О типах терминологических фондов

MOKSLO KALBOS KULTOROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985) ТАТЬЯНА ЛЕОНИДОВНА КАНДЕЛАКИ A TERMINOLÓGIAI ALAPOK TÍPUSAIRÓL A Szovjetunió népeinek nemzeti nyelvein megvalósuló terminológiák kialakításának folyamatában nagy jelentősége van az orosz nyelv terminológiai alapjának. Az orosz nyelv a nemzetek közötti érintkezésünk nyelve. Egyúttal a más országokkal fenntartott hivatalos, államközi, diplomáciai, tudományos, kulturális, kereskedelmi és egyéb kapcsolatok eszközeként is szolgál. Az orosz nyelv az Egyesült Nemzetek Szervezetének hat hivatalos nyelve közül az egyik, és külföldön a szovjet tudományt, irodalmat és művészetet képviseli. A kommunikáció világméretű rendszereihez is tartozik (rádió- és televízióadások, légi és űrtávközlési üzenetek). Az orosz nyelvnek mélyen kidolgozott fogalmi, és ennek megfelelően terminológiai rendszerei vannak, amelyek a természet és a társadalom, a természettudományok, a műszaki és társadalomtudományok, valamint az irodalom és a művészet tanulmányozásához kapcsolódnak. Az orosz terminológiai rendszereket az orosz tudományos és oktatási szakirodalom, az orosz terminográfia, valamint a rendezett terminológiák — az ajánlott terminusok gyűjteményei és a terminusokra, illetve meghatározásokra vonatkozó állami szabványok — rögzítik. Д. С. Лотте, a szovjet terminológiai iskola megalapítója, azt az elvet vallotta, hogy az idegen nyelvű terminust (akár kölcsönzik, akár rendezik, akár csupán használják) egy konkrét terminológiai rendszer tagjaként kell kezelni. A terminológiák rendszerszerűségéről (a tartalom és a kifejezés síkján) megfogalmazott elképzeléseit kiterjesztette a kölcsönzés folyamatára is, a terminológiák kialakítása és rendezése során. A folyamatot két terminológiai rendszer kölcsönhatásaként értelmezte: az első a forrásnyelv terminológiai rendszere (ennek tagja a kölcsönzött terminus, a jelentések meghatározott „hálójával” és a lexikai-szemantikai szerkezetét alkotó terminuselemekkel), a második pedig egy másik nyelv befogadó, terminust kölcsönző terminológiai rendszere. A befogadó terminológiai rendszerben a kölcsönzött terminus leendő jelentése körül a szerző mintegy „szférát” rajzol ki azokból a vele összefüggő jelentésekből, amelyek az adott nyelv már létező terminusaihoz kapcsolódnak (egy 64 a osztályozási sor, az egész és részei, valamint az elnevezés tárgyai közötti kapcsolatok más típusai). A kölcsönzött terminus értékelésekor a következőket veszi figyelembe: 1) az adott fogalomhoz kapcsolódó terminusok lexikai-szemantikai szerkezetét; 2) az adott terminussal összefüggő szinonimák és dublettek szerkezetét; 3) az adott terminus vagy terminuselem „egyediségének”–„többszörösségének” mértékét az átvevő terminológiában; 4) a terminust alkotó terminuselemek jellegét (a nyelvben „már meghonosodott” vagy „meg nem honosodott” elemek), valamint néhány egyéb tényezőt. D. S. Lotte koncepcióját részletesen ismerteti az „Idegen nyelvű terminusok és terminuselemek kölcsönzésének és rendezésének kérdései” című monográfiája, amely 1982-ben jelent meg a Nauka kiadónál. A két egymással kölcsönhatásban álló terminológiai rendszerben — az oroszban és a Szovjetunió népeinek nyelveiben — a kortárs kutatók olyan tárgyi-fogalmi terminusegyütteseket különítettek el, amelyek az ország egészére kiterjedően különböző feladatokat látnak el. A Szovjetunió népeinek nyelvein megvalósuló terminológiák kidolgozása és egységesítése során előzetesen fel kell tárni azok összetételét és terjedelmét, amelyek meghatározzák az egyes terminuscsoportok megközelítésének különbségeit. Ekkor feltehetően három terminológiai alap különíthető el: A. Olyan alap, amely terjedelmét tekintve közös országunk valamennyi népe számára, és a szocialista rendszert tükröző terminusokat foglalja magában (a Szovjetország valamennyi népe számára közös életmódot, gazdaságot és kultúrát — ide tartoznak a honvédelemmel, a közlekedéssel, a hírközléssel, a sajtóval, az állami kereskedelemmel, az egészségügyi ellátással, a népoktatással, a művészettel, az irodalommal és a sporttal kapcsolatos fogalmak). B. A tudomány, a termelés és az iparosított mezőgazdaság terminusainak alapja — terjedelme köztársaságonként eltérő; összetétele az egyes köztársaságokban fejlesztett tudományágaktól, iparágaktól és az iparosított mezőgazdaság konkrét ágazataitól, valamint fejlettségük fokától függ. C. Az adott nép sajátosságait jellemző alap — a nemzeti életmód, a hagyományok, a szertartások és szokások, a népművészet, a népi sportágak stb. A két terminológiai rendszer — az orosz és a nemzeti — kölcsönhatásában a terminológiák közötti eltérések minimalizálásának elve mindenekelőtt tartalmuk szemantikai azonosságában, valamint valamennyi terminológiai rendszer egységes fogalmi alapjának elfogadásában nyilvánul meg. A Szovjetunió népeinek nemzeti nyelvei kifejezésmódjukban jelentősen különböznek egymástól az írásbeli hagyományok, az irodalmi nyelvként való fejlődésük történelmi tapasztalata, szerkezeti-tipológiai sajátosságaik, eredetük és társadalmi funkcióik terjedelme tekintetében. 5 Užsak. Nr. 1007 65 Ezért a terminusalkotás hagyományai igen változatosak. Az A alaphoz tartozó terminusok és a B alap terminusai természetes módon közelednek egymáshoz, kifejezési síkjukon is. Ezért a nemzeti lexikai anyag felhasználása mellett valamennyi nemzeti terminológiában különböző mértékben jelen lehetnek: 1) az orosz terminológiákból átvett elemek (köztük: görög–latin elemekből alkotott orosz terminusok; modern idegen nyelvekből átvett orosz szavak, valamint eredetileg orosz terminusok – eltérő mértékű átalakítással); 2) az orosz terminusok tükörfordításai; 3) az orosz terminusok körülíró fordításai. A tudomány, az ipar és az iparosított mezőgazdaság terminológiai rendszereit, mint ismeretes, az adott köztársaságra jellemző területekre dolgozzák ki. A mindennapi munka gyakorlata azonban jelenleg azt mutatja, hogy a Szovjetunió népeinek nemzeti nyelvei által betöltött társadalmi funkciók már megkövetelik a terminusok bővebb, kiegészítő készletét a tudás legkülönbözőbb területein, amely túlmutat a kidolgozás alatt álló tudományterületek és termelési ágak körén. A „Problémák a terminológia kidolgozásában és rendezésében a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáin” című tanácskozáson (Moszkva, 1981. március) A. Ja. Blinkena kitért erre a jelenségre. A lett nyelv adataira támaszkodva bemutatta, hogy a szépirodalomban, a sajtóban, a rádióban és a televízióban széles körben használnak olyan lett termelési ágazati terminusokat, amelyek Lettországban nem léteznek. Így a tudomány és a termelés terminusainak rendszerét magában foglaló B alap mellett egyes terminusok is bekerülnek. A szövetségi köztársaságok terminológusai előtt új feladat áll: ki kell dolgozniuk annak elveit, hogyan vezessenek be a nemzeti nyelvekbe nemcsak teljes terminológiai rendszereket (ahogyan ez eddig történt), hanem egyes terminusokat is, amelyeknek gyakran nincs támaszuk a meglévő terminológiákban. Ebben az esetben az egyetlen helyes út az, ha D. Sz. Lotte két terminológiai rendszer kölcsönhatásáról szóló gondolatából indulunk ki. 66