Borisas Larinas

„e beszélt nyelv problémáját B. Larin más műveiben is részletesen tárgyalta!- ?. A litván nyelvészek figyelmét különösen B. Larin lituanisztikai munkái keltik fel. Amint már említettük, B. Larin még egyetemi évei alatt érdeklődni kezdett a litván nyelvészet iránt. Nem elégedve meg az írott forrásokkal, elhatározta, hogy magától a néptől, annak ajkáról tanulja meg a litván nyelvet. 1913 és 1914 nyarán kétszer is elutazott Litvániába, és gyalogosan bejárta az akkori Raseiniai, Telšiai, Panevėžys, Ukmergė és Trakai járások számos falvát. Itt a nép életmódjával és kultúrájával kapcsolatos szavakat gyűjtött, nyelvjárásokat tanulmányozott, és feljegyezte azok jellegzetesebb sajátosságait. Ezen utazások gyümölcse — jóval később közzétett „Anyagok a litván dialektológiához” című munka'*, amely a Nemunaitis nyelvjárás leírását, különböző nyelvjárásokból gyűjtött szavak történeti és etimológiai megjegyzésekkel ellátott szótárát, valamint nyelvjárási szövegek példáit tartalmazza. Bár azóta, amióta ez a munka íródott, a litván nyelv dialektológiai kutatásai pontosabbá váltak, módszereik pedig jelentősen tökéletesedtek, a szerző egyes megfigyelései, lexikai adatai, s különösen elméleti általánosításai ma is jelentősek. Úgy tűnik, a litván dialektológiában itt találkozunk először azzal a felfogással, amely a nyelvjárást nem az irodalmi nyelvtől eltérő, jellegzetes sajátosságok komplexumának, hanem önálló nyelvi rendszernek tekinti. B. Larin hangsúlyozza, hogy a dialektológus feladata a nyelvjárási norma felismerése és leírása, amely meghatározza a nyelvjárás beszélőinek kommunikációját, de tiszta formában mindennapi beszédükben ritkán jelenik meg'*. Érdekesek a szerző megjegyzései a bilingvizmus kérdéséről, amikor a lengyel és az orosz nyelvi elemek eltérő sorsát magyarázza a nemunaitisi nyelvjárásban's. B. Larin a litván nyelvjárások lexikai anyagát későbbi tanulmányaiban és cikkeiben is nemegyszer felhasználta. A litvanisztikával kapcsolatos munkáinak többségét B. Larin az utóbbi két évtizedben publikálta, amikor Litvániában a szocialista rendszer helyreállítását követően ismét létrejöttek, és egészen haláláig nem szakadtak meg a köztársaságunk filológusaival fenntartott kapcsolatai. E korszak nyelvészeti kutatásaiban a balti és a szláv nyelvek kapcsolatának problémáját vizsgálta, konkrét lexikai és grammatikai megfeleléseket elemzett a litván, lett és óorosz nyelvben, széles körben felhasználva az indoeurópai nyelvekhez nem tartozó, különösen a finnugor nyelvek anyagát is. B. Larin ilyen munkái közül említést érdemel „Az anrapo szóról” című cikke'*. A szláv nyelvek adatait részletesen elemezve B. Larin pa12 B. A. Jlapun, O 3anncsx HHOCTPAaHIEB KaK HCTOYHHKE NO HCTOPHH pyccKOrO s3biKa, «<Tpyznar lOGuaefinoit Hayunoji cecchu. Ленинградского гос. уни-та, секция филолог. Наук, Л., 1946, с. 71—85; Разговорный язык Московской Руси, кн. ; Национальный язык, Становление и формирование русского национального языка, Л., 1961, с. 22—34 ir kt. 138 В. А. Ларин, Материалы по литовской диалектологии, «Язык и литература», T. 1, Л., 1926, p. 93—170. 14 Тен pat, p. 93—94, 98. 15 Тен pat, p. 101—104, 16 5. A. Jlapun, Az akcentusról, könyv. : Tanulmánygyűjtemény, amelyet az akadémikusnak szenteltek. prof. dr. J. Endzelinnek, Riga, 1959, p. 149—162. 249