Функционирование родного и русского языков в школах Советской Литвы

SOCIALINĖS LINGVISTIKOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XIX (1979) Juozas Korsakas AZ ANYANYELV ÉS AZ OROSZ NYELV MŰKÖDÉSE A SZOVJET LITVÁNIA ISKOLÁIBAN A Litván SZSZK-ban a szovjethatalom évei alatt befejeződött a lakosság általános, kötelező nyolcosztályos oktatása, és folyamatban van az általános középfokú oktatásra való áttérés. A szovjet időszakban jelentősen bővültek a litván irodalmi nyelv hagyományos alkalmazási területei, és megnőtt az orosz nyelv szerepe a nemzetek közötti érintkezés eszközeként. Szovjet Litvánia egyes iskoláiban a lengyel nyelvet is használják. A „Litván SZSZK gazdasága és kultúrája” című statisztikai évkönyv adatai szerint az 1976/77-es tanévben a Litván SZSZK Oktatási Minisztériumának általános nappali iskoláiban a tanulók az oktatás nyelve szerint a következőképpen oszlottak meg: 85%-uk (457 ezer fő) litvánul, 12%-uk (65 ezer fő) oroszul, 3%-uk (16 ezer fő) pedig lengyelül tanult („Lietuvos TSR ekonomika ir kultūra“. V., 1977, p. 232). Szociolingvisztikai vizsgálatunk tárgyát kizárólag litván tanítási nyelvű iskolák és felsőoktatási intézmények képezték. Az iskoláskorúakat főként Kaunas városának és járásának, valamint Kėdainiai városának és a Varėnai járásban található Valkininkai falusi iskolájának tanulói képviselték. Ezenkívül levelező tagozaton tanuló, a K. Preikšasról elnevezett Šiauliaii Pedagógiai Intézetben hallgatói jogviszonyban lévő tanárok házi feladatok formájában saját megfigyeléseiket is bemutatták. A felsőoktatási korosztályt Kaunas diákjai, elsősorban a politechnikai intézet hallgatói képviselték. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan működik az anyanyelv és az orosz nyelv az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben a szókincs elsajátítása szempontjából. Annak megállapítására, milyen szinten sajátítják el az anyanyelv és az orosz nyelv szókincsét, a 4. osztálytól kezdve teszteket alkalmaztunk, illetve írásbeli dolgozatokat (a tantervben szereplő témákról szóló fogalmazásokat) írattunk. Az alsó tagozatos tanulók beszédének megfigyelése alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a litván tanulók igen nagy, a mindennapi társalgási litván nyelv szókincsének birtokában kezdik meg iskolai tanulmányaikat. Emellett a városi iskolák tanulóinak többsége már az első osztályban több tucat orosz szót és szókapcsolatot ismer, főként rövid kérdéseket, felszólításokat és üdvözléseket, például: Hol van Algis? Jó napot! Engedj el! Add ide! stb. Az orosz nyelvi szókincs a 2. osztálytól kezdve tervszerűen gyarapodik, amikor a litván tanulók tantárgyként rendszeresen tanulni kezdik ezt a nyelvet. A részleges nyelvi környezet – mindenekelőtt a televízió, a mozi vagy az idegen nyelven beszélő szomszédok – igen gyorsan elősegíti az orosz hétköznapi társalgás elsajátítását. Az iskolán kívüli élet és a gyermekjátékok kizárólag anyanyelven folynak, igaz, számos gyakori orosz szó vagy kifejezés használatával, például: rajta, király (a társ véleményének helyeslése vagy megerősítése értelemben), korongot! na, nyuszi, várj csak! stb. A 4. osztályra az anyanyelvi és az orosz szókincs terjedelme közötti különbség még igen nagy. Példaként bemutatjuk a litván tanulók anyanyelvi és orosz tematikus reproduktív szókincsére vonatkozó vizsgálat eredményeit. A 4. osztályos tanulók négy csoportja (50 fő) 41 ugyanarról a semleges és könnyen érthető témáról anyanyelven négyszer annyi szót idézett fel, mint oroszul. Ez a különbség a 11. osztályra körülbelül 90 szóra csökken. Erről később részletesebben szólunk. Próbáljuk meg röviden, társadalmi szempontból jellemezni a tanulók szókincsét. A társadalom életében bekövetkező jelentős társadalmi és kulturális változások tükröződnek a tanulók nyelvhasználatában, mindenekelőtt a szókincsükben. Például azok a szavak, amelyek csak a háború utáni időszakban kerültek be a litván nyelvbe, és kaptak meghatározott jelentést, ma már az alsó tagozatos tanulók körében is igen gyakoriak: pionierius, komjaunimas, kolūkis, saviveikla, priekaba, suvirintojas, socializmas, apžiūra stb. Mint ismeretes, e szavak közül sok az oroszon keresztül került be a litván nyelv aktív szókincsébe, vagy az anyanyelvre történő tükörfordítás. Az alsó tagozatos tanulók anyanyelvi beszédében – nyilvánvalóan a kevéssé iskolázott környezetből származó szülők hatására – gyakran előfordulnak lefordítatlan orosz szavak is, ami a litván nyelvi kultúra szempontjából rendkívül nem kívánatos, például: gruzovikas, šaiba, chokėjus, davaj, zakonac stb. A litván tanulók orosz beszédében fordított jelenségek is megfigyelhetők: litván szavak használata orosz nyelvi formába öntve: skриптум (скриптум helyett), титнаг (kovakő), копы (homokdűnék), конвалия (gyöngyvirág), пунд (csomag) stb. Ezek főként a gyermekek nyelvi érintkezéséből vett példák. Mivel a litván tanítási nyelvű iskolában és azon kívül is teljes nyelvi környezet áll rendelkezésre a tanulók anyanyelvi beszédének fejlődéséhez, természetesen a litván szókincsük sokkal nagyobb terjedelmű, mint az orosz. E témában azonban mindeddig nem végeztek konkrét vizsgálatokat. Pedig a szókincs terjedelme meghatározza a nyelvtudás szintjét, ami a szovjet valóság körülményei között a nyelvek működésére is utal. Erre egy példa. Egy litván tanuló a családjával, az iskolában és baráti körében anyanyelvén beszél, ugyanakkor szívesen és megértéssel néz orosz nyelvű filmeket és televíziós műsorokat, szakfolyóiratokat és más, kizárólag oroszul kiadott irodalmat olvas, más köztársaságokból érkező vendégek kérdéseire válaszol, valamint ismerőseivel vagy barátaival is oroszul levelezik. Így az iskolásban, különösen a felsőbb osztályokban, természetes igény támad arra, hogy a nemzetek közötti érintkezés eszközeként elsajátítsa az orosz nyelvet, ami elősegíti a kétnyelvűség kialakulását. Célul tűztük ki, hogy alaposan tanulmányozzuk és meghatározzuk a litván tanulók tényleges, vagyis reproduktív orosz szókincsét. Különösen az érdekelt bennünket, milyen orosz szókincsbeli alappal érkeznek a középiskolát végzettek a felsőoktatási intézménybe, vagyis mire kell építeni a további szókincsfejlesztő munkát a felsőoktatásban. A reproduktív szókincs (vagy reproduktív lexika) olyan pszichológiai folyamat eredménye, amelynek során a tanulók felidézik az emlékezetükben megőrzött aktív szókincset. A reproduktív lexikát az elsőéves hallgatók írásbeli nyelvhasználata (fogalmazásai) alapján vizsgáltuk; ekkor még nem részesültek felsőoktatási képzésben, vagyis az első héten ellenőriztük nyelvi helyességüket. A fogalmazások témáit a litván tanítási nyelvű iskolák orosz nyelvi és irodalmi tanterve alapján állítottuk össze. Kiegészítettük őket a litván irodalommal, valamint Litvánia társadalmi-politikai életével kapcsolatos témákkal. Összesen mintegy 150 téma szerepelt. Néhányat bemutatunk közülük. A. Szabad témák: „Arany ősz” (5. oszt.), „Díszítsük fel hazánkat kertekkel” (6. oszt.), „Levél a szülőknek” (7. oszt.), „Izgalmas sportversenyek” (8. oszt.), „Úttörő- 42 iskolám úttörő- és Komszomol-szervezete“ (9. oszt.), „Mi tetszik különösen a mai zenében“ (10. oszt.), „A Szovjetunió a béke bástyája“ (11. oszt.); B. Orosz irodalom (a témákat a dolgozat előtt egy héttel hirdették ki): V. V. Majakovszkij „Versek a szovjet útlevélről“ című műve (11. oszt.), A. M. Gorkij „V. I. Lenin“ című írása (10. oszt.), „A. S. Puskin rövid életrajza“ (9. oszt.) stb.; C. Litván irodalom: „Az ember, a föld és a kenyér“ (P. Cvirka „A kenyéradó föld“ című regénye alapján), „V. I. Lenin alakja a Szovjet-Litvánia íróinak és költőinek műveiben“, „A népek barátságának motívumai S. Nėris műveiben“ stb. Amint a példákból látható, nemcsak azokat a témaköröket szerettük volna feltárni az aktív szókincs vizsgálatával, amelyeket a litván tanulók az iskolában az oroszórákon sajátítottak el, hanem azokat is, amelyeket a tanulók anyanyelvükön — litvánul — tanultak, de oroszul kellett visszaadniuk (leírniuk), például a litván irodalom témáit. Az orosz nyelvi gyakorlati kurzus első óráján, a nyelvi helyesség felmérése céljából, rövid fogalmazást kellett írniuk (az iskolai füzet 2–3 oldalának terjedelmében). Egyazon témáról legalább 12 elsőéves hallgató írt (ez volt a legkisebb tanulmányi csoport létszáma). A 12, azonos témájú dolgozat-fogalmazás alapján tematikus szólistákat állítottunk össze. A lexikai anyag feldolgozásakor csak az alapszókincset vettük figyelembe — az igéket, mellékneveket, főneveket, határozószókat, névmásokat és számneveket; a funkciószavakat (a segédszófajokat) nem vettük számításba, mivel az egyetemi oktatás szempontjából intézetünkben ezek nem bírnak jelentőséggel. (A vizsgálat bebizonyította, hogy hallgatóink alapvetően valamennyi funkciószó jelentését ismerik.) A számlálás egysége a szó volt — betűk meghatározott sorozata. Egy-egy témában 12 litván tanuló átlagosan 630–650 különböző szót idézett fel. Az összes tematikus szólistát számítógépbe vittük, és összeállítottuk azt az általános orosz szókincslistát, amelyet a litván tanulók emlékezetből felidéztek. Körülbelül 6 ezer különböző szót tartalmazott. Ezek közül hozzávetőleg 28%-ot csak egyszer idéztek fel. Ilyen szavak például: villa, birtokolni, készlet, bezárni, bedugni, köpni, pite stb. A szavak több mint 14%-át kétszer említették, 7,5%-át háromszor, 5,6%-át négyszer, 4,2%-át ötször, 3,1%-át hatszor, 2,7%-át hétszer, 2,3%-át nyolcszor, 1,6%-át kilencszer, 1,8%-át tízszer stb. Így az 1 és 10 közötti gyakoriságú szavak az orosz nyelvet tanuló litván diákok produktív szókincsének mintegy 70%-át tették ki. A 11–20 gyakoriságú szavak aránya körülbelül 10%, a 21–30 gyakoriságúaké 5%, a 31–40 gyakoriságúaké 2,7%, a 41–50 gyakoriságúaké 1,9%, az 51–60 gyakoriságúaké 1,4%, a 61–70 gyakoriságúaké 1,1%, a 71–80 gyakoriságúaké 0,9%, a 81–90 gyakoriságúaké 0,7%, a 91–140 gyakoriságúaké 0,4%, a 141–150 gyakoriságúaké 0,3%, a 151–160 gyakoriságúaké pedig 0,2% stb. A leggyakoribbak — az e listából kihagyott egyes kötőszavaktól eltekintve — a névmások voltak: ez, ez a, ez — 3668 előfordulással; az és kötőszó — 3520 előfordulással stb. Íme néhány példa a háromjegyű gyakoriságú szavakra: esztrád- — 172, vonás — 104, tag — 105, cél — 154, jó — 782, jól — 805, akarni — 206, járni — 259, kémia — 279, gyár — 182, fasiszta — 199, termés — 130, tanulni — 696, részt venni — 152, reggel — 207, utca — 172, nehéz — 380, tánc — 213, elvtárs — 330, most — 900, fiú — 371, sors — 135, régi — 405 stb. Az orosz nyelvet tanuló litván diákok produktív szókincsében a gyakoriság nem tekinthető az orosz szókincs aktív ismerete szintjét abszolút módon kifejező mutatónak. Az olyan szavakat, mint a tét (1), raj (2), su- 43 koporsó (2), szigorúság (1) stb., a litván iskolák végzősei kevéssé ismerik. Az alacsony gyakoriságú orosz szavak többsége azonban ismerős számukra, például: sötétedik — 1, nyögés — 1, gőz — 1, ablakok — 1, merülni — 1, elrontani — 2, kígyó — 1, kívánatos — 1, szundikálni — 1, torok — 1, szőlő — 1 stb. A produktív szókincs feltárása igen összetett feladat. Sok szó ugyanis szóbeli lehetőségként él a tanuló emlékezetében, és könnyen előhívható, ha adódik megfelelő alkalom, hozzáférhető téma, vagy olyan ösztönzés, amely a tanuló képességeinek megfelelő cselekvésre és gondolkodásra készteti. Egy-egy téma megvitatása nemcsak bizonyos szókincs ismeretétől függ, hanem a tanuló műveltségétől, jellemétől, hangulatától és számos egyéb tényezőtől is. Ezek kétségkívül szerepet játszottak a produktív szókincs terjedelmének megállapításában. Véleményünk szerint ezt az orosz produktív szókincset úgy kell tekinteni, mint a litván oktatási nyelvű iskola tanulói szóbeli lehetőségeinek többé-kevésbé teljes kimerítéséből származó eredményt, a produktív szókincs terjedelme pedig jellemző az egyetemi tanulmányai első évét megkezdő volt középiskolások többségére (a KPI évente több mint 2 ezer hallgatót vesz fel). Következésképpen az oroszul tanuló litván diákok produktív szókincse egy egész nemzedék igen objektív mutatója (az 1974-ben végzett iskolásokra gondolunk). E következtetés alátámasztására számos kiegészítő vizsgálatot, kísérletet és megfigyelést végeztünk. A produktív szókincs összevont listáját részekre osztottuk (átlagosan 150–170 szóra), és az elsőéves hallgatókat arra kértük, hogy fordítsák le a szólistákat anyanyelvükre. Minden részt legalább 12 hallgató értékelt. Ezután a fordításokat előre elkészített standardok alapján ellenőriztük. Ha valamelyik szót a bírálók 25%-a nem ismerte, azt kihagytuk a produktív szókincs listájából. A teljes produktív szókincs ellenőrzése után kiderült, hogy körülbelül 600 alacsony megbízhatósági mutatójú szó gyűlt össze, vagyis a felidézett szavak teljes számának 7,5%-a. Természetesen e szavakat sok hallgató szintén ismerte, de statisztikai módszerekhez kellett folyamodnunk annak megállapításához, hogy a többség mit ismer, illetve mit nem. Például a panasz, tűzoltó, törvény, ülés, szúrni, jégpálya szavakat sok hallgató ismerte, az bástya, világi, titkos, mélabús, sonka, gondozott szavakat viszont nem, vagyis ezeket olyan erős, sokat olvasott hallgatók idézték fel emlékezetből, akik jól tudtak oroszul. Ezért a produktív szókincs 600, alacsony megbízhatósági mutatójú szava alapján két tesztet állítottunk össze: az egyik az oroszról litvánra történő fordítást (a nyelv passzív ismeretét), a másik a litvánról oroszra történő fordítást (a nyelv aktív ismeretét) mérte. Az utóbbi tesztet kétszer értékeltük: először azokat a fordításokat is elfogadtuk, amelyek szinonim jelentést fejeztek ki; másodszor csak a pontos fordításokat vettük számba, amelyek jelentése megfelelt a mintamegoldásoknak, azaz a litván tesztnek. A teszteket megállapodás szerint betűkkel jelöltük: O–L (oroszról litvánra fordításhoz); L–Or (litvánról oroszra, a szinonim jelentéseket is figyelembe véve); L–Op (litvánról oroszra, csak a litván tesztnek megfelelő pontos jelentéseket figyelembe véve). Mivel egy hallgató egy foglalkozás alatt nem tud 600 szót lefordítani, a teszteket három változatra osztottuk, változatonként 200 szóval. Mindegyik tesztet 2 ezer hallgató töltötte ki (1. táblázat; lásd az ábrát a 45. oldalon). 44 A tesztváltozatok fordítási eredményei helyesen tükrözik a valóságot: az első változatba a reproduktív szókincsből a legalacsonyabb megbízhatósági mutatóval rendelkező szavak kerültek, a másodikba a közepes mutatójúak, a harmadikba pedig a nagyon magas mutatójúak, vagyis a hallgatók legfeljebb 40–45%-a ismerte a reproduktív szókincs szavait. Mégis bevettük az ilyen szavakat a tesztekbe, mivel egy szót csak 50%-os megbízhatóság mellett fogadtunk el a többség által ismertként. Annak megállapítására, hogy a lefordított szavak száma normális eloszlást követ-e, felrajzoltuk az empirikus eloszlás görbéit (lásd az ábrát). Ezek azt mutatják, hogy a helyesen lefordított szavak számának eloszlásai közel állnak a normálishoz. Jellemző, hogy valamennyi eloszlás jobbra ferde. 1. táblázat A fordítások eredményei A teszt változata | Tesztek | O–L | A lefordított szavak átlagos száma | A tesztben szereplő szavak teljes számának%-a | L–Oo | A lefordított szavak átlagos száma | A tesztben szereplő szavak teljes számának%-a | L–Ot | A lefordított szavak átlagos száma | A tesztben szereplő szavak teljes számának%-a | I | 61 | 30,62 | 61 | 30,34 | 28 | 14,04 | II | 75 | 37,64 | 66 | 33,01 | 29 | 14,65 | III | 86 | 43,19 | 77 | 38,58 | 44 | 22,15 | Átlagosan | 74 | 37,15 | 68 | 33,98 | 34 | 16,95 Számítsuk ki, mekkora hibahatár adódik azon hallgatók arányának becslésekor, akik helyesen fordították le a tesztet. A Δ maximális hibahatárt a következő képlettel számítjuk ki: Δ = t √W (1 − W) / n (1 − n / N), ahol t — a megbízhatósági együttható, amely attól a valószínűségtől függ, amellyel az eredményt el szeretnénk érni; W — a tesztet helyesen lefordító hallgatók aránya; n — a megkérdezett hallgatók száma; N — a vizsgált (alapsokaságba tartozó) hallgatók száma. Kutatásunkban t=2, 0,954 valószínűség mellett. Más szóval az esetek 95,4%-ában a mintasokaság aránya lefedi az alapsokaság arányát. Példaként számítsuk ki az O–L teszt hibahatárát. 600 hallgatót kérdeztünk meg (n=600). Az alapsokaságban összesen, vagyis az első évfolyamon több mint 2 ezer hallgató tanul (N=2000). 45 Akkor Δ = 2 √((0,37 · 0,63)/600 (1 − 600/2000)) = 0,0326, vagyis 3,26%. Más szóval 0,954 bizonyossággal állíthatjuk, hogy az elsőéves hallgatók átlagosan a Р–Л tesztben szereplő szavak 37—40%-át képesek helyesen lefordítani oroszról litvánra. Következésképpen a hallgatók kellőképpen ismerik e szavak jelentését, és ezek a szavak a reproduktív szókincs részének tekinthetők. Hasonló módon kaptuk meg a Л–Рс és a Л–Рт tesztek megfelelő hibahatárait: 3,18, illetve 2,58%. Ez azt jelenti, hogy a Л–Рс teszt fordításakor valamennyi hallgató átlagosan a szavak 31–37%-át, a Л–Р teszt fordításakor pedig 14–19%-át tudta volna lefordítani. Következésképpen statisztikai módszerekkel sikerült bizonyítani, hogy a tesztek szavainak egy részét a hallgatók jól ismerik (ez a reproduktív lexika), amelyet ismét felvettünk az ismert szavak összesített jegyzékébe; a szavak másik részét nem ismerik kellőképpen, ezért további tanulást igényel (ezeket kizártuk a reproduktív szókincsből). A litván tanulók orosz nyelvi reproduktív lexikájának összesített jegyzéke mégis kétségeket ébreszt, mivel tematikus szólisták összege. Mindegyik listát mindössze 12 hallgató reprodukálta fogalmazásaiban. Lehet-e 12 hallgató reproduktív szókincse többé-kevésbé objektív és jellemző mutató egy nagyobb létszámú sokaság esetében? (Esetünkben több mint 2 ezer hallgatóról van szó.) A litván tanulók orosz nyelvi teljes reproduktív szókincse megbízhatóságának meghatározása céljából ugyanazt a témát („A kórházban”) 252 elsőéves hallgatónak adtuk fel. (Ez a minimális számú résztvevő, akiknek a reprodukált lexikája alapján statisztikai feldolgozást követően általános érvényű következtetéseket lehet levonni.) Az összes fogalmazás lexikáját a „Минск-22” számítógépen számoltuk össze. A témát azért választottuk, mert szerepel a litván tanítási nyelvű iskolák orosz nyelvi tantervében (a 4. és a 8. osztályban), és megítélésünk szerint semleges, vagyis nem kíván meg a fogalmazóktól semmiféle különleges ismeretet vagy sajátos értelmezést — csupán egy szerencsétlenséggel és kórházzal kapcsolatos esetet kellett leírniuk. A téma megírásának hivatalos indoka az elsőévesek nyelvhelyességének ellenőrzése volt az egyetemi tanulmányok első óráinak egyikén, vagyis még azelőtt, hogy bármilyen egyetemi képzésben részesültek volna. A többségre jellemző eredményeket szerettünk volna kapni. Véletlenszerűen választottunk hallgatói csoportokat úgy, hogy az életkor, a műveltség (vagy tapasztalat) stb. tényezői ne befolyásolják jelentősen a reprodukált lexika mennyiségét és összetételét. Egy hasonló, 1970-ben egy tanulmányi csoportban általunk végzett kísérletben 12 elsőéves 650 szót reprodukált e témában. A mostani, nagyobb kísérlet megerősítette a korábbi eredményeket: 21 tanulmányi csoportban (csoportonként 12 fogalmazással) átlagosan 630—645 szót számoltunk össze. A 252 hallgató fogalmazásaiban összesen hozzávetőleg 3540 különböző szót reprodukált (a gyakoriságot figyelmen kívül hagyva). A reprodukált lexika összesített jegyzékében körülbelül 11%-ot tesznek ki azok az idegen szavak, amelyeknek hasonló hangzású tövük van az orosz és az anyanyelv, vagyis a litván nyelv szavaiban. Szófajok szerinti megoszlásuk a következő: főnevek — körülbelül 35%, melléknevek — 14%, igék — 36%, határozószók — 9%, névmások — 1%, számnevek — 1%, egyéb szófajok — 4%. 46 A litván tanulók tematikus reproduktív szókincse kifejezetten az orosz társalgási nyelv jellegzetességeit mutatja. A szavak alaprétegét a mai orosz társalgási nyelv leggyakrabban használt szavai alkotják, kötetlen kommunikációs helyzetekben. A litván egyetemi hallgatók orosz nyelvi reproduktív szókincsének vizsgálatakor felmerült a kérdés, hogy lényeges ismérv-e az akadémiai csoportok (azaz a munkacsoportok) valamelyik karhoz való tartozása. Ezt a kérdést varianciaanalízissel vizsgáltuk, két variancia — a csoportok közötti és a csoporton belüli — összehasonlításával, figyelembe véve, hogy a második varianciát az adatok véletlenszerű változékonysága kifejeződésének tekintettük. Ha e varianciák aránya F meghaladja az ismert elméleti határértéket, akkor a tényező (vagyis a csoport valamelyik karhoz való tartozásának) hatása bizonyítottnak tekinthető. A számítást a „Nairi-2” számítógépen végeztük. Az eredmény F =1,38 lett, l1=20 és l2=220 szabadságfok mellett. A kapott érték ellenőrzése (a D. B. Owen szerinti F0,01=1,87 elméleti értékkel való összehasonlítással; lásd: „Statisztikai táblázatok gyűjteménye”. Moszkva, 1966), ugyanazon szabadságfokok mellett azt mutatta, hogy F < F0,01, vagyis 1%-os hibahatárral kijelenthető, hogy az egyes akadémiai csoportok valamelyik karhoz való tartozása nem befolyásolja a litván hallgatók orosz nyelvi reproduktív szókincsének tartalmát és terjedelmét. Következésképpen bármely hallgatói csoport 1%-os hibahatárral olyan szókincset reprodukál, amely a teljes sokaság optimális változatát, azaz a litván hallgatók orosz nyelvi tematikus reproduktív szókincsét képviseli. Szólistánk összevetése „Az orosz társalgási nyelv 2380 leggyakrabban használt szavával” (Moszkva, P. Lumumba nevét viselő Népek Barátsága Egyeteme, 1968) azt mutatja, hogy a litván tanulók tematikus reproduktív szókincsének akár 66%-a közös szó. Néhány egyező példa: бабушка, бегать, видеть, газета, другой, идти stb. A litván tanulók reproduktív szókincsének listáján nem szereplő szavak például: безобразие, буквально, господи, ишь, племянница, потратить, приступ stb. Ezek a példák az orosz társalgási nyelv orosz és idegen nyelvi környezetben való elterjedésének jellegzetességeit mutatják. A tisztán orosz nyelvi környezet minden árnyalata (lásd: господи, ишь stb.) nem kerül át az idegen nyelvi környezetbe. (Lásd: „A mai orosz nyelv gyakorisági szótára”. Összeállította P. I. Harakoz. Frunze, 1971.) A felnőtt litván tanulók orosz nyelvi reproduktív szókincse 36,5%-ban egyezik meg a gyermekek társalgási (mindennapi) nyelvével. Az egyező szókincs példái: кровать, левый, лед, мир, надо, очень, постель, сердце stb. A P. I. Harakoz szótárában kizárólag szereplő szavak: урод, дичка, ябеда, чинилка, техничка, слюда, сачок, разиня, позорник, мосол, лохматый, лапша, кулёк stb.; ezek azt mutatják, hogy a szókészlet összetétele bizonyos mértékig attól a régiótól függ, ahol a tanulók és a lakosság él. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez a reproduktív szólista csupán egyetlen témára vonatkozóan mutatja be a szókincs reprodukálásának lehetőségeit. Kétségtelen, hogy a témák nagy száma változatosabbá teszi a szókészletet. A 252 litván tanuló által reprodukált tematikus szókincs összevetése az egyes témákra külön-külön, 12 fős csoportokban reprodukált teljes reproduktív szólistával azt mutatja, hogy a különbségek alapvetően nem az adatközlők számától, hanem a megadott témától függenek. A szavak alaprétege minden témában ismétlődik, a témához kötődő szókincs pedig nem mindig a leggyakoribb. 47 Például az аптека, аспирин, глюкоза, дифтерит, донор, зонд, кровавый stb. szavak, amelyek látszólag közvetlenül kapcsolódnak „A kórházban” témához, tematikus listánkban mindössze egy-két alkalommal fordulnak elő. A szókincs reprodukálásában fontos szerepet játszik az, hogy a tanulók miként sajátították el az orosz szóalkotás rendszerét. Az orosz társalgási szókincs különböző gyakorisági listáiban sok az azonos tövű szó, de egyes listákban ezek különböző igeszemléletű igék, másokban főnevek, megint másokban melléknevek, határozószók stb. Mindazonáltal különálló szavaknak tekintik őket, ezért a listák terjedelme és a szavak gyakorisága a különböző kiadványokban igen eltérő lehet. Ami a litván tanulókat illeti, biztosan kijelenthető, hogy az iskolában jól elsajátítják az orosz szóalkotás rendszerét, mivel az sok tekintetben hasonlít a litván nyelv szóalkotási rendszeréhez. Tehát a litván tanulók azonos témáról írt dolgozataiban reprodukált orosz szókincs a vizsgált populáció többségére jellemző (vagyis több mint 2 ezer elsőéves egyetemi hallgatóra). Ebből következik, hogy az orosz nyelv teljes reproduktív szókincse is meglehetősen objektív alapokon nyugszik. A litván tanulók orosz nyelvi reproduktív szókincsének terjedelmét igen megbízhatóan meghatároztuk. Ezt támasztja alá a nyelvismeret ellenőrzése (szólisták litvánra fordításával) a litván iskolák alsóbb osztályaiban (a 8. osztályig bezárólag), valamint az erdészeti technikumban (az I. évfolyamon, vagyis a 8. osztály elvégzése után). Az ellenőrzés eredménye szerint a litván tanulók több mint 5 ezer szót ismernek, ezek között mintegy 2 ezer nem képzett szó van. A litván tanulók orosz nyelvi reproduktív szókincsét köztársaságunk módszertani konferenciáin, felolvasóülésein és tanári értekezletein vitatták meg. A gyakorló szakemberek részéről érdemi észrevétel nem érkezett. A litván tanulók orosz nyelvi reproduktív szókincsének listáját összevetettük a „Nemzeti középiskolák egységes minimumszótárának” tervezetével, amely 4 ezer szót tartalmaz. Kiderült, hogy a litván tanulók reproduktív szókincsének listájából a minimumszótár-tervezetnek mindössze 607 szava hiányzott. Az összes feljegyzett, a reproduktív listában nem szereplő szóból lexikai teszteket állítottunk össze (tesztenként 75–80 szóval), és 300 elsőéves hallgatót kértünk meg arra, hogy fordítsák le őket anyanyelvükre (az egyetemen még nem tanultak oroszul). A fordítások eredménye: 124 szót valamennyi adatközlő lefordított. Ilyen szavak például: грамматический, объективный, начальный stb. A hallgatók 75–99%-a 230 szót fordított le helyesen, azaz 37,9%-ot. A hallgatók 50–75%-a 140 szót fordított le helyesen, azaz 23,1%-ot. A következő szavakat egyik hallgató sem ismerte: клевер, брести, борона, былина, нарицательный. Így feltételezhető, hogy a nemzeti középiskolák egységes minimumszótárának tervezetében kiválasztott 4 ezer szóból mindössze 300–400 tekinthető ismeretlennek az elsőéves hallgatók számára. Ha figyelembe vesszük a litván tanulók orosz nyelvi reproduktív szókincsének teljes terjedelmét, nyilvánvalóan egyet kell értenünk azzal, hogy a litván középiskola gazdag szókincsbeli alapot teremt a mai orosz társalgási és mindennapi nyelvhez. A litván tanulók orosz nyelvi reproduktív (aktív) szókincsének teljes listája alapvetően az orosz társalgási nyelv szókészletéből áll. A litván tanulók orosz reproduktív szókincsének 22,5%-át olyan idegen szavak teszik ki, amelyeknek a litván és az orosz nyelvben hangzásukban hasonló tövű szavai vannak (академик, актёр, багаж, футбол, эмблема stb.), 48 A szótövek a szavak 23,7%-át teszik ki (вода, лить, сад, петь и т.д.), a többi szó származékszó; ezek közül a szuffixális szóalkotással képzett szavak aránya meghaladja a 40%-ot, a prefixális képzésűeké pedig a 41%-ot. A szavak egy része szuffixális-prefixális módon képződött (az összes származékszó mintegy 5%-a). Ez arra utal, hogy a litván tanulók a középiskolában jól elsajátítják az orosz szóalkotás rendszerét, amely sok tekintetben hasonlít anyanyelvük szóalkotási rendszerére. Meg kell jegyezni, hogy a litván tanulók orosz reproduktív szókincsében nem találhatók olyan szóalkotási típusok, amelyek a litván nyelvben nincsenek meg. Ilyenek például a birtokos-viszonyt kifejező melléknevek az -ин (папин, Петин), -ачий (кошачий, лягушачий), illetve -ий (дочерний) képzővel stb. A litván nyelvben ilyen esetekben a birtokviszonyt főnév fejezi ki birtokos esetben. A leggyakrabban használt képzők közül megemlítjük a főnevek képzésére szolgáló -тель, -ец, -чик, -ник, -ица, -к, -ость, -оньк, -еньк, -ание, -ение képzőket; az igeképző -ива, -ыва, -ну képzőket; a melléknévképző -н-, -ск-, -онн-, -енн-, -н képzőket. A litván tanulók a prefixális szóalkotás során több mint 40 igekötőt neveztek meg; közülük a leggyakoribbak a következők voltak: по — 380, о(об) — 294, у — 238, с — 182, не — 176, вы — 168, на — 161, от — 151, при — 145, про — 127, со — 99, раз — 97, в — 95, под — 83 stb. A litván tanulók reproduktív szókincsének igen jelentős részét keresztnevek, családnevek, földrajzi nevek, cégek, sportcsapatok nevei és hasonlók alkotják. E lexikai elem összességében az általunk meghatározott reproduktív szókincs teljes terjedelmének 10,7%-át teszi ki. A nevek és elnevezések elemzése azért érdekes, mert bizonyos mértékig jellemzi a tanulók látókörét; ugyanakkor ez a szókincs azt is igazolja, hogy a litván tanulók tényleges orosz szókincse jóval nagyobb annál, mint amit az iskolai tanterv meghatároz. Az ember valamely helységhez való kötődését (honnan származik, melyik hely lakója) az orosz nyelv különböző módokon fejezi ki. A litván tanulók írásbeli munkáiban főként a körülíró forma fordult elő: megnevezték a lakost, majd a földrajzi nevet birtokos esetbe tették, például: житель Москвы. Ez megfelel az anyanyelv normáinak. Szuffixális képzések csak igen ritkán fordulnak elő (például: псковичи, псковитяне). Nyilvánvalóan az orosz nyelvben található sok képző miatt a tanulók nehezen találják ki, hogyan kell képezni az adott hely lakóinak nevét. Hangsúlyozni kell, hogy a női keresztnevek és családnevek jóval ritkábban fordultak elő; a litván kereszt- és családnevek között a férfinevek aránya 69,4%, a női neveké 30,6% volt. A családneveket foglalkozásuk vagy szerepük szerint csoportosítottuk. A legnépszerűbbek az irodalmi hősök, sportolók és írók kereszt- és családnevei voltak; a középső csoportot történelmi személyiségek, zeneszerzők, tudósok, űrhajósok, énekesek és képzőművészek nevei alkották; a legalsó csoportba pedig tanárok, orvosok, előadóművészek, szobrászok stb. kereszt- és családnevei kerültek. Következésképpen az iskolai tanulók szókincsének alakulásában az irodalom a fő forrás; emellett figyelmük mindig kiterjed a legfontosabb sport-, történelmi, kulturális és tudományos eseményekre is. A reproduktív szókincs természetesen hiányosságokat is tükröz. Például a mai orosz nyelv szinonímiája, antonímiája, paronímiája, különösen pedig frazeológiája csak igen kis mértékben van képviselve. A végzősök fogalmazásaiban csak ritkán lehetett találni kifejező megállapításokat, ame- 4. Užs. Nr. 1554 49 2. táblázat A litván tanulók orosz nyelvű reproduktív szókincsének statisztikai jellemzése Mutató | Szám |% | Ebből: litván (szám,%), más köztársaságokból származó (szám,%), külföldi (szám,%) | Földrajzi nevek | 284 | 33,1 | 106 | 37,5 | 99 | 34,9 | 79 | 27,6 | Családnevek | 351 | 40,8 | 171 | 48,7 | 133 | 37,9 | 47 | 13,4 | Keresztnevek | 174 | 20,2 | 97 | 55,7 | 61 | 35,1 | 16 | 9,1 | Egyéb elnevezések | 51 | 5,9 | 35 | 68,6 | 15 | 29,5 | 1 | 1,9 | Összesen* | 860 | 409 * A 860 a tanulók reproduktív szókincsében szereplő szavak teljes számának 10,7%-a, a 409 pedig ennek megfelelően 5,1%-a. amelyek rendszerint tükörfordítások voltak, és az anyanyelvben széles körben ismertek, például: выкрутить трубку мира, чувствовать себя как дома, быстрый как ветер. Az orosz nyelv elvont szókincse, valamint a művészet, a tudomány és a társadalmi-politikai élet szókincse nem kellő mértékben van képviselve. Az idegen eredetű, a két nyelvben hasonló hangzású szavakat gyakran anyanyelvi jelentésükben használják. A litván tanulók reproduktív (tényleges) litván–orosz szókincse terjedelmének előzetes meghatározása érdekében előrejelzést készítettünk a tematikus reproduktív szókincs vizsgálata alapján. A „Kórházban” című, semleges és könnyen feldolgozható témát, amely szerepel az alsóbb osztályos orosz nyelvi tantervben, különböző tanulócsoportok (csoportonként 50 fő) dolgozták fel litvánul, illetve külön oroszul. A felmérésben a 4–9. osztályos litván tanulók vettek részt. Kiderült, hogy a fent említett témában a 4. osztályos tanulók anyanyelvükön átlagosan 380 szót, a 9. osztályosok pedig 730 szót idéztek fel. Oroszul ennek megfelelően a 4. osztályban 80, a 9. osztályban pedig 640 szót. Más szóval, a 4. osztályban az anyanyelvi és az orosz szókincs terjedelme közötti különbség átlagosan 300 szó, a 9. osztályban pedig mindössze 90 szó; vagyis a végzős osztályban a társalgási-hétköznapi szókincs tekintetében a különbség négyszeresére csökken. Következésképpen a litván tanulók orosz nyelvű önkifejezésének potenciális szókincsbeli lehetőségei igen jelentősek. Ez nagyrészt a szovjet iskola, köztársaságunk középiskolai orosztanárainak érdeme. 1945-ben a Szovjet-Litvánia lakosságának csak egy része tudott kisebb-nagyobb mértékben oroszul. Az eltelt időszakban a helyzet alapvetően megváltozott: ma kijelenthetjük, hogy a lakosság túlnyomó többsége, köztük Szovjet-Litvánia teljes ifjúsága, rendelkezik az orosz társalgási-hétköznapi nyelvhasználat képességével. Ezt a megállapítást a litván tanulók fentebb bemutatott orosz szókincse is igazolja. Ezt a következtetést az 1974/75-ös tanév végzőseinek körében végzett szociolingvisztikai kérdőíves felmérésünk is megerősíti; ők éppen felvételiz- 50 a Kaunasi Antanas Sniečkusról elnevezett Politechnikai Intézetbe felvételizők, valamint a felsőbb évfolyamok hallgatói. A vizsgálatot a középiskolát végzettek orosz nyelvi reproduktív szókincsének kutatásával párhuzamosan végezték. A kérdőívet úgy állították össze, hogy kiderüljön, milyen társadalmi-nyelvi környezetben nőttek fel a felvételizők, hogyan viszonyulnak a nyelvek tanulásához, és milyen képet mutat a nyelvek használata a Szovjet Litvánia felsőoktatási intézményeiben, ahol a tanulmányok teljes időtartama alatt az oktatás szintén többnyire anyanyelven folyik. A vizsgáltak csoportja társadalmi származás szerint a következőképpen jellemezhető: a munkások gyermekei 49,8%-ot, a kolhoztagok gyermekei 18,2%-ot, az alkalmazottak gyermekei 32%-ot tettek ki. A felvett hallgatók összlétszámában a férfiak aránya 63,5%, a nőké 36,5% volt. A szülők iskolai végzettsége: körülbelül 40%-uknak alapfokú, 29%-uknak nem teljes középfokú, 15%-uknak középfokú, 4%-uknak nem teljes felsőfokú, 12%-uknak pedig felsőfokú végzettsége volt. A szülők anyanyelveként többnyire a litván nyelvet jelölték meg (98%). Az anyanyelvükön kívül a szülők az orosz nyelvet ismerték a legjobban (az összes szülő mintegy 90%-a). Meg kell azonban jegyezni, hogy az apák 5%-a és az anyák 12%-a nem tudott oroszul. Az apák 33%-a és az anyák 20%-a viszont nemcsak beszélt, hanem írni is tudott oroszul. A szülők körülbelül 15%-a lengyelül is tudott. Az idegen nyelvek közül az első helyen a német állt, ezt a francia és az angol követte. Ilyen volt a litván hallgatók családi társadalmi-nyelvi környezete. A hallgatók önmagukról a következőket vallották: 1. A „Milyen szinten beszéli az anyanyelvét?” kérdésre a következő válaszok érkeztek: jól beszélek és olvasok, de kielégítően írok — 29%; jól beszélek, olvasok és írok — 71%. 2. „Milyen szinten beszéli az orosz nyelvet?” Erre a kérdésre a következő válaszok érkeztek: folyékonyan beszélek — 28%, kielégítően — 56%, gyengén — 16%; jól írok — 6%, kielégítően — 60%, rosszul — 34%. 3. „Milyen szinten beszéli az idegen nyelvet?” Válaszok: folyékonyan olvasok — 6%, gyengén — 94%; szótár nélkül olvasok — 5%, szótárral — 95%. 4. „Milyen arányban használják a nyelveket az egyetemi tanulmányok során?” A végzős évfolyam hallgatói így válaszoltak: litvánul beszélgetünk — 92,8%, oroszul — 6,2%, idegen nyelven — 1,0%; litvánul olvasunk — 69,2%, oroszul — 28,6%, idegen nyelven — 2,2%; litvánul írunk — 90,5%, oroszul — 8,5%, idegen nyelven — 1%. Az első- és másodéves hallgatók, akik még gyakorlati orosz- és idegennyelv-oktatásban részesülnek, a fent említett kérdésre így válaszoltak: litvánul beszélgetünk — 88%, oroszul — 10,5%, idegen nyelven — 1,5%; litvánul olvasunk — 81,4%, oroszul — 11,5%, idegen nyelven — 7,1%; litvánul írunk — 89,9%, oroszul — 7,9%, idegen nyelven — 3,2%. Így tehát látható, hogy a felsőbb évfolyamokon az orosz nyelvű olvasás mint az önképzés egyik formája csaknem egyharmadot tesz ki, az anyanyelv és az idegen nyelvek mellett. Ez teljesen érthetővé válik, ha megismerjük az intézet helyzetét. A szaktárgyakhoz, különösen az új tudományos-műszaki diszciplínákhoz készült tananyagok többsége kizárólag orosz nyelven áll rendelkezésre. Ahhoz, hogy alaposabban elsajátítsák a tantárgyat (az előadás anyagát anyanyelven adják elő), a hallgatóknak oroszul kiadott szakirodalomhoz kell fordulniuk. Az általános képzést nyújtó középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben a kommunikáció fő eszköze az anyanyelv, a litván nyelv. Emellett egyre több... 48 51 A kommunikáció, a szélesebb körű és elmélyültebb megismerés, valamint a Litván SZSZK dolgozói eredményeinek propagálása eszközeként az orosz nyelv jelentősége nemcsak a soknemzetiségű szovjet országban, hanem annak határain kívül is növekszik. A K. Preikšas nevét viselő Šiauliaii Pedagógiai Intézet orosz nyelvi tanszéke Az anyanyelv és az orosz nyelv használata az iskolákban Összefoglaló A Litván SZSZK iskoláiban a fiatalokat anyanyelvükön oktatják. Az orosz nyelv tanítására is jelentős figyelmet fordítanak. Ezért a litván iskolák tanulói jól beszélnek oroszul. A tanulmány megalapozottan állítja, hogy a litván tanulók aktív orosz szókincse mintegy 8000 szóból áll. Ez elegendő alapot nyújt a szabad kommunikációhoz és a további tanulmányok folytatásához, ahol rendszerint a szakterület szókincsét és frazeológiáját tanítják, és elmélyültebben foglalkoznak az írott orosz nyelvvel. A szociolingvisztikai kérdőívek adatai szerint mind a középiskolákban, mind a felsőoktatási intézményekben leggyakrabban a litván nyelvet használják, kisebb mértékben az oroszt, és csak elvétve valamely idegen nyelvet.