Simonas Daukantas – lietuviškos gramatinės terminijos pradininkas

A „Prasmos“ terminus tematikusan közlik, alapul véve a latin terminusokat. A számok azokat az oldalakat jelölik, amelyeken használják őket. Grammatica —nyelvtudomány, vagyis grammatika 7,44,113 || prasma 1. Litera —mássalhangzó 12,74,112 || rodbalsa 3, 5, 6, 7,24; vocales —magánhangzók: rövidek és hosszúk 4; consonantes —mássalhangzók 4: labiales —ajakhangzók 5, dentales —foghangzók 5, gutturales —gégehangzók 5, liquidae —folyékony hangzók 5, mutae —némák 5; diphthongi —kettőshangzók, vagyis diftongusok 4; syllaba —szótag 6,38,43,63. Augmentum —toldalék 50,52,87 || toldalék 48,61,85; terminatio —befejezés 114; composita —összetett szavak 9 || összetett szavak 115: simplicia —egyszerűek 9, primitiva —ősiek 9, elsők 112, derivativa —származtatottak 9. Partes orationis —szófajok 7: flexibiles —ragozhatók 7, inflexibiles —ragozhatatlanok 7. Nomina —nevek 7; verba —igék 7; particulae —segédszók 7; nomen substantivum —főnév 9: propium —tulajdonnév 9, appelativam —köznév 9, vagy általános név 9, commune —közös 9; nomen adjectivam —tulajdonságot jelölő név 8, vagyis melléknév 8,16,33,38 || tulajdonságmutató 36,37: hímnemű || nőnemű || semlegesnemű melléknevek 33, „hím-, nőés semlegesnemű melléknevek“; adjectiva numeralia —számnevek 39 „számnevek“: cardinalia —tőszámnevek 39, ordinalia —sorszámnevek 40, distributiva —osztószámnevek 40, adverbia numeralia —számhatározószók 40. Pronomen —įvardis 8: pronomina indefinita —neapibrėžtieji įvardžiai 20, definita —aiškieji 21, įvardžiuotiniai įvardžiai- “, personalia —asmeniniai 42, simplicia —vientisiniai 42, composita —sudėtiniai 42. Verbum —veiksmažodis 8: verba inchoativa —pradiniai veiksmažodžiai 8,113, frequentativa —dažniniai 8,113, impersonalia —beasmeniai 119, activa —veikiamieji 45, passiva —neveikiamieji, atgaliniai 45, deponens —veikneveikiamieji 45, verbum substantivam —pagalbinis veiksmažodis 47, pašalpinis 95, paselpinis 114, participium —veiksmavardis** 8,60, participia activa —veikiamieji veiksmavardžiai 73, passiva —neveikiamieji 81, irregularia —netaisyklingieji 113. Adverbium —veiksmažodis 8,117. Praepositio —prielinksnis- *® 112,116 || pirmskriejis 8: praepositiones —atskiriamieji 112, skaidinės prielinksniai 113, praefixae —neatskiriamieji prielinksniai 112, neskaidinės prielinksniai 116; praefixae verborum —priešdėliai 20. Conjunctio —jungtukas 8 || junginė 113: copulativae —sujungiamieji 113, disjunctivae —skiriamieji 114, conditionales —sąlyginiai 114, adversativae —priešinamieji 114, concessivae —nuolaidiniai 114, causativae —priežastį rodantys 114, conclusivae —išvadiniai 114, ordinativae —tvarkomieji. Interjectio —jaustukas, arba deja 9; dejavimas, arba šūksnis || jaustukas 114. Subjectum —veikėjas 45. Numerus —skaičius, arba lytis 10: singularis —vienaskaita 10, vienlytis 14,24,43, pluralis —daugiskaita 10, dauglytis 14,2443, dualis —dviskaita 14. Genus —nem 9: masculinum —hímnemű 9, femininum —nőnemű 9, neutrum —semlegesnemű 9. * Declinatio —ragozás 9 || ragozási sor 12 || átjárás 12; casus —eset 9: nominativus —alanyeset 10, genetivus —birtokoseset 10 —dativus —részes eset 10, accusativus —tárgyeset 10, vocativus —megszólító eset 10, localis —helyhatározói eset 11; casus recti —egyenes esetek 11. Gradatio —fokozás 38; gradus —fok 39 || fokozat 112: positivus —alapfok 38, comparativus —középfok 38, superlativus —felsőfok 38, legfelsőbb fok 38. Tempus —idő 51: praesens —jelen idő 51, imperfectum —múlt idő 51, imperfectum consuetudinis —szokásos múlt 53, perfectum —befejezett múlt 53, plusquamperfectum —régmúlt 10 A „Prasmában”* a 3. oldalon egyszer a balsiinys (többes számú alanyeset) alak is előfordul. 11. A 38. oldalon egyszer ez a terminus felcserélt összetevőkkel fordul elő —rodveikvardziai. 12 A 8. oldalon egyszer a prievardė alak fordul elő. ... ** A „Prasmában” gyakran az egyes eseteket számokkal is nevezik, pl.: 4. eset, 1. eset stb. ir 205 ezek a terminusok: laikas „idő”, drika „szótag”, baigimas „végződés”, ištisiniai (szavak), pašalpos „segédszavak”, antaugas „képző”, dejavimas, vagy aičiojimas „indulatszó”, dingstis „mód”, atentis laikas „jövő idő”, prydurai „praefixae verborum- ”, vientinys (lykis) „egyes szám”, keimarinis (lykis) „kettes szám” stb. A hangfajták terminusai egyúttal a beszélt nyelv melléknevei is: /ajakhangzók || foghangzók || gégehangzók || rekedtek || orrhangzók (zengők). S. Daukantas a beszélt nyelv szavait a következő faji fogalmak kifejezésére is alkalmazta: folyamatos szavak, valódi név, világos (névmási) „definita- ”, teljes (névmási) „simplicia- ”, nagy || kis (származtatott) „betűk”, folyamatos cselekvés- ,,actio continua“. Általában S. Daukantas a terminusok megalkotásakor saját nyelvjárásának szóalkotási lehetőségeit is felhasználta. A žemaitėkre jellemző -sena képzőt, amelynek ugyanaz a jelentése, mint az -imas képzőnek (vö. krioksena „üvöltés, kiabálás”, lėksena „futás, sebes futás”, sėsena „vetés”), terminusokban is használta, pl.: lankuosena „ragozás- ”, laiptosena „fokozás- ”, laikuosena „személyragozás”. Ezzel a képzővel S. Daukantas további új szavakat is alkotott, pl.: aukausena „áldozás”, griesena „zsákmányszerzés- ”, kariausena, jaunikausena, mergausena stb. Amint a terminusok közölt jegyzékéből látható, S. Daukantas arra törekedett, hogy teljes egészében litván nyelvű grammatikai terminológiát alkosson. Még magát a gramatika terminusát is litvánul prasma*® nevezte el, amelyet más írásaiban „megértés” jelentésben használt, pl.:,,Nők. fontak, szőttek és különféle színekkel festették vásznaikat és posztóikat, senkitől sem tanulva, saját festékeikkel, saját értelmük szerint. Hegedűkkel, vagyis skripicákkal, szintén a maga prasmáját*® hegedülte. Ahelyett, hogy az akkoriban és még később is használt tükörfordításos melléknévi szerkezetet, a lietuviškas liežuvis, lietuviška kalba"? S. Daukantas erre a célra leggyakrabban a jellegzetes birtokos esetet használta, pl. Prasma a latin nyelvnek: „a latin nyelv minél jobb megértése végett előbb a žemaičių nyelv lankuotinėit fogom kifejteni“ stb. S. Daukantas nyelvtani terminológiájának tisztaságát, litvánosságát az is mutatja, hogy kerülte az idegen szavakat, ha pedig mégis használta őket, akkor csak a beszélt nyelvben meghonosodottakat, és nem talált ki számukra litván megfelelőket, vagy talán saját, illetve közös szónak tekintette őket. A beszélt nyelvben használt idegen szavak közül “i nyelvtani terminusokként mindössze néhányat alkalmazott, pl.: abelnosios (įvardės) „indefinita“, asaba „persona“, neasabiniai „impersonale“, abelninė (dingstė) „infinitivus“, (veikimas) abelnas „actio indeterminata“. 15 1935 m. kiadott S. Daukantas A „Būde“ ez a szó a szerkesztő szerint hímneműként, jelentésének ir megfelelően van írva a „saját értelmében”. Ez valószínűleg azért történt, mert ir oa törzsű, ir a-tövű névszók eszközhatározói ragja S. Daukantas egységesen írja (mivel a jo nyelvjárásban ir egyformán ejtik), pl.: waiszino keptd mesod, dound ir joudo prasto mint, jaund to budams, ir tarpd pan. A szótár kéziratos anyagában S. Daukantas e szó alanyeseti alakját adta ir meg: prasma vélemény, ingenium. E — szó nőneműségét a prasmena származékos főnév is jelezné, pl. : ir Így a prasmenám szerint mindig azt mondtam, a fiatal ką hajtásokról lehetett mondani (Pamokslai apie sodnus, 1849, p. 26). 18 Lásd: S. Daukantas, Rinktiniai raštai, 1955, p. 205. I. Simonaitytė írásaiban a prasma szó „kitaláció, lelemény” jelentésben használatos, pl. : „Itt már sem hinni, sem elképzelni nem lehet; világos, hogy ez ne 0, o egy Ėtmė-féle ir prasma műve. Ir mondd, tu ember, milyen gondolatokra jut az ember“ (I. Simonaitytė, Írások, t. 1, Vilnius, 1957, p. 401). W Pl. : K. Kasakauskis „A žemaitiš­kos nyelv beszédmódja“ (1832), S. Stanevičius „Rövid útmutató a litván, vagyis žemaitiškos nyelvhez“ (1829), J. Juška „A litván nyelv beszéde“ (1861) és mások 207 sės), a legmagasabb fok, foghangú || ajakhangú || nazális (mássalhangzók), szófajok, összetett szavak, összetett igeidők, hímnemű || nőnemű (nem). Ezeket a legfontosabb grammatikai terminusokat, amelyeket S. Daukantas a litván nemzeti kultúra fejlődése szempontjából kedvezőtlen körülmények között alkotott meg, a litván tudományos terminológiához való érdemei részének kell tekinteni (történelmi és etnográfiai tárgyú új szavai közül még több is meghonosodott), valamint általában az irodalmi nyelv kialakításához való hozzájárulásának. S. DAUKANTAS — A LITVÁN GRAMMATIKAI TERMINOLÓGIA EGYIK MEGALAPOZÓJA Összefoglalás Simonas Daukantas (1793—1864) a XIX. század első felének egyik kiemelkedő litván felvilágosítója és tudósa volt. Számos népszerű történelmi és etnográfiai munkát írt. A litván nemzeti öntudat ébredésének időszakában az anyanyelven írt, S. Daukantas munkái igen fontos szerepet játszottak. Ezenkívül; a nyelvészet és a pedagógia területén is érdemeket szerzett: szótárakat állított össze, és elsőként adta ki litván nyelven a latin nyelv grammatikáját, „A latin nyelv grammatikája” (1837). Atkreiptas dėmesys į vieną iš S. Daukanto veiklos sričių – jo žodžių kūrybą. Na, kad tik būtų gerai! Norint leisti vadovėlius lietuvių kalba, reikėjo sukurti specialią terminologiją, nes visos iki tol išleistos lietuvių gramatikos buvo parašytos lotynų arba vokiečių kalbomis. Minėtoje lotyniškoje gramatikoje ir knygelėje „Abėcėlė“ (1842) S. Daukantas sukūrė apie 150 lietuviškų lingvistinių terminų. Daugelis jų buvo dirbtiniai ir juos vartojo kiti lietuvių gramatikų autoriai (J. Jablonskis, K. Jaunius), taip pat daiktavardis „vardažodis“, būdvardis „ypatybvardis“, laipsnis „lyginimas“, kalbos dalys „kalbos skyriai“, sudurtiniai žodžiai „sudėtiniai žodžiai“, trumpieji balsiai „trumpieji balsiai“ ir kt. Tvirtai įėjo į lietuvių literatūrinę kalbą ir vartojami iki šiol. Todėl lietuviškos lingvistinės terminologijos pradžia reikia laikyti XIX a. pirmąją pusę, jos pradininku – S. Daukantą, o ne A. Baranauską (1835–1902- ), kaip buvo daroma iki šiol. 14, Užsak. Nr. 174