Reikšmingas baltarusių kalbininkų leidinys

rudimentális | -i (1) biol. kezdetleges; kellőképpen ki nem fejlődött, hanyatló, maradvány-; ~is szervek (olyan szervek, amelyek az evolúciós fejlődés során elvesztették jelentőségüket, és a kihalás útján vannak, pl. a vakbél féregnyúlványa, a farkcsont és hasonlók) A rudimentális szervek összetett terminus meghatározása ebben az esetben csupán megismétli az alapmeghatározást, és véleményünk szerint teljesen szükségtelen. Ilyen esetből A DLKŽ-ben nem kevés van. . Valószínűleg igaza van a szovjet nyelvésznek, F. Sorokoletovnak, amikor azt állítja, hogy a fajterminusok legjobb meghatározása az értelmező szótárban az, ha azokat rokon fogalmak csoportjába soroljuk, nem pedig annak részletes magyarázata, hogy mi miből készült, mire használják stb.2, mivel az ilyen meghatározások (különösen az eszközöké és készülékeké) nagyon gyorsan elavulnak. Ezenkívül, ha a meghatározandó fogalmat nem kapcsoljuk be egy tágabb, fölérendelt fogalomba, vagy hiányos meghatározást használunk, nagyon könnyű felszínességbe esni: Vegyünk néhány példát:. dauginllis- ,-¢ (2) —daug: ~iai számnevek (amelyek többes számú főnevekkel állnak) minerdlinlis,-¢ (1) —ásvány: ~és műtrágyák. M. alie-| jus. M. víz (amelyben valamely ásvány fel van oldva) A dauginiai skaitvardžiai összetett terminus hiányos meghatározása alapján az első, fent idézett példában az következne, hogy a penkti metai szókapcsolatban használt számnevet dauginisnek lehet tekinteni. A legegyszerűbb kút vizében is vannak oldott ásványok, de miért nem nevez senki ilyen vizet ásványvíznek? A összetett terminusok jelzői elemeinek szinonimáit célszerűbb lenne nem az egész összetett terminus után feltüntetni, ahogyan az a DLKŽ legtöbb szócikkében történik (vö. įsprūdinės durys —įsprūdinis,-ė szócikk, garsinė rašyba —garsinis,- -ė szócikk, garankštinis dantis —garankštinis,-ė szócikk stb.), hanem az összetett terminus belsejébe beilleszteni (vö. tvirtapradė || tvirtagalė priegaidė —priegaidė szócikk), mivel az esetek többségében az összetett terminusok szinonimái egyszavas terminusok is (vö. smiltinis akmuo: smiltainis —smiltinis,- -ė szócikk). Ks Saf Ha a DLKŽ-ben egységesítenék az összetett terminusok bemutatásának és meghatározásainak fent tárgyalt eltéréseit, szócikkeinek szerkezete kissé tömörebbé válna, és ami a legfontosabb — az > emberek számára kényelmesebb lenne használni, K. Gaivenis JELENTŐS BELARUSZ NYELVÉSZETI KIADVÁNY Nlasjnekranariunki araac GeJiapyckalt moss, Minecx, 1963, VIII +338 térkép.+970 p. Az utóbbi években nemcsak a belarusz, hanem általában a szovjet nyelvtudományt gazdagító legnagyobb és legjelentősebb kiadványok közé kétségkívül odatartozik a Belorusz SZSZK Tudományos Akadémiája J. Kolaszról elnevezett Nyelvtudományi Intézete által kiadott „A belarusz nyelv dialektológiai atlasza“. Ez a kiadvány hosszú évek, nagy 2 Lásd. O. II. CopokoJieTon, CMeiči0Bax xapaKTEpHCTHKA TEP MHHOB B TO/IKOBbIX COBAPAX, „Jlėkcukorpaduueckafi cCopHuk“, sain. V, M., 1962, p. 130. 229. kollektív munka eredménye. Az atlasz anyagát különleges program alapján a Belarusz SZSZK 1027 lakott helyéről gyűjtötték össze. Az anyaggyűjtés több évtizeden át tartó munkájába a minszki J. Kolaszról elnevezett Nyelvtudományi Intézet nyelvészein kívül a segítők nagy csoportját is bevonták — a köztársaság felsőoktatási intézményeinek oktatóit, aspiránsait, hallgatóit, valamint számos középiskolai tanárt. Az atlaszt nyomdai kiadásra szintén meglehetősen nagy tudományos munkatársi kollektíva készítette elő, az egész kiadványt pedig az SZU Tudományos Akadémiájának levelező tagja, R. Avaneszov, a Belarusz SZSZK Tudományos Akadémiájának akadémikusa, K. Krapiva, valamint J. Mackevics filológiai tudományok doktora szerkesztette. A „Belarusz nyelv dialektológiai atlasza” két nagy kötetből áll. Az elsőben segéd- (a Belarusz SZSZK közigazgatási és történelmi) és nyelvészeti térképeket közölnek. Az utóbbi térképek száma 338. Ezeken a legfontosabb belarusz nyelvjárások fonetikai és morfológiai sajátosságainak, egyes szintaktikai szerkezeteknek, frazeologizmusoknak, különböző szavaknak és terminusoknak elterjedése, használati területei láthatók. E térképek kommentárjainak az Atlasz második könyve van szentelve. Ezenkívül bevezető tanulmányaiban részletesen megvizsgálták a nyelvföldrajz egyes kérdéseit, ismertették az Atlasz létrejöttének történetét és szerkezetét, valamint közölték a belarusz nyelvjárások kutatásának bibliográfiáját. Példaértékű az egyes atlasztérképek, illetve általában az egész kiadvány technikai kivitelezése — ízlésesen megválasztott és összehangolt színek, különféle jelek stb. A „Belarusz nyelvjárási atlaszának” kétségtelenül a belarusz nyelvtudomány számára van a legnagyobb elméleti és gyakorlati jelentősége. Az Atlaszban közölt gazdag és változatos nyelvjárási anyag mindenekelőtt a belarusz irodalmi nyelv gyakorlatának fontos forrása lesz. Ez az anyag, valamint az egyes nyelvi jelenségek pontos földrajzi elterjedésének feltárása segít majd az irodalmi nyelv fonetikája, morfológiája, szintaxisa és lexikai normáinak számos kérdését jobban megoldani. A belarusz irodalmi nyelvben mindmáig meglehetősen sok váltakozó alak fordul elő, pl.: yaad, yar és (ritkábban) yeagnax „borjú”; többes szám származási hely xam és xdmay „vásárlások”; többes szám eszközhatározó nasuami és nasusima „vállakkal”; esama és eamas,-ae „ez”; 6apom és 6pm „fogjuk”; 20det és 2adet „év”!. Az Atlaszban közzétett nyelvjárási adatok alapján (vö. a 84., 101. stb. térképpel) a belarusz nyelvészeknek feltehetően el kell dönteniük, hogy a több egymás melletti forma közül melyik illik leginkább az irodalmi nyelvhez. Az Atlasz lexikai kérdéseknek szentelt részéből kitűnik a belarusz nyelv gazdag szinonimikája, vö. a cséphadaró nyelének elnevezéseit (259%): 2Ypxc6IK, yo, ByvKOYKa, npble13Ka, Yysfi3KA, 3dBA3KA, Yyzapbina, KAniya, nymya, pšmeHo, xamMijųik, npy3IŪjK, colpmsiys, nauonka, eapoyka stb. ; a beszélni ige szinonimáit (320): ejjmapbiųs, camariyp, 6andrays, wijniųos, zyKdųs, 310Kaus, 2asapeiys. Az Atlaszban közölt gazdag nyelvjárási lexikai anyag nélkülözhetetlen forrás lesz a belarusz nyelvészek számára, akik a népgazdaság és a kultúra különböző területeinek nemzeti terminológiáját megalkotják és tökéletesítik. Ez az anyag arra is kényszeríti majd a nyelvészeket, hogy felülvizsgálják, az eddig használt szinonimák közül melyiket tekintsék az irodalmi nyelv alapszavának vagy terminusának. Például a pirkaitė (kamara) legelterjedtebb elnevezését, a cmOdnxa alakot az Atlaszban (240) helyesen az első helyre emelték, 1 Pig. M. I. Bynaxay, AG HeKOTOpHIX MBITAHHAX HapMaJii3aupii i pa3Binus Genapyckai niraparypuait Mossi,,„Ilpaupi IucrsiryTa Mmosasmaycrsa AH BCCP®, smn. 1, Minck, 1954, p. 3-21. | 2 Itt és máshol a zárójelben megadott szám a „Belarusz nyelv dialektológiai atlasza” térképének sorszámát jelöli. 230 o eközben a „Belarusz–orosz nyelvek szótárában”? a szótól to küldött, viszonylį ag kis középső Belarusz területen használt szót 6eapotynf; Szavak Oy16009nik A (281), „bulvienojas” a „pleiskanės kanapės” (283), szinonimája „kúp, kazal” (288), (kazal) A (289) „šienkartė” sokkal szélesebb körben ir használatos és ismertebb, mint a jų szótárban megadott szinonimák: 6yn66fixik, Mariųoi, cuipma, sc3poka ir stb. Az atlasz számos fontos elméleti kérdés tisztázását segíti elő, amelyek a belarusz nyelvjárások kialakulását, az irodalmi nyelv formálódásának folyamatait, valamint a belaruszok történelmi su kapcsolatait a velük szomszédos szláv (orosz, ukrán, lengyel) és ir más népekkel érintik. A szláv nyelvek között a belarusz nyelvet általában olyan keleti szláv nyelvként értelmezik, amelyben nyugati szláv nyelvi elemek is megtalálhatók. Tehát bizonyos értelemben a belarusz nyelv mintegy átmenetet képez a keleti és a nyugati szláv ir nyelvek között, ezt sok esetben különösen jól megerősíti Az atlasz lexikai anyaga. Keleti ir északkeleti Belarusz lexikája szorosan kapcsolódik a su szomszédos orosz nyelvjárások lexikájához, vö. woaska „Jopšys” (247) — orosz AOh6KA; adedA „(eke) kormánylemeze“ (256) — orosz omeda; ejmka „kacsa“ (297) — orosz ymka; crdyepys „asztalterítő“ (325) — orosz ckdmepmeo; xassin „Házigazda“ (334) — orosz xossiun; 6aarsHel „sergantis, nesveikas“ (319) — ,rus. 6046x0ii. Nyugat-délir nyugat A belarusz lexikának több megfelelője van az ukrán és lengyel ir nyelvekben, vö. azon Belarusz azon részén használatos, fent említett elnevezések szinonimáit: KaAbicka, xassuuka „JAopšys“ ukr. — koadcka, lengyelül. bölcső; naniųa (ndzniua) „fordítóe- — szköz” ukr. noua; Kauka „kacsa” — ukr. kdura, lengyel. kaczka: abpyc (06pyc, abpijcax) „asztalter- — ítő” ukr. o6pijc, lengyel. abrosz; eacnaddp „Gazda” ukr. — eocnooap, lengyel. gazda; xe0pel „beteg, egészségt- — elen” ukr. xe0puti, lengyel. chory. Szintén meglehetősen sok olyan szó fordul elő, amely a belarusz nyelvet csak egyetlen szláv su nyelvvel kapcsolja össze, pl. su lengyel: cmyonsa „Kút“ (241) — lengyel studnia; HaciO bi, xaciOma „maščiai“ (249) — lengyel nosidlo: mšnua „szivárvány“ (312) — lengyel. szivárvány; 3imna „hideg“ (321) — lengyel. hideg. Az atlaszban bemutatott lexikai anyag megmutatja és pontosítja a más ir iš nyelvekből a belarusz į nyelvbe bekerült kölcsönszavak elterjedési helyét, és segít jobban megérteni a kölcsönszavtų ak terjedési irányait. Például kirajzolódik az a pontos terület, ahol a lengyeleken keresztül érkezett olyan germanizmusokat használnak, mint: andapdx „szoknya“ (329) — németül Unterrock, lengy. andarak (vö. továbbá litvánul nyj. andarokas); uinixip „klėtis“ (239) — német (kelet-porosz) spiker, lengyel spichler (litván nyelvj. špykerė, Spykeris): wyp, tuijpoiK „szín, fészer“ (238) — Vok. (kelet-porosz) šu (e)r. Mind a lexika, mind a fonetika, a ir morfológia és a szintaxis legfontosabb sajátosságainak nyelvjárási különbségei sok esetben megerősítik a fehérorosz nyelvjárások két fő csoportját: az északkeleti — és a ir délnyugati csoportot. Például az északkeleti nyelvjárásokra jellemzők a nipambiys „átmosni, újraöblíteni, kimosni” formák e6pad (10), „város” (13), OsiųčkarK „gyerme- (85), k” x06y10 xamy „új házat“ (124), 6apdys „veszi (egyes szám 3 eset )“ (148), istennő „beszéd (egyes szám 3 egyes (149), számú tárgyeset )“ xd031045* „Sétál (többes számú 3 egyes (157), számú tárgyeset )“ cecyp „leülni” a (174) délnyugati nyelvjárásokban a következő megfelelői vannak: nepanmbiųo, 23 lásd: Beaopyccko-pycckuil cJIOBapb, Nojį pejaKuneli aKajieMuka AH BCCP K. K. KpatiuBbi, Mocksa, 1962. * A jelen idő többes számú személyragjainak 3 általánosított formái su -Yuob (-1046) helyett -a4o-t (-246) használjir ák a szomszédos orosz nyelvjárások, vö. IO. ®. Maukesniu, Mapganoris asescaopa y Genapyckaii mose, Minck, 1959, p. 175, 251, 231 20pod, O3iųs, Hoey xamy, 6ap3, Kdnca, x0O31ų46, céoyu. Az Atlasz anyaga alapján a belarusz nyelvészek arra a következtetésre jutnak, hogy Délnyugat-Belarusz nyelvjárásai több archaikus sajátságot őriztek meg, mint az északkeletiek*. Igaz, a belarusz nyelv nyelvjárási jelenségeinek nem csekély része némileg másként is oszlik meg. Például az Atlaszból látható, hogy egyes szintaktikai sajátságok izoglosszái a belarusz nyelvterületet keleti és nyugati részre osztják. Tegyük fel, a keleti részben használatosak a narlititoijf K GausKy „elment (elmentem, elmentél) az apához” (217), exay Ha Kaui „szekérrel ment (szekérrel mentem, szekérrel mentél)” (222), y mane Ganiųus 2arasa -„fáj a fejem” (223) szerkezetek, a nyugati részben pedig —matituoijf Oa Gauski, exay Kanėm (ez a szerkezet szinte valamennyi déli belarusz nyelvjárásban is elterjedt), MH baqiys eanaea. Az utóbbi szerkezetek, akárcsak az Atlaszban bemutatott számos más sajátság, elterjedésének izoglosszái túlnyúlnak Belarusz területén, és átszelik a szomszédos szláv (orosz, ukrán, lengyel), illetve balti (litván, lett) nyelvek területeit®. Így a „Belarusz nyelv dialektológiai atlasza” értékes anyaggal szolgál majd az általános szláv nyelvatlasz, a történeti-összehasonlító nyelvészet és számos más tanulmány számára is. Érthető módon ez a kiadvány a litván nyelv tudománya számára is fontos. A balti és szláv népek évszázadokon át fennálló szoros kapcsolatai világos nyomokat hagytak e népek nyelveiben is. A nyelvészek figyelmét már régóta felkeltették a különösen közeli szomszédok — a litvánok és a belaruszok — nyelveinek közös vonásai, valamint e nyelvek egymásra gyakorolt hatása. Például a litván keleti nyelvjárásokban a mássalhangzó /k/ megkeményedése (vö. lūdas < Iėdas, aukūnė < alkiiné), a c, dz affrikáták ejtése az irodalmi nyelv £, d mássalhangzói helyett (vö. diūoc, dziena a duoti, diena helyett) — a belarusz nyelvre is jellemző (vö. eofx < 604K „farkas- ”; days < dams „adni“, O3eKb < OeHo „nap“). Egyes nyelvészek véleménye szerint e sajátosságok elterjedését a litván nyelvjárásokban éppen a belarusz nyelv segítette elő. A belarusz nyelv hatása azonban leginkább a litván nyelvjárási szókincset érte. Íme néhány szélesebb körben használt belarusz jövevényszó: batviniai „céklarépa, céklalevélből készült leves“ (belarusz Gaubein(- H)e „céklalevelek, szárak“), bodia, būčius „apa, nagyapa“ (belarusz 6dysa „apa“), būlba „burgonya“ (belarusz 647662), uzbonas „korsó“ (belarusz 36ax „korsó, fazék“), fitaryti „beszélni, csevegni“ (belarusz eymapeiys). Néhány, a belarusz nyelvből átvett kölcsönszó még a litván irodalmi nyelv szókincsébe is bekerült, például: nordgas, préslas, sijonas (belarusz Kapd2; npdcaa, npsicaa; cašiH). Igaz, időnként felmerül a kétség, hogy valamely litván nyelvi kölcsönszó a belarusz nyelvből vagy egy másik szláv nyelvből (például a lengyelből vagy az oroszból) származik-e. Ezekben az esetekben a nyelvészeknek most nagy segítséget nyújt majd „A belarusz nyelv dialektológiai atlasza”; ebben számos belarusz nyelvi szó és alak pontos földrajzi elterjedése szerepel. Ezen Atlasz tényszerű anyagára támaszkodva számos litván szó eredetének magyarázata pontosítható lesz. Például a grūčkas „griežtis” dialektizmus eredetét mindeddig különféleképpen magyarázták. Ezt a szót a lengyel gruszki" „egy bizonyos burgonyafajta” szóval, valamint a belarusz 6pjuka® „griežtis” szóval is megpróbálták kapcsolatba hozni, továbbá egy litván nyelvjárási alakból, az 5 Pig.-ből származtatták. IO. O, Mankesuu, A. I'. Mypawxko, A. B. Opemonxrosa, O6 urorax paGori ro cocraB/teHHIO aT/Iaca GeJIOpyCCKHX HApOJIHbIX TOBOpoB,,- „,Boripochi JiHajekTOJIOTHH BOCTO4HO- -CJIABAHCKHX S135IKOB“, Mocksa, 1964, p. 45 tt. e Vö. A. Tl. Henokynuuit, Apeajibusie acnekTbi 6anTo-CAABAHCKHX SI35IKOBbLIX OTHOwennft, Knes, 1964, p. 62 tt. ? Vö. E. Fraenkel, Litván etimológiai szótár, Heidelberg–Göttingen, 1955 és köv. p. 302. 8 Vö. Lietuvių kalbos žodynas, III, Vilnius, 1956, p. 653. krūčkas „griežtis“ (e forma helyett, amely szintén a fehérorosz nyelvből iš kölcsönzött, a kezdeti zöngés k mássalhang, gzó állítólag már magukban a litván nyelvjárásokban alakult ki?). Iš Az atlaszból kiderül, hogy a fehérorobe sz nyelv a griežtis egyéb elnevezései (6pfuxa, bpyuiKa, Opijkuua, epobicoina, eptica, Kpijuka...) mellett az epijuxa ir alakot is használja (276). Az utóbbi elnevezés, mint ir A KpijuKa a litván határ menti belarusz nyelvjárásokra jellemző (a Hlubo­kajei és Pasztavi járásokban). Vagyis a különböző litván nyelvjárásokban ma használt krūčkas és grūčkas formák valószínűleg a fehérorosz nyelv különböző nyelvjárásaiból ir kölcsönzöttek. A „Belarusz nyelv dialektológiai iš atlasza” jelentős segítséget nyújt majd a balti nyelveket kutató nyelvészeknek ir a (litván, lett) nyelvek hatását a belarusz nyelvre. Mindenekelőtt azok a dialektizmusok keltik fel a figyelmet, amelyek leginkább a litván és lett nyelvjárásokkal közvetlenül érintkező belarusz nyelvjárásokbsu an terjedtek el, ar pl. a képző -10K (-YK), bizonyos kicsinyítő főnevek képzésére használt -eHe képző, amely olyan szavak (296), képzésére szolgál, mint a 6yas6asére „burgonyaszár“ (vö. litván tarm. bulviėnis, bulbičnis), kapmagréne „u.a.“ (280-2); különálló szavak: pšaziroi, pšaeini: (254) — lit. rėzginės; ocdein (234) — lit. Zaginjs; Osipedm (275) — lit. dirvonas; aceép, ceep, ceipunš, ceipens... (242-4) — lit. emelőkar. A következő balti jövevényszavakat meglehetősen széles körben használják a beloruszok: manmd, marys, MėKMA, MĖKŲA... (264) —litván lapocka; cyipma (cyipmd), cyipda... (288) —litván gereblye; ceipan, ceėpaH, ceiporax (239) —litván csűr és mások. Leginkább a Belorusz SZSZK keleti részén elterjedt a feltételezett litvanizmus: éjua, čijka (233) —litván jduja®, a délnyugati sarokban (Poléziáb- — an) xaynsa, kaons (235) — lit. kluonas. A keleti litván nyelvjárásokból valószínűleg bizonyos állatvagy madárhívó szavak is átkerültek a szomszédos belarusz nyelvjárásokba, pl. teheneké: mnpyce-- mnpyce (304) —lit. tprus(e)-- tprus(e), juhoké: 6a36-6a36 (305) —lit. baz-baz, libáké: at0- -310-310, 310M0-310010, MKynb-Kkyno (307) —lit. ziu-ziu-ziu, ziul(e)-ziul(e), ir žiu-žiu stb. Az atlaszban bemutatott lexikai anyag megkönnyíti mind az analóg szóalkotás, mind az egyes jelentések kölcsönzésének eseteit. A főként a nyugati fehérorosz nyelvjárásokban használt wmaeirki, mdeinki, mazinokik „temető” (318) alakoknak a mazina „sír” szóval való kapcsolata analóg a litván kapai, kūpinės és a kapas* kapcsolatával. A nyugati fehéroroszok valószínűleg a litván nyelvből kölcsönözték a rauti szó egyik jelentését, vö. fehérorosz. 28x peaus —lit. linūs rduti; a keleti fehérorosz nyelvjárásokban ebben az esetben ezt mondják: AėX Gpays (267). Iš Az atlasz anyagaiból néhány közös balti–szláv szó ir elterjedése is jobban kirajzolóir dik Fehéroroszország területén, pl.: kaeys (239) — lit. klétis; maaaKd, mdnara, manora (315) — lit. talka; apijųs, Opygo (265) — lit. drti. A litván és belarusz nyelv közös vonásainak, valamint egymásra gyakorolt hatásuknak a kutatása még sikeresebb lesz, amikor megjelenik a litván nyelvatlasz is. Csak az a kár, hogy azokat a „Programokat”, amelyek alapján a belarusz és a litván nyelv atlaszaihoz az anyagot gyűjtötték, előzetesen nem hangolták kellőképpen össze — mindkét „Programban” például szerepelhetett volna * Vö. V. Urbutis, Dvi etimologijos pastabos, „Kalbotyra®”, I, Vilnius, 1958, p. 220—221. 1 Vö. Fraenkel, E. Litauisches etymologisches Wörterbuch, az észak-lengyel p. 192. Uu nyelvjárásokban használt mogilki forma „temetők- ”, egyes nyelvészek véleménye szerint jelentésbeli kölcsönzés, vagyis úgynevezett tükörfordítás a litván kalkos szóból, vö. Cz. Kudzinowski, Jaćwingowie w języku, „Acta Baltico-slavica”, Białystok, 1964, p. 224. a szintaxis és a lexika kérdéseinek sokkal több közös vagy analóg vonása lehetett volna (e nyelvek kölcsönös történeti kapcsolatait éppen a lexika mutatja meg a legjobban). A „Belarusz nyelv dialektológiai atlaszaTM” szerkezetét és összeállítási elveit tekintve bizonyos értelemben nem különbözik a korábban megjelent szovjet'? és számos külföldi nyelvészeti atlasztól. Ebben az atlaszban csupán a tényszerű anyagot közlik (a legfontosabb belarusz nyelvjárási jelenségek földrajzi elterjedését mutatják be), de ezen anyag kutatására és tudományos elemzésére nem kerül sor. Remélni kell, hogy a belarusz nyelvészek a jövőben elvégzik ezt a munkát, és az elvégzett általánosításokat, valamint a levont következtetéseket más kiadványokban teszik közzé!s. Azokat az egyéb kritikai megjegyzéseket, amelyeket a „Belarusz nyelv dialektológiai atlasza” összeállítóival kapcsolatban tehetünk, főként lényegtelen dolgok, egyes módszertani részletek érintik. Ezek közül néhányat itt is megemlítünk. Az atlaszban előfordulnak olyan térképek, amelyek olyan megnevezéseknek vagy terminusoknak vannak szentelve, amelyek jelentése nincs pontosabban részletezve vagy differenciálva. Tegyük fel, a 231. számú térkép a különféle juhól-megnevezések elterjedését mutatja be. Az egyik legszélesebb körben használt megnevezés az ajudprik, amely azonban Belarusz különböző területein nem teljesen ugyanazt a tárgyat jelenti — ezzel a névvel illetik a közös istállóban lévő juhakolt, az istállóhoz épített, juhok számára szolgáló melléképületet, valamint egy teljesen különálló juhistállót is (kolhozit). Tokios žodžio affudprix ir kitų jo sinonimų reikšmių diferenciacijos ir tų reikšmių lokalizacijos iš žemėlapio nematyti. Tiesa, tokie trūkumai atsirado ir dėl tam tikrų objektyvių priežasčių —daugiausia dėl nepakankamų ar ne visai tikslių Atlaso medžiagos rinkėjų užrašytų kalbinių ar etnografinių duomenų. Be reikalo, rodos, Atlaso žemėlapiuose neparodytas geografinis paplitimas tokių gražių ar palyginti plačiai vartojamų sinonimų, kaip icmonxa, edpaijka greta emonka, eapoiijkA „pirkaitė, kamara“ (240); cieepxa, cėsepka greta xOAadOnma, ctuoOd3ėna, 3imna „Šalta“ (321) ir kt. : Ne visiškai vienodai pateiktos sintaksinés konstrukcijos: vienų konstrukcijų Visi žodžiai sukirčiuoti (208, 209, 212, 213, 216, 217, 219), o kitų —ne (206, 207, Kai kurių Atlaso žemėlapių antraštiniai pavadinimai yra per daug lakoniški dėl skaitytojui žemėlapio turinys 214, 215, 218). ir to iš jų ne visada aiškus. Ypač taip būna tada, kai antraštinis žodis turi kelias reikšmes, plg. žemėlapio nr. 229 dviprasmišką antraštinį pavadinimą „Ha3Bbi rapbi“ —žemėlapyje parodyta aūkšto (pastogės) pavadinimų paplitimas, tačiau baltarusių kalbos žodis 2apd, reiškia ne tiktai „aukštas- “, bet ir „kalnas“ (pastaroji reikšmė žodyne duota pirmąja). Prie antraštinių pavadinimų, reiškiančių augalus, tikslinga buvo duoti ir lotyniškus terminus. Az Atlasz segédtérképei között hiányoljuk a Belorusz SZSZK földrajzi (domborzati) térképét, amely esetleg segítene jobban megérteni az egyes nyelvjárási sajátosságok izoglosszáinak kialakulását és elhelyezkedését. K. Morkūnas és A. Vidugiris 12 Vö. például: ArJiac pyCCKHX HApO/HBIX TOBOPOB LeHTpAaJIbHbIX OOJIaCcTEH K BOCTOKY or Mockssl, moa penakumeit P. H. Apanecosa, Mocksa, 1957; WU. O. Il3en azeniBcbKuii, Jliarsicrnunuii aTaac yKpaiHcbKHX HapoIHHX roeopis 3akapnaTtcbkoi obaacti YPCP (Jlekcuka), Yxropon, 13 A belarusz 1, nyelvész1958. ek az Atlasz anyagára támaszkodva már közzé is tettek néhány összefoglaló jellegű munkát, vö. a jelentős kollektív művet: „Hapkicki na Genapyckai AkKaJieKTOJOrii“ (Minck, 1964, 416 p.), valamint az egyes cikkeket a következő kiadványokban: „Bornpockhi JMAJIEKTOJIOTHH BOCTOYHO-CJIaBAHCKHX S3bIKOB““ (Mockea, 1964), | Benapyckas MoBa““. Įlacjenapaiumi na Jiekcikanorii (Minck, 1965) ir stb. 234