Vienaskaitos vardininko kilmės prieveiksmiai

LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA AZ EGYESSZÁMÚ ALANYESETBŐL EREDETŐ HATÁROZÓSZÓK K. ULVYDAS A névszók egyes számú alanyesetéből kialakult határozószók csoportja a litván nyelvben viszonylag kisszámú. Az alanyeset, igen világos nominativusi jelentésével, általában sem hajlik minőségi és körülményviszonyok jelölésére. A mai nyelvben használatos, egyes számú alanyesetből eredő határozószók többnyire nem mondathatározóként, hanem személytelen mondatok névszói állítmányrészeként szerepelnek. Így az úgynevezett predikatív határozószók csoportjába sorolandók. Az ilyen határozószók közül a következőket kell megemlíteni: gaila (negaila), ganà (neganà), garbė (negarbė), šlovė (nešlovė), gėda (ne gėda), laikas (ne laikas), mėtas (ne mėtas), sarmata (ne sarmata) „szégyen (nem szégyen)”, valià (nevalià), žinia (nežinia). Az itt felsorolt szavakat a határozószóvá válás folyamata különböző mértékben érintette. A gaila (negaila), ganà (neganà) formák teljesen határozószóvá váltak. A mai nyelvben mellettük egyetlen más eset alakja sem maradt fenn. Ezenfelül e formák alanyeseti jellege is teljesen elhomályosult a beszélők tudatában. A gaila határozószó, amelyet a köznyelvben csak a tövén tőhangsúlyos ejtéssel ismernek, még csak nem is teljes bizonyossággal vezethető vissza főnév alanyesetére, jóllehet vannak főneveink: atgaila DŽ, gailà, -õs, gailà „sajnálat, sajnálkozás” Ml. Ha e határozószóban a főnévhez képest nem változott meg a hangsúly helye, akkor a melléknév semlegesnemű egyes számú alanyeset-tárgyesetéből is származhat. A ganà határozószó alighanem nem más, mint egy absztrakt jelentésű főnév régi alanyesete, amelynek tövi megfelelését az óegyházi szláv goněti mutatja. Bár e szó más esetei a mai litván nyelvben nem fordulnak elő, rokonai — ugyanazon tő más szavai — annál bőségesebben megtalálhatók, például: ganàtèl „elég (ha nem egy emberhez szólunk)”, ganàtet „elég már, elég”, užganantinti „kielégíteni”, ganėti, -ėja (gána), -ėjo „elégnek lenni, elegendőnek lenni, elegendőnek bizonyulni”, ganėtinas, -a „elegendő; meglehetős”, ganėtinai „elegendően”, ganėtinumas „elegendőség”, ganėjimas „ugyanaz”, ganėdinti „kielégíteni”, paganėdinti „kielégíteni”, užganėdinti „ugyanaz”, ganėdinimas „kielégítés”, ganingas, -a „elegendő”, ganingai „elegendően”, ganioliai „ugyanaz”, ganõliai „ugyanaz”, ganūmas „elégségesség”, užganuoti „kielégíteni”, gánt (gànit) „elég”, gandėti, gandà, -ėjo „1. elegendővel rendelkezni, megélni; 2. visszaható: kívánni; 3. sikerülni, győzni”, apgandėti „kissé megunni, terhessé válni”, atsigandėti „megunni, terhessé válni”, gandiotis, 1 A példák a „Lietuvių kalbos žodyno” című szótárból származnak: III, Vilnius, 1956. 7 -úojasi, -āvosi „elegendővel rendelkezni”, gandžiaus (gan'džiaus) „szívesebben, inkább, jobban, hamarabb”, vö. ganveik „gyorsan, hamarosan”, gangreit „majdnem, csaknem, szinte”. Itt még megemlíthetnénk azokat a feltehetőleg lengyel mintára alkotott egyházi irati tükörfordításokat is, mint gandaryti, -o, -ė „jóvátenni, kiengesztelni”, gan(a)darymas „jóvátétel, kiegyenesedés”, ganapadarymas „ugyanaz” (vö. lengyelül: zadośćuczynić, zadośćuczynienie). Vagyis a ganà szó töve igen elterjedtnek mutatkozik a litván nyelvben, ám maga ez a szó főnévként nem bizonyult életképesnek, és határozószóvá vált, anélkül, hogy a mai nyelvben bármely más esetét hátrahagyta volna. Ezzel szemben a ganà határozószó (akárcsak a gãila) a legnagyobb fokú határozószóságot mutatja a fent említett, alanyesetből eredő határozószókhoz képest. A többi, alanyesetből eredő határozószó azonban szintén különbözik egymástól határozószóságának fokában. A megfelelő főnevektől jobban elkülönültnek tekintendők a valià (nevalià), žinià (nežinià) határozószók. Amikor személytelen mondat állítmányaként szerepelnek, semmilyen jelzőjük nem lehet. A többi — garbė (negarbė), šlovė (nešlovė), gėda (ne gėda), laikas (ne laikas), metas (ne metas), sarmata (ne sarmata) — kaphat valamiféle jelzőt akkor is, amikor személytelen mondat állítmányaként áll, vö.: Nem nagy dicsőség idegen nyelveken beszélni, nagy szégyen a sajátunkat nem jól tudni; Ilyen szégyen most nekik!; Itt az ideje most elindulni, mielőtt jól elvernek minket Šint; Most van itt az ideje (a legjobb idő) rozsot aratni Vb; Nem olyan nagy szégyen ez, hogy valamelyest lemaradtunk tőlük. Természetesen, jelzővel használva az ilyen alanyeseti alakok nem tekinthetők határozószóknak. Így tehát azt látjuk, hogy az itt tárgyalt szavak három csoportba is sorolhatók. Az elsőbe a kétségtelen határozószók tartoznak: ganà (neganà), gãila (negãila), amelyeknek már nincs kapcsolatuk a főnevekkel. A második csoportot a valià (nevalià), žinià (nežinià) alkotja. Mellettük továbbra is használatosak a megfelelő főnevek, de személytelen mondatok állítmányaként nem kaphatnak semmilyen jelzőt. A harmadik csoportba a hibridek (főnevek-határozószók) sorolandók: garbė (negarbė), šlovė (nešlovė), gėda (ne gėda), laikas (ne laikas), metas (ne metas), sarmata (ne sarmata); ezek személytelen mondatok állítmányaként is kaphatnak jelzőt, és csak megszorítással nevezhetők határozószóknak. Az itt tárgyalt valamennyi csoport határozószójára jellemző, hogy korábban kapcsolatban álltak, és többségük ma is kapcsolatban áll absztrakt jelentésű főnevekkel. Jelentésük elvontsága részben maga is meghatározhatta a határozószóvá válást, illetve a határozószókhoz való közeledést. Ha más nyelvek hasonló határozószóit vesszük szemügyre, ugyanazt a jelenséget figyelhetjük meg: ott is főként elvont jelentésű főnevek alanyesetei váltak predikatív főnévi határozószókká; vö. az orosz nyelv hasonló típusú határozószavaival: время, грех, досуг, недосуг, лень, охота, пора, срам, valamint néhány másikkal olyan mondatokban, mint На счастье грех роптать, — Жужутка отвечает2. Bár az itt tárgyalt határozószók a litván nyelvben különböző fokú határozószóságot és kétségtelenül különböző régiséget mutatnak, bár a főnevekkel fennálló szemantikai kapcsolataik igen eltérőek, — a sajátos predikatív jelentés mégis világosan elkülöníti őket a főnevektől. V. V. Vinogradov hasonló orosz határozószavakat 2 Грамматика русского языка, I, Фонетика и морфология, Москва, 1952, р. 634. 8 az állapotkategóriába sorolja3, amelynek önálló szófajként való elkülönítését egyes szlavisták kétségbe vonják4. Amint látjuk, a főnevek alanyesete a litván nyelvben egyáltalán nem hajlamos határozószóvá válni. Alanyeseti eredetű határozószóból igen kevés van mind az irodalmi nyelvben, mind a népi beszélt nyelvben — az egyes nyelvjárásokban. Emellett jelentésükben és szintaktikai funkciójukban is jelentősen különböznek az összes többi, esetragból keletkezett határozószótól. Mint már említettük, az alanyeseti eredetű határozószók legjellemzőbb vonása predikatív jelentésük; többnyire személytelen mondat állítmányaként szerepelnek. Például: kár (nem kár): Kár volt nekem CvR VIII 19; Sajnálom anyámat, nem hagyhatom kenyérfalat nélkül VienP 167; Szégyen összeszedni, kár otthagyni JV 542; Kár, hogy nincs fiad SimonP 13; Nem sajnálom a rutácskákat, a rutácskákat, csak a fiatal napokat sajnálom d.; elég (nem elég): Elég már dolgozni, ha pedig kevés neked — tölts még egy keveset Knv; Elég nekik (a császároknak, cároknak) a dolgozó emberek verejtékét és vérét inni CvR VIII 14; Bizony elég szégyent hoztál már a nemzetségünkre Don; Csak valami nem sikerült neki, és ennyi CvR II 222; A bácsi… kezdetben elég kedvesen felelt a neki feltett kérdésre BIR 216; Addig forgatta [a rokka kerekét], míg azt nem mondták neki, hogy elég VienP 193; De nem elég, hogy rémület és félelem gyötri SimonA 120; No lám! Nem elég, hogy nem engedett be, még a nyelvét is jártatja ŽemR₁ I 339; tisztesség (becstelenség): Sem Istennek tisztesség, sem ördögnek kímélet LKŽ III 115; Becstelenség kerülni a munkát; dicsőség (gyalázat): Dicsőség a hősöknek, akik a hazáért és a szabadságért estek el; gyalázat a naplopóknak és a lustáknak; szégyen (nem szégyen): Végtelenül kellemetlen és szégyenletes volt Gud-GuzKIT₁ II 12; Egyáltalán nem szégyellem azokat a könnyeket, olyanok, mint az élő sebből folyó vér SNěr; ideje van (nincs itt az ideje): Eszébe jutott, hogy ideje gondoskodni az állatokról CvR VIII 173; Ideje adót fizetni Grž; Leéltük az életünket, megtettük a magunkét, ideje átadni a helyet a gyerekeknek LKŽ VII 30; Nem látod, hogy ideje seprűvel körbejárni a világ háza táját is ib 30; Már rég ideje, kislányom, hogy beszállj a kocsiba ib 30; Ideje már lefeküdnöm, de még nem vagyok álmos Ds; Nincs itt az ideje megitatni a kutyát, amikor farkas van az udvaron Plt; ideje van (nincs itt az ideje): Nekem is ideje férjhez mennem LKŽ; Ideje neked, ideje neked kiugrani a kertből ib; Ideje a legénynek fiatal lányhoz lovagolnia ib; Fogjatok be, vendégek, lovakat: ideje hazatérni ib; A rozsot már ideje aratni ib; A Fiastyúk már reggelizik — ideje felkelni ib; Nincs itt az ideje az agarat itatni, amikor vadászni kell ib; Nincs itt az ideje a kutyákat itatni, amikor farkas van a nyájban ib; szégyen „szégyen” (nem szégyen „nem szégyen”): Amit mondott, azt szégyen még hallgatni is Šlap; Hát nem szégyelled így beszélni?; szabad (nem szabad): Szabad a sólymokkal magasba emelkednie, s még az északi halált is megfékeznie SNėrP II 208; Szabad így viselkedni? Rg; Mi visszahódítottuk azokat az erdőket — hát szabad nekünk gazdálkodni bennük CvR VIII 126; Senkinek sem szabad káromkodnia Vrb; A fénysugár hordozójának nem szabad elcsüggednie SNėrP II 203; Žr.. В. В. Виноградов, Русский язык, Учпедгиз, М.-Л., р. 399—422.3 4Vö. O. K. Balaišvilis kandidátusi disszertációjának megállapítását: „Az állapotkategória szavainak nincs nyelvtani kifejezőeszközük; ezért úgy véljük, hogy az orosz nyelvben nincs állapotkategória mint szófaj, és aligha megalapozott az a vélemény, hogy ez a szófaj kialakulóban van.” O. К. Баляшвили, Вопросы о категории состояния в русском языке, Москва, 1951 (Библиотека им. Ленина, рукопись). 9 hír (hír-e?): Hogy mi a hír, mit művelt az a csintalan legényke, ha tudtam volna, nem engedtem volna, hogy megkenje a koszorút, hagytam volna, hogy felnevelkedjék Rod; Hír, hogy az embereknek nehéz volt megművelniük saját földjeiket és a birtok földjeit (ps.) Nm; Hogy valóban így történt-e — nem tudni SimonP 4; Végtelenül szomorú lett, és nem tudta, mit tegyen CvR VIII 27; Csak a mezők végében állt a viharok tépte, villámok sújtotta juhar, mintha egy kihalt falu öreg bírája volna, és nem tudni, min töprengett ib 234. Amint a példákból látható, a ganà határozószó az összes többi nominativusi eredetű határozószótól abban különbözik, hogy nemcsak predikatív, hanem mód- és mennyiségjelölő jelentése is van — állhat személytelen mondat állítmányaként, valamint bármilyen mondat módhatározójaként is. Ezenkívül a felsorolt határozószók közül egyedül a ganà használatos csonkult ganì alakban is, amely többnyire már partikula lett. A litván laikos határozószó mellett a nyelvjárásokban használatos a szláv eredetű čėsas ’idő, alkalom’ kölcsönszó is, vö.: Jau čėsas rugius sėti Šlap. Az itt felsorolt alakok megmerevedését, illetve határozószói használatát (azokban az esetekben, amikor predikatív, olykor pedig mód- és mennyiségjelölő jelentésben használatosak) az a körülmény is mutatja, hogy bizonyos esetekben még fokozhatók is, például: Išėjo mokslą, dabar sarmačiau (még inkább szégyen) su juo sueiti (találkozni) Inšk; Ankščiau jiem viskas buvo valiau (inkább szabad, megengedett) Gs. Egyes nominativusi eredetű határozószók mellett az instrumentalis is használatos (természetesen már egészen más, határozói jelentésben), például: laikas || laikù, laikais ’időnként, néha’, vö. čėsas || čėsù, čėsais. Valószínűleg az utóbbiak mintájára alkotnak akár mellékneveket is (čėsùs, -i ’korai’ R), amelyekből aztán ismét határozószók képződnek, vö.: Geriau, kai čėsiai apsilūobi Inšk; Mes čėsiau atvažiuovom ib. Igaz, néha nehéz megmondani, hogy ezeknek a határozószóknak a középfoka az -iai képzős határozószóból származik-e, vagy csupán a főnév megmerevedett instrumentálisa fokozódik, vö.: Pusė antros kad būtų atsikelta, tai jau laikiau LI; Laikiau daržus sėkme už kitus metus J. Vö. a laikiai határozószót is, például: Laikiai kel LKŽ VII 31. Egyes nyelvészek a névszók egyes számú nominativusából származó határozószók közé sorolják a rods, berods, tiesa5 szavakat. Az első kettőt az óegyházi szláv rado szóval hozzák kapcsolatba; a harmadikat J. Endzelynas ismét az orosz правда szóval veti össze, F. Kuršaitis nyelvtanából a következő mondatot idézve: aš tai tiesą žinai, ale nesakāi, amelyet F. Kuršaitis németül így fordít: „ich weiss es zwar, ich sage es aber nicht“. F. Kuršaitis ebben a mondatban a tiesą szót a főnév határozószói használatú instrumentálisaként értelmezte6, és a szintaxisról szóló fejezetben, az ellentétes kapcsolásról beszélve7, a rods, beje szavakkal állította párhuzamba. F. Kuršaitis szerint a német ellentétes mondatban a zwar — aber megfelelője a rods (vagy a tiesą, beje), míg a litván ellentétes mondatban az alė (vagy a bėt) felel meg neki; vö. e kijelentés illusztrálására adott példáját: aš tai rods (arba tiesą, beje) žinau, alė nesakāi, „ich weiss es zwar, aber ich sag es nicht“8. A rods, berods szavakról mindenekelőtt azt kell mondani, hogy semmi közük a főnévhez. Legfeljebb a rōdas, -ā melléknévvel hozhatók kapcsolatba, amelyet például F. Kuršaitis is felvesz a szótárába, bár valódiságában kételkedik. Ez a melléknév… ⁵ A. Leskien, Litauisches Lesebuch mit Grammatik und Wörterbuch, Heidelberg, 1919, p. 176; J. Endzelīns, Baltu valodu skaņas un formas, Rīgā, 1948, p. 228. ⁶ Žr. F. Kurschat, Grammatik der littauischen Sprache, Halle, 1876, p. 385. ⁷ Ugyanott, 439. o. ⁸ Ugyanott, 439. o. 10 …ként elsősorban a szláv nyelvekből kölcsönözték. Balt. pad, -a, lengy. rad, -a, or. pad, -a állítmány kifejezésére használatosak, például: balt. (я) вельми рад „nagyon örülök, elégedett vagyok”; Рад бы й пай, дбы грэхи не пускаюць „Szívesen [eljutnék] a mennyországba, de a bűnök nem engednek”; lengy. Rad to czynię „Szívesen teszem”; Rad gościom „Örülök a vendégeknek”; or. Я так рад, что… „Annyira örülök (olyan elégedett vagyok), hogy…”; Рад стараться! (a cári Oroszország katonájának válasza a dicséretre) „Igyekszem! (Értettem!)”; Я очень рад играть эту роль „Nagyon örülök, hogy ezt a szerepet játszhatom”. A rodas, -a melléknév hasonló használata a régi litván írásokban is megtalálható, például: turim… rodi daryti pagal jo prisakymų; ji dirb roda savo rankomis; rodi… eisim9, valamint a népnyelvben, a népdalokban, ahol melléknévi, határozószói és kötőszói jelentésében egyaránt fennmaradt. A rõdas, -à melléknév határozószóvá válásának folyamatát E. Frenkelis10 igen meggyőzően magyarázza a régi írásokból és a beszélt nyelvből vett példákkal. E folyamat kezdete már Bretkūnas Postillájának nyelvében megállapítható. Itt a régebbi rodi nueit kifejezés mellett már a ką šie rodas darė, kaip ana (pekla) rodas norėtų megfogalmazás is használatos. Vagyis itt már egyetlen alakban egybeesnek a nyelvtani nem (hímnem – nőnem) és a szám (egyes szám – többes szám) jelentései; más szóval elhalványul a rõdas melléknév nem- és számjelentése, s ezzel együtt megindul a határozószóvá válás folyamata is. A nem szerinti egyeztetés még a népdalok nyelvében is fellelhető, például: — Vai, mergele lelije, ar eisi už mane? — Roda eitie, roda neitie, roda pauliotie Mrk. Itt, mint látjuk, a rõdas melléknév egyeztetése még követi az alany nyelvtani nemét. Másfelől azonban valószínűleg a leány mondásában: Rodas atduoti rūtelių vainikėlį, oi tik nerodas aukselio žiedelio Rdm, valamint a dalbeli kacsa panaszában: Rodas būčia išimtie, vainikėlį paduotie, ale stovi tykiai du strielčiu kelyje TŽ IV 145, ez az egyeztetés már hiányzik (a rõdas szó nyelvtani nemének jelentése már annyira elhalványult, hogy akkor is használatos, amikor hallgatólagosan nőnemű alanyra utal). Emellett az utóbbi példában, ahogy E. Frenkelis megjegyzi, a rõdas szó engedő jelentést is nyer. Még hozzá kell tenni, hogy itt a rõdas jelentésében és funkciójában közel kerül az ale kötőszóhoz, amellyel párt alkot (ale (rodas — ale, vö. nors — bet). A mai beszélt nyelvben a rõdas, -à „elégedett” melléknév főként az állítmány névszói részeként és predikatív jelzőként fordul elő, vö.: Anas šituo arklin rõdas Ds; Visi nerodi buvo, kai sužinojo šitokią naujieną Trgn; Šmakšt rankas ažupakalin ir vaikštinėja rõdas Km. Ezenkívül a nyelvjárásokban előfordul az rõds < rõdas partikula is, vö.: Kastavo ten nereikia; kirvį rods pasiimkite — be kirvio nieko neveiksi Sr; Pernai rods pelėda čia, tame uoksve, perėjo; kas žino, koks paukštis šį metą bebus čion įsimetęs ib; Rods kam man vienam dirbt už visus Vrb; Imame rods pirmiau šitą darbą ib; Būtų rõds bepigu, kad žmogus galėtumi žinoti, kas bus rytoj Grg; Tau rods gerai gyventi, kad pinigų turi Kv. A mai irodalmi nyelvben sem ez a melléknév, sem ilyen partikula nem használatos. Csupán Donelaitis írásainak nyelvében fordul elő a rods kötőszói funkcióban; vö. „Téli gondok” című művének mondását: Rods negražu girdėt ir būrui didelė gėda, ale ką veiks žmogus, stokodams ir badu mirdams. 9 A példák forrása: E. Fraenkel, Syntax der litauischen Kasus, „Tauta ir žodis“, IV, 1926, p. 145. 10 Ugyanott. 11 A rõdas, -à melléknévtől nem választható el az u tövű rodus, -i melléknév, vö.: Vaikai labai rodùs kermošium Slm; Ar šienelis grėbt nubodo, ar namulio buvo rodu (d.). Kp. E két melléknévhez kapcsolódik a rodžiai „szívesen” határozószó (MT 91), valamint a rodėti(s) személytelen ige, vö.: Taip man rodėjo jį pamatyti Všk; Man rodėtus namo parvažiuoti Grž. Meg kell különböztetni a rõds < rõdas alakot a rõdos modális szótól (: rõdytis). A litván nyelvben kizárólag modális partikulaként honosodott meg a berõds hibrid alak is, vö.: Berõds geras dalykas būtų pagauti zuikį bemiegantį Skr. Végül a tiesà szó a mai litván irodalmi nyelvben egyáltalán nem használatos határozószóként. Csak közbevetésként, modális szóként szerepel; nem eszközhatározói, hanem alanyeseti alaknak értelmezzük. A melléknév semlegesnemű alanyesetének-tárgyesetének eredetére visszavezethető határozószók közé tartozik a daug (< daugia), maž (mãž) (< mažà). Ezek közül az első (daug) rendkívül gyakran használatos mennyiségi jelentésben, a második, a mãž (mãž) ritka szó, amely inkább a beszélt nyelvben fordul elő. A névmás semlegesnemű alanyesetének-tárgyesetének alakjából keletkezett a vis (< visa) határozószó, amely az írott és a beszélt nyelvben egyaránt meglehetősen gyakori. A mãž (mãž) határozószó ritkasága azzal magyarázható, hogy helyette gyakrabban használják a semlegesnemű alanyeset-tárgyeset teljes alakját, a maža alakot, vagy a mažai határozószót. A vis határozószó viszonylag korlátozott gyakorisága abból fakad, hogy mellette a visàd, visadà, visadõs, nuolāt, nuolatõs és más, azonos vagy nagyon hasonló jelentésű határozószavak is használatosak. Íme néhány példa a daug, maž (mãž), vis határozószók használatára: daug: Sokat beszélt, de semmit sem mondott LKŽ II 210; Nagyon sok ember volt ib; Bundában sokkal melegebb ib; Sok a fa, kevés a favágó ib 209; Kevés emberrel csépeltünk (kevesen voltunk a munkára) ib 210. mãž (mãž): Családunk csak keveset eszik ib VII 960; Tudj sokat, beszélj keveset ib; Itt időzzünk keveset ib; A tehenek alig adtak tejet ib; A farkas nem nézi, sok vagy kevés juh van-e ib; vis: A jégen mindig csúszós, a kályha mögött pedig mindig sötét van LKŽ; Mindig iszunk, mindig iszunk – mindig van; mindig nézzük, mindig nézzük – mindig tele van ib; Mind más hangocskák, mind más történetek ib; Talán nem is mindig ilyen mogorva ib; Az ablak alatt pedig egy kis fa áll, ezért mindig édesek a bogyók ib; Minden szél fújt – mindig engem ért utol, minden eső esett – mindig engem áztatott el ib. A melléknevek és igenevek valamennyi semlegesnemű alanyeset-tárgyeseti alakja, ha személytelen mondat állítmányaként használják, kétségtelenül közel kerül a predikatív határozószók csoportjához. Ezek az alakok azonban más funkciókat is betölthetnek: lehetnek az alany, a tárgy, illetve a személyes mondat névszói állítmányrészének kifejezői. Ezért, részben pedig a hagyomány miatt, ezeket az alakokat továbbra is a melléknév kategóriájában tartják számon. Az összes fennmaradt semlegesnemű melléknévi alanyeset-tárgyeset közül a mãžà formát kell a leginkább határozószóvá vált alaknak tekinteni. E forma jelentése és használata bizonyos esetekben teljesen egybeesik a mažai határozószó jelentésével és használatával¹, vö.: mãžà supranta || mažai supranta, mãžà žmonių tebūvo || mažai žmonių tebūvo. A mãžà alak határozószóvá válását – akárcsak a daugia alakét – különösen az általánosult mennyiségi jelentés segíthette elő. A ragjelentés teljes elvesztése megkönnyítette a mãžà, daugia alakok megrövidülését. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy e formák megrövidülése nem ¹ Lásd: LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, Lietuvių kalbos gramatika I, Vilnius, 1965, p. 528. 12 egységes. A Daugia a mai nyelvben alig használatos (vö.: Kas daugia šneka, tas mažai težino LKŽ II 213). Ez a forma a régi írásokban gyakoribb. A Maža gyakrabban használatos, mint a megrövidült maž (mãž) forma. Az itt tárgyalt határozószók némelyike, különösen a maž (mãž), vis bizonyos esetekben partikula szerepét vette át, vö.: Kokia ta kelionė buvo, sunku apsakyti: maž aštuntą parsikrapštė LKŽ VII 960; Jie vis geriau mums patalkins, nei vaikai. Vagyis beszélhetünk a maž (mãž), vis határozószókról és az ugyanezen alakú partikulaelemekről (sőt olykor modális szavakról is, vö.: Jis maž (mažiausiai) penkis vežimus šieno gavo iš lankos LKŽ VII 960). Érdekes, hogy Kaniava nyelvjárásában a per elöljárószó olyan elöljárós szerkezeteket alkot, amelyek napszakokat, a nap, a hét és az év időszakait jelölő főnevek alanyesetével állnak, például: per povakaris „per povakarį“, per rytas „per rytą“, per popietis „per popietį“, per mėnasis „per mėnesį“, per nedėlia „per nedėlią“ stb. Vö.: Sviestą mušiau, mušiau per vakaras ir nesumušiau; Per vakaras tu man nedavei miego; Per popietis visą pievą nušienau (nušienavo); Per popietis karvės kai bačkos priėda. Nem hagyható figyelmen kívül e szerkezetek bizonyos fokú megmerevedése, és ezzel együtt a határozószókhoz való közeledése. Meg kell említeni néhány határozószóvá vált frazeológiai kapcsolatot vagy szókapcsolatot is, amelyek alanyesetű (néha megrövidült) alakokat tartalmaznak, például: laikas metas: Jau laikas metas, mano dukrele, į vežimė sėsti (d.) Pnn; valia nevalia „akarva, akár nem; akarva-akaratlanul“: Valia nevalia turėjo nuryti, net ašaros bobai apšoko ŽemR₁ I 242; Valia nevalia — reiks kitą į jos pėdas statyti ib 111; gėda ant gėdos (solecizmus?) „a legnagyobb szégyen“: Gėda ant gėdos nemokėti savo tėvų kalbos Sim; visų geroji „a legjobb“: Paršą visų geroji laikyti: penė geriau ima, kaip kiaulė Vkš; ši vieta „messze“: Kur aš te nueisiu — ši vieta Trgn; kaip kartas „bizonyára“: Kaip kartas tai ir bus Tvr; Kaip kartas buvo prapuolus Ad; kaip sykis „épp úgy, ahogy véletlenül“: Vos šieną suvežėme, kaip sykis ir ėmė lyti Nmk; minden alkalommal: Saulėlė, miközben minden alkalommal magasabbra emelkedett, szélesebbre terjedt a ködön át, és minden alkalommal forróbban hevített Žem. Ezután megemlítendők azok a megmerevedett vagy részben megmerevedett szókapcsolatok, amelyek a daug, maža, maž (mãž), vis szavakat tartalmazzák. Íme néhány példa: tiek daug „legalább, másképp“: Kad jau būt žinomi keliai, tai tiek daug (bitų nesunku nuvykti), o dabar tai ir susivelinsit LKŽ II 210; mindegy, sok „mindegy, bárhogy”: Mindegy, sok mindent felvehetsz, csak ne meztelenül ib; kicsit sok „nagyjából, hozzávetőleg, kissé”: Nagyjából ismerem a lapjaimat ib; „elég sok”: Sokat kellett volna fizetnie, de nem volt neki ib; sok-sok „a lehető legtöbb”: Sok-sok széna legyen húsvétig, ha elég lesz ib; Sok-sok, ha kapsz harminc pūrát ib; alig-alig „éppen csak”: Amikor a nagy mester visszatért Parusnysba és megpihent, a litvánok csaknem elfoglalták a várat ib; „legalább”: Tíz pūra zabot vetettem, és remélem, bőven lesz legalább ötven pūra ib; Antukui útja legalább öt-hat rubelbe kerül ib; Vigyél a hajóba mindenféle élőlényt, legalább kettőt-kettőt, hímet és nőstényt ib; kevés egy kicsit „kevés, egy kicsit, alig”: A disznók csak egy kicsit nagyobbak a sündisznóknál ib; egy kevéssel „legalább egy kicsit, alig”: Nekem ez nem gyerek, ha csak egy kicsit megszidod, már sír ib; 13 mindenképpen egyforma „mindegy” LKŽ; újra meg újra „folyamatosan” ib; minduntalan „folyamatosan” ib; mindegy is „mindegy” ib; még ha sok is „mindegy” ib; mindegy „egyformán” ib; mindegy „mindegy”: Vidd — mindegy, neked ib; mindegy „nem számít”: Mindegy, hogy kicsi vagy öreg ib; mindegy „egyformán” ib; vis tiekaja „mindegy“: Talán nem mindegy? ib; vis tiekam „mindegy“: Mindegy, úgyis elpusztulunk! ib; vis tik tiek „mindegy“:Nekem mindegy, hogy te magad jössz-e, vagy őt küldöd ib; vis tojį „mindegy“ ib; vis už vis „különösen, leginkább“ ib; vis vien „mindegy“: Én mindenképpen elmegyek hozzá ib; vis vienà „mindegy“: Ezt mindenképpen meg kell tennem ib; Régebben sovány, elgyötört lány volt, de most, hogy hordó módjára meghízott, mindegy neki ib; vis vientara „mindegy“: Neki mindegy ib; Az egyik azt mondja: nekem nappal jobb, a másik azt mondja: nekem éjjel jobb, a harmadik pedig azt mondja: nekem mindegy ib. visa vientara „mindegy“ ib; Vö. még a vis dėlto kötőszót és partikulaelemet. Néha a számnév alanyesete is frazeológiai kapcsolat tagjaként szerepel, vö.: trečia į vieną „akárhogy, gondatlanul, felületesen“: Trečią į vieną nuakė (boronált, nem boronált), úgyis terem valami Rš; Dolgozz, fiú, ne csinálj mindent összevissza, ahogy éppen eszedbe jut, akkor neked is és másoknak is jó lesz Lkm; trečia pernai „nagyon régen“: Nagyon régen nem kent cipők ŽemR₁ I 403. Az ilyen kapcsolatokból összetett határozószók keletkeznek, vö.: kaskarts Val, Stn (< kas kartas); kasmet Kurs (< kas metas): Menj, te buta, hiszen minden évben az étel miatt panaszkodsz Don; kasmėn (< minden hónap): Kasmėn kapja a fizetést Š (Dglš); kasryt (< minden reggel): Minden reggel krumplit eszik tejjel Ob; kasnedėl (< minden héten): A kenyeret hetente kell sütni ib12. Érthető, hogy a melléknevek semlegesnemű alanyesetéből-tárgyesetéből összetett határozószók is keletkeztek, mint a maždaug (< kevés sok), a daugmaž (< sokat keveset), vö.: maždaug „körülbelül, majdnem, hozzávetőleg”: Körülbelül az egész ugarföldet felszántottuk; a munka körülbelül fele maradt hátra LKŽ VII 967; Még körülbelül háromszor ennyit kell összegyűjteni ib; Körülbelül megtanultam, de még át kellene ismételni; daugmaž: Nagyjából olyan magas vagy, mint a bátyád LKŽ II 219; Minden valamennyire művelt embernek olvasnia kell ib; A majorig nagyjából fél kilométer van ib. Helyenként a maždaug határozószó jelentése „kissé, valamelyest, legalább valamennyire, egy kicsit”, vö.: Néhány vendég valamelyest megértette LKŽ VII 960; A többi testvér kissé hátrébb maradt ib; 12 Egyes esetekben e határozószók fő tagja a csonkult egyes számú tárgyeset is lehet: kasryt < minden reggel, kasnedėl < minden héten. 14 Ha nagyjából pénzt ígérsz nekem, akkor az én részemről engedd meg, hogy Stasiukas még tanuljon ib13. Előfordulnak teljesen egyéni képzések is, vö.: kadkādē (< kadā kādē) „már mikor valaki, régen, régóta”: Jau kadkādē kumeliukas nujunky(t)as Grž. Tehát azt látjuk, hogy a litván nyelvben viszonylag kevés a singularis nominativusból adverbiálódott forma. Ez az eset ragyogóan nominativusi, megnevező jelentése miatt szinte egyáltalán nem hajlamos a körülményviszonyok jelölésére. A singularis nominativusból származó egyszerű (összetétel nélküli) főnévi határozószók gaila (negaila), ganà (neganà), garbė (negarbė), šlovė (nešlovė), gėda (ne gėda), laikas (ne laikas), metas (ne metas), sarmata (ne sarmata), valia (nevalia), žinia (nežinia)… főként predikatívan használatosak, és csak a melléknévi határozószók, daug, maž (mãž), mažà, valamint a névmási vis, továbbá a viszonylag ritka, határozószóvá vált idiomatikus vagy egyéb frazeológiai szerkezetek fejeznek ki körülményt is. A SINGULARIS NOMINATIVUSBÓL KIALAKULT HATÁROZÓSZÓK К. УЛЬВИДАС Összefoglalás A cikk a singularis nominativus és a határozószók kapcsolatának kérdését vizsgálja, áttekinti a nominativus adverbiálódásának eseteit, valamint meghatározza a singularis nominativusból kialakult határozószók jelentését, képzését és használatát. A tényanyagon végzett elemzés azt mutatja, hogy ez az eset kifejezetten nominativusi jelentése miatt kevéssé alkalmas minőségi és körülményviszonyok kifejezésére. A singularis nominativus csak kivételesen ritka esetekben adverbiálódik, következésképpen az ebből az alakból létrejött határozószók csoportja csekély létszámú, például: gaila „sajnálatos”, negaila „nem sajnálatos”, ganà „elegendő”, neganà „nem elegendő”, garbė „dicsőség”, negarbė „szégyenletes”, šlovė „dicsőség”, nešlovė „gyalázat”, gėda „szégyenletes”, ne gėda „nem szégyenletes”, laikas „idő”, ne laikas „nem alkalmas az idő”, mètas „itt az ideje”, ne mètas „még nincs itt az ideje”, sarmata „szégyen”, ne sarmata „nem szégyen”, valia „szabad”, nevalia „tilos”, žinia „ismeretes”, nežinia „ismeretlen”. A példákból láthatóan ezek a határozószók absztrakt jelentésű főnevek singularis nominativusából keletkeztek. Hasonló jelenség más indoeurópai nyelvekben, különösen a szláv nyelvekben is megfigyelhető; vö. az orosz время, грех, досуг, недосуг, лень, охота, пора, срам. A többi nyelvhez hasonlóan a litvánban is rendszerint predikatívan használatosak az ilyen típusú határozószók. Csak nagyon ritka esetekben némelyik itt vizsgált határozószó… 13A „Lietuvių kalbos žodynas” VII. kötetében az ilyen jelentésű határozószó, a maždaug a maž daug címszó alatt, a rombusz után így szerepel: maž daug, vagyis bizonyos szókapcsolatként. Mivel itt mindkét elem csonka, helyesebb volna egybeírni őket. Az itt tárgyalt jelentésben használt maždaug szót összetett határozószónak kell tekinteni. A maždaug tehát két jelentésben használatos határozószó, amelyek röviden így foglalhatók össze: „1. megközelítőleg; 2. kissé”. 15 A határozószók a cselekvés módjának körülményét kifejező szerepben is előfordulnak, például: Gėdos juk gana padarei giminei mūsų „Hiszen elég szégyent hoztál a nemzetségünkre” (Kristijonas Donelaitis). Természetesen e határozószók határozószói jellege nem egyforma mértékű. Egyes alakok teljes határozószósulásáról részben az is tanúskodik, hogy néhány esetben fokozhatók, például: sarmaciai „szégyenletesebben”, valiau „még inkább csúszva”, žiniau „jobban ismert”. A mai litván irodalmi nyelvben nem fordulnak elő határozószósult vagy határozószósuló, névszói alanyesetű elöljárós szerkezetek. Néhány dél-litván nyelvjárásban azonban léteznek ilyen szerkezetek. Például a Kaniava (Varėna járás) nyelvjárásában a per „át, keresztül” elöljáró és a napszakokat, a nap, a hét stb. időszakait, valamint az évszakokat jelölő főnevek alanyesete álló szerkezetek használatosak, vö.: per rytas „egész délelőtt”, per vakaras „egész este”, per mėnasis „egész hónapban”, per vāsara „egész nyáron”, per žiemà „egész télen, a tél folyamán”. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy e szerkezetek bizonyos mértékben határozószósultak. A litván nyelvben viszonylag kevés az egyes számú alanyesetű, határozószósult frazeológiai kapcsolat is. Még azok a kapcsolatok sem minden esetben teljesen határozószósultak, amelyek a kas „mi” névmásból és egy időjelentésű főnév egyes számú alanyesetéből állnak, és kizárólag időhatározói szerepben használatosak, mivel fő összetevőjük előtt jelző is állhat, vö.: kas dienà „minden nap” és kas mielà dienėlė „minden kedves kis nap”, vö. még: kas antrà dienà „minden második nap”. A határozószósulás során az ilyen kapcsolatok fő összetevője rendszerint elveszíti a ragját, és a névmással egyetlen szóvá olvad össze, például: kaskàrts < kas kàrtas „minden alkalommal”, kasmėts < kas mètas „évente”, kasmėn < kas mėnuo „havonta”; vö.: kasryt < kas rytas „minden reggel”, kassy̆k < kas sy̆kis „minden alkalommal”, kasvàkar < kas vāk aras „minden este”14. Az egyes számú alanyesetű, határozószósult idiomatikus kapcsolatok összetétele és kialakulása többnyire egyedi jellegű, például: laikas mètas „(eljött) az idő”, valia nevalia „akarva-akaratlanul, akár akarod, akár nem”, visų gerõji „a legjobban”, ši vietà „messze”, trečià į vienà „felületesen”, trečià pérnai „nagyon régen”. 14 Meg kell jegyezni, hogy egyes esetekben e határozószók fő összetevője nem más, mint az egyes számú tárgyeset csonka alakja, vö.: kasryt < kas rytą, kassyk < kas sykį stb. 16