Sudurtinių neveikiamųjų veiksmažodžio formų reikšmės ir vartojimas

ŽODŽIŲ FORMOS IR JŲ VARTOSENA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA N. SLIŽIENĖ AZ ÖSSZETETT SZENVEDŐ IGEALAKOK JELENTÉSE ÉS HASZNÁLATA A litván nyelvben az ige szenvedő alakjainak ragozott formái kizárólag összetettek: önálló lexikai jelentésű ige jelen vagy múlt idejű szenvedő melléknévi igenevéből és a būti segédige ragozott alakjaiból állnak, például: esu baramas, būtų baramas, buvo išbartas. Az igeidő- és módjelentéseik alapján az aktív alakok bizonyos ragozott formáinak felelnek meg, például: yra gerbiamas — gerbia, buvo gerbiamas — gerbė, būdavo gerbiamas — gerbdavo, bus gerbiamas — gerbs, būtų gerbiamas — būtų gerbtu, būk gerbiamas — gerbk, tebūnie gerbiamas — tegerbie; yra pagerbtas — yra pagerbęs; buvo pagerbtas — buvo pagerbęs, pagerbė; būdavo pagerbtas — būdavo pagerbęs, pagerbdavo; bus pagerbtas — bus pagerbęs, pagerbs; būtų pagerbtas — būtų pagerbęs, pagerbtų; būk pagerbtas — būk pagerbęs, pagerbk; tebūnie pagerbtas — tebūnie pagerbęs, tegu pagerbia. Az egyik és a másik alak között csupán a cselekvésnem különbözik. Az aktív alakok azt mutatják, hogy a mondat alanyával kifejezett személy vagy dolog maga hajtja végre az általuk jelölt cselekvést, míg a szenvedő alakok olyan cselekvést fejeznek ki, amelyet más cselekvő hajt végre, és amely a mondat alanyával kifejezett dologra vagy személyre irányul (az ilyen cselekvést a továbbiakban passzív cselekvésnek nevezzük). Ezenkívül a szenvedő alakok, miközben a dolgot úgy jellemzik, mint amely elszenvedi más cselekvését, egyúttal annak bizonyos állapotát is kifejezik. Amint a fenti példákból látható, a jelen idejű melléknévi igenevet tartalmazó szenvedő alakok igeidő-jelentésük szerint az egyszerű igealakoknak felelnek meg, míg a múlt idejű melléknévi igenevet tartalmazó alakok az aktív cselekvésnemű egyszerű és összetett befejezett alakoknak egyaránt. Az összetett befejezett alakok jelentésével bíró szenvedő alakokról már írtak1, ezért ez a tanulmány csak azokat a szenvedő alakokat tárgyalja, amelyek igeidő- és módjelentésük szerint az aktív cselekvésnemű egyszerű alakoknak felelnek meg2. Jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok § 1. A jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő alakok olyan passzív cselekvést jelölnek, amely a beszéd pillanatával egyidejű, azt megelőző vagy azt követő. A cselekvés jelentése mellett rendszerint az állapot jelentése is meglehetősen világos. 1 Lásd N. Sližienė, Az összetett befejezett igeidők jelentése és használata, in: A litván nyelvtan kutatásai (a továbbiakban — LKGT), Vilnius, 1969, 17—40. o. 2 Mivel a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő alakok mind szerkezetük, mind igeidő- és módjelentésük tekintetében megfelelnek az aktív cselekvésnemű összetett befejezett alakoknak, rendszerint ezeket is befejezett alakoknak nevezik. Amikor azonban az említett jelentésekben az aktív cselekvésnemű egyszerű alakoknak felelnek meg, csak feltételesen nevezhetnénk őket befejezett alakoknak. 77 Kijelentő mód: Jelen idő: Vedd bátran azt a részt, amelyet neked tartanak fenn. DaukRR 305. Ők (a fiókák) nyomban anyjuk tollai közé rejtőznek, és apjuk eteti őket. IvanLP II 25. A barlangok közelében mindenütt rejtélyes mondákat fűznek hozzájuk. LKŽ II 232. Egyszerű múlt idő: Április 8-án megfigyelték a kercerécék nászát. IvanLP II 97. Nem egy ősz hajú falusi mesélt az akasztófadombról, amelynek nevét egy nemes kalandjaival hozták összefüggésbe. CvR VIII 129. Néhány, a börtönből visszatért munkást ismét munkába állítottak, a bérpótlékot pedig néhány hónapon át mindenkinek rendben kifizették. VienR V 410. Gyakori múlt: Itt gyakran emlegették az Üvegembert is. BalčHP₁ 253. A fekhelyet csak tavasszal mozdították el, amikor a felmelegedés után a Nyúl átköltözött a pajtába, a szénára. CvR III 66. Jövő idő: Tudja, hogy őket (a lovakat) hamarosan mozgósítani fogják, és a šalteikiai királyok már csak a háborúra alkalmatlan gebékkel utazgatnak majd… SimonVK II 28. Miféle paradicsom ez, ha az egyikektől elvesznek, a másikaknak pedig odaadják! VienR V 201. Öregkorukra majd odavetnek valami kamatot az agylágyulás miatt. ČiulRR III 50. Feltételes mód: De itt szinte mindenki szidja, szemére veti, hogy ez bizony kidobott pénz. ŽemR I 49. Aztán pedig gőzgéppel csépeltek. SimonVK II 205. Előfordult, hogy mesélni kezdett arról, miféle munkákra állították be. ŽemR II 374. És nem gondolták volna, hogy a lakótelep mentén utat fognak építeni… SimonVK I 46. Előfordulnak a feltételes mód olyan formái, amelyek a segédige semlegesnemű szenvedő melléknévi igeneveivel jönnek létre. Ezek olyan cselekvéseket fejeznek ki, amelyek bizonyos körülményekből derülnek ki, vagy csupán feltételezhetők. A „fut sietve”, „futva rohan” helyett régebben azt is mondták: „sietvést futok”. BūgKS 92. Az feltételes mód olyan formái, amelyekben a segédige alakja egyszerű, feltételezett jelen vagy jövőbeli cselekvéseket jelentenek; ezeknek az időértéke – akárcsak az egyszerű cselekvő feltételes módú formáké – nem különül el, és csak tágabb szövegösszefüggésből válik világossá. A mi vidékünkön sokkal több kacsa volna, ha gondoskodnának róluk. IvanLP II 73. Ne ítélkezzünk, nehogy minket ítéljenek el. SimonVK II 327. A feltételes mód olyan formái, amelyekben a segédige alakja összetett, a mondat alanyával kifejezett tárgyra vagy személyre irányuló, feltételezett múltbeli cselekvést jelentenek; idő- és módjelentésük megfelel a feltételes mód cselekvő, összetett befejezett alakjainak, amelyek szintén feltételezett múltbeli cselekvést fejeznek ki, vö.: bántottak volna — bántottam volna. Ha jobban bántak volna vele, nem ment volna el onnan kenyeret keresni. JabIRR I 319. Amikor Grete Karalienė kinyitja a konyhaajtót, a zsivaj hirtelen elhallgat, olyan kínos csend támad, hogy Grėtė szeretne visszatérni a szobájába, mintha leszidták volna. Ó, tudja, hogy itt az ő bőréről folyt a szó, hogy itt — valószínűleg — rajta nevettek. SimonVK II 218–219. A szenvedő igenem sajátos jelentése miatt a felszólító és óhajtó mód formái nagyon ritkák: a felszólítást vagy kívánságot rendszerint a mondat alanyával megnevezett tárgyhoz vagy személyhez intézik, ebben az esetben pedig a cselekvés végrehajtása 78 nem függ tőle. Ezért e módok szenvedő alakjai, ha elő is fordulnak, inkább az adott dolog állapotát fejezik ki, mintsem a dologra irányuló cselekvést (a személytelen alakokat kivéve). Légy mindenki által szeretett, de ne keresd ezt a szeretetet. JablRR I 314. Így mondassék. SchG 303. Ha már bemocskoltad is a lelkiismeretedet, te képmutató, legalább a Šimoniaiak neve ne járjon-keljen a börtönökben. SimonR I 154. A jelen idő, különösen a harmadik személyű, összetett szenvedő alakok jelentésében gyakran önmagukban álló jelen idejű szenvedő melléknévi igeneveket használnak3. A mai nyelv szempontjából ezeket olyan összetett alakoknak is tekinthetnénk, amelyekben a segédige jelen idejű alakja zéró. A késői nyári vetésű növényeket szándékosan még a földben tartják; de a termésük már nem fog beérni a perzselő napsütésben. VaižgDD 59. Az ökrök túl jól megértették, hogy mindazok a rémisztő kiáltások és csattanások nem nekik szólnak. VaižgDD 70. A rokonaim urai, őket is tisztelettel fogadják. SimonVK II 20. Úgy tűnik nekem, hogy engem hívnak... SruogR III 408. Mivel a jelen idejű összetett alakok viszonylag ritkán használatosak, jelentésük szemléltetésére helyenként önmagukban álló jelen idejű szenvedő melléknévi igeneveket is közlünk. § 2. A jelen idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő alakoknak – csakúgy, mint az egyszerű cselekvő alakoknak – lehet konkrét vagy általánosított jelentésük. Az első esetben olyan konkrét passzív cselekvéseket jelölnek, amelyek a beszéd pillanatában zajlanak, a múltban zajlottak vagy a jövőben fognak zajlani. Amikor megkérdezte, ki hatalmazta fel őket arra, hogy egy ártatlan embertől elvegyék a szabadságát, azt felelték, hogy ezt a rendőrség és gazdájuk, Kalum-Bek nevében teszik. BalčHP₁ 310. Dangutét azonnal arra kényszerítik, hogy feleségül menjen egy olyan mozir herceghez, akit nem szeret. MairRR II 176. Kaziulisék megáldották egyetlen lányukat, amikor férjhez adták a saját béreslegényükhöz, akit szintén mozgósítottak. VienR I 285. A büntetőosztag már majdnem befejezte a munkáját: a városháza előtti téren éppen az utolsó hollandokat lőtték le, akiket a derék harcosok sebtében kaptak el, egyeseket még az ágyban, másokat pedig már akkor, amikor bejutottak az üzletekbe és hivatalokba. VenclR III 246. Ezért elhatározta, hogy ma legalább Šmit házáig elmegy, ahol fényképeket mutatnak be. SimonVK II 300. Ő is szinte azt kívánná, hogy a házból való távozását imádság zárja le. SimonVK I 243. A konkrét passzív cselekvés jelentésében szinte kizárólag folyamatos aspektusú igék szenvedő alakjai használatosak. Csak akkor fordulnak elő eseményaspektusú igék alakjai is, ha jelen idejű alakokkal szemléletesen múltbeli eseményeket beszélnek el (praesens historicum jelentésben). Már késő volt, helyesebben mondva, kora reggel, amikor hazafelé indult Pagiriai felől. Csak: trapp, trapp! három-négy férfi ugrott elő a kis híd alól. Viliust már a földre teperték, és alaposan elnáspángolták korbácsokkal. Aztán széthúzták a karját, és szorosan odakötözték egy fehér deszka egyik, majd a másik végéhez. – Most fuss, fiú! – tanácsolták az álarcos legények. SimonVK I 152—153. Más esetekben az eseményaspektusú igék szenvedő alakjai konkrét cselekvés jelentésében csak elvétve fordulnak elő, és meglehetősen közel állnak az eseményaspektusú igék múlt idejű melléknévi igenévvel képzett alakjaihoz (vö. § 6). Ezután berendeztek egy vendégszobát két ággyal, márvány mosdóval és tükrös szekrénnyel. SimonVK II 168. 3Bővebben lásd: N. Slįžienė, Lietuvių literatūrinės kalbos sudurtinių veiksmažodžio formų struktūrą, kn.: Lietuvių kalbos gramatinė sandara (a továbbiakban — LKGS), Vilnius, 1967, p. 78—79. 79 § 3. A konkrét passzív cselekvés jelentésében a jelen idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő alakok általában csak kis számban fordulnak elő. Leggyakrabban általánosító jelentésük van: állandó, illetve bizonyos körülmények között mindig végbemenő jelen, múlt vagy jövő idejű passzív cselekvéseket jelölnek. Nincs csigasor: akármilyen nyomorúságosan is, merik a vizet. ŽemR I 56. Nálunk ezek (a kanalas récék) mindenütt előfordulnak, de sehol sem találhatók nagy számban. IvanLP II 85. Ahogy mondani szokás — kutya kutyát, kutya kutyát, a kutya farka csóválódik, úgy van ez itt is. ŽemR II 457. Mindezeket a gabonákat levágják, kicsépelik és a magtárakba öntik, hogy a szem a szárból 10, néha 8 hét alatt, az időjárás kedvező alakulásától függően, visszajusson a gabonába, és százszoros termést hozzon a gazdának. DaukRR 213. A fiúkat is mind éberen felügyelték, nehogy összezavarodjanak, és ne nézzenek valamilyen szép arcocskára. SimonVK II 173. Hosszú volt az a napközbeni időszak, amelyet ki kellett várni, fiatalnak és öregnek egyaránt, és semmit sem hagytak nekik kettejüknek. VaižgDD 107. Őt (a testvért) minden alkalommal újra neki ajándékozták. SimonVK I 201. Amikor beköszöntött az ősz, a remények időszaka, a termést az utolsó szemig betakarították. CvR VIII 111. Ó, mikor virrad fel az a nap, amikor felakasztják azokat, akik még háborút akarnak? SimonVK II 262. A közkatonákat tájékoztatták, hogy küldeményeiket legkorábban három nap múlva veszik át. VenclR III 248. Kedvesem, sem én, sem Viliumas nem akarjuk, hogy úgy beszéljenek rólunk, mint az önök pamariusi lakodalmi vendégségéről. SimonVK II 15. Általánosító jelentésben mind a folyamatot, mind a befejezett cselekvést jelölő igék szenvedő alakjai használatosak, de az előbbiek jóval gyakoribbak. § 4. Az általánosító jelentésű jelen idejű szenvedő alakok a szokásos jelen idejű cselekvéseket gyakran szükségesként vagy lehetségesként írják le. Az első esetben olyan passzív cselekvéseket jelölnek, amelyeket bizonyos körülmények között mindig végeznek, és el is kell végezni. Szereztek neked helyet, de fizetned kell neki egy rubelt… mindjárt odavezet… a városban minden lépésért fizetni kell… ŽemR II 219. A gudi kerítés nem fonással készül, hanem gudi módra építik — a földtől kezdve körbefonják. Vrn (LKŽ III 694). A vasat addig kovácsolják, amíg vörös… SimonVK II 276. A szavak részeit szótagok szerint választják el: a következő sorba a szó teljes szótagját viszik át, és vele együtt a szó további szótagjait. JablRR I 398. Hogy az eső ne áztassa meg a rozsot, egy fedél kerül fölé. (sapka). Vdš (LKŽ VI 561). Mit szórsz itt úgy, mintha az orrodból szórnád a dohányt — szórd úgy, ahogyan szórni szokás! Skd (LKŽ I 692). A kerekes szék vastag deszkából készül. Klov (LKŽ V 480). A második esetben a szokásos passzív jelen idejű cselekvéseket lehetségesként írják le, ezért bizonyos körülmények között mindig végrehajtják őket. Rendszerint csak lakóházat (kunyhót), hajót és várost (várat) építenek. BūgKS 109. Ha minden betegség csak idegi eredetű, és ezt ilyen gyorsan meg lehet állapítani, akkor miért van még szükség mindenféle orvosra? SimonVK II 181. A zacskó alakú membrán kolloidiumból könnyen előállítható. MatKCh 48. Nem kellett szétosztani a kócot, magad is látod, hogyan nyerik. CvR VIII 32. § 5. Néha a jelen idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő alakok nem éppen folyamatban lévő, hanem már befejezett cselekvést jelölnek. Ilyenkor a viszonylagos-resultatív jelentésű összetett befejezett alakokhoz hasonlóan használatosak4. Két részre oszlik (vö. két részre van osztva). A kép egyik részén ragyogó kék égbolt látható aranyló napsütéssel… A másik részén ábrázol- 4Lásd: N. Sližienė, Sudurtinių atliktinių veiksmažodžio laikų reikšmės ir vartojimas, LKGT, 17–40. o. 80 az a szürke, az ég villámlotta. SimonVK I 175—176. Graužinisszal kötött megállapodás szerint Ignácnak a földekből (vö. odaítélték) csak egy lápterület jutott. Gud-GuzKIT 279. Mindegyik Tyzenhauz magával hozta Livóniából ősüknek, Hans Henrik Tyzenhauznak az összeállított családi krónikáját és egy pergamentet a rigai érsek episztolájának másolatával, amely a Tyzenhauzok hűbérbirtokát örök tulajdonná tette. (vö. örök tulajdonná tette) Gud-GuzKIT 338. Mindazt, ami a kegyelmek idején benne felhalmozódott, most Severija elhozta annak, akinek őt a gondviselés látni rendelte (vö. rendelte). VaizgDD 56. Kelet és Nyugat, a mély Észak és Dél munkával rendesen összekapcsolódik (vö. össze lesz kapcsolva). SNėrP₁ 156. A cselekvés eredményét ezekben az esetekben a beszélő a megnevezett cselekvés folytatásának, részének tekinti, ezért jelen idejű melléknévi igenévvel képzett alakokat használ5. Múlt idejű melléknévi igenévvel képzett passzív alakok § 6. A múlt idejű melléknévi igenévvel képzett passzív alakok olyan passzív cselekvést jelölnek, amely a múltban történt, vagy a jövőben fog megtörténni. Jelen idejű cselekvések kifejezésére nem használatosak. Kijelentő mód: Egyszerű múlt idő: Nemsokára az egész aranyat annyi zsákba öntötték, ahány szerzetes volt. VienR I 30. Zokogások közepette elbeszélték a kisember életét egészen a bölcsőtől kezdve. CvR VIII 179. Ádám hosszú szakállát előbb egy nyírógéppel vágták le, majd amikor Alekszandr kezébe vette a borotvát, teljesen eltűnt, mint a szél sodorta hótorlasz. VencIR III 93. Elpusztultak a kis sólymok, fészküket pedig feldúlták, szétszórták, a szél mindenfelé szétfújta… KrėvP 206. Egy szerdai napon, éppen a választási küzdelem idején, gyűlést hívtak össze Elizaitis termében. SimonVK I 81. A múlt idejű melléknévi igenévvel képzett egyszerű múlt idejű passzív alakok – hasonlóan az egyszerű múlt idejű egyszerű aktív alakokhoz – bizonyos szövegkörnyezetben olyan múltbeli cselekvést jelölhetnek, amelynek következményei a jelen szempontjából is fontosak. Jelentésük közel áll a jelen befejezett idő jelentéséhez. A köztük lévő különbség ugyanolyan, csak még kifejezettebb, mint az aktív jelen összetett befejezett és egyszerű múlt idejű egyszerű alakjainak jelentése közötti különbség: az egyszerű múlt idejű passzív alakoknak a jelen befejezett alakokhoz viszonyítva jóval erősebb a múltbeli cselekvést, és jóval gyengébb a fennálló állapotot kifejező jelentésük6. Hatalmas urunk jó szándékkal felajánlja, hogy visszaadja neked az embert és mindazokat, akiket vele együtt elfogtak (vö. elfogtak), ha megígéred, hogy elvonulsz a vár alól, és békében elhagyod országunkat. KrėvP 165. — — A fű már felállt, uram — felelte az öreg Vaišnora. — De gyalog nem találod meg az erdőben, lóháton sem éred utol: kevés a remény, hogy az istenek megkapják, amit nekik ígértek. — Az isteneknek meg kell kapniuk, amit nekik ígértek! — mondta komor hangon 5 Vö. az egyszerű jelen idejű alakok használatával egy teljesen befejeződött cselekvés megjelölésére, például: Már egészen megőrültél: egy falat kenyér sincs otthon, most meg hazahozol egy leírt fadarabot (BsRP 28) (a feleség leszidja a piacról hazatért férjét, aki kenyér helyett egy orvosi cégtáblát vett), lásd Z. Dumašiūtė, Išplėsto esamojo laiko vartojimas dabartinėje lietuvių literatūrinėje kalboje, Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai, serija A 1(8), Vilnius, 1960, p. 178—179. 6 Vö. N. Sližienė, Sudurtinių atliktinių veiksmažodžio laikų reikšmės ir vartojimas, LKGT p. 23—26. 6. 520 81 az erős istenek ősz hajú főpapja. KrėvP 187. Amint már annyiszor elmondták, annyiszor kiáltottak az úrhoz; a vincelléren keresztül én magam is többször szóltam Baltaraginak. De mivel ti nem hallgattok, az úr megparancsolta, hogy gereblyézzétek össze az állatokat. ŽemR II 69. Miután azt a választ kapta, hogy ezek betűk, hogy a betűkből szavak állnak össze, és hogy ily módon, aki kezébe veszi a levelet, megtudja, mit akartak neki abban a levélben mondani, a gyermek csak még nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel kezdte nézni a papírra szórt betűket. PtR I 238. Péter meghajol, amint megmutatták neki, és kimegy. BinkRn 293. Egyetlen múltbeli cselekvés kifejezésére a múlt idejű összetett szenvedő alakok mellett egyes múlt idejű szenvedő melléknévi igeneveket is használnak. Ez a jelentésük bizonyos szövegkörnyezetben válik nyilvánvalóvá. Végül kompromisszum született. A tárgyalások természetesen „libával” végződtek. SimonVK I 269. Az ebédet a kisvárosban rendezték meg, több helyen: az ispotályban, a plébánia cselédházában és másutt. Több száz embert megvendégeltek, a környék összes koldusát jóllakatták, és a maradékkal úgy megrakták őket, hogy alig bírták elvinni. VaižgRR I 375. 1955 tavaszán 36 (hattyú) repült át, ősszel pedig csak 4-et láttak. IvanLPII 34. Külföldön ezt a módszert csak a második világháború idején kezdték alkalmazni, a Szovjetunióban viszont már a háború előtt is használták. BaršF 161. A múlt idejű szenvedő melléknévi igeneveket ebben a jelentésben nem használják gyakran. Valamivel többször fordulnak elő a tudományos irodalom és a publicisztika nyelvében7. Múlt ismétlő idő: „Sörünk már nincs, legalább egy kis misét igyál meg — ó, de a szívnek jót tesz.” És a vendég mindig meghajolt. VaižgRR I 183. Ő szabta ki a ruhákat, ő tette meg nekik az első öltést, aztán a tű megállás nélkül dolgozott tovább, míg a ruha meg nem varródott. BalčHP₁ 119–120. Jövő idő: Talán az, aki nem öl meg engem, az én kezem által lesz megölve... SimonVK II 318. Ó, meghalhatsz, fel leszel öltöztetve. Mlt (LKŽ I 40). Remélem, szépen fogadnak majd bennünket. SNėrP₁ 442. Menj haza, ez nem a te dolgod, és ha oda ütöd az orrod, ahol nem kellene, minden egyes szóért tíz aranyra büntetnek. BalčHP₁ 311. — Minden el lesz intézve — vágta rá Marė, és indulni akart. ŽemR II 302. 7A múltbeli cselekvés jelentése néhány szláv nyelv múlt idejű szenvedő melléknévi igeneveire is jellemző, igaz, többnyire csak a semlegesnemű alakokra. Manapság ebben a jelentésben csak a lengyel és az ukrán nyelvben, valamint az orosz nyelv néhány nyelvjárásában használatosak, korábban azonban, különösen a XVIII. században, elterjedtek voltak az orosz irodalmi nyelvben, és a régi fehérorosz nyelvemlékekben is előfordulnak. A szláv nyelvekben a litvánhoz hasonlóan a múlt idejű szenvedő melléknévi igenevekből és a būti segédige múlt idejű alakjaiból képzett összetett formákkal párhuzamosan is használják őket; lásd: Б. А. Матвеенко, Временное значение главного члена страдательно-безличного оборота (на материале украинского и белорусского языков), кн.: Историческая грамматика и лексикология русского языка, Москва, 1962; П. С. Кузнецов, К вопросу о сказуемостном употреблении страдательных причастий в русском литературном языке XVIII и начала XIX века, кн.: Труды Института русского языка АН СССР, т. II, Москва, 1950; П. С. Кузнецов, К вопросу о сказуемостном употреблении причастий и деепричастий в русских говорах, кн.: Материалы и исследования по русской диалектологии, т. III, Москва—Ленинград, 1949. Kuznecov P. azzal magyarázza, hogy a múlt idejű melléknévi igeneveknek az orosz irodalmi nyelvben a XVIII. században és a XIX. század elején tapasztalható ilyen használata a lengyel és a latin nyelv hatására alakult ki, ugyanakkor azonban megjegyzi, hogy bizonyos támasza az élő népnyelvben is volt. A régi litván nyelvemlékekben a latin nyelv hatására a múltbeli cselekvés jelentésében olykor jelen idejű szenvedő megfelelőképző alakokat használnak (pl.: És így Jézus, miután ezt mondta, felvétetett a mennybe (vö. assumtus est Mr 16, 19; wžiėty jest WjP 379) ing’ dagu. DP 225). Párhuzamosan egyes múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek is előfordulnak, pl.: De hogy ne lehessen kevésbé elmondani, meghalt ismét a nagyúr is, és eltemettetett a pokolban. DP 271; utóbbiak használatát aligha indokolt idegen nyelvek hatásával magyarázni, hiszen, amint már említettük, ma is használatosak. 82 Függő beszédmód: Szelimet mindenki a legfélelmetesebb és legkegyetlenebb útonállónak nevezi, te pedig mered azt mondani, hogy megölted a fiát, és nem aprítottak rögtön darabokra. BalčHP1 295. És neki — annak az ellenségnek — majd megmutatják, mi fán terem a német, és hogy vele, úgymond, nem lehet tréfálni. SimonVK II 43. Az őrség egyik embere bement a sátorba, hogy szóljon: hamarosan megtámadják őket. BalčHP1 59. A feltételes mód múlt idejű igenévvel alkotott alakjai olyan feltételezett passzív cselekvést jelölnek, amely a múlthoz vagy a jövőhöz kapcsolódik. Az első esetben olyan lehetséges vagy kívánatos, de meg nem valósult, múltbeli passzív cselekvést jelölnek, és időértékük megfelel a cselekvő ige feltételes módú összetett befejezett alakjainak, amelyek feltételezett múltbeli cselekvést fejeznek ki, vö.: būčiau pavyta — būčiau pavijęs. Bárcsak én értem volna vissza elsőnek! Talán még segíteni is lehetett volna! ŽemR I 333. Ha lett volna valaki a nagyok közül, meg lehetett volna menteni a gyermeket... ŽemR I 371. A múltbeli cselekvés jelentése különösen kifejezett a passzív alakokban, ha az összetett segédigealakokkal állnak. Sokkal szívesebben nyúlnék ahhoz a takarmányhoz, ha nem vágták volna le azt, aki abból hizlalta magát. DaukRR 327. Egy időre még az is megfordult a fejében, hogy miért vállalta el az állandó munkát a megbízások helyett: mennyi pénzt lehetett volna itt keresni VaizgRR I 284. A második esetben a feltételes mód múlt idejű igenévvel alkotott passzív alakjai olyan lehetséges vagy kívánatos passzív cselekvéseket jelölnek, amelyek a jövőben mehetnének végbe; időértékük megfelel a cselekvő ige feltételes módú, bizonyos összefüggésben használt egyszerű alakjainak, vö.: būtų pavy tas — pavy- lų. Csak a cselekvő alakokkal lehet nemcsak jövőbeli, hanem jelen idejű feltételezett cselekvéseket is kifejezni, a múlt idejű igenévvel alkotott passzív alakokat viszont jelen idejű cselekvések kifejezésére egyáltalán nem használják, sem valós, sem feltételezett esetben. Ha megtalálnád ugyanazt a füvecskét, amellyel a tündér átváltoztatott, megszabadulnál. BalčHP1 163—164. Ezenkívül a tudós maga vezette körbe a könyvtárban, megmutatta neki az összes szekrényt, és számos hasznos tanáccsal látta el arról, hogyan kell dolgozni ahhoz, hogy a cél hamarabb elérhető legyen. VienR I 300. Rendkívül fontos volt számára, hogy minden időben és jól legyen elvégezve. VaizgDD 97. Kerületünk dolgozói minden erőfeszítést megtesznek, hogy az SZKP XXII. kongresszusán kitűzött feladatok sikeresen teljesüljenek. T 1963, 10. A kad kötőszóval vagy a kad man, kötőszókapcsolattal bevezetett feltételes módú passzív alakok parancsot, utasítást, követelményt fejeznek ki a megnevezett cselekvés végrehajtására. Vigyázzatok, hogy estig el legyen készítve! BilR I 106. Legyen átkozott az, aki megtalálva azt a kincset nem adja vissza a fiamnak. BalčHP1 95. Teljesüljön az ígéret! SruogR III 516. Azonnal, rendesen legyen megjavítva nekem! LzPR I 381. A felszólító mód múlt idejű igenévvel alkotott passzív alakjai valaki számára kívánatos, neki szánt passzív cselekvést fejeznek ki, jelentésük pedig közel áll az óhajtó mód alakjaihoz. Üdvöz légy, Vilnius! Üdvöz légy, régi városunk! GirR II 13. Legyetek, gyilkosok, kora reggel megátkozva! Legyetek átokkal megátkozva, amikor átléptek rajtunk! Legyetek anyák átka alatt az ártatlan vérért! A pestis tépjen ki benneteket, átkozottak, a föld színéről! SNėrP1 422. Óhajtó mód: — Ifjú barátom — mondta —, uram, a kalifa, bármit tehet belőled, amit csak akar, akár az utódommá is, én pedig nem sokat tehetek, és 6 * 83 amit megtehetek, jobb, ha ma megtörténik, mint holnap. BalčHP1 309. Betörni? Nem. Legyen meglepve, döbbenjen meg. Figyelmeztetés nélkül fog ítélkezni. VencIR III 255. A felszólító és óhajtó mód szenvedő alakjai csak nagyon ritkán használatosak. § 7. A múltbeli vagy jövőbeli passzív cselekvés jelentésében szinte kizárólag a befejezett aspektusú igék szenvedő alakjai használatosak múlt idejű melléknévi igenévvel. A folyamatos aspektusú igék alakjai ilyen esetekben ritkán fordulnak elő, jelentésük pedig közel áll a jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő alakokéhoz. Kezdetben azt hitték, hogy itt kimeríthetetlen energiaforrást fedeztek fel. BaršF 164. [Einiukas] úgy nőtt fel, ahogyan Grėtė maga is nyilván otthon nevelkedett. SimonVK II 351. Úgy történt, ahogyan kívánták is — a varga (= szabó) intézővé lett. BinkRn 171. J. Mikėnas szobrász széles körben ismert és nagyra értékelt alkotásait tavaly Moszkvában és a velencei világkiállításon is kiállították. T 1963, 10. Vö.: Már régen, még a háború előtt elhatározták, hogy új lakóházat építenek, de pénz soha nem volt rá. SimonVK II 171. § 8. A befejezett aspektusú igék szenvedő alakjai múlt idejű melléknévi igenévvel csak konkrét passzív cselekvést jelölnek. A folyamatos aspektusú igék alakjainak általánosított jelentésük is lehet, de nagyon ritkán használatosak. Tehát általánosságban a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakokat konkrét múltbeli vagy jövőbeli cselekvések kifejezésére használják. Mivel a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok főként a befejezett aspektusú igékre jellemzők, és konkrét cselekvést jelölnek, nem használhatók jelen idejű cselekvések leírására: az utóbbiakat a befejezett aspektusú igék alakjai többnyire általánosított jelentésben fejezik ki. A jelen és a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok jelentésviszonya § 9. A jelen és a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő alakok jelentésük szerint szorosan összefüggenek, és a szenvedő ragozás egységes rendszerét alkotják. Konkrét passzív cselekvés kifejezésére a folyamatos aspektusú igék jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott alakjai és a befejezett aspektusú igék múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott alakjai használatosak. Az előbbiek egy adott pillanatban folyamatban lévő cselekvést jelölnek, az utóbbiak pedig egy adott pillanatban végbement vagy végbemenő cselekvést. Általánosított jelentésben mind a folyamatos, mind a befejezett aspektusú igék jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott alakjai használatosak, a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott alakok viszont ebben a jelentésben szinte egyáltalán nem fordulnak elő. A szenvedő alakok ilyen eloszlását az őket alkotó melléknévi igenevek jelentése határozta meg. A jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek többnyire folyamatos aspektusú igékből képződnek, és a passzív cselekvést folyamatként jelölik. A befejezett aspektusú igék jelen idejű melléknévi igenevei rendszerint csak ismétlődő cselekvés leírásakor használatosak, amikor a cselekvés időtartama nem domborodhat ki. A múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek többnyire befejezett aspektusú igékből képződnek, és a passzív cselekvést már bekövetkezett tényként jelölik. Így a jelen és a múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek jelentése az ezekkel az igenévekkel alkotott összetett alakok jelentésében is tükröződik. Azt mondhatjuk, hogy a jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott, konkrét jelentésű szenvedő alakok csak a folyamatos aspektusú tranzitív igékre terjednek ki, míg a múlt 84 … idejű melléknévi igenévvel – csak a befejezett aspektusú tranzitív igék. A jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott általános jelentésű alakok mind a folyamatos, mind a befejezett aspektusú igéket magukban foglalják, a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott alakokra pedig ez a jelentés nem jellemző. Vagyis csak együttesen tekintve foglalják magukban a jelen és a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok az összes tranzitív igét, s ily módon a szenvedő igeragozott alakok egyetlen rendszerét alkotják. A szenvedő összetett alakok jelentésének viszonya a jelen és a múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek jelentéséhez § 10. Mind a jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő összetett alakok, mind a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott alakok olyan összetett állítmányi szerkezetekből származnak, amelyek jelen vagy múlt idejű melléknévi igenevekkel álltak8. A melléknévi igenevek a melléknévi igenév igetöve által jelölt cselekvésből következő tulajdonságot fejeztek ki; így a jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott szerkezetek a dolognak a kopula által jelzett időben végbemenő passzív cselekvésből eredő tulajdonságát, a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szerkezetek pedig a korábban végbement passzív cselekvésből eredő tulajdonságát fejezték ki. Ilyen összetett állítmányi szerkezetek ma is vannak, például: Az orra görbe volt, mint a kampó; Az írás egyszerűen olvashatatlan volt. Ez a fa alkalmas lesz szánrudaknak. E szerkezetektől a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok távolodtak el a leginkább. Ezekben már nem különül el a melléknévi igenév időjelentése a segédigétől, azaz az előidejűség viszonyjelentése (itt a melléknévi igenév elveszítette időjelentését). Az összetett alakok időjelentését csak a segédige alakjai jelzik, a múlt idejű szenvedő melléknévi igenév pedig csupán a cselekvés fogalmát fejezi ki, továbbá meghatározza a teljes összetett alaknem- és aspektusjelentését. Mivel nincs saját időjelentése, a múlt idejű melléknévi igenév igen szorosan kapcsolódik a segédigéhez; ezzel egyidejűleg elkülönül a jelzői és a másodlagos cselekvést kifejező múlt idejű szenvedő melléknévi igenevektől. A melléknévi igenév időjelentésének elvesztése okozta azt is, hogy a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok jelentése különbözik az atelikus alakok jelentésétől (azaz a viszonyító-rezultatív jelentéstől), vö. A Slapukas… itt gallérjánál fogva el volt kapva: meg volt sebesítve, nem tudta mozgatni a karját – jó csapdába került a farkas! (TilvU 162); itt az összetett alak buvo sučiup­tas olyan múltbeli cselekvést jelöl, amely ugyanabban az időben tartott, mint az egyszerű alakokkal nevaldė, papuolė jelölt cselekvések, az összetett alak buvo sužeistas pedig olyan, ugyanakkor fennálló múltbeli eredményállapotot jelent, amely egy korábbi cselekvés következtében jött létre. § 11. A jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott szenvedő alakok nem különülnek el olyan egyértelműen az összetett állítmányi szerkezetektől, mint a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott alakok. 8 A. Potebnia a litván nyelv szenvedő összetett alakjait – a megfelelő orosz alakokhoz hasonlóan – egyáltalán csak összetett állítmányként működő szerkezeteknek tekintette. Véleménye szerint ezek két eseményt és két időt fejeznek ki (vagyis mindkét tag önálló lexikai és grammatikai jelentéssel bír), ezért nem tekinthetők egyetlen nyelvtani alaknak; lásd А. А. Потебня, Из записок по русской грамматике, т. I–II, Москва, 1958, p. 146–154. P. Kuznecov azonban az orosz nyelv szenvedő melléknévi igeneveinek és a быть igének azokat az összekapcsolódásait, amelyek mind szerkezetükben, mind jelentésükben analógok a litván nyelv szenvedő alakjaival, összetett alakoknak tekinti, bár kijelenti, hogy nem tart igényt a kérdés végleges eldöntésére; lásd П. С. Кузнецов, Из истории сказуемостного употребления страдательных причастий в русском языке, докт. диссертация (машинопись), Москва, 1947, p. VI–VIII. Ezeket az összekapcsolódásokat az akadémiai orosz nyelvtan is összetett alakoknak tekinti; lásd Грамматика русского языка, т. I, Москва, 1960, p. 502–504. 85 Ezeket az alakokat az különbözteti meg leginkább az összetett állítmányi szerkezetektől, hogy idő- és módjelentésük tekintetében megfelelnek a cselekvő egyszerű igealakoknak, és velük együtt a cselekvő és szenvedő igeragozott alakok korrelációit alkotják: baru — esu baramas, bariau — buvau baramas stb. Ily módon az igeragozási rendszer részévé válnak, és elkülönülnek az összetett állítmányként működő szerkezetektől. Bár a szenvedő alakokat alkotó jelen idejű melléknévi igenevek minőségi jelentése erősen meggyengült (ellenkező esetben ezek az alakok jelentésükben nem lennének összevethetők az egyszerű igealakokkal), valamelyest mégis tükröződik a szenvedő összetett alakok jelentésében: miközben olyan cselekvést írnak le, amely az alanyként megnevezett dologra irányul, egyúttal e dolog valamely állapotát is jelölik. Például az esu baramas nemcsak azt jelenti, hogy valaki szid engem, hanem azt is, hogy milyen állapotban vagyok amiatt, hogy szidnak. Az állapotjelentés még összekapcsolja ezeket az alakokat az összetett állítmányként működő szerkezetekkel, és azt mutatja, hogy az előbbiektől nem különültek el teljesen. Így a jelen és a múlt idejű melléknévi igenevekkel alkotott szenvedő összetett alakok, az őket alkotó melléknévi igenevek jelentésének kisebb-nagyobb mértékű megváltozásával9, elkülönültek az összetett állítmányként működő analóg szerkezetektől, és ma meghatározott helyet foglalnak el az igeragozási rendszerben. Összetett szenvedő formák jelen és múlt idejű melléknévi igenevekkel a XVI–XVII. századi írásokban § 12. A XVI–XVII. századi írásokban előforduló, jelen és múlt idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő formák jelentésükben és használatukban alig különböznek a mai formáktól. A jelen idejű melléknévi igenévvel képzett formák többnyire általánosított jelentésűek (a), ritkábban pedig egy meghatározott jelen, múlt vagy jövőbeli időpontban zajló konkrét passzív cselekvést jelölnek (b). a) Ezt az éneket úgy énekeld, ahogyan latinul éneklik. Mž 318. Megkönyörül Dávid fián: a leányt bizony az ördög gyötri. DP 113. Néha egy-egy jó ember is megpróbáltatik ezen a világon. Mindennap bűnökbe és förtelmekbe merülünk, néha az ördög, néha a gonosz ember, néha pedig saját testünk által. BrP II 53. b) Eddig még mindig örvendezett, te pedig már foglyul vagy ejtve. DP 272. És megáldotta őket, és nevükön nevezte az embert, abban az időben, amikor teremtette őket. BrB 1 Moz 5, 2. Az általános cselekvés kifejezésére mind a folyamatos, mind a befejezett aspektusú igék formáit használják, a konkrét cselekvésére pedig szinte kizárólag a folyamatos aspektusúakét. A befejezett aspektusú igék konkrét cselekvést jelölő formái J. Bretkūnas írásaiban valamivel gyakrabban fordulnak elő. Mindazok pedig, akiket azon a napon megöltek, férfiak és nők együtt tizenkétezer ember volt, Ai minden lakosa. BrB Joz 8, 25. Ha ma látjuk 9 A segédige itt, akárcsak minden más összetett formában, elvesztette lexikai jelentését, és csak a grammatikai kategóriák jelentéseit hordozza; bővebben lásd N. Slizienė, Lietuvių literatūrinės kalbos sudurtinių veiksmažodžio formų struktūra, LKGS, 65–66. o. 86 aki meghalna, és eltemetnék. Három nap múlva pedig ő maga jönne hozzánk… Akkor valóban hinnénk, hogy az az ember feltámadt a halálból, és él. BrP1124. § 13. A múlt idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő formák általában konkrét múltbeli vagy jövőbeli passzív cselekvéseket fejeznek ki. És miközben nézték, felemeltetett, és felhő fogadta be őt a szemük elől. DP 228. Így aláztattak meg a midiániták Izrael fiai előtt, és többé nem emelték fel a fejüket. BrB Teis 8, 28. Zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mž 102. Mindenki, aki hallgatja ezeket az én szavaimat, hasonló lesz ahhoz a bölcs emberhez, aki sziklára építette házát. SP 50. Emlékezz rá, nehogy megölessék. DP 199. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik. DP 29. Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak neveznek? Mindnyájan azt mondták: feszíttessék meg, feszítsd meg, feszítsd meg őt! DP 168. A mai irodalmi nyelvhez hasonlóan a XVI–XVII. századi írásokban is főként a befejezett aspektusú igék múlt idejű melléknévi igenévvel képzett formáit használják múltbeli vagy jövőbeli cselekvés jelentésében. Mindazonáltal valamivel több olyan határozatlan igealak fordul elő, mint ma, amely múlt idejű melléknévi igenévvel képzett, folyamatban lévő cselekvést jelöl, és úgy tűnik, folyamatos aspektusú jelentése van. Petnics városában járkáltak, az utcákon és a házaknál, nagy kiáltozással és lármával. SP 363. Isten igazsága úgy rendelte, hogy szüntelenül vasláncokkal veressék, sok éven át, a legkeményebb és legerősebb ördögi botokkal. SP 161. Aki férjhez megy, ne mutatkozzék másoknak azért, hogy azok megkívánják, és hogy szeressék őt, hanem arra kell törekednie, hogy igaz férfinak tessék, és az szeresse őt. SP 223. Hogy miattunk és azok miatt a dolgaink miatt, amelyek valóban hitünkkel ellenkeznek, ne káromoltassék tovább az Úr neve a zsidók, pogányok, törökök és szakadárok által. DP 168. Ezt a helyet Gilgalnak nevezték mind a mai napig. BrB Joz 5, 9. Amint látható, ezekben a mondatokban a múlt idejű melléknévi igenévvel képzett szenvedő formák jelentésükben igen közel állnak a jelen idejű melléknévi igenévvel képzett formákhoz. Ilyen esetekben ma csak az utóbbiakat használnánk. A régi írásokban néha a múlt idejű melléknévi igenévvel képzett formákat a jelen idejű melléknévi igenévvel képzett formák mellett használják. Tudd meg: magod idegen földön lesz, amely nem az övé, és ott szolgálatra kényszerítik, és négyszáz évig gyötrik. BrB 1 Moz 15, 13. Következésképpen a jelen és múlt idejű melléknévi igenévvel képzett összetett szenvedő formák használata a XVI–XVII. századi írásokban valamivel kevésbé volt rögzült, mint a mai irodalmi nyelvben. Következtetések 1. A cselekvő igealakok egyszerű, személyragozott formái idő- és módjelentésük tekintetében megfelelnek a szenvedő alak összetett, személyragozott formáinak, amelyek jelen és múlt idejű melléknévi igenevekből állnak. A jelen idejű igenévvel alkotott formák, amelyek a folyamatos és befejezett aspektusú igékre jellemzők, megfelelnek a folyamatos aspektusú igék konkrét jelentésű, valamint a folyamatos és befejezett aspektusú igék általános jelentésű cselekvő alakjainak; a múlt idejű igenévvel alkotott formák pedig, amelyek főként a befejezett aspektusú igékre jellemzők, a befejezett aspektusú igék konkrét jelentésű cselekvő alakjainak felelnek meg. Eltérések 87 viszonylag igen kis számban fordulnak elő; valamivel több van belőlük a XVI—XVII. századi írott nyelvben. Így csak együttesen véve a jelen és múlt idejű melléknévi igeneves szenvedő formák lefedik az összes tranzitív igét, és korrelációt alkotnak a cselekvő alak egyszerű, személyragozott formáival. 2. A jelen és múlt idejű melléknévi igeneves összetett szenvedő formák különböző mértékben távolodtak el az összetett állítmányként szolgáló szerkezetektől, amelyekből egykor kialakultak. Az összetett formákban a múlt idejű szenvedő melléknévi igenevek elvesztették időjelentésüket, és elkülönültek a minden más esetben használt múlt idejű melléknévi igenevektől; ezért az būti igével nagyon szoros egységet alkotnak. Az összetett formákat alkotó jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek nem szenvedtek el ilyen jelentős eltolódást: csak melléknévi sajátosságaik gyengültek, igei sajátosságaik pedig hangsúlyosabbá váltak; ez azonban már elegendő volt ahhoz, hogy az ilyen igenév és az būti segédige kapcsolata nyelvtani jelentésében egyenértékűvé váljon a cselekvő alak egyszerű, személyragozott formáival. Ezeket a formákat az összetett állítmányi szerkezetekkel az köti össze, hogy a cselekvés jelentése mellett még érzékelhető az állapot jelentése is, ami arra utal, hogy nem különültek el teljesen. 3. Az összetett szenvedő formák használata a XVI—XVII. századi írásokban lényegében ugyanolyan, mint a mai irodalmi nyelvben; csupán a jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott formák mellett valamivel gyakrabban használatosak, mint ma, a folyamatos aspektusú igék hasonló jelentésű, múlt idejű melléknévi igenéves formái. Beérkezett: 1971. X. 5. Н. СЛИЖЕНЕ AZ ÖSSZETETT SZENVEDŐ IDŐALAKOK JELENTÉSE ÉS HASZNÁLATA Összefoglaló A cikk a jelen és múlt idejű melléknévi igenevekkel alkotott összetett szenvedő időalakok jelentését és használatát ismerteti; ezek időjelentésük alapján a cselekvő alak egyszerű időalakjainak felelnek meg. A jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő formák az alany által kifejezett tárgyra irányuló, a beszéd pillanatával egyidejű, azt megelőző vagy azt követő cselekvést jelölnek. A cselekvő alak megfelelő egyszerű időformáitól csak szenvedő jelentésükben különböznek, vö.: esu baramas — baru, buvau baramas — bariau stb. A befejezetlen aspektusú igék formáinak konkrét és általános jelentésük is van, a befejezett aspektusú igék formáinak pedig rendszerint csak általános jelentésük van, például: Sužiėdovuvės buvo švenčiamos linksmai, bet Grėtei džiaugsmo nebuvo. — Az eljegyzést vidáman ünnepelték (szó szerint: ünnepelve volt), de Grėte nem érzett örömet (I. Simonaitytė). Svirties nėra: kaip norint vargingai yra semiamas vanduo. — Nincs gémeskút: a vizet valahogy, nagy nehézségek árán merik (szó szerint: merve van) (Žemaitė). Kai ateidavo ruduo, vilčių metas, derlius būdavo nuimamas iki grūdelio. — 88 Amikor eljött az ősz, a remények évszaka, a termést az utolsó szemig betakarították (szó szerint: be volt takarítva) (P. Cvirka). A múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő formák olyan konkrét szenvedő cselekvést jelölnek, amely a múltban végbement vagy a jövőben várható, és az aktív és passzív igemód megfelelő egyszerű igeidős formáival alkotnak megfeleléseket: buvau pavytas – pavijau, būdavau pavytas – pavydavau, būsiu pavytas – pavysiu stb.10 Például: Pro kukčiojimus buvo papasakotas mažojo žmogaus gyvenimas nuo pat lopšio. Zokogások között mesélték el a kisember életét, egészen a bölcsőtől kezdve (P. Cvirka). Taigi žiūrėk, neužmiršk, girtas pas mergas ne jok, nes būsi išjuoktas ir pažemintas. – Hát jól vigyázz, ne felejtsd el, részegen ne járj lányokhoz, különben kinevetnek és megaláznak (Vaižgantas). A szenvedő cselekvés jelentése szinte csak a befejezett igék formáira jellemző. A befejezetlen igék ilyen jelentésű összetett formái ritkán fordulnak elő. Mivel a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott összetett szenvedő formák szinte csak a befejezett igékre jellemzőek, és kizárólag konkrét jelentésűek, nem használatosak a jelenben végbemenő cselekvések jelölésére, amelyeket a befejezett igék formái rendszerint általánosító értelemben fejeznek ki. A jelen és múlt idejű melléknévi igenevekkel alkotott összetett szenvedő formák a szenvedő igei ragozás egyetlen rendszerét alkotják, mivel jelentésük alapján csak együttesen felelnek meg teljesen az aktív mód egyszerű igeidős formáinak, és minden tárgyas igét felölelnek. A jelen idejű melléknévi igenévvel alkotott formák, amelyek befejezett és befejezetlen igékre egyaránt jellemzőek, az aktív mód egyszerű igeidős formáinak felelnek meg, és konkrétan végbemenő cselekvést jelölnek vagy általánosító jelentésűek; a múlt idejű melléknévi igenévvel alkotott formák pedig, amelyek a befejezett igékre jellemzőek, az aktív mód olyan formáinak felelnek meg, amelyek konkrétan végbement cselekvést vagy a jövőben végbemenő cselekvést jelölnek. A 16–17. századi litván nyelvemlékekben az összetett szenvedő formák használata alapvetően megegyezik a mai nyelvhasználattal, csupán a befejezetlen igék múlt idejű melléknévi igenevével alkotott szenvedő formák fordulnak elő gyakrabban. Beérkezett 1971. X. 5. 10 Ez a második jelentésük. Az első, relatív-resultatív jelentésükről egy másik tanulmány szól; lásd N. Slizienė, Sudurtinių atliktinių veiksmažodžio laikų reikšmės ir vartojimas, in: Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai, Vilnius, 1969, 17–40. o.