Tiesioginės ir netiesioginės kalbos ypatybės pontininkų ir vakarinių puntininkų tarmėse

LIETUVIŲ KALBOS GRAMATINĖ SANDARA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A közvetlen és a függő beszéd sajátosságai a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban J. ŠUKYS A közvetlen beszéd a pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban¹, akárcsak általában a beszélt nyelvben, meglehetősen jellemző. Ha nem párbeszédről van szó, mindig a szerző szavai jelzik (vezetik be sajátos módon). A vizsgált nyelvjárásokban, akárcsak az irodalmi nyelvben, a közvetlen beszédet bevezető szerzői szavak közül a leggyakoribb a sakyti. ige. „Azt mondta, hogy: »Mit nem hoztál?«² A farkas eldicsekedett, mondja: »Én már énekelek!« Az a lövés azt mondja: »Ne énekelj, ne dalolj!« (l. p.) Pnv. Én Józsuénak mondtam (j akis): »Istenem, nézd csak, ha ez a legény letér az útról, meglátod!« Mžš. A cigány azt mondja: »Tudod, komám, először edd meg a malacodat, aztán majd megesszük a csirkét (l. p.) Rgv. A sakyti ige gyakran akár többször is megismétlődik (a közvetlen beszéd előtt, közbevetve, vagy csak a közvetlen beszédbe illesztve). Az ilyen sakyti ismétlések különösen kedveltek, amikor közvetlen beszédben mesélnek valamit. A varjú azt mondja: »No, mondja, hozd ide azt az urat, mondja, meg kell mosakodnunk, és meg kell keresztelkednünk evés előtt, de most már semmi! (l. p.) Pnv. »Mi régebben, mondja, féltünk. Mi, mondja, megijedtünk, reszkettünk, mondja, ahogy átmentünk azon a kis erdőn. Jól tettétek, mondja, hogy mostanra megkeményedtetek« Kb. Azt mondtam neki: »Nagyon ügyesen beszélsz, mondtam, de én nem értek mindent« Mžš. Nem, az (ő) megáll (beleegyezik), hogy elvegyen: »Nem, mondja, jó, de (viszont) ma nem veszed el, mondja: holnap« (l. p.) Tj. A sakyti ige gyakran akkor is hozzáfűződik, amikor már szerepel egy, a közvetlen beszédet jelölő ige. A fiú megkérdezi, mondja: »Neked nem voltak gyerekeid, honnan szereztél gyerekeket? (l. p.) Užš. A pásztorfiú csúfolja (gúnyolja, ingerli) az ördögöt, mondja: »Nem, még nem adok 1 A nyelvjárásokról bővebben lásd J. Šukys, A keleti aukštaitiai pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárások jellegzetes fonetikai sajátosságai, LKK, 5. köt., 175—183. o. 2 A „Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programos” (A litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja; 2. kiadás, Vilnius, 1956, 105—118. o.) kissé egyszerűsített átírását használjuk. Újonnan csak a ᴜ jelet vezettük be, amely a szóvégi, u-hoz közeli redukált magánhangzót jelöli; ezt rendszerint az Ik. a vagy u helyett ejtik. 3 E vidék nyelvjárásának idősebb beszélői úgy ejtik: ne visk·. 223 „pù.res!“ (l. p.) Užš. „Môč rọkuoj, sãka: „Maũ tõkos mar̃žos nereik“ Kb. Én Varũ.si. (Veronika) vi.s kũrsto., sakõ: „Pajũni(k) gi, paragauk (alaus), gal nemunišme!“ Mžš. Alpù.ne (Alfonsa) bãras, sãka: „Nu kurĩ čì šũ.ni.! (kas gi čia dabar!)“ Mžš. Nėdavo. (pinigų), – pamišlijo., sakõ: „Jėgu mán užtrakt mukš?…“ Mškn. Az irodalmi nyelvtől eltérően a leíró nyelvjárásokban a sakyti igét igekötőkkel (atsakyti, pasakyti...) csak nagyon ritkán használják a közvetlen beszéd jelölésére. Ebben a funkcióban nem adatolt a tarti, prabilti igék használata sem. A sakyti mellett valamivel gyakrabban fordul elő a bartis, džiaugtis, juoktis „nevetve beszél, gúnyolódik”, klausti, liepti, loti „fecseg, hazudik”, prašyti, rėkti „kiabálva beszél, veszekedik”, teirautis, žadėti és más igék.4 Ezek az igék nemcsak a közvetlen beszédet jelölik, hanem stilizálják is, elárulva a szereplő beszédmódját. Kazienė bãras: „Aini tũo keli, ti vi.s nẽškis medini-ku. (hozz magaddal egy botot, hogy távol tartsd a kutyákat)” Mžš. Mar̃i džaugas: „Visai pasitaise kárve Nj. U Skodžene jũokas: „Vã, dabar i bũs tàu žéntus!““ Mžš. Anù lãksta api klaimu ir klãusi: „Tarũ.t, dukrel, a jaũ baigi?“ (l. p.) Kng. Kumelì.te liepi: „Mėšk atãgalu rũnku káltu!“ (l. p.) Mck. Tas piršlì.s, žinẽ gi, lōji: „Aik (menj férjhez), asszony leszel – csak a hattyútej hiányzik!“ Mžš. Prãjo e paprašõ: „Olvasd fel nekem, fiacskám, azt a levelet!“ Kršk. A lányok rẽki: „Mikor aprítod fel itt kézzel a káposztát?“ – ruktũoji Mžš. Ő, bizony, bátrabb, mindjárt érdeklődik: „Nem tudják, merre van itt az a bolt, ahol lisztet árulnak?“ Mžš. Maga az első munkás ígérte: „Neked, öregem, adunk!“ Kb. A beszédet kifejező szerzői ige rövidség kedvéért néha elmarad. Ilyenkor a szerzői beszéd egy másik igéje kap hangsúlyt, rendszerint az, amely azt a cselekvést jelöli, amely közben a szereplő kimondja a szavait. Az igét itt indulatszó is helyettesítheti. A lányai csak a végén szóltak: „Jó, megcsináljuk!“ (l. p.) Užš. Az a prãkete terbu: „Mindenki menjen be az istállóba!“ (l. p.) Stmb. Stakienė egy bottal elébe dugta: „Na, tessék – ennyi jutott neked!“ Gtn. A szüleit megcsípte a füst a szemüknél: „Hagyd abba azt a beszédet!“ Mžš. Más esetekben, hogy élénkebbé és dinamikusabbá tegye az elbeszélést, a szerzői beszédben csak a szereplőt nevezi meg, akinek a közvetlen beszéde következik. Az a veštrì.te: „Kar kar kár, adj nekem egyetlen gereblyét!“ (l. p.) Kršk. Li.esene: „Ha ezt te magad szántod – nem tudtad kiásni [az elrejtett aranyat]!“ Mžš. Ezt mondjuk: „Nyugodj békében, szegénykém!“ Aztán ő megint: „Nyugodj békében, szegénykém!“ (l. p.) Mžš. 4 A leíró nyelvjárásokban a közvetlen beszédet meglehetősen gyakran nem litván eredetű igék is jelölik: duyutis „csodálkozik”, durnavoti „bolondnak nevez, lenéz”, loj(y)ti(s) „szid(ja magát)”, mįslyti (a fiatalabbak galvoti, „gondolni” alakot is mondanak), rokuoti „mond, elbeszél, állít”, šidyti „bosszant, kigúnyol”. Régebben, amikor csodálkozni szoktam, így szóltak: „Mit ásítozol, nesze, itt a [pénz]!“ Pnv. Amikor elkezdett szidni: „Ó, te – mondja –, disznó, te malac!“ Nrb. Így gondolkodom: „Asszonykám, hát az egészségre is kell ám tanulni!“ Mžš. Skrebėnél megjelent, mérgelődött: „Se te nem kérsz, se te nem kapsz!“ Gtn. Te, gyermek, tanítványom, tudod, rögtön így bosszantom: „Az udvarló a kanállal eszi a kását, a vilá...“ Nn. 224 Ha a szereplőket már felsorolták, és a hallgató számára világos, ki mondja a szavakat, a függő beszédet néha csak egy igével jelölik (mondani, hallgatni stb.). Abban az időben mi borókát vittünk a tűzre (a tűzhelyre). Mondja: „Nagymama, nem tudok elaludni.” Mondja: „Gyere, megfésüllek.” Mondja: „Gyere, hadd fésüljelek meg, és ne húzódzkodj!” Kršk. Kérdezi: „Neked tetszik [a vőlegény]?” — „Nem, nem tetszik — mondja —, úgy szakállas, mint a seregély (1. p.) Pnv. „Pėtrikien, — mondja —, gyere, segíts, amikor meghalok!” — „Oje”, — mondja —, csak halj meg!” Ksp. Az elbeszélői közlés szinte mindig megelőzi a szereplő beszédét. Ritkán fordul elő, hogy az elbeszélői közlés közvetlen beszédbe ékelődik, vagy azután következik; valamivel gyakrabban csak akkor, ha ismétlődik. „Én is, — mondja, — tettem [sót]: mindenki tesz, én is tettem.“ Pnv. „Nincs itt, — mondja, — hely lefeküdni (ledőlni aludni), — menj anyámhoz!“ Mžš. „Miféle az ő... vására?“ — mondja. „Nem értem, mi van itt“, — mondja Tj. Néha a közvetlen beszéd megszakítja az elbeszélői közlés egy mondatát, amely a közvetlen beszéd után folytatódik. Most mondta az apjának. (az apának): „Ó, te nyomorult, semmit sem tudsz!“ — elfordította a szemét. Mžš. A közvetlen beszéd, jellegzetes hanglejtését megőrizve, összetett mondat része lehet. A gyerek — az egyik mondta: „Menj, és te [élj]“, a másik mondta: „Menj, és te“. Pbr. Kūti dievi: išlendu kūki bōbō iš kūkās terpū. vartės, tūoj apipūlō pukvs didžāusi (~ ias) — vienū: „Mān“, kitū: „Mān“, i išgrēbti (išperka) sviestu, kur geresnīs Mžš. Būdava, mondja: „A tied viszi el, ahol a tánc van“, — mutā ir Trošktūne Rgv. Más személy közvetlen beszédét a leíró nyelvjárásokban, az irodalmi nyelvhez hasonlóan, függő beszéd formájában is vissza lehet adni. A közvetlen beszéd függő beszéddé alakításakor rendszerint megváltozik az állítmány módja, néha az állítmány összetétele is, valamint a személyes névmások5. Függő mondattá válik, amely a főmondattá alakult elbeszélői közléshez kapcsolódik. A pontininkai és a nyugati puntininkai területén a függő beszéd kifejezése nem egységes. A Lett SZSZK határától Karsakiškisig a pontininkaiak és a nyugati puntininkaiak — bár nem teljesen következetesen — igenévi függő beszédet használnak. Azt mondta, hogy anyja messzire ment kocsival. Kld. Ma a rádióban mondta, hogyan éltek régen. RdN. Azt mondta, hogy leesett a hídról. Stmb. Az említett területen — az irodalmi nyelvhez hasonlóan — olyan szerkezetek használatosak, amelyek állítmányát vagy állítmányi csoportját függő módú igenév alkotja. A velni ember hazudós. Špēlōks: rádiót vett Meilūnast, a Tiltas-galiūban, de azt mondja, hogy Lēningrádból hozták.6 Krs. 5 J. Balkevičius, Dabartinės lietuvių kalbos sintaksė, Vilnius, 1963, p. 407. 6 Ebben az esetben szinte minden pontininkai és déli nyugati puntininkai így mondaná: „... azt mondja, Leningrádból vette, de még gyakrabban:... azt mondja, Leningrádból vette,... azt mondja, hogy Leningrádból vette.“ 15. Lietuvių kalbos gramatinė sandara 225 Karsakiškistől délre (például Miežiškiai környékén) a függő beszédet jelölő igenévi szerkezeteknek csak nyomai fordulnak elő. Sãke, hogy I.gñus bũ.cik (lyg) sakũñt⁷ (sakąs), kãt bũs išrinktũ nãujĩ mili.ciji MžŠ. A többi nyugati puntininkai és pontininkai nyelvjárásban a közvetlen beszédet függő beszéddé alakítva általában nem cserélik fel a kijelentő módú állítmányokat függő módú igenévi alakokkal⁸. A függő beszéd közvetítését itt többnyire modális szócskák segítik, amelyek általában szláv jövevényszavak átalakított formái: bũk, bũktai, bucik (egyébként ezek közvetlen beszédben is előfordulhatnak). Teisĩ-be, šĩndẽ Jeneškẽl gẽrdẽja, kã Jarašõnẽlis ẽšvažiõj pas tẽvs bũ.kte Gts. Kalb, kãd tõ (ta) namẽl bũ.k jis atpirka Srk. Šnekẽja, bũ.cik darbãdẽn. jãm nũ.brauke a arũs sumãžina MžŠ. A nyugati puntininkai nyelvjárás egyes részein a gondolat valódiságával kapcsolatos kételyt a közbevetésként használt, megkövült esą9 igenévi alak jelzi. Plẽpẽja žmõni.s, kãd Bruõnene asũ jõ iširãšẽ iš ligõninẽs MžŠ. Ha a függő beszéd változatlanul őrzi a közvetlen beszéd állítmányát, a modális szócskák bũk, bũk tai, bucik, esą akár el is maradhatnak. Ilyenkor nincs egyértelműen jelezve, hogy a közvetített szavak vagy gondolatok nem magától a szerzőtől, hanem egy másik személytől származnak. Visi gi ũ.že (šne kėjo), kã dau(g) kas atpĩks MžŠ. Tadũ tie žmonĩs nũ.neše jái tũ. plũoštų linũ ir sãka, kai pónus lĩepe išausĩt mãrškinis (l. p.) Rdž. A szereplő beszéde olykor kötőszó nélkül, kad nélkül, csupán intonációval kapcsolódhat a szerző szavaihoz. 7 Miežiškiai nyelvjárásában ez a megkövült jelen idejű igenévi alak nem jelöli a nemet és a számot: Jõ (jau) bũvabelukẽnĩt (bebėgęs). Jõ (jau) bũvẽ bemukẽnĩt (bemokanti). Jõ (jau) bũ.vasakũnĩt (besakanti), kat ais grĩ.çon, al tũ atjẽ, i nebẽja MžŠ. 8 Vö. J. Balkevičius, i. m., 408. o. J. Jablonskis és a litván nyelvtani kézikönyvek korábbi szerzői az ilyen mondatokat javították: a mellékmondatban a közvetlen beszéd igéit igenévekre cserélték; lásd J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, 1. köt., Vilnius, 1959, 528. skk.; M. Durys, Lietuvių kalbos sintaksė, Kaunas, 1927, 74. skk. A régi litván írásos emlékek, amelyek kétségtelenül inkább koruk írott nyelvét képviselik, a függő beszéd igenévi formáját jól kialakult és gyakran használt szerkezetként mutatják be. Még a nyugati puntininkai szomszédja, K. Širvydas „Punktuose sakymų” című művében is ezt olvassuk: Todrin ir pats Dowids ieszko Diewo, szaukia iop, budina ii kayp ažumigusi, sakos essus apłaystas, skundžias essus arti prapulties... I 199. Apas z tatas sako, gieresni sunti paimt motery, negi degt I 232. Pačiu tiktay tikieimu sakos busiu iżganitays I 258. A mai pontininkai és nyugati puntininkai nyelvjárásokban található példáknál több függő beszédet jelölő igenévi szerkezet fordul elő A. Baranauskas ugyanerről a nyelvjárási területről lejegyzett szövegeiben is. Kas ča par tokių patrovų? — pradėja dyoytęs’ karãlis sakydamis, kãd nėsũs mãtis tokĩos patrovos BM 94 (Brž). Gaspadõris išz tã džiõuksma (für džiõuksma) pradėja gir’tis’ kãd jis tur̃ius sãwa locnu kãr’wi, labẽ gražiu... BM 78 (Vb). pribuvi unt karãłu sãkesi jie išzwadavẽi jõ dukteris ir parõde tās gãlveus BM 113 (Ssk). 9 Az irodalmi nyelvben ebben az esetben gyakori a girdi közbevetés, lásd J. Balkevičius, i. m., 406. o. A leírt nyelvjárásokra ez nem jellemző. 226 Lėvunus sáke, Lādze išraudóje (išpraše) tris šimtus rū.blų. Mžš. Žmó-ni.s p l a u š k i, Skemuni· si stebū·kle p a s i r ó d e Mžš. Mindkét esetben mintha hiányozna a bizonytalanság árnyalata, amely a függő beszédre jellemző, azonban nem állíthatjuk, hogy a szereplő beszédét a mellékmondatok pontosan rekonstruálják. Valószínűleg csupán az elmondott gondolat tartalmát adják vissza. A pontininkai és nyugati puntininkai nyelvjárásokban gyakori a nem tiszta egyenes beszéd, más néven a félig egyenes beszéd10. Itt az egyenes beszédet kad kötőszóval bevezetett mellékmondat fejezi ki, anélkül, hogy megváltoztatnák akár az állítmány módját, akár a névmásokat, miközben az egyenes beszéd valamennyi további szerkezeti és stilisztikai sajátossága megmarad11. Nehéz megmondani, hogy a nem tiszta egyenes beszéd ugyanolyan pontos-e, mint az egyenes beszéd12, de kétségtelen, hogy a szereplő szavai a nem tiszta egyenes beszédben sokkal érzelmesebben és szemléletesebben jelennek meg, mint a függő beszédben. A függő beszéd nem adja vissza sem a közbevetéseket, sem a megszólításokat, sem az indulatszavakat, sem más modális vagy érzelmi jellegű szavakat, a nem tiszta egyenes beszédben viszont mindez megmarad. Ő azt mondta neki (neki), hogy te, Svaldenieñ, ne félj: a nagy felhőből kis eső! Mžš. Jeni·te vörösre festette az arcát, hogy, jaj, hová tegyem most magam? Mžš. Egy ideig hallgatott, aztán azt mondta, hogy szerintem az az öreg ember (jön) megint. Nn. Az ilyen nem tiszta egyenes beszéd leggyakoribb eseteiben a kad kötőszóval kapcsolt egyenes beszéd tárgyi mellékmondatként szerepel. Előfordul azonban, hogy ilyen módon cél-, ok- és módhatározói, valamint alanyi mellékmondatok is kialakulnak. 1. A nem tiszta egyenes beszéd tárgyi mellékmondatai. a) A mellékmondat szereplője első személyű, az állítmánya pedig kijelentő vagy olykor felszólító módú ige: Malūnininkas įsáka, kad aš jį. (vaiką) mažu. sugavó. ū.pę plaukunti. su lōv (1. p.) Užš. Tokiu· bū·dava ū·kiniku., te pjáun i pjáun — n e s a k i s, k a t s e s k i m, p a s i l s e k i m Pbr. Jis užgirda: gubernátarus su draugu šnėkv viduj, k a t a i s m a karālaus vōki ir n u t r ó t i s m a (nunuodysim) (1. p.) Mck. Apkabi.na, pabučava, p a s i s á k e, k a t a š a s ū t á v a v i r v s (1. p.) Alkn. 10 A terminusról lásd: A. H. Гвоздев, Современный русский литературный язык, t. II, Москва, 1958, p. 279. 11 A litván irodalmi nyelvben nem tűrik a nem tiszta egyenes beszédet, bár sok nyelvjárásban és a népköltészetben sem idegen. A leírt nyelvjárások területéről A. Baranauskas szövegeiben is találunk ilyen beszédre példákat. Így mondja a gazda, hogy mi is tudnánk ott a gazdaságban élni?, mi is elköltözünk máshová lakni BM 161 (Jnšk.). Az apa még nem akarta mondani; a fiú mondta, hogy tudja, mert megígérte nekem (az ördög) BM 160 (Jnšk)....a varjú emberi nyelven beszélt, mondta: ne szólj, hanem gyere haza, és hozz magaddal egy embert, akkor majd megmutatom neked BM 158 (Jnšk). 12 A. Molotkov, az яко kötőszót tartalmazó, régi orosz szövegekből származó, hasonló szintaktikai szerkezeteket tárgyalva azt állítja, hogy ezek a szerkezetek nem adják vissza pontosan sem más beszédét, sem magának a szereplőnek a beszédét (А. И. Молотков, Особые синтаксические конструкции для передачи чужой речи в древнерусском языке, «Ученые записки Ленинградского Гос. Университета», серия филологических наук, вып. 61, 1962, p. 192). 227 b) A mellékmondat alanya második személyű, az állítmánya pedig felszólító módú, olykor kijelentő módú ige: És megparancsolta a lányainak, hogy vigyázzatok rá (játsszatok vele), és ne menjetek ki, amíg én nem jövök (1. p.) Užš. Ordíts, te átkozott, hogy lássad Gln. Egy jó ember kérlelte, könyörgött, hogy ajándékozzatok nekem életet — mondta —, ártatlan vagyok Pnv. Akkor a mostoha elment, és idősebbik lányának megparancsolta, hogy menj, szedd le [rózsák] (1. p.) Kng. c) A mellékmondat személytelen: Ma reggel eljönnek, a plébánoshoz, Taujēnasunhoz, és most is azt mondta a feleségem, hogy nála voltak Ksp. 2. A nem tiszta függő beszéd célhatározói mell mondatai. A mellékmondat állítmánya itt rendszerint felszólító módban áll. A sofőr ismét megáll, hogy szálljak ki (hogy én kiszálljak) Mžs. Jū.rgi.s idejött, hogy meghívjon a temetésre: meghalt a mostohaanya (vagyis azért jött, hogy meghívjon a temetésre: meghalt a mostohaanya) Mžs. Na, ez már elég, akkor még munkát adok neki: kendert adok, hogy fonja meg és szője le (hogy ő, az árva, megfonja és megszője) (1. p.) Kng. Aztán felkelnek, hogy kelj fel: tehenet kell hazahajtani (hogy keljen fel, mert haza kell hajtani a tehenet) (1. p.) Kng. 3. A nem tiszta függő beszéd okhatározói mell mondatai. Eljöttek a testvérek, és elkergették, mondván, hogy menj a rokonaidhoz, mert nincs rád szükségem (hogy menjek a rokonaimhoz: én nem kellek neki) Pbr. Az apa örvendezik, hogy gyermekei hazatértek (az apa gyermekeiről van szó, mert ő maga, boszorkány felesége unszolására, elűzte őket) (1. p.) Mck. 4. A nem tiszta függő beszéd módhatározói mell mondatai. Állítmányaik felszólító módban állnak. Az a szó, amelyet ezek a mondatok magyaráznak, a főmondat teip „így” módhatározója. Akkor úgy öltözött fel, hogy tépje le a tetőt, és hordja ki onnan a szalmát, akkor lesz szénája (1. p.) Mck. A pap azt tanácsolta neki, hogy úgy meneküljön haza Šlt. 5. A nem tiszta függő beszéd alanyi mell mondatai. A hatóságtól azt szokták mondani, hogy három évig ott kell élnie, míg fel nem építi a sajátját (házát) Kršk. Anyám, úgy tűnik, megegyeztek, hogy te addig maradsz, én pedig maradok. Mžs. A nem tiszta függő beszéd a litván nyelv más nyelvjárásaiban sem ismeretlen, különösen azokban, amelyekre nem jellemző a melléknévi igenéves függő beszéd. A nem tiszta függő beszéd példái a lett13 és az orosz14 nyelv nyelvjárásaiban is megtalálhatók. 13 Például az ismertetett nyelvjárások közelében fekvő Eleja járás Vilce környékén a Tēs teīca, ka es esuōt satīc’s vīna brālī mellett ezt is mondják: Tēs teīca, ka es satīku vīna brāli (a Latvijas TSR Tudományos Akadémiája Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének kéziratos dialektológiai anyagából). Lásd még: Latviešu valodas dialektoloģijas atlanta materiālu vāksanas programma, Rīgā, 1954, p. 110; Mūsdienu latviešu literārās valodas gramatika, t. II, Rīgā, 1962, p. 905. 14 Žr. A. B. Шапиро, Очерки по синтаксису русских народных говоров, Москва, 1953, p. 60; В. И. Собинникова, Строение сложного предложения в народных говорах, Воронеж, 1958, p. 157—162. 228 Következtetések 1. A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásaiban egyenes, függő és nem tisztán egyenes, vagyis félig egyenes beszédet használnak. 2. Az egyenes beszédet jelölő szerzői beszéd legnépszerűbb igéje a sakyti (‘mondani’). Ezt gyakran többször is megismétlik, néha pedig pleonasztikusan még ott is hozzáteszik, ahol már szerepel egy, az egyenes beszédet jelölő ige. 3. A szerzői beszéd többnyire megelőzi a szereplő beszédét. 4. A leírt nyelvjárások területén a participiális függő beszédet csak északon használják (a Lett SZSZK határától Karsakiškisig). A terület többi részén az idegen beszédet participiumok használata nélkül adják vissza. Ezt itt gyakran olyan modális partikula segíti, mint a būk, būktai, bucik, esą. 5. A leírt nyelvjárásokban gyakori a nem tisztán egyenes beszéd. Az egyenes beszédet úgy közlik, hogy sem az állítmány módját, sem a névmásokat nem változtatják meg, és megtartják az egyenes beszéd minden egyéb szerkezeti és stilisztikai sajátosságát; itt ez a főmondathoz a kad kötőszóval kapcsolt tárgyi mellékmondatként, esetenként cél-, ok- vagy módhatározói, illetve alanyi mellékmondatként hangzik el. EGYENES ÉS FÜGGŐ BESZÉD A PONTININKAI ÉS A NYUGATI PUNTININKAI NYELVJÁRÁSAIBAN Й. ШУКИС Összefoglalás A pontininkai és a nyugati punktininkai litván nyelvjárásaiban a függő beszéd szerkezetét és modalitását tekintve változatos. A szerző bevezető szavai rendszerint megelőzik az egyenes beszédet. A bevezető mondatok leggyakoribb igéje a sakyti (mondani). Gyakran pleonasztikusan használják a bevezető mondat más igéi mellett, például: Pōns kláus, sāka: „Tāu vaikū nebūva, — kur tu gavē vaikū.? (Užushiliai, Biržai járás.) Gyakran ismétlésként kerül az egyenes beszédbe, például: Žvīrbājs sāka: „Nō, — sāka, — vės va pōng, — sāka. — i bū.rno musipraus, i parsīžegnoji priš valgimo, o dabā tō nieka!“ (Piniava, Panevėžys járás.) Néha a szerzői szavak csak azt a beszélőt jelölik meg, akinek a beszédét közvetítik, például: Ta vęštīte: „Kar kar kār, ešmešk man vieno rešotel!“ (Kriauniškiai, Pasvalys járás.) Ha a beszélő az előzményekből egyértelmű, rendszerint nem nevezik meg, például: Kláus: „A tāu patīk [jaunikis]?“ — „Ne, nepatīk, — sāka, — bāžā kaip strāzda (Apa és lánya beszélgetése) (Piniava). A függő, melléknévi igeneves beszéd — és az is némi következetlenséggel — csak a leírt nyelvjárások északi részén, a Lett SZSZK határának közelében használatos. Ilyenkor — az irodalmi nyelvhez hasonlóan — az igéket megfelelő igenévi alakok váltják fel, az első és második személyű névmásokat pedig harmadik személyű névmások, például: Šindē sāke pro rādiju, kā kur ti ladē bū.v.i. (Nemunėlio Radviliškis, Biržai járás). E nyelvjárások többi területén a függő beszéd látszatát nem az igenevek használata, hanem bevezető modális szavak — a būk, būktai, bucik (mintha) kölcsönszó-változatok — vagy egy megkövült (az adott nyelvjárások rendszerét tekintve) igenévi alak, az esą teremti meg, például: Kalb, kad tō (ta) namēl bū.k jis a p i r ī k a (Serekėnai, Panevėžys járás). 229 Plepėja žmònis, kàd Brùonene asž jò· isirãšė iš ligòninės (Mežiai, Panevėžys járás.) Gyakori az úgynevezett félig egyenes beszéd is, amikor az egyenes beszéd csupán a kad kötőszó révén válik alárendelt mondattá, az igealakok és a névmások bármiféle megváltoztatása nélkül, például: Tadù pāmote išėjus šàva dù-kterei viresnei liepi* kàd aik tù nusik.nk (Kungiai, Ukmergė járás). Te Jùrgi.s a t v a ž d a v a, kàt p r d š o m un pãgraba: tučekgìla pasi.mire (Mežiai.) Leggyakrabban tárgyi mellékmondatok ezek, néha pedig cél-, ok- vagy módhatározói, illetve alanyi mellékmondatok.