagabb használatú. 1) A tàs, tà névmás egy ismert dolgot jelöl, elkülönítve azt a többitől. Ebben az esetben a tàs, tà névmás hangsúlyos a mondatban, és rendszerint jelzői funkciót tölt be. Leggyakrabban az derül ki, mire utal ez a névmás, hogy a főmondatot követő mellékmondat fedi fel. Egyik évben elhatároztam, hogy meglátogatom szülőfalumat, ahol gyermekkorom legszebb napjai teltek, és sétálok azokon a földeken, azokon a réteken, az erdőcskében, ahol annyi kedves emlék maradt ifjúkoromból VienIMA 160. Azok a gabonaszemek, amelyeket apám nyáron árokásással keresett, elfogytak BaltPV I 7. És az a tölgyfatönk, amely alatt litván könyveket rejtegettünk, vajon még megvan? VaičiūnD 246. A csűr falának deszkái itt-ott szintén leváltak, és azokon a helyeken feketéllett a belső sötétség VencGD 88. Az év legnehezebb munkája, a trágyahordás folyt. Az egész falu ezt, akárcsak a többi mezei munkát, egyszerre végezte Myk-PutS I 368. Kié ez a kislány? Gršl. (Az ilyen mondatot mutató gesztus kísérheti). 2) A tàs, tà névmás egy korábban említett, ismert dolgot jelöl, mintegy megismételve azt, különösebb kiemelés nélkül. Ez a mutató névmások úgynevezett anaforikus használata. Ebben az esetben a tàs, tà névmás főnévi funkciót tölt be a mondatban (alanyként vagy tárgyként szerepel). Apánk nagyon heves természetű, nem bírta tovább, összekapott Tekonisszal, az pedig feldühödött, most már mindennap kiabál, hogy költözzünk el BaltPV I 75. Juozapota meglepetten követte szemével a férjét, és várta, mit mond. De az már kifelé tartott az ajtón... BilR I 221. Ő (Pranaitis) nem felelt semmit, csak végigvágott ostorával a csikón, amely azonnal vágtatni kezdett az úton Myk-PutS I 19. Rukinas a gyerekekkel és Palapys elmentek megjavítani a szekereket és befogni, mert már hajnalodott. Míg azok készülődtek, még több kocsmázó gyűlt össze ŽemR II 155. A tàs, tà névmás anaforikus használata feltehetően újabb keletű. 3) A tàs, tà névmást az idegen nyelvek határozott névelőihez hasonlóan is használják, csakhogy itt nem szükségszerű (nem kötelező), inkább szubjektív, nyomatékosító jellegű, vagyis nem határozza meg a jelölt dolgot. Ilyenkor a tàs, tà névmás jelzőként szerepel a mondatban. Elgyengültek a tagjai, semmi ereje sem maradt, azok a lábak már nem jártak maguktól, és a kezek sem nyúltak többé semmiért VaižgRR I 89. Cinokienė, zilált hajjal, kipirulva, szinte elkékülve, zihálva már nem talált senkit, akinek fejére olvashatott volna. E bosszúságában a major gazdáját kezdte szidni ŽemR II 68. Nehéz, hogy azok a lovak mindig foglaltak. Azok a festések még mindig nincsenek befejezve VIkv. Micsoda ostobaságokat nem álmodik az a fiatalság! MairRR I 110. A tàs, tà névmás ilyen használata új. § 16. A šis, ši és šitas, -a névmásokat a mai irodalmi nyelvben a következő esetekben használják: 1) A šis, ši, šitas, -a névmások olyan ismert dolgot jelölnek, amely időben és térben egészen közel áll a beszélőhöz; elkülönítik azt a többitől, és rendszerint jelzőként szerepelnek (a jelzett szó olykor odaérthető). 41 — Pfuj! — gúnyolódott Vilius, — ilyen a mi tanítónk, ilyen vagy te. — De ezeket a szavakat szinte suttogva mondta SimonR IV 54. Vilkas elvörösödött. Martynaitis azonban ezúttal sem vette észre SimonR IV 314. — Á, hát ez az én fiam — mondja a mester, miután sokáig keresgélt a szomszédasszonynál, és két kezénél fogva felemeli a kisfiút CvR IX 82—83. — Nem tudunk mi aratódalokat — mentegetőzött Katrytė. — Majd ha lent vetnek, akkor énekelünk. — Hát ezt nem tudod, Katrytė? — kérdezte Petras, és elkezdte: „Ó, apuskám, apuskám, ó, apuskám, öregem, miért fekszel kint a mezőn a rúd mellett?” Myk-PutS I 70—71. Az időt kifejező fogalmakkal gyakrabban a šis, ši névmást használják, nem pedig a šitas, -a alakot. Úgy tűnt, idén mindenütt jó termésnek kell lennie VencIGD 257. Idén tavasszal hirtelen melegedett fel az idő, és gyorsan zöldellni kezdett minden CvR IX 31. Hátrálj, legényke, ne sebezgesd a szívemet, nem vagyok a tiéd, te sem az enyém e mai estétől KlpD 2. 2) A šis, ši és (ritkábban) šitas, -a névmás anaforikusan utal a korábban említett, ismert dologra, pusztán megismételve azt. A mondatban ezek a névmások főnévi szerepet töltenek be. A férfi üldözőbe vette Alyzát. Az futott tovább anélkül, hogy hátrafordult volna; csak a lába villódzott BaltPV I 199. Petras felé fordultam. Ő úgy állt ott, mintha mi sem történt volna BaltPV I 90. Milkė barna szemével Povilą méregette, míg az félre nem fordult BielDG 254. A nagyobbik gyorsabb volt, otthagyta a kicsiket; azok sírva futnak utána ŽemR II 323. A kakas felugrott az asztalra, és a morzsáknál csipkedte a tyúkokat; azok a csészék körül viaskodtak a macskákkal ŽemR I 75. Minden vendég Tautimasra szegezte a tekintetét. Ennek az arca azonban olyan komolynak és ártatlannak látszott, hogy szinte semmit sem lehetett a szemére vetni SimonR IV 38. Aztán megszületett Anskis, majd Marikė, mindannyian nem sok különbséggel. Néhány év szünet után pedig Martynukas. Miatta majdnem az életét adta SimonR IV 149. Az anaforikusan használt šis, ši, šitas, -a névmás alig különbözik a tas, ta névmás ugyanilyen használatától. Vö. a szinte párhuzamosan használt šis és tas névmást: Ej, mit is várhatnánk Levukától! Teljesen kicsi, elvész az ingében [...] Bosszantóbb a nővére. Ő ugyan gyakran bömböl, de amikor egyszer csak a szemével nekiszegeződik az apjának, az rögtön elfordul, és csak a bajsza alatt mormogja, hogy nyilván maga az ördög találta ki a világon az olyan teremtményeket, mint a nők! BaltPV I 8. 3) A šitas, -a névmást olykor nyomatékosító (a jelölt dolgot nem meghatározó) névelőként is használják, jelzői szerepben. Majdnem sírós mosollyal hátrafelé csoszogott a padon mezítláb (Levukas), és nekikoccant az ott ülő apjának. Az rögtön felkiáltott: — Már megint te vagy itt, a fene egye meg! Nincs nyugtunk ezektől a gyerekektől. Leülni se lehet, sehol sem hajthatja le az ember a fejét... Úgy járnak, mint a lidércek! BaltPV I 13. § 17. Az anas, -à névmás a mai irodalmi nyelvben rendszerint olyan ismert dologra utal, amely időben és térben a legtávolabb van a beszélő személytől, és kiemeli azt a többi közül. — No, hát miről meséljek nektek ma, gyerekek? — kérdezte Smukštaras, és a tűzhely mellé telepedett, mint mindig. — Ugyanarról, bácsi, mint a múltkor este: a napról és a holdról Vien IMA 182. Bizony, 42 azon a napon, amikor a nagyapa utoljára volt kint, olyan világosan emlékszik rá, mintha tegnap történt volna SimonR II 16. Közöttük van Jonas mester is, aki a legerősebb valamennyiük közül, a legvidámabb, hosszú karú, könnyedén eléri az asztal túlsó végét, és mindenkinek húst, italokat szolgál fel CvR IX 125. A régi írásokban előfordulnak olyan esetek, amikor az anàs, -à névmást főnévi értelemben (alanyként vagy tárgyként) használják; úgy tűnik, inkább az előzményre visszautaló, mutató névmási, mint harmadik személyű névmási jelentése van. Például: Engedjétek, hogy Bernélus hozzám jöjjön, és ne tiltsátok meg neki [...] II megkedvelte őket, és kezeit rájuk tette, de megáldotta őket Mž 96—97 (a tas alak mellett, azonos jelentésben)¹⁴. Krisztus nem közvetlenül a világ kezdetétől [...] jött a földre [...], hanem csak Ádám bukása után, amikor ő már létezett BP I 7. János nem olyan hajlamos tanulni, nem fél még a királynak is elmondani annak becstelen életvitelét, és megfeddeni őt BP I 37.... ha valaki nem tudja elképzelni, milyen erdők voltak ott hajdanán, kérdezze meg az öregeket, azok majd elbeszélik neki DaukRR 166. De bár maguk a nemzetségek elpusztulnak, írásaik mégis fennmaradnak, és azokban örök dicsőségük van megörökítve DaukRR 42. Természetesen az anàs, -à névmás e használatai és harmadik személyű jelentésű használata között igen csekély a különbség. Ezek az esetek az anàs, -à névmás mutató névmásból személyes névmássá válásának utolsó fokát tükrözik. Meg kell jegyezni, hogy az tàs, tà, šis, ši névmások megfelelő használatából ítélve anaforikus szerepben leggyakrabban az alanyeset fordul elő; a többi eset ritkább ebben a jelentésben (lásd a §§ 15,2; 16,2 példáit). Talán ez volt az egyik előfeltétele annak, hogy a keleti aukštaitis nyelvjárásokban kialakuljon a harmadik személyű névmás szupletív paradigmája. A régóta harmadik személyű jelentésben használt jis, ji alakok mellett ugyanezzel a jelentéssel az anàs, -à alanyesetű alakjait is használni kezdték. Régi írásaink szépen tükrözik az anàs, -à és jis, ji alakok harmadik személyű jelentésben való következetlen használatának e szakaszát¹⁵. § 18. A tas pàts, ta pàti névmás jelentése hasonló a tàs, tà névmáséhoz, de azt kissé árnyalja a pàts, -i névmás jelentése. Egyes esetekben a tas pàts, ta pàti valódi mutató névmás. Ismert dologra utal, hangsúlyozva, hogy az a dolog nem egy másik, hanem éppen az. Az e névmással jelölt dolgot rendszerint egy másik dologgal vagy ugyanannak a dolognak egy másik állapotával hasonlítják össze, illetve állítják szembe; ily módon mintegy elkülönül az azonos fajtájú dolgoktól. A tas pàts, ta pàti névmás anaforikusan is használható, a hallgató figyelmét egy korábban említett dologra irányítva. A művész útja a szocialista társadalomban kétségkívül ugyanaz lesz, mint az egész haladó értelmiségé... VencIGD 333. Talán csak a hangja emlékeztetett arra a bizonyos Tadasra, akivel Povilas teljesen váratlanul ismerkedett meg a szigeten BielDG 93. 14M. Mažvydas írásaiban az anas, -a alakok a jis, ji alakok mellett ritkán fordulnak elő harmadik személyű jelentésben (és akkor is meglehetősen homályosan); lásd a többes szám alanyesetét: anis Mž 510, többes szám tárgyeset: anus 36, 99, 302, 512, 581, 588, többes szám allativus: anumpi 96. 15A szláv nyelvekben a harmadik személyű jelentésű szupletív paradigma kialakulásának bizonyos morfológiai okai is voltak; lásd П. Я. Черных, Историческая грамматика русского языка, Москва, 1954, p. 207. 43 Az ablakok régiek, kicsik; mind egyformán pókhálósak, légyfoltosak: láthatóan soha nem törlik le őket ŽemR I 172. Te gazember, csaló, bőrnyúzó! Egész nyáron a földjein robotolok, és mit kapok? Fél véka krumplit ás fel, és az is szélfútta, zölddé vált... BaltPV I 17. Más esetekben a tas pats, ta pati névmásnak nincs meg a mutató névmásokra jellemző meghatározó eleme. Nem egy ismert dologra utal, hanem csupán a dolog azonosságára, anélkül, hogy azt a többi dolog között meghatározná. Ezekben az esetekben a tas pats, ta pati névmás jelentése közel áll az vienas, -a határozatlan névmás jelentéséhez (lásd § 30). Csak nézi, nézi mindig ugyanazt a helyet, de aligha tudta volna bárki kitalálni, hogy lát-e valamit VaižgRR I 44. Nem kényeztette a testét, a ruhái mindig ugyanazok voltak, feketék, kopottak... ŽemR II 390. B) A tulajdonságot jelölő mutató névmások. § 19. A toks, -ia, šitoks, -ia, anoks, -ia névmások a tas, tą, šis, ši, šitas, -a, anas, -a alakokból származnak az -oks, -ia képzővel, akárcsak a szláv nyelvekben (vö. óegyházi szláv такъ, orosz такой, lengyel taki). A lettben az ilyen jelentésű melléknevek az -āds, -a: šāds, -a, tāds, -a képzővel jönnek létre, vö. litván vienodas, -a. A toks, -ia, šioks, -ia, šitoks, -ia, anoks, -ia névmások a szövegösszefüggésből kikövetkeztethető, ismert tulajdonságra utalnak egy másik tulajdonsághoz képest. A toks, -ia, šitoks, -ia és az anoks, -ia között hasonló jelentéskülönbség van, mint a tas, tą, šitas, -a, anas, -a névmások között. A mai irodalmi nyelvben azonban már megfigyelhető az általánosulás tendenciája. A Toks, -ia névmást gyakran használják más névmások helyett. A Šitoks, -ia és anoks, -ia ritkább. A šioks, -ia névmás mutató névmási jelentésben ma csak a žemait nyelvjárásban és az abból a nyelvjárásból származó írók műveiben fordul elő. — Nagyanyó, mesélj nekem egy mesét! — kérte ő (Antanukas) a nagymamáját. — Mesélek, mesélek egy mesét, a farkas csontot rág, rágja, nyeli, nem tudja lenyelni, és megfullad — ugratja Alena. — Nem azt, én nem olyat akarok — mérgelődik Antanukas KrėvAP 134. Nem, Petras mégsem volt olyan, mint Jonas, és nem olyan, mint bárki más BaltPV 194. Azt gondolom magamban: ha már így is tetszem a művelt hölgynek, akkor még inkább tetszeni fogok neki csikorgó csizmában CvR III 100. Nevelj legalább egy olyan (lovat), amilyen az Jrb. Katriukėnek eszébe jutott édesanyja tanítása, hogy ezek lelkek, akik nem kaptak nyughelyet, és az ilyen estéken (amilyen ez is — szeles, esős) úgy emlékeztetik az embereket arra, hogy imádkozniuk kell LzPR I 367. A bocskoromat néhány helyen megkötözve 16 véka makkot gyűjtöttem, ilyen vén fejjel (81 évesen) Ggr. § 20. A toks, -ia, šitoks, -ia, anoks, -ia névmások az említett alapvető funkciójukon kívül csupán kiemelhetnek egy tulajdonságot vagy dolgot. Amikor a mondatban a kiemelt tulajdonságok vagy dolgok viszonyát más tulajdonságokhoz, dolgokhoz vagy bizonyos körülményekhez jelölik, a névmások kiemelő funkciójuk mellett a meghatározó funkció elemeit is megőrzik. Kiemelő funkcióban leggyakrabban a toks, -ia. névmás fordul elő. Elena pedig olyan tehetetlennek érezte magát, hogy semmiben sem tudott segíteni neki! VencIGD 5. De úgy nevetett, úgy nevetett, hogy futás közben majdnem az egész gyeptéglával együtt elterült SimonVK I 15. És már most olyan fényes nekem, mint a nap, 44 az öröm kezdi KorsRn 74. A menedék, ahol Tom első gyermekéveit töltötte, egy régi, bádoggal foltozott vasúti kocsiból volt kialakítva; olyan kicsi volt, hogy már csekély távolságból is méhkashoz hasonlított ČvR III 13. Hogy is érnék haza éjszaka? Olyan hosszú az út. Még a farkasok tépnek szét BaltPV I 169. Hát ez a fiúcska (kiváló) nemrég fulladt vízbe! Grg. Ezek a névmások (hangsúlyozó partikulumokkal együtt, leggyakrabban felkiáltó mondatban) negatív minőségi árnyalatot kölcsönözhetnek a kiemelt dolognak. — Miféle ágynemű az ott! — kiáltott fel Rukinėnė: — két kis párna, mint a heringek, és vacak takarók... csupa töltelék! ŽemR II 143. Az is madár, amelyik a saját fészkét piszkítja be Pn. Ilyen itt a vagyon (csekély vagyon) Skp. § 21. Az újonnan alkotott összetett névmás, a toks, -ia pat (az tas pats, ta pati névmáshoz hasonlóan) egy ismert tulajdonságot egy másik tulajdonsághoz való viszonyában, vagy csupán a tulajdonság azonosságát jelöli, anélkül hogy meghatározná azt. Ez utóbbi esetben a toks, -ia pat névmás jelentése közel kerül a vienoks, -ia határozatlan névmás jelentéséhez (lásd § 30). Egyébként a hiúz éppoly félénk, mint a nyest VaižgRR I 67. Ez épp ilyen csorda, amely a bokrok közt kószál; a folyópartokon épp ilyen libacsapatok gágognak, amilyeneket én is egykor a Šventoji partján legeltettem BilR I 132. A munka pedig mindenütt ugyanolyan ŽemR I 227. § 22. Az újonnan alkotott összetett névmás, a pats tas, pati ta azt jelöli, hogy a dolog éppen olyan, amilyenre szükség van. A víz éppen megfelelő: se nem meleg, se nem hideg Ktk. Az a kendő túl kicsi, ez pedig éppen megfelelő Krok. Éppen ezek a gyerekek valók alma szedésére Er. Éppen azt hozd el — vajon fel tudod emelni? Rdm. § 23. A nyelvjárásokban a kas: tas „ki: az” névmási viszony alapján válaszszóként mutató névmások alakultak ki: tat(r)as, -à (a katràs, -à mellett), turis, -i (a kuris, -i mellett), telì, tėlìos (a kelì, kėlìos mellett), tiekas, -a (a kiekas, -a mellett), például: Katran adsz, tatran veszek Als. Amelyiken kimegy, azon jön is vissza Kal. Ahányan voltak, annyit vettem el Kal. Ahány csillag van az égen, annyi lyuk a földön (tarló) Rod. Közülük sokat ma a tas, ta névmás vált fel. Ezenkívül a nyelvjárásokban a mutató névmások jelentésében összetételek is használatosak: įtas, -à „ez” Tvr, Lz, Švnč, VrnV, Dv, Pls, Dglš, Grv, Brsl, Šlu (vö. lat. felső itis)¹⁶, itokis, -ia „ilyen” OG 272, titoks, -ia¹⁷ „ilyen” Als, Slnt, tytoks, -ia Kv, Gršl, šišioks, -ia „ilyen” Slnt, Als. A nyelvjárásokban és a régi írásokban még előfordulnak a tas, ta, toks, -ia és más névmások különféle alakjai is megkövült posztpozíciókkal, például: tasià, tojà, tajà¹⁸ „ugyanaz” Užp, Jž, Kp, Skp, Sv, Ds, Pnd, Ut, Vj, Slm, Ign, ¹⁶ Az első elem magyarázata kétféle lehet: 1) az i— a mutató névmások *i- tövéből ered (lásd J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika, Rīga, 1951, p. 537). 2) Az i- az it (*iti) hangsúlyozó partikulum fejlődésével keletkezett (lásd E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, p. 189). ¹⁷ Dėl šio įvardžio pirmojo dėmens žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1958, p. 219—220. ¹⁸ A -ja posztpozíció az indoeurópai *jo- tőhöz tartozó névmásból eredhet (lásd K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, I, p. 78). 45 tassila liežuvis DP 7, tõsia (nőnemű egyes számú birtokos eset) KL 42; tasiag, lojag, tajag „az, ugyanaz”: Tasiag métas DP 27, tiesiag pâtis sąnarei DP 8, tosiag dienos DP 609, tųiag krasztų DP 59, tomisiag nūdememis DP 161, tameiag kune DP 584, tūsiiag nusideimūsia DP 510; tokiaig išzeiga DP 33; tasieg, tojie, tatieg „az, ugyanaz”: tóieg motęriszke DP 369; tóieg Diewo wardàn DP 252, tanieg paszen dieną BB 1 Moz 7, 13, tũieg wardu DP 253, táisieg žodžeis DP 149, tatiėg DP 176; tasiau, to jau, tajau „ugyanaz”: tasiau Cipriõnas DP 205, tosiũu nęgėdžios akis DP 7, ik taiieu dienai DP 109, per tąjau tawa Sunu Mž 298, táisiau žodžeis DP 361; tasi aug, to jau, tati aug „ugyanaz”: tasieug Põwitas DP 187, tąi aug dieną DP 190, tūi aug metų DP 193; toksjaut „ugyanolyan” K, tokiūsieu žodžius DP 141. 5. Kérdő-vonatkozó névmások § 24. A kérdő-vonatkozó névmások közé sorolhatók: kas, koks, -ia, kuris, -i, katras, -a, keli, kelios (valamint keleri, kelerios), kelintas, -a, kieno. Ugyanezek a névmások a mondat fajtájától és a mondatban elfoglalt helyüktől függően kettős funkciót töltenek be: kérdő és vonatkozó (kapcsoló) funkciót. 1) A k é r d ő f u n k c i ó t az említett névmások kérdő mondatokban töltik be. Ezekkel egy tárgyra vagy tulajdonságra kérdezünk rá. Hogy konkrétan mely tárgyakról és tulajdonságokról van szó, az csak a válaszból derül ki (ha van ilyen). Mi zizeg ott? — Egy szél sodorta levélke, meg a bokorból felriadt madárka rezzen meg. Mi ropog ott? — A farkas: nappal, lám, megérzi a szagot, az éjszakai vadászatról a bokrok között vágtat. BaranaŠ 24. Anyácskám, szívecském, milyen magot vessünk? JV 468. Milyen szelek sodortak ide? Būg. Nagyanyám, szívem, melyiket adod nekem ezek közül a tarka ládikák közül? JablRR I 579. Kis szarkácska, varjúcska, hány fiókád van? NS 208. Hány évet szolgáltál a városban? JablRR I 224. Hányadik éve van itt, a harmadik vagy a negyedik? Kinek a kezével készítették a kelengyét a lányoknak? Az ő kezével, nem a tiéddel VaižgRR I 129. 2) A vonatkozó (kapcsoló) funkciót az említett névmások összetett alárendelő mondatban töltik be. Ezek kapcsolják a mellékmondatot a főmondathoz, a mellékmondat tartalma pedig a főmondat középpontjához — az igealakhoz vagy a főmondatban álló mutató névmáshoz és az általa jelölt tárgyhoz, illetve tulajdonsághoz — kapcsolódik. A mutató névmás a főmondatban visszautaló szóként szerepel, olykor csak odaértjük. Százak tudják, mi telepedett a mester nyelvére: bárányozza Anundist, Anundis pedig báránynak nevezi CvR IX 23. Aki munkával akarja megszerezni a boldogságot, annak a mi földünkön jó és szép MontvRn 17. Zavartan keltem föl, alig tudva, hol vagyok és mennyi az idő BaltPV I 67. Amilyennel társulsz, olyanná válsz magad is Nm. Megint csupa gyomos tarló, nincs megkapálva, a krumpli sincs kiválogatva vetőmagnak, már azt sem tudom, melyik végén fogjak hozzá BaltPV I 17. Elénekeljük azt a dalt, amelyet tegnap nem énekeltünk JD 958. Egyikük beszél — szép, a másikat hallgatod — mintha mézzel kenné. Nem tudod már, melyiknek van igaza 46 a másikat hallgatod — mintha mézzel kenné. Nem tudod már, melyiknek van igaza VaičiūnD 25. Amelyeket korábban ültettem (a céklákat), azok jobbak VIkv. Akinek keserű a szája, annak a méz sem édes PP 261. A litván nyelvben a kérdő-vonatkozó névmások két funkciója nem különült el teljesen egymástól19. A függő kérdő mondatokban a kàs, kóks, -ià, katràs, -à, keliñtas, -à és más névmások a kapcsoló funkción túl a kérdő funkciójukat is megőrizhetik. A kérdő-vonatkozó névmással kezdődő mellékmondatok kérdő intonációjúak. Mara. Mondja meg, ki az anyám? Algaudas. Én megmondtam neked, hogy az anyád, aki világra hozott, meghalt VaičiūnD 386. Ó, hideg éjszaka! Ó, jeges éjszaka! Mondd meg, melyik út vezet a hazába? SNėrR I 40. Elmennék a madárkákhoz kérdezősködni, elmennék a tarkákhoz kérdezősködni, melyikük mellett lovagol haza a bátyám? JD 716. Nem tudod véletlenül, hánykor (hány órakor) készült jönni? JablS 53. A kérdő-vonatkozó névmások kérdő funkciója régebbi. Vonatkozó funkciójuk másodlagos. § 25. Minden kérdő-vonatkozó névmásnak, bármelyik funkcióját tölti is be, sajátos jelentései vannak. a) A Kàs a mai irodalmi nyelvben rendszerint tárgyakra utal. — Honnan jöttél, ki vagy, és mit csinálsz itt? — kérdezte az erdész. — Hogy honnan jöttem és mit csinálok, az önt nem érdekli; hogy ki vagyok, minek kérdezi? Hiszen látja, asszony vagyok, nem az úr tudta nélkül telepedtem ide, és senkitől sem félek LzPR I 275. Ti kakasok a tyúkokkal, és akik a trágyadombot kapirgáljátok, szaladjatok, siessetek, legalább még egyszer vigadjatok DonR 65. A régi írásokban és nyelvjárásokban a kàs névmással tulajdonságra utaló jelentésben is találkozunk, például: Milyen módon ünnepeljük az adventet DP 4....és milyen időben vetik, némelyek lakomát tartanak egymásnál MP 97a. Felébredve kérdezi: Milyen az állomás? Tt. Az ablak alatt ültem, az ablakon át néztem, milyen a legény arca, milyen a lovacska szőre Dglš. A mai irodalmi nyelvben a kàs ilyen jelentésben rögzült kifejezésekben fordul elő, gyakran a nyomatékosító per partikula mellett, például: Milyen nevű a kígyó: ha valaki megemlíti, — többé soha nem láttok engem SNėrR I 427. Miféle ember ő? VenclGD 123. A „ki” régi névmás, amelynek más indoeurópai nyelvekben is vannak megfelelői. b) A „milyen” a dolgok minőségi tulajdonságaira utal. Milyen kalas virágocska van ott a sisak alól előbújó fűben? MiežML 98. Az asztal közepén egy tál gőzölgött, tele hófehérre öntött galuskával, amilyet otthon még sohasem ettem BaltPV I 37. Kóks, -ià daryba kaip įvardžio tóks, -ià, atitinkamai lat. kāds, tāds. c) A „melyik” és „hányadik” a „milyen” névmástól eltérően a dolgok megkülönböztető tulajdonságaira utal. Általában a „melyik” a sok dolog közül az egyik megkülönböztető tulajdonságaira utal, a „melyik kettő közül” pedig két dolog egyikére. Ilyen 19Ez az egyik érv amellett, hogy a kérdő-viszonyszói névmásokat nem kell két külön fejezetre osztani. 47 A „melyik kettő közül” jelentése a képzésével függ össze. A -t(a)ras képző, amellyel a katras képződött, ősidők óta két fogalom szembeállítását fejezte ki20. Melyik nyelvhez áll legközelebb a litván nyelv? Hallgatom önt, és nagyon zengzetesnek, szépnek tűnik VenclGD 273. Akik felmásznak, azokat minden oldalról a legundorítóbb rémek ijesztgetik BilR I 146. Kettőtök közül melyik a bűnös: te vagy Jonas? JablRR I 224. Milyen jó volna, ha most megmutathatnám, melyik érdemli jobban a szerelmet: a kályha vagy az az emberi lény? ŽemR I 88. A „amelyik” névmás kötőszóként használva, ha a főmondatban nincs rá utaló szó, az anaforikus jelentésű mutató névmásokéhoz közeli jelentést kap. Megmordult a mennydörgés, és fejüket felemelve ketten egy hatalmas fekete felhőt pillantottak meg, amely már eltakarta az ég déli felét VenclGD 530. Meisterienė viszi a fazekat, amelyet Jonas elvesz tőle, és a falacskára tesz CvR IX 61. A nyelvjárásokban (például Skapiškis, Alanta, Palušė, Kuktiškės és más települések környékén) a „amelyik” szinte egyáltalán nem használatos, helyette a katras, -ą névmást használják. A litvánban az „amelyik” helyett gyakran a „ahol” határozószót használják. Ugyanazok a varjúfiókák vagyunk, akiket megmentettél az éhhaláltól BalčGP 44. Ej, megyek, megyek arra a földre, ahol nincs szenvedés JD 756. A „amelyik” névmás (vö. lett kurs) valószínűleg a „ahol” határozószóból és a „ő” névmásból alakult21. Előfordulnak még a határozószó és a névmás össze nem olvadt kapcsolatai is, vö.: Elvette azt a lámpát, ahol az nagyon jó volt JablRR I 494. d) A „kié” a dolog tulajdonosára utal. Ki mozgatja az ablak függönyét, kié az a fehér kis kéz? SNėrR I 285. Akinek a lyuka, az foltozza Jnš. A „kié” névmás megkövült egyes számú birtokos esetű alak, hasonlóan a „enyém, tied, övé” alakokhoz. A nyelvjárásokban ennek a névmásnak ragozott alakja is előfordul: kienas, -a, vö.: Kérdezi az asszonytól, kié a gyerek Lz. Kié az a tehén? Zt. e) A kelì, kẽlios névmás és a számnévi képzőkkel belőle képzett keleri, kẽlerios, kelintas, -à alakok a tárgy mennyiségét jelölik. Hányan lesztek itt holnap? JablRR I 224. Hány inged van? JablRR I 224. Hányadik tele van a tehén? Ds. A nyelvjárásokban és a régi írásokban a tárgy mennyiségének jelölésére még a kiekas, -a (-à) névmást is használják (mindkét alak gyakran önálló, nemsemleges formaként fordul elő). Hány lóval utaztak? Dkšt. Hány embernek főztek ma reggelit? Olyan hosszú, mint amilyen széles Bt Apr 21,16. § 26. Egyes kérdő-vonatkozó névmások kérdő intonáció nélküli mondatokban vagy retorikai kérdésekben elveszítik közvetlen jelentésüket. 20 Lásd A. Meže, Введение в сравнительное изучение индоевропейских языков, Москва-Ленинград, 1938, p. 282. 21 Lásd J. Schmidt, Die griechischen ortsadverbia auf νν, νς und der interrogativstamm k u, KZ, 32, p. 401. 48 a) A kas névmással a kijelentő mondatokban tagadást, a tagadó mondatokban pedig annak megerősítését fejezik ki, amire kérdezni kellene. Talán tudsz valami dalt, néném? — Ki tudná azt (nem tudom)! Grv. Mi minden volt itt?! Fazekasok, bádogosok, pékek tarka süteményeikkel, cipészek, agyag sípok és játékok árusai, kilyukadt edények forrasztói, kádárok, kerékgyártók CvR III 54—55. b) A kas (melléknévi funkcióban), koks, -ia, kuris, -i stb. névmások azt hangsúlyozzák, hogy az általuk jelölt dolog nagy, bőséges, kiváló, olykor ellenkezőleg, hitványan kicsi, silány, jelentéktelen. Micsoda vállai vannak (szélesek)! Ln. Micsoda csodálatos tehetsége van annak a gyereknek! Grž. Micsoda zöldje van a rutának JD 748. És ő maga meg a lányai milyen takácsok! Mérföldekre nem találsz hozzájuk hasonlókat Myk-PutS I 275. Razaliot, kelj fel, nézd csak, már hány óra van (már késő van) VienIMA 20. c) A koks, -ia névmás a minőségi tulajdonság fokát hangsúlyozza. Nézd, leesett az első hó. Milyen fehér, milyen lágy! KorsRn 108. Milyen gyönyörű a mi kis hazánk — akár egy csepp tiszta borostyán SNėrR I 476. A litván nyelvben a kas névmás sajátos használata figyelhető meg a veiksmažodžio (ne)būti (néha más igék) személyragozott alakjaival. Az ilyen szerkezetek egy mondatban fordulnak elő más igék alakjaival. Kevés ember volt — nem volt, aki dolgozzon (nem voltak munkások) LnkV. Kimegyek szénáért — nincs, aki elvigye (nincs széna) Švnč. Megcsókolta a fiatal lányokat (a katonák), hogy legyen, aki hazatérésükkor várja őket SruogD 14. Hiszen a nőknek nincs mit felmutatniuk a munkájukkal ŽemR I 173. Feltehető, hogy a kas névmással alkotott ilyen szerkezetek alárendelő mondatokból fejlődtek ki, amelyekben a kas kétségtelenül kötőszói funkciót töltött be, vö.: Van ott valaki, aki dolgozik (van ott olyan ember)? Jabl. 6. Határozatlan névmások § 27. A határozatlan névmások hozzávetőlegesen, általánosságban vagy nagyon tág viszonyban jelölik a tárgyakat vagy azok tulajdonságait, és konkrétan meghatározatlanul, ismeretlenül hagyják őket. A határozatlan névmások a tárgyak vagy tulajdonságok megjelölésének viszonya szerint szembe vannak állítva a mutató névmásokkal. Az előbbiek ismeretlen, meghatározatlan, az utóbbiak pedig ismert, meghatározott tárgyakat jelölnek22. 22 A határozatlan névmások jelentésének általános jellege alapján ebbe a fejezetbe a nyelvtanainkban elkülönített határozatlan névmások közül nemcsak a jelöletlenek tartoznak, hanem az úgynevezett jelöltek is (visas, -a, kitas, -a stb.). Valójában sem a jelöletlenek, sem az úgynevezett jelöltek nem határozzák meg véglegesen a megjelölt tárgyat vagy tulajdonságot, vö.: Valaki mondta. Mindenki ezt mondja. Majd máskor elmondom. Számunkra nem világos, kik azok a mindenki, és az sem ismert, mikor lesz a következő alkalom. Sajátos, szűkebb jelentésük különbözteti meg őket. A jelölt névmások kivételével nem lehet levezetni azt az általános viszonyt, amelyben ezek a többi névmástól eltérően tárgyakat vagy tulajdonságokat jelölnek. Ezért a nyelvtanokban az úgynevezett jelölt névmásokat egyáltalán nem határozzák meg, csak különálló lexikai jelentéseiket sorolják fel. Az itt megadott osztályozásban a jelölt névmás egyetlen maga, -i névmás, amely a litván nyelvben mind eredetét, mind jelentésének jellegét tekintve élesen különbözik a többi névmástól. Már A. Ba- 4. Kalbotyros klausimai VI. 49 A litván nyelvben meglehetősen sok határozatlan névmás van. Nem mind egyformák, és négy csoportra oszthatók. A. Határozatlan-jelöletlen névmások. § 23. Ezek a névmások hozzávetőlegesen, általánosságban jelölnek egy meghatározatlan tárgyat vagy tulajdonságot, anélkül hogy viszonyukat más tárgyakhoz vagy tulajdonságokhoz kifejeznék. Ide tartoznak a kas, koks, -ia, kuris, -i, katras, -a, keli, kelios, kieno névmások, amelyek régtől fogva a kérdő jelentés mellett határozatlan jelentéssel is bírtak. E névmásokból a litván nyelvben sok új, azonos jelentésű összetett és szókapcsolatos névmás keletkezett: kažkas (a kas žino kas ’ki tudja, mi’ szerkezetből), kažin kas, kažkoks, -ia, kažin koks, -ia, kažkuris, -i, kažin kuris, -i, kažin katras, -a, kažkieno, kažin kieno, kas nors (második tagja a nõris ’akaró’ jelen idejű, cselekvő melléknévi igenévből), koks, -ia nõrs, kuris, -i nõrs, katras, -a nõrs, kieno nõrs, bet kas, bet koks, -ia, bet kuris, -i, bet katras, -a, bet kieno, kai kas, kai kuris, -i, kai katras, -a, kai koks, -ia, kas-ne-kas, kuris-ne-kuris, kuri-ne-kuri. A határozatlan-jelöletlen jelentést a keli, kelios névmásból számnévi képzőkkel képzett keletas, keleri, kelerios, kelintas, -a is felveheti. Határozatlan-jelöletlen jelentést egyes mutató névmások is kaphatnak, ha elveszítik meghatározó elemüket, például a toks, -ia névmás: ’egy (németül ein), valamiféle’. A mutató névmásokból összetett, határozatlan-jelöletlen jelentésű névmások is létrejöttek: šis, tas, šioks toks, šiokia tokia. E csoport névmásainak jelentését az egyas, -a, kitas, -a névmás, valamint az egyas kitas, viena kita szókapcsolat is felveheti (alapjelentésüket lásd alább). Idegen plébániákon, ha valaki új ruhával, divatos bundával, fenyőfával, kocsival akar kérkedni, szereti mondani: pagramantiškio munka! CvR IX 8. Hiszen a fazékba naponta, amikor valami ételt főzöl, nemcsak só kell, hanem még zsír is DonR 49. Így dolgoztak megállás nélkül a szántóvetők és az ökrök, hacsak valamelyiknek el nem romlott az iga Myk-PutS I 68. Kevés szót mond jól Jrb. Itt nyolc fejőstehén volt, két kis üsző, néhány borjú BaltPV I 197. Ki engedné a király elé?! Kinek panaszkodj, kit érdekel ott más nyomora? ŽemR II 186. Antanukas fél egyedül az ágyban feküdni. Úgy tűnik neki, mintha a szoba közepén állna valami, mint egy ló, és a fejét ingatná KrėvAP 123. A kis hídon megállok, és lehajolva nézem, hogyan csörgedezik a víz: úgy tűnik nekem, hogy valamiféle élőlények úsznak a vízben, és olyan kedvesen beszélgetnek egymással B1lR I 120. A dolgozók közül valaki mondott néhány szót, a többiek helyeslően felnevettek BaltRrn 18. Valamiféle ranauskas (žr. jo Kalbomokslis lietuviškos kalbos, Tilžėje, 1896, p. 35) įvardį pats, -i skiria į atskirą grupę ir vadina jį netikrąja įvarde. Korábbi nyelvtanainkban nem szerepeltek jelölt névmások. Csak J. Jablonskis különített el elsőként a litván nyelvben jelölt névmási fejezetet 1919-es nyelvtanában (lásd P. Kriaušaitis ir Rygiškių Jonas Lietuvių kalbos gramatika, Vilnius, 1919, p. 50—51). Megjegyzendő, hogy 1901-es nyelvtanában ugyanezeket a jelölt névmásokat még a mutató névmások közé sorolja. A korabeli és későbbi litván nyelvtanokban nem mindig különítik el a jelölt névmásokat. A. Leskien és J. Otrębski nyelvtanában nem található külön fejezet a jelölt névmásokról (lásd Litauisches Lesebuch mit Grammatik und Wörterbuch von A. Leskien, Heidelberg, 1919, p. 159—161; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, tom III, Warszawa, 1956, p. 134—161). 50 kié volt itt, mit ettek Slm. Prakapusnak már megvolt az a szokása, hogy csak akkor ivott, ha valaki megvendégelte CvR III 60. Antant kimondhatatlanul sajnálta, valahogyan segíteni akart neki BiIR I 81. — Hívj ide nekem egy muzsikot! — kiáltotta mérgesen a kocsiból az úr BiIR I 174. Itt nincs értelme bárki hibáját keresni VaičiūnD 138. Most hazamegyek, hazaviszem a megkeresett béremet, és vastag hangon beszélek majd, mint Jurgis bátyja, Petras. És többé nem barátkozom akárkivel BaltPV I 115. Minek — mondja — szép feleség a szegény embernek; a szegény, mondja, akármilyet elvesz — hiszen nem selyembe kell öltöztetni, nem posztóba kell öltöztetni a feleségét! BaltPV I 50. Senki sem mondhatta volna, hogy Mykoliukas valaha is bárkivel összeveszett, összeférhetetlenkedett vagy összeveszett volna VaižgRR I 38. Melyik kell neked? — Adj akármelyiket Kp. Hat férfi gyorsan lépdelt, igyekezve úgy haladni, hogy az út menti fatörzsek és bokrok eltakarják őket bárki város felől az útra vetett pillantása elől Myk-PutS I 164. Egyet-mást megtudtam a kocsistól, Pranciškustól, egyet-mást pedig maga a felügyelő, Pšemickis beszélt el Myk-PutS I 74. Néhány ház erkélyén már vörös zászlócskák lobogtak VenclGD 189. Gyerekek, fussatok, ki-ki, hozzatok vizet Slm. Kérjétek meg segítségre valamelyik embert Prn. Apám is el akart menni Pakšyshez, de anyám lebeszélte: — csak te ne avatkozz bele: akárki másnak, nekünk bizony bajunk lesz — még a végén megégetnek bennünket VienlMA 74. Ma a falu csendesen, álmosan, óvatosan, rémülten lapult. Egy-egy udvarban megnyikordult az ajtó, előbukkant valaki az idősebbek közül — aztán ismét eltűnt az istállóban vagy a pajtában Myk-PutS I 234. A németek elég hamar kiürítettek egy üveg vodkát. Utána jött még egy, majd néhány további VenclR III 229. Több malomkő is elkopott már forgás közben a malomban VenclR III 13. Másnap a gazda panaszkodott. — Nem értem, mi van azzal a pej lóval. Már ki tudja hány napja úgy járkál, mintha menyétek hajszolták volna meg BaltPV 97—98. Nagyon régen élt egy kereskedő, sok földje, áruja és pénze volt BaltTVN 69. Bár többnyire mindazt a holmit az úrnak kellett beszállítanunk, azért nekünk is jutott belőle valamennyi BilR I 107. Amíg a ház állni tud, mindig akad valami haszon ŽemR II 329. Egy vasárnap eljutott a hír Užuožeriai-ba, hogy Pečiūra már Ukmergėben van VienlMA 47. Nem találsz nála nyírfát vagy almafát, amelyen ne lógna apró házikó. Némelyiket még színesre is festették CvR IX 31. Ugyanazokat a kórházi történeteket mesélgetve Dievulis mindannyiszor egy-egy szócskával, egy-egy kitalált részlettel szépítette meg őket, és idővel már maga sem tudta, hogy valóban így történt-e, vagy csak ő találta ki CvR III 98. A nyelvjárásokban és a régi írásokban még sok határozatlan, határozatlan jelentésű, összetett és összetételes névmás található, például: bi kas Lkv, Krtn, Šauk, Všk, Rdm, bi kóks Šauk, bi kokis Rdm, koks toks „ilyen-olyan” Slnt, kas kuris „némelyik” KoG 71, kiekas tiekas „ilyen-olyan” J, kana kas „valaki” Jž, J, kana kas Užv, kana koks M, kap kas „valami” Šauk, Lp, kai kitas „némelyik, valamelyik” Vdžg, jeib kas „akárki” JnG 108, jeib koks „bármilyen” Slnt, tykokis „valamiféle” Vik, kajikas „ki tudja, mi” Als, Varn, kajakas „valami” SD 121. 51 A nyelvjárási alakokat tovább gyarapítják a kérdő névmások különféle változatai, amelyek a žinoti ige tövéből és annak megrövidült képzőelemeiből, valamint a norėti ige noris, norinti alakjaiból és az azokból kialakult szavakból származnak, például: kažino kas Krt, kažino koks Plt, kaži kas Jrb, Dkš, kaži kóks PgrT 60, kažinc kas Arm, kažinec kas Arm, kažnec kas Vlk, Rod, kažne kas Alv, kažno kas Ds, Skp, Dbk, Ktk, kažno koks (kažno kokió BaranLM 37), kažno katrós Ds, kažnai kas Dbk, kažnoc kàs Lp, kas noris LC 1883, 4; SD 31. koksai noris I, kas nór Dbk, Kš, kas nór Lp, kas nóns Šauk, Šl, Rm, Pc, koks nons Grk, kas nórint Všk, kas nórint Lkv, kas nórints Grdž, kas nórints Kš, Šauk, kas nórintais Šauk. B) Elkülönítő határozatlan névmások. § 29. Ezek a névmások másoktól elkülönített vagy legalább kissé elhatárolt, meghatározatlan dolgot vagy tulajdonságot jelölnek. E csoport legjellemzőbb képviselői a kitas, -à és az ebből képzett vagy vele alkotott névmások: kitóks, -ia, kìtkas, kas kìta. A kitas, -à névmás a balti nyelvek közös képződménye (vö. lett cits, porosz többes szám tárgyeset kittans). Összefüggésbe hozható a kìsti igével. A kìtas, -à, kitóks, -ia, kìtkas, kas kìta névmások olyan dolgokat vagy tulajdonságokat jelölnek, amelyek nem tartoznak az ismert, meghatározott dolgok vagy tulajdonságok körébe. Ily módon a dolgot azzal különítik el, hogy tagadják: nem az, nem olyan; de hogy micsoda, milyen, az továbbra is pontosan meghatározatlan marad. Te, háború gyermeke. Őrizd meg bátor szívedet, és tartsd kezedben a fegyvert! Jönnek mások — talán megértik, milyen szörnyű a mi óránk SNėrP I 193. Más munkát nem tudott végezni, és mesélt Smn. Hányszor hasonlították a költők a szemeket az ég kékjéhez, és mégis másféle a kékjük VenclGD 519. Miután Péter a nagybátyjához költözött, nem felejtette el Katrytét. Sem munka közben, sem pihenéskor nem ment ki a fejéből. Mit csinál, gondol-e rá, nem próbál-e Skrodski rátörni, nem hajtja-e a felügyelő a tiszttartóval együtt robotra, nem bünteti-e az apja — efféle és másféle kérdések folyton gyötörték Myk-PutS 373. Szüleim már azt is eltervezték, hogy részes művelésben adnak neki földet, és megígérték, hogy vetőmaggal, szerszámokkal és egyébbel is segítik VienIMA 147. — Úgy látszik, javul az idő — mondta a gyerek, és az égre pillantott. A felügyelőt azonban láthatólag más érdekelte. Mondja, gazda, melyik itt Kedulis tanyája? Ez? — mutatott ujjával a hársfa mellett, az út ezen az oldalán Myk-PutS I 183. Bizonyos szövegkörnyezetben a kìtas, -à névmás két szembeállított vagy egymást követő dolog közül a másodikat jelöli. Ebben az esetben a kìtas, -à névmás valamivel pontosabban jelöli a dolgot, mivel két dolog szembeállításával vagy összevetésével közvetve a második dolog helyét és sorrendjét is megadja, például: Csak ott, messze-messze, valahol az erdő másik szélén kiáltozott Stepukas, anélkül, hogy megmondta volna, hol vagyok, és merre hajtsam a nyájat BaltPV I f2. Csitt, ne sírj, ne keseregj, ifjú leányka, majd elviszlek a következő ősszel StanD 12. § 30. Bizonyos viszonyban másoktól elkülönítenek, de nem határoznak meg dolgokat vagy tulajdonságokat a tam tikras, -à, vienas, -à, vienóks, -ia névmások is. A tam tikras, -à összetett névmás (a tam névmási partikulából és a tìkras, -à melléknévből) a litván nyelv saját alkotása. A vienas, -à névmás 52 régi (vö. lett viens). Úgy vélik, hogy töve ie<ei (:vičveinėlis)23, és összefügg a „jis” jelentésű mutató névmási tővel24. A bizonyos névmás jelentése „meghatározott, különleges”, például: bizonyos Mi — üzletemberek vagyunk, és érthető, hogy a szolgáltatásért bizonyos százalékot adok VenclGD 41. A rossz termésű évek tartalékául minden falu már ősszel bizonyos magtárakba, úgynevezett „magazinokba” hordta a különféle gabonafélék meghatározott mennyiségétbizonyos magtárakba, úgynevezett „magazinokba” a különféle gabonafélék meghatározott mennyiségét VienIMA 35. A vienas, -à névmás kétféle jelentéssel különít el egy határozatlan dolgot: egy, „ugyanaz”, például: Antanukas legurul a földre. Már elege van abból, hogy egy helyben üljön KrèvAP 141. Ő túlságosan is együtt fújja azt a… Sauliūnasszal… ugyanazt a nótát, mondja… MiežBP 88. Azután egyszerre kezdett nevetni a húgával BilR I 172. Akkor mind aláírták, hogy a szemük egyforma méretű és színű MPs. vienas, -à „csak az, mások nélkül”, például: A házigazda csak alsóneműben volt, és nyilván ezért látszott sokkal fehérebbnek az arca, mint máskor BaltPV I 120. Hiszen nem lehet csupa zsíros ételen élni; finom diófélékre is szükség van, ha az ember ropogtatni akar DonR 36. Én nem akarok csak kenyeret Dks. A vienas, -à névmás gyakran a tik „csak” partikula mellett áll, amely még inkább megerősíti e névmás elkülönítő jelentésmozzanatát, például: Az elhunyt ravatalánál [...] csak férfiak énekeltek — a nők visszautasították VienIMA 190. Csak néhány csillag ragyogott vidáman odafönt BilR I 141. Bizonyos kifejezésekben a vienas, -à névmásnak meggyengül az egyébként is általános, határozatlan elkülönítő jelentése. Csupán azt hangsúlyozza, hogy a megnevezett dolog valódi, tiszta összetételű. Közelebb érve a gyerekek látták, hogy az egész kunyhó kenyérből épült, mézeskaláccsal fedték be; az ablakok tiszta cukorból voltak BalčGP 36. Vászonból készítek inget, tiszta lenvászonból BsO 121. Elöntötte a rétet — csupa víz Lnkv. Puszta gyönyörűség a szabadban lenni Kal. A egyforma névmás azt jelenti: „ugyanolyan”, például: „Ne félj”, mondta a medve (a lónak), „senki sem fog rosszat találni benne; apáink ősidők óta békében éltek, együtt születtek és nőttek fel, és együtt öregedtek meg. Íme, most is egyformán ért bennünket a sors: nekem lánc került a nyakamba, neked béklyó jutott” StanP 30. Három mérföldnyi erdő, egyforma kis fenyőkkel Tvr. Nem mindenkinek egyformák a szemei Vlkj. Bizonyos szövegkörnyezetben a vienóks, -ia „egyenlő, egyforma” jelentésű melléknévként használatos, például: Egyforma lesz-e a szövés, vagy keversz bele csíkokat is? Up. A vienóks, -ia mellett a vienódas, -a is használatos névmási és melléknévi jelentésben, vö.: Az asztalnál ugyanolyan örömmel (ugyanolyan) gondoskodott a vendégek megvendégeléséről VienR IV 63. Hirtelen egyenletes kopogás hallatszik az ajtón (egyenletes) PaukštAA 96. 23 Žr. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīgā, 1951, p. 481. 24 J. Pokorny, Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Bern, p. 286. 53 A „vienodas, -a” névmás jelentése régebbi lehet, vö. a lett megfelelő képzővel ellátott névmásokkal: Vienodas, -a tāds, šāds, kāds. § 31. A „vienas, -à, kitas, -à” névmások a mondatban gyakran egymással összefüggő jelentésűek, és bizonyos párt alkotnak. Hasonlóképpen állítanak párba más, egymással összefüggő jelentésű névmásokat, vagy ismétlik meg ugyanazokat a névmásokat: vienas, -à, añtras, -à25, kit(a)s, -à... kitas, -à, vienóks, -ia... kitóks, -ia, kàs... kàs, šis, ši... tas, tà, tàs, tà... tàs, tà, tàs, tà... kitas, -à, šiòks, -ià... tók(i)s, -ià, tóks, -ià... tóks, -ià. A párba állított névmások lexikai jelentése annyira összefügg, hogy bár nem alkotnak egyetlen lexémát, sajátos mondatbeli viszonyuk és a névmásokra jellemző, erősen általánosított jelentésük révén új, közös funkcióra tesznek szert, és együttesen más névmásokéhoz hasonló viszonyokat fejeznek ki. Meghatározatlan dolgok vagy tulajdonságok egymáshoz való viszonyára utalnak: az egyik meghatározatlan dolgot elkülönítik egy másik, azonos vagy eltérő fajtájú meghatározatlan dologtól, valamint az egyik tulajdonságot a másiktól. A mutató névmások párt alkotva szintén elveszítik a meghatározó elemet (külön használva a mutató névmások megőrzik azt). Az ilyen névmáspárokat feltételesen párba állító névmásoknak26 nevezhetjük, és az általuk kifejezett viszonyok alapján a határozatlan elkülönítő névmások közé sorolhatjuk. Az egymással összefüggő névmások különálló, mellérendelt szintaktikai egységekben is állhatnak. Ilyenkor rendszerint ugyanabban az esetben szerepelnek. A nők egy része még a kemence körül nézelődött, a többiek már a lámpa mellett ültek a padon, és fontak KrėvAP 124. És ekkor hirtelen eszembe jutott anyám története két barátról, akik az erdőben medvével találkoztak. Egyikük rálőtt a fára, és elrejtőzött, a másik pedig halottnak tettette magát, a medve pedig egyiküket sem tépte szét BaltPV I 86. Az egyik nem tudott, a másik lusta volt tanulni Brt. Nincs klumpájuk: az egyik ilyen, a másik olyan KlivŽ. A kovácsműhelyben ez rendben van. Mindig tele van emberekkel. Van, aki ügyes-bajos dolgai miatt jön, van, aki fecsegni; egyesek elmentek, mások megérkeztek: híreket hallgatni, másoknak elmondani BaltPV₁ I 213. Ennek-annak a ruhája már nagyon elkopott (az egyik és a másik madáré) DonR 22. Nemegyszer, amikor megunták a dalokat vagy a játékokat, kérdezgették egymástól: – No, mi legyen most? Mi legyen most?... Az egyik ezt javasolta, a másik azt; a javaslatok nem tetszettek, mindenki vitatkozni kezdett és kesergett: – Ó, nincs itt Adomėlis... Myk-PutS I 370. Itt ilyen, ott olyan baj van Žal. Tavasszal egyik nap ilyen, másik nap olyan Pc. Az ilyen névmáspárok bizonyos szövegkörnyezetben ugyanazokkal a szavakkal folytathatók, és az „vienas, -à... añtras, -à, vienas, -à... kitas, -à” névmások után sorszámnevek is állhatnak: trêčias, -ià, ketvirtas, -à stb., például: Mindenki elkezdett szétoszlani: egyesek tehenet fejni mentek, mások kihajtani a jószágot a mezőre, megint mások trágyát hordani VienIMA 20—21. És maguk az emberek is nagyon különbözőnek tűntek 25 Az „antras, -à” a mai litván nyelvben sorszámnévi jelentésű, eredetét tekintve azonban névmási: az an- mutató jelentésű tőből és a -t(a)ras képzőből áll; vö. A. Walde, Vergleichendes Wörterbuch der indogermanischen Sprachen, herausg. und bearb. von J. Pokorny, II B., Berlin und Leipzig, 1927, p. 337. 26 Két párba állított névmást mint önálló egységeket már régóta megkülönböztetnek a nyelvtanainkban, lásd P. Kriaušaitis, Lietuviškos kalbos gramatika, Tilžėje, 1901, p. 24. 54 nodai. Egyikük munkásruhát viselt (...) Mások az értelmiségiek szokásos öltözékét hordták, nyitott zakóban és nyakkendővel. Megint mások nem a mi vidékünkről való ruhákat viseltek VencIGD 457. Az egyik azt mondja: repüljünk, a másik azt mondja: álljunk, a harmadik azt mondja: ringatózzunk (víz, kő és fű) An. Egyes névmáspárok összetartozó tagjai különböző esetek alakjaiban állhatnak egymás mellett, vagy elöljárószókkal is használhatók. Ilyenkor ezek a névmások a határozatlan elkülönítő jelentésen felül az adott esetek és elöljárószók funkcióiból adódó további jelentéseket is felvesznek; például a po, už elöljárószóval álló névmások többek között bizonyos sorrendre is utalnak (egyik a másik után, egyik a másik mögött). Ne mondd ezt, nincs a világon az embernél gonoszabb teremtmény. Miért nem pusztítja el egymást a méh, a hangya a hangyát?.. BaltrTK I 234. Ezek a kutak, amelyeket a töltés teljes síkságán egymástól kis távolságra ástak, olyan mélyek voltak, hogy ha követ dobtak beléjük, csak jó félóra múlva hallatszott a visszhang CvR III 19. Ők ketten hosszú éveken át távol éltek egymástól BilR I 152. Folyton egymás után és együtt szántottak, mintha versenyeznének; kiáltoztak és hívogatták a lovakat: fakó, fekete, tarka, szürke, pej, deres, fehérnyakú — gyííí!.. hóóó!.. hej!.. balra! jobbra! barázda, barázda!.. egyenesebben!.. Myk-PutS I 68. A nap mindenféle hangjai egymás után mind elcsendesedtek, elültek Jabls 48 (Vs). Mennyi egykor élt emlék, esemény derengett és ragyogott fel egymás után a határon túl! MairRR I 129. A kaszások, izzadtan és kipirulva, egymás nyomában sietnek dolgozni ŽemR II 328. Az erdő mélyén, egy fiatal és sűrű fenyvesben, ahonnan az út kanyarulata látszott, néhány férfi feküdt. Közel feküdtek egymáshoz, fegyvereik pedig, a fához támasztva, közvetlenül mellettük álltak. Időnként egyikük odaszólt valamit a másiknak, óvatosan széthúzta a fák ágait, és figyelmesen körülnézett CvR III 217. A legények pedig mind új bocskort fontak, új vászonkapcát készítettek maguknak, és futvást, egymást megelőzve táncra perdültek DonR 45. Ők ketten hosszú éveken át mit sem tudtak egymásról BilR I 152. A túlsó oldal násznépe visszafordult, a szomszédok is egymás után igyekeztek kifelé ŽemR I 78. A fülemülék csapatai egymás után csiviteltek és hangosan énekeltek, mintha versenyre kelnének a pásztorfiúk sípjaival ŽemR I 133. A szalmakunyhóból előjöttek a násznép tagjai, összegyűltek a szomszédok, nevettek, egymás szállásán tréfálkoztak ŽemR I 77. A részegek, miután teleitták magukat pálinkával, egymás fülébe csattogtak-csókolóztak, egymás üstökét, hátát püfölték, az egyik a másik torkát fojtogatta... ŽemR II 182. Amikor összeverekednek a gyerekekkel, az egyik a másikért (egymást mentik) Trak. A nyelvjárásokban olykor az „vienas, -à... vienas, -à” névmást is megismétlik, például: Azt mondják az emberek, hogy Mataušis jól élt a feleségével, de most nézd csak — az egyik ide, a másik oda ment el Varn. Az összes tyúkot sorba raktam, egyik a másik mellé Mrs. A régi írásokban ilyen párba állításokra is találunk példákat: ...az egyik súlyosan beteg, a másik himlős, a harmadik csontbeteg BP I 189. C) Határozatlan általánosító névmások. § 32. Ezek a névmások általánosított, határozatlan dolgot vagy tulajdonságot jelölnek. Jelentésük jellege szerint állító és tagadó névmások lehetnek. 55 1) Állító általánosító névmások. § 33. Az állító általánosító névmások a teljességhez való pozitív viszonyt fejezik ki, vagyis határozatlan dolgokat vagy tulajdonságokat jelölnek, amelyek valamilyen módon magukban foglalják vagy csaknem magukban foglalják a teljességet. Ide tartoznak a visas, -ą, viskas, visóks, -ia, kiekvienas, -ą, kas „mindenki”, aliai vienas, -ą, tūlas, -ą, daug kas (daug kas). Az egyes névmások által a teljességhez fűződő viszonyt lexikai jelentésük mutatja. a) visas, -ą (vö. lett viss, porosz wissa-) „sokból áll, amennyi csak van, együttesen véve” (a hím- és nőnemű alakok személyre vagy dologra utalnak, a semlegesnemű alakok pedig csak általános jelenségre). — És te honnan tudod? — szakított félbe hirtelen. — Hogyhogy honnan? — jöttem zavarba. — Mindenki tudja, mindenki beszél róla. — Kik azok a mindenki? — Hát... mindenki! Sok ember beszél róla... Rozalija is mondta! — Rozalija még nem mindenki BaltPV I 118. Mykoliukas nagyon-nagyon csendes volt, de mindenkinek úgy tűnt, hogy beszél VaižgRR I 37. Sok lány virít a Dubysa partján, mint liliomok, fehéren és sudáran, arcuk kányabogyóhoz hasonló; szebbnél szebb hangot nem hallasz MairrRR I 79. És én miért ne mennék, ha mind mennek? JD 484. Minden kis dalocskát elénekeltem, csak egyet nem énekeltem el DvD 300. Minden odaveszett; csak a csupasz mezőn maradt néhány véres kis csonk!.. BaranAŠ 19. Bizonyos kifejezésekben a visas, -ą névmás azt hangsúlyozza, hogy a jelölt dolog teljes, valami által egészen befedett, egész, valódi. Némely ilyen kifejezés közel áll a megkövesedett szókapcsolatokhoz. A forradalmi mozgalom akkor nemcsak Tifliszben, hanem egész Kaukázusban forrongott VienIMA 58. Ó, hogy muzsikál! Hallod? Az egész mocsár neki felelt VaižgRR I 60. Volt itt egy egész nyáj juh is, néhány ló és egy kocsiba fogott mén BaltPV I 197. És „Mykoliukas” már maga Mykolas. Harminc körül jár VaižgRR I 37. b) viskas (a visa kas szókapcsolatból keletkezett) „sokból áll; mindez és amaz, amennyi csak van, együttesen véve” (általános jelenségről, a visas, -ą névmás semlegesnemű alakjaként: visa). A színházak, múzeumok, az irodalom — országunkban minden a népet szolgálja VencITB 13. — Még gyerek vagy, kicsim, keveset tudsz. Ha pedig nem tudsz mindent, ne siess megítélni az embereket, inkább hallgass BaltPV I 74. Mindent tudsz, minden érdekel... Mindenhová bedugod az orrod, mindenhol jár a szád GričKV 137. A viskas helyett igen gyakran a visa kas alak is használatos. És ő elkezdte mesélni, mi történt akkor: hogyan lázadtak fel az urak, hogyan hívták a szegényebb embereket a cár ellen, és hogyan végződött szerencsétlenül minden BilR I 233. Ha a szomszédok csak szórakozásra vártak, hogy kielégítsék kíváncsiságukat, Augustinasék mindenre fel voltak készülve VienIMA 46. c) visóks, -ia „sokból áll; ilyen is, olyan is, változatos”. A csűrök és pajták tágasak, egészen a tetőgerincig takarmánnyal tömöttek, a magtárba pedig alig lehetett bemenni: a sokféle gabonától roskadoztak ott a hombárok BaltPV I 36. A bokrokat és erdőket mindenféle dalok zúgták körül DonR 23. A visóks, -ia mellett hasonló jelentésben használatos még az įvairus, -i is, vö.: Įvairių sapnus sapnavau, t. y. visokių J. Alapjelentése 56 a melléknévét, vö.: különféle fa (göcsörtös, csavarodott) Sr. különféle vászon (csíkos) Rdm. E szó melléknévi eredetét képzése is mutatja. d) kiekvienas, -à „a közös egész bármelyik tagja; mindegyik, külön-külön véve”. A falusiak minden újonnan érkező emberre nagy figyelmet fordítanak, amíg meg nem szokják VienIMA 10. Mentem, és éreztem, hogy minden lépéssel egyre jobban reszket a térdhajlatom BaltPV₁ I 172. Kiekvienas, -à a kiek névmási határozószóból és a vienas, -à névmásból áll, vö. a régi írások kapcsolatait: kiek daiktą (minden tárgyat) Mž 70, kiek dienos (minden nap) DP 12. Egyes nyelvjárásokban a kiekvienas, -à helyett katràs viẽnas, katrà viẽnà Škn, kas vienas, -à Mrp, katràs, -à Skd, KlvrŽ, Škn, Šts, Šln használatos. e) kàs „mindegyik” (csak alanyesetben, időfogalmakkal vagy sajátos tárgysor megjelölésére, valamint állandósult kifejezésekben). Hajnalodott. Óránként egyre sötétebb lett LzPR I 367. A napocska minden reggel később kelt, minden este korábban feküdt le ŽemR I 182. Négy férfira jut egy ilyen szakadt takarócska SruogDM 90. Még körülnézni sem volt időm, és az egész nyáj szétszéledt a mezőkön, ki erre, ki arra vágtatott BaltPV I 52. f) alìči vienas, -à „mind egy szálig”. Az anagaliečiaiak mind egy szálig elmentek Pagiriai-ba Pg. A disznók mind egy szálig összeszedték az összes krumplit Ds. g) tūlas, -à „sok közül gyakori”. Olyan félelem fogta el, hogy sokan, alig kilépve a házból a küszöbön át az udvarra, gyorsan visszaszaladtak, erősen becsapva az ajtót BilR I 214. Ó, milyen gyakran hervadt el a mi kis füvünk úgy, hogy még az asszony is nagy nehezen görnyedve ült ott DonR 42. Amíg anyácskámnál voltam, sokan mondták: szép leányka JV 793. A Tūlas, -à a litván nyelv régi képzése, már a régi litván írásokban is használatos. Bizonyos szövegkörnyezetben a tūlas, -à névmáshoz közeli jelentést kap a dažnas, -à melléknév, például: Az alma itt hamar megpirosodik, s a legtöbb nehezen hullik le, mintha ólommá változott volna MiežML 162. A Dažnas, -à melléknévi jelentését vö.: gyakori vendég (aki gyakran jön), gyakori esetek (amelyek gyakran előfordulnak). h) sok mindenki „sokan a több közül; ez is, az is”: Az Užuožeriai parasztok közül sokan szerettek volna gólyákat tartani a saját portájukon is VienIMA 186. Sokan szerdáig remélték befejezni a trágyahordást VienIMA 22. 2) Negatív általánosító névmások. § 34. A negatív általánosító névmások a teljességhez való negatív viszonyt fejezik ki, vagyis azt jelzik, hogy nincsenek olyan dolgok, amelyek valamilyen módon magukban foglalnák a teljességet. Ide tartoznak: niekas, niekieno, joks, -ià, nė vienas, -à, nė koks, -ià. Jelentésük szerint ezek a névmások a visas, -à, kiekvienas, -à, viskas névmásokkal állnak szemben. A negatív általánosító névmásokat tagadó igékkel használják. Mindegyikük, a joks, -ià kivételével, tagadó partikulumokkal képződik 57 tagadó partikulumokkal. Az ilyen névmásképzés más indoeurópai nyelvekben is ismert. a) niekas „sem ez, sem az (a teljes halmazból)”. Senki sem ismert annyi mesét, mint az öreg Lapinas; senki sem tudott olyan szépen kitalált dolgokról mesélni, meggyőzően hazudni, mint ő KrėvAP 61. Itt rózsaszín, kékes, szürke galambgombák kuporognak, vidáman, szépen nőnek, semmi sem érdekli őket BaranAŠ 20. Megkövült kifejezések: nieku būdu, nieku gyvu arra utalnak, hogy régebben a niekas szót melléknévi értelemben is használták, vagyis tulajdonságot jelölt. A žemaitai nyelvjárásban a niekas helyett a nė tagadószóval alkotott nėkas névmást használják Slnt, Kal, Lkv Klvrž, Plt, Vvr. b) niekieno „sem az egyiké, sem a másiké” (a személyhez tartozás árnyalatával). Mackevičius azt mondta, hogy az úr most senkitől sem vehet el földet Myk-PutS I 92. Senki biztatására sem, már gyűjtögettem a dalokat Būg. A nyelvjárásokban a nėkienas alak is előfordul Trgn. c) jōks, -ià „sem ilyen, sem olyan; sem ilyen, sem ilyen (a teljes halmazból)”. Elmúlik a nyár, de Andriusról semmi hír CvR IX 150. Az ég derült volt, egyetlen felhőcske nélkül Myk-PutS I 234. A jōks, -ià két tagadással is használatos: tagadó igével és a nei, nė tagadó partikulumokkal, például: Pempienė asszonytól senki sem követelt semmiféle kötelezettséget vagy robotot; sem a vajtas, sem a tijūnas, sem más földbirtokosi tisztviselő nem járt hozzá, az úr semmilyen parancsa nem érintette őt Myk-PutS I 24. Én semmilyen módon nem maradhatok itt tovább Pš. d) nė vienas, -à „sem ez, sem az (a teljes halmazból)”. Šmukštaras nem szerette sem a vadászatot, sem a vadászokat, és megvetette őket. — Egyik állatka sem tesz nekünk semmi rosszat, élni és enni pedig mindegyik szeretne — mondogatta Šmukštaras VienIMA 176. A faluban több hárs is van, de egyikük sem ér fel Galinis hársával Myk-Put I 23. A nė vienas, -à mellett a litvánban a nei vienas, -à forma is használatos: Még egy sem nőtt fel közülük, mindig nevetve, és még egy sem jött ki a bölcsőből sírás nélkül DonR 30. Mind szidtak engem, egy sem állt ki mellettem RD 44. e) semmilyen „sem ilyen, sem olyan, semmilyen”. Semmi nyoma annak, hogy átkeltem a rozsmezőn Ds. Azt mondta, náluk semmiféle vendég nem járt Trgn. Semmilyen hidegtől nem fél Lz. 7. Kiemelő névmás § 35. Csak egy kiemelő névmás van — pats, -i. Főnevekből ered. A mai litván nyelvben is a pats szót „férj (a család feje)” jelentésben használják, a pati pedig „feleség” jelentésben. A pats, -i névmás arra utal, hogy a cselekvést a cselekvő alany maga, mások segítsége nélkül végzi. Hadd hajoljon meg a kisfiú maga az apja előtt CvR IX 160. Te semmit sem láttál, tudja meg maga a gazda, ha akarja, érted? BaltPV I 98. Véletle- 58 nül, hogy az öreg téved: ma maga a nagymama készítette a vacsorát, az apa pedig a bajuszát nyalogatva fizeti a menyének a sarcot CvR IX 140—141. A pats, -i névmást tárgy kiemelésére is használják, ráirányítva a figyelmet és bizonyos jelentőséget tulajdonítva neki. E hang hallatán minden csapat úgy megrémült, hogy még maga a sas sem mert megmoccanni DonR 27. A második emeleti erkélyről maga a tenger is látszott — zúgva és csillogva, akár a folyékony, de hűvös fém VencIGD 466. A pats, -i névmás legutóbbi jelentése — a tárgy kiemelése, a figyelem ráirányítása és jelentőségének hangsúlyozása — összefügg a névmás használatának további két esetével: 1) A pats, -i névmás a tárgyat kiemelve annak jellemző határát jelöli. Kevesen emlékeznek rá, mikor kezdett megjelenni az Aužbikai lápján, a völgy peremén, éppen ott, ahová a nap besüt, mindig ugyanaz az intapas VaižgRR I 96. A ház mindhárom ablaka dérrel és jéggel borult be a hidegtől, csak éppen a széleken, ahol az üveg nem simul pontosan a kerethez, vájt keskeny réseket a szél BaltPV I 12. 2) A pats, -i névmás felsőfokú vagy névmási alakú melléknévvel együtt a tárgy valamely tulajdonságának legmagasabb fokát fejezi ki. A tarlón óvatosan lépkedek, akár egy kövek között járó gúnár: a sarkamra lépek, oldalra fordítom a lábam, ujjaimat szorosan összeszorítva, és mindig úgy teszem le a lábam, hogy a legélesebb tarlótüske fúródjon a sebzett lábujjaim közé BaltPV I 103. A falu még a legmélyebb álmát aludta VaižgRR I 77. A nyelvjárásokban a pats, -i „egy” jelentésben is előfordul. Ez a jelentés szintén kapcsolódik a kiemelő funkcióhoz. Vö.: Aki magát a sört (= egyedül) issza, szépen ugrál LT III 447. Következtetések 1. A mai litván nyelv névmásai jelentésük alapján 7 csoportra oszthatók: 1) személyes névmások (aš, tu, jis, ji, mes, jūs, jie, jos, támsta); 2) visszaható névmás (savęs); 3) birtokos névmások (mano, tavo, savo, manas, -à, tavas, -à, savas, -à, manàsis, -óji, tavàsis, -óji, savàsis, -óji, mūsàsis, -óji, jūsàsis, -óji, maniškis, -ė; taviškis, -ė, saviškis, -ė, mūsiškis, -ė, jūsiškis, -ė); 4) mutató névmások (tas, tà, šis, ši, šitas, -a, anàs, -à, tóks, -ià, šioks, -ià, šitoks, -ia, anóks, -ia, tas pats, ta pati, pats tas, pati tà, toks, -ia pàt); 5) kérdő-viszonyszói névmások (kas, kóks, -ià, kuris, -i, katràs, -à, kienó, kelì, -ios, kelintas, -à, keleri, -ios); 6) határozatlan névmások: a) határozatlanok (kas, kóks, -ià, kuris, -i, katràs, -à, kažkàs, kažkóks, -ià és mások) b) elkülönítők (kìtas, -à, víenas, -à és mások), c) általánosító névmások (állító: visas, -à, kiekvienas, -à és mások, tagadó: niekas, jóks, -ià és mások); 7) nyomatékosító névmás (pats, -i). 2. A személyes névmások aš, mes, tu, jūs, jis, ji három személyből álló rendszert alkotnak, amely a beszédaktus alapvető résztvevőit fejezi ki: a beszélőt, a hallgatót, valamint azt a személyt vagy dolgot, akiről, illetve amiről szó esik. A litván nyelvben a személyes névmások nem szükségesek az ige személyének kifejezéséhez. Az aš, mes, tu, jūs alakok az indoeurópai alapnyelvből öröklődnek, tisztán személyes jelentés- 59 sel. A jis, ji névmást a litvánban a történeti korszakban csak személyes névmásként használják, eredetét tekintve azonban mutató névmás, ezért nemcsak személyekre, hanem dolgokra is utal. 3. A litván nyelvben újonnan kialakult támsta névmás nem fejez ki új személyviszonyokat; a második személy udvariassági formája. Az udvariasság kifejezésére, a második személy jelentésében, különböző árnyalatokkal még a következők használatosak: a pàts, -ì névmás, a névmássá vált sveikas, -à melléknév, a sveikatà főnév és névmás összetételei: támstos sveikatà, jūsų sveikatà, valamint a jūs névmás „te” jelentésben. 4. A savęs visszaható névmás régi alakú, és a lett, valamint a szláv nyelvekhez hasonlóan megőrizte régi használatát: nemcsak arról a személyről szól, akiről beszélnek, hanem a beszélőnek és a beszélgetőpartnernek az önmagához való viszonyára is utal. A visszaható névmás tövét tartalmazó sāvo, sāvas, -à birtokos alakok ugyancsak kifejezhetik, hogy a dolog mindhárom személyhez tartozik, akik a mondatban a cselekvés vagy az állapot alanyai. 5. A litvánban a birtokos névmások legfontosabb alakjai ma a màno, tàvo, sāvo. A régi birtokos mànas, -à, tàvas, -à alakok teljesen kihalóban vannak, a sāvas, -à pedig új, minőséget kifejező melléknévi jelentést vesz fel: „nem idegen”. A manàsis, -óji, tavàsis, -óji névmási alakok és így tovább, valamint az újonnan létrejött, -iškis, -ė képzővel alkotott maniškis, -ė, taviškis, -ė származékok és így tovább, a többi birtokos névmástól eltérően többnyire főnévként használatosak, az úgynevezett közeli birtoklás jelentésében. 6. A régi mutató névmások, tàs, tà, šìs, šì, šìtas, -à, anàs, -à, megőrizték az ősi, három deiktikus elemből álló rendszert: a šis, ši és šitas, -a a beszélőhöz térben és időben legközelebb eső ismert dologra utal; az anàs, -à a beszélőtől legtávolabb eső ismert dologra; a tàs, tà pedig a beszélőtől valamivel vagy kevésbé távol eső ismert dologra (távolság tekintetében deiktikus jelentése nincs olyan pontosan meghatározva, mint a šis, ši, šitas, -a vagy az anàs, -à deiktikus jelentése). A tulajdonságot jelölő mutató névmások, tóks, -ià, šiòks, -ià, šitòks, -ia, anòks, -ia esetében a három deiktikus elem rendszere felbomlik; a többi helyett egyre inkább a tóks, -ià névmás honosodik meg. 7. A tàs, tà, šìs, šì, šìtas, -a névmásokat ismert dolgokra utalva, hangsúlyos kiemeléssel, valamint anaforikusan, vagyis a korábban említett dolgok hangsúlyos kiemelés nélküli megismétlésekor használják. Deiktikus jelentésük mellett a tàs, tà és a tóks, -ià névmások már hangsúlyozó funkciót is kifejlesztettek. A tàs, tà névmás szubjektív jellegű, nyomatékosító (nem kötelező) névelőként fordul elő; a tóks, -ià magát a dolgot vagy annak tulajdonságát hangsúlyozza, fokozva annak mértékét. 8. Az ànas, anõs, -à névmás harmadik személyű jelentése a litván nyelvjárásokban ugyanennek a mutató jelentésű névmásnak az anaforikus használatából fejlődhetett ki. Az Ànas, -à, anys, anos nominativusi alakok a harmadik személy jelentését felvéve, a jis, ji többi esetbeli alakjaival együtt szuppletív paradigmát alkottak a keleti aukštaitis nyelvjárás egy bizonyos területén, a mai szláv nyelvekhez hasonlóan. A litván ànas, anõs, -à és a szláv onъ harmadik személyű használata mindkét nyelvcsoportban közös, de minden valószínűség szerint egymástól független jelenség. 60 9. Az újonnan létrejött összetett névmások tas pàts, ta pati, toks, -ià pàt jelentése a szóalkotó elemek jelentésétől függően a mutató és a határozatlan elkülönítő névmások között ingadozik. Egyik esetben ezek a névmások ismert dolgot vagy tulajdonságot jelölnek. Másik esetben nem rendelkeznek a mutató névmásokra jellemző meghatározó elemmel — csupán a dolog vagy tulajdonság azonosságát jelölik. 10. A kérdő és vonatkozó névmások funkciójuk szerint nem különülnek el teljesen. A függő kérdő mondatokban az olyan névmások, mint a kàs, kòks, -ià, kuris, -i, katràs, -à stb., a vonatkozó (mondatkapcsoló) funkció mellett olykor a kérdő funkciót is megőrzik (a névmással kezdődő mellékmondat kérdő intonációjú). E névmások eredetileg kérdő funkciójúak voltak. A kérdő intonáció nélküli mondatokban a kérdő névmások a dolgot, illetve a tulajdonságot emelik ki. 11. Minden határozatlan névmás (mind a kàs, kòks, -ià, katràs, -à stb., mind a kitas, -à, visas, -à stb.) általános jelentésbeli jellege tekintetében szembeáll a mutató névmásokkal: az utóbbiak ismert, meghatározott dolgokat és tulajdonságokat jelölnek, az előbbiek pedig ismeretleneket, meghatározatlanokat. Némely mutató névmást (például a toks, -ià alakot), miután elveszti meghatározó mozzanatát, határozatlan névmási jelentésben használnak. 12. A mondatban egymással szembeállított határozatlan vagy mutató névmások (viénas, -à... kìtas, -à, víenas, -à... antras, -à (az utóbbi önmagában nem rendelkezik névmási jelentéssel), kìt(a)s, -à... kìtas, -à, vienóks, -ia... kitóks, -ia, kàs... kàs, šis, ši... tàs, tà, tàs, tà... tàs, tà, tàs, tà... kìtas, -à, šiòks, -ià... tóks, -ià tóks, -ià... tóks, -ià) lexikai jelentése annyira összefügg egymással, hogy e névmások — bár nem alkotnak egyetlen lexémát — a mondatban sajátos viszonyban állva, és a névmásokra jellemző módon igen általános jelentést hordozva, más névmásokhoz hasonló viszonyokat fejeznek ki. Meghatározatlan dolgok vagy tulajdonságok kölcsönös viszonyait jelölik, egy meghatározatlan dolgot vagy tulajdonságot elkülönítve egy másiktól, akár azonos, akár eltérő fajtájú dologról vagy tulajdonságról van szó. A párokat alkotó mutató névmások elveszítik meghatározó elemüket, bár önálló használatban rendszerint mindig megőrzik meghatározó funkciójukat. 13. A nyomatékosító névmás, a pàts, -i a litvánban főnevekből ered, és jelentésének jellege különbözik a többi névmásétól. Vilnius RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE27 Ad — Adūtiškis, Švenčionysi járás. al. — alativusz. Aln — Alanta (Aluntà), Molėtai járás. Als — Alsėdžiai, Plungėi járás. Alv — Alovė, Alytusi járás. An — Anykščiai. And — Andriõniškis, Anykščiai járás. angl. — angol nyelv. Apr — János apostol jelenései (Biblia). Arm — Armõniškės, Belorusz SZSZK, Grodnói terület, Varenavai járás. 27 A járások nevei az 1962 előtti közigazgatási beosztás szerint vannak megadva. 61 aukšt. — aukštaitiai. BalčGP — Grimm testvérek, Mesék, fordította J. Balčikonis, Vilnius, 1954 (a számok az oldalszámokat jelölik). BalčHP — V. Haufus, Mesék, fordította J. Balčikonis, Vilnius, 1956 (a számok az oldalszámokat jelölik). BalčTVN — Ezeregy éjszaka, fordította J. Balčikonis, Vilnius, 1958 (a számok az oldalszámokat jelölik). BaltPV I — J. Baltušis, Eladott nyarak, I, Vilnius, 1957 (a számok az oldalszámokat jelölik). BaltPV₁ I — J. Baltušis, Eladott nyarak, I, Vilnius, 1958 (a számok az oldalszámokat jelölik). BaltRn — J. Baltušis, Válogatott művek, Vilnius, 1952 (a számok az oldalszámokat jelölik). BaltŪK — A. Baltūnas, Távoli utak, I, II, Vilnius, 1958 (a számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik). BaranAŠ — Antanas Baranauskas, Anykščiai erdője, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1949 (a számok az oldalszámokat jelölik). BaranLM — Litván nyelvjárások, gyűjtötte A. Baranowski, I. kötet, szövegek a Weber-hagyatékból, szerkesztette F. Specht [...]. Leipzig, 1920 (a számok az oldalszámokat jelölik). BB — (a bibliai szövegre való hivatkozásokkal) Biblia tatai esti Wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Janą Bretkuną Lietuvos Pleboną Karaliaucziuie (1590). (A kézirat fotókópiája alapján idézve, 1950, Vilniusi Állami V. Kapsukas Egyetem Tudományos Könyvtára, Kézirattár, jelzet: D 519). BielDG — Alfonsas Bieliauskas, Munkás utca, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1956 (a számok az oldalszámokat jelölik). BilR I — Jonas Biliūnas, Írások, I, Vilnius, 1954 (a számok az oldalszámokat jelölik). BP — Postilla, azaz az evangéliumok rövid és egyszerű magyarázata [...] Janas Bretkunas közreműködésével [...] Königsbergben [...] 1591, I, II (a számok a részeket és az oldalakat jelölik). Brsl — Breslauja (Braslav), a Belorusz SZSZK-ban, a Polocki járásban. Brt — Bartininkai, Vilkaviškis járás. Brž — Biržai. BsO — Ožkabalių dainos, Surinko J. Basanavičius, Shenandoah, Pa. 1902, du tomai (skaitmens rodo dainos numerį). Bt — (a bibliai szöveghelyek megadásával) S. Bythner, Újszövetség [...] Először a világon litván nyelven [...] nagy gondossággal lefordítva [...] Litvánia népének üdvösségére kinyomtatva. Reusner nyomdájában nyomtatta, illetve adta ki Königsbergben, MDCCI évében. Būg — K. Būga (1879—1924) cédulái. BūgAS — Kazimieras Būga: Aistiški studijai, I. rész, Szentpétervár, 1908 (a számok az oldalakat jelölik). CvR — Petras Cvirka, Raštai, I—XII, Vilnius, 1949—1956 (a számok a köteteket és az oldalakat jelölik). ček. — cseh nyelv. d. — dal. DaukB — Budą Senowęs — Lëtuwių Kalnienų ir Žamajtių iszraszę Pagal Senowęs Rasztų Jokyb's Laukys, Petropilie, 1845 (a számok az oldalakat jelölik). DaukRR — S. Daukantas, Rinktiniai raštai, Vilnius, 1955 (a számok az oldalakat jelölik). Dbk — Debeikiai, Anykščiai járás. dg. — többes szám. Dglš — Daugėliškis, Ignalina járás. Dkš — Daukšiai, Kapsukas járás. Dkšt — Dūkštas, Ignalinai járás. 62 DonR — Kristijonas Donelaitis, Írások, Állami Szépirodalmi Kiadó, 1950 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). DovPK — J. Dovydaitis, Veszélyes utak, Vilnius, 1956 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). DP — Postilla Catholicka, Tai est: Ižguldimas Ewangeliu kiekwienos Nedelos ir szwętes per wissus metus. Per Kunigą Mikalojų Daukšą Kanoniką Mędnikų, iš lėkiszko pergūldita [...] Wilniui [...] 1599 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). Ds — Dusėtos, Zarasai járás. Dsn — Dysna, Ignalinai járás. Dv — Dieveniškės, Šalčininkai járás. DvD — Dalok, Jurgis Dovydaitis gyűjtése [...] Kaunas, 1931 (a számjegyek a dal sorszámát jelölik). Eiš — Eišiškės (Eišiškės). Er — Eriskiai, Ramygala járás. Erž — Eržvilkas, Skaudvilė járás. gal. — tárgyeset. Ggr — Gegrėnai, Plungė járás. Glv — Gelvonai, Širvintos járás. got. — gót nyelv. Grdž — Girdžiai, Jurbarkas járás. Grg — Gargždai, Klaipėda járás. GricKV — A. Gricius, Forró nyár, Vilnius, 1955 (a számok az oldalakat jelölik). Grk — Girkalnis, Raseiniai járás. Grš — Gríškabūdis, Šakiai járás. Gršl — Grūšlaukis, Kretinga járás. Grv — Gervėčiai, a Belorusz SZSZK-ban, Molodečnoi terület, Astravas járás. Grz — Gruzdžiai, Šiauliai járás. Gs — Geistarei (Didvyžiai), Vilkaviškis járás. I — Laurynas Ivinskis (1811—1881), művei. ide. — indoeurópai. Ign — Ignalina. įn. — eszközhatározó eset. J — А. Юшкевич Литовский словарь съ толкованіемъ словъ на русскомъ и польскомъ языкахъ, Выпускъ первый, Санктпетербургъ, 1897, выпускъ второй, Санктпетербургъ 1904, Выпускъ третий, Петроградъ, 1922. (Ugyanezzel a jellel jelölik a szótár kiadatlan részéből származó szavakat. A J betűt oldalszámmal együtt olyan szavak jelölésére használják, amelyek nem a szótár nyomtatott, alfabetikus részéből származnak). Jabl — Jonas Jablonskis (1860—1930) cédulái. JablG — Rygiškių Jonas, Lietuvių kalbos gramatika, Kaunas—Vilnius, 1922 (a számok az oldalakat jelölik). JablRR I — J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I. kötet, Vilnius, 1957 (a számok az oldalakat jelölik). JablS — Rygiškių Jono: A litván nyelv szintaxisa, Seinai, 1911 (a szám az oldalszámokat jelöli). JD — Antanas Juškevičė által lejegyzett litván dalok, Казань, I — 1880, II — 1881, III — 1882 (a szám a dal sorszámát jelöli). JnG — K. Jaunius, A litván nyelv grammatikája, Petrapilis, 1908 — 1916 (a szám az oldalszámokat jelöli). Jnš — Joniškis. Jrb — Jurbarkas. 63 Jrk — Litauische Märchen und Erzählungen. Aus dem Volke gesammelt und in verschiedenen Dialekten, vornehmlich aber im Galbraster Dialekt mitgeteilt von C. Jurkschat, Pl. A litván–irodalmi társaság megbízásából nyomtatták ki Tilsitben, 1898 (a szám az oldalszámokat jelöli). JV — Antānas Juškēvičė által lejegyzett és Jōnas Juškēvičė által kiadott litván lakodalmi dalok, Peropyle, 1883 (a szám a dal sorszámát jelöli). Jž — Jūžintai, Rokiškis járás. K — Friedrich Kurschat litván nyelvi szótára, Első rész: Német–litván szótár, Halle, I. kötet — 1870, II. kötet — 1874 (a szám a kötetet és az oldalszámokat jelöli), Második rész: Litván–német szótár, Halle, a. S, 1883 (csak K-val jelölik). Kal — Kalnãlis, Kretinga járás. kilm. — birtokos eset. KL — Katechizm Ledesmy w przekładzie wschodnio—litewskim, W Krakowie, 1890 (a szám az oldalszámokat jelöli). KlpD — Klaipėda környéki dalok, gyűjtötte Jonas Pakanlškis. Kiadta A. Bruožis. Vilnius, 1908 (a szám a dal sorszámát jelöli). KlvrZ — Žemaičių Kalvarija, Plungė járás. KoG — Grammatyka języka żmudzkiego ułożona przez X. Kalixta Kossakawskiego [...] Kalbrieda ležuvio žiamaytiszko, Wilno [...], 1832 (a szám az oldalszámokat jelöli). KorsRn — Kostas Korsakas, Válogatott művek, Vilnius, 1950 (a szám az oldalszámokat jelöli). Kp — Kupiškis. KrevAP — Vincas Krėvė, Elbeszélések és mondák, Vilnius, 1955 (a számjegyek az oldalakat jelölik). Krok — Krokialaukis, Alytus járás. Krt — Kartenà, Kretinga járás. Krtn — Kretingà. Kš — Kaišiadõrys. Ktk — Kuktiškės, Utena járás. Kv — Kvėdarna, Šilalė járás. lat. — lett nyelv. LB — Litauische Volkslieder und Märchen aus dem preussischen und dem russischen Litauen, gesammelt von A. Leskien und K. Brugmann, Strassburg, 1882 (a számjegyek az oldalakat jelölik). LC — Lietuviška Ceitunga, Išzeinanti kas Utarninką, Klaipėda (1877—1889) (a számjegyek az éveket és a számokat jelölik). lenk. — lengyel nyelv. lk. — irodalmi nyelv. Lkm — Linkmenys, Švenčionys járás. Lkv — Laukuva, Rietavas járás. Ln — Lėnas, Anykščiai járás. Lrkv — Linkuvà, Pakruojo járás. lot. — latin nyelv. Lp — Lėipalingis, Lazdijų járás. LT — Lietuvių Tauta, a Lietuvių mokslo draugijos írásai, I—V. kötet, Vilnius, 1907—1936 (a számok a köteteket és az oldalakat jelölik). Lz — Laz(d)ėnai, Belarusz SZSZK, Molodėčnoi járás, Jurotiškių járás. Lzd — Lazdijai. LzPR — Lazdynų Pelėda, Írások, I—VII, Vilnius, 1954—1955 (a számok a köteteket és az oldalakat jelölik). M — Lietuwiszkai — Latviszkai — Lenkiškai — Rusiszka žodynas M. Mieżinio, Tilsit, 1894. MairRR I — Maironis, Válogatott írások, I, Vilnius, 1956 (a számok az oldalakat jelölik). 64 MarcinkDP — Just. Marcinkevičius, Dvidešimtas pavasaris, Vilnius, 1956 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). MiežBP — Eduardas Mieželaitis, Broliška poema, Vilnius, 1954 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). MiežML — E. Mieželaitis, Mano lakštingala, Vilnius, 1956 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). Myk-PutS I — V. Mykolaitis-Putinas, Sukilėliai, I, Vilnius, 1957 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). Mit — Mitteilungen der Litauischen Litterarischen Gesellschaft, Bd. I—VI, Heidelberg, 1883—1912 (a számjegyek a kötet- és oldalszámokat jelölik). Mlt — Molėtai. MontvRn — Vytautas Montvila, Rinktinė, Vilnius, 1950 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). mot. g. — nőnem. Moz — Mózes könyvei (1, 2, 3, 4, 5) (Biblia). MP — Postilla Lietuwiszka tatai est Ižguldimas prastas Ewangeliu ant kožnos Nedelios ir Szwentes per wisus metus, kurios pagal buda sena Bažnicžioy Diewa est skaitomos. Nu iš nauja su didžiu perweizdeghimu est išduota [...] Wilniuj per Jokubą Morkuną [...] Metuose [...] 1600 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). MPs — Mesegyűjtemény, kézirat. K. Būga J. Murkától kapta. Mrp — Marijampolis, Vilnius megye. Mrs — Miroslavas, Alytus megye. Mž — Mažvydas, Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams [...] Kaunas, 1922 (a számjegyek az oldalszámokat jelölik). Mžk — Mažeikiai. Nm — Kudirkos Naumiestis, Šakiai megye. Nmč — Nemenčinė. NS — Lietuvių dainos ir giesmės šiaur-rytinėje Lietuvoje A. R. Niemi ir A. Sabaliausko surinktos, Annales Academiae scientiarum Fennicae, Ser. B. Tom. VI (1911) (a számok az ének sorszámát jelölik). Ns — Nusidavimai apie Ewangelijos Prasiplatinimą tarp Žydų ir Pagonų. (Az első litván újság, 1832—1914 között jelent meg Poroszországban; a számok az évet és a lapszámot jelölik). OG — Jan Otrębski, Wschodnio-litewskie narzecze twereckie, Cześć I, Gramatyka, Kraków, 1934 (a számok az oldalakat jelölik). PaukštAA — J. Paukštelis, Audra ateina, Vilnius, 1956 (a számok az oldalakat jelölik). Pc — Pociūnėliai, Radviliškio járás. Pg — Pagiriai, Ramygalos járás. PgrT — a Pagramančio nyelvjárás, Kaunas, 1939 (a számok az oldalakat jelölik). Plm — Palomenė, Kaišiadorių járás. Pls — Pelesà, Belarusz SZSZK, Grodnói terület, Rodūnės járás. Plš — Palūšė, Ignalinai járás. Plt — Plateliai, Plungės járás. Pn — Panevėžys. Pnd — Pandėlys, Rokiškio járás. PP — Patalės ir priežodžiai, Vilnius, 1958 (a számok az oldalakat jelölik). pr. — porosz nyelv. Prn — Prienai. ps. — mese. Pš — Pašvitinys, Pakruojo r. RD — Liudas Rėza Dalok című első litván dalgyűjteményének III. kiadása, I. és II. rész, Kaunas, 1935, 1937 (a szám a dal sorszámát jelöli). Rdm — Rudaminà, Lazdijų r. Rgv — Raguvà, Panevėžio r. 5. Kalbotyros klausimai VI. 65 Rm — Ramýgala. Rod — Ródūnė, a Belarusz SZSZK-ban, Gardino megye. Rsn — Rūsnė, Šilutės r. Rt — Rietāvas. rus. — orosz nyelv. SchG — Handbuch der litauischen Sprache von August Schleicher, I, Grammatik, Prag, 1856 (a számok az oldalszámokat jelölik). SD — Dictionarium trium linguarum, In usum Studiosae Iuventutis, Auctore R. P. Constantino Szyrwid [...] Quinta editio [...] Vilnae [...] MDCCXIII (a számok az oldalszámokat jelölik). Sdk — Sudeikiai, Utenos r. Sg — Saugos, Šilutės r. SimonR — I. Simonaitýtė, Raštai, I—VI, Vilnius, 1956—1958 (a számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik). SimonVK — Ieva Simonaitýtė, Vilius Karalius, I—II, Vilnius, 1956 (a számok a köteteket és az oldalakat jelölik). s. ind. — óind nyelv. Skd — Skuõdas. Skdv — Skaudvilė. Skp — Skāpiškis, Rokiškio r. Slm — Salāmiestis, Kupiškio r. Slnt — Salantai, Kretingos r. Smn — Simnas, Alytaus r. SNėrP I — Salomėja Nėris, Poezija, I, Kaunas, 1946 (a számok az oldalakat jelölik). SNėrR I — Salomėja Nėris, Raštai, I, Vilnius, 1957 (a számok az oldalakat jelölik). Srj — Seirijai, Lazdijų r. SruogD — Balys Sruoga, Dievė iš ežero, Vilnius, 1919 (a számok az oldalakat jelölik). SruogDM — Balys Sruoga, Dievų miškas, Vilnius, 1960 (a számok az oldalakat jelölik). SruogR III — B. Sruoga, Raštai, III, Vilnius, 1957 (a számok az oldalakat jelölik). s. sl. — óegyházi szláv nyelv. StanD — Dāynas Žemaycziu surinktas yr ysz’dutas par Symona Stanewicze [...] Wylniuje [...] 1829 (a számok az ének sorszámát jelölik). StanP — Simonas Stanevyčia, Paskėčios, Jurgis Lebedys szerkesztésében, Kaunas, 1948 (a számok az oldalszámokat jelölik). StngŽ — A poroszországi litván halászok nyelvjárása, Kaunas, 1933 (a számok az oldalszámot jelölik). Str — Strūnaitis, Švenčionysi járás. Sv — Svėdasai, Anykščiai járás. Šauk — Šaukėnai, Užventis járás. Šd — Šeduva, Radviliškis járás. ŠimkA — Jonas Šimkus, Elbeszélések, Vilnius, 1953 (a számok az oldalszámokat jelölik). Škn — Šakyna, Šiauliai járás. Šl — Šiauliai. Šln — Šiaulėnai, Radviliškis járás. Šlu — Šilutė. Šts — Šatės, Skuodas járás. Švnč — Švenčionys és Švenčionėliai. tarm. — nyelvjárási. Trak — Trakai. Trgn — Tauragnai, Utena járás. Tt — Tytuvėnai, Kelmė járás. Tvr — Tverėčius, Ignalina járás. Ukm — Ukmergė. Up — Upyna, Skaudvilė járás. Ut — Utena. 66 Užg — Užūguostis, Jieznas járás. Užp — Užpaliai, Utena járás. Užv — Užventis. VaičiūnD — Petras Vaičiūnas, Dramos, Vilnius, 1956 (a számok az oldalakat jelölik). VaižgRR I — Vaižgantas, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1957 (a számok az oldalakat jelölik). vard. — alanyeset. Varn — Varėnai. Vdk — Viduklė, Raseiniai járás. Vdžg — Vadži girys, Raseiniai járás. Vencl GD — A. Venclova, Gimimo diena, Vilnius, 1959 (a számok az oldalakat jelölik). VenclR — Antanas Venclova, Raštai, Trys tomai, Vilnius, 1955 (a számok a köteteket és az oldalakat jelölik). VenclTB — A. Venclova, A béke galambjai, Vilnius, 1952 (a számjegyek az oldalakat jelölik). VienIMA — A. Vienuolis, Emlékeimből, Vilnius, 1957 (a számjegyek az oldalakat jelölik). VienR — A. Vienuolis, Művei, 7 kötet, Vilnius, 1953—1955 (a számjegyek a köteteket és az oldalakat jelölik). vyr. g. — hímnem. Vj — Vajašiškis, Zarasų járás. Vlk — Valkininkai, Eišiškių járás. Vlkj — Vilkija. Vlkv — Vilkaviškis. vn. — egyes szám. vok. — német nyelv. Vrn — Varėna. Vrnv — Varėnavas (Balatna), Belorusz SZSZK, Gardino megye. Vs — Veisiejai, Lazdijų járás. Všk — Vaškai, Pasvalio járás. Vvr — Veiviržėnai, Klaipėdos járás. Zt — Zietela (Diatlovo), Belorusz SZSZK, Gardino megye. Žal — Žalioji, Vilkaviškio r. ŽemR — Žemaitė, Raštai, Šeši tomai, Vilnius, 1956—1957 (a számok a köteteket és az oldalszámokat jelölik). Žsl — Žasliai, Kaišiadorių r. A LITVÁN NYELV NÉVMÁSAI ÉS JELENTÉSEIK А. ВАЛЯЦКЕНЕ Összefoglalás 1. Jelentésük alapján a litván nyelv névmásai hét osztályra oszlanak: 1) személyes névmások (aš, tu, jis, ji, mes, jūs, jie, jos, tāmsta), 2) visszaható névmás (savęs), 3) birtokos névmások (mano, tavo, savo, mānas, -ā, tāvas, -ā, sāvas, -ā, manasis, -oji, tavasis, -oji stb., maniškis, -ė, taviškis, -ė stb.), 4) mutató névmások (tas, tā, šis, ši, šitas, -a, anas, -à, tóks, -ià, šioks, -ià, šitoks, -ia, anóks, -ia, tas pats, ta pati, pats tas, pati ta, 67 toks, -ia pat), 5) kérdő és vonatkozó névmások (kãs, kõks, -ià, kuris, -i, kẽtras, -à, kienõ, keli, -ios, kelintas, -à, kelerti, -ios), 6) határozatlan névmások: a) tulajdonképpeni határozatlanok (kãs, kõks, -ià, kažkãs, kažkõks, -ià stb.), b) elkülönítő névmások (kitas, -à, vienas, -à stb.), c) általánosító névmások: állító (visas, -à, kiekvienas, -à stb.) és tagadó (niekas, jõks, -ià stb.), 7) kizárólagos névmás (pats, -i). 2. A személyes névmások ãs, mẽs, tù, jūs, jis, ji a beszédaktus alapvető elemeit kifejező három személy rendszerét alkotják: a beszélőt, a beszédpartnert, valamint azt a személyt vagy tárgyat, akiről vagy amiről szó van. A litván nyelvben az igék személyének kifejezéséhez nem szükségesek személyes névmások. Az ãs, mẽs, tù, jūs alakok rendszerint személyekre utalnak. A jis, ji névmás a litván nyelv történeti korszakában kizárólag személyes névmásként használatos, eredetét tekintve azonban mutató névmás. Ezért nemcsak személyekre, hanem tárgyakra is utal. 3. A litván nyelvben újonnan keletkezett támsta névmás nem fejez ki új viszonyokat a személyek között, hanem a második személy udvariassági formája. A második személyhez intézett udvarias megszólításkor a pats, -i névmást, a sveikas, -à melléknevet, a főnév és a névmás együttesét is használják: sveikatà (konkrét tárgyi jelentés nélkül), például támstos sveikatà, jūsụ svei-katà; továbbá a jūs névmást „te” jelentésben. 4. A savẽs visszaható névmás régi tövű, és a litván nyelvben – akárcsak a lettben és a szláv nyelvekben – megőrizte régi jelentését: mindhárom személy önmagához való viszonyára utal. A visszaható névmás tövéből származó sãvo, sãvas, -à birtokos névmások szintén mindhárom személy esetében kifejezhetik a mondatban a cselekvés vagy állapot alanyaként szereplő személyhez tartozó tárgy birtoklását. 5. A birtokos névmások alapformái a mai litván nyelvben: mãno, tãvo, sãvo. A régi birtokos névmások, mãnas, -à, tãvas, -à, eltűnőben vannak, míg a sãvas, -à új, „nem idegen” jelentésű melléknévi értéket vesz fel. A manãsis, -õji, tavãsis, -õji névmási alakok stb., valamint az -iškis, -ė (maniškis, -ė stb.) képzővel újonnan alkotott névmások a többi birtokos névmástól eltérően leggyakrabban főnévként használatosak, az úgynevezett „közeli birtoklás” jelentésében. 6. A régi mutató névmások tàs, tà, šìs, šì, šìtas, -a, anàs, -à megőrizték a litván nyelvben a régi háromtagú rendszert: a šìs, šì és šìtas, -a a legközelebbi ismert tárgyra utalnak, az anàs, -à a legtávolabbira, a tàs, tà pedig olyan ismert tárgyra, amely térben és időben kisebb-nagyobb távolságra van a beszélőtől. A tóks, -ià, šiõks, -ià, šitoks, -ia, anóks, -ia mutató névmások háromtagú rendszere a litván nyelvben a tóks, -ià névmás javára bomlik fel. 68 7. Местоимения tàs, tà, šìs, ši, šìtas, -a употребляются при указании на известный предмет с подчеркнутым выделением, а также анафорически, т. е. только указывая на ранее упомянутое. Наряду с указательным значением местоимения tàs, tà и tóks, -ià приобрели функцию подчеркивания. Местоимение tàs, tà встречается как субъективный подчеркивающий артикль, местоимение tóks, -ià подчеркивает сам предмет или признак предмета, усиливая степень его проявления. 8. Местоимение ānas, āns, -à в значении третьего лица в говорах литовского языка могло развиться от указательного местоимения anàs, -à в анафорическом употреблении. Формы именительного падежа ānas, -à, ānys, ānos, приобретшие значение третьего лица, с формами косвенных падежей от jīs, jì образовали суплетивную парадигму в восточных говорах литовского языка, как в современных славянских языках, кроме болгарского литературного языка. Литовский ānas, āns, -à и славянский онъ в значении третьего лица, вероятно, являются общим, но самостоятельным явлением обоих языков. 9. Az újonnan keletkezett összetett névmások jelentései ugyanaz, ugyanaz, ugyanilyen, ugyanilyen a bennük foglalt szavak jelentésétől függően a mutató és a határozatlan megkülönböztető névmások között ingadoznak. Az egyik esetben egy ismert tárgyra vagy tulajdonságra utalnak, hangsúlyozva, hogy ez a tárgy vagy tulajdonság éppen az, és nem más. A másik esetben nem rendelkeznek a mutató névmásokra jellemző határozott elemmel, csupán a tárgy vagy a tulajdonság azonosságára utalnak. 10. Вопросительно-относительные местоимения по своим функциям окончательно не обособились. Местоимения kàs, kóks, -ià, kuris, -ì, katràs, -à и др. в качестве союзных слов, кроме соединительной, иногда сохраняют и вопросительную функцию. Более древней является вопросительная функция. В предложениях без вопросительной интонации вопросительно-относительные местоимения подчеркивают предмет или признак предмета. 11. Все неопределенные местоимения (к ним относятся не только kàs, kóks, -ià, kažkóks, -ià и т. д., но и kitas, -à, vìsas, -à и др.) по своему общему значению противопоставлены указательным: последние указывают на известные определенные предметы или качества, первые — на неопределенные. Некоторые указательные местоимения, потеряв определенность, употребляются в качестве неопределенных (tóks, -ià). 12. Лексические значения сопоставляемых в предложении неопределенных или указательных местоимений (vìenas, -à... kitas, -à, vìenas, -à... āntras и т. д.) относятся друг к другу так, что эти местоимения, хотя и не составляют одной лексемы, при своеобразном отношении в предложении приобретают новую функцию, т. е. выражают взаимоот- 69 Ez azért történik, mert a névmások jelentése igen elvont. A párokban használt rámutató névmások elveszítik a határozottság mozzanatát, noha önálló használatban megőrzik a határozottság funkcióját. 13. A maga, maga meghatározó névmás a litván nyelvben főnévből alakult ki, és jelentésének jellegében különbözik a többi névmástól.