Iš Gervėčių tarmės semantinių dialektizmų

LEKSIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A GERVĖČIŲI NYELVJÁRÁS SZEMANTIKAI DIALEKTIZMUSAIRÓL A. VIDUGIRIS Minden nyelv, így a nyelvjárás is, folyamatosan változó rendszer. A nyelvi rendszer különböző részei eltérő ütemben változnak. Leginkább a szókészlet hajlamos a változásra. Ez mind belső (intralingvisztikai), mind külső (extralingvisztikai) tényezőktől függ. A nyelv fejlődésének fő ösztönzői belső eredetűek — ezek a rendszerbeli változások, amelyek a fejlődés belső törvényszerűségeivel, a rendszer úgynevezett „nyomásával” függnek össze1. A nyelv fejlődésében jelentős, olykor igen nagy szerepet játszanak a különféle történelmi, politikai, gazdasági és társadalmi körülményekkel összefüggő külső ösztönzők is. Ezért a Gervėčiai nyelvjárás szókészletének vizsgálatakor érdemes áttekinteni a vidék földrajzi helyzetét és néhány múltbeli mozzanatot. A 16 faluból álló Gervėčiai-vidék Belarusz SZSZK-ban (Grodnói terület, Ostrovec járás) az egyik legzártabb litván nyelvsziget. Távolságát tekintve egyúttal az egyik legközelebbi litván nyelvű terület Vilniustól keletre (mintegy 60 km-re), amely a 13–16. századi etnográfiai Litvánia része2. Jelenleg azonban a Gervėčiai-vidék sehol sem érintkezik közvetlenül a litván nyelvterület fő tömbjével. Hogy mikor és hol szakadtak meg végleg ezek a kapcsolatok, könnyen megállapítható az 1827-es vilniusi püspökségi plébánosi jelentésekből, amelyek a plébániákon használt nyelvekről számolnak be. Például a közbeeső Buivydžiai és Bistryčia plébániák akkor még tisztán litván nyelvűek voltak, a szomszédos Varnionys plébánián viszont már vegyesen beszéltek. Mikailiškės vidékén még 26 litván falu volt. Lavoriškės vidékén már sokan beszéltek szlávul, ám anyanyelvük továbbra is a litván volt, mert néhány évtizeddel korábban itt még mindenki litvánul beszélt3. A Gervėčiai-től délre fekvő területek nyelvhasználatáról csak annyit tudunk, hogy a 19. század második felének kezdetén az idősebb nemzedék még litvánul beszélt a Vilnius–Oszmiana közötti utak mentén4. Vagyis a 19. század első felében (és nagyjából a század közepéig) a Gervėčiai-vidék még nem szakadt el a litván nyelvterület fő tömbjétől; csak a közbeeső vidékek elszlávosodásával vált el fokozatosan Gervėčiai a litván nyelvterület többi részétől. A helyiek elbeszélése szerint a sziget azért maradt meg elszlávosodás nélkül, mert sokat tett érte a Gervėčiai földbirtokosa (a nagyapa) és a helyi plébános, akik még a jobbágyság idején szigorúan tiltották a vegyes házasságokat és általában a lakosság keveredését. Persze aligha tudatos kulturális célból tették ezt. 1 M. A. Бородина, Влияние иноязычных систем на развитие языка. — Вопросы социальной лингвистики, Ленинград, 1969, р. 89. 2 J. Jakubovskis, Tautybių santykiai Lietuvoje prieš Liublino uniją, Kaunas, 1921, p. 3—7. 3 A vilniusi egyházmegye templomairól és kolostorairól szóló jelentések, 1827. Lietuvos TSR centrinis istorinis archyvas, f. 694, b. 1, nr. 769. 4 W. Syrokomla, Wycieczki po Litwie w promieniach od Wilna (do Oszmiany — do Kiernowa — do Kowna), t. 2, Wilno, 1860, p. 58. 2* 19 A közbeeső vidékek elszlávosodásával a Gervėčiai köré tömörülő litván falvak csoportja a belarusz nyelvű terület övezetébe került. Így a Gervėčiai nyelvjárásban mintegy konzerválódtak az archaikus morfológiai, szintaktikai és lexikai sajátosságok, másfelől azonban az elszigeteltség sajátos körülményei és a szláv nyelvekkel fenntartott szoros kapcsolatok következtében számos új morfológiai, különösen cselekvő formák kezdtek kialakulni (vö. a -dvti, -uiti képzős származékokat), új szintaktikai szerkezetek és különféle lexikai újítások jöttek létre — saját szavak, jövevényszavak, tükörfordítások, régi szavak jelentésváltozásai. Ez a tanulmány a megváltozott jelentésű szavakat, az úgynevezett szemantikai dialektizmusokat kívánja röviden megvizsgálni. Az ilyen dialektizmusok leírása már a nyelvjárás gazdag és változatos szókészlete miatt sem könnyű. A nyelvjárásban sok szép szó található, amelyek közül nem egy meglehetősen ritka, például: abūšlaitė „kemencefedő”, ámas „ígéret”, bizdžiõnas „szitakötő”, gimtis „születés”, įsas, -a „rövid”, luõtas „csónak”, sopagalỹs „savanyú hely”, trynėlė „szú”. Sok képzéssel létrejött morfológiai és fonetikai-morfológiai alak is van: ažudarinys „karám, kerítés”, bulbienis „burgonyaszár”, darblius, -i „szorgalmas”, kraušis „part”, mėnasis „hónap”, šoknūs, -i „ugrálós”, vievurstys „pacsirta”, žangsnys „lépés” és így tovább. Számos szinonima és kettős alak is található: broliūkas: našlaitė; krėklė „harkály”: skirpštis, kiėmas „falu”: sõdžius (ritka), pérkalas: sėdāklė. E kettős alakok egy része a litván és a szláv nyelvek kölcsönhatásának eredménye, például: skalšininkas „lidérc, manó”: kūtas: sparūžius, klegėti „beszélni”: amanyti. Gyakran ugyanazt a dolgot az egyik faluban így, a másikban úgy nevezik, például: raugienė (Gėlūnai, Gaigāliai): saldienis (Knystiškės, Pelegrinda): tašla (Girios, Pelegrinda), pėmpė (Gervėčiai, Girios, Galčiūnai): plūnė (Gėlūnai, Gaigāliai, Milcėjos). Ez részben összefügghet a Vilniusi és Oszmianai járás régi közigazgatási határával, amely valahol Gervėčiai vidékén húzódott5. Az ilyen, hasonló vagy egykor akár azonos jelentésű szavak közül sok lexikailag vagy stilisztikailag elkülönült a nyelvjárásban, például: trauklýs „tályog, többnyire kívülről elfertőződött”, votis „magától keletkezett tályog”, šunavotė „kelés, apró, fájdalmas, gennycsúcs nélküli pattanás”, sopulys „általában bármilyen fájó hely vagy seb”, bár a sopuliūkas szóval kelést vagy kisebb tályogot is neveznek, kalỹtė, kalāitė „bármilyen nőstény kutya” (semleges jelentésben): čiurālė (mesealak), šūnaramunė „kamilla”: ciuciūkas (inkább gyermeknyelvi szó, amelyet a virágokban rejtőző, ciuciūkasnak nevezett fekete kis bogarak alapján alkottak). Ez azért történt, mert „a nyelv nem tűri” az értelmetlen azonosságokat, és az idővel az egyik partnerét kiszorítja, vagy jelentésváltoztatásra kényszeríti, így az nem marad teljes6 szinonima.” Ezért a nyelvjárásban bőven találunk megváltozott jelentésű szavakat. Ezeket nevezhetjük rendszerszintű szemantikai dialektizmusoknak, megkülönböztetve őket a kontextuálisaktól, amelyekkel ez a tanulmány a legkevésbé foglalkozik. Szemantikai dialektizmusokon tehát itt olyan semleges szavakat értünk, amelyek alakjukban megegyeznek a köznyelv vagy más nyelvjárások megfelelő szavaival, jelentésükben azonban eltérnek tőlük tartalmukban, vagyis jelentésükben. Tudva azonban, hogy a köznyelv lexikai állománya (szókészlete) hete- 5 Cz. Jankowski, Powiat Oszmiański, t. 1—3, Petersburg, 1896—1898 mellékelt térképén az Oszmianai és Vilniusi járás közötti határ az Aluošia és az Ašmena folyók mentén, a Nerisig húzódik. Vagyis a Vilniusi járáshoz tartoztak a következő fennmaradt nagyobb litván falvak: Gaigāliai, Gėlūnai, Gervėčiai, Gudiniņkai, Miciūnai, Mockos, az Oszmianai járáshoz pedig Galčiūnai, Girios, Knystiškės, Milcėjos, Pelegrinda, Pėtrikai, Rimdžiūnai stb. Csak az nem világos, hogy a plébániákat valóban már korábban is így osztották-e fel, vagy csupán az említett térkép pontatlan. 6 J. Pikčilingis, Leksinė ir gramatinė sinonimika, Kaunas, 1969, p. 8. 20 ronimini7 jellegük (ezt lényegében a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” [A mai litván nyelv szótára] is tükrözi, Vilnius, 1954; a továbbiakban DLKŽ), a dialektizmusok besorolásának kritériumai továbbra sem világosak. Ha vakon a DLKŽ-ra hagyatkozunk, és csak azokat a szavakat vesszük figyelembe, amelyek alakja a nyelvjárásban és a szótárban megegyezik, jelentésük azonban a nyelvjárásban eltérő, akkor a tisztán szemantikai dialektizmusokat a vegyes (jelentés- és alaki) dialektizmusokkal együtt kellene bemutatnunk, miközben számos egyértelmű jelentésbeli dialektizmust pusztán azért hagynánk ki, mert az adott jelentésben szerepelnek az említett szótárban, vagy éppen nincsenek megemlítve benne. A szemantikai dialektizmusokat legcélszerűbb funkcióik alapján elkülöníteni, vagyis azt vizsgálva, hogy bizonyos szavakat milyen széles körben és milyen változatosan használnak a leírt nyelvjárásban, illetve mennyire ismertek ezek a jelentéseik más nyelvjárásokban. Sajnos a cikkben közölt valamennyi szó jelentésének elterjedtségét az információk hiánya miatt nem lehetett ellenőrizni. Emellett a szemantikai dialektizmusok kiválasztásában bizonyos fokú szubjektivitás is érvényesülhetett az összegyűjtött anyag8 töredékessége miatt. Mint minden szónak, úgy az úgynevezett szemantikai dialektizmusoknak is egy részüknek csak egy, más részüknek több jelentése van. A jelentések (szemantikai változatok) száma szerint a szemantikai dialektizmusok egyjelentésűekre és többjelentésűekre oszthatók. Egyjelentésűnek azokat a dialektizmusokat nevezzük, amelyeknek a nyelvjárásban mindössze egy, a köznyelvitől eltérő jelentésük van; többjelentésűeknek pedig azokat, amelyek a sajátos, szűkebb körben ismert jelentéseiken kívül más, szélesebb körben (többnyire a köznyelvben is) ismert jelentéseket is megőriztek. Ezenkívül az itt bemutatott szemantikai dialektizmusok pusztán formai szempontból két csoportra oszthatók: szélesebb, illetve szűkebb körben ismert szavakra, noha többségük a DLKŽ-ban is megtalálható. I.1. Mindenekelőtt azokat a köznyelvben legszélesebb körben ismert szavakat kell bemutatni, amelyeknek a nyelvjárásban a köznyelvi jelentéstől eltérő, annál szűkebb vagy tágabb, illetve eltérő terjedelmű jelentésük van. Igaz, a köznyelv hatására, különösen a fiatalabbak, olykor a sajátos jelentésű dialektizmusokat (pl. dobilas, gylys, pašaras) más jelentésekben is használják, hagyományosan azonban ezek egyjelentésű szavaknak tekintendők: bradinys „háromágú háló”: Bradzinis trisų žuvauc: vienas aina iš ažvačos, du pirmagali. būklė „élet, létezés”: Prie mā būklės jū nebūvo. Reika pradėcie naują būklę. dăngstis „tető”: Plėš(k) ir dunksci. (Ginklą) unkišė dunkscin. dobiliùkas „vadon termő, réti lóhere”: Dobiliūkai balci, maži žiedėlei pievo, o kanušina, kū sėja, dzideli žiedai. gylỹs „bögöly”: Gi'lei dzideli par kārves pūola. jāvas „csépeletlen, pelyvás szemtermés”: Dūonu kėpė su javū. Jāvas prag mēki nāitei. Javai, kap cik iškuli su mēkinom, o išarfūjei, tai jau grūdai. Plg. javinis, -ė: Javini dūonu kėpė. klegėti „beszélni”: Mā momūle plonai klėga, ē tū storai. Kū jau jūm klegėc, kap rakščis regėc. Tai vis mā momā klegė. Apklegėjai mani. Neturū ungi kū žodėlo ašklegėcie, neturū ungi kū ažamāni cie. Paklegį, sumelū kū. O praklegėjo obelīs. Susklegėc buvai atvažāvus. krutėti „dolgozni”: Krūta isijūos kap veršis jūodas. Ir ānas jai žemī krutėjo. Dzirvónas neškruta. Darbū ir, nēr kām krutēc. Atkrutėu sāvo. Kiek tu ti' aškru̇tėsi 7 A különböző használati területtel rendelkező heteronimákról vagy szinonimákról bővebben lásd J. Gossens, Strukturelle Sprachgeographie, Heidelberg, 1967, p. 86. 8 Köszönet J. Lipskieneinek, K. Eigminasnak, A. Jonaitytének, G. Aleksaitének, valamint K. Grigas, N. Vėlius és L. Sauka folkloristáknak, hogy engedélyezték az általuk lejegyzett nyelvjárási anyag felhasználását. 21 Az évek elteltek, és megérkezett. Kaparásból sok összegyűlik. No, összekapartam, a kezem-lábam összekapartam. lapai „répalevél-leves”: A répaleveleket, a répaleveleket megszárítottuk és megfőztük. A leveleket főzzük. lapatúoti „összevissza, semmiségeket beszélni”: Ő ilyen, folyton összevissza beszél. lazdà „mogyorófa”: A csibécske nem tud felrepülni a mogyorófára. És az én mogyorófám nadrágját is széttépte valahogy. medžiagà „vedega”: Aztán az anyagot kivagdosta, semmirekellő. mėšlas, dzs. mėšlai „szemét”: Ki kellett söpörni az udvart, és ki kellett vinni a szemetet. Széttúrja a szemetet. A szemetet hordjuk és a szemétdombokra öntjük. A szemétdombokon ültem ilyen körülöttem ülő öregasszonyokkal. mintis „emlékezet”: Az én emlékezetemre Jakovánis odahajtott. pašaras, pašarai „zab- és árpaszalma, valamint borsószár”: Az a takarmány oda van rakva. Amennyi zabos takarmányunk van, az elég lesz Szent György napjáig. péntis „sarok”: Fáj a sarka. És a fiúcska talpába szögeket vert (faszegeket). rakštis „forró”: Már érezni a forróságát, de még mindig a fiúk miatt aggódik. Elmegy kérni, hogy ásson ki egy gödröt, hogy meg lehessen csinálni a forróságot. Megcsinálta a forró tűzhelyet, és el is temette a fiút a káposzta mellé. rāndas „perem”: Amennyi kerek és sarkos, annyi anyóka is van. skaláuti „mosni, dörzsölni”: Amikor mosnak, előbb megrágják, dörzsölik, de amikor habzik, kiteszik és felakasztják a kerítésre. A lágy vízben ott nagyon jól ki lehet mosni. Vö. skaláutoja „mosónő”: A mosónők ruhát dörzsölnek; skalsà „vagyon”: Az az állatállomány gazdagságot hozott nekik. A vagyonukat egy vagyonos ember viszi. smūklės „hurkok, csapdák”: A disznót felakasztották, és csapdát állítottak. A farkas beleakadt a csapdába és lóg. stākles „a szövőszék combjai”: A stākles az oldalai, az egész szerkezet pedig a tartóoszlopok. stūburas „a füstös házak kemencéjének és mennyezetének támasza”: A házakban stūburas voltak. A menyasszony belép a házba, megáll, és nem tud átmenni a stūburas mellett. sutrà „rossz ember, söpredék“: Kō cā atajai, sūtra tū. sena „vik sva“: Šėkas tokōsa bā lōsa āuga. Aš jīm nešu pienēlo ir an ragēlu šėkēlo. trąšos „trágya“: Išvežau visàs trušas, aisū pakratīsu. Trušas išmėždāu. trūpinti „vágni, apró darabokra aprítani“: Cibūlū pritrūpink gražei. Plg. trupūtīs „darabka“: Un trupučū pjāusto bōlbas (a gurinti „aprítani“, gurutīs „morzsa“ jelentéstől eltérően). tvardytis, su-si-tvardyti „létrejönni, megszerveződni“: Tadū susitvardė Lietuvà. vedėjā „kétfenekű csónak“: Ir su tūj vedėjū gaudēm žūvi·. veizdėti, vēzdėti „keresni“: Ānas vēizdi mergōs. Brolālis jōs ir vērkė, ir vēzdējo, ir nerādo. Pavēzdzī gerai ir raši. veršis „tinó (és ivartalanított)“: Nu, tai āisim par verši·, kad tavi išgert. Sanāū veršeis ārem ir akēm. 2. A többjelentésű szavak a hagyományos, széles körben ismert jelentések mellett a nyelvjárásban olykor a köznyelvi jelentésektől eltérő, sajátos jelentéssel is rendelkeznek. E csoportban szerepelnek azok a köznyelvi szavak (illetve kicsinyítő képzős alakjaik) is, amelyek szűk körű (átvitt) jelentések terminusaivá váltak, miközben eredeti jelentésük más nyelvjárásokban és a köznyelvben széles körben ismert. akėlė „a kosárfonás kezdete“: Kāšo akēles ažpintos. autėlis „mosogatórongy“: Im(k) autēli: stāuo nušluosci·č. brīgzti, ap-, su-brīgzti „meg-, össze-savanyodni, erjedni kezdeni“: Abrizgis pienas. Plg. Abrizgelis pienas. Pienas jau subrizgis. 22 brinkti, pri-brinkti „megtelni, megdagadni”: Kész a tehén, megdagadt a tőgye. burbuõlė „bimbó”: Újra előbújnak a bimbók, újra virágoznak. daũžti(s), at-, až-, nu(si)-daũžti „meg-, össze-, le-ütni, megütni magát”: Az a boszorkány megütötte, és a másik lábával is odacsapott a csibének. A sodrófával fejbe vágta a gyereket — és agyonütötte. Megütötted az ujjad. Akkor mi Litvániába törtünk (nyomultunk). až-dirti „fel-, fel-emelni”: Az leült és elnyúlt, majd felhúzta a lábait (felfelé). dùgnas „fedő”: Nem tudod, hová került a fazék fedele, azzal a két füllel? dùšintis „rosszalkodik”: Vasárnaponként összegyűlnek a gyerekek az Aluoša partján, és hancúroznak. dvišakis „összefolyás”: Az Aluoša és az Ašmena egy összefolyásnál találkozik. gadinti, pa-gadinti „elront, tönkretesz”: Tönkretette a vetőmagot, tavaly parlagon hagyta a földet. A gyerekeket is tönkretette, megverte őket. gaidėlis, gaidžiùkas „fehéren virágzó réti növény”: A gaidėlė fehéren virágzik. A gaidžiukai, amikor kivirágoznak, olyanok, mint a kis tobozok. gãmintis, iš-, pri-(si)gaminti „készít, előkészül, elkészít”: Készülődtek, bó,b, rendbe szedték magukat, bó,b, ahogy illett. Ti: mindenkinek készült ennivaló. Sok ennivaló készült, savanyúságot készítettek. Ő maga készítette a hurkát. Semmit sem teszel hozzá, nekem még a gyerekekről is gondoskodnom kell, és az ételt is el kell készítenem. gãras „a kemence teteje, fedőlapja”: A gyerekek a kemence és a tűzhely tetején ülnek, és a fedőnyíláson át néznek. garuoti, pagaruoti „kissé felmelegít”: A szaunában kissé meg kell gőzölni a szatyrot és a ruhákat. gráusti „játszik”: A fiúk összegyűlnek a házaknál, és sötétedésig labdáznak. grãžinti, iš-grãžinti „kiherél, kasztrál (csak malacot)”: Az a malacokat kasztrálja. Kiheréltük a süldőt (kandisznót). grėblėlis, grėbliùkas „a pimpóhoz hasonló fű, csak kisebb levelekkel”: A grėblėlei egy fűféle, az olyan, mint a rasiklódo. A grėbliùkai a mučiù mellett nőnek. griẽti, nu-griẽti „lesöpri”: Az összes morzsát (lehullott ételmaradékot) lesöpri az asztalról, és a kutyának viszi. grýnas „kopasz, meztelen“: Az asszonyok hason fekve fekszenek. Vetkőzz le, hogy meztelen legyél. A földek már kopárak. -guldýti, iš-guldýti „kiherélni (csak nem malacokat)“: És még a csikókat is heréli. Akár kiherélték, akár nem, az mindenképpen ellik. kęsti „szeretni, kedvelni“: Amikor fiatal voltam, szerettem a lányokat. Őt, azt a macskát, muzsikusnak képezték, és a nagyapja nagyon szerette. Amikor fiatal voltam, nagyon szerettem, ha tiszta volt. kiaũlė „ilyen gomba, fehér tinóru, tejelőgomba“: Az ilyen fehér gombák télire jók. kiėmas 1. „falu“: A mi falunkban talán száz ház volt. Vö. kiėminis, -ė „falusi“: Az emberek a falusiakkal küszködnek. 2. „vendégeskedés“: A nagyapja eljön hozzá vendégségbe. Már megyünk haza a vendégségből. kliudýti „érinteni, zavarni“: Itt meg volt bolygatva a föld. Azt nem kell bolygatni. Ne érints engem. kùlnas 1. „a kakas sarkantyúi“ A kakasnak sarkantyúi és karmai vannak. 2. „(az út) kanyarulata, kanyarja“: Egyenesen mentünk, de még a kanyarban is befordul, körbe kerül. kùlnėlis „bütyök, csontocska“: A vastag szalonna másfél arasznyi, bütyöknyi. A kezem bütykét összezúztam. Dörzsöli a lábam bütykeit. kumeláitė „egy gombafajta“: A kumeláitė őszi gomba. 23 láidyti „fejni“: Unksci aina láudzi·ė kárvu. lákštas „bármilyen levél“: Nõtrės su buinais lákštais, labai džilgasi. Gi·slõčei un takų plačių lakštų. laukas „kopasz, sima“: Da visai jaunas, e jau laukas. Laukas be plaukų. Vö. laukymas kopaszság, simaság“: Jám per visu kãkų laukìmas. Kárvė lauką, per visu gálvu laukìmas. linėlis, linagalvis „apró, sárgán virágzó növény“: Linželei gerai kru·cinė kap sopa. Linagalvei geltonai židzi. lūpti „erővel tépni, gyökerestül kitépni“: Linus lūpam. Kieta žemė, nemõžna išlūpe. manyti pri-, nusi-manyti 1. „megérteni, tudni, képesnek lenni, kitalálni“: Šlėkta lenkiškai mãnė. Kap anà primãno mažà mergõke. Paklegėč tas primãno. (Valgymų) nusmãnom ligi válėi. 2. „elfáradni“: Jau tep nusmaniai krutec, tai Jėzus Marija kap dagėdė. mėdžias „erdő“: Ė kur anas mvažau medžiu. Tėvas juos išvedė mėdžan. Atáugo jau jaunas medelis. milinis, -ė „gyapjúból való“: Da buvo milinių šūlų. Vilna un avėlės, o suverpta — šūlai milinei. minkštas, -a „finom szemű (lisztről)“: Ča minkšči miltai. Vienanai maiši minkštai sumalta, ė kitai — rupe. pėdžia „kéve, pėdžia“: Pėdžosu unmusta kru·kai. pėnas „takarmány“: Kuoman pėnu dėda. Kas neturėjo pėno, tai sniegu· nuvaro ir ginė puš’nan. Ti nei pėnu gausi. penėti, iš-, pa-penėti „ki-, meg- etetni, -etni“: Anà paršus pėni. Ir kuom išpenėč kárvi. Duo paršiuo papenėč. pirkaitė „kamra“: Šaltà buvo žiemà, ale būlbos pirkaitė(je) nepašalo. Būlbas pirkaitėn supildė. plónas, -a „friss (tejfölről)“: Plonõs smetõnos unru·ginam. rankinis, rankinaitis „zsebkendő, kis zsebkendő“: Kur runkini· padėjai? Sviedė rankinaitį, raslėjo azeraitis. riebuma „zsír“: Kap riebumos gerai undėdi, tai visa gardù. rūbelaitis, rūbelėlis „kendőcske“: És vasárnaponként mindennapi kendőcskéjével bekötve járkál. Minden leányka kendőcskével, csak Maritė kendőcske nélkül. rūbelis „kendő (a vállra terítve eső és hideg ellen)“: Láttam, milyen kendővel ment az udvaron át. rumbė „heg, varrat“: A heg megmarad, amikor begyógyul. Varrás van az ingben. samanėlė „ilyen talajfű“: Ezt a mohácskát nagyon szeretik a tehenek. sėgti, apsi-, nusi-sėgti, -segdyti „fel-, le-vetkőzik“: Feketében ment ki, felöltözve. Az levetkőzött, és eldobta a kabátot. Levetkőzted a ruhácskát, mert nagy neked. skarinis „silány abrosz, egy vég vászonból“: Letakartam az abrosszal, a fazékból krumplit öntöttem rá. Az abroszon már egy halom palacsinta van, és majd kiveszi, ha megsül. skaudūs, -i „csípősek, erősek, forró“: A csípős esőcseppek permeteznek. Kötéllel kötik (a hasa alatt), mert olyan vad az a ló. skeltinis „hasábfa“: Amikor felhasítják a tűzifát, nálunk hasábfának mondják. Dobd félre a hasábokat az úttól. spirginys „pirított vagy nyers szalonna“: Elfogyott a pirított szalonna. Nagyon szeretem a tésztát nyers szalonnával. Susietkà hozott két palacsintát és két adag szalonnapörcöt, aztán odanyújtotta. 24 ap-si-, až-, pa-spirti „pa-si-, už-remti“: A bottal jól megtámaszkodott. Támaszd ki az ajtót. A fal kitámasztva áll. šatrà „rúd, amellyel megszorítják a szekeret, vagy amelyre a házban ruhát akasztanak“: A szénát rúddal leszorították, hogy ne szóródjon szét. A rudat felakasztotta a ruhákhoz. šauktis „nevezni“: Annak a fűnek így hívják a nevét. taršýti, pa-taršýti „megrázni“: Lábánál fogva megrázta, és meg is lökdöste. tvótis „serénykedni“: Egész éjszaka serénykedünk. usnėlė „kék virágú növényféle“: Az usnėlė virágai kéken nyílnak, mint a kakastaréj. užti, až-, pa-, su-užti, -uždyti „rá-, össze-, megpengetni, -játszani“: Amikor muzsikál, akkor táncolni kell. Amikor ő eljátszott egy darabot, sírt. Ha úgy megpengetné, akkor ő táncolna egyet. Szépen együtt muzsikáltak. vaikščioti „erjedni, fermentálódni“: A sör erjed, ahogy kell. nu-si-výti „befonni“: Fonjon magának koszorúcskát, fonjon magának zöld koszorút. verštis „változni“: Itt már sok pap változott. vištáitė „egy gombafajta, guotė“: Mi ezeket a gombákat vištáitėnek nevezzük. vókas „gabona tárolására szolgáló fonott kád“: Nagy vókusokat fontunk, egy egész hordónyi gabona fért beléjük. žagarinė „fonott kerítés“: Az ember vesszőből fon kerítést, azt hiszem, azt nevezik žagarinėnek. žilas, -a „ősz, -a“: A varjak bizony szürkék. Nekem ilyen szürke nadrágom volt. žlùgtas 1. „lábacskákon álló kád“: A žlùgtas három lábon áll. 2. „aki vagy ami nedves, átázott“: Csupa víz, olyan, mint egy žlùgtas. žuvinis „halász“: Aztán a halász elmegy halászni. II. Szűkebb területen használt szavak. Ezek lényegében kifejezésbeli vagy formai dialektizmusok. Itt azonban közülük csak azok említendők, amelyeket a nyelvjárásban a köznyelvitől eltérő jelentésben használnak. Ezért vegyes szemantikai dialektizmusoknak nevezhetők. Továbbá szótári, morfológiai, szóalkotási, fonetikai-morfonológiai és hangsúlyozási típusokra oszthatók. 1. Szótári szemantikai dialektizmusok. Az itt közölt valamennyi szó szerepel a DLKŽ-ben is. Azok pedig, amelyek nem kerültek bele, mivel nincs összehasonlítási alapjuk, jelentésüktől függetlenül a tisztán szótári dialektizmusok fejezetébe sorolandók, az olyan szavak mellé, amelyeknek nincs külön nyelvjárási jelentésük, például: tiesė, tiesýs „jobb, jobb oldali”, sriegas „ősz”, stõvai „szövőszék” stb. A vegyes szemantikai dialektizmusok száma csekély. ašas „a mérlegkar rúdja, kampós forgó”: Ūsas prikàrtas prie svìrčei. birulėlis, birulùkas „morzsalék”: Saldì, garà arielkėle, kòts iš birulėlo. Šakos pakapotòs, tai daug birulùkų mažù liko. budė „szivacs”: Budė, ku skile ùgni-. Priskina tos budės, pridžovina ir ažiba ùgni-. dideliai „erősen, hangosan”: Neláis(k) didelėi (radijo), pamažin(k). grebóti „tapogatni, érinteni”: Aina prig sienom vis tep grebódama. at-si-ýkti „visszaemlékezni, eszébe jutni”: Niekap negalù acikč, kur aš jį ragėu. Niekàip neacikai to daikto. kirbėti, pa-, su-kirbėti „meg-, megmozdulni”: Kap dàu galvòn, tai nè nepakirbėjo. Kap cik sukirbės kartù itó gėlė, niėko nedarik. laitas „a kemence fenéklapja”: Laitas iżdegė. Reika laitas najas sudėdzic. lobūtis „fejtető, kutacska”: Vaiko lobūtis da neužaugis. lūstas „élelem, amelyet hosszabb időre elindulva visznek magukkal otthonról”: Paskinkė kumėlbi, pridėjo lūsto tai mergòkei ir išvežė mėdžan. Bób, bób, duok màn lūsto daugàu, aš ėmau augti ir daugàu vàlgìc. 25 rūdė „iszap“: Jéi dzornà (gyep) pratrūksta, tai žmogus šulanda tik pilvo rudėje). sąvara „a szövőszék keresztgerendája“: Stòvu: súvaros. Un súvaros acisèda ir áudža. 2. Egyéb vegyes alaki nyelvjárási jelenségek. Ezek különféle változatok vagy származékok, amelyek a megfelelő köznyelvi szavaktól nemcsak megjelenésükben (alakjukban), vagyis képzésükben, a tő eltérő fonetikai összetételében vagy hangsúlyozásában különböznek, hanem jelentésükben vagy jelentéstartományukban is. Kis számuk miatt további alcsoportokra már nem osztjuk őket. pra-si-baidyti „kijózanodni, felélénkülni“: Miegùostas, dà neprazbaidis. nu-būti „megszabadulni valamitől“: Raika tū vilku kap nór nubūcie. až-dėti, -dėdyti „elkezdeni, megtojni“: Bitės aždėdo móiku. náuju. ap-si-eiti „előkészülni, rendet tenni“: Va, kól apseini, kaũlėm paduodi ir vãkaras. gériba „termés, gabona“: Gériba dzidelė auga išgūlus. Gériba prasta, lietais nér. Pàdeda kri-želų (miután elvetették a gabonát, szalmát terítenek rá), hogy Isten megóvja, ne verje el a jég a geribėles ladai. pėr-, pri-kálti „át-, odakötni“: Jaũ as pérkalau kárvi. Pérkalsu kumelaiti. Arkli prikalau ir atsigulau. an-kliūti „elakadni, belekerülni“: Vilkas Ašmenõ(je) (a folyóban) unklùvi. su-lėisti, -leidýti „megélezni“: Galìstùvas delgei sulaisc. Šmìrgeli nusipirkau delgei sulaisdzìc. pra-mėsti „ízesebbé tenni, behabarni, bekenni“: Sàvo kirvi- unmėsk, tai bus pràmesta. pa-nérti „megfulladni“: Nuvė maudzeis ir panėrė. Nemokė plaukić ir panėrė, nustàpijo. mu-niáukti „leengedni“: sėdzi galvu nuniaukis. plūksna „hagymaszár“: Aik atnešk plūksnų žalų, cibùlų plūksnų. ragluolė „egy apró halfajta“: Raguolė, tóka mažitė nereikalinga žuvitė. sántis „halászháló, merítőháló“: A halászoknak való merítőháló (a konyhában főzőkanál). saulólaidis „napraforgó“: Ül a tornácon, és napraforgómagot bontogat. Napraforgót ültettünk a gyerekeknek. skìrpstis „szarufa“: A szarufákat hosszában rakjuk. A lécek a szarufákon haladnak. spurgà „rügy, csúcs“: Az ül a legfelső csúcson. už-stóti „elfoglalni, eldugaszolni“: Elzárja a torkát, eldugul a torka. at-si-stóti „félreállni, otthagyni“: Állj el tőlem. svìrstis „emelőrúd“: A bajusz a rúdhoz van kötve. tašla „savanyú leves, édesség“: A savanyú leves krumplival készül. tiktis, už-tikti, už-si-tikti 1. „megesni“: Előfordul, hogy így jár. 2. „összeütközni, eltalálni“: Nagyon fájdalmasan megütötte, fájdalmasan összezúzta. Beütöttem a lábamat, úgyhogy már nem tudok úgy járni, mint ő. an-si-trìnti „összekenni, befeketíteni“: Kimossák, és közben bepiszkolódik (a ruha). vadžioti „kántálni, dallammal mondani, énekelni“: Dallammal mondani vagy énekelni, mint egy éneket. iš-vélti „kidülledni hagyni, kitágítani (a szemét)“: Hová mész, kidülledt szemmel? A farkas a tuskón ült, kidülledt a szeme, kidugta a nyelvét. vėpūtinė „hóvihar“: A hóvihar betemette az összes utat. Jaj, milyen hóvihar volt akkor! žeibyti „csillogni“: Fájt – úgy káprázott a fejem, úgy csillogott a szemem. III. A jelentésbeli dialektizmusokról szólva nem hagyhatjuk említés nélkül a szemantikai kölcsönszavakat vagy tükörfordításokat. A szláv nyelvekkel való szoros kapcsolatok és a nyelvjárás régóta fennálló elszigeteltsége kétségtelenül a gervėčiai nyelvjárás rendszerében, különösen a szókincsében is tükröződik. Ennek következtében a nyelvjárásban 26 jelentős számú olyan szó található, amely sem jelentésében, sem képzésében nem jellemző a litván nyelv más nyelvjárásaira. Jelentésük, gyakran képzésük tekintetében is, sokuk analóg a szláv, különösen a belarusz nyelv megfelelő szavaival. A balti és a szláv nyelvi rendszerek rokonsága, valamint a képzési alapok és tendenciáik hasonlósága miatt azonban nem könnyű megállapítani, melyek a tükörfordítások, és melyek önállóan keletkezett szavak. Például a litván (balti) és a belarusz (szláv) nyelvekben számos régi, közös fogalom található, amelyek tartalmát azonos szemantikai jegyek alkotják; vö. gaidys (lat. gailis): brus. певень, пятух, пявун⁹; vö. giedóti (dziedāt): rus. петь, brus. пець; rankena, rankėlė, ranktūris: rus. рукоятка, рукоять, ручка; užkala „a szán része”: brus. rus. набойка stb. Kiválasztásuk kritériumának szintén a használat gyakoriságát és földrajzi elterjedését, valamint azt kell tekinteni, hogy bizonyos jelentésekben melyik nyelvre jellemzőek a képzési modellek. Ezért a fentebb bemutatott, vegyes szemantikai dialektizmusok csoportjába tartozó szavak közül sem egynek találhatjuk valamely formai vagy tartalmi elemében több kapcsolódását a megfelelő szláv (belarusz) nyelvi szavakhoz, például: nubūti, aždėti, gėryba stb. Így mélyebb és szélesebb körű vizsgálatok nélkül nehéz világos határokat húzni a nyelvjárási szemantikai dialektizmusok és a tükörfordítások közé. Az alábbiakban a gervėčiai nyelvjárásban és a szláv (különösen a belarusz) nyelvekben előforduló szavak világosabb jelentés- és alakbeli párhuzamainak egy sorát mutatjuk be: balà „sár” (болота „ua.”): Balù šaltu dėjo (a fájó testrészre). pri-būti,-būdýti „megnőni, hozzáadódni, megtelni” (:прибыль „megszaporodni”): Per gaidžo žūnksni: dienà pribūvo. Kiek sàmà jau tàs (gazda), arúodas tas pri-būdo. iš(si)-, prisi-, susi-duoti, -duodýti „megjelenni, elő-, megmutatkozni” (vö. выдаць, выдавацца, здавацца „látszani, megjelenni”): Jái išdavė, isidúodė, kad vištos. Būvo plòpimų, kū prìzidúoda. Ir pradėjo prìzduodzìc. Un tū kapù prìzdúodo. Ar akìsa suzdúoda, ar tep. Sanaũ itósa balósa suzdúodė. at-si-eíti „magához térni, felocsúdni” (vö. rus. отойтись, brus. адысціся „ua.”): Atseis ir būs sveikà. pér-imti, -imdyti 1. „rátámadni, elkapni”: (vö. rus. перенять, brus. пераняць „ua.”): Banditai périmdo mūs — „Kur áinat?” 2. „találkozni”: Gegùtė juõs pérėmė. Ir anà (kalė) išlèk périmdzìc. lìsti, až-, nu- lìsti „elférni; fel-, le-mászni” (rus. лезть, brus. лезць „ua.”): Bàčkon aštúonos asminkos lìndo. Aná ažlìndo un pėčiaus. Nulìndo tas Ivonė-lis no lìžės. pri-si-mèsti „tettetni” (vö. прыкідацца „ua.”): Prisimėtė kvarù (betegnek). an-, pri- mùšti, -mušdyti „be-, oda-szögezni” (vö. набіць, прыбіць „ua.”). Ti ùnmùs-ta kuolai. Prig tám velanė́uo primūša tuˈ ratėli. Primùždė šlaustukùs akėčósa. pìltis, apsì-, pìlti „lecsúszni” (vö. сыпацца „ua.”): Jéigu perdaug privérpa, tai pilasi, apsipila šūlai. riñktis, an-, apsì-, ažsi-, nusì-, parsi-, užsi-rinkti „öltözni, készülődni; le-, átöltözni, felöltözködni, felvenni, átköltözni” (vö. brus. перабрацца, прыбрацца, сабрацца „ua.”). Nu, tai renkiės ir važùo par tėtù. Unrenka, rakščiñ pàdeda. Ji ir apriñko, apáudė. Cìgónkom apsiriñkiˈ vaikščoja. Tadù aš jù asirinkau par saũ. Priepìrė nusirinkdom. Kazakstanì būvi paskuì pérsirinko čà. ⁹ Дыялекталагічны атлас беларускай мовы, Мінск, 1963, карта № 294. 27 rištis „...megkötődni, megkötni (gyümölcsökről, bogyókról, zöldségekről)“ (vö. вязацца „ua.“): Gal rištis geriau avūkai, kad lietūs (ha esne az eső). sėdėti „gubbasztani, kotlani“ (vö. сядзець „ua.“): Čā višťa sēdzi. ap-sodinti „beleilleszteni, beverni, rögzíteni“ (vö. аб-, на- садзіць, абсаджваць „ua.“): Apsodik lopetu: Apsodinc reika kirvakoci. pri-si-statýti, -statinėti „tettetni, megjátszani magát“ (vö. orosz представляться, belarusz прыстаўляцца „ua.“): Ānas neserga, cik tep prisstato. Negirtas ānas, cik prisstacineja, ka girtas. pra-tekėti „kilyukadni“ (vö. працякаць „ua.“): Pūodas jau pratekē (jo). tráukti 1. „gennyedni“ (vö. рваць, нарываць „ua.“): Āžraudonāvo pirštas, gāli trāukčē. 2. „hányni“: Išgeris kad pradēs ānas trāukčē. 3. „felrobbantani“: Traiška akmenis su dinanidu (dinamittal). ap-trūkti „megszakadni, foszlani, elkopni“ (vö. абарвацца, абарваны „elszakadt, elkopott“): Neprisriñkis, aptrūkis žmogus. vėstis, až-vėsti 1. „boldogulni“: Jām nešveda niekas. 2. „erjeszteni, kovászt tenni“ (vö. завесці „ua.“): Kap ažveda ālu, tai jau ir vaikščioja. Āžvešč samagōnu reika. A számos itt bemutatott párhuzamból könnyen megállapítható, hogy az átvett jelentéshez a nyelvjárás morfémáiból, a szláv szóalkotási mintát követve, többnyire teljesen új képződmény jön létre (vö. prisidžioti, atsieiti, prisimėsti), bár ezek közül nem egy alakja véletlenül egybeesik a köznyelvi litván szavakéval (vö. apsodinti, prisistatyti, pratekėti), amelyeknek egészen más a jelentésük. Hogy a szó tartalma — ebben az esetben az átvett jelentés — elválaszthatatlanul összefügg az elsődleges alakkal, azt jól mutatja az azonos jelentésű igealak adaptálása, vö.: pa-si-pūlti „belekerülni, eltalálni“ (vö. пападацца, папасціся „ua.“): Paspuōle po põjezdu. Trīs būvo — paspuōle jāi (villámcsapás). pra-lēisti „kísérni“ (vö. праводзіць „ua.“): Pralāit net Varnōnisan vīrus. Kokan kiemi cigonkāites pralāisdem. Ezekben az alakokban csak a tő van tükörfordítva. Tehát az igekötős igéket csak részleges vagy vegyes tükörfordításoknak tekinthetjük, a tiszta tükörfordításokkal (egyformájú vagy egyszerű igékkel, vö. rištis, trāukti) szemben. A megváltozott jelentésű szavak felsorolása nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azokat a kölcsönszavakat, amelyeket Gervėčiai nyelvjárásában a többi litván nyelvjárástól eltérő jelentésben használnak, például: diktūiti „magyarázni, állítani“: Senēlei tep diktūjo. Diktūjo ti āni susedi, net run-kom mokōdami. Razdiktūi tu mān, žmōgau, ungi kur āi. kačerġāl|| kačerġāitē „bot“: Su kačerġu apsispirč gerai. Kur mā kačerġāitē? Su kačerġēbī kulžuoja. kadōkas „facipapucs“: Kadōkai iš mā̃džo kōjas pagadzino. prōvyti „mesélni, mesét mondani“: Ir dar kadū vaikām prōvijam pasakas. Kap pa-prōvija, tai ir laukān bijom išeit. Kad mōki, paprōvij. Aš daugāusa jau priprōvijau. stōrasta „juhász“: Stōrasta gāne ir trūbijo. Jaū trūbija stōrasta. Természetesen ez a cikk csak kis részét mutatja be azoknak a szavaknak, amelyeket különféle sajátos jelentésekben használnak. Teljes körű regisztrálásukra sem törekedtünk (mind a gervėčiai nyelvjárás szókincse, mind pedig maga a nyelvjárás egészében különálló, terjedelmes monográfiákat érdemel). Itt elsősorban a szemantikai dialektizmusok (tágabb értelemben vett) kiválasztására helyeztük a hangsúlyt. Felosztásukkal és csoportosításukkal — 28 — a gervėčiai szókincs gazdagságát, változatosságát és a litván dialektológiában, illetve nyelvtudományban betöltött jelentőségét kívántuk bemutatni. A jövevényszavak és tükörfordítások nagy száma valóban megerősíti azt az állítást, hogy a szókincs gyorsabban változik, mint a nyelvi rendszer más rétegei (a fonetika és a morfológia). Természetesen az sem tagadható, hogy a lexikai újítások tűnnek fel a legkönnyebben. A nyelvjárásban azonban a szemantikai lexikai újítások mellett legalább ugyanilyen számban találhatók igen archaikus dialektizmusok is, amelyek közül nem egyet egyszerűen archaizmusnak nevezhetnénk, például: kiemas, lazda, medžias, rakštis stb. Általában véve a gervėčiai nyelvjárás szemantikai dialektizmusainak többsége a litván nyelvterület nagyobb részén, főként a keleti és délkeleti litván nyelvjárások vidékén jellemző. A kizárólag Gervėčiai környékén használt, megváltozott jelentésű szavakból csak néhányat jegyeztek fel, például: bradinys, dušintis, javas, ląpai, lobūtis, ižti. Vagyis az említett dialektizmusok többségének jelentése még akkor alakult ki, amikor Gervėčiai környéke közvetlen kapcsolatban állt a litván nyelvterület központi részével. A megfelelő tükörfordítások közül sok megtalálható a szomszédos peremvidéki litván nyelvjárásokban is, ám ezekben a nyelvjárásokban hasonló körülmények és a szláv nyelvekkel való érintkezés hatására önállóan is kialakulhattak. Általánosságban a nyelvjárási lexikai anyag megfelelő kiválasztása és feldolgozása a történeti összehasonlító nyelvészet számára legalább olyan fontos lehet, mint a nyelvjárások fonetikai és morfológiai adatai. A gervėčiai nyelvjárás szemantikai dialektizmusaiból (lit. Gervėčiai) litván nyelvjárás А. ВИДУГИРИС Összefoglaló A cikk nagy figyelmet fordít a gervėčiai nyelvjárás (a BSSR Grodnói területének Ostrovecsi járásában) szemantikai dialektizmusainak kiválasztására és csoportosítására, mind tartalmuk (jelentésük), mind formájuk szerint. Megállapítja, hogy a szemantikai dialektizmusok túlnyomó többsége (például: bidė „szivacs“, būklė „élet“, dångstis „tető“, gāras „a kemence felső része“, gylỹs „bögöly“, klegėti „beszélni“, krutėti „dolgozni“, laidýti „fejni“, lãkštas „levél“, laukas „kopasz“, mėslas „szemét“, trąšos „trágya“, veizdėti „keresni“) a litván nyelvterület szinte egész keleti vagy délkeleti részén jellemző. Némelyikük (például kiemas „falu“, lazdà „mogyoróbokor“, mėdžias „erdő“, rakštis „koporsó“) egyszerűen archaizmus. Ez azzal magyarázható, hogy Gervėčiai környéke (levéltári adatok szerint) a XIX. század közepéig közvetlen kapcsolatban állt a litván nyelvterület központi részével. A szemantikai dialektizmusoknak csak kis hányada nem terjed túl jelentésében a gervėčiai nyelvjárás határain (például bradinỹs „halászháló a 3 számára“, dùšintis „csintalankodni“, jãvas „tisztítatlan gabona“, lãpai „répalevélleves“, lōbutis „forrás“, īžti „játszani“ stb.). A szláv nyelvekkel (különösen a belarusszal) való érintkezés következtében a nyelvjárásban számos tükörfordítás jelent meg, például: balà „sár“, atsieiti „magához térni, feléledni, felépülni“, périmti „rátámadni; találkozni“, lįsti „felmászni (fára)“, rištis „megkötődni“ stb. 29