Tiesioginės ir netiesioginės kalbos ypatybės pontininkų ir vakarinių puntininkų tarmėse

A litván nyelv nyelvtani szintaxisa KÖZVETLEN IR KÖZVETETT BESZÉD SAJÁTOSSÁGAI PONTININKUSOK IR NYUGATI PUNTININKUSOK DIALEKTUSOKBAN J. SUKYS A közvetlen beszéd a pontininkai ir nyugati puntininkai nyelvjárásaiban, mint ir általában a beszélt nyelvben, meglehetősen jellegzetes. Ha ez nem párbeszéd, mindig a szerző szavai jelzik ją (sajátos módon vezetik be). A leíró nyelvjárásokban, akárcsak az irodalmi nyelvben, a közvetlen beszédet jelző ir szerzői szavak leggyakoribb iš igéje a mondani. Mondta neki: „Mit nem hoztál el?” A farkas megharagudott, és azt mondta: „Én jo (már) daimió!““ Az §ov azt mondja: „Ne daimiózz, ne daimiózz!“ (1. sz.) Pnv. Aš Juozo sakė aki'§s (į akis): „Dievi mdna, išvės taū kėla tas sénberni.s, iš pamati'si!““ Mžš. Cigdnos sūka: „A Zine, ponū.lis: pirmo suvalgikim tava paršū.ku, a paskum valgismi viščū.ku (I. p.) Rgv. Veiksmažodis sakyti neretai pakartojamas net kelis kartus (prieš tiesioginę kalbą įterptas arba tik įterptas tiesioginę kalbą). ir į ją į Az efféle úgynevezett ismétlések különösen kedveltek, amikor valamit egyenes beszédben mesélnek el. Žvi.rbals sūka „Nem, — saūka, — vės pone, va sūka, — — i bū.rno nusipraiis, i parsizegndj priš valgimo, daba nieka! o to (I. o.) Ábra „Mės senail, — sak a, — bailėšon burdavem. Mi, — s a k a, — féltem, remegtem, — mondja — ke aidavem pro td" meskél. Gare, — mondja, — hogy ő most droséson* Kb. Aš azt mondta neki: „Lab“ tinké., — mond 6’, — beszélsz, ti as ne viska® suprafito““ Mžš. Nd, anos (ő) odalép (elvállalta) pavoki : „Nd, — sd k a, — jó, (de) ezt al nem tudod da megcsinálni, mondja: —unt — ritėjos“ (1.p.) Tj. A mondani ige gyakran még ott is hozzáadódik, ahol már van a közvetlen beszédre utaló ige. Pons kidus, mondja: „Neked gyereked nem volt, — amikor tu gyermeket kaptál. ? (1. Pp.) UR. A pemendli.s 5idin (gúnyolja, ingerli) vėlnu., mondja: „Nem, da nem ad- ! Bővebben ezekről a nyelvjárásokról lásd: J. Sukys, A keleti aukštaitis nyelvjárás ir pontininkai és nyugati puntininkai nyelvjárásainak jellegzetes fonetikai sajátosságai, LKK, t. 5, p. 175—183. ? A „Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja” kissé egyszerűsített változatát használják (II. kiadás, Vilnius, 1956, p. 105—118) átírás. Csak a vu jelet vezették be újonnan, amellyel a szóvégi redukált magánhangzót jelölik, amely közel áll a helyette általában kiejtett u, Ik. a arba u. 3 Senieji šios apylinkės tarmės atstovai taria visk ne pu.res!“ -. 223 (l. p.) Uz. Mdč rokuoj, saka: „Man tokos marčos nereik“ Kb. Aš Varu.si. (Veronika) vis kirsto., sakė:: „Pajim(k) gi, paragduk (alaus), gal nenumirsmė!“ Ms. Alpū.ne (Alfonsa) baras, saka: „Nu kuri“ či šū. ni.! (kas gi čia dabar!)““ Mžš. Nédavjo. (pénzt), —gondolta- ., azt mondta: „Jėgv mdi unitrakart mukėt?..“ Mškn. : Az irodalmi nyelvtől eltérően a leíró nyelvjárásokban a sakyti ige előképzős alakjai (atsakyti, pasakyti.- ..) a függő beszéd jelölésére közvetlen beszédben nagyon ritkán használatosak. A tarti és prabilti igéket e funkcióban szintén nem jegyezték fel. A sakyti mellett valamivel gyakrabban fordul elő a bartis, džiaugtis, juoktis „nevetve beszélni, gúnyolódni“, klausti, liepti, loti „fecsegni, hazudni“, prašyti, rėkti „kiabálva beszélni, veszekedni“, teirautis, žadėti stb. * Ezek az igék nemcsak a közvetlen beszédet jelölik, hanem stilizálják is azt, elmondják a szereplő beszédmódját. Kaziene baras: „Aini tuo keli, ti vi.s néskis medini'ku. (botot, hogy elűzze a kutyákat) MZ. Mari džaūgas: „Mindenütt rendbe hozták a tehenet Nj. U Skėdžene jubkas: „Na, most már lesz két veje!““ MZ. És ott marad a dombnál, és kérdezi: Tarū.t, kislányom, már befejezted?“ (I. p.) Kng. Kumeli'te I ie pi: „Dobj vissza egy nyers krumplit- !“ (1.p.) Mck. A kérő: §, Zing gi, lė'ji: „Menj (menj férjhez), menyasszony, különben a hattyútej is elfogy!““ Mžš. Eljött ¢, és kéri: „Olvasd el nekem, gyermekem, ezt a kis írást!““ Kršk. A lányok kiabálják: „Mikor fogod ezt felaprítani (felvágni a káposztát) késsel!“ —késel Mžš. Ő, mivel sósabb, mindjárt kérdezi: „Nem tudod, hol volt az a budėla, ahol lisztet árulnak?- ““ Mžš. A polgármester maga ígéri: „Neked, öregem, adunk!”” Kb. A beszédet jelentő szerzői nyelvi ige rövidség kedvéért néha elmarad. Ilyenkor intonációsan egy másik szerzői nyelvi ige emelkedik ki, amely általában azt a cselekvést mutatja, amelynek végrehajtása közben a szereplő kimondja szavait. Az igét itt indulatszó is helyettesítheti. A lány csak a végét mondta: „Jó, megcsináljuk!” (.p.) UZ. Az a kereskedő ezt mondta: „Mindenki menjen a zsákba!” (1. p.) Stmb. Stakiene csirkéje. pakišt: A mate —tiek i tegausi!- ““ Gtn. Tévos kū.mšči trinki stalai: „Tileėk tv vaflo!““ MZ. Más esetekben, hogy az elbeszélést élénkebbé, dinamikusabbá tegye, a szerző nyelvében csak a szereplőt nevezik meg, akinek közvetlen beszéde van. Ta vešti'te:, Kar kar kar, ešmėsk mai vieno rešotal!“ (I.p.) Kršk Liesene: „Al tégi, jū.m afti —nebegal.ėjot iškūsi [paslėpto aukso]! MZ. Sdkom:,,UZirkvs, nabaggli.s! U tas sture': Užū.kos, nabagdli.s! ** (1. o.) Mžš. 4 A leíró nyelvjárásokban a közvetlen beszédet meglehetősen gyakran nem litván eredetű igék is jelzik: dyvytis „csodálkozni“, durnavoti „bolondnak nevezni, gyalázni“, lojyti(s) „szidni (magát)“, mįslyti (a fiatalabbak azt is mondják: gondolni), rokuoti „mondani, mesélni, állítani“, šidyti „bosszantani, kigúnyolni- “. Jaiūn dg buvg', dį: vidavas (csodálkoztam- ), durnavédavo: „Ka to apsmyds, te ištrauke [pinigus] Pnv. Ka pradgjaléjitis: „Ok ti, —sgka, —stu. sk, paisi tū!““ Nrb, mi-sliji: Aš „Žmunėl (asszonyka), hogy neked i is egészséged legyen! ** M35. U Jön a vd firkász, dörmögve: „Se nem kérsz, se nem kapsz!” Gtn. Te, gyerek. muki'kle, Zing’, mindjárt §i.dinv: „Kavalįgri.š su pans, vire kėši. so smald...* Nn. 224 Mivel a szereplők már fel lettek sorolva, a ir hallgató számára világos, kié -ek a szavak, a közvetlen beszédet néha csak egyetlen igével jelölik (mondani, kérti ir dezni stb. ). Tam laik mas bordks vėžem ont rics rūsį). (i Mondja: „Bobi.i, a nesosale ?* Mondja: „Ge so pęrštenėm”. Mondja: „Gę nose peisteiu!” be Krk. Klaus: „A tau patiūk [vőlegény]?““ — „Ne, nepatiiik, — saka, — barzd kaip strazda (I. o.) Pnv. , Pétrikien, — sdk a, — gyere segítségül, ahogy aš meghalsz!““ — „„Ó, — mondta, — csak halj meg!“ Ksp. A szerző szava szinte mindig a szereplő szavai előtt áll. Į a közvetlen beszédet ar beillesztő, po annak szerzője által mondott szavak ritkán fordulnak elő; valamivel gyakrabban csak akkor, amikor megismétlik őket. „I a8, — sziaka, — tette [sók]: vész déd, i aš tette” Pnv. „Nincs itt, mondta', a — helyen — elnyúlik (lefeküdni aludni), menj — anyához! ** MZ. „„Hol van az önök. piaca?”“ — mondja" MZ. „Nem értem, mi ez” – či mondja — Tj. Néha a közvetlen beszéd megszakítja a szerzői beszéd mondatát, amely a si közvetlen po beszéd után folytatódik. | Dabai azt mondja: un „Apa.” (az apának): „O tv „Te tv semmirekellő, semmit — sem tudó” – forgatja a szemét. Mžš. | A direkt beszéd, anélkül hogy elveszítené rá jellemző intonációját, összetett mondat į részévé válhat. Vaike: viens sūka: — „Aik un tw Įgyventi)“, ki.ts sūka: ,„,A ik un tis Por. Kiti dievi: I. .šlendv kuki bobv kukas iš terpt. varteš, tudo apipuibly pulkvs didždusi ias) vienv: (> — „Man“, kite: „Man“, i ižgriebi (išperka) sviestu.. kur gerésni.s MZ. Birdava, sdka: ,Tavi ves, ri kur tréskv kine“ — nu ta ir Troskirne Rgv. ; Más személy egyenes beszéde a leírt nyelvjárásokban, akárcsak az irodalmi nyelvben, függő ir beszéd formájában is kifejezhető. Az egyenes beszéd függő beszéddé alakításakor rendszerint változik az állítmány módja, néha az állítmány összetétele is, megváltoznak a személyes névmások”. ir Ji A szerzői beszéd főmondattá alakult részéhez kapcsolódó mellékmondattá válik. A pontininkai nyugati puntininkai ir területén a függő beszédet nem egységesen fejezik ki. -tól Lettországtól A Szovjetunió határai egészen Karsakiškio nyugati ir révészei, bár meglehetősne en következetesen, részes igenévi függő beszédet használnak. Azt mondta, ka hogy iš építettünk egy hidat. Kld. Šiūdė azt mondta a rádióban, ahol ladé ką volt. ti RAN. Azt mondja, ka hogy átment a no hídon. Stmb. A megjelölt területen, akárcsak az irodalmi ir nyelvben, a névszói állítmányt, illetve az ar állítmányi csoportot alkotó, függő módú igenévi su szerkezeteket használják. Vėlne. žmėgos, meldgi.s tase: Spéldkvs: rūdiju. nusipirka iš Melly na Ti iltagal, sakasi a iš Léningrada pifki.s® Vö. £ J. ) Balkevičius, A mai litván nyelv szintaxisa, Vilnius, 1963, p. 407. 5 Szinte minden pontininkair s, a délnyugati puntininkasok ebben az esetben ezt mondanák: ..sakasi iš Leningrada pitka, még o gyakrabban: ..saka iš Leningrada pitka; ..saka, hogy iš Leningrada pirka. 15, A litván nyelv grammatikai szerkezete 295 -tól/-től Karsakiškio į délre (pl. kb. Miežiškiai) a közvetett participiális beszédnek csak nyomai fordulnak elő. Azt mondta, hogy Lgnvs bi.cik (mintha) mondaná® (sako), kad bus išrinkta nauja milicija Mžš. Likę vakariniai puntininkai pontininkai, tiesioginę kalbą versdami ir netiesiogine, tiesioginės nuosakos tarinio netiesioginės nuosakos dalyviais paprastai nekeičiaS. Netiesioginei kalbai perteikti čia dažniausiai padeda modaliniai žodeliai, paprastai slaviškų skolinių perdirbiniai: bak, būktai, bucik (beje, jie gali pasitaikyti tiesioginėje ir kalboje). Tiesi'be, šiūdė Jeneskdl gerddjo, ka Jarasondls ęšvažuoj pas tévs bū'kte Gts. Kalb, kad tė" (ta) legyen ő a megváltó Srk. Beszél, legyen még néhány munkanap. neki levonta a vagy csökkenti az összeget MZS. Egyes helyeken a nyugati puntininkusoknál a gondolat hitelességével kapcsolatos kételyt a do közbevetésben szereplő megmerevedett melléknévi igenévi forma „állítólag” fejezi ki. Fecseg *gondolja, hogy Bruonene tikrai įsirašė į ligoninę iš MZ. Amikor a függő beszéd változatlanul megőrzi az egyenes beszéd állítmányát, előfordulhat, hogy a būk, būk tai, bucik, esą modális szócskák hiányoznak. ir Ilyenkor nincs egyértelműen hangsúlyozva, hogy a közvetített szavak, gondolatok magának a ar szerzőnek, nem pedig egy ne másik személynek a szavai, gondolatai. Mindannyian gi u Ze (beszélt), ka daū(g) kas atpiks MZ. Akkor azok az emberek azt mondták tu nekem, hogy fonalat szőnek ir sa hogy, hogy a pénzt li kifizető ing (I. sz.) Rdž. Néha a szereplő beszéde itt a szerző szavaihoz a hogy kötőszóval is kapcsolóne dhat, nem csupán intonációval. 7 Miežiškiai településen ez a megmerevedett jelen idejű melléknévi igenévi forma nem jelöli a nemet és a számot: JO' (már) volt beluk uit (bebégas). Jd' (már) volt: bemukuiit (tanulatlan). Jg' (már) mondta sakujit (mondó), hogy visszatérnek, al td eljött, i nem félt ME. 8 Pig. J. Balkevičius, min. ige., p. 408. J. Jablonskis és a ir korábbi litván nyelvi szintaxiskönyvek más szerzői az ilyen mondatokat úgy javították, hogy a függő mondatban a direkt beszéd igéit melléknévi igenevekkel helyettesítették, lásd: J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, t. I, Vilnius, 1959, p. 528 kk. ; M. Durys, Lietuvių kalbos sintaksė, Kaunas, 1927, 74. o. kk. A régi litván nyelvi írások, amelyek igaz, inkább az adott kor írott nyelvét képviselik, a közvetett to igenévi beszédet jól kialakult és gyakran használatos formában mutatják. ir Még a nyugati pontininkų szomszédjának, K. Širvydasnak a „Punktuose sakymų” című ir művében is ezt olvassuk: Todrin pats Dowids ieszko Diewo, szaukia iop, budina kayp ažumigusi, ii sakos essus aplaystas, skundžias essus arti prapulties... 1 199. Apasztatas azt mondja, jobb feleséget venni, mint égni 1 232. Azt mondja, hogy csupán hit által üdvözülök 1 238. A mai pontininkų nyugati pontininkų nyelvjárásaiban az indirekt participiális beszéd példáiból többet lehet találni ir ir A. Baranauskas olyan szövegeiben, iš tų amelyeket magának a nyelvjárási területnek a nyelvjárásaiban jegyeztek le. Kas cza par tokiū patréwu? — a királyfi elkezdett csodálkozni, mondván, hogy még sohasem látott ilyen beszélgetést BM 94 (Brž). Gaspadėris isz ta dzioūksma (fiir džioūksma) pradéja gir'tis' kad jis tūrius sawa tocnu kdr'wi, tabė grūžiu.. BM 78 (Vb). pribūwi unt karalu sūkesi jie iszwadawi jo duktėris ir parode tas galwus BM 113 (Ssk). 9 Az irodalmi nyelvben ebben az esetben nem ritka a girdi közbevetés, lásd: J. Balkevičius, i. m., 406. o. A leíró nyelvjárásokban nem jellemző. 226 Lėvunos sūke, Lidze išraudėje (kikérte) háromszáz rubelt. Mžš. Zménis plaūški, Skemuni si stebirkle pasiréde MZ. Mindkét esetben mintha nem lenne jelen a bizonytalanság árnyalata, amely a függő beszédre jellemző, azonban nem állítható, hogy a mellékmondatokban a szereplő beszéde pontosan rekonstruálódik. Valószínűleg itt csupán az elmondott gondolat tartalma kerül visszaadásra. A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásokban nem ritka a nem tiszta egyenes, vagyis a félig egyenes beszéd'?. Az egyenes ir beszédet itt a kad kötőszóval bevezetett mellékmondattal mondják el, anélkül hogy megváltoztatnák akár az állítmány módját, akár a névmásokat, miközben megőrzik az egyenes beszéd minden egyéb strukturális-stilisztikai sajátosságát!!. su Nehéz megmondani, hogy a nem tiszta egyenes beszéd ugyanolyan pontos-e, mint az egyenes ir beszéd! ?, azonban kétségtelenül a szereplő szavai ir a nem tiszta egyenes beszédben sokkal érzelmesebben és szemléletesebben jelennek meg, mint a függő beszédben. A függő beszéd nem adja vissza sem a közbevetéseket, sem a megszólításokat, sem az indulatszavakat, sem más be modális-emocionális jellegű szavakat; a nem tiszta függő beszédben mindez megmarad. ir ar o Ti ő jėi (neki) i mondta, ka td, Svaldenich, ne félj: iž di.dela dėbeša — mazv letd's! Mžš. Jeni‘te rdudv baišdusi, kat, wi, kurgi dabar mdfi pasidėi? Mžš. Aš patilėjo patilėjo i sakė“, ka, man rédas, tas sénii žėnisis (ves) vd/ Nn. A leggyakoribbak az olyan nem tiszta egyenes beszédes esetek, amelyekben a kad kötőszóval kapcsolt egyenes beszéd tárgyi mellékmondatként szerepel. Előfordulnak azonban ilyen módon létrejött cél-, ok-, módhatározói, valamint ir alanyi mellékmondatok is. 1. A nem tiszta egyenes beszéd tárgyi mellékmondatai. a) A mellékmondat alanya első — személy, állítmánya o pedig a — kijelentő, esetenként a felszólító mód igéje: Malininiks 'saka, kad ji“ aš (vaiką) mdžu. elkapta a folyón felfelé úszót. su 16% (l. p.) UZ. Ilyen volt a madárfogó is: „vágd, te vágd, ne i mondd, — hogy üljünk le, pihenjünk” Pbr. Meghallja: a kormányzót a barátjával Snékv látta, hogy karddal megy a német levágására ir (megmutatj- (1. uk) p.) Mck. Megölel, megcsókol, megcsókas olja, hogy én vagyok a te köteled (oldal) Alkn. 10 A kifejezésre lásd A. H. Tso3nes, A modern orosz irodalmi nyelv, II, Moszkva, t. 1958, p. 279. '! A litván irodalmi nyelvben a nem tiszta egyenes beszéd nem tolerálható, bár számos nyelvjárás és a néphagyomány számára nem idegen. A leíró nyelvjárások területéről ilyen beszéd példáit A. Baranausko szövegeiben is találjuk. Teip td dwara pons saka, kad ir m'ūs n'agūlam tam dwar’ gewa'dan- ’t’, ir m'ūs iszwaziojam kitor gew'an't* BM 161 (Jn3k). Téws n'anoréja da sakyt’; al sūris pasik’a, kad žionė, bd paiadėjė man’ (velniui) BM 160 (Jn3k)....- wdnags parkalb’éja imégiszké kad n'aszduk, al par'n'as'- zk namo ir p’anék jaution més, d pask dsz tau užnagrūdes' BM 158 (Jn3k). 12 A. Molotkovas, analizuodamas panašias senosios rusų kalbos sintaksines konstrukcijas su jungtuku sxo, teigia, kad šios konstrukcijos tiksliai neperteikia svetimos ar paties veikėjo kalbos (A. H. MoaoTkoB, OcoGkie CHHTAKCHYECKHE KOHCTPYKIHH AAs nepejaunk uyXKOi peuH B JIPeBHEPYCCKOM si3biKe, «Yuenble 3anucku Jlenunrpanekoro loc. Yunpepcureras, cepus OuzojiornueckHx Hayk, Bbin. 61, 1962, p. 192). 227 +b) Šalutinio sakinio veikėjas – — antrasis asmuo, o tarinys – — liepiamosios, kartais tiesioginės — nuosakos veiksmažodis: didr. i prisake dukterim, kad bévikit ji" (žaiskit su juo) ir neišldiskit, kol adbéks aš (I. o.) UZ. Rék, most esküszöm, hogy talált Gin. Egy jó öregasszony, kérem, ka ajándékozzanak nekem — életet, kaszát, — as kovácsolatlant Pnv. Akkor az anya kiment, és azt mondta az idősebb lányának, hogy tū menjen, szedjen [rózsát] (1. o.) Könyv. c) Személytelen mellékmondat: Unt ritėjos ateinv pas klebonu Taujénasun ir dabai ku.nige pasaka, kat pas mum vaidénase Ksp. 2. A nem tiszta egyenes beszéd célhatározói mellékmondatai. A mellékmondat állítmánya itt általában felszólító módban fejeződik ki. Paskaū vėl sustėja [šoferis), kat li.pk (hogy aš kiszálljak) Mžš. Te Jū.rgiš atvažava, kat prašom un pdgraba: mučekėla pasi.mire (azaz elutazott temetésre hívni: a į mostohaanya meghalt) Mžš. Nd aztán elég, akkor munkát adott da neki: fonjon, szőjön. hogy fonjon ir és szőjön (hogy ő, az árva lány, fonjon ir és szőjön) (I. o.) Kng. Azután kelj fel, hogy kelj fel: haza kell hajtani a tehenet (hogy keljen fel, mert haza kell hajtani a tehenet) (I. o.) Kng. 3. A függő beszéd közvetlen beszédtől eltérő okhatározói mellékmondatai. | . Atgje brėlene ir išvare, kat aik tu unt sava gi.minš, man nereikalitu fig (hogy .elmennék a rokonaimhoz: neki nincs rá szüksége) aš Péld. Az apa örvendezik, amikor a gyermekei hazatérnek (az apa gyermekeiről van szó, mivel ő maga, boszorkány felesége kényszerítésére, elűzte őket) (l. p.) Mck. 4. A nem tiszta függő beszéd módhatározói mellékmondatai. Jų Az állítmányok felszólító módban vannak kifejezve. A szó, amelyet ezek a mondatok magyaráznak, a — főmondat módhatározója feip „igen“. Úgy tűnt neki, hogy letépi a tetőt. ir verd ki ezeket a töltényeket, akkor lesz golyó (l.p.) Mck. A pap így beszélt hozzá, hogy mindenmé Slt. ; 5. A függő beszéd alárendelt alanyi mondatai. Volt egy rendelet, no hogy három méterenként kellett állni, mindenki a sajátját állította fel (kunyhók) Kršk. Nos, előkészítju ve, megállapodva, ka td hallgass i aš hallgasson. MA. I SEW A nem tiszta egyenes beszéd nem idegen a ir litván nyelv más nyelvjárásaitól sem, különösen azoktól, amelyekben a melléknévi igenévi függő beszéd nem jellemző. A nem tiszta egyenes beszéd példái a lett és az orosz nyelv nyelvjárásir aiban is megtalálhatók. 13 Például a leírt nyelvjárások közelében fekvő Elėja járás Vilcė környékén a Tės teicd, ka es esudt satic's vina brali sakoma ir Tés teic?, kaes satiku vipa brali (innen Lettország SZSZK Tudományos Akadémia Nyelvés ir Irodalomtudományi Intézetének kéziratos dialektológiai anyagai). Lásd is: Latviešu valodas dialektologijas atlanta materiavakšalu nas programma, Riga, 1954, p. 110; Mūsdienu latviešu literaras valodas gramatika, t. II, Riga, 1962, p. 905. r „Zr. A. B. Ilanupo, Oueprn no CHHTAKCHCY PYCCKHX Hapo/lHbIX rOBOPOB, MockBa, 1953, p. 60; B. H. Co6nununkosBa, Crpoenne cI0XKHOTO NMPEANOKEHHS B HAPOIIBIX rosopax, Boponex, 1958, p. 157—162. 228 Következtetések I. A pontininkai és a nyugati puntininkai nyelvjárásaiban egyenes, függő és nem tisztán egyenes, vagyis félig egyenes beszédet használnak. 2. Az egyenes beszédet jelölő leggyakoribb szerzői beszédige a sakyti („mondani”). Gyakran többször is megismétlik, néha pedig pleonasztikusan még olyan helyen is hozzáteszik, ahol a közvetlen beszédet jelölő egyetlen ige már elegendő. 3. A szerzői beszéd leggyakrabban a szereplő beszéde előtt áll. 4. A leíró nyelvjárások területén a részes igenévi függő beszédet csak északon használják (a Lett SZSZK határától Karsakiškisig). A terület többi részén az idegen beszédet részes igenevek használata nélkül adják vissza. Itt gyakran segítenek a būk, būktai, bucik, esą modális szócskák. 5. A leíró nyelvjárásokban gyakori a nem tiszta közvetlen beszéd. A közvetlen beszédet, anélkül hogy az állítmány móduszait vagy a névmásokat megváltoztatnák, és megőrizve a közvetlen beszéd minden egyéb szerkezeti és stilisztikai sajátosságát, itt a főmondathoz a kad kötőszóval kapcsolt tárgyi, néha cél-, ok-, módhatározói vagy alanyi mellékmondatokkal fejezik ki. NPS/MASI A szovjet és nyugati vasúti csomópontok beszédeiben HA. IIYKHUC Peszwome B JAHTOBCKHX roBOpax NOHTHHHHKOB H 3anafHbiX NYHTHHHHKOB nNpsAMas peds no CTPYKTYPe H NO MOJa. JbHOCTH OniBaeT pasHoo6pa3noii. A szerző szavai általában megelőzik a közvetlen beszédet. A bevezető igék, vagyis a bevezetett mondatot megelőző igék, például: sakyti (mondani). Ritkán on használják mellette Más igékben a bevezető mondat igéje, például: : Pons klaus, sgka: „Tau vaiky nebj.va, —kur tu gave vaiku.? (Užugužiai, Biržų r.). Gyakran a beszédet közvetlenül megismételt mondatként vezeti be, például: Zvi.rbals saka: „Nė, —sqka, —vėš va pong, —sgka, —i bi.rn> nusipraiis, i parsižegnėj pris vilgimo, o daba td nįska!“ (Tlunspa, Tlanenexcxnit pu.) Az elbeszélő szavakkal olykor csak azt a személyt jelölik, akinek a beszédét közlik, például: Ta veštiįte:, Kar kar kar, ešmėsk mag vieno rešotėl!- ““ (Kpsaymmmksii, TlacBajibeknii p-H.) Ha az alany az előbb elmondottakból már ismert, rendszerint nem nevezik meg, például: Klauš:,,A tau patiūk [jaunikis- ]?“ —„Ne, nepatiūk, —sąka, —barzd kaip strgzda (Beszélgetés apa és lánya között) (Tlnussa). KocBeinas: npuuacrHas peub, —Ho TO € HeKOTOpolH HENOC/JIeN0BATEILHOCTHIO, — ynotpebasiercs JHIL Ha CeBepe OnHcbiBaeMbiX TOBOpPoB —Oausb rpanuun JlarBuitekoji CCP. Tlpu 310M, Kak H B JHTEPATyPHOM $3bIKE, TIJIATOJIbI 3aMeHSIOTCS COOTBETCTBYIOUIHMH įopsaųMn npuuacTHė, MecToumeHHs l-oro Ho 2-oro Jika —MeCTOHMeHHsMH 3-ero Anita, Hanp. : Šiūdė s Ake pro rūdiju, ka kur ti lads by. vi. (Hewynenė Pansumumkne, Bup- »xalickult p-H). Ha ocraibuoli TEppHTOpHH J@HHBIX TOBOPOB HJIJIJO3HS KOCBEHHOI peun "co3načrest He ynoTpeGJieHHeM NpHyacTHI, a BBOJHBIMH MOJIAJIbHLIMH CJIOBAMH —BapHaHTaMH 3AaHMCTBOBAHHIt būk, būktai, bucik (Gyjiro) WJIH OKameHeBlIel (MMeETCs BBHJlY CHCTEMA jĮaHHbIX TOBOPOB) npHuaCTHoi (opmoii esq, Kanp. : Kalb, kad tg (ta) namėl b ij“ k jis atpirka (Cepexonali, INanesexckuil 229