Терминология обработки дерева

LIETUVIŲ TERMINOLOGIJA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA Ю. ЛАУЧЮТЕ A famegmunkálás terminológiája (BALTI NYELVEKBŐL A SZLÁV NYELVEKBE TÖRTÉNT KÖLCSÖNZÉSEK) Az ókorban a kézművesség a földművelés és az állattenyésztés mellett az emberiség egyik legfontosabb tevékenysége volt. Az írásos emlékek korát megelőző törzsek és népek kultúrájáról és életszínvonaláról a régészet, a néprajz és a nyelvészet adatai alapján alkothatunk képet. Ez természetesen mindenekelőtt az anyagi kultúra tényeire vonatkozik, amelynek szempontjából a kézművesség fejlettségi szintje különösen fontos. Ami a régészetet és a néprajzot illeti, e tudományok jelentősége a kézműves mesterségek történetének rekonstruálásában nyilvánvaló. A nyelvészet is hozzájárulhat ehhez a maga szerény eszközeivel, különösen a mesterségek terminológiájának vizsgálatával. A mesterségek terminológiájával kapcsolatos nyelvészeti kutatások egyaránt fontosak a nyelv és a nép története szempontjából. Először is ez a szókincs, amely rendszerint meglehetősen ősi korra nyúlik vissza, rendkívül gazdag anyagot kínál mind fonetikai, mind szóalkotási szempontból. Szemantikai összefüggései és változásai miatt is érdekes. Másodszor, a mesterségek szókincse etimológiai szempontból is rendszerint érdekes. Egyes szavak eredete tanúskodik két vagy több nyelv eredeti rokonságáról, valamely mesterség kultúrájának sajátos jellegéről, végül pedig a törzsek és népek közötti kapcsolatokról, amelyek a nyelvben kölcsönszavak vagy közös újítások formájában tükröződnek. Különösen fontosak a famegmunkálás szókincséből származó nyelvi tanúságok, mivel ez a szókincs rendszerint archaikusabb, mint más mesterségek szókészlete. Emellett a fazekassággal vagy a kovácsmesterséggel ellentétben ezen a területen a régészeti anyag ismert okokból rendkívül szegényes. A famegmunkáláshoz kapcsolódó szókincs területén különösen világosan mutatkozik meg a balto-szláv térségben lezajlott korai és későbbi nyelvi kapcsolatok néhány sajátossága. E kutatás célja annak a famegmunkáláshoz kapcsolódó szókincsrétegnek a feltárása, amelyet a szlávok a balti nyelvekből kölcsönöztek1. Ennek során figyelembe vesszük a kölcsönszavak elterjedési területét, a kölcsönzés idejét (ha a szó 1 A szláv nyelvekből a balti nyelvekbe történt kölcsönzéseket A. Brückner, P. Skardžius, V. I. Kostelnickij és mások munkái kellő részletességgel vizsgálták (bár nem mindig meggyőzően). 10. Lietuvių terminologija 145 (az írott emlékekben rögzített adatok), valamint a kölcsönszó eredete magukban a balti nyelvekben (figyelembe véve annak lehetőségét, hogy a szláv nyelvekbe való kölcsönzéskor balti közvetítő nyelv szerepelt). A baltizmusok meghatározásának forrásai az orosz, belarusz, ukrán, lengyel és litván nyelv értelmező, nyelvjárási és etimológiai szótárai, K. Jablonskis monográfiája2, A. A. Verzsovszkij disszertációja3, valamint a szláv lexikológiával és néprajzzal foglalkozó számos tanulmány és kutatás4. Az alábbiakban a fa elsődleges megmunkálásához kapcsolódó szókincset tárgyaljuk (a nyersanyag előkészítése, ácsmunkák, a fa megmunkálásával foglalkozó személyek, szerszámok stb.), valamint a faipari mesterség termékeinek elnevezéseit (háztartási tárgyak, építkezéshez kapcsolódó eszközök, közlekedési eszközök stb.). I. A FA ELSŐDLEGES MEGMUNKÁLÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAKKIFEJEZÉSEK Nyersanyag és előkészítése Lengyel: waszować „rönköt kihúzni a vízből a tutajozás során” (SJP). Vö. belarusz: вашчаваць „darabokra tépni; szaggatni” – volkovszki, szvislocsi, grodnói (Rozwadowski); вашчаваць, ваўчаваць „nehéz munkát végezni” – djatlovói; „felemelni, forgatni, valami nehezet cipelni” – mostovszki (Arasonkava). – Litván važoti „tépni, (horoggal) húzni”, a važãs „horog” szóból. Rozwadowski 19; Urbutis 52. Lengyel: g’enać „az ágakat levágni” – białystoki (Kudzinovski). – Litván genėti „az ágakat levágni”. Kudzinovski 223. Lengyel: dziegieć „kátrány”. Belarusz: дзёгаць. Orosz: дёготь. Ukrán: деготь, діготь, дьоготь. Ócseh: dehet. Szlovák: deht. – Litván degùtas „kátrány”, vö. lett deģuts, deģuots ugyanez, a litván dègti „égni” szóhoz (= lett degt). Vasmer I, 493; KESzRJ 122; Sabaliauskas 85; Nepokupnyj M 6,33; Urbutis 55 stb. Egyesek itt rokon képzésű alakokat látnak (Trautmann 49, Brückner 109 stb.), ez a nézet azonban nem nyert elfogadást. Orosz: (об)жергать „a leveleket letépni az ágakról” – Litván SZSZK (Skuratov). – Litván žerti „szórni, (leveleket) gereblyézni, összehúzni”. Az orosz szó г- hangja egy másik baltizmus analógiájára jelenhetett meg: (об)жергнуть „átlépni” (←litván žergti „széttárni a lábakat; nyeregbe ülni”). Lengyel: írott emlékekben 1590-től mawkna, mowkna, takna „háncs, háncslemez”. Belarusz: írott emlékekben 1590-től мавкня, мовкна ugyanez. – Litván táukna „vastag fakéreg; háncslemez”. Jablonskis 128. 2 K. Jablonskis, Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje, I dalis, Kaunas, 1941. Rövidítve: Jablonskis. 3 A. A. Viaržbouszki, Беларуска-літоўскія лексічныя ўзаемасувязі, kandidátusi disszertáció, Minszk, 1960. Rövidítve: Verzsovszkij. 4 Lásd a rövidítések jegyzékét a cikk végén. 146 Lengyel: plesyś „hámozni, lehántani (a kérget)” — belosztoki (Kudzinovski). — Litván plēšuti, a plēšti iteratív alakja: „tépni, hántani”. Kudzinovski 224. Lengyel: szakal, szakalik, szakaluк „kis forgács; apróra hasított fahasáb darabkája” — vilniusi, sejnai (SPG, Turska, Zdancewicz); šakal „fahasáb” — belosztoki (Kudzinovski). Fehérorosz: шакалі „forgácsok” — voronyezsi (Cichun). Orosz: шакали „száraz faágak, botok” — Litván SZSZK (Nemcsenko). Az orosz és fehérorosz nyelvjárásokban ez a szó „héj; korpa” jelentésben elterjedtebb. — „Forgács, bot” jelentésben a vizsgált szó közvetlenül a litván šakalys szóból származik, többes száma šakaliai: „fáklya; forgácsok” (= lett sakali). Otrębski JP 83; Zdancewicz LP 349 és mások. Lengyel: šlokšni „fűzfavesszőből készült hosszú szalagok kosárfonáshoz” — sejnai (Zdancewicz). — Litván slúoksna „rost, szalag”; slúoksnis „réteg, lemez”. Zdancewicz LP 349. Lengyel: šypul „hosszúkás, hasított fadarab; bot; forgács” — sejnai (Zdancewicz). Fehérorosz: шыпу́ль „vékony forgács” — zelvai (Sztecjko); шыпулька „forgács; tű” (Vidugiris). — Litván šipulys „forgács, pálcika”. Zdancewicz LP 50; Vidugiris 237. Famegmunkáló eszközök Lengyel: írott emlékekben 1563-tól wediga „vályúkészítéshez használt fejsze”. Fehérorosz: írott emlékekben 1633-tól ведека ugyanaz. — Litván vedega ugyanaz. Jablonskis 249. Fehérorosz: írott emlékekben 1590-től кошшена „famegmunkáló szerszám”. — Litván kaišena „görbe véső, vályúkészítő faragókés” a kaišti „kaparni” igéből. Jablonskis 295. Lengyel: skaptuk „fakanál készítésére való kés” — sejnai (Zdancewicz). — Litván skaptūkas, a skāptas „véső, faragókés” kicsinyítő alakja. — Zdancewicz LP 348. Lengyel: sklut, sklud, Schlud „fejsze, bárd” — nyelvjárási (SJP). Írott emlékekben 1614-től: skliut, skliud, szklut (Jablonskis). Fehérorosz: склюд „bárd” — irodalmi nyelvi (BRS); скялот „véső” — északnyugati (Grinblat), „nagy, famegmunkálásra való fejsze” — vit e. (Kasp.); шклюд „bárd” — gluski (Jank.); шклюот ugyanez — déli (Mack.). Írott emlékekben 1599-től: склют, склут (Jablonskis). Orosz: склют „asztalos szerszám; véső” — pskovi (KPOS); склюд „széles fejsze fa megmunkálására” (KSRNG). Ukrán: шклюд „nagy fejsze fa faragására” — zsitomiri, kijevi (Lisenko, Nepokupnij). Írott emlékekben 1552-től: склют (Nepokupnij). — Litván skliūtas, skliuta „bárd, véső”, vö. lett slute, šļute „fejszefajta”. Fraenkel 811; Wierzbowski 700—702; Nepokupnij M b, 36; Nepokupnij 34; Urbutis 152—153 és mások. Tévesen vélte J. Karlowicz a litván szót szláv nyelvekből kölcsönzöttnek (O języku, 150). Lengyel: írott emlékben skult „ácsszerszám” (Jablonskis, II). Fehérorosz: írott emlékben скулт ugyanez (Jablonskis, II). — Litván skūltas ugyanez (A. Wierzbowski disszertációjának kézirata alapján idézve). 10* 147 Az ácsmunkát végző személyek megnevezései Lengyel: írásos emlékekben 1561-től: dojlid, dojlida „famunkás; ács” (Jablonskis). Belorusz: dojļid „építész” — elavult (BRS); „ács” — ritka (N). Írásos emlékekben 1450-től: daulida, doulid, do(u)lida (Jablonskis); dovlidə (Kornic). Ukrán: írásos emlékben дойлидъ (Nepokupny). — Litván dailidē „építő, ács”. Fraenkel 79; Vasmer I, 522; Veržbovskis 242—247; Sabaliauskas 85; Urbutis 56; Nepokupny 30 stb. Lengyel: írásos emlékben skultodojlida „skulttal dolgozó ács” (Jablonskis, II). Belorusz: írásos emlékben скултодойлида ugyanez (Jablonskis, II). Lásd a скулт és a дойлидо(а) szavakat. Lengyel: írásos emlékben ratodaila „kocsigyártó, kerékgyártó” (Jablonskis, II). Belorusz: írásos emlékben ратодашла ugyanez (Jablonskis, II). Litván ratadāila „kerékgyártó; kerékgyártó munkapadja” (A. Veržbovskis disszertációjának kézirata alapján idézve). J. V. Otkupscsikov új etimológiáját figyelembe véve a következő feltételezett balti jövevényszó is ebbe a szócsoportba sorolható: Óorosz: *ремесь, ремесъ (→ orosz, belorusz, ukrán ремество, orosz, ukrán ремесло, vö. lengyel rzemieslo, cseh řemeslo stb.). — Litván remēsas „kézműves”, lett remesis „ács”. Otkupscsikov, Az eredet történetéből, 123—128. II. ПРОДУКТЫ ДЕРЕВООБРАБАТЫВАЮЩЕГО РЕМЕСЛА Háztartási tárgyak Lengyel: írásos emlékekben 1650-től werpel’, werpelia „söröshordó”. — Litván verpelė „hordócska”. Jablonskis 290. Lengyel: írásos emlékekben 1563-tól undera, wądera, wondera, wundera „gabonatároló hordó”. Belorusz: írásos emlékekben 1592-től вондера, вундера ugyanez. — Litván underė „hordócska”. Jablonskis 267. Lengyel: žlukta, žlukto „lábakon álló hordó, amelyben a vásznat áztatják és gőzölik” — nyelvjárási (SJP); Augustów környékén, Vilnius környékén, Chełm környékén (SGP, Otrębski): žłokło „hordócska” — Litvániában (SGP); žlukt, žluktas, zlukta, zlukto „lábakon álló hordó mosáshoz” — Białystok, Sejny környékén (Zdancewicz). Írásos emlékekben 1617-től: žlukt, žlukta, žlukto, žlokto, žlókto, zlukт, zlukta, zlukto (Jablonskis). Belorusz: жлукта „kád a vászon lúgozásához” — irodalmi nyelvi (BRS). Írásos emlékekben 1600-tól: (a) жлукчен’я (Jablonskis). Orosz: жлук, жлукта, жлукто „vászonmosó kád” (D), szmolenszki (Dobr.); „edény a vászon gőzölésére” — brjanszki, kurszki, orjoli (KSRNG); жлук, жлукто „kád vagy teknő, amelyben a vásznat gőzölik” — brjanszki, pskovi, szmolenszki (KPOS, KSRNG); жлукто ugyanez — kurszki, krasznojarszki (KSRNG); жлук, жлукта ugyanez — kurszki (KSRNG); жлукта ugyanez — doni (KSRNG). Ukrán: жлукто „fenék nélküli, egyetlen fadarabból kivájt kád vászon vagy szövet lúgozásához” (Hrinchenko). — Litván žlīktas, žlīktis, žlūgtas „hordó a vászon áztatásához és gőzöléséhez; vászonmosás; beáztatott, mosásra előkészített vászon”; žlūkti „vásznat áztatni”, vö. lett zlaukts „vályú alakú szűrőkád”. Fraenkel 1318; Vasmer II, 58; Buga I, 320; 148 II, 685—688; III, 641; Отрембский JP 84; Вержбовский 312—318; Зданцевич ZPSS 292—304; Непокупный М 6, 36; Урбутис 60 és mások. Lengyel: klumpie „női cipő; fa talpú lábbeli” — augusztusi, suwałki (SGP); klampie, klompie, klompie, klumpie — nyelvjárási „fa talpú lábbeli” (SJP); klump, klump, klump’a, klumpi ugyanez — białystoki, mazóviai, sejnai, tykocini (Zdancewicz, Kudzinovski, Gloger). Belarusz: клумба „fa talpú csizma” — vitebszki (Kasp.); клумб, клумп ugyanez (Mat.). Orosz: клумба „fa talpú csizma” — pskovi (KPOS); клумпи ugyanez — Litván SZSZK (Nemchenko). — Litván klùmpė, klùmpis, klùmbė, klùm-bis „fa talpú vagy teljesen fából készült cipő”, vö. lett klumpas ugyanez. Fraenkel 275; SJP II, 373; Wierzbołowski 458—460; Zdancewicz LP342; Urbutis 61 és mások. A balti szavakat viszont kelet-porosz (német) klompe, klumpe „facipő” átvételeinek tartják; Fraenkel, loc. cit. Lengyel: kusz, kousz — elavult, kowsz „serleg; pohár; fából készült vízmerítő” — nyelvjárási (SJP, Karłowicz Słownik); „fából készült, nyéllel ellátott merítő” — Litvánia (SGP). Írott emlékekben 1537-től: kawssy, kowsz (Jablonskis). Belarusz: койцы „merítőkanál” (BRS). Nyelvjárási jelentésváltozatok: „merőkanál”, „nagy merítőkanál a fürdőházban használt forró vízhez”, „edény, amellyel lisztet mernek”, „gabonalapát” és mások. Írott emlékekben 1486-tól: ковшь (Jablonskis). Orosz: ковш „nyeles fából készült merítő, koréc”; nyelvjárásokban: „étel kimérésére szolgáló kanál”. Írott emlékekben 1357—1359-ből: ковшь (Sreznevszkij). Ukrán: ківш „gabonaszemek vagy liszt merítésére való lapát; merőkanál, merítő” (Hrinchenko). Írott emlékekben 1552-től: кови (Nepokupny). — Litván: káušas „merőkanál; nagy kanál”, vö. lett kauss „koponya; csésze, kanál”. Fraenkel 231; Vasmer II, 273; Sławski III, 22; Wierzbołowski 391—398; Sabaliauskas 86; Urbutis 62; Nepokupny 35; Otkupshchikov В 185—192 és mások. Nem meggyőzőek azok a feltevések, amelyek szerint a balti és a szláv szavak eredendően rokonok (KÉSRJA, I. füzet, 154), valamint az a feltevés sem, hogy a balti nyelvek a szláv nyelvekből vették volna át őket (Trubacsov 302). Belarusz: írott emlékekben 1584-től: крося „nagy szék”. — Litván kràsė „karosszék”. Jablonskis 107. Lengyel: írott emlékekben 1598-tól: kraycz „hordó” (lásd alább: krayczkubilis). — Litván kraitis „hozomány”. Jablonskis 107. Lengyel: írott emlékekben 1751-től krayczkubilis „hordó (a hozomány számára)”. Litván kraičkubilis ugyanez. Jablonskis 353. Lengyel: kurp, kurpie, kurpiel „bocskor; fonott lábbeli, régi csizma” (SJP); kurp’ „hársfaháncsból készült bocskor” — sejnai (Zdancewicz). Belarusz: курпы „különleges fajta cipő” (Karski). Orosz: курпы „nyírfakéregből vagy kenderből készült bocskor, krupci” — pskovi, tveri (D, KPOS). — Litván kùrpė „cipő, fa talpú lábbeli; papucs”; lett kùrpe „cipő”, óporosz kurpe ugyanez. Fraenkel 918, Vasmer II, 428; Karłowicz O języku 325; Unbegaun 346—349; Zdancewicz LP 343; ZPSS 293, 306; Wierzbołowski 458—459; Sabaliauskas 87; Urbutis 63—64 és mások. A. Brückner véleménye, miszerint ez a szó a szláv nyelvekből került át a balti nyelvekbe, téves (Brückner 284). 149 Lengyel: plompie „égerfából egyetlen darabból készült lábbeli” — augusztusi (SGP). — Ez a szó két litván szó kontaminációjának eredménye: litván klūmpės (→ lengyel klumpie, lásd fent) és litván plium̃pis, többes szám plium̃piai „túl nagy, lábról leeső lábbeli”. Ebbe a szócsoportba feltételesen a fa tárgyak egyes megnevezéseit is besorolhatjuk (ezek általában a paraszti gazdasághoz tartoztak). Belarusz: írott emlékekben 1599-től жомб, жонб, жуми „eke”. Litván žambis ugyanez. Jablonskis 270. Belarusz: корста „fedeles vályú; korábban koporsó helyett használták” — vitebszki. Orosz: корста „koporsó; sírláda” — elavult (D); vö. керста „koporsó” — arkangelszki. — Litván kārstas „koporsó”. Vasmer II, 338; Verkhobsky 381—387; Otkupshchikov 211—212; Kazlauskas 145; Karaliūnas 179—180. A szláv nyelvekből a balti nyelvekbe történő fordított átvétel feltevései (Fraenkel 223; Būga II, 193—194; és mások) nem meggyőzőek, elsősorban azért, mert ennek a szónak a szláv nyelvekben nincs etimológiája. Lengyel: psěkorr „gabona tárolására szolgáló, egyetlen fadarabból kivájt hombár” — sejnai (Zdancewicz). — Litván prākartas „jószág jászla, vályú”. Zdancewicz LP 347. A famegmunkáló mesterségnek mindig is rendkívül széles körű alkalmazása volt az építkezésben. Ezen a területen figyelhető meg a litván (balti) eredetű terminusok legintenzívebb behatolása a szláv nyelvekbe. Mind az egész épületek megnevezéseit, mind az épületek különböző részeinek elnevezéseit átvették (ezek az építmények rendszerint a paraszti gazdaság részei voltak). Épületek elnevezései Lengyel: arud, harud, (h)orud ’gabonaraktár, hombár’ — vilniusi (Otrębski). Írásos emlékekben 1599-től: orod, orud, horud (Jablonskis). Belorusz: аруд ’hombár’ — regionális (BRS). Írásos emlékekben 1583-tól: оруд, орудо (Jablonskis). Orosz: аруд ’hombár, gabonásverem’ — nyugati (D). — Litván arūodas ’hombár, magtár’. Vö. lett arūds ugyanebben az értelemben. Fraenkel 18; Fasmer I, 90; Otrębski JP 82, 84; Blese 8; Verhobskij 63—64; Sabaliauskas 85; Urbutis 47—48 stb. Lengyel: jawia ’helyiség, ahol gabonát szárítanak’ — augusztusi (SGP). Írásos emlékekben 1554-től: jawia, jawga, jawia, jawgia, yawia, jewia, jewia, jewnia, iowia, jowia, iownia, jownia (Jablonskis). Belorusz: ёўня — irodalmi, ёўня — nyelvjárási ’csűr, a csűrben a kévék (leggyakrabban a lenkévék) szárítására szolgáló helyiség’ (BRS); ёўня — nyelvjárási (Stankevich). Írásos emlékekben 1540-től: евга, евга, евъя, евъя, евля, евня, еива, явга, явъя, явъя, явя (Jablonskis). Orosz: евня ’csűr, szérűskert’ — nyugati (D); ’csűr’ — pszkov (KPOS); ’különleges szerkezetű gabonaszárító’ — szmolenszki (Dobr.); евняй ’mennyezet nélküli szárítóhely; a csűr alsó része, ahol a kévéket szárítják’ — szmolenszki (Blomkov). Ukrán: евня (Nepokupnyj). — Litván jauja ’csűr’. Fraenkel 192; Otrębski SI Oc 474; Blese 13; Verhobskij 268—282; Sabaliauskas 86; Nepokupnyj M 6, 33; Smulkova 66—61; Urbutis 58—59 stb. Nem meggyőző M. Fasmer nézete, aki E. Berneker és mások nyomán a balti és szláv szavakat eredendően rokon szavaknak tartja (Fasmer II, 6), 150 Lengyel: írásos emlékekben 1583-tól: klaim, klaym, kloim, kloym ’csűr, gabonaszárító’. Belorusz: írásos emlékekben 1579-től: клаим, клоим ugyanebben az értelemben. — Litván kláimas, klojtimas ugyanebben az értelemben. Jablonskis 86. Lengyel: klunia, klonia ’fenyőrönkökből készült pajta; éjszakai szálláshely’ — nyelvjárási (SJP); ’csűr; helyiség, ahol gabonát tárolnak’ — białystoki (SGP). Későbbi jövevényszóként adatolt a kłūonas alak — ma. (Zdancewicz). Írásos emlékekben 1535-től: klunia, klunia, klonia (Jablonskis). Belorusz: клу́ня ’gabona- és lenfeldolgozó pajta, csűr’ — regionális (BRS); ’csűr’ — mogiljovi (Jank.); ’szénapajta’ — vitebszki (Kasp.); клунья, клюня ’szalma és gabona (ritkábban széna) tárolására szolgáló pajta; gabonaszárító’ — délnyugati (Urbutis). Írásos emlékekben 1503-tól: клоня, клуна, клоня (Jablonskis). Orosz: клунья ’gabonaszárító, cséplőpajta; pelyvaraktár, pelyváskamra’ — délnyugati (D); voronyezsi, kelet-kazahsztáni, kurszki, novoszibirszki, tambovi, tomszki (KSRNG); ’kis istálló, pajta’ — pszkov (KPOS); ’nagy pajta’ — kurszki (KSRNG); ’kévék tárolására szolgáló épület’ — rosztovi, szverdlovszki (KSRNG); клуна, клунь ’gabonaszárító; pajta’ — doni (KSRNG). Ukrán: клунья ’gabonaszárító; csűr; lenkévék szárítására szolgáló épület’ (Gr.). Írásos emlékekben 1590-től: клунья (Jablonskis); 1570-től: клоня (Nepokupnyj). — Litván klūonas ’szérű; pajta mögötti fehérítőhely; féltető’ (= lett klūōns ’csűr; szérű’). Fasmer II, 255; Slawski II, 276; Verzhbovskij 357—365; Zdancewicz ZPSS 289, 300; Smulkova 60—61; Nepokupnyj M 6, 35; Sabaliauskas 86; Urbutis 61—62 stb. Tévesek azok a feltevések (Berneker I, 522 stb.), amelyek szerint a vizsgált szó eredetileg szláv. Lengyel: írásos emlékekben 1606-tól: lepty, lipty ’a házhoz épített toldalék’. Belorusz: írásos emlékekben 1591-től: лепъты, липты ugyanebben az értelemben. — Litván liptai, liepiai ’lépcső (rendszerint a ház másik emeletére vezető)’. Jablonskis 118. Lengyel: írásos emlékekben 1603-tól: namogol, numagal, numogal, nomogol ’a ház végében lévő helyiség; a ház szélső része’. Belorusz: írásos emlékekben 1584-től: намокал, намакал, намокал, нумогол, нумгал ugyanebben az értelemben. — Litván natagalis, natugalis. Jablonskis 135. Lengyel: pita ’ház’ — nyelvjárási (Safarewicz). Írásos emlékekben 1562-től: pat, pot, pit(a) (Jablonskis). Belorusz: írásos emlékekben 1597-től: ном(ъ), нумъ ’ház’ (Jablonskis). — Litván pāmas ’ház’. Safarewicz 242 stb. Lengyel: paszura ’takarmánytároló’ — augusztusi (SGP). Orosz: пашура ’mezőgazdasági eszközök, tűzifa, takarmány stb. tárolására szolgáló féltető’. — Litván pašiūrė ← šiūrė ’féltető, pajta’ (← német Scheuer ’pajta’; Fraenkel, 993). Orosz: перть ’lakó karéliai faház’ — archaikus (D); óorosz: пърть ’fürdőház’ (Buga). — Litván pirtis ’fürdőház; len szárítására szolgáló csűr’ (= lett pirts ’fürdőház’). Lehetséges, hogy a balti nyelvekből az orosz nyelvjárásokba való átvétel finn közvetítéssel történt, vö. finn pirtti, karéliai pertti — Buga II, 516. Az a vélemény, hogy a litván szó a finn nyelvekből származó átvétel (Knabe 67), nem megalapozott, mivel a vizsgált szó etimológiája eredendően balti. Lengyel: írásos emlékekben 1634-től: pirkaitia, pirkayta ’kunyhó’. Belorusz: írásos emlékekben 1596-tól пиркоита ugyanebben az értelemben. — Litván pirkaitė, a pirkià ’parasztház’ kicsinyítő képzős alakja. Jablonskis 168. 151 Lengyel: írásos emlékekben 1581-től: pirtikia, pirtyka, pyrytkia „fürdőház”. Belorusz: írásos emlékekben 1578-tól: пиртиля, пиртылка, пиртилка, пертика ugyanez. — Litván pirtikė, a pirtis „fürdőház” kicsinyítő képzős alakja. — Vö. Jablonskis 168. Ide tartozik ugyanennek a litván szónak a másodlagos kicsinyítő képzős alakja is: pirtis > pirtikė > pirtikaitė → ólengyel pirtykayta, pirtykaycia (1601-től), óbelorusz пиртикаита (1687-től). Jablonskis, 319, 347. Lengyel: írásos emlékekben 1574-től: primien, prymien, prytnia, przetnia, przymna, przymnia „hozzáépítés” (Jablonskis). Belorusz: прымень, прымень, прывен „előszoba” — északnyugati (Grinblat), прымян ugyanez — volkoviseki (Stankevics); примн, примень „gazdasági épület” (Karszkij). Írásos emlékekben 1521-től: примен, применъ, примн, примън, прымень, прымн (Jablonskis). Ukrán: írásos emlékekben 1552-től примен (Nepokupnij). — Litván prietemė „előszoba, előtér; pitvar”. Karszkij 131; Verzsbovszkij 594—599; Grinblat 532; Urbutis 68; Nepokupnij 34 és mások. Belorusz: проворок „fürdő előtere” — braszlavi nyelvjárás (Nepokupnij). — Litván nyelvjárási (keleti) prāvaras „fürdő előtere”. Nepokupnij M 3, 23. Lengyel: írásos emlékekben 1722-től: przywntok „házhoz épített toldalék”. Belorusz: írásos emlékekben 1602-től: прынамок ugyanez. — Litván prienamis ugyanez. — Vö. Jablonskis 135. Lengyel: punia (puńka) „kis faház; szénatároló helyiség” — nyelvjárási (SJP), Litvánia (SGP). Belorusz: пуня „szénatároló” (BRS). Ez a szó különösen elterjedt Fehéroroszország északkeleti, helyenként délnyugati részén is. Ritkábban a következő jelentésekben jegyezték fel: „mezőgazdasági szerszámok tárolására szolgáló pajta”, „pajtához épített toldalék”, „istálló”, „juhok tartására szolgáló helyiség” (Smulkova). K. Jablonskis könyvében a szót nem jelöli litván jövevényszóként, de szerepel a lengyel (1598-tól) és a belorusz (1516-tól) írásbeliség szövegeiben. Orosz: пуня, пунька „szénatároló, padlás; szénapajta; különálló kamra; vesszőfonatú rekesz, ahol mindenféle holmit tárolnak” — kalugai, novgorodi, orjoli, rjazanyi, szmolenszki, tambovi, tveri nyelvjárás (D), Lett SZSZK (Szinica). — Litván pūnė „pajta; szénatároló; istálló; bódé” (lett pūne „vetőmag tárolására szolgáló pajta; fedett szín”). Fasmer III, 407; Buga II, 622; Karszkij 135; Urbutis 68; Sabaliauskas 40—44 és mások. Felmerült a szláv nyelvekből a balti nyelvekbe történő kölcsönzés lehetősége is (lásd Fraenkel 667), ám ezt a kutatók többsége nem fogadta el. Lengyel: írásos emlékekben 1611-től reia, reje, reya, riya, riga, ryia, ryga, ryja „csűr, istállóhelyiség” (Jablonskis). Belorusz: рея „csűr, pajta” — grodnói, minszki (M); рэя ugyanez — vitebszki (Kasp.). Írásos emlékekben 1612-től: рига (Jabl.); A. Verzsbovszkij a következő fonetikai változatokat közli: регия, рэя. Orosz: рей, рэя „csűr, pajta” — nyugati, pszkov-i (D); рэя ugyanez — Lett SZSZK (Szinica). — Litván nyelvjárási rejā, rijā „csűr, pajta” (lett rija ugyanez). Fraenkel 716; Fasmer III, 463; M—E III, 523; Blese 19; Verzsbovszkij 632—634; Urbutis 150—151 és mások. A balti szavak viszont finn nyelvekből kölcsönzöttek, lásd Fraenkel, loc. cit. Lengyel: swiren, świren, świron, nyelvjárási świrna, świrnia „litván gabonatároló kamra; magtár; éléskamra” (SJP). Az északkeleti nyelvjárásokban (białystoki, sejnai, vilniusi) a következő fonetikai változatok adatoltak: śf’iren, śf’ironek, ś’v’eronek, świrnia, świronek, śv’irnas, śv’irnalis, śv’irn[uk]as 152 és mások (Kudzinovski, Zdancewicz, Otrębski, Turska). Írásos emlékekben 1535-től: swieran, swierzonek, swiren, świren, swirenek, swironek, swirzen (Jablonskis). Belorusz: сøран „magtár”, kicsinyítő képzős свіронак — irodalmi nyelvi (BRS); „kamra, éléskamra” (N). A szó különösen elterjedt a nyugati nyelvjárásokban, ahol a következő fonetikai változatokat jegyezték fel: сверан, свырань, свьверен, свьверонак és mások (Smulkova, Steiko). Írásos emlékekben 1499-től: сверень, свирен, свиренок, свирень(б), свиронек, свиронок; 1489-től: свирененны (Jablonskis). Orosz: свирен, свирон „magtár” — nyugati (D); свирен „földesúri épület, amelyben élelmiszert tárolnak” — szmolenszki (Dobr.); свирна „gabonát, pelyvát, kévéket és szénát tároló épület; magtár” — pszkov-i (KPOS). Ukrán: írásos emlékekben 1539-től свирен, свирень, свьрень „mezőgazdasági épület” (Jablonskis, Nepoksvīrnas, svīrna „magtár, kamra”. Fraenkel 955; Brückner 537; Potebnja 99; Karszkij 135; Verzsbovszkij 662—679; Sabaliauskas 88; Zdancewicz ZPSS 288—289; Smulkova 62—63; Urbutis 152; Nepokupny 34 és mások. A szóról további adatokat lásd Fasmernél, 579. Lengyel: írásos emlékekben szalina „szénatároló” (Jablonskis II). Belorusz: írásos emlékekben шалина ugyanez (Jablonskis II). — Litván šalinė „szénatároló; pelyvatároló” (A. Verzsbovszkij disszertációjának kézirata alapján idézve). Építési elemek Lengyel: atrama „lakóházakban alacsonyan elhelyezett gerenda, amely a többi gerenda alátámasztására szolgál; ezekre fektetik a mennyezetet” — a lengyel–belarusz határvidék (Цыхун). Belarusz: атрама ugyanez — latgal, vitebszki (Касп., Эпимах-Шыпила); vö. атраміна „keresztgerenda a házban” — vitebszki (Касп.). — Litván atramà „támasz, alátámasztás, pillér (hídé)”, otat-rénti „alátámasztani, megtámasztani”. Цыхун 50. Lengyel: 1583-tól írásos emlékekben: giegnia „szarufa”. Belarusz: 1644-től írásos emlékekben: кгекгӗне ugyanez. — Litván gėgnė „szarufa”, többes szám: gėgnės „szarufák”. Яблонскис 75. Lengyel: grabiasto, drabiasto „a szarufákhoz kötött rudak, amelyekre a tetőfedés kerül” — nyelvjárási (SJP); grabiasto „rudak a tetőn, amelyeken a szalma fekszik” — Litvánia (SGP). 1581-től írásos emlékekben: grebest (Яблонскис). Belarusz: грабёст „a tető szarufák menti lécezéséhez használt rudak” — vitebszki (Касп.); драбёст „tetőléc” — tájnyelvi (БРС). 1603-tól írásos emlékekben: грабясны, гребясны, греблясты, кгребесты (Яблонскис). Orosz: гребёс-т(а), гребязо(а) „széldeszka; a szarufára keresztben fekvő léc; tetőléc” — Litván SZSZK (Немченко). Ukrán: (при)хребестити „szalmával befedni a tető csúcsát” — Közép- és Kelet-Polisszja (Непокунный). — Litván grebėstas „tetőléc”, többes szám: grebėstai „tetőlécezés”. Немченко 172; Непокунный 39—41 stb. Lengyel: krejga „tetőgerinc” — Augustów környéke, Litvánia (SGP); krejga ugyanez — Sejny környéke; kraja, kreigas, krejga „hosszirányú él; a szalmatető teteje” — Suwałki környéke (Зданцевич); krejka ugyanez — Vilnius környéke (Вержбовский). Belarusz: крэйка „a tető felső része, ahol a tetősíkok találkoznak; vég; gerinc” — Grodno környéke (Стан- 153 кевич). — Litván kraigas, kreigā, kreigas „tetőgerinc”. Карлович Słownik 311; Уэстфол 157; Вержбовский 872; Зданцевич LP 342; ZPSS 289—290; Урбутис 64. Lengyel: polendy „talpfák, gerendák (például padlóburkolat alatt)” — északkeleti nyelvjárás (Зданцевич). — Litván palindai „mennyezet, fából készült padló a csűrben, amelyre gabonát, szénát raknak; fából készült pince- vagy veremmennyezet”. Зданцевич MS (239). Lengyel: 1752-től írásos emlékekben: sklaut „boltozat”. — Litván skliautas ugyanez. — Яблонскис 355. Orosz: шпа́ры „szarufák” — Lett SZSZK (Синица). Lett spāre, spāra ugyanez (← közép-alnémet spare M—Э III 987). Синица 34. Lengyel: szulo, nyelvjárási szula „fából készült oszlop a falban vagy a kerítésben, amelyhez keresztben rudakat rögzítenek” (SJP). 1583-tól írásos emlékekben: szvl, szul, szula (Яблонскис). Belarusz: шу́ла, шуло́ „épületben vagy veteményeskertben álló oszlop; kapufélfa” — irodalmi nyelvi (БРС); шулина ugyanez — vitebszki (Касп.); шуль, шулка, шулле „oszlop” (Сабаляускас). Orosz: шуло „kerítésoszlop” — nyugati nyelvjárások (Д); шула „építmények sarokban álló függőleges gerendája; fatörzs” — pskovi (КПОС), szmolenszki (Добр.); шулы „ajtóhornyok” — pskovi (КПОС); „oszlopok” — Litván SZSZK (КСРНГ). Ukrán: шуло „oszlop kerítésben vagy fából készült falban”; вовшу́ла, вушу́ла, овшу́ло, ушу́ла ugyanez — zsitomiri nyelvjárás (Лысенко). — Litván šūlas, šūlē „oszlop (kerítésben, a ház falában); kapufélfa; ajtófélfa; állvány; deszka”. Буга II, 620—622; Отрембский Sławia 476; Скарджюс SL 18; Непокупный М 6, 33; Вержбовский 840—848; Сабаляускас 88; Урбутис 156 stb.; vö. Фасмер IV, 484—485. А. Брюкнер feltevése, miszerint a szláv szavak a németből, a litván szó pedig a lengyelből származik, téves (Брюкнер 557). Lengyel: 1671-től írásos emlékekben: uzły „a kamra rúdmennyezete”. Belarusz: 1602-től írásos emlékekben: ужълы ugyanez. — Litván ižlos ugyanez. Яблонскис 246. A famegmunkálás különleges területe a közlekedési eszközök — különféle szekerek és csónakok — készítése. E körben is találunk bizonyos számú, a balti nyelvekből a szláv nyelvekbe átvett szót: Lengyel: wicina, elavult wycina „fedett folyami hajó, amely a Nemanon közlekedik” (SJP). 1582-től írásos emlékekben: wicina, wicyna (Яблонскис). Belarusz: віціна „régi típusú, lapos fenekű folyami hajó” (Вержбовский). 1538-tól írásos emlékekben: витина (Яблонскис). Orosz: витина „a Nemanon és a Pripjatyin közlekedő lapos fenekű hajó” — grodnói, kovnói, minszki nyelvjárás (Д); витим „bárkafajta a Nemanon” (Фасмер). — Litván vytinė, vytinė, vytinė „hosszúkás folyami hajó”, elavult; vö. lett vitens „csónak oldala”. Френкель 1267—1268; Вержбовский 175—179; Урбутис 53 stb. Lásd még: Фасмер I, 321—322. Téves az a feltevés, hogy a litván szó a szláv nyelvekből származik (Брюкнер 153), vagy hogy a szavak ősi rokonságban állnak egymással (Брюкнер 613). Belarusz: грынджалы, крынджалы „nehéz terhek szállítására szolgáló szánfajta” — gomeli nyelvjárás (Вержбовский); крынджалы „eszköz” — Kelet-Mogiljov (Бялк.). Orosz: кринджолы „szán” — Hmelnickiji terület délorosz nyelvjárásai (Никитенко); „kis szánkó” — délnyugati nyelvjárások (Фасмер). Ukrán: керинджо́лы „szánkó” (Потебня). — Litván grįžulas, grįžalas „rúd; forduló 154 „kör“. Potebnja III, 99; Veržbovszkij 416; V. V. Martynov (az 1969-ben Minszkben tartott, a fehérorosz nyelv balti jövevényszavairól szóló szimpóziumon elhangzott előadásából). A lengyelből való átvétel kevéssé valószínű (Fasmer III, 377). Fehéror.: эльбки „nem praktikus szán” — vilniusi (Kirkor). — Lit. slidēs „sílécek”, vagy litván nyelvjárási slēdēs „szán”. A fehérorosz szó hangalakjára hatással lehetett a з(о)л- tővel kezdődő szavakkal való analógia. Orosz: ка́ра „magas oldalfalú, szénaszállításra szolgáló nagy szekér”; кары „rönkszállító szánutánfutó” — Litván SZSZK (Nemcs. DL). — Lit. kāras (többes szám: karai) „talicska, kiskocsi”. Vö. még az orosz карю́ки „rönkszállító szánutánfutó” — Litván SZSZK (Nemcsenko); a litván kariūkai szóból kölcsönözték, a karai kicsinyítő képzős alakja (Nemcsenko DL 64). Fehéror.: лайба „uszály” — vitebszki (Kasp.). Orosz: лайба „hatalmas csónak” — szmolenszki (Dobr.); лайва ugyanez — volhovi, novgorodi, polocki, pszkovi (KSRNG); лова „a novgorodiaknál, németeknél és karéloknál használt vízi jármű” (Szreznevszkij). — Lit. laivas, laivė, lett laiva „hajó, csónak”. Blese 14; Veržbovszkij 466—470. A vizsgált szó balti eredetéről vallott nézet nem általánosan elfogadott, és további érvekkel kell alátámasztani. Lengyel: lubna „deszkákból készült, festett, nagy láda ülésekkel, amelyet ünnepi utazásokhoz a szánra tesznek” — sejnai (Zdancewicz). Orosz: лубни „kirándulószán” — Litván SZSZK (Skuratov). — Lit. lūbnios „széles, nyitott szán; széles szán felrakható ülésekkel”. Zdancewicz LP 344. Lengyel: írásos emlékekben 1595-től: perga „csónak”. Fehéror.: írásos emlékekben 1589-től: перкаа, перга ugyanez. — Lit. pérgas „csónak, ladik”. Jablonskis 163. Lengyel: ragucie „tűzifaszállító szán” — nyelvjárási (SJP); raguci „szán” — vilniusi (Turska). — Lit. rogūtės, a rōgės „szán” kicsinyítő képzős alakja. Fraenkel 685; SJP V, 467; Karłowicz, O języku 324; Veržbovszkij 884. Orosz: ратка „kétkerekű szekér” — pétervári (Fasmer). A szó a litván rātas „kerék”, többes számú rātai „szekér, kocsi” szóból került át a finn nyelvek közvetítésével (finn ratas, lív ratas „kerék”, többes számú rattaat „szekér”). A finn szavak balti eredetéről lásd Fraenkel 703; az orosz szó finn eredetéről lásd Fasmer III, 447. Lengyel: szlaje „szánfajta” (Karłowicz); szlajki ugyanez — vilniusi (Otrębski); šleje „régi típusú lószerszám” — tykoci (Gloger). Írásos emlékekben 1749-től: szlaie, szlaje, szlajki (Jablonskis). Fehéror.: шлайки „kis szán”; шланки, шлаи ugyanez — nyelvjárási (Veržbovszkij). Orosz: шлан „tűzifa és rönk szállítására szolgáló, két ló vontatta szán”, шлайки „könnyű, kiránduláshoz használt szán” — Litván SZSZK (Nemcsenko). — Lit. šlãjos „szán, tűzifaszállító szán”, kicsinyítő képzős alakjai: šlãjikės, šlãjukės. Fraenkel 998; Karłowicz, O języku 324; Veržbovszkij 804—806; Nemcsenko 171 és mások. Ugyanebbe a szócsoportba tartoznak a közlekedési eszközök alkatrészeinek elnevezései is: Lengyel: dugnina „a szekér aljára helyezett deszka” — Suwałki északkeleti nyelvjárása (Zdancewicz). — Lit. dugnine ugyanez, a dūgnas „fenék” szóból. — Zdancewicz, Sprawozdania 76. 155 Orosz: капы „a szán részei, amelyek segítségével összekapcsolják a talpakat” — Litván SZSZK (Nemcsenko). — Ezt a szót a litván kaitras „sarok” szóból származó jövevényszónak tartják (Nemcsenko DL 64). Valószínűbb azonban, hogy a jövevényszó forrása a litván kāтpa „a szán keresztdeszkája; a szán faülése” volt. A fa megmunkálásának ősi formái közé általában a fonás tartozik (vesszőből, fűzfavesszőből). A fent említett, fonásra szolgáló nyersanyagokat jelölő balti jövevényszavakon kívül még néhány fonott tárgy nevét is megemlíthetjük. Lengyel: bucz „hálóval bevont, kúpos kosárka apró halak fogására; varsa; halcsapda” — nyelvjárási (SJP), augusztói, Litvánia (SGP); írásos emlékekben 1670-től: bucz „halászati eszköz” (Jablonskis). Belorusz: буч „varsa” (BRS); буча „állító halászati eszköz” — vit. (Nikif.). Írásos emlékekben 1667-től: буч „halászati eszköz” (Jablonskis). Orosz: буч „varsa; halászháló” — nyugati (D); Litván SZSZK (Nemcsenko). — Litván būčius, būčis, būčas „hálóból vagy vesszőből készült varsa”. SJP I, 225; Zdancewicz LP 337; Urbutis 51–52 stb. Lengyel: warża „fonott vagy fából készült haltartó (halak számára)” — Litvánia (Otrębski). Belorusz: ваража „fából készült haltartó az élő halak tárolására” — driszv., sznud., Narocs (Laumane). Orosz: варжа „fonott vagy fából készült haltartó” — latgall (Laumane). — Litván vārža „varsa”, keleti nyelvjárási „fonott vagy fából készült haltartó”. Otrębski JP 83; Laumane 17. Lengyel: írásos emlékekben 1700-tól: kiescie „szénát, szalmát hordó kosarak”. — Litván kėstės „hordágy”. Jablonskis 86. Lengyel: írásos emlékekben 1804-től: kresc’ „kosárka”. — Litván nyelvjárási krėštis ugyanez. Jablonskis 107. Ehhez a csoporthoz tartozik valószínűleg a belorusz гёгли, гёгли „halászeszköz — lékháló” — braszlavi, mjadeli (Laumane), amely a litván nyelvből került át; vö. litván gėgnės „tetőszarufák”, nyelvjárási „halászeszköz” (Laumane 16). Ami az olyan széles körben ismert balti jövevényszavakat illeti, mint a lengyel, orosz, belorusz, ukrán, bolgár вентерь „halászati eszköz”, vagy a lengyel, belorusz резины, orosz резвины/розвины „széna, takarmány hordására szolgáló háló”, ezeket kénytelenek vagyunk kihagyni, mivel az adott valóságok jelentősen megváltoztak, és ennek következtében valószínűleg elveszett az eredeti kapcsolat a fával (fűzfavesszővel, vesszővel) mint e tárgyak előállításához használt nyersanyaggal (ezek általában kötélhálók). * * * A fent említett balti jövevényszavak mindegyike a famegmunkáló mesterségnek ahhoz a területéhez tartozik, amelyhez olyan emberi kézre van szükség, amely e téren bizonyos készségekkel rendelkezik. Érintetlenül marad a fa és a fa tárgyak mezőgazdasági, kezdetlegesebb felhasználásának területe (az olyan fa termékek megnevezéseire gondolunk, mint a belorusz, orosz nyelvjárási жагины, жегины „botokból készült eszköz széna, lóhere stb. szárítására” ← 156 lit. žaginÿs „sátoros szárítóállvány“; orosz nyj. brūnklя „mindkét végén lyukas falapocska a tehenek istállóbeli megkötésére“ ← lit. brunklys „szájpecek; csavaróeszköz“ és még sok más). A szemle a fa munkaeszközök (vagy azok részeinek) azon elnevezéseit sem tárgyalja, amelyek más mesterségekre (szövésre, fonásra stb.) jellemzőek, például lengyel nyj. rateluki „a hímzőkeret karikája“ ← lit. rateliūkai „karikák“, lengyel nyj. truść „a szövőfésű egyetlen fadarabja“ ← lit. strustis „szövőfésű-lap“ stb.). A fa megmunkálása terén a balti nyelvekből a szláv nyelvekbe átkerült, azonosított jövevényszavak viszonylag nagy szócsoportot alkotnak (több mint 70-et, még ha az olyan kétes balti jövevényszavakat, mint a лайба stb., nem számítjuk is ide); többségük nyelvjárásokban, beszélt nyelvi használatban fordul elő, és csak kis részük adatolható kizárólag a lengyel és belarusz írásbeliség emlékeiben. Eredetüket tekintve ezek a szavak túlnyomórészt eredeti balti szavak, amelyek a balti fakultúra sajátosságait tükrözik. Mindössze 3 kivétel van: a balti nyelvekbe a németből (климбы, шпары) és a finn nyelvből (рига) átvett szavak. A balti jövevényszavak e csoportjára jellemző, hogy sok szó nem csupán egyetlen szláv nyelvben (vagy nyelvjárásban) ismert, hanem kettőben vagy még többen, így elterjedési területük többszörösen meghaladja maguknak a balti nyelveknek az elterjedési területét (vö. a щупло, склют, дёготь, клуня, евня, свирон szavakkal stb., amelyek négy vagy több szláv nyelv nyelvjárásaiban ismertek). Ez a tény egyrészt a fa megmunkálásával kapcsolatos intenzív kölcsönzésre, másrészt a kölcsönzés viszonylag korai időpontjára utal. A szláv írásbeliség emlékei szerint egyes balti jövevényszavak már a 14. században (ковш és esetleg ремесь), a 15. században (дойлид, клуня, свирон), illetve a 17. században (евня, жлукто, прымен, пуня, склют, щупло) bekerültek a szláv nyelvekbe, vagyis jóval a péteri korszak előtt, amikor például a német eredetű szavak nagy számban kezdtek bekerülni az orosz faipari terminológiába. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a kölcsönzés nem a fa megmunkálásának egyetlen sajátos ágára korlátozódott, hanem e régi mesterség szinte minden területét érintette: az építkezést, a kádármesterséget, a fonást, a fa elsődleges megmunkálását, a szerszámokat, a közlekedési eszközöket stb. A kölcsönzött szókincs ilyen változatossága, valamint széles elterjedési területe és a balti nyelvekből a szláv nyelvekbe való kölcsönzés korai időpontja a balti és szláv népek anyagi kultúrájának e területén arra utal, hogy az ókori balták fakultúrája meglehetősen magas színvonalú volt5. 5 Más vélemények is ismertek a vizsgált kérdéssel kapcsolatban; vö. például azt a következtetést, hogy „a szlávok fakultúrája […] a baltákéhoz viszonyítva viszonylag magasabb szintű volt” (О. Н. Трубачев, Ремесленная терминология в славянских языках, М., 1966, стр. 167). 157 Rövidítések jegyzéke Nyelvek, nyelvjárások, beszédváltozatok август. — augusztovi арх. — arhangelszki белост. — białystoki блр. — belarusz болг. — bolgár брянск. — brjanszki вильн. — vilniusi вит. — vitebszki volkov. — volkoviszki voron. — voronyezsi glusszk. — glusszki gomel. — gomeli grodn. — grodnói donszk. — doni driszv. — driszvjati óporosz. — óporosz ó-cseh. — ócseh gyatlov. — gyatlovszki zsitomiri — zsitomiri zelv. — zelveni kaluzs. — kalugai kijevi — kijevi kovnói — kovnói (kaunasi) kurszki — kurszki Lett SZSZK — Lett Szovjet Szocialista Köztársaság latgál — latgál liv — lív Litván SZSZK — Litván Szovjet Szocialista Köztársaság lit. — litván lett — lett mazov — mazóviai minszki — minszki mogiljovi — mogiljovi mostowski — mostowski mjadeli — mjadeli ném. — német novgorodi — novgorodi novoszibirszki — novoszibirszki orlovi — orlovi péterhofi — péterhofi lengyel — lengyel pszkovi — pszkovi rosztovi — rosztovi orosz — orosz rjazanyi — rjazanyi szverdlovi — szverdlovi szvislocsi — szvislocsi sejnai — sejnai szláv — szláv szlovák — szlovák szmolenszki — szmolenszki sznudi — sznudi középalnémet — középalnémet szuvalki — szuvalki tambovi — tambovi tveri — tveri tykociński — tykociński ukrán — ukrán finn — finn chełmi — chełmi cseh — cseh Szótárak, monográfiák, tanulmányok Araszonkava — A. Ў. Araszonkava, E. Ў. Grinavetszkenye, Ў. P. Kavalcsuk, Ju. F. Maczevics, Ja. M. Romanovics, L. A. Satalava, Z léksiki bielaruskich haworak zachodniaj zony, „Весці АН БССР“, serija hramadskich nawuk, 4, 1969, 123—134. o. Бернекер — E. Berneker, Slavisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg, 1908. Блесе — E. Blese, Alcuni rapporti fra il bianco russo e le lingue baltiche, „Studi Baltici“, V, 1935—1936, pp. 1—29. Брюкнер — A. Brückner, Słownik etymologiczny języka polskiego, Warszawa, 1957. Буга — K. Būga, Rinktiniai raštai, I—III, Vilnius, 1958—1962. Бялк. — І. К. Бялькевіч, Краёвы слоўнік усходняй Магілёўшчыны, Мінск, 1970. Видугирис — A. Vidugiris, Рец.: Baltarusių-rusų kalbų žodynas, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, VIII, 1966, p. 235—237. Глогер — Z. Gloger, Słownik gwary ludowej w okr. tykocińskim, „Prace filologiczne“, IV, 1893, zesz. III, p. 793—904. 158 Гр. — Б. Грінченко, Az ukrán nyelv szótára, Київ, 1908—1909. Гринблат — М. Я. Гринблат, Белоруси. Eredetük és etnikai történetük vázlata, Минск, 1968. Д — В. И. Даль, Толковый словарь живого великорусского языка, I—IV, М., 1955. Добр. — В. Н. Добровольский, Смоленский областной словарь, Смоленск, 1914. Зданцевич LP — T. Zdancewicz, Litván szókincsi elemek a Sejn környéki lengyel nyelvjárásokban, „Lingua Posnaniensis“, VIII, 1960, p. 333—352. Зданцевич MS — T. Zdancewicz, A sejnei járás nyelvjárásai a települési folyamatok hátterében, „Materiały do dziejów ziemi sejneńskiej“, Białystok, 1963, p. 231—266. Зданцевич Sprawozdania — T. Zdancewicz, A litván lexikai kölcsönzések földrajzi elterjedése és azok szláv jelentésbeli megfelelői a podlasiei–suwalki nyelvjárásokban, „Sprawozdania z prac naukowych wydziału nauk społecznych“, zesz. 3, 1968, p. 69—83. Зданцевич ZPSS — T. Zdancewicz, Litván és rutén szókincsi elterjedési területek Białystok vidékén, „Z polskich studiów slawistycznych“, seria druga, Warszawa, 1963, p. 287—310. Казлаускас — J. Kazlauskas, Ismertetés: Ю. В. Откупщиков, Az indoeurópai szóalkotás történetéből, Ленинград, 1967, „Baltistica“, IV (I), 1968, p. 144—147. Каралюнас — S. Karaliūnas, Néhány litván nyelvi jövevényszóról, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, XII, 1970, p. 179—188. Карлович O języku — J. Karłowicz, A litván nyelvről, „Rozprawy i sprawozdania z posiedzeń wydziału filologicznego Akademii umiejętności“, II, 1875, p. 135—376. Карлович Słownik — J. Karłowicz, A lengyel nyelvben használt, idegen vagy kevésbé világos eredetű szavak szótára, Kraków, 1894—1905. Карский — Е. Карский, Белорусы, I, Вильна—Варшава, 1904. Касп. — М. Касьпяровіч, Віцебскі краёвы слоўнік, Віцебск, 1927. Киркор — А. Киркор, Néprajzi áttekintés a Vilniusi kormányzóságról, „Этнографический сборник“, вып. III, СПб., 1858, стр. 115—276. Кнабе — Г. С. Кнабе, Szókincsi kölcsönzések és etnogenezis (a keleti finnugor nyelvekben található „balti kölcsönzések“ kérdéséhez), „Вопросы языкознания“, 1962, № 1, стр. 65—76. Корчиц — М. А. Корчиц, Építészeti szókincs a 15–17. századi ófehérorosz írásbeliség nyelvében. Kandidátusi értekezés tézisei. Минск, 1970. КПОС — Картотека Псковского областного словаря (Межкафедральный словарный кабинет им. Б. А. Ларина, ЛГУ). КСРНГ — Az orosz népi nyelvjárások szótárának kartotéka (a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének leningrádi tagozata). Кузиновский — Cz. Kudzinovski, Jaćwingowie w języku, „Acta Baltico-Slavica“, I, 1964, p. 217—225. КЭСРЯ — Н. М. Шанский, В. В. Иванов, Т. В. Шанская, Az orosz nyelv rövid etimológiai szótára, М., 1971. Лаумане — Б. Лаумане, В сб.: „Лексічныя балтизмы ў беларускай мове“, Мінск, 1969, стр. 16—18. Liszenko — P. Sz. Liszenko, Az észak-zsitomiri nyelvjárási lexika szótára, In: „Szláv lexikográfia és lexikológia“, Moszkva, 1966, 15—60. o. Мат. — Матэрыялы для слоўніка народна-дыялектнай мовы, Мінск, 1960. Mackevics — Ju. F. Mackevics, A dél-belarusz nyelvjárások dialektális sajátosságai, In: „A BSSR első dialektológiai konferenciájának anyagai“, Minszk, 1950, 55—80. o. 159 M—É — K. Mühlenbach—J. Endzelin, Lettisch-Deutsches Wörterbuch, I—IV, Riga, 1923—1946. Н — Н. И. Носович, Словарь белорусского наречия, СПб., 1870. Nemcsenko — V. Nemcsenko, A Litván SZSZK Jonavai járásában élő orosz lakosság nyelvjárásának szókészlete, „A Litván SZSZK felsőoktatási intézményeinek tudományos feljegyzései“, 3. füzet, Nyelvtudomány, Vilnius, 1961, 147—175. o. Nemcsenko DL — V. N. Nemcsenko, A litván nyelv szókészletével közös lexika Litvánia orosz régi településeinek nyelvjárásaiban, „A P. Stučka Lett Állami Egyetem tudományos feljegyzései“, 92, 1968, 36—72. o. Nepokupnij — A. P. Nepokupnij, Litván elemek az ukrán emlékek szókészletében, „Movoznavstvo“, 1970, 6. sz., 30—40. o. Nepokupnij M É — A. P. Nepokupnij, A balti és keleti szláv nyelvek nyelvi-néprajzi és etnikai kapcsolataihoz (Három epizód a baltizmusok földrajzából), „Movoznavstvo“, 1969, 3. sz., 16—28. o. Непокупный М б — А. П. Непокупный, Украинско-балтийски студи, „Мовознавство“, 1968, № 6, стр. 33—42. Nyikif. — N. Ja. Nyikiforovszkij, Vázlatok a vitebszki Belarusz népének mindennapi életéről, Vityebszk, 1895. Откупщиков — Ю. В. Откупщиков, Из истории индоевропейского словообразования, Л., 1967. Otkupscsikov V — Ju. V. Otkupscsikov, A lit. kāušas, lett. kaiss „koponya; merítőedény“ etimológiájához, „Baltistica“, VI (2), 1970, 185—192. o. Otkupscsikov: A történetből — Ju. V. Otkupscsikov, A balti-szláv lexikai kapcsolatok történetéből, „Baltistica“, VII (2), 1971, 119—128. o. Otrębski JP — J. Otrębski, Szótári litván elemek a vilniusi régió lengyel nyelvjárásában, „Język polski“, XVI, 1931, 79—85. o. Otrębski Sl Oc — J. Otrębski, Rec.: K. Jabłoński (Jablonskis). Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje. Kowno, 1941, „Slavia Occidentalis“, XIX, 1948, 471—479. o. Potebnya — A. A. Potebnya, Az orosz nyelv hangjainak történetéhez, I—III, Varsó, 1880—1883. Rozwadowski — J. Rozwadowski, A balti és szláv nyelvek eredeti kölcsönös viszonyáról, „Rocznik slawistyczny“, V, 1912, 1—25. o. Sabaliauskas — A. Sabaliauskas, A litván nyelv szókészletének fejlődése, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, VIII, 1966, 5—141. o. Safarewicz — J. Safarewicz, Balti-szláv nyelvi kapcsolatok, Studia językoznawcze, Varsó, 1967, 241—243. o. SGP — J. Karłowicz, Słownik gwar polskich, I—VI, Kraków, 1900—1911. SJP — J. Karłowicz, A. Kryński, W. Niedźwiedzki, Słownik języka polskiego, I—VIII, Warszawa, 1900—1927. Szinica — A. I. Szinica, Megfigyelések az Oroszországi SzFSzK Lett SzSzK-beli Preiļi járásában élő orosz őslakosság nyelvjárásának szókincséről. In: „Pszkovi nyelvjárások I“, Pszkov, 1962, 219—237. o. Szkuratov — Anyagok a Litván SzSzK Ignalina járásának orosz nyelvjárásaiból, közölte G. L. Szkuratov, az LGU hallgatója. Szławski — F. Sławski, Słownik etymologiczny języka polskiego, I, Kraków, 1952 és köv. Smułkowa — E. Smułkowa, Lituanizmy w białoruskim słownictwie rolniczym, „Lingua Posnaniensis“, XIV, 1969, 55—69. o. Sreznevszkij — I. I. Sreznevszkij, Anyagok az óorosz nyelv szótárához, I—III, Szentpétervár, 1893—1903. 160 Sztankevics — A. Sztankevics, Z lituanizmaŭ u belaruskaj move, „Калосьсе“, IV, 1938, 172—175. o.; 225—226. o.; V, 1939, 36—37. o.; 118—120. o.; 176—178. o. Szjacko — P. Szjacko, Dialektus szótár (a Zjelva-vidék nyelvjárásaiból), Minszk, 1970. Траутман — R. Trautmann, Baltisch-slavisches Wörterbuch, Göttingen, 1923. Трубачев — О. Н. Трубачев, Ремесленная терминология в славянских языках, М., 1966. Turska — H. Turska, Język polski na Wileńszczyźnie, „Wilno i ziemia Wileńska“, I, Wilno, 1930, 219—225. o. Unbegaun — B. O. Unbegaun, Ein baltisches Lehnwort im Moskowitischen Rußland, „Die Welt der Slaven“, VII, 1962, 346—349. o. Urbutis — V. Urbutis, Dabartinės baltarusijų kalbos lituanizmai, „Baltistica“, V (2), 43—44. o.; V (2), 149—162. o. Westfal — S. Westfal, Lexical Elements of Baltic Origin in the Polish Dialect Spoken Near Lake Wigry (Suwalki District, Poland), „The Slavonic and East European Review“, XXIV, 1946, 63, 156—159. o. Vasmer — M. Vasmer, Az orosz nyelv etimológiai szótára, I—IV, Moszkva, 1964—1973. Fraenkel — E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg—Göttingen, 1955 és köv. Цыхун — Г. А. Цыхун, В сб.: „Лексічныя балтызмы ў беларускай мове“, Мінск, 1969, стр. 49—53. Epimah-Šypila — B. Epimah-Šypila szótára. R. Semaškevičius közlése, „Полымя“, 7. szám, 1969, 225—229. o. Янк. — Ф. М. Янкоўскі, Дыялектны слоўнік, I—II, Мінск, 1959—1970. Egyéb rövidítések kelet. — keleti; táj. — tájnyelvi; dial. — nyelvjárási; ész. — északi; nyug. — nyugati; elav. — elavult; irod. — irodalmi; dél. — déli 11. Lietuvių terminologija