Zietelos tarmės prieveiksmis

GRAMATINĖS KATEGORIJOS IR JŲ RAIDA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XVIII (1978) A. VIDUGIRIS A Zietelai nyelvjárás határozószava A Zietelai nyelvjárás határozószava egy nagyobb, az adott nyelvjárásról 1957–61-ben írt munka része1. A munka anyaga — néhány új példát kivéve — és a leírás módszere lényegében nem változott ebben a cikkben. Itt csak a partikulákat hagyjuk ki, amelyeket korábban a határozószók mellett a határozói szócskák közé soroltunk. E nyelvtani kategóriák egyesítésére a szerzőt gyakori, hasonló eredetük, valamint az eredet és a szóalkotás szerinti leírás választott módszere ösztönözte; ettől a módszertől ebben a cikkben sem tekintettünk el. JELENTÉS Jelentésük szerint a nyelvjárás határozószavai igen változatosak. Akárcsak a köznyelvben, itt is több, különböző nagyságú csoportjuk van. Legtöbb a módhatározó, kevesebb a hely- és célhatározó. Mivel a Zietelai nyelvjárás határozószavait eredetük és képzésük szerint részletesebben tárgyaljuk, jelentésük alapján itt már nem elemezzük őket bővebben. A legfontosabb jelentéscsoportokból csak néhány jellemző példát említünk: a) módhatározók, pl.: baltai, brangẽi, daũgi(s), dveitė „kettesben”, graĩta „gyorsan”, gražìtkai „nagyon szépen”, iš naũjo, kartù, kitẽp „másképpen”, krūpà (< kruopà) „egy kicsit”, niẽkiek „valamennyit”, pamacìtkù „lassan, fokozatosan”, pušáu(t); b) helyhatározók, pl.: artì, čà, čõndak, laũšėn (vö. belarusz ляйша „bal”), namì, namóp, pavidùj „bent”, toulì „messze”, visùr, žemìn; c) időhatározók, pl.: an(k)stì, daũ greta dabàr, kadaĩk, reč. kadà, lik kõlai(k), kuomèt, nakčà, nẽkadàik „valamikor”, ne kártą, nùn, nu·naĩk „ma”, pérnaik, vãkar, vėlaĩ; d) ok- és célhatározók (mindössze néhányat jegyeztek fel), pl.: dėle kõ, dėle tõ, kodėl, nẽko „valamiért, valami okból”, todėl, tõdrin, užtāt. A határozószók pontosabb jelentése a szövegkörnyezetben válik világossá. Néha ugyanannak a határozószónak több jelentése is lehet, pl.: dáiktais jau hãrd „helyenként már szánt”, (helyhatározó); dáiktais jū⁰das „tarka” (módhatározó); krūpà· dãu „adott egy keveset” (módhatározó); aš krūpà· disù (időhatározó). EREDET ÉS SZÓALKOTÁS Eredetük és képzésük szerint a nyelvjárás határozószavai változatosak. Legtöbbjük főnévből, melléknévből és névmásból képzett határozószó. Jóval kevesebb a számnévi határozószó, és csak egy-két igéből képzett határozószó akad. Kölcsönszóból is jó néhány van. 1 Iš Zietelos tarmės morfologijos autoriaus skelbta darbų apie daiktavardį (1969: 147—182); apie įvardį (1960: 113—131); apie būdvardį (1974: 277—289); apie veiksmažodį (1961: 219—231; 1973: 199—219), keletas pastabų apie tarmės fonetiką (1959: 195—213). 159 1. Főnévből képzett határozószók A főnévi határozószóknak három típusa különíthető el: a) határozószóvá vált önálló főnévi esetalakok, azaz egyszerű, nem összetett határozószók, b) főnevekből és más szófajokból képzett összetett határozószók, és c) főnevekkel alkotott elöljárós szerkezetek. 1. A nyelvjárásban viszonylag sok főnévi esetalak vált határozószóvá. Leggyakrabban az egyes számú tárgyeset, eszközhatározói eset, inessivus², illativus, többes számú eszközhatározói eset, ritkábban pedig más esetek határozószóvá vált alakjai fordulnak elő, pl.: egyes szám, alanyeset daugis druskos nereika davinėt; o táu seserų daũgis? „és neked sok lánytestvéred van?”² egyes szám, birtokos eset iš tų namų dãũg o asmuõkų davinėjam „ezekért a házakért sok pénzt fizettünk”; staigõs vėjas užãj „hirtelen feltámadt, betört a szél”; egyes szám, tárgyeset kaisniũka palãuk „várj egy kicsit”; még nem egyszer el fogsz jönni; krūp· karves ganãu „egy kicsit legeltettem a teheneket”; aš kru·pìbka aisì pirkõn „egy kicsit elmegyek a boltba”. Feltételezhető, hogy a tegnap szó is az egyes számú tárgyeseti alakból ered (Būga 1959: 183; Ulvydas 1959: 82): vãkar jo nebit „tegnap nem volt ott”. Külön szólnunk kell a daug(i) alakról, vö. senų bit daugį; o mūmi dar dãũgi darbo; kãrvų gãnom dãũgi — mellette dãũgi manim bit seserų, dãũgi asmuõkų nereika. A rövid i-s alak lehet a dãugis főnév határozószóvá vált régi, semlegesnemű egyes számú alanyeset–tárgyesete; vö. a végződés nélküli, szintén előforduló alakokkal: dãũg pãdegė namū; dãũgel atsìliko. egyes szám, eszközhatározói eset basaminčà apsãvė; visi draugėĩ³ gãnom; ãnos abi vãisčoj visà kartù; nakčà kab imà lot; duona nubėgo pãklūonė; egyes szám, inessivus namie kã nori ir lója; ir bõlo nebit namie; ritój mán karves ganit; aimà ir mės ritój gribũsno „menjünk mi is holnap gombászni”. A ri·tój alak mellett néha a rit: rit arielka alakot is mondják: „iszik, mint a kígyó”. Feltételezhető, hogy a főnevek régi egyes számú inessivusi alakjai (Būga 1961: 690; Kazlauskas 1968: 153) az ankstì (ritk. anstì), artì, tau lì alakok is, a toli: kãrves ankstì vãrom; mán artì, o jūmi toulì būs ait; esetében. egyes számú illatívusz: dík tu šãlin, bernužėlis (l. d.); drobinėtus tančiun vėsim, pãkulinus vórin išmėsim „vászonruhába öltözötteket táncolni visszük, a kócosakat pedig az udvarra (ki)dobáljuk”. A šalin, vórin szavak más esetei a nyelvjárásban nem adatoltak. A határozószóvá válás tendenciáját mutatják még: usìsko lãušen „balra fordult”; kãlas aiti i·šėn „az út jobbra megy”; viršūn ir apačõn padkeldinėj „fel és le emelgette”. Az időbeli illatívusz, például nedėlon jau nebūsim; subatõn atvažãu a megfelelő szláv szerkezetek mintájára is használható, vö. orosz в неделю, в суботу; egyes számú allatívusz: aimù namõp; ar tu namõp d isi? Néha így is mondják: namõ: o namõ ar nevažiuosi? „hát hazafelé nem mész?” többes számú instrumentális: o pirmaik visur bėgõm ir bėgõm (vö. orosz бегом, belarusz бе́гма). A határozószóvá válásra hajlamosak még: dãiktais jau hãra; dãiktais juõdas „tarka“; skrinėmi margà „négyzetesen, kockásan tarka”; többes számú inesszívusz: basanuõs insistój „mezítláb lépett be”. Feltételezhető, hogy a dabà főnévből alkották a dabãr határozószót (Fraenkel 1955—1963: 79), amelyből a gyakoribb rövidült dar alak fejlődött ki, például: dabar namie būsu; Dainavój bit lietūviu, al dar jau nerà; dar gerai visiemi (vö. a dabar, dár, dárgi partikulumokat: anà dabar iš Žietelos netãj „ő még nem tért vissza Zietelából”; aš dár mačìtkas buvau „még kicsi voltam”; dárgi mùsip nieko nèrõ „nálunk még semmi sincs”). 2. Különféle összetett határozószók léteznek. Valamivel gyakoribbak azok a határozószók, amelyeknek első tagja névmási vagy számnévi, ritkábban melléknévi vagy határozószói elem, a második pedig főnévi (többnyire csonkult, végződés nélküli) elem. Azokból a képzésekből, amelyeknek első tagja a névmás tárgyesete, a második pedig egy csonkult főnév, a nyelvjárásban csak a šandien bit ãnas; šandien atvažãu alakokat jegyezték fel. Továbbá 2 A nyelvjárásban több helyhatározói eset használatos: az inesszívusz a belső helybenlevést, az illatívusz a belső irányú mozgást, az adesszívusz a külső helybenlevést, az allatívusz pedig a külső irányú mozgást fejezi ki. 3 Plačiau apie mot. g. vns. įnag. galūnę -ai, -ei žr. autoriaus straipsnį (1969: 166—7). 160 Vannak olyan határozószók, amelyek a névmás egyes számú eszközhatározói esetéből és a csonkult főnévből met (< metų) keletkeztek, például: ani·ku·met nebit mūsų kazų „soha nem voltak kecskéink“; kitumet⁴ és vienas anas atvažiuoja; o kuomet tu dar atvažiuosi? tai anas čia biti nėkuomet „akkor ők itt valamikor éltek“; aš nejėdau niekuomet to vėjuno; aš maža tuo metu buvau; tuomet viso duoja; tiem žmonėmi visųmet mažą. Néha a kuomet határozószó egy másik határozószóval (partikulával?) együtt fordul elő, például: kap ku·met ir āndas ā tait „néha ő is eljön”. Azoknak a képzett alakoknak, amelyeknek második tagja a csonkult főnév kart (< kartus), az első tagját többnyire a tőszámnév többes számú tárgyesete alkotja, például: dešimtkart gražesnis; Li dōn savūžinėjau ketūrbskart; pãdegem penkiskart; treškart vaišėjuo Zietelon. Csak a dūkart határozószóban (mellette: dukart) áll mindkét tag kettős számban (itt a kart a kettős szám alanyesetének és tárgyesetének rövidült alakja). Ritkábban melléknév vagy határozószó az első tag, például: daugi·kart aš ten buvau; daugikārt⁵ vežojom ją paz dąktori; kiekkaart jūš ten buvot? Maskvōj nākiekkārt buvau „Moszkvában néhányszor voltam”. E formák jelentése arra utal, hogy a második tag, a -kart itt a többes számú birtokos eset csonkult alakja. A számnévből és a -kart elemből alkotott képzett alakokhoz a névmási határozószóként használt tiek is kapcsolódik, például: aš dūkart tiek mātiv: turì, kap anā; dukart tiek bit; triskart tiek bit žmonių. A -kart elemet tartalmazó határozószókban – a dukart képzett alak kivételével – többnyire mindkét tag hangsúlyos. 3. A nyelvjárásban gyakran előfordulnak határozószóvá váló vagy teljesen határozószóvá merevedett elöljárós szerkezetű kapcsolatok is. Első tagjuk valamilyen elöljárószó, a második pedig egy főnév ragozott alakja vagy főnévi határozószó. Az elöljárószóval leggyakrabban a főnév egyes számú birtokos esete áll: an (< ant): an dūgo atvažadāvai? viškas an dākto „minden a helyén”; būk šen an dākto „maradj itt a helyeden”; ānas dažnai an kiemo ai „ő gyakran kimegy a mezőre (hasmenése van)”; ji vāro an kiemo; sāko an pėrdienės atvažuos „azt mondja, hamarosan, a következő napokban megérkezik”; an ri·tojaus laīgva būs „holnap könnyű lesz”; anā an vālos lāido „szabadon engedte (hogy én válasszak)”; be: be gālo brangū visa; be gālo dūga; lėtai ir lėtai visa pavasarī be gālo; iš: satėmo iš karto; iš karto pažinojau. Néha az elöljárószó a főnév egyes számú tárgyesetével áll, például: po krūpa, po krūpa do ir prirašėt; rugū po krū·pīka sėjam. A rögzült elöljárós szerkezetekben gyakran fennmaradnak a tővégi egyes számú részes esetű alakok, illetve más főnevek, amelyek ilyen ragot kaptak, például: nūnesė lig truputūkį; po pažasti bit sniego; būstu prig brōli. Az sā elöljárószóval néha a főnév egyes számú eszközhatározói esete is határozószóvá válik, például: sā tiesāi aš tāu sakau „igazából mondom neked”; sā tiesāi ānas tap padārė „igazából ő is így tett”. Elöljárószóval álló főnévi határozószóból kevés feljegyzett példa van, például: iš arti gerašt regėt, iš toli — kap tumōnas „közelről jobban látni, messziről — mint a köd”; žviltelėk iš toliaušt „pillantson oda messzebbről”. 4. Az olyan elöljárós szerkezetű kapcsolatok mellett, amelyeknek mindkét tagja különálló, össze nem forrt elem, a nyelvjárásban összeforrt tagú alakok is előfordulnak, például: aš sėdu papirkoji; āni·s būsta pavidūli vesės „a falu közepén laknak”; lachōne: statom pavidūn „a tálat középre (az asztalra) tesszük”; pa vidūri vesės buvo „a falu közepén laktak” pāhara paviršuj „a felszínt felszántja”. E formák alapján úgy tűnik, hogy a pa (< po) elöljárószó (ebben az esetben igekötő) csak nemrég kapcsolódott a megfelelő esetű alakokhoz; vö. a tik iš po viršo šlāpas mondással: „csak felülről nedves”. Aligha tekinthetők ezek a határozószók igekötős főnevekből keletkezettnek, mivel a második tag, vagyis a főnév tőalakja változatlan. Továbbá úgy tűnik, a nyelvjárásban e formák más esetei nem használatosak. 4 A nyelvjárásban a monoftongizálódott, hangsúlytalan u·(< uo) gyakran megrövidül. 5 Ebben az alakban a rövid i a semlegesnemű egyes szám alany- és tárgyesetére vezethető vissza: daugi. 11. Gramatinės kategorijos ir jų raida 161 A határozószók olykor másodlagos végződéssel is előfordulhatnak, pl.: užporītų vari'sim pėkų „holnapután behajtjuk a jószágot”. Az -ų végződés itt más egyes számú eszközhatározós alakok mintájára kerülhetett hozzá (vö. rītų, vākų), mivel gyakrabban így mondják: užporīt dienas Narčiosna; išporīt mán kārvės ganit; užpovāk ar ādžio lietūs „tegnapelőtt esett az eső”. Feltételezhető, hogy az a-tövű, képzővel ellátott pāsakas főnévből az u-tövű egyes számú eszközhatározói és instrumentális alakok mintájára keletkeztek a paskui, ritkábban paskum̃ határozószók (Ulvy das 1957:: 122), pl.: pirma apdravėk, paskui apvarįsi „előbb kapáld meg, aztán töltögeted”; palūk, paskum̃ nuneši. Suprieveiksmėjęs daiktavardžio pusė dviskaitos vietininkas pusáu(t) (Endzelynas 1957: 207) dažniausiai yra su slavišku prielinksniu na, pvz.: linúosna vilnai padauzdinėja na pusáu „lininius metmenis per pusę vilna atauždžia“; razgūrino žiedą napusáut „perl a u žė žiedą pusiau“, reč. pusáu dienõs atvažiuos „vidurdienį atvažiuos“. 2. Melléknévi határozószók A nyelvjárás melléknévi határozószavai különféle módokon képződnek. 1. Leggyakrabban a melléknevek középfok nélküli alakjából képzett határozószók használatosak, -ai képzővel (lágy mássalhangzó után -ei), pl.: au(k)štai, baltai, brangei, dažnai, gardžei, gerai, gilei, gludžei, lygiai, sklandžiai, gražiai, išilgai, lįgei, plačei, plonai, rūštai „savanyúan”, slims lai „gyengén, kevéssé”, sūnkei, surai, vēlai. Ugyanez az -ai (-ei) végződés jellemzi a képzős melléknevekből alkotott határozószavakat is, pl.: mėlinai, geltonai, raudonai, gudiškai, lietuviškai, rusiškai, seniškai „régiesen”; nevi'nodai; dažnokai, ratokai; an(k)štikai, artikai, gluditkai „egészen simán”, gražikiai, netoulitkai, plonitkai, ratitkai „ritkásan, nagyon ritkán”, stiprikai⁶. Feltehetően olyan melléknevekből is képződtek határozószók, amelyek már nemcsak a nyelvjárásból, hanem a köznyelvből is eltűntek: nu'nai(k) „ma”, pėrnai(k) (Skardžius 1943: 216–217), pl.: nu'nai(k) dar bit šilta; nu'nai an darbo neisu, reč. aš nūn jau nevirsu; nūn šiltėst „ma melegebb van”; pėrnai pirko; pėrnaik atvažau. Régi, alapjául szolgáló melléknév nélküli határozószó továbbá a labai is (a köznyelvi labas is csaknem elveszítette melléknévi jelentését), pl.: ānds labāi mēksta šūptis; rugīna labāi ār̃dosi; labai gražai mokate rašīt. Az -ai végződés mellett az -au is használatos, pl.: kvi'čei nelabou geri „a búza nem túl jó”. Az -au végződésű alakokról lásd alább. A k toldalékkal az -ai után leggyakrabban a következő melléknévi határozószó-alakokat mondják: nu'naik, pėrnaik, ritkábban pedig seneik. Ezekről és más, k toldalékos határozószókról lásd még alább. 2. A nyelvjárásban egyes melléknévi esetalakok határozószóvá vált változatai is előfordulnak. Különösen gyakran válnak határozószóvá a melléknevek semlegesnemű alakjai, vagyis az egyes szám alanyesete és tárgyesete, pl.: graita parvažau namõp; graita atāj, reč. grait užūgo (a grait(a) helyett nem ritkán a viekau ~ viekiāu használatos; lásd alább); gražū padarīta visa gražiai padaryta viskas“; ar ilga ča būsi? pigū adavė „olcsón adta oda”. Olykor egy-egy melléknév egyes számú eszközhatározós alakja is határozószóvá válik, pl.: raitū jājau „lovaglóülésben lovagoltam”; raitū kam atsitiko kunodas „ritkán maradt valakinek krumplija”; retū kas moka. 3. A -yn képzővel ellátott melléknevekből alkotott határozószóból nagyon kevés van a nyelvjárásban, pl.: au(k)štin patkėlti; man dabar žamin reika „most lefelé kell mennem (meghalnom)”; nu'nūk galva žamin „hajtsd le a fejed”. 4. A határozószóvá váló melléknév és elöljárószó kapcsolataiból is kevés van, pl.: ne an ilgo būstu čonaik; iš naujo pasaudinom „újra, ismét elültettük”; reiks ir mán sēnaut po macitkū itai nedėlai „nekem is lassan kell szénát gyűjtenem ezen a héten”. A po > elöljárószó és a pa melléknév gyakran összeolvad, pl.: ait palangvi „lassan megy”; pamacitkū nurōvēm linūs. 6 Az -itkai képzős határozószók gyakoribbak a nyelvjárásban, mint az -itk- képzős melléknevek. 162 A belarusz nyelv mintájára a po elöljáróval a következő határozószók jöttek létre: ānas po lietuviškai nesupranta; mēs maži po prastų nemokėjom „mi kicsiként nem tudtunk belaruszul, egyszerűen (belaruszul па-просту) beszélni”; po dabarišĉamu āti dzeğarīkas „újszerűen jár az óra”; po senomu gerāst bit, ale ir po naujomu prijūnkom „a régi (óra) szerint jobb volt, de az újhoz is hozzászoktunk” (vö. belarusz па-новаму, па-старому). A melléknév és a névmás semleges neme határozószóvá vált a visa ligu „mindegy, egyre megy” szerkezetben: visa ligu aš aišu; visa ligu ānas nenóri būt. 3. Számnévi határozószók A nyelvjárásban kevés számnévi határozószót használnak. 1. A határozószóvá vált számnévi esetek közül leggyakrabban a gyűjtő számnevek inesszívusza fordul elő, például: āni's sāu dveitė būsta „ők kettesben élnek”; traitė kūlė; jų ketvertė bit; šešetė pjovė: aštuonetė būstam. Ritkábban fordul elő a tőszámnevek határozószóvá vált inesszívusza, vö.: dvijosa paždāilėm; trijosa mėlžem kārves. A határozószóvá vált semleges nemű egyes számú nominativusból és accusativusból mindössze néhány példát jegyeztek fel: ilyen a szorzószámnévi kētveria „négyesben” (kāetvera vaikų bit; bōcis mus kāetvera pāmētē), valamint a sorszámnévi pirma (pīrma tu atāik pōtim as). 2. Az -ai képzővel kapcsolatban is említést érdemel két határozószó, például: a szorzószámnévi dvejei „kettesben” (pāti's sāu dvejei abū visa ūtarino) és a sorszámnévi pirmai(k) (ānas pirmaik padūmos, pōtim isijūks „először gondolkodik, aztán nevet”; pirmai padkaldinėj ir jāučus). 3. A szókapcsolatokból létrejött határozószók többfélék. Az életmód leírására különösen gyakran használják a vienum vienā, -as (būstu vienum vienā, vienas, vienum vienā varguoju) kapcsolatot, amelynek második tagja a tőszámnév egyes számú nominativusa; az első tag alakját illetően pedig hasonlítsuk össze a már említett paskum határozószó képzését. A tőszámnév és a kijelölő névmás semleges nemű alakjaiból álló szerkezet a visa viena „mindegy” jelentésben, például: visa vėna kā dīrpt; aš visa vėna disū nāmōp; vö. a gyakoribb, hasonló jelentésű, korábban említett visa ligu. Előfordulnak határozószóvá vált számnévi esetek (különösen egyes számú genitivusok) elöljárókkal, például az an: an pirmo išaidinēja pruźbnā „először kijön, kioldódik az óra rugója”; an pirmo dār krūpa dantų sedi „elöl még egy kevés fog van”; inbrūks žāmen rāmti an pīrmā jōs „a földbe szúrja a botot eléje”; an vėno gerāst, an kīto blogēst; az iš elöljáróval: iš pēn(k)to iš dešimto paūtarino „összevissza, összefüggés nélkül, rendszertelenül beszélt”. Ezek a szerkezetek valószínűleg a szláv nyelvek megfelelő használati példái alapján jöttek létre, vö. belarusz на першае, на перад, на другое; пятае через дзесятае; orosz из пятого в десятое; через пятое на десятое. 4. Névmási határozószók A névmásokból kialakult határozószóból a nyelvjárásban meglehetősen sok van. 1. A határozószóvá vált névmási esetek közül leggyakrabban a semlegesnemű egyes szám alanyesete és tárgyesete használatos, például: ānas iz manē jaunēsnis nēka mētū penkis ar šešis; šiēnas netiēka indžūdinēja „a széna nem szárad meg”; visa mīekt ānas „mindent ő alszik”; ānas atvažūdinēj ča visa. Gyakrabban rövidült alakok használatosak: kiek, tiek, tiek, nēkik, bile kiek, például: tiek nebūs mētū „ennyi éve még nem lesz”; kīek būs, tiek duōs; jūsų nēkiek irā „nektek valamennyi, néhány van”; reiks ne bile kiek dīonos; tai šēi, tai tei zināu „ezt is, azt is tudom”. 11* 163 Néha általánosított egyes számú birtokos eset is előfordul: būsta ani's viso dveite. Megkövülnek az egyes számú helyhatározói esetek alakjai, például az egyes számú illatívusz: kanà tu važūsi nakčai? nēkùna užveža ir nēkùna nerōdina „valahová elvisznek, és sehol sem mutatják”; egyes számú adessivus: kám(p) tu būsti? „kinél, minél laksz?” 2. -ur formánsú határozószók (rendszerint helyhatározói inessivusi jelentésben használatosak), például: o kur nūn buvai? kurgig vaikas? anà nēkur po bólkai būsta „ő valahol a gerenda alatt van”; bē dárbo nī'kur nebūsi; visur žmonės miršta; visur žūri, nēkur nēr. 3. -da || -dai(k) formánsú határozószók, például: gāl izbrinks kadà vīna liežūvi „talán kiválaszt, elfogad majd egy nyelvet”; tadà pasakis. Gyakrabban az alábbi -daik végű alakok fordulnak elő: kadaik žinōri, tadaik ir atvažūja; tadaig nebit nēko; vaišioja nēkadaik škālon „valamikor iskolába jártam”, kadaik tu aisi? aš niekadà neimù vienōn kruvōn; niekadaik nebit musìm tokō vėjo. A -daik formával azonban nem hallottam a visadà határozószót: visadà girtas; jam visadà mažà (gyakrabban: visùmet). A k (vö. g) mássalhangzó valószínűleg a gi partikula révén keletkezett, és a szó végén zöngétlenné vált: kadaig > kadaik. Csak a kettős partikula melletti alakokban szereplő k vet fel kérdést, például: kadaikik, tadaikik greta kadaigig, tadaigig. Talán a k-t itt a gyakoribb alakok mintájára tették hozzá a kiejtéshez: kadaik, tadaik. 4. -aip, -eip formánsú határozószók (vagy kötőszók). E formánsok ai, ei kettőshangzói a nyelvjárásban egyhangzóvá váltak (esetleg enklízis és proklízis hatására), például: būsta kap visi „úgy élnek, mint mindenki”; és most is így; így nevetnek a mi embereink; Adōlo bácsi másképp beszélt; visēp a visāp mellett is előfordulhat; viselēp beszélt „egészen, mindenféleképpen”. Néha a köznyelvi hatásra megmaradnak az ai, ei kettőshangzók, például: szeretem, ahogy mondják, azt az édességet; nem hagyta őket így magukra egymást sem, nem hagyta el őket „egymás mellett” tep nebūs (talán az ei és ie itt váltakozik, akárcsak a sviekas és sveikas, šievā ~ šeivā, viekāu ~ veikiau szavakban). 5. Kevésbé világos eredetű határozószók: čà, čōn, čōnai(k), čanaik, šēn, šēnaik, tēn, tenai(k): itt is halnak, ott is halnak; a lány odaérkezik; odamentem; ő ott volt; tovább kell folytatni, hol itt, hol ott; apám zsákja is ott volt; régen én is ott voltam; hogy lesz ott egy? az egerek ott töltötték meg; mi ide érkezünk. Néha ezeket az alakokat a ka partikula kíséretében is mondják, például: ideérkeztem; nézz oda; ott lakik; odaérkezett. 6. A nyelvjárásban meglehetősen sok olyan határozószó van, amely névmás és elöljáró kapcsolataiból alakult ki. Tagjaik összeolvadhatnak, de külön is maradhatnak. Ha a névmás az elöljáró előtt áll, a két tag többnyire összeolvad, például: miért nem voltál ott? és miért nem akartam én? A ló nyugtalankodik, ezért meg kell patkolni. Különösen régi határozószó a tōdrin: Bronė egészsége nem valami jó, ezért Zietelába ment „Bronė egészsége nem túl jó, ezért Zietelába ment (az orvoshoz)”, vö. Daukša Postillájának tōdrin 6₁₂, kōdrin 28₃₃, kōdrinag 128₁₈ alakjaival. Ha először az elöljáró áll, majd utána a névmás, a tagok rendszerint különállók, például: ő úgy gondolja, hogy mindenről van szó; nekem ezért semmi; miért lesz ez így? tudom, miért nem akart; mindennel rendben; mindennel régen; utána nevetni fog. 7. Elöljárókból és névmási határozószókból képzett határozószók, például: honnan jöttél? mindenhonnan jönnek az emberek; mindent innen vettek; a dolgok elkészültek, mert onnan jöttem; onnan elmegyek; merre mész onnan? innen közelebb; onnan eljutsz; eddig minden alszik; meddig maradsz? Mindenestül nem lehet (a visāi elöljáró nélkül is előfordulhat: mindenestül megrohad; a nem egészen átsült liba „nem egészen megsült liba”) a sa visū netouli. mellett. Vö. még E. Volteris által feljegyzett sa visūm határozószóval: úgy jött oda, hogy mindenestül a lóhoz állt (Wolter 1899: 172). Az elöljáró (igekötő) és a határozószó előfordulhat összeolvadva, például: a füstben a mezőn szelet keresni, amíg nem talál; ezért sokat felgyújtottak a házban. 7 Apie panašios darybos įvardžius plg. (aut. 1960: 130). 164 8. A különféle összetett határozószók és szerkezetek eltérő módon alakulnak. Névmásból és névmási határozószóból, például: vaikami tai tiek to, o mŏmai tai negadnai „a gyerekeknek ennyi, az anyának pedig nem jó”; ânas teĩ pâčo būsta vĩenas „ő is egyedül lakik”; tei pâča nūmirė âni s; tep pâča gerai būsta. A névmás egyes számú eszközhatározós alakjából és a jau partikula együtteséből alakulhatott ki a tūoj < határozószó, a tuo + jau (Otrębski 1956: 362), például: an fabrikos, tai tūoj dastotai pensija- „a gyárban rögtön nyugdíjat kapnál”. Két névmási határozószóból álló szókapcsolatok, például: viselēp kàp būsta „mindenféleképpen, ahogy történik, előfordul”; nēkap kitēp sakē; ânas čà nēkur bit; kàp kur ir nuvežūjam; kàp kadaik atàima; bōčū tavàm vistiek. 5. Igei határozószók A nyelvjárásban igen kevés igékhez kapcsolódó határozószót jegyeztek fel. Például az „ige” tövéhez az aplink „körül” elöljárószóból képzett alak társul: aplink nuvėj; aplink vaiščoj. A névmási határozószóból és az igéből keletkezett a kap ragi „hirtelen, egy szempillantás alatt, váratlanul” szókapcsolat: kap ragi nuvažiuojam Li-dōn; kap ragi pastatīs pirkà. Megmerevedett igei alakból több is van, de ezek nem határozószók. Például közbevetett szónak tekinthetők a rēgis (tokàs gēras, rágis, visa tau dúotup, rágis, ten viso dúoja), valamint a būlo rēč. būlau „szokott lenni” (būlo, an Pētro kàsa kunodàs „szokott lenni, Péter június 29-én krumplit kapál”, būlau, gīemame visalōkas giēsmės). A reĩkia változatlanul használatos a névszói állítmányi rész szerepében, feltehetően szláv minták alapján, vö. belarusz трѐба, orosz надо, нужно (reĩka gi màn sa jū būt reĩka bit ait „mennem kellett”, reĩka būs pæku varit „a jószágot be kell majd hajtani”). 6. Jövevény határozószók A saját, balti eredetű határozószók mellett a Zietelai nyelvjárásban számos jövevényszó van, különösen a szláv (főként a belarusz, kisebb mértékben a lengyel és az orosz) nyelvekből. Ezek igen változatosak. Elsősorban azokat a határozószókat kell megemlíteni, amelyeknek jelentésük alapján a nyelvjárásban már nincs (némelyiknek talán soha nem is volt) litván megfelelője, például: aš aršà ju nemėstu „egyáltalán, különösen nem szeretem őket” (vö. belarusz, orosz горше); ānis nazharōk tep dirba „szándékosan (szó szerint: „szándékosan”) teszik így” (belarusz знапок); ânas narōčna tep padàrē (orosz нарочно); nazōt atāi (belarusz, orosz назад); pės̆a reĩka ait pro girà „gyalog kell átkelni az erdőn” (belarusz пѐша); pėuna (és pėunei) atvažūos „valószínűleg, feltehetőleg megérkezik” (belarusz пўна); kuni po-prōstu tiklaik ūtarina (belarusz по-просту); iš zōdo nepažnau jūsu „hátulról nem ismertelek meg benneteket” (belarusz ззаду) stb. Más jövevényszavakat a litván határozószók mellett használnak, és gyakran ki is szorítják őket, például: ânas ir vienas čēsam (és čēsnam) atvažūoja a kartais „néha” mellett (belarusz часам); čista (másutt čōlsta) paspaūs „teljesen összenyomja” a visai „teljesen” és sa visu „egészen” mellett (belarusz чыста); ten ināčei ūtarina a kitēp „másképpen” mellett (belarusz іначай); jau baznīčon māla kas āiti egyre ritkábban a mažà, mažai „kevés” mellett (belarusz мала); nāit a šaltis bit didelis „nagyon, túl hideg volt” a labai „nagyon” mellett (belarusz надта); nigdi nepamiršū a niekadaik „soha” mellett (lengyel nigdy); rāptam (ritkábban rāptum) pamirē „hirtelen meghalt” a staigōs, kap ragi „hirtelen” mellett (belarusz раптам); zāras atais namōp a tuoj „mindjárt” mellett (belarusz зараз), zausdōbl ânas ten sēdi, vö. visuomet „mindig” (belarusz заўсёды); zūsim (néha sausēm) arti būsta „egészen közel lakik” (és sa visai, sa visū „teljesen”) (belarusz зусім, orosz совсем) stb. 165 A példákból látható, hogy számos szláv határozószót a Zietelai nyelvjárásban szinte teljesen változatlanul használnak, vö. čįsta, māla, nātta, naznaŕok, žāras, zaušōdb⁸ stb. Ez a lexikai interferencia leggyakrabban akkor jelentkezik, amikor a nyelvjárás beszélői egymás között beszélnek, akik egyaránt jól tudnak litvánul és belaruszul, és nem ellenőrzik beszédüket. A nyelvjárás beszélőinek többsége egy másik nyelvjárás beszélőjével (például e cikk szerzőjével) beszélgetve gyakran igyekezett ellenőrizni a beszédét, litvánosabb szót választani, vagy megmagyarázni a belarusz szó jelentését, illetve másképpen megfogalmazni a gondolatot. Következésképpen ezek nem új keletű jövevényszavak; a māla, zaušōdb például ritkább is, mint litván megfelelőik. Más, régebben átvett határozószók jobban el vannak litvánosítva, például: arša (a hangsúlyos szláv o a-vá alakult, néha palatalizálódik, és š- is megjelenik: arša), nigdi (a d után az i hang előrébb képződik), nazoť, iš žōdo (a hangsúlyos szláv a o-vá alakult) és hasonlók. Ezenkívül a nyelvjárásban számos kölcsönzött melléknevet és a belőlük képzett, -ai végződésű határozószót is használnak, például: biednai, britkei „csúnyán”, dramnai vagy drabnai „apróra”, gadnai „jól”, slobai „gyengén”, žitkei „gyorsan, ügyesen”. Néha határozószóvá válik a melléknév semleges nemű egyes számú alanyeset-tárgyeseti alakja is, például: britku || britkų, slisku || sliskų „csúszós”, vesēla „vidám” stb. Ezek különböznek a megfelelő szláv határozószóktól, vö. belarusz бе́цела, слі́зка, сла́бка, orosz сла́бо stb. A határozószók egy része hibrid, például abikāp „akárhogy”, belarusz абы-як, abikūr „akárhol”, belarusz абы-дзе, na pusā(t). Feltehetőleg ugyanilyen eredetűek a ne- előtagú képzések is, például: nēkap, nēkadaik || nēku⁰met, nēkiek, nēkur, nēkanda, vö. belarusz не́дзе, не́калі, не́куды, не́калькі, orosz не́когда, не́сколько, нéкуда⁹. Néhány határozószó litván szavakból, de szláv mintára jött létre, vö. a már említett po dabarīščemu, po lietuviški (néha egyszerűen po litouški), po najōmu, po senōmu alakokat. Talán a sa ti'sai és a visa ligu határozószót is tükörfordításnak kell tekinteni, vö. belarusz сапаўды, уё по́ўна, orosz всё равно, bár a balti és a szláv nyelvekben széles körben használatos hasonló képzési párhuzamokat láthatólag nem tartják tükörfordításoknak, vö. pamacitkų, lengyel pamažu, lett pamazītēm, pamazītņām, belarusz памале́ньку, orosz és ukrán помале́ньку. Fokozás Ahogyan a nyelvjárási melléknevek, úgy a határozószók is (főként a melléknévi eredetűek, ritkábban mások) az alapfokon kívül két fokkal rendelkeznek: középfokkal és felsőfokkal. A közép- és felsőfokú alakok az alapfokból képződnek. 1. A középfokú határozószók többnyire — est képzővel (a megkeményedett mássalhangzók után — ast) képződnek, pl.: au(k)štēst, blogēst, daugēst, dru'tēst „keményebben”, gardēst, gerēst, gražāst, jilgest, langvēst, mažāst, min(k)štēst, pigēst, plonēst, pradēst, ratēst, sausēst, storēst, sviekēst „egészségesebben”, šaltēst, šiltēst, vēlēst, vikēst „gyorsabban”, žamēst. A t mássalhangzó járulékos, és feltehetően a ti második személyű enklitikus névmásból > t alakult ki; itt a határozószó formális ismertetőjegyeként szerepel (Arumaa 1933: 35; Hermann 1936: 388). A nyelvjárásban időnként (meglehetősen ritkán) a daigēs || daugēs, gerās, gražās alakokat is mondják; vö. a nyugati dzūk daugēs és daugēs: daugēsni i·sipilk alakját Plikiai faluból, Varenavo járásból, valamint Daukša Postilájának daugēsni 93₆, didesn’ 450₄₈; nēudingesn’ 432 alakját, a daugiaus 7₃₂, rōmieus 289₂₉ mellett; itt a daugēsni < daugēsni vagy daugēsnia a semleges nemű melléknevek középfokú alakja (Arumaa 1931: 65; 1933: 35; Otrębski 1956: 305). 8 A jövevényszavak hangsúlyai igen esetlegesek. A nyelvjárási beszélők közül a tisztán litván családokban felnőttek ejtik a jövevényszavakat inkább litván hangsúlyokkal (ezzel együtt a szavak hangjai is adaptálódnak, pl.: čįsta), míg a vegyes családokból származók beszédében kiejtésük nem különbözik a belarusz kiejtéstől (így elegendő lenne csupán a hangsúlyos szótagot, vagyis a szóhangsúlyt megadni). 9 Plačiau apie darinius su ne- žr. aut. 1960: 123. 166 Az -est alakok mellett gyakran használatosak még a középfok -(i)au < *(i)au, -(i)aus, -(i)aust képzős alakjai is, pl.: daugáu, gyakrabban daugáust, geráu || geráus, gyakrabban geraũst, langvãu || langvãist, mažáust, paskãu, sunkáust, taulãu || taulãust, véliaust10. Lehetséges, hogy az -(i)au képző egykor kizárólag a határozószókra volt jellemző, de a fokozási rendszer egyszerűsödésével használatából a semleges nemű melléknevek középfokának -es(t) képzője kezdte kiszorítani a Zietelai nyelvjárásban. Más nyelvjárásokban és a köznyelvben hasonlóképpen általánosult a határozószói -(i)au képző. Csak a nyelvjárásokban előforduló kontaminált -(i)aus (a Zietelai nyelvjárásban pedig -iaust) képzős alakok utalnak arra, hogy egykor külön semleges nemű melléknévi középfokjel volt használatban: -es(ni). Az -(i)au(st) képzős alakok néha már nem fejeznek ki középfokot, hanem az alapalakok helyett használatosak, pl.: labau and teń gi·va būsta „nagyon jól él ott”; labau gerau ča būt „nagyon jó itt lakni”; labau gerau ānas teń mókinasi „nagyon jól tanul ott”; tokāi pagadāi negerāu „ilyen időben nem jó”; iš taulāu āni·s čā „messziről jöttek ide”; labdáus ítep mékštu útàrt „nagyon szeretek így (litvánul) beszélni”. Úgy tűnik, a labiau alapfokú határozószó gyakoribb alakja ma az labai, a -(j)au képzővel. Az alapfokú vièkāũ határozószónak nincsenek más változatai, vö.: aš vièkāũ aisù namóp „gyorsan megyek haza”; vikāũ aš teń nuvažavāũ „gyorsan mentem oda”; vekāũ ānas āiti šeń „gyorsan jön ide”. Középfoka ma: vièkešt || vekèšt || vikèšt. E példákból világosan látható, hogy az -(i)au képző gyakran már nem hordozza eredeti középfokú jelentését. Ez érthető is. Amikor megszűnt a középfokú határozószók és a semleges nemű melléknevek képzésének megkülönböztetése, az -est és az -(i)au képző teljesen egyenértékűvé vált. Egyiküknek vissza kellett szorulnia. A Zietelai nyelvjárás -(i)au(st) képzős alakjai reliktumként értelmezendők. Az arša jövevényszó néha végződés nélkül is középfokú jelentésű, pl.: ča ir karvė neimindžos arša „itt még a tehén sem tapossa keményebbre (csúnyábbra) a földet”; nežinom kāp būs, ar gerāst ar arša „nem tudjuk, mi lesz, jobb vagy rosszabb”; vö. aršā || aršast. 2. A felsőfokú határozószók többnyire középfokú határozószókból, a szláv nāi partikula segítségével képződnek: náidaugėst, náibrangėst, náimažāst, náipigėst, náitaulėst, ritkábban náidaugāust, náimažāust, náivėlāust. Az -ausia képzős felsőfokú alakok sokkal ritkábbak. De ezeknek is szinte mindig van nai partikájuk, pl.: náiau(k)ščāusà, náidaugāusà, náimažāusà, náipirmāusà. A nai partikula nélküli alakok ritkák: dalgelāi gerāusà pjāut. A főnévi eredetű határozószók közül csak a következők fokozhatók: an(k)sti, an(k)stėst, nāian(k)stėst; arti, artėst, nāiartėst || nāiartāusà; taulì || tolì, taulėst || tolėst, nāitaulėst. A pirmāik számnévi határozószó más fokozatú alakjait nem sikerült hallani. 3. Egyes átmeneti középfokot néha az -itkiau, -itkest képzős származékok fejeznek ki, pl.: kab jāunas, tai vekìtkāũ nuhāis „amikor fiatal, akkor nagyon gyorsan elmegy”; vekìtkāũ anà atāi namóp „nagyon gyorsan, szélsebesen tért haza”; iš čā tāu būs artièkèst „innen közelebb lesz neked”. Általában a nyelvjárás nem hajlamos az -itkai képzős határozószók fokozására. Az alapformák által kifejezett tulajdonság túlzott mértékét a per partikula mellett álló határozószók jelzik, pl.: per brangei davėi; per vēlai atājo; vagy a nātta jövevényszó. A pa- előtaggal (a po elöljárószóból) képzett melléknévi határozószók kicsinyítő, enyhítő jelentésűek: palangvì važũok ir nuvažũosi; pamacìtkũ būstam „lassan, apránként, kis adagokban élek”. 10 Chr. S. Stangas (1958: 188) prieveiksmius su (i)aust pateikęs prie aukščiausiojo laipsnio formų, priduria, jog iš savo surinktos medžiagos negalėjęs nustatyti, ar jos yra aukštesniojo, ar aukščiausiojo laipsnio. 167 Az itt bemutatott nyelvjárási határozószók többségét beszélgetések során jegyezték fel. Feltehető, hogy jó néhányat nem rögzítettek (nem adódott megfelelő helyzet az elhangzásukhoz). Ráadásul más nyelvjárásokkal összehasonlítva a Zietelai nyelvjárás jóval szegényebb. Hosszú ideig csak a családi élet nyelve volt, az utóbbi időben azonban a családokban is átengedte funkcióit a belarusz nyelvnek. Ténylegesen már csak néhány idős ember emlékszik rá, és beszéli jobban. LITERATŪRA Arumaa P. Litauische mundartliche Texten aus der Wilnaer Gegend mit grammatischen Anmerkungen. Dorpat, 1931. Arumaa P. Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina. Tartu, 1933. Būga K. Rinktiniai raštai. T. 2. V., 1959; T. 3. V., 1961. Endzelynas J. Baltų kalbų garsai ir formos. V., 1957. Fraenkel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg, 1955–1963. Hermann E. Litauische Studien. Berlin, 1936. Kazlauskas J. Lietuvių kalbos istorinė gramatika. V., 1968. Otrębski J. Gramatyka języka litewskiego. T. 3. Warszawa, 1956. Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. V., 1943. Stang Chr. S. Die litauische Mundart von Zasėčiai im Gebiet von Wilna. — „Norsk Tidskrift for Sprogvidenskap“, Bd. XVIII, 1958. Ulvy das K. Vienaskaitos naudininko prieveiksmėjimas ir prieveiksmiai su formantais -(i)ni, -i lietuvių kalboje. — Kn.: Kai kurie lietuvių kalbos gramatikos klausimai. V., 1957. Ulvy das K. Dėl vienaskaitos galininko prieveiksmėjimo dabartinėje lietuvių kalboje. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1959, t. 2. Vidugiris A. Kai kurios Zietelos tarmės ypatybės. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1959, t. 2. Vidugiris A. Zietelos tarmės įvardis. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1960, t. 3. Vidugiris A. Veiksmažodžiai su priešagomis -ineti ir -dinėti Zietelos tarmėje. — „Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, serija A“, 1961, t. 2. Vidugiris A. Zietelos tarmės daiktavardis. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1969, t. 11. Vidugiris A. Zietelos tarmės veiksmažodžio kaityba. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1973, t. 14. Vidugiris A. Zietelos tarmės būdvardis. — „Lietuvių kalbotyros klausimai“, 1974, t. 15. Wolter E. Zur litauischen Dialektkunde. I Die Litauer im Kreise Slonim (Slanimas) Gouv. Grodno (Gardinas). — In.: Mitteilungen der litauischen Litterarischen Gesellschaft. Bd. 4. Heidelberg, 1899. А. ВИДУГИРИС НАРЕЧИЕ В ЗЕТЯЛЬСКОМ ГОВОРЕ Резюме Наречия в Зетяльском говоре анализируются главным образом в плане их происхождения и словообразования. Больше всего в говоре наречий, образованных от имен существительных (напр.: an perdienės, basamitė, daugikart, kiomet, namõr, staigõs, taulį) имен прилагательных (artitkai, glūdžei, graita, nūnaik или nūn, pamacitkū, slimslai) и местоимений (šõn, šonaik, itep, itiek, kadaik, nėkap, nėkur, netieka, šėnaik, tėdп, vislėp). Сравнительно немного наречий, которые образованы от имен числительных (напр.: dveitė, dvejei, dvijosa, pirmaik, vienum vienā) и глаголов (apliṅk, kap ragi). В говоре отмечаются также славянские, в основном белорусские, заимствования (напр.: ārša, čista, pāčei, nazōt, nigdi, pēša, rāptam, žāras, zausōbi), наречия, образованные по примеру соответствующих славянских слов (po dabar iščamu, po najūtu, sa visai, visa ligu) и гибриды (abikap, abikūr, parušaut). Сравнительная степень наречий образуется чаще при помощи суффикса -es(t) (daugės, drūgėst, sviekėst) и иногда -(i)au(st) (daugiaust, langiau, tūliaušt). Предполагается, что в прошлом суффикс -es(t) < *-esni использовался для образования сравнительной степени имен прилагательных среднего рода, а -(i)au для той же степени наречий. При обобщенном употреблении суффикса -est, суффикс -(i)au стал вытесняться и применяется в качестве основных форм, напр.: labai gerai ča būt; iš tau lū āniščė; vikāi ānas aiti šėn. Сравнительные формы наречий иногда употребляются с контаминированным суффиксом (i)au+st: daugiaust, geraust, vėlaust. Превосходная степень наречий образуется при помощи славянской частицы pai и форм сравнительной степени, напр.: pāidaügėst, nāimāžast, nāipirėst, иногда pāidaugāust, nāimazāust, nāivėlaust. Формы с суффиксом -(i)auша еще более редки: pāiau(k)šiaūsa, nāidaugāūsa, nāipirmāūsa и иногда без частицы pai: gerāūsa. 168 A. VIDUGIRIS ADVERB IN DER SIETELAS MUNDART Zusammenfassung Adverbien in der Sietelas Mundart werden hauptsächlich im Plane ihrer Herkunft und Zu-sammenbildung analysiert. In der Mundart herrschen die Adverbien vor, die von den Substantiven (an pėrėdėnė, basamcā, daūgkārt, kūomet, namóp, staigōs, taulì), von den Adjektiven (artikìkai, glu’dzėi, graita, nu’naik oder nūn, pamacitku, slimstai) und von den Pronomen (ėn, čonaik, itep, itiek, kadaik, nėkap, nėkur, netieka, šėnak, tōdrin, visėlėp) gebildet sind. Es gibt im Vergleich nicht viel Adverbien, die von den Zahlwörtern (dveitė, dvejėi, dvìjosa, pirmàik, vienùm vienà) und von den Verben (apliṅk, kap ragi) gebildet sind. In der Mundart bemerkt man auch slawische, hauptsächlich belorussische Lehnwörter (arša, čista, ināčėi, nažōt, nigdi, dėsa, rìptam, žāras, zaušōdb), Adverbien, die nach dem Muster der entsprechenden slawischen Wörter (po dabariščamu, po nau-jōmu, sa visāi, visa ligu) und Hybriden (abikap, abikūr, na pūsāut) gebildet sind. Komparativ der Adverbien wird meistens mit Hilfe des Suffixes -es(t) (daugėš, dru’tėst, sviekėst) und manchmal mit Hilfe des Suffixes -(i)au(st) (daugāust, langvāu, taulāust) gebildet. Man setzt voraus, daß das Suffix -es(t) < *-esni in der Vergangenheit für die Bildung des Komparativs der Adjektive sächlichen Geschlechts gebraucht wurde und -(i)au für denselben Grad der Adverbien. Das Suffix -(i)au wurde beim verallgemeinerten Gebrauch des Suffixes -est hinausgedrängt und als Grundform gebraucht, z. B.: labau gerau ča būt; iš taulāu ani’s čā; vikāu ānas aiti šėn. Komparativ der Adverbien wird manchmal mit dem kontaminierten Suffix (i)au+ +st (daugāust, gerāust, vēlàust) gebraucht. Superlativ der Adverbien wird mit Hilfe der slawischen Partikel nai und der Form des Komparativs gebildet, z. B.: nāidaugėst, nāimazāst, nāipigėst, manchmal nidaidaugāust, nāimazāist, nāivēlaust. Die Formen mit dem Suffix -(i)āusa sind noch seltener (nāiau(k)stāusa, nāidaugāusa, nāipirmāusa), manchmal werden sie ohne Partikel nai gebraucht (gerāusa).