Методологические аспекты упорядочения понятий научных областей знания

MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV(1985) ВИКТОР ФИЛИППОВИЧ ЖУРАВЛЕВ A TUDOMÁNYTERÜLETEK FOGALMAINAK RENDEZÉSÉVEL KAPCSOLATOS MÓDSZERTANI ASPEKTUSOK Az utóbbi időben széles körben elterjedt a terminológia rendezése kifejezés, amely egy adott tudásterület terminológiájával kapcsolatos normatív tevékenységet jelöli. A terminológia rendezésének célja az olyan hiányosságok kiküszöbölése, mint a többértelműség, a szinonímia stb. A terminológia rendezése a gyakorlatban rendszerező típusú szótárak kidolgozásával valósul meg; ezek ajánlott terminusok gyűjteményeit és terminológiai szabványokat jelentenek. A szovjet és a külföldi terminológiai iskolák alapvető tételeként ismerik el, hogy egy adott tudásterület terminológiájának rendezésekor meghatározó jelentőségű a fogalmi rendszer kialakítása. A fogalmi rendszer kidolgozására irányuló tevékenység megnevezésére a fogalmak rendezése kifejezést javasolják. A fogalmak rendezése olyan kutatások elvégzését feltételezi, mint az adott tudásterületre jellemző fogalmak feltárása, kialakítása és pontosítása, a fogalmi kifejezések megfogalmazása, valamint a fogalmak közötti kapcsolatok megállapítása. A fogalmak rendezésének eredményeként létrejön annak az objektív valóságnak a fogalmi képe, amelyet az adott tudományterület vizsgál. A fogalmi rendszer felépítése elősegíti a terminológia rendezésével kapcsolatos kérdések eredményes megoldását: az ajánlott (szabványosított) terminusok indokolt kiválasztását, a nem ajánlott (nem megengedhető) terminusok és az adott időpontban elfogadható szinonimák megállapítását, valamint az idegen nyelvű egyenértékű terminusok elfogadását. Könnyen észrevehető, hogy a terminológia rendezése kifejezéssel ellentétben a fogalmak rendezése kifejezés nem annyira nyelvészeti, mint inkább tartalmi-tudományos és logikai-módszertani irányultságú, ami a terminológia rendezésével kapcsolatos kutatások összetett jellegére utal. Nyilvánvaló, hogy a fogalmak rendezésének legfontosabb feltétele a fogalmak konkrét tudományos tartalmának objektíve jelentős rögzítése, amely megfelel az adott tudásterület mai fejlettségi szintjének. E feltétel teljesítéséhez meg kell oldani a fogalmak rendezésének tartalmi-tudományos megalapozásával kapcsolatos kérdéseket. 59 A fogalmak rendezésének tudományos jellege emellett számos más tudomány módszereinek alkalmazásával érhető el, például a lexikológia, a lexikográfia és a tudományos-műszaki szakirodalom nyelvének kutatása révén. Ez lehetővé teszi a fogalmi kifejezések megfogalmazását az általános irodalmi nyelv és a vizsgált tudásterület nyelvének normáit figyelembe véve. A fogalmak rendezésének általános módszertani alapját a dialektikus materializmus, a marxista–leninista ismeretelmélet jelenti. Például a fogalmak rendszerezésének egyik módja a fogalmak kategóriák szerinti csoportosítása. Ennek során a dialektikus materializmus olyan kategóriáit alkalmazzák, mint a tárgy, a tulajdonság, a viszony, a folyamat, a funkció, a mennyiség stb. Ugyanakkor figyelembe kell venni a modern logika különböző területein végzett kutatások eredményeit: a jel- és jelentéselméletet, a logikai szemantikát, valamint az osztályozás- és definícióelméleteket. A tudományterületek fogalmi rendszereinek kidolgozásához nyújtott módszertani megalapozás szempontjából a modern fogalomelmélet képviseli a legnagyobb értéket. Az alábbiakban röviden áttekintünk néhány kérdést a fogalomelméletből: a fogalmi megismerési forma ismeretelméleti természetét; magának a fogalomnak a meghatározását; a fogalom logikai szerkezetének és tartalmának pontosítását; a logikai formájukban különböző fogalomtípusok elemzését, valamint a fogalmak közötti logikai viszonyokat. A fogalom ismeretelméleti természetének vizsgálata arra irányul, hogy feltárja azokat a sajátosságokat, amelyek lehetővé teszik megkülönböztetését a megismerés olyan formáitól, mint az ítélet és a képzet, továbbá meghatározza szerepét a megismerés folyamatában, valamint a nyelv kialakulásában és működésében. A fogalomnak az ítélettől való megkülönböztetéséhez hasznos összevetni egy tudomány reprezentációját ítéletek összességeként, illetve fogalmak összességeként. Köztudott, hogy minden tudásterület az objektív valóság egy meghatározott részletével foglalkozik, amelyet saját kutatási tárgyai jellemeznek. E tárgyak vizsgálata során kiemelik lényeges tulajdonságaikat és viszonyaikat, amelyek segítségével megállapíthatók a valós világ adott részletének törvényszerűségei. A tudomány törvényei logikai szempontból olyan ítéletek, amelyek az objektív törvényszerűségek megismerésének adott szintjét tükrözik, és lehetővé teszik a kutatott tárgyak viselkedésének magyarázatát és előrejelzését. Az adott tudásterület nyelvén ezeket az ítéleteket meghatározott típusú mondatok fejezik ki. Az ilyen mondatok elemzése lehetővé teszi leíró és logikai összetevőik elkülönítését. A leíró összetevők között pedig terminusok különíthetők el, azaz olyan szavak vagy szókapcsolatok, amelyek bizonyos jegyek alapján általánosított tárgyosztályokat jelölnek. Például a termodinamika első főtétele (egyik megfogalmazásában) így fejeződik ki: сле 60 a következő mondattal: A termodinamikai rendszerrel közölt hő egyenlő a belső energia növekményének és a rendszer által a külső erőkkel szemben végzett munkának az összegével1. Ez a mondat a termodinamika egyik kiinduló állítását fejezi ki, amely az anyagi világ alapvető törvényszerűségeit tükrözi. A mondatban a termodinamikára jellemző következő terminusok fordulnak elő: hő, termodinamikai rendszer, belső energia, munka, amelyek a termodinamika alapfogalmai közé tartoznak. Ha az ítélet célja az objektumok közötti meghatározott viszony vagy egy objektum valamely tulajdonságának fennállása mellett való állítás, akkor a fogalom önmagában nem foglal magában semmilyen állítást, hanem az objektumok egy meghatározott osztályának képviselőjeként szolgál az emberi tudatban. Ugyanakkor az ismeretszerzés olyan érzéki-konkrét formájától, mint a képzet, eltérően a fogalom segítségével az objektumokat lényeges jegyeik alapján különítjük el. A fogalomalkotás során alkalmazott absztrakciós eljárás különbözik attól, amellyel a tulajdonnév és az egyedi tárgy közötti kapcsolatot állapítjuk meg. Az utóbbi esetben az egyedi tárgy különböző állapotainak és szakaszainak azonosítása történik, míg a fogalomalkotás során az objektumokat lényeges jegyeik alapján azonosítjuk, de más jegyek szerinti különbségeiket nem hagyjuk figyelmen kívül. Így a termodinamikai rendszer fogalmának a rendszerek osztályából származó tetszőleges rendszer felel meg, amelynek lényeges jegye az energia és/vagy anyag cseréjére való képesség. Más jegyek alapján ugyanakkor megkülönböztetünk nyitott, zárt, izolált, adiabatikus, heterogén, homogén és többkomponensű termodinamikai rendszereket. A termodinamikai rendszer fogalmában azonban ezek a jegyek nem aktualizálódnak. A fogalom ismeretelméleti természetének ilyen rövid áttekintése alapján a következő meghatározást fogadhatjuk el: A fogalom az ismeretszerzés olyan formája, amelynek segítségével a kutatás tárgyait általánosítottan tükrözzük, és lényeges jegyeik alapján különítjük el. A fogalmak rendszerezése szempontjából különösen fontos a fogalom szerkezetének korszerű értelmezése. Ez a predikátumkalkulus nyelvének alkalmazásával érhető el. Ilyen alkalmazást elsőként E. K. Vojsvillo javasolt2. A predikátumkalkulus központi fogalma a predikátum fogalma, amely egy objektum valamely tulajdonsága vagy objektumok közötti viszony fennállásának állítási formája. Általános alakban a fogalom szerkezete a kiterjesztett predikátumkalkulus következő kifejezésével ábrázolható: εΦ(ε), ahol ε tárgyi vagy predikátumváltozó, Φ(ε) pedig állandó predikátum. 1 Физический энциклопедический словарь.— М.: Сов. энциклопедия, 1963, т. 3, с. 602. 2 Войшвилло Е. К. Понятие.— М.: Изд-во МГУ, 1967. 61 A fogalom szerkezete ilyen elemzésének példájaként hozzuk fel a nyitott termodinamikai rendszer fogalmát: Termodinamikai rendszer, amely képes más rendszerekkel anyagot cserélni3. A tárgyi változó szerepét itt a termodinamikai rendszer terminus tölti be, a predikátumot pedig a következő meghatározó mellékmondat fejezi ki: amely képes más rendszerekkel anyagot cserélni. A fogalmak tartalmának (egyszerű vagy összetett) predikátumokkal való kifejezése lehetővé teszi az összes logikailag lehetséges, azaz logikai formájukban különböző fogalomtípus feltárását. Ilyen fogalomtípusokként például a következők hozhatók fel: — viszony nélküli fogalmak, amelyekben a tárgyak általánosításának alapját a tárgyak tulajdonságai (minőségei, állapotai) képezik: xA(x), ahol x tárgyi változó; A(x) olyan predikátum, amely azt állítja, hogy az x változóval jelölt tárgyak osztályába tartozó tárgy rendelkezik az A tulajdonsággal. Például: x páros (x), ahol x természetes szám; köznyelven ez a következőképpen fejezhető ki: az a természetes x szám, amely páros; — viszonyokat tartalmazó fogalmak, amelyek a tárgyak közötti viszonyok alapján különítik el a tárgyak n-es rendezett sorozatainak osztályát: x₁, …, xₙR(x₁, …, xₙ), ahol x₁, …, xₙ tárgyak n-es rendezett sorozata; R az x₁, …, xₙ tárgyak közötti viszony. Például: x₁, x₂ nagyobb (x₁, x₂), azaz: számpár, amelynek első tagja nagyobb a másodiknál; — relatív fogalmak, amelyek a tárgyakat valamely viszonyból származó tulajdonság alapján általánosítják: első eset — xR(x, a), ahol a meghatározott tárgy. Például: x nagyobb (x, 3); második eset — x∃yR (x, y), ahol ∃ az y tárgyi változót kötő létezési kvantor. Ilyen logikai formája van például a következő fogalomnak: termodinamikai rendszer, amely képes más rendszerekkel anyagot cserélni; harmadik eset — x∀yR(x, y), ahol ∀ az y tárgyi változót kötő általános kvantor, a „¬” pedig a tagadás jele. Például: termodinamikai rendszer, amely nem képes más rendszerekkel anyagot cserélni; — tulajdonságokra (viszonyokra) vonatkozó fogalmak, amelyek olyan tulajdonságok (viszonyok) osztályát képviselik, amelyet az ezekre a tulajdonságokra (viszonyokra) jellemző meghatározott közös tulajdonság alapján különítünk el: RΦ(R). Például az R reflexív (R) fogalom általánosítottan az R viszonyok azon osztályát képviseli, amelyek rendelkeznek a ∀ xR(x, x) predikátummal kifejezett tulajdonsággal. Ebben az esetben R már nem meghatározott, rögzített viszony, hanem a viszonyok osztályát képviselő predikátumváltozó. 3 Термодинамика. Терминология. Проект. — М.: Наука, 1982. 62 A fogalmak tartalmának predikátumformában történő kifejezése azért előnyös, mert egyes fogalmak tartalma között levezethetőségi reláció állapítható meg, amely a fogalmak rendezésének eszközéül szolgál. A predikátumkalkulus formalizmusának gyakorlati alkalmazása a fogalmak rendezése során annál inkább időszerű, minél összetettebb e fogalmak tartalma. Az összetett tartalmú fogalmak kifejezésére összetett predikátumok használhatók, vagyis olyan predikátumok, amelyek olyan logikai konstanst tartalmaznak, mint a diszjunkció, a konjunkció és az implikáció.