Socialiniai veiksniai ir žodžių daryba

SOCIALINĖS LINGVISTIKOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XIX (1979) Vida SIMONAITYTĖ TÁRSADALMI TÉNYEZŐK ÉS SZÓKÉPZÉS A „nyelv fejlődése” fogalma igen összetett, mivel a nyelvi változások természete kettős. Egyrészt a nyelv saját belső törvényszerűségei szerint változik, vagyis a nyelv saját belső lehetőségeinek megfelelően, az egyik vagy másik irányba; másrészt nem minden, a belső törvényszerűségek szerinti nyelvi változás valósul meg. Megvalósulásukat társadalmi tényezők határozzák meg, mert J. Dešerjevas szerint (1977, 8) „a nyelv a társadalom fejlődésének sajátos barométere. A mai nyelvben, akár egy tükörben, használóinak társadalmi élete tükröződik”. A nyelv alkotóelemei közül a szókincs a legmozgékonyabb. Minden korszakban a szókincsnek az a része kerül előtérbe, amely a legszorosabban kapcsolódik a társadalmi élet aktuális jelenségeihez. Életünk minden újdonsága a szóban ölt testet. A szókincs változásai a nyelv fejlődésének természetes jelenségei. A nyelv lexikai állománya, közvetlenül tükrözve a társadalom életét, fejlődik és változik: új szavak keletkeznek, a régi szavak új jelentéseket nyernek, egyes szavak pedig a passzív szókincsbe kerülnek. A szókincs változásának intenzitása a történelmi korszaktól függ, és a nép életében bekövetkező változásokkal függ össze, mivel „a nyelv tükrözi, rögzíti és számba veszi az emberiség anyagi és szellemi kultúrájának valamennyi változását” [Каммари М. Д., 1964, 89]. A litván nyelv szókincse különösen a szovjet rendszer éveiben változott meg, mivel a felgyorsult élet, a gazdaság, az ipar, a technika, a tudomány és a művészet gyorsabb fejlődése a megnevezési folyamatot is intenzívebbé teszi. A szókincs változásai rendszerint két irányban mennek végbe: új szavakkal bővül, illetve egyes szavak és szó csoportok eltűnnek belőle. A szókincs bővülése – különösen a társadalom forradalmi átalakulásának, valamint a tudomány és a művészetek fellendülésének időszakában – intenzívebb, mint az egyes szavak és szó csoportok eltűnése. A szókincs fejlődésének fő iránya a szovjet években az új szavak megjelenése. Minden nyelv, így a litván nyelv szókincsének bővítésében is a legfontosabb forrás a nyelv saját erőforrásai, különösen a szóalkotás. Az új társadalmi élet nemcsak a szókincsre, hanem a szóalkotásra is hatással van, mivel a szóalkotás kapcsolatban áll a nyelv szókincsével, lexikájával. I. Protčenka (1975, 294, 295) szerint „a szóalkotás és a lexika közötti kapcsolat különösen abban nyilvánul meg, hogy a szóalkotás közvetlenül és közvetve tükrözi mindazokat a tartós változásokat, amelyek a társadalmi élet változásai következtében a nyelv lexikájában végbemennek”. A szókincs bővülése különösen nagy hatással van a szóalkotásra. Éppen e folyamat megfigyelése révén láthatjuk, milyen összetett és sokrétű a lexikai és szóalkotási jelenségek kölcsönhatása, hiszen egyetlen affixum sem létezik szó nélkül. Következésképpen minden szóalkotási folyamat a lexika változásaival függ össze. A szóalkotás a grammatikával sem kevésbé szoros kapcsolatban áll. A szóalkotás és a grammatika közötti kapcsolat elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az újonnan alkotott szavak a nyelvben már létező grammatikai kategóriák formájában honosodnak meg (főnévként, melléknévként, igeként, határozószóként stb.). A szóalkotás lexikával való összetett és sokrétű kapcsolata egyrészt, grammatikával való kapcsolata pedig másrészt határozza meg a szóalkotási módok sokféleségét, amely a litván irodalmi nyelvre annak teljes fejlődési időszakában jellemző. 101 A szóalkotás saját belső törvényszerűségei szerint változik, társadalmi tényezők hatására. A szóalkotási típusok csak szavakban valósulnak meg, a szavak pedig megnevezések. Ha egy közösségben nem merül fel valamiféle megnevezés iránti igény, akkor új szavak sem keletkeznek, a régiek nem aktivizálódnak, és új szóalkotási típusok sem kapnak ösztönzést. A társadalmi hatást a szóalkotási eszközök produktivitására egyes derivációs jelentések aktivizálódása mutatja. Például a szovjet években, a termelés és az ipar fejlődésével, számos új foglalkozás, termelési eszköz és szerszám jelent meg. A nyelv „társadalmi megrendelést” kap arra, hogy olyan szavakat alkosson, amelyek ezeket az emberi foglalkozásokat, cselekvések eszközeit vagy más megnevezéseket jelölnek. A foglalkozások megnevezései a litván nyelvben többnyire az -ininkas, -ė képzővel jönnek létre, például: aparatinininkas, -ė T 1975 46, buitininkas, -ė TM 1974 11 16, kombainininkas, -ė DLKŽ 323, linininkas, -ė T 1975 13, silosininkas, -ė T 1974 260, trikotažininkas, -ė T 1975 32; a szerszámok és termelési eszközök megnevezései az -tuvas, -iklis képzőkkel, például: barstytuvas (műtrágyához) T 1975 47, daigintuvas DLKŽ 109, greitintuvas (kibernetikai) MNV 3 15, kuptuotuvas (szalmához) ŽŪTŽ 275, purkštuvas (motoros) VN 1974 265, trupintuvas LRKŽ 802; kėliklis SA 1973 7 32, kratliklis (cséplőgéphez) ŽŪTŽ 276, metiklis (szalmához) ŽŪTŽ 276, tiesiklis DLKŽ 848, viriklis (elektromos) KKult 24 29, užmeteklis LRKŽ 819, žymeklis T 1974 280. Vagyis a szovjet években ezekkel a képzőkkel történő szóalkotás aktivizálódott. Bizonyos időszakokban hiányozhatnak a feltételek ahhoz, hogy a nyelv belső fejlődési tendenciái egyik vagy másik irányban kibontakozzanak. „Az egyik korszakban szükségtelen megnevezések egy másikban nélkülözhetetlenné válnak. Ezért a korábban többé-kevésbé passzív szóalkotási típus egy későbbi korszakban aktivizálódhat” [Панов М. В., 1968, 170, 171]. Vagy bizonyos szóalkotási típusok azért válnak improduktívvá, mert a valóság megfelelő jelenségeinek megnevezései elveszítik aktualitásukat. A különböző történelmi korszakokban az egyes szóalkotási típusok produktivitása eltérő. Kedvező körülmények között felszínre kerülnek a nyelvfejlődés belső folyamatai, amelyek addig nem bontakoztak ki teljesen a nyelvben. A szóalkotási rendszert befolyásolják a társadalmi élet változásai, de az elsősorban a nyelv strukturális sajátosságaival is összefügg. G. Plotnikova (1966, 15) szerint az új szó szükségessége egyrészt társadalmi igényekkel függ össze; másrészt az új szó akkor válik a nyelv valódi elemévé, ha a társadalom elismeri használatának célszerűségét és megalapozottságát; harmadrészt pedig új szó csak akkor használatos a nyelvben, ha a szóalkotás megfelel a társadalmilag meghonosodott szóalkotási normáknak. Žodžių darybos vidinius dėsningumus ypač pabrėžia V. Vinogradovas (1954, 29), sakydamas, kad „naujų žodžių daryba vyksta pagal tuos modelius, pagal tuos žodžių darybos tipus, kurie jau įsigalėjo kalboje arba naujai atsiranda išsiskiriant naujiems kamienams ir vartojant afiksinius elementus, vystantis bei tobulėjant žodžių darybos sistemai…“ Žodžių darybai įtakos turi susiformavusių pastovių žodžių darybos būdų bei tipų skirtumai, jų sąsaja su tam tikrais leksiniais-semantiniais žodžių skyriais, atskirų žodžių ir jų formų savitumai, vieno ar kito afikso arba darybinio tipo produktyvumo laipsnis. Jeigu aktualios derivacinės reikšmės žodžiai gali būti sudaromi pagal kelis darybinius tipus, tai viršų gauna paprastai tas, kuris yra produktyviausias. Kaip pastebi I. Protčenka (1975, 294, 295), aiškinant tų ar kitų žodžių darybos būdų bei tipų produktyvumo ar neproduktyvumo priežastis, …tenka susidurti ne su kokiomis universaliomis visoms žodžių klasėms būdingomis ypatybėmis, o su daugelio morfologinių, fonetinių ir semantinių aplinkybių buvimu. A litván irodalmi nyelv szóalkotási rendszerében a szovjet időszakban bekövetkezett változásokat számos, egymással összefüggő extralingvisztikai (társadalmi) és nyelvi ok határozta meg, amelyek kölcsönösen segíthetik vagy akadályozhatják egymást. A szovjet időszakban különös jelentőségre tett szert olyan extralingvisztikai tényező, mint a tudomány és a technika fejlődése, valamint az ehhez kapcsolódó tudományos stílus és a tudományos fejlődés felgyorsulása. Ez hatással van a litván irodalmi nyelv terminologizációjára, amely különösen a szovjet években jellemző, és társadalmi okokkal függ össze: a tudományos és műveltségi szint emelésével a társadalom életében, a tudományos ismeretek terjesztésével a rá- 102 dión, a moziban és a televízióban. A terminusok egész csoportjai kerülnek be az irodalmi nyelvbe, a terminológiában pedig új szóalkotási típusok jelennek meg, amelyek (elsősorban a sajtó és a szaknyelv közvetítésével) behatolnak az irodalmi nyelvbe, és hatnak annak szóalkotására. Emellett a terminológiában figyelhető meg leginkább a szóalkotási eszközök specializálásának tendenciája, ami a litván irodalmi nyelv szóalkotási eszközeinek specializálódására is kihat. A litván irodalmi nyelv szóalkotási rendszerére hatással van a nyelv lexikai állományának fejlődése, különösen annak más nyelvekből átvett szavakkal való bővülése, amelyek alkotóelemeiből új szóalkotási morfémák absztrahálódnak. A szóalkotási rendszert a nyelv stiláris rendszerének változásai, valamint az irodalmi nyelv és a területi nyelvjárások kölcsönhatása és az idegen nyelvek hatása is alakítja. A litván irodalmi nyelv szóalkotására az orosz nyelv is érezhető hatást gyakorol, amellyel a litván nyelv kapcsolatai a szovjet években különösen megerősödtek. Sok új szó a szovjet években az orosz közvetítésével került és kerül be a litván irodalmi nyelvbe; az orosz nyelv pedig, amely nyelvtani szerkezete alapján meglehetősen közel áll a litvánhoz, ily módon saját szóalkotási módjait és típusait is meghonosítja. Emellett az oroszban mint a nemzetközi érintkezés nyelvében rendszerint más nyelveket megelőzve honosodnak meg az új fogalmak és terminusok. J. Kruopas és K. Gaivenis (1973, 26) megjegyzése szerint az orosz nyelv ösztönzi és aktivizálja a litván nyelv szóalkotását, valamint mozgósítja a belső erőforrásokat a szükséges szavak és terminusok megalkotására. Mindezek az okok egyes szóalkotási típusokat aktivizálnak, másokat pedig gyengítenek. Bár a litván irodalmi nyelv szóalkotási rendszere változik, a mai litván irodalmi nyelv szóalkotásában végbemenő változások nem bontják meg a litván irodalmi nyelv hagyományosan kialakult normáit, csupán bővítik a szóalkotás lehetőségeit. Ezeket csupán mikrováltozásoknak – az érvényben lévő irodalmi nyelvi normák változásainak – nevezhetnénk. A litván irodalmi nyelv szóalkotási eszközei, mondhatni, ugyanazok maradtak, mint a szovjet időszak előtt, de most bizonyos szóalkotási típusok intenzívebbé váltak. A szovjet rendszer éveiben – amint A. Lyberis és K. Ulvydas (1958, 83) megjegyzi – „új szóalkotási módok is kialakulnak. Például számos rövidítés, illetve úgynevezett összevonásos összetett szó jön létre, amelyeket eddig nem használt vagy legalábbis nem aktív eszközökkel alkotnak; saját és nemzetközi szavak különféle kombinációit használják, nemzetközi affixumokat vezetnek be a nyelvbe”. Ha nagy igény merül fel új szavakra, egyes szóalkotási módok határait ki kell terjeszteni, sőt néhány új szóalkotási típus is kialakulhat. A nyelv történetében azonban ritka az új szóalkotási mód megjelenése. A litván irodalmi nyelv szovjet időszaki szóalkotásában szintén a morfológiai szóalkotásé a főszerep. Bár a litván szóalkotásban a morfológiai mód maradt az elsődleges, ezen belül bizonyos változások történtek. Ezek a változások különösen az egyes affixumok (képzők és prefixumok) aktivizálódásával függenek össze. A litván irodalmi nyelvben a morfológiai szóalkotás legproduktívabb és legrugalmasabb módja a képzős szóalkotás. Manapság különösen sok főnév és melléknév keletkezik képzőkkel. A szovjet években elsősorban főnevek jöttek létre. Ezt társadalmi okok is ösztönözték. Megfigyelhető a tudomány, az ipar és a mezőgazdaság óriási fejlődése. Új szakmák, új tudományágak és új műszaki területek jelennek meg. A 20. század elején megjelent a rádiótechnika és az atomfizika, a negyvenes–hatvanas években pedig a szintetikus szálak kémiája. Olyan ígéretes tudományágak jelentek meg, mint az információelmélet, a kibernetika, a bionika stb. Mindez új megnevezéseket tett szükségessé, a főnevek pedig megnevezések. A társadalmi okok határozták meg e szófaj produktivitását. Ahogy általában a litván nyelvben, úgy a szovjet években is a főnevek között „jóval gyakoribbak a származékok, mint az egyszerű szavak. E származékok többsége képzett szó, csak kis részük 103 rész — összetett szavak. A leggyakoribbak a képzővel alkotott származékok — belőlük többszörösen több van, mint az összes többi szóképzési típusból [Urbutis V., 1970, 210]. A mai litván irodalmi nyelvben különösen termékeny a személyeket különféle foglalkozásuk, szakmájuk, tevékenységük szerint megnevező főnevek képzése; ezekből a termelés gépesítésének és automatizálásának köszönhetően a szovjet rendszer éveiben sok új keletkezett. Minden új foglalkozás és szakma új megnevezést is igényel. A kutatók megjegyzik, hogy a termelési folyamatban a gépek, különféle eszközök és készülékek szerepének növekedésével a foglalkozásokat és szakmákat a munkaeszköz alapján nevezik meg, vagyis különféle gépek, készülékek és termelőberendezések szerint, és csökken a termék alapján megnevezett foglalkozások és szakmák száma [Моисеев А. И., 1967, 39—42]. A szakmák és foglalkozások megnevezéseinek egy másik tendenciája is megfigyelhető. A műszaki fejlődés egységesíti, hasonlóvá teszi azokat a különféle foglalkozásokat és szakmákat, amelyek korábban teljesen különböztek egymástól. Például ma már alig különbözik a vonatvezető és a villanymozdony-vezető munkája. Ugyanígy nincs szükség arra, hogy külön-külön nevezzük meg a különféle automatákkal dolgozók foglalkozásait és szakmáit. Mindannyiukat automatakezelőknek. lehet nevezni. A foglalkozásuk, szakmájuk, tevékenységük vagy munkájuk alapján személyeket jelölő főnevek képzésében ma különösen termékenyek a következő képzők: -ininkas, -ė, -tojas, -a. Ezekkel a képzőkkel főnevek egyaránt alkothatók litván (a) és nemzetközi szavakból (b), például: a) dujininkas, -ė T 1974 263, įrankininkas, -ė T 1953 41, pjūklininkas, -ė DOVKV 38, staklininkas, -ė T 1974 246, dailėtyrininkas, -ė VN 1974 285, menotyrininkas, -ė MG 1975 5 23; glaistytojas, -a MATŽ 232, kupetuotojas, -a LKŽ VI 925, spalvinto-a s, -a MATŽ 64; b) aparatininkas, -ė T 1975 46, buldozerininkas, -ė T 1975 44, ekskavatorininkas, -ė SlucUMN 435, kombainininkas, -ė DLKŽ 323, transportininkas, -ė K 1975 6 16, autogreiderininkas, -ė T 1975 44, autokranininkas, -ė VN 1975 58, betonuotojas, -ė MT 1972 8 37, šefuotojas, -a LKŽK, štampuotojas, -a LRKŽ 771. A szovjet években sok új, széles profilú foglalkozás és szakma jött létre, amelyek megnevezése két szóból áll, például: darbininkas, -ė — pedagogas, -ė T 1976 212, derintojas, -a — kondaktorius, -ė 1974 251, derintojas, -a — padeidėjas, -a T 1974 300, dizelininkas, -ė — šaltkalvis T 1975 55, kasininkas, -ė — kontorierius, -ė T 1975 47, traktorininkas, -ė — kombainininkas, -ė T 1975 49, traktorininkas, -ė — mašinistas, -ė T 1975 49. A szovjet rendszer éveiben kibővült az -ietis, -ė. képző jelentése. Korábban az e képzővel alkotott származékok kizárólag származásuk vagy lakóhelyük alapján jelölték a személyeket, például: amerikietis, -ė DLKŽ 13, birštonietis, -ė DLKŽ 81, suvalkietis, -ė DLKŽ 794, varšuvietis, -ė IvaškS 170, vilkaviškietis, -ė DLKŽ 939. Ma már az -ietis, -ė képzővel alkotott származékok új jelentést is felvettek: nemcsak helyi, hanem kollektív hovatartozás kifejezésére is használatosak, vagyis a személyt munkahelye vagy valamely közösséghez való tartozása alapján jelölik. Az ipar növekedésével Szovjet-Litvánia városaiban, valamint a falusi kollektív mezőgazdaság kialakulásával sok új gyár, üzem, kolhoz és szovjet gazdaság jött létre, amelyek új neveket kaptak. Ezekből sok új szó képződik az -ietis, -ė képző új jelentésével. A mai litván irodalmi nyelvben az -ietis, -ė képzővel sok új, személyeket különféle kolhozok, szovjet gazdaságok, illetve általában különféle gazdaságok neve alapján jelölő szó alkotható. Sok esetben annak a településnek vagy falunak, vagyis annak a helységnek a neve, ahol a kolhoz, a szovjet gazdaság vagy más gazdaság létrejött, átkerült az említett gazdaság nevébe; ekkor a helyi lakosokat jelölő szó jelentése a gazdaság tagjaira is kiterjed, például: adutiškietis, -ė (Adutiškio tarybinis ūkis) T 1974 282, arvydietis, -ė (Arvydų žuvininkystės ūkis) T 1975 55, butrimonietis, -ė (Butrimoninių kol.) T 1977 163, elmininkietis, -ė (Elmininkų bandymų stoties eksperimentinis ūkis) T 1974 266, ginkūnie- 104 tis, -ė (Ginkūnai Állami Gazdaság) RV 1975 163, gražionietis, -ė (Grašioniai Tenyészállami Gazdaság) TM 1974 11 11, juodpėnietis, -ė (Juodpėnai kolhoz) LM 1977 159, išlaužietis, -ė (Išlaužas Halászati Gazdaság) T 1975 61, versekietis, -ė (Verseka Állami Gazdaság) T 1975 17. A termelővállalatok tagjait szintén az -ietis, -ė képzővel alkotott főnevek jelölik, amelyeket azon települések nevéből képeznek, ahol e vállalatokat alapították, például: benderietis, -ė (Benderiai keményítő- és szirupgyár) T 1974 252, naujaakmenietis, -ė (Naujoji Akmenė cementgyár) T 1974 5, naujavilnietis, -ė (Naujoji Vilnia építőipari gépgyára) T 1974 282. Napjainkban számos új, -ietis, -ė képzős főnév keletkezik, amelyek alapszava különféle termelővállalatok és gazdaságok (rendszerint idézőjelben írt) tulajdonneve, például: apvijietis, -ė („Apvija” kísérleti gépgyár) VN 1975 176, baltijietis, -ė („Baltija” hajógyár) T 1976 63, elfietis, -ė („Elfa” termelőegyesülés üzeme) T 1978 40, inkarietis, -ė („Inkaras” kombinát) VN 1974 191, rūtietis, -ė („Rūta” cukrászati gyár) T 1977 70, spartietis, -ė („Sparta” harisnya- és kötöttárugyár) T 1974 270, verpstietis, -ė („Verpstas” gyár) TM 1974 11, 7, žalgirietis, -ė („Žalgiris” szerszámgépgyár) T 1975 197; draugietis, -ė („Draugas” kolhoz) LM 1975 5, pažangietis, -ė („Pažanga” kolhoz) T 1975 91, vienybietis, -ė („Tautų vienybė” kolhoz) TM 1974 11 11. Az utóbbi származékok ajánlhatóságáról nem minden nyelvésznek egyezik a véleménye; egyesek még bírálják is őket [Paulauskienė A., 1977, 13—14]. Az -ietis, -ė képzős főnevek híres személyek nevéből is képződnek, amelyek termelővállalatok és különféle gazdaságok nevének részévé válnak, például: dzeržinskietis, -ė (F. Dzeržinskio szerszámgépgyár) VN 1975 197, janonietis, -ė (J. Janonio papírgyár) T 1976 39, lichačiovietis, -ė (J. Lichačiovo autógyár) VN 1974 265, zibertietis, -ė (P. Ziberto selyemkombinát) VN 1975 147, černiachovskietis, -ė (I. Černiachovskio kolhoz) T 1976 28. Az -ietis, -ė képzős főnevek olyan termelővállalatok összetett nevének tagjaiból is képződnek, amelyek elnevezését az e vállalatok által gyártott termék adja, például: kompresorietis, -ė (Kompresszorgyár) T 1975 175, metaletietis, -ė (Fémárugyár) T 1975 223. A különféle gépeket, készülékeket, berendezéseket vagy azok alkatrészeit jelölő főnevek képzős szóképzése fellendült és termékennyé vált. Ezeket a képzett szavakat általában eszközneveknek nevezik. Az eszköznevek képzése meglehetősen termékeny a -tuvas, -iklis, -eklis képzőkkel, például: barstytuvas (műtrágyaszóró) T 1975 47, draskytuvas (tőzegbontó) KKult 25 71, gėlintuvas (sótalanító) DLKŽ 167, kupetuotuvas (szalmakazal-rakó) ŽŪTŽ 275, kurmint uvas LRKŽ 352, lietin tuvas MTŽ 100, lysvintuvas (hidraulikus) T 1975 191, purkštuvas (permetező) VN 1974 265, smulkintuvas (fűaprító) T 1977 125; kėliklis (emelő) SA 1973 7 32, kibirkštiklis (szikrakeltő) DLKŽ 303, paisiklis (cséplőgép alkatrésze) DLKŽ 483, tiekiklis (adagoló) DLKŽ 848, viriklis (elektromos) KKult 24 29; užmeteklis LRKŽ 819, veržeklis DLKŽ 930, žymeklis T 1974 280. Kaip pastebi S. Keinys (1975, 19), „visų šio būrio vedinių darybos reikšmė yra vienoda, nors pavadinamosios veiksmo atlikimo priemonės, aiškus daiktas, nėra vienodo sudėtingumo“. Sok összetett gépet, mechanizmust találnak fel és hoznak létre, amelyek két műveletet végeznek. E bonyolult gépek nevei két szóból tevődnek össze, például: krautuvas-kupetuotuvas ŽŪTŽ 147, purkštuvas-dulkintuvas ŽŪTŽ 163, rautuvas-rinktuvas MTŽ 139, rinktuvas-smulkintuvas T 1975 179, stiprintuvas-formuotuvas STTŽ 334, stiprintuvas-lygintuvas KeidKS 183, tręštuvas-purkštuvas T 1975 173. A szovjet korszakban maga az élet tette szükségessé számos, főnevekből és igékből képzett, elvont jelentésű főnév megalkotását tulajdonságok és cselekvések megnevezésére. Emellett a nyelvben megfigyelhető az elvontabbá válás jelensége. A tudomány és a technika nyelvében az elvont- 105 nagy szerep jut. Az absztrakt főnevek gyarapodására a szovjet évek litván irodalmi nyelvében a terminológia is hatással van, amelyben sok absztrakt jelentésű főnév található. Ma a litván irodalmi nyelvben az absztrakció jelentésű főnevek képzésében különösen produktívak az -umas, -imas, -ystė képzők. Ezekkel a képzőkkel absztrakt főnevek litván (a), valamint nemzetközi szavakból (b) is alkothatók, például: a) atsiskaitomumas LKŽ I 424, kryptingumas DLKŽ 337, nesavikritiškumas T 1975 31, sergamumas T 1977 195, spartoliškumas DLKŽ 728, sveikatingumas T 1977 195, taikingumas K 1975 5 61, tarybiškumas DLKŽ 836, vartotojiškumas LM 1975 4; apvandeningimas MTŽ 16, gruntavimas MATŽ 24, liejimas T 1975 45, sandėliavimas T 1974 253, sutarbybinimas LRKŽ 744; baldininkystė LM 1975 30, gėlininkystė ŽŪTŽ 336, gyvulininkystė T 1974 263, linininkystė ŽŪTŽ 130, šunininkystė PakalnS 20, veislininkystė T 1975 7, žvėrininkystė DLKŽ 973; b) akademiškumas KKult 25 14, avaringumas T 1976 179, elektringumas LKŽ II 1949, izoliuotumas KKult 13 8, novatoriškumas LKŽ VIII 876, teatrališkumas LM 1974 49, treniruotumas KeidKS 50; biosocialumas SA 1974 12 27, mikroinduktyvumas MNV 63 16; atestavimas (produkcijos) T 1974 282, defoliavimas T 1976 204, pramonėjimas (gyvulininkystės) T 1975 154, suparodėjimas LM 1975 30, autotreniravimas T 1975 34, telesignalizavimas MNV 6 7; donorystė T 1975 30, klubininkystė LM 1975 8, kosmeivystė MNV 26 20, muziejininkystė T 1976 43, tabakininkystė ŽŪTŽ 295. Gyarapodtak a melléknevek, amelyek gyakran terminologizálódott szókapcsolatok tagjaiként szerepelnek. Ma különösen produktív melléknévképzők az -inis, -ė, -iškas, -a, -ingas, -a képzők. Ma az új melléknevek képzésének legproduktívabb képzője az -inis, -ė; ezzel litván (a), valamint nemzetközi szavakból (b) (leggyakrabban főnevekből) is képezhetők melléknevek, például: a) termelési értekezlet T 1974 270, májusi jelszó T 1975 88, alkotó ifjúsági tábor T 1974 253, kisegítő iskola TM 1974 11 14, szovjet értelmiség LM 1974 44, kolhoz falu T 1974 265; kéthetenként megjelenő újság T 1974 270, gazdasági szervezet DLKŽ 874, mezőgazdasági szakosítás T 1974 266; b) agronómiai szolgálat T 1975 27, akusztikai technika T 1974 286, demokratikus köztársaság LKŽ II 401, kísérleti fizika T 1974 253, elektromos repülőgép MG 1975 3 60, elektronikai ipar T 1974 249, mérnöki komplexum T 1974 260, bentlakásos iskola SA 1974 10 63, kommunista ifjúság DLKŽ 324, űrkikötő MNV 6 18, maoista „három világ”-elmélet T 1977 164, rakéta motor T 1974 283, szociológiai vizsgálat T 1974 257, védnöki előadás T 1974 257. A szovjet évek litván irodalmi nyelvében nagyon gyakoriak az -inis, -ė képzős összetett melléknevek, amelyek első, önállóan nem használatos nemzetközi elemei például az aero-, agro-, asbo-, astro-, auto-, avia-, bio-, elektro-, energo-, foto-, geo-, hidro-, mikro-, radio-, socio-, tele-, turbo-, vibro- stb. Ezek a melléknevek képezhetők az említett nemzetközi előtagokat tartalmazó összetett főnevekből, vagy úgy jönnek létre, hogy az -inis, -ė képzős melléknévhez egy önállóan nem használatos első tagot kapcsolnak. Az ilyen típusú, -inis, -ė képzős melléknevek második tagja lehet nemzetközi (a) vagy litván (b), például: a) aerodinamikai melegítés T 1975 5, aeroűr-orvostan KeidKS 85, agrobiológiai álláspont MG 1976 4 35, agrogazdasági kutatás ŽŪTŽ 157, azbesztcement cső T 1974 271, asztrofizikai kutatás T 1975 38, autóelektronikai emisszió KKult 15 17, önellenőrző kód STTŽ 96, biomedicinális tervezés Š 1975 15 11, bioszociális lény LM 1974 43, elektromechanikai gyár VN 1974 265, elektrooptikai kristály MG 1976 4 9, energiamechanikai műhely T 1974 289, fotokémiai működés MNV 100 5, fotoszintetikus produktivitás MNV 16 4, geotechnológiai kén VN 1976 263, hidrogeológiai feltételek T 1974 268, hidrotechnikai melioráció MTŽ 104, mikrominiatűr elektromechanika MNV 13 21, mikrooperációs számítógép STTŽ 129, radiokémiai kutatás T 1975 27, rádiótelefonos kapcsolat MNV 6 17, társadalomtudományi ismeret SA 1974 12 27, tehereklámozó hetilap T 1977 196; 106 b) agráripari komplexum T 1976 40, mikrolövedékes szerszámgép T 1977 197, turbólégcsavaros repülőgép T 1977 197, vibroütő rendszer MK 1976 28. A szovjet évek litván irodalmi nyelvében számos -inis, -ė képzős melléknév hiposztatikus módon alkotható elöljárós szerkezetekből, leggyakrabban egy elöljárószóból és egy főnévből, litván (a) és nemzetközi (b) szavakból. Ezek a melléknevek jelentésük szerint rendszerint megfelelnek azoknak az elöljárós szerkezeteknek, amelyekből létrejöttek, például: a) víz alatti hajó T 1975 175, szovjet korszak előtti berendezkedés DLKŽ 205, tanórán kívüli tevékenység K 1975 6 58, választás előtti propaganda DLKŽ 610, kolhozok közötti versengés DLKŽ 839, csillagközi utazás MNV 6 20, iskolán kívüli munka DLKŽ 894, holdon túli világ TFIA 860, tudományon túli ismeretek MLFP 10; b) kapitalizmus előtti formáció MLFP 25, monopólium előtti kapitalizmus MLFP 94, vegyi védelem elleni védelem DLKŽ 609, kultúra előtti múlt GrušS 318, nominális munka feletti munka ŽŪTŽ 227, terven felüli termelés T 1974 263, brigádok közötti versengés T 1975 191, tanszékek közötti kapcsolat K 1977 12 27, tanórán kívüli tevékenység K 1977 12 26, terven felüli kötelezettség LRKŽ 821. A szovjet években sok melléknév képződik az -iškas, -a, -ingas, -a képzőkkel litván (a) és nemzetközi (b) szavakból is (leggyakrabban főnevekből), például: a) munkásosztálybeli hivatás T 1977 196, tudósok iránti elkötelezettség Š 1975 12 10, spartakiádszerű munka DLKŽ 728, szovjetes magatartás DLKŽ 836, kolhozparaszti kéz T 1961 87, komszomolos építkezés T 1974 252, földművesi dinamika LM 1975 9; mocsaras természeti öltözet MG 1976 3 10, egészségesítő fenyves LM 1975 2, szaktudásban gazdag irányítási ág DLKŽ 966; b) bajnoki méter T 1977 209, kozmikus idő ŽilinsK 93, újító regénytéma LKŽ VIII 876, távírói beszámoló T 1974 279; elektromos részecske T 1976 167, tervszerű népgazdaság T 1977 210, rendszeres munka DLKŽ 700. A tudományos és műszaki forradalom előrehaladása, a népek közötti kapcsolatok, az élet különböző területeinek nemzetközivé válása és a nyelvek kölcsönhatása fellendítette a nemzetközi előtagokkal vagy előtagi szerepű első összetételi tagokkal létrehozott származékok képzését a szovjet évek litván irodalmi nyelvében, például: antihegelista FIC H 98, antianyag MLPP 54, kontrapropaganda T 1976 28, ellenrendezvény PR, 255, szupravezető MG 1975 10 30, szuperállam T 1975 47, ultram aoista T 1976 117, ultrarevolucionizmus MLFP 327, hipermag TŽŽ 313, hiperhang FTŽ₁ 223, ál-drámaíró LM 1976 39, álkritika TFIA 704, kvázielektron T 1976 191, kvázicsillag T 1976 245; antidialektikus elmélet MLFP 93, tudományellenes nézetek SA 1974 10 48, ellenjavallt kezelés ŽukG 57, szuperszonikus repülőgép RamuckSŠŽ 50, szupererős teleszkóp MG 1975 4 42, ultramodern terem LM 1976 39, ultravékony metszet MNV 60 9, hipergeometrikus eloszlás FTŽ₁ 526, hiperfinom szerkezet FTŽ 34, áltudományos koholmány LKŽK, álújító megoldás LM 1976 41, kváziperiodikus mozgás FTŽ 279, kvázistacionárius áram FTŽ₁ 769. Következtetések 1. A szóalkotásra hatással van a társadalmi környezet, a társadalmi élet és más társadalmi tényezők. A társadalmi tényezőknek a szóalkotási eszközök produktivitására gyakorolt hatását egyes szóalkotási módok és derivációs jelentések aktivizálódása stb. mutatja. 2. Az orosz nyelv hatása is érezhető a litván irodalmi nyelv szóalkotásában. A litván irodalmi nyelvben a szovjet évek során létrejött számos új szó az orosz nyelv analóg szóalkotási módjai és típusai alapján keletkezett. 107 3. Bár a litván nyelvre legjellemzőbb morfológiai szóalkotási mód továbbra is az elsődleges maradt, azon belül bizonyos változások történtek. Ezek a változások különösen az egyes affixumok aktivizálódásával kapcsolatosak. Jellemző továbbá az idegen nyelvekből átvett, valamint a nemzetközi szavakból származó affixumok és szóalkotási tövek elsajátítása is. 4. A szovjet rendszer éveiben létrejött új szavak legnagyobb része főnév, amelyek többsége képzős származék. 5. A mai litván irodalmi nyelvben különösen produktívak azok a képzők, amelyekkel foglalkozás, szakma, tevékenység vagy valamire való hajlam alapján személyeket megnevező főneveket alkotnak (-ininkas, -ė, -tojas, -a stb.). Sok új, széles profilú foglalkozás és szakma jelenik meg, amelyek elnevezéseit két szóból alkotják. 6. A szovjet rendszer éveiben kibővült a -ietis, -ė képző jelentése. Korábban az e képzővel alkotott származékok kizárólag származásuk vagy lakóhelyük alapján jelölték a személyeket. Ma a -ietis, -ė képző származékai új jelentést is felvettek: nemcsak a helyhez, hanem a közösséghez való tartozást is kifejezik, vagyis azt jelölik, hogy az illető egy munkahelyhez vagy valamely közösséghez tartozik. 7. Különféle eszközök megnevezésére több főnevet alkotnak a -tuvas, -iklis, -eklė képzőkkel. Az összetett gépek és mechanizmusok elnevezéseit, amelyek két műveletet végeznek, két szóból alkotják. 8. Megszaporodtak az absztrakciós jelentésű főnevek, amelyek képzésében különösen produktívak a -umas, -imas, -ystė képzők. 9. Egyre több melléknevet alkotnak, amelyek gyakran terminologizálódott szókapcsolatok tagjaiként szerepelnek. A melléknevek a főnevekhez hasonlóan sokféleképpen, de leggyakrabban képzőkkel keletkeznek. Produktív képzők a -inis, -ė, -ingas, -a, -iškas, -a. Közülük különösen a -inis, -ė képző tűnik ki produktivitásával. Gyakoriak a -inis, -ė képzős melléknevek, amelyek elöljárós szerkezetekből hiposztatikus módon jönnek létre. Nagyon elterjedtek az önállóan nem használatos első nemzetközi elemeket tartalmazó, összetett -inis, -ė képzős melléknevek is; ezek az elemek rendszerint kiemelkednek a nemzetközi szavak közül. 10. Bővülnek a szóalkotási módok határai: nemzetközi előtagok, illetve előtagi funkciót betöltő első tagok is bekerülnek a nyelvbe. Rövidítések DovKV — Dovydaitis J. Karštos vestuvės. V., 1972. FlCh — Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény. A 19. és 20. század nyugat-európai és amerikai filozófiája. V., 1974. FTŽ — Fizikos terminų žodynas. V., 1971. FTŽž — Fizikos terminų žodynas. V., 1973. GrušŠ — Grušas J. Švitrigail a. V., 1976. IvaškŠ — Ivaškevičius J. Šopenas. V., 1970. K — Komunistas (folyóirat). KeidKS — Keidinas M. Kosmoso spąstuose. Vertė Aleksa O. V., 1973. LKŽK — A litván nyelv szótárának cédulagyűjteménye. LM — Irodalom és művészet (napilap). LRKŽ — Lyberis A. Lietuvių–rusų kalbų žodynas. V., 1971. MATŽ — Aiškinamasis medienos apdirbimo terminų žodynas. V., 1971. MG — Tudomány és élet (folyóirat). MK — Anyanyelvünk. V., 1976. MLFP — A marxista–leninista filozófia alapjai. Fordította Montrimas J., Pagirys M., Beržinskas A., Sidarienė L., Brazaitė E. és Macaitis J. V., 1973. MNV — Tudományos hírek mindenkinek. MT — Tudomány és technika (folyóirat). MTŽ — Melioracijos terminų žodynas. V., 1968. PakalnS — Pakalnis A. Gyengeség. V., 1972. RamuckSSŽ — Ramuckis J. Surask savo žvaigždę. V., 1975. RV — Vörös zászló (napilap). SA — Egészségvédelem (folyóirat). SluckUMN — Sluckis M. Uostas mano — neramus. V., 1968. 108 STTŽ — Rusų—lietuvių—anglų kalbų skaičiavimo technikos terminų žodynas. V., 1974. Š — Švyturys (folyóirat). TFIA — Rövid filozófiatörténeti vázlat. A fordítás szerkesztői Montrimas J. és Vaznelis J. V., 1964. TM — Tarybinė moteris (folyóirat). TŽŽ — Tarptautinių žodžių žodynas. V., 1969. VN — Vakarinės naujienos (napilap). ŽilinskK — Žilinskaitė V. A körhintán. V., 1970. ŽukG — Žukauskas J., Kivilius V. Nőgyógyászat. V., 1974 ŽŪTŽ — Anskaitis V., Kilas M. Orosz–litván mezőgazdasági szakkifejezések szótára. V., 1971. A többi rövidítés olyan, mint amilyeneket az akadémiai „Litván nyelvtan” használ. Megjegyzés. A számjegyek az újságok évfolyamát és számát, a folyóiratok esetében az évfolyamot, a számot és az oldalszámot jelölik; más kiadványoknál a római számjegyek a köteteket, az arab számjegyek az oldalakat jelölik. Literatūra Keinys S. Priesaginė lietuviškų terminų daryba. — Kn.: Lietuvių terminologija. V., 1975. Lyberis A. ir Ulvydas K. Lietuvių literatūrinės kalbos leksikos praturtėjimas tarybinės santvarkos metais. — Kn.: Literatūra ir kalba. V., 1958, t. 3. Paulauskienė A. „Bibliotekų darbo“ kalba. — Mūsų kalba, 1977, Nr. 4. Urbutis V. Dabartinės lietuvių kalbos daiktavardžių daryba. Dakt. disert., mašinraštis. VVU rankrašt ynas, 1970. Виноградов В. В. Вопросы современного русского словообразования. — РЯШ, М., 1954, № 2. Дешериев Ю. Д. Социальная лингвистика. — М., 1977. Каммари М. Д. Заключительное слово. — В кн.: Вопросы развития литературных языков народов СССР в советскую эпоху (материал всесоюз. конф., Алма-Ата, 20—24 ноября 1962 г.). Алма-Ата, 1964. Крупас И. Р., Гайваник К. Б. Терминологическая работа и подготовка терминологических словарей в Литовской ССР. — В кн.: Вопросы разработки научно-технической терминологии. Рига, 1973. Моисеев А. И. Из истории наименований профессий в русском языке. — В кн.: Развитие русского языка после Великой Октябрьской социалистической революции. ЛТУ, 1967. Русский язык и советское общество. Словообразование современного русского литературного языка. Под ред. М. В. Панова. М., 1968. Плотникова Т. Н. Словообразовательные процессы в современном русском языке (на материале периодической печати). Канд. дис. (Машинопись). ТБИЛ. Свердловск, 1966. Lietuvos TSR Mokslų Akademijos Lietuvių kalbos ir literatūros institutas. СОЦИАЛЬНЫЕ ФАКТОРЫ И СЛОВООБРАЗОВАНИЕ Резюме Лексика литовского литературного языка находится в процессе постоянного развития, изменения — появляются новые слова, старые приобретают новые значения, некоторая часть слов отходит в пассивный фонд употребления. Интенсивность лексических изменений предопределяется историческими условиями, связана с динамикой социальной жизни народа. Лексика литовского литературного языка особенно пополнилась за годы Советской власти. Основной способ обогащения лексики — образование новых слов. В качестве источника такого обогащения каждый язык, в том числе и литовский, использует свои внутренние ресурсы, и прежде всего словообразование. Изменение социальных условий и общественной жизни оказывает влияние не только на лексический уровень языка, но и на словообразование. Словообразование, в свою очередь, связано не только с лексической, но и с грамматической стороной языка. Сложность и разнообразие взаимосвязей между словообразовательной лексикой и грамматикой характерны для всего периода развития литовского литературного языка. Система словообразования постоянно меняется, совершенствуется, расширяет свои возможности. В советскую эпоху более продуктивными стали отдельные типы словообразования. Появление нового способа образования слов — редкое языковое явление. Например, в настоящее время образуется немало аббревиатур, или так называемых сложносокращенных слов. На словообразование оказывают влияние социальные условия, процессы общественной жизни, другие социальные факторы. Роль специальных факторов в словообразовании, выявлении продуктивности сло- 109 вообразовательных типов определяется при активизации некоторых деривационных значений. Изменившаяся социальная обстановка, иной образ общественной жизни активизируют те или иные типы словообразования. Изменения, которые произошли в литовском литературном языке за годы Советской власти, объясняются целым рядом лингвистических и экстралингвистических факторов. Таким образом, типы словообразования, вообще лингвистическая система образования слов, преобладание тех или иных словообразовательных средств обусловливаются особенностями взаимодействия внутриязыковых закономерностей и социальных факторов. Отмечается и некоторое влияние русского языка на типы словообразования литовского литературного языка. Множество слов литовского языка, появившихся в советский период, образовано по аналогии с соответствующими образцами русского языка. В каждом языке существует своя система средств словообразования. Литовский язык отличается богатством и разнообразием таких средств. В настоящее время основным способом словообразования по-прежнему является морфологический способ. Морфологические словообразовательные средства, оставаясь основным источником разновидностей словообразования в литовском языке, испытывают, в свою очередь, некоторые внутренние изменения. При этом особое место принадлежит активизации использования различных аффиксов. Наблюдаются также случаи заимствования отдельных аффиксов или словообразовательных морфем из других языков или интернациональной лексики; причина широкого их распространения — научно-технический прогресс, развитие межнациональных контактов, интернационализация различных областей жизни, взаимодействие языков, особенно влияние русского языка. Важную роль в морфологическом словообразовании литовского литературного языка в советский период играет аффиксальный способ, причем наиболее продуктивным, подвижным и многообразным является суффиксальное словообразование, оно особенно распространено при образовании существительных и прилагательных. Большинство новообразований, вошедших в литовский литературный язык в советский период его развития, — имена существительные. Активизация именного словообразования обусловлена социальными факторами, прежде всего процессами НТР. В последние годы образовано много суффиксальных существительных для наименования различных профессий и специальностей, вызванных усиленной механизацией и автоматизацией производства. В современном суффиксальном словообразовании существительных со значением профессии, специальности, рода деятельности и других признаков субъекта наиболее продуктивны суффиксы -ininkas, -ė, -tojas, -a. За годы Советской власти появился целый ряд различных профессий и специальностей широкого профиля, названия которых образованы путем соединения двух слов. В последнее время у суффикса -ietis, -ė отмечается расширение словообразовательного значения. Раньше слова с этим суффиксом определяли субъектов лишь с точки зрения их происхождения, местожительства. В настоящее время дериваты с суффиксом -ietis, -ė приобрели и другое значение: они могут обозначать не только локальную, но и коллективную принадлежность, т.е. образования с этим суффиксом характеризуют лица в отношении их места работы, принадлежности к какому-либо коллективу. Развитие производства, промышленности, народного хозяйства обусловливает и появление новых средств производства. В советский период литовский литературный язык пополнился производными существительными с суффиксами -tuvas, -iklis, -eklis, обозначающими различные орудия труда. Названия сложных машин, механизмов, выполняющих одновременно несколько операций, часто образуются при помощи соединения двух производящих слов. Успешное развитие советской науки и культуры вызвало к жизни целый ряд существительных абстрактного значения, в образовании которых наиболее продуктивны суффиксы -umas, -imas, -ystė. Научно-технический и культурный прогресс обусловил появление большого числа новых имен прилагательных, которые часто входят как отдельные компоненты в состав многих терминов. Способы образования прилагательных и существительных различны. В настоящее время более всего распространен суффиксальный способ образования, особенно с суффиксами прилагательных -inis, -ė, -ingas, -a, -iškas -a. По своей продуктивности на первом месте стоит суффикс -inis, -ė. Прилагательные с этим суффиксом часто образованы из предложных конструкций. В литовском литературном языке весьма распространены также сложные прилагательные с суффиксом -inis, -ė. В качестве первого компонента этих прилагательных выступают самостоятельно неупотребляемые части интернациональных слов. Характерные для советского периода большие потребности в новых словах расширяют словообразовательные возможности литовского языка. Об этом свидетельствует употребление интернациональных приставок или выполняющих их функции первых компонентов сложных слов. Важнейшая функция языка — удовлетворение потребностей коммуникации. Задачей словообразования и является обеспечение всех сфер жизни общества словами, необходимыми для общения. 110