Проблемы формирования научной речи в технических вузах

MOKSLO KALBOS KULTŪROS IR TERMINOLOGIJOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985) VITÁUTASZ BUDA A tudományos beszéd kialakításának problémái a műszaki egyetemeken A tudományos-műszaki forradalom korában, amelynek megvalósításában műszaki egyetemeink is részt vesznek, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a társadalom teljes értékű élete nemcsak az anyagi javak bőségét, nemcsak a műszaki tudomány és gyakorlat magas szintű eredményeit jelenti. Nem kevésbé fontosak a szellemi értékek, valamint a nyelv mint az emberek közötti kommunikáció eszköze, mint annak őrzője és továbbadója, amit az emberi elme alkotott. Ezt az igazságot azonban elfelejtik azok, akik anyagi javakat teremtve és a műszaki haladást előmozdítva úgy tekintenek a szellemi kincsekre és a nyelvre, mint valamire, amit használni lehet, de ami nem igényel semmiféle törődést a fogyasztóktól. Véleményünk szerint ez magyarázza azt a tényt, hogy műszaki egyetemeinken hosszú éveken át nem fordítottak kellő figyelmet a beszédkultúra kérdéseire; ezekben az intézményekben az oktatók jelentős része — műszaki szakember — az órákon, sőt a tantermen kívül is nyelvi hibákkal fertőzi meg diákjait. Ezért nem meglepő, hogy azok a felvételizők is, akik meglehetősen jó szóbeli és írásbeli nyelvtudással érkeztek az egyetemre, néha romló beszédkultúrával kerülnek ki a felsőfokú műszaki oktatási intézményekből. Ez a tény például a vilniusi Építőmérnöki Intézetben is beigazolódott, amikor 1979-ben a Szovjetunió Felső- és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának utasítására többek között a leendő mérnökök diplomaterveiben szereplő nyelv helyességét is ellenőrizték. Néhány ilyen, több tucat oldalas terv szövegében több száz súlyos nyelvi hibát találtak — ezek a helyesírás és az írásjelek ismeretének gyengeségéről, de a nyelv mélyebb rétegeinek — a szókészletnek, a szóalkotásnak, a szavak jelentésének és a mondattannak — hiányos ismeretéről is tanúskodtak. Nem jobb a helyzet a tanszékvezető vagy egy oktató — adjunktus vagy akár professzor — tollából származó, a diplomatervekhez csatolt írásbeli feladatokkal sem. Ugyanez a kép figyelhető meg intézetünk oktatóinak és hallgatóinak szóbeli beszédében, nyilvános gyűléseken, órákon és a mindennapokban is (egyébként a Litván SZSZK más felsőoktatási intézményeiben sem jobb a helyzet). 28 Mit várhatunk egy tiszteletre méltó professzor előadásain elhangzó beszédétől, ha az intézeti tanács és a rektori vezetés ülésein folyton ezt hajtogatja: vot… vot… vot (=va, taigi, tad „íme”) vagy például ezt mondja: D a v a i t e, u g i m k i m e „Gyerünk, foglaljuk el”; Mes suradome sprendimą iš išeities „A kiindulási helyzetből találtunk megoldást”; Mokslinė kvalifikacija nėra p i l n u m o j (=pakankama „A tudományos képesítés nem teljes egészében (vagyis nem elegendő, illetve nem teljes)”; S t u d e n t a s (=Studento duomenys) bus skaičiavimo mašinoj nuo įstojimo ligi diplomo gavimo „A hallgató (vagyis a hallgató adatai) a felvételtől a diploma megszerzéséig a számítógépben lesz.” Vessünk hát egy gyors pillantást azokra a hibákra, amelyek eltorzítják a műszaki értelmiségiek beszédét. Bár meggyőződésem szerint a helyesírás és az írásjelek a nyelv külső oldalát jelentik, amely csak közvetett kapcsolatban áll a nyelv rendszerével (de idézzük fel a történelmi anekdotát: a vessző egyszer felment, máskor halálra ítél!), az írásjelek hanyag használata és a helyesírási szabályok iránti figyelmetlen viszony mégis az író elégtelen műveltségéről tanúskodik — vagyis annak az embernek a műveltségéről, aki hamarosan egyetemi diplomát kap. Ide tartozik a kötőjel helyesírásának nem ismerete is, például: g i p s o - b e t o n o (=gipso ir betono, gipsbetonio) blokai „gipszbeton blokkok”; k a l k i u - c e m e n t o (=kalkių ir cemento) skiedinys „mész-cement habarcs”; p a r o s - v a l a n d i n i s (=paros valandinis) grafikas „napi órarend”. Ide tartozik az írásjelek odahelyezése is, ahol nincs rájuk szükség, illetve elhagyásuk ott, ahol kötelezőek, például: Trobesys projektuojamas K a u n u i, p a g a l (=Kaunui pagal) situacijos planą „Az épületet Kaunas számára, a helyszínrajz alapján tervezik”; Gerinti darbo s ą l y g a s, (=sąlygas) partija numato ir ateityje „A párt a jövőben is tervezi a munkakörülmények javítását”; Želdiniai, esantys g r e t a (=greta,) paliekami „A közelben lévő zöldfelületek megmaradnak”; Kadangi kolonų ž i n g s n i s 6 c m (=žingsnis 6 cm,) tai <…> „Mivel az oszlopok osztása 6 cm, ezért <…>”; N u s t a t o m e (=Nustatome,) kokiu atstumu turi būti „Meghatározzuk, milyen távolságra kell lennie”; a leendő mérnökök nem tudják, milyen alakban kell az nosinė (kampó) jelet az a, e, i, u magánhangzókra tenni, vagy a hosszúságjelet az i magánhangzóra, például: Sklypo c h a r a k t e r i s t i k a (=charakteristiką) aprašyti „A telek jellemzőit leírni”; š i u k š l i u (=šiukšlių). Hallás után, nem pedig a ragozott szavak alakjainak rendszere szerint írják a lágy mássalhangzó utáni a magánhangzót és az e magánhangzót, például: t o l e s n i a s (=tolesnes „továbbiak”), de s e n e i (=seniai „régen”); nem tartják be a szavak rövidítésére és a különféle betűjelek képzésére vonatkozó szabályokat sem. A nyelv belső rendszerével sem jobb a helyzet. E területen az írott és a szóbeli beszédben egyaránt bőségesen találhatók hibák, még olyanok is, amelyek nyilvános beszédünkben, a falakon kívül nem fordulnak elő 29 egyetem. Az ilyen pontatlanságokról, amelyek néha általában a mi beszédünkre is jellemzők, nem is kell beszélni — ezek is bővítik a műszaki egyetemek hallgatói és oktatói nyelvi hibáinak listáját. Azonnal szembetűnik a mondat egész szerkezetének megengedhetetlen eltorzítása. Az olyan mondatok, mint például: Čia parduodamos standartinės pramoninės ir ne- pramoninės prekės kaip pavyzdžiui karštom dėšrelėm, pieno pakeliais (=прекрас, павуздзіуі, карштош десрелес, пакелай пие-но «Itt szabványos ipari és nem ipari árukat árusítanak, például forró virslit és zacskós tejet»); Kiti aukštai, ten, kur gyvenamieji kambariai, (—Kitų, gyvenamųjų, aukštų) aukštis yra 2,8 m «A többi, lakószint magassága 2,8 m», arra utalnak, hogy a leendő mérnök nincs tisztában a nyelv általános szerkezetének normáival. Sok esetben pontatlan, a normáknak meg nem felelő eset használatos — a részes eset helyett helyhatározói eset áll. Ilyen esetekben még az egész mondat értelme is eltorzul, például: Namas projektuojamas Kaune (= Kaunui) «A házat Kaunas számára tervezik (nem pedig Kaunasban)»; Numeriuose numatytos (=Numeriams numatytos; Numeriuose bus) sieninės spintos «A szállodai szobákba beépített szekrényeket terveznek». A mondatban a névszói alanyesetet tévesen a társhatározói és eszközhatározói eset helyett használják, például: Šis rodiklis geriau įvertina darbų kokybę (= Šiuo rodikliu geriau įvertinama darbų kokybė «Ezzel a mutatóval jobban értékelhető a munkák minősége»). A részes esetet az egyeztetés nélküli jelző birtokos esete helyett használják, például: užduotis diplominiam projektui (= diplominio projekto užduotis «diplomamunka-projekt feladata»). Ezek a példák arra utalnak, hogy az író és a beszélő egyszerűen nem tesz különbséget a részes esetű alany (reikia kam? — įmonei «Kinek, minek kell? — A vállalatnak») és a részes esetű tárgy között (reikia ko? — žaliavų «Mire van szükség? — Nyersanyagra»). A reikia kam «kell — kinek» és a poreikis kam «szüksége van — kinek» szerkezet jelentése azonos — a részes esettel kifejezett alanyé; következésképpen a reikia ko «kell — mi» és a poreikis ko «szükség — mire» szerkezeté is azonos — a birtokos esettel kifejezett tárgyé. Egyébként ez a hiba nyomtatott kiadványainkban is meglehetősen gyakori. A helytelenül használt részes eset általában igen agresszív. Más helyes eseteket is kiszorít, különösen a tárgyesetet, például: Butų nomenklatūra atitinka šeimos sudėtį (= šeimos sudėtį «A lakások típusösszetétele megfelel a család összetételének»); Prekybos taškai išsidėstę betarpiškai gyvenamiesiems namams (= tiesiai prie gyvenamųjų rajono namų «Az üzletek közvetlenül a lakónegyed lakóházai mellett helyezkednek el»). Gyakran előfordul, hogy írásban és beszédben egyaránt megengedhetetlenül használják a helyhatározói esetet olyan szavakkal, mint például: daugumoje (= dažniausiai, daugiausia «többségében»); pilnumoje (=visi «teljes egészében» 30 ); tikrumoje (=iš tikrųjų «valójában»); tokiame pavidale (= šitokiu pavidalu «ilyen formában»). A litván nyelvre egyáltalán nem jellemző a különféle elöljárók, különösen a pas «-nál/-nél» elöljáró használata valamivel való rendelkezés értelmében, amikor például az ember fizikai állapotáról beszélünk: Pas jį (=Jis turi) daug gerų sumanymų «Sok jó ötlete van»; Pas studentą (=Studento darbe) daug techninių klaidų «A hallgató munkájában sok műszaki hiba van». A szavak és szóalakok lexikai jelentésük szerinti egyeztetése sok kívánnivalót hagy maga után. Gondatlanul használják a jelen idejű határozói igenevet (padalyvis), és nem veszik figyelembe a fő- és a mellékcselekvés kötelező egyidejűségét, például: Dviviečiai numeriai nutatomi sujungiant 2 viešbučio numerius (=Dviviečiai numeriai bus padaryti iš dviejų sujungtų viešbučio numerių «A kétágyas szobákat két szállodai szoba összevonásával tervezik kialakítani» — hiszen előbb tervezik, és csak azután vonják össze őket! Fordítva is előfordul: a múlt idejű melléknévi vagy határozói igenevet megengedhetetlenül használják a fő állítmánnyal egyidejű mellékcselekvés kifejezésére, például: Statybininkai įvykdė metinį planą, pastatę (=pastatė), kaip ir buvo numatyta, šešis namus «Az építők teljesítették az éves tervet, hat házat építve, ahogyan azt előirányozták». A litván nyelvben a múlt idejű melléknévi vagy határozói igenév ilyen használata megengedhetetlen, mivel az építkezés és a terv teljesítése egyidejű cselekvések. A -ėjas képzős alakokat a cselekvés eszközének vagy közegének jelentésében használják, holott ezek kizárólag a megnevezett cselekvést végző személyt jelölik. Összekeverik a cselekvés végzésére szolgáló helyet jelölő -ykla képzős szavakat a munkaeszközt jelölő -yklė képzős szavakkal, például: indų plovykla (=plovykle «mosogatógép»), virykla (=viryklė «tűzhely»). Helytelenül használják a pra- igekötős igét az út társhatározói esetével, például: Viena transporto linija praeina (=eina) Kęstučio gatve «Az egyik közlekedési vonal a Kęstučio utcán halad át». Ebben a szövegkörnyezetben ez az igekötő csak a pro «mellett» elöljáróval együtt használható. Előfordulnak a mondatban a szavak szemantikai kiválasztásával kapcsolatos hibák. Ilyen például a gautis használata az išeiti «sikerül, adódik» helyett, a pasigesti használata a pageidauti, trūkti «kívánni, hiányolni» helyett, a rastis használata a būti «lenni, található» helyett, és így tovább. Meg kell említeni a normával ellentétes, idegen eredetű vagy helytelenül képzett szavakat és szókapcsolatokat is, például: badė (=skiedinio dėžė «habarcsláda»); basankės (=basutės «szandál»); chomutas (=pavalkėlis, apkała «bilincs»); mažaaukštis (=mažaaukštis «alacsony beépítésű»); pasėka (=padarinys «következmény»); sietka (=grafikas «ütemterv»); dalinai (=iš dalies «részben»); bendrastatybinės (=bendrosios statybinės) organizacijos 31 „általános építőipari szervezetek”; általános műszaki, általános tudományos, intézeti közös tanszékek (=általános műszaki, általános tudományos, intézeti közös) „általános műszaki, általános tudományos, összintézeti tanszékek”. A tudományos stílusnak semmi köze az áltudományos stílushoz, amelyre jellemző a semmivel sem indokolható törekvés arra, hogy felesleges idegen szavakkal „gazdagítsák” a nyelvezetet, és ezzel fellengzős, ugyanakkor tartalmatlan jelleget adjanak neki. Az ilyen szavak közé, amelyekkel a leendő mérnökök is vétenek, a mini, minimumas, mak-simum „mini, maximum” sorolható. Ebben az esetben beérhetjük akár egy litván szóval, akár csupán egy szóalkotó elemmel: minikirpykla (=kirpyk-lėlė „minifodrászat”); Maksimum (=Labiausiai patenkintų gyventojų poreikius „A legnagyobb mértékben elégítené ki a lakosság igényeit”; Prekyba iš gyventojų atims minimumą laiko (=pareikalaus labai nedaug laiko „A kereskedelem a lakosság idejéből minimumot vesz el”). Azzal azonban, hogy rámutatok a fent említett szavak pontatlan használatára, nem azt akarom mondani, hogy ezekre egyáltalán nincs szüksége a litván nyelvnek. A köznyelvi szókészlet hiányosságaival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a műszaki szakemberek tudományos nyelvi stílusának kialakításában nagy szerepe van a köznyelvi és a szakterminológiai készlet rendezésének. Elfogadhatatlan más tudományágak vagy műszaki területek terminusainak eltorzítása, például: dur-aliuminijus (=duraliuminis „duralumínium”); technoekonominiai (=techniniai ekonominiai) skaičiavimai, ro-dikliai „műszaki-gazdasági számítások, mutatók”. Különösen fontos odafigyelni a szakterminológia kialakítására. Ezen a téren ugyanis senki sem tehet többet, mint a felsőoktatási intézmények oktatói, akik különféle tananyagokat és tankönyveket írnak, s meghatározott terminológiai szemléletet és készségeket ültetnek növendékeikbe. Ezeknek a készségeknek azonban összhangban kell állniuk a litván nyelvi terminusalkotás általános elveivel. Ezért ki kell igazítani, vagy gyökeresen meg kell változtatni azokat a műszaki felsőoktatási intézményekben használatos szakkifejezéseket, mint például: asfaltbetonas (=asfaltbetonis „aszfaltbeton”, vö. az építők által használt asbestcementis „azbesztcement”; gipsbetonis „gipszbeton” stb.), aukštavertis (=vertin-gas) betonas „kiváló minőségű beton”, gipso-betono (=gipsbe-tonio) pertvaros „gipszbeton válaszfalak”, minvata (=minerali-nė vata „ásványgyapot”), palengvinti (=lengvesnieji) statybi-niai elementai „könnyített építőelemek”, prieijimo ir pravažiavimo (=takai ir privažiuojamieji) keliai „gyalogutak és bekötőutak”, stikloruberoidas (=stiklo ruberoidas „üvegruberoid”); sutankintas (=suplūktas „tömörített”). A litván terminológiában fontos szerepet kapnak azok az összetett terminusok, amelyekben a melléknév névmási és nem névmási alakban is szerepelhet. A névmási alak szakkifejezéssé teszi a szókapcsolatot, és a meghatáro- 32 zott tárgyat egy fajtának tekinti, míg a nem névmási alak csupán az adott tulajdonságra utal. Ezt a következő két példa szemlélteti: aukštoji mokykla és aukšta mokykla. Az első (a melléknév névmási alakjával) az iskola típusát, az oktatási intézmények hierarchiájában elfoglalt fokozatát jelöli (felsőoktatási intézmény), a második pedig csak az iskolaépület magasságára utal. Következésképpen az építőipari terminológiának is igazodnia kell a litván terminusalkotás általános irányvonalához. Például: gyvenamas (=gyvenamasis) namas „lakóház”, naudingas (=naudingasis) plotas „hasznos alapterület”, surenkamos (=surenkamosios) konstrukcijos, detalės „előregyártott szerkezetek, alkatrészek”, specializuotos (=specializuotosios) organizacijos „szakosított szervezetek” stb. Nem mindig alkalmasak terminológiai használatra az érzelmi töltetű szavakat tartalmazó szókapcsolatok sem, például apginkliuoti, perginkluoti, perginklavimas „felfegyverezni, újrafelfegyverezni, újrafelfegyverzés” az „ellátni felszereléssel, felszerelés, újrafelszerelés” jelentésében, például: energetinis darbo apginklavimas (=darbo aprūpinimas energija); statybinės organizacijos techninis perginklavimas (=aprūpinimas nauja technika). Így mielőtt komolyan foglalkoznánk a leendő mérnökök, műszaki szakemberek és oktatóik valóban tudományos nyelvi stílusával, ki kell alakítani bennük az igényes, az irodalmi nyelv általános normáinak megfelelő beszéd iránti igényt. Amíg nem értik meg ennek szükségességét, és nem próbálják meg komolyan és tudatosan elsajátítani legalább a nyelvi kultúra alapjait, addig lehetetlen a tudományos stílus eredményes kialakításáról beszélni. Természetesen ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mérnökök és a műszaki tudományok kutatói között ne lennének olyanok, akiknek fontos a nyelvi kultúra ügye. Számos kiváló műszaki szakember, köztük a műszaki felsőoktatási intézmények oktatói is, minden erejüket és energiájukat anyanyelvük javára fordítják; már sokat tettek. A nyelvi kultúráért folytatott mozgalomnak azonban tömegessé kell válnia. Ahhoz, hogy a műszaki értelmiség egészét bevonjuk a helyes, írásbeli és szóbeli nyelvhasználatért folytatott küzdelembe, komoly erőfeszítésre van szükség a felső- és középfokú szakoktatás köztársasági szerveitől. Elismerésre méltó és kellőképpen értékelendő ugyan néhány műszaki felsőoktatási intézmény vezetésének erőfeszítése, például a Vilniusi Építőmérnöki Intézeté, de ez nem elég. Talán ez az egyetlen műszaki felsőoktatási intézmény a köztársaságban, ahol a végzős hallgatók számára szerény nyelvi kultúra kurzust vezettek be. Ha valóban szándékukban áll a köztársaság felsőoktatási intézményeinek hallgatóit megtanítani a tudományos nyelvi stílusra, akkor a Litván SZSZK Felső- és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának be kellene vezetnie a litván és orosz nyelvi kultúra kurzusát valamennyi műszaki felsőoktatási intézmény, valamint a nem humán szakok második, harmadik vagy negyedik évfolyamán. J. Balčiūkonis professzor már a háború utáni első években is dédelgetett ilyen terveket; mostanra valóra kellene válniuk. 3 Užsāk. Nr. 1007 33