Iš K. Širvydo naujadarų plitimo istorijos

K. ŠIRVYDAS ÚJ SZAVAINAK ELTERJEDÉSTÖRTÉNETÉBŐL 1. Pamut Az első litván lexikográfus, K. Širvydas sok új szót alkotott1. Mivel K. Širvydas szótára igen népszerű volt, számos későbbi szótáríró támaszkodott rá, ezért egyes új szavai nemcsak bekerültek a későbbi szótárakba, hanem az irodalmi nyelvben is meghonosodtak. Ma már annyira megszokottak, hogy használatukkor eszünkbe sem jut, hogy valaki valaha megalkotta őket; például: minőség, ruhatár, nyomda, szabály, konyha. Az egyik ilyen megalkotott új szó és körülíró magyarázat K. Širvydas szótárának harmadik–ötödik kiadásában szerepel: fán növő gyapjú, gyapot (bawelna. Linum xylinum, linum gossipi̇num, lana xyli e gossipio seu xylo frurice) SD³⁸. Nežinia, ar K. Širvydas vartojo naujadarą medžiavilnė pirmajame žodyno (apie 1620) leidime. Šio leidimo išlikęs vienintelis defektinis egzempliorius prasideda žodžiu cechuję. Sprendžiant iš N. Folkmaro—B. Fontano žodyno „Polonicolatina“ dalies, K. Širvydo žodyno pirmajame leidime straipsnis „Bawelna“ turėjo būti. K. Širvydas szótárából közvetlenül valószínűleg csak néhány lexikográfus másolta át a medžiavilnė új szót: D. Poška „Słownik języka litewskiego, polskiego i łacinskiego“ (1825), G. Neselmanas „Wörterbuch der Littauischen Sprache“ (1851), F. Kuršaitis „Littauisch-deutsches Wörterbuch“ (1883), A. Lelys „Lietuviškas ir angliškas žodynas“ (1915). G. Neselmanas és F. Kuršaitis a medvilnė szó két alakját adta meg — kötőhangzó nélkül és kötőhangzóval — medžiavilnė. F. Kuršaitis a kötőhangzó nélküli medvilnė új szót részesítette előnyben. Mindkét szóváltozatot, a medvilnė és medžiavilnė alakot szögletes zárójelbe tette — ismeretlennek, Kelet-Poroszországban nem használatosnak tartotta őket. Vėlesni leksikografai — J. Baronas, „Rusų-lietuvių žodynas“ (1932), M. Nydermanas „Lietuvių rašomosios kalbos žodynas“ II t. (1951) ėmė žodį medvilnė iš F. Kuršaičio žodyno ar tų šaltinių, kur minėtas žodis vartojamas be jungiamojo balsio. Medžiavilnė su jungiamuoju balsiu gal dėl to ir neišplito, kad pirmasis komponentas medžias tepažįstamas rytų ir pietų aukštaičių ir yra archainė forma. Be žodynų, medvilnę dar aptinkame „Aušroje“ 1885, 24 (vartojo J. Šliūpas), prieškariniuose ir tarybiniuose raštuose. K. Širvydas medvilnė új szava leginkább F. Kuršaitis „Littauisch-deutsches Wörterbuch“ (1883) című szótára révén honosodhatott meg, amely nagy hatást gyakorolt a XIX. század végén formálódó litván irodalmi nyelvre; talán az „Aušra” folyóiratban való használata, különösen pedig A. Lelys és J. Baronas szótárai is segítették. Néhány lexikográfus és botanikus — L. Ivinskis a lengyel–litván szótárban, A. Pabrėža a „Botanika” (1900) című művében, J. Ambraziejus a „Lengyel–litván–orosz nyelvek szótárában 1 K. Širvydo žodyno ir pirmojo (apie 1620), ir antrojo—penktojo (1631, 1642, 1677, 1713) leidimų lenkiškas ir lotyniškas registras nėra originalus, bet imtas iš lenkų leksikografų N. Folkmaro „Dictionarii quadrilinguis…“ (1613) „Polonicolatina“ dalies ir G. Knapskio „Thesaurus polonolatinograecus“ (1621). K. Širvydui verčiant N. Folkmaro ir G. Knapskio žodynų lenkiškus ir lotyniškus žodžius į lietuvių kalbą, trūko šnekamojoje kalboje atitikmenų, reikėjo pačiam kurti naujadarus, aiškinti perifra stiškai. 240 žodyne“ (1907) – vartojo skolinį bovelne. S. Daukantas rankraštiniame lenkų-lietuvių kalbų žodyne (po 1851) vartojo skolinį bovelna ir perifrazę medžio vilna. A medvilnė új szó, amely számos szótárban és néhány írásműben is elterjedt, hamarosan a beszélt nyelvben is meghonosodott. A beszélt nyelvben azonban továbbra is széles körben használták a lengyel nyelven keresztül átvett bovelna germanizmust is. A mai litván irodalmi nyelvben a medvilnė három jelentésben használatos: 1) a mályvafélék családjába tartozó növény, amelynek magvait pihés szőrök borítják; 2) e növény pihéi, szőrei, amelyekből szövetet szőnek; és 3) az e növény pihéiből készült szövet. A növényrendszertani terminológiában kényelmetlen az a használat, amelyben ugyanaz a medvilnė szó jelöli a mályvafélék családjába tartozó növényt, valamint e növény szőreit, nyersanyagát és termékeit. Például az orosz és a német nyelvben a mályvafélék családjába tartozó növény neve хлопчатник, Baumwollpflanze, míg a növény szőrei, nyersanyaga és termékei хлопок, Baumwolle néven szerepelnek. Ezért a mi botanikai terminológiánkban is elkezdték külön elnevezni őket: a növényt vilnamedžiu, a növény szőreit, nyersanyagát és termékeit pedig medvilne néven. A mályvafélék családjába tartozó növényt elsőként A. Vireliūnas és S. Tijūnaitis nevezte vilnamedė-nek a „Geografijos vadovėlis” (1924) című tankönyvben. Vilnamedžio terminą įtvirtino „Lietuviškasis botanikos žodynas“ (1938), redaguotas J. Dagio. Dabartinėje literatūrinėje kalboje įsigalėjusią medvilnę keisti vilnamedžiu per vėlu. A háború utáni években a medvilnė szóból származékszavakat alkottak: medvilninkystė, medvilnininkas. A Medvilninkystė az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” cédulagyűjteményében 1949-ben szerepel először, a medvilnininkas pedig 1963-ban. Kissé szokatlan, hogy előbb alkották meg a gazdasági ágazatot jelölő medvilninkystė új szót, és csak jóval később a medvilnininkas szót, amely nomen agentis. A Medvilnė talán azért honosodott meg az irodalmi nyelvben, mert a bovelna jövevényszó litván megfelelője volt. E. Frenkelis a „Litauisches etymologisches Wörterbuch”, Heidelberg, 1962, 424. o. című művében megjegyzi, hogy a medvilnė purista szóalkotás. Mint tudjuk, K. Širvydas szerette megtisztítani a litván nyelvet. Egyes nemzetközi szavaknak és jövevényszavaknak litván megfelelőket adott. Például a filozófust így nevezte: protomeiliu, a katolikust pedig így: visotinyku stb. Ezek az új szavai nem honosodtak meg. K. Širvydas szótárának új szavai, különösen az összetételek, jó mércéi annak, hogy megítéljük a „Dictionarium trium linguarum” irodalmi nyelvre gyakorolt hatását akkor is, amikor a szótárak szerzői, fordítók és írók nem tüntették fel, honnan vették az adott szót. 2. Nyomda A könyvnyomtatással és a reformációval a XV–XVII. században Lengyelországon keresztül német eredetű kölcsönszavak kerültek Litvániába: drukarnia, drukorius, drukavoti. A drukavoti kölcsönszót a litván írásbeliségben elsőként M. Mažvydas használta a „Forma krikštymo” című könyvében (1559), K. Širvydas a lengyel–latin–litván háromnyelvű szótár első kiadásában (1620 körül), J. Morkūnas a „Postilėje” című művében (1653), a Knygos Nabažnystės szerzője és mások. Skolinį drukarnia randame jau M. Daukšos „Postilės“ (1599), 1605 m. anoniminio katekizmo tituliniuose lapuose. 16. Lietuvių terminologija 241 A háromnyelvű szótár első kiadásában K. Širvydas a „Drukarz. Chalcographus, typographus” szócikket litván megfelelő nélkül hagyta, a „Drukarski. Typographicus” szócikket pedig a drukorius szóval magyarázta. A ma használatos spaustuvė szó K. Širvydas neologizmusa. Megtalálható K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című művének harmadik kiadásában (1642), és a szótár későbbi kiadásaiban is megismétlődik. K. Širvydas az első kiadásban szereplő drukarnia kölcsönszóból a harmadik kiadásban két neologizmust alkotott: spausutuvė és išspausutuvė. A spaustuvė neologizmus talán az első kiadásban szereplő spaustuwas | prasa. Linum| „borsajtó eszköz” jelentésű szó mintájára jöhetett létre. A spaustuvė szót „borsajtó eszköz” jelentésben használta J. Bretkūnas, a kelet-poroszországi litván írásbeliség alkotója, valamint P. Ruigys lexikográfus. J. Bretkūnas bibliafordításának kézirata, amelyben a spaustuvė szó előfordul, nem állhatott K. Širvydas rendelkezésére. Így K. Širvydas a spaustuvė neologizmust J. Bretkūnastól függetlenül alkotta meg és használta. K. Širvydas spaustuvė neologizmusa nem azonnal és nem közvetlenül a „Dictionarium trium linguarum” révén terjedt el az irodalmi nyelvben. K. Širvydas másik, párhuzamos neologizmusát, a išspausutuvė szót csak F. Kuršaitis „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című szótárában használták (1883). A XVIII–XIX. században a spaustuvė szó a drukarnia, drukarnė kölcsönszóval, valamint más litván származékokkal, hibridekkel és kölcsönszavakkal versengett. A drukarnia, drukarnė, spaustuvė mellett a XVIII. században, különösen pedig a XIX. században a következő litván származékok is használatosak voltak: spaudynė (S. Dauk², Sut, LC1885, 31), spaudykle (J), spaustuva (Bt), az išspausutinyčia hibrid (RII87), valamint a drukarnyčia (N, K, M), drukaunyčia (R87), drukarija (KI266), drukorija (K) és drukarnija (M) kölcsönszavak. Néhány XIX. századi író és lexikográfus — A. Klementas, M. Valančius, L. Ivinskis — K. Širvydas neologizmusa, a spaustuvė mellett zárójelben a drukarnia kölcsönszót is feltüntette. M. Miežinis a „Lietuviškai-latviškai-lenkiškai-rusiškame žodyne” című szótárában (1894) a spaustuvė szót tekintette címszónak, a drukaunyčia hibrid szót pedig erre utalta. K. Širvydas neologizmusai leginkább F. Kuršaitis „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című szótárán keresztül terjedtek el az irodalmi nyelvben, a spaustuvė azonban valószínűleg a XIX. század közepének és végének számos más könyve révén honosodott meg; ezek címoldalán is feltüntették³. A spaustuvė neologizmust következetesen használták Vilniusban, J. Zavadskio nyomdájában, amely a legtöbb litván könyvet nyomtatta. Valószínűleg más vilniusi nyomdák is J. Zavadskio példáját követve kezdték el a könyvek címoldalára nyomtatni K. Širvydas spaustuvė neologizmusát, elhagyva a drukarnia kölcsönszót. A spaustuvė irodalmi nyelvbeli meghonosodásához sokat hozzájárult az „Aušra”, a „Vilniaus žinios” és más újságok, valamint J. Jablonskis „Lietuvių kalbos sintaksė” című műve (1911), mivel a terminust rendszeresen megismételték a címoldalaikon. A žemaitiai lexikográfusok és irodalmárok — S. Valiūnas, D. Poška, A. Klementas, S. Daukantas és mások — nagyra értékelték K. Širvydas szótárát, de nem minden neologizmusát fogadták el. S. Daukantas jól ismerte K. Širvydas szótárát és annak spaustuvė neologizmusát, de S. Daukantas, amint G. Neselman szótárával kapcsolatos megjegyzései is mutatják (Wör- 2 A rövidítések megegyeznek az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” I—IX. kötetében használtakkal. 3 Például: Ivinskis Laurynas, „Metų skaitlius”, 1846, Vilniusban, J. Zavadskio nyomdájában. 242 (terbuch der Littauischen Sprache) az spaustuvė neologizmust saját neologizmusával, a spaudynė szóval kívánta felváltani4. S. Daukantas néhány Szentpéterváron nyomtatott könyvének („Būdas”, 1845; „Gyvatai didžiųjų karvedžių”, 1845; „Dainos žemaičių”, 1846) címoldalán a spaudynė szó szerepel5. S. Daukantas írásain kívül a spaudynė szó D. Sutkevičius „Žodinin­ke lietuviškai-lotyniškai-lenkiškame” című művében (1848) és a „Lietuviškoje Ceitungoje” (1885, 31. sz.) is előfordul. Sajnos S. Daukantas neologizmusa, a spaudynė nem honosodott meg a litván irodalmi nyelvben. Drukorius K. Širvydas szótárának harmadik kiadásában a litván išspaudėjas. megfelelővel lett felváltva. A drukorius jövevényszót más lexikográfusok is kerülték: A. Krauzė (a XVII. század első felében) kéziratos német–litván szótárában a knygų spaustoją, išspaus­toją alakokat használta; G. Neselmanas a „Wörterbuch der Littauischen Sprache” (1851), F. Kuršaitis pedig a „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című művében a spaudėją, spaustojį, išspaus­toją alakokat; M. Akelaitis kéziratos litván–lengyel szótárában, A. Lelvs pedig a „Lenkų ir lietuvių kalbų žodynas” című szótárában (1922) a spaudėja. alakot. A drukorius jövevényszó P. Ruigys „Littauisch-deutsches und Deutsch-littauisches Lexicon” című művében (1747), F. Kuršaitis „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című szótárában (1883), valamint Žemaitė és más szerzők írásaiban is megtalálható. A drukau­ningą hibrid alakot G. Neselmanas használta szótárában (157. o.), és onnan másolhatta át feltehetőleg F. Kuršaitis a „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című művébe. A mai litván irodalmi nyelvben meghonosodott spaustuvininkas szó a XIX. század végén keletkezett. A Spaustuvininkas szót először a „Tėvynės sargas” folyóiratban használták (1899, 3. sz.) „a nyomda tulajdonosa” jelentésben. A Spaustuvininką alakot „a nyomdai munkák szakembere, tipográfus” jelentésben St. Dabušis fordításaiban, A. Lelis „Lenkų-lietuvių kalbų žodynas” című szótárában (1922), valamint J. Baronas „Rusų-lietuvių kalbų žodynas” című szótárában (1972) találjuk meg. A drukavoti jövevényszó elhagyását és a litván išspausti szóval való felváltását A. Vilentas kezdte az „Evangelijų bei epistolų” (1579), J. Bretkūnas a „Kancionalo” (1589) és a „Giesmių duchau­nų” (1589), M. Daukša a „Postilės” (1591) és a „Katekizmo” (1595), S. Vaišnoras pedig a „Žemčiūgos teologiškos” (1600) címoldalán; mások is követték ezt a gyakorlatot. K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című művének harmadik kiadásában, valamint a későbbiekben a drukavoti jövevényszót a išspaudžiu raštą, knygas körülírással helyettesítették. S. Bitner az „Naujo Testamento” (1701) címoldalán a drukavoja után a išspaudė spaustuvoji… alakot használta. A litván megfelelő, az išspausti, a XVIII. században és egészen a XIX. század közepéig széles körben használatos volt, különösen a königsbergi nyomdában. A spausdinti (könyveket) igét csak későn, a XIX. század végén kezdték használni. A spausdinti igét elsőként F. Kuršaitis használta a „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című szótárban (1883), M. Miežinis a „Lietuviškai-latviškai-lenkiškai-rusiškame žodyne” című szótárban (1894), K. Jaunius a „Kalbos dalykuose” című kéziratos munkájában, továbbá néhány, a XIX. század végén és a XX. század elején működő fordító; J. Jablonskis pedig a „Lietuvių kalbos gramatikos” című mű (1901) címoldalán. 4 Lásd: J. Kruopas, S. Daukanto pastabos dėl G. Neselmano žodyno, Lietuvių kalbotyros klausimai, V, Vilnius, 1972, 238. o. 5 S. Daukantas egyik füzetének („Sėjamosios pašaro žolės”, amelyet Vilniusban, J. Zavadskio nyomdájában nyomtattak ki 1854-ben) címoldalán K. Širvydas neologizmusa, a spaustuvė. szerepel. 16* 243 A visszaható igét bespausdinti „odanyomni, leszorítani” jelentésben M. Mažvydas használta. A nyomtatás fogalmának megnevezésére K. Širvydas szótárának harmadik kiadásában a G. Knapskis „Thesaurus Polonolatinograecus” (1621) alapján alkotott szókapcsolatokat használta – mokslas išspaustuvės |druk. Ekspressae metallo literae charta impressa literis|. A XVIII. században a nyomtatás fogalmát a druką jövevényszóval (ŽCh), a XIX. században pedig nemcsak ezzel a jövevényszóval (N, K, S. Dauk, I, LC1886, 40), hanem a litván megfelelővel, a spaudą szóval is kifejezték (N, K, A1884, 318). A nyomtatásban megjelent könyvek összességét kezdetben a drukas jövevényszóval nevezték meg (M, I, A.Baran). A litván spauda megfelelő csak lassan honosodott meg. F. Kuršaitis a „Deutsch-Littauisches Wörterbuch” című művében (1870.I.5) a drukavonė „nyomtatás” jelentésű hibrid alakot használta, az aušrininkai pedig a drukavonę alakot a spaustuvyste szóval váltották fel (1884, Nr. 96). Mint említettük, a druka „nyomtatás” jelentésű jövevényszó helyett az elsők között G. Neselmanas használta a litván spaudą megfelelőjét a „Wörterbuch der Littauischen Sprache” című művében. G. Neselmanas szótárából a spauda szó átkerült F. Kuršaitis⁷ „Littauisch-deutsches Wörterbuch” című művébe és az „Aušra” folyóiratba (1884, 318). A spauda szót „a könyvek és periodikák összessége” új jelentésben először az „Aušra” használta (1885, 75), majd J. Balvočius is. Úgy tűnik, hogy az irodalmi nyelvben K. Būga honosította meg a spauda szót mindkét jelentésében. L. Ivinskis lengyel–litván szótárában először a druką, drukas jövevényszavakat írta le, később pedig a spaudimas knygų, spaudimas rašto szókapcsolatokat. S. Daukantas lengyel–litván szótárában előnyben részesítette a litván spaudimas alakot, a druka jövevényszót pedig szinonimaként használta. A drukas jövevényszó „betűtípus, nyomdai betű” jelentésben az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” cédulaanyagában kizárólag a keleti aukštaitis nyelvjárásokból van adatolva. A betűtípus, illetve a nyomtatott betű megnevezésére az elsők között J. Baronas adott jó litván megfelelőt, a spaudmuo szót „Rusų-lietuvių kalbų žodynas” című szótárában (1923). K. Pakalka HOGYAN KÉSZÜLTEK A LITVÁN BOTANIKAI SZAKKIFEJEZÉSEK SZÓTÁRAI Miután Litvániában két felsőoktatási intézményt alapítottak (a Litván Egyetemet Kaunasban 1922-ben, valamint a Dotnuva-i Mezőgazdasági Akadémiát 1924-ben), ahol botanikát oktattak, az oktatók a biológiai terminológia és a növénynevek egységesítésével kezdtek foglalkozni. E téren 1926-ban L. Vailionis professzor kezdeményezett. Az ő közreműködésével 1927-ben 10 tagú Botanikai Szótárbizottság alakult, amelyben a botanika valamennyi ágának képviselői helyet kaptak: 8-an a Kaunasi Egyetemről és 2-en a Mezőgazdasági Akadémiáról. Elnöke J. Vailionis, titkára J. Dagys volt. Külön felhívással különféle, a botanikai terminológia kérdései iránt érdeklődő személyeket (biológusokat, orvosokat, gyógyszerészeket, nyelvészeket, erdészeket A „támasz” jelentésű 6 Žodį spauda szót elsőként K. Širvydas használta a „Punktai sakymų” („Mondások pontjai”) című könyvében (II, 1644). F. Kuršaitis az 7 F. Kuršaitis žodį spauda szót a kelet-poroszországi nyelvjárásokból ismeretlenként kezelte, és szögletes zárójelben jelölte. 244