Prieveiksmiai su formantu „-(i)ai“ šiaurės vakarų aukštaičių tarmėse

LIETUVIŲ KALBOS MORFOLOGINĖ SANDARA IR JOS RAIDA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A -(i)ai formánsú határozószók az északnyugati felső-aukštaitiai nyelvjárásokban1 E. GRINAVECKIENĖ 1. Szóképzés Az -(i)ai formánsú határozószók az északnyugati felső-aukštaitiai nyelvjárásokban – akárcsak a litván nyelv számos más nyelvjárásában – vannak talán a legnagyobb számban. Leggyakrabban melléknevekből, ritkábban melléknévi igenevekből képződnek. Minden fokozható, két szótagú melléknévnek általában saját határozószava is van, például: (i)ai baisus: baisiai, drąsus: drąsiai, kėršas: keršai, klišas: klišai, pálšas: palšai, tuščias: tuščiai, žāṅgus: žāṅgiai „jó lépésben” (: ta mūs kumelė žāṅgiai eina, aš paskui nespėju). A nem fokozható melléknevekből (például: bāsas, kniūpščias, mēklas „dadogós”, pėščias, raitas) általában nem képeznek -(i)ai formánsú határozószókat, de előfordulnak ilyenek is, például: (i)ai berǵždžias: berǵždžiai. A több szótagú melléknevekből ritkábban képeznek -(i)ai formánsú határozószókat. Ennek részben az is az oka, hogy e melléknevek többsége (például a (i)ai -inis, -ainis, -ytis, -ėtas, -uotas képzős származékok, a po-, pro-, prie- előtagúak és valamennyi összetett melléknév) egyáltalán nem fokozható. A több szótagú melléknevekből képzett, leggyakrabban használt határozószók: abejūtiškai „közepesen” (: mes gyvenam abe jūtiškai), akylai, aklinai, balzganai, bereikalingai, gatau̇vai, gerokai (és gerókai, ritk.), kitoniškai, ligūstai, mėlynai, nežmoniškai, paviršutiniškai, raudonai, savotiškai, tolokai (és tolókai, ritk.), apýblogiai, atkāmpiai „félreesően” (: padėk tuos raštus atkāmpiai, kad vaikai neprieitų), nuodarbiai „szorgalmasan” (: jis labai nuodarbiai viską daro), nuotakiai (: prākasė vagutę nuotakiai), paskliuōdniai „engedékenyen” (: kiaūlei įverė vielą paskliuōdniai — ji vis tiek knisa), lygmalai „a szélekkel egy szintben” (: toje puodynėje taukų buvo lygmalai, o dabar nuslūgo). 1 A cikk a (i)ai képzővel ellátott határozószókat vizsgálja, amelyeket az északnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban használnak, amelyek megőrzik a litván irodalmi nyelv hangsúlyának helyét és intonációját. Ezeket a nyelvjárásokat a Smalininkai, Vadžgirys, Girgalnis és Skirsnemunė közötti területen beszélik. 12* 179 Talán a -iškas képzőjű, főnévi eredetű melléknevekből képzett, több szótagú -(i)ai formánsú határozószóból van a legtöbb. E határozószók egy részének lexikai jelentése erősen általánosult, és eltávolodott azoknak a szavaknak a jelentésétől, amelyekből képződtek, például: perkūniškai „nagyon” (: perkūniškai šalta), piemenškai „meggondolatlanul”, šuniškai „nagyon”, velniškai „nagyon”. A -(i)ai formánsú, melléknévi igenevekből képzett határozószókból kevés fordul elő. Néhány a cselekvő és szenvedő jelen, illetve egyszerű múlt idejű igenevekből, valamint a szükségességet kifejező igenevekből alakult ki, például: atsakančiai „nagyon jól”, šnabždančiai, šnibždančiai, šnarančiai, žvygiančiai; padūkus iai „nagyon” (: laikas padūkus iai greit bėga), pagėdusiai „nagyon” (: pėlkėje uodų pagėdusiai daug), papaikusiai „erősen” (: vaikai papaikusiai šūkauja), pasiutus iai „nagyon” (: šuo pasiutusiai piktas), pašėlusiai „nagyon” (: pašėlusiai mušės kanda), neapsakomai „nagyon sok” (: šiemet jau tų grybų — neapsakomai), nesuskaitomai, pakeičiamai „közepesen” (: gyvename pakeičiamai), suveriamai (: durys suveriamai užsidaro), neapgalvotai, negirdėtai, nelauktai, netikėtai, nematytai, sutrumpitai (: mi úgy beszélünk, hogy sutrumpitai „szóvégeket rövidítve beszélünk”), aptek tinai (: önts bele vizet aptek tinai, nem fog odaégni), būtinai, nesuprastinai „érthetetlenül” (: nesuprastinai, vajon kerítés-e vagy háló), netbūtinai (: a városba repül, sprūdžias netbūtinai), pakartotinai, užtektinai. Az a-tövű melléknevekből, a szenvedő jelen és egyszerű múlt idejű igenevekből, valamint a szükségességet kifejező igenevekből képzett határozószók formánsa -ai; minden más melléknévből és igenévből képzett határozószóé -iai. Kivételt képeznek a drūtai „erősen” és senai „idősen” mellett eltérő jelentésben használt drūčiai „erősen, nagyon” és seniai „régen” határozószók. Elképzelhető, hogy az eltérő formánsú és önálló jelentésű drūčiai és seniai nem a drūtas és senas alakból, hanem más tőalakokból keletkeztek, amelyek a vizsgált területen ma már nem fordulnak elő; például a drūčiai a *drūt-jas~drūčias alakból származhatott; vö. még: drūgālyš2. Igaz, a vizsgált nyelvjárásokban ugyanabból a tőből képzett határozószók is előfordulnak mind -ai, mind -iai formánssal, párhuzamos használatban; például: išlaidai és išlaidžiai, lenguai és lenguoiai, linksmai és linksmiai. Ezekben a nyelvjárásokban azonban az e határozószók alapjául szolgáló mellékneveknek is rendszerint két tőalakjuk van (a- és u-tő), például: išlaidus és išlaidus, lengūs és lengūs, linksmas és linksmūs. Nincs példa arra, hogy ugyanabból a melléknévi tőből -ai és -iai formánsú határozószó is képződne. Ez arra utal, hogy a senas, drūtas mellett korábban e mellékneveknek más alakjaik is lehettek, amelyekből a seniai és drūčiai határozószók keletkeztek. 2 A seniai mellett az északnyugati felső-aukštaitiai nyelvjárásokban a nepèrseniai határozószó is használatos; vö. még: J. O t r ę b s k i, Gramatyka języka litewskiego, III, Warszawa, 1956, § 647. 180 A vizsgált területen ma nem minden ilyen képzésű határozószónak van mellette olyan szava, amelyből létrejöhetett, például: nepėrseniai, aptektinai, nakūnai, nesuprastinai, užtektinai, sausgėlai „szárazon, genny nélkül” (: visus kaulus gėlė sausgėlai), sausmirkai „szárazon, víz nélkül” (: ištrink galvą į spiritą sausmirkai). Ez arra utal, hogy e határozószók legalább egy részének talán nem is volt saját tövű melléknévi vagy igenévi alakja, és esetleg újonnan, e határozószóképzési típus már meglévő példái alapján jött létre. Ha a -(i)ai formánsú határozószók valóban a melléknevek semlegesnemű egyes számú inesszívuszai voltak³, akkor az utóbbi példák, valamint az igenevekből képzett valamennyi határozószó azt mutatja, hogy a határozószók képzése később önállóan is végbemehetett, vagyis a -(i)ai formánst közvetlenül a melléknév vagy az igenév tövéhez illesztették. Hogy a -(i)ai formánsú határozószók némelyike valóban újabb képzés lehet, azt részben általánosított véghangsúlyozásuk is mutatja (abygalai, abyšaliai, abypusiai). E határozószók közül néhány elöljárói használatban is előfordul, például: abygalai (: namas įrengtas abygaliai ir jie gyveno abygaliai namo), abypusiai (: kelias medžiais nusodintas abypusiai ir abypusiai kelio stovėjo kareiviai), abyšaliai (: abyšaliai vėliavos nukabinėtos ir abyšaliai kelio stovėjo mašinos). A vizsgált nyelvjárásokban néhány névmási tövű határozószó is előfordul, amelyek a többi, ilyen típusú képzéssel ellentétben tőhangsúlyos formánst tartalmaznak: -ai, például: kadai „régen, a múltban”, tirtai (és tirtūs), visai, nė štai nė antai (: mes į rūpestį įkritę, o ji — ne štai nė antai). Képzésük és hangsúlyozásuk alapján e határozószótípushoz sorolhatók néhány gyökérhangsúlyos határozószó is, például: pirmąi (és pirmái, ritk.), greitai (és greitais, greit), pėrnai, užpėrnai (és užpernai). E határozószók egy része a litván irodalmi nyelvben, más nyelvjárásokban és a régi írásokban is használatos; a litván nyelvterület keleti és déli részén, valamint az irodalmi nyelvben azonban némelyiket cirkumflex intonációval ejtik (az akut intonáció a szóvégi akut rövidülésekor cirkumflexszé válhatott⁴; vö. a litván jį<jiė, tuõs<túos alakokat, valamint a vizsgált terület tiė, jie, jųo, ją~jа, katrą ~ katrą, anąs ~ anàs, šįtąs ~ šìtas alakjait és hasonlókat⁵). Az említett határozószók némelyikének a nyelvjárásokban toldalékos, párhuzamos alakjai is vannak, például a kadai, pirmái, pėrnai mellett a kadais, pirmáis, pėrnais alakok (az -s itt a többes számú instrumentalis példájára is hozzáadódhatott). E határozószók szóvégi akut hangsúlyozása, valamint párhuzamos alakjaik mindmáig kétségeket ébresztenek a nyelvészekben eredetüket illetően⁶. ³ Plg. J. Endzelīnas, Baltu kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1957, § 424; J. Otrębski, Gramatyka..., III, § 656. ⁴ Žr. Z. Zinkevičius, Lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių istorijos bruožai, Vilnius, 1957, p. 22, 24. ⁵ Žr. E. Grinaveckienė, Lietuvių kalbotyros klausimai, t. 1, Vilnius, 1957, p. 153, 157, 158; plg. Ю. Сенькуц, Говор северо-западных капсов, автореф. дисс., Вильнюс, 1955, p. 8. ⁶ Plg. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, Rīga, 1951, § 473; J. Otrębski, Gramatyka..., III, §§ 657—658. 181 E határozószók többsége kétségtelenül nagyon régi. Valószínűleg ragozható szófajok esetvégződéses alakjai határozószósultak meg, vö.: visai: visas, pirmái: pirmas, pérnai: *pérnas, vö. a lett pērns⁷. A -(i)ai formánsú határozószók, mivel a vizsgált nyelvjárásokban ezek a legnagyobb számban képviseltetett típus, valószínűleg néhány egyes számú instrumentalis alakra is hatással voltak (amelyek mára határozószósultak): az apýčiupa, slaptà, tyčia alakok helyett -(i)ai végződésű formákat kezdtek használni, például: apýčiupai (: morkùs apraũvėjo apýčiupai — tik žolių viršūnes aptraukė), slaptai, tyčiai. Másfelől egyes határozószók elveszítik ezt a formánst: a greitai mellett például gyakrabban használják a greit alakot; a régebbi ypačiai és beveikiai formák helyett pedig csak a megrövidült beveik, ypač alakokat használják⁸. 2. Fokozás A -(i)ai formánsú határozószók többsége fokozható. Középfokuk – az irodalmi nyelvhez hasonlóan – mindig hangsúlyos, cirkumflex intonációjú -iau formánst tartalmaz, például: gražiau, tamsiau, trumpiau. Ezt a fokot néhány, igekötős melléknevekből képzett határozószó is felveszi, például: atkàmpiai — atkàmpiau, nuolaidžiai — nuolaidžiau, nuošaliai — nuošaliau. A vizsgált területen néhány határozószó csak középfokú alakban használatos, például: lenkiau (: bulves pasodinom lenkiau ir nugėrė), (i)kalniaũ (: sėk šįmet rugiùs kalniaũ || kalniaũ), (i)lomiàu (: kur tik lomiàu || lomiàu, visùr rugiai nugėrė). Funkciójukat tekintve e határozószók az u-tövű melléknevekből képzett alakokra emlékeztetnek, noha ilyen tövű melléknevek a vizsgált területen nem fordulnak elő. A litván irodalmi nyelvben azonban megvannak (vö. kalnùs, lomùs)⁹. Másfelől ezek a határozószó-alakok főnevekből létrejött későbbi képzések is lehetnek¹⁰; vö. továbbá az északnyugat-aukštait nyelvjárásokban használt, főnevekből képzett középfokú mellékneveket: lėpšis: lepšėsnis, põnas (ritk.): ponėsnis, piemuo: piemenėnis. A -(i)ai formánsú határozószók felsőfoka akut intonációjú -iaũ képzővel készül: geriau, aukščiau (: tu gausi tris rublius už tą vištą aukščiau „három rubelt kapsz azért a tyúkért, legfeljebb ennyit”). Az iskolás fiatalok beszédében – az irodalmi nyelvhez hasonlóan – e fok képzője -iausiai (baisiausiai, geriausiai), és kétségtelenül új nyelvjárási jelenségnek tekintendő. E határozószók abszolút felsőfoka különféle visas vagy a határozószóval azonos tövű melléknév többes számú genitivusából és a határozószó felsőfokú alakjából képződik, például: visų geriau, gerių geriau. Ha az abszolút felsőfokú határozószó első tagja a melléknév többes számú genitivusának alakja, akkor a tőtől függetlenül a lágy mássalhangzó után mindig -ų végződést kap. 7 Žr. K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca, Rediģējis, papildinājis un turpinājis J. Endzelīns, III. Rīgā, 1927—1929, p. 209—210. 8 Žr. J. Otrębskį, Gramatyka..., III, § 647. 9 Žr. Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vilnius, 1954, p. 305, 433. 10 Plg. J. Otrębskį, Gramatyka..., III. § 675. 182 magánhangzójának (mažių mažiau, pikčių pikčiau, smailių smailiau). Elképzelhető, hogy az a-tövű melléknevek többes számú tővégi lágy mássalhangzójának a felsőfok minden tagjában való megjelenésére hatással lehetett az ia- és u-tövű melléknevek analógiája. 3. Hangsúlyozás Az -ai képzővel, kétszótagú a-tövű melléknevekből képzett határozószók hangsúlya rendszerint a szó végére esik, például: kietai, rainai, tikrai. A gyökhangsúlyos melléknevekből származó egyes határozószók megőrizték a gyökön lévő hangsúlyt, például: ilgai, kiáurai11. A kétszótagú ia-tövű melléknevekből képzett határozószók hangsúlya általában kétféle lehet: a gyökön, ha a melléknév gyöke éles hangsúlyú (plókščias — plókščiai), illetve a szó végén, ha a melléknév gyöke cirkumflex hangsúlyú vagy rövid (gulščias — gulščiai, tuščias — tuščiai). Néha a fent említett hangsúlyozási szabálytól való eltérések is előfordulnak (stàčiai, kurčiai). A kétszótagú és több szótagú u-tövű melléknevekből képzett határozószók mindig megőrzik a melléknevek egyes számú alanyesetének hangsúlyhelyét és intonációját12, például: sūrus — sūriai, rūgštus — rūgščiai, baūgus — baūgiai, glitus — glìčiai, lipšnus — lipšniai, sūkrus — sūkriai, parankus — parankiai, pavydus — pavydžiai, apsūkrus — apsūkriai; aštrūs — aštriai, skanūs — skaniai, panašūs — panašiai, sandarūs — sandariai. A több szótagú, állandó hangsúlyú -(i)a-tövű melléknevekből és igenevekből képzett határozószók megőrzik a hangsúly eredeti helyét, például: akýlai, pūsdýkiai, neapgalvótai, savótiškai, egyeseknél azonban (-okai, -iškai képző esetén) a hangsúly gyakrabban a szó végére kerül (gerokai, tolokai, stakiškai „Stakiuose módjára”). Ez a hangsúlyeltolódás kétségtelenül nem régi, mivel a vizsgált területen ezeket a határozószókat a képzőn (13vagy a gyökön) hangsúlyozva is használják, például: gerókai, tolókai, stakiškai. Határozó- 11 Plg. lat. caùrs, ìlgs, dar plg. K. Būga, Rinktiniai raštai, III, Vilnius, 1961, p. 73. 12 A vizsgált terület valamennyi u-tövű melléknevének hosszú (éles vagy cirkumflex hangsúly eredetű) és rövid (hangsúly hatására meg nem nyúló, i, u magánhangzós) gyöke van; az egyes szám alanyesetében mindig a gyökön van a hangsúly (a több szótagúaknál a hátulról számított második szótagon), például: saldūs, graudūs, grūbūs, patogūs, paklusnus, de lepūs, gražūs, mandagūs (e nyelvjárások hangsúlyos a és e hangzói megnyúlnak). E melléknevek többi esete úgy hangsúlyozódik, mint az irodalmi nyelvben, például: saldūs, grūbūs, apsūkrūs. K. Būga az ilyen melléknevek egyes számú alanyeseti hangsúlyozását (lásd Rinktiniai raštai, III. p. 74) az ősi gyökhangsúly maradványának tekinti. Az utóbbi időben az irodalmi nyelv és a szomszédos nyelvjárások hatására, valamint a vizsgált terület olyan mellékneveinek analógiájára, amelyek egyes számú alanyesetben a végződésen hordozzák a hangsúlyt (: našūs, trapūs), a vizsgált északnyugati aukštaitis nyelvjárásokban egyre inkább a végződésre eső hangsúly váltja fel az ilyen melléknevek egyes számú alanyeseti hangsúlyozását (gilūs, saldūs, paklusnūs); a több szótagú melléknevek azonban jobban megőrzik a szokásos egyes számú alanyeseti hangsúlyozást. A nem végződésen lévő hangsúly szabályszerűen megmaradt az ezekből a melléknevekből képzett határozószókban. Ez azt mutatja, hogy a határozószók hangsúlyozása – mivel ezek változatlan szavak – archaikusabb. 13 A vizsgált terület melléknevei gerók as, -a, tolók as, -a... mindig állandó hangsúlyúak. Ez azt mutatja, hogy a határozószók hangsúlyozásából nem mindig lehet következtetni az azonos gyökű melléknevek hangsúlyozására, vö. J. Otręb ski. Gramatyka..., III, p. 293. 183 A harmadik hangsúlyozási osztályba tartozó, változó hangsúlyú, több szótagú a-tövű melléknevekből és igenevekből képzett határozószók mindig a szó végén hangsúlyosak, például: aklinai, atbulai, sveriamai. A szükségességet kifejező igenevekből képzett határozószók többsége szintén a szó végén hangsúlyos. A tagadószó nem változtatja meg a határozószó hangsúlyának helyét, például: neilgai, netuščiai, nesūkriai, nepanašiai. 4. Használat A vizsgált terület -(i)ai képzős határozószói az irodalmi nyelvhez hasonlóan a mondatban rendszerint igéhez kapcsolódnak, és többnyire a cselekvés módját, ritkábban annak mennyiségét, idejét vagy helyét jelölik, például: jól hazaért; lassan becsukta; messzire ment; tavaly megbetegedett; félreeső helyen lakik. Egyes esetekben ugyanaz a határozószó a cselekvés módját, mennyiségét és idejét is kifejezheti, például a kūrė pririšau trumpai mondatban a határozószó a cselekvés módját jelöli, a mirė po Nauj[o] metų trumpai mondatban a cselekvés idejét, a jį mačiau trumpai mondatban pedig a cselekvés mennyiségét. Emellett nem minden -(i)ai képzős határozószó jelöl közvetlenül csupán egy vagy néhány körülményt. Némelyikük (baisiai, drūčiai, labai, tikrai, visai stb.) szemantikailag nemcsak az ige ragozott alakjaihoz kapcsolódhat, hanem melléknevekhez, igenevekhez, ritka esetekben akár főnevekhez is, például: nagyon dühös volt; a kutyájuk rendkívül nagy; idén nagyon szép az ősz; a tojások biztosan kemények lesznek; még egészen fiatal; eléggé átfázott; kimondhatatlanul jó; nagyon éhesek; az apa rendkívül kimerült; biztosan megöregedett; nagyon kiszáradt; egészen elsápadt; már egészen alkonyat van; már teljesen alkonyat van; borzasztó háziasszony; borzasztó utazó; nagy iszákos; teljesen pásztor; biztosan beteg. A vizsgált nyelvjárásokban a labai, drūčiai, visai, tikrai, baisiai és más határozószók széles körben használatosak egy másik határozószóval jelölt cselekvési körülmény kiemelésére és minőségének kifejezésére is, például: borzasztóan szépen énekelt; rendkívül mérgesen beszélt; nagyon szépen csinálta; igazán keveset vetett; teljesen feketére festette; sötétvörösen virágzott. Amint a példákból látható, e határozószók némelyike mintha a hozzá tartozó határozószónak a tulajdonság igen nagy fokát kifejező jelentést kölcsönözné. Nem ritka, hogy az azonos gyökű határozószónak több jelentése van, mint annak a melléknévnek, amelyből képződött. Például a baisus melléknév jelentése „csúnya” és „nagy” (: baisus tavo pirštas; baisus tavo godulys), a baisiai határozószó viszont széles körben használatos „nagyon”, „egészen”, „hevesen”, „rendkívüli módon”, „igazán” jelentésben (: nagyon szép; egyáltalán nem vagyok mérges; borzasztóan összevesztünk; nagyon haragszom rá; borzasztó ostobán mondta); a drūtas melléknév csak azt jelenti, hogy „erős” (: a lepedő vékony, de erős), a drūčiai határozószónak viszont „erősen”, „hevesen” és „nagyon” jelentése is van (: az ajtók erősen be vannak zárva; a kutya hevesen ugat; nagyon szép). A drąsiai határozószót itt „igazán” jelentésben is használják (: kimbi už duo- 184 orr, de bátran nem eszed meg), a határozószó stačiai — „egyenesen” jelentésben is (: egyenesen átjöttem a mezőkön; egyenesen a szemébe mondtam) és így tovább. Ez azt mutatja, hogy a -(i)ai formánsú határozószók a vizsgált területen a beszélt nyelv viszonylag szemléletes stilisztikai eszközei. Egyes esetekben e nyelvjárások határozószóinak többjelentésűsége az irodalmi nyelv stílusának gazdagítására is felhasználható. A -(i)ai formánsú határozószók képzésének, ragozásának, hangsúlyozásának és használatának vizsgálata után a következő következtetések vonhatók le: 1. Az északnyugati aukštaitis nyelvjárásokban e formáns határozószói többnyire kétszótagú u-, (i)atövű melléknevekből képződnek; többszótagú melléknevekből és igenevekből ritkábban származnak. 2. Az utövű melléknevekből képzett határozószók hangsúlya mindig az utolsó előtti szótagra esik, ha azt eső kettőshangzó vagy i, umagánhangzó alkotja. 3. A határozószók felsőfokát — az irodalmi nyelvtől eltérően — az -iau utótaggal képzik, amelynek hangsúlya az első szótagon van; az -iausiai utótagú alakok újabbak, az irodalmi nyelv hatására jöttek létre. Az összes határozószó felsőfokát a felsőfokú alakból és a visas névmásból, illetve azonos gyökű melléknév többes számú birtokos esetű alakjából képzik, például: gerų geriau, visų geriau. 4. A -(i)ai formánsú határozószók leggyakrabban módhatározói jelentésben használatosak, de vannak mennyiséget, időt és helyet kifejező határozószók is. Előfordul, hogy ugyanannak a határozószónak különböző szövegkörnyezetben eltérő funkcionális jelentése van. 5. A -(i)ai formánsú határozószók leggyakrabban a cselekvés módját jelölik. Némelyikük szemantikailag melléknevekhez, igenevekhez, ritka esetben pedig akár főnevekhez is kapcsolható. 6. Egyes határozószóknak több jelentésük van, mint a megfelelő litván irodalmi nyelvi határozószóknak. A -(i)ai képzővel alkotott határozószók az északnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban Э. ГРИНЯВЯЦКЕНЕ Összefoglaló A -(i)ai képzővel alkotott határozószók az északnyugati aukštaitiai nyelvjárásokban (amelyek a Litván SZSZK területén, Smalininkai, Vadžgirys, Girgždai és Skirsnemunė települések között helyezkednek el) többnyire kétszótagú, fokozható melléknevekből képződnek. Több szótagú melléknevekből és igenevekből ritkábban jönnek létre. Az -ai képző az a- tövű melléknevekből, a jelen és múlt idejű passzív igenevekből, valamint a szükségességet kifejező igenévi alakokból képzett formákra jellemző, például: kėrsas: kėrsai „tarka: tarkán”, nelauktas: nelauktai „váratlan: váratlanul”, būtinas: būtinai „szükséges: szükségszerűen”. Az -iai képző az ia- és u- tövű melléknevekből, valamint a jelen és múlt idejű aktív igenevekből képzett alakokra jellemző. 185 például: tuščias: tuščiai „üres: üresen”, saldus: saldžiai „édes: édesen”, žvýgiantis: žvýgiančiai „visító: visítóan”, pagėdęs: pagėdusiai „ijesztő: ijesztően”. Ha az -(i)ai képzős határozószók az ősi nyelvállapotban valóban a semleges nemű melléknevek helyhatározói esetei voltak (ahogyan ezt a kérdés szakirodalmában feltételezik), akkor egyes két tövű határozószók példái (pl.: sausgėlai „krematívan”, sausmir kai „szomjasan”, abyrasiai, abygaliai „kétoldalúan”), valamint az igenevekből képzett számos példa azt mutatják, hogy később az ilyen típusú határozószók képzése önállóan történt, vagyis az -(i)ai képzőt melléknévi, igenévi és egyéb tövekhez kapcsolták. Rendszerint minden melléknévnek vagy igenévnek csak egyetlen -(i)ai képzős határozószó felel meg, de a drūtai „szilárdan” és a senai „régóta” határozószók mellett, amelyek a drūtas „szilárd” és a senas „öreg” melléknevekből képződtek, a vizsgált nyelvjárásokban a drūčiai „erősen” és a seniai „régen” határozószók is használatosak; ezek gyöke megegyezik a drūtai és senai gyökével, jelentésükben és alakjukban azonban különböznek tőlük. A cikk feltételezése szerint a seniai és a drūčiai határozószók nem a senas és a drūtas melléknevekből, hanem más, hozzájuk rokon, eltérő tövű gyökökből képződhettek, amelyek a vizsgált nyelvjárásokban ma már nem fordulnak elő. Ezt a feltevést részben az olyan alak is alátámasztja, mint a drūčgalys „vastag vég”. Az i- tövű melléknevekből képzett határozószók – az irodalmi nyelvtől eltérően – az utolsó előtti szótagon kapják a hangsúlyt, ha ez a szótag hosszú, vagy hangsúly hatására nem nyúlik meg, például: baigus: baigiai „félénk: félénken”, glītus: glīčiai „nyálkás: nyálkásan”, pavydus: pavydžiai „irigy: irigyen”, apsūkrus: apsūkriai „fürge: fürgén”. Ez a hangsúlyozási típus az irodalmi nyelvénél archaikusabb, és – K. Buga megállapítása szerint – az ősi gyökérhangsúly maradványának tekinthető. A vizsgált nyelvjárásokban az -(i)ai képzős határozószók felsőfokának kétféle alakja használatos. Az első alak az irodalmi nyelvtől eltérően a -iau képzővel, ereszkedő intonációval jön létre, például: geriau „a legjobban”, baisiau „a legrosszabbul”, gražiau „a legszebben”; a meglehetősen ritkán használt -iausiai képzős alak (balčiausiai „a legfehérebben”, gražiausiai „a legszebben”) pedig az irodalmi nyelv hatásának tulajdonítható. A felsőfok második alakja a visas „egész, összes” névmás vagy az első alakú felsőfokú határozószóval azonos tövű melléknév többes számú birtokos esetével képződik, például: visų geriau, gerių geriau „a legjobban”, gražių gražiau „a legszebben”. Ez az alak jelenti a határozószók fokozásának legfelső fokát. A mondatban az -(i)ai képzős határozószó rendszerint igével áll, és leggyakrabban a cselekvés módját, ritkábban annak mennyiségét, idejét vagy helyét határozza meg, például: gerai dirbti „jól dolgozni”, brangiai užmokėti „drágán fizetni”, seniai sirgti „régóta betegeskedni”, atkalniai gyventi „félreeső helyen élni”. Többjelentésű határozószók is előfordulnak. A vizsgált nyelvjárások számos határozószója más határozószók cselekvéskörülményét is módosítja, például: baisiai gražiai dainuoti „nagyon szépen énekelni”, drūčiai piktai šnekėti „nagyon dühösen beszélni”. Ezenkívül egyes határozószók szemantikailag melléknevekhez, igenevekhez, olykor pedig főnevekhez is kapcsolódhatnak, például: jis baisiai piktas „rettenetesen dühös”, jis visai pasenęs „teljesen megöregedett”, jau visai pavakariūkas „már egészen alkonyodik”, ji baisiai gaspadinė „nagyon házias asszony” stb. A vizsgált nyelvjárásokban előfordul, hogy a határozószónak több jelentése van, mint annak a melléknévnek, amelyből képződött. 186