Dėl keleto lietuvių kalbos skolinių

IŠ LITVÁN LEXIKOLÓGIAI IR LEXIKOGRÁFIAI LITVÁN SZSZK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA aa -RÓL/-RŐL NÉHÁNY LITVÁN NYELVEK KÖLCSÖNSZAVAK S. KARALIŪNAS Mint ismeretes, a hagyományos indoeurópai nyelvek etimológiai kutatásaiban a figyelem elsősorban a más indoeurópai į nyelvekben található megfelelők felkutatására irányult. nyelvekben, a legarchaikusabb indoeurópai kiemelése érdekében az innovatív lexémákat ar magukban foglaló, több rokon nyelvcsoportot átfogó nyelvi lexikai réteget. Azokat a szavakat, amelyeknek más ide. nyelvekben nem sikerült megfelelőiket megtalálni, félretették mint késői, a történeti rekonstrukciók szempontjából értéktelen újításokat. Leggyakrabban az anyagi kultúrával kapcsolatos valóságokat jelölő su lexémákat, amelyek felületes szemlélődésre a nyelvi rendszerben elszigeteltnek tűntek, de más (ide. ar nem ide.) nyelvekben könnyen megtalálható megfelelőik voltak, az esetek többségében kölcsönszavaknak vélték. Jól ismert jelenség, hogy az anyagi ir kultúra tárgyai és az azokat jelölő iš szavak nemzetről į nemzetre, illetve iš nyelvről į nyelvre vándorolnak. (vö. pl. utca, bors, selyem, bazár stb.). ir Ez azonban extralingvisztikai — tényező, és magától értetődően nem elegendő; pusztán erre jo támaszkodva nem célszerű meghatározni, hogy egy szó saját vagy kölcsönszó-e, még akkor sem, ha ar valamely kulturális realitást jelöl. ar ir Az utóbbi időben, amikor fokozódott a figyelem a į nyelv lexikai elemeinek rendszerbeli helyzete és más elemekhez jų fűződő su viszonyai iránt, ir valamint növekedtek az erőfeszítések arra, hogy a lexémát elsősorban magának a nyelvi rendszernek az adatai alapján etimologizáljir ák, gyakran vetik fel és vizsgálják újra a kölcsönszavak kérdését. Íme J. Otkupscsikov a balti nyelvek tényeire támaszkodva megcáfolja azt a véleményt, hogy a lit. kafstas állítólag a szláv nyelveken keresztül érkezett finnugor nyelvekbeli szó volna, és igen meggyőzően ir bizonyítja balti voltát: jo „Il0CKOJIbKY B JIATOBCKOM s3blKe yepeloBaHue kefstas/kafstas ,,rpo0“ TNOJHOCTBLIO CoOBNaJI2eT C uyepelloBaHHeM kefstas|kai'stas ,,3eMyepoiika®, MOMKHO BEICKA3aTh npeanoJoxeHHe O Ga/ITHACKOM NPOUCXOXKAEHHH JIHT. keFstas ,,rpoG* H JITIL Felosztott. ConocraBjieHHE JIT. kei-s-tas „Tpo6“ c kef-s-las „pnonoro“ n metszeni „py6uTh, BbipyOnBaTb“ B JIOCTATOYHOH Mepe MpOSICHSET BTHMOJIOTHIO paCCMAaTpHBaeMbIX GAJITHICKHX cJi0B. Popma c orsiacokoii o (JIHT. kaf-s-tas) COBMAjaeT no CBOE CeMaHTHKe, a TaKxXe B reHeTHYECKOM IlIaHe C JIT. pra-kar-tas ,sciu” (= ,,BLULOJIČJIEHHASI KOJIOJIa“. DrTHMOJIOTHS JITIN. SKifsts NpOSICHSETCS IPH CONocTaBJIEHHH C JIHT. átszúrni „„pe3arb“; B CEMAHTHYECKOM K€ acneKTe Bee NpUBeJIeHHbIe GaJITHHCKHE CJIOBa MOryT OkbITb COMOCTaBJEHbl C pyc. Koa00a „Tpo6“, ,,KOpHITO JŲJISI KOpMma 12* 179 cKoTa“ Hu TA. —JUT. kalti,Boipon6usBath“!, Ugyanígy V. Urbutis is, számos, a nyelvjárásokban megtalálható közös tőjű szóra támaszkodva, teljesen megalapozottan veti fel azt a gondolatot, hogy a litván ūčiū, aciu, ūčiuo stb., amelyeket E. Fraenkel szláv jövevényszavaknak tart*?, lehetnek saját, litván szavak®.. Az itt megadott módszertani elvek alapján e tanulmány néhány, a kutatók által egyöntetűen jövevényszónak tartott litván szó (dėka, kūbilas, posnia, šišava*) vizsgálatát kívánja elvégezni, előtérbe állítva a balti nyelvek eddig figyelmen kívül hagyott megfelelő anyagát, amely azt mutatja, hogy nincs feltétlen szükség arra, hogy a vizsgált litván szavakat jövevényszavaknak tekintsük. 1. a dėka duokia, duokė, duokti „egy munka elvégzését kikövetkeztetni“ LKŽ II 612, amelynek a tővégi -gmássalhangzóval képzett változata is van, vö. nūduogia „kikövetkezteti“ Išlaužas, a dudgas „ész, belátás; „gyengeelméjű ember” Daugėliškis, Kuktiškės, Linkmenys, Subačius, Vidiškės, duoga „t. o. Kiaukliai, Panevėžys, dudgis, dudgius „csekély értelmű ember” Daugėliškis, lásd LKŽ II 611, dudkas „gyengeelméjű ember; „tökfilkó, tudatlan, bolond” Ignalina, Kirdeikiai, Kuktiškés, Linkmenys, Tauragnai® Az o gyökérvokalizmusú alakok: dokia, doké, dokti „megérteni, átlátni* LKZ II 412, valamint a saját dokia,,freiwillig, jóindulatból“ R II 149, M II 196. A vele azonos kifejezésnek köszönhetően, vö. A rozsot aratni ő a saját akaratából (saját elhatározásából, kérés nélkül) eljön, az LKŽ II 262-ben már ė vokalizmussal szerepel. A déka (és dėka) „köszönet, hála; kegy; akarat” főnév az LKŽ II 262-ben széles körben használatos mind a nyelvjárásokban, mind a régi írásokban, vö. még a dékas „köszönet, hála” LKŽ II 262 alakot, ennek denominatív igéit: dėkoti, dėkūoti „köszönetet mondani” LKŽ II 264, valamint a dėkui, dėku, dėkuo határozószókat LKŽ II 264 (ez utóbbiak eredetüket tekintve valószínűleg az o-tövű szó egyes számú részes esetű alakjai, vö. dėkas). Különösen fontos az a tény, hogy a lett nyelvben szintén megtalálható ė tővokalizmusú szegmentum, vö. a lett dėka „szabad akarat; természet, jellembeli sajátosság” ME I 46, amelynek sajátos jelentése nem teszi lehetővé, hogy akár a litván, akár a szláv nyelvekből átvett szónak tekintsük. Talán itt a lett daga (nyj. duoga) is elkülöníthető „haszonra vagy előnyre“ (loc. sing.) ME I 461, EH I 318. Mivel a d és t kontrasztja a litván nyelvben fonematikus státusszal rendelkezik, vö. például: dėgti: tėkti, daryti: taryti, és mivel az itt vizsgált tő szavai nem tartoznak az expresszív lexikához, amelyben a zöngés és zöngétlen mássalhangzók gyakran elveszítik disztinktív funkciójukat, a szóban forgó szavakat külön tőhöz tartozóknak tekintjük, és nem kapcsoljuk őket olyan, fonetikailag és szemantikailag ar1 IO, B. Orkyniųukos, Has HcTopHH HHAO-eBponefickoro CJI0B006pa3oBaKHs, Jlennnrpajį 1967, p. 221—2. A lit. karstas és a lett škirsts szavakat régi balti szavaknak már 1911-ben K. Būga is így tartotta, lásd: K. Būga, RR, I, p. 308—9. E véleményéről sajnos később lemondott, lásd: K. Būga, RR, II, p. 192—4. * E. Fraenkel, LEW, p. 1. 3 V. Urbutis, —Baltistica, V(1), 1969, p. 48—9. 4 Lásd. E. Fraenkel, LEW, 86., 304., 641., 990—991. o. és az ott hivatkozott irodalmat. 5 A Dubkas-t egyébként nem lehetne elkülöníteni a dvakas „,bolond, félkegyelmű* LKZ II 663, dvakti „őrjöngeni, henyélni, lélegezni; megbolondulni, elbutulni” LKZ II 664 szótól (a tő vokalizmusának viszonyára vö. apvalūs és apuoluis), használati területeik azonban nem teljesen esnek egybe: a dvdkas a dudkas használati területétől északra (Biržai, Dusetos, Kupiškis stb.) használatos, és ez lehetővé teszi megkülönböztetésüket. 180 olyan szavakkal, mint tudkas „értelem, leleményesség”, (nu)tuokti „kitalálni, megérteni, megérezni” stb. * az a tő, ir amelyhez Ta dudkti (su -kiš -g-tenues előtt), dudgas, dokti, dėka, dėkas, lett. köszönhetően tartozhatna, van ide. *dėg- „packen“ Pokorny által 183, képviselt gót. tékan „Jiesti“ (praet. taitok), s. skand. ösvény (angl. take) „venni”, toch. B tek- „enni” (praet. a teksa su tő vokalizmusával č ar o). A tartalmi terv szegmensei „„(el)fogadni“ ir ,,gondolkodni, gondolni, vélni; gondolkodás, leleményesség, s értelem“ genetikai ide. a nyelvekben jól dokumentált, vö. pl. német annehmen „elfogadni, beleegyezni; gondolni“ a nehmen „venni“ mellett; gr. Šėyopos, jon. déxopar „elfogadok, kapok“: Soxéw „úgy gondolom, gondolkodom“, Séfu „vélemény- “, Soxel pot „úgy tűnik nekem (t. y. számomra elfogadható)”. Iš A tartalmi terv „gondolkodni, gondolni, vélni stb.” szegmensében megjelenhet a „,megköszönni” szegmens, vö. got. bagkjan, s. ném. felnémet. denken, s. angol bencan „gondolni”, iš amelyekből a német főnevek származnak s. felsőfokú dán (német Dank), s. angol panc (angol thank), gót pagks „hála, köszönet“ (vö. különöss. en az angol panc jelentései: „gondolat, vélekedés, gondolkodás; kegyelem, jóindulat; öröm, élvezet, vidámság; hála, köszönet“). Vagyis a hála, a köszönet úgy értelmezhető, mint „das in gedenkender Gesinnung sich duBernde Gefūhl“, plg. vok. Dank wissen ir pranc. savoir gré „būti dékingam (t. y. tudni a hálát)“. Általánosságban véve a primer vokalizmus č, o levezetettnek tekintendő — 4. Ellentmondás keletkezik: a szekunder vokalizmussal rendelkező szegmensek a tartalmi sík „gondolni, vélni“ primer szegmensét, a primer vokalizmussal rendelkező szegmensek o pedig a tartalmi su sík levezetett szegmensét é — manifesztálják „hálásnak lenni; hála, köszönet“. Mivel a tartalmi sík szegmense „venni; érinteni“ a balti nyelvekben nincs adatolva, azt kell feltételezni, hogy a gyök *dėg- (-kprieš tenues) a balti nyelvi közösségben azt jelentette: „gondolni, vélni, felfogni”. Iš szabályszerűen a duogas, dudkas „értelem, belátás” főnevek képződtek, amelyek a hozzájuk tartozó igék számára magánhangzó-váltakozás révén szolgáltak alapul, vö. su uo dudgti, duokti. A főnevek azonban a gyökér vokalizmusának ir megváltoztatása nélkül is képezhetők, vö. litván slėgri : sléga, slėgas (mellette sluoga, slūogas). A *dėgigének (-k-) „gondolni, vélni, felfogni“ szabályos főnévi származékai szintén a dėka, dėka, dėkas voltak, amelyeknek kissé módosult jelentése úgy viszonyul az alapszó jelentéséhez, mint a gót su főnév jelentése pagks —a gót alapszó jelentéséhez pagkjan jelentéséhez". 2. kūbilas Lit. a „kūbilas” szót egységesen a szláv nyelveken keresztül átvett germanizmusnak tekintik (vö. s. orosz keobols) németesedésként érkezett (vö. német“,Kiibel „hordó”, vö. tov. ném. s. magas. miluh-chubili „tejes hordó”s), litván a köböl jelentésköre széles: „széles fenekű hordó liszt, gabona betöltésére, zöldségek savanyítására, folyadékok tárolására; lezárható hordó ruhá- * Jų az etimológiát lásd E. Fraenkel, LEW, p. 1141. * A senovės írások dėkuju, dėkujam formái „köszönöm, köszönjük- “, vö. pl. egy M. Mažvydas-ének Diekuiu tau Diewe tiewe | Amelyek mane fche nakti faugojei ĮNuog fkadu wiffu bei priegadu, valóban iš lehetnek szlavizmusok (vö. s. fehérorosz. Oxxyro, daxyan). 8 Ez a német szó viszont a latinból átvett kölcsönszónak iš számít. Capella „statinaitė“, lásd A. Walde — J. B. Hofmann, Lateinisches etymologisches Wörterbuch, I, Heidelberg, 1938, p. 310; vö. Ferences Kluge, Etymologisches A németek szótára Sprache, 17. kiadás, Berlin, 1957, 408. o. 181 źiams laikyti; kraitkubilis; kifaragott nagy faedény illesztett fenékkel, duobinys; kenyeres zsák, kenyértartó dézsa, kenyérsütő edény; betonból készült kútkáva; malomban a malomkövekhez po elhelyezett nagy hordó; ilyen nemzeti litván tánc; fiatal férfiak játéka, amely hasonló a gerelyhajításhoz; ütőhangszer, amely hasonló a dobhoz (az alja és az oldalai különböző fából készült, eltérő vastagságú deszkácskákból állnak)“ LKZ VI 749—750. Az egész litván nyelvterületen használatos — ir a žemaitis ir és aukštaitis nyelvjárásokban. Régi írásokban (pl. M. Daukša „Postilla Catholicka” című művében, p. 170), valamint ir szótárakban is előfordul (P. Ruigys ir Kr. Milkaus). Elterjedt a folklórban (pl. A. Juška által gyűjtött dalokban). Ebből számos családnév keletkezett: Kubilas (20 család), Kubilius (361 család), Kubilis (12 család), Kubilénas (4 család), Kubilinas (2 család), Kubiliūnas (39 család), Kubilavicius (2 család), Kubilėvičius (5 család), Kubilinskas, Kubilinskis család), Kubilskis, Kubilskas család), Kubilnikas (2 család). Mindez megalapozottan veti fel a kérdést, hogy a kūbilas valóban kölcsönszó-- (20 e. Elsősorban meg kell (4 jegyezni, hogy e szónak több változata is létezik. ir P. Ruigio és Kr. Milkaus szótáraiban a kubilis alak van rögzítve: Kubbilis, lo „ein [tehend offenes GefaB; „ein Kiefen“ R I 69, Kubillis, lio, Kubilas, lo „ein offenes Böttchergefäß, ein Kiefen zum Bier“ M I 133, valamint F. Neselman szótárában a Kubilis, io mellett: „ein Kübel, ein offenes Böttchergefäß, das oben an der Öffnung enger ist als am Boden“ N 206, találjuk a ir különös Kublulis alakot: io „ein aus einem Stiicke Holz gehohltes Gefäß“ (Ragnit) N 207, amely talán a *kubilulis vagy *kubululis kicsinyítő alakból származik, az i és az u kiesésével. Iš Laukuva vidékén ismert a to kūbelas szó változata LKŽ VI 748 (ha ez itt e nem a žemaitis nyelvjárásbi, an ejtett széles hangokat jelöli). A kūbilas szóval egyazon tőhöz tartozhat a következő: lit. kub-drka, „fából készült edényke, dobozka; „Abrinas, vogonė“, kubarkis „fa vödör“ LKŽ VI 748 (talán a *kub-ara szláv -ka képzővel alkotott alakja, vö. kaukara „domb, púp“, kūkštara „púp; lapockaköz; teher“), kūbikas „agyagból készült fatartó“, kubikė „fa vajtartó“, kūbikis „edény dara, liszt tárolására; „két füllel ellátott ar főzőfazék“ LKŽ VI 749, kubilké „kis fatartó vaj tárolására“ LKZ VI 750 (minden valószínűség szerint a kūbilas szóból litvánosított szláv -ka képzővel), kuboré „nagy fakanál főtt étel merítésére- “, kaborka „fatartó, dobozka; „abrinas, vogonė“ LKŽ VI 751 (feltehetően a kuborė szóból szláv -ka képzővel; a kub-ara és kub-orė szavak -arés -orképzőinek váltakozására vö. kaūkaras „dombocska, domb, púp“: kaiikoras „ugyanaz“), kubūrka „fatartó, dobozka; „abrinas, vogonė“, kuburké „u. a.“ LKŽ VI 754 (talán a *kub-ura| *kub-urė szóból szláv -ka képzővel, az -ara: -ura képzőváltakozásra vö. kaūkaras: kaūkuras), kubūlkė, kubulkė, kubulkis „fatartó, dobozka; „abrinas, vogonė“ LKŽ VI 753 (a *kubula| *kub-ulė szóból, vö. lett kubuls; a *kub-ula| *kub-ulė és kūb-ilas szavak -ul-: -ilképzőváltakozására vö. juiid-ulas: jurid-ilas „aki állandóan mozog; „nyughatatlan, csibész“, vö. még kib- -uras: kib-iras „apró száraz gally“). Rendkívül változatos a lit. kūbilas lett nyelvbeli megfelelője, vö. lett kubls „der Kiibel, Bottich“ ME II 297, kublis, kubla EH I 666. Ezek a formák kétségtelenül szinkópált u-t tartalmaznak, vö. a lett dial. teljes alakját kubuls és kubulis EH II 666. Szinkópált magánhangzót tartalmaznak a lett kicsinyítő formák is: kublitis, kublinš „ein aus Holz verfertigtes Gefūss zur Aufbewahrung von Milch, Grūtze““ ME II 297, vö. a teljes kubulinš alakot uo.; ez, úgy látszik, megerősíti a lit. 182 ir kublulis levezetését iš *kubilulis ar *kubululis. Be utótag -ulis, a lett nyelv használja -als (vö. kubals EH I 665), -els (vö. a kubelelis kicsinyítő képzős alakot „ein kleiner Dézsa” EH I 665) a -ils (vö. J. Kurmin szótárának kubils® alakját). Ugyanabból a tőből származik, mint a kubils, feltehetir ően a lett kubucis ,.eine große ciba (ilyen edény); egy fából készült Trinkgefäß; egy egy Fedéllel ellátott Gefiss aus Birkenrinde, amelyben az ember Beeren sammelt od. Tabak bewahrt“ ME II 297. Ezért a litván és lett ir nyelvekben a következő közös változatok vannak: kabilas/kubuls (a -il-|-ulképzők váltakozása meglehetősen gyakori), kūbikis|kubucis (az -ik~[-ukképzők váltakozására vö. durūkas „aki szúr” a dūrikas mellett) magával a ir su ta kūbelas|kubel-- elis képzővel. E gazdag képzésű alakulatok alapszavának a lit. kūbti „Jinkti (a földhöz)“: Kubstu, már teljesen kubstu (Tauragnai) LKŽ VI 753, lat. kubinat „decken“ ME II 297, ap-kubinat „umlegen“ : lakatu galvu ap ap-kubindtiés „,sich umdecken“ ME I 96 (a jų szemantikai kapcsolatok tekintetében vö. litván gaūbti „beburkolni, beborítani, letakarni, betakarni; meghajlítani, görbíteni“ LKŽ III Ezek az igék 159). továbbra is az ide. su gyökkel *keu-b|bh- ,,biegen“ Pokorny 589, amelyhez a görög gr. xdrrTo „Meghajolok, hajlok“, xvpo ,lenkiu®. Az, hogy a különféle faedényeket jelölő lexémák nemritkán a hajlítást, görbítést, domborítást jelentő gyökökkel su állnak kapcsolatban, viszonylag gyakori jelenség, vö. litvánul guobinūkas „fából kifaragott edény” LKŽ III guodbti 736: „bemélyeszt, kiváj, kifarag” uo. ; medence „a tányérnál mélyebb edény leveshez“ LKŽ II 549 : dūbti „merülni, belesüppedni, meghajolni“ LKŽ II 547; duobinys „kivájt faedény betétes su fenékkel“ LKŽ II 609: dudbti „bemélyedést készíteni; faragni, kivájni“ LKŽ II 610: gūbužis „faedény iš a tej be szűrésére, fa fülekkel“ LKŽ III 692 : púposodni „görbülni, meghajolni“ LKŽ III 691; kaukėrė „fából készült edény szalonna töréséhez; mozsár, törőedény; fából készült ar edény összetört zsíros szalonna tárolására“ LKŽ V 424 : kūkti | hajlani, megdőlni, térdre rogyni, meggörnyedni“ LKŽ VI 808; s. ind. kumbhdh „fazék, korsó“, gr. x0dp. P0c „edény, rykas“: angol hump „púp“, latin cumbo „lefeküdni“ (< „meghajolni“ ill. „görbülni- “); latin cūpa „kád, hordó“ : névsz. ind. kūpah „gödör, barlang“, az su ide.-hez kapcsolódik gyökkel *keu-p- „görbíteni, zárójelezni“. Különösen nyomós érv amellett, hogy a litván kūbilas, lettül kubls balti szavak lehetnek, úgy kell tekinteni azt, hogy az edény, dézsa megjelölésére a litván nyelvben a gyökér aw vokalizmusú, a gyökér magánhangir zó-váltásának szabályos kūb-ti változatát használják, amely su gyökhöz mi — Éppen ide soroltuk a litván ir kūbilas, lettül kubls, vö. lit. kaubarė, kauborė „fából kifaragott edény, fából készült tál” Tverečius, lásd LKŽ V 417. litván kūbilas ir lat. kubls, mivel az utóbbi edényir és eszköznevek szemantikai kapcsolata a kūbti su „hajlani” igével teljesen érthető lenne, mivel az elsődleges litván a kūbilas jelentése ir valószínűleg ez volt „kivájt nagy faedény, illesztett su fenékkel”, amelyben őt rögzítették iš Prienai, lásd LKŽ VI 750. * J. Kurmin, Slownik polsko-lacinsko-lotewski, Wilno, 1858, p. 233. — Valódiságát illetően kételyek merülnek fel J. Endzelynas, lásd K. Miihlenbach—J. Endzelin, Lettisch-deutches Worterbuch, II, p. 297 s. v. kubis. 183 3. posnia A megfelelő litván nyelvi su adatokkal, e szó más nyelvjárási változataival, hangsúlyozásáv- — al és jelentéseivel jobban megismerkedve kétség merül fel afelől, hogy valóban idegen — szó-e. A kétséget ar megerősíti, hogy ez a szó a litván nyelv anyaga alapján viszonylag könnyen etimologizálható. be Mindenekelőtt megjegyezhető, hogy a litván. pošnia ir szl. * pašnja, iš kurio lietuviškasis žodis, spėjama, kilęs, reikšmės nėra visi tapatingos. Be reikšmių „arimas; suartas laukas; javai“, pavyzdžiui, rus. ndwura|namwnsi dar turi „duona, rugiai; medaus sunešimas, koriai avilyje, bičių darbas“*?. Tokių reikšmių liet. nincs pošnia. Litvánul. A posnia jelentéstartománya lényegesen nagyobb, vö. pošnid (acc. sing. pésniq) „udvari földek” Liškiava (vö. még Pošnia Paberžėi járás falu), pošnėlė „uradalmi földek“ Punskas, Seinai (vö. még Pošnėlė Seirijai járás erdeje ir Simnas járás erdeje), pdsnia „udvari föld“ Lazdijai (Barčiai), posnia (acc. sing. pošnią) „föld, ahol régen az udvar legelői voltak“ Gudeliai, Kalvarija, pošnia ,föld, szántóföld“ Kazlų Rūda, Salakas, posnia „vetések“ Tauragnai, pošnid „,tavaszi vetésű gabona“ Strūnaitis, pošnia „gabonafélék“ Daugai, Kuktiškės, Linkmenys, Palūšė, Ramaškonys, pošnia (acc. sing. pėšnią) „gėrybė, turtas“ Dusetos, posnia (acc. sing. pdsniq) „gėrybės“ Jūžintai, pošnia (acc. sing. pdsniq) „hely, ahová a megtisztított gabonát összeöntik” Onuškis. Dieveniškėsen (vö. pdsnis ,,pasélai®) ir Šimonysben (vö. pdsnis „,gazdaság”) i-tövű forma használatos. A. Juška szótárának kéziratában iš Veliuonában a következő feljegyzést találjuk: Pdsmé „wielkošė pola“: Pošmė a mező nagysága = liolės. Tehát itt már megtaláljuk a -mir képzőt; ebben az esetben, ha a litván posnia szlavizmusként való értelmezésar ét fogadjuk el, aligha sikerülne kielégítően megmagyarázni a szláv -n képző -helyettesítését. A litván nyelvjárásokban e szó i-tövű alakját használják, amely általában véve beilleszkedik a névszói flexiós rendszerbe į (vö. pošnid, pošnė, pošnis musia, mūsė, musis), ir ez szintén ellentmond annak, hogy a szót szlavizmusnak tartsuk. to Végül még hozzá lehet tenni a szóban forgó szó akut hangsúlyát, amely a szláv eredetű litván jövevényszavakra – egy-két esetet kivéve (vö. biesas a szl. *bésv szóból) – nem jellemző. Litvánul -n-, -msu -sn-, -smtoldalékokkal ar posnia, pésmé (mivel a -nir és -mgali képzős képződmények gyökértelen szavak is lehetnek, vö. például barnia, barné, barnis és baimė LKŽ 12 661; bégsnis, bėgsnė és bégsmé LKŽ 12 724; dognis, dogsnis és dogmė LKZ II 411) a pėšyti (-ija, -ijo) „szántani, dolgozni” Breslauja, „szorgalmasan dolgozni, fáradozni” Rokiškis, Šimonys, pošinti „tépni, rontani” Lazdijai, Šėta igékben rejlő tőből, a kopnia: kopti, smuknia: smūkti stb. modell szerint, krosnis: lat. krat stb. fognak létrejönni. Megfigyelhető a litván pošnid jelentésének változása a jelek szerint elsődleges „szántóföld, mező” jelentéstől a „javak, vagyon”, „gazdaság”, sőt a „sok” jelentésig is (vö. a délnyugati aukštaitis nyelvjárások pošnis „sok” szavát). A „szántóföld, mező” és a „szántani, dolgozni” szemémák kapcsolata könnyen érthető, vö. arimai: drti; dirva: dirti és mások. A pėšyti|pdšinti ige tövében o magánhangzó található, amely a tőhangzó normál fokának megnyújtott fokozata. A normális a vokalizmus az įpūšyti (-ija, -ijo) „szántani, megművelni”: Žemė gera, tik reikia ją inpūšyt, tai ir derės Tverečius, pasyti „kártolni (gyapjút- )” Rimšė igékben, valamint kétségtelenül a velük rokon pašyti (paso, pasé) „tépdesni, kártolni (pl. gyapjút, lent, kócot stb.)” igében található; maišyti (kártyákról)“ DLKZ 556. A pasyti ige a pašyti igétől a ragozásban különbözik (az első 10 B. Jlaas, TojikoBbili cJioBapb »KHBoro BeJukopycckoro si3biKa, III, 1955, p. 25. 184 iįjo-tövű) és a hangsúly helye. Ezen igék etimológiai azonosítása nem okoz nagyobb nehézséget, mivel mind a flexiós, mind a hangsúly helyének ingadozásai meglehetősen gyakoriak, vö. pasyti, -ija, -ijo| pasyti, paso, -ė és Iopyti, -ija, -ijo| Idpyti, -o-, -ė LKZ VII 651, Iiūodyti, -ija, -ijo] lūodyti, -o, -ė LKŽ VII 690 stb. ; A hangsúly helyét illetően vö. pasyti| pasyti és maigyti| mdigyti, mangytis| mdngytis. Mivel a pašyti és a pėšti elsődleges ige közötti kapcsolat teljesen nyilvánvaló, ezért a pasyti „,gyapjút kártolni; szántani, dolgozni”, pošyti „szántani, dolgozni; szorgalmasan dolgozni, gürcölni”, pdsinti „törni, rontani”, pošinti Liškiava, pošinti Sventežeris „keverni (kártyáról)” (: pašyti „keverni (kártyáról)”) igék szintén a pėšti elsődleges ige származékai. A posnia főnév szemantikai-derivációs kapcsolatára a pésyti, pasyti, pašyti és végső soron a pėšti igékkel a lett nyelvből is felhozható párhuzam. B. Jēgers bebizonyította, hogy a lett puésums „kiirtott erdőterület, irtás, tarvágás” a pūost „reinigen, sdubern, fegen, aufriumen; roden; putzen, schmiicken etc.“ igei alakból származik (vö. továbbá puost „einen Baum beschneiden; roden”: kuokus puost „aushauen” EH II 347), amelynek a litvánban a puėšti, puošti „díszíteni, szépíteni; öltöztetni, felöltöztetni” felel meg, és hogy a lett pūost, tehát a litván pudsti, puošti, továbbá a litván pėšti „kitépni, hajat, tollat, szénát stb. tépni” szóval is összefüggésbe hozható- *. Meg kell még jegyezni, hogy a „kivágott erdőterület, irtás, égetéssel irtott terület” tartalmi szegmenseihez kapcsolódnak a „parlag” és a „szántóföld, föld” szegmensek is. Pontosan ilyen jelentése van a litván nyelvjárási puošumas (hangsúlyjel nélkül) „parlag, elhagyott hely”: Puošumuose varnažolės nőnek Tirkšliaiban. Mivel, amint itt bizonyítani szándékoztunk, a litván pošnid, pošmė minden valószínűség szerint a litván nyelv talaján alakult ki, a szláv nyelvek szavai, az orosz ndiursa, nyelvjárási házat, a belarusz namnf (vö. még az óorosz pašonja szót) tipológiai párhuzamot alkotnak. Tipológiailag közeli, de genetikailag eltérő alapon (vö. a litván pasyti, p Ošinti igéket, amelyek a pėšti igéből erednek, valamint a szláv pachate igét, amelyet itt a szláv pasti „legeltetni”, itt a pachdto „vezetni; söpörni” igével, itt pedig a cseh para ti „tépni” igével hoznak kapcsolatba *) a balti és szláv nyelvek földrajzi érintkezése, a közvetlen kapcsolatok, valamint a balti és szláv határvidéki nyelvjárások bizonyos konvergenciája következtében e nyelvekben új, szemantikailag és képzés szempontjából közeli lexémák alakultak ki. Ezenkívül ez a konvergencia nemcsak párhuzamos közös vonások kialakulásában nyilvánul meg, hanem úgy tűnik, az egyik nyelvjáráscsoport másikra gyakorolt domináns hatásában is: például a lit. posnia „uradalmi mező” jelentése az uradalomban használt szláv nyelv ösztönzésére alakulhatott ki. 4. šišava J. Otrembski Tverečius nyelvjárásának leírásában rögzített lit. šišava,,zbiorowisko malych dzieci“! szóra rátalálva *; F. Specht az 1951-ben közzétett jegyzetében ősi örökségnek tartotta: „Lit. šišavd ist regelrechte Ableitung aus einem u-Stamm *šišus, der genau ved. Sisu-,,Kind, jugendlich“ entspricht*“!5, Az egy évvel később megjelent rövid cikkében E. Fraenkel ezzel szemben úgy vélte, hogy a lit. *šišis, amelyből a šišava keletkezett, a szláv nyelveken keresztül (vö. orosz wu „csavargó”) érkezett a finnugor nyelvek 11 B. Jėgers, Verkannte Bedeutungsverwandtschaften baltischer Worter, K Z, 80, 1966, p. 13 tt. 12 M. Vasmer, Russisches etymologisches Wėrterbuch, II, Heidelberg, 1955, p. 326—7. 13 Georg Y. Shevelov, A szláv nyelv előtörténete, Heidelberg, 1964, 133. o. 14 J. Otrebski, Wschodniolitewskie narzecze Twereckie, I, p. 166. 15 Fr. Specht, litván šišava, KZ, 69, 3/4, 1951, 184. o. 185 szó (vö. az észt siss „rabló“)! *, Kétségtelen, hogy E. Fraenkel, amikor ezt gondolta, K. Mülenbach és J. Endzelin „Lett nyelv szótárára” támaszkodott, amelyben ez áll: „Sisis, 1) ein Mörder, Räuber etc. ; 2) ein kleines Kind”; A jelentésben 1 közvetlenül vagy az r. www,,Vagabund, Franctireur“ révén az észtből. sišs, „Räuber- ”", Hogyan is van ez valójában? A litván šišava (acc. sing. šišavą) „gyerekek” csak Kelet-Litvánia egy kis területén használatos (Mielagėnai, Paringys, Tverečius, Vidiškės). Ez azonban még nem alap arra, hogy idegen szónak tekintsük. Világos kollektív jelentése van. Ez szépen látható a Mielagėnai nyelvjárás adataiból: a rosszcsont gyermeket, a rakoncátlant itt a šiSas szóval nevezik, a csoportjukat pedig — šišava, vö. azonos jelentésű Sunava, „kutyák- ”, velniava „ördögök”, žydava „zsidók” Tverečius, bernava „legények” Ceikiniai, Daugėliškis és másutt. *3 Tehát a šišava a šišas „,gyermek” főnév egyértelmű származéka, vö. a már említett šišas „rosszcsont gyermek, rakoncátlan” Mielagėnai. A šišas főnévnek több jelentése is van, vö. šišas „,gyerek, pásztorfiú, hitvány ember, béka”: Kožnas šišas visur kišas Troškūnai, šišas „,engedetlen, rosszindulatú ember”: Tokio šišo neperkalbési Lyduokiai, šišas „,megkergülés, düh; alkotói ihlet” DLKŽ 810. Ezek a főnevek, vö. még šišus „dühös, mogorva” (hangsúlyjel nélkül) Tauragnai, šišūs „vert, megvert (agyagról)” Gegužinė, továbbá a šišti, šįšta|šįša, šišo (hangsúlyjel nélkül) „haragudni, tombolni, őrjöngeni” Tauragnai igékkel kapcsolódnak össze (lehetne šyšti, šyšo is, mert a hangsúlyos magánhangzók megnyúlása miatt a tő vokalizmusának mennyisége nem egyértelmű); šišti, šįštū „excandesco, fellángolok, megharagszom” Kvėdarna (K. Jaunius tanúsága szerint), és továbbá nyilvánvalóan a šįšta „kezd savanyodni” Bg II 244, šišti, šyštū, šišaū „savanyodni” NdZ IV 501, (nu)-šišęs „grindig, raudig” N 520, K 278, 429 alakokkal. A tartalmi terv „,dühösnek lenni, őrjöngeni, tombolni, bolondozni“ és „,sajtosodni, rothadni, elrohadni“ szegmenseinek (vö. lit. šūšas „,kelés, fekély“ Upyna, lat. sasi „kleine Geschwiire; eiternde Driisen (hauptsūchl. im Genick)“ ME III 745) egyetlen kifejezési tervszegmensben való megnyilvánulása teljesen lehetséges, vö. lit. didytis „,veszekedni, civakodni, perlekedni, összeférhetetlennek lenni“, szlov. jad „düh, harag; méreg“, jdditi „,dühíteni, neheztelést kelteni, bosszantani“: ófelnémet felsőeiz „,kelés, fekély, gennyes duzzanat“, eitar „genny“, gör. otdoc „gennyesedés, duzzanat“: lat. idra, idrs „das faule Mark eines Baumes®; óegyházi szláv gnėvo „düh, haragosság, harag“: óorosz egyházi gnévs „rothadás“, elavult szó. gniti „rothadni, tönkremenni“. A fent említett litván szavak ugyanahhoz a tőhöz tartoznak, mint a lit. šūšas „a seb vagy fekély felszínén képződött pörk stb.”, lett sass,,Schorf auf einer halbverheilten Wunde etc.“ ** és, úgy tűnik, a lit. šešti,,ok nélkül haragudni, hibát keresni, turkálni“ (hangsúly nélkül) Tauragnai tájszólás. A litván šiš gyökér resp. šešA szócikkfészekben a tartalmi sík következő szegmenseinek konfrontációját találjuk: „šašti, tönkremenni, rothadni; šašas“:,(- pajkos) gyermek; vaikézas, tejfelesszájú, jelentéktelen ember“. Ez szemantikai jelenség, amelynek más esetekben is vannak párhuzamai, ahol a tartalmi sík e szegmensei ugyanígy a kifejezési sík egyik szegmensében manifesztálódnak, vö. šaša-valkis „éretlen alma vagy éretlen ember, gyermek“ Biržai, ahol az első komponens kétségkívül šūšas (vö. még ez utóbbi 16 E, Fraenkel, Zwei Nachträge. 2) Ostlit. Sifava,,Kisgyermekek kis csoportja“, K Z, 70, 3/4, 1952, p. 240; vö. LEW, 990–991. o. 17 K. Miihlenbach —J. Endzelin, Lettisch- -deutsches Wörterbuch, III, p. 849. '* Bővebben lásd. P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1941, 379. o. és köv. 19 Vö. E. Fraenkel, LEW, 966. o. 186 „jelentése: jelentéktelen ember, tejfelesszájú“ DLKŽ 798); krūmas „var, pattanás; semmirekellő, csibész; gyerekember“ LKZ VI 409; vö. még gėbenė (és gebėnė (?), gebenė) „hólyag, pattanás, kelés, kiütés; kis tárgy, apróság“ LKŽ III 191. Az említett szemantikai szembenállás legszembetűnőbb párhuzamát a lit. šašavd,,- kisgyermekek“ Mielagėnai alkotja, amely kétségtelenül a šūšas főnév kollektív jelentését jelöli. Ezt szépen mutatja a lett sass is, amely számos egyéb jelentése mellett az „ein Kind, ein Jūngling (verūchtlich)“ EH II 450 jelentéssel is rendelkezik, amely a „Schorf auf einer halbverheilten Wunde“ jelentéssel együtt él. Így, vázlatosan összefoglalva, megállapítható: „var“: „(csintalan) gyermek“ bokor + + Sasas + + (Sasava) la. sass + + šišas 0 + (šišava) A nulla (0) helyén a séma szimmetriája megköveteli a „šašas, illetve šašti” széméma beírását, amellyel éppen a šišti lexéma rendelkezik. Következésképpen az itt bemutatott anyag lehetővé teszi, hogy a litván šišava „gyermekek, csoportjuk” szót kollektív jelentésű litván szónak tekintsük, és összekapcsoljuk a litván šišas „„csintalan gyermek, nyughatatlan; kölyök, pásztorfiú, jelentéktelen ember, béka stb.”, šišti „,šašti”, šešti „ok nélkül haragudni, kötekedni, rágódni” szavakkal, a §@sas, lett sass stb. szavakkal. Nagyon homályos a lett sisis „Mo6rder, Rūuber etc. ; verichtliche Leute; ein kleines Kind” eredete. Nincs komoly alapja annak állítására, hogy az észt nyelvből kölcsönözték, vö. észt siss, sissik „rabló, fosztogató”, annál is inkább, mivel sem ennek az észt szónak, sem finn megfelelőjének, a sissi, sissika „excursor militaris in silvis, latro, praedo silvestris” szónak finnugor eredete nem teljesen biztos: J. Mikkola forrásuknak az orosz CbituUuK „nyomozó” szót tartja*- ?. Másfelől nem lehet biztosan úgy vélni, hogy balti eredetű is, noha bizonyos körülmények (lásd alább Zr.) ezt támasztják alá. A lett sisis morfológiailag megfelelhet a litván šišis „fösvény” (Alsėdžiai, Žilinai) szónak (vö. még šišė „fösvény nő” J I 405), bár jelentésük eltávolodott egymástól. A lett sisis „ein kleines Kind” jelentésében különösen közel áll a litván šišava „gyermekek, gyermekcsapat” és šišas „gyermek, pásztorfiú, jelentéktelen ember, béka” szavakhoz, és ez fontos érvnek tekinthető balti eredete mellett. Jelentése: „gyilkos, rabló; útonállók” a lett nyelv talaján is kialakulhatott, vö. a litván šašvalka „semmirekellő, csavargó” (Baisogala, Kuršėnai, Skirsnemunė, Upyna), Sasvalka „csavargó” (Tverai) jelentéseit. Amint a lett sass (= litván šūšas) mutatja, a lett nyelvben korábban szintén lehettek a tő e-vokalizmusát mutató alakok; mellettük meglehetősen könnyen, különösen betoldásos úton, megjelenhettek a tő i-vokalizmusát mutató alakok is, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez a litván nyelvben történt. A litván nyelv néhány kölcsönzésének kérdéséhez C. Karaljunas Összefoglalás Az alábbiakat tartalmazza. ÚJ ANYAGOK A LITVÁN ÉS LETT NYELVHEZ, AMELYEK ARRA UTALNAK, HOGY NINCS ELEGENDŐ ALAPJA ANNAK, HOGY A LITVÁN NYELVCSALÁDOT dėka „ajándék, hálából”, kūbilas „kád, dézsa, hordó”, kanab „kender- ”, kanka „kanca”, pošnia „répa, paszternák”; XJIeOa, >xHTO H Ap.“, šišava,,Barara (netefl)“ cuHTaTLb 3aHMCTBOBAHHAMH. 20 J. J. Mikkola, Berührungen zwischen den westfinnischen und den slavischen Sprachen. I. Slavische Lehnwörter in den westfinnischen Sprachen, Helsingfors, 1894, p. 167. 187