Сопоставление фонологических систем литовского и русского языков

КАЛБŲ KONTAKTAI LIETUVOS TSR LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXIII (1983) KAZIMERAS GARŠVA A LITVÁN ÉS AZ OROSZ NYELV FONOLÓGIAI RENDSZERÉNEK ÖSSZEVETÉSE A jelen cikk a litván és az orosz nyelv fonológiai rendszerének legfontosabb sajátosságait vizsgálja: a fonémákat (magán- és mássalhangzókat), a prozódiai jelenségeket (a szótag szerkezetét, a hangsúlyt), valamint a fonémák és prozodémák egyes változatait és azok eloszlását. A litván és az orosz nyelv összehasonlító vizsgálata szükséges az optimális másodiknyelv-oktatási rendszer kialakításához (a kiejtés elsajátítása mind az orosz, mind a litván nyelvben különösen nehéznek bizonyul). Ezért a jelen cikk szerzője arra is kísérletet tett, hogy feltárja a második nyelvben jelentkező interferencia bizonyos típusait. Mivel sok tanuló az anyanyelvi nyelvjárás artikulációs bázisa alapján ejti ki a hangokat (vö. Garšva K. K., 1982), itt az orosz nyelv fonetikájához közel álló litván nyelvjárások néhány adatát is közöljük. 1. Magánhangzók. Az irodalmi litván nyelvben 10 magánhangzó-fonéma különböztethető meg: /iː i uː u eː oː e eː aː a/. A litván alsó és felső nyelvállású magánhangzók ugyanabban a pozícióban hosszúak és rövidek is lehetnek. Egyes szerzők a hosszúság jegyét a szupraszegmentális szinthez is sorolják, mivel a hosszúság (vagy rövidség) egész morfémákra jellemző. Az idegen eredetű litván szavakban egy periférikus fonéma is előfordul: < ə >. A periférikus hangot, /e/ (amely különbözik a rövid /e/ hangtól), általában csak hangsúlyos szótagokban (és nem minden idegen szóban) ejti néhány litván beszélő. Így az orosz nyelv öt erős fonémájának /u y e o a/ a litván nyelv négy típusba tartozó hosszú és rövid magánhangzói felelnek meg: /i u o a/ (lásd az 1. táblázatot). Az orosz /e/ hanghoz a litvánban az /ie/. kettőshangzó áll valamelyest közel. A litván elülső fonémáknak /eː eː e/ nincs megfelelőjük az orosz nyelvben (ezért a szláv anyanyelvű lakosság hajlamos „е, э” hangként ejteni őket). A litvánban a hosszú és rövid magánhangzók különböző szavakat különböztethetnek meg, vö.: tūko „lesben áll” — tūko „alkalmas volt”, siūsti „küldeni” — siūsti „dühöngeni”, šóko „ugrott”, „táncolt” — šōko „sokk”, mės „mi” — mès „eldobja”, kąsti „harapni” — kàsti „ásni”. Az orosz nyelv fonológiai rendszerében ez az oppozíció nem létezik, ezért a tanulók számára a második nyelv magánhangzó-hosszúságának kiejtése nagy nehézséget jelent. 159 1. táblázat. A litván és az orosz nyelv magánhangzó-fonémáinak összehasonlítása Képzés helye Sor Elülső Hátulsó lit. orosz lit. orosz Felső / i· /, / i / / и / / u· /, / u / / у / Középső / e· / / e / / o· /, / ᴐ / / о / Alsó / e· /, / e / / a· /, / a / / а / Megjegyzés. Az 1. és 2. táblázatban lit. — litván nyelv, rusz. — orosz nyelv. A / / zárójelek a fonémákat, a < > zárójelek pedig a periférikus hangokat (idegen eredetű szavakban és hangutánzó szavakban használtakat) jelölik. A jobb oldalon (felül) álló pont a litván magánhangzók hosszúságát jelöli. A litván irodalmi nyelvben a nyílt szótagok magánhangzói lehetnek hosszúak és rövidek, az orosz nyelvben viszont hangsúlyos helyzetben sem az egyik, sem a másik nem ejthető ki — hozzávetőlegesen félhosszú magánhangzót kell artikulálni. A litván irodalmi nyelv hangsúlyos diftongikus szótagjaiban csak az [a], [e] félhosszú. Litvánia keleti és középső részének nyelvjárásaiban hangsúly alatt más rövid magánhangzók is félhosszúvá nyúlnak. Az orosz nyelv hangsúlyos magánhangzói nem egyeznek meg a litván hangsúlyos magánhangzókkal (még a félhosszúakkal sem), vö.: lìpa „mászik“ — hárs; lìs „esni fog“: lỹs „mászni fog“, „fogyni fog“ — róka, šùka „forgatja“ — szuka, lìpa „nyúz, üt“: lìpa „ajak“ — nagyító, šòka „sokk“ (tárgyeset): šóka „ugrik, veti magát, táncol“ — sokk, dár „még“ — ajándék. Az orosz beszéd hangsúlyos szótagjaiban a litvánok gyakran hosszú magánhangzókat ejtenek, amelyek három tulajdonságban térnek el a megfelelő orosz hangoktól: 1) minőségükben (a rövid magánhangzók jobban hasonlítanak az orosz hangokra), 2) valamivel nagyobb időtartamukban (vö.: bára „szidja“ — bápa, šąla „édessé válik“ — sápa), és 3) a szótaghangsúly (priėgaidė) megnyilvánulásában¹. Megfigyeléseink szerint a hosszú szóvégi szótagokon a szótaghangsúly cirkumflex, vö.: xo/ц’ў/, бед/ў/ (mint a kasij „macskák“, bėdų „bajok“). Úgy tartják, hogy az orosz magánhangzókra a litvánokkal ellentétben fesztelen, ernyedt artikuláció jellemző, aminek következménye a diftongoid jellegük, vagyis a magasabb nyelvállásról az alacsonyabb felé történő „siklás“ (Михальченко В. Ю., 1976, с. 132; Йовайшис В., 1979, с. 30)². A tanulmányozás kezdeti szakaszaiban 1 A szótaghangsúlyokról bővebben lásd e cikk 4. fejezetét. 2 С. С. Высотский úgy vélte, hogy a litván irodalmi nyelv középmagas magánhangzóira is jellemző a „siklás“, csak éppen fordított irányban (amelynek során a tévas „apa“, pokylis „lakoma, bál“ szavakat tė'vas, po'kylis alakban ejtenék). 160 Az orosz nyelv ie kettőshangzójának nincs rövid megfelelője, ezért a litvánoknak nehéz kiejteniük az ы, э, е hangokat: az első kettő sok nyelvjárásban és a litván irodalmi nyelvben nem fordul elő. A ы magánhangzót gyakran i-ként ejtik (még az olyan minimális párok sem különülnek el, mint a быть — буть, мыл — мил stb.). Az э helyett a litván ё hangot lehet hallani. A kelet-litván (kelet-aukštait) nyelvjárásokban az ε-t l mássalhangzó után ejtik (az е helyett), ez azonban magasabb nyelvállású és előrébb képzett hang. Az észak-panevėžysi nyelvjárásban az ε hang három lehetséges változata közül (vö.: sáulės (šáulės) „napok”, ar'ke₁l's' (arklys) „ló”, matė (matái) „látsz”) az orosz э-hez a legnyíltabb változat (ε₂) hasonlít a legjobban. A megnevezett és a širvintosi nyelvjárás hangsúlytalan szótagjaiban olykor az ы-hez hasonló hang jelenik meg, vö.: leki.ms | lɨki.ms (lėkimas) „menekülés”. Az orosz nyelvben az э az е változata, az ы pedig az и változata. A litván irodalmi nyelv hangsúlytalan szótagjaiban mind a 10 magánhangzó-fonéma megkülönböztethető. Az orosz nyelv öt erős magánhangzó-fonémája közül hangsúlytalan helyzetben csak három különül el: |u|, |y| és |a|. Az I. hangsúly előtti szótagban és a szó abszolút kezdetén a |a| fonéma gyenge |a| fonémaként valósul meg (két változatban: [л] — kemény mássalhangzók után, [иᵉ] — lágy mássalhangzók után). A II. és III. hangsúly előtti, valamint az összes hangsúly utáni szótagban gyenge |a₁| fonéma fordul elő; kemény mássalhangzók után [ъ], lágy mássalhangzók után [ь] változatban realizálódik. A |a|, |o|, |e| fonémák hangsúlytalan helyzetben erős redukción mennek át, és nem különböztetnek meg olyan minimális párokat, mint a лиса — леса, чистота — частота, посетить — посвятить stb. (Плакунова Т., 1974, с. 7). A litván irodalmi nyelvben a lipimas „mászás, felragasztás” — liepimas „parancs” — lėpimas „lelógás” — lepimas a „elkényeztet” igéből képzett főnév stb. szavak nem homonimák. Így a magánhangzórendszer stabilitása elméletileg a litván irodalmi nyelv magánhangzó-fonémáinak nagyobb informativitását vonja maga után az orosz magánhangzókhoz képest (Михальченко В. Ю., 1976, с. 131). Néhány kelet-litván nyelvjárásban (a panevėžysi, a širvintosi és az anykščiai déli részén) a hangsúlytalan helyzetben a hosszúság–rövidség oppozíciója semlegesítődik: csak rövid magánhangzók fordulnak elő. Ezenkívül a panevėžysi nyelvjárásban a hangsúlytalan ie ie/i-vé redukálódik; az utenai nyelvjárás nagyobb részén („žalininkai” nyelvjárásokban) a hangsúlytalan o félhosszú a-vá redukálódik. E nyelvjárások beszélői a litvánul beszélők mintegy 1/5-ét teszik ki. E nyelvjárások anyagán valamivel könnyebb megtanulni az orosz magánhangzók kiejtését az I. hangsúly előtti szótagban. A litvánok számára nagyobb nehézséget jelent az orosz magánhangzók kiejtése a II., III. hangsúly előtti és a hangsúly utáni szótagokban, mivel a litván nyelvjárásokban csak a redukció egyetlen fokozata fordul elő. A litvánok orosz beszédében a hangsúlytalan |e|-t gyakran litván |e|-ként ejtik. Ezt anyanyelvük morfológiai analógiái is magyarázzák: az orosz без-, не-, пере- képzőknek a litván bė-, nė-, pér- felel meg; az |e| magánhangzók (orosz és litván) bizonyos, morfémáikban hasonló szavakban fordulnak elő 11. 949 161 a nyelvekben (vö.: делегат — delegātas, везти — vėžti, нести — nèšti stb.); a jelen idő és a felszólító mód -те végződésének a -те felel meg. 2. Mássalhangzók. A mai litván nyelvben 37 mássalhangzó-fonéma különböztethető meg: /p, p’ b b’ t d k k’ g g’ s s’ z z’ š š’ ž ž’ c c’ č č’ l l’ r r’ m m’ n n’ v v’ j dz dz’ dž dž’/. Ezenkívül a litván irodalmi nyelvben 8 periférikus fonéma található (<t’ d’ ff’ ch ch’ h h’>), amelyek idegen eredetű szavakban és néhány hangutánzó szóban fordulnak elő (Girdenis A., 1981, p. 115—126, 141—142)³. Az orosz nyelvben szintén 37 mássalhangzó-fonéma van: /п п’ б б’ т т’ д д’ к к’ г г’ с с’ з з’ ш ж ч ч’ ф ф’ х х’ л л’ р р’ м м’ н н’ в в’ j ш’ ж’/. 29 olyan mássalhangzó-fonéma számlálható meg, amelyek lényegében hasonlóak a két nyelvben: /p p’ b b’ t d k k’ g g’ s s’ z z’ š š’ ž c c’ č l l’ r r’ m m’ n n’ v v’ j/. Egyesek szerint a nyelvelülső mássalhangzók artikulációja a litvánban és az oroszban a nyelvhegy eltérő helyzetével vagy aktivitásával jellemezhető (Вайтке́вичюте В., 1973, с. 31; Плакунова Т., 1978, с. 45—47), bár a két összehasonlított nyelv mássalhangzói összességében jóval kevesebb eltérést mutatnak, mint a magánhangzók. A litván nyelvben nincsenek hosszú /ш’ ж’/ mássalhangzók és teljes értékű /м’ д’ ф ф’ х х’/ fonémák, amelyek az oroszban előfordulnak. Az orosz nyelvben nincsenek /š’ ž’ c’ č dz dz’ dž dž’/ fonémák. A litvánban az orosz, dorzális artikulációval jellemzett mássalhangzóknak apikális mássalhangzók felelnek meg. 2. táblázat. A litván és az orosz nyelv mássalhangzó-fonémáinak összehasonlítása (a lágyság és a zöngésség jegyei szerint) Nyelv | Jegy | Fonémák | Szám Lit. | Keménység | /p b t d k g s z š ž c č <f ch h> l r m n v dz dž/ | 19 (22) Orosz | | /п б т д к г с з ш ж ц щ ф х л р м н в/ | 18 Orosz | Lágyság | /п’ б’ т’ д’ к’ г’ с’ з’ | ч’ ф’ х’ | л’ р’ м’ н’ в’ j ш’ ж’/ | 19 Lit. | | /p’ b’ <t’ d’> k’ g’ s’ z’ š’ ž’ c’ č’ <f’ ch’ h’> l’ r’ m’ n’ v’ j dz’ dž’/ | Lit. | Zöngétlenség | /p p’ t <t’> k k’ s s’ š š’ c c’ č č’ <f f’ ch ch’>/ | 13 (18) Orosz | | /п п’ т т’ к к’ с с’ ш ц ч’ ф ф’ х х’ щ’/ | 16 Orosz | Zöngésség | /б б’ д д’ г г’ з з’ ж | ж’ | л л’ р р’ м’ н’ в’/ | 21 Lit. | | /b b’ d <d’> g g’ z z’ ž ž’ | <h h’> | dz dz’ | l l’ r r’ m m’ n n’ v v’ j dž dž’/ | 24 (27) A litván és az orosz nyelv mássalhangzó-fonémáinak legnagyobb része a keménység–lágyság és a zöngétlenség–zöngésség jegyei szerint különbözik (lásd a 2. táblázatot). A semlegesítési helyzetben kemény és zöngétlen mássalhangzók állnak 8 A litván irodalmi nyelvben eddig általában 45 mássalhangzó-fonémát különböztettek meg (a periférikus mássalhangzókat is beleértve). 162 ezért az oppozíció jelöletlen tagjainak tekinthetők, a lágy és zöngés mássalhangzók pedig jelöltnek (vö. Girdenis A., 1981, p. 100—101). A lágyság és zöngésség jegyei szerint az egy, illetve két szótagban elhelyezkedő fonémacsoportok asszimilálódnak (vö.: s’ir-s’ ti / „haragudni“, естес’-т’венный), ezért a lágyság és zöngésség jegyeit a litván nyelvben (Girdenis A., 1981, p. 168—170), részben pedig az oroszban is (Степанов Ю. С., 1975, с. 98—101) a szegmentum feletti szinthez lehetne sorolni. Az összehasonlított nyelvekben a kemény és lágy, valamint a zöngétlen és zöngés mássalhangzók szavakat különböztetnek meg, vö.: gražùs „szép“ — tárgyeset, többes szám gražiùs, tómnyj — tė́mnyj; pùti „hajlítani, fonni“ — bùti „lenni“, пал — бал. Az irodalmi litván nyelvhez képest az oroszban a mássalhangzók lágysága függetlenebb: 1) a kemény és lágy mássalhangzók nemcsak magánhangzók előtt, hanem a szó végén is szembeállnak; 2) ez az oppozíció nemcsak hátsó magánhangzók előtt, hanem az elülső /и/ előtt is fennáll; 3) az orosz nyelvben a mássalhangzócsoportok keménység–lágyság szerinti asszimilációja kevésbé következetes. A litván nyelvben az elülső magánhangzók előtt álló mássalhangzócsoportok teljesen meglágyulnak (e szabály alapján sok litván az orosz mássalhangzó-kapcsolatokat is így ejti). Az orosz nyelvben csak a közvetlenül /е/, /и/ előtt álló mássalhangzók lágyulnak meg. Egyes kutatók szerint a lágy mássalhangzót megelőző mássalhangzó ritkábban lágyul meg teljesen; többnyire „féllágyság“ figyelhető meg, vö.: жён’щ’ина (Пирогова Н. К., 1970, с. 33). Ha a szó alakváltozásakor a második mássalhangzó keménnyé válhat, e mássalhangzó asszimilatív meglágyulása fakultatív: в бить’е и в бить’ё, mivel létezik битва (de с’в’ет stb.). Az n mássalhangzó a lágy foghangok előtt gyakrabban lágy, az r viszont kemény: бей’зин, Ин’дия, семан’тика, de парт’ия, бр’ен (lit. párt’ija, ór’d’inas). Az l után álló mássalhangzó lágysága nem terjed át az l-re: бъполн’ия, мълния. Így az orosz nyelvben nemcsak kemény vagy lágy mássalhangzók kapcsolódhatnak egymáshoz, hanem kemény és lágy, illetve lágy és kemény is (ez utóbbi esetben, valamint szó végén lágy mássalhangzó után a ь lágyítójelet írják, vö.: культ’ура, брат’ь). Az orosz nyelvben a /ж/, /ш/, /ч/ réshangok mindig kemények, a /ч’/ és /ш’/ pedig lágyak. A litván nyelvben ezek a mássalhangzók lehetnek kemények és lágyak is. A litvánok gyakran az orosz nyelvben is a megfelelő kemény vagy lágy párokat hozzák létre. Az orosz kiejtésben a lágy /т’/, /д’/ némi affrikációval hangzik, ami az irodalmi litván nyelvben és számos litván nyelvjárásban nem fordul elő. Ez a kiejtés csak a dzsúk nyelvjárásban (dél-auksztait és vilniusi nyelvjárásban) fordul elő, amely a belorusz és lengyel nyelvterületekkel határos. A litván dzsúkok a <t’>, <d’> hangokat /c’/, /dz’/-ként ejtik: cik (tik) „csak“, dzieną (dieną) „nap“ (tárgyeset). Отмечается, что в русском языке не только /т’/, /д’/ (ср. Йовайшас В., 1979, с. 30), но и все другие согласные (особенно губные и переднеязычные 11* 163 a zárhangok (/ n’ б’ в’ / stb.) az elülső magánhangzók előtt sokkal nagyobb mértékben lágyulnak meg, mint a megfelelő litván mássalhangzók (Михальченко В.Ю., 1976, с. 133; Плакунова Т., 1978, с. 47). A zöngétlen és zöngés mássalhangzó-fonémák nyolc párja (/ p – b, p’ – b’, t – d, k – g, k’ – g’, s – z, s’ – z’, š – ž /) mind a litván, mind az orosz nyelvben megvan. Ezenkívül a litván nyelvben léteznek a / š’ – ž’, c – dz, c’ – dz’, č – dž, č’ – dž’ / párok, az oroszban pedig a / m’ – d’, ш’ – ж’, ф – б, ф’ – б’ / párok. Mindkét nyelvben a / l l’ p p’ m m’ n n’ j / mássalhangzók (a litvánban pedig a / v v’ dz dz’ dž dž’ / is) csak zöngések, míg a / ц ц’ х х’ / (a litvánban pedig a / c c’ č č’ / is) zöngétlenek. A [ff’] és [v v’] hangok a litvánban még fonetikailag sem alkothatnak zöngésség–zöngétlenség szerinti párt: a litván zárt szótag (vagy szó) végén f, ch, v nem fordul elő. Mindkét nyelvben valamennyi mássalhangzó változatlan marad magánhangzók előtt, továbbá a zöngétlen mássalhangzók zöngétlenek, a zöngések pedig zöngések előtt. A páros zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésülnek, a páros zöngések zöngétlen mássalhangzók előtt és szó végén zöngétlenednek, vö.: bëga „fut“ — 3. személy, jövő idő bė[k]s, skazīt — ska[c]ka; kìrpti „vágni, nyírni“ — határozói igenév kìr[b]damas, pro-cīt — pro[ž’]ba; felszólító mód bėk, rasskā[c]. Ugyanígy az asszimilatív zöngétlenedés vagy zöngésedés a két szó találkozásánál is végbemegy. A zöngésség–zöngétlenség szerint párba nem álló mássalhangzók közül az oroszban csak a ч képes az előző mássalhangzókat (с, з) asszimilálni; a litván beszédben az š előtt álló s š-sé, a dž előtt álló z pedig ž-vé válik: „iš[ui’]č]erpatь „kimeríteni“, vo[ui’]ik „fuvaros“; anksti „korán“ — ank[š]čiau „korábban“, pavyzdys „példa“ — birtokos eset, többes szám pavy[ž]džių. Az orosz beszédben a здн, стл, стн, ств, стск mássalhangzó-kapcsolatokban rendszerint elmarad a második mássalhangzó, vö.: праздник „ünnep“, марксистский „marxista“ stb. A litván nyelvben ilyen kapcsolatok nem fordulnak elő. A жж és зж (сж), зш és сш kapcsolatokban a második mássalhangzó hosszan ejtődik: жжёт „éget“, и шапки „a sapkából“. A litván nyelvben sincsenek ilyen kapcsolatok. Morfológiai okokból a litván nyelvben ki nem ejthető gk, dt, td, sš, šš, sž, žš, žž, šž, sz kapcsolatok jönnek létre: ezekben – az említett orosz kapcsolatokhoz hasonlóan – az első mássalhangzó szintén a másodikhoz hasonul, de a hagyományos kiejtésben a második mássalhangzó megnyúlása nélkül kiesik, vö.: užsienis (užsienis) „külföld“, pužalis (pužalis) „félig nyers“ stb. A litván nyelvben kettős mássalhangzókat még jövevényszavakban sem használnak, vö.: okupacija „megszállás“, milijonas „millió“, grammati-ka „nyelvtan“, tona „tonna“, aparatas „készülék“, Rusija „Oroszország“. Ezért a megfelelő orosz szavakban a litvánok gyakran egy mássalhangzót ejtenek. Mind az orosz, mind a litván beszédben a szó elején, valamint magánhangzók után az ие, ie előtt rendszerint j hangot ejtenek, vö.: (j)eštь, (j)ieškóti „keresni“, po(j)ėla, pa(j)-ieškóti „megkeresni“. Az orosz nyelvben a j hangot az elválasztó ъ és ь után is ejtik: съел, воскресенье. 164 3. Magánhangzó- és mássalhangzó-kapcsolatok. A szótag. A litván és az orosz nyelv szótagjai központi elemekből — magánhangzókból — és periférikus elemekből — mássalhangzókból — állnak. A szótagok nyíltra (magánhangzóra végződő) és zártra (mássalhangzóra végződő), valamint hangsúlyosra és hangsúlytalanná oszlanak. Az irodalmi litván nyelvben mind a hangsúlyos, mind a hangsúlytalan szótagok lehetnek hosszúak (hosszú magánhangzókból vagy diftongusokból állók) és rövidek (rövid magánhangzókból állók). Az orosz nyelvben még fonetikailag is csak egy-egy szótagtípus létezik: hangsúlyos helyzetben hosszabb, hangsúlytalan helyzetben pedig rövid (redukált) szótagok. A hangsúlytalan szóvégi helyzetekben gyakrabban fordulnak elő magánhangzó és szonoráns hang kapcsolatai, vagyis sajátos diftongusok. A szótagok számát tekintve a litván és az orosz szavak egy- és többszótagúakra oszthatók. Leggyakrabban kétszótagú, háromszótagú és egyszótagú szavak fordulnak elő. A nem származtatott szavak rendszerint egy-, két-, három- vagy négyszótagúak, a származtatottak pedig két szótagtól tíz-tizenegy szótagig terjedhetnek: vö. a leghosszabb szavakat: са-мо-о-про-ки-ды-ва-ю-ща-я-ся, pe-be-sve-ti-mo-te-riau-da-vo-me „többé nem akadályoztunk”. Az orosz nyelvben a szótagot egy magánhangzó, vagy egy magánhangzó és egy mássalhangzó alkotja. A litván nyelv szótagjaiban ezenkívül két magánhangzó kapcsolata is előfordul (ezekhez mássalhangzók is kapcsolódhatnak). A litván és az orosz nyelv leghosszabb szótagjai egy magánhangzóból és hat mássalhangzóból állnak, vö.: spriñks „megfullad”, всплеск. A litván nyelvben háromféle diftongust különböztetünk meg: „összeolvadó” ie, uo, „összetett” ai, au, ei, ui, eu, oi, ou (az utóbbi három csak idegen eredetű szavakban fordul elő), valamint „kevert” a, e, i, u+l, m, n, r: al, am, an, ar; el, em, en, er; il, im, in, ir; ul, um, un, ur. Mindezek a diftongikus kapcsolatok két fonémából állónak tekinthetők, mert: 1) mindkét összetevőjük más fonémával helyettesíthető (vö.: veistas „elvált” (a „fajta, nemesítés” értelmében) — vaistas „gyógyszer”, verštas „forgatott”); 2) a magánhangzók előtt a diftongusok két szótagra válnak (gér-ti „inni” — jelen idő, 3. személy gé-ria, gù-ti „megbántani, hajtani” — gù-ja); 3) a nyelv szerkezetét és hangsúlyozását tekintve a két magánhangzó kapcsolata egyenértékű a kétségtelenül két fonémából álló magánhangzó–szonoráns kapcsolatokkal. Az orosz nyelvben a litván diftongusok sajátos megfelelői az ай, ой, уй, ал, ам, ан, ар, ил, им, ин, ир, ул, ум, ун, ур kapcsolatok; vö.: дай, стойте, дуй, спал, лампа, так, ударный, сильный, стоим, один, мир, стул, разум, скакун, Курск. Az orosz nyelvben előfordul a [ей] hangkapcsolat (vö. воробей), amely a litvánban nincs meg (abban ei van). A litván és az orosz nyelv szótagjai két mássalhangzó-csoportból állnak: a kezdő- és a zárócsoportból, más néven az explozív és az implozív csoportból. A litván nyelv kezdő- és záró mássalhangzó-csoportjaiban legfeljebb három mássalhangzó lehet, az oroszban pedig legfeljebb négy. A litván nyelv szóvégi mássalhangzó-kapcsolatai sok esetben a szókezdő kapcsolatok tükörképeinek tekinthetők. A záró csoportokban ugyanazok a fonémaviszonyok maradnak fenn, bár diametrálisan 165 ellentétes sorrendben helyezkednek el. Például ha a kezdő csoportban skl- kapcsolat van, akkor a záró csoportban -lks: sklis-ti „terjedni” — vilks „vonszolni fog” stb. (Girdenis A., 1981, p. 79—81). A litván nyelvtől eltérően az oroszban számos szóvégi kapcsolat ugyanabban a sorrendben fordul elő, mint a szó elején, vö.: снег — песнь, Псков — Прокопск stb. (bár számos szókezdő csoport nem adatolt szótag végén, és fordítva). A litván szókincsben a szókezdő mássalhangzó-kapcsolatok közül a leggyakoribbak a következők: pr-, sk-, tr-, gr-, pl-, kr-, kl-, st- (Strimaitienė M., 1981, p. 93). A mássalhangzó-kapcsolatokban a / lmnɲv / szonoránsok csak közvetlenül magánhangzó előtt állhatnak. A többi mássalhangzó két alosztályra oszlik: azokra, amelyek csak a kapcsolatok első tagjaként használatosak (/ s š z ž /), és azokra, amelyek mindkét említett pozíciót elfoglalhatják (/ k p t g b d /). A litván nyelv leghosszabb szókezdő kapcsolatai mindig str- típusúak (Girdenis A., 1981, p. 76—77). Az orosz szókezdő mássalhangzó-kapcsolatokra szintén jellemző egy bizonyos sorrendiség (Ломтев Т. П., 1972, с. 203—212). A magánhangzók előtti szókezdő mássalhangzó-fonémakapcsolatok litván és orosz nyelvi osztályozása feltételesen a következőképpen ábrázolható: Az orosz nyelvben a kapcsolatokban a sémában feltüntetett valamennyi mássalhangzó részt vehet (bár korántsem mind kapcsolódik egymáshoz). A latin ábécé betűivel jelölt, szaggatott vonallal elválasztott mássalhangzók a litván és az orosz nyelvben egyaránt kapcsolatokat alkotnak; az orosz betűkkel jelöltek csak az oroszban. A 4. oszlopban álló / в / fonéma két- és háromtagú kapcsolatokat alkot a 3., 2. és 1. oszlop bizonyos mássalhangzóival, vö.: все, втереть, влить; взбить, вклеить; встреча, взгляд stb. A mássalhangzó-kapcsolatok soha nem fordított sorrendben, vagyis az 1. oszloptól a 4. felé haladva jönnek létre. Véleményünk szerint a mássalhangzó-kapcsolatoknak ez a sorrendje (amelyet A. Girdenis javasolt a litván nyelvre) pontosabban tükrözi a valóságot. Mindmáig az orosz nyelv három- és négytagú kapcsolatait két vagy három kéttagú kapcsolat kombinációiként írják le. A második kapcsolat kezdő mássalhangzója azonos az első kéttagú kapcsolat végső mássalhangzójával, a harmadiké pedig azonos azzal a mássalhangzóval, amely 166 … a második kapcsolat utótagja, pl.: ст+mp'=cmp; фс+сх+хр=фсхр (всхр) (Ломтев Т. П., 1972, с. 212—221; Русская грамматика, 1980, с. 56, 65). A litván nyelvvel összehasonlítva az orosz nyelv mássalhangzó-kapcsolatainak képzésében kétszer annyi fonéma vesz részt. Az orosz szókezdő mássalhangzócsoportjában a magánhangzók előtt a / к м г д с ш ч х / is állhat (az utóbbi kettővel litván kapcsolatok egyáltalán nem képződnek); a kapcsolatok második tagjaként a / ч ч ф х / (ezek litván kapcsolatokban szintén nem fordulnak elő), valamint a / л м н р / szonoránsok szerepelnek, amelyeket a litvánok csak közvetlenül magánhangzók előtt használnak. Az eltérő morfológiai szerkezet következtében az oroszban a kapcsolat negyedik tagja is lehet a / в / mássalhangzó. Ezért az orosz nyelvben szókezdetben mintegy 100 két tagú mássalhangzó-kapcsolat használatos, míg a litvánban 39 (ezek közül körülbelül 35 az oroszban is megtalálható). Mindkét nyelvben korlátozások érvényesülnek a mássalhangzók zöngésség — zöngétlenség és keménység — lágyság szerinti kapcsolódásában, valamint a hangképzés helye tekintetében. A szó belsejében, két magánhangzó között (intervokális helyzetben) az egyfonémás mássalhangzó-szegmens a legegyszerűbb; ez a litván és az orosz nyelvben az utána következő magánhangzóval alkot szótagot: va-sa-ra „nyár”, po-ho-ro-нато. A két vagy több mássalhangzóból álló intervokális kapcsolatokban a szótaghatárt kiejtés alapján nem könnyű megállapítani, és a kérdés bizonyos mértékig a kutató szemléletétől függően dől el. A litván mássalhangzó-kapcsolatokban a szótaghatár ott húzható meg, ahol a belső kapcsolat legnagyobb része kezdődik, amely szerkezetében megfelel a szókezdő megfelelő kapcsolatnak: gu-drūs „okos”, alk-snis „éger”, čirk-šti „csicsereg” (Girdенis A., 1981, p. 84—87). Az orosz nyelv szótagolását illetően szintén több nézet létezik (Р. И. Аванесова, Л. В. Щербы, Л. В. Бондарко és mások). Л. В. Бондарко artikulációs-akusztikai vizsgálatának eredményei szerint bármely orosz megnyilatkozás nyílt szótagok sorára bomlik, függetlenül az egymással kapcsolódó mássalhangzók minőségétől és a hangsúly helyétől (vö. Русский язык, 1979, с. 312). 4. Prozodémák. A szegmentális szint egységein, a fonémákon (magánhangzókon és mássalhangzókon) kívül a litván és az orosz nyelvben léteznek a szegmentum feletti szint egységei is: a prozodémák (hangsúly, intonáció; a szótaghangsúlyok csak a litván nyelvre jellemzők). A prozodémák nagyobb terjedelműek, mint a fonémák: a szótaghangsúlyok a morfémát, a hangsúly a szót, az intonáció a mondatot jellemzi. Hangsúlyon a szavak láncolatában egy szótag kiemelését értjük. Meg kell jegyezni, hogy az orosz nyelvvel foglalkozó kutatók munkáiban a litván nyelv tényleges jelenségeit nem veszik kellő mértékben figyelembe. Például még a litvánok számára készült orosz nyelvi iskolai tankönyv is (Лауринавичене М., Хмеляускене Г., 1978, с. 5, 19) azt állítja, hogy a litván nyelvben a hangsúly „zenei”, és a hangsúlytalan magánhangzók nem redukálódnak, holott a modern kutatásokban a litván hang- 167 рение считается динамическим (ср. Laigonaitė A., 1978, p. 6). Количественная и даже качественная редукция некоторых безударных гласных существует в восточнолитовских диалектах (Zinkevičius Z., 1978, p. 49—75); элементы редукции присущи и безударным долгим гласным современного литовского литературного языка (Урбелене Я., 1967, с. 16—17). A litván hangsúlyt az intenzitás és az időtartam jellemzi. A modern orosz nyelv hangsúlya mennyiségi-dinamikai: a hangsúlyos szótag magánhangzója a hangsúlytalanoktól eltérően feszítettebb kiejtéssel, nagyobb időtartammal, ezért tisztább hangzással emelkedik ki (Русская грамматика, 1980, с. 90). A litván és az orosz nyelvben a szóhangsúly helye változó (szabad): nem kötődik a szó valamely meghatározott szótagjához vagy egy adott morfémához (a hangsúly helyét azonban a morfémák hangsúlyjellemzői és az azokat jellemző akcentuációs paradigma határozza meg). A változó helyű szóhangsúly két alapvető funkciót tölt be: a szintagmatikában kulminatív (kontrasztív), a paradigmatikában pedig disztinktív (felismerő) funkciót; jelzi a beszédrészletben található önálló szavak vagy más jelentéssel bíró egységek számát, és megkönnyíti a fonéma-összetételükben megegyező, különböző szavak vagy ugyanazon szóalakok felismerését, illetve megkülönböztetését. 3. táblázat. A litván és az orosz nyelv akcentuációs sémái № | Szótagok száma | Akcentuációs séma | Példák: litván nyelv | orosz nyelv 1 | II | ´ ´ | kūria — kurià | стоит — сто́ит 2 | III | ´ ´ — | pārāšo — parāšo | до́роги — дороги́ 3 | „ | ´ — ´ | užrašai — užrašai | бе́регу — берегу́ 4 | „ | — ´ ´ | pašaukti — pašaukti | обма́ну — обману́ 5 | IV | ´ — — ´ | pastebima — pastebimà | 6 | „ | — ´ ´ — | garsiákalbis — garsiakalbis | 7 | „ | — ´ — ´ | suprantama — suprantamà | профессо́ра — профессора́ 8 | „ | — — ´ ´ | geraširdė — geraširdė | переме́ним — перемени́м 9 | V | — ´ — — ´ | nesuariama — nesuariamà | 10 | „ | — — ´ — ´ | nesuprantama — nesuprantamà | 11 | „ | — — — ´ ´ | nesubjektyviai — nesubjektyviai | нераздели́м — нераздели́м Megjegyzés. A „´” jel a szó hangsúlyos szótagját jelöli, a „—” jel pedig a hangsúlytalan szótagot. A hangsúly változó helye miatt a kvázi homonimákban különböző akcentuációs sémák állíthatók szembe egymással (lásd a 3. táblázatot). A litván és az orosz nyelv akcentuációs sémái nem teljesen azonosak. Emellett az orosz nyelvben kevesebb akcentuációs séma fordul elő. 168 A vizsgált nyelvekben a hangsúly helye szerinti szembenállás a kéttagú szavaktól a héttagúakig fordul elő: a kéttagú és a héttagú szavakban egy-egy hangsúlyhely-oppozíció van, a három-, öt- és hattagúakban 3, a négytagúakban pedig 4. A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szembenállásának összes lehetséges kombinációja csak a két- és háromtagú szavakban fordul elő. A hangsúlytalan képzőkkel alkotott öt-héttagú szavakban az utolsó 4 szótag kaphat hangsúlyt, így részben megismétlődhetnek a négytagú szavak hangsúlymintái. A vizsgált nyelvek egyszótagú elöljárói és kötőszavai proklitikaként, a partikula pedig többnyire enklitikaként viselkedik: ir, tų — u, ty; kodėl gi — почему же. Az orosz nyelvtől eltérően a litvánban az egyszótagú elöljárók és a ne partikula nem vonhatják magukra a tartalmas szó hangsúlyát: по два — po du, не был — nebuvo. Úgy tűnik, gyengén hangsúlyozott szavak nemcsak az orosz, hanem a litván beszéd folyamában is előfordulnak: прое́хали м^ы^мо до́ма „pravažiavo prō namą“, éjo p(a)skui tėvą „шли за отцом“. Mindkét nyelv összetett szavaiban előfordul mellékhangsúly is, amely az elsődleges hangsúly mellett áll. A litvánban négy- és héttagú szavakban alakulhat ki, az oroszban pedig az öt vagy több szótagból álló szavakban, vö.: Grìškab^ūd^is, kėturiased^ė^šimt „сорок“, h^id^rom^eteorologija „гидрометеорология“; b^o^dоснабжение, самол^ё^тостроение. Ha két hangsúly van, az oroszban a mellékhangsúly közelebb esik a szó elejéhez, a litvánban pedig hosszú szótagokon a szó végén is állhat. A litvánhoz képest az oroszban a szófajok hangsúlyozása jóval változatosabb. Például az orosz irodalmi nyelv főnévi paradigmáiban 10 különböző hangsúlyminta (paradigma) fordul elő, a litvánban többnyire 4; az orosz elsődleges igék ragozásában 9 hangsúlyminta, a litvánban mindössze 3 (Федянина Н. А., 1976, с. 30–34, 195–200; Laigonaitė A., 1978, p. 35–41, 71–75). A litván és az orosz nyelv etimológiailag közös szavainak hangsúlyozása is eltér. Például az orosz книга, берёза, болото szavak hangsúlymintája azonos (a hangsúly a tőn marad a ragozási paradigma minden alakjában); litván megfelelőik változó hangsúlyminták szerint kapnak hangsúlyt, ráadásul különböző minták szerint: knygà — по второй парадигме, béržas — по третьей, balà — по четвертой. Ezért az orosz hangsúlytan a litván anyanyelvűek, és még inkább a litván irodalmi nyelvi hangsúlytan az orosz anyanyelvűek számára igen bonyolult és nehezen elsajátítható terület. A vizsgált nyelvekben mindössze egy hangsúlyminta egyezik meg teljesen (az oroszban azonban ez a legelterjedtebb): a főnevek összes szóalakjában, valamint a jelen és múlt idejű igék tövén rögzült hangsúly (АА). A litvánban ennek a mintának a főnevek első hangsúlyozási paradigmája és az igék első csoportja felel meg. Például e minta szerint hangsúlyos a бу́ква и brólis „брат“, делать и augti „расти“. Az orosz főnévi АВ hangsúlymintához (olyan szavak, mint a город) a litvánban a negyedik hangsúlyozási paradigma áll a legközelebb (vö. gárdas „загородка, стойло“): 169 csak a többes számú eszköz- és elöljárós eset hangsúlyozása különbözik (az oroszban a hangsúly a tőre, a litvánban a végződésre esik). Mindkét nyelv igéi közül az orosz АВ minta (vö. лечь) és a litván harmadik hangsúlyozási csoport áll a legközelebb egymáshoz (vö. virti „варить“; a múlt idő többes száma különbözik), valamint a СС minta (vö. снимать) és a második hangsúlyozási csoport (vö. kirpti „резать“) — az utóbbi mintáknál a jelen idő egyes szám második személyű alakja nem egyezik meg a múlt idő egyes szám hímnemű alakjával. A litván nyelv hosszú (és rendszerint hangsúlyos) szótagjaiban két szótaghangsúly áll szemben egymással: az akut (´) és a cirkumflexus (~), amelyek az orosz nyelvre nem jellemzők. Szótaghangsúlynak a hosszú szótagalkotó hang kiejtésmódját nevezzük, amely elősegíti a szavak megkülönböztetését. A szótagalkotó hangtól függően a litvánban a szótaghangsúlyoknak három fonetikai változata van: 1) hosszú magánhangzókon és az „egységes” ie, uo kettőshangzókon; 2) az ui és i, i+l, m, n, r kettőshangzókon; 3) az ai, au, ei kettőshangzókon és az a, e+l, m, n, r hangkapcsolatokon. A szótaghangsúlyok szembenállása a harmadik helyzetben különül el a legvilágosabban (nagyjából úgy, mint a hangsúly helye), vö.: d.í.sta „отстывает“ — aí.šta „светает“, mė.rkti „закрывать“ (глаза) — mẽr.kti „мочить“. A harmadik helyzetben az akutumhoz leginkább az orosz hangsúly hasonlít a másodlagos „kettőshangzókon”. Az előzetes adatok szerint a dár „ещё“ és dàr, valamint az ár.tija és армия párokban a hangsúlyos litván /а/ magánhangzó az ugyanilyen orosz magánhangzóhoz képest valamivel hosszabb, kevésbé feszes, elöl képzett, és a szótagon belüli intenzitás lefutása is eltérő4. A litván és az orosz mondatokban három alapvető intonáció különböztethető meg: kijelentő, kérdő és felszólító; megkülönböztető jegyeik az alaphang, a hangszín, az intenzitás és a hangok időtartama. A hangsúlyhoz és a szótaghangsúlyokhoz képest a litván intonációkat kevésbé vizsgálták. Megfigyelték, hogy egyes beszélők a kijelentő intonációt néha kvázi kérdő intonációval helyettesítik (Плакунова Т., 1974, с. 11). Ez sem a litván, sem az orosz nyelvben nem tekinthető normának: az ilyen helyettesítés társadalmi okokkal és a beszédhelyzettel magyarázható. A két nyelv lehetséges intonációs különbségei közül megemlíthető, hogy az orosz mondatokban valamivel gyakrabban tartanak szünetet, mint a litván mondatokban. 5. Következtetés. A litván és az orosz nyelv fonológiai rendszereinek vizsgálata lehetővé teszi valamennyi fonéma, valamint e nyelvek ábécéinek összehasonlítását (ez utóbbi a tanulás legelején releváns) (lásd a 4. táblázatot). A litván irodalmi nyelvben 54 hangot tartanak számon, míg az orosz irodalmi nyelvben 41-nek felel meg (a hangkapcsolatokat nem számítva). A litván nyelv 40 hangjához ([b b’ c c’ č č’ d<d’ f f’ h h’ ch ch’>g g’ k k’ l l’ m m’ n n’ p p’ r r’ s s’ š š’ t<t’>v v’ z z’ ž ž’]) 34 orosz hang hasonló [б б’ ц ч’ д д’ 4 Ezeket a tulajdonságokat, valamint a litván és az orosz magánhangzók, mássalhangzók (különösen a palatalizáltak), hangsúlyok és intonációk finom különbségeit kísérletileg ellenőrizni kell. 170 4. táblázat. A litván és az orosz nyelv fonológiai rendszerének és ábécéjének összehasonlítása Litván nyelv Orosz nyelv A betű és a fonéma megfelelése fonéma betű A a | a· | | a | | а | A a | A ą „ „ „ „ B b | b | | b’ | | б | | б’ | Б б | C c | c | | c’ | | ц | — Ц ц | Č č | č | | č’ | — | ч’ | Ч ч | D d | d | 〈d’〉 | д | | д’ | Д д | E e | e· | | e | (a’) 〈Я я〉 | Ę ę „ — „ „ Ė ė e· — (э) Э э | F f 〈f〉 〈f’〉 | ф | | ф’ | Ф ф + G g | g | | g’ | | г | | г’ | Г г + H h 〈h〉 〈h’〉 — — — — I i | i· | | i | | и | · И и | Į į „ — „ „ Y y „ — „ „ J j — | j’ | (й) Й й | K k | k | | k’ | | к | | к’ | К к + L l | l | | l’ | | л | | л’ | Л л + M m | m | | m’ | | м | | м’ | М м + N n | n | | n’ | | н | | н’ | Н н + O o | o· | 〈o〉 | о | О о | P p | p | | p’ | | п | | п’ | П п + R r | r | | r’ | | р | | р’ | Р р + S s | s | | s’ | | с | | с’ | С с + Š š | š | | š’ | | ш | Ш ш | T t | t | 〈t’〉 | т | | т’ | Т т | U u | u | — | y | У у | Ų ų | u· | „ „ | Ū ū „ „ „ | V v | v | | v’ | | в | | в’ | В в | Z z | z | | z’ | | з | | з’ | З з + Ž ž | ž | | ž’ | | ж | — Ж ж | CH ch 〈ch〉 〈ch’〉 | х | | х’ | Х х + Megjegyzés. Háromféle megfelelést különböztetünk meg: teljes (+), részleges (|), valamint az adott fonéma hiánya (—). 171 x x’ ə ə’ k k’ l l’ m m’ n n’ p p’ c c’ u m m’ в в’ з з’ ж; a litván nyelv 11 magánhangzójának / aː a eː e iː i oː o uː u / fonetikailag csak részben felel meg az orosz nyelv 5 hangja / a <э> u o y /. A 28 litván fonémának / b b’ c c’ d g g’ k k’ l l’ m m’ n n’ p r r’ s s’ t v v’ z z’ ž / vannak megfelelői az orosz nyelvben; a / i u o a / magánhangzó-fonémáknak csak részleges megfelelőik vannak (fonetikailag valamelyest eltérnek), a / i eː u o c’ č š’ ž’ / fonémáknak pedig nincs megfelelőjük. Ami a litván és az orosz nyelv írásrendszerét illeti: a litván ábécé 64 nagy- és kisbetűje közül 3 hangérték és kézírásos forma tekintetében megegyezik az orosz betűkkel, 18 betűnek mindkét nyelvben közös a formája, de különböző hangokat jelölnek stb. (lásd Vanagaitė I., 1978, 19—21. o.). Исследование русской речи студентов показало (Меркене Н. А., 1981, с. 87—90), что 59% всех ошибок произношения составляет неверное произношение безударного / e /, примерно 57 — ошибки по глухости—звонкости согласных, 29 — ошибки по твердости—мягкости согласных, 20 — безударные / o / и 9% — произношение двойных согласных. В русской речи литовцев-школьников больше всего ошибок встречается в произношении безударных гласных и твердых—мягких согласных (Neseckienė I., 1980, с. 75). Большинство перечисленных ошибок возникает из-за несовпадения звуков литовского и русского языков и несовпадения в русском языке правописания с произношением. В связи с приближением произношения к письму на протяжении последних десятилетий оформилось новомосковское произношение. Наряду с нейтральным и разговорным стилями русского языка существует книжный (высокий) стиль, который характеризуется ослабленной редукцией безударных гласных и т. п. Különös nehézséget jelentenek a beszélők számára azok a szavak, amelyek jelentése a litván és az orosz nyelvben megegyezik, alakjuk azonban részben eltér. Ilyenek lehetnek a nemzetközi szavak (literatūra — литература, autobusas — автобус, alfabetas — алфавит, himnas — гимн, technikumas — техникум), földrajzi nevek (Rumunija — Румыния, Austrija — Австрия, Arābija — Аравия, Bukareštas — Бухарест, Olandija — Голландия), közös eredetű vagy kölcsönzött irodalmi szavak (knyga, вин. п. knygą — книга, blynas — блин, bėda — беда), illetve nyelvjárási barbarizmusok (bliūdas „tál” — блюдо). Az ilyen szavakban a magánhangzókat, a mássalhangzókat és a hangsúlyt a második nyelven gyakran úgy ejtik, mint az anyanyelvben. A helynevekben az anyanyelv mintájára nemcsak a hangsúlyt és a megfelelő fonémák minőségét, hanem azok mennyiségét, a szótaghangsúlyokat, a lágyságot vagy keménységet stb. is az anyanyelvi mintához igazítják; vö.: Panevėžys „Панявежис“, Kaunas „Каунас“ (ez különbözik a kaūnas „harcol” szótól), Šir’vintos „Ширвинтос”. A litván és az orosz nyelv fonológiai rendszereinek összehasonlítása alapján néhány megjegyzést tehetünk a litvánról oroszra történő átírásról is. A litván tulajdonnevek / e / magánhangzóját az orosz szövegekben még gyakran / e /, ie alakban pedig ие formában jelölik, holott indokolt volna orosz я, е betűkkel átírni őket (vö. Ul’niadis K., 1981, 28—32. o.). 172 A litván /e/ magánhangzót és az ei kettőshangzót szókezdő helyzetben és magánhangzók után célszerűbb volna nem э, эй, hanem э, ай alakban átírni (ugyanúgy, mint mássalhangzók után, mivel a litván irodalmi nyelv fonémáinak minősége nem függ a pozíciótól). A /ė/ magánhangzó minden helyzetben átírható az orosz /е/-vel, vagy: az э kevésbé hasonlít a /ė/-re (jóllehet a kelet-litván nyelvjárásokban a /ė/ helyett ezt használják), viszont így a litván /ė/ nem keveredik össze az ie-vel. Ez a két hang szavakat különböztethet meg: kėlė „emelt” – kielė „barázdabillegető” (vö. Garšva K., Trifonovas J., 1977, p. 30–31). A litván ja, ju betűkapcsolatok átírásakor az orosz я, ю betűket használják, ezért a jo betűkapcsolatot a rendelkezésre álló orosz ё jellel kellene átírni. Pl. ha Janina nevét Янина (nem Йанина), Juozas nevét pedig Юозас (nem Йуозас) alakban írjuk át, akkor Jōnas és Nijolė nevét is célszerű Ёнас, Ниёле́ (nem Йонас, Нийоле) alakban írni⁵. СПИСОК ЛИТЕРАТУРЫ Вайткавичюте В. Некоторые артикуляционные различия звуков литовского и русского языков. – Tarybinė mokykla, 1973, Nr. 3. Ванагайте Н. Формирование первоначальных навыков орфографии. – Русский язык в школе, 1978, № 5. Гаршва К. Развитие двуязычия в Литовской ССР. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai, A serija, 1982, t. 3. Йовайшас В. Об орфоэпическом минимуме для школ с литовским языком обучения. – В кн.: Вопросы обучения русскому языку в средней школе. Каунас, 1979. Лауринавичене М., Хмеляускене Г. Грамматика русского языка (IX–X кл.). – Каунас, 1981. Ломтев Т. П. Фонология современного русского языка. – М., 1972. Меркене Н. А. Проблема функционирования русского языка в сфере высшего образования (на материале Литовской ССР): Канд. дис. – М., 1981. Михальченко В. Ю. Типологические особенности литовского и русского языков. – В кн.: Развитие национально-русского двуязычия. М., 1976. Пирогова А. К. Русское литературное произношение. – М., 1970. Плакунова Т. Артикуляционная база русского языка (в сопоставлении с литовским). – В кн.: Kalbos garsai ir melodika. V., 1978. Плакунова Т. Некоторые черты русского произношения в г. Вильнюсе. – Mūsų kalba, 1974, Nr. 9. Русская грамматика. – М., 1980, т. 1. Русский язык: Энциклопедия. – М., 1979. Степанов Ю. С. О зависимости понятия фонемы от понятия слога при синхронном описании и исторической реконструкции. – ВЯ, 1975, № 5. Ульвидас К. Решение вопросов русско-литовской и литовско-русской транскрипции в Литовской ССР. – Русский язык в школе. 1981, № 2. Урбелене Я. Долгие гласные современного литовского литературного языка: Автореф. канд. дис. – Вильнюс, 1967. Федянина Н. А. Ударение в современном русском языке. – М., 1976. Garšva K., Trifonovas J. Lietuvių vietovardžių tarimo ypatybės Šiaulių raj. rusų senbuvių šnektoje. – Mūsų kalba, 1977, Nr. 6. 5 Автор выражает глубокую благодарность доц. А. Гирденису, доц. Т. Е. Плакуновой и проф. Ю. С. Степанову за критические замечания и ценные советы. 173 Girdenis A. Fonologija. – V., 1981. Laigonaitė A. Lietuvių kalbos akcentologija. – V., 1978. Nesekienė I. Apie lietuvių ir rusų kalbų fonetinių reiškinių gretinimą mokant tarimo. – Kn.: Mokymo ir auklėjimo klausimai. V., 1980. Strimaitienė M. Lietuvių ir anglų priebalsių junginiai rišliuos tekstuose ir žodyne. – Kalbotyra, 1981, t. 32 (1). Zinkevičius Z. Lietuvių kalbos dialektologija. – V., 1978. K. GARŠVA LIETUVIŲ IR RUSŲ KALBŲ FONOLOGINIŲ SISTEMŲ GRETINIMAS Reziumė Šiame straipsnyje gretinami svarbesnieji lietuvių ir rusų literatūrinių kalbų fonologinių sistemų reiškiniai: fonemos (balsiai, priebalsiai), skiemenų struktūra, prozodemos (kirtis ir kt.). Pateikiamos ir kai kurios lietuvių kalbos tarmių ypatybės, artimesnės rusų kalbai. Dvidešimt aštuonioms lietuvių kalbos fonemoms (b b’ c č d d’ g g’ k k’ l l’ m m’ n n’ p p’ r r’ s s’ š t t’ v z z’ ž) rusų kalboje yra panašūs atitikmenys. Fonemų (i u a o ai) atitikmenys rusų kalboje fonetiškai skiriasi jau daugiau. Aštuonioms fonemoms (i’ e’ u’ o’ c’ č’ š’ ž’) rusų kalboje nėra ekvivalentų. Rusų kalbos žodžio pradžioje yra dvigubai daugiau priebalsių junginių, nes, juos sudarant, vartojama daugiau priebalsių ir jie gali eiti laisvesne tvarka. Iš 39 priebalsių junginių, galimų lietuvių kalbos žodžio pradžioje, 35 vartojami ir rusų kalboje. Dviskiemeniuose–septynskiemeniniuose lietuvių kalbos žodžiuose būna apie 12 kirčio schemų (kirčiuotų ir nekirčiuotų skiemenų kombinacijų), rusų kalboje – apie 8 (iš jų lietuvių kalboje yra 5). Palyginus su lietuvių kalbos kirčiuotėmis, rusų kalbos dalių schemų yra maždaug dvigubai daugiau. Abiejose kalbose yra tik viena bendra kirčiavimo schema: kai visose žodžio formose kirčiuojamas tas pats skiemuo. Lietuvių kalboje dar yra ir dviejų priegaidžių (akūto ir cirkumflekso) opozicija. K. GARŠVA COMPARISON OF THE PHONOLOGICAL SYSTEMS OF LITHUANIAN AND RUSSIAN Summary In this article the author compares more significant phenomena of the phonological systems of the Lithuanian and the Russian languages: phonemes (vocals, consonants), the structure of syllables, prosodemes (stress etc.). The article presents some features of Lithuanian dialects, which are closely related to the Russian language. There are similar equivalents in Russian for 28 Lithuanian phonemes: l b b’ c č d d’ g g’ k k’ l’ m m’ n n’ p p’ r r’ s s’ š t v z z’ ž. Equivalents of the phonemes i u a o ai in the Russian language phonetically are more different. For 8 Lithuanian phonemes [i’ e’ u’ o’ c’ č’ š’ ž’] there are no equivalents. At the beginning of the Russian word there are twice as many consonant clusters, because when composing them more consonants are employed, which may go in more free order. Of 39 consonant clusters, which are possible at the beginning of the Lithuanian word, 35 are used in Russian. As compared with Lithuanian stress paradigms, there are twice as many stress schemes of parts of speech in Russian. There is only one common stress scheme in both languages: when the same syllable in all forms of the word is stressed. Solely, in the Lithuanian language the opposition of two syllable accents (the acute and the circumflex) exists.