Veikiamųjų dalyvių formos Karsakiškio tarmėje

, (Butėnai falu lakói) padediū' rauddi; , ané jos né Fu. išvari'i, o tė neinu.. Egy tárgy vagy személy valamely tulajdonságáról beszélve néha (nagyon ritkán) többes számú alanyeseti formákat is mondanak, amelyeket más esetek alapján alkottak, pl.: sdpvnče- .s rvūka.s; , stdvinčė. mėdžė. ~ stoviančiai mėdžiai", hímnemű, egyes számú eszközhatározó és többes számú tárgyesetben a régebbi végződés wo kettőshangzójából egyhangúsodott és félhosszúvá rövidült o magánhangzó található, pl.: sv gi.rgždvnéo. rath; švvd paskom važuojinčo.s nū.seke.? . Férfi nem, többes szám Az inessivusi és illativusi alakok az hangsúlytalan wo összeolvadása miatt egybeestek a megfelelő nőnemű alakokkal: sddžmčo.si, važubjinčo.snv. Egyes szám Az inessivusi alakok megrövidültek a rendszer miatt: férfi nem, g. a végződés be magánhangzója —tékvncem < tėkončemi ~ tėkančiame, ži'džmčem < ži'džinčemi ~ 2ydZianciame; női nem — az egész szótag nélkül: dugvnčo. < dugvnéo.ji = dugančioje, stévinfo. < stovinčioje. Sangrąžinės ir įvardžiuotinės formos gerokai retesnės, pvz.: šneki si(s) visi sostėji. ; sdka., visbs ndrinčo.šo- .s lais važubi. Būtojo kartinio laiko dalyviai Būtojo kartinio laiko veikiamieji dalyviai daromi iš to paties laiko veiksmažodžių, pvz. a kamieno: bū.va. (< *buva): bū.vi.s, bū.vos; norėje. : norėji.s, norėjis; é tövű: rdde. (< *radė): rėdi.s, rėdžis, vėže. : vėži.s, vėžos. Egyes szám V. dirbi.s, di.rbvs, Iški.s, Iškos di.rbvse., di.rbvse.s, Iškose., Iškvse.s dirbosem, di.rbvsé., lek sem, lekvseé. K. N. G. dirbusi., di.rbviu., Iškvsi., Iškošu In. di.rbošo., di.rbvsi, Iškošo., lškvosi In. di.rbosem, di.rbvšo., lėkvsem, Iškošo. Il. di.rbvsen, di.rbošo.n, lėkosen, Iškošo.n Többes V. szám di.rbi., leki. K. di.rbvsu., Iškošu. N. di.rbvsiem, di.rbošo.m, lekvsiem, 1Ekvso.m G. di.rbvso.s, di.rbvsis, Iškošo.s, Ilškosis In. di.rbvsė.s, di.rbošo.m, Iškosė.s, Iškošo.m In. di.rbošos.si, Iškvšo.si II. di.rbvso.snv, lekv§o.snv ' Tiek pastarųjų, tiek kitų ir formų, pvz, mot. g. vienaskaita vart., vyr. g. daugiskaita įnagininkas a végződés magánhangzója -ė (di.rbunčė., lakinčė., di.rbunčė.s, ži"'džmčė.s) A Karsakiškis nyelvjárásában fonetikailag iš létrejött iai kettőshangzó, vö. más alakok: arklé~arklial, gardžė gardžiai, ~ smaikė ~ smarkiai. * Az ilyen esetekben e ragok végződését a nyelvjárásban leggyakrabban a több szótagú névszói és nem névszói melléknevek, ir számnevek, igenevek, valamint a végződésben hangsúlyos több szótagú névmások viselik, pl.: di.delo., pirkti.fio.s ir pirmubjo., ontruošo.s, katrė, visokės. A sv kettőshangzó rendszerint egyhangzósodik, amikor hangsúlytalan a szó tövében, illetve uo hangsúlyos a szó végződésében, vö.: podėli.s, o, i.ndo., sesd, dės duss. ir ~ 189 azok A Subačius-féle nyelvjárás alakjai eredetüket tekintve, úgy tűnik, a su feltételes mód harmadik személyével állnak kapcsolatban; a Karsakiškis környéki nyelvjárásban használt feltételes módú igenevek alakjai a tővégi ¢ affrikátával állnak, pl.: ailu.s~eicigs, aičint m eičiant(i), biū'ču.s, būrčint. Ez arra késztet bennünket, hogy azt gondoljuk, hogy ezek a formák a feltételes mód egyes számából származnak. első személyű, vö. aiči m aičia, bi é& ~ būčia. © A feltételes módusú melléknévi igenevek végződései megegyeznek a megfelelő cselekvő, jelen idejű tőből képzett ia jövő idejű ir melléknévi igenevek végződéseivel. Šie résztvevők azonban csak nemben és ir számban ragozódnak, pl.: hímnemű g. egyes szám főnév aiču.s da, nebegdlu.s; al jėgo biéu.s *mdji.s, hogy semmi. nem te sajnál, nem lesz Ču.s nė iš hely.s jū.dini.si.s; hogy megkeresču.- te s, talán dė ir rėūšču.s valami egyet. ; nőnem. g. egyes szám. névszó, sėūka. megmagyarázni (|tekdč int) igen, hogy vž elvisz; ha kell, talán elmagyarázhatnám neki az egészet; te egyedül ir elintézni; neki mindent elmagyarázni arról a lányról. ir ; eladni az összes malacot, hogy ne kelljen (és ne kelljen). Ir hímnem, ir nőnem g. többes szám egyes számú nominativusi alak (származásból „általánosított semlegesnemű egyes szám nominativus ): rdša., hogy eljövök. mindenki, jėgo žmodno nesiškt (és nesiFkčint); levéllel. ir jė elolvad. őz. elviszlek, al nem fogok szétszóródni. kinek vetek. nézz; kell. meglátogatni az al apát, nem vagyok. egész idő alatt.. Előfordulnir ak a visszaható feltételes módú melléknévi igenév formái, pl.: bafčintis ir jmé tokds vš darbos; kad birču kd, stati.fu. iš te si naiiju. gri-éu. ; žėmču.si.s da ir vitrakart. Iš Karsakiškio ir Subačiaus apylinkių (körülbelül eddig a XVIII. a. század közepén belépettek į A Subačius plébániáján) rögzített különös feltételes módú igenévi formák valószínűleg nem nagyon régiek, hanem később, az o egyes nyelvjárásokban a kijelentő módú igenévi alakok mintájára keletkezett új képződmények. Hosszabb idő elteltével talán a feltételes módú igenév más helyeken ir előforduló további formáit is rögzítik. iš Például jų lehetne még legalább a nyugati puntininkai nyelvjárás szomszédos területein is. ®OPMbI JIEACTBHTEJILHBIX IPHUACTHŪĖ B KAPCAKHMIINIKHCCKOM MmBOPE A. BHJIYTHPHC Pesiome crarbe B onHncbiBaiOTCA GOpMBI AeACTBHTENBHBIX NPHYACTHA, ynoTpe6aseMbiX B OKpecTHoctax cena Kapcakuwkue (p-n [lanesexuc JIutosckoit CCP), KOTopoe OTHOCATCS K roBOpY 3anajHbIX NYHTHHHHKOB. IlpuuacrHe B roBope o6pasyeTcsi Tak Ke, Kak H B JHTEPATYPHOM f3blKe, TOJIbKO BMECTO opm ocHoBoli roBope c ymoTpeGasiores Ha -i B dopuMsi ocHoBoli ¢ Ha -ia: gu.lu.s, gū.lint — „Jexamnt, -as“, tū.Fu.s, tū.rmt „HMeiOmnė, -am““. B roBope uame Bcero ynorpeGasiorcs AefiCTBHTE IbHBIE NpHuacTHA HACTOSINErO H Npomiejmero OAHOKPATHOrO Idő, időszak. Főnév. délután. észak. 4. di.rbu.s, di.rbont ,,dolgozó, -as“*“, di.rbi.s, di.rbos ,,munkás, -as“*: áll. irány. ep. u. di.rbonče., -e.s; di.rbose., -e.s Hu T. į. OopMki HMEHHT. Naj. MHOX. U. OOMmHe AJA MYXCKOTO H JKeHCKOro poja, Hanp. : dolgozom. ,,paGoraiomne“, važuboju. „enaymae““, bu.vi. „Okinuinė““, fordji. , nvenBmne“, 1! Plačiau apie formų kilmę tų vartojimą žr. ir A. Kučinskaitė ir K. Morkūnas, A litván nyelv ritka feltételes módú alakjai, „Lietuvos TSR Mokslų #kademijos Darbai“, sorozat A, t. 1(16), 1964, p. 215 kötetek 191